Elonar erdeje

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-09, 11:45 am

*Még véletlenül sincs időm arra, hogy Sout figyeljem, pedig a tű valószínűleg nem csak lassítja. Nem lenne sok értelme és szerintem van az a szer, ami egy ekkora lényt is el tud kábítani.
Viszont a vörös férfi nagyon képzett harcos. Nem, nem mondom ki, hogy jobb nálam, mert ha ezt elismerem, félig már le is győztem magam, helyette. Ephenezer tanítása ez.
Sikerül védenem az első és a második támadását is, de gyors és nagyon pontos a pengéje.
Szerencsére az én kardom sem nehéz, könnyen forgatható szablya, egyenesen lovas küzdelemre kitalálva. Most jól jön, mert könnyebben tudom forgatni.
Ezért is lep meg, hogy hátralép, mintha arra várna, hogy én támadjak. Nekem azonban nincs ehhez kedvem.
Sou felé sandítok, nincs jó bőrben, azt egy pillantással is látom.
A vörös rögtön kihasználja, hogy nem oda figyelek, és újra támad. Hárítani még tudom, de hátrálni már nem és a lendülete a földre visz. Látom az arcán szétfolyó magabiztos vigyort.
Nem számol azonban a lovammal. Storm velem nőtt fel, csikókora óta ismerem, akárcsak én, ő is elveszített minden mást, csak én maradtam neki.
A ló nyerítve, ágaskodva ront a férfinak, és ha az nem lép hátra, bizony a mellső paták kemény koppanással csapódnak a testébe.
Közben hallom Sou szavait, miszerint futnom kéne.
Talán ez is a legjobb, amit tehetnék, mivel harcolni nem akarok.
Kardom még mindig nálam van, a lóra ülés meg nekem, aki kiskorom óta ezt csinálom, gyerekjáték.
Csak pislantanak, és már fent vagyok.
Azt hinnék, hogy vágtatok rögtön kifelé a körből?
Látom a vezért, amint felkászálódik, látom a társát, aki végre szabadul a sárkány varázslatától.
Magasabban vagyok. Gyalogos elől a bokrok rejtenek talán, de előlem már nem. Meglátom a rejtőzőt, aki a tűt is lőtte.
Hasznos dolog a ló, hiszen mérete és lendülete már önmagában is rémisztő.
Azonban hátán a lovassal, akinek kezében ott a kard, nem állhat meg előttem egyik támadója sem a sárkánynak.
És van még egy szabad kezem.
Hogy ez végig is menjem, nem elég ügyesnek lenni. Hiszen a kard nem csak az én kezem díszíti, hanem ellenemét is. Csak egy lecsúszott csapás kell hozzá, hogy megsebződjek, de még az sem gátolhat meg, hogy a meglepően könnyű kis szőke loboncú fiút grabancánál fogva a lóra emeljem magam elé. A kardcsapástól ordítok. A lábam érte.
Valamit nem vettem észre. A két nyilat, amik nem nekem szóltak, hiszen az embereknek élve kellek. Sout viszont felvettem, és ha már így alakult, nem elég, hogy a lábam vágta fel a kard, mellé még az egyik nyíl is belém áll. A fájdalom hatására csak felnyögök, elég tartani a sárkányt és magam a lovon, majd ha távolabb leszünk, akkor ráérek a fájdalommal és a testemből csorgó vérrel törődni.
Storm is érzi, hogy futni kell, meg is indul.
Korábban egy sárkány elől futottunk, most pedig azok elől, akik sárkányra vadásznak.
Ha nem az a helyzet lenne, ami, még derülnék is rajta.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-09, 2:36 pm

- Nem engedem el olyan könnyen őket. – Kecmergett fel a földről a vezér, ahová azután került, hogy sikeresen megvágta Mariust s utána célba vette a lovának a lábát, ám sajnálatára a megcélzott inak helyett, sokkal feljebb sikerült csak megvágnia. De így lesz nyom, méghozzá vörös csepp téglákkal kikövezve. Embereit szólítja, csatasorba állítva, egyik elrohan s lovakkal tér vissza, hogy azokon eredjen prédái nyomába. Az üldözést már csak hárman folytatják, Stormnak hala a vörös bizony hátramaradt.

Valami úszó, vörös villanást látott a szeme sarkából, de nem követte figyelemmel, hogy borul az árokpartra a vörös hajzatú kardforgató, köhögve, levegő után kapva. Nyilván a mellkasát érő rúgás, bordáit is megzúzta és ez gonosznak ható gondolatot szül: legalább már vele nem lesz gond. De vannak még hárman! Abból egy beszámíthatatlan, hiszen még mindig örült módjára hadakozik láncaival, a másik még mindig búvóhelyén gubbaszt –nyilván nem erőssége a közelharc-, az utolsó pedig, dühödten iramodik neki. A dolgok nyilvánvalóan messze nem úgy alakulnak, ahogy azt eltervezte, könnyen vették, elbízták magukat, igen, nagy valószínűséggel ez történt.
~ Köszönet az isteneknek! ~ Alig hogy elrebegte hangtalanul, egész közel termett hozzá Strom és a következő pillanatban már fordult is vele a világ, nem kellet kérdezősködni, hogy mi történt. Marius nem hagyta itt. Ennek igazán örült és annak ellenére, hogy lett volna miért félne, most igazán megrettent. Ő, Sou a sárkány, neki kéne oltalmazó szárnyai alá vennie Marius, nem pedig annak megmentenie őt. S ha teszi, milyen árat fog érte fizetni? Azonban képtelen volt követni az eseményeket, a szürkülő ég összefolyt a fák kevés zöldjével, a sárgává fakult mező aranyával, szemét is behunyta, de fogódzkodik, bár fogalma sincs mibe kapaszkodott meg. A vér szaga azonban nem kerüli el figyelmét, hiába zúg a füle - melyen nem érzett különbséget a fájdalom és csatakiáltás között-, homályos a tekintete, orra nem tompult el és valami belül szörnyű haragra gerjedt. Ő a szörnyeteg, még is mások viselkednek úgy.
Nem tud harcolni, úgy nem, mint az emberek. Úgy, ahogy a rájuk támadók tették, akik egyre-egyre távolabb kerülnek és ettől meg kéne könnyebbülnie, de még sem megy. Most nem elég néhány mély lélegzet, hogy erőt vegyen magán. Fogalma sincs mikor érezte utoljára ennyire fáradnak magát, fel sem tűnt az egyre terjedő fájdalom bal oldalában. Nem, nem találták el. Saját vérének szagát nem érzi, de érez mást és ahogy koncentrál, tisztábbá válik először hallása, majd látása is élesedik.
- Vérzel! – Hihetetlenül sok mindent tudott volna mondani, de ez volt a legfontosabb. – El .. – De elakad a szava, nem is bánja, hiszen a biztonságot nyújtó erdő előtt egyenesen ostobaság lenne megállni, de az még messze volt, vagy közel, fogalma sincs. A tényen viszont nem változtat, hogy a sebeket tényleg el kell látni, mert, ha most Marius is kidől, akkor nem kis bajban lesznek, aminek megléte miatt Sou magát okolja. Buta ötlet volt eljönni, meglátogatni a volt családját és felelőtlenség volt csak úgy álca nélkül hagynia magát. Az ő hibája ez az egész!

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-09, 4:37 pm

*Igen, Sou illúziója még mindig zavarta kissé a láncos elméjét, s a vezérnek szavai éppen csak a távharcost lesipuskást tudják mozgásra késztetni. A nyilak egyike elsuhan a ló szügye alatt, de a másik testet ér.
Nem a lóét, a lovasét. Aztán már szalad is a lovakért, melyeket korábbi sárkányok elleni harcban szerzett tapasztalatból nem maguk mellett tartanak. Most jól jönnének, de érthető, hogy sem szagukkal, sem pedig a ragadozóktól való félelmükkel nem használnának a lesből támadó embereknek.
Most viszont szaladhat értük és ezzel értékes perceket nyer nekünk.
Mire végre a nyomunkba eredhetnének, addigra már hála Stormnak tetemes előnyre teszünk szert. Igaz, hogy Stormnak dupla súlyt kell vinnie, de még így is haladni kell. Nekem viszont a sebeim is egyre jobban fájnak.
Csak most tudatosul, hogy egy nyíl áll ki belőlem.
Nem jó, és az sem, hogy a lábam, talán a vérveszteség miatt is, kezd egyre érzéketlenebbé válni.
Ennek pedig az a hátránya, hogy egy idő után nem fogom bírni a lovon tartani magunkat.
Storm okos ló, tud magától is szaladni, de minket már nem tud magán tartani.
Az erdő még mindig nagyon távolinak tűnik, nekem pedig egyre nagyobb erőfeszítésembe kerül magunkat tartani. Kénytelen vagyok kissé hátrébb csúszni, hogy Sout ráengedhessem a nyeregre, hogy ne kelljen tartanom.
Szemeim egyre ködösebben látják a tájat, pedig az erdő már nincs is messze. Nem hallom a lódobogást mögöttünk, de nem is nézek hátra. Lehet, hogy mégis a sarkunkban vannak, én már akkor sem hallanám meg.
Storm bevágtat a fák közé, de fogalmam sincs, hogy mennyi ideje jövünk, hogy ez már a nimfák erdeje, vagy pedig még csak egy facsoport előtte.
Az egyik hajlékony ág a szemeim közé csapódik és én egyensúlyom veszítve a puha avarra huppanok, hogy aztán guruljak is egyet rajta.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-09, 6:35 pm

Az ütem mit sem változott, de zavarta, hogy Marius egy szót sem szól, egy hümmögés, egy morgás, vagy bármi elenyészőnek tűnő hang elég lett volna. Muszájnak érezte, hogy kitartson, hogy próbáljon figyelmen kívül hagyni egyre kellemetlenebb dolgokat, csúszik és Storm sörényébe markol, érzi a durva szálakat. Majd elnézést kér és nagy köszönetet mond, mindkettőjüknek a segedelmükért. Az egyhangú táj, váratlanul szakad bele az erdőbe, de tényleg az erdő, Sounak esélye sincs megnézni, mert Marius eltűnik mögüle és esetlenül mozdul, esik utána. Az avar felfog belőle valamennyit és a szerencse annyiban mosolyog rá, hogy elkerülte a fát és annak gyökereit, aminek tövében kötött ki. Kábán könyökölt fel, finoman rázva meg fejét, így is szédült, nem akarta továbbszédíteni magát, legalább is szándékosan nem. Marius után nézett.
- H. – A fa segítségével talpra állt és bár inkább rohant volna, kivárta, míg megállapodik körülötte minden és csak utána indult meg Marius felé. De nem térdelt, inkább rogyott mellé. Ha tudná, hogy vége, most csak, hogy legyen valami jó a dologban, nevetne, de valami azt súgja nincs még vége.
- Maradj egy kicsit nyugton! – Fogalma sincs, hogy eszméletén van e vagy sem, leragadt a vérző lábánál. Tétovázás nélkül tépve ingéből, hogy először az kösse be. Majd Níbe, vagy a nimfák később rendesen ellátják, most elég, ha a vére nem folyik tovább, gyengítve ez által. Egy tépés nem is volt elég, így az ingujjak bánták leginkább a kötözést, de egyet megtartott a vállának. – Marius! – Szólította meg, közelebb araszolva, még van ereje tartani magát, mert muszáj. Bár nehezebben szedte a levegőt, mintha mérföldeken át futott volna, s mintha újra a hegyek kegyetlen hidege kúszna csontjaiba. De van fontosabb és addig képes talpon maradni, mert muszáj. Jól tudta milyen kellemetlen a nyíl ütötte seb, de legalább kihúzásától meg tudja kímélni, legalább attól. Még, ha a földet érés végett bele is tört a sebbe. De érdemes most hozzányúlni? Ha nem szivárog belőle bőven a vér, akkor talán fölösleges, de ha az is mérgezett? - A vállad .. segíts egy kicsit. – Megoldja, valahogy ezt is megoldja, ha Mariusnak erre nem futná erejéből, közelebb hajolva szagol a levegőbe. De nem érzi azt a jellegzetes illatot, keserű és enyhén hajlik esszenciájában a mandulára és ez megnyugvás.
- Fel tudsz kelni? – Storm sem mehetett messze, hiszen itt van a gazdája. Megoldja a továbbhaladást, de ez is értékes percekbe került, valami dobog és Sou nem hiszi, hogy szívének ütemét érzi ilyen egyeletlennek. Hunyorogva kémleli a fák közötti réseket, az út azonban kanyarog. ~ Bárcsak esne már. ~ Elhalt a dübörgés. ~ Ez nem jó! De ha utánunk is jöttek, nem érhettek már is be ..~ Máris, de vajon mennyi idő telt el azóta? Sok, kevés, ezek azok a kérdések, amikre ő sem tud válaszolni. Viszont elege van, megmakacsolta magát, ha sárkányt akarnak, akkor megkapják. Ellépet Marius mellől és a hangok irányába indult, egész könnyűnek érezte lépteit, bár tartott egy kis pihenőt, mielőtt az egyik fa takarásába nem került.

Tanakodás ütött ki a három fős vadászok között, hogy lóval, avagy a nélkül menjenek és az eddig lesben lévő érve meggyőzően hatott. Miszerint előre megy, szemrevételezni a helyzetet és, ha itt vannak, annak jelét adja, így a másik kettő tervet készíthetett a későbbiekre. Most már lényegesen komolyabban vették a dolgot, egy ügyes harcos és egy nem is olyan védtelen kölyök sárkányról van szó.
Percek telnek el, s ha Marius nem mozdult helyéről egy általa már látott rókaképű alak rá is lel „baleset” helyszínére és már röppen is a fütyülő hangot adó vessző a magadba, annak csak ennyi volt a célja. Viszont újra felajzott íjával kilép a bozótosból.
- Megy vagy! – De fürkésző szeme, nem látta a sárkányt. – Magadra hagyott?! – Bájolgó mosolyt vágott. - .. Látod, ez jellemző.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-10, 9:32 am

*Az avar édeskés-kesernyés szagát érzem. Nem mozdulok, csak a levegőt szedem és gondolkodni próbálok.
Erdő, az ág helyét még érzem az arcomon. Megpróbálok feltápászkodni, de egyenlőre még túlontúl gyenge vagyok. Valószínűleg sok vért veszítettem, de hogy mennyire súlyos a seb, arra csak ebből még nem fogok rájönni.
Hallom, ahogy Sou szólongat és nyugton maradok. Érzem, hogy kötés kerül rám, talán ez segít valamicskét.
Felszólít, hogy segítsek, de nem nagyon értem, mit akar tenni, így csak amilyen mozdulatot akar rajtam végezni, abba próbálok még egy kis erőt összeszedni, hogy könnyebb legyen neki.
Most csak rá számíthatok.*
- Nem hiszem…
*Adom meg a választ a kérdésre, hogy fel tudok-e kelni.
Én nem hallom a lódobogást, inkább csak érzem, hiszen a földön heverek, még ha az erdei talaj puhasága tompít is rajta. Fura helyzetből érkezik a férfi.
Láttam már, azt hiszem, de így, a földön fekve nyakamat vagyok kénytelen tekerni, hogy láthassam. Felajzott íjjal közeledik, láthatóan keres valamit.
Végülis kiderül, hogy Sou után nézelődik, de társam elment valahova.
Remélem, segítségért ment, végülis itt már akár az is lehetséges, a nimfák erdejében vagyunk.*
- Rátok jellemző. Ránk, emberekre.
*Nem szólok többet, sötét pupilláim nem veszem le az íjászról. A legbecstelenebb mind közül. Ahhoz nem volt gerince, hogy elénk álljon ott, az úton. Lesből, alattomosan támadott.
A nyila még bennem van.
Tudom, hogy Storm a közelben van. Ha azt látja, mint legutóbb a vörösnél, hogy a férfi támadni akar, megint közbelép majd.
De reménykedek más segítségben, mert magamon most nem tudok segíteni.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-10, 1:57 pm

Nem, nem nyúlt a nyílhoz. Fájdalmas lehetett, de ahogy eltört a vessző elzárta a vérzés útját, így fölösleges lenne megbolygatni. Legalább is most. S jobban végig gondolva, képes lenne most annyira figyelmesnek lenni, hogy megfossza a valóságtól a veszőt, hogy mint egy szellemtárgyat egyszerűen kihúzzon, fájdalom nélkül? Nem. Majd Níbe, ha otthon lesz, vagy egy tapasztalt nimfa, ám bár, már biztos más módszerekkel. Elindult, erre késztette az is, hogy Marius nem tudott felkelni. Talán - egy újabb, meg kellet volna próbálnia becserkészni Stormot és valahogy felültetni rá gazdáját és aztán tovább. Nevetségesnek tűnt, azok után, hogy az is komoly erőfeszítésébe került, hogy megmozdítsa, nem hogy megemelni, magát is alig képes talpon tartani. Ezért is csak önmagát okolhatta, fáradt volt már eleve, hiszen keveset aludt és amennyit az elmúlt napokban evett, egy madárnak is kevés lett volna, nem hogy egy sárkánynak.
A fütyülő hangra felkapta fejét és visszanézett, a háta mögül jött, ebben biztos és ez nem jelent mást, mint hogy Marius veszélyben van. Ujjai ökölbe szorultak és átkozta a vadászokat magában, hogy miért nem tudtak együtt maradni, miért nem voltak képesek megvárni, míg eléjük megy és megkapják a sárkányt. Önkén és további ellenállás nélkül, ha az embert futni hagyják. De nem! A reménye viszont még mindig nem veszett el, neki csak talpon kell maradnia, úgy, ahogy azt a felcsendülő hang kérte, ami már ismerős volt fura vízióból, álomképeiből. Csak maradj talpon, én majd vezetlek. Egy varázslat, mi annyi év után is kitart, egy olyan ige, mi megmentette egykoron Sou életét és egyben tartotta a benne lakozó másik erejét, meghagyva egyéniségének egy részét is. Tudatlan hangként, ami mindenkiben megszólal, még hanem is szavakat használ, csak ösztökél és meglehet pont ezért ösztönnek nevezik gyakorta.
- No lám! Menekülsz? – Észre sem vette a két alak közeledését, most meg már kár is lenne bármit tenni, a fának dől, fejét is neki vetve. Feladta, legalább is a saját ügyét, de a barátjáét még nem, ha kit tud érdekében harcolni valamit, akkor itt az idő.
- Ha elengeditek a társam, nem okozok több gondot. – Savanyúan gondolt arra, hogy eddig nem sok bajt okozott ezeknek az embereknek, de annyit azért észrevett, hogy meglepte őket, hogy még talpon van. Ezt jó jelnek veszi és hazárdírozik, ellép a fa mellől, hogy megmutassa, még mindig ellenfél. Csak a felett hunyt szemet, hogy ellenei oldalán tapasztalat is áll és többet olvasnak le mozdulataiból, mint Sou azt szeretné.
- Mh, komoly ajánlat. Sántán viszont nincs is hasznom belőle. – Sou még meg is könnyebbülne, ha az a mosoly, amivel szembetalálta magát ne szélesedne ki, ne válna annyira alattomossá. Arra nem is figyelt már, hogy azaz egyre inkább utált arc közelebb került. – Ideje jelezni, Allonnak, hogy végezzen a fölösleggel. Így legalább te is tanulsz egy kis tiszte...
- Tanulok?! – Megfordult a fejében, hogy gyermekteste miatt becsülik alá, ezért kijátssza utolsó kártyáját. A kard lesújt, de ködszerű köztesállapotával szemben tehetetlen s mire a vezér feleszmélne, már fekete karmok között találja magát, míg a nagydarab vállán a méretes állkapocs záródik össze. ~ Te már nem üzensz semmit … ~ Fogaival így is elég fájdalmat okozott, még is inkább szorított a fogásán, míg a csontot el nem roppantotta. Undorodott a vér ízétől, s inkább köpte, mint hajította el a férfit, ki fájdalmas nyöszörgésben fogta sebesült oldalát. Figyelmét a vezérre fordította, írmagját sem látta az előbbi, magabiztos és pökhendi harcosnak. – Ne rettegj, van rosszabb a halálnál .. – Hátrébb vonta mancsát, hogy súlya alatt a lábak csontjai adják meg magukat, puha párnácskáin át érezte is, ahogy szétpattannak, szilánkokra törve. A fülét is becsukhatta volna, hiszen immáron a második, fájdalmas ordítás törte meg az erdő csendjét. De nem tétlenkedik, még mindig muszáj talpon maradnia, elfér a fák között, mert emberi alakját már képtelen visszavenni. De túl nagy hangzavart csap mozdulataival, léptei túl bizonytalanok, a fák megtartják –noha bele-beleroppannak súlyába, de egynek mennie kell, ami recsegve dől el, s ő kis híján rá. Megérkezett! Vicsorogva mered az íjászra, fogai között tartva a letépett mellvért összevérzett darabjait. Azt sem bánja, hogy zihál, mert aligha lehetne megkülönböztetni, hogy a dühtől, vagy a fáradságtól.
- Hord el magad! Mielőtt úgy jársz, mit a társaid! – Dörren rá, bár egyet sem ölt meg. De ez addig titka marad, míg az íjász meg nem leli megnyomorított társait.

- Ugyan! Hol az önérzeted? A faji lojalitás? – Leeresztette íját, egyszerűen nem érezte Mariust ellenfélnek. Inkább előhalászta rövid kardját és leguggolt, távolabb a sérülttől, biztosra vette, hogy kettesben vannak. Azért, még sem mert túl közel menni, jobb volt a biztonságos távolból elintézni az ellenségeit, így nem is volt csoda, hogy igen kevés akadt belőlük. – Hidd csak el, szépen itt hagyott! .. Másfelől meg, ha annyira bízol is benne, úgy sem húzza sokáig .. elég kicsinek tűnik. – Felfigyel valami neszre –madár, talán egy nyúl lehetett, de tetszik neki ez a játék, szeret gyötörni. – Tudod mit, ha kimúlik az egyik fogát megkapod nyakláncnak.. – S fojtatná, de a távolból kiáltás hangja szűrődik el, nem tetszik neki és fel is pattan, de biztosra nem tudja megmondani, hogy a társáé e, vagy a sárkányé. Túl tompa.
- Hát ezzel vége! – Magában úgy döntött, igen, csak a sárkány lehetett. De a nem sokkal utána érkező zajokra, már inkább hátrált, aztán már látta is a fehér testet. Fehér, hírhedtek dühökről, ami van olyan elemi, mint egy vörös sárkánynak. (marad megy, te vagy tőle veszélyben meghagyom neked a döntést)

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-11, 12:14 pm

*Hol az önérzetem? És éppen ő kérdezi. Ha még lenne erőm harcolni, már kivont kardommal nézne szembe. Ehelyett csak elfordítom a fejem tőle.
Nem reagálok rá, Sout tényleg nem láttam még harcolni, de ettől még nem becsülöm le. Van bennem tartás a sárkányoktól, nem hiába hallottam gyerekkoromtól a meséket róluk.
Nem felelek semmilyenmondatára.
Hallom a távoli ordításokat én is. Valamelyes tisztult a tudatom, így van elég erőm figyelni.*
- A lovamban több becsület van, mint benned!
*Láthatóan elgondolkodtatja egy pillanatra az íjászt. Tudja, hogy nyila nem fogja a sárkányt még ilyen közelről sem. Közelharcra pedig végképp nem vállalkozna.
Sosem volt kenyere.
Én is csak figyelem és most hálás vagyok Sounak. A tény, hogy két üvöltést hallottam, azt is jelzi, hogy két társával elbánt. Hogy a negyedik hová lett? Fogalmam sincs.
Ha akart volna, már előjött volna, vagy a sárkány ellen, vagy ellenem.
Így gondolkodhat a íjász is.
Kardját elteszi, miközben nem téveszti szeme elől a sárkányt.
Íját veszi elő, s fel is ajzza, egyenesen rám irányítva a vesszőt.*
- Ha megmozdulsz, a ember meghal, szörnyeteg!
*Lassú hátrálásba kezd az erdőbe, hogy mielőbb kikerüljön a sárkány közeléből.
Egyedül ő sem olyan nagy legény, mint mikor még társaival együtt volt.
Ha Sou engedi, el is tűnik a sűrűben.
Én viszont legalábbis könyökömre feltámaszkodok, úgy figyelem a távolodót.
Storm léptet közelebb hozzám, orrával bököd, hogy keljek fel.
Én Sout figyelem. Igen figyelemre méltó egy lény, meg kell ismét állapítanom.
Közben lassan visszaengedem magam a földre, úgy kényelmesebb.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-11, 1:49 pm

Tapodtat sem mozdult, de nem tudta megállni, hogy ne morogjon, az egyetlen olyan dolog, ami nem teszi különbözővé a többi sárkánytól. Ugyan úgy mélyről jövő és félelmetes borzongást keltő, vegye csak figyelmeztetésnek ez az alamuszi alak, hogy csak a fejében forduljon meg visszafordul és elereszti az a veszőt. Talán az első ember lenne így, akinek elveszi az életét, de nem rajta múlik a dolog. De addig nem hajlandó elengedni tekintete kísértésétől, míg végleg el nem tűnik a szeme elől és még akkor sem veszi le szemét a helyről, a hangokra igyekszik figyelni, ami először távolodik, majd némileg közeledik valószínűsíthető, hogy kerülője miatt, aztán újból elhalkulnak a léptek. Kicsit hamar is, de itt a vége. Elengedi a szájában cipelt cafatokat, a gondolata is undorral tölti el, de talán szükséges eszköz volt.
Sou még ráveszi magát, hogy átlépjen a kidőlt fán, de képtelen tekintettel lenni a közelebb lépő Strormra. Végleg elfáradt, ha meg is kerül a lemaradt negyedik, ha az íjásszal bátorságot öntenek is egymásba és még is ragaszkodnak el nem ejtett zsákmányaikhoz, már nem tud mit kezdeni. Elfekszik, szárnyait hanyagul engedve a földre, kinyújtva nyakát, így kerül feje egy vonalba Mariusszal. Lehunyt szemmel sóhajt nagyokat, mozdul is egészen kicsit, hogy kényelmesebb legyen. Kellemesen éri az a kevés kis szellő, mi a teljesen megcsendesedett erdő fáinak, bokrainak leveleit borzolja, üdítő illatot hozva magával, az ázott föld édes illatát. Valahol már esik és a hűvös áramlat az súgja, hamarosan itt is elered, vágyakozva gondol erre, hiszen így legalább, ha csak egy kicsit is hűl majd teste. Ugyan fogalma sincs, hogy a többi sárkány, hogyan küzd meg a lázzal, képesek e izzadni, mert azzal tisztában van, hogy ő nem és csillapítás nélkül, igen kellemetlen óráknak néz elébe.
- Sajnálom …- Motyogja és valami csoda folytán még a szemét is sikerül felnyitni, igaz félárbocra engedve csak. Meglehet, azt kellet volna kérdeznie, hogyan vannak a sebei? Jobban van e már? Indulhatnak e tovább? De mivel ő nem megy sehová, ezért feleslegesnek találta és egyre csábítóbb volt, hogy újra lehunyja a szemét és egy kicsit megszabaduljon a valóságtól. Pihenni akart, aludni, vagy csak ténferegni ébrenlét és álom között, ám, ha már itt volt nem akarta csak úgy magára hagyni Mariust. Pillái azonban ólomsúlyúvá nehezedtek és hiába viaskodott velük, alul maradt.
- Fáradt vagyok .. – Hangja ezt teljes mértékben megerősítette, elhalkult és valami fura, emberi toroknak talán lehetetlen hangba torkollott. Azt istenek kedvéért sem árulná el, szóval legalább is, hogy mennyire nem érzi jól magát és ha ez nem lenne elég, az egész ügy miatt is elég nyomorultnak érzi magát. Sejtelemesen felrémlik a két nimfa, ahogy várják őket, de nem itt, de észrevehették őket. Igen, talán észrevették őket és akkor nem lesz semmi baj, de az is meglehet, hogy majd a fák szólnak nekik, hiszen kapcsolatban vannak velük. Felriad, megrázkódva, ahogy valami koppan testén elszórtan, képtelen felfogni, hogy esőcseppekről van szó, csak mikor egy pont az orrát találja el, nyugszik meg. Most fel kéne ajánlania szárnyát menedékként .. igen-igen, .. igen, fel kéne .. fel ..

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-12, 3:10 pm

*Az íjász lassan kitűnik a látóteremből. Örülök is, de így, hogy csökken a feszültség én is egyre jobban eltikkadok.
Sok a vérveszteség, a fájdalom, a fáradtság, hiszen mégiscsak egy harc után vagyok.
Hallom, ahogy Sou is a földre kerül. Felé fordítom a fejem. Aggódok miatta. Megmentette az életem, de a méreg, amit kapott nem tudni, mennyire erős. A hatását sem ismerem, lehet halálos is. Ki tudja, hogy csak nyugtató-e, vagy pedig, ha a vadászok nem adják be az ellenszert időben, akkor halálos. *
- Nincs mit sajnálod. Köszönöm, hogy nem hagytál itt!
*Látom a szemein, hogy mindjárt lehunyja őket és csak remélem, hogy nem végleg.
Nekem is eszembe jutnak a nimfák, de nagy kérdés, hogy láttak-e minket, vagy más közülük megtudta-e, mi folyt itt az erdejük szélén.
Én is csak fekszem az avaron, mikor elered az eső.
Érzem a hűvösét.
Lassan rám tapad a ruhám, ahogy átázik a testemen. Kellemesen hűsít, jól esik.
El is szundítok talán. Arra ébredek, hogy megmozdítanak. Valami történik velem, visznek. Megint lehunyom a szemem. Legközelebbi emlékem, hogy Storm baktat mellettem és még mindig az erdő fái között haladok, de nem a lovamon.
Ismét csak sötétség.
Nem tudom, hogy mennyi idő telik el, de végül csak magamhoz térek. Nem a nimfák városában vagyok, de Kitana ül mellettem.
Első pillantásra Níbe házában fekszem. A sebeim ellátva, sőt, a fájdalom sem érződik.
Felnézek, tekintetem Kitanáéval találkozik.
Lágyan néz vissza rám, amitől menten fel is akarnék kelni.*
- Csss…maradj, pihenj, hogy visszanyerd az erőd!*Hogy hiányzott ez a hang! És milyen jó, hogy ily kellemesen ül mellettem.
A parancsnak megfelelően visszaengedem magam az ágyra.
Fejem és szemem forgatom, hogy megtaláljam, akit keresek. Végül meg is kérdezem.*
- Sou?

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-21, 10:56 am

//Mese – Olassië alkonya.//

Nem igazán volt min töprengenie a dologban. Választhatott: vagy elhagyja a várost a karavánnal vagy marad, kockára téve ezzel életét, melyet nem kimondottan képes megvédeni saját erejéből. Egyébként is az ő testi adottságai már a magasságából sejthetőek. Nem hinné, hogy létezik olyan harcos, mely ne csupán az esetleges röhögő görcstől lehelné ki a lelkét, ha a Sydney-vel való küzdelem lehetőségét vetné fel gondolatban. Már maga a gondolat is abszurd.
Az igaz, hogy veszett jól céloz vészhelyzetekben bármivel, ami csak a keze ügyébe kerül, ám azok nem éppen harci eszközök. Legalábbis a tégla és hason jellegű tárgyak bevetését nem tekinti harci eszköz használatnak.
Így a döntés mérlegének nyelve egy szempillantás alatt a már jól bevált oldalra billent: "futás".
Még, ha nem is a szó legszorosabb értelmében fut, akkor is némiképp megfutamodásról beszélhetünk. Bár Syd ezt inkább nevezné ésszerű és a lehető leglogikusabb döntésnek.
Éppen ezért egy pillanat erejéig sem gondolt negatív tartalommal arra a tényre, hogy jelenleg hátasán léptetve halad egy karavánnal egyenest a történelmi feljegyzésekből híres - de lehet, hogy sokkal inkább hírhedt - népséghez: a nimfákhoz.

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese - Olassië alkonya
Sydney, Sou//

*Hamarosan tünde sípok szomorkás hangja kél, s a karaván, Olassië menekültjeivel és a város népének talán a jövőjével is elindul ki az elfek magas kapuin keresztül.
Az erdőben további elf harcosok csatlakoznak hozzájuk, akik egészen az égig érő fák sűrűjének széléig kísérik a tömeget, majd onnan visszafordulnak a sűrűbe.
A menet két oldalán elf lovasok kísérik a gyermekeiket féltő anyákat, s azokat, kik nem mertek a falak, vagy a fák között maradni, hogy bevárják végzetüket.
A menetet vezető tiszt előőrsöket küld előre, az enyhén hullámzó, lankás síkságon, hogy felderítsék, biztonságos-e az út előttük, míg egy kisebb különítmény le is marad, hogy hátulról óvják az esetleges meglepetéstől a karavánt.
Akad néhány tünde, akik kettesével lépnek ki a menetből, hogy az oldalirányú rajtaütés lehetőségét előzzék meg.
A karaván nyugalomban halad, ki-ki csendben elgondolkodva a jövőn, s a hátrahagyott bátrakon, akik az otthont, hol hosszú évszázadok sora óta él népük megvédjék, hogy majd visszatérhessenek oda.
Az út egy darabig nyugodt, egészen addig, amíg lódobogás zaja veri fel a csendet és két elf harcos, sötét vértől „díszes” kardjával tér vissza.
A menet zajukra felbolydul, s a tiszt, a kísérők javával ki is lép belőle. Maroknyi védő őrizetére bízva a karavánt. Sydney, aki épp a tiszt közelében halad, hallhatja, hogy bizony orkok csapata eredt a nyomukba, s az előőrs éppen velük bocsátkozott harcba.
A karavánt az azt vezető tiszt egy társára bízza, hogy juttassa el épségbe a célhoz, ha ők nem térnének vissza. Az bólint is, s meg is indulnak.
Érezhető már, hogy az egész karaván sebesebbre veszi a tempót, s igyekszik minél távolabb kerülni Olassië erdejétől, valamint a támadó orkoktól.
Azonban ezek az orkok valóban sebesen érkezhettek, ki tudja, miféle lények, talán épp a repülő város lakói hozhatták őket, mert a karaván már láthatja is a domb tetején, merre épp a tiszt és társai is vágtatnak, az elsőként felbukkanó sötét vértezetű támadókat.
Csekély kétség sem férhet hozzá, hogy hamarosan a karaván maradék kísérőinek is meggyűlhet a baja az ellenséggel, s akkor sötét órák következhetnek.
Szinte senkinek nem tűnik fel a szőke hajú fiú, aki szintén nem messze Sydney mellett menetel. Még kevésbé sejtik, hogy talán nála van az a valami, amit valaki az ellenség soraiban keres.
Jó lesz, ha Sou vigyáz magára, mert nem telik majd sok időbe, hogy ráleljenek.
Ahogy egyre közelednek az időközben már egymással összecsapó felek, hamarosan a karaván minden tagja, így Sydney és Sou is veszélybe kerül.
Ha még mindig marad a karavánnal, Sydney, mint az ellenség oldalán haladó első tagja a menetnek kapja az első orkot. A bűzös szájú lény fekete vértjében, éles kardjával vicsorogva támad rá. A kis, vörös hajú nőben ízes vért és puha húst szimatol. Amellett, hogy az ölés öröme is ott csillog a szemében. Míg a többi támadóval már a karaván kísérete felvette a harcot, erre nem jut senki, s érkeznek még újabbak is.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-21, 6:06 pm

//Időn túli - Marius//

Egy ismerős alak tűnik fel, az öreg sárkány az, ki készséggel nyújt át a nimfának egy tálkát. Vonásai azonban változtak, ráncai, ha lehet hangsúlyosabbakká váltak, a gond és az aggodalom mélyítette meg ezeket az árkokat. De derekasan helyt állt, s nem csak ő és ennek elismeréseként, most először barátságosan pillant az emberre, noha távolságtartását igyekszik még mindig megőrizni, de halva, hogy a kölyök sárkányt keresi. Nem tud közömbösen viselkedni.
- Odakint van. Még nincs elég ereje, hogy emberi alakot öltsön. – Közelebb lép, mélyen Marius szemeibe néz. – Nincs már magas láza, de azért a keverék még jól jöhet. – Címzi szavait Kitanának, s felé is pillant, majd újra átsiklik tekintete a lovászra. – Nincs jó íze, de idd meg fiam és pihenj. – Ezzel, mondhatni, barátságosan biccentett és lépteinek hangjából mg lehetett ítélni, hogy aztán elhagyja kis kunyhóját, mivel a hangok lassan elhaltak. Ám még magához vett egy nagyobb tálat is, ami az asztalon kikészítve várt rá. Nem udvariasság, vagy éles látása tetette vele ezt, hanem a gondoskodás, hiszen a kereset sárkány a tó partján talált magának kellemes fekhelyet. Közel vízhez, hogy bármikor igen kevés ráfordítással ihasson, de árnyákban, hogy Nap ne hevítse tovább. Most is a széles levelű növények közé fúrta fejét, nagyot szippantva azok szelíd illatából, megnyugtatták, mert igen kevés ragadt meg emlékezetében a hazaútról. ha nem érezné magát ilyen kutyául, még abban is merne kételkedni, hogy nem is történt semmi, maximum alaposan fejbe vágták és ezért nem emlékszik. Níbe azonban meglepő mód, készségesen mindent elmesélt neki, hogyan találtak rá és társára az erdőben, mi módon kerültek „haza” mindketten és meg is nyugtatta, hogy Mariusnak nem esett komolyabb bántódása. Mert rögtön meg akart róla bizonyosodni, csak testét volt képtelen mozgásra bírni. Most már megy, de még mindig szeret váratlan táncba kezdeni a környezete, ami csukott szemmel sem enyhül, csak nagyon lassan.
- Sou? – Neve hallatán előmerészkedett a levelek mögül kobakjával, de rögvest megbánta, ahogy orra megtelt a keserű illattal. Elfintorodva visszakozott volna, de Níbe élt fölényével és a szarvában kapaszkodott meg. – Ezt és a következőt is fel kell hörpintened! Nem vagy már gyerek. – Az öreg sárkány elgondolkodott, miközben gondosan ügyelt arra, hogy a felettébb kellemetlen ízű löttyöt Sou az utolsó cseppig kiigya. Tette is, de undorral, de ahogy eljutott a tudatáig mit motyogott Níbe az orra alatt, mindjárt engedelmesen tisztára nyalta a tálat.
- Tényleg?! Lába és a válla is jobban van már? – Érdeklődött hamarisággal, ügyelve az emberbőrbe bújt öregre kinyújtóztatta lábait, majd kényelmesen mancsára fektette a fejét, úgy hallgatta az idős gyöngysárkány válaszát, ami kisebb mondókának is beillet volna. Várta, hogy saját szemével láthassa, de a házikó közelsége ellenére is elérhetetlen messzinek tűnt, hogy csak az ablakon kukucskálhasson be. Mert, ahogy Níbe mondta, az emberi alakba gyömöszkölés még nem ment neki. Ezt el kellet fogadnia, meg aztán, így gyorsabban fog újra erőre kapni. – Mm. .. Ebből még mennyit kell meginnom? – Annyira nem vágyta számszerűsítve hallani, de valami arra késtette még is csak tudakolja meg. Kár volt, inkább le is hunyta a szemét, próbálva elfelejteni, hogy még mennyiszer lesz szerencséje ehhez a felettébb undorító itókához.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-21, 7:50 pm

//Mese - Olassië alkonya//

A félnótás barátja valahol a karavánt alkotó tömegben elkeveredett mellőle, ha nagyon akarná meg tudná találni, de most a legkisebb porcikája sem kívánja a folyton csacsogó embert maga mellé. A sor végéről indult s most valahol az elején járhat, hajtja, hogy mennie kell, hogy van nála valami, amiről azt sem tudja értékes e, vagy csak egy egyszerű üzenet. Érdektelen a halk moraj tartalmára, ami körbe veszi, még mindig nem tudja jól döntött e, ugyan próbálja elhitetni magával, hogy most igazán jó döntést nem lehetett volna hozni. Ott a város, aminek talán egy nem túl harcedzett sárkány is jól jött volna még, de ugyan akkor, ha már a karavánnal halad, ennek sem válhat hátrányára, ha erősíti a védők sorát. S ugyanakkor ott a tekercs, még nem tudja összeegyeztetni magában a feladatokat, talán, ha végére ér a gondolatainak. De, azok csak azért is visszakanyarodnak a városhoz.
Felrémlett előtte egy nem is oly messze meg megcsillanó páncél és az arc, amit volt szerencséje megpillantani. Tudta, hogy ismerőst lát, csak arra nem tudta a választ, melyik útján is botlott bele, de a sértettség érzete mostanra kisegítette. S ott volt Kain, akinek csupán a hátát pillantotta meg, szólni már nem tudod, mert az a féleszű pont akkor kapaszkodott derekába, kis híján el is rántva. Győzködve, hogy mindkettőjüknek a karaván soraiban a helye, különös vitájuknak közönsége s akad és Filon szavainak párfogója is, egy elf őr személyében. De rendíthetetlen maradt, harcolni akart, akkor is, ha semmi sem fűzte ide és szándékától még is eltántorították. Figyelmesnek tartotta a szemet, mely észrevette a sokaságban, azt azonban, hogy bölcs e volt, vagy a vak szerencsére bízta a dolgot a katona, nem tudja. Hiszen rábíztak valamit, talán nyílt tekintetet és elszántsága győzte meg az elfet, hogy jól választott.
Futólag megérinti a ruhája alá rejtett tekercset, hogy aztán elbíbelődjék a nyakába tekert sállal, min a csomó éppen az imént adta meg magát. Valami szokatlan élre lett figyelmes, s körbe nézett, mindenfelé nőket, gyerekeket és időseket látott, leginkább elfeket, de akadt a közelben egy ember is. Könnyen észrevehető volt lángvörös haja révén, de a mozgolódás megkövetelte a figyelmét. ~Rossz érzésem van. … De miért is lenne jó?... Ha a vezetőnek is mennie kell … ~ Az ellovaglók után néz, nem könnyű a dolga, hiszen még mindig nem üti meg az átlag magasságot, kicsit kijjebb is sorol, bár talán a tömeg biztonsága kedvezőbb lenne. Ám sárkány, s ha minden kötél szakad, majd repül, e felől nem aggódik. Mivel ennek a lehetőségét már jóval előbb számba vette, egyszerű okból kifolyólag, légvonalban minden közelebb van és a haladásának a sebessége sem elhanyagolható. De egy szószátyár alakkal a sarkában, aztán pedig ekkora tömegben csak pánikot keltene megjelenésével, ha vét. Ezért is maradt a gyalogszernél. Most azonban kezdi ennek a hátrányait is látni, ahogy az ellenség feltűnik és megütközik a védőkkel. ~ Rossz belegondolni, hogy ha ez a legbiztonságosabb út, akkor milyen a többi … ~ Nem kötözködő gondolat, bármennyire is annak tűnik, inkább azok jutnak eszébe, akik arra kényszerültek. Sok időt viszont nem szentel nekik, hiszen csak a vak nem látja, de még az is érzi a förtelmes bűzt, mi egyre közelebb és közelebb ér és Souban nem él olyasféle szándék, hogy harc nélkül csak úgy feladja. Nem gondol nagy volumenű dologra, apró porvihar lehetősége jut eszébe, hiszen szinte gyerekjáték felszakítani a földet és szemekre hasítani, majd mindet az ellenség képébe fújni. Ezzel él, ha túl közel férkőznek hozzá és a körülötte lévőkhöz. Nem letaglózó mozzanat, de mindenképpen kellemetlen.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-21, 11:37 pm

//Mese - Olassië alkonya
Sou//

*Sárkányfattyak. Grull nem sokat teketóriázott rajta, mikor választani kellett, hogy a hegyek között meneteljen, vagy pedig az égi várban jusson el a csata helyére.
Ha már Swarag, a törzs feje őt és csapatát is a háborúba küldte, hát ment.
Ezek a szárnyas démonok sokkal erősebbek, mint gondolta. Mikor a főnökük, valami Azaresz, vagy micsoda kiválasztotta az ő törzsének és még négy másiknak a csapatát, előbb még félt egy kicsit, de ezt aztán nem mutathatta.
Nem tudta az okát, hogy miért repülnek át az erdő felett, de egy idő után észrevette a levegőből a menetoszlopot.
Így már világossá vált számára. Az elfek elmenekülnek! Itt az ideje, hogy ölhessék végre őket!
Azaresz, vagy ki, azt is mondta, hogy lesz majd ott valaki, aki üzenetet visz. Erős harcos, vagy mágus.
Mikor már javában nekimentek a tündéknek, a csata hevében a védőket lassan visszaszorították a menetbe. Akkor látott egy fiút. Mágusnak tűnt, több társát visszavetette, de biztos volt benne, hogy ő lesz az embere.
Erejét megfeszítve indult neki, nem érdekelte a homok, vagy a szél. Vértjében, oldalán kardjával, és jó erős, agyaló fejszéjével megállíthatatlan.
Nem véletlenül hívták a társai bikának.
Szemét becsukta, hogy a homok ne vakíthassa el, mikor már közel ért és ahol sejtette a mágust, széles fejszéjével arra felé sújtott.
Hadd fröcsögjön a vére, hadd haljon az az álnok, ha már fegyverre nem mer szembeszállni velük!*

Grull támadása: 15 (kocka) + 11 (fizikai támadóerő) + 5 (fejsze sebzése) = 31
Sou védekezése: 7(kocka) + 9 (fizikai védekezőerő) = 16

Sou (31-16)*2=30 életpontot veszít.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-21, 11:37 pm

The member 'Grull' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Elonar erdeje - Page 10 4szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Elonar erdeje - Page 10 3szerk

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-22, 8:24 pm

//Mese - Olassië alkonya - Grull//

Utólag sokkal bölcsebb mindenki, kár is ezért erre fecsérelni a drága időt. Van elég kavarodás e nélkül is, védők és orkok különös-kaotikus tánca, ahogy egymás életére törnek s az a gyenge kis porfelhő pont jól jön valakinek. Akit ugyan sziluettje előtt még szaga is elárulhatott volna az ifjú sárkánynak, de nem.
Előre nagyjából látta mi is történik, valakinek a karja is belibbent a látóterébe, de zavarta, hogy a háta mögött lévőkről nem tud és ez volt a butaság, hátat fordítani. Mert volt olyan buta abban a pillanatban, köszönhetően tapasztalatlanságának, hogy megtette. Ugyan akkor talán éppen ezzel mentette meg életét, mivel a sújtás így a hátát érte és nem mellkasába szántott, ahol talán bordái rejtekében dobogó szívét is elérhette volna, ha nem is a penge, egy repedt borda. Éles a fájdalom, nem is képes talpon maradni. De megszokta, már ha az ilyesmit meg lehet szokni, nem kiállt fel, noha talán megkönnyebbülne tőle, fájdalmas sziszegésre sem igen futja. Inkább váratlan érkező ellenfelére veti pillantását, most a mindig bölcs és okos hangocskának azt kéne üvöltenie: Fuss! Fuss az életedért! Még is szótlan marad, de nem hangtalan, morogva elégtételt követel.
Az a pillantás elég, hogy tudja, sértetlen sem sok eséllyel szállna szembe ezzel a robosztus orkkal, hát még így, sebesülten. Igaz a mágia még az oldalán áll, de az emberi test valahogy mindig könnyelműen és gyorsan pazarolja el az erejét, hiszen ezt is meg kell tartania. Ugyan akkor, még mindig tart egy kicsit az elfektől. Gyorsan kell azonban döntenie, ebben segít az is, hogy talán nem nézik rögtön ellenségnek, ha már az orkra támad. Még sem sieti el dolgot, megvárja a következő suhintás rezzenését és akkor engedi el fizikai formáját, hogy ködszerű köztes állapotában távolabb gomolyoghasson. Nagy hátrány és nagy előny is, sérthetetlen a tárgyi dolgokkal szemben, de cselekvésképtelen, illetve, csak átváltozni tud.
Szabadjára engedi a szelet, hogy helyet csináljon magénak, igazán nincs szándékában senkit sem agyonnyomni. A pillanat tört része alatt elevenedik meg teljes valójában, morgás helyett csak fogai közt sziszeg a szél fenyegetően. Szárnyait is kitárja, csak is velük, most azok is csatasorba állnak, de támadója felé pedig mancsát is lendíti, ingerülten, mint egy gombolyag után kapó macska. Tisztában van vele, hogy elhibázta, de nem is igen akarta elérni. Mert nem felszabdalni akarja, hanem elvenni tőle a levegőt és ehhez az ork teste körül, annak legapróbb mozdulatára keletkező áramlatokat használja fel. Amik bekúsznak a páncél alá, körbefogva a mellkasát és rátekeredve a nyakára.

Sou támadása: 11 (kocka) + 9 (Mágikus támadóerő) + 4 (sárkány alak) = 24
Grull védekezése: 17 ( kocka) + 6 (fizikai védekezőerő) = 23

Grull (24-23)*2=2 életpontot veszít.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-22, 11:34 pm

The member 'Tyr Pak' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Elonar erdeje - Page 10 6szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Elonar erdeje - Page 10 6szerk

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-23, 11:16 am

//Mese - Olassië alkonya
Sou//

* Grull elismerően vette tudomásul támadása sikerét. Kicsit csalódott a mágusban, komolyabb ellenállásra és élvezetesebb harcra számított. A komoly sérülés csendes tűrése azonban elismerésre méltónak találta. Az ösztönei azt súgták, nem lesz ez olyan könnyű, mint amilyennek látszik.
Fejszéjét újra támadásra emelte. Ezúttal nem gátolta semmi a pontos találatban. Magabiztosan sújtott le.
Az igazi meglepetések csak ekkor érték Grullt. Nem elég, hogy támadása egy ködfelhőt hasított ketté, ami mozgásban volt, de a sikertelen támadást követően egy sárkánnyal találta magát szemben.
Azaresz, vagy ki, azt is mondta, hogy a sárkányok az ő oldalukon fognak küzdeni, de említett valami olyat is, hogy lehet néhány áruló az ellenfél soraiban. Még valami jutalomra is emlékezett, ami ezeknek, a sárkányoknak a fejéért jár.
A sárkány megjelenése kicsit elbizonytalanította Grullt, még soha sem állt szemben sárkánnyal, de a jutalom gondolata, a sárkány legyőzése után járó elismerés és a sárkány szinte teljesen hatástalan támadása, Grullt újra feltüzelte.
Egy mélyről jövő csatakiáltás keretében indult rohamra a gyöngysárkány felé. Kezében csak úgy recsegtek a csontok, ahogy erősen rászorít baltája nyelére. Nem bízott semmit se a véletlenre. Már most be akarta fejezni a harcot.
Csatakiáltása egész támadására kiterjedt.*

Grull támadása: 6 (kocka) + 11 (fizikai támadóerő) + 5 (fejsze sebzése) = 22
Sou védekezése: 14(kocka) + 9 (fizikai védekezőerő) + 4 (sárkány alak)= 27

Sou kivédi a támadást.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-23, 11:16 am

The member 'Grull' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Elonar erdeje - Page 10 2szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Elonar erdeje - Page 10 6szerk

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-23, 12:23 pm

//Időn túli játék - Sou//

*Megpillantom Níbét. Ő az, akit nem vártam ide, pedig az ő házában vagyok, ismét.
Kitanának örülök. Az öreg most még öregebbnek tűnik, mint korábban.
Nem nagyon érzékelem a barátságos pillantást, de ez azért is lehet, mert Kitanával törődök leginkább és Sout keresem.
Látom az italt, amit Kitanának ad. A „Nincs jó íze, de idd meg fiam és pihenj.” szöveg olyan, mintha a nem létező nagyapámat hallanám.
De nevelőanyám is hasonlókat mondott, amikor meghűléssel nyomtam az ágyat.
Nem hallom Sou hangját, és csak sejtem, hogy Níbe hozzá ment.
Közben Kitana illeszti a számhoz a csészét, amiben Níbe löttye van.
Szép szemeibe nézek, amikor kinyitom a szám és amilyen gyorsan csak lehet, kiiszom a tartalmát.
Behunyom a szemem és össze is rázkódok, amitől a sebeim fájdalmas nyilallásba kezdenek.
Kitana gyönyörűséges arca ad vigaszt ebben, amikor újra kinyitom a szemem.*
- Ti hoztatok ide? Mi lett az emberekkel?
*A nimfa bólint, és rövid történetbe kezd, amiből megtudom, hogy a várakozás közben sem hagyta abba a táj figyelését. Várták, hogy mikor tűnünk fel az úton és amikor a vágtató lovamat meglátták a távolban. Sejtették, hogy baj vanmikor a nyergemen átvetve ott hevert Sou és a hátunk mögött meglátták a porfelhőt, az üldözőinket.
Mégsem értek oda elég gyorsan és ha Sou nem elég bátor, akkor most nem lennénk itt.
Még látták elfutni az utolsó haramiát is, majd sietve megpróbáltak ellátni minket.
Mikor az első gyors teendőket ellátták, hordágyra tettek és úgy szállítottak el. Ebben még Níbe is kivette a részét, hiszen illúziómágiája kitűnő segítség volt egy méretes sárkány szállításánál.
Hosszú ideig feküdtem eszméletlenül, közben a nyilat kivették és végleg ellátták a sebeim.
Lázban feküdtem, de már, ahogy az öreg is mondta, túl vagyok rajta.
Lesz pár csúnya hegem, de ennyi.
Nem tudom nem észrevenni a megkönnyebbülést a nimfa szemében. Határozottan fecserészik itt, majd mikor látja a mosolyom, elhallgat, és csak mosolyog.
Behunyom a szemem és még az álom is elnyom egy rövid időre.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-23, 7:04 pm

//Mese - Olassië alkonya//

Elméje legmélyére vájkálva igyekezett minden olyan emléket felidézni melyek a nimfák misztikus népével kapcsolatban vannak. Néhány évvel ezelőtt, amikor abban a gigászi piramisban tanulmányozták az ott lévő fekete kristályt, akkoriban szájra kaptak bizonyos mendemondák.
Időről időre eltünedeztek a kísérőik közül. Szerinte azonban nem másról volt szó, mint arról, hogy megunták a végtelenségig tartó ott tartózkodást. Mások szerint - akik feszt állították, hogy már pediglen ők a saját szemükkel látták, amint ezek a különös nők becsalogatják őket az erdőbe - ez nem rémtörténet, hanem maga a sanyarú és riasztó valóság.
Efelől mégis kétségei voltak Sydneynek. Valahogy nehezére esett hinni a gyermeteg mesékben. Olyan ez mint az, hogy vannak akik már láttak embereket sárkánnyá változni, meg fordítva.
Eh! Az ostoba népségek minden mesére vevők. - gondolta ilyenkor.
Igaz, ami igaz, már évszázadok óta nyílt kapcsolat van a nimfák népével is, ami az emberi diplomáciának nem annyira köszönhető, mint a sárkányok elleni harcok túlélési érdekének.
Csak ez utóbbi és határozottan nyomós indok késztethette ezt a népet a szövetségre. Vagy ha nem is hagyományos értelemben vett szövetségről beszélünk... Talán helyén valóbb azonos érdekeknek nevezni a dolgot. S, ha két népnek azonos érdekek kötnek össze az bizony szövetségként hathat mások szemében. A szövetség pedig minden esetben erősebbé válással jár. Legalábbis az ellenségeik szemszögéből nézve.
Lépésben haladó lován ülve gyermek zsivajra lett figyelmes. Néhány apróság kergetőzésbe kezdett a szülők pedig bosszankodva igyekeztek visszaterelni őket a karaván soraiba.
Nem értette Sydney. Miért nem játszhatnak a gyerekek legalább ilyenkor, amikor békés körülmények vannak még. Legalábbis pillanatnyi békét tudhatnak soraik közt.

Aztán - mintha végszóra érkezne - morajlás fut végig a szélső soron. Természetesen hol máshol is menne ez végbe, mint az ő oldalán?
A pillanatnyi idill olyan gyorsan válik emlékké, mint verőfényes napsütés a viharfelhők villámainak cikázó sokasága között.
Minden olyan gyorsan ment végbe, hogy a lány nem győzte kapkodni a fejét. Aztán vérfagyasztó hangra figyelt föl. Rosszat sejtve fordította fejét a hang irányába. Nem csalódott. A látványtól tágra nyíltak szemei: egy fekete vértű ork masírozott felé. Nem volt kétséges a szándéka. Ölni jött. Ölni, méghozzá éppen a karaván egyetlen lángvörös hajú tagját nézve ki erre a célra.
Első gondolata lehetne az is, hogy: futás! De ez most nem az a pillanat amikor elfuthat az ember. Túl sok a gyermek, túl sok a védtelen a karavánban. Mind-mind kiszolgáltatottak, ha a pánik bekúszik egyre szaporábban emelkedő mellkasukba, hogy ott szívük mélyére rághassa magát.
Sydney is ezek közé tartozik. Megrémült a közeledő ork látványától. De egyúttal egy másik ork is eszébe jutott. Egy ork, melynek nagyon sok bosszúságot okozott Sendelben.
Ott megértette, hogy olykor ha a helyzet megkívánja, képes akár megvédeni is magát. Legalábbis egy bizonyos fokig.
Nem volt idő a merengésre, töprengésre, hogy mihez kezdjen a helyzettel. Lovát elszántan indította meg a támadó felé.
Syd sebtiben előkapta tőrét. Az ork felüvöltött, amikor látta az apró kis vörös megindult felé.
Fegyverével teljes erejéből sújtott le az orkra, félig lehajolva a nyeregből.
Aztán már fogta is vissza lovát, hogy az fordultában tiporhassa el az orkot. Bízott abban, hogy egy megtermett ló súlya elegendő lesz ahhoz, hogy kibillentse egyensúlyából. A ló farolt, s nem kímélte a mögötte állót. Jól tudta, egy vad van mögötte. Egy olyan vad, mely ha tehetné még az ő állati húsát is letépné csontjairól. Egyébként meg minden körülmény között hűen kitartott apró, vörös gazdája mellett. Ló és lovasa összhangban támadták az ellenséget. Lova elszántan igyekezett patái alá "gyalulni" támadójukat.
Elf harcosok tűntek fel az ork mellett, hogy védjék a nem kimondottan esélyes méretű nőt.
Ez épp időben érkezett. Ekkor különös és döbbenetes dolog vette kezdetét.

A körülötte zajló események alaposan lekötötték figyelmét. Egy pillanatra legszívesebben szavakkal semmisítette volna meg az orkot csak azért, hogy legyen utána ideje alaposan végignézni, hogyan válik egy ember sárkánnyá. És ő még ebben sem igazán akart hinni. Még saját szemeiben is kételkedett. Kereste a mágust, aki esetleg illúzióval terelné el figyelmüket. Ám sehol nem volt ilyen mágus. A sárkány hatalmas és az utolsó porcikájáig valódi volt. Valódi, mely igazán nagy bajba is keveredhet az ellenfelének támadásai miatt. Sydney hirtelen ötlettől vezérelve rántotta feléjük a gyeplőt.
Lova szinte megugrott abba az irányba, ahogy megindult hozzájuk.
Már tudta... Segíteni akar annak a sárkánynak. Látta, hogy küzdenek egymással. Mindig azt tanították neki, hogy nem fair egyszerre kettőnek támadni egy emberre. De ez nem a fair küzdelmeken alapuló sport volt most és szó sem volt emberi ellenségről. Egyébként is, a kettő több, mint az egy!
Éppen ezért lovát vágtára fogva támadta meg az ork Grullt.

Sydney támadása: 11 (kocka) + 3 (fizikai támadóerő) + 3 (hasfelmetsző sebzése) = 17
Grull védekezése: 6 (kocka) + 6 (fizikai védekezőerő) + 3 (fejsze védekezése) + 1 (vért)= 16

Grull 2 életpontot sebződik!

//Ha nem vág bele a történetbe az én támadásom is, akkor csak szóljatok! Smile

//

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-23, 7:04 pm

The member 'Sydney H. Low' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Elonar erdeje - Page 10 2szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Elonar erdeje - Page 10 2szerk

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-24, 12:51 pm

//Időn túli - Marius//

Hallotta, ahogy tanítója helyet foglalat nem messze tőle. Meg karta kérdezni, hogy miért marad, de valahogy nyilvánvalónak tűnt, most nem maradhat felügyelet nélkül és nem is igen vágyott most a magányra. Csak már kényelmetlen volt a fekvés, de nem panaszkodott, örült, hogy még lélegzik és hosszú évek várnak még rá. A gondolatai viszont egyre inkább eltekeregtek, a különös megérzések és biztos lépések irányába, mintha nem is ő lenne. Néha unta már, hogy ide lyukad ki és hogy csak vaktában találgat, egyszerűbb lenne, ha kérdezne. Akkor viszont kénytelen lesz bevallani, hogy beleolvasott Níbe egyik könyvébe, habár már a címére sem emlékszik, de a tartalmára annál inkább. Hallotta az öreg aggódó kérdését, de csak hümmögve válaszolt, nem akart beszélni vele, hiszen félt, hogy véletlenül kérdőre vonja. Noha, megvolt azaz érzése, hogy az öreg sárkány tudja, tisztában van vele mit is tett és most, talán csak vár, hogy Sou hozza fel a témát, addig is felkészülhet a kellemetlennek ígérkező beszélgetésre. Keserű szó, hogy egy jó barát, hű tanító esetében ez megeshet, kellemetlen, mennyire lesz az…
Nem jutott a gondolat végére, az álom, a pihentető és nyugtató, nem várta meg míg sok hadakozás után végre álomba merül, inkább váratlanul jött és elragadta. Viszont nem vitte a közeli sem a távoli múlt árnyai közé, szépségeset sem mutatott, inkább olyan volt, mint felhők között lebegni. Mindent beborított a fehér, fátyolos világ és csak itt-ott tűntek föl benne, árnyalattal sötétebb foszlányok, mintha lenne valami mögötte. De, illatok sem uralták ezt a helyet. Mintha semmi nem érhetné el hatalmával, csak van és elvárja, hogy így, háborítatlan maradjon meg. talán, pont az olyan lelkek számára, akik pihenésre vágynak, elténfereghetnek, megszabadulva zsarnok gondolataiktól.
Valami hűvös ébreszti, ízre, szagra és tapintásra is olyan ismerős. Víz pereg pikkelyein, jóleső hűvösét meghagyva egy időre. Sokkal jobban érzi magát, ki is kászálódik a bozótosból, közelebb kúszva a vízhez, elmerítve benne a fejét. Belekapaszkodott a nyugalom utolsó perceibe, s próbálta megőrizni, mikor Níbére pillantott.
- Segítenél? – Níbe azonnal megértette, ahogy Sou is rögtön levonta, hogy az öreg sérkány nem örül a felkérésnek. – Együtt, úgy, ahogy régen tanultuk biztos menne. Nem tudok tovább így heverészni … nyugodtan mondhatod, hogy elkényelmesedtem, de hiányzik az ágy és a takaró is. – lehajtott fejjel vallotta be, az igazat. Mert hihetetlenül kellemes volt és kényelmes is volt így, de már teljesen elgémberedett és hatalmas tagjait nem volt olyan egyszerű mozgatni, lábai, szárnya, nyaka. Emberként, akár támaszkodhat is, botra, vagy más segítő karjára. De nem kérte többet, csupán újra az idős sárkányra nézett, kérlelően, Níbe sokáig állta a tekintetét, végül még is megadóan sóhajtott. A jutalma segítségéért pedig egy hálás köszönöm volt, Sounak pedig élete legfárasztóbb útja a házig és megérhette azt a szégyent is, hogy Níbe az ölébe véve vitte be és fektette a másik ágyra.
- Innen pedig egy tapodtat sem! – Szólította fel, majd a másik ágy felé pillantott. – Kitana, ha megkérhetlek vigyáznál mindkettőjükre. Úrnőddel volna megbeszélnivalóm és a gyógyfűkészletet is szeretném feltölteni. – Ha lány igenlő választ ad, az öreg nem is igen késlekedik sokat, köpenyt és tarisznyát vesz magára és távozik, bár az ajtóból még intően visszaszól. – Aztán egyikőtök se okozzon gondot Kitanának!
Sou eközben elvackolta magát a takaró alá, jó volt kinyújtóztatnia a tagjait, de el is fáradt. De legalább a saját szemével láthatta, hogy Marisnak tényleg nem esett komoly baja, bár egyik sebét sem lehetne gyerekjátéknak tekinteni. Szólni is akart, csak most még jó volt élvezni a csendet, itt nem zizegett semmi és a távoli, de hangosabb neszeket is megszűrte a fal. Sötét is volt, ahogy lehunyta szemét.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-24, 1:26 pm

//Mese - Olassië alkonya//

Nagyobb levegőt vesz, mert a sebe nem szűnt meg létezni, kisebb sem igen lett és mélysége sem változott. Saját vérének szaga is szúrta az orrát, az érzés kellemetlenségéről nem is beszélve, amit az oldalán lefolyó vöröslő kis csermelyek keltettek. Talán ezért, talán eluralkodó indulatai miatt, de kénytelen végignézni, ahogy varázslata elenyészik, ráadásul úgy, hogy csekély kárt okoz ellenfelének. Szinte nevetségesnek tartja, hogy jelenlegi testi adottságaik mellet is, ilyen nehéz megszabadulni attól a fickótól. Tagadni is kár, megfordult a fejében, hogy magára hagyja csatabárdjával, vagdossa azt, akit éppen megtalál, ő egyszerűen kihasználja a menekülés legkézenfekvőbb lehetőségét, a repülést. Kétségbeesett és szánalmas gondolat volt ez. Szégyelte is magát abban a pillanatban, mikor ez megfordult a fejében , több amúgy sem adatott meg időben, hiszen valami furcsa oknál fogva a szürke bőrű nem akarta feladni, se könnyebb ellenfelet keresni. Könnyebb? Sou valahogy nem érezte magát nehéz ellenfélnek, inkább ugyan olyan legyőzhetőnek, mint egy embergyerek. Feladni azért nem fogja! Büszkeségből azért neki is kijutott és az most hajtja előre, csak még nem tudni, hogy a győzelem felé, vagy a vereség felé. De jobba mostra koncentrálni, a vége úgy is kiderül.
Ellene támad és nem szándékozik védekezni, inkább támadással felelni, amúgy azt tartja a mondás, hogy legjobb védekezés a támadás. A fejsze lendül, ahogy mancsa is, jól belegondolt, ujját vesztheti, ha ügyetlen, de nem volt azt, karma és a fém penge szikrát hányt, de mindhárman sértetlen megúszták. Jót tett harci vágyának a siker. Most vagy soha elven szándékozott lépni, olyatén formában, hogy minden undora ellenére fogaival roppantja össze a felpáncélozott testet és ennek érdekében, áldozatként, néhány törött agyarat is elvisel. A sok lángként táncoló sziluettek közül egy azonban túl hamar várt élessé, így a helyett, hogy előre lendült volna, hátrébb lépett. Nem tudhatta, ellenség vagy jó barát közeledik. Megismerte a lovas személyében a korábban látott vörös hajú nőt, s újabb nagy kérdésekkel szembesült. Van oly vakmerő a hölgyemény, hogy így, egy nagy csata hevében sárkányt öljön? Vagy, ami egészen hihetetlennek tűnik, a segítségére siet? Ám, ha ez így van, akkor segítenie kell! Kötelessége.
A rajta sebet ejtő fegyver szúrja leginkább a szemét, ha az nem lenne, véli, jóval nagyobb eséllyel lehetne rábírni az orkot a futásra. Illúzió és szél keverékét igyekszik a másikra szabadítani, de most nem maga az ellenfele a célpont, hanem annak fegyvere. Egészen pontosan a nyele s kis mértékben a penge, ugyanis azt igyekszik ripityára zúzni, először elhitetve ezt, majd valóra váltva, ami most talán könnyebb. Még vöröslik a pengén véréből, hát néhány cseppet miért ne áldozhatna fel a varázslat megerősítése véget.
Még varázsának végkifejlete előtt örömmel konstatálhatja, hogy a lány az ő oldalán áll, akaratlan is elmosolyodik. S most bánja, hogy hangra nem futja, de egy gyors bólintást megejt a lány felé –köszönet képen- , mert ha futná, azzal csak az szürke bőrűt tudná mulattatni. Ez utóbbihoz viszont nem fűlik a foga. Bölcsebb is felkészülni az esetleges támadására, de mozgás még így is fájdalmas, marad tehát az örök jó barát a szél, amit fal féle formába önt, ami talán távol tartja majd az orkot, de jobban szeretné, ha az egy lépéssel sem engedné közelebb, ha esetleg megindul.

Sou támadása: 14 (kocka) + 9 (Mágikus támadóerő) + 4 (sárkány alak) = 27
Grull védekezése: 12 ( kocka) + 6 (fizikai védekezőerő) = 18

Grull (27-18)*2=18 életpontot veszít.

//Én kimondottan örülök Smile

de nem csak a segítség miatt //

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-24, 1:56 pm

The member 'Grull' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Elonar erdeje - Page 10 3szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Elonar erdeje - Page 10 4szerk

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-24, 9:14 pm

//Mese - Olassië alkonya
Sou, Sydney//

*Grullt váratlanul érte a sárkány hírtelen akciója. Eddigi igencsak gyenge teljesítménye alapján nem gondolta, hogy támadással felelne a támadásra. Támadása nem is érte el a kívánt eredményt, helyette egy kellemes erőpárbajt vívhatott ellenfelével, végre tisztább képet kapva annak fizikai erejéről.
Párharcukat egy vörös hajú ember szakítja félbe. Grull érezte a felé közeledő ló patái által kelltet rezgést és hangokat. Megpróbált kitérni a támadás elől, de kicsit elrontotta az időzítést. Hibájának súlyosságát vértje erőteljesen csökkentette. A fegyver alig hatolt át a vérten. A karcoláson kívül, az embernek csak annyit sikerült elérnie, most már felkerült ő is Grull listájára. Senki se vághatja meg büntetlenül. Szerencséjére a sárkány nagyobb prédának és legyőzése nagyobb dicsőségnek bizonyulna.
A sárkány kihasználta Grull rövid figyelmetlenségét. Szelet gerjesztett a fegyver pengéje és nyelének felső része körül. A szél szinte kitépte Grull kezéből baltáját, de Grull tapasztalt harcos és nem engedte holmi szellőcskének, hogy csak úgy kicsavarja kezéből korábbi küzdelmének trófeáját. Ennek meg is lett az ára. A szél, mint ezernyi penge hasított bele fegyverébe és miután Grull nem volt hajlandó elengedni fegyverét, így az ő végtagja is megsínylették a szelet. Tucatnyi kisebb nagyobb vágás éktelenkedett kezén. Grull torkát ismét elhagyta egy üvöltés. A fájdalommal is erősítette saját dühét, elszántságát. Rövidesen meg is jelenik Grull vére a vágások környékén. Az orkot ez túlzottan nem érdekelte. Nem ez az első alkalom, hogy láthatja saját vérét és valószínű nem is az utolsó.
Mire Grull befejezte saját maga hergelését, addigra a sárkány már felhúzta szélfalát.
Grull egy rövid ideig csak nézte a sárkány mágiájának gyümölcsét. Az előző támadás megmutatta számára, nem olyan gyámoltalan ez a gyöngysárkány, mint gondolta.
Egy gyors mozdulattal megpróbálta felmérni a környezetében zajló eseményeket. Hátha megleli a vörös hajú nőt.
Meg is lelte. Keresés közben azt is észrevette támadásuk nem úgy alakul, ahogy az elvárható lenne. A védelem még kitartott. Talán még erősebbnek is tűnt, mint a támadás kezdetén.
Grull azonban nem hagyhatta magára ellenfelét. Biztosra vette, hogy a sárkánynál van az a tekercs, amit Azaresz, vagy ki, annyira akar.
Torkát ismét egy erőteljes üvöltés hagyta el. Most nem saját magát akarta feltüzelni. A közelben lévő két orknak jelzett, hogy közösen több irányból próbálják meg leteríteni a sárkányt. Az orkok hallgattak vezérük utasítására, megindultak a sárkány felé. Grull is kihasználta az időt, míg társai megteszik azt a pár métert, ami elválasztotta őket és az érkezőkkel ellentétes oldalra kezdett futni. Végezetül egy újabb üvöltéssel kiadta a támadási parancsot.*

Grull támadása: 10 (kocka) + 11 (fizikai támadóerő) + 5 (fejsze sebzése) = 26
Sou védekezése: 8(kocka) + 9 (fizikai védekezőerő) + 4 (sárkány alak)= 21

Sou (26-21)*2=10 életpontot veszít.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-24, 9:14 pm

The member 'Grull' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Elonar erdeje - Page 10 3szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Elonar erdeje - Page 10 3szerk

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-27, 11:40 am

//Mese - Olassië alkonya//

Minden felé pánikban menekülni vágyó harcképtelenek (természetesen köztük ő is) és vérben forgó szemű orkok voltak. Mindegy volt, merre nézett. Nem volt olyan irány melyre a biztos kiút kínálta volna magát.
Lovát visszafogva fordult újra az orkkal szemben. Szeme sarkából látta, amint egy másik szörnyeteg már csaknem elérte őt de Sydney az utolsó pillanatban megsarkazta lovát. Az ork fegyver a puszta levegőt hasította, s egy röpke pillanattal később már a támadó nyakában lihegett az ellenség. Tündék estek neki, ám Syd nem a védők megbámulásával volt elfoglalva. Először rémület siklott át testén, amikor látta a sárkány újabb sebesülését és a közben érkező ork erősítést. Legalábbis eddigi egy szem ellenfelüknek erősítése érkezett.
A nő biztos volt abban, hogy ő maga ezidáig azért nem szenvedett el támadást az orktól, mert számára nagy valószínűséggel egy bosszantó kis vakarcs volt a sárkányhoz képest.
De egy bosszantó vakarcsként is tudhat segítséget nyújtani másoknak. Még akkor is, ha az illető történetesen egy sárkány.
Azonban a lány nem volt ostoba. A támadás folyamatának végiggondolása közben egyre inkább azt kezdte érezni, hogy az ork csapat nem maga a karaván miatt van most. Kell lenni valami okuknak, ami megért nekik annyi fáradtságot, hogy egy jelentéktelen, s még csak nem is harcosokból álló karavánt támadjanak meg. Hiszen az őröket leszámítva nem sok senki volt itt, aki képes lett volna magát megvédeni egy harc során.
Evidens más okuk kell legyen ezeknek a torzszülötteknek.
Különös - gondolta hirtelen - valahogy egyáltalán nem tűnik veszedelmesnek az emlékeiben még élénken meg-megjelenő ork Sendel városából. Legalábbis az itteni, vadul vagdalkozó ork csapathoz képest nem tűnt annak.
De elmélkedni nem maradt idő. Grull újra ott volt nem messze tőle. Csak az a sok kavargó alak ne futkosna mindenfelé. Erről viszont az jutott eszébe, hogy teljesen lényegtelen miféle népség sarjai kerülnek bajba. A reakció szinte mindig ugyanaz: káosz és pánik. Méghozzá felső fokon.
És ezen a káoszon igyekezett úgy keresztül vágtázni, hogy lova ne taposson agyon senkit. Legalábbis senki közülük valót.
Hosszúkás pengéjű tőrét támadásra készen és erősen tartotta. Egy ork - mely éppen a ló mellső részének csapódott - úgy omlott össze, mint korhadt fából készült házikó.
A ló rémületében csak még eszeveszettebb tempóban rohant Grull felé.
Nem érdekelte Sydneyt, hogy az ork észleli-e közeledtét. Esély volt erre és arra a verzióra is. Ha nem veszi észre, talán sikerülhet komolyabban megsebesíteni.
Most nyakát vette célba. Hátha a vért nem kerül tőre útjába.
Más dolgon is agyalt közben. Méghozzá azon, hogy vajon képes lenne-e kijutni innen akár a sárkány társaságában, ha az netán vissza változna humán alakjába? Talán oka van annak, hogy a sárkányt annyira le akarják szedni. Talán a karaván is megmenekülne, ha inkább őt és Sou-t követnék. Nekik legalább előnyük is volna: lovon menekülhetnének. Az orkok pedig úgyis gyalogszerrel érkeztek.

Sydney támadása: 10 (kocka) + 3 (fizikai támadóerő) + 3 (hasfelmetsző sebzése) = 16
Grull védekezése: 9 (kocka) + 6 (fizikai védekezőerő) + 3 (fejsze védekezése) + 1 (vért)= 19

Grull 0 életpontot sebződik!

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-27, 11:40 am

The member 'Sydney H. Low' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Elonar erdeje - Page 10 1szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Elonar erdeje - Page 10 3szerk

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-08-29, 4:44 pm

//Mese - Olassië alkonya
Sou, Sydney//

* Grull örömmel vette tudomásul, hogy ez alkalommal a sárkánynak nem sikerült elkerülnie az ő és társai támadását. Egy erőteljes csatakiáltással adta mindenki tudatára sikerét. A jelek szerint a sárkánynak túl sok volt egyszerre a három támadó, mivel Grull társai közül legalább az egyik is hasonló hangot hallatott.
Grullnak nem volt túl sok ideje kiélvezni a sárkányból előtörő vér látványát. Nem akarta a közelben megvárni a méretes teremtmény tombolását, a sérülések miatt.
Visszahátrált odáig, ahonnan nem is olyan rég elindította támadását és csak várta a sárkány reakcióját. Ekkor látta, társai nem ilyen óvatosak. A győzelem mámorától megrészegülve próbálták a legtöbbet kihozni a sikeres támadásból. Grull hiába adott nekik parancsot, egy erőteljes torokhang formájában, azok mintha meg se hallották volna, támadásra emelték fegyverüket.
Grull ekkor ismerős hangra lett figyelmes. Nem véletlenül lett törzsének elismert harcosa. Sok portyán vett részt és ezek alkalmával megtanulta minden körülmény között felismerni a patadobogást. Hiszen olykor az élete, olykor pedig a portya sikere múlt ezen. Ezek után nem meglepő, újra hallotta a közeledő patadobogásokat. A csata zaja nem volt képes elrejteni előle.
Bár nem tudta biztosra, de sejtette, hogy a vörös hajó némber próbálkozik újra.
Várt. Közben pedig a sárkány reakcióját figyelte.
A patadobogás mikor már kellő közelségbe ért, hogy ne nagyon tudjon kitérni, Grull hírtelen megfordult és támadásra emeli fegyverét.
Grull kicsit távolabb lépett, hogy elkerülje a némber tőrének pengéjét, de még elég közel maradt, hogy fejszéjével a ló oldalát, de főleg annak combját támadhassa. Kis szerencsével akár mind a kettőt. Reméli, ezek után békén hagyja vöröske, és újra a sárkányra koncentrálhat.*

Grull támadása: 7 (kocka) + 11 (fizikai támadóerő) + 5 (fejsze sebzése) = 23
Sydney védekezése: 11 (kocka) + 2 (fizikai védekezőerő) + 2 (tőr védelme) = 15

Sydney (23-15)*2=16 életpontot veszít.

» Olassië erdeje