LANURIA
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryKeresésRegisztrációBelépés

 

 Val Jegyzetei

Go down 
SzerzőÜzenet
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 194

Character sheet
Nép: Sárkányok
Val Jegyzetei Empty
TémanyitásTárgy: Val Jegyzetei   Val Jegyzetei Icon_minitime2019-07-21, 4:27 am

Varázslatok


Gyógyítás
-----------------------------------
Pinnan haavan paraneminen - Felszíni sebgyógyulás
Ahogyan a varázslat neve is kimondja, csak a felszíni, azaz a hámréteget, irhát és bőralját ért sérüléseket képes eltüntetni. Valódi alakban a pikkelyeket és a szőrt is regenerálja. Izmokat és csontokat ért kárt nem képes helyreállítani.
A varázslat víz alapú.


Ártalmatlan
-----------------------------------
Erës zël taameude 
Egy viszonylag vastag (azaz nagyjából egy megtermett kétlábú testét elbíró) jégtábla, amely két másodpercre a levegőbe emelkedik és fel lehet jutni vele fára vagy háztetőre. Jég és szél alapú varázslat. Alkalmas nehezebb tárgyak megemelésére is.

Lämmin lähtea - Távozz, hőség 
Aurához hasonló gömb jön létre a test körül, amely részben kirekeszti a meleget, úgy, hogy belül szemnek láthatatlanul apró jégkristályok hűtik a levegőt. Máson is használható, inkább csak kényelmi varázslat. Tűztámadás ellen nem használható.

Laryss hieno säteily hänen - Laryss apró csillagai 
Apró csillámló jégpelyhecskék, amelyek táncolnak a levegőben. Kedveskedő (avagy udvarló) szándékon túl semmi jelentősége nincs, azon kívül, hogy naplementében és teliholdkor rendkívül gyönyörű látványt nyújt.


Általános parancsok
-----------------------------------
Leijaillä - Lebegés 
Mágiával megalkotott jégre és létező tárgyakra is használható utasítás. Szél/levegő alapú varázslat, az előzőhöz hasonlatos. Kétlábú formán és más kétlábúakon is használható, például támadás elől való kitérésre.

Lenttää - Szállj 
Másfélszeresre meggyorsítható egy eldobott tárgy vagy a repülés, futás sebessége. Másokon is alkalmazható. A varázslat szél alapú, egyszerű hajtóerőt generál.

Luuminen - Alkoss 
Különféle tárgyak és formák képzésére szolgál jégből. A Jää- előtaghoz hasonló hatású, de a két szó nem minden esetben működik ugyanolyan jól.

Ranta sade - Elhajítás
Mágiával megalkotott jégre és létező tárgyakra is használható utasítás. Utóbbi esetben akkor hasznos, ha saját kezűleg nem kivitelezhető a művelet. (Például ha az említett testrészek bilincsbe vannak foglalva Very Happy) Erőssége szabályozható.

Tönäistää - Lökés
Szél/levegő alapú varázslat, mellyel akadályt képező tárgyat, megalkotott jeget vagy személyt/élőlényt lehet eltávolítani az útból, mérettől függő távolságra. Ez a távolság a közegtől, annak ellenállásától és a környezettől/tereptől is nagyban függ. Iránya (esetekben az erősség rovására) többé-kevésbé változtatható. Erőssége szabályozható.


Védekezés
-----------------------------------
Iho kylpii - Bőrpajzs 
Lemezkékből álló jégréteg a test felületén, amelyek láncingként kapcsolódnak egymáshoz, így nem akadályozzák a mozgást. Tömegük van, tehát lassítják a sebességet annak megfelelően, mennyire vastagok. Optimális méreteik kétlábú alakra nézve gyöngy vagy borsó (kissé lapított, hegyes változatban természetesen Very Happy) és a darna között változnak. Sárkány alakban ezek a méretek a pikkelyeknek felelnek meg, nagyjából két karomnyi vastagsággal, így használhatók arra, hogy az elvesztetteket pótolja vele. Az osa szót alkalmazva a varázslat bizonyos testrész(ek)re koncentrálható.

Pholustä kylpii - A pajzs védelmébe vesz 
Lebegő és irányítható kör vagy ovális alakú falszerű jégréteg, ami véd a gyengébb fizikai támadások ellen. Önmagában lebeg, a leijaillä kifejezést nem szükséges használni.
Eldobható a ranta sade kifejezéssel, de ekkor már támadásnak minősül a varázslat.

Rinnen kohoaminen - Fal emelkedik 
Jégfal képződik a használó előtt, amelynek vastagsága és magassága a méretétől függ - ennek értelmében pedig minél nagyobb, annál több varázserőt igényel, így mindkét testi formára megvan az optimális méret, amely többnyire éppen akkora, hogy elfedi. Vastagsága változtatható, ezáltal a használó különbözőképpen veszít erejéből.

Rinnen kohoaminen teltta - Jégsátor 
Négy-nyolc jégfal állítható elő vele, annak megfelelően, mennyi mágikus erő áll rendelkezésre. Formájuk téglalap vagy sokszög alapú sátor, ezáltal az egész testet védi, a tér bármelyik irányából. 


Támadás
-----------------------------------
Jääkeihas - Jégdárda 
Alakja és mérete, mint a hagyományos fegyveré, s használni is ugyanúgy lehet.
Eldobható a ranta sade kifejezéssel.
Lebegtethető a leijailla kifejezéssel.

Jääneula - Jégtű vihar 
Apró, vékony jégdarabkák, amik úgy vágnak, mint a papír, ebből következően a támadás inkább zavaró és kellemetlen, mint súlyos. A sárkányok valódi alakját közel nem is sebzi.
Eldobható a ranta sade kifejezéssel.
Lebegtethető a leijailla kifejezéssel.

Jääsurpaale - Jégszilánk 
12-20 darab éles nyílhegyhez hasonló jégszelet, amelyek kard- vagy tőrvágáshoz hasonló sérüléseket okoznak, valamint zavarnak célzásban, koncentrálásban.
Eldobható a ranta sade kifejezéssel.
Lebegtethető a leijailla kifejezéssel.

Lamaantua esine - Fagyj 
Egy tárgy felszíne megfagy/odafagy valamihez vagy valakihez. Előbbi jég, utóbbi jég és víz alapú varázslat, amely a levegőből kinyerhető nedvességet használja "ragasztóanyagként", ebből következően idővel magától elolvad és a rögzítés megszűnik. Bizonyos mértékű felszíni fagysérülés keletkezhet élőlény esetében.

Lamaantua osa - Fagyj 
Valakinek egy adott testrészén felületi fagyás/fagysérülés keletkezik. A sérülés kizárólag felszíni. Jég/víz alapú varázslat, a gyógyítás ellentéteként működik. Varázserő-szükséglete az adott felület méretével egyenesen arányos.

Luuminen sapeily terä - Alkoss kardot 
Egy egyszerű jégkard keletkezik, kinézete hasonlatos a jégtőréhez, azaz csaknem áttetsző, enyhén kékes szín kíséretében, sima felszínnel. 
Eldobható a ranta sade kifejezéssel.
Lebegtethető a leijaillä kifejezéssel.

Luuminen thur - Alkoss tőrt 
Eredményeként egy áttetsző, sima felületű jégtőr keletkezik, amely szúr és vág, akár egy fémből készült tőr. Nem törik el könnyen, de meleg szobában vagy egy melegvérű élőlény testével érintkezve könnyen olvadásnak indul. A varázslatot használó kezében ez nem lép életbe.
Eldobható a ranta sade kifejezéssel.
Lebegtethető a leijaillä kifejezéssel.

Rankka tuuili alkaen - Kis fergeteg 
Apró szélörvény, amely piszkot és/vagy havat szór az ellenfélre. Tereptől függően egyéb tárgyakat is felkaphat, például gallyak, levelek, papír, madártoll, szőr. Átmenetileg a látást is nehezíti.


A hozzászólást Valturaan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2019-10-27, 3:35 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 194

Character sheet
Nép: Sárkányok
Val Jegyzetei Empty
TémanyitásTárgy: Note To Self   Val Jegyzetei Icon_minitime2019-08-04, 6:42 pm

Varázslatok*
... avagy hogyan is készül

Finn és ómagyar szótárt használok hozzájuk, némi kiegészítéssel/változtatással. Egyes szavak megmaradnak eredeti alakjukban és jelentésükben, míg másokat teljesen különböző értelemben szerepeltetek. Egy szó mint száz, sem egyik, sem másik nyelvnek nem felel meg teljesen a végeredmény, így végül ki kellett találnom egy kiejtési és írási szabályzatot, ami segít összefésülni a kétféle rendszert a fantáziámmal.

Hangok:
----------------------
• a, aa, ä, ää, u, uu = á
• ae = áe
• e, ë, i, y = i
• e, ei = e, é
• eei = é
• eu, o = o
• eeu, ö = ö
• ua = a, á
• u, ui = u
• u, uui = ü

Szabályok:
----------------------
• A megduplázott karakterek a magán- és mássalhangzók esetében is módosíthatják a hangok hosszát, hangzását és kiejtését
• A h mássalhangzó, ha rövid magánhangzó után áll, azt hosszúvá alakítja
• Egyes szavaknál a kiejtés rendhagyó
• Az e hang a szavak végén többnyire néma, míg az y nem

(Folyt. köv., ha szükséges lesz Very Happy)
Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 194

Character sheet
Nép: Sárkányok
Val Jegyzetei Empty
TémanyitásTárgy: Re: Val Jegyzetei   Val Jegyzetei Icon_minitime2019-08-22, 2:34 pm

Pengeélű Jégvirág


710 évvel az éj-hasadéki csata után

A barlanghoz vezetett útja.
Laryss tudta már, épp elég jól tudta, ha a tisztáson nem lelte a sárkányt, abban a sötétben kellett tapogatóznia, amely rendszerint megóvta őket leleplezéstől, hóvihartól, s néhanapján a búcsúzástól egyaránt. Már kötötték emlékek ahhoz a helyhez, fontos, kínos és nagyon kellemes darabok is, azonban egyet sem bánt, mert minden, de minden csak erősíteni volt képes azt a köteléket, amely a sárkányéhoz bilincselte a szívét. Az a bilincs nem vasból volt, vagy ha mégis, a leglágyabb, legkellemesebb rabságnak tűnt az elf leány számára, amelyet valaha tapasztalt. S éppen emiatt sietett olyan nagyon - aznapra beszéltek találkozót, s már hosszú-hosszú hetek teltek el azóta, hogy elváltak egymástól. Valturaan családja, bár nem tudott róluk túl sokat, nem kifejezetten nyerte el tetszését, bármennyire is próbálta megérteni azt, ami tetteiket vezette. Akkor kezdett aggódni, amikor a fehér teremtmény testén megjelentek a sebek, mint valamiféle intő égi jelei annak, hogy tilosban járásuknak meglesz az ára. Mintha egészen idáig nem fizettek volna éppen eleget. És nem fizettek. De Laryss nem bánta, erős volt és temperamentumos, ha kellett. És aggódott, amikor kellett, ezért lépett be a fénytelenül tátongó szájba, mely alkonyi éggel keretbe foglalt végtelen gödörként emelkedett ki a fennsíkot magán hordozó hegy falából. A sziklameredélyek könyörtelen árnyékai által sötétbe száműzött képződményt hosszú évek óta használták rejtőzésre, megpihenésre, s környezetét is úgy alakították ki, hogy legkevésbé váljék szembetűnőnek a létezése. Hagyták szaporodni, nőni a fenyvest, amely körülvette, rendszeresen eltüntették ottlétük nyomait, s az oda vezető utakat is igyekeztek álcázni, amennyire csak tudták.
Laryss lágy hangzású fényvarázslatot kántált, mely csaknem ugyanolyan kellemes világosságot eredményezett körülötte. Nem akarta bántani sárkánya szemét a legkevésbé sem, azonban neki szüksége volt némi derengésre ahhoz, hogy lépni tudjon. Ezek a lépések aztán egészen halovány visszhangot vertek a barlang falán és mennyezetén, s néhány percig e különös szimfónia magányosan zengte be a teret. Egyetlen társa a leány lélegzése volt, mint valami távoli sóhaj, azonban a kanyar után e sóhajnak más kísérete is akadt - egy sokkalta lassabb, erősebb ritmus, mely azt jelezte, a kétlábú nincs egyedül. Hamarost ki is bontakoztak előtte a hószín körvonalak, akár ha szellem kelt volna életre az ürességben, mely a Hold áldását hordozta magán. Laryss-nak nem kellett soká pásztáznia őket, a hozzájuk tartozó fej hirtelen felemelkedett, a hatalmas, fénylő, jégszín szemek reátapadtak, a következő pillanatban pedig már a jól ismert puha sörényben találta magát. A sárkány megölelte őt. A meglepően gyengéd, mégis rendkívüli horderejű érzelemkavalkádot magában foglaló esemény ellen egy szóval sem tiltakozott, inkább viszonozta a gesztust, ahogyan mindig is tette, mióta hozzászoktak egymás dolgaihoz. Hiszen nem tette volna, ha nem szereti, s nem bízik benne, ahogyan látni sem engedte volna magából lényének sebezhető részét.
Laryss kiszabadította fejét a bundából, úgy vette szemügyre, ezúttal hogyan érkezett a hím. Az eredmény nem különbözött jelentősen a legutóbbitól: Valturaan tekintete gyötrődésről, lelki viharok szüntelen hadáról, álmatlanságról és harag keltette elhatározottságról árulkodott, de ő mégsem mutatta dühét felé. Nem őt hibáztatta azért, amin keresztülment, s egyszerűen csak annyira vágyott, hogy érezhesse az elfnőstény közelségét, melytől némi megnyugvást remélt a nehéz napok után. A pikkelytelen is ellazult, hallgatta Valturaan lélegzését, s engedte, hogy megtartsa őt mellső lábai között. Ha abban a pillanatban valaki őt nézte volna, tudta volna, mit lát, s mit nem. A párját látta, kihez életét kötötte, s nem a ragadozót, amely bármelyik percben elvehetné azt, hiszen tudta, hogy nem fogja - nem akarja. Sokáig ült a hósárkány, s engedte, hogy az elf a mellkasát simogassa, miközben ő az illatát igyekezett magába szívni - azt az egy Csupasz-szagot, amelyet nem tartott kellemetlennek. Sokáig honolt körülöttük némaság is, mire véget vetettek neki.
Valturaan lassan leeresztette Laryss-t, aztán minden további nélkül visszafeküdt korábbi helyére, csak éppen nem húzta össze magát, s hagyta, hogy a leány helyet foglaljon mellette. Az ibolya szemek kérlelhetetlenül vetültek reá, s nem is kellett kimondania, mire gondol, mert a másik így is értette őt. Hiszen annyiszor feltette már azt a kérdést.
"Mikor lesz már vége?"
De nem tudta rá a választ, mert még nem érett meg benne a döntés, amelynek meghozatala egyre csak sürgette, és ez egyedül tőle függött. Nem állt rá készen és Laryss tudta ezt. Val könnyűszerrel maga elé tudta képzelni a feddő hangvételű kérdést, talán túlságosan is élénken, ám a mellé társuló, fagyos tekintettel fűszerezett aggodalom egyszerűen csak mosolyra késztette. És az elf nem rettent meg attól a mosolytól ezúttal sem.
- Bolond. - érkezett a szűkre szabott válasz a ragadozó arcmimikáját, valamint a hozzá tartozó ragadozót is véleményezvén ezzel.
A sárkány erre csak csendben, lassan pislogott egyet, majd kényelmesebb pozícióba tornászta magát, mintha meg sem hallotta volna.
- Te is az vagy. - vágott vissza azután elégedetten, igyekezvén most már magába zárni megpróbáltatásait, melyeket családja és a kolónia többi tagja mért rá - És túl sokat vártam rád. Majdnem el is aludtam.
Laryss nem engedett. Szemei immáron nem csupán fagyosan, hanem még sértetten is fénylettek, jóllehet, a már gyakorlott fiatal hím könnyedén kiolvasta a mögé rejtett aggodalmat, mely válaszul szolgált a sajátjára. Hagyta, hogy a fehér elf hanyatt vágja magát, s az oldalának dőljön egy hatalmas sóhaj közepette. Érezte rajta, csaknem ugyanolyan fáradt, mint ő, így aztán nem rejtette véka alá tovább, letette a fejét és valamelyest kiterítette a szárnyait is. Úgy szemlélte a kellemesen meleg fény játékát a barlangfalon, mígnem ismételten Laryss törte meg a csendet.
- Egyedül érzem magam.
Azok a szavak idegenül csengtek a barlangban, s szintén idegenül, hidegen simultak a sárkány szívéhez is. Észrevételét leplezni kívánva döntött úgy, hogy nem veszi komolyan teljességgel, s ennek értelmében hangzott el a következő két mondat is.
- De nem vagy. Ha nem tűnt volna fel, rajtam fekszel.
Persze valamelyest sejtette, hogy nem szó szerint kellett azt érteni, így aztán nem fűzött hozzá semmi egyebet, csak tekintetével jelezte, hogy figyel rá. Laryss azonban úgy tűnt, kissé zokon vette.
- Igen, így van. És holnap majd kenyérsütés közben átkiabálok a szomszédnak, hogy megvitassuk, melyikünk sárkány jegyese a kényelmesebb! Mi sem egyszerűbb.
A faji jelzőt alaposan megnyomva tálalta a probléma tárgyát, mialatt metsző tekintettel jutalmazta társaságát, melytől azt várta, hogy eredményre vezesse a beszélgetést.
- Tudom, hogy mire gondolsz. -  mondta neki Val, immáron teljesen komolyan, miután a tréfa utolsó morzsáját is könyörtelenül elhervasztotta magában.
- Nem tudod! - csattant fel egy kissé a fehér elf - Hátrahagysz, mert fontos csatát vívsz, de közben nekem is ugyanúgy harcolnom kell, és kezdek beleőrülni, hogy nem beszélhetek erről senkivel
A senki szó hallatán, s a leány arckifejezését elnézve nem kellett túl sok sütnivaló, hogy a sárkány megfejtse a hirtelen felindulás valódi értelmét, s célját. Nem valakiről vagy valakikről beszélt a hegyes fülű, sokkal inkább egyetlen személyről, aki szándékosan kerülte ezt a témát, amióta csak elkezdődött ez az egész. Amióta elvesztette családja bizalmát. Ez nem olyasminek minősült, amiről könnyen kiöntötte a lelkét, főképp nem a leánynak, aki szégyenszemre jobban aggódott miatta, mint azt valaha is kimutatta irányában - és aki sajnálatos módon túl jól ismerte már ahhoz, hogy ne találja ki, mi végről viselkedik úgy, ahogy tette.
- A kolóniád nem csak neked okoz fájdalmat, úgyhogy nagy szívességet tennél vele, ha nem fojtanád mindig magadba, ami történik, és beszélnénk róla!
A fehér sárkány érezte, ahogyan torka egyre jobban és jobban összeszorul. A hóarcú lány ismételten sarokba szorította őt, s arra kényszerítette, hogy szembenézzen a saját maga elé gördített akadályokkal. Ez nem tetszett neki, s ami még fontosabb, nem ezt tartotta a legalkalmasabb pillanatnak arra, hogy bármit is megbeszéljenek. Hosszú utat tett meg idáig Jégkarom-csúcsról, ahol a repülés okozta megterhelés többszörösét mérték rá, mielőtt egyáltalán felszállhatott volna, lelkileg, s testileg egyaránt. Ellentmondást nem tűrően nézett hát az elfre, jóllehet, az áthatolhatatlannak tűnő pajzson utat tört magának a fáradtság, így mondandója végül nem kapott kellő nyomatékot.
- Laryss, nem. - felelte így hát, a legkevésbé sem olyan határozottan, mint ahogyan tervezte.
- Valturaan, de igen! - kontrázott rá a leány szinte azonnal, s metsző, jeges ibolya tekintetét az övébe mélyesztette. 
Akárcsak két hideg kés... - gondolta a sárkány. A felemelt hangsúly ellenére azonban némi figyelmeztető pillantásnál nem adott számára több jelzést, sőt, még óvatosan közel is emelte hozzá a fejét, majd meghajtotta előtte, hogy a lány hozzányomhassa a sajátját. Békét kért tőle. Csak akkor szólt, amikor Laryss homloka már a hosszú, rugalmas pikkelyekkel borított orrnyereghez simult.
- Ne kiabálj velem. - mondta, korántsem fenyegető hangon, majd nem sokkal később kimerülten eresztette vissza fejét a földre.
Inkább hangzott úgy, mintha kijelentette volna, semmint felszólításként, s az elf most már tudta, hogy hagynia kell. Nem akarta felbőszíteni, sem pedig megbántani, ráadásul úgysem lehetett becsapni. Látta a hósárkányt, nem pedig nézte, ezért is fordult bal oldalára, hogy újból hozzáérinthesse arcát a fehér pikkelyekhez, amelyek szempillantás alatt elvagdosnák a bőrét, ha tulajdonosuk úgy akarná. De ő csak az izmos mellkas mögött meghúzódó óriás szív dobbanásaira koncentrált, lehunyt szemmel, csendesen. Be kellett érnie ennyivel. Még.
- Jó... - suttogta megadóan, majd ismételten sóhajtott, ezúttal sokkalta lágyabb testbeszédet mellékelve hozzá - Ne haragudj. Féltelek, Val, ugye tudod?
Valturaan érzékelte a hangjában megbúvó leplezetlen törődést, mégis sokkalta később felelt neki, mintha gondolkodnia kellene.
- Tudom.
Laryss magát is féltette, amit a hósárkány teljes mértékben képes volt elfogadni. Fordított helyzetben talán az ő elképzelt védelmező jégburka is repedezni kezdett volna a nyomás alatt, mely mintha nagyobbnak tetszett volna még a sajátjánál is. Elvégre az ő markában volt némi irányítás, de Laryss... ő csak sötétben tapogatózott, közben pedig arra várt, hogy egy nap majd belép az ajtaján és azt mondja, soha többé nem megy vissza oda. Csakhogy az a bizonyos oda igenis az otthona volt valamikor, nem is olyan sok idővel ezelőtt. Ilyesmit nem lehet egykönnyen elfelejteni és ezt a nőstényelfnek is tudnia kellett. Nem is kételkedett benne, azonban a leteremtést, azt bizony nehezen tűrte tőle. Mindenkitől nehezen tűrte.
A leány értette a magányosan árválkodó szó valódi, szövevényes tartalmat - legalábbis annak jó részét -, s sóvárogva tekintett a nap felé, amikor majd véget vethetnek ennek. Akkor lehetett csak biztos benne, hogy az elkövetkező években is együtt fekszenek, együtt kelnek majd, de addig nem. Nem, mert nem bízott Valturaan családjában és úgy érezte, erre minden oka meg is van - fehér elf mivolta ide vagy oda. Savanyú arckifejezéssel nézett ismét a sárkányra, a kék tekintetben keresvén enyhülést tehertől sajgó lelkének, s elméjének, azonban a jégszín szemeket egyre gyakrabban hosszú pislogások rejtették el előle. Valturaan az álommal küzdött, mely végleg erőt venni látszott rajta, ő pedig nyögéshez hasonlatos morgás formájában adott hangot nemtetszésének, s már csak egy egészen kis ideig sikerült az elf arcát fürkésznie.
- Semmi baj. - nyugtatta a lány, mellé pedig még kellemesen el is mosolyodott, ezúttal teljességgel fagy-mentesen.
Megérintette a rendezetlenül leomló sörénnyel borított mellkast, mielőtt végleg nekidőlt. Örömmel töltötte el, hogy végre ismét együtt lehetnek, még ha várnia is kellett annak elmesélésével, mely az alatt történt vele, hogy külön voltak. Leírhatatlan érzelmektől duzzadó szívvel feküdt, s nézte, ahogyan a fényes szemek megkönnyebbült sóhajtás kíséretében lecsukódnak, azután hallgatta a megnyúló, mély, ritmikus lélegzést.


A hozzászólást Valturaan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2019-11-09, 10:46 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 194

Character sheet
Nép: Sárkányok
Val Jegyzetei Empty
TémanyitásTárgy: Re: Val Jegyzetei   Val Jegyzetei Icon_minitime2019-11-02, 9:44 pm

Varázslatok 2.0

Avatä - Nyílj 
Egyszerű nyitásra használható varázslat ajtókhoz, lakatokhoz, zárakhoz. Minimális koncentrálással egyszerre nyitható vele a zár, és utána maga a tárgy vagy nyílászáró ajtaja is. Alapja megegyezik a mágusok által használt hétköznapi alapvarázslatokéival.

Liekki - Lángocska
Rendkívül gyenge tűzgyújtó varázslat. Ahogyan a neve is mutatja, egy mindössze néhány centiméter magas láng jelenik meg az idéző ujj utolsó percénél, amely mágikus erő ellenében fenntartható önmagában, éghető anyag jelenlétében pedig valódi tűzgyújtásra is alkalmas. Limitált mérete miatt melegedésre nem ajánlatos használni tüzelőanyag nélkül.

Luukitä - Zárulj
A nyitásra használható alapvarázslat párja. Ugyanolyan módon működik, csak éppen az ellenkező hatás érhető el vele. Szintén nem igényel sok varázserőt, egy nap többször is használható.

Luumisade - Havazás
Ugyanazon elven működik, akár a valódi havazás. A levegőben, a talajhoz közeli rétegekben fellelhető vizet és annak bármely formáját képes felhasználni, így párás helyeken vagy esős időben kevesebb mágikus erőt igényel. Maximális kiterjedése a varázslat használójától/a varázslat célpontjától számított öt méter (vízszintesen). A függőleges minimum két méter, a maximum szintén öt. Sebző hatással nem rendelkezik, kellemetlenségeket azonban annál inkább okozhat. Sűrűsége két egyszerű, általánosan használható paranccsal módosítható: Vahvistää - Erősíts; Hëikentää - Gyengíts. Nem keverendőek össze a sebességet befolyásoló parancsokkal, melyek csak bizonyos varázslatok esetén nyernek értelmet: Nopëuttää - Gyorsíts; Hidastää - Lassíts

Mahlä lähtea - Távozz, nedv
Nevével ellentétben csupán a vizet képes eltávolítani, és azt is kizárólag növényekből, amely kategóriába a gombák nem tartoznak bele. A folyamat során az azt elszenvedő organizmus minden egyéb alkotórésze hátramarad, hasonló formában, mint amelyet szárítás után kapnánk. Nagyobb méretű egyedeken erő- és időigényes végrehajtani, így egy fiatal, edzetlen varázsló jobb, ha megmarad az egyszerű lágyszárúaknál, s csak szükség esetén próbálkozik meg hasonlóval.

Märkä vähennys - Távozz, nedv
Víz eltávolítására szolgál, ruhából, hajból és bőrről is egyaránt. Olyan szövet is megszárítható vele, amelyet nem viselnek éppen. Tisztításra nem alkalmas varázslat, és a tiszta vízen kívüli folyadékot sem tünteti el teljes egészében: annak száradt maradványa ugyanúgy fog viselkedni, akár egy régi, kimosatlan folt némi szőttesen, azt már nem is említve, hogy a bőr esetenként még ragadhat is tőle.

Paraantua - Gyógyulj
Általános parancs, mely a sérülést egészében hivatott eltüntetni, így hosszadalmas műveletnek számít a használata, ezen kívül pedig komoly megfontolást és becslést igényel a seb vagy sebek méretétől, súlyosságától függően. Minden szövetet egyszerre gyógyít, a folyamat sebességét növelheti a fokozott vízfogyasztás és a pihenés, alvás. Amennyiben máson alkalmazzák, a kezelt személy varázsereje nem csökken, amíg ebbe ő bele nem egyezik, s ha ezt megteszi, állapota hatékonyabban javul. Megszakítása nem javasolt. 

Paraantua liha - Gyógyulj, hús
Megkülönböztetett alvarázslat, melyet abban az esetben kell használni, ha nincs elég idő vagy nem áll rendelkezésre elég mágikus erő ahhoz, hogy a teljes, csontokat is érintő sérülés kezelésére sor kerüljön. Akkor is célszerű alkalmazni, ha több seb közül egyet kívánunk gyógyítani, mert jobban koncentrálja a varázslat erejét, mint az általános parancsszó. Akkor is ezt ajánlott választani, ha az alkalmazó gyógyítási képességei nem túl kiemelkedőek, hiszen irányítani is könnyebb, s megszakítható.

Paraantua luu - Gyógyulj, csont
Fenti párjával ellentétben használata kockázatos, koncentrációt igényló, rendkívül nehéz, és több varázserő is szükségeltetik hozzá, így nem minden esetben javasolt használni. Végtag nem pótolható vele, azonban a repedések, törések gyógyulási folyamata meggyorsítható, ha helyesen alkalmazzák. Szintén megszakítható varázslat, így komoly baj nem történik, még akkor sem, ha a művelet közben a használó minden mágikus erejét elveszti.

Särkyä - Törj 
Ez a varázslat képes széttörni/szétrobbantani, darabjaira zúzni a jeget, mely lehet természetes és mágikus keletkezésű is. Nem kimondottan támadó varázslat, azonban az éles törmelék okozhat némi gondot az esetleges ellenfélnek, a nagyobb szilánkok pedig akár veszélyesebbek is lehetnek.

Tyentää vësi - Távozz, nedv
Állatból és állati eredetű részekből távolít el vizet. Fontos megjegyezni és megérteni, hogy kizárólag a nyers, érintetlen részek tartoznak ide. Azon maradványok és anyagok, amiket ember, más kétlábú vagy sárkány átalakított, már egy korábban részletezett, más természetű varázslat felhasználásának kategóriájába tartoznak. Ezzel ellentétben az imént említett fajok tagjaiból is ugyanezzel az igével vonható ki víz, amely mérettől, s tömegtől függően, a növényeknél leírtakhoz hasonlóan, akár tetemes mennyiségű mágiát is igényelhet. Használata sokrétű lehet, s igen megfontoltan kell eljárni vele, ugyanis nem éppen a leggyorsabb módszer, melyet valaki vagy valami megölésére terveztek.

Vaatelika häivy - Tisztulj
Ruhatisztításra használt varázslat, mely egyszerű, gyors és nem igényel túl sok varázserőt. Nem csak saját, viselt kelmék tisztíthatóak vele, és másokon is elvégezhető a művelet. Bármely foltot eltávolítja, de az anyagokon esett sérülést, a belőlük hiányzó részeket nem pótolja.

Vedenalainen - Lélegezz
Víz alatti lélegzést lehetővé tevő varázslat, melynek alapja légmágia. Hatásossága szabályozható, így ha csak a természetesen odalent tölthető idő meghosszabbítására használják, sokkal kevesebb varázserő kell hozzá, mint abban az esetben, ha tényleges búvárkodásra adja fejét a mágiahasználó. Bizonyos mélység alatt tilos alkalmazni.
Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 194

Character sheet
Nép: Sárkányok
Val Jegyzetei Empty
TémanyitásTárgy: Re: Val Jegyzetei   Val Jegyzetei Icon_minitime2019-11-05, 3:50 pm

Varázslatok*
... avagy az erőről dióhéjban


Általános elmélet
Vannak olyan természetű igék, melyeknek használata többféle erősséget, sebességet és kivitelezést enged meg. Ilyen varázslatok alkalmazásánál használójuknak meg kell becsülni a kiindulási értéket, amely rendkívül nehéz feladat, sok gyakorlást igényel és még több rálátást. Természetesen léteznek rá bevált módszerek, s olyan kevesek is vannak, akik hamar ráéreznek a művelet titkaira. A kiindulási erő és sebesség eldöntése a kimondás pillanatában véglegesen eldől, azonban megfelelő parancsszavak ismeretében bármikor módosítható, finomhangolható bizonyos keretek között.

A becslés

Legelterjedtebb módszerének kiindulási értéke a mágiahasználó saját testsúlya és/vagy maximális sebessége. Ezt az értéket viszonyítjuk a célponthoz, s becsüljük meg annak értékeit a matematika törvényeit betartva. Egyes (ritka kivételnek tekintett) varázslók egy vagy több, maguktól különböző alapértéket választanak maguknak, amellyel számukra könnyebb és gyorsabb dolgozni, azonban akinek ez természetesen nem adatott meg, a vele való kísérletezés akár évszázadokban mérhető tapasztalatot is igényelhet.
Olyanok is léteznek, akiknek egyáltalán nincs érzékük a becsléshez, annak egyik formájában sem. Az ő részükre egy teljesen más alapokon nyugvó, ugyancsak ősi, ám jól bevált eljárás vált elterjedtté a gyakorlatban.
A fentiekben foglaltak kizárólag a Taikohoää nevű ősi hósárkány mágiaágra vonatkoznak.
Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 194

Character sheet
Nép: Sárkányok
Val Jegyzetei Empty
TémanyitásTárgy: Saját Idővonal   Val Jegyzetei Icon_minitime2019-11-09, 10:27 pm

Idővonal


ie. 10649 - Frvaia párja, Grisaal megszületik a mai Eronia területén.
ie. 10675 - Frvaia megszületik a mai Eronia területén.
ie. 9917 - Frvaia első gyermeke, Ilzyha kikel a tojásból.
ie. 9790 - Frvaia második gyermeke, Frvassa napvilágot lát.
ie. 9765 - Frvaia harmadik gyermeke, Ennröth megszületik.
ie. 9633 - Frvaia griffmadarait Aanitsi és Taerhul csapata lemészárolja, mire a nőstény sárkány több fajtársával is végez. Frvaia elesik a bosszúhadjárat során, melyet később Aanitsi indít ellene, ezután vándorszellemmé válik. A harcban Grisaal és Ilzyha is életét veszti. Frvaia megmaradt két gyermeke, néhány támogatójukkal egyetemben elmenekül, s új otthont indul keresni magának. Megalakul Jégkarom-csúcs a Lanur-hegység északnyugati részén.
ie. 1589 - Megszületik Eilidh Vennala, Laryss édesanyja.
ie. 1594 - Amyas Orowennë, a grifflovas kiképzőmester megszületik Orod Opelë-ben.
ie. 623 - Därur világra jön Jégkarom-csúcson, a Lanur-hegység északnyugati részének legnyugatabbra fekvő területén.
ie. 406 - Kilime megszületik Eronia szigetén.
ie. 267 - Tuldrydd világra jön a Sárkány-hegységben.
0 - Tuldrydd apja, a kiváló és hűséges harcos kék sárkány az Éj-hasadék fogságába kerül.
109 - Melfyomer és Kilime ikergyermekei, Zaeya és Zandros napvilágot látnak, az ősiek seregétől távol.
188 - Noldar, Tuldrydd féltestvére megszületik a Sárkány-hegységben.
287 - Kilime, az ősiekhez hű katona megkezdi munkásságát a fehér elfek városában.
288 - Därur kétlábú-alakját használva átveri és elrabolja Kilime-t Orod Opelë-ből, hogy utódjai anyja lehessen.
289 - Kilime első gyermeke, Niveria kikel a tojásból Jégkarom-csúcson.
621 - Eilidh Vennala életet ad Laryss Orowennë-nek.
627 - Uldrilda Skvindhelgr, a szenvedélyes harcos, de legfőképpen végzetesen kíváncsi és bátor hegyi törpe asszony megszületik.
645 - Eilidh halála, mely egy eléggé kevesek által ismert baleset folytán következik be. Amyas egyébként sem kellemes viselkedése megváltozik. 
679 - Kilime második tojása megreped Niveria barlangjában, Valturaan születése Jégkarom-csúcson.
700 - Valturaan és Laryss először találkoznak a Lanur-hegségben, Orod Opelë-től nem messze.
         Három hét múlva újra látják egymást.
705 - Valturaan és Laryss fehagynak egymás üldözésével, a harcok helyett inkább a békés beszélgetések kerülnek előtérbe.
         Valturaan felfedi fehér elf alakját a gyógyító leány előtt.
709 - Valturaan és Laryss kapcsolatára a sok feszültség végleg rányomja bélyegét, előbb eltávolodnak egymástól, végül felfedik mélyen rejtegetett érzéseiket egymás iránt.
710 - Jégkarom-csúcs lakói gyöngysárkányokba botlanak járőrözésük közben a Lanur-hegységben. A különös jelenséget (helytelenül) Valturaan etűnéseivel kapcsolják össze, ez pedig végül elvezet az ifjú fehér sárkány és az elf leány szerelmének lelepleződéséhez. A ragadozó ezután arra kényszerül, hogy maga mögött hagyja otthonát és Laryss-hoz költözzön, az apja házába.
711 - Kilime harmadik gyermeke, Panu megszületik Jégkarom-csúcs vezetőségéhez tartozó anyja barlangjában.
713 - Uldrilda családja életét veszti Mardan védelmezésében, amikor a város ostrom alá kerül. A nő nem lel megnyugvást ezután, elhagyja Mardan-t.
714 - Orod Opelë ostroma alatt és után harc bontakozik ki Jégkarom-csúcs sárkányai, Laryss Orowennë és Shuga Melfyomer között. Valturaan mit sem tudva magára marad, miközben anyja, Kilime harmadik gyermekét mentve apjuk karmai közül Laryss-t is magával viszi. Menekülésükben Tuldryd, Noldar és Shuga fontos szerepet töltenek be. A nehéz pillanatokat Frvaia megjelenése és ajánlata zárja.
         Valturaan Mardanba megy, hogy ott keresse tovább Laryss-t, majd amikor nem jár sikerrel, Valianba repül. Itt találkozik egy vándorló (és tengeri beteg) hegyi törpével, Galin Dargeroth-tal.
715 - Kilime és csapata elfoglalja Jégkarom-csúcsot, bujdosó-költözés jellemezte életmódjuk véget ér.
         Valturaan utazásai Telarhoz vezetik el, a Vén Kujon nevű különös hírű fogadóba, ahol szerencsésen (vagy inkább szerencsétlenül) belekeveredik a Mágustanács és a Valiani Nagykönyvtár ügyeibe. Itt találkozik először a vérelf dalnokkal, Arnelian Kyrath-tal, a félvér Jeremy Talbot-tal, a fehér elf Nie-vel és a barnaköpenyes Shuga-val. A ragadozó Nienna segítségét kéri Laryss keresésében, melyre már-már ijesztő ajánlatot kap az embermágustól - amit pontosan annak gyanús volta miatt utasít el.
716 - Nol egy tévedés folytán Jégkarom-csúcsra viszi Uldrildát, aki ezután maradásra kényszerül, s később egyre kevésbé bánja a dolgot.
718 - Valturaan, miután továbbra sem adta fel Laryss keresését, ismét Tarsisban köt ki, ahol tapasztalatlansága miatt egy Ahrol nevű árulóvadász vörös sárkány támadja meg. A helyzetből Kain Namelyr menti ki, akinek szavai nyomán az ifjú Gwaith-dúr-ba megy, hogy ott kutasson tovább eltűnt kedvese után.
         Gwaith-dúr átvizsgálása sikertelenséggel zárul, s az elhagyásakor még Niveria is Valturaan útjába akad. A találkozásból nem kerül ki épségben, végül Olassië-től nem messze húzódik meg, hogy elkeseredésében megváljon saját életétől. A szemét Nie, Laryss egy régi barátja nyitja fel, s biztatására a sárkány annyira felülkerekedik félelmein, hogy rögvest Valianba utazik.
         A fővárosban Shugát keresi fel, a különös mágust, aki túl sokat tud róla, s akiről kiderül, nem csak róla, valamint az is, hogy történetesen több személy egy testben - egy démonlény, egy ember, és Kilime egykori bajtársa, Melfyomer. Az ifjú megtudja, Jégkarom-csúcs a több ezer éves szellem, Frvaia védelme alatt áll, s rengeteg titkot rejteget Lanuria többi része elől, beleértve Laryss Orowennë-t is.

Folyamatos módosítás alatt...


A hozzászólást Valturaan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2020-06-20, 2:49 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 194

Character sheet
Nép: Sárkányok
Val Jegyzetei Empty
TémanyitásTárgy: Re: Val Jegyzetei   Val Jegyzetei Icon_minitime2019-11-11, 7:40 pm

Varázslatok*
... avagy honnan jön a víz?



Általános elmélet
A jég-, hó- és gyógyító varázslatok egyik alapfeltétele a környezetben és/vagy a a célszervezetben jelen lévő nedvesség, az élet alapja, azaz a víz. Egyes igék magukban foglalják ennek összegyűjtését és hasznosítását, mely a rendelkezésre álló források számba vételét teszi szükségessé - egyrészről a lég nedvességtartalmát kell felbecsülni, valamint a végrehajtó vagy célszemély testében lévő nélkülözhető folyadékmennyiséget. Az ész dolga eldönteni, mennyire biztonságos sivatagi levegőt felhasználva jégdárdát készíteni az adott helyzetben a mágus birtokában lévő varázserő szoros függvényében. Amennyiben a mágiahasználó elég óvatos, megfontolt, gyakorlott és elővigyázatos, nem mellesleg pedig rendszeresen edzi magát, könnyen túleshet a nehézségeken, főképpen akkor, ha ismeri az ősi fortélyokat is. Például, ha az említett száraz sivatag azon pontján, ahol a műveletet végrehajtani kívánó személy áll, található nyílt vízforrás, egyszerűen abból kell meríteni a cselekvés végrehajtásához. Ha az nincsen, pozsgás növény, kaktusz vagy bármiféle más élőlény, melynek víztartalma fokozottan nagy, szintén megfelelő lehet: azt kinyerve akár még jégfal is emelhető a tikkasztó hőség ellenére is. Azonban érdemes vigyázni - e segédforrások használata cseppet sem biztonságos, ha nem hozzáértő végzi. Épp, mint a majdnem azonos eredményt hozó kiszárítás esetén, úgy itt is érvényesülnek a méret és mennyiség szigorú szabályai. A segédforrásokat legkönnyebben a Väärentää paranccsal lehet használni, melynek erőssége s célpontja előre meghatározandó a becslés kapcsán kifejtettek alapján.

Väärentää
E varázslat, mely csaknem szó szerint azt jelenti: telj meg vízzel, legtöbb esetben magára a varázstudó környezetében fellelhető levegőre vonatkozik. Azt telíti nedvességgel, ha használója úgy tartja jónak, s ajánlatos egy közvetlenül vagy nem sokkal előtte elhangzott varázslathoz kapcsolni, annak hatékonyságát növelni, esetleg létrejöttét lehetővé tenni. Könnyen belátható ezek után, hogy a segédforrásnak meghatározott távolságra kell elhelyezkednie a mágiahasználóhoz képest, máskülönben könnyedén sokszorosára növekedhet a mágikus erő, melyet e folyamat elfogyaszt. Még bonyolultabbá teheti a helyzetet, ha célpont vagy egyéb, nem a mágiahasználóval egyenlő alany is szerepel az egyenletben, azonban megfelelő odafigyeléssel e technika elsajátítása lehetővé teszi, hogy száraz, netán meleg helyeken is életben maradjon a mágus - vagy egy társa.
Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 194

Character sheet
Nép: Sárkányok
Val Jegyzetei Empty
TémanyitásTárgy: Re: Val Jegyzetei   Val Jegyzetei Icon_minitime2019-11-14, 9:47 pm

Fogságban a szabadság
Első rész: Nem lehet másként



712 évvel az éj-hasadéki csata után
Orod Opelë - Orowennë-ház


Szigorú, mindenféle érzelemtől mentes tekintet pásztázta végig Laryss testét, akár egy szúrós, kellemetlen, zavaró varázslat - csakhogy e tekintet apjához, Amyas-hoz tartozott, ki a bejárati ajtóban állott, vele szemben, arra készülvén, hogy betegye azt maga mögött, ha megfordul. Előtte azonban még vetett egy pillantást leányára és annak mögötte magasodó választottjára, azonban figyelme egyelőre csak gyermekére irányult.
- Vigyázz magadra. - mondta komoly hangvételben, s Laryss ebből tudta, hogy valóban aggódik.
Ilyen volt az ő aggodalma, saját utódjának féltése, régóta ilyen, alaposan elrejtve, s alaposan megcsonkítva. Megcsonkítva, mert az nem váltotta be hozzá fűzött reményeit, s megcsonkítva azért is, mert Nienna fejlődése sokkalta jobban érdekelte, még ebben a pillanatban is - ebben, amelyben egy időre utoljára tarthatta szemmel a Kilime nevezetű áruló sárkányasszony nyomorult fattyát. Amyas máig sem gondolta valóságosnak egymás iránt táplált érzéseiket, ámde mindeddig hiába várt arra a napra, amikor majd Laryss is ráébred erre. Az nem jött el, s ő nem ölhette meg ezt a sárkányt, hogy véget vethessen mindennek. Ezt az egyet nem, pedig már két éve minden áldott hazatérésekor az a különös jégszínű tekintet fogadta. Meg kellett osztania vele otthonát, s hagynia, hogy azt tehessen benne, amit csak óhajt - ez szülte meg elméjében, szívében a bosszút, melyet sem az az úgynevezett Kilime, sem pedig Shuga Melfyomer nem róhatott fel neki; s melyet már jóval ezelőtt életbe léptetett, hatását pedig minden egyes alkalommal élvezettel szemlélte. Mára azonban elég volt a nézelődésből.
- Vigyázok. - felelte Laryss, s Amyas, miután kimért bólintással megerősítette a válasz helyességét, valamint sokat mondó tekintettel az ifjú sárkányra nézett, végül megmarkolta az ajtókilincset.
- Te is vigyázz rá, Drest. - tette hozzá a kiképzőmester, mélyen legbelül undorodván még a ténytől is, miszerint beszélnie kell egyhez azok közül az átokfajzatok közül, kiket jobbára csak akkor viselt el, ha már halottak voltak.
De ezt az egyet, bármily könnyű is lett volna kivégezni, még egyedül is, mialatt az csillapíthatatlan, kínzó éhségétől szenvedett minduntalan, nem tűzhette kardvégre. Ezt az egyet nem csak néznie kellett, hanem meggyőznie arról, hogy semmit sem sejt. Meggyőznie arról, hogy kedveli, s elfogadja, mint leánya jövendőbelije. Meggyőznie arról, hogy nem fenyegette meg senki - hogy nem szorították sarokba, s arról is, hogy soha nem is akart kezet vagy fegyvert emelni rá - Valturaan-ra, mert így hívták a sárkányfiókát... így nevezte az a szörnymágus. Az a teremtmény, melyhez hasonlót egész életében nem látott, s nem is akart többet, azonban nemcsak ő volt az egyetlen, kinek ábrázatát nem kívánta viszont látni egy ideig. Amyas Orowennë még egyszer utoljára ráemelte hideg tekintetét az otthonában maradókra, végül elfordult tőlük, majd pedig betette az ajtót maga mögött. Így hagyta ott őket saját házában. Így hagyta ott őket minden egyes alkalommal, amikor hosszabb időre elszólította otthonról kötelessége, s szenvedélye: a grifflovasság.
Az elf leány végigsimított a vékony és sebezhető Csupasz-bőrbe bújt sárkány felkarján. Ezzel jelezte felé, már nem kell úgy tennie, mintha minden rendben volna - s Valturaan nem is tett: válla megrogyott, tagjait átengedte a lesújtó ólomnehézségnek, mely napjait kísérte végig az elmúlt időszakban, végül pedig sóhajtott egy nagyot, s követte a fehér elfet, egészen a konyháig. Az a helyiség is különösen megnyugtató látvánnyal rendelkezett, legfőképpen a délutáni félhomályban gyújtott arany lángú gyertyák fényében, bár egyébiránt sem lehetett volna barátságtalannak nevezni. Valturaan jégszínű, halovány szemeiben inkább tűnt annak a külvilág, az összes többi fehér elf, beleértve Amyas-t is; de ez a ház valahogyan cseppet sem adta vissza a maguknak való, titokzatos és rideg népség kisugárzását, már akkor sem, amikor először betette ide a lábát, valamikor a hétszázötödik évben. Legjobb emlékezete szerint már akkor is csaknem ugyanígy állott minden: a folyvást nyikorgó bejárati ajtótól egészen a ház legtávolabbi zugáig igen sötét, kopott padlódeszkák sorakoztak, fölöttük megannyi vastag, kékes-tarka szőnyeggel, melyekben hagyományos mintákat vélt felfedezni, miután rávette magát, hogy jobban megismerkedjék az ibolyaszemű kultúrájával. A két ablakkal körbevett ajtó mellett kellett hagyni a lábbeliket, egy azoknak odahelyezett, könnyen takarítható, vastag és lapos falécen, melynek szabálytalan szélei voltak, s ha valaki lábakat készített volna rá, akár még egy rendkívül rövid pad is válhatott volna belőle. A puha szőnyegek szolgáltattak különféle ösvényeket továbbhaladásuknak, amelyek a ház központjaként szolgáló helyiség csaknem összes pontját beborították, hol szabályosan, hol pedig kevésbé úgy fekve egymáson. Rengeteg kelme és szövet borított mindent, s Valturaan egyszerűen lehetetlennek tartotta, hogy a kiképzőmester dolgozott volna rajta. Amyas, ha otthon tartózkodása alatt nagy ritkán voltak is neki, vendégeit sohasem engedte beljebb ennél a szobánál, így aztán megannyi ülőalkalmatosság kapott helyet benne, néhány alacsonyabb faasztallal, valamint rengeteg könyvvel telerakott polccal. Egy csakugyan régi, bár akadálymentesen működő kandalló is húzódott a fal mentén, jobb oldalt, aközött a két ajtó között, melyek közül az első Amyas régi dolgozószobájába vezetett, a második pedig a kiképzőmester ritkán használt hálószobájába, ahová igen sokáig még Laryss-nak is tilos volt a bejárás. Mára e helyzet persze jelentősen átalakult, köszönhetően annak, hogy a grifflovas mindössze néhány éjszakára érkezett haza, s tulajdonképpen nem is lakott már ott egészen. A baloldali falban is két ajtót helyeztek el, melyek a két legmagasabb, legtömöttebb könyvszekrény két oldalán helyezkedtek el, s mindkettőből hálószoba nyílott. Az elülsőt évtizedekkel ezelőtt, még Eilidh Vennala, Laryss édesanyjának halálát megelőzően vendégek használták, most pedig az ifjú sárkány számára szolgált háborítatlan pihenőhelyül, legfőképpen a nappali órákban. A második az ibolyaszemű leányhoz tartozott, ennek ellenére azonban igazán keveset tartózkodott benne, miután tanulmányait a régi dolgozószobába helyezte át. Többnyire csupán gondolkodásra használta az eltelt két év során, főképpen azóta, mióta az ifjú fehér sárkány állapota romlani kezdett. K

A ragadozó korábban rendszeresen merészkedett Orod Opelë-n kívülre, hogy éhségét csillapítsa, s gyakran magával vitte Laryss-t is, azonban igen hamar elvágták tőlük e lehetőséget, onnantól kezdve pedig Valturaan élelemforrásai jelentősen megcsappantak. A fiatal hósárkány, hogy gyanútól, lelepleződéstől megkímélje az elf leányt, az éhezés mellett döntött, melyet kitűnő egészsége ellenére is csak úgy volt képes elviselni egy idő után, hogy jelentősen lefaragott éberen-öntudatánál töltött óráiból. Igen gyakran merült különösen mély álomba, amiből nem lehetett egykönnyen felkelteni, még akkor sem, ha saját éhsége növekedett elviselhetetlenné; Laryss pedig nem tehetett mást, minthogy elfogadta döntését, s a kezébe helyezett élet súlyos felelősségének ellenére megpróbálta támogatni őt.
Most is ezt tette, s nem érdekelte a kínzó nyomás, mely reá nehezedett. Érzelmek viharának esőjétől túlcsordult szívvel vette észre, hogy lépteit követi a hím talpának ól ismert, tompa dobogása, s így összetalálkoztak a konyhában, egészen a kemence előtt. Laryss megfordult, halovány ibolyaszínű szemei megcsillantak a gyertyafényben, ahogyan felnézett a sárkányra, s felmérte annak állapotát. Némi hideg szigor sugárzása után aztán, amikor biztos volt benne, hogy az ál-kétlábú ezúttal nem fog ellenkezni, óvatosan megragadta annak kezét, s megvárva a beleegyező tekintetet, csaknem elhúzta maga után Valturaan-t, aki engedett neki, engedte magát irányítani, s engedte azt is, hogy sötétbe burkolt alvóhelyére vezessék. Csendesen, lassan, s szó nélkül tette le fejét Laryss mellkasára, aki mögé telepedett, fel, egészen a párnákhoz, maga is azzá válva. Az elf leány előrenyújtotta karjait az ifjú sárkány válla felett, hátulról átölelve őt, s megfogva kezét, mellyel amaz szorosan körbefogta az övéit. Az ibolyaszemű úgy maradt, akkor is, amikor a ragadozó felnézett reá, hátát a párnáknak támasztva, szeretettől és szerelemtől színültig telve várván azt, hogy a másik végre álomba merüljön. Várt is, végtelennek tetsző türelemmel, talán egy órát is, hüvelykjének ujjbegyével simítva egyet olykor a meleg, erős kézfejeken. Abbahagyta, amikor látta, hogy a jégszínű szemek lecsukódnak. Valturaan gyomra kordult egyet... hangos volt, de ő nem mozdult meg, sőt, légvételei egyre csak megnyúltak, s Laryss érezte, ahogyan a sárkány teste ellazul. Horkolt az ifjú, nyugalmasan és halkan, ám nem sokkal azután még mélyebbre süppedt az álomban - olyan mélyre, hogy légzését sem lehetett hallani többé. Laryss ekkor felemelkedett mögötte, elhagyta az ágyat, lassan leeresztette a hósárkány fejét, csókot nyomott a sápadt orcára, végül alaposan betakarta őt. Nem tette be maga után az ajtót - nagyon jól tudta már, hogy ilyenkor lehetetlen volt megzavarni, annyira távol járt már. Legelőször persze csaknem halálra rémült miatta, de aztán, amikor harmadjára hallgatta végig az állapot legpontosabb leírását, méghozzá magától az elszenvedőtől, valóban megnyugodott - hiszen az nem volt több borzasztóan mély, álomtalan álomnál, hová a bőven fejlődésben lévő szervezet menekítette magát. S bár Laryss szemét minden egyes alkalommal benedvesítette a fájdalom, mikor öntudatlan kedvesére nézett, mégis örült a szíve... boldog volt, hogy vele lehet, s boldog volt, hogy megtalálták egymást azon a különös napon. Még akkor is, ha azon a napon mindketten árnyékai voltak csupán azoknak, kikké mára egymást tették.
Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 194

Character sheet
Nép: Sárkányok
Val Jegyzetei Empty
TémanyitásTárgy: Re: Val Jegyzetei   Val Jegyzetei Icon_minitime2020-07-31, 6:07 am

Fogságban a szabadság
Második rész: Csak a kínok árán

712 évvel az éj-hasadéki csata után
Orod Opelë - Orowennë-ház

Ha a hó és jég könyörtelen birodalmában léteztek volna tücskök, zengzetük bizonyosan betöltötte volna a fagyos éjszakákat - azt az éjszakát is, amely egyesek számára többet tartogatott puszta megérdemelt pihenésnél, másokat pedig egyenesen megfosztott attól. E szóban forgó éjszaka azonban első látásra, s avatatlan szemeken át, nem különbözött túlságosan az összes többitől. A sötétségbe vesző égbolton egyetlen felhő sem éktelenkedett, hogy jelenlétével eltakarja a metszően éles fényű pontocskák által alkotott megannyi képet, s történetet; a Lanur-hegységre pedig végtelennek tetsző csend borult, mely mintha lepelként tetszett volna körbeölelni a fehér elfek városát, Orod Opelë-t. Volt valami egészen különleges nyugalom e gyilkos hideg uralta, pihenni tért tájban, mely ott rejtőzött minden egyes szegletében, háborítatlanságát pedig a fogyó Hold lágy, fehér fátylai vigyázták szakadatlan. A hatalmas, fehér égitest már nem láthatta a bőséges hóesést, mely e vidéket sújtotta, ugyanis az még felkelte előtt felhagyott a betemetett föld értelmetlen ostromlásával, s megelégedett annyival, hogy újfent, megszámlálhatatlanul sokadjára eltörölt minden lábnyomot, betemetett minden betemethető tárgyat, elhullott állattetemet, avagy különféle okokból született vérfoltokat. Mindent megtámadott, minek fizikai létezését lelte, lett légyen jó, avagy rossz, hasznos avagy teljességgel haszontalan - egyedül azon nem talált fogást, melynek teste, s alakja sem volt, így pedig megkönyörült a fájdalmon, s a szereteten is; öntudatlanul átadván nekik az Éjjel Pódiumát, hogy gondosan begyakorolt darabjukat rajta bemutathassák. S azok így is tettek.
Felismerhetetlen, csalhatatlan külsejű, mégis egészen egyszerű teleportkapu kezdett manifesztálódni az egyik fehér szőttes felett, melybe számottevő, egyenként elkülöníthető kék színnel jellegzetes fehér elf motívumokat munkáltak valamikor, talán még Eilidh Vennala halálától is jóval régebben. Ebből egészen egyszerűen belátható, hol is lehetett pontosan az a szőttes, noha az már igencsak kevésbé, miért érkezett valaki az éjszaka kellős közepén Amyas Orowennë grifflovas kiképzőmester házába, s miért éppen a mágia útján tette ezt. Ám senki nem volt, ki megtudakolhatta volna, s arra sem akadt képesnek látszó személy, hogy megállítsa a hívatlan behatolót; ki, amint kilépett az örvényből, rögvest szembe is került tettének következményeivel. De hogyan is akadt volna, ha szándékosan azt az időt választották, mely leginkább sikerrel kecsegtethetett? Hogyan is akadt volna, ha a különös érkező számításai szerint a tünde férfi még mindig házon kívül tartózkodott, s azzal is pontosan tisztában volt, hogy egyetlen, félárván maradt leánya, Laryss immáron két éve borzasztóan elfoglalt, s bizonyára lélekjelenléte sem maradt már olyasvalamin törni a fejét, hogy egész éjszaka tehetetlensége felett virrasszon. S ha mégis úgy határozott volna, ezt teszi, s ma éjjel teszi; akkor sem kerülhette volna el az elkerülhetetlent - akkor sem birtokolt tudást avagy megfelelő felkészültséget arra, hogy megállítsa a lassacskán teljes önuralmát, s jól-létét visszanyerő betolakodót. Azt a teremtményt, mely hátborzongatóan eltorzult formájú, valamivel alaposan megtömött vászonzsákkal a bal vállán, látszólag néhány egyszerű pillantással képes volt felmérni a hosszú-hosszú hónapok óta jól ismert terepet; ezután pedig minden egyéb, késlekedésnek minősülő cselekedet nélkül Valturaan hálóhelye felé vette az irányt.
Még csak ajtót sem kellett nyitnia, s csendes, csaknem nesztelen léptei úgy múltak el a kényelmesre koptatott, öreg padlódeszkák felett, akár a fagyos légfuvallat. Fényre sem volt szüksége - jól látott a sötétben, s erőszakos érkezésével ellentétben mozgása, viselkedése mégsem arra adott okot, hogy az alvók megzavarását feltételezzék róla. Mert ketten voltak... egyikük az ifjú sárkány, ki aléltan, s mozdulatlanul feküdt, egészen azóta, hogy a kiképzőmester néhány napja elhagyta a házat. Mozdulatlanul, azonban cseppet sem magára hagyván: a leány vigyázott reá; az ibolyaszemű gyógyító-tanonc, kinek a válságos állapotban lévő hósárkány közelsége nélkül aligha adatott nyugalma, s egészen úgy festett, mintha épp most is harcolna érte. Ölelte az ifjú ragadozót, s egész testével hozzásimult, mintha csupán aprócska, védtelen állatkölyök volna, ki sosem volt anyjánál keres menedéket; ám nem lelte azt. Áradt belőle a kétségbeesés szaga, ahogyan a kínzó lassúsággal emelkedő-eső mellkason nyugvó hosszú ujjakat szorongatta, s bár látványára felszínes, képlékeny béke telepedett, a jövevény tudta; tudta már, hogy nem tart sokáig. Mindössze addig, míg a reggel eljő.
Kilime óvatos, gyakorlott mozdulattal tette le terhét az ágy mellett, miután úgy vélte, eleget nézte már őket. Eleget tűnődött azon, mit kellene még megértenie, mit fogadott el ezidáig, s mi vár még reá, míg végre minden megrázó, felháborító, különös, páratlan, s gyönyörködtető részletében átélheti mindazt, mi előtte terült el, eltakarva a világ elől, melybe réges-régen élt elődeik könyörtelenséget nemzettek. Nem lelte a választ, mégis óvón hajolt a Csupaszbőrű felé, s lassan nyújtotta ki karjait is, hogy két hüvelykjével végigsimíthasson a lehunyt ibolya szemeken. Átható tekintete felfénylett egy pillanatra, azután a leány egyenletes, halk szuszogása tompa, alig-életű nesszé változott, s ő esélyt sem kapott arra, hogy felébredjék, s felfedezze a nőstény sárkányt, kinek frissen szerzett, kérészéletű szabadsága megannyi kockázatot rejtett magában. Ugyanis míg ő könnyed mozdulattal lefejtette gyermekéről a hófehér kezeket, s a fekhely másik felére emelte a gyógyító ernyedt testét, hogy jobban hozzáférhessen az ifjúhoz; addig Jégkarom-csúcs egyik legmagasabban fekvő barlangrendszerében egy, még Valturaan-nál is sokkalta sebezhetőbb, aprócska élet várta hazatértét, kinek feltétlenül sem szabadott volna nemzőapja karma ügyébe kerülnie. Ha az megtörténik... félő, hogy Kilime sosem kapja vissza, legrosszabb esetben pedig sosem látja már viszont, azt pedig nem hagyhatta megtörténni. Soha. Soha többé nem akart hátat fordítani gyermekeinek, még ha apjuk gyomorforgató szagát is viselték.
Azóta látogatta e házat újra és újra, hogy Panut, a csaknem egyéves fiókát magára lehetett hagyni némi időre. Azóta, hogy biztosítani tudta védelmét, mert nem volt szükség arra, hogy többet tegyen ennél. Járt már itt, így még csak repüléssel sem kellett értékes időt vesztegetnie; s egyszerűen csak idevarázsolta magát, álmot bocsájtott Laryss-ra, azután élelmet diktált a szívszorítóan festő ifjú sárkányba, méghozzá anélkül tévén ezt meg, hogy ő egyáltalán magához térhetne, s felismerhetné. Azt mindenképp el akarta kerülni, így ezúttal is akképpen járt el, ahogyan máskor: először is megszüntette a fagyasztó varázslatot, mellyel a hozott ételt tartósította, a kiolvadt hús és belsőség nedveitől tocsogó zsákot pedig felemelte az ágyra; majd saját maga is letelepedett. Mozdulatai ekkor már elvesztették rendezettségüket, s mintha tétováknak is tűntek volna, azonban nehéz lett volna biztosan megmondani. Senki sem ismerte Kilimét igazán, már senki, s talán senki nem is érthette volna meg fájdalmát, mely több sorban meredező, hegyes fogakkal marcangolta lelkét, lélegzetnyi időt sem hagyván a megkínzott nősténynek. Láthatatlan vére folyt, láthatatlan sebből, mely a mellkasa közepén tátongott, miközben ő gyengéden, igazán lassan tenyerébe fektette gyermeke fejét, s emelni kezdte azt, míg mágiája átjárta az éhezéstől meggyötört testet. Amikor a fürkésző szemek fénye elhalt, a jégszínű tekintet visszatért a végtelen homályból, s Valturaan kiüresedett elmével, magáról mit sem tudván meredt anyja arcába - abba az arcba, melyen mintha valamiféle görcsös rándulás hullámzott volna végig. Kilime nem bírta tovább. Hirtelen húzta magához a holtfáradt, éhségtől elgyengült ragadozót, s erősen homlokához érintette a sajátját. Előbb a fejét fogta, mintha nem volna biztos abban sem, hogy megtartja magát; azután a hátán simított végig, hogy azzal próbáljon enyhíteni saját szenvedésén... ámde hiába remélt feloldozást, s a varázslat hatása alatt mozdulatlan, tehetetlenül lógó kezek látványa is nehéz súllyal húzta a föld felé. Nehéz súllyal, mert tudta; ha feloldaná az igét, azok a kezek minden bizonnyal habozás nélkül ellene fordulnának.
A nyers, feldarabolt hús nedve eláztatta a meleget biztosító kelméket, s végigfolyt a nőstény karján is, ahogyan a párnák által megtámasztott ifjú sárkány szájához emelte az elsőt. Az élelem szaga maradéktalanul betöltötte a lég minden szegletét, Valturaan mégsem mutatott semmiféle érdeklődést iránta - mintha egyáltalán nem is állana szándékában táplálékot magához venni; ám Kilime tudta, a varázs okozza ezt. Tudta már, amint a táplálék gyermeke sápadt ajkához ér, az felismeri majd saját szükségletét, s jóllakása nem igényel majd erőszakot. Így is történt: a két éve Orod Opelë falai közt fogságba esett hósárkány különös módon nyögött fel, amint érzékelte az ételt, s mintha nekilátott volna, hogy küzdjék a következő, tenyérnyi darabkáért, melynek birtokában azonban nem tűnt mohónak, sem pedig túlságosan éhesnek. Eltompult, kifakult valóját hagyta hátra anyja mágiája, s csak annyit őrzött meg tudatából, hogy táplálkozni képes legyék. Annyit, s nem többet. Sohasem.
A nőstény félt. Nem engedte, hogy Valturaan a maga ura legyen, mert rettegett tőle. Ő, a Csúcs vezetőségének egyetlen ily' fiatal tagja, ki képes lett volna átverni Därur minden felállított csapdáját; s ki csak a megfelelő alkalomra, s menedékre várt, hogy megtehesse azt; félt oly' sok évvel ezelőtt magára hagyott gyermekétől. Félt annak haragjától, gyűlöletétől, s megvetésétől, így hát titkon szerette őt; mélyen magába temetvén mindent, mit valaha is iránta érzett. Félt, s ettől csupán még inkább szenvedett; egyre jobban és jobban, a percek pedig csakhamar óráknak, s olykor napoknak tűntek, bárhol legyen is - akár odahaza, Panu oldalán, s akár itt, Valturaan mellett. De kínjait nem öntötte szavakba soha. Ezekre az alkalmakra várt, hogy kiűzhesse magából mindazt, mi már nem fért el bensőjében többé. Várta az éjeket, melyeket itt tölthet, álmatlanul, tettei gyümölcsével szembesülvén minduntalan; s etette az ifjú sárkányt, amíg az enni bírt - amikor pedig egyetlen darabkánál sem tudott többet belé diktálni, néhány pillanat alatt feltakarította a mocskot, vért, nyákot, s minden kárt, mit érkezte óta okozott; azután pedig a jégszín szemekhez érintette hüvelykujját, s lélegzet-visszafojtva figyelte, amint az visszasüpped a rémületes látványt nyújtó öntudatlanságba.
Akkor.
Akkor szabadult e világra egy szív keserédes dala egy anya bánatáról, melybe a legfinomabb aranyfonállal szőttek törődést, s gondoskodást megannyi éven át. Akkor hasította fel az Orowennë-házra borult, hátborzongató csend-fátylat a csillapíthatatlan, reményvesztettségről, s borzalmas bűntudatról árulkodó, hangos zokogás. Kilime sírt - hosszasan, s magányosan tudatván a feneketlen sötétséggel, ő maga is tudja; hiába öleli gyermekét. Hiába simít végig orcáján, hiába szorítja magához szakadatlan; az nem rejt semmiféle feloldozást. S mégis, az ifjú bocsánatáért sem esedezett senki. A nőstény tudta, nem kérheti tőle, s még akkor sem hagyták el ajkait a szavak, amikor ráeszmélt, amaz úgysem értené őket. Csak ült, vállain saját hibáinak súlyával, s ölében ringatta eltaszított vérét, míg el nem apadtak a könnyei - bármily' sokára is történt meg. S azután ült tovább, ült az ágy szélén, az ifjú fejéhez hajtván az övét; és hallgatta az egyenletes szívdobogást.
Maga sem tudta, hogyan, s miért hagyta figyelmen kívül az árulkodó zajokat, a léptek hangját, ruhák suhogását. Talán többé már nem volt fontos Amyas közeledte - egy ideje már nem volt, s a nőstény egyáltalán nem menekült előle. Hagyta, hadd jöjjön, hadd lássa meg, hadd nézzen végig könnyáztatta arcán, s hadd kérdezze meg magától, miért üldözik mindenütt e teremtmények. Hagyta, hadd találkozzon hűvös, gyilkos komolyságtól felhevült  tekintetük, s mozdulatlanságával igyekezett jelezni: nem tágít, amíg úgy nem kívánja. Hagyta... s megvárta, míg a rendíthetetlen, tökéletességet hajszoló lovas kemény fegyelemről árulkodó alakjában félelem kezdi felütni fejét. Mélyen, Amyas bensőjében, képtelenné tévén őt arra, hogy megpróbálja kiemelni onnan, míg nem késő. Míg el nem veszít mindent, melyről azt gondolja, az építi fel, s nem több. És Kilime nem félt. Akkor sem, amikor a kiképzőmester szólásra nyitotta száját, s dühtől csöpögő figyelmeztetés hagyta el azt.
- Ha egy ujjal is a lányomhoz érsz, megölöm a fiadat.
Nem mondott egyebet, a fehér nőstény árnyékokba burkolt alakja pedig sokáig néma maradt. Elfordította fejét a tünde férfiról, s békésen pihenő gyermekén nyugtatta azt, míg úgy nem érezte, Amyas félelme lehetőséget adott számára, hogy iménti szavait menten át is gondolja. Akkor szólott hozzá, s akkor is csupán megerősítvén, mint elvárt tőle. Megismételvén mindannak a magját, amelyben annak idején megegyeztek. Hűvösen beszélt, hangsúlyozás nélkül, már-már diplomatikusan, akár valamiféle vezér - és a Csupaszbőrűt ekkor olyasvalami kerítette hatalmába, mintha közönséges Kétlábú volna, s elhatalmasodott volna felette a hideglelés.
- Minden intézkedésem azért volt, mert Te veszélyeztetted a fiam életét. Ha azt gondolod, hogy bármelyik pillanatban ostoba és felelőtlen mészárlásba kezdek, akkor csak menj, és légy boldog a hamis valósággal, amit alkottál magadnak.
Amikor végzett, visszaemelte fényes tekintetét a Csupaszbőrűre, s addig nézte őt szótlanul, amíg ő sarkon nem fordult, hogy dolga után nézzen, bármi is volt az, miért ideje korán újfent hazatért. Nézte, ahogyan vesztes voltával vív elvesztett csatát, azután pedig ült tovább, ott, ahol ezidáig is, Valturaan-nal a karjai között - míg a hajnal közeledte véget nem vetett kéretlen látogatásának.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Val Jegyzetei Empty
TémanyitásTárgy: Re: Val Jegyzetei   Val Jegyzetei Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Val Jegyzetei
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Useres dolgok :: Karakterek feljegyzései-
Ugrás: