Ashyrt Tyton előtörténete

Név: Ashyrt Tyton
Kor: 615
Nem: hím
Csoport: sárkányok

Kinézet:

Humán formában magas, vékony, szőke hajú fiatalember. Arca fehér, szemei pedig sötétkékek. Akármelyik ifjú menyecske elolvadhat, ha rá pillant. Nem kedveli a színes ruhákat, általában verinoli katonai egyenruhát visel.

Sárkány formájában kék színű pikkelyek borítják, s szarvai, tüskéi, karmai is éppen olyan kékek, mint hasi és hátoldali pikkelyei. Átlagos méretű, amely a kétlábúak számára így is épp elég nagy. Testén nem láthatók sérülések nyomai.

Jellem: Hideg és számító, ahogy illik annak, akik maga Furia protezsált be Verinol védelmi erejébe.
Feladatát mindenek előtt valónak tartja, ahogy népének szolgálatát is, ennek rendeli alá saját magát is.
A kétlábú fajokat szükséges rossznak tartja, de nem gondolja azt, hogy ennek a rossznak a létezését el kellene fogadni. Hisz abban, hogy a világ megtisztítható tőlük és hisz az eljövendő aranykorban is.


Előtörténet:
Még emlékszik Enion szépségére. A magasba törő sziklatornyok, mint megannyi égbe mutató ujj, mely figyelmeztet arra, amire épp úgy gondolja a halandó, hogy figyelnie kell, sosem törlődnek ki emlékei közül.
Ashyrt családja nem enioni. Északabbról származik, azokról a vidékekről, amelyek túl vannak Eronia szigetszerű, jeges világán, s mégsem hidegebbek. Azok a vidékek bő, kristályos vizű folyóikról híresek és a sárkányok hazájának részei.
A haza, amelyet az ősi sárkányok törvényei bölcsen tisztán tartanak. Mentesek az afféle hívságoktól, mint pénz, értékhalmozás, hatalom iránti vágy.
Tudás és békesség honol ott, s csak nagy ritkán kerül sor bűntettre, mert az őshonos fajok, az ég ragadozói nem is érzik azt, hogy ártani kellene egymásnak.
A törvények épp ezért elég szigorúak is azzal a sárkánnyal, amely sárkánytársának árt. Legyen szó akár tettel, akár mulasztással elkövetett bűnökről.
A családok, amelyek tojásaikat a legnagyobb békességben költik ki, hosszú ideig maradnak együtt, s az élet velejárójának tekintik ezt. Gondosan nevelik fiókáikat, tanítják, óvják és felkészítik őket az életre, amikor majd azok is társat választanak, s fészket raknak.
Ashyrt is békességben és egyetértésben nevelkedett. Idejekorán megismerte a repülés, a vadászat szépségeit, megtanulta a régmúlt idők történelmét, a törvényeket, amelyek szabályozzák életüket, s jónak ismerte azokat.
A történelem az, amely leginkább megragadta, s abban is a kétlábú hordák mérhetetlen pusztítása, amely olyan szögesen elüt a sárkányok természethez sokkal közelebbi életétől.
És hallott a felforgatott világról, a háborúról, amelyben – minő gyalázat – sárkányok sokasága esett el, s amelynek végén nem tisztességes küzdelemben, hanem galád csapda eredményeként tűnt el több ezer sárkány egy nagy, sötét lyukban.
Ashyrt igazságtalanságnak érezte ezt, s a belé nevelt bizalommal fordult a törvények, s azok letéteményesei, az ősi sárkányok felé.
Nem találkozott eggyel sem, de éppúgy felnézett a hierarchia alacsonyabb fokán álló halandó sárkányokra is.
S amikor megkapta a hírt, hogy válaszcsapás készülődik a kétlábúak ellen, az elsők között jelentkezett.
A legnagyobb kegy, amely érhette, hogy a legnehezebb feladatok egyikét kapta meg: beépülést a kétlábúak közé.
Viszonylag későn vette fel, ekkor, kétlábú formáját először, s tanulta meg azt használni. Mielőtt először találkozott Furiával, az ősi sárkánnyal, már kitanították a kétlábúak érthetetlen és felesleges szokásaira, az etikettre, a kultúrára, a lovaglásra, fegyverek, fémvackok használatára, amiket ők pénznek, vagy darnának neveznek, a tulajdon fontosságára, amelyre istenként tekintenek.
És amikor végre Furia elé került, már készen állt. Tisztelettel hajtott fejet a fekete sárkány előtt.
Innen már csak rövid időbe került, hogy mint az északi nemesek, a „Tyton család” részeként Furia maga juttatta be Verinol őrségébe, s a kapitány, Leorin mellé, mint unokaöccsét.
Így lett egy kétlábú szolgája, alantas foglalkozásként.
Azonban egy dolog vigasztalta. Amikor a „család” valamely tagja meglátogatja, az általa a kapitány mellett megszerzett információk a darnás zacskó helyére kerülnek, s testvére azzal távozik Verinolból.
Azonban fő feladata még várat magára, s Ashyrt várja is azt, mint a megváltást, amely megszabadítja a kétlábúak világától, s a megalázó szolgálattól.