LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Stern

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 11 ... 20  Next
SzerzőÜzenet
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 28

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-02-12, 12:40 pm

// Kapitányi torony közelében a téren – Carnëvel //

* A sátorra hullott törmelékkupac szépen apad, a dolgos kezeknek köszönhetően, így néhány szerencsésebb egyén már ki is szabadulhatott a sátor fogságából. A munka még közel se ért véget, mikor egy újabb figyelmeztetés hangzik el.
- Vigyázzon mindenki az összedőlt sátornál! Újabb adag érkezik!
* Nem is kellett több. Azonnal felnézek, és ezzel egy időben, már el is kezdek távolodni a sátortól. Így mire földre ér az újabb adag égi áldás kellően messzire kerülök. A hatás viszont nem marad el. Már jóval kevesebben próbálnak meg segíteni, én se vagyok köztük.*
~ Vonzom a törmeléket, vagy mi a fene van itt? Nem az első alkalom, hogy alig egy kicsit véti el a célt. Kit tudja, meddig tart még ki a szerencsém.
* Ezek után én is inkább a figyelők táborához csatlakozok, így elég hamar feltűnik az újonnan megjelenő sárkány. *
~ Már csak ez kellett! Még több sárkány! ~ figyelemmel kísérem a sikertelen nyílzáport és a sárkányok válaszát ~ Hát ez nem sikerült valami fényesre. Lennie kell itt valaminek, ami segíthet.
* Hírtelen a tömegen újabb riadalom fut végig, mikor aktiválódnak a kristályok. Azok közül is inkább a vizes kristály kelt nagyobb pánikot, amint látjuk, a felénk közeledő az áradat. A víz egyszer csak megfagy.*
~ Azt hiszem, jövök eggyel az illetőnek. Nem mintha hálátlan lennék, de ha már akad itt egy ilyen hatalmú mágus, miért nem a sárkányok ellen harcol? Erről jut eszembe, hol vannak a mágusok? Eddig semmi jelét nem adták a jelenlétüknek. Lehet ő is csak a vásárra jött, de ebben a káoszban nem találnám meg egyhamar. Akkor viszont tényleg lennie kellene valaminek …
* A másik irányból is sikoltozásokat hallok. Odafordulok, hogy megtudjam az okát. Egy megbokrosodott ló keltette a riadalmat, amit egy katona és három másik ember üldözött, hogy elkapják és lenyugtassák, de nem úgy tűnt, mintha próbálkozásukat siker koronázná.*
~ Hol is tartottam? Megvan! Szóval lennie kellene itt valaminek, ami használható a sárkányok ellen. Mivel ez a vár elég közel van a Sárkány hegységhez, így fel kell készülniük a sárkányok ellen, és ha már nincsenek mágusok, akkor valami másnak kell itt lennie. Talán ballista vagy valami mági…
* Nem tudom, hogy a megvadult ló figyelése, esetleg a gondolataim vonták el a figyelmem, vagy egyáltalán nem is szóltak róla, de hirtelen egy vörös sárkány fejet pillantok meg a szemem sarkából, amint a hátam mögül kezd megjelenni. Reflexszerűen összébb húzom magam, és fejemet a sárkány felé fordítom, hogy megtudjam, mi akarta rám hozni a szívbajt. Ennek köszönhetően, rövidesen arcomon érezhettem a sárkány keltette légáramlatot is.*
- Azt a kiba…
~Kész! Ebből elegem van! Most már tényleg ideges vagyok! Elegem van abból, hogy semmit se tehetek! Meg is van!

* Tekintetemmel végigpásztázom a környezetet, hiszen keresek valakit. Ez a valaki nem más, mint Carnë. Még mikor a sátornál segítettem, vesztettem szem elől, és az azóta eltelt néhány perc eseményeinek és a saját gondolatomnak köszönhetően elfelejtettem megkeresni. Egészen mostanáig. Rövid keresés után meg is találtam. *
- Végre újra megtaláltalak. Látom te is sikeresen átvészelted ezt a pár percet. – kis szünetet tartok, ha válaszol akkor megvárom – Ugye jól tudom, hogy a nimfák otthonosan mozognak a mágiában?
*Alig, hogy megkapom a választ, megragadom a kezét és elindulok vele a vár déli része felé, mivel eddig az tűnik nyugodtabbnak és kevésbé sérültnek.*
- Gyere velem! Bocs ezért, de sietnünk kell, és szükségem van rád!
* Menet közben vázolom neki a gondolatmenetem, miszerint lennie kell valahol olyan eszköznek vagy eszközöknek, amit használhatnánk a sárkányok ellen.*
- És mivel nem tudom, hogy nem mágikus tárgy, amit keresünk, ezért szükségem van rád, hogy ha mégis az, akkor neked kell észrevenned. – egy mosoly keretében hátrafordulok, hiszen nem sokat tudok a mágiáról, így azt sem tudom, ezzel mekkora feladatot helyezek a vállára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aventhis
Kereső szellem
avatar

Hozzászólások száma : 56
Életkor : 26

Character sheet
Nép: Kísértetek
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-02-17, 4:51 pm

//Akahana-val a burokban//


*Amíg a kis istenséggel cseverészünk, a sárkányok egyre jobban vadulnak be és hamarosan már nem csak köveket zúdítanak az alattuk elterülő népekre, hanem tűzcsóvák is megjelennek.
Szerencsére nekem ezzel semmi bajom nincs, hiszen rajtam épp úgy átmegy a tűz, mint a levegőn és habár kicsit jóleső érzéssel tölt el a kellemes meleg, mégsem szeretném, hogyha esetleg megégnék vagy ilyesmi, mert könnyen lehet, hogy a hosszabb tűzben ácsorgás esetleg mást is okozhat annál, mintha a lábujjaim kicsit felmelegednek.
Igen csak nagy a tömeg és persze a pánik is, hiszen nem minden napi dolog ez, hogy sárkányok rohangálnak az égben és megpróbálják lerombolni a masszív falakat.
Ahogy nézelődöm és a katonákat igyekszem megnyugtatni azzal, hogy láthatatlanná válok, megpillantok egy embert, aki át alakul sárkánnyá.
Kissé eltátom a számat, mert OK, hogy már egy ideje itt vagyok ezen a világon, mégsem láttam még átalakulni egy sárkányt.
Érdekes és le is köti a figyelmemet, de csak addig, amíg a sárkány – Alex – fel nem repül a többi sárkányhoz és megpróbálja megállítani őket.
Megállítani?
Vagy épp segíteni nekik lerombolni az építményt?
Nos, ezt nem tudom, minden esetre igyekszem arra a helyre koncentrálni, ahol éppen ácsorgok.
Egyelőre most ezzel nem foglakozom, hiszen egy gyanús alak egy csomagocskát rakott le a földre.
Érdeklődve pislogok lefelé, majd miután közlöm Akahana-val, hogy lemászok érte, már le is hunyom a szemem és ott is termek a fal szélében.
Érezve és keresve a mágikus hullámokat hamarosan a kezem egy nem kő-érzetű valamibe botlik és ki is emelem a kövek alól.
~Nahát!~*csodálkozom el, majd egy szempillantás múlva – szó szerint, hiszen lehunyom a szemem – fent is termek ismét az istennő mellett és mutatom meg neki, hogy mit is találtam.
A kezébe nyomom a nőnek, hiszen mégis ő az istennő, találja ki, hogy mi a csuda az a valami és kezdjen vele valamit, hiszen gyanítom, hogy nem védelmezés képen tették ide azok a fekete alakok, hiszen a sárkányok épp most akarják lerombolni a várost.
A kis magyarázatot érdeklődve hallgatom.
Nem sokat értek a mágiához, soha nem varázsoltam és nincs is mágikus erőm, egyszerűen csak így, szellemként érzem a rezgéseket.
Pislogok néhányat, majd szerényen bólintok, amiből Akahana leveheti, hogy dúsztom sincs, miről is beszél, egyszerűen csak hallgatom és igyekszem felfogni az értelmét a dolognak.
Egy apró halandzsa nyelv miatt – legalábbis nekem annak tűnt – az istennő hamarosan láthatatlanná válik.
Sajnos ennyire én sem vagyok menő, és nem is látom a nőt, így kissé idegesen kapkodom a fejem.*
- Öhm… Elnézést, de… Hol vagy? *suttogom, remélve, hogy a katonák nem kapnak szívrohamot a beszélő levegőtől.
Habár az istennőt nem láttam, a hangját hallottam, így be tudtam tájolni, hogy merre is van.*
- Sajnos látni nem látlak. De hallani hallak, szóval fél siker… *vonom meg apró vállaimat és egy lágy mosoly is megjelenik arcomon, ami inkább félős beleegyezés, mint igazi mosoly.
Kiderül, hogy a vörös sárkány, akivel az előbb szemeztem – enyhe túlzás, csak néztem – velünk van és értesíteni fog minket arról, hogy mit is akarnak a sárkányok.*
- Pompás! *bólintok hevesen, majd a kis csomagra nézek, ami eltűnt, csakúgy, mint az istenség.
Hamarosan azonban a kristály megjelenik, lágy fénybe borítva maga körül a dolgokat, így tudom, hogy a fény Akahana zsebéből jön, hiszen ott tűnt el a kristály.
Egy rózsaszínes, vibráló buborék jelenik meg körülöttünk és körbenézve meglátom a katonák fiatal arcát.
Majd mást is érzek: húst, bőrt és csontot.
Magamon.
Felsikítok.
-Mi ez? *kiáltom és egyelőre nem tudom, hogy mit csináljak, így riadtan lehunyom a szemem és a piactér közepére kívánom magam.
Hogyha a buborék engedi, akkor élő alakban jelenek meg, kissé átlátszóan a piactér közepén, igen csak nagy riadalmat keltve.
Hogyha nem, akkor azonban ismét pánikba esve kezdem érezni, hogy tényleg emberré válik és látom, hogyan mennek át apró kisfiúkká a katonák.*
- Csinálj valamit! *visítom az istennőnek, hiszen jelen pillanatban ő tud valamit csinálni, senki mást.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 907
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-02-20, 7:21 pm

* Még mindig gyerekkel a kezembe követem a katonákat, akik az előbb elég keményen bejelentették, hogy a kapitány parancsba adta azt, hogy a sárkányt és engemet vigyenek rögtön hozzá. Az aranysárkány kimutatta nem tetszését, és amikor ránéztem akkor is csóválta a fejét. Nem akar ebben részt venni, én viszont nem tehetem meg azt, hogy nem teszek semmit. Körbenéztem… még mindig rohanó embereket és zuhanó törmelékeket láttam. Csak egy- egy ember volt nyugodt, felettébb ismerős alakok… Furcsamódon éreztem, hogy kezdenek megváltozni az életek… és ezt a szememmel is láthattam… egy- egy katona és közember elkezdett fiatalodni… ott ahol a sárkányok valamit leejtettek.
Amikor megbizonyosodtam arról, hogy senki sem figyel rám enyhén elrugaszkodtam a földtől, de éppen csak annyira, hogy lebegés közben a mellettem jövő sárkánnyal legyek egy magasságban. Nagyon csendben csináltam az akciómat, így még ő sem vette észre. Füléhez közel hajoltam és úgy súgtam a fülébe.*
- Sárkány… figyi… ne hagyjuk cserben az embereket…. Nem tehetnek semmiről, segítsünk nekik… ugye nem akarsz holtakat látni….
*Mikor befejeztem a mondatomat leszálltam a földre és utolsó két lépést megtettem a földön, hiszen megérkeztünk a kapitányhoz.*
- Kapitány! Jelentem meghoztuk a mágust és kék nőt!
*Kék nő... kössz....Miután a katona jelentett oda léptem a Kapitány elé.*
- Ugye tudja, hogy a nyilakkal nem érnek semmit?
* Kérdeztem a repülő sárkányokra mutatva.*
- Ha segítség kell rám lehet számítani… de a férfi nevében nem beszélhetek… Mellesleg, észrevették, hogy fogyatkozik a katonák száma és nő a gyermekek száma egy- egy helyen?
*Tettem fel a kérdést az egyik torony felé nézve, ahol furcsa módon fiatalok voltak számukra túlméretezett pánélokban.*



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-02-20, 10:33 pm

//Aventhis, burok - ki tudja hol//

Na, úgy tűnik a mai napom nekem sem indult túl jól, ugyanis kapásból sikerült minden lehetséges hülyeséget elkövetnem, ráadásul még azt hiszem, be is néztem magamnak alaposan az igét, amit használni akartam, hogy végre ne legyen olyan piszok feltűnő a jelenlétem egy kísértet társaságában. Azt már rég óta tudom, hogy eléggé béna vagyok, és feltűnő is tudok lenni, sőt ami azt illeti, amikor éppen a jelenlétemet nem akarom felfedni, akkor sem bírok az egyik sarokban nyugton ülni, ezért lett volna jobb, ha még véletlenül sem tűnt volna fel senkinek a jelenlétem. Mivel azonban már második ember tette meg az elmúlt pár órában, hogy egyszerűen megjelent és közölte velem, hogy a sárkányoknak hála nem vagyok itt biztonságban, vagy éppen akadályozom a kilátást, esetleg nem szép dolog egy hölgynek egyedül tartózkodni ilyen helyen, mert még a végén elszédül és leesik. Nos, ez utóbbi kiagyalóját én magamban majdnem lelöktem, mire a szövege végére ért, de szerencsémre vette a lapot elég gyorsan, és lelépett, mielőtt a kezemet akcióba lendítettem volna komolyabban. Igaz, ha azt megteszem, akkor végképp lemondhattam volna arról, hogy senkinek és semminek ne tűnjön fel a jelenlétem, mert sok minden nem feltűnő, de ha egy kis csaj valakit lendületből lefordít a várfalról, na az az. Egyrészt mert ki nem néznék belőlem, hogy ilyen erős vagyok, másrészt pedig akármibe fogadnék, hogy olyan éktelen ordibálásba kezdene, hogy minden a váron belül tartózkodó azt hinné, mindjárt megnyúzom pár nemesebb szervét, és akkor még piszok szépen fogalmaztam. Mindegy, száz szónak is egy a vége, jól jön, ha az ember ismer speciális igéket, mert ki tudja küszöbölni a nem kívánt mellékhatásokat egy-egy feladatnál, például azt az idegesítő dolgot, hogy mindenki zaklatja. Nos, én nem vagyok 100%-ig hibátlan belőlük, de azért abban reménykedtem, annyira nem nyúltam mellé, mint egyeseknek sikerült. Nos, hát, hogy is mondjam, ez egy teljesen felesleges remény volt, ugyanis még véletlenül sem azt értem el, amit akartam. Mint kiderült a kedves kísértet kisasszony megjegyzéséből, a hang van kép nincs variációt hajtottam végre, méghozzá nagyon gyors ütemben. Azt akartam eredetileg elérni, hogy csak az lásson, aki ismer, és hozzá értem itt, de nem jött be teljesen. Hát be kell vallanom, hogy most kezdem felfogni, mi is az, amit a kedves tanárom próbált jó ideje belém verni. Nem elég tudni a varázsigét, és jól elmondani, ami már magában elmegy egy idegen nyelv órának, de a hangsúlyra is figyelni kell, hogy a kulcsszót nyomd meg, mert a végén másképp fognak a dolgok történni. Úgy tűnik én ezzel szívtam be, ugyanis nem a feltételen volt a hangsúly, hanem, hogy ne lássanak. Na, ez minden lesz, csak éppen nem túl érdekes mások számára. Oké, akkor elölről kéne az egészet kezdeni, de ehhez nekem semmi türelmem nincs az én adta világon. Inkább marad így, a kis kísértet ennyit igazán el tud viselni anélkül, hogy kiakadna. Na, meg ahogy elnézem a helyet, jobb, ha nem pattogok én, még szükség lehet pár pajzsra...
- Pontosan melletted vagyok a párkány felől. Sajnálom, nem erősségem a hangsúly... - válaszoltam vidáman a hölgynek, aki maga sem volt sokkal elfogadhatóbb idegállapotban, mint én, egyébként pedig a halmaza sem éppen az a fajta volt, amit olyan könnyű észre venni és megtartani. Inkább nem is mondok semmit. Ráadásul engem egyenlőre nem zavar a dolog, önmagamat látom, de a kezemben lévő kristályt szerintem más sem fogja észrevenni. Addig legalább van időm megnézni, miközben a kedvenc sárkányom túlesik a szokásos szitokáradatán. Ez utóbbi szerintem eltart egy darabig, senki nem repes az örömtől, ha valaki a fejében kezd el bányászni. Egyenlőre azonban nem engem szid hangosan, ráadásul nem is küldött melegebb éghajlatra, szóval alakul a helyzet, már ahhoz képest, hogy mennyivel lehetne rosszabb. Igaz, még így is majdnem kiment a fülem a szövegétől, de azt hiszem ezt kivételesen el tudom viselni, az én hangom még így is magasabb decibeleket üt meg ha kiabálok, és neki jó oka is van rá, hogy cseppet zabos legyen. Mondjuk igaz, ennek a fejbe belemászó istennő csak az egyik fele, a másik egy jó nagy adag sárkány, akik zabosak rá, ja és ki ne hagyjuk a vicc kedvéért a nyilakat sem, amiből szintén nincs kevés.
~Oké, Alex, hangerőt vissza, úgy is értem. A nyilakat pedig eltérítem, nem fognak gyenge pontokon eltalálni, a sárkányra koncentrálj! Bízom benned! - tettem hozzá csak azért is a végén a szöveget, hogy megnyugtassam, azért én sem vagyok ennyire a kételkedés mintaképe. Az ellenségem ellensége a barátom, márpedig a sárkányt közös célunk hatástalanítani, mert ha a többi isten veti be magát, itt kő kövön nem marad, és őket aztán végképp nem fogja izgatni, hogy én mennyire utálom a gyilkolást és még nézni is. Oké, vérontásból valamennyit ki kell bírnom, azt le is nyelem, de a kelleténél egy is több magas az én gyomromnak, talán pontosan ezért van az, hogy a múltkor annyira felhúztam magamat. Senki nem kérte, hogy előttem tegyék, igazság szerint, elegem is van azóta a vérontásból.
Hirtelen valami történt, a kristály fényleni kezdett, méghozzá elég élesen, az álcát is elnyomva, majd hirtelen kitágult, és egy burkot képzett körülöttünk, amibe bele került még jó pár ember is rajtunk kívül. Először azt hittem valami védelmi fal, hiszen amint hozzá értem, éreztem, hogy masszív és felfogja a varázslatot is, de rögtön utána egy sikítás visszarántott a valóságba, és tudatta velem, hogy nincs szerencsém, ráadásul a gömb valami miatt nem csak rám volt hatással, hanem mindenki másra is. A szellem mellettem mintha kezdett volna visszatérni az eredeti állapotába, a nagypapa korú őrnek pedig, aki szintén kifogta, hirtelen a ráncai kezdtek kisimulni. A fene, ez nem semmi mágia, ráadásul belülről még csak megtörni sem lehet, hogy csak egyszerűen ki tudjunk szabadulni belőle, mert ezt rögtön a megjelenésekor kipróbáltam. Ajjaj, külső erő fog kelleni, méghozzá nagyon nagy. A kapcsolat Alexszel még működött, azt rögtön leellenőriztem, amint sikerült összeszednem magamat, ráadásul nagyjából azt is láttam, hogy ő mit tesz. Oké, máskor nem ajánlanám neki ezt a tömeghisztériát, de jelenleg elég közel volt ahhoz, hogy lássa, ahogy az emberek alatta megváltoznak, és így én is fel tudtam mérni a terepet. Ha jól láttam, egy másik kristály vizet kezdett el ömleszteni magából, és egy harmadik is csinált valamit az emberekkel. Ha jól látom az ő koruk meg nőtt. Szuper, ez kell ide, meg egy segítőkész sárkány, és asszem az utóbbit meggyőzni nem lesz könnyű.
~ Alex, kell egy kis segítség. Az északi gömbnél vagyok, pontosabban benne, és ezt nem lehet összetörni csak úgy. De van egy tervem. Benne lennél? - ezerrel reménykedtem, hogy megint szitkozódás mellett lesz egy igenlő válasz is, miközben a fejemben lepörgettem az eseményeket vele is megosztva. Ezt elmagyarázni túl nehéz lett volna, inkább a képeket küldtem át neki, hátha ezzel könnyebben megérti, hogy mit is akarok tőle, lehetőleg azelőtt, hogy a többiek ideje elfogy. Szerencsére tényleg benne volt a dolgokban, bár fogadni mertem volna, hogy erre önszántából nem lenne hajlandó.
- Nyugalom, és mindenki készüljön fel, rázósan fogunk kijutni! - jegyeztem meg hangosan, és cseppet sem zavart, hogy csak a hangot hallják egyesek, és kép nincs. Majd lesz, ha tényleg kell, közben pedig már láttam, ahogy a sárkány felénk tart, majd egy jól irányzott kanyarral tesz felettünk egy fél fordulatot, aminek eredményeként valamelyik testrésze, igazság szerint azt nem akarom tudni melyik, de mozgásba hozta a gömböt, amely elindult és áthaladva az egész piacon, pár standot, meg emberek, elérte a másikat, amelynek fordított volt a hatása, majd irtózatos erővel bele csapódott. Ha ez nem töri meg őket, akkor semmi, engem meg le kell majd ütni, ha még egyszer bevállalok egy ilyen szörnyű utat. Nem hittem volna, hogy sikerül az egész gond nélkül, de nyilván valaki jókora erővel lőtt bele a kapszulába, mivel simán, biliárd golyó, vagy éppen foci labda imitációjaként került el, és meg sem állt a másikig. Egyenlőre azonban ahhoz túlságosan szédültem, hogy megnézhessem, kin landoltam, és mennyire hatott a nyakatekert ötletem...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Regélő

avatar

Hozzászólások száma : 335

Character sheet
Nép:

TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-02-21, 7:39 pm

*Az újabb történések csak tovább fokozzák a kapitány egyébként is súlyosbodó gondjait. A piacon lévő tömeg lassan kezelhetetlenné válik páni félelmében, míg éppen, hogy nem került bele ő is a hirtelen a semmiből megjelenő gömbbe.
Eközben az északi toronynál lévő vizet okádó gömb tartalmát egyenlőre sikeresen fékezi meg a tél nimfája, de ki tudja, meddig tart az majd ki, mikor fentről az íjászok szinte hatástalan támadására „önvédelemből” tűzzel felelnek a sárkányok?!
Való igaz is, hogy csak egy kósza íjász kell északról, s egy rá küldött kósza tűzcsóva, hogy a kristályos falon lék keletkezzen, s mivel a tűz is mágiából táplálkozik, melyet épp a kék sárkány küldött rá, így megtörve az eddig gátul szolgáló varázslatot egy ponton, ott ismét áttöri, immár újult erővel a víz.
Azonban egy másik sárkány sikerrel azonosítja a varázslat elindítóját, épp a kapitányi torony mellett, s immáron Hisame és Furia felé is repül néhány lángcsóva, s ha nem reagálnak elég sebesen, könnyen meleg helyzetbe kerülnek.
Sydney szerencséje lovának köszönhető csupán, de az őt zaklató sárkány figyelmét nem kerülte el dekoltázsa feletti dísztűbe kapaszkodása, s jól el is raktározta magában az apró mozdulatot.
Immáron sejti, hogy az érték, mely számára igen fontos, hol is keresendő a legközelebb.
Különös mintázatú köpenye és figyelem elterelésére szánt lova egy időre el is tünteti az őt üldöző sárkány elől, ki előbb a ló után ered, de hamarosan rá kell jönnie, hogy a vörös nőszemély bizony megvezette.
Ám senki ne kételkedjen eme bestiák kitűnő érzékeiben, nem kell neki sok, hogy a kapu felé tartó ló nyomán ráébredjen a csel valódi céljára. Szinte észrevétlen ered nyomába, apró teleportálásokkal.
S mikor a lány immár lován az hinné, egérútra lelt, láthatatlan erő emeli ki nyergéből, s vágja a földhöz.
Nem hagyja azonban sokat hemperegni ott, a már jól ismert sötét köpeny és fekete csizmák sietve állnak meg mellette.
Csupán a sárkány kezének intésére érezheti a lány, hogy végtagjait ismeretlen erő szorítja a földre, s feszíti ki ott, az út közepén.
A sötét alak lehajol fölé.*
- Előlem nem futhatsz el…kétlábú…
*Suttogja szikrázó tekintettel, miközben lehajol, hogy ha kell, akár ruhástól tépje le a vörösről az ékszert.
Talán sikerülne is, ha nincs néhány szemfüles íjász, mert ekkor nyilak süvítenek el füle mellett, s mivel a túlerő immár kezd nyomasztó lenni, mert lóra lelt katonák erednek feléjük, hát ismét köddé válik, s távoztával a béklyó is elmúlik, mit Sydney-re kötött.
Alex nagyjelenete nem hatja meg az aranysárkányt.
Miközben újabb tűzcsóvát küld, s immár lángba borít több katonát is a falon, melyet nyilaikkal épp őt célozzák, odafordul a vörös sárkány felé.
- Nem ismerlek, nem tartozol közénk, de ha közénk akarsz, hát tedd, amit mi…de a miérteket ne kérdezd! Egyébként pedig ne állj az utunkba!
*Ezzel karmaival ismét az egyik már amúgy is megtépázott torony tetejébe kap, s kövek garmadáját zúdítja a piactér felé.
Eközben Mitsi és Kain végre a nyugati bástyához érnek, s épp Sadir előtt állnak.
A kapitány már távolabb áll a kristálytól, katonái pedig épp azon vannak, hogy valamiképpen lándzsáikkal átüssék, vagy ellökjék onnan, kiszabadítva a bent lévő egyre fiatalabb társakat.
Homlokát kövér izzadtságcseppek díszítik, miközben szemügyre veszi a fekete köpenyes mágust és a kék elfet.*
- Barátaim! Hoztak benneteket az istenek! Nagy szükségünk lenne végre segítségre, hiszen varázslények támadtak Sternre s nem csak katonáim, de ártatlan látogatóink és éppúgy fenyegetik.
Hogyne tudnám…
*Reagál Mitsi szavaira, majd második mondatára már a mágusra néz, választ várva tőle is.*
- Én nem értek a mágiához, de ti talán tudtok valamit kezdeni velük…vagy ezzel a micsodával itt…
*Int fejével a kristályra.*
- Sok ártatlan életét menthetitek meg…
*Radek azonban jól okoskodik, valóban van a várban ballista, s láthatja is már, hogy az egyik gazdasági épületnél már sürgölődnek is néhányan, hogy elővontassák őket, de ha figyelmes, az egyik fal állása alatt szintúgy lelhet egyre, mely körül már nincs védő, s kihasználatlanul, elrejtve marad, ha senki nem helyezi üzembe.

Carnët sajnos elszakítja, majd elsodorja karjáról a tömeg, s így bizony egyedül kell bekapcsolódnia a küzdelembe.
Jól vigyázzon azonban, mert a sárkányok felülről jól rálátnak a várra, s hamar felfedezik a rájuk veszélyesebb fegyvereket.
Bizony Aventhis valóban emberi testben van immár, s a katonák is egyre inkább gyermeki külsővel leledzenek, s ahogy egyre inkább fejlődnek vissza, úgy hullanak le róluk a túlméretezett vértek és egyéb ruhadarabok.
Akahana terve beválik, a sárkány valóban kimozdítja a gömböt, s mivel a nyugati bástyáról a keleti kapuhoz gördül a másik idővel játszadozó kristályhoz, így a hatalmas gömb a piacon tömörülő tömegen keresztül jut csak el a vár átellenben lévő pontjára.
Nem minden vásáros van olyan szerencsés, hogy időben félrehúzódjon a tömeggel együtt.
A két gömb találkozásánál hirtelen fényesség támad, majd a tér is hullámzani kezd, s ahogy egyik oldalon az aggastyánok, másik oldalon a gyermekek néznek egymásra kikerekedett szemekkel.
A két kristály darabjaira hull, míg a bennük lévők ugyanazzal a sebességgel kezdik visszanyerni eredeti állapotukat.
A vár továbbra is támadás alatt áll, a sárkányok immár a célzottan az udvar közepén csoportosulók felé söprik a kőesőt, míg tűztámadásaikkal az íjászokat igyekeznek leszedni a falakról.
Azonban váratlanul még valami történik….
Csak kik ismerik a régi mondát ama nagy csatáról, azok sejthetik, hogy nem véletlen.
A nap mellett ugyan csak haloványan, de mégis egyre erősödőn pislákolva jelenik meg egy csillag a vár felett.
Kik pontosabban látják, éppen a kapitányi toronyra esik fényének java.
Stern csillaga az, s csupán csak sejthető, hogy a fény istenének köze lehet megjelenéséhez.
A fénysugár végigsiklik a torony repedt falán, míg leérve megállapodik a bejárat melletti padon, mely csodával határosan még épségben maradt meg.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Furia
Fekete sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 329
Életkor : 1122
Munkahely : Lanuria Furiája XD

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-02-23, 8:44 pm

*Visszanéz Hisaméra. A nimfa nagyon biztos az erejében, pedig önmagában a jégkristály elég sebezhető.
Kaphatja is már vissza a fejét a falra, mert hangos roppanással töri azt át egy tűzcsóva, ami után pillanatokon belül már az új léken keresztül ömlik is át a víz.
Aztán már kaphatja ismét tovább a fejét, mert az egyik arany sárkány észrevette őket a torony tövében.*
- Hogy az a…
*Furia behunyja szemét, majd a következő pillanatban már idézi is meg maga körül elektromos pajzsát.
A lángcsóvák sercegve futnak szét a pajzson, van, amelyik a földbe csapódik, lángra lobbantva az ott lévő száraz füvet, van, amelyik pedig továbbsiklik a pajzs gömbölyű felületén és a torony falának ütközik és ott oszlik szét sisteregve.
Furia szeme lángot vet. Szép, fehér fogati csikorgatva, tűzben égő szemekkel mered az őt támadó sárkányra.*
- Az ostobája…egy ősi sárkánnyal akar kikezdeni!
*Hátrakapja fejét a mögött álló Hisamére. Ha a nő eddig nem is volt biztos benne, hogy kivel közösködött a búvóhelyen, most már biztosan tudja.
Nem is érdekli igazán ez most Furiát. A támadó sárkány épp őt merészelte becélozni, az lényegtelen, hogy abból a távolságból nem lehet igazán pontosan célozni.
Jobb karját kinyújtja a már épp a szeme elől eltűnni akaró sárkány felé, hófehér ujjait, a végén fekete körmökkel széttárja, majd marokra szorítja.*
- Domma lem!
*Az arany sárkány megvonaglik a levegőben, majd szárnyaszegett madárként kezd zuhanni és nem épp kecsesen landol, beszakítva az egyik istálló tetejét is.
Eközben Furia le is engedi karját és elégedett mosollyal néz vissza a nimfára.
Ekkor pillantja meg a fénysugarat, amint éppen arra a padra mutat, ami alatt ő ücsörgött korábban.
Meg is pillantja a pad alatt a földön a szintén illúzió által rejtett kis csomagocskát. Hasonló méretű és csomagolású, mint a többiek voltak a nyugati bástyánál, a keleti kapunál és az északi toronynál.*
- Jobb, ha eltűnünk innét, Hisame…!
*Mutat a csillagra, mely már egyre fényesebben ragyog felettük.
Furia megragadja a tél nimfa karját, hogy magával húzza minél messzebb a toronytól.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1799
Életkor : 737
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-02-27, 4:20 pm

*Ahogy a katonák vezetik őket át a tömegen, egyre forróbb a hangulat. Kain is csak kapkodja a fejét, ahogy az ideges kétlábúak tolonganak körülötte.
Szívesen lenne már máshol, ahogy az őt megmentő családot is tudná máshol.
Hirtelen a fülébe egy női hang súgja szavait.
Csak szemével villan az elf felé. Ki más is lehetne, mint ő.
Itt, a katonák előtt nem áll le magyarázni neki, hogy bizony ő maga is sárkány.
Választania kellene, hogy melyik nép tagjaira támad, de nem akar egyikre sem.
Immár hamarosan a kapitány előtt állnak.
A „mágus” lehajtott fejjel hallgatja Sadir szavait. Volt ő már ilyen helyzetben, harcolt már mindkét oldalon. Jól tudja, hogy ami most történik, az gyakorlatilag semmi.
Nincs háború, egy kis helyi határvillongás az egész. Néhány sárkány nem fér bőrébe, s szórakoznak egy keveset.
Ha igazán támadni akarnának, Stern fele már romokban heverne és a piacon tolongó tömeg lenne az első célpontjuk, tűzzel, karmokkal, és egyéb varázslatokkal.
Akkor tényleg sokan meghalnának.
Kain végre felemeli tekintetét, mikor a kapitány hozzá intézi szavait.
Talán a kristállyal tudna mit tenni…
De arra nincs szükség, hiszen egy fiatal vörös épp most ront neki és gördíti ki a bástya fogásából. Ismerősnek tűnik neki, emlékezteti arra, akit a Nagy Kaszásból mentett ki, mikor Dremer kutyái okozta sebeiből épp vére és ereje távozott lassan.
Az arany sárkány nézi, amint a hatalmas gömb keresztülvág a piactéren, a tömegen és találkozik jó messze, a vár keleti oldalán lévő másik gömbbel.
Sötét szemeit ekkor irányítja Sadirra. Hangja hideg, mint a tél nimfájának szíve, és nyugodt, mint Agare sivatagja.*
- Ez nem az én harcom.
*Majd Mitsukora is odapillant.*
- Nem akarok holtakat látni. Te igen? Ha az emberek oldalán szállsz harcba, halott sárkányok lesznek, ha a sárkányokén, halott emberek. Nincs jó oldal…én nem az a mágus vagyok, aki ma itt vért akar ontani…
*Majd ismét Sadirra néz, aki körül a katonák idegesen nézelődnek a sárkányok felé, s mostmár Kain felé is, akiről nem tudják, vajon ellenség, vagy barát-e hiszen számukra természetes, hogy a sárkányok a gonoszok és ők, emberek a jók.*
- Hagyj elmenni, kapitány!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 28

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-03-07, 8:00 pm

* Carnët továbbra se engedem el. Így haladunk a déli épületek felé, mikor a tömeg újra hangos sikoltásba, kiabálásba kezd. Automatikusan arra nézek és reménykedek, valami olyan dolog történik, ami rám nézve lényegtelen. Hát tévedtem. Az egyik gömb elkezdett mozogni és ez váltotta ki a hangzavart. Ezzel még semmi baj nem lett volna, ha nem ép felénk próbál meg menekülni a tömeg jelentős része. Nagy örömömre az embertömeg kicsit sem foglalkozott a környezetével. Alig hogy bekebelezett minket ez az embertömeg, szinte azonnal éreztem amint egymás után jönnek nekem az emberek. Közben a kezemen is érzem, Carnë is hasonló cipőben járhat. Az egyik nekem rohanó egy termetesebb férfi volt, aminek köszönhetően majdnem sikerült a földre kerülnöm. Egy kellemes káromkodás közben sikerül végül visszanyernem az egyensúlyom, azonban mire ezt megtettem Carnë kezét már nem éreztem. Gyorsan Carnë korábbi helyzete felé fordulok és megpróbálom előkeríteni. Sikertelenül. Végül elhatározom magam, ideje az eredeti célom felé vennem az irányt.
Sikeresen kikecmergek a tömegből és folytatom utam a déli épületek felé, sajnálatomra most már csak egyedül. *
- Ez az én is valami ilyesmire gondoltam. - jegyzem meg, mikor meglátom a katonákat, amint ép az egyik gépezetet mozgatják. Gondolkodás nélkül feléjük veszem az irányt.
- Üdvözlet uraim! Akad a közelben még ilyen masina?
*Látszott a katonákon, most kisebb bajuk is nagyobb annál, mint egy kívülállóval foglalkozni.*
- Miért érdekli? – kapom a barátságos választ feltehetően a legmagasabb rangútól.
- Szeretnék segíteni és eltakarítani a szemetet az égről.
*A katona, aki korábban is válaszolt, alaposan végigmér a válasza előtt. Tekintetén látszik, nem igazán nyertem el a bizalmát.*
- Ha segíteni akar, próbálja megnyugtatni a többieket. Legalább annál kevesebb hasznos ember kell oda. A többit meg bízza ránk! És most hagyjon minket!
~ Na persze, majd a tömeget fogom nyugtatgatni. Azzal már rég elkéstek. Inkább keresek tovább.
- Akkor sok sikert hozzá!
– ezzel ott is hagyom őket.
~Most már legalább tudom, mit kell keresnem, de merre lehet a többi? Ejj bárcsak segítőkészebbek lettek volna azok a katonák. Viszont ez a találkozás azt jelenti valahol a közelben kell hogy legyen.
*Futás közben minden lehetséges zugba benézek, hátha rám mosolyog a szerencse. Ami meg is történik, mikor a fal közelében kutakodtam. *
~Egy magányos ballista és senki sincs a közelében. De vajon miért nincs?
* Alaposan átnézem a gépezetet és közben próbálok rájönni melyik része pontosan mire is való. Szerencsére nem egy túl bonyolult szerkezet így hamar kiismerem rajta magam. A vizsgálgatás közben egy lehetséges indokot is találok miért nincs itt senki. Egyszerűen nincs mit kilőni.*
~ Na dárdát most honnan szerezzek? De jó egyik probléma a másik után.
* Nekilátok átkutatni a gép közvetlen környezetét, hátha sikerül találnom néhányat. Közben a többi lehetséges helyen gondolkodom.*
~ Azok a katonák korábbról talán tudnának segíteni. Viszont nem hiszem, hogy csak úgy elmondanák. De most nincs jobb ötletem.
*Visszasietek a korábbi találkozási pontra. A haladási irányukba elkezdem a keresésüket. Elég hamar sikerül is előkeríteni őket, nem jutottak még messzire.*
- Már megint te? Megmondtam, hogy a vásár résztvevőinél segíts!
- De örülök, hogy végre találtam valakit. A fegyverraktárt keresem. Az egyik társatok kért meg rá, hogy vigyek néhány dolgot neki a piactérre, azonban úgy néz ki sikerült elvétenem a raktárt. Útbaigazítanátok?
* Úgy néz ki nem sikerült első körben meggyőznöm őket, mivel még nem válaszoltak.*
- De gyorsan, ha lehet! Már vissza kellett volna érnem.
*Úgy látszik végül bevált. Az egyikük csak elmondta az irányt.*
- Kösz!
*Újra nekilendülők és futok a megadott irányba. Végül meglelem az épületet.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitsuko Midnight
Zöld elf
avatar

Hozzászólások száma : 743
Életkor : 907
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-03-09, 8:57 pm

- Nem én sem akarok holtakat látni
*Válaszoltam a sárkány kérdésére*
- Akkor ne harcoljunk jól van... de ne is hagyjuk az embereket meghalni..
*Mondtam majd elrugaszkodtam a földtől.*
- Ha megengedik nekem ezt a gyereket biztonságban kell tudnom. Úgy-hogy... Ha nem haragszanak..
* Elindultam a piactér felé. Majdnem nekimentem egy hosszú fekete hajú, fekete ruhás férfinak, de az éppen megállt szóba elegyedni egy másik emberrel. Sikerült is elcsípnem valamit beszélgetésükből.*
- ... A Fegyverraktárt keresem....
*Kaptam az ötleten... úgy döntöttem elegyek a fegyvertárba..*
~ De előbb a gyerek
*Gondoltam, majd körülnézve olyan helyet kerestem, ahol letehetem a gyereket biztonságban tudva. Láttam is két embert, egy nőt és egy férfit, akik egy elég biztonságos helyen tartózkodtak, oda is szálltam.*
- Elnézést...
*Kezdtem bele a mondatomban, de ők félbeszakítottak örömszavaikkal..*
- Drake! Drake! Megvagy kisfiam... hála az istennek...
*Szaladt oda a nő hozzám és óvatosan kivette a gyermeket a kezemből, majd hálákodó szemekkel felnézett rám.*
-Nagyon köszönöm hölgyem...
- Semiség... csak vigyázzon rájuk.... Szia picur..
*Mondtam megsimogatva a kis srác fejét, majd elrugaszkodva újra a levegőben voltam.*
~Irány a fegyvertár....
*Gondoltam majd fekete köpenyem csuklyáját fejembe húztam. Nem lenne jó ha megtudnák ki teszi azt amit én szándékozom tenni.
Magasabbra szálltam, reménykedve abban, hogy megtalálom a fegyvertárt. Mi sem volt egyszerűbb... csak egy olyan épületet kellett keresnem ahonnan, néha-néha emberek hoztak ki fegyvereket.*
~ Ha nem támadnak a sárkányokra ők sem támadnak.... "csak" bontanak.
*Gondoltam majd megvárva az utolsó embert aki kijött a fegyvertárból besurranok az épületben. Rengeteg kard és egyéb fém harc eszköz.*
- Nah álljunk gyors munkába.
*Mondtam majd lehunytam szemem és a fémre gondoltam.*
- Liquesco!
*Mondtam ki hangosan és éreztem is a varázsszó hatását. Felmelegedett a levegő. Nem is volt csoda hisz az összes fém tárgy az épületen belül felizzott majd "szétfolyt".*
- Így kell ezt csinálni.
* Mondtam mire belépett az ajtón az az ember akinek nem is olyan rég majdnem neki mentem. Gyorsan elfordultam, hogy még véletlenül se láthassa az arcomat, majd elrugaszkodva a földtől kis surrantam az ajtón kikerülve a fekete ruhás férfit.*
~Nah ilyenkor jön jól a köpeny...azt sem tudja hogy nézek ki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 33
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-03-11, 7:15 pm

*Az aranysárkány nem válaszolt valami szívélyesen. *
~Pff... még ilyet! Ennyire nem bízik meg a fajtársában?!~
*Persze ezt már nem mondta hangosan. Azonban, jött egy újabb zavaró tényező, vagyis Akahana hangja már megint. *
~Mi van??!!~
*Horkant fel, amikor az istennő megmutatta a tervét.*
~Te vagy az istennő!! Miért én húzzalak ki a csávából?! ~
~Főleg ilyen megalázó módon. Nem vagyok én focista!~
*Ezt már magának mondta. Azonban mikor körbenézett, látta, hogy mindkét gömbben lévőknek fogytán az ideje. Illetve a terv is logikus, így nincs más megoldás. Meg kell menteni a veszélyben lévőket.*
~Akahana!! Jobb ha tudod, hogy tartozol nekem!!! Nagyon sokkal!!~
*Mondhatni követelőzőn kiabált az istennőre, de aztán tette, amit kapott képekben a fejében. Száguldott a gömb felé, majd mellső lábaival jól meglökte a gömböt a másik gömb felé. De előtte ordított egy hatalmasat, hogy távozzon az útból a jó nép. Csak páran vették az adást, és már késő volt, amikor feléjük száguldott a gömb. A gömbben lévők közül csak egy valakivel kapcsolatban volt kárörvendő. És természetesen az a Hold istennője volt. Még vigyorogna is magában, hogy Akahana végre magatehetetlenül forog a gömbben, ha mondjuk ez nem lett volna életveszélyes másokra nézve. Sokan nem tudták kikerülni a gömböt. Alex akit tudott, elsodort az útból. De voltak, akik igen csak megsérültek, mert vagy az egyik kezük, vagy a lábuk került a gömb alá.*
~A FRANCBA!!~
*Káromkodott Alex. Ki volt akadva, hogy semmi sem megy simán. Esze ágában sem volt ártani az embereknek. Majd találkozott egymással a két gömb. Bumm, széttört, és minden kezd jól alakulni. Alex azonban dühösen csapkodott a levegőben!*
~Akahana! Ez volt a legjobb terved?! Jobb lesz ha felkészülsz a viszonzásra!!!~
* Ezután száguldott le a földre, majd hirtelen visszaváltozott emberré. Majd odasietett a sérültekhez. Azon belül is egy törött lábú lányhoz.*
- Jól vagy?-
*Az csak fájdalmasan tekintett vissza rá. Alex egy pillanatra feltekintett, s akkor meglátta a csillagot, ahogy a padra világít, de nem akart vele többet foglalkozni. A tömeg és a káosz is nagy volt, a lány meg ott feküdt a földön védtelenül. Hirtelen mozdulattal felkarolta a lányt.*
-Kapaszkodj belém.
*Majd egy lendülettel ismét sárkánnyá változott, karmai közt óvatosan szállítva a meglepett leányzót. Talált egy olyan részt az udvarnak, ahol se épület nem volt a közelben, sem ember, csak pár fa. Ott leszállt és óvatosan elengedte a lányt. *
-Maradj itt!-
*Utasította a lányt aggódón még mindig sárkány kinézetben, majd megint elrepült. Felszállt a magasban és azt leste, hol segíthetne. Egy kék sárkány épp az íjászokat vette célba, de Alex hatalmas lendülettel felé repült, és ráugrott. Így az utolsó pillanatban megmentette az íjászokat attól, hogy por és hamu legyenek. A lendülettől, nagy bumm lett, ahogy a két sárkány összeért, s most az égben megindult egy sárkánypárbaj. Alex nem ismert kegyelmet! De közben azért próbált kommunikálni fajtársával.*
~ Mi a fenét csináltok itt?! Mi bajotok az emberekkel?~
*Majd egy harapás, egy karmolás egy tűzokádás, stb, stb...*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aventhis
Kereső szellem
avatar

Hozzászólások száma : 56
Életkor : 26

Character sheet
Nép: Kísértetek
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-03-16, 4:03 pm

//Bocsánat a kései reagért, csak meg akartam várni Akahane-t!//

*Érzem, hogy emberi testtel rendelkezem, érzem a napsugarait a bőrömön és ha már itt tartunk, a bőrömet is érzem.
Mennyei érzés és lehunyt szemmel szippantom be a levegőt működő tüdőmbe, és teszem kezemet a szívemre, mely habár hevesen ugyan, de dobog.
Nem szeretném, hogyha ez megváltozna, életben akarok maradni ismét!
Most, hogy ismét belekóstolhattam az életbe nem akarok visszatérni a szürke, unalmas szellemvilágba, ahol semmi más nem vár rám, csak néhány extra képesség.
Köszönöm szépen, én tökéletesen ellennék emberként is - sima emberként, minthogy olyan szellem legyek, aki láthatatlan tud lenni, gondolatban tud kommunikálni vagy éppen utazgat egyik helyről a másikra szempillantás alatt.
Nem, nekem ezek nem kellenek, hogyha érezhetem az arcomon a napsugarat, ha érezhetem az ételek és italok csodálatos ízét, ha megízlelhetem a gyengéd csókokat és érintéseket, és...
Kicsit elkalandozom, így Akahane kiáltása és akciója riaszt fel ismét.
Kezemet elveszem a szívemről és a katonákra nézek, akik immár szinte egy idősek velem.
Érzem, hogy én is kezdek összemenni, de szerencsére nálam ez nem olyan gyors folyamat.
A vörös sárkány hamarosan felénk száguld, majd mint valami labdát arrébb löki a hatalmas gömböt, így ismét fellélegezhetek - tüdő nélkül.
Figyelem, ahogy a két gömb összeütközik, ahogy öreg és fiatal emberek és lények állnak egymással szembe.
Felemelem a kezem és látom, hogy kezd visszaváltozni, kezd ismét élettelen és átlátszó lenni.
Sóhajtok egyet és érzem, hogy a detonáció a földhöz tapasztja az embereket - akiknek ép testük van.
Rajtam csak átfúj a szél és meglebbenti a ruhám szélét.
Ekkor jelenik meg Stern Csillaga az égen, és hamarosan megvilágítja a piacteret.*
- Nahát! Az micsoda? *mutatok fel az égre, hangosan szólalva meg, remélve, hogy kapok valakitől választ a kérdésemre.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akahana
Istennő
avatar

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-03-16, 6:10 pm

A helyzet egyre inkább kezdett irritálóvá válni számomra, és fogadni mernék, hogy nagyon sok más ember számára is, akik a közelemben tartózkodtak az elmúlt időszakban. Igazság szerint nekem még mindig az volt a legnagyobb problémám jelenleg, hogy ne tudjanak feleslegesen a jelenlétemről sem az emberek, sem a sárkányok, se az éppen erre járó elfek, nimfák, törpék, vagy éppen kísértetek. Aventhis kisasszony tud rólam, előle képtelenség lenn teljesen elrejteni a jelenlétemet, hiszen ő maga is tiszta energia, de szerencsére nagyon jó tudja a száját tartani, meg önmagát láthatatlanná tenni, aminek hála még nem tűnt fel a két gazdátlan hang eddig senkinek a közelben. Bár az is igaz, hogy nem is volt senki olyan hallótávolságon belül, aki egy kis légyzümmögésnél többet érzékelt volna a beszélgetésünkből, hála az égnek. Sem kedvem, sem energiám nem lenne másnak is a tudatát manipulálni, vagy éppen megpróbálni kitörölni belőle pár dolgot. Inkább kihagyom ezt a részét a kalandnak, helyette játszom a nem létező segítőt, ha kell. Pontosan tudom, hogy ha én itt fel merészelek tűnni valódi alakban, abban a pillanatban el is búcsúzhatnék attól, hogy megtudjam, mi a fenének támadt rá a várra fél tucat sárkány ok nélkül. Szerintem legalábbis ez a kis hely nem tehetett olyan nagy kárt semmiben, hogy valami fogja magát és egyszerűen csak felbukkanjon, miközben a legtöbben ártatlanok az itt tartózkodók közül. Oké, nem vagyok én se szent, éppen ezért nem reagálok olyan dolgokra, mint például egy nagy csomó ember kisebb problémái. Rendben, isten vagyok, és meg tudnák néhány dolgot akadályozni, de kezdettnek egy jókora viharfelhő kellene hozzá, mert csodák csodájára az egyetlen, ami az erőm által keltett dolgokat ki tudja oltani, az a nap, ami pedig még mindig ott virít az ég közepén, és fogadni mernék, hogy a tulajdonosa éppen nagyon jól szórakozik a szerencsétlenségemet. Tudom is, megint mindenki ismeri a helyzetet, csak éppen nem mozdul, látni akarják, a drága anyám vére mégis mennyire ütközik ki egy ilyen helyzetben bennem. Csak ez lehet, ismerem őket, ennél messzebb nem mennének, és ha nagy baj lenne, valaki már úgyis régen ide táncolt volna segíteni, ezek szerint simán az idegeimen akarnak játszani a kavarodással. Na, abból pedig nem esznek, ha rajtam múlik itt hamarosan nagyon másként fognak alakulni a dolgok, mint ahogy várják. Kezdetnek azonban nem ártana egy tajtékzó vörös sárkányt lenyugtatni, mivel még a végén itt hagy, márpedig az ő tehetsége nagyon sokat tudna nekem használni, tekintve, hogy rajta kívül már tényleg nincs senki, aki érzékeli a jelenlétemet. Fogadok ő sem tenné, ha nem a fejében vitáznánk arról, hogy mit kell megtennie, és mit nem az én kérésemre. Nem ártana neki sem tanulnia a nőkről, pl. hogy amit egy akar, azt meg is szerzi, márpedig ez nálam hatványozottan be is jön, ha azon múlik. Generálok én itt szócsatát az érvelésre, ha kell, csak éppen az embereknek nem éppen van erre idejük.
~ Tudod, Alex, nem mindenható vagyok, a te legnagyobb szerencsédre. Sajnos éppen ezt a varázslatot csak kívülről lehetett megszüntetni. Egy rúgásba meg nem haltál bele... - tettem még hozzá kicsit pipán, mivel lazán meg tudtam volna azt is tenni, hogy addig idegelem, amíg kérés nélkül bombáz egyet a gömbbe bele, nekem az is elég hatásos lett volna. Tessék örülni, hogy viszonylag emberi módon, igaz fejében, de megkértem, és nem játszottam az öntelt istent, aki csak utasítani tud, és akkor is elvárja, hogy szó szerint kövessék a parancsait. Na, nem, erről szó sem lehet, ezt nem bírnám ki, abban már egészen biztos vagyok. Épp eleget tapasztaltam a családban ezt a fajt, nem kell, hogy még én is ilyenné váljak, mivel ez minden, csak nem éppen az elviselhető réteg tagjai közé tartozik. Ezekkel szenvedjen meg más, én anélkül is célt tudok szerintem érni, hogy mindenkit gyilkossággal fenyegetnék meg, méghozzá hatásosabban, mivel önként teljesítik a kéréseimet, nagyrészt legalábbis -.-
Az meg más tészta, hogy a hatása a gömbnek megszűnt, én még mindig láthatatlan vagyok, és az egyetlen hátránya a dolognak, hogy tartozom eggyel a morcos vöröskének. Mindegy, itt lesz egy kis probléma, legalábbis úgy nézem ez a pusztítás, amit a gömb okozott, nagyon nem semmi, ráadásul van pár sérült is. Igen, sérült, és nem olyan, akinek egyszerűen szálka ment az ujjába, amikor volt olyan kedves közel kerülni az egyik standhoz, amit elvittünk. Nem, volt egy eléggé törött kezűnek tűnő katona, meg egy férfi is, aki nagyon szitkozódott, amikor rá kellett állnia a bal lábára. Na, ez minimum bokaficam, ha nincs szerencséje, még törés is, és egy ideig nem fog pattogni. Kellett itt ennyi embernek lennie. Mondjuk lassan már igaz, hogy nekem sem ártana felkelni, mert bár egy kicsit szédülök az egyéni utazástól, azt el lehet mondani, hogy még mindig feltűnő lehet valakinek, hogy a semmi rá pakolt majdnem ötven kilót. Remek, mázli, hogy legalább egyenesen megyek, és a világ is méltóztatik megállni körülöttem. Nem tudom miért, de fogadni mernék, hogy ha a sárkány lát, akkor most magában rajtam röhögne. Mázli, hogy a varázs nem teljesen sikerült, ellenkező esetben érdekes helyzetben lennék...
- Mi? - Aventhis megjegyzése kirobbantott a gondolataim alkotta légvárból, és követtem a kezét, hogy láthassam, mégis mi a fene az, ami ennyire elvonta lassan már mindenki figyelmét. A fény, ami megjelent, először alig volt észrevehető, majd egyre élesebben kezdett a szemem előtt kirajzolódni, miközben az agyamban erősen lüktetni kezdtek az erek. Nem, na neee, ezt már végképp nem akarom. Mivel érdemeltem én ki a mai napot? Nem értem, de abban biztos vagyok, hogy mindenki szívatni akar, ha ez itt van. Egyetlen ember van, aki képes ezt létrehozni, mégpedig a fény istene, és akinek még mindig nem világos, hogy ebben mi a fene számomra olyan rossz, annak hamarosan le fog esni, ha a végén megjelenik őméltósága a nagyképűség királya, a kedves apám. Most legszívesebben egy nagyot sikítanék, belül meg is teszem, de kívülről semmi nem látszik. Egyszerűen lefagytam, nem tudok mit tenni, más érzékem nem működik, mint a szemem és az agyam egy része. Mozdulatlanul, kővé válva nézem a jelenetet, pedig a legszívesebben sikoltva küldeném el a fenébe ezt az alakot, akinek nincs jobb dolga szemmel láthatóan, mint engem terrorizálni. Ha nincs jó oka, hogy itt legyen, akkor van egy olyan érzésem, a sárkányok nem tudnak akkora pusztítást végezni, mint amit én fogok művelni, ha ki merészeli nyitni a száját, hogy szokás szerint valami sértőt mondjon nekem...


//Bocsi, nem valami jó, de írni akartam, hogy ne legyen akkora késés miattam//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hisame

avatar

Hozzászólások száma : 55
Munkahely : Tél birodalma

Character sheet
Nép: Nimfák
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-03-19, 10:19 pm

Miért én? Mit követtem én el, hogy megint sikerült kifognom a legrosszabb helyzetek egyikét. Nem elég, hogy egy nagy kupac nimfa egyszerűen csak fogta magát és az én engedélyem nélkül jött ki egy ilyen helyre, de még nekem magamnak is kell felkutatni őket, mert félő, hogy ha mást küldök utánuk az illető nagyon elcsábul, és még engedi magának is másoknak is, hogy egy kis időt maradjanak. Nem, köszönöm, ideje lenne végre ennek a bandának is megtanulni, hogy nekem is vannak feltételeim. Márpedig az első az, hogy tanítok, de akkor tessék a szavaimat szentírásnak venni. Mindenki hibázhat, ezt eltűröm, de nem, ha direkt csinálják. Nem kérek semmi olyat, amit én ne tettem volna meg, vagy tudnám előttük végre hajtani, de az agyvizem fel tud menni, ha még akkor is sikerül kiakadniuk. Legszívesebben most rögtön kereket oldanék innen, de az egy felől kifejezetten gyáva dolog lenne, a másik oldalról pedig nem hiszem, hogy könnyen végre lehetne hajtani. Mindenesetre azt hiszem a figyelmet magamra sikerült felhívnom, hiszen ez az idióta vörös sárkány külön bemutatót is tartott előttem. Azt hiszem ez ugyanaz a magára figyelni nem képes béna, aki a múltkor csúnyán megjárta, és az első dolga megint az, hogy az én édegeimen táncoljon. Ezúttal jöjjön csak közelebb, egészen biztosan végleg lefagyasztok róla pár testrészt, ennyire már ne nézzen madárnak. Elég volt egyszer eltűrni a pimaszságát, egy cseppp tisztelet sem volt benne. Ha még egyszer ide meg jönni, én bele verem alaposan, de éppen le voltam foglalva előzőleg, ugyanis valaki volt kedves a jégáradatot, amit alkottam, eddig eltalálni pár helyen, hogy még véletlenül se maradjon ott, ahol kellene neki. Na, én még egyszer ezt el nem játszom, egyszerűen tükörjeget teremtek a közelben, a többi víz megy oda, ahova akar. Az emberek meg egészen addig nem fognak ide érni, amíg meg nem tanulnak vízen járni, szerencsére. Zavaró a jelenlétük, de nagyon...
- Milyen gyalázatos... - suttogtam szigorúan, miközben figyeltem, hogy ezuttal Furia lendül bele a harcba, mert simán felhúzott egy pajzsot, majd sikeresen ártalmatlanított egy sárkányt. Hm, nem is rossz módszer, kár, hogy nekem nem tudja megtanítani. Nagyon jól jönne pedig, az idegesítő vörös ellen hatásos lenne, az egyszer biztos. De lehet, hogy egyszerűen csak megfagyasztom a kicsikét, amennyi víz itt van, egy évre simán tudnám jegelni mindenestül a lelkét. És még nem is bánnám.
- Nincs ellenemre... - jegyeztem meg, miközben hagytam, hogy a kezemet megérintse, és odébb húzzon. Minél messzebb vagyunk mi attól a toronytól, annál jobb, ráadásul a napfény a mai napon az utolsó dolog, amire még szükségem van. Menjen valaki más oda, én elvagyok jó messze tőle, egyébként pedig fogadni mernék, hogy a sárkányok is ezt akarják. Egészségükre!


//elnézést a késésért, nem volt jó a netem//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sydney H. Low

avatar

Hozzászólások száma : 311
Életkor : 27
Munkahely : a világ felfedezendő, kiismerendő részein

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-03-27, 11:52 am

Lelki szemei előtt már látni vélte, ahogy lova vad vágtában, lobogó sörénnyel ér ki a várkapun... De mindez csupán lelki szemei emléke kellett, hogy maradjon. Már-már képes lett volna elhinni, hogy sikerül elmenekülnie az őt folyton üldöző elől, s végre maga mögött hagyhatja a röpke idő alatt felfordult várat, amikor az utóbbi óráit megzavaró alak újra feltűnt, s Sydney megdöbbent arccal, ösztönös sikollyal, elkerekedett szemekkel vette tudomásul, hogy pihe módjára vágódott ki a nyeregből, hogy aztán fájdalmas találkozásra leljen a rideg, éles kövekkel. Hátába újra fájdalom nyilallt. Fél szemmel még látta, ahogy a ló pániktól nyerítve vágtat keresztül a nyitott várkapun, s tette mindezt ő nélküle. Pedig elméletileg gazdájával együtt kellett volna kijutnia, de mégsem így alakult.
A kezdeti döbbenetet a menekülési ösztöne váltotta fel. Kezeire támaszkodva már csaknem sikerült felkelnie a földről, amikor árnyék vetült rá. Annyi ideje volt csupán, hogy fejében megszólaljon az a bizonyos vészcsengő, mely halálos veszedelmeknél szinte ordítja az embernek, hogy: FUSS, HA KEDVES AZ ÉLETED!
A mágus köpeny szegélye feketén fodrozódott az időnként megerősödő széllökésektől. A szíve is azonnal összeszorult azon gondolattól, hogy újra rátalált a feketemágus.
Persze a következő pillanatok csak megerősítették ebben, hiszen rongybaba módjára, mozdulatlan hevert a földhöz szegezve valami olyasmitől, amit még csak nem is látott. Láthatatlan erő kényszerítette magatehetlen állapotba. Így már egyértelműen beazonosíthatta támadóját, hiszen immár teljes egészében láthatta őt. És igen... A sötét öltözetű mágus érzéketlenül csillogó szemeibe bámulhatott.
Szeretett volna segítségért kiáltani, de hirtelen a legegyszerűbb szavak sem jutottak most eszébe.
Amikor a férfi sötét szemei egyre közeledtek hozzá, míg végül teljesen közel nem hajolt, már a félelem sem hagyta kinyögni egy árva szót sem.
A nőnek még most sem volt halvány fogalma sem arról, hogy üldözője a rettegett sárkányok közül való. Tudós, felfedező, és talán még kalandor is Sydney, ám a helyi mítoszok nem igazán képezték ismeretségének bővítési listáját. Pedig milyen jól jött volna neki, ha évekkel ezelőtt, amikor az egyik tudós felkérte kutatásához, - mit természetesen a nő gondolkodás nélkül visszautasított mondván, hogy dajka mesék nyomába nem ered... - hogy tudományos oldalról is megvizsgálhassák a sárkányok népének azon legendáit, melyek egy bizonyos fekete, s minden más sárkány fölött álló fajról szól... Drága felfedező nőnk nem érzett elhivatotságot az ügy iránt, ezért jobbnak látta, ha a világ még feltáratlan tájegységein kutatgat tovább a letűnt civilizációk nyomában.
Most jött el életében az a pillanat, amikor minden bizonnyal hasznát vehetné a tudásnak, melyet megszerezhetett volna, ha tudós társával tart a Sárkányok völgyébe.
De nem így történt. Ezért most rémülten hallgatta a mágusnak hitt férfi szavait.
- Előlem nem futhatsz el…kétlábú…
Látta a felé nyúló kezet, s szíve szerint olyan gyorsan inalt volna el innen, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudná.
Hirtelen zajongás ütötte meg füleit. Néhány irányból még sikolyokat is hallott. Furcsa, de ezidáig még csak el sem jutottak tudatáig a körülötte zajló események.
Láthatóan az egyre erősödő zajongás megzavarta a férfit is, mert a sikoltozók felé pillantott. Ekkor Sydney mintha vissza nyerte volna elveszettnek hitt hangját, olyat sikoltott, hogy azt bármelyik nő nemű társa megirigyelhetné. Végre hallhatta a közelgő paták dobogását, s az őt megközelítő kéz is megtorpant egy pillanatra.
Nyilak zúgtak el a mágus feje mellett, s egy majdnem el is találta, de a feketeköpenyes morogva csapta félre a nyilakat, melyek úgy tűnt csupán bosszantólag hatnak rá, s nem fenyegetésként.
Sydney ekkorra sikeresen szúrja ki a bástyán álló katonák egyikét, melynek köszönhetően újfent megzavarták a férfit a támadásában.
Végre fellégezhetett, amikor üldözője ideges és számára teljesen érthetetlen szavakat morogva elillant az egyre szaporodó nyilak, s az időközben odaérő lovas katonák elől.
Mintha temérdek kő gördült volna le Syd-ről, ahogy a mágus varázslata hatását vesztette létrehozója eltűnésekor. Legalábbis a nő úgy érezte, mintha egy egész hegy lett volna rátelepedve eddig a percig.
- Jól van hölgyem? Nem esett baja? *kérdezte az egyik katona leszállva a lóról*
Sydney engedelmesen kapaszkodott bele a segítséget jelentő kézbe melyet felé nyújtott az érkező, s így végre újra lábain állhatott. Az ijedtségtől kissé remegő hangon válaszolt.
- Jól vagyok... Csak halálra rémített az a mágus.
Még mielőtt bármi mást is mondhatott volna, egyre fényesedő csillag vonta magára a várban lévők figyelmét. Sydney értetlen pislogással nézett az égre.
A fénysugár méltóságteljes lassúsággal siklott végig a torony megviselt falán, míg útjának végén megállapodott a bejárat melletti padon, mely csodával határos módon épségben maradt a sárkányok támadásai ellenére is.
Sydney sok mindent látott kalandjai során, ám ehhez foghatót még sosem. Csak állt ott és félig nyitva maradt szájjal bámulta a fénybe vont padot, s olykor-olykor felpillantott az égen ragyogó csillagra is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Regélő

avatar

Hozzászólások száma : 335

Character sheet
Nép:

TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-03-29, 5:13 pm

*Az égen feltűnő csillag fénye egyre erőteljesebben és pontosabban világítja meg a Stern kapitányi tornyának tövét. A repedezett falon végigsikló fénysugár bevonja a padot és az alatt lévő apró kis csomagot is.
Egy pillanatra, mintha megállna mindenki, a lenti emberek, nimfák, elfek, mágusok, és még a sárkányok is csak szemlélik a nap fényében is sziporkázó csillagot.
A pajta, melyben a lezuhant aranysárkány leledzik, hirtelen szinte teljes egészében felemelkedik, hogy aztán darabjai izzó zsarátnokként hulljanak vissza a sárkány köré.
A bestia egy pillanatra még Hisaméra és Furiára néz, majd ugyanolyan sebesen, ahogy földet ért, ismét a levegőbe emelkedik, hogy minél távolabb kerüljön az ősi sárkánytól.
Sadir nem tartóztatja a tündét, ha az embereket akarja segíteni odalent a piactéren, hát tegye.
Végülis a harc a katonák dolga, így útjára engedi, majd visszanéz a fekete mágusra.
Arcán ezúttal megvetés villan, de kezét feltartja tenyérrel fegyvereiket markolászó katonái felé.*
- Hadd menjen útjára a mágus! Majd mi megvívjuk ezt a harcot!
*Int Kainnak, hogy hagyja el a bástyát.
Ezután körbenéz, és az ő szeme is megakad a csillagon. Nagyon is jól ismeri a Csillag történetét, ahogy mindenki, aki Sternben él.
Szemével követi a torony alja felé a fénysugarat, idegesen szól hátra.*
- Küldjetek valakit, nézze meg, mire mutat a csillag!
Minden szabad katona, próbálja minél távolabb terelni a tömeget a toronytól!
Hol vannak már azok a ballisták?!
*Hirtelen kiadott parancsaira ugranak fel katonák és siet ki-ki a dolgára. Az elmúlt események, a gömb, a csillag mintha ledermesztette volna az embereket, de a kapitány szavaira megélénkülnek.*
Gylnar Radeknak nincs szerencséje, mivel éppen lemarad Mitsuko varázslatáról, már csak az olvadt fémtócsákat láthatja, melyek lángra lobbantják a fából készült tartószerkezeteket, melyeken eddig lógtak, a dárdák, lándzsák nyeleit, s mindent, ami éghető.
Ez a látvány fogadja a vándort, mikor belép a fegyverraktár épületébe.
Alex láthatja, amint az általa arrébb lökött gömb keresztülgurul a tömegen, többeket is megsebesítve, majd összeütközve a másik gömbbel megsemmisül, és lassan visszaáll az eredeti állapot.
A sárkány azonban meglehetősen meggondolatlan, s azzal, hogy felfedi magát, amikor megmenti a lányt, ő, és a másik viaskodó sárkány kerül a katonák látóterébe.
Éppen azokéba, akik a ballistákat állítgatják, s ha már látják a két harcolót, a vadakra irányítják a fegyvereket, s a dárdavetőkkel kilövik első dárdákat a két sárkányra.
A nyilak még nem okozhattak komoly sebeket a sárkányoknak, de a nagy erővel kilőtt súlyos fegyverek már igen, ha a nagyobb pikkelyek között, vagy bőrük vékonyabb, sebezhetőbb pontjain érik őket, akár beléjük is fúródhatnak.
Alex ellenfele azonban nem az a barátságos fajta, mint az arany volt.
Miután Alex megragadta őt, a kék sárkány hátsó lábainak karmait akasztja a vörös sárkány hasi pikkelyei közé, s így igyekszik egyszerre ellökni magától, valamint ha teheti fel is hasítani a vastag bőrt a pikkelyek között, miközben hatalmas, hegyes fogaival Alex nyakán próbál fogást találni, de a fogsor csak a levegőt harapja ketté hangos csattanással, mivel a vörös időben kihúzz a nyakát.
Sikerül ellökni, még megkínálja egy komoly tűzcsóvával.
Sydneyt szerencséje egyenlőre nem hagyja el, de nem láthatja, ahogy a fal árnyékában megbújó sötét alak lángoló tekintetével pásztázza a lányt a katonák között. Biztos lehet benne, hogy ha nem tudja a harc alatt visszaszerezni azt, amit sajátjának tud, hát megszerzi máskor, s talán akkor a lányt már nem fogja a szerencse istennője tudni megmenteni.
Kitartóak ezek a bestiák, s ha valamit nagyon akarnak, azt bizony meg is szerzik előbb, vagy utóbb.
Hisame és Furia jól sejtik, hogy veszélyes a pad közelében tartózkodni, s nem csak a torony lábánál, hanem annál messzebb is.
A csomagban egy igen ritka heliokrit kristály leledzik, ősi mágiával jól elrejtve. Ezen kristályok egyik fő tulajdonsága, hogy a nap fényét hatalmas mennyiségben képesek magukba fogadni, de ezt a folyamatot nem fejezik be, így mikor már végképp megteltek energiával, megadják magukat és az addig magukba zárt fényt gigászi erővel robbantják ki magukból.
Senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy közel sem üres a csomag, s kevés híja van annak, hogy fel is robbanjon nagyobb károkat okozva, mint a többi gömb együtt véve.
A pad és saját csomagolása valamennyire árnyékot nyújt neki a nap és a csillag fényétől is, de ha egy kósza tűzcsóva, vagy akár egy nyíl is eltalálja, nem csak a kapitányi tornyot viszi magával, hanem a közelben álló tömeg jelentős részét is.
Akahana sejtése bizony jó, de csupán ő tudhatja, hogy a csillagot maga Alseran küldte, s nem másért, mint rámutatni a halandóknak ama veszélyes csomagra.
A fény istene tétlenül figyelte mostanáig a sárkányok és az emberek közötti torzsalkodást, de mikor látta, miféle pusztító fegyvert csempésztek oda a pad alá, úgy döntött, közbelép.
Kedves lányával pedig majd vált néhány szót….
A csillag láttán a sárkányok, kik a levegőben vannak, egyként bizonytalanodnak el, s keresik vezetőjüket iránymutatás céljából.
Eközben igyekeznek minél távolabb kerülni a vár középső területétől, ahol a kapitányi torony is áll.
A tömeg a csillagot figyeli ámulva, mit sem sejtve a veszélyről.
Egy ősi sárkány emelkedik fel nem is túl messze a toronytól. A többiek csupán gyermekeknek tűnnek mellette, s a sötét bestia felemelkedve a levegőbe rettenetes üvöltést hallat. A hangot ismeri mind az öt sárkány, s a lent téblábolók is.
Hirtelen fordulnak meg és hagyják el a várat, ki levegőben volt, az eget hasítva, ki emberi alakban, úgy igyekszik feltűnés nélkül a kapuk felé, igyekezve fedezékben maradni.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Furia
Fekete sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 329
Életkor : 1122
Munkahely : Lanuria Furiája XD

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-03-30, 9:47 pm

*Elégedetten néz a pajta alól felkászálódó sárkányra. Tudja, hogy már megbánta, hogy az ő közelébe merészelt jönni.
Furia nem is marad sokáig ott Hisame mellett.
A csillag, mely éppen bevilágítja a torony aljában lévő padot, messzemenően megváltoztatja a terveket.
Az ősi sárkány tisztában van vele, hogy az istenek műve ez a fénylő pont az égen, s hogy semmi jót nem jelent számára.
A kristály, melyet ő helyezett a pad alá, mikor még épp rajta pihent, immár lelepleződik, s ha nem akar ott lenni a közelében, amikor valamelyik túlbuzgó katona megpiszkálja, akkor bizony ideje mennie.
Mégpedig most.
Sötét ajkain kényszeredett mosoly jelenik meg, beismerve, hogy tervének egy része, ráadásul a legfontosabb lassan kicsúszik a kezei közül.
Hisaméra emeli villanó tekintetét.*
- Ha jót akarsz magadnak, menj minél távolabb a toronytól!
*Ezzel magára veszi az eddig leginkább a kezében leledző kis kabátkát, és sebes léptekkel lépdel távolabb mind a toronytól, mint a nimfától.
Hirtelen változik át.
Némi fekete füst kíséri csupán az átalakulást és már hamarosan egy fekete sárkány emelkedik a magasba. Hatalmas, hártyás szárnyai felkavarják a port maga alatt, s a szél ennek egy részét a közelben állók arcába vágja.
Ahogy a fekete bestia az égbe emelkedik, sötéten izzó szemei még egyszer találkoznak a tél nimfájáéval.
Düh és elszántság keveredik bennük.
A széles száj, a benne sorakozó borotvaéles fogakkal kinyílik, hogy utat engedjen egy hatalmas üvöltésnek.
Minden sárkánynak szól ez, mely eddig a vár körül sündörgött, vagy épp a várat piszkálgatta, s mind érti is a jelet.
Visszavonulás. Fegyelmezetten fordulnak el, mind a Sárkány-hegység felé, de a fekete sárkány még marad.
Szemben a fiatal vörössel, mely harcba bocsátkozott velük.
Még fontolgatja, hogy halálos csapást mér rá, de végül úgy dönt, mégsem teszi. Ez itt nem az az idő.
Ébenszínű, izzó csápok lendülnek ki a semmiből Alex körül, hogy körbeöleljék, hogy szabadulni sem tudjon, majd mikor ez megtörténik, olyan erővel szorítják, hogy a szuszt is kinyomják belőle.
Furia odalebben mellé, nem törődik a felé száguldó dárdákkal, vagy nyilakkal, neki azok nem árthatnak.*
- Térj vissza a kétlábúak közé, áruló! Ott a helyed!
*Ezzel fejének egyetlen mozdulatára az eddig levegőben lebegő sárkány zuhanásba kezd, s ha nem talál ki valamit, vagy nem kap segítséget valahonnan a mágia ellen, hamarosan a földre kerül, jókora robajjal.
Az ősi sárkány azonban még nem végzett. Az alant nyüzsgő tömeghez szól.*
- Ezt üzenem Risannak, az ősi sárkánynak! Vannak még, ki hűek maradt a régi időkhöz, és készek is harcolni értük!
*Csak ezután indul a többi sárkány után a hegyek felé. Remélve, hogy üzenete eljut a visszatért társhoz.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sydney H. Low

avatar

Hozzászólások száma : 311
Életkor : 27
Munkahely : a világ felfedezendő, kiismerendő részein

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-04-01, 11:19 am

Igazán csak most jutott ideje arra, hogy alaposan körülnézzen. Szemei döbbenettől elkerekedve fürkészték a riadt, s pánikba esni készülő embereket.
Aztán tekintetével az égi vadakat kereste. Nem jelentett nehézséget felfedezésük, hiszen az égbolt igen jelentős részét eltakarták a bestiák.
Az emberek halálra váltan meredtek a sárkányokra, s a varázsgömbökből kiszabadultakra.
Ez utóbbiról persze Sydneynek fogalma sem volt, hiszen az időtájt igyekezett meglépni az őt zargató mágus elől.
Aztán valami olyat hallott, mitől még a hideg veríték is kirázta egész lényét. Számára teljességgel ismeretlen eredetű üvöltés borzolta a kedélyeket.
Figyelmét azonban rögvest magára vonta a vár körül lévő sárkányok reakciója. Láthatóan egyöntetűen a visszavonulást választották amint az a bizonyos, már-már vérfagyasztónak tűnő hang megütötte füleiket.
- Felettébb érdekes... *s ez most Sydney azon oldala volt, melyet mindig is tudós lénye uralt, s ösztönösen figyelte meg a világ titokzatos és megfejtésre váró dolgait*
A körülötte lévő katonák lovai rémült kapálásba kezdtek, mintha mind menekülni szeretnének lóhalálában elhagyva az egész vidéket. De a nyergekben ülők ügyesen féken tartották hátasaikat.
Az, ki felsegítette a földről, most elképedve pillantott a hang irányába. Szemeiben ott csillogott a rettegés kicsiny szikrája. Éles kiáltása bántón hasította a vár udvarát.
- Minden íjászt a tornyokba és a falakra! *üvöltötte a katona, minek hatására a körülötte lévők szinte egyszerre ugrottak le hátasaikról, s őrületes iramban rohantak a megadott helyekre.
Syd még sosem volt tanúja ilyen összehangolt cselekvésnek. Látszott a katonákon, hogy a lehető legteljesebb mértékben összeszoktak, s a már unásig gyakorlatozott vészhelyzeteket most élesben gyakorolhatják. De ez már távolról sem egy kiképzési nap fárasztó játéka... Nem. Ez most életeket menthet, s olthat egyaránt.
Mire tudós hölgyünk észbe kapott, a falakon és a tornyokon tüzelésre készen álltak az íjászok.
- Az istenek óvjanak minket, ha ez az, amire gyanakszom... *a katona halál sápadtan pillantott le a tőle jóval alacsonyabb lányra, s miközben a legközelebb lévő ló kantárját megragadva a lánynak nyújtotta azt így szólt:* - Fogd és menj innen! Olyan messzire menj, amíg csak bírja szusszal ez a ló!
*Sydney döbbenten és egészen értetlen arckifejezéssel meredt a férfira, ki már a magázódást is elhagyva igyekszik őt eltávolítani a várból.
Vetett egy futó pillantást a néhány méterre lévő tárt kapukra, majd újra a férfira nézett.*
- Nem hinném, hogy odakint könnyebb volna, mint idebenn. *halk válasza közben finoman, ám elutasítóan tolta el a felé nyújtott szárat* - Talán ostoba gondolat, de inkább állok elébe annak, minek hangjától még a hideg is futkos a hátamon, mint, hogy odakint, egymagam kelljen szembe néznem egy őrült mágussal... Maradok.
A katona elfogadóan bólintott, majd elnézést kérve elviharzott az emberi közé, hogy a várható nehézségek elé nézzenek.
Sydney aggodalmas képpel nézett körbe újra és újra de, a feketeköpenyest nem fedezték föl szemei.
~Talán mára végképp föladja... Legalábbis remélem...~
Végül valami olyanon akadt meg pillantása, melyről csaknem megfeledkezett az üvöltés miatt. A pad, melyre a csillag mutatott... Figyelte, ahogy néhány katona lázas igyekezettel nyüzsög egy apró valami körül, mely a pad alatt volt. Érdekes - gondolta - s a benne ébredő kíváncsiság ösztönösen indította meg lábait a pad felé, ahol a katonák tanakodtak, mitévők legyenek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aventhis
Kereső szellem
avatar

Hozzászólások száma : 56
Életkor : 26

Character sheet
Nép: Kísértetek
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-04-04, 1:49 pm

//Sydney és a fekete köpenyes mágus//

*A csodálatosan fényes csillag az egyik várfal alatti padra vetíti a fényét.
Nem tudom, hogy mi van ott, vagy hogy honnan jött ez a csillag.
Stern legendáját nem ismerem, így nem tudhatom, hogy ez a csillag már egyszer megjelent itt és akkor is segített a csatában.
Egy kis csomagot világít meg, amibe nem tudom, hogy mi van, de remélem, hogy nem az a fajta időbuborék, amihez szerencsém volt néhány perce.
Szerencsére a sárkány megmentett minket, így nem történt nagyobb baj.
Sajnos a testemet nem tarthattam meg, így ismét szellemként lebegek a toronyban, ahol eddig is voltam.
A katonák ide-oda rohangálnak, a parancsnok utasításainak megfelelően.
Most már nem félek - nem eshet bajom.
Lenézve figyelem a piactéren nyüzsgő, visítozó embereket, majd felnézek az égbe, ahol megannyi sárkány rója pusztító körét.
Egy nagyobb szikladarab átbucskázik a testemen, mire megtapogatom a hasam.*
- Ejnye! *szólalok fel hangosan, de kétlem, hogy a nagy hangzavarban bárki is hallaná.
Azonban a zavar miatt tűnik fel egy fekete köpönyeges férfi, aki lassan, szinte lopakodva mászik az egyik fal mellett és szemét közvetlenül egy fiatal lányra szegezi.
Nem tudom, hogy mit akarhat, de gyanítom, hogy nem jót, így lehunyom a szemem, majd néhány másodperc múlva a férfi előtt bukkanok fel - láthatatlanul.*
- Mit akarsz a lánytól? *suttogom a férfi fülébe lágy hangon és a férfi azt érezheti, hogy egy gyönyörű nő környékezi meg, akinek muszáj igazat mondani, így gyanítom, hogy csakhamar elmeséli nekem, hogy mit akar a lánytól, így figyelmeztethetem.
Habár lehet, hogy frászt kap, hogyha megjelenik előtte egy szellem, de az már az ő baja.
Kíváncsian állok a férfi mellett és hallgatom a válaszát.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1799
Életkor : 737
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-04-04, 5:09 pm


*Kaint más esetben talán sértenék a megvető pillantások, de nem ebben a helyzetben. Nagyon jól tudja, ha a büszkeségére és a benne éppen tomboló dühére hallgat, a kapitány és a körülötte lévők már halottak, vagy egy sárkány odafent az égen.
Nem akar ölni, végképp nem kíván küzdeni senki és semmi ellen.
Fejét lehajtja, hogy fekete haja takarja fakó bőrű arcát, s fekete kabátját magán összébb vonva lendületes léptekkel elindul le a bástyáról.
Közben a tömeg váratlan morajára pillant ki sötét haja mögül.
Egy vörös sárkány küzd a szeme előtt egy másikkal, s már hallja is a nem messze onnan felemelkedő ősi bestia üvöltését.
Látja a katonák ideges lődözését minden a levegőben lévő sárkányra.
Megcsóválja a fejét. Nem tudják, nem tudhatják, hogy ez a hang épp azt jelenti, vége a csatának.
Már ha ez annak nevezhető. Mind fiatalabb annál, hogy emlékezhessen a hét évszázaddal ezelőtti háború csatáira, ahol ennyi idő alatt egész csapattestek váltak semmivé a küzdelemben.
Látja a csillagot is.
Követi is szemével, s haja rejtekében szemöldökét összevonva találgatja, mi is lehet a jelenés nyitja.
Egészen addig marad így, amíg észre nem veszi, ahogy az ősi sárkány ott, a szemei előtt támad rá a vörösre.
Már felismerte, hogy Furia az, kinek itt létét és csaknem halálát is köszönheti.
A másik sárkányt is felismerte már. A fiatal vörös az a fogadóból.
Lerí róla tapasztalatlansága, és ahogy nem törődve a rejtőzéssel felfedte magát, s a kétlábúak mellé állt, az még sok mindenre utal Kain gondolataiban.
De nem marad gondolatai között.
Körbepillant, mikor úgy látja, hogy senki nem figyeli, ajkai igéket rebegnek, s egy ködlő villanással eltűnik a bástya mellől, hogy megjelenjen a falon kívül.
Hirtelen villanással veszi fel arany alakját nyomban, és ahogy a fényben feltűnnek villanó pikkelyei, már fel is emelkedik a levegőbe.
Még érzi némelyik sebét, de már nem törődik az itt-ott belé nyilalló fájdalommal.
Csak most lehet látni, hogy bár jóval kisebb, mint Furia, azért a többi sárkánynál nagyobb mérettel van megáldva.
Első dolga az alacsonyan szállva minél gyorsabban a vár közepe felé haladni, a lehető legnagyobb sebessége elérve.
Már csak felülről éri el Alexet, de alsó lábainak karmaival még épp időben kulcsolja át a zuhanó sárkány éppen elérhető végtagjait.
Nem is figyeli, hol sikerül megragadnia a vöröst, a cél csak az, hogy ne zúzódjon össze a vár kemény udvarán, s ne zúzzon össze senkit maga alatt.
Hatalmas szárnycsapásokkal emeli meg a zuhanó testet, ez pedig nem kevés erőt igénylő feladat.
A sárkány zuhanása óriási lendülettel történik, hogy megállítsa, minden erejét meg kell feszítenie, s meg is teszi, nem törődve a fájdalommal, sem pedig a körülötte repkedő dárdákkal, nyilakkal. Csupán addig repül, míg az egyik torony viharvert tetejére elhelyezi a sárkányt, és ha az eddig nem is szabadult ki, hát most, a fekete sárkányok kevesek által ismert szavait mormolja alig hallhatóan, mire a feketén lüktető bilincsek szertefoszlanak a vörös test körül.
Még nevelőapjától. magától Anzartól tanulta az ősi varázslatokat, s azok feloldását is, melyet épp most alkalmaz.
Az arany sárkány csak most néz le az alant nyüzsgő tömegre. Tekintetéből kiolvasni semmit nem lehet, de következő pillantása már Furia és a távozó sárkányok után vetül.
Nem szeretne megint feltűnni az ősi sárkánynak, sem társainak, de úgy tűnik, dolguk végeztével távoznak már.
Újra lefelé figyel, s végre foglalkozhat azzal, vajon mi értelme volt a rajtaütésnek.
Mit jelez a csillag, s mi is lehet az a torony tövében...*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 33
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-04-10, 7:00 pm

*Alex nem ismeri az itteni szabályokat. Mikor kell felfednie magát, mikor kell átváltoznia, nem érti még teljesen az okot a többi nép és a sárkányok közti viaskodásra, s nem érti, mi történik most. Nem akarja megölni fajtársát. Hisz még nem is rég óta tud arról, hogy ő maga sárkány, akkor miért is akarná megölni a fajtársát?! De most harcolnia kell, mert egyelőre jobban félti az embereket, mint a sárkányokat, inkább a kétlábúak felé húz a szíve, s egyébként sem szereti az értelmetlen vérontást, sőt erősen rühelli. A kék sárkány nem felel kérdésére. Csak vadul harcol ellene. Meg akarta harapni Alex nyakát, de a sárkány időben elhúzta a fejét. Közben egyéb nem kívánatos körülmény jött létre. Dárdákat dobálnak feléjük, ami azért már nem fogpiszkáló, mint mondjuk a nyíl. Dühösen engedi el néha a kéksárkányt, hogy kettejük között elrepüljön egy nagyobb dárda. Majd ütköznek megint. Azonban a kékség eltaszítja magától Alexet és a fejébe is hány egy kis tűzcsóvát. Persze ez Alexnek nem árt, mert különleges képessége az, hogy a tűz egyáltalán nem éri, nem árt neki. A kék el akart volna menni, de Alex utánakiált. *
-Nem mész te sehova!!!-
*És épp ráugrana, de akkor hátrálnia kell, mert rengeteg dárda száguldozik felé. Stern csillagával, most nem igazán tud foglalkozni. Érdekes, érdekes, de most mi van vele?! Csak ragyog. Na és?! Paraszti gondolkodása nem igazán változott. Tehát újra a kék felé venné az irányt, amikor is egy igazán hatalmas fekete sárkány jelenik meg előtte. Nem igazán van tisztában azzal, hogy ez egy ősi sárkány. Csak annyi bizonyos... HATALMAS! Alex nem az a beszari alak, de abban a pillanatban, ahogy az a hatalmasság őt szemelte ki, kihűlt az ereiben a vér. Erre támadjon rá? Győzhet valaha ellene? Hisz még a többi sárkányhoz képest is szinte ő a legkisebb, nemhogy még ehhez a sötét bestiához képest! Egy helyben lebegteti szárnyát, s kis sokkal a szemeiben lesi, most mi következik. Csak egyet harap az az idegen, és volt-nincs sármos és jófej Alex. Valami cucc közeledett felé, és körbekerítették, mozdulni sem, sőt levegőt venni sem tudott egykönnyen. De nem kezdett el zuhanni, pedig repülni már nem tudott.*
~Mi ez a hatalmas erő? Ki ez itt előttem?~
*Anno hallott valami szóbeszédet az ősi sárkányokról, de eszébe sem jutott, legalábbis nem mert arra gondolni, hogy az előtte álló épp az. Mert akkor most meghal nyomban. A feketeség szavai azonban megütötték a fülét.*
~Áruló?~
*Majd zuhanás... zuhanás és zuhanás... Alex próbálta magát kiszabadítani. Rángatózott, minden erejét összefeszítette, s segítségül kérte még hangerejét is, mivel az, hogy kiabálhat, erőt ad neki. Még mágikus erejét is bevetette, hogy hátha megoldja a kötelékeket a forró levegő. De nem történt semmi, és vészesen közeledett a placcs halálhoz. De mégis csak egy szó visszhangzott a fejében: Áruló! Majd mikor tudta, hogy most meghal, lehunyta a szemeit, s nem szólt többet. De ekkor hirtelen valami megragadta. Feltekintett, s egy hatalmas aranysárkány vitte őt. Ismerős volt, de nem az a fajtárs, akivel nem rég beszélt a csata közepén. De akkor ki lehet? Majd kitágultak szemei a felvilágosodástól.*
~ Ez az, aki a csontkollekciók elleni harc után segített nekem. ~
*Majd leszálltak az egyik romos tetőn, s az aranysárkány megoldja a kötelékeket egy varázsigével. Először Alex nem tud mit mondani. Ő meghalt. Legalábbis valami a lelkében biztos, mert mielőtt megtörténhetett volna, ő már meghalt lelkében. Így időbe került, míg felfogta, mi történt, s egyelőre csak annyit tudott tenni, hogy hálásan nézett az aranysárkányra. //hálás sárkánytekintet. még ilyet! // Majd ő is a távozó sárkányok felé fordította tekintetét. Majd elfigyelt valami lüktető fájdalomra. A szárnyába zuhanás közben pont belekapott egy dárda. *
~ Még ilyet! Csak én lehetek ilyen szerencsétlen marha!! ~
*Dühösen kirántotta fogaival, s elrepítette a dárdát. Dühös volt magára, de tudta, hogy nem tud még eleget. És ez dühítette a legjobban. Azt hitte sárkánynak lenni jó. Nem gondolta, hogy ilyen veszélyes. És nem gondolta, hogy ha segít a kétlábúaknak, akkor már elárulja a faját. De hát hogy állhatna arra az oldalra, amelynek cselekedetével nem ért egyet?!*
~Áruló? Áruló vagyok?! Jól van! Én leszek a mérleg ellensúlya. Majd én... A franc!!! Majd én leszek az ellensúly!! Nem hagyom, hogy bármelyik faj is kilibbentse a mérleget az egyensúlyából!! Majd arra az oldalra fogok mindig állni, ahol szükség lesz rám! A testem sárkány, de a lelkem kétlábú! Nem fogtok leuralni! Egyik nép sem! Én a magam ura vagyok! Majd én eldöntöm hova állok! Egyikőtöknek sem vagyok a szolgája!!!.~
*Kiáltotta magában, de dühe, s elhatározása csak szemeibe izzott akár a láng. S hirtelen Akahanára gondolt, s arra, hogy tartozik neki az istennő. És ez jó. Még nem tudja, mit kérjen tőle, de ez olyan, mint amikor egy aranyhal felajánlja egy kívánság teljesítését. Meg kell gondolni. Miután kicsit lenyugodott, az aranysárkány mellé lépett és ő is nézte a csomagocskát. Halkan megszólalt.*
- Köszönöm neked.-
*Majd kis szünet után folytatta.*
-Szerinted diós süti van a csomagban?-
*Kérdezte komoly hangnemben.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gylnar Radek

avatar

Hozzászólások száma : 456
Életkor : 28

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-04-10, 10:12 pm

- Az lesz az! Végre!
* Hirtelen egy repülő köpenyes alakot pillantok meg, aki leszáll a raktár előtt, majd besétál.*
- Mi a … ?
* Csodálkozok el a repülő köpenyes alakon.*
~ Mit nem adtam volna, ha közelebbről láthattam volna! ~ pár pillanattal később érkezeik a megvilágosodás ~ De hát a raktárban van! Majd ott megtudom ki volt!
* Lépteimet megnyújtom az utolsó pár méterre, majd a raktár ajtaja előtt lelassítok. Sőt meg is állok egy fújás erejéig.
Azonban mikor éppen készülök belépni a fegyverraktárba, hírtelen meleg levegő csapja meg az arcomat, amit igen csak szokatlannak tartok. Hiába nincs olyan nagyon meleg idekint, de azért inkább hűvös levegőt kellene éreznem.
Alig hogy belépek az ajtón, már látom is a meleg levegő okát. A fegyverraktárban kezd teret nyerni magának a tűz. Nem is tudom, tekintetemmel merre nézzek először. A fegyvertartó fa szerkezetek lángokban álltak. Sőt ami a legfurcsább, semmi fém fegyvert nem találtam. Mikorra végignézek az egész raktáron és már tényleg furcsálltam, hogy egy darab kard se lenne vagy bárminemű egyéb fém tartalmú fegyver, csak ekkor veszem észre a földön folyó vörös folyadékot.
Még hang se hagyja el a számat, mikor tudatosul bennem, mi is az, ami a földön látok.
Csak ekkor érkezik a szikra, hogy a korábban berepülő alaknak köze lehet a történtekhez.
Miközben megfordulok, kardomat előrántom, azonban már elkéstem, csak azt látom, amint a talajról elemelkedik, és hasonlóan készül távozni, mint ahogy érkezett.*
- HÉÉ! ÁLLJ MEG!
* Kiabálok utána, közben már el is indulok felé, kardomat is csapáshoz emelem. A csuklyás alak azonban nem reagál, folytatja útját.
Már jó másfél méteres magasságban lehetett, mikorra olyan távolságba érek, ahonnan már lehet egy próbát tenni.*
~ Most vagy soha!
* Kardom lendül a repülő alak felé, azonban nem éri el.
Kardommal a kezemben rohanok a repülő alak után, viszont nem vehetem fel vele a versenyt. Egyszerűen gyorsabb. Így az egyetlen dolgot teszem, ami ebben a helyzetben eszembe jut!*
- LŐJÉTEK LE! LŐJÉTEK LE!
* Kiabálok és a futás közben a repülő alakra mutatok. Azonban a katonák nem hallgatnak rám. Nem foglalkoznak a repülő idegennel, inkább a két sárkány civakodását figyelik, és az ő párharcukra pazarolják a nyílvesszőket.
Így csak én, akiről tudok, foglalkozom a repülő alakkal, akit egészen a piactérig követek, ott azonban még mindig a káosz uralkodik, és számomra lehetetlenné válik a futás. Bármennyire is szeretném tovább követni a repülő alakot, fel kell adnom.
Mérgemben megfordulok és rúgok egy nagyot a porba. Közben szidok mindent, ami csak az eszembe jut. Aztán egyszer csak meglátom. Nem is akarom hírtelen elhinni. Egy lándzsa a falnak döntve, gazdátlanul.
Körbenézek hátha meglelem a gazdáját. A gazdáját nem is igazán, viszont egy feltételezett gazdát sikerül azonosítanom egy őr személyében, aki néhány másik őr társaságában próbálja lecsillapítani a kezelhetetlen tömeget.
Hírtelen elmormolok egy hálát úgy összességében az isteneknek, vegye az magára, akire ép tartozik.
Elkezdek közeledni a lándzsa felé, közben figyelemmel kísérem az őrök mozgását, aztán egy megfelelő pillanatban kézbe veszem a lándzsát és rohamléptekkel indulok a ballista felé.
Mikor odaérkezek, egy gyors csapással lerövidítem a lándzsát, majd felkészítem a ballistát a tüzelésre.
Elkezdem az eget kémlelni, azonban már csak két sárkányt találok. Egy aranysárgát és a karmai között egy vöröset, az viszont mintha meg lett volna kötözve.*
~ Na most megkapjátok! Elrontani ezt a nagyszerűen kezdődő napot!
* A ballistát kicsivel az arany elé állítom, majd kilövöm.
Az egy dolog, hogy a haladásuk irányát figyelembe vettem, azonban nem vagyok túlságosan hozzászokva a lőfegyverekkel történő nagy távolságba történő célzáshoz, így a nagy sietségben a gravitáció valahogy kimaradt a célzásnál. Ennek köszönhetően nem az aranysárkányt találtam el, hanem a karmai közt tartott vörös szárnyába fúródott a lövedék.*
- Hogy az a … ! Ilyen nincs! Bazz két sárkányt szedhettem volna le egy lövéssel, erre …!
* Haragomat, hogy minél hamarabb levezessem, egy kellemeset rúgok az egyik előttem heverő hordóba. Mozdulatom eredményeként az üres hordó egy kis emelkedés után újra a földre érkezett, ahol még gurul egy sort.*
- Azt hiszem, nincs több lehetőségem.
* Letört hangulattal indulok a piac felé.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1799
Életkor : 737
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-04-11, 2:22 pm

//Alex, a torony tetején//

*Kain kezdi magát kissé kényelmetlenül érezni. Először is a torony két ekkora lénynek csak úgy elég, hogy míg a másik ott hever a romos felső részén, addig az arany sárkány karmai a szélébe és az oldalába kapaszkodnak, míg szárnyaival és farkával egyensúlyozik. Jó, hogy ennyi rongálás után még elbírja a súlyukat.
Másodszor pedig nem elhanyagolható, hogy a többi sárkány távozásával összesen kettő maradt belőlük a vár területén.
A felbátorodott katonák pedig őket lövik már minden lehetséges eszközzel. Bár nem tud a fegyverraktárban történtekről, elég az, hogy van elég tartalék a ballisták mellett is, és az íjászok tegezében is.
Nem jó ez, Kainnak pedig semmi kedve a kétlábúakra támadni. Harcolni sem akart és nem is tervez ilyet, de nem akar élő céltábla sem lenni a lentieknek.
Alex ráadásul hatalmas hibákat követett el. Az arany sárkány tekintete cseppet sem békés, és a legkevésbé sem barátságos, mikor a kis vörösre pillant. Hiába látja a dühöt a szemében, ez őt nem hatja meg.*
- Nincs mit! Nyíltan szembeszálltál egy ősi sárkánnyal és a bandájával a kétlábúakért! Felfedted alakváltó képességed a kétlábúaknak, ráadásul nem is néhánynak, egy egész seregnyinek.
Gondolkodtál te, mielőtt cselekedtél?

*Fúj egyet, kettős, ívelt szarvain megcsillan a nap fénye, s a csillag fénye is. Nagyon jól tudja ő, mit érzett Alex, mikor segített. Ő is megette ezt, és nem is akárkit árult el akkor. Anzart, azt a sárkányt, aki árvaként magához vette és felnevelte. Az arany sárkány lenéz a kapitányi torony aljára.*
- Furia nem véletlenül hagyta árnyékban….
*Odalent már katonák kerülgetik, ki tudja, meddig tart, míg az egyik felemeli a padot és szabaddá válik a fényben fürdő csomag?!
Namelyr erősen töri a fejét.*
~Legszívesebben nem is itt lennék, és az ok, amiért az ősi sárkány elvitte csapatát nem a katonák ballistáiban keresendő. Nagyobb dolog van itt…de mi?
Mi van, ha…az nem lehet!~
- Egy heliokrit!

*Világosodik meg Kain. Karmai elengedik a tornyot, már szárnyaival tartja magát a levegőben.*
- Tudsz repülni?
*Türelmetlen, s nem ok nélkül. Csak pillanatok kérdése, hogy valamelyik oktalan kibontsa a csomagot és ha jól okoskodott, akkor a fél vár a piacosok nagy részével a robbanás martaléka lesz.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 33
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-04-11, 3:36 pm


//Kain//

*Mikor megköszönte a segítséget az aranysárkánynak, az nem valami kedvesen válaszol. Tudja, hogy igaza van. Nem gondolkodott. De őszintén szólva nem érdeklik se most, se később a következmények. Ő nem az a titkolózós fajta. Nem is akar olyan lenni. Ha valakinek nem tetszik, hogy sárkány, akkor kerülje ki. De ő nem fog mások kedvéért, vagy a maga épségének kedvéért bujdosni. De nem felel semmit. Csak rápillant határozottan a sárkányra. Tudja, hogy igaza van, és tudja, hogy elvei ellent mondanak az illemnek. Így nincs mit mondania. Majd csend következett, s figyelte, mit mond az aranysárkány.*
~Furia. Most már tudom a nevét.~
*Ismét volna rengeteg kérdése, de most talán nincs itt az ideje feltennie őket. A kérdésre meglóbálta a szárnyát. Fájt, de repülni még tudott. Ő is elrugaszkodott. A sárkány mellé repül.*
-Mi az a heliokrit?-
*Néz komolyan társára, majd a csomag felé fordítja tekintetét.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1799
Életkor : 737
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-04-12, 1:37 pm

*Kain elsőként is gyors mozdulattal, melyet szárnyainak mozgatásával, farkának és teste súlypontjának átbillentésével ér el, kitér egy fenyegetően közeli dárda elől. Az egy helyben maradás hátránya, hogy bár a ballisták jóval nehezebben mozgathatóak célzás közben, mint egy íj, mégis egy idő után jól „be lehet lőni” velük a két egy helyben tartózkodó sárkányt.
Ezért is kérdezte Alextól, hogy tud-e repülni, mivel nem szándékozik a torony mellett maradni.*
- Menjünk innen!
*Ezzel, mivel már a vörös is a levegőben van, hirtelen irányváltással kitér a ballisták hatósugarából.
Hatalmas mérete ugyan nem vetekszik egy ősi sárkányéval, azonban jóval meghaladja az átlagos halandó sárkányokét, így kiváló célpont lehetne a lentieknek.
Távolodik a vártól.
Ha Alex vele tart, folytatja.*
- A heliokrit olyan kristály, ami magába gyűjti a nap energiáját, és amikor megtelik, hirtelen felrobban és az egészet kirobbantja magából.
Az ott lent, biztos, hogy teli van. Furia nem hagyta volna ott másképp.

*Int fejével visszafele, Stern irányába.
Közben bizony fejét töri. Harcolni esze ágában sincs, de ahhoz sincs kedve, hogy páholyból nézze a pusztítást. Látott már eleget.
Közel viszont csak sárkányként juthatnak elég gyorsan hozzá, és távol is csak sárkányként lehetne juttatni, ami ismerve a kétlábúak hozzáállását, nem kevéssé kockázatos. Jelzi ezt Alex szárnya is.
Kain másik ötlete a teleportálás, de idő, mire landolnak, és átváltoznak, és akkor is csupán egy üres területre tudná vinni.
Egyik sem egy sétagalopp és meglehetősen kockázatos út.*
- Nem tudom, mi lenne a jó megoldás.
*Ismeri be. Eddig csupán szemlélője volt ennek a fegyvernek, még a háború alatt. Sosem kellett „hatástalanítania”.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 33
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-04-12, 1:55 pm

*Alexnek is kerülgetnie kell a felé szálldogáló fogpiszkálókat meg gerendákat, s így még kényelmetlenebb, még fájdalmasabb a közlekedés. Félhangosan véleményezi is, bár nem társának, inkább csak magának mondja.*
- Én mindig megsérülök! -
*De követi Kaint, s hallgatja a kérdésére kapott választ. Elképed.*
- Hatalmas erő van benne, igaz? Ha felrobban... nagy pusztítást végez. Most árnyékban van. Ha kikerül a napra, meg van az esélye, hogy azonnal robban?-
*Utálta, hogy távolodnak. Segíteni akar, nem hagyhatják itt a tömeget. Azonban már ők is ellenségnek számítanak. Alex erősen gondolkodik, majd végül megszólal.*
-Előbb utóbb el kell onnan vinnünk, nem igaz? Te a hatalmas termeteddel felhívhatnád magadra a figyelmet. Mindenkinek rád kellene figyelnie. Én leszállok valami biztonságosabb helyre, átváltozom, majd kikapom a csomagot. Visszafutok a nyugisabb helyre, onnan pedig elrepülök. Mit gondolsz?-
*Kérdezi lelkesen, ugyanakkor mégis komolyan, s cselekvés készen a nagy sárkányt.*
-Tennünk kell valamit, te is tudod! Méghozzá amilyen hamar csak lehet.-
*Mondja határozottan.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1799
Életkor : 737
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-04-12, 5:26 pm

*Kain, mint látványos és igen könnyű célpont inkább saját bajával van elfoglalva, míg elég távol nem érnek Sterntől. Lehetetlenség észrevétlennek maradni, hiszen minden szem és minden fegyver rájuk szegeződik.
Alex visszakérdezésére a heliokrit erejéről bólint.*
- El sem tudod képzelni, mekkora…valószínűleg az első apró felvillanásra már robbanni fog.
A baj az, hogy már akkor is kerülgették a katonák, amikor még ott voltunk.
Óvják őket az istenek attól, hogy hozzányúljanak!

*Aztán az arany sárkány elhallgat, hogy végighallgassa Alex ötletét.
Végül megrázza fejét. Már sokkal nyugodtabb, de nem sok esélyt lát arra, hogy éppen ők oldják meg a kétlábúak ezen gondját.*
- Én még csak-csak el tudnám terelni a figyelmet, de te is elég látványos vagy, nem csak rám figyelnének.
És mivel már felfedted a külsődet, a fél piac tudja, hogy nézel ki. Megtámadnának, mielőtt a torony közelébe kerülsz.
Nem is beszélve az idő rövidségéről. Percekbe telhetne, mire odaérsz, a katonák már körbevették, valaki felismer….

*Végül elhallgat. Utál vészmadár lenni. Jól tudja ő is, hogy tenniük kell valamit, de Alex külsejét ismerik, míg őt ugyan nem, és talán oda is teleportálhatna, de a kristállyal hogyan tudna elrepülni utána. Mert a várban bárhol hatalmas pusztítást okozna.
A szabad égen felrobbanhatna, vagy valahová kiteleportál az váron kívülre, jó messzire és ott hagyva elteleportál….de az sem működik. Az arany sárkány közben újabb kört tesz a vár felé, miközben gondolkodik.*
- Tennünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 33
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-04-12, 5:46 pm

*Összehúzza sárkány szemöldökét, s mérgelődik, hogy egyszerűen olyan, mintha zsákutcában lennének.*
~ Kell lennie megoldásnak. ~
*Majd újra megszólal.*
-Téged nem ismernek... menj te. És én majd elterelem a figyelmüket. Így nem jó? Hamarosan a nap szöget vált, s nem lesz árnyék, mely óvná a kristályt.*
~Áruló lennék? Ha elmegyek, akkor a kétlábúak árulója vagyok. Ha maradok, akkor a négy lábúaké. De mi van Kainnal? Ő hova tartozik? Nem láttam harcolni. Vajon viaskodik magában, mit is kellene tennie?~
* Kutatva nézte a sárkányt, s szeretett volna belelátni elméjébe, s szívébe. *
-Na? Mit mondasz? Ha meghal az a sok kétlábú, ahogy a sárkányok mondani szokták, akkor én... én nagyon, de nagyon dühös leszek! Mondj valamit, különben esztelenül fogok cselekedni! És nm érdekel, hogy meghalok, vagy mi van...-
*Mondja jelentőségteljesen az aranysárkánynak. Miközben követi, bármerre is szárnyal az.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sydney H. Low

avatar

Hozzászólások száma : 311
Életkor : 27
Munkahely : a világ felfedezendő, kiismerendő részein

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-04-12, 7:11 pm

//a csomag és akik ott téblábolnak//

Sydney érdeklődő pillantásokkal figyeli az őrök ténykedését. Lassan eljutnak tudatáig a körülötte egyre csak erősödő hangok. Mire szétnéz, látja az egyre sokasodó embereket. Láthatóan mindenkit ide vonzott a csillag fénye.
A helyzetben mégis volt valami, ami megkondította fejében azt a bizonyos vészharangot.
Sok a nézelődő, sok a katona. Túl sokan tolonganak már itt. Itt... Egy csomag körül, amit talán csak az istenek tudnának megmondani, mit is rejthet. Bár meglehet, nem szeretnék megtudni annak a kis csomagnak a titkát.
Emlékei között lázasan kutatott, hátha beugrik valami eset, mely hasonlatosságot mutatott a mostanival.
Többek között derengett neki valami egy mágikus pecsétről, mely nagyon régen - még a Nagy háború idején - Lanur seregeinek legnagyobb mágusai által használatos, s igen csak veszedelmes varázslat volt, mely sárkányok százaival végzett.
De azok a pecsétek varázspergameneken voltak, nem pedig valami kis ajándéknak látszó csomagban.
Azonban mégis volt a dolog miatt némi rossz előérzete.
Az egyik katona megelégelhette a találgatásokat, mert úgy tűnt mindjárt neki esik a csomagolás lefejtésének. A lánynak muszáj volt megszólalnia.

- Én nem vagyok biztos abban, hogy ez jó ötlet. Talán meg kellene kérdezni egy mágust, hátha tudna vele mit kezdeni. Korábban láttam erre pár varázstudót. Nem ártana közülük megkeresni valamelyiket. Ki tudja? Talán átkot hordoz az a csomag!

Persze az utolsó mondatát csupán arra szánta, hogy elbizonytalanítsa vele a túlbuzgó katonát, ki talán megijedhetett a Sydney szájából hallottak miatt, mert óvatosan vissza helyezte a csomagot a pad alá, ahonnan előszedték.

- Valóban nem árt az óvatosság. *jelentette ki a halálos csomagot lerakó őr* - Van itt mágus? Valaki kerítsen egy mágust, de gyorsan!

Most már kissé nyugodtabban szemlélte az eseményeket. Tekintete időnként a már ismerősnek mondható sötét köpenyt kutatta, ám sehol nem látta. Elmenni innen meg esze ágában sem volt. Nem bolond és feltűnt neki, hogy a mágus nem merészkedik a közelébe míg katonák vannak körülötte. Hát legyen bármily veszedelmes is az a csomag, ő akkor is it fog dekkolni, s nem mozdul, míg biztonságban nem érzi magát a mágustól.
S, ha tudta volna, hogy sokkalta nagyobb veszélyben volt a csomag mellett, mint üldözője közelében, akkor talán boldogan választja a megszállott varázsló előli futkosást.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kain Namelyr
Arany sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 1799
Életkor : 737
Munkahely : A magam ura vagyok

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-04-13, 1:21 pm

//Alex, majd a kapitányi torony és a környékén lévők//

*Kain lassan közelít közben Sternhez. Még elég távol vannak, s néhány facsoport is akad közöttük. Alex mond valamit. Csak az a néhány katona ismeri az arcát, aki ott volt a bástyán Sadir mellett.
Érzi közben Alex kutató pillantását, de az ő „arca” olyan, mintha aranyba lenne öntve.
Csak aranysárga szemének villanása jelzi, hogy figyel a vörös sárkány szavaira.*
~Milyen gyerek még! „Nagyon dühös” lesz és „eszetlenül” fog cselekedni! Nem mintha ez rám bármi hatást gyakorolhatna….Sem rokona, nem vagyok, sem másképp nem érint a jelenléte. Száműzött vagyok, népem törvényeit sem kell betarttatnom vele, ha megszegi, majd lesz, aki foglalkozik vele.~
- Ne légy gyerek! Azt csinálsz, amit akarsz.
Semmi közöm a kétlábúakhoz, vagy a sárkányokhoz. Sehova nem tartozok.
*Ha ember lenne, még a vállát is megvonná. Őt csupán néhány kétlábú érdekli, akiknek tartozik. Bár szíve mélyén sajnálná a többit is, de ezt a világért sem vallaná be Alexnek.*
- Legyen úgy. Én megoldom a bejutást, te vond magadra a figyelmet, és reménykedj, hogy addig senki nem nyúl a csomagoláshoz
*Ezzel hirtelen dönt szárnyain, majd lebukik és a közeli facsoport takarásában landol. El tudja képzelni, milyen idegesek lesznek ettől a katonák és a többi kétlábú, aki éppen őket figyeli.
Hirtelen már nem is láthatja senki. Landoláskor már villan is egyet, s újra ott áll a sötét mágus, aki oly megalázón távozott a várkapitány színe elől.
Szája már a teleport igéjét rebegi, s a következő pillanatban a torony mögött jelenik meg, halvány köd közepette, melynek túloldalán a csillag által megvilágított pad alatt pihen Furia „ajándéka” Stern népének.
Hallja a tömeg morajlását és mivel elég közel van, hallja a vékony hangot is, majd a katona válaszát rá.*
- Talán átkot hordoz az a csomag!
- Valóban nem árt az óvatosság. Van itt mágus? Valaki kerítsen egy mágust, de gyorsan!
*Ekkor dugja ki fejét a torony takarásából. Azért még jó pár lépésnyire van a csomagtól, de szeme egy pillanatra elkerekedik, ahogy meglátja, hogy az őr épen leteszi a csomagot.
Tudatában van, mitől menekültek meg mindannyian.*
- Itt vagyok!
*Lép közelebb. Fekete, hosszú bőrkabátja, hosszú, fekete haja, hókadt, fehér bőre mind, mind arra utal, tényleg mágus érkezett a helyszínre.
Namelyr előrébb siet, kitárja karjait és úgy lép a tömeg és a katonák elé.*
- Hátrébb, hátrébb! Lépjetek el a csomagtól!
*Reméli, hogy fellépése elegendő lesz, mert fél szemmel már a torony tövébe les, próbálja felmérni, mennyire óvja még a csomagolás a heliokritot.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
avatar

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 33
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
TémanyitásTárgy: Re: Stern   2011-04-14, 12:01 pm

*Nem volt valami szimpatikus Kain válasza. Alex csendben maradt, s elgondolkodott.*
~Milyen jó neki. Ő nem küzd egyik oldalon sem. Én meg mindkettőn. Micsoda káosz. Mintha darabokra szednének, úgy érzem. Pedig én elvileg nem is ide tartoznék. Vadalan vagyok. Kék bőrű, harcos barbár. Nem... nem sárkány... s nem lanuriai... Áhh!~
*Ráz is egyet a fején, hogy elhessegesse a pusztító gondolatokat. Végül megszólal az aranysárkány és beleegyezik a javaslatba. Alex biccent, s elválnak útjaik. Amikor Kain landolt, minden szem rá meredt. Meg akarták támadni, de akkor Alex föléjük szállt, s a levegőbe eresztett egy lángcsóvát. Természetesen nem okozva ezzel senkinek sem semmilyen problémát. Ez cselekvésével gyorsan magára vonta a figyelmet, s már látta is az íjakat, melyek felé szegeződtek.*
~Chö... mikor tanulják már meg, hogy ne ezzel piszkáljanak?!~
*Azonban megjelentek lándzsák is. Bár nem volt már olyan sok. Látszott az embereken, hogy idegesek. Alex nem tudhatja a részleteket, de azt látja, hogy a fegyver raktár lángokban áll.*
~Ejnye, ezt nevezik szívásnak.~
*Vicsorít el gonoszan, mert így nem kerül nagy veszélybe. Azonban nagy baj lenne, ha a sárkányok visszatérnének, mert akkor nincs mivel védekezniük a kétlábúaknak. Ehh, lassan kezdi megszokni a kifejezést.
Kain eltűnt, s megjelent a csomagnál.*
~Ezt hogy csinálta?~
*Bár nem volt ismeretlen a helyzet. Ugyanez volt, amikor a fogadóból megmentette az életét az aranysárkány.*
~Vajon én is képes vagyok rá?~
*A teleportáció izgalmasnak hangzik, csak olyan megfoghatatlan. Gondolataiból Kain ébreszti fel, aki hátrálásra utasítja a népet.*
~Rám nem is volna szüksége... Hé!!~
*Utolsó pillanatban került ki egy lándzsást. Nem tűri tovább. Hozzászól támadójához hallhatón.*
-Te! Láttál engem valaha, hogy bármelyikőtöket is megtámadtam volna? Arra nem emlékeztek, hogy harcoltam pár sárkánnyal?! Hálátlan Csürhe!!!-
*Na erre már biztos, hogy minden szem rá szegeződik.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Stern   

Vissza az elejére Go down
 
Stern
Vissza az elejére 
3 / 20 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 11 ... 20  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Északi szeglet-
Ugrás: