LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Menion

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 10 ... 15  Next
SzerzőÜzenet
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-08, 10:13 pm

*Yerak türelmesen álldogál, kezeit köpenyének ujjaiban fonja össze. Oda sem néz a Caer körül gyülekezőkre. Egyértelmű, hogy a tömeg nagy többsége oda sereglik.
Azt is látja, hogy vannak habozók, meg olyanok is, akik a jutalmat kicsinylik, vagy a feladattól ijednek meg, és inkább elhagyják a vár udvarát.
Rájuk egyébként sincs szükség, az első adandó alkalommal feladnák, bármelyik csapatban is lennének.
Ő is látja az állapotos elfet kék hajával megállni mellettük. Előbb azonban kénytelen fogadni néhány másik jelentkezőt, így csak azután fordul hozzá, amikor a szürkeköpenyes mágus már mással foglalkozik.*
- Bölcs dolog a városban maradni ebben az állapotban? Elismerem a képességeit és tudom, hogy szükségünk is lenne rájuk, de két életet tennénk kockára…
Ha javasolhatom, inkább hagyja el Meniont! Menjen északnak! Arra nincs láz.

*Emiatt nem kíséri figyelemmel a fehér hajú elf és a hozzá lépő magas idegen eszmecseréjét a tőrről. Az állapotos elffel kell foglalkoznia, valamint a többi kisszámú jelentkezővel, akik odaállnak mellé a lassan gyarapodó csoportba. Meghajtja fejét, ahogy a tudós és társa is jelentkeznek előtte.
Caer szigorú arccal szemléli a körülötte csoportosuló társaságot. Igen vegyes képet mutat. Nem is tudja, hogy a fekete ruhás fiatal harcosnak örüljön jobban, vagy pedig a nehéz páncélt viselőnek, avagy a barbárnak, aki olyan sziklaszilárdan áll a közelben. Várna még valakit, akinek van fogalma a mágiáról és a gyógyításról is. Arra is igencsak szüksége lehet majd.
Rájuk kell bíznia majd az életét, ebben bizonyos. A surranók mellett még az olyan kistermetű és törékeny nőket sem érti, hogy mit is keresnek az oldalán, mint aki éppen elé lépett és valami rövid néven mutatkozott be. A legtöbb jelentkezőt szimpla főhajtással üdvözli. Tetszik neki a szokás, amivel egyenként bemutatkoznak, de a számuk van akkora, hogy biztos legyen benne, lesz, aki nevét nem fogja megjegyezni.
A két surranó láthatóan máris megtalálta egymást, míg a modortalan harcos lassan átsétál a másik oldalra.
Egy rövid pillanatra kinéz Tarisra, aki egy bólintással felel neki. Ekkor Caer mély hangja szólal meg.*
- Figyelem! Mindenki, aki az expedícióra jelentkezett, egy óra múlva legyen a vár déli kapujánál! Akinek nincs lova, jöjjön elém, kap egy igazolást arról, hogy az expedíció résztvevője. Azzal a papírral fordulhat a vár főlovászához, aki majd ad neki egy hátast. Annyi élelmet hozzanak magukkal, ami néhány napra elég.
Van kérdés?

*Néz körbe katonásan az összegyűlt tömegen. Még van idő jelentkezni, annak, aki hezitál, de hamarosan Caer is elindul, hogy felkészítse lovát az útra. Ő is a főlovásztól veszi át saját lovát. Az alacsony, mokány lovász már túl van életének delén és csak a tiszt jelenlétében fogja vissza magát, hogy cifrábbnál cifrább káromkodásai ne leljenek szabad kijárást száján a hirtelen események miatt.
Yerak mintha csak Caerre várt volna, nem sokkal később szintén kiengedi hangját, jóval visszafogottabban az előtte állóknak.*
- Aki akart, már csatlakozhatott. Kövessenek!
*Ezzel elindul, hogy a vár udvarának egyik bejáratához vezesse őket, melyet saját kulcsával nyit ki. A szoba ablakai, ahova belépnek, zárva vannak és csak a bent elhelyezett, most is égő fáklyák világítják meg. A falakat pajzsok helyett különböző festmények díszítik, amelyek gyógyítókat ábrázolnak munka közben. Nem sok berendezés van benne, de Yerak tudja csak, hogy a látszat csal. Az oldalajtókon túl raktárak vannak, ahova be van minden szükséges zsúfolva.
A fekete köpenyes mágus végigméri a társaságot.*
- Akkor vágjunk bele!
*Eközben Taris még mindig az udvaron áll és végre a köpenyes idegenhez fordul.*
- Kövessen!
*Ezzel a kapitányi szállás ajtaja felé lépdel és ha Sajmon követi, be is lép rajta, intve a szárnysegédnek és az őröknek, hogy maradjanak kívül. A kapitány előbbre siet és egészen egy asztal mellé állva fordul csak vissza az idegen felé. Láthatóan nem tart tőle.*

//Három csapatra válunk:
Caer csapata, amikor a déli kapuhoz ér, oda írjon, de jelezze a hsz elején pl: //Mese: A láz - Caer, déli kapu//
Yerak csapata: Yerak, gyógyítók szobája
Sajmon: kapitányi torony,
az udvaron maradók.
(Bármily meglepő...) Várudvar! Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sajmon
Nyugati vadalan
avatar

Hozzászólások száma : 66
Életkor : 29
Munkahely : Máv - Dorog

Character sheet
Nép: Vadalanok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-09, 7:33 am

//Mese: A láz - kapitányi torony//

* Sajmon miközben várakozik meg nézi ki hova csatlakozik, meglepetésére újdonsült barátjának a húga is csatlakozik az expedícióhoz. Caer fintorog mikor Hanna csatlakozik, sajmon viszont a csuklyája alatt mosolyog hisz tudja hogy meg fog a katona lepődni Hanna harcedzettségén. Hisz ha akarná menten megölhetné úgy hogy még fel se tudna eszmélni hogy halót. Eközben a csoport elkezd oszolni ki a maga vezetőjével tartva.
Taris kapitány végre sajmon felé fordul és vele foglalkozik. S így szól:*

- Kövessen!
*Ezzel a kapitányi szállás ajtaja felé lépdel.
sajmon még egy utolsó pillantást vett a két csoportra és az ón gondolkodik nem az égiek akarták hogy ide keveredjen és hogy valamilyen módon segítsen, vagy az expedíció tagja ként vagy az itt maradt gyógyítóknak. Bár mit is akarnak az égiek az úgyis idővel kiforrja magát most viszont fontosabb hogy meg tudja annak az illetőleg a sorsát ki miatt e kontinensre érkezett kivel kapcsolatban van már régóta.
Így tehát követi a kapitányt aki ezt látva be is lép szállására. Sajmont meglepi a kapitány viselkedése hisz int a szárnysegédnek és az őröknek, hogy maradjanak kívül.
Nem tudja hogy a kapitány most vagy túlságosan maga biztos vagy túlságosan óvatlan, netán olyan képességekkel bír ami megvédi öt bármilyen nemű támadástól. Bár sajmon nem akar ártani a kapitánynak, de ha akarna így nyílt célpont lehetne hisz ha sajmon egy bérgyilkos lenne aki még a mágiához is ért és azzal is tud gyilkolni akkor amint a kapitány és ö magára marad akcióba lép és végezne vele tüstént, hisz jó maga a szürke köpenyes emlékeivel is tud olyan sötét mágia támadást ami kivédhetetlen még a legtapasztaltabb mágusoknak is. bár ezek sok energiát igényelnek és emiatt sokszor használójuk is bele hal, netán annyira legyengül hogy harcképtelené válik, de ha elég erős a mágus és elég sok tartaléka van akkor csak fáradság lesz úrrá rajta.
A kapitány előbbre siet és egészen egy asztal mellé állva fordul csak vissza az idegen felé.
Sajmon belép a kapitány után a szállására, és maga mögött be csukja az ajtót, és bár nem a karja felfedni hogy mágia használó mégis egy néma varázslat segítségével lezárja az ajtót a behatolás és a hallgató fülektől. Majd így fordul a kapitány hoz.*

- Üdvözletem kapitány úr a nevem sajmon és egy kis információt szeretnék kérni öntől, Tudomásom szerint az ön vendég szeretetét élvezte két nappal ezelőtt egy szürke mágus vörös smaragd díszített mágus bottal. Jó magam e mágust keresem, mivel szeretnék vele beszélni, mert üzenetet hoztam népem vezetőjétől neki, már jó ideje nyomában vagyok de mindig lecsúszom róra remélem most szerencsével járok. remélem tud nekem ez ügyben információval szolgálni. Hogy itt van e még vagy netán távozót innen, és ha távozót akkor hova?
*Valahogy érzi hogy a kapitány nem egy könnyen fogja elárulni amit tud de hogy meg győzze tisztességes szándékától a csuklyáját lehajt ja, így a kapitány meg láthatja arcát. Eböl le is vonhatja a következtetést hogy a kapitány halott e a népéről a mágustól vagy szimplán valami tündének fogja őt nézni. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-09, 10:38 pm

//Mese: A láz - Caer, déli kapu//

*Dylan tényleg nem emlékezett a nevemre mind kétszer rossz volt és az első még igen sértő is, de még eltekintek ettől most, éppen mondani akartam valamit, de ő már addig átment a másik csoporthoz. ~Majd később beszélek vele!~ Mondtam magamban, ezután felfigyeltem Caer parancsnok hangjára, gyorsan oda forduló és arra figyelek.*
- Figyelem! Mindenki, aki az expedícióra jelentkezett, egy óra múlva legyen a vár déli kapujánál! Akinek nincs lova, jöjjön elém, kap egy igazolást arról, hogy az expedíció résztvevője. Azzal a papírral fordulhat a vár főlovászához, aki majd ad neki egy hátast. Annyi élelmet hozzanak magukkal, ami néhány napra elég. Van kérdés?
*Mivel nekem nincs lovam, ezért nekem most a parancsnoktól kell kérnem kell igazolást. Egy kis hezitálás után a parancsnok elé lépek és illedelmesen megszólítom. -Uram nekem nincs lovam, ezért kérnék egy igazolást!- Fejeztem be a mondandóm. A parancsnok bólintót és átnyújtotta az igazolást nekem, amit át is vettem, ezután gyorsan elindultam a főlovászhoz. Amikor oda érek az alacsony emberhez átnyújtom a papíromat, amit átvesz és amikor átolvassa elmegy és néhány perc múlva hoz egy lovat nekem. Megfogom a ló kantárját és elindulok a Déli kapu felé, mert inkább ott várok a többiekre. Egy kis idő után oda is érek és elkezdek várni.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 37
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-10, 2:09 pm

//Mese: A láz - Caer, déli kapu, Neloria Kinkaid//


*A várt reakció érkezett, felettébb nyersen és még tüntetőleg fel is fedte magát a lány. Tehát nemcsak mágus, de tünde is. Ránézve körülbelül annyi idős lehet, mint ő. Egyszóval ha nem fecsérelte az idejét, akkor nem lehet kispályás. Végre egy jó jel a mai nap. A kiscsajszi úgy is itt marad, szóval jól jön egy harcos is a csapatukba. Nemai megbízhatatlan. Egy mindentudó, de közben visszakozó mosolyféle hagyta el a száját. Az a fajta félmosoly, amelyik a fölényességét hívatott jelezni.*
-Valóban?-*Csillant meg a szeme a tőrös megjegyzésre. Majd a tünde folytatta az elkezdett fejtegetését, amire gyorsan jött a válasz*-Nem vagyok kíváncsi a nevekre. De ha megfogadja, jobban jár, ha nem talál ki ilyen badarságokat, mint az előbb a surranóval.
*Ezzel feltette a koronát a végére. Bemutatta a nőnek mennyire lehet modortalan valaki, hanem amit mondott mégsem az élet legnagyobb őrültsége. Majd szép nyugodtan, az elöbbi mosollyal az arcán megfordult, és elsétált az expedícióhoz. Caer nem sokkal rá megelégeli a gyülekezési várakozást, és belekezd a mondandójába. Elmond mindent, amit most tudniuk kell. Egy óra, ennyi időt kaptak a felkészülésre. Még sok is…lenne, ha nem kéne annyi embert meglátogatnia a méreg miatt. Ismer egypár kotyvasztót a közelben akik még a segítségére lehetnek. És nem utolsó sorban éhes is, na meg lova sincs. Menjen a vár lovardájába? Közben, ahogy elgondolkodott, az előbb le Louise-ozott Lovag már a lovát vitte maga után.*
~Nem kell. Van sajátom… azaz lesz. Úgyis tartozik nekem a város egyik legjobb ló tulaja.
*Elsétált Caer, Kain és többi ottmaradott mellett, egyenest a kapu felé. Nemaival már nem foglalkozott, megvan a dolga. Először a lovászhoz ment. Kiválasztott egy gyönyörű ébenfekete kancát, majd fel is ugrott rá. Tett egy kört a csodás állattal, végül vigyorogva jelentette ki, hogy:
-Ez jó lesz!-*A ló tulaja elsápadt. Érzte, hogy Dylan jól tud választani, de azért…*
-Ugye tudja, hogy ez a legjobb lovam. Egy tündétől kaptam nemrég.
-Akkor pont illik hozzám. -*Erre csak pofákat lehet vágni…de a lovász nem tette. Csak hallgatott.*
-Ugye ezzel le van tudva a tartozásom?!-*Dylan ránézett az erős, gyors kancára.*
-Le. Nyergeld fel, és tegyél rá egy bőr védet is.
-A szúnyogok… tudom.-*Ha már volt olyan szerencsétlen, hogy Dylan segítségét kérje amikor megfenyegették, hogy megölik, mots oda kell neki adnia. Megmondta akkor is ez a különös alak, hogy nem kell neki pénz, az van, majd jön a fizettségéért.*
-Úgy egy óra múlva itt leszek.
*S már ott sem volt. Berontott az első kocsmába, amelyik az útjába akadt. Valami zsíros, laktató ételt kért, és hozzá egy pohár wiskyt. Majd megkérdezte mi a legerősebbjük a háznál.*
-Van vodkánk. Tiszta alkohol, egyenesen törpe földről. Ők készítik a legjobbakat!
*Még egy jó dolog.*
-Akkor töltsön meg vele két nagy kulacsot. Messzire megyek. És kérek egy pohárral.
-Azonal.-*Jött az örömteli válasz. Miután ez is megvolt, még két helyet kellett meglátogatnia. Az egyik egy fegyverkészítő. Ahogy meglátta már jött is az újabb találmányával. Egy számszeríj, amelyik abban a pillanatban meggyújtja a nyílveszőt, ahogy kilövi. Dylan csak nézte egy darabig.*
-És mire jó ez?
-Tudod, így nem kell még erre is pazarolnod a varázserődet.*-Az utolsó szót, úgy mondta ki, mint ha az istenek áldozna vele. Egyenesen bálványozta a hadurat, főleg miután rendszeres vevője is volt. Dylan kézbe vette a furcsa íjat, majd kilőtte a felhúzott nyilat. Amaz egyetlen pillanat alatt végigszelt 200 métert, és beleállt jó mélyen egy fába, de már égett is. Elmosolyodott. Egy gyufa féle. Ahogy kioldotta, a foszforral bemártott fadarab felgyújtotta a nyilat.*
-Menyit lehet kilőni vele?
-Úgy ötöt. Itt van hozzá a többi.
-Jó, csapd hozzá a többihez. Jah, és megtennéd, hogy elviszed Freddy lovardájához? Lesz ott egy kanca, majd ő megmondja melyik.
-Ezer örömmel.-*Lelkendezett az újító*-Megint valami nagy balhé?
*De erre kérdésre csak legyintett. Ez van, ha nem kiképzett katonákkal dolgozik együtt. Végül egy romos házhoz tért be. Teljes nyugalommal behajtotta a kertajtót, majd a ház végébe sétált és bekopogott a hátsó ajtón. Lassan kinyílt a régi faajtó, és egy alacsony ráncos nő állt mögötte.*
-Te vagy az? Már azt hittem sose látlak.
-Nem jövök ha nem muszáj.
-Tudom, gyere be. Na, mond, mi hozott ebbe a poros kis fészekbe?
*Dylan miközben befelé haladt, érdeklődéssel fogott meg egykét üvegcsét. Majd a kérdésre a nőre emelte a tekintetét.*
-Természetesen a tudásod. Kellene pár a bájitaljaidból.
-Jól van. Te ki tudod fizetni. Ülj le. Mi kéne?
-Olyan amelyik az életerőt növeli, illetve lázcsillapító, meg fáradság ellen….
*A nő erre felpattant, korához képest igen gyorsan és rátapadt asszott kezeivel Dylan homlokára.*
-Ááá, lázas vagy! Még nem olyan erősen, de ha nem teszünk semmit… ne aggódj tudok valami ide illőt.
*Azzal kutakodni kezdett a zsúfolt kis asztalon Dylan mellett. Megfordult és a másik asztalt is szemügyre vette, majd a mellette lévő szekrényt is. Minden tele volt üvegekkel, pergamenekkel, meg gyógyszerekkel. *
-Megvan!-*és levett egy másik polcról egy feketés löttyöt tartalmazó üvegcsét. Kinyitotta és jó mélyett beleszippantott. A kesernyés émelyítő szaga egyből belepte a kicsi zsúfolt szobát. Kezdett fájni a feje tőle Dylannek.*
-Ezt vedd be most.
*Nem volt mit tenni, azért jött, hogy kapjon valamit. Hát kapott. Megfogta a furcsa italt és egy huzamra lenyelte. Égette a torkát rendesen, azonban nem ez volt a legszörnyűbb. Másodpercekre rá a seb olyan hevesen égette a bőrét, hogy összegörnyedt fájdalmában. Mintha tüzes vassal égetnék.*
-Nah, hadd lássam.
*Míg Dylan a méregtől(?) mozdulni se tudott, addig az öregasszony rátalált a sebre. A bal felkarja vörös volt, és középen a bekötött seb. Levette a kötést, majd végig mustrálta alaposan.*
-Szépen begennyesedett. Háhh, te aztán mindenre elszánt ellenségekkel büszkélkedhetsz!
-Ha megkérdezed elmondtam volna.
-Te? … Talán, de arra nem várhattam, és nem mérgeztelek meg. Maradj nyugton amíg ellátom a sebedet.
Különben is. Én mentettem meg a nagyképű képed amikor megérkeztél.-*beszélt a múltról miközben dolgozott serényen.*- Csak jót mondhatsz rám, persze amíg a kis portyázásaid elég haszonnal járnak. Hühüm....
*Láthatóan jól érezte magát a boszorka, hogy Dylant fenyegetheti. Való igaz, hogy pénzt eddig csak tisztességtelen módon, rablásokkal, sőt még gyilkolásokkal szerzett, de sosem az volt a fő cél. Mindig az információ szerzés,... sőt az öldöklések is ennek fejében zajlottak le. A nő pedig tudott róla. Nem volt választása, amúgy se érezte ezek után valami jól magát. A boszorka előkotort egy szikét,hogy felvágja a sebet, majd egy rendkívül erős fertőtlenítőt,a kitisztítására, végül rálehelt a sebre, és végighúzva az ujját a széleken, egy varázsigét mormolva össze”forrasztotta”. Veszettül tudott fájni. Dylan is csukott szemel, a másik kezével támasztva magát bírta ki üvöltés nélkül, habár az elején azért felnyögött a forró éles körmök érintésére. Végül kapott lázcsillapítót a rend kedvéért, amikből rakott is el bőven, és valami hűsítőt, hogy fel ne gyulladjon.*
-Úgy vettem észre, hogy lelassítottad a vérkeringésed. Ezzel kaptál elég időt, hogy megtaláld az ellenszert, azonban ha lebénul a karod meg kell szüntetned a varázst, különben béna maradhat.
-Tudom.-*Azzal felöltözött és elment. A boszorka nem mondott többet, nem volt mit. Odaérve a lovászhoz, már fel volt nyergelve a ló, és rátették a fegyvereket is. 15 darab nyíl amit a hátára csatolt, és tőrök a vodkás kulacsok mögé, a tegezbe rejtve, a ló nyerge alá, illetve a bőr véd szabad részeibe rejtve, egy-egy csizmájába, egy az övébe és egy kisebb a jobb alkarjára csatolva a sötétkék kabátja ujjába rejtve. Na meg a számszeríj, az öt kis nyíllal. Eltett némi kenyeret meg húst is pár napra. Mindehhez képest a könnyű lovasnak számított, hiszen nyilak fából készültek, kardra meg nem volt szüksége, ahogy páncélra sem, hiszen most is egy háromrétegű pajzsa van fent. Ezzel elindult a kijelölt helyre, épp az utolsó pillanatra.*


A hozzászólást Edward Dylan összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2012-04-12, 1:29 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-11, 1:22 pm

*Amikor az istennő ellép mellőle, ő is elindul az udvar kijárata felé.
Látja, amint Sou mellől kissé hevesebben a kívánatosnál, elindul a kétlábú hölgy az udvarra. Kaint nem izgatja, hogy hova tart, ő úgysem arra megy. Mozgása az árnyékokat követi, lehetőleg feltűnés nélkül.
Számára érdekesebb a gyöngysárkány.
Látja is, hogy Sou egy enyhe mosollyal várja be. A másik első barátságos szavait végighallgatva Kain legyint csak.*
- Mindegyik kétlábú város egyforma.
*Egészen halk a hangja. Számára minden egyes város magában rejti, hogy bajba kerül, vagy legalábbis olyan zűrbe, amiből problémás lehet kimásznia.
Ismeri már annyira a fehér sárkányt, hogy tudja, mikor készül számára nehezebb kérdést feltenni.*
- Ez itt nem az én ügyem, Sou. De úgy láttam, te nem fogsz kimaradni belőle.
*Közben elhalad mellettük az az öntelt alak, akihez nem is olyan régen volt szerencséje. Még várakozás közben.
Kain leplezetlen megvetéssel néz utána rövid ideig, aztán vissza Soura.
Jelenleg ez a sárkány az, akire szívesen gondol és most jó végignézni rajta. Nem mondhatná, hogy sokat erősödött, de a lényeg úgyis abban van, hogy bizony a kis szőke test mögött úgy érzi, változott a gyöngysárkány. Komolyabb, erősebb lett fogadott öccse.
Mert annak gondolja, valakinek, aki még jelent valamit ebben a világban neki.
Vette ugyan a célzást az elintézni valójára, de ezúttal nem tér ki Furia ügyére. Éppen elég volt átélni és túlélni az a találkozást, amitől ráadásul nem lett sem okosabb, sem a helyzete nem javult tőle. Ugyanúgy vadásznak rá, ugyanúgy fél füllel, fél szemmel még mindig a háta mögé les.
Fárasztó így élni az életet.
Közben a sötét szemek a baráton függenek.*
- Változtál.

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-11, 5:02 pm

Mosolya örömtelibbé válik, habár nem ért teljesen egyet Kainnal. Persze minden városban megvannak a hasonlóságok, példának okáért, hogy sehol sem látják szívesen a fajtáját, megszokta, ahogy azt is, hogy mindent elnyom az emberek és a többi népek szaga. Ugyan akkor ott vannak azok a kis vonulatok a történésekben, itt például szinte mindig bajba került, ahogy említve is lett már, de mindig ki is mászott belőle, de még mindig nem érzi úgy, hogy kerülnie kéne ezt a helyet. Ellenben például Telarrral, hiába vannak tiszta és szép helyei, a rabszolgapiac miatt, ha nem kényszer nyomja a vállát, akkor inkább nem megy oda. Bár azóta lenne ki miatt odalátogatni.
Figyelmesen hallgatta a rég látott barát szavait és egy-egy bólintással még igazat is adott neki, abban is hogy ez nem az ő ügye és abban is, hogy Sou bizony nem fog kimaradni belőle. Az elöl sorakozók között még mindig könnyedén megtalálta a lány alakját, látszólag nem volt olyan könnyű dolga a jelentkezéssel, amit bevallva Sou annyira nem is igazán bánt. Titkon még ürült is volna neki, ha a kapitány kijelenti, hogy a faital kisasszonyok inkább maradjanak itthon és segítsék a gyógyítók munkáját, de nem sok esély mutatkozott arra, hogy ez a felszólítás elhangzik.
- A családja mindig segített, akárhányszor is kerültem itt galibába. Nem tudnék csak úgy elszámolni magammal, ha pont a bajban hagynám őket cserben. – Ez volt a mozgatója, az igazság, amiért még itt van és amiért nem megy el úgy, mint mások, akik veszélyesnek találják az egész dolgot és nem csak az udvart, de a város is elhagyják, vagy azok, akik pusztán kicsinylik az összeget. És feltűnik az ismerős idegen is, most, így egészen közelről már nem is kell annyira megerőltetnie az emlékezetét, hogy tudja ki ő, mielőtt azonban a meglepetés és a gyerekes düh kiülne az arcára, egy másik arc vonásain csodálkozik el. Ritkán látta, hogy az aranysárkány arcán a szomorúságon és belsőharcokon kívül valami ennyire tisztán megrajzolná érzéseinek, ez esetben ellenérzéseinek vonalát. ~ Talán ismerik egymást …?~ A kérdés elcsendesedik, ahogy pillantása felkeresi a távolodó alakot és akkor egyszerre megvan a neve és az is, hogy pontosan hol is találkoztak. Dylen és Axis, meg persze a páncélos lovag, Lothár, akik szépen otthagyták magában szenderegni az erdő mélyén. ~ Alkalom adtán talán szóvá teszem ..~ Persze hogy azóta már elcsitult a hév, a dac azonban megmaradt és talán elkotyogta volna Kainnak az estet, de a kiejtett egy szó egy pillanatra ledermesztette. Változott, de inkább csak belül, mint kívül, illetve…
- Oh, hát egy kicsit felnőttebb lettem, akaratosabb és bonyolultabb itt és itt – Mutat kobakjára és mellkasára, eszére és lelkére egyaránt célozva. -, nem a legjobb kombináció, de a felnőtté válás rögös út. – Sikerül újra mosolyt tornászni az arcára, hiszen gondolatai kimondott szavait tükrözik részben. A másik felében pedig megelevenedtek a közelmúlt eseményei, minek eredményeként, most csak találgathat, hogyha eloszlatja mágiáját megmarad fehérnek, vagy még mindig őse gúnyáját hordja.
Tekintete nem időzött sokáig Kainén, nem akarta, hogy az aranysárkány akárcsak megsejtse, hogy egyetlen szavával felkavart valamit. A kapitány újból magához vette a szót, távolinak tűnt, de a sárkányfülnek még mindig kivehetőek voltak a szavak, illetve azok többsége. – Lóháton? Pazar. – Csüggedő pillantása azonban még is megállapodott barátján. – Véletlenül nem tudsz valami hatásos módszert, hogy a lovak ne akarjanak menekülni? A közelemben szinte minden ló és macska így viselkedik, pedig nem is vadászom rájuk.


A hozzászólást Nawara’Sou összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2012-04-12, 6:50 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-11, 9:52 pm

*Az arany sárkány is elgondolkodik azon, vajon a másik mennyire tartja fontosnak azt, hogy ha jók voltak hozzá, de igazat kell adnia neki. Amikor a Furiával folytatott harc után ott feküdt sebekkel borítva, egy kétlábú család vette fel szekerére és vitte el egészen Sternig. Akkor ott, a sterni szabotázsnál ő sem maradt ki az eseményekből. Éppen azért, mert jók voltak hozzá.
Érezte arcán Sou pillantását, de nem bánja, hogy elárulta magát előtte. Csak előtte nem szégyelli, hogy kimutatta ellenszenvét.
Az ében szemek figyelmesen függenek Soun. Nem biztos benne, de érez valami kényszeredettet abban a mosolyban, ami a fiú arcán látszik.
Nem faggatózik, nem az a fajta. Ha Sou beszélni akar, majd beszél, ahogy máskor is tette.
Ő sem szereti, ha kérdezgetik a legbelsőbb dolgairól. Ha pedig téved, annak ő maga örül a legjobban.
Komoly arcán egy kis derű terül szét.*
- Az öregedés az élet része, Sou. A legjobb kombináció, amiben vagy. Még előtted van minden.
*Vegyül némi keserűség hangjába, talán azért, mert bár tudja, hogy a gyöngysárkány is igen súlyos dolgokon ment keresztül, nem érzi megváltoztathatatlannak. Sou előtt még ott az egész élet. De a saját sorsa már megíródott. A Völgybe többé nem térhet vissza, csak holtan, vagy halálra ítélve. Örökre elszakadt szülőhelyétől, népétől.
Egész halkra vált a hangja. Mintha nem is hallotta volna meg a lóval kapcsolatos kérdését.*
- A lehetőségeid korlátlanok, Sou…
*Megrántja széles vállát, kicsit magához tér, mintha lerázná magáról a melankóliát is.*
- Ha meg tudnak bízni benned, vadász létedre, akkor nem menekülnek. Nekem eddig ez egy lóval fordult elő. Ott bóklászik most is Norlan erdeiben….de hogy milyen módszerrel? Fogós kérdés, barátom…szerintem minden lónál más és más.

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-12, 7:25 pm

- Ha te mondod. – Megereszt egy röpke kis vigyort. – De meg ne haragudj, ezt majdnem úgy mondtad, mint egy aggastyán. Nem vagy fiatal, vagy is hát … mihez képest persze.. Mindegy, gondolom érted mire akarok célozni, a lényeg: öreg sem vagy! – Szinte biztosra vehetné, hogy egy kicsit más helyzetben és egy másik sárkánnyal, azt az illetőt bizonyára sikerült volna, ha nem is vérig, de megsértenie. De merte remélni Kainról, hogy nem veszi szívére, hogy szépen szólva leöregezték, hiszen e mellett az is ki lett mondva, hogy azért nem az és számára is van nem egy lehetőség, még járatlan út, amit kipróbálhat. Sou belegondolt az aranysárkány helyzetébe, már amennyire ismeri azt, de még mindig azon a véleményen van, hogy a sok rossz után és mellett, azért muszáj jónak is történnie, egyszerűen muszáj.
- Nem tagadom, de ..- Fúj egyet, érezte a váltást, amit talán a néhány pillanata elhangzott szavak okoztak. Meglehet, ha másféleképpen megközelítve, de egyre gondoltak. – Ha ezen múlik, akkor a legtöbbnek nagyon nem lehetek bizalomgerjesztő, de ez azt hiszem a muszáj kategóriába fog tartozni. Marad a szemfényvesztés. – Nem mágiával akarta orvosolni a lovakkal való, ez esetben nem is olyan jelentéktelen problémáját, de kénytelen lesz. Tett egy lépést, de többet nem szándékozott, hiszen arról már lekésett, hogy személyesen jelentkezzen, nevét is megosztva a sokadalommal és Ninának is itt kell elhaladnia, hogy elhagyja a várudvart. Fölösleges lenne elébe menni, majd itt szépen bevárja. Látszólag nem is marad a lány sokáig ott elől, miért is maradna, hiszen családi istállójukban, ha nem is egy ménesre való ló áll, de kettőjüknek elég lesz. E gondolat reményt is ébreszt Souban, hiszen azok a lovak ismerik már a szagát és ezen túl, a jelenlétével is megbarátkoztak valamennyire. Mintha egy kő esett volna le a válláról, de a szikla még mindig elterpeszkedik rajta, hiába tett ígéretet, csak remélheti, hogy azt be is tudja majd tartani.
- Gondolom, nem maradsz a városban? Csak azért kérdezem, bár a jelen helyzetben elég bután hangzik, de jó lenne együtt vadászni. Mondjuk a medvét kihagynám. – Fordul Kain felé, jóleső érzésekkel. Igen, veszélyes volt a múltkori kis kaland, még is jó rá visszaemlékezni, no meg talán egyszer végre sikeredne nem búskomor gondolatok közé kergetnie a másikat. Nagy előrelépés lenne „az elhatároztam, de még egyszer nem sikerült” listán és nem mellesleg többre értékeli Kain társaságát, mint önnön népe bármely bölcs tagját. Talán mert velük kapcsolatban egy titokról kezd lehámlani a jól megkomponált maszk és egyenlőre e mögé még nem akar bekukkantani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-12, 9:09 pm

*A sötét szemek villannak egyet Sou felé. Öreg, csaknem elhitte, hogy a gyöngysárkány komolyan gondolja az első felét, de aztán jött a második, és innentől már súlytalanná vált a mondat.
Inkább elhessegetni készült azt az érzést, ami rátelepedett.
Az arany sárkány hanyagul megrántja vállát. A lovak neki is legtöbbször gondot jelentenek. Míg a tompa érzékű embereknek fogalmuk sincs valódi kilétéről, az okos állatok finom érzékeikkel, az istenek által teremtett világgal együtt dobogva megérzik azt.
Namelyr ekkor lép közelebb, miközben kezeit fekete bőrkabátja zsebeibe mélyeszti. A mozdulat lassú, mégis a kabát szélei meglebbennek lépésére.*
- Semmi közöm a városhoz. Ami itt folyik, az nekem már sok. Nyugalomra vágytam, amikor ide jöttem, de nem találok itt sem mást, csak zavart és mindenféle kétlábúakat, akikben meg nem bízhatok.
*Utal ezzel a kalandorokra, akik még mindig a vár udvarán tolonganak. Visszanéz Nina felé, miközben fekete haja libbenve követi fejének gyors mozdulatát, majd vissza is, ahogy ismét Soura emeli ében szemeit. Emlékszik még a medvevadászatra. Igen, visszagondolva az akkor egy érdekes helyzet volt és akkor először látta meg Souban a harcost is.*
- De tudom, hogy téged távol nem tarthatlak ettől, meg sem próbálom. Legyél óvatos. Ami a itt folyik, az nem véletlen és nem egy közönséges járvány…
*Nem akar határozottan nemet mondani. Sou mégis valahogy a törékenység, a sebezhetőség szobra számára, pedig érzi valahol mélyen, hogy már több, mint amennyi volt.
A dzsungelbe, vagy akár csak a közelébe viszont nem kívánkozik. Az az a hely, amiben neki aztán semmi babér nem terem.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-13, 2:35 pm

Becses nevének közkincsé avanzsálását követően nyugodt léptekkel sétál el némileg bosszús ideiglenes főnöke mellett, csöppet sem zavartatva magát ilyen apróságokon, mikor óriások közé kerülhet. Ezt az általában igen magas rangú titulust nem is oly nehéz elérni az ő szemszögéből. Mégis akad most olyan, aki óriás az óriások között. S nem is akármilyen óriás. Arcát borító erőteljes dzsungel már elveszíthette régi csillogását. Nem úgy, mint testén található fémtömeg. Mikor látótérbe kerül arcának szabad részei, a kis surranónak egy, az időben, nem távoli ismeretség alanyának emléke ugrik be. Szájának íve ismét felfelé kanyarodik ezen a gondolaton. Miért is? Most megosztom veletek. A két illető annyira hasonlít egymásra, mint két tojás. Egy lúd és egy fürjtojás. Míg az egyik jóval, addig a másik alig magasabb a kis surranónál. Testalkatuk is hasonló mértékű azonosságot mutat. Az itt jelenlévő erőnlétével, addig a másik pocakjának méretével jeleskedik, mégis tekintetük oly közel áll egymáshoz, hogy önkéntelen is Dropie eszébe ötlött a jó öreg Raman. Mikor azonban elképzeli a törpét az óriás méreteivel, nem bírja megállni egy erőteljes kuncogás nélkül. Ezen okulva veszi ismételten szemügyre a jelenlévőket. Mígnem hirtelen maga előtt találja azt a surranó leányzót, kit lényegében egészen a várig követett.
- Szia! – monológját szívesen folytatná tovább is, de tarkója furcsán viszketni kezd. Megpróbálja elmulasztatni. – Dropie vagyok. – a hirtelen jött viszketési inger csak nem kíván alábbhagyni, további kezelést igényelve. – Remélem is. Nem szeretem az unalmat. Szerencsére, ő sem engem. – arcára a tőle megszokott vidám kifejezés ül ki, közben észre sem veszi korábbi ingerének elmúlását. – Ritkán hoz össze vele a sors és nekem jó is ez így. – karját széttárja, s már újra szólni készülne, mikor Cear mély hanga a kis surranó torkára forrasztja a szót. Már a parancsnok szavai alatt eszébe jut a kis surranónak, neki ugyan nincs lova, de tud egy jobb megoldást. Kezét magasba emelve próbálja látható jelét adni kérdési szándékának. Még meg is lóbálja, hogy észrevehetőbb legyen.
- Itt! Itt!
- Igen? – furcsa grimasza már most árulkodó jel lehetne arra, mennyire is érdekli a kis surranó fontos kérdése, de ez Dropiet nem igazán érdekli. Nyugodtan, teljes komolysággal, már ami egy surranótól elvárható, teszi fel kérdését.
- Griffuk nincs? – Cear arca alig mutat reakciót. Talán nem is várt mást ettől a kis növésű teremtménytől.
- Nem, nincs! – mély erőteljes hangja le is zárja a témát.
- Kár, pedig azzal, sokkal mókásabb lenne az út. – hangos gondolatai hagyják el száját, miközben eszébe jut, talán a kékhajú nimfa nélkül nem is lenne már ugyanolyan.
- Neked van lovad? – fordítja tekintetét Lea felé.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-13, 6:57 pm

Kain szavai azt az érzést keltik Souban, hogy nem csak szimplán mozgalmasan teltek a napjai és erre nem tud mosolyogva gondolni. Valahogy mindig ott lóg a kasza az ilyen alkalmak alatt az aranysárkány feje felett, igen erre a gondolatra jutott. Megérti, el is fogadja és ez tükröződik vissza az arcán is, ahogy szép csendben hallgatja barátját.
- Igen, tudom és vigyázni fogok! Ígérem, becsület szavamra! – Egy alig nevetésnek mondható valami is megfért a mondat végén. Sounak teljesen úgy tűnt, mintha valóban egy családtagja intézte volna hozzá féltő és egyben óva intő szavait. Ennél jobb útravalót keresve sem talált volna az egész városban, de ezt azért nem fogja Kain orrára kötni, még a végén visszakozna, hogy ne tűnjön érzelgősnek. – Már csak azért is, hogy megint elleshessek valami főzési fortélyt tőled. – A gondterheltség már csak nyomokban volt felfedezhető benne, köszönhetően ennek a röpke kis csevejnek, ami feloldotta benne a helyzet szülte feszültséget és fura módon ezzel meg is találva az utat, amin járva még ezt a sokszor csak őrlő gondolatokat is a hasznára fordíthassa. Nem tervez el semmit, de felállít néhány szabályt, csak lazán, hogy később ne legyen „csak azért is” okolnia magát. Bár a neveletlen kölyök, aki igazán sosem jutott lehetőséghez, csuklóból menne inkább Kainnal, egy jó kis halpaprikást főzni a közeli tó partján, mert hallotta, hogy nem is olyan messze van egy nem éppen kicsiny tavacska. Abban pedig szinte biztos, hogy hal is van. Ez azonban nem most fog bekövetkezni.
- Használd a tollat .. – Nem néz fel rögtön Kainra, pillanatok alatt meghányta és vetette a kérdést fel e hozza a dolgot és végül a mellet döntött, hogy megemlíti. Hiszen az önszántából adott toll továbbra is vele létezik haláláig és hatással is van rá az, ami egykori tulajdonosára, ezzel egyetlen reá vetett pillantással elárulva, történt valami. Noha, Sou valamilyen indíttatásból kifolyólag –és ez nem más, mint Kain óvatossága- úgy érzi, apró kis ajándéka, a gondosan összegyűjtött varázstárgyak között pihen, biztonságban. - .. nem hozol rájuk bajt, az, ami megvéd minket odafent, megvéd idelent is. Ott tudnál pihenni, de továbbra is csak egy lehetőség. – Népe kérdés nélkül elfogadná Kaint, kíváncsian, de csak abból merítve véleményt, amit feléjük mutatott magából az aranysárkány és az alapján nem lát problémát a dologban. Neki is rá kellet jönnie néhány dologra és valószínűleg még jó pár ilyen felismerés vár még rá, de a mostani legfontosabb, hogy népe minél előbb kiismerje és magáévá tegye a lenti szokásokat. Mert, mindaddig, míg elzártan maguk közt élnek, veszélyben vannak és ha egyszer bárki is ellenük fordul, tehetetlenek lesznek. Komoly gondolatai, arcát is komollyá teszik, de éppen csak arra a néhány pillanatra, utána visszaköltözik a könnyed, derülátó hangulat vonásaira.
Azonban a vörös hajú leányzó kivált a papírosért ottmaradók sorából, lévén otthon vannak hátasaik, nem szorul a város lovaira. Kezdeti megtorpanására figyel fel Sou, nyilván Nina arra számított, hogy nem fogja már itt találni a sárkányt és erre még beszélget is valakivel. ..?..
- Lassan indulnom kell. – Pedig maradna, de hozott egy döntést, ahogyan barátja is és élből tudja, hogy mindketten saját döntésükhöz fogják tartani magukat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 906
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-13, 11:19 pm

// Yerak - vár szoba //

- Örvendek Neloria. Ne aggódjon, higgye el, volt már ennél veszélyesebb kalandom is. Eddig túléltük mindegyiket.
*Mondtam széles mosollyal az arcomon, majd hasamon lévő kezemmel jólesően megsimogattam a pocakomat. Érdekes illat csapta meg az orromat, s már láttam is azt az embert, aki már megérkezésünkkor szemet szúrt nekem. Vérének illata meglehetősen érdekes volt és hova tartozását nem tükrözte külseje. Sötét elf lehetett, mert halott erdő illatát hordozta. Savanyű föld, rothadó kéreg és levél. De ezek mellett más fajok tipikus illatát rejtette magában. A füle se volt hegyes…*
- Bölcs dolog a városban maradni ebben az állapotban? Elismerem a képességeit és tudom, hogy szükségünk is lenne rájuk, de két életet tennénk kockára…
Ha javasolhatom, inkább hagyja el Meniont! Menjen északnak! Arra nincs láz.

*Hallom meg Yerak hangját, amely a külsejéhez hasonlóan, nem a szívbe mászó dolgok közé tartozott. Arcomon szinte kislányosan még nagyobbá válik, s úgy fordulok Yerakhoz.*
- Mester, higgye el, nem kell félteni. Nem kellek én azoknak a szúnyogoknak, nem finom az én vérem, ellenben a többi itt lévővel. Egyébként, tudtommal embertől meg nem lehet elkapni ezt a bizonyos betegséget, a gyógymódot ismerni akarom, egyedül meg nem indulok útnak úgy, hogy közben a társam a dzsungelben harcol, hogy meg találja a rajzás okát. Ne aggódjon értem mester, megvédem magamat, ha más nem, hát itt az elem mágia.
*Továbbra is mosolyogva mondtam a szavakat Yeraknak, miközben kezemet mutatva ujjaimat mozgattam. Az érdekes illatú férfiú elhagyta társaságunkat, míg én Yeraknak válaszoltam, s Yerak bele is kezdett mondatába, miután meghallgattuk Caert.*
- Aki akart, már csatlakozhatott. Kövessenek!
* Senki sem ellenkezett a parancsot hallván, követtük Yerakot, aki az udvar egyik bejáratához vezetett, melyet ő maga nyitott ki. Befolyásos ember lehetett, ha a vár kapitánya őt jelölte ki a vezetőnek, és kulcsai is valószínűleg sajátjai lehettek. A szoba, melybe bementünk, sötét lett volna a fáklyák fénye nélkül, ugyanis az ablakok zárva voltak. A szobában a csekély bútoron kívül ajtók voltak találhatóak, illetve festmények tekintélyt parancsoló személyekről. Mindegyik festményen jelent voltak apróbb dolgok, mint például a gyógyításhoz elengedhetetlen alap gyógynövények és a nagy gyógyítók kódex könyve.*
~ Ha sejtéseim nem csalnak, ezek nem mások, mint a Nagy Gyógyítók… Régi mesterem is biztos köztük van… bár a személyiségére gondolva, nem hiszem, hogy megengedte, hogy lefessék őt…
*Gondoltam, s halvány mosoly jelent meg az arcomon, s megmaradt akkor is amikor Yerak megfordult, s végignézett csekély számú, de annál inkább elhatározott tekintetű csapatunkon.*
- Akkor vágjunk bele!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-14, 10:05 pm

//Sou//

*Kain nem érzi olyan viccesnek sem azt, amit mondott Sounak, sem pedig azt, amit a gyöngysárkány válaszolt neki. Komolyan figyelmezteti a fehér sárkányt, hogy legyen óvatos.
A főzési megjegyzésre sem reagál semmit.
Ő ugyan nem tanít senkit főzni, csupán ő maga szereti használni ezt a fajta tudását. Ragadt rá elég az évszázadok alatt a kétlábúak között bujkálva, néha jól is esik úgy fogyasztani, bár legtöbbször jobban rajong a friss, nyers húsért, amit maga ejt el.*
~A tollat??~
*A gondolat hirtelene merül fel benne, fogalma sincs, hogy miről beszél a gyöngysárkány. Ez könnyedén leolvasható az arany sárkány hirtelen megnyúló arcáról.
Csak a folytatásban jön rá szépen, lassan, hogy arról a bizonyos tollról van szó.
Kain gyakorlott gyűjtő, és így gondosan, pontosan nyilván tart minden lényeges tárgyat, amivel dolga akad, főleg az olyanokat, amik varázstulajdonságokkal bírnak.
Ilyen Sou tolla is, és ha nem az lenne, aki, hát a homlokára csapna, amikor ez tudatosul benne.
Norlan határában lévő barlangja azon kevés helyek közé tartozik, ahol biztonságban tudhatja tulajdonát, de a tollról az utóbbi időben bizony elfeledkezett. Így eshetett, hogy az még mindig a sárkány bőrkabátjának belső zsebében van.
Nem kap oda tenyerével, hogy megbizonyosodjon róla, nem árulja el hollétét.
Az elmúlt hónapok sűrű, igen eseménydús idejében egyszerűen nem járt úgy Norlan közelében, hogy eljusson barlangjához, és a toll maga sem jutott eszébe neki.
Nem is válaszol és talán jobb is, mintha elmondaná a gyöngysárkánynak.
Ekkor követi tekintete Souét a nő felé, akivel korábban látta. Sötét szemiben felismerés lángja gyúl, és csak bólint.*
- Menj, kövesd a meggyőződésed, Sou! Én is azt teszem.
*Teszi hozzá a végét már inkább magának mondva csak.
Ha a gyöngysárkány elindul, elköszön tőle és néz még egy rövid ideig a páros után, megvárva, hogy eltűnjenek.
Aztán még egyszer visszanéz az udvar felé, s csak utána teszi meg az első lépéseket a kijárat felé, hogy elhagyja Menion városát.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-14, 10:40 pm

//A kapunál - Caer csoportja//

A toborzónak már első ránézésre leszűrtem, hogy nem tetszik a testalkatom, nem kellett hozzá külön megszólalnia. Jól van, nem lehet mindenki két méter magas és több mint száz kiló, ráadásul az nőként nem állna jól, ráadásul praktikus sem lenne, így ha egy esély van rá, kihagynám az ilyen meglepetést, melynek egyetlen előnye, hogy nem próbálnak gyengének és elveszettnek megítélni. Vagyis, gyengének biztos nem, hiszen a legtöbb férfit felülmúlná, elveszettség kérdése pedig éppen azon múlik, hogy milyen magabiztos a fellépése, de biztos vagyok benne, hogy több férfit rémisztene el, mint ahánynak imponálna. Ilyesmit nem nehéz kitalálni, van pár elf hölgyemény, akik kifejezetten magas termetűek, még akkor is, ha egyébként elég vékonyak, melynek eredményeként kisebbségi komplexus alakul ki majdnem minden hímnemű személyben, mikor szembe találkozik velük és mogorvaságot tanúsítanak csak irántuk. Remek megoldásnak nem mondható, de attól még hatásos meggyőzésre és példamutatásra, az biztos. Egyébként nem hiszem, hogy mindenki ennyire rosszul reagálna, legalábbis vannak kifejezetten mély növésű népek is, pedig ezt az én számból ritka hallani, hiszen alig ütöm meg a 160 centit magasságra. Ugyanakkor a surranók még nekem is jó esetben érnek a vállamig, az orkok pedig a szélte mint a hossza alkatukkal leginkább a mellkasom tájékán ki is merülnek, így nem hiszem, hogy túl sokszor zokon tudnák venni, ha egy nő náluk magasabbnak tűnik még cipő nélkül is. Esetleg az érintheti őket kellemetlenül, mikor már ülve is föléjük magasodik, de legalább ők ezt nem számítják akkora problémának fel, és nem teszi tönkre az önbecsülésüket. Kifejezetten hatásos tud lenni a dolog. A többiek meg igazán megpróbálhatnának másképp mérlegelni. Egyáltalán mi az ideális méret egy nőnél? Akkorák mint a férfi, vagy magasabban? Már nem jó, mert fel kell nézni rájuk. Alacsonyabbak és törékenynek tűnnek? Megint nem felel meg, mert ők meg nyilván kényesek is az elmefuttatásaik szerint. Remek. Akkor mégis tudják egyáltalán mit akarnak? Mindegy, majd ők eldöntik, én meg addig megpróbálok a tudós kisasszonnyal megküzdeni néhány információért...
Kezdetnek nem ártott volna a bizalmát elnyernem, ami eleve nem könnyű feladat, így magammal rángattam az egyik padhoz, amint elhangzott a parancs a következő egy óra szabadról, és próbáltam csak úgy tenni, mintha női csevegés folyna, hátha sikerül értelmes dolgokat is kihúznom belőle. Igazság szerint ez nem jött be, és nem is nagyon tudtam rajta csodálkozni, hiszen nem éppen jó helyzet volt a beszélgetésre, mikor mindkettőknek lett volna feladata. Azért annyit hajlandó volt még gyorsan eldarálni nekem, miután elég jelentőségteljesen kifejtettem, hogy én bizony a dzsungelbe megyek és ha vissza is akarok térni, minden információra szükségem van, hogy a megfertőződés után mikor és milyen tünetek formájában jelentkezik a láz, egészen a végső stádiumig. Nos, ezek közül egyik sem lett éppen a kedvencem, ami azt illeti, kifejezetten felfordult pártól a gyomrom és csak remélni tudtam, hogy az utazás alatt senki nem akarja produkálni őket. Erős gyomrom van, ami azt illeti, de amikor a bőr elváltozásait kezdte el ecsetelni, szépen húztam a számat és nem könnyen sikerült egy nagyjából szemtelen ábrázatot fenntartanom magamról. Mindegy, azért ment valamennyire, és amit lehetett, sikeresen megtudtam, így a lányt hagytam elmenni és lelkiekben felkészültem rá, hogy hamarosan illene megkeresnem Caert, aki még mindig az udvaron tartózkodik és kérni tőle egy szép igazolást, hogy kaphassak egy lovat. Nem állítom, hogy nem lett volna könnyű szerezni egyet, de megesett a szívem pár szerencsétlen jószágon, amelyek a járvány miatt már jó ideje be lehettek zárva az istállóba, ráadásul pedig mellettem még mindig jobb kezekben lesznek, mint egy olyannál, aki ostorral próbálja őket gyorsabb tempóra ösztökélni állandóan. Az ilyenekért nem rajongok, de azt hiszem, az utazás során jobban teszem, ha nem reklamálok, ha valóban ki akarom deríteni lebukás nélkül, hogy varázsló teremtette-e a szúnyogokat és milyen célból. De ehhez jó kis türelemre lesz szükségem, és kezdhetem azzal, hogy odamegyek a főnökhöz és szépen kikérek tőle egy írást. Remélem megjegyzés nélkül adja oda, mert rajtam nem múlik, hogy visszavágjak, nem a pénz motivál, amit ezért az egészért kapnék, sőt, nagy eséllyel mire fizetésre kerül a sor, már ennek a helynek a közelében sem leszek. Egyetlen előnye az isteneknek, hogy anyagiasak nagyon nem tudnak lenni, függetlenül mindentől...
Na, a szép nyugis beszélgetés nem jött össze, a csúnya, gonosz bácsi nem türtőztette magát, biztos volt benne, hogy vissza tud tántorítani, amiből egy mini beltéri vita alakult ki. Remek kezdés volt, aki nem tudta, hogy jó kis temperamentumom van, még így is rájött, pedig nem emeltem fel a hangomat, mert nem akartam én lenni a műsor tárgya. De attól még volt itt minden, és csak remélni merem, hogy azért vágott a fejemhez annyi baromságot, mert kislánynak tart és félt egy ilyen úttól. Ennek ellenére picikét paprikás volt a kedvem, mire végre megkaptam a két sornyi szöveget és az istálló mesterhez mentem. Nos, utólag kiderült, hogy bemutatnom persze nem kell, mert látta az egész jelenetet, és már tudja, hogy a kereső csapat tagja leszek. Ennyi erővel akár egy üres papírt is elhozhattam volna, és megúszok vagy öt újabb percet, amíg írni tanul. Mindegy, ez van.
- Gyere, hátul vannak a lovak. Csak tudnám minek kell a fiatal lányoknak mindenbe belefolyniuk... - kezdett bele a szövegbe, miközben megpróbált hátra kísérni, az említett állatokhoz, keresztül az eléggé megritkított állat állományon. Egy jó ideig csak mentem utána, amíg ki nem kerülte az egyik leomlott karám részt, amely nem úgy nézett ki, mintha a korhadástól mondta volna be az unalmas. Inkább a benne tartózkodó hófehér lótól, aki szapora fújtatással fejezte ki nemtetszését a helyzet ellen. Hoppá, na, ő nekem éppen elég szimpatikusnak tűnik, így amíg az öreg magában morgolódott, irányt változtattam, hogy mellé kerülhessek. Vagyis tettem volna, de amint megpróbáltam a zárat kinyitni, az felnyikordult, jelezve az előttem haladónak, hogy én valahol útközben lemondtam az idegenvezetésről. Ez még nem is akkora baj, de neki nyilván nem tetszett a helyzet, mert azonnal megfordult és először elfehéredett, majd pulykavörösen kezdett el újra dumálni. - Nem, nem és nem. Elfogadom, hogy minden mondvacsinált kalandornőnek lovat kell adnom, mert menni akar, nem is szólok rá semmit, de azt felejtsék el, hogy én hozzájuk engedem a legvadabb lovat, ami agyontapossa őket! - a hangja szinte összefolyt, miközben elindult felém, hogy megakadályozzon, de addigra már a karámon belül voltam, méghozzá olyan közel, hogy az állat könnyedén megrúghatott volna, ha akar. De nem tette, helyette kezdett megnyugodni, ösztönösen megérezte a közelségemet.
- Mi a baj ezzel a lóval? - tettem fel a kérdést, miközben lassan felemeltem a kezem és végig simítottam a fején, valamint a nyakán. Nekem úgy tűnt, csak kicsit nehezen bírja a fogságot, hiszen kifejezetten izmos állat. Nem csodálom, én is rosszul vagyok a bezártságtól, nem még ő. Nagyon lassan még közelebb mentem hozzá, és kicsit megöleltem a nyakát, mire tüntetően hozzám simult.
- Ez hihetetlen! Lilith a legvadabb ló a karámban, eredetileg a kapitánynak hozták, de még nem törték be. Eddig három gondozót harapott még és bárkire támadt, aki megpróbált ráülni. Nem tudom mit csinált vele, de azt tanácsolom, addig hátráljon el, amíg tart, mert utána baja eshet... - kezdett bele, miközben szaporán vakargatta a fejét, de nem tudott érdekelni a véleménye. Én nem fogok csak azért félni egy lótól, mert azt mondták, főleg nem akkor, ha a kanca szemmel láthatóan csak szabadságot akar és nem szíjakat. A férfi hüledezésével nem törődve ragadtam meg a sörényét, és simítottam végig rajta, mire kicsit közelebb jött a deszkapalánkhoz, és engedte, hogy azt emelvénynek használva felszálljak a hátára. Nyereg nem volt rajta, könnyedén ledobhatott volna, de helyette csak kicsit kiegyenesedett, nehogy leessek. Nos, azt hiszem, megvan, én melyik lovat akarom, nem fog ő senkit bántani, ha megkapja a szabadságot, amit akart.
- Próbált már nő közeledni hozzá? Gyermekként találkoztam már olyan állatokkal, akik valamiért az egyik nemet elutasították... - füllentettem, mire az istállómester szapora fejrázásba kezdett, majd csodálkozva nézte, ahogy előre hajolva eloldottam a kötőféket, ami eddig egy vaskos gerenda közelében tartotta az lovak. Ez van, nem mindenki ért a különböző lényekhez, de én mindig jobban kijöttem az állatokkal, mint az emberekkel. Ők legalábbis nem ítéltek el, és ezt meg is háláltam nekik. - Lehetséges lenne, hogy őt vigyem? - tettem fel a kérdést, mire a ló egyetértően nyihogott, majd kicsit lejjebb ereszkedett, hogy le tudjak szállni a hátáról. Jó kanca ez, szerintem abszolút nem lesz vele gond, a gazdája meg hálás lehet nekem, kicsit megfuttatom a jószágát. A férfire néztem, aki nem felelt, csak beletörődően sóhajtott, mire sugárzó mosollyal vezettem ki az állatot a helyéről. Azokat a szelíd jószágokat hátul inkább meghagyom azoknak, akik nem jártasak a lovaglásban, nekem, ha kell, felszerelés nélkül is sikerülne a hátán maradnom. Azért ennyire elszánt nem vagyok, így persze hallgatok az öregúr kijelentéseire, aki magyarázza, mit hol találok Lilith számára. Nos, legalább mindenre gondolt, mert a nyereg mellett felajánlott egy speciális takarót is, ami nagyrészt megvédi az állatot a szúnyogoktól, a patáját meg szerintem nem nem nagyon tudják megcsípni. Egyébként sem hiszem, hogy fogják, de jobb felkészüli. Mire végeztem, nagyja le is telt annak az egy órának, amelyet kaptunk, így csak enyhe mosollyal hagytam el az istállót és céloztam meg a közeli kaput. Nagy sajnálatomra az önkéntes elfek réme már ott várt, így egy kevésbé kellemes arckifejezéssel vettem tudomásul, ez bizony jobban tapad, mint a ragasztó. Vidám egy kirándulás lesz ez, ha megint felhúz valamivel...

//tudom, szerettek, de foghatnám rövidebbre is xD //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 27

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-15, 12:00 am

//Mese: A láz - Caer, déli kapu//

* Az idő csak nem akar olyan gyorsan telni, mint szeretném, Minden egyes pillanat oly lassan szál tova, mintha sose akarna elmúlni. Vetek pár pillantást ismét a környezetemben lévőkre. Meg is fordul a fejemben, nem ártana kicsit megismerni őket, az utazás előtt, de végül elvetem a gondolatot. Lesz még rá elég idő, alapon. Valamivel úgy is el kell ütni az időt, amíg a probléma forrását keressük.*
~ Csak indulnánk már ….
* Sürgetem magamban Ceart, de ő csak nem akarja megtartani a beígért tájékoztatót.
Végül csak elérkezik a várva várt pillanat. S tudatosul bennem, hogy egy újabb teljes óra kell elvesztegetnünk. Ezt a lehangoltságot némiképp ellensúlyozza a korábban látott surranó kérdése. Hiszen úgy gondoltam mindenki tudja, hogy Avlanion kivételével nincsenek griffek szolgálatba állítva.
Ez az öröm most oly gyorsan távozik, mint amilyen gyorsan jött, s megint nem jár más a fejemben, csupán az idő. *
~ Egy óra felkészülésre … Több is mint elég.
* Mitsuko felé fordulok, mikor látom, hogy ők már a vár belseje felé tartanak. *
~ Jó lett volna megbeszélni vele az új helyzetet. S tudatni vele, hogy elviszem a lovat.
* Nem is foglalkozok többet ezzel a gondolattal, mint amennyi idő alatt végig fut elmémen.
Szapora léptekkel indulok meg vissza a fogadó felé. Nem rajongok túlzottan a lovakért. Főleg nem az ismeretlenekért. Ezért is bízom meg jobban abban az állatban, mely már Olassie óta hozott minket szekerestől.
Rövidesen meg is érkezek a fogadóhoz.*
~ Még előtte itt is akad elintéznivalóm.
* Betérek ismét ” A vidám vadkan” nevezetű fogadóba.
A fogadós amint észrevesz, a pultot otthagyva jön üdvözölni.*
- Máris visszatért? Eddig tartott a megbeszélés?
- Igen eddig. Asychic?
- Megnyugodhat. Az elf gyógyító sokat javított az állapotán. Azóta Corbina minden órában ránéz és cseréli a borogatását. Ez minden, amit mi tehetünk érte.
~ Az a kis borogatás nem fog ezen sokat segíteni, de a semminél mégis csak jobb.
* Gondolom magamban, miközben lényegében végig a fogadós szemébe nézek. *
- Rendben. Remélem is, hogy gondját viselik. Hamarosan el kell utaznom, de itt hagyom ezt a szekeret, ha nem térnék vissza, az elf majd érte jön és rendezi a tartozást. Viszont addig is szükségem lenne legalább két napra elegendő élelem és vízre.
* A fogadós csak bólint egyet. *
- Itt van pár darna, ennek elégnek kell lennie.
* Néhány érmét kerítek elő erszényemből.
Miközben várom a kért ellátmányt, addig felkészítem a lovat is az utazásra.*
- Ahogy parancsolta. Étel és ital két napra.
* Hallani Corbina szavait először, mióta megláttam. *
- Köszönöm. Kérem önt is, vigyázzon a barátomra.
* Ezzel elveszem és az idő folyamán kigondolt helyére helyezem őket.*
- Természetesen. Gondunk lesz rá.
* A lóra felmászva, el is indulok a találkozási helynek kijelölt déli kapu felé. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-15, 1:45 pm

//Yerak - gyógyítók szobája//

*Yerak, a gyógyítók szobájában áll, ott néz végig a szűkös létszámú csapaton.
Tekintete hidegen elzárja bensőjét előlük, azon eligazodni nem lehet. De idő kell, hogy megszólaljon, mire mindenki elfoglalja épp azt a helyét, amit kiválasztott.
A gyógyító művelt hangján kezdi el mondandóját.*
- Az előzményekről, úgy gondolom, mindenki tud már. Szúnyograjok esnek a városnak minden reggel néhány napja. Nem tudjuk, hogy milyen távolról is érkeznek, de az irányt igen. Az expedíció arra felé indul. A parancsnokának, Caernek megvan minden információja az irányról, a lehetséges haladási sebességről, így jó eséllyel rá fognak lelni a rajok kiindulási pontjára, feltéve, hogy egyenes vonalban jönnek, ahogy feltételezzük.
Ennyit az expedícióról. Az ő dolguk az, hogy megtalálják és megszüntessék a forrását a láznak.

*Yerak körbehordozza tekintetét. Kis létszám, de többen közülük varázstudók, s így kiműveltebbek a többségnél. Lát néhány gyógyfű-tudót is, akiknek szintén hasznát veheti.*
- A korábban felszólaló hölgynek igaza volt. A rajok mutatnak periodikusságot. Négynaponta éri el létszámuk a maximumot, amelyben korosabb egyedek is szép számmal vannak.
Mi még nem találtunk gyógyírt a lázra. Lefolyása elég gyorsnak mondható. Magas lázzal indul, majd hidegrázással folytatódik, amit még a láznak tudunk be.
A következő tünet a bőr alatti bevérzésekkel folytatódik. A hajszálerek pattannak el, s a vér igen csekély alvadást mutat azokon a helyeken. Ezzel jelenik meg a vörös rajzolat a testen, ami később kékes-feketés színezetűre vált. Ekkora azonban a komolyabb erekre, belső szervekre tevődik át a vérzés és ez okozza végül a halált is. A betegek tulajdonképpen elvéreznek, és vagy a vérveszteségbe, vagy pedig a tüdőben fellépő vérzésbe halnak bele.

*Yerak szünetet tart, hogy a hallottakat legyen egy kis idejük megemészteni a jelenlévőknek.*
- Gyógyítóink megtesznek mindent, de leginkább csak a láz és a fájdalmak csillapításában tudnak jeleskedni.
A mi dolgunk, hogy próbáljuk útját állni a járványnak, kezelni valahogy a betegséget.
Mielőtt folytatnám…van kérdés?


//Kapitányi torony//

*Taris nem véletlenül oly nyugodt, amikor hátat fordítva Sajmonnak, belép a szobájába. Yerak nem egy egyszerű gyógyító csupán. Feketeköpenyes mágus, rendjének egyik déli mestere. A kapitányi szobát és szállást az ő védelme látta el, s ezért oly bizonyos abban, hogy nem érheti mágikus támadás. A többi ellen pedig magabiztos, főként, hogy a szoba hátsó falán lévő üvegekben és fényes fémekben szemmel tudja tartani azt, akinek ilyen esetben esetleg hátat fordít.
A férfi szavait rezzenéstelen arccal hallgatja végig, miközben tenyerét lazán kardjának gombján nyugtatja. Tarisnál valóban vendégeskedett szürkeköpenyes, igyekezett is tartóztatni, hiszen a járvány már akkor is tombolt, de a mágus hajthatatlan volt.
A kapitány azonban kikerekedett szemekkel bámul a megjelenő kék arcra maga előtt. Sosem látott még ilyesféle lényt, így elsőként is, bár kardot nem ránt, mégis határozottan ráfog a markolatára.*
- Mi maga? Mely nép lehet az, amelyről én még sosem hallottam, és akinek a vezetője nevében kutat egy mágus után?
*Tarisnak a kék arcú, hegyes fülű lény inkább tűnik egy idegen faj bérgyilkosának, mint követének. Semmi diplomáciai megkeresés, óvatos, rejtett kutakodás ez inkább.*

//Caer - déli kapu, várudvar//

*A tiszt a surranó kérdésére sincs humoros kedvében. Ha griffjeik lennének, már teljesen más lenne a helyzet. De Lanuria griffjei északon vannak, távol ahhoz, hogy akár csak egy is ide vetődhetne.*
- Nem, nincs!
*Hangzik válasza a surranónak. Ezután tovább osztja a jelentkezőknek az igazolásokat.
Caer egy óra múlva a déli kapuhoz érkezik, négy katonája társaságában. Meghúzza sötétbarna lovának kantárját, s megáll az ott összegyűltek előtt.
Látja a kötekedő kalandort, az óriás barbárt, a fekete ruhás harcost, a vértes harcost is, ahogy látja a törékeny, fiatal lányt is, fehér lován, melyet meg is ismert, de nem szól róla semmit.
Többre számított.*
- Még várunk egy keveset.
*Ha érkeznek még, akkor biccent nekik. Csak rövidebb várakozás után szólal meg újra.*
- Üdvözlök mindenkit az expedícióban! A mi feladatunk felkutatni azt a helyet, ahonnan a szúnyogok jönnek. Akárki áll mögötte, elkapni, élve, vagy halva és megakadályozni az újabb szúnyogtámadásokat. Én vezetem az expedíciót, ha gond van, hozzám kell fordulni. Tőlem függ, hogy akik visszatérnek, milyen jutalmat kapnak majd. Van kérdés?
*Ha van, akkor azt mihamarabb megválaszolja, ha nincs, akkor Caer felpillant az égre, majd elrendeli az indulást délnek. A vár falai alatt lévő házak között halad a menet keresztül, de csak egészen kevesen kíváncsiak rájuk. Mintha Menion környékén megállt volna az élet. Az emberek közül egészen sokan házaikba rejtőzve várják a végkifejletet.
Caer és katonái komoran haladnak át a tájon, míg ki nem érnek a lakott területből. Ekkor azután a délnek tartó ösvényre fordulnak. A nap egyre magasabban áll és ezzel együtt egyre melegebbé válik az idő.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-15, 2:19 pm

//Mese: A láz - Kain és Caer, déli kapu ^^//
Mondjuk azt, lemondó sóhajjal veszi tudomásul, hogy bizony Kainnak nem volt ínyére, hogy látszólag könnyelműen vette a dolgot, de meg sem fordult a fejében, hogy védőbeszédet mondjon, ahogy az aranysárkány sem tette szóvá rosszallását. Noha, Sou azért megcsóválta a fejét, amolyan mellékzöngekén, ő tudja és valószínűleg barátja is sejti, hogy minden kimutatott könnyelműség mögött nagyon is tisztában van a lehetséges történésekkel. Volt már része tanulópénzben, a közelmúlt eseményei, ami mára talán már eljutottak Lanuria minden szegletébe, pedig új tulajdonságokkal is ellátták, a mellet, hogyha most már összefut egy orkkal, tudja miként álljon hozzá és az esetleges harchoz. Félhetne, sőt akár retteghetne is úgy tőlük, mint ahogy azt a tűz látványa teszi, de szerencséjére inkább építő, mint romboló hatása volt annak az összecsapásnak.
~ Elfelejtette. ~ Tényként állapítja meg, ahogy az értetlenség vonásai kiülnek a sápadtabb arcra. Bánthatná a tény, de inkább aggodalom az ami felszínre tör, mert bizony nem olyannak ismeri az aranysárkányt, aki csak úgy megfeledkezik dolgokról. Tehát, nyomos indokai és okai vannak ennek a ténynek és ez az, ami kiváltotta ezt a érzést belőle, hogy vajon mi mindennel kellet szembenéznie. Kicsit összeszűkült szemekkel vizslatja újra a fakó arcot, a tartását és úgy mindent, amit csak meg tud állapítani, hátha rejlik a jól takaró öltözék alatt és talán egyben kötés lat is egy friss seb. De ha így is lenne, ideje már nem marad rákérdezni a dologra, meg aztán, könnyen lehet, hogy az indítaná meg a beszélgetésüket a jól ismert mélyzuhanás felé. Majd. Talán. Hessegeti ezekkel a szavakkal a gondolatokat, hiszen közben Nina egyre közelebb és közelebb ér, olykor kíváncsian lesve feléjük, de többnyire tüntetően előre nézve halad.
- Így helyes, nem? – Eltűnt arcáról a mosoly, de nem vált komorrá, csak az ide nem illő vidámság adta át a helyét a könnyed komolyságnak. Saját szavaira helyeslően bólintott is, igazából nem várt választ, mondhatni arra már meg is lett adva mielőtt feltette volna. – Akkor majd egyszer, valamikor, mindenképpen egy zűrtől mentes helyen. – Az elköszönéshez azért csak feltornászott még egy mosoly, ami talán még fegyverként is jól fog szolgálni a komor leányzóval szemben, mert eddig mindketten túlságosan is –de a helyzethez illő- komolysággal álltak egymással szóba. Meglehet, ha legalább ő egy kicsit oldottabb, ha valamivel pozitívabban látja a dolgot, akkor Nina sem lesz ennyire harapósan komor. Ellép Kain mellől, de azért még visszafordulva int felé, mielőtt még gyorsabb iramot diktálva felzárkózik a közben kapuhoz már közelebb került lányhoz. És ezt jól is tette, mert rögtön nem egy kérdést és kioktató szónoklatot kapott, amikre igyekezett helytálló, de nem feltétlen a valóságnak megfelelő feleletet adni. Sou végül is annak is örült, hogy a lány egyáltalán hozzá szólt és kivételesen, míg megérkeztek a házukig egyszer sem küldte el, lehet most kezdett igazán belegondolni, hogy mire is vállalkozott.
De mikor kikerülve a házba vezető ajtót a nagykapun lépett be, Sou már tudta, hogy nem gondolta meg magát a lány. A készülődés szinte síri csöndben zajlott, a ház egyik szolgálója készített össze egy kis útravalót, nem könnyen romló élelmet és meleg, tartós ruhákat. Ez volt a könnyebbik felé a dolognak, mivel a másik része a lovak felkészítése volt és noha Sou ez alól szerette kivonni magát és nem véletlen. Most mind a két hátast ő vezette elő és szerszámozta fel, értett hozzá. A hét év alatt, míg emberszüleivel élt, volt alakalma megtanulni és milyen fura kacifántjai vannak a sorsnak, akkor a csirkék nem szívlelték a közelségét és minden más házkörüli állat pedig meg volt mellette békében Szóvá is tették számára, hogy a közelében mindig nyugtalan lovak, most milyen békésen tűrik nem csak azt, hogy mellettük van, de meg is érinti őket. Mire nem képes egy csipet mágia.
És mennyire el tud szaladni az idő, ha egy fiatal nő, aki igazán sosem ment ilyen útra, készülődik. Sou kölcsönkapott lova, találóan Vaspornak –vasderes lévén- támaszkodva figyelte az eget, de beszélgetett is a jószággal, próbálva az a bizalmat kiépíteni legalább vele. Hogy már készen volt mondhatni rutinosságának volt betudható, kényelmes talárja ez úttal is jó szolgálatot fog tenni, védelme érdekében. Mással amúgy sem tudna sem védekezni, sem támadni, legalább is addig, míg meg nem idézi. Társával ellentétben, aki íját hozta magával és apja vadászkését, igen, elkészült és pej lovára felkapva szó nélkül indult meg, Sou pedig, mint valami fogadott … követte.
Mire a kapuhoz értek, vélhetőleg aki jönni akart, már megérkezett, valamilyen szinten ezt hivatott az is jelezni, hogy miután egy biccentéssel köszöntötte őket Caer, amit viszonoztak is, belefogott a mindnyájukat üdvözlő beszédbe. Sounak sem pedig a lánynak nem volt kérdése, bár ez nem jelentette azt, hogy másnak talán ne lett volna, de egyet az ifjú sárkány már most tudott: sereghajtó lesz. Sem kedve, sem pedig elpocsékolni való ereje nincs arra, hogy a többi lónál is elérje a sárkányszeretet hatását, most sem léptetett túl közel a társasághoz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sajmon
Nyugati vadalan
avatar

Hozzászólások száma : 66
Életkor : 29
Munkahely : Máv - Dorog

Character sheet
Nép: Vadalanok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-15, 5:34 pm

//Kapitányi torony//

*Sajmon vár a kapitány reakciójára, és úgy is reagált ahogy gondolta.
Nem válaszol a kérdésre inkább meg rökönyödik azon amit lát és támadó hangnemre tér át még kardjának markolatát is megragadja és ezt mondja.*

- Mi maga? Mely nép lehet az, amelyről én még sosem hallottam, és akinek a vezetője nevében kutat egy mágus után?
- Látom a kapitány úr tényleg nagy ésszel áldatót meg az istenek által, ám mégse elég bölcs hisz elhamarkodott dolgot akar tenni. Viszont remélem észhez tér és elengedi a kardját hisz úgyse venné sok hasznát ellenem, és ha meg akartam volna ölni már rég megtehetem volna, akár a főterén is hiába volt ott olyan sok harcos és mágia tudó. Ami meg a kilétemet illeti csak pár ember és tünde tudja ki vagyok és milyen nép sarja, avatatlan személy a népem nevét halva megbolondulna az ősi őrző mágia hatására miatt. Hisz népem olyan ősi faj ami még a tündéknél is öregebb. S a világ elöl jól el van rejtve. S igaza van ez nem egy diplomáciai út személyes érdekeim vannak ami miatt meg akarom találni a mágust, hisz ő az egyike a beavatottaknak és aki most a segítségemre lehet. Hát kérem árulja el hogy itt van e még és ha igen akkor merre találom ha meg nincs itt akkor nekem sincs maradásom.
* Hirtelen éles fájdalom hasit bele a fejébe majd képek villannak a szeme elé, egy dzsungel képei, meg is pillantja az ismerős mágus bot képét a jobb szemének horizontjában majd a hogy a látomás jött úgy távozót is, bár a kapitány észre veheti hogy kicsit mint ha meg rogyót volna és össze görnyedt egy kis időre de hamar össze szedi magát Elneveti magát majd rá néz a kapitányra.*
- Kapitány úr már nem kel válaszolni a kérdésemre tudom merre van a kereset személy, de vagy bolond vagy többet tud az itt folytakról mint bárki itt, hisz ép a dzsungel előtt áll és készül belépni rajta. Így ha nem haragszik meg jó magam is mihamarabb útra kelek és csatlakozok az expedícióhoz S elnézést de nincs időm önnel csevegni de talán majd ha vissza tértem.
Ezzel fordul is meg és távozna ám még meg jegyzi.

- A varázslójának meg üzenem hogy nem semmi amit az ön védelmére létrehozót, ám még lehetne mit javítani!
*Ezzel el is indul kifelé ám előtte még Taris kapitány kardja felizzik de csak egy pillanatra, vagy azért mert nem vidi mágia vagy ha védi a két mágia találkozása miatt, így a kapitány kezét egy pillanatra égetheti a markolat.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-15, 10:12 pm

//Sou, Caer várudvar, déli kapu//

*Látta, hogy Sounak is feltűnt az, mennyire nem is volt képben a tollat illetően. Kellett egy kis idő, mire tisztába jött a dolgokkal. Igen, idő, hogy rájöjjön, mit is kapott a gyöngysárkánytól, amit az említett neki.
Bólint Sou kérdésére. Még csak gondolatban sem fogalmazza meg. Így helyes.
Mondta volna, hogy olyan hely nincs, ahol zűrökbe nem botlik a sárkány fia, de nem szólt erre sem semmit. A búcsú szavai végülis már elhangzottak szájából, és nem is akarta tovább szaporítani a szót. Majd egyszer talán lesz megint egy alkalom, talán éppen a barlangban, Norlan határában. Ott még nem találtak rá a gyilkosok, akik a nyomában vannak.
Int vissza Sounak, és nézi, ahogy elmegy. Még vár egy kicsit, mielőtt elindulna az udvarról kifelé, csak utána teszi meg az első lépéseket.
Sou naivitása valahogy szerethetővé teszi a kis sárkányt. Ahogy az is, hogy nem a szokásos vadóc, nem egy tipikus gyilkológép, amilyen ő is volt fiókaként, vagy amilyen szinte minden eddigi sárkány is, akivel eddig találkozott.
Ez a fiatal fehér tollas kis lény egészen más.
Kain megtorpan mentében. Az az elf csatlakozott a menethez. Őt nem tudta megtéveszteni, de mi van akkor, ha Sout igen?
Legyint egyet, elhessegetve magától a gondolatokat. Senkije ő a gyöngysárkánynak, semmi oka nincs aggódni miatta. Az elmúlt időszakban is megélt nélküle, pedig akkor is volt már alkalom arra, hogy valaki kihasználja a fehér sárkány jóságát és mégis itt van. Keményebben, erősebben, mint volt, de él és látszólag sértetlen.
Mégsem képes tovább indulni. Miért? Nem Menion városának és népének a sorsa aggasztja. Kétlábúak tömkelege, akik bizonyára maguknak keresték a bajt. Ahogy a többi kétlábú sem izgatná. Tett értük eleget. Elárulta értük népét és nevelőapját is és ez a tette azóta is meghatározza egész életét és valószínűleg meg fogja a hátralévő idejét is.
Nem, az a sárkány, aki ugyan meg tán sosem mentette, de olyat adott neki, amit senki más már jó ideje. Hitet abban, hogy vannak még olyanok, akikben meg lehet bízni.
Ez pedig a reményt jelenti az életben maradáshoz.
Az arany sárkány tétovázik. Már döntött, de most úgy érzi, hogy elhamarkodott volt az a döntése. Miért is vette észre akkor Sout? Talán az istenek irányították oda, hogy megakasszák idő előtti távozásában?
Vagy dalán Dylan az, aki megváltoztatta a döntést? A pökhendi elfet nem tartja elégnek magához képest sem, de elég veszélyesnek Sounak igen.
Ahogy a helyzet is az lehet számára.
Emlékszik még első találkozásukra, amikor gyógyfőzettel segítette a kék sárkány utáni sebei gyógyulását.
És ekkor Kain megfordul. Magában átkozódik, saját gyengeségét szidva, de elindul Caer felé.
Minden lépésnél felteszi magának a kérdést, hogy jól teszi-e? Életét kockáztassa? Talán egy barátért, aki testvére is lehetne, érdemes. Főleg egy olyan életet, aminek egyre kisebb szemében az értéke.*
- Kain Namelyr! Egy lovat szeretnék.
*Mondja mély hangján, amire fel is kapja a fejét a tiszt. Még egy fekete ruhás harcos. Sápadt, talán beteges is, de a láznak nyoma sincs rajta. Talán inkább nem is harcos, hanem mágus.
Jól megnézi magának, míg a fekete szemek rá szegeződnek, végül kiállít egy igazolást neki.
Az arany sárkány biccent, és elindul a nevezett hely felé.
A lovász addigra már a jó néhány lovat kiadott, és ráadásul, amikor az idegen fekete köpenyes férfi belép, lovai mintha megbokrosodnának.
Kaint ez látszólag nem zavarja.*
- Nemigen kedvelnek a hátasok…
*Jegyzi meg száját elhúzva a lovásznak, aki készséggel ad igazat szavának.
A „mágus” látszólag nem tesz semmit, csak végigsétál a boxok előtt, ahol a lovak nyihognak, nyerítenek, jöttére, míg megáll egynél, amely teljes csendben ácsorog.
Csak ő tudhatja, hogy ritkán használt, és különösen utált eszközét, a mágiának vetette be erre a fekete csődörre. Béklyóba zárta a lelkét, s teljesen uralma alá hajtotta.
A cél szentesíti az eszközt.
Nem sokkal később már ő is úton van. Az egyik fogadóból szert tett némi élelemre, amiről tudja, hogy körülbelül a fél fogára sem lenne elég, de a látszatot fent kívánja tartani.
Így érkezik meg végül a déli kapuhoz, ahol kissé távolabb meg is áll, hogy onnan vegye szemügyre a rendkívül vegyes társaságot.
Látja Sout is megérkezni, és amikor Caer kiadja a parancsot az indulásra, lemaradva a menet végéhez csapódik.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 37
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-16, 10:17 pm

//Mese a láz-Caer, déli kapu.//

*Van lova, nem is akármilyen. Van nyila,de íjjat azt senki nem lát nála, van egy szép szerszámíja, ami szintén egyedi van egy pár titkos zsebe ahol éles tőrök lapulnak meg, s mindezt ha valaki tudná ezt és megkérdezné, hogy mégis miből vette, azt mondaná…-ha mondana valamit-, hogy…”Jó helyen voltam, jókor, jóval kötöttem üzletet.”. Ergo kicsalt, vagy követett embereket a kedvező helyre és a legmegfelelőbb időpontban rohanta le őket, majd úgy forgatta a helyzetet, h az életben maradottak azt is odaadják neki, ami nem az övék volt. Azonban eddig még senki nem kérdezett rá erre, s talán ennek egyetlen és egyértelmű magyarázata a megjelenése. Mivel, hogy Dylannek mindezek felett volt egy magafajta kisugárzása, ami inkább sugallt rosszat, mint jót. Egy hűvös, unott ábrázata, egy hetyke nemtörődöm mozgása, és két halott kristály kék szempárja, amibe ha valaki belenéz elvész. Úgy ment a csapat szélén, mint aki nem is igazán tartozik oda, épp, hogy csak egy időre csapódott a csoporthoz. Tűzött a nap, és mivel amúgy is rossz kedve volt, magára húzta a sötétkék kabát csuklyáját. Nem törődött semmivel és senkivel, csak ment előre, ahova vezetik. A ninja úgy is ott van, valahol ahol nem látják, de ő igen, s ha bármi baj történne, szólna.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lea Fergalas

avatar

Hozzászólások száma : 25

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-17, 5:51 pm

//Mese a láz-Caer, déli kapu.//

Lovak... ló... ló... lovacska... ezek visszhangoztak fejében azután, hogy a surranó megkérdezte tőle, neki van-e lova? Lea mintha egy vedér hidegvizes zuhanyt kapott volna nyakába úgy állt ott földbe gyökerezett lábakkal és tágra nyílt szemekkel.
Végül sikerült tekintetét mozgásba lendíteni és Dropiera függeszteni.
- Nincs lovam.
Majd a surranótól hirtelen elillanva még hozzátette: - Mindjárt jövök!
Kutyafuttában viharzott el egy irományért, amit kissé morcos tekintettel adtak oda neki, hiszen ki az az elmebeteg, aki önként, dalolva adná neki bármelyik lovat?
Lea futva tette meg az utat egészen az istállóig.
Az első útjába esőnek az orra alá nyomta a papírt mi szerint neki lovat kell itt kapnia.
- Kérnék szépen egy lovat!
Volt olyan mázlista, hogy épp a megfelelő embert csípte el. A hozzá képest nagy darab fickó a fejét vakargatva mérte végig a karcsú, bár alacsonyra sikeredett leányzót.
- Azt hiszem, lesz itt számodra megfelelő ló kislány. Gyere velem!
A surranó lány mielőtt tiltakozhatott volna a kislánynak való tituláláson már sarkon is fordult a lovász. Így nem volt más választása, mint fürgén követni a nem valami lassú járású alakot.
Egészen az utolsó boxig mentek. Ott a férfi kinyitotta a box ajtaját, s a lány megláthatta élete legszebb hátasát.
Lea szemei tágra nyíltak a csodálkozástól. A ló gyönyörű volt, szépen gondozott és hosszú sörénnyel. Még annak ellenére is csodaszép volt a szemében, hogy történetesen egy kistestű ló volt csupán. Jóval kisebb testű nagy méretű rokanaihoz képest.


- De szép. *ámuldozva nézte végig, ahogy a lovász kihozza az állatot* - Tényleg megkapom az expedíció végéig?
- Egészen addig a tiéd míg vissza nem értek ide.
A lovász szavai olyan lelkesítőleg hatottak a lányra, hogy Lea örömében kis ugrálást is produkált.
- De jó! De jó! Van lovam!
Majd a férfi egy könnyű nyerget tett a hátasra, s mikor végzett a teljes felszeréléssel, akkor kivezette az istálló elé. Lea kezébe adta a gyeplő végét.
- Egyáltalán ültél már lovon valaha? *a lovász kérdésére némi pironkodás volt a válasz, mire a férfi lemondóan sóhajtott, s a lányt egy szempillantás alatt felkapta és nyeregbe ültette*
- Ez itt a kengyel, mindig dugd bele a lábad, különben le fogsz fordulni a lóról! *és szavai közben kezébe fogta a kengyelt, s bele helyezte az apró lábakat* - Húzd ki magad!
- Igenis!
Lea úgy ült a ló hátán, mint egy vérbeli hercegnő. A gond csak akkor merülne fel, ha netán gyors tempóban kellene majd haladnia a lóval, hiszen valójában sosem ült még lovon.
- Kérdezhetek? *erre a férfi csak bólintott egyet* - Mivel kell rávenni az indulásra?
A lovász arcizma egy pillanatra megrezdült, de csupán azért, mert kis híján sikerült elnevetnie magát a kérdésen. Végül krákogott egy kicsit, s csak aztán szólalt meg.
- Egy "gyi" vagy egy egyszerű szíj rántás is megteszi és elindul. *mielőtt a lányból újabb érdekes kérdés kívánkozhatott volna ki, már folytatta is a használati utasítás előadását* - Ha meg akarsz állni akkor mondd, hogy "hó" vagy csak rántsd vissza a szárat magad felé. Akkor megáll. És ne engedd gyorsan menni, különben leesel róla.
- Köszönöm szépen! Akkor gyí és hó? *a lovász igenlően bólogatott egy sort* - Akkor... Gyí!
A megerősítés kedvéért még egy picit a szárat is megrántotta, s láss csodát a barna "paripa" engedelmesen elindult, méghozzá lépésben.
Már csaknem eltűnt a lovász szeme elől, amikor még hallotta a férfi káltását amit egyértelműen neki címzett:
- Ha balra akarsz menni akkor húzd a fejét balra, ha jobbra húzod, akor jobbra megy!
- Jóóóóóó!
Éppen időben is jött az újabb és egyben utolsó lecke, mert ideje volt balra húznia azt a szép barna sörényes fejet. Lea a bal száron húzott kicsit, s csodásan követte az irányt a hátasa. Lea vigyorgott mint a vadalma.
Percek múltán nagy örömmel próbálta ki egyik nagy varázsszavát amint elért Caer
útra kész csapatához.
- Hóóó!
S újabb csoda következett: a ló megállt.
- Lea Fergalas indulásra kész! * ez amolyan katonás jelentkezésre sikeredett, de így is akarta a dolgot* - Mehetek elől?
Erre a kérdésre Caer némi felhördülés mellett annyit válaszolt, hogy a surranók középen helyezkednek el a sorban.
Lea vállrándítással és egy kis gyors nyelvöltéssel letudta a dolgot és úgy nagyjából a sor közepéhez léptette lovát.
Kicsit megemelkedett a nyeregben, hogy lássa végig az expedíció tagjait. Lábai megfeszítették a kengyelt, de stabilan tartotta Lea nem valami nagy súlyát. A surranó feje előre-hátra forgolódott, hogy jobban szemügyre vegye társait.
Hamar meglátta Dropiet közeledni, s lelkesen kalimpált neki integetés gyanánt. Aztán figyelme újra a többiekre terelődött. pontosabban arra a személyre aki éppen előtte volt nem sokkal. Szőke haj, fiatalnak tűnő fiú. Lea mindig is szívesen mutatott érdeklődést a kinézetben korban hozzá közeliek felé. Így volt ez most Sou személyével is. Lea felágaskodva kalimpált felé.
- Héééé... te... szőke fiú!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-21, 7:58 pm

*Tíz perc alatt megérkeztem a kapuhoz, nálam volt még elég élelem az úthoz, ezért nem kellett elmennem venni, várakozás közben még meg tisztítottam a kardomat és a buzogányomat a kardomat meg is éleztem.Amikor lejárt az egy óra kezdtek érkezni a többiek, hamarosan megérkezett a legtöbb a jelentkező és a parancsnok is. ~Végre megjöttek nem kell tovább várnom.-~ Mondtam magamban és közben felszállok a lovamra, közben a Caer parancsnok újra megszólal. Figyelmesen végighallgatom a mondandóját, a beszédéből úgy hallatszik, hogy valaki állhat a szúnyogtámadások mögött és el kell kapnunk vagy meg kell ölnünk, mindent megfogok tenni, hogy elkapjam azt a személyt a nagyobb jutalom fejébe. Egy kis idő után elindultunk ki a városból menet közben elhaladunk a falak alatti házak közt, de csak néhány ember kíváncsi a menetre a többiek biztos a házaikban bujdosnak még el nem múlik ez az egész. Én a menetoszlop közepén a haladtam szótlanul és csak figyeltem, ha bármi történik útközben akkor gyorsan cselekszem.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dropie Dan

avatar

Hozzászólások száma : 103
Életkor : 23

Character sheet
Nép: Surranók
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-22, 10:19 am

//Mese a láz-Caer, déli kapu.//

Dropie arca szokásához híven széles vigyorral nyugtázza a sebtében távolodó Lea alakját. Követi is fajtájának rajta kívül jelenlévő tagjának útvonalát, s csupán Cear parancsnok érces hangja emlékezteti őt egy egyébként igen aprócska problémára. Ez a kis surranó sem büszkélkedhet hátassal, így Leat követve ő is nekilendül a szükséges okmány megszerzésének.
Cear mogorva tekintettel nyújtja át Dropienak a szükséges engedélyt. Látszódik, a parancsnokon tudja, mit kockáztat ezzel az irattal, ámbár ez a kis surranónkat a legkisebb mértékben sem zavarja. Nyugodt léptekkel közelít a lovak otthona felé. Az illetékesnek pedig se híre, se hamva.
Az idő csak telik, és még jobban folytatja ezt, a nem minden esetben jó tulajdonságát. Dropie meg csak vár, vár és továbbra is vár, feleslegesen. Senkit se mutat különösebb érdeklődést a kezében tartott okmány iránt.
Egyszer azonban mindenki megelégeli a várakozást. Ez a kis surranó sem különb ezen a téren. Már egy egész nótát végigdúdolt, de csak nem akar semmi se változni, így elhatározza, hogy kiszolgálja magát.
Az istálló ajtaja nagyobb ellenállás nélkül engedi útjára surranónkat, aki még mindig egyik kezében a szükséges okiratot, másikban pedig szeretett hoopakját szorongatja, miközben hol jobbra, hol pedig ballra fordítja a fejét, hogy alaposabban is meg tudja nézni, az éppen aktuális irányban elszállásolt teremtmények reakcióját, mígnem az egyik alkalommal elmarad az idegen alacsony termetű teremtény felé irányuló ellenérzés.
- Szia! Mit szólnál, ha téged választanálak? – a ló továbbra is csendesen áll és vár. Dropie nyugodtan mászik be az illetékeshez, hogy onnan is szemügyre vehesse. Látott ő már lovat és lovast is. Ha nekik ment, hát neki miért ne sikerülne. Magabiztosan közelít a jószághoz. Az állaton látszik, hozzá van szokva, az idegenekhez. A kis surranó közelsége sem feszéjezi túlzottan. Nyugodtan engedi a közelébe, annak ellenére, hogy Dropie nem a megszokott útvonalat választja a bejutáshoz, hanem úgy mászik be hozzá. – Eljössz velem? – kérdését egy néma beleegyezéssel válaszolják meg, de Dropie még nem próbálkozik meg a ráüléssel. Tudja jól, hogy valami hiányzik róla, hamarosan meg is látja, amit keres. Egy nyerget. Hoopakját az egyik fal oldalának támasztja, miközben az igazolást tarisznyája mélyére süllyeszti, hogy fel tudja dobni a nyerget a paripa hátára. A csodálatos türelemmel megáldott jószág még mindig szó nélkül tűri a megpróbáltatást, miközben a kis surranó megpróbál felmászni az emberek számára alkalmas nyeregbe.
Már a harmadik nekifutásnál rá is jön, hogy ez a méret neki nem lesz megfelelő, így gyorsan le is veszi választott paripája hátáról, de sehol sem lel egy megfelelő méretűre beállítottat.
A kis surranóra most sem vár más, mint a mászás, ezúttal kifele. Majd egy rövid séta, míg meg nem leli a keresett nyergeket. Egyiket a másik után vizsgálja meg, miközben megpillantja a távozó Leat egy hátas hátán.
Ugyan elméjében megfordul, hogy leszólítsa a Lea mellett sétáló férfit, de Dropie úgy érzi boldogul ő egyedül is. Csupán egy boldog mosolyt ejt a nyeregben kecsesen ülő Lea felé, míg el nem hagyják surranó látóterét, ezzel eszébe juttatva korábbi teendőjét.
Így mászik vissza választott hátasához egy gyermek méretre beállított nyereggel. A felhelyezése már nem bizonyul olyan nehéznek, mint első alkalommal, sőt a frissen szerzett tapasztalattal már egész könnyedén boldogul is vele. Nem úgy a nyeregbe kerüléssel. Próbálkozások egész sorozata szükséges, mire sikerül tökéletesen a nyeregbe kerülnie.
- Gyerünk! – adja ki a parancsot, de csak nem történik semmi. – Tényleg! – tenyerét erőteljesen helyezi homlokára, mielőtt lepattanna a nyeregből, hogy kinyissa a paripa előtt az utat. – Most már jó lesz. – büszkén kihúzva magát sétál vissza a paripához, hogy ismét bemutassa felmászás művészetét.
- Igaz is! – Először hoopakját kívánja visszaszerezni a fal támaszától, mielőtt az istálló kijárata felé venné az irányát. – Hogy is volt? – gondolkozik el a rég hallott parancsszavakon. Majd amint eszébe jut, ki is adja azt. Így vágtat ki a félig nyitva hagyott istállóajtón. El közvetlenül a lovász mellett. Ez az érdem már nem Dropienek, sokkal inkább paripájának köszönhető. Vidáman közelíti meg a kaput, élvezve az út minden egye lépését. Bősz integetésbe kezd ő is, amint meglátja Lea kezének mozdulatsorozatát.
- Hogy kell megállni? – ébred rá a tudatra, miközben továbbra is gyors ütemben közelít a társaság felé. Ezt a kis apróságot elfelejtette korábban feleleveníteni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-22, 5:22 pm

Hát, eredetileg azt hittem, szépen el fogok késni a gyülekezőről, legalábbis egy éppen elég morcos vezető képe nagyon is ilyesmi ígéretekkel kecsegtetett, de mikor közelebb kerültem hozzá, már láttam, hogy nem nekem szól kivételesen a dühe. Sokkal inkább csalódottság volt az arcán, és amint körülnéztem, sikeresen megértettem, miért is. Nem mondhatni, hogy nagyon sokan jöttek volna el az expedícióra, ráadásul a legtöbbjük nem is úgy nézett ki, mint aki tudja, mire vállalkozik. Rendben, ebbe a kategóriába azért talán magamat is bele számolhattam volna, hiszen tényleg nem úgy néztem ki, mint aki túl sokat járt az erdőkben, inkább az a tipikus törékeny virágszál alkat vagyok, aki ki sem mozdul a szobájából. Kár, hogy nem érdemes mellettem elsőre ítélni, mert elképzelhetetlen, milyen vidám tévedések sorába sodorják az embert az ilyen gondolatok. Minimum el fogja könyvelni nagy eséllyel, hogy még egy púpot kapott a hátára, de nekem már elmúlt a bizonyítási vágyam, hogy mindig kifejezzem, mennyire nincs igaza. Van egy saját célom, ha kell, eltűnök és magam megyek utána, de egyenlőre könnyebb lenne, ha csoporttal lennék, mert van pár nem túl kedves ork errefelé az emlékeim szerint, valamint néha nekem is kezdhet hiányozni egy kis társaság, főleg most, hogy lassan már csukott szemmel is tudnék térképet rajzolni arról, hogy néz ki Lanuria. Minden részét bejártam és megnéztem, persze nem kirándulási célzattal, így igazán belefért volna még egy kis kutatás. Nagyon nem próbáltam meg azért gonoszul nézni Caerre, valószínűleg neki sem lehetett valami jó napja, helyette jobban szemügyre vettem, rajtam kívül még hányan gondolták is komolyan a kis túrát. Nos, nem sokan, és egyértelműen kitűnt, hogy látszólag nekem van a legkevesebb felszerelésem ezen a helyen. A nyeregtáskák két oldalt bőven elégnek bizonyultak, hogy minden szükségeset bele tudjak tenni, a fegyvereim pedig szépen el voltak rejtve enélkül is a ruhám alatt. Az egyetlen, amit bajos lett volna eltüntetni, az az íj, amelyet viszont mostanában nem túl gyakran használtam, így egyszerűen csak megbűvöltem, hogy amíg nem lesz rá szükségem, ne kerüljön elő. Komolyan, ha nem tudnám, hogy valószínűleg én vagyok az egyik legveszélyesebb lény ezen az egész expedíción, akkor megállapítanám, hogy eltévedtem. Valószínűleg aki nem ismer, az már el is döntötte ezt rólam, a többiek pedig inkább megpróbálhatnak nem megjegyzéseket tenni rám. Ritkán szokásom felmérgedni, de olyankor mindenki jobban jár, ha jó pár kilométer és jó sok fal választja el tőlem. Most sem szándékozom ezt tenni, de ajánlatos lenne pár személynek ehhez megkímélnie engem a megjegyzésekről. Vagy még véletlenül le találja vetni a lova...
Caer egy viszonylag semmi új tényt nem tartalmazó újabb monológgal állt elő, miközben kicsit lenyugtattam a lovat, amin én ültem, mivel szemmel láthatóan nem jött be neki még mindig pár katona kinézete. De legalább sokkal nyugodtabb volt, egyszerűen rájöhetett, hogy mellettem nem fogják egy kétszer három méteres karámban tartani kikötve, így viselkedett. Egy ideig nézelődtem, miközben a többiek indulni kezdtek és próbáltam helyet találni a sor végén. Nos, az már nagyjából foglalt volt, de akkor is sikerült valamennyire hátulra kerülnöm, miközben a városon keresztül mentünk. Remek, elárulná majd nekem valaki, hogy miért a déli kapunál volt a találkozó, ha még így is át kell sorjázni egy csomó utcán és ez egy csapat lovasnak nem könnyű feladat? Na, mindegy, majd egyszer talán megértem a férfiak nem létező gondolatmeneteit, is, addig pedig inkább a sereghajtókra néztem, mivel ismerősnek tűntek. Kain legalábbis az volt, mellette pedig a fiú ránézésre is sárkány. A típusát már nem olyan könnyű megmondani, de talán a feketét lazán kizárhatom, attól gyengébbnek és kevésbé vérszomjasnak néz ki számomra. Inkább az a furcsa, hogy a lovaik hogyan viselkednek. Mintha nem is tudnák mit tesznek, itt sem lennének. Azt még megérteném, ha zavarná őket a sárkányok jelenléte, de itt már gyanúsan nem erről van szó. Egy nagyon kicsit lemaradtam, hogy ne kerüljek távol tőlük, mire mintha azonnal vigyázzba helyezkedtek volna, nehogy valamit meghalljak. Remek, szerencse, hogy nem ez érdekel.
- Mi történt ezekkel a lovakkal? - néztem rájuk csodálkozva, majd mivel nem éppen úgy festettek, mintha komolyan válaszolni akarnának a kérdésemre, kicsit kifordulva a nyeregben jobban a szemébe néztem az egyiknek. Itt valami tényleg nem stimmel, az állatoknál hajlamosabb vagyok ilyesmit megérezni, mint az élőknél, pedig ők ki is tudják mondani, mi a bajuk. - Olyanok mintha... mintha vakok és süketek volnának, nem tudják mi megy körülöttük... - próbáltam megtalálni a megfelelő szavakat a helyzet jellemzésére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 906
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-22, 8:47 pm

Szoba


*Miután mindenki elfoglalta a helyét, ami legtöbbünknél a szoba egyik oldalában való állást ki is merítette, Yerak belekezdett mondandójából, melyben elmondta nekünk a jelen helyzetet, miszerint a szúnyogok 4 naponta érik el maximális létszámukat és a betegség kezdetét, lefolyását és végét, a halált. Yerak elmondása alapján könnyen rájöhettem, hogy emberünk, akit Gyllel kerestünk és végre megtaláltunk a betegség folyamatának felénél járhatott, ugyanis a bevérzések már láthatóak. Tudtam, hogy Gyl számára igen fontos az az ember, így saját ügyemnek éreztem a gyógyítás módszerének megtalálását.*
- Gyógyítóink megtesznek mindent, de leginkább csak a láz és a fájdalmak csillapításában tudnak jeleskedni.
A mi dolgunk, hogy próbáljuk útját állni a járványnak, kezelni valahogy a betegséget.
Mielőtt folytatnám…van kérdés?

*Kapva az alkalmon jeleztem Yeraknak, hogy lenne egy kérdésem. Megkapva azt a bizonyos engedélyt bele is kezdtem.*
- Körülbelül hány nap a betegség leforgása? Az egyes fázisok időtartama mennyi illetve még egy kérdésem lenne. Eddig milyen szerekkel, gyógynövényekkel próbálkoztak, s milyen hatásuk volt?
*Már ennyi kérdést is soknak gondoltam és idegesítőt mások számára, de szerintem ezek fontos kérdések voltak, hisz ezekre a válaszok megadják a kiindulási pontokat.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-22, 9:57 pm

//Taris, kapitányi torony//

*Taris arca a kapitányi szobában kissé megnyúlik. Ugyan miből következtette ki az idegen, hogy meggondolatlan dolgot akar tenni?! Talán bizony arra gondolt ezzel, hogy a markolatot megfogta? Óvatosságból ezt megtenné minden épeszű ember.
Végighallgatja a nagy monológot a kék elftől, s egyről meg is bizonyosodik. Jól gondolta, az idegen a szürke mágust személyes okok miatt keresi. Látja a hirtelen megrogyást, de nem lép, hogy esetleg segítségére legyen az idegennek. Úgy tűnik, nincs rá szüksége, sőt menten távozni is készül, de még tesz egy utalást Yerak mágia ellen kiépített védelmi rendszerére.
Tarisnak erre sincs ideje reagálni, de a markolatot azért elengedi. Yerak rendszere azonban még mielőtt Sajmon távozna, tovább működik, s a markolaton lévő hőhatás onnan távozva visszaverődik, s ezúttal a vadalan fémfelszereléseit veszi célba, ugyanolyan hőhatást produkálva bennük, amilyen az imént a kapitányt érte.
Ezt persze Taris nem érzi, legfeljebb Sajmon érzékelheti a változást.
A kapitány csak bólint az idegen után, ha az már nem válaszol neki, de nem tesz ígéretet az üzenet átadására. Minden esetre gondolkodóba esik, mert nem tudja, mennyi volt az igazság a „vendég” mondandójában.*


//Caer, a menetoszlop//

*Caer és katonái határozottan, még mindig komoran haladnak az egyenesen délnek vezető ösvényen.
Magában összegzi a csatlakozottakat. Látott barbárt, látta a fekete harcost, majd a mágusfélét is. Látta az ellenszenves elfet, aki a kapitány előtt hangoskodott, és hallotta érkezni a surranó lányt is nagy ricsajjal. Aztán ott volt a fiatal fiú is, valamint a vékonyka lány is, nem beszélve a nehéz páncélt viselő harcosról. Persze mellettük még érkezett több más kalandor is, de azok nem hagytak olyan maradandó nyomot. Az is igaz, hogy több nő is van a csapatban, ami számára megint csak nem jó előjel a későbbiekre. A fiatal fiúkat, talán még a surranót is szívesebben látja. Az ő elképzelése szerint a nőknek inkább a kondér mellett a helye, mintsem egy életveszélyes küldetésben.
A következő pillanatban száguld el mellette egy ló és egy lovas, akiben a surranó fickóra ismer rá. Saját lovát sarkantyúzza meg, hogy aztán rövid idő után a surranó ló kantárját hátrahúzva megállítsa a paripát.*
- Ültél már lovon, fiú? Várd be a mentet és kérj meg valakit, hogy legalább az alapokba avasson be!
*A fa, amely mellett állnak, hirtelen megelevenedni látszik, pedig csak négy vadászsólyom száll fel ágai közül, hogy menten délnek is vegyék az irányt. Caer fel is kapja tekintetét. Sosem látott még vadászsólymokat csapatban, ember nélkül repülni. Nem vadászaton vannak, hacsak nem épp rájuk vártak. Összehúzza szemöldökét, majd megsarkantyúzva lovát, visszasiet a menet élére, katonáihoz.
Dropie alatt a ló még mindig nyugodtan áll, miközben a sólymok egyre távolodnak.
A meleg egyre elviselhetetlenebb, de ha az utazók kelet felé tekintenek, láthatják is, amint kelet felől egyre nagyobb felhők gyülekeznek komoly, de az itt megszokotthoz hasonló méretű vihar ígéretével. A felhők haladási sebessége alapján nagyon gyorsan odaérnek majd.*
- Nem állunk meg!
*Kiáltja hátra a menetnek Caer.
A katonák is végignéznek a meneten, egyiknek a szeme megakad a menetoszlop szélén ügető Edwardon, jó hosszan nézi is, csak utána fordul előre.
Másikuk tekintete Akahanán állapodik meg, de ő hamarabb visszafordul.*

//Yerak – gyógyítók szobája//

A gyógyítók szobájában Yerak körbehordozza szigorú tekintetét. Főleg nők érkeztek, de ő nem aszerint különbözteti meg őket, hogy mi van a nadrágjukban, hanem aszerint, hogy mennyire veheti hasznukat.
Az állapotos nő az, aki felteszi az első kérdéseket.*
- Körülbelül nyolc napja volt az első megbetegedés, amiről tudunk. A lappangási idő igen csekély, kettő, három nap legfeljebb, de volt, ahol még egy nap sem volt. Ugyanennyi idő a lefolyás is és ez is változik betegenként.
Gyakorlatilag az összes fellelhető gyógynövényt sorra vettük már a csarabfűtől egészen a bíborkasvirágig. Főleg főzetben, mert a láz is belsőleg hat. Próbálkoztunk higanykúrával, porrá zúzott csontokból készült szerrel, cink-kúrával is.

*Vár egy kicsit, csak azután folytatja.*
- Már gyógyítók is estek áldozatul a kórnak.
*Ezúttal nem vár hatásszünettel, egyből folytatja.*
- Több szülő inkább hozzám küldte a gyermekét, abban bízva, hogy itt majd nagyobb biztonságban lesz. A szomszédos helyiségekben várakoznak, amelyek tele vannak, laboratóriumi kellékekkel. Mindenki, aki önállóan vállalkozik kutatásra, kap egy gyermeket segédnek maga mellé, de nyugodtan lehet csoportokban is kutatni.
Vannak befogott, leölt szúnyogjaink, akik hordozzák a lázat.
Több, mint elég…

*Teszi hozzá, majd kettőt tapsol, mire az oldalajtók kinyílnak és megszeppent, de kíváncsi gyermekek és néhány felnőtt lépnek be, majd megállnak az ajtókon kívül.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Dylan
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 612
Életkor : 37
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-23, 8:01 pm

//mese, Caer csapata//

*Naptól meggyötörve, kábultan lépkedett a lovával a csapat szélén. Mint aki ott is van és nem is. Oda is tartozik és nem is. Nem fogta a kantárt, jelen pillanatban az, hogy előre is hajoljon, és görcsösen ragaszkodjon egy darab bőrhöz, túl fárasztónak ígérkezett. Így inkább karba font kézzel maga elé meredve ült a paripán. A kantár meg, jól meg volt a nyereg elejére fektetve. Még mindig rajta volt a csukja, és amíg az eső utáni hűsebb időjárás meg nem érkezik, valószínűleg ott is marad. Igazán rossz hangulatban volt. Lassan haladtak előre, míg az ideje kezdett egyre inkább megszámlálhatóvá válni. Egyelőre nem érzett különösebb rosszullétet, azonban jól kikérdezte a kislányt mielőtt elindult volna a fogadóból. Négy nap lappangási idővel, és ugyanennyi lefolyással akár azt is hihetné, hogy van ideje, főleg hogy a varázslat, amit alkalmazott, jónak ígérkezik, csakhogy… akkor az az apróság kétségkívül elkerülné a figyelmét, hogy ezalatt olyan fájdalmakban lesz… lehet része, hogy talán még ő sem birkózhat meg vele. A nyolc nap végén pedig a biztos halál várja, ez a kis expedíció az egyetlen esélye. *
~Az a kis szuka…
*A gondolatra, hogy a lány tehet mindenről a fejébe tódult a vér, és összeráncolt homlokkal csikorgatta a fogait. Persze nem hangosan, csak magában fortyogott, ám épp ekkor nézett rá olyan feltűnően az egyik katona. Először nem akart foglalkozni a jelenséggel, hanem azért a többedik pillanat után rámeresztette halottias szemeit a kíváncsiskodóra. Egy kitörni készülő szörnyeteg tekintete volt ez. Majd a sikeres elrettentés után visszamélyedt a saját gondolataiba.*
~Úgy tartják, hogy a legerősebbek esnek áldozatául a járványoknak….
*Saját életet kezdett el élni a fantáziája. Előjött a mi van ha... kezdetű mondat, és a lehet, hogy… meg a talán, tényleg… és végül belebonyolódott egy olyan körbe, amiből nem kerülhet ki győztesen. Bárhogy is járná körbe, ez az esély, amivel még élhet, egyre elkeseredettebbé válik a számára. Aztán talán észbe kapva, hogy mit is csinál, mérges lett. Nem engedheti meg magának, hogy ilyeneken járjon az agya. Csak figyelnie kell és kibírnia, amíg meg nem találják az ellenszert, vagy azt, aki e mögött áll, és kiszedni belőle a szükséges információkat. Nem hallhat meg egy olyan kis apróság miatt, mint egy betegség! A madarak szemlátomást nem érdekelték, még ha csapatostul is repkedtek. Egy pillanatra sem állt meg, akkor sem amikor Caer visszafelé ügetett. A felvett, csendesen lassú ütemet diktálva ment előre.*
//Yerak – gyógyítók szobája//
*A "kislány" ezalatt Yerakot hallgatta kérdések válaszolásánál. Jók voltak a kérdések habár ő is végzett már kutatásokat. Azonban nem a várt választ kapta.*
~Mi valamit elnéztem volna? Gyorsabb lenne a lefolyás?


A hozzászólást Edward Dylan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2012-04-24, 7:41 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sou
Fehér sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 772
Életkor : 67
Munkahely : ahol az érzésgombolyagok zárt ketrecének a kulcsa rejtezik.

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-23, 8:55 pm

//Mese:A láz - Caer, a menetoszlop//

Ami várható volt és még is meglepetést okozott Sounak, hogy Nina jobbnak vélte elöl lenni és e képen is cselekedett a lány. Sou viszont nem követte, előző gondolata komoly volt és még egy ennyire makacs teremtés sem volt képes megváltoztatni, az ezért járó megrovó pillantást egy alig vállvonásnak nevezhető mozdulattal válaszolta meg. Ettől eltekintve fél szeme és füle másfelé kandikált, a hallottak pedig megadták neki azt az érzést, hogyha különösebben nem keverednek bele valami veszélybe, akkor is egészen érdekes útjuk lesz. Ami mellesleg lassan meg is kezdődik, de előtte még… A „Hé” elég közkedvelt megszólítás a nevet nem ismerők körében, a „te” egy mutatással egybekötve már is világossá teszi, de a nélkül is megjelöli a személyt –ha nem is pontosa-, aki szólítva lett. Ezek elhangzásáig nem is igen törődött a hang gazdájával, hiszen szeme egy nagyon ismerős ismerősön akadt meg, konkrétan egy olyan valakin, akitől egy órája vált el. De sebtében megérkezett a mondat befejező része is, ami egyértelművé tett, hogy róla van szó, mert ugyan akadt szőke a közelben, csak fiúból volt ő az egyetlen. Megszeppenten nézett a vidáman integető lányra, de hólnevelt sárkány lévén visszaintegetett, habár csak szolidan és inkább nem nézett körül, hogy a meglett férfiak még is hogyan konstatálják helyzetét. Nem mintha véleményük végett semminek nézné a lányt, csak egyszerűen nem kíváncsi rájuk.
Hátra lépteti Vasport, hogy a menet zökkenőmentesen és lehetőleg sárkánypánikot kapó lovak nélkül haladhasson el, még biccentett az igen csak vidámnak tűnő lánynak, akinek a nevét is tudhatná, hiszen ő volt a mágus „védőbeszédében” a sárkányölő. Jutott eszébe, legalább ez, ha név csak azért se. Aztán a haladókkal ellentétesen tett meg néhány lépést, majd kellemes ívben csatlakozott a végéhez, amit kitalálhatott volna, sőt, zsigerből tudnia kellet volna, hogy Kain is hasonlóképpen fog eljárni. Mármint vállalja az utolsó szerepét, bár pont abból az apropóból, amiért ő is. De nem feltétlen sorolta őt egyből az expedíció tagjai közé, mert miért ne hagyhatná el barátja a déli kapun át a várost és még az utolsókhoz való csatlakozásnak is meg van a maga magyarázata. Miszerint, jobb kényelmesen baktatni, mint egy nagyobb csapat lovassal a háta mögött.
- Ez egy elég hamar majd lett. – Szólal meg, amikor már Kain hallótávolságban van. Szívesen megtoldaná még annyival, hogy mondhatta volna, hogy errefelé veszi az irányt, bár sok mindenen nem változtatott volna a dolog, így nem is mondta ki. – Tudod már merre fogsz menni, vagy csak így első intuíció? – Lehet feltett már hasonló kérdést még a vár udvarán, de egyszerűen elkapta a kényszeres beszélhetnék, vagy valami olyasmi, hiszen miután Kain elválik tőlük szépen, maximum egymagában fog beszélgetni, vagy Vasporral. Aki mellesleg igen jó hallgatóságnak bizonyul.
Elsőre nem tűnt fel számára az előttük le lemaradó lovas, csak mikor már egészen közel ért hozzájuk, és nem érette. Miért is tör rá az a nosztalgikusérzés? Mikor hátrafordult, kérdését téve fel, ismert rá arra nőre, aki Kainnal is beszélgetett, nem is csoda, hogy a számára ismeretlenről az aranysárkányra pillantott, majd megdőlve egy kicsit előre. Nem csak úgy tett, mint aki szemrevételezi a lovát, mert egy hiányosságra hívták fel a figyelmét –ez esetben ugye nem-, hanem ténylegesen is szemügyre vette. Nem egy kész lovász veszett el benne, de közben rá is döbbent, hogy talán … ~ Észrevette volna? Hogyan? ~ Tette fel rögtön a kérdéseket, ritkán élt ilyesmivel és nem is régen tanulta meg végül is. De ennyire felismerhető lenne? A következő szavakra viszont határozottan megrázta a fejét, nemet intve, Sou nem korlátozta csupán a félelmét hátasának, de ennek mértékével arányosan ügyel arra, hogy nem is legyen túl bátor a négylábú.
- Vaspor határozottan nem kedvelt, most viszont szükségem van rá, lát és hall is, a szabad akarata is meg van. Éppen annyit tettem csak, hogy megtűrjön a hátán, ahogy azt teszi a gazdival is. – Megtehette volna, hogy nem válaszol, de isten tudja miért így esett jól a lelkének. Óhatatlanul azonban megjelent előtte egy sárga, öreg kanca képe, talán tényleg el kellet volna fogadnia, de azt az állatott szerette annyira, hogy jobbnak ítélje a békés tanyasi életet számára, mint egy sárkány pesztrálását. És persze ezzel nagyjából el is mulasztotta azt, ami elől történt, kivéve a közeledő borús fellegeket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1773
Életkor : 736
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-24, 1:11 pm

*A sereghajtó helyben az a jó, hogy kiválóan rá lehet látni az egész menetre. Szinte csak az apróbb momentumok kerülik el figyelmét. Így aztán magában nyomott hangulata ellenére is derül egy keveset Sou integetésére. Hát igen, nem is az ifjú gyöngysárkány lenne, ha nem így lenne.
Visszakomolyodó arccal nézi lassan léptetve lován, hogy közeledik hozzá az ifjú. Sötét szemeiből nem derül ki, hogyan is érez ezzel az úttal kapcsolatban.
Kivár kicsit, miközben a már közeledő Akahanát is észreveszi. Szépen gyülekezik a társaság. Ha így folytatják, akkor hamarosan nem a menet végén, hanem annak kellős közepén fognak elhelyezkedni.*
- Igen, tényleg hamar.
*Ért egyet Sou korábban elhangzó szavaival, de második kérdését válasz nélkül hagyja.
Meg is teheti, ugyanis a kis hatásszünet végére odaér az istennő is és szóvá is teszi azt, ami szemet szúrt neki.
Átengedi a válaszolás jogát a fiúnak, így hasonlóképpen némán megy tovább. Ekkor veszi észre a sólymokat, de hiába élt a kétlábúak között olyan sokat, mégsem mondhatja, hogy tisztában lenne a solymászattal.
Miközben Sou beszél, a témára Kainnak is eszébe jut egy hátas. Az a barátságos állat, amely hosszas barátkozás után végre elfogadta az arany sárkányt társának. Mégsem vele utazik most, hiszen a távolságok könnyebben szelhetők át valódi alakjában, így a ló magával vonszolása, mióta elhagyta Norlan környékét, inkább csak nyűg lett volna. Jobb neki szabadon a várost határoló erdőkben, mezőkön.
Úgy érzi, még ha nem is rajong a most feltűnő istennő miatt, aki bármikor megjelent ott, ahol ő, mindig a baj is követte, mégis ad azért választ.*
- Az enyém is lát és hall. Nem is ülnék olyanra, amelyik nem tud elmenni a maga lábán.
Emellett vannak hátasok, akik képesek elviselni a hátukon.

*Teszi még hozzá az istennőnek adandó válaszához. A lélekbéklyót ezért is utálja különösen. Némileg találó volt Akahana jellemzése, valóban el van tompítva a ló. A mágia, amit oly ellenszenvvel alkalmazott rajta érzékeit, fontosabb reflexeit nem érinti, de természetes ösztönét, mely óvná a ragadozóktól, igen. Nem alkalmazta a teljes átkot, csupán egy részével kötötte le a lovat, s eközben saját erejét is a lóban. Épp emiatt igyekezett minél kisebb behatást elérni.
A közeledő fellegekre emeli tekintetét. Arca elkomorul. A legutóbbi viharból sem jött ki valami jól. Kis híján egy sellő el is kapta.*
- Mindjárt itt a vihar.
*Szól morogva társaihoz, jóllehet tisztában van azzal, hogy a felhőket jó eséllyel mindenki látja a közelében ugyanúgy, ahogy ő.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sajmon
Nyugati vadalan
avatar

Hozzászólások száma : 66
Életkor : 29
Munkahely : Máv - Dorog

Character sheet
Nép: Vadalanok
TémanyitásTárgy: Re: Menion   2012-04-28, 5:08 pm

//Taris, kapitányi torony//

Sajmon mielőtt távozna a kapitány szobájából csuklyáját felhajtja, ám hirtelen nagy erejú melegséget érez a ruhája alatt lévő mitril páncél miatt.

Ám mielőtt a páncél meg égetni egy kicsit is, valami szisszenést hal a fejében és ha figyelné kardjában lévő kristályt az izzani kezdet kék fénnyel
El hadja Táris kapitány tornyát, és egyenesen egy fegyverkészítőhöz ment, amint belépet az egyből elé toppant és meg kérdezte.
- Miben segíthetek az úrnak, netán érdekelné legújabb találmányom. Egy számszeríj, amelyik abban a pillanatban meggyújtja a nyílvesszőt, ahogy kilövik.
Érdekes és menyi az ára?
- Ó hát ez nem olyan drága önnek jutányos áron meg számítóm, 30 dárna.
- Az sok érte, inkább adjon egy 20 nyilat.
Az fegyverkészítő látja hogy az idegen nem az típus aki alkudozik hisz ahelyett hogy másik árat mondót volna inkább kért 20 nyilat. Ám a fegyverkészítő nem olyan aki lemarad egy jó üzletről mert az illető nem alkudozik. Máris ravasz gondolata támad.
-Tudja mit látom tudja mi kel önnek, ezért vigye el a számszeríjat is, az öt nyilall, 15 dárnáért és ha beválik, ajánlja másnak is.
Sajmon úgy gondolja ez már nem is annyira rossz ajánlat így hát rábólint a fegyverkészítő már adja is a számszeríjat az öt nyilall és a hozzá tartózó tegezel.
Meg a 20 nyilat.
- Az összesen 30 darna lesz.
Sajmonnak se kel több ha ilyen hamar meg változtatta a fegyvertervező a számszeríj árát akkor be próbálkozik
Jó de ennyiért csapja hozzá ezt a kettőt is mutat az asztalon levő állványon lévő eldobható pengékre.

A fegyverkészítőnek nem tetszik a dolog, de mégis rá bólint. oda is adja az eddigiekhez a két pengét is.
Sajmon Kifizeti a dárnákat és kilép a boltból és az istálló felé tart ahol már várja a lova amit még verinorban vette magának mielőtt onnan távozót volna.

A ló neve esthajnalcsillag A lovat fel nyergeli fel teszi fegyvereket is rá majd elindul vele a fogadó felé ahol bemegy vesz magához néhány napra elegendő élelmet azt is fel teszi a lóra a nyereg táskába majd felpattan rá és el kezd vágtáznia déli kapu felé, a kapunál levő öröktől megkérdezi merre találja a dzsungelt az útba igazítás után tovább vágtázik. A lova oly gyorsan száguld mint a gondolat nem hiába vezetett anno annyit érte verinor leg gyorsabb lova.
Így tart az expedíciós csapat után nagy iramban.

Közben a dzsungelben a szürke mágus bóklászik, és egyre mélyebbre hatol benne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Menion   

Vissza az elejére Go down
 
Menion
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 15 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 10 ... 15  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Déli szeglet-
Ugrás: