Nie feljegyzései

Tárgy: Nie feljegyzései 2019-08-14, 9:17 am

Segítség kéréséhez és helymeghatározáshoz

Jelző varázslat
Nie feljegyzései 4

(Esto dulu!): tucatnyi ezüstös fénygömböt idéz meg és lő fel a levegőbe, amelyek felrobbanva vörös jelzőfénnyé robbannak, jelezve a megidéző helyét. Láthatósága kb. 2 km, magasság kb. 50 m.

Jégmadár
Nie feljegyzései 21

(Togo!): a varázslattal egy öklömnyi méretű, madárszerű energialény hívható életre, amely megkeresi és a varázslat megidézőjéhez vezeti a megjelölt személyt, vagy megmutatja az utat a keresett személyhez. Csak olyan személyre alkalmazható, akivel a megidéző már találkozott és megérintette. Mérete kb. 15-20 cm, hatótávolsága kb. 5-10 km.

Fény növelése vagy csökkentése

Fény erősségének növelése/csökkentése
Nie feljegyzései 5

(Galo! / Avalo!): Egyik varázslat sem "teremt" fényt, csak a meglévő szintjét növeli vagy csökkenti. Elsősorban zárt helyeken alkalmazható, hatótávolsága a megidéző körül kb. 10 m sugarú gömb.

Gyógyító varázslatok

Az Élet Vize
Nie feljegyzései 9

(Nen en-Guil): Fájdalom- és vérzéscsillapításra, valamint a sebgyógyulás elősegítésére szolgáló varázslat. A megidéző tenyeréből áramló folyékony, halványkék fény beborítja a sérült területet és idézi elő a gyógyító hatást. Hatóterület kb. tenyérnyi, hatásidő a sérülés súlyosságától függően kb. 5-10 sec. A varázslat hatása a Rimmo! varázsigével kiterjeszthető. Ilyenkor a a két tenyér között megidézett kék színű, folyadékszerűen kavargó gömb az adott terület fölé emelkedik, ahol kb. 20 m sugarú felhővé alakul, amelyből a varázslat cseppenként hullik alá. Hatóereje így kisebb, mint a "direkt" alkalmazott varázslatnak, azonban képes egy ideig még életben tartani a sebesülteket. Hatóideje kb. egy óra.

Revitalizáló és tisztító varázslat
Nie feljegyzései 31

(Cýro!): A varázslat életerejének megújítására szolgál. A tenyérben töltött tiszta vizet tölti fel energiával, majd kelti életre a másik kézzel megérintett lényt. A varázslat során a víz fokozatosan tűnik el. Csak olyan élőlényeken használható, amelyekben még van élet. Mivel minden faj revitalizációs képessége eltérő, így hatása is eltérő lehet. A varázslat tisztító hatású, sebre, sérülésekre használva a két elem kombinációja képes egyes mérgek, átkok eltávolítására is.

Védővarázslatok

A biztonság hálója
Nie feljegyzései 10

(Raedo!): Félgömb alakú energiahálót hoz létre, amelynek középpontjában a megidéző áll. Sugara 2-5 m. A háló szálai képesek a varázslatok elnyelésére úgy, hogy annak erejét a háló szálai mentén elvezetik.

Védőfal
Nie feljegyzései 11

(Iâth): Max. 20 m hosszú és 5 m magas energiahálót hoz létre, amelynek helyét a megidéző határozza meg. A háló szálai képesek a varázslatok elnyelésére úgy, hogy annak erejét a háló szálai mentén elvezetik. A varázslat képes fizikai védelemre is, mivel áthatolhatatlan akadályként szolgál megszűnéséig.

Jégkupola
Nie feljegyzései 12

(Hêldelu): Max. 3 m magas, kúp alakú "jégsátrat" hoz létre, amely a megidéző védelmét szolgálja elsődlegesen. Vastagsága változtatható.

Jégpáncél
Nie feljegyzései 14

(Hêlchamp): Kizárólag a fejet szabadon hagyó, nyakon magasan záródó, díszes öltözetet formázó testpáncél. Apró, pikkelyszerű jéglapokból áll, színe ezüstös, halvány kék. Bizonyos szintig védelmet nyújt szél-, föld-, tűz- és vegyi varázslatok ellen, pusztakezes küzdelemben, kisebb szúró- és vágófegyverek ellen. Zúzófegyverek ellen védelme minimális.

Nie feljegyzései 23

(Galo coron!): Kb. 2 m átmérőjű gömböt hoz létre, amely megidézésekor körömnyi nagyságú, és végleges méretét tágulással éri el, miközben belsejét levegő tölti ki. Víz alatt a túlélést szolgálja, s a mélységből is menekülést jelent. belülről "átjárható", vagyis belsejéből bármi a gömbön kívülre helyezhető. Ellenkező irányban átjárhatatlan.

Fényhajlítás
Nie feljegyzései 32

(Haltho silith!): A fény "elhajlításával viszonylagos láthatatlanságot biztosító varázslat. A szemből érkező fényt képes elhajlítani, így a szemből érkezők ellen hatásos.

Támadóvarázslatok

Szűkebb bejáratokat lezáró varázslat
Nie feljegyzései 15

(Tiro i fen!): Főleg alagutak, folyosók lezárására alkalmas. A varázslat a bejárat mögötti térben a levegőt 3-5 m hosszan összesűríti. A nagyobb nyomás miatt az előrejutás és a lélegzés benne nehéz. Ha megpróbálják megsemmisíteni, a kitáguló levegő légnyomása elsodorja a próbálkozókat és a hanghatás tájékoztat a varázslat megszűnéséről is. (Csapdaként is alkalmazható.)

Jégkristályok
Nie feljegyzései 17

(Hêlivyr): 15-20 darab, kb. 40 cm hosszú és 5-7 cm átmérőjű, hosszúkás, szabálytalan alakú jégszilánkot idéz meg és küld az ellenfél felé, amelyek a szúrófegyverekhez hasonló sérülésen túl fagyást is okoznak a megsebzett testrészen.

Az eltévelyedés mocsara
Nie feljegyzései 26

(Breitho nen!): A talaj víztartalmát gyűjti össze a felső 1,5 m-ben, és a földdel keveredve sűrű folyadékká változtatja azt. Hatása max. 30m*5m.

Jégtűk a földből
Nie feljegyzései 27

(Breitho hêl !): A talaj víztartalmát felhasználva 2-3 m magas jégtűket növeszt. Hatása max. 30m*5m.

Vakító fény
Nie feljegyzései 29

(Calad 'lossui): Vakító, hófehér fény, amely a megidéző körül max. 10 m sugarú körben elvakítja az ellenfeleket. Az átmeneti vakság a távolságtól függően 30-60 másodpercig tart.

Egyéb varázslatok

Rögzítés
Nie feljegyzései 19

(Gwaedo! / Taetho!): A Gwaedo! varázsige a teljes testet, vagy tárgyat tenyérnyi széles, aranyszínű energiapólyával tekeri körbe, konzerválva ezzel "feltaláláskori" állapotát. A létrehozott burok merev, összetartó erejű. Taetho! változatával csak a test egy része tekerhető körbe, így akár törött testrész rögzítésére is szolgálhat, vagy helyettesíthet bilincset, béklyót.

Tisztító varázslat
Nie feljegyzései 22

(Cuio vain!!): A varázsige tárgyak (pl. ruházat, eszközök, fegyverek) tisztítására szolgál. a kékes, áttetsző, vízszerű permet bevonja azt, majd ibolyaszínnel felfénylik, s minden szennyeződés eltűnik a tárgyak felületéről, vagy a szövetekről, egyéb szőtt anyagokról.

Vízgyűjtés
Nie feljegyzései 34

(Covado i nen!): A levegő páratartalmát felhasználva képes kis mennyiségű víz összegyűjtésére a megadott helye. A hely kijelölése a fölötte, vízszintes tenyérrel rajzolt körrel történik. Annyi vz gyűlik össze, amennyi kitölti a rendelkezésre álló ʺedénytʺ.

Tárgy: Re: Nie feljegyzései 2019-08-20, 3:50 pm

Ha…
(A Borzalom Napjának reggele)

Ha az mondanánk, bárki is érezte a veszély súlyosságát, nem mondanánk igazat. Hallottunk a gyülekező árnyakról és a hegy mélyében zajló háború is figyelmeztetés volt mindenki számára. De ha bárki is egyetlen pillanatra megérezte volna azt, ami ezen a napon a városra várt, Falqualion nagyúr biztos másképpen döntött volna. Nem, nem tagadta volna meg a segítséget a hegymély törpjeitől, de biztosan nem hagyja magára szeretett városát. És akkor talán ő is ott esett volna el a falak között. Ritalea, a Sorsok Kártyása ezúttal is megkeverte a lapokat, de Orod Opelë már vesztésre állt. S vesztésre álltunk mi mindannyian.

Ha akkor tudtuk volna...

De ugyanúgy indult minden...

A nap későn emelkedett a hegyek fölé és a város körüli köd lassan oszlani kezdett. Itthon voltam és azt a látványt – amióta az eszemet tudtam, és a reggel otthon talált - sosem hagytam ki. Orod Opelë magasabb pontján, Falqualion nagyúr palotája közelében laktunk, s a szobám ablakából látni lehetett az egész várost. Ahogy a nap halvány sugarai elkezdték az apró ködpamacsokat kitépni a házakat borító vastag ködtakaróból, úgy bukkantak elő a fényes tornyok, a hegyes csúcsú tetők. S lassan, mintha varázslat keltené életre őket, egyre több épület vált láthatóvá. Csak álltam ott, s egyszerre már fehéren és tisztán ragyogott az egész város. A falon kívül még tartotta magát a tejfehér pára, így olyan volt, mintha a házak, utak, terek egy hatalmas felhő közepén ülnének az égre törő hegyek között. Otthon voltam...

- A várost nézed megint? Gyönyörű, nem igaz? – hallottam anyám hangját, s ahogy megfordultam, már ott állt mögöttem. Mindig olyan halkan járt-kelt a házban, akár a szellő, amely ősz végén a hegyek felől a hó illatát hozza.
- Igen, anyám. Sosem tudom megunni. Hogy mehet el innen valaki örökre? Ugye, te sem akartál innen soha elmenni?
- Én nem, de te olyan nyughatatlan vagy. Apád csodálkozott is, hogy visszatértél. Ha nem éreztük volna a sors kísértésének, fogadtunk volna, hogy sosem látunk már. De úgy látom, mégis nekem volt igazam.
- Igen, bár tudom, hogy csalódtál bennem, mégis te ismersz jobban. Apám elfogad olyannak, amilyen vagyok, de te még mindig azt hiszed, hogy rossz úton járok. Lehet, hogy most az egyszer te tévedsz.
- Lehet, Nienna. Adják azt istenek. – mondta szomorúan, s én nem tudtam őt komolyan venni.
- Anyám, az isteneket kéred? Annyira azért nem vagyok rossz abban, amit csinálok – mosolyodtam el erre a furcsa gondolatra. – Tudod, Al és én nagyon jó páros vagyunk.
- Igen, apád is mondta, és úgy tűnik, ő nagyon büszke rád – simított végig anyám a karomon. – De gyere, a nap felkelt és vár ránk a kert. Ha már itthon vagy, segíts – kért, s elindult lefelé.
Én egy hitetlenkedő fejrázás és egy grimasz után követtem.

A kert. Arra az aprócska menedékre talán még büszkébb volt, mint rám. A környező épületek által körülzárt néhány lépés széles és hosszú földdarab ugyanis csoda volt a maga nemében. Itt még a leghidegebb télben is illatos, hófehér rózsák nyíltak és anyám büszkén mutatta ritkán érkező vendégeinknek a bársonyos, tenyérnyi virágokat. Sosem vágott le egyetlenegy bimbót, vagy szakított le egyetlen, virágja teljében pompázó szálat. Csak amikor a hószín szirmok egyenként lehullottak, akkor metszette le a díszét vesztett hajtást. De minden reggel, miután a nap a város fölött ragyogott, ő megjelent a kertben. Amióta az eszemet tudom, mindig kézen fogott, s engem is magával vitt. Most is így léptünk ki, együtt a kertbe.
- Kérlek, ma te mondd el a könyörgést – szólt, s egyik kezével a kezemet fogva, a másikkal a mindig csodált nyakláncát markolva várakozóan tekintett rám.
- Igen, anyám, a kedvedért… - szóltam, s becsuktam a szemem, miközben a nap sugarainak langyos érintését éreztem az arcomon.

Hozzád könyörgünk, Fény, ki megvilágítod gondolatainkat
és élteted szívünkben a reményt.
Sugaraid melegítsék át e földet s óvják városunkat az árnyaktól.
Adj nekünk hitet mindenkor és őrizd meg szívünkben a szeretetet.
Köszönjük áldásodat, s kérünk, hálánkat jó szívvel fogadd.

Ó, hányszor hallottam és mondtam vele együtt ezeket a szavakat. És hányszor gondoltam, hogy Eclair, népünk védelmezője vajon mit szól ehhez. De anyámban sosem volt kétség, ahogy most sem.
- Szépen mondtad el, Nienna – engedte el a kezemet. Aztán körbe indult, hogy minden egyes virágot megérintsen, és egy-egy mosollyal jutalmazza igyekezetét, hogy ezen a hideg helyen is képes lényével örömet szerezni mindenkinek. Én csak álltam ott, s vártam, amíg végez.

De aztán olyat tett, amit még soha.
- Szeretnék adni neked valamit… Tudom, hogy téged nem nagyon nyűgöznek le az ékszerek és nem is hordhatsz ilyet, de szeretném, ha a mai naptól kezdve te viselnéd... Amikor csak teheted… - mosolygott rám és nem tudtam eldönteni, hogy abban a mosolyban bánat, vagy biztatás van-e. A nyakából leakasztotta mindig viselt holdköves medálját és az én nyakamba tette.
- Beriathon le* – suttogta, s én nem értettem, hogy mitől kellene megvédenie. Ha akkor értem...

* (Meg foglak védeni!)

Tárgy: Re: Nie feljegyzései 2020-01-07, 3:35 pm

MOST…

Csend van mindenhol. Olassië olyan csöndesen él, hogy azt hihetném, hogy egy erdőben éjszakázunk. Az ablakok nyitva vannak, mégsem hallatszik semmi zaj be ezen a hajnali órán, csak a szél. Ha az nem lenne, s nem lennének a kelő nap fényei, éppen olyan lenne, mint AKKOR.

De ez miért jut éppen most az eszembe? Miért képes még mindig belopózni azoknak az időknek az emléke az életembe? Miért képes még mindig megrontani a legszebb napot is azoknak a borzalmas időknek a feketesége? Nem akarom hagyni, hogy rám találjon és körbefonjon újra rémségesen hideg karjaival! Nem akarom, hogy minden úgy legyen, mint

AKKOR!...

Mert akkor csak a sötétség létezett. Kívül és belül is. S a némaság, amely egy ideig uralt mindent. Mintha nem is létezne tér és nem is létezne idő. Mintha én sem léteznék. És talán az lett volna a jobb. Mert a változás csak rosszabbat hozott.

Először az illatok és a szagok értek el. A föld, a víz és a tűz illata, és valami borzalmas szag, amely mindent áthatott. Belém férkőzött, átjárta a pórusaimat, s úgy éreztem, én magam is azt a szagot lélegzem ki a bensőmből. S ahogy az émelygés újra érezhetővé tette a testet, amelyben léteztem, úgy jöttek el másodikként a hangok.

Suttogtak, sikoltottak, hívtak és átkoztak, ígértek és fenyegettek. Néha egyetlen egy sem jött, máskor megszámlálhatatlanul sokan voltak. Ott voltak mindig és mindenhol, vagy nem voltak soha és sehol. De már nem űzhettek az őrület felé, mert az már ott volt régen. Ott volt és övé volt mindenem.
S amikor az árnyak is megérkeztek, teljessé vált a kín. Mert hogyan lehet az éjsötét még sötétebb és hogyan láthatok benne árnyakat a feketeség függönyén át? Hogy lehet szörnyűbb az, amelynél szörnyűbbet senki képzelete sem festett még le eddig?

De ők is csak apránként érkeztek. Először csak kezek nyúltak ki a semmiből, hogy karmaik a hajamba akaszkodjanak, s a hozzájuk tartozó sötétnél is sötétebb „testhez” rántsanak. S vele együtt az iszonyathoz, amely lényének, s lényegének esszenciáját adta. És amikor már azt hittem, a rettenet a tetőfokára ért, s szörnyűbb már nem jöhet, mert már képtelen lennék elviselni, akkor arcok tűntek elő, hogy a végtelenbe nyíló szemgödreik és szájuk vegye el újjászülető lélegzetemet.

S amikor már minden egyes mozdulat, minden egyes levegővétel, a létezésem minden egyes pillanata csak egy újabb kezdetét jelentette valaminek, ami elnyel és elemészt… akkor jött el Ő. Először a hangja, amely csak egy volt a többi között, s Ő nem tudta túlharsogni őket. Érintése csak újabb volt a szenvedés csapdájába rejtett csalétkek sorában, amely a valóság felé terelt. S Ő nem engedte, hogy másfelé induljak.

Aztán, egy idő után a hangok lassan elengedtek. Már csak az álmaimban bújtak elő orvul a sötét sarkokból, de legtöbbször az Ő szavai űzték már távol őket. És ő várt… Várt, amíg újra képes voltam meglátni a fényt, s testem újból engedelmeskedett éledő akaratomnak. És ő megóvott… Legfőképpen saját magamtól… Mert a létezés kínzó és gyötrelmes büntetés volt, amelytől szabadulni akartam.

MINDÖRÖKRE…

Ha azt kérdeznék tőlem, mennyi ideig tartott ez az iszonyat, azt mondanám egy öröklét is eltelhetett, míg újra nem a halál gondolatával ébredtem, s ájultam újra rémálmaiba, amikor törődött testem végül hagyta magát legyűrni a fáradtságtól és a kimerültségtől. De Ő sosem vádolt és sosem kényszerített, sosem szánt és sosem hagyott el. Magával vitt.

Először a romos alagutakon és termeken vezetett át, amelyeknek beomlott mennyezetén csak egyszer-egyszer tört át valami halvány napfény, hogy vele együtt újjáéledjenek a szagok és a hangok, amelyek oly rettentőek voltak. S néha egy-egy árny is megjelent ezekben a fénypászmákban, s mi rémülten merevedtünk mozdulatlanná egy-egy kőtömb mögött, hogy elbújjunk a kutató szimatolás elől.

Aztán már csak szűk járatok maradtak, s tudtuk, a hegyek alatt járunk, s a város már mögöttünk maradt. S ő nyugodtabb lett, hogy már AZOK nem érhetnek el bennünket. De a remény csalóka, és a látszólagos béke helyett csak újabb megpróbáltatások vártak ránk.

Mert azt gondolta, jobb lesz, ha azokat a rejtett utakat követjük, amelyekről mindenki tudott a városlakók közül, és amelyekről mindenki azt gondolta, sosem lesz rájuk szükség. De amikor a falak mentén újabb és újabb holttestek „vártak” minket a borzalmas vég utolsó lenyomataként, s én egyikük láttán képtelen voltam továbbmenni, Ő új utakat keresett. A szűk folyosók mennyezetét vizsgálta, s az ott nyíló, szinte láthatatlan csapóajtókat tárta fel előttem. Így jutottunk egyre közelebb a felszínhez és még a hegyek között bukkantunk elő a föld alól. Egy nem túl nagy barlang rejtette az utolsó lejáratot, s utolsó csapásként, annak nyílása előtt állva nézem órákig Orod Opelë romjait.

Mert a kivételes és páratlan szépségű város halott volt. Egykor hófehér, most kormos feketén meredező falai körül nyoma sem volt a mágikus védelemnek, tornyai már csak múltba vesző emlékek voltak, s a házak fölött sűrű feketeség gomolygott az égen köröző rémségek felé. Sárkányok voltak most a Város urai… Láttam, ahogy le-lecsapnak, s csak abban reménykedtem, nem egy túlélő próbált menekülni végső kétségbeesésében az üszkös romok között. Minden egyes pillanatban azt vártam, hogy hallom az áldozatok sikolyát a távolból. De nem hallatszott egyetlen hang sem ilyen messzire már. Akkor értem az út végére.

AKKOR...

S Ő csak ez egyszer nem boldogult velem. Nem tudott rávenni, hogy ne bámuljam azt a borzalmas képet, így aznap már nem indultunk tovább. Csak hagyott, hogy minden egyes apró részletet az elmémbe zárjak. S akkor éjjel végleg elbúcsúztam a Fehér Várostól és addigi életemtől… S Ő új életet adott. S az új élet most vált teljessé, itt, Olassië falai között.

MOST…

Csend van újra, de ez a város él és lassan ébred… Ahogyan én is…

Tárgy: Re: Nie feljegyzései 2020-02-10, 3:30 pm

Varázslatok és egyéb hóbortok

Ahogy belegondol, a fojtott szitkozódás mindenképpen jó jel és feltétlenül szokatlan dolog volt a Könyvtárban. De mert így is rengeteg furcsa látogató és fura esemény színhelye volt az épület, Nie nem is nagyon aggódott, hogy ezt az esetet – és persze néhány korábbit is – majd az ő számlájára írják. Mert milyen ostoba dolog azt feltételezni, hogy egy kancsóból vagy pohárból hirtelen eltűnik a víz, hogy aztán egy másikban – vagy esetenként egy másik mellett – hirtelen ismét megjelenjen. És hogy mindennek az oka egy csendes könyvtáros, aki szorgalmas és igyekvő, és persze senkivel sem beszélget és iszogat a szomszéd utca kocsmáiban sem.

Tényleg… Iszogat… És ezzel kezdődik minden...

A pohár előtte üres, és kedve sincs a sétához, hosszan a hatalmas folyosókon a konyha felé, hogy aztán másodpercek alatt megtöltve a kancsót, újból gyalogolhasson a látogatók között. Ezért történhet az, hogy amikor látja, hogy az ajtó előtt elsétál a segédek egyike a teli kancsóval, úgy dönt, hogy most nagyobb távolságból próbálja ki a „mutatványt”, amelyet már egy ideje gyakorol. Azóta próbálgatja, amióta az egyik, varázslatokkal teleírt, s a hátsó polcok egyikén talált régi könyvben megtalálta.

Mert hasonlóra eddig is képes volt. Anyja megtanította, hogy hogyan tud a növények számára nem túl sok éltető folyadékot előállítani, de amióta meglátta a színes, sokat ígérő képeket a könyvben, az még jobban érdekelte, hogy hogyan találhat rá a földalatti tárolókra, forrásokra, vagy egyszerűen az edényekben őrzött vízre. Mert az iromány azzal kecsegtette, hogy megtalálhatja ezeket, sőt, hogy ha akarja, áttöltheti tartalmukat bárhová.

Eddig mindig az egyszerűbb utat választotta, hiszen úgy gyakorolt, hogy mindig látta a teli és az üres edényeket is, ezért könnyű dolga volt áttölteni egyikből a másikba az átlátszó italt. De most nem láthatta a kancsót és mivel neki csak egy pohár állt az asztalán, nem is „vehette el” az összeset. Vagyis ez egy újabb szint lesz majd a számára.

- Hiro i nen! – suttogja, és ahogy lehunyja a szemeit, a falak, polcok és egyéb akadályok eltűnnek a szeme elől. Aztán meglátja a kékes derengést. Még lassan mozog, pontosan olyan lassan, ahogyan ő is óvatosan sétálna egy tele edénnyel.

De aztán már nem mozdul és ő először „érzi meg” a víz súlyát. Felé nyújtja a tenyerét és ujjai végén türkizszínű derengés kél, hogy ott, annál a távolabbi foltnál egyre halványodjon a fény. S amikor úgy érzi, amit „tart” az ujjaival, megölti a poharát, az edény fölé tartja a kezét, és lassan engedi a folyadékot a pohárba ömleni. S ahogy megtelik az edény, úgy szűnik meg a varázslat is...

És ekkor hallja meg a szitkozódást…

Tárgy: Re: Nie feljegyzései 2020-08-07, 5:41 pm

Kronológia

599
– megszületik Nienna nan E’Leinor-Syllen Orod Opelë városában. Ikertestvére még azon az éjszakán meghal.

703
– találkozik Al (Aladelus Morawan Phaa) és Nie Avlanion-ban és megkezdődik a kiképzésük.

705
– Nie visszatér Orod Opelë-be Al-lal és csatlakozik Falqualion nagyúr fehér lovasaihoz.

706
– Amyas Oronwë-t jelölik ki, hogy befejezze Al és Nie kiképzését, Nie és Laryss baráti kapcsolata válik ennek áldozatául

710
– Egy Al nélküli túlélési gyakorlat során viharba kerül és egy barlangban húzza meg magát egy kölykeit védő hópárcuccal. A rájuk támadó farkast Nie varázslattal ijeszti el (védőháló).

714
– Nie segít a Lanur-hegység bércei között megbúvó faluban a helyieknek
– Nie-t az anyja Al-lal együtt Stern-be küldi még a város eleste előtt, hogy gyógyszereket szerezzen be a Fehér Város ispotálya számára. A lány a helyi őrjáratba ütközik, akik kémnek nézik, de Al kimenti szorult helyzetéből.
– Elesik Orod Opelë, Al a támadás elején egy ostoba hiba miatt meghal. A város és az Ispotály védelmében elesnek a lány szülei is. Nie csodával határos módon megmenekül, de Al halálát saját hibájának véli. A Fehér Város életben maradt könyvtárosa menekíti ki rejtett utakon és tartja életben. Elviszi Valian-ba, a Nagykönyvtárban szerez neki állást. Nie-t érdekelni kezdi a mágia, amelyet eddig mindig elutasított az anyja miatt.

715
– A Vizek Oltárához visz egy sebesültet, akit rablók támadnak meg
– Nie majdnem vízbe fullad a valian-i kikötőben, ahol egy körözött bűnöző elfogásában segít.
– Nortelon-ban megakadályoz egy szabotázst, amely a város védelme ellen irányul. Először teleportál.
– Ez év nyarán a Főkönyvtáros Telar-ba küldi Nie-t egy feladattal, ahol a lány a Vén Kujon fogadóban találkozik Arnelian Kyrath-tal, Jeremy Talbot-tal, Valuraan-nal és Shuga Melfyomer-rel. A feladatot sikerrel teljesíti, miközben Val először kér segítséget tőle Laryss megtalálásához, de Nie elutasítja. Shuga egy levelet ad Nie-nek, amely egy meghívást tartalmaz a fehér mágusok rendjéhez.
– Az eset után még aznap újra találkozik Shugával, aki – látva a lány ostoba viselkedését – megmenti 3 bűnözőtől, akik az ellopott holmijukat akarják visszaszerezni – egy félreértés miatt – a könyvtárostól
- A megszerzett tekercset titokban akarják eljuttatni a fővárosba. Nie-t telar-i katonák kísérik, de útközben egy csapat banditába botlanak. Nie-nek sikerül elrejtenie a tekercset, de a banditák félrevezetésével ellenségeket szerez magának.

716
– Felkérik egy expedícióban való részvételre Agare sivatagába, de Nie – átgondolva a dolgot – nemet mond.
- Egy utazás során találkozik újra Jerry-vel, akit nem ismer fel. (időntúli)

717
– Nie Tarsis-ban jár, ahol döntőbíráskodik egy helyi ügyben. Az ügy szenvedő, de aztán megmentett alanya hálából egy igazgyöngyöt küld a lánynak, amit az nem fogad el.
– Nie Telar-ba látogat egy barátja kedvéért, akit holtan talál. Az eset kapcsán összeütközésbe kerül néhány helyi banditával.

718
– Nyár végén Nie Tarsis-ban találkozik újra Arn-nal és Val-lal. Egy – a városban kétlábú alakban rejtőző – sárkány rájön, hogy Val is két-alakban-létező, és hogy segített a szintén kétlábú alakját használó Kain Namelyr-nek. Mikor megpróbálja elfogni a fehér sárkányt, Kain beleavatkozik a küzdelembe és mindhárman eltűnnek egy térkapuban. Nie és Arn szemtanúi lesznek az esetnek és ennek kapcsán Nie varázslatot használ, amivel felkelti az ottani mágusok figyelmét. Az eset után felmentését kéri, de a Könyvtáros nem bocsátja el, csak szabadságra küldi.
– Nie Arn-nal Olassië-ba megy, ahol Thalion nagyúr engedélyével letelepednek. Útközben Nie segít egy nimfának egy pusztuló erdő megmentésében.
– Olassië-ba érkezése után Nie a város mellett találkozik Valturaan-nal, akivel 3 napig marad egy elhagyott házban. Val ez idő alatt elmeséli az életét és Laryss-szal való kapcsolatáról is beszámol. Nie élete új irányt vesz, amikor értesül a két-alakban-létezőkről. Nie az anyjától kapott nyaklánc holdkő medáljában hord ettől a naptól kezdve egy titokzatos "tincset"
– Arn koncertet ad a városban, amelynek révén Olassië befogadja őket.
– Nie feladatot kap, hogy szerezzen meg egy levelet egy futártól. A futár Jerry Talbot, akinek Nie szívességet tesz azzal, hogy nem veszi el a levelet. Nie fénykaput használ
– Nie Olassië falai között találkozik újra Kain Namelyr-rel, akiről immár biztosan tudja, hogy egyike a Lanur oldalán harcoló, áruló sárkányoknak. Kain nem ismeri fel a lányt, csak feltételezi, hogy többet tudhat róla annál, mint amit elmond. A találkozás hatására Nie eldönti, hogy elindul Valian-ba, hogy rendezze ügyeit.
– Egy heves vita után Nie egyedül indul Valian-ba, útközben megszáll Tarsis-ban, a Nemesi Udvarházban, ahol a télközép napján tartott bálon találkozik az álruhás sárkányistennel, Roober-rel, aki „ajándékként’ isteni létezésének egy darabját hagyja Nie-vel
– A bál utáni napon Nie megmenti Syllát egy tébolyodott fekete mágustól és elutazik Valianba, ahol a könyvtáros egy utolsó feladat elvégzésére kéri. Addig Nie a fővárosban marad. Arn nem válaszol Nie leveleire.

719
– Nie-t igazságtalanul vádolják gyilkossággal. A valian-i Tanács egy tagja a felbujtó, aki a valódi gyilkossal akarja eltetetni láb alól a kéretlen nyomozót, Nie-t, szerencsére sikertelenül. A lánynak a városi őrség egyik tagja, Tyrael és a Főkönyvtáros segít.
– Nie találkozik Miával, aki a segítségét kéri, mint könyvtárosét. Barátság szövődik köztük, bár Mia nem árulja el, hogy ő Shuga hitvese.
– Valian-ban Raven Back keresi meg, Furia egyik ügynöke, aki Kain Namelyr-t próbálja meg megtalálni a lány remélt útmutatásával. Azzal csalja magával, hogy Arnelian-t baleset érte. Útközben Nie ráébred Raven csalárdságára, de a sárkány ébersége miatt nem tud megszökni előle. Back elrabolja és megpróbálja kifaggatni az áruló hollétéről. A lány – felhasználva minden varázserejét – egy időre béklyóba köti a sárkányt, akitől így megszökhet. Raven halálosan megfenyegeti Nie-t, és azt ígéri a rokonain, barátain is bosszút áll.
– A Raven-nel való összecsapást követően a sebesült Nie-t Alamaise találja meg, akivel együtt indulnak a folyóparti falu, Hajnalgyöngye felé. Bár Alamaise elárulja, hogy zsoldos, de azt nem, hogy Furia katonája. Nie a vele való beszélgetés során döbben rá arra, hogy mekkora áldozatot hoztak az „áruló sárkányok” Lanuria népeiért.

Tárgy: Re: Nie feljegyzései 2021-01-31, 5:05 pm

EGY KÜLÖNLEGES NAP

- Adan, biztos vagyok benne - mosolygott férjére Artanis. - Nem nagyon hibázhatnék akkor sem, ha nem gyakorolnám a hivatásomat már olyan régóta.
- De azt mondtad, hogy ez lehetetlen, hogy nekünk sosem...
- Igen, tudom, hogy mit mondtam és azt is, hogy olykor valamennyien tévedhetünk, Adan. És azt is, hogy sosem fogadta el egyikünk sem tényként azt a dolgot. Tudom, hogy mennyit imádkoztunk azért, hogy másképpen legyen. S az Istenek végül meghallgatták a könyörgésünket és méltónak találtak arra, hogy gyermekünk legyen... Vagyis gyermekeink...
- Artanis! Azt mondod, hogy...?
- Igen, ketten vannak... Ikreink lesznek!

*Artanis sokszor gondolt arra napra és éjjelre. Amikor alig bírt a boldogságával és alig várta az órát, hogy elmondhassa férjének az örömhírt. S bár egy ideje már sejtette a dolgot, aznap reggel szerzett róla bizonyosságot, amikor titoktartás terhe mellett kérte meg helyettesét, hogy erősítse meg a gyanúját.

Boldog volt, mert oly régen vártak már gyermekre. De az Istenek próbára tették mindaddig a hitüket és frigyüket nem áldották meg utóddal a Feljebbvalók. Aznap reggel tudta hát meg, hogy olyan kegyben részesültek, amilyenben kevesen közülük. Mert mert évezredenként ha egyszer érkezik két gyermek egy családba. S ő ezt a hírt mondhatta el akkor Adan-nak.

Hogy a jóslat nem tévedett...

Mert amikor összekötötték életüket, kikérték a csillagokat kutatók véleményét, s ők nem látták gyermektelennek házasságukat. Akkor, jó 500 évvel ezelőtt azt látták, két gyermek születik majd frigyükből. Ő csak ezt akarta tudni, s mert a jövendő ilyen boldogsággal kecsegtette, többre már nem is volt kíváncsi.

Két gyermek...

Ha erre az ígéretre gondolt, keserűség ülte meg a lelkét és mardosó fájdalom, amely nem múlt el azóta a nap óta. Két gyermek... Oly fájó az az emlék... Annak az éjszakának az emléke... A Kettős Hold megjelenése is oly ritka volt, mint az ikergyermekek érkezése, s ő először nem látott benne rossz előjelet. De aztán oly gyorsan történt minden. A hirtelen rátörő fájdalom, Adan aggodalmas arca, a sürgés-forgás, s aztán az első gyermek, az éjszaka közepén. Akinek érkezését nem boldogság övezte, hanem dermedt csend és bánat. S talán ez volt az az érzés, amely távol űzte tőle a másik gyermekét.

Nienná-t, a lányát. Akinek születése megkönnyebbült bizakodással próbálta a tragédiát örömmé formálni, s aki ma lesz nagykorú. A lánya, egyetlen gyermeke, aki - bár mindent megtett, hogy utat mutasson neki a saját képességei és ereje felé - ellenáll mindennek, amihez neki, Artanisnak köze van. S azt hiszi, hogy ezért is történik most minden úgy, ahogyan... Azért, mert ő nyugodt szigorúsággal igyekezett a hivatás felé terelgetni, amelyre született... Most mégis az apja áll mellette ezen a napon, hogy végigkísérje őt a ceremónián.

Adan...

Ahogy ott áll a lánya mellett az egyenruhájában, és egymásra néznek, cinkosan és mindent értőn, most látja csak, hogy mennyire szeretik egymást. Igen, a fájdalom, amelyet fia elvesztése jelentett számára, őt óvatossá tette, s elzárta érzelmeit a lánya felé, míg a férfi minden szeretetét odaadta gyermekének. Most, amikor rájuk néz, már bánja, hogy a tartózkodó hűvösségén, amellyel nem engedte oly közel magához a lányát, mint az apja, csak későn próbált változtatni. Hogy csak akkor próbálkozott ezzel, amikor már neki is fájt, hogy Nienna mindig az apjához futott, ha szidást kapott engedetlensége, vagy csavargásai miatt tőle. Hogy Adan Syllen egyetlen pillantása elég volt ahhoz, amiért ő órákig könyörgött a lányának.

Heledír nín... Jégmadaram...

Így hívta Nienná-t Adan csecsemőkora óta, s ő apjának hívta mindig és mindenkor. De a lány őt csak akkor hívta anyjának, ha egymással beszélgettek. Ha másnak szólt róla, úgy nevezte őt, mind mindenki más... Artanis-nak...

S most, hogy felnőtt, talán még távolabb kerül tőlük. S ő már nem változtathat semmin. El kell őt engednie. Mert olyan nyughatatlan...*

Tárgy: Re: Nie feljegyzései 2021-01-31, 7:32 pm

Családfa

Adan Syllen
Nie apja az Éj-hasadéki Csata előtt 442 évvel született Orod Opelë falai között. Ősei mind e városban látták meg a napvilágot, s valamennyi férfi a város őreiként szolgált. Az átlagnál magasabb, szikár, ezüst hajú férfi. Szürke szemei mindig figyelmesen szemlélnek mindent, csak akkor lágyul el a tekintete, ha a lányára pillant.
Erős, szívós és kiváló katona, akinek hűségét a város ura azzal hálálta meg, hogy kinevezte a Déli Kapu parancsnokának. Igazságos és kötelességtudó vezetőnek ismerik, és ezt követeli meg beosztottaitól is.
Feleségét Falqualion nagyúr bálján ismerte meg, a Nagy Csata utáni 94. évben, s két évvel később nyerte el végül az Orod Opelë egyik legrégebbi családjából származó hölgy kezét. Sok barátja van, de amióta megszületett a lánya, rájuk kevesebb időt szentel, a munkájának és a családjának él.
A lányát mindennél jobban szereti. Ő tanította Niennát idegen nyelvekre, s ő szerettette meg vele a rajzolást is. Szívesen kirándult vele a hegyek között is és azokat a helyeket aztán Nie Al-lal is "meglátogatta".
Gyűjtötte a régi térképeket, szívesen beszélgetett a városba érkező idegenekkel.
A város pusztulásakor veszett oda ő is, nem sokkal a támadás kezdete után.

Artanis E' Leinor
Nie édesanyja Orod Opelë egyik legrégebbi családjának tagja, aki a Nagy Csata előtti 350. évben született szüleinek egyetlen lánygyermekeként. Ősi nevének megőrzése miatt viseli lánya az ő családnevét is. Gyermekkora óra a gyógyítók hivatására készült, s hivatalát nagynénjétől örökölte meg, aki hozzá hasonlóan a népükre oly jellemző víz- és jégmágia mellett kivételes tehetséggel gyógyított a fény segítségével is. Házasságkötése után a családtól megkapták a város előkelő részén álló házukat, amelynek különlegessége volt egy aprócska kert, amelyben Artanis varázslata révén télen is illatos rózsák nyíltak. Lányát próbálta a gyógyító hivatás felé terelni, mivel benne is felfedezte a családi "örökséget", de Nie elutasította a tanítását. A város ura, mielőtt seregével a törpök megsegítésére indult, megbízta őt az Ispotály vezetésén túl a város élelmezési feladatainak és az utánpótlás szállítás feladatainak megszervezésével.
Fia elvesztése miatt nem képes kimutatni a szeretetét, s ez is oka lesz annak, hogy Nie az apját választja bizalmasául, Artanis védi és óvja a lányát, legfőképpen önmagától, de a tőle tanult imádság és az altatódal a néhány dolog egyike, amit a lány megőriz régi életéből. Bár apjától semmi tárgyi emléke nem marad, az anyjától kapott nyakláncot féltve őrzi. A medállal együtt a Borzalmak Napjának reggelén adta Artanis a lánynak, megérezve előre valamit a jövőből, ami örökre elszakítja őket egymástól.
De nem csak képességeit örökölte tőle lánya, hanem külsejét is. Nienna tökéletes mása anyjának, csak Artanis szürke tekintete helyett nagyanyja kék szemének színét kapta örökül.
Az Ispotály falai között lelte a halálát, a Borzalmak Napján.

» Jeremy feljegyzései
» Thalion Órëa feljegyzései
» Raven feljegyzései-mágiája