Név: Vey'na Crossi
Kor: 35
Nem: Nő
Csoport: Mágus (Fehérköpenyes)
Kinézet: Szőke rövid haj, smaragd zöld szemek, karcsú és magas alkat, ruhája és köpenye fehér akár a hó.
Jellem: Csendes és kedves, komoly. Segítőkész és rátermett, nem fél megtenni az első lépést, legyen az egy szenvedő felé tett segítő mozdulat, vagy egy sötét lény felé tett támadás. Hite erősebb félelmeinél, így talán kissé vakmerőnek is mondják néha.
Előtörténet: Vey'na sterni születésű, közép nemesi ember család tagja. Apja híres ékszerész, anyja otthonülő háziasszony volt. A lányuk varázskészségei korán megmutatkoztak, így anyja végül elvitte őt Nortelonba, a fellegvárosba (ahol köztudottan sok mágus él), hogy tanulhasson. Vey'na lelkesen és szeretettel tanult, nem önmagáért, hanem a tudásért és más emberekért. Sosem bírta nézni, ha valaki a környezetében rosszul volt, szenvedett valamitől, lelki vagy testi bajtól. Amiket tudott, mágiával gyógyított, amikhez még nem értett, azokat a gyógynövényes tudásával csillapította. Sok időt töltött szegény gyerekek között, játszott velük az utcán, anyja felügyelete mellett, akivel gyakran főzött nekik vacsorát. Ezért tűnt fel a fehér köpenyeseknek leginkább. Egy fehér mágus végül a szárnyai alá vette, s komolyan kezdte tanítani, nem ám olyan immel-ámmal, mint ahogy azelőtt tanították. Amint a lány elérte 16. életévét, komoly tudással és tapasztalattal (és remek mentorral) a háta mögött emelték be a Rendbe. Ekkor kezdett a lány a fehér mágia mellett a zöld mágia felé is érdeklődni, hiszen a kettő ötvözete (a különböző gyógynövények termesztése miatt) nagyon hatékony gyógyítóvá válhatott. Az évek teltek, a lány nővé ért. Vey'na egész életét a tudásnak, a gyógyításnak és az isteneknek szentelte. 30 éves korában oda hagyta Nortelont, s visszaköltözött Sternbe, ahol a helyi templom gyülekezetéhez csatlakozva segít a rászorulóknak. Szükség is volt rá, hiszen abban az évben támadták meg a sárkányok a várost. Vey'na is részt vett volna a csatában, azonban nem ért oda. Végül segített rendbe hozni azt, amit csak lehetett, s közben megnyugvást hozott az emberek lelkének.
S ím, eltelt öt év, ő pedig szilárdan, elhatározva áll Stern kapujában: többször nem hagyja szó nélkül szeretett városának támadását.