Josef NJK

Név: Josef Alberts
Kor: 24
Nem: Férfi
Csoport: NJK
Kinézet: Magas, meleg barna szemek. Sötétbarna haj. Szőrtelen arc, délceg viszont kicsit vézna kiállás.
Jellem: Kétszínű
Faj: Ember

Előtörténet:
- Emlékszek mikor ide kerültem, olyan tíz éve Lux nővérem elhozott ide. Akkor még lovászfiú voltam, vissza szerettem volna menni családomhoz... Viszont atyám azt mondta jó helyem lesz, sokat fogok itt tanulni s így is lett.
*Megtanultam lovagolni, kardot forgatni s ezalatt a tíz esztendő alatt lovászfiúból fegyverhordozó majd katona cseperedett belőlem. Életem javát a várban töltve képeztem magam. Zaricse atyám azt szerette volna, ha itt maradok, bár én jobb szerettem volna ha ő tanítja ki a mágusmesterséget. De sajnos ő azt határozta nekem sorsul, hogy Stern várának kéme legyek. Az idő múlásával egyre jobb lettem, mint az íj és a kard használatában. S mivel nem igazán nőttem szélesnek jobban jeleskedtem a felderítésben mint a lovagi páncél viselésében. Ezért mint felderítőként szolgálok Lanuria seregében. Atyám a látszatot fenntartva, hogy szerető családom még mindig jól van s zsoldom felét mindig elküldöm nekik, így nem igazán keltek gyanút.  Hisz Lux akkoriban sírva könyörgött, hogy vegyenek fel mert atyánk öreg s nincs ki eltartsa a családot. Szerencsénk volt megesett rajtunk a szíve a főúrnak. S ezzel kezdte is megásni a saját sírját. A csapatommal kikkel összeraktak nagyon jó kapcsolatot ápolok, főleg, hogy néha napján tudtam csenni a csapatnak kis plusz élelmet. Jó barátok lettek, jobbára mondva lennének hisz mind az ellenségeim s ezt minden egyes éjszaka mikor lefekszem felhozom magamnak. Az évek csak teltek múltak, de semmi komoly akció nem kerekedett errefelé, viszont most a hírek azt járják, hogy az orkok s a sárkányok közel tanyáznak a helyhez. Semmiről nem tudok mi van atyámmal, vagy testvéreimmel. A levelek mindig egyértelműek voltak. Hiányzok nekik és haza várnak, hálásak a pénzért és bla bla. Unalmasnak találom a helyet, de azért tiszteletben tartottam atyám kérését s továbbra is e várban szolgálok. Találkoztam mágusokkal is idebent, ezt azt ellestem tőlük s kértem tartsák titokban mágiámat, hisz én felderítő vagyok nem mágus. S várok már hosszú ideje arra, hogy megjöjjön az a bizonyos üzenet. Viszont most itt a kocsmában ez teljesen lényegtelen, körbe nézek a férfiakon kik egész idáig mellettem harcoltak, ha harcoltak egyáltalán. Sokunk még nem látott se sereget se vért, vagy talán csak akkor mikor megvágta kezét saját kardjával. Kissé tartok is tőle, hogy ez a képzeletlen csapat egyszer majd vesztemet okozza, s abban reménykedek még azon nap előtt jön az elszólító üzenetem. Megmarkolom hát a poharat majd negédes hanggal szólok a fiúkhoz, akik egész jó kedvükben vannak annak ellenére, hogy itt a nyakunk szélén a háború.
- Sok pénzt kerestem az otthoniaknak... drága barátaim, már lejárna a szolgálatom, viszont én maradok hisz Lanuria a hazám, s minden áron meg kell védenem.
- Igyunk rá!- Kiált a banda s folytatják a mulatozást.
~ Szerencsésnek mondhatom magam, hisz ezek az emberek csaltak el aznap éjjel.... Elmentünk örömlányokat hajkurászni míg stern várát ostromolták... Mi meg azt hittük hogy másnap meghurcolnak majd minket, viszont közel sem ez volt... Harcok voltak s mi már csak a végén értünk vissza... Nem is baj így belegondolva akkor nem lett volna értelme csatába szállni egy várért ami még csak nem is a mi oldalunkon állt....
- Na fiúk itt az ideje...
-Igyúnk!
Felszerelés: Kard, könnyű ruházat.