Elonar erdeje

Tárgy: Elonar erdeje 2010-05-03, 9:26 am

*Középvidéken, nem messze a Hajnal folyó jobb partjától, terül el Elonar erdeje. Ezt az erdőt Izra adta hőn szeretett nimfáinak, s valóban, jól látható, hogy a benne élőket mágia is védelmezi.
Aki megpróbál az erdőbe lépni, a furcsa formájúra nőtt fák között félelem fogja el. Nem lehet tudni, hogy vajon csak egy fa áll ott, vagy valaki más nyújtja karját könyörgőn. Az ott egy sötétzöld palást, vagy a fák ágairól lógó indák sűrű tömege.
A rémületes erdő szinte mindenkit távol tart a nimfáktól, így óvva őket az avatatlan szemektől.*

Elonar erdeje Elonar_erdeje_by_stixion-das9oda

Az erdő sűrű koronái jótékony sötétségbe burkolják az ágak között megbúvó házikókat. A fák ágai élő hidakat alkotva tekeregnek a több évszázadot megélt fák között, összekötve a parányi házikókat, hogy könnyű átjárást találjon egymáshoz az erdei népség. Még egy avatatlan szemnek is feltűnne első pillantásra, hogy ennek a nem mindennapi látványt nyújtó alkotásnak a hátterében komoly varázslat áll.
Ebben a fák között megbúvó kis faluban élnek az erdei nimfák, kiket Elonar úrnő irányít.
Egy ház kimagaslik a többi közül, ám még az sem hivalkodók, ugyanúgy illeszkedik a faluba, mint a többi. Ez Elonar palotája.

Elonar erdeje Nimfa_falu_by_stixion-d9owhm6

//Valamilyen oknál fogva törlődött a Mesélő leírása, ezért kénytelenek voltunk ide újra feltenni. Lanuria vezetősége//

Jócskán maga mögött hagyta már a szántóföldeket, de a biztonság kedvéért még vissza visszanézett, hogy biztosan nem látszik már a sötétlő mező. Szülei óva intették, hogy amíg a faluban vannak, ha lehet ne kerüljön a falusiak szeme elé, de fogságra sem akarták ítélni, így bár féltve, de ma reggel édesanyja csak elengedte. Három napot így is a házban kellet töltenie az eső miatt, s még egyet azért, hogy az idő közben megfázott bátyának nyújtson támasz, bár leginkább csak piszkálták egymás. Legalább nem unatkoztak. Reggel még olyan tervekkel indult el, hogy a kis folyónál majd elüti az idejét, de mikor rájött, hogy barátai vagy is volt barátai is előszeretettel jártak oda változtatott az útirányon. Ugyan mindig kirázta a hideg, ha a göcsörtös fákra nézett, de csak egy jó órácskára volt a rémpofa erdő, ahogy azt maguk között hívták. De mára megteszi és nem feltétlenül kell neki beljebb menni, elég csak a peremén odalogni, bár akadt valami,amit kifelejtett.
Kezét üres gyomrán nyugtatta, miközben az nem átallott egy hangos kordulással hangot adni nem tetszésének. ~ Igen, talán még sem lett volna olyan rossz ötlet felmarkolni néhány kalácsot .. vagy legalább inni egy bögre tejet. ~ De csak kellet felidéznie a ma reggel őt is keltő ínycsiklandó illatot, már is összefutott a nyál a szájában, de késő bánat. A finomságból mire hazaért úgy sem marad semmi, mivel az ikrek hírhedtek feneketlen bendőjükről, de végtére is kint van a természetben és még csak azt sem mondhatja el magáról, hogy nem tud hova nyúlni ha éhes. Persze a savanykás szamóca fele annyira sem lelkesíti, mint a lekváros kalács .. fejét rázza, űzve el ezzel a kalácsok szellemképeit és megindítva vadászatot a már említett erdei után. Közel sem bánna, ha mondjuk vadmálnára akadna, vagy valami édesebbre, de nem fog válogatni.
~ Ijesztő ez az erdő, nem is tudom mi vagy talán ki formálta ilyenre ezeket a fákat. De vagy nagyon mogorva kedvében volt, vagy csak szörnyű az ízlése. ~ Megállt egy fával szemben, törzsére ugyan is az áhított gyümölcs indái tekeredtek és a levelek alatt rejtőzött is néhány feketéllő szem. Egyenlőre azonban még nem tudta eldönteni, hogy merjen e közelebb menni és ahogy ráébred gondolataira kis híján fel is nevet, elvégre ő egy igazi sárkány és fél egy fától. Most biztosan kinevetnék, talán még jogosan is elvégre nem lehet mindenre az a mentsége, hogy gyerek. Szigorúbban méri fel a fát és előre lép, lassan, de ideje mint már említve lett, van. Néhány perc múlva már ujjai közt vannak a leszakasztott szemek, mik közül már egyet be is kapott. De érettségre utaló színe ellenére sem lehetett túl édes, Sou fanyarú arccal lépett tovább, alig figyelve arra, hogy valamivel beljebb evickél az erdőben. ~ Azt hiszem, inkább megtartom végszükség esetére .. Elég elhagyatottnak tűnik ez az erdő, talán itt kellet volna gyakorolnom és akkor most semmi baj sem lenne, de .. ezen nem fogok keseregni. A legrosszabb esetben legfeljebb világot látok és talán találkozom még olyanokkal, mint én. ~ Jellemzően nem borúlátó, de gondolataiból egy felröppenő madár zökkenti ki, megijedt, de aztán vágyakozva figyeli a tollast, ahogy az ágak közül az ég felé tart. Milyen jó is odafenn!

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-05-11, 9:43 am

Ahogy egyre több időt töltött el az erdőben, valahogy annál jobban, könnyebben barátkozott meg a fák arcszerű torzulatával. Sőt, némelyiket még egészen leleményesnek, bár szépnek azért nem tekintette, de legalább javított valamicskét a kedvén, hogy az amúgy hátborzongató hely már nem is borzolja az idegeit. Néha még a szemét is le hunyta, hogy egy kicsit egyéb érzékeire támaszkodva is bóklásszon. Ez valahogy mindig is feltűnt neki, hogy minden előbb hall meg és előbb is érzi meg az illatokat, szagokat, most viszont már tudja, hogy ez nem véletlen és használnia is kell. Bár azon nem gondolkozott el még, hogy sárkányként mennyivel él tovább majd, mint szülei és testvérei. Ugyan e gondolatra összeszorult a gyomra, nem akart egyedül maradni, meg hát mit is kezdhetne ő a világban. Nem jeleskedik semmiben, vagy is abban jeleskedik, hogy kifejezettebben nem ért semmihez és ott van még a múltja. Azt sem tudja egészen pontosan hány éves és mit tanítottak meg neki vérszerinti szülei, bár néha csinált furcsa dolgokat, de erről senkinek sem beszélt, még a végén kiderül, hogy a sárkányok között sem épelméjű. De ezt honnan is tudhatná? Magán kívül még egyel sem találkozott.
Nagyot sóhajtva ír le egy félkört, ezzel fordulva vissza a tisztás irányába, valahogy a fák alatt egész hűvös lett s most inkább a Nap melegét élvezné, sőt ennél merészebb terveket forgat fejecskéjében. Ide a kutya sem jön, maximum a farkas, tehát tehet szabadon azt amit szeretne, példa képen akár át is veheti tollas jelmezét. Igen, amióta sikerült visszanyernie ezt a formáját időnként nem kis kényszert érez arra, hogy élvezze a bolyhos felhők társaságát, a szikrázó kék ég tisztaságát és azt az érzést, amit eddig el sem tudott képzelni, hogy mennyire felemelő lehet. De a vissza út gáncsokban teli, szövevényes bozót és már az első karcolások után rájött, hogy nagy kalandozásában bizony messze nem arra indult kifelé, amerről jött. Ám nem tévedt el és nem is beljebb halad, ezt nem tudta, inkább csak érezte és általában megérzései ritkán hagyták cserben, így magabiztosan haladt előre.
Bár jó néhány tüske marasztalni szerette volna, de nem tehettek semmit, egy felnőtt valószínűleg nehezebben fúrta volna magát keresztül a természetes akadályon, de ő elég nyeszlett ahhoz, hogy komolyabb tortúra nélkül egész olcsón megússza. Alig háromnegyed órájába került újra az erdő szélére kerülnie, de persze nagy megkönnyebbüléssel inkább futott, mint sétált a rétre, vagy mezőre. A meleg levegő is hírtelen ölelte körbe, talán egy kicsit el is vakította a fényes korong a félhomály után, mert nem vette észre a lába elé vetődő ágat futtában. Nem is csoda, hogy alig szívdobbanásnyi idő múlva a fűben nyekken, szemét is szorosan összeszorítva, de nem kezd el sírni, nem ütötte ő meg magát annyira s amúgy sem szokása pityeregni. Inkább csak mérgesen villannak szemei, ahogy a bűnösre néz, de hamar megenyhül és most, hogy szeme hozzászokott a világossághoz körbe is néz. Érezte ő, hogy a fű magasra nőt, neki még néhány szál a derekáig is elér, akad a magasabbak között már egészen elsárgult is, de van jócskán harsogó zöld, itt-ott tarka virágokkal hímezve. Egyszóval szép a látvány.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-05-18, 8:20 am

//Eclair//

*Épp semmi teendője nem lévén, Roober idejét múlatja. Nem is sárkányként, nem is emberi alakban, egy sokkal magasabb, fizikai érzékekkel felfoghatatlan formában van jelen. Oly formában, mely együtt él a természettel, lényén át, meg átfolynak a teremtett világ energiái, rezgései.
Ebben az isteni formában nincs idő, nincs múlandóság, részben, de csak részben, most át is látja a dolgok menetét. Élvezi annak érzetét, hogy sejtheti a dolgok okait, hiszen látni nem láthatja, ahhoz neki nincs hatalma. Ritalea lehet az, ki ilyen dolgokban otthon van.
Az ő lénye csupán sejtéseket, érzéseket fog fel.
A tudása is hibádzik ebből, ami Adama isten kezében van. Eme két alapvető dologból a sejtések maradnak neki, ösztönei, anyagon túli érzékei, melyekkel tapogathatja a világban lüktető energiák folyását.
Elonar erdejét is látja, és megérzi egy másik istenség jelenlétét.
Elmosolyodik, mikoron felfedezi, s úgy is dönt, visszatér anyagi keretek közé.
Halvány fénycsík jelenik meg, majd egy fán alakot öld egy emberi lény.
Legalábbis annak tűnik. Hosszú, fekete haja hátát verdesi, fényes tekintete a fura alakú fákat szemléli. Amin ül, az is mintha egy groteszk lényt formázna és hogy, hogy nem, épp annak kéz formájú ágára sikerül érkeznie.
Nem tervezi, hogy belép a nimfák városában, hiszen tudja, hogy azt rejti eme erdő, s a groteszk alakzatok is arra szolgálnak, hogy távol tartsák a gyengébb szívű, s olykor tudatlan lényeket a természet hajadonjaitól.
Fejét forgatja, majd megállapodik, s szemét becsukva inkább csak érzékeire hagyatkozva várja, hogy megérkezzen istentársa, kit megérzett az anyagon túli állapotban.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-05-20, 1:53 pm

*Eclair érkezett a Nimfák erdejébe, mivel így is hívják e helyet. Az elfeken kívül a nimfák tetszenek neki legjobban. Azon is gondolkodik ,hogy..vagy várjunk csak. Semmin sem gondolkodik, csak érzez. Érzi, hogy egy emberi, vagy inkább isteni lény van a közelben. Hirtelen meglátja az istentársát és közelebb lépet hozzá elf alakban.*
-Szia! Eclair vagyok! Gondolom ismersz!
Te meg Robin? Roober? Vagy mi is? Bocsi nem vagyok jó az emlékezet próbákban.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-05-20, 4:39 pm

*Roober a földet szemléli a fa előtt, aminek az ágán ül. Eclair jelenik meg ott, igaz nem isteni alakban, hanem elfként. Régen találkozott már vele, nem is itt, Lanuriában, távol ettől a földtől és talán távolabb is annál, hogy az itteniek akár fel tudnák fogni. Nem veszi számításba a vízesést, hiszen onnan épp akkor tűnt el, mikor ő felfedte volna magát.
Kissé megrökönyödik, hogy az istennő nem emlékszik rá.
Másodjára azért eltalálja a nevét.
A sárkány istenség leugrik a kéz formájú ágról. Lábai puha huppanással érnek földet az avaron. Könnyű, világos vászonruhájába belekap a szél egy pillanatra, de aztán el is csendesül. Közelebb lép az elfek istennőjéhez.*
- Eltaláltad, Eclair. Annyira azért nem rossz az emlékezeted.
*Teszi hozzá mosolyogva. Ő maga emberi külsőben leledzik épp. Világos szemei is mosolyognak. Régen találkozott már magafajtával. Valahogy az utóbbi időben elkerülte az isteneket.*
- Hogy telnek napjaid, istennő?

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-05-21, 3:09 pm

Eclair elmosolyodott.
-Istenien! Feltehetek egy furcsa kérdést? Neked mi a kedvenc elemed? Talán a tűz a sárkányok miatt? Talán a víz a kékséged miatt? Vagy talán a levegő a repülésed miatt? Talán a föld, az erdő iránti szereteted miatt?
Tette fel a kérdéseit Eclair, majd felvette isteni alakját. Isteni alakjában fény vette körül. A haja szőkés fehéres volt, és egy elég érdekes ruha volt rajta. Az arca gyönyörű volt. Benne van az első kettő-ben a világ legszebb istenei között. Na de persze, azért nem a szépség istennője.
-Máma kicsit őrült napom van. Fáradt vagyok. Te hol szoktál pihenni?

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-05-21, 4:20 pm

*Roober meglepődik egy kissé a kérdésen.*
- Voltaképpen sosem gondolkodtam azon, hogy melyik elem is a kedvencem. Mindegyiket másért szeretem, ami csak rá jellemző. A tüzet azért, mert meleget ad és erő van benne, a vizet azért, mert gyógyít, tisztít, és mindig megtalálja az útját, a levegőt a szabadság érzéséért, amit sárkányként átélek, a földet az életért, ami belőle sarjad...de mind közül talán a levegő a leginkább kedves.*El is felejtette már, milyen amikor egy másik istennel társalog. Hamar leveti ő is emberi alakját és felveszi az istenit, melyben kitűnik karcsú alakja, ereje, és fényessége. Mint minden istennek, neki is ez az alakja a legkevésbé megfogható. Ruhája valahol átmenet a festés és az öltözet között. Sárkánymotívumok díszítik, mégis kényelmesnek hat és szellős. Az erő és a fényesség csak úgy sugárzik belőle. Nincs halandó a közelben, kinek értelme is van, így könnyedén mutatkozhatnak így is, bár könnyen lehet, hogy az értelemmel bíró lények többsége észre sem venné őket, hiszen már egy magasabb létsík lényei ők, kik kedvükre közlekedhetnek síkok és világok között.*
~Máma..~*Ízlelgeti a szót magában*~...kissé tájszólásosan hat..~*Kíváncsi lenne, hol találkozott vele Eclair.*
- Van úgy, hogy a világ dolgai engem is kissé megviselnek, kifárasztanak. Itt van például egy arany sárkány, kivel terveim vannak, de eme terveket akaratával egyenlőre keresztül húzta. Sebaj, az idő csak elodázni képes a végzetet, nem semmissé tenni. Szabad akarata szerint halogatatja, amit elkerületetlen, de végül szembe kell majd néznie tetteinek következményeivel.
Visszatérve kérdésedre, engem az is pihentet, ha valami mást csinálok. Leülhetek egy napsütötte mezőn, elvegyülhetek Tarsis kereskedői között, vagy csak repülhetek a tiszta égben. De pihentet az is, ha istani alakban mutatkozom, hol nem érhetnek el a halandók világának gondjai.
Jut eszembe...halandók...mi van azzal az elffel? Azzal az Edwarddal..?*Teszi hozzá némi vidámsággal a hangjában.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-05-22, 7:26 am

Eclair elmosolyodik. ~Edward milyen régen láttam. De szerintem mát nem is emlékszik rám.~
-Hát, csak egy fellobbanó szerelem volt. Már nem érzek iránta semmit!
-Lenne még egy kérdésem! Istenek között lehet házasság?
Tette fel ezt a nyugtalanító kérdést.
-Na tessék, még a szerelem istenének is jó lennék! Hahaha!
Nevette elmagát, majd leült a földre, törökülésbe.
-Nos igen, nem éppen én vagyok a legértelmessebb isten!
Mondja az öngúnyolódást, egy félmosollyal megvetve.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-05-23, 4:33 pm

*Roobernek a meglepetéstől tátva marad a szája.*
~Házasság? Ez nekem új....Nemrég még Edward volt terítéken. Te aztán gyors vagy, Eclair!~
- Házasság? Én még ugyan nem hallottam ilyenről, dehát miért is ne lehetne?
Talán kiszemelted valamelyik istent?
*Elgondolkodik kicsit, majd ismét megszólal.*
- Szerintem tökéletesen megfelel neked az elfek istennője hivatás. Hiszen leginkább őket szereted, nem?
*Már ő is nevet és lenéz a törökülésbe helyezkedő nőre. Iróniája nem fogja meg, de azt sem hagyhatja, hogy egy istenség ilyesféléket gondoljon magáról.
- Szerintem olyan értelmes vagy, mint bármelyik másik isten. Talán csak Adama isten okosabb mindőnknél.
*Teszi hozzá csendesen, hiszen ismeri régről a tudás istenét és tisztában van elméjének erejével is.*
- Visszatérve az elemekre, gondolom, neked a föld elem a kedvenced, hiszen az kötődik az erdőkhöz, néped kedvenc tájeleméhez talán a leginkább.
Magadat pedig ne gondold kevesebbnek, mint bármelyik másik istent, hiszen mindőnk másban jó és így egészítjük ki egymást.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-05-24, 4:45 pm

*Eclair elmosolyodott.*
~Gyorsan befojásolható vagyok, és hülye. Ne tagadd kedves Roober. Hisz már megint szerelmes vagyok. Hogy kibe? Beléd! Befolyásolható isten vagyok. Bocsánat.~
*Folytak Eclairba a gondolatok. Most ebbe a kedves udvarias istenbe szeretett bele. De ezt próbálja visszatartani. Ugy sem lenne igazi szerelem mert Roober nem viszonozná.*
-Köszönöm a kedvességed!
*Mondta, félmosolyal. Látszott rajta ,hogy elpirult. Izgatott lett. Akár egy paradicsom.*
~A végül lázas leszek.~
-Igen, szeretem a földet! A földet és a vizet! Bár a szelet is, hisz gyorsaságot is ad Elfeimnek! És az éltető tűz. Nem tudok dönteni.
*Mondta, majd fejében a tűzről a szerelem lángja jutott eszébe.*
~Istenem. Mi lesz velem.~

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-05-25, 1:52 pm

*Csak mosolyog Eclair szavaira. Az istennő pirulását másik kérdésének tudja be. Igaz lehet, hogy Edward már elfelejtetett, mert mikor őt felhozta, az nem okozott színeváltozást Eclairen. Bár reméli, hogy a medált, melyet az elfnek adott, nem felejtette el, mert kötelezettséget vállalt vele a halandó felé.*~ Van egypár isten, akik közül válogathat. Ott van példának okáért Alseran, a fény istene, vagy a Nap istene, de ha szereti a lázongókat, akkor tökéletes választás számára Haleran, a káosz istene.~
- Nem könnyű a sok elem közül választani egyet, hiszen együttesen alkotják a teremtett világ alapjait, egy nélkül sem lenne a világ olyan, amilyen.
Így vagyunk, azt hiszem, mi, istenek is. Mindőnkben van valami, ami a többiekben nincs meg. Bár a halandók annak hisznek minket, nem vagyunk közel sem tökéletesek, csupán többek valamivel náluk. Ki tudja, talán a halandók is idővel eljuthatnak a lét olyan szintjére, melyet ma mi, istenek töltünk be. *Még messzebb is vitte volna a filozofálgatásban, ha észbe nem kap, hogy hangosan teszi, és hogy társasága is van.*- Bocsánat, azt hiszem, kissé elragadott a hév, ritka eset, hogy másik istennel találkozok és ez általában inspirál.
Remélem, nem untatlak...
Merre mész majd tovább? Arra gondoltam, nemsokára elnézek az Istenek mezejére.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-05-28, 7:02 am

*Eclair arca még mindig piros. Hirtelen cselekszik aztán elmegy. Eclair feláll odafut Rooberhez, megöleli, majd hátralép, kacsint egyet rá, és különleges képességével porrászedve eltűnik.*
~Ha ebből nem jön rá, akkor nincs esélyem. De akár egy csókot is nyomhattam volna az arcára. Na mindegy. Majd legközelebb.~
*Gondolta magában, majd elindult a nimfák városába, egy egyszerű nimfa alakban.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-05-28, 2:17 pm

*Eclair nem válaszol, csak továbbra is piruló arccal odasiet Rooberhet és megölelve őt kacsint egyet, aztán eltűnik.*
- Na de…*A sárkányistenség hüledezve áll, nem tudva, mire is vélje az iménti jelenetet. Maga az ölelés nem volt ellenére, ám annak oka rejtve marad előtte. Többször ölelte már át halandó is, szeretetét kifejezve ez által.
Lehet, egy kicsit túlságosan is elvont a gondolkodás ahhoz, hogy ezt a gesztust mire is szánta az istennő. Legtöbbször még a halandók gondolatait sem olvassa, igaz, nem is akarja, de istentársaiét talán nem is képes. Sosem próbálta, így nem is tudhatja, a szimpla logika diktálja neki ezt.
Talán ki tudná deríteni, merre is menekült előle az istennő, de nyilván azért tűnt el, mert nem akarja, hogy kövesse.
Legalábbis Roober így okoskodik.
Maga az ölelés nem volt ellenére, ám annak oka rejtve marad előtte. Nem marad ott tovább állva, visszaváltozik emberré, immár ugyanott, ahol először megjelent.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-06-11, 2:56 pm

*Lust Elonar erdejében sétált. Keresett valamit, de nem tudta mit. Csak érezte, hogy nemsokára megtalálja. A fák tekintetükkel követték, ahogy köztük sétált-.Óvatosan lépkedett, nehogy egy rossz lépéssel halálos ölelésbe burkolózzon egy fával. Ez az erdő sok mindre képes. Aztán suttogást hallott, mintha beszélgetnének, de nem értette. Kíváncsi lett, vajon ki lehet itt, ahol a madár sem jár?
A hang irányába igyekezett, és egy bokor mögül megpillantott egy csodás fekete hajú idegent.*
~Na ez igen!!!!!!! Ez a pasi.......na az ilyenekkel tuti nem stimmel valami. Most akkor odamenjek vagy ne? ~
*Mély lélegzetet vett, és kilépett a bokor mögül.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-06-11, 5:04 pm

*Roober még mindig Eclair furcsa eltűnésén morfondírozik a fa kéz alakú ágán ücsörögve. Gondolataiból valakinek az érkezése rángatja ki. Olyannyira elmélyedt az elmélkedésben, hogy még csak nem is érzékelte a közeledőt, egészen addig, míg végül kilépett a bokrok takarásából.*
~Még jó, hogy nem isteni alakban voltam épp. Jó lesz máskor vigyázni. úgy tűnik, még a legelhagyatottab helyeken is felbukkanhatnak halandók.~*Minden esetre furán mutathat az ágon ülve és a lábát lógatva, így egy könnyed mozdulattal ellendül tőle és egy pillanattal később már újra a puhán landol az avaron, majd az érkező láthatóan elf nőre szegezi világos tekintetét.
Egyenesen, határozottan néz rá, krémszínű, könnyű anyagból szőtt ruházata pedig egészen kiemelő az erdő árnyas képéből.*
- Üdvözöllek, idegen! Mi szél hozott ebbe az elhagyatott erdőbe?
*Kis szünetet tartva megáll, majd eszébe jut, ogy időszerű lenne egyúttal jól nevelt ember módjára be is mutatkozni a hölgynek*
- Milyen udvariatlan vagyok! Holar Sulizar vagyok.
*Mondja ki hangosan az első nevet, ami eszébe jut.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-06-12, 1:54 pm

*Helna elindul Elonar erdejefelé. Ami érdekes mert csak egy érdekes köd mejből Helna lépet ki, mint ember. Mikor haja hogy beszélgetnek akkor a hang irányába ment. Mikor odaér csak ennyit mond. -Üdvözlet nektek Zafira Morgen vagyok.És önök?*Na persze nem mintha isteni társát nem ismerné meg, de az elf előt nem fedi fel isteni kilétét. Ha csak a szépsége még Zafira ként nem leplezi le. Ezt a szép séget sogha nem vette len, imád szép lenni. -Mi szél hozta ide önöket?*Kérdezi majd mosolyog, rajrta egy egyberészes vörös ruha van. Ami kiemel azokat a misztikus szemeit.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-06-12, 9:01 pm

*Lust meglepetten nézett az idegenekre. Mosolyogva, de gyanakvóan nyújtotta kezét feléjük.*
- Üdvözöllek benneteket! Lust vagyok. Elf. Nyomokat követek. Tarsisban eltünt egy kislány, a nyomát követtem, de elvesztettem itt, az erdőnél. Tanácstalan vagyok. Nem láttatok valami szokatlant?
~Bár szokatlan ez az egész. Miért tünt el az a kislány.......nem értem. A nyomok meg felszívódtak.~
*Zavartan pislog a két másikra. Fogalma sincs, hogy kik is ők valójában. Talán akkor nem mutatná ki, hogy mennyire elkeseredett, hogy tanácstalan.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-06-14, 1:20 am

*Roober az érkező nő mellett megérzi a közeledő istenséget is. Már nem lepődik meg rajta. Úgy gondolta, eltölt egy kis időt itt egyedül az erdőben, csendben, nyugalomban, ám azóta már két istenség és egy titokzatos efl nő is meglepte ebben.
Előtte nem álca az istennő álcája, nyomban mögé lát és tudja is, hogy Helna érkezett.
Minden esetre. Nem jelzi felé ismertségét.
Közben elfogadja az elf felé nyújtott kezét. Kellemes, nőies kéz, ám szorításából érzi, hogy erő is akad benne elég.
Nem csupán egy mezei elffel akadt dolga.
Hamarosan, bemutatkozásakor már részben válaszra is lel Lust szavaiban meg sem fogalmazott kérdéseire.
Ám fejét kénytelen szomorúan csóválni felé, hiszen két istennőn és rajta kívül ezen elhagyatott erdőben semmi szokatlant nem látott.
Azon kívül pedig ilyen mélyen nem folyik bele a halandók életébe. Talán Ritalea tudná a választ az elf kérdéseire, de őt ismerve a sárkány istenség gyanítja, ismét csak rébuszokat kapna, s azokat nem olyan egyszerű megfejteni.*
- Sajnos semmi szokatlannal nem találkoztam, de remélem, hogy hamarosan rálelsz a gyermekre, akit keresel.
*Közben Zafira felé is fordul.*
- Holar Sulizar vagyok. Csupán az erdő csendjére vágyva üldögéltem itt, mikor Lust kilépett a tisztásra.
*Közben azonban gondolatai még a Lust által keresett gyermek körül járnak.*
- Hadd kérdezzem meg…talán a te gyermeked a kislány? Hogyan tűnt el?

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-06-14, 8:03 am

*Helna csak bólint majd így szólt. -Nem nem énse tudok semit a gyermekről.*Mondta majd halgatott. Kicsit szétnézett majd Roobert mell lép. Nem volt kedve ott álni,sokkal kellemesebb ha isteni társávalállhat. Persze lehet hogy csak azért mert szereti a sárkányokat,és maga a sárkányok istene lenyűgözi. -Holar meglep hogy egy ien férfi egy eféle hejen van. Nem sűrűn szokott itt leni gondolom.*mondta majd az elf nőhöz fordul.-Remélem meg találja a gyermeket.*Mondta majd halgat.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-06-14, 9:44 am

- Véletlenül tudtam meg,hogy eltűnt. Azt beszélik, hogy több gyermek veszett már el, és valamilyen fekete mágiához gyűjtik őket. De bizonyosságot még senki sem szerzett. Ezért indultam ez után a gyermek után. Hátha sikerül valamit kiderítenem. Csak megakadtam. Reméltem, hogy segíteni tudtok. De úgy tűnik a szerencsém elhagyott. Csak remélhetem, hogy újra a nyomára bukkanok. * Tárta szét kezeit Lust.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-06-14, 1:51 pm

- Zafira, van, hogy az ember egy kis nyugalomra vágyik a világ sodrása helyett. Ebben az erdőben meg lehet találni. A nimfák nem zavarnak, más meg ritkán jár erre. *Közben figyel az elfre is. A mágia sötét oldala mostanában egyre nagyobb teret nyer Lanuriában. Talán ideje lenne az isteneknek is tartani erről egy kis megbeszélést, hiszen bár rájuk nincs hatással a mágia azon szintje, mégis a világ sorsát egy idő után komolyan befolyásolhatja.
Gyermekek elrablása pedig, ha úgy van, komoly tervre vall, hiszen ritka esetben használnak fel ártatlan kicsiket sötét céljaikra a mágia ezen ágának használói. Roober kissé elgondolkodik Lust ügyén, de nem jut használható eredményre.*
- Sajnálom, Lust, ebben nem tudunk segíteni. Bár Elonar erdeje nem épp a legalkalmasabb hely az ilyesféle üzelmekhez, hiszen ez a nimfák birodalma. Ők pedig nem szívelik az ártó szándékot.
Hamarabb el tudom képzelni a sötét fenyvest, vagy más hasonló jellegű helyeket, mik befogadják a hozzájuk hasonlóan romlott szándékú lényeket.
A helyedben inkább arrafelé kutakodnék.
Ám mégis, a nyom ide vezetett?

//A nevem Roober, t betű nélkül! //

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-06-15, 2:59 pm

- Sajnálom Holar, a nyomok egyértelműen erre vezettek, talán csak errefele került valamiért az elkövető. Igazad lehet, a lényeg valószínűleg a sötét fenyvesnél lehet. Azt hiszem, elindulok arra, remélem siker koronázza a próbálkozásomat.
Köszönöm, hogy meghallgattatok! További szép napot nektek!
*Lust elköszönt, majd néhány lépés után visszapillantva rákacsinott Rooberre.*
~Micsoda pasi.......kár, hogy nincs idő ismerkedni.~
*Majd eltűnt a bokrok között.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-06-15, 9:51 pm

*Helna mellett állva figyeli a távozni készülő elfet. Nincs gondja az istennővel, de most társaságára sem vágyik különösebben.
Úgy érzi, talán dolga lenne ama ártatlanok védelme, kikről a jövevény mesélt.
Kissé elmélkedik azon, hogy a nyomok talán mégsem hazudnak, akkor pedig lehet, szót kellene váltani az itteni nimfákkal, kik szinte egyként élnek az erdővel, s annak lényeivel.
Ha valaki, ők tudhatnak a dolgok tényleges állásáról.
Beszélni kell velük.
Közben Lust a Sötét fenyvest emlegeti, s Roobernek az az érzése támad, hogy bizony a nő nem ismeri a titkát annak az erdőnek.
Kissé későn is kap észbe, de még reagál, hátha utolérheti szava a bokrok között áthatolva a távolodó fejvadászt.*
- Lust, egy pillanatra még! A fenyves...
*Hangja elhal, nem tudva, hogy a tünde meghallotta-e szavát.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-06-16, 1:59 pm

*Lust gondolataiba merülve indult a fenyves felé. Fogalma sem volt, hogy milyen hely is az, de a neve alapján és amiket hallott róla nem valami bizalomgerjesztő lehet. Legszívesebben nem ment volna arra, valami belső erő arra késztette, hogy inkább gyorsan a másik irányba induljon, és bármi mással kösse le az idejét. A kislányra gondolt, és nagy levegőt véve tovább haladt. Aztán mintha a nevét hallotta volna. Megállt, hátrapillantott.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-06-16, 2:20 pm

*Roober, vagyis Holar otthagyja Helnat és tesz pár lépést bokrok között. Lépteivel az aljnövényzetben szándékosan kisebb zajt csak, olyat, amilyet csak emberi léptek okozhatnak. Ág reccsen talpa alatt és meg-megroppan az avar is.
Nem sokkal később megpillantja a tétovázó elfet.
Mosolyogva lép elé.*
- Jó, hogy utolértelek, Lust. Csak aggódtam, hogy olyan helyre indulsz, amiről nem tudsz semmit. A Sötét fenyvest egy szörnyű hábórú és az ott élő boszorkány, bizonyos Hëmyl tette átkozottá.
Ha oda belépsz, az életeddel játszol. Mondják, hogy a boszorkány ereje oly hatalmas, hogy megölte vele az ott csatázó sárkányokat is, kik háborgatták nyugalmát.
S beszélik azt is, hogy megöli, ki oda téved, s felfalja utána.
Bomlott lelkű nőszemély, az biztos, de sajnos ehhez a bomlott lélekhez nagy erő társul.
Ha oda tartasz, légy óvatos!
Másrészről pedig gondolkodtam, azon, hogy ha a nyomok ide vezetnek, talán meg kellene kérdezni az itt élő nimfákat. Ők mindig tudják, mi történik az erdejükben.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-06-16, 2:35 pm

- Köszönöm Holar. Azt hiszem megfogadom, amit mondasz. Kérdezzük meg a nimfákat, már, persze, ha velem tartasz. Ha mégsem, akkor kérlek segíts, hol találom meg őket, hogy megkérdezhessem.
*Az igazság az, hogy Lust nagyon örült Roobernek. Egyetlen porcikája sem kívánt a fenyvesbe menni. Örült, hogy más lehetőség is akadt, és talán ez is nyomra vezet, és legalább addig is Roober mellett lehet, mégha nem is történik semmi, talán egy jó barátra tehet szert, vagy tanulhat új dolgokat. Remélte, hogy a férfi vele tart, de attól sem riadna meg, ha mégsem. Minden jobb a fenyvesnél...*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-06-16, 9:10 pm

*Roober csendesen hallgatja a lány szavait. Kissé elmosolyodik, hiszen ő nem arról beszélt, hogy közösen beszélnek majd a nimfákkal.
Ám végül miért is ne? Úgy véli, talált egy újabb halandót, akivel törődhet egy keveset.
Lust barátságos szavai amúgy is érző szívű lényről árulkodnak.*
- Azt hiszem, nincs is most más dolgom.
*Tűnődik még kicsit, csak hogy húzza az időt. Csupán nem akarja, hogy úgy tűnjön, túl könnyen döntött.*
- Tudom az utat hozzájuk, kövess, kérlek. Az erdő fáitól nem kell tartanod. A kísérteties formák arra szolgálnak, hogy a gyenge szívűeket távol tartsák a nimfáktól.
Izra így őrzi teremtményeit az avatatlanoktól.
*Ezzel félrehajtja az egyik bokrot és elindul kelet felé. Reméli, hogy Lust sincs nagyon lemaradva mögötte.
Mozgása most ismét könnyed, s nem ejt felesleges zajokat. Abban azonban biztos, hogy a nimfák népe már értesült ittlétükről, s készül az idegenek fogadására.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-06-17, 8:42 am

*Lust örül Robber szavainak. Még soha nem találkozott nimfákkal, nem igazán ismeri ki magát errefelé. Nagyon jól jön a segítség, egyedül egy kicsit esetlennek érezte magát.
Kelet felé haladnak. Roober előtte szinte suhan, lépteit alig hallani. Lustnak szednie kell a lábait, ha lépést akar tartani társával. Csodálkozik is, hogy lehet ez, hogy egy halandó ilyeneket tud? Vagy mégsem az, akinek vallja magát? Ezeket a gondolatokat inkább elhessegeti magától. Nem néz ki rossz embernek, nem érez semmi rosszat vele kapcsolatban. Reméli nem csapják be az érzékei.
Csendben követi Roobert, miközben a gondolatai csak úgy cikáznak a fejében.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-06-17, 2:05 pm

*Egyre mélyebbre vezeti Lustot az erdő mélyére. Csak ő ismeri az utat, s mivel igéretet tett a nimfáknak, s Izrának is, hogy nem fedi fel másnak, így olyan kacskaringós úton mennek, amilyenen csak tudnak.
Több kerülő után végre kibontakozik előttük valami.
Megváltozik az erdő, s a fák ágai egymásba fonódnak. Nem sokára ezek az ágak képezte hidak között megjelennek az első kis házikók is, s fény derül az ágak rejtélyére is. Az erdőben megbújó kis város lakói, az erdei nimfák le, s fel közlekednek rajtuk és szemmel láthatóan már kíváncsian várták a jövevényeket.
Nem zavarják azonban őket, miután egy eléjük siető nimfának Holar tenyerébe helyez valami apró kis tárgyat.
Rövid időn belül az előbbi lány vissza is tér, s int a két vendégnek, hogy kövessék.
Egy kör alakú terembe vezeti őket, ahol egy trónszéken ülve maga az úrnő várja őket.
Holar meghajolva üdvözli a fekete hajú szépséget, kinek szépsége túlszárnyalja a rúnákkal díszített trónszékét is.*
- Üdvözöllek, Elonar úrnő. Holar Sulizar vagyok, ő pedig egy kedves elf vándor, Lust.
Segítségért folyamodunk hozzád.
Engedd meg, kérlek, hogy a tünde előadhassa neked jövetelünk okát, hiszen voltaképpen ő ismeri az egész ügyet.*Majdnem észrevétlenül eközben Elonar úrnő is meghajol trónszékében ülve az istenség előtt. Jól tudja, hogy ki érkezett hozzá, már akkor tudta, mikor a nimfa behozta neki a kis sárkány szobrocskát, szemében két smaragddal. Egyezményes jel ez, mely Roober istenséget jelöli, s meglepetése még nagyobb volt a fehér ruhás férfi és a tünde nő megérkezésekor.
Mindebből azonban arcán semmi nem látszódott, csupán szemei csillogtak kíváncsian.
Kíváncsian, hogy vajon ki lehet az, akit Roober maga vezet ide a nimfák rejtett otthonába.
Így aztán miután végighallgatta a férfi szavait, szólásra nyitotta ajkait.*
- Legyetek üdvözölve az erdei nimfák otthonában! Izra hozott benneteket! Hadd halljam hát, milyen ügy vezetette közénk becses vendégeinket!

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-06-18, 9:15 am

*Lust követte Roobert az erdőbe, egyre beljebb haladtak, az elf lassan már azt sem tudta merre járnak, mert követhetetlen volt az út, amerre társa vitte. Egyszer csak az erdei nimfák otthonához értek. Lust tátott szájjal nézte a helyet, sok nimfát, a házikókat, a fák ágaiból kialakult kis hidakat,hogy milyen tökéletesen éltek együtt az erdővel. Egy nimfa sietett elébük, aztán el, de Lustot lekötötte a látvány, nem nagyon figyelte az eseményeket. Csak a trónteremben tért magához, ahol az Elonar úrnő várta őket. Gyönyörű volt, olyan szép, amit leírni talán nem is lehet, igazi istenség. Üdvözölte őket. *
- Üdvözöllek Elonar úrnő! Lust vagyok, elf fejvadász. Ne haragudj, hogy zavarunk, de komoly ügy miatt jártunk erre. Egy gyermeket raboltak el, és a nyomok erre vezettek. Az ügy sajnos ettől még komolyabb, mert úgy tűnik mindez egy nagyobb kaliberű esemény része lehet. Feketemágiáról beszélnek, és tanítómtól kaptam tekercseket, melyek őrzésével engem bízott meg. Az egyikben ezt találtam:
*Lust elővett egy tekercset és felolvasta.*
- 7 ártatlan leánygyermek lelkét veszik
S ha a mutató a háromra esik
Eljő a gonosz, bezörget
Vérrel borítva eget s földet
hatalma óriási, legyőzhetetlen
Vérszomjas, gyilkos, kegyetlen
Halál, betegség, százak, ezrek
Csak a tűz vethet véget ennek.
*Miután befejezte, Lust némán összetekerte a tekercset és elrakta.*

» Olassië erdeje