Mélykincs-barlang

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

*Lanur-hegységben sok barlang létezik elszórva, melyeket leginkább fehér orkok használtak és használnak most is. Létezik egy elhagyatott barlang. Régi krónikák tesznek említést a nevéről, abban a korban úgy hívták Mélykincs-barlang. A bejárat a völgy legalján található, ami első ránézésre olyannak tűnik mint a többi, azonban közelebbről megnézve felfedezhető a különbség. Maga a bejárat impozáns, alakja sokkal jobban hasonlít két nagy ajtóhoz. Belépve a bejáraton, két perces séta után elénk tárul maga a barlang. A földön imitt amott csontdarabok hevernek, pár tűzrakó hely maradványa fogadja a kalandozót. Az elrendezése az egésznek olyan nyomasztó, földöntúli hangulatot áraszt. Túloldalon egy nagy szikla takarja el az utat, csupán jobb oldalról van lehetőség megkerülni. Megkerülve a nagy kőtömböt, sziklafalba vájt szentélyt látni, kisebb oltár előtte, felette ősi törpe szavakkal felírva:”Fegyverek csak erőszakot szülnek, tedd le terhed, s a békés barátnak, a bebocsátás megadatik.”
Az szentély mellett egy titkos ajtó húzódik, ám aki készítette jól elrejtette a kíváncsi szemek elől. Ha képes valaki kinyitni, törpe tárnafolyosóval találhatja szembe magát, dohos levegő uralkodik, rég járt erre levegő. Folyóson haladva, egy egész kiismerhetetlen tárnarendszer fogadja az embert, könnyű eltévedni aki idegen. A tárna folyosóin, szintén csontvázakra lehet bukkanni, leginkább törpe a domináns, elenyésző más fajé. Aki szerencsésnek mondhatja magát és kiismeri a törpék tárnarendszerét az eljuthat egy régi törpe bányásztelepüléshez egy hatalmas térben. A település falai romosak, bár épp is akad köztük, mely szépségével a település régi dicsőségét híreszteli. Kihalt, egy lelket sem látni, sem pedig más élőlényt. A hely keleti pontján nagy vasajtó ékeskedik, mindenféle nehéz törmelékekkel eltorlaszolva.*

Mélykincs-barlang Barlang2_by_stixion-das9iz5

Vendég

*Járja a vidéket egyedül mert kíváncsi hány barlang van a területen? Azt tudja, hogy némelyik fehér orkok tanyája. Kora reggel indult neki a számolásnak, sorba vette az összes barlangot. Óvatos maradt az olyan barlangoknál ahol hallotta a fehér orkok hangját. A hóban tökéletesen el tud rejtőzködni ha úgy adódik, hogy kiszúrjak. Számára ez egy nagy séta és egyben egy szórakoztató kaland.
~ Itt van a következő barlang.~ Szól magában és feljegyzi magában, az előző értékhez ad egyet. A meglepő az, hogy hirtelen elfogynak a barlangok. Elindul egy számára szimpatikus útirány felé, nem remélve hogy barlangot talál még. A terep megváltozik kicsit. Hirtelen lefelé a völgybe indul ahol nem remél barlangot.
~ Akkor csak 17 barlang van a környéken? ~ Egyre inkább halad lefelé a völgy belsejébe, mikor a távolban felfedez egy bejáratot. Kalandos kedvében van, így teljes nyugodtsággal indul meg felé. Ahogy egyre közelebb ér hozzá, úgy látja teljesen más barlang.
~ Ez meg milyen hely? ~ Teszi fel a kérdést magában, óvatosan közelíti meg a keze a fegyvere markolatán pihen. A bejárathoz érve inkább kinn marad elbújva, úgy véli lehet ez is lakott a fehér orkok által. Meg kell bizonyosodnia, hogy elhagyatott.
~ Akkor várakozzunk itt nyugodtan. ~ Sóhajt fel, s várja hogy legyen valami mozgás.*

Tárgy: Re: Mélykincs-barlang 2012-05-22, 3:05 pm

* A Nap sugarai még alig látszódnak a hegyek között, mikor Kesa már saját útját rója. Nem örömében és nem is szórakozásból választotta ezt a veszélyekkel teli helyet úti céljául. Nem bizony. Hallott a környéken jelen lévő magas ork populációjáról és bár legszívesebben elkerülné őket, mégis ez az egyetlen út céljához, egy rég elfeledett barlang s főleg annak elfeledett titkai felé. Ilyenkor érzi csak igazán, megérte annyi időt tölteni a torony könyvtárában, s olyan tudás birtokába kerülni, melynek megszerzése csak keveseknek adatik meg, és még kevesebben szerzik meg.
Erre az utazására félreteszi kereskedő álcáját. Itt a hegyekben semmi hasznát se venné, sőt még talán csak jobb célpontnak tüntetné fel magát az ork megfigyelők előtt. Éppen ezért ritkán használt szürkemágus köpenyébe burkolózik. Remélve, hogy ezeknek az orkoknak már volt dolguk korábban mágusokkal, s kétszer is meggondolják, hogy rátámadjanak-e.
Ez a helyzet sem tarthat az örökkévalóságig, főleg, hogy Kesa egyre mélyebbre szándékozik haladni a területükön. Megjelenése is egyre kevésbé jelent biztonságot számára. Erre utal az a nyílvessző is, mely a mellette lévő fába fúródik.
Nem is kell több, hogy az eddigi nyugodt lépteket felváltsa egy olyan gyors sprint, amilyenre csak teste képesnek mutatkozik. Egészen a legközelebbi védelmet jelentő tereptárgyig, ami ebben az esetben egy méretesebb fát jelent.
Néhány gyors fújtatást követően, légzése visszaáll a normális ütemre, csupán a korábbi sokk utóhatásai láthatók rajta, miközben tarisznyájának egy meghatározott szegletébe téved keze. A szóban forgó tarisznya egy átlagos ember szemszögéből kevés értéket tartalmaz, ugyanis három különböző színű homok mellett egy kevés gyapjút és némi porrá őrölt ezüstöt tartalmaz, ami egyértelműen a tarisznya értékének jelentős részét képezi. A mostani varázslatához az utóbbi alkotóelemre van szüksége, ezért ebből a komponensből vesz ki egy csipetnyit, hogy azt a varázsige elmondása közben testére szórja.*
- Memerintah semua cahaya, untuk mengelakkan badan saya!
* Kesa alakja egyre kivehetettlenebbé válik, míg végül csupán egy halvány árnyalatnyi eltérést mutat a környező tájhoz képes.
Óvatos léptekkel távolodik el az eddig fedezékül szolgáló fától. Tudja jól, hogy nem siethet, akkor nem képes elég gyorsan változni álcája, és az őt figyelő orkok könnyedén észrevehetik a menekülő mágust. Viszont a végtelenségig sem tart ki varázslata. Még egyszer alkalmaznia kell, mielőtt elérhetné célját, a Mélykincs-barlang bejáratát.*

Vendég

*A bejáratot figyeli állandó jelleggel, azonban két óra mozdulatlanság után jön rá, hogy bizony itt nem lakik senki. Feláll a helyéről és kinyújtóztatja tagjait. Jólesik neki a mozgás a sok mozdulatlanság után. Beiktat a környéken egy nagyobb sétát, hogy teljesen biztosan legyen abban, hogy neme foglalt a barlang. Mikor sétál nagy nyugodtan vissza a bejárathoz akkor ott megpillantja, hogy a bejárat valójában egy ajtó ami nagyon régi.*
~ Irány befelé! ~ Még körülnéz kinn, hogy nem követte valaki. Nincs eszköze amivel világosságot teremthetne, annak ellenére lassan tapogatózva bemegy. Alig két percet halad a járatban, mikor kiszélesedik az egész. Megáll és próbál valamit érzékelni a barlangból de semmi. Lép kettőt előre mikor csontok roppannak össze, ettől kicsit hátrahőköl. Mozdulatlan marad és erősen hallgatózik.
~ Jól van, máskor majd hozok fáklyát. ~ Eljött a nagy sötétségért. Kiveszi az irányt, mert fény nélkül teljesen értelmetlen. Kiér újra a friss levegőre akkor megfordul, hogy szembeforduljon a bejárattal. Nincs szíve itt hagyni Mélykincs-barlangot, ezért jön a B terve. Természetes anyagokból kell előállítania fényforrást. Ezt jól át kell gondolnia, hogy miből készít és hogyan kivitelezze azt, hogy sokáig égjen. Leül a bejáratnál gondolkodni, azonban nem sokkal elmélkedését megzavarja valami. A hang felé fordul és odanéz, s megpillant egy nőt.*
-Szép napot hölgyem! Csak nem kincsvadász?

Tárgy: Re: Mélykincs-barlang 2012-05-22, 4:32 pm

* A barlang bejáratát jelző két ajtószerű képződmény jó eséllyel jelenti célját. A bejáratot figyelve abban sem biztos, hogy a természetnek egyedül sikerült ilyenre formálnia ezt a barlangbejáratot és nem segédkeztek be a törpék, akik régen Mélykincs-barlangját lakták.
De nem csak a barlang bejárata az egyetlen dolog, mely felkelti érdeklődését. Egyáltalán nem számított rá, hogy ezen a helyen orkokon kívül mással is találkozhat. Meglepődve figyeli a földön ülő fehér hajú elfet. A fehér hajról elsőre Gwaith-dúr lakói jutnak eszébe, de ennek az elfnek a bőre más színű. Így már csupán az elfek egyik alfajának leírása illik rá, fehér elf. *
- Szép napot magának is! … Kincsvadász? …
* Válasza folytatása előtt egy pillanatnyi szünetet tart.*
- Úgy is mondhatnánk. Mindenki a saját kincseit keresi. Azonban, hogy kinek mi a kincs, már teljesen más kérdés.
* Közben azon gondolkodik, mi járatban lehet ez az elf, a fehér orkok területén. Ráadásul pont ennek a barlang bejáratánál. Talán ő is akar valamit ebben a barlangban? Ha mégis tudna a barlang elfeledett múltjáról, Kesa nincs abban a helyzetben, hogy esetleg új ellenségre tegyen szert. Elég neki, hogy egy időre sikerült megszabadulnia az orkoktól, de csak idő kérdése, hogy a kámforrá vált mágusnő keresésére induljanak és a nyomait követve ide jussanak. *
- Maga milyen kincsre vadászik itt, az orkok szomszédságában egy völgy legalján?
* Szándékosan említi meg korábbi üldözőit. Ha másra nem is jók, legalább egy ürügynek megfelelnek, miért nem kellene egymás ellen fordulniuk. Még akkor sem, ha hasonló ok miatt tapossák ezt a földet.*

Vendég

* A nő mozdulatai nem ellenségesek, ezért feláll és lassan odasétál a nőhöz lassan. Végignézi tekintetével az alakját, a vonásait és a felszereléseit. Végül szemei megtalálják a másik szemeit, azokat figyeli.*
-Így van, mindenkiből lehet kincsvadász. Még egy volt fejvadászból is.* Tekintete nem fenyegető ezért a nőnek nem kell attól tartania, hogy kirántja gyorsan fegyverét és lekaszabolja. Ő ezen a vidéken nőtt fel, egészen pontosan a szomszédságában. A nőnek még nem válaszol, hogy milyen kincsre vadászik itt, hanem ahogy az illem diktálja bemutatkozik a nőnek.*
- Daevin Corerlian vagyok, kalandozó fehér elf. *Barátságos mosoly jelenik meg az arcán azt remélve nem fogja ezzel elűzni a nőt. A fehér orkokat nem felejtette el, azonban ő észrevehetetlenül slisszolt át a területeiken.*
-Megszámoltam a környék összes barlangját, így azt kell mondjam összesen 17 van. Ez nem számít barlangnak. * Meséli el végül, hogy ő végzett itt. De amint bement fáklya nélkül azóta megváltozott a véleménye. Be akar menni és alaposan átfésülni az egészet. Hátha találnak valami érdekeset.*
-Voltam bent és koponyák és csontok ropogtak a lábam alatt.* Többit nem meséli el mert a végén a nő kinevetné, hogy nem hozott magával fáklyát amivel bemehetne.*

Tárgy: Re: Mélykincs-barlang 2012-05-24, 3:57 pm

* Daevin válaszai érdekes gondolatot indít el Kesa fejében.*
- Az emberek többsége azt hinné, már egy fejvadász élete is tele van kalanddal, s ezért nem kell felhagyniuk hivatásukkal.
* Barátságos mosoly kíséretében fejti ki gondolatát, még úgy is, hogy gyanítja, nem ez vezetett korábbi hivatásának feladásoz. Mindenesetre igen érdekes váltásnak tartja.*
- Engem Lise Kolinahnak hívnak.
* Mivel nem számított társaságra ezen a környéken, így külsejét semmilyen formában nem változtatta meg. Márpedig a vele szemben álló elf saját bevallása szerint is fejvadászként dolgozott, hogy meddig azt még nem tudja, de azt mindenképp, hogy nem szeretné, ha valódi kinézetéhez valódi neve párosulna, akár csak egy ex fejvadász személyében is. Nem jár ő olyan biztonságos talajon, hogy úgy érezné, ezt megengedheti magának.*
- Mágustanonc vagyok. Mint láthatod a szürkeköpenyesek közül.
* Gyermeki mosoly kíséretében, büszkén mutatja meg szürke köpenyét, ha esetleg eddig valami okból kifolyólag Daevin, ezt még nem vette volna észre. Közben nem mulasztja el megfigyelni, hogy reagál az elf, az ő hivatására.*
- Tizenhét?
* Kérdez vissza meglepetten a szám hallatán.*
- Bár nem számoltam össze, de úgy érzem néhány kimaradt számomra.
* Bár szavakkal nem mondja ki, de hangjából érződi, hogy elismeréssel adózik az elf felé, aki a látszat szerint komolyabb akadály nélkül vizsgálta meg az összes barlangot, majd az éppen előtte található bejáratra emeli tekintetét.*
- Valóban igen különös már kívülről is.
* Továbbra sem tartja fontosnak az elf orrára kötni, hogy ő valószínűleg pont erre a helyre akart eljutni. Főleg, hogy még ő maga sem lehet teljesen biztos ebben. A könyvtár megtalált leírás már évszázadokkal ezelőtt készült. Azóta igen sokat változott már csupán maga a táj körülötte. Mégis a bejárat formáját figyelve, Kesát egyre inkább azaz érzés keríti hatalmába, hogy valóban ez lesz a jó ”barlang”.*
- Nem hangzik túl bizalomgerjesztőnek.
* Némileg háttrébb húzódik, mint aki nem szívesen bolygatja a halottak maradványait. Közben az elf arcát fürkészi, mint aki arra utaló jelet keres, hátha csak játszadoznak vele.*
- Lehet, fedezékbe kellene húzódnunk. Talán ezt a helyet is az orkok használják?
* Még mindig frissen él emlékezetében a közvetlen közelében becsapódó nyílvesző hangja és látvány. Azt a tudatot sem sikerült elfednie, hogy vadásznak rá. Ha ez még önmagában nem is lenne elég, érzi, hogy testének pihenésre lenne szüksége egy újabb hasonló varázslat előtt, mint amit idefele úton már kétszer is sikeresen alkalmazott. Márpedig, egy kiadós pihenés nélkül, egyedül igen nehezen sikerülne sértetlenül átjutni az orkokon, már ha sikerül egyáltalán. Egyre jobb ötletnek tűnik számára emellett, a néhai fejvadász mellett maradni.
Ha Daevin elmondja Kesának, hogy ő nem látott ork mozgolódást a hely körül, akkor újabb kérdések érkeznek az elf felé.*
- Akkor milyen csontok lehetnek odabent? Ami még fontosabb, ki vagy mi ölhette meg őket?
* Második kérdésére fejét a bejárat felé fordítja, hogy úgy tegye fel.*

Vendég

* Nem kerüli el a figyelmét a másik szavai, hogy milyen megjegyzéseket tesz.Nem szól semmit se rá, inkább azon töpreng, hogy juthatott el idáig a nő. Látja ám, hogy mágustanonc a szürke köpönyegesek közül. Éles látása van, s mivel formában tartja magát gyorsan pár dologra tud következtetni magában egy másik személlyel kapcsolatban.*
-Lise Kolinahnak hívnak? Valóban?
* Nincs hangjában semmi feddő csak olyan ellenőrzésképpen kérdezett vissza. Minden azon fog múlni, hogy erre mit fog válaszolni.Kétezer éve járja Lanuria világát, kicsit lehet sejtése arról, hogy ki hazudik és ki nem.*
-Nem kell fedezékbe menni, egy jó ideje itt vagyok és nincs erre semmilyen mozgolódás. Ha lett volna talán én is a koponyák tengerében feküdnék vérbe fagyva.
* A másik utolsó kérdésén kicsit elgondolkozik, hogy milyen koponyák lehetnek, aztán válaszol neki.*
-Nem láttam milyen koponyák hevernek a földön. Cseppet sem izgat kik voltak, hiszen már mind halottak.
* Ez itt a lényeg. Nem véli valószínűnek, hogy a közelben egy nekromanta tartozkodik, aki majd szépen felébreszti őket álmukból. Közelebb lép a nőhöz teljes nyugodtsággal, ha a másik engedi bepótolja a bemutatkozás ezen részét. Egy kézcsókot ad a nőnek és mellé állva fürkészi a bejáratot.*
- Esetleg be akar oda menni? Úgy vélem bármi lehet odabent, én csak az elejénél jártam.

Tárgy: Re: Mélykincs-barlang 2012-05-29, 10:29 pm

* Kesa szó nélkül hagyja az elf korábbi kérdését, ami nevének valódisága felé irányult. Sejti, hogy a férfi is, fejvadász korában, nem kevés álnevet használt, talán a mostani is az, így nagyon jól tudja, hogy a név igen keveset jelent egy illető megismerésekkor. Emellett Kesa nem is hazudott teljesesen nevét illetően, hiszen már nem ez az első alkalom, hogy így mutatkozik be valakinek. Előszeretettel használja ezt a nevet, ha nem kívánja eltitkolni mágus mivoltát. Számára ugyanis előnyösebb, ha valódi neve minél inkább jelentéktelen marad a mágusok körében, így valódi tevékenységeire könnyebben maradhat rejtve az ő szemeik előtt.
Daevin közeledő lépteivel azonnal magára vonja Kesa figyelmét. Annak ellenére, hogy szüksége van a férfi védelmére, hiszen mégis inkább egy elf társaságát élvezné, mint az orkok, ez közel sem jelenti azt, hogy megbízna benne.
A közeledő mozdulat hatására némileg meglepődik. Nem maga a mozdulat az, aminek sikerül meglepnie, hiszen nemesi származása révén többször is részesült már az üdvözlés eme formájában. Az időzítés, ami ezt a hatást váltja ki belőle. Ennyivel a bemutatkozás után már nem szokás. Jelen helyzetükben pedig más nem igényli ezt a gesztust.
Ezt az apró meglepődöttség arcára is kiül, miközben Daevin közvetlen mellé áll.
Daevin kérdésére ismét a bejárat felé fordul.*
- Hogy én? … Oda? …
* Tekintete ismét az elfet veszi célba, miközben száját némileg elhúzza, mint akinek a gondolatai a rothadó hullák és csontok körül keringenek.*
- Maga vissza szeretne? …
* Kérdőn mered a férfire, egy rövid szünetet hagyva, miközben arcának reakcióját várja. Ha észreveszi ennek jelét, folytatja mondandóját.*
- Szeretem a kihívást, de a holtak ... Hogy is mondjam … Nem kedvelem őket túlságosan.
* Arcára a korábbi fanyar arckifejezés hasonló érzelem foglal helyet.
Hazugság most sem hagyja el száját. Választott célja és neveltetése során tapasztaltak közti ellentét miatt, még mindig nem sikerült megszoknia, céljával járó szagokat és rég oszlásnak induló testek látványát.*

Vendég

* Nem tudja mi jár a másik fejében. Ő elmondta az igazságot, ha nem tud megbízni benne a nő akkor elég valószínű, hogy nem lesz egy jó barátja. Hallgatja annak szavait, ami leginkább hitetlenkedésre hasonlít. Nem szól semmit, csak éles szemeivel körbenéz hátha meglát egy orkot vagy orkokat akik követték a nőt. Egyenlőre nem lát semmilyen rájuk leselkedő veszélyt így megszólal felé nyugodt hangon.*
-Rég halottak, semmi sem oszladozik rajtuk és nincs bűz. Csupán annyira öregek a csontok, hogy elporladnak hamar, főleg ha rájuk lép az ember. Én szívesen körülnéznék, azonban nincs nem hoztam magammal felszerelést mert nem számítottam ilyen felszerelésre.* A fanyar arckifejezés láttán inkább nem erőlteti rá magát a másikra, ha a nő úgy döntött hogy kinn marad akkor nincs más választása.*
-Rendben, akkor nem kell bemennie. Csak tudnám mit fog tenni akkor mikor kiszúrjak a környéken élő ork törzsek. Kedvenc szokásuk az áldozat hasának felmetszése. Nem valami kellemes látvány, főleg mikor még az illető él. Remélem akkor majd gyorsan és kitartóan fog futni. *Nem mosolyodik el, hanem közli vele az itteni szokásokat amiket megfigyelt nagy csendben.Kicsit elgondolkozik még milyen veszély áll fenn mikor pár szörny neve is eszébe jut.*
-Van pár szörny is a vidéken, talán olvasott róluk. Nincs mit tenni, veszélyes környék. * Majd ezután felsóhajt egy nagyot, hiszen ha már nem szeretne bemenni a nő akkor jobb ha hazamegy.*
-Azt hiszem hazamegyek

Tárgy: Re: Mélykincs-barlang 2012-06-06, 12:43 pm

* Végighallgatja az elfet, miközben a hallottak nem nyerik el túlzottan a tetszését. A terület ezen jellemvonása után nem nézett utána, és nem is kívánja testközelből megtapasztalni a folyamat rejtelmeit, viszont ha egy kiadósabb pihenés előtt találkozna az őslakókkal, hát nem rajta múlna a választás.*
- Te aztán tudod, hogy kell felkelteni egy lány érdeklődését.
* Egy apró mosolyt erőltet arcára, hogy ne érződjön bántónak a megjegyzése.*
- Sajnos fáklya nálam sincs, de …
* Bal kezét maga elé helyezi, hogy tenyere az ég felé nézzen, miközben jobbját ráhelyezi.*
- Azt hiszem, a világításon tudok segíteni.
* Jobb kezével egy gömböt kezd formálni a tenyere fölött.*
- Anak-anak kecil datang untuk membantu saya cahaya untuk menerangi jalan saya!
* Először csupán egy apró fénypont jelenik meg tenyere fölött, a másik keze által formált gömb kellős közepén, majd az ige haladtával ez a fénypont egyre nagyobbá válik, míg lassan már majdnem elérve tenyerét is. *
- Készen vagyok.
* Egy nagy levegőt vesz, amit lassan fúj ki.*
- Egy ideig nem lesz gondunk rá.
* Bár tudja, hogy egy óránál tovább nem fognak megmaradni a fénygömb, de reméli, hogy ha tényleg ott vannak, ahol gondolja, akkor előbb utóbb találni fognak egy régi világító eszközt, és már nem lesz szükségük a fénygömbökre.
Jobb kezével belenyúl a fénygömbbe, majd övatosan oldalra húzza, miközben ezt a tenyerét is felfele fordítja. Mire a gömb korábbi széléhez ér, már két kisebb gömböt tart magánál.
Ismét nagyot fúj, ahogy abbahagyja az erős koncentrálást.*
- Tessék. Így mégis csak könnyebben tudunk mozogni.
* Jobb kezét nyújta Daevin felé. Amikor az elf érte nyúl folytatja. *
- Vigyázz, hogy mindig a tenyered felett legyen, különben hamar elillan.
* Ha Daevin elfogadja és a barlang fele indul, Kesa követni fogja.*

Vendég

*Mikor a lány mosolyt erőltet az arcára akkor nem neveti ki szegényt, mert el tudja képzelni mennyire félhet és utálhatja a hullákat. Valószínűleg a múltjában találkozott már velük ám ezt nem olyan biztos. Válaszol a lánynak.*
-Én csak annyit mondtam, hogy nekik már mindegy, hogy rajtuk taposol vagy sem mert régóta pihennek békében. Szellemek ilyen helyeken nem igen léteznek. Szellemek olyan helyen élnek, ahol erős mágikus tárgyak vannak. Nem hinném, hogy belefutunk egybe is. * Hallja, hogy a nő meg tudja segíteni, ugyan nem fáklyával hanem mágikus úton. Végighallgatja ahogy a nő varázsol amit tisztán érez ahogy formálódik. Érzi az egész folyamatot ahogy létrejön a nő keze által és talán ha a tanára lenne megdicsérné érte. Mikor elkészült a fénygömb akkor biccent a másiknak, hogy mennek azonban a nő átadja neki a fénygömböt.*
-Rendben vigyázok rá. * A fényforrást átveszi a másiktól és ha a másik nem ellenkezik, akkor megfogja a szabad kezével a csuklóját és közelről a szemeibe néz.*
-Halkan beszélj s ha valami gyanúsat hallasz nyugodtan szólalj meg. * ezzel elereszti a másik csuklóját és lassan befelé indul. Lassan haladnak mert nem siet sehová. Nyugodt sétára és nyugodt felfedezésre vár. Nem szól semmit a nőhöz inkább hallgatózik. Lassan megérkeznek oda, ahol ő is volt.*
-Idáig jutottam el. Ezekre a csontokra léptem rá. *Közli halkan a kalandozó társának, közben jól szétnéz a barlangban ahová csak a fény eljut. Hagyja, hogy a nő hozzászokjon a látványhoz akkor indul meg újra. Cseppet sem foglalkozik az alatta levő csontokkal, amik recsegnek és ropognak.*
-Gyere menjnk beljebb.

Tárgy: Re: Mélykincs-barlang 2012-06-06, 2:04 pm

* Tekintetével követi, ahogy a férfi kezébe vándorol varázslata. Ám csuklójának megfogása váratlanul éri. Kicsit meg is ijed a helyzettől. Egyik kezét mágiája köti le, míg a másikat most fogták meg, még ha nem is erősen.
Némileg aggódó és kicsit zavart tekintetekkel néz Daevin szemeibe.
Nem is válaszol csupán fejével biccent, hogy megértette, majd továbbra is az elfet figyeli. Mikor kezét elengedi, az a gravitációnak engedelmeskedve ereszkedik le. Kesa nem is indul egyből Daevin után. Pár pillanatra szüksége van, hogy újra magára találjon, ekkor pár gyors lépéssel terem az elf mögött, hogy követhesse a barlang belsejébe.
A barlang valóban több részlegesen megmaradt csontváz terül el. Kesa hamar felfedez egy emberi koponyát a földön, de olyat is, amivel még nem találkozott, vagy csupán a mostani állapotában nem ismeri fel. A csontvázak közelében régi tűzrakó helyekre is felfigyel.
A hely nem tűnik olyan nyomasztónak Kesa számára, sokkal rosszabbra számított. Közben megnézni azokat a széttört csontokat is, amikre a férfi utalt.
Mikor újra feláll, hogy társát kövesse, már szemei jobban hozzászoktak az új fényviszonyhoz. A kis fénygömbje, amit a kezében tart elég hasznosnak bizonyul, hogy ne essen orra egy földön heverő tárgyban sem.*
- Nézd még egy tűrakó hely.
* Kesa oda sétál szép lassan, hogy lehajolva kutasson kicsit a régi hamuban, majd átsétál egy másikhoz. Ha közben Daevin megkérdezi, mit csinál, akkor nem válaszol, hanem tovább keres.*
- Végre megvagy.
* Halkan jegyzi csak meg, inkább magának, mint az elf felé. Egy félig elégett fadarabot szed ki, hogy azt tarisznyájába helyezze, bár nem fér bele teljesen. Gondolja, jól jöhet egy ilyen száraz fa, ha a gömbök ideje lejárna. *
- Most már mehetünk.
* Talán ez a mondata túl hangosra sikerül. Először csupán egy majd hamarosan sokkal több szempár kel életre a barlang mennyezetén, hogy aztán megpróbálják elriasztani a betolakodókat.*

Vendég

* Túlságosan le van foglalva a saját nézelődésével, így nem figyel a nőre és a szavaira. Szavai helyett csak a szemei néznek oda,hogy mit talált a társa. Tovább nézi a barlang falát és ő már hamarabb észrevette a mennyezeten a denevéreket, amik a legártatlanabb fajták ami legalább is ezen barlangokban élnek. A nő szavaira úgy menekülnek kifelé, hogy egy darabig a szárnyak hurrogását lehet csak hallani.*
- Jól elijesztetted őket. * Szól a nőnek nem bántóan, hanem csak megjegyzés szintjén. Lassan beljebb lépdel, hogy megtudja hogy hol van ennek a barlangnak a korlátja. Meglepődik mikor csak még több teret vesz észre. Hátranéz s akkor látja kissé eltávolodott a nőtől.*
-Először vagy ilyen barlangban? * Kérdezi tőle miközben bevárja a nőt, hogy együtt haladhassanak be egészen a barlang mélyébe. Hangja talán beleillik hűvösségével a barlang légkörébe ezt nem tudja saját maga megmondani. Lassan megérkeznek a nagy sziklához ami eltakarja az útjukat azonban módszeresen kezd el járni a szélén.*
- Volt már dolgod orkokon kívül más szörnyekkel? * Érdeklődik, hogy a nő mennyi szörnyűséggel találkozott már életében. Az ő életévét tekintve jó sok szörnyet felismer és tudja mire képesek. Küzdött velük és túlélte.*
- Úgy érzem ez a hely téged nyugtalanít valami miatt, de ne aggódj én megvédelek ha kell.* Ajánlja fel magát a nőnek, akinek az arcát folyamatosan nézi. Megpillant egy undorító barlangi pondrót a falon.*
- Nézd egy barlangi pondró. * Jó 25 centiméter hosszú és zselés fekete váladéknak néz ki ami éppen halad a falon. A tőrét előveszi és rögtön megöli mert tudja, hogy rájuk veszélyes egyed.*

Tárgy: Re: Mélykincs-barlang 2012-06-06, 4:09 pm

* Kesa hírtelen húzódik össze a felé irányuló szárnyas sereglet láttán. Szabad kezével arcát védve a sérüléstől.
Daevin szavaira fejét lehajtva áll fel. Közben arra figyelmeztetve magát, hogy jobban oda kellene figyelnie.
Mire újra felnéz, addigra már a férfinak sikerült szépen eltávolodnia. Gyors óvatos léptekkel éri utol a rá várakozó elfet.*
- Hát … a tornyok általában nem bővelkednek túl sok barlanggal. Így igen … először vagyok ekkorában.
* Válaszolja kicsit durcásan. Még egy keveset mérgelődik magában, mielőtt elérnének egy nagy sziklát, ahol újabb kérdést kap. Első gondolata, hogy kitalál valamit, hogy ne nézhesse le ez az elf, de mikor hozzákezdene, mégse teszi.*
- Szörny?
* Hírtelen elgondolkozik, hogy milyen értelemben értheti az elf a szörnyet. Mert ha különös lényekre gondol, akkor csupán azokat tudná felsorolni, amikkel a toronyban volt szerencséje találkozni, no meg persze kísérleteinek eredményeivel, de azokat végkép nem fogja elárulni neki. Ha a veszélyekre gondol, hát volt már dolga pár banditával, és néhány hasonló alakkal. *
- Nem igazán.
* Válaszolja végül. Miközben újra körbenéz a barlang belsejében.*
- Úgy érzem, ez a hely téged nyugtalanít valami miatt, de ne aggódj, én megvédelek, ha kell.
* Jól esett számára hallani ezeket a szavakat, még akkor is, ha továbbra sem szándékozik elárulni, hogy a nyugtalanságának az egyetlen oka, hogy erejének csupán parányi része áll a rendelkezésére. Nem akarja az elf orrára kötni, mint ahogy az alvást sem tartja még jó ötletnek a férfi közelében. *
- Köszönöm.
* Alig hogy elhagyja száját ez a szó, máris felhívják a figyelmét egy falon mászó nem túl bizalomgerjesztő csúszó mászóra. Újra eszébe juttatva, miért is mondott le arról, hogy megtanulja, maga köré hívni az ilyen lényeket. *
- Remélem ő lesz az utolsó.
* Jegyzi meg a falon végighúzódó fekete csík és a földre eső két fekete izé láttán.*
- Inkább haladjunk. A gömbök sem tartanak ki örökké. Arra pedig mintha lenne még valami.
* Mutat a korábbi nagy kőtömb széle felé, ahol a fény érdekesen verődik vissza. Megvárja, míg Daevin előre megy, aztán ő is követi őt a szentélybe.
A szentély még mindig nem vesztette el teljesen régi pompáját. Felismerhető rajta, hogy a sérüléseken kívül túl sok köze nem lehet az orkokhoz. Kesa egyre jobban érzi, hogy ez lesz az a barlang. *
- Valóban érdekes barlang!
* Szól halkan társához.*
- Gondoltad volna?
* Kérdő tekintettel néz az elf felé, akinek a válasza után, közelebbről is elkezdi megvizsgálni a helységet. *

Vendég

*Azt nem tudja grantálni, hogy nem találkoznak még barlangi pondróval mert ezek a kis lények leginkább akkor veszélyesek ha az ember óvatlanul elalszik egy barlangban. Ha nem találnak ezen lények elegendő táplálékot akkor képesek betámadni az embert. Leginkább azzal kezdik, hogy egy mérgező csípést adnak be amitől lebénul az illető, utána jön a lakmározás ami legtöbbször a fejnél szokott kezdődni.Volt már alkalma megfigyelni őket. A barlangi pondró nagy ellensége a Sötétségfaló Pengepók. Ugyan a nincs mérge ennek a fajnak viszont mérete akkora, hogy egy barlangi pondrót simán megeszik. Leginkább a pengeszerű csáprágói a veszélyesek.Az emberre nem támad, csak akkor ha nagyon megijesztik. Akkor megtapasztalhatja a hegyes csáprágókat ahogy belehasítanak a testbe. A nő mutatja, hogy arra mintha lehetne menni és máris az élre kerülve halad arra. Belép a szentélybe amit alaposan megvizsgál. Feltünik neki az ősi törpe írás az oltár. A szöveget nem tudja megfejteni így hagyja az egészet.*
-Nem gondoltam, de úgy néz ki itt vége az útnak. Tovább nincs út. Az előzőekhez képest szerintem ez a legnagyobb. Ám ez félig igaz, mert ahol a fehér orkok élnek, oda nem mentem be. A többibe igen. A legtöbb arra jó, hogy az ember elhúzódjon a hóvihartól vagy védhető menedéket találjon a hegyvidéki vadak elől. De ez szép. Bár mint láthattad barlangi pondró él itt. Ha van itt egy akkor többnek is kell lennie valahol.*Magyarázza el a társának akit hagy, hogy kinézelődhesse magát.Ha már úgy véli a másik beszívta a látványt magába, akkor ideje elhagyni a barlangot.Persze nem akarja megijeszteni a nőt ezért finoman szól neki.*
-Ideje kimennünk, mert a fényforrásunk eltünik. Másik részről ezen szentélyen kívül nincs más látványosság.Harmadik sorban az a tapasztalatom, hogy a barlangi lények zöme akik felettünk élnek, biztosan felfigyeltek a mozgásunkra.* Ezzel odalép a nőhöz megfogja finoman és kifelé húzza óvatosan.*
-A barlangokban élő állatok kiváló vadászok. Több társamat kapta el olyan lény amit én sem ismerek.* ha sikerült kijutniuk a barlangból és a szabad levegőn tudni magukat akkor szólal meg újra.*
-Igazán köszönöm, hogy fénnyel szolgáltál nekem.* Hálálkodik a nőnek egy kicsit. Nem felejti el mit talált ebben a barlangban és azt is tudja, hogy alaposan szét kell néznie a könyvtárakban, hogy felfedje e hely kilétét.Körülnéz nyugodtan, aztán végszóra nyílnak ajkai.*
-Én most elmegyek Nortelonba. Talán még találkozunk. * Odalép Kesához és egy kézcsók kíséretében távozik lassan tőle. Léptei egyre közelebb viszi őt Nortelonhoz.*

Tárgy: Re: Mélykincs-barlang 2012-06-06, 11:36 pm

- Igen úgy néz ki itt vége az útnak, de egy ilyen szentélyt vétek lenne itt hagyni, anélkül hogy nem véssük alaposan az emlékezetünkbe. Kevés barlang rendelkezhet szentéllyel.
* Ezzel neki is lát alaposan szemügyre venni a helyet. Először a legfeltűnőbb dolgokra helyezi figyelmét, ami nem más, mint az oltár és a felette található szöveg. Ezek közül is az írás az, ami alaposabb megnézést igényel szerinte. Néhány jel az idő folyamán már megkopott, sőt van, aminek csupán a töredéke látszódik. Kesa lassan néz végig minden a kőbe vésett vonalat. Néhány jelet sikerül is felismerni, köszönhetően annak, hogy ő tudatában volt annak, hova is készül, így fel tudott készülni, de a könyv sem árult el minden rejtélyt erről a helyről. Csupán annyit osztott meg olvasójával, hogy akárki nem juthat be a tárnákba, azt ki kell érdemelni.
A hiányos fordítás nem felelnek meg Kesa igényeinek, azonban nem időzhet rajta túl sokat, még felkelti társában a gyanakvást, hogy ő esetleg sejtheti mi áll ott. Azt pedig nem tudhatja, hogy a társával, aki korábban fejvadász, most pedig kincsvadásznak mondta magát, mennyire egyezik meg az érdeklődési körük kincsek terén. Ezért miután a felismert szavak egyike sem utal csapdára, jobbnak látja az oltárt is kicsit alaposabban megnézni. Az oltár legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a barlang falához hasonló anyagból készül, azonban felülete egészen a talpazatig teljesen le van csiszolva. Néhány apró helyet leszámítva, amit Kesa az eltelt idő művének vél, jellegtelen alakjuk miatt. Az oltárt tartó oszlopon, egyetlen helyen törik meg, szándékosnak vélhetően a síkfelület, de az is egészen elsimítva, hogy csak egész közelről lehessen kivenni. Kesa először ezt annak véli, hogy az oltárt nem egy darab kőből készítették.
Végül ezt is ott hagyja, hogy továbbra se legyen túl gyanús, már így is lehet túl alaposan mérte fel a terepet. Így inkább a férfi felé fordul, aki ekkor kezd mondandójába. Nem ellenkezik, mikor az megpróbálja megfogni a kezét. Ő is egyet ért a távozással. Majd visszatér ide egyedül. Akkor nem kell attól tartania, hogy valaki más is olyan kincseket keres, mint ő, ráadásul, ha megtalálja, sem kell egyből elrejtenie, hogy ne derülhessen ki, mit is keresett.*
- Köszönöm egy denevérroham elég volt egy napra.
* Jelenti ki halkan az elfnek, miközben egy pillanatra száját elhúzza a korábbi élmény emlékeinek hatására. *
- Hány társadat vesztetted már el?
* Kérdez vissza némi aggodalommal a hangjában, miközben egyre közelebbinek tűnik a barlang kijáratát jelző fénycsík. Érthetően nem szeretne ő lenni a következő. *
- Igazán köszönöm, hogy fénnyel szolgáltál nekem.
- Egyáltalán nincs mit, ha nem találkozunk, talán be se megyek ebbe a barlangba, akkor pedig kevesebb lennék egy adag tapasztalattal.
* Ismét mosolyt varázsol arcára, miközben végighallgatja, amint a másik úti célját említi.*
- Engem Stern felé visz utam.
* Az elf búcsúzását, egy kisebb meghajlással viszonozza.
Miközben a távolodó elfet követi tekintetével gondolatai máris az elf utolsó szavain járnak.
Ha igazat mond legalább annyi ideje lesz ide visszatérni, ami alatt Daevin megjárja a várost oda és vissza.
Gondolataiban gyorsan meg is próbálja kitalálni, ez mennyi időt is jelenthet számára, de nem sikerül a végére érnie. Egy vessző süvít el ismét egészen közel hozzá, kellemetlen emlékeket felidézve. A vesszőt hamarosan egy erőteljes üvöltés is követ, ami megrázza a környező erdőséget. Kesának van egy olyan érzése, hogy ez volt a jel, hogy megtalálták. Teste valahogy mégis lebénult, újabb pillanatoknak kell eltelnie, mire ráeszmél, hogy futnia kellene, de addigra újra célba veszi az ork.*

Vendég

*Örül annak, hogy nem ellenkezik a nő. Mikor kiérnek akkor válaszol a nő kérdésére.*
-Eddig összesen hét társamat vesztettem el, azóta ha tehetem egyedül jövök. Akkor nem nehezedik a vállamra annyi teher. Nem kell aggódnom, hogy valaki elragad egy szörny. Amíg te nézelődtél az oltárnál addig fenn függeszkedett egy nagy pók. Csak a körvonalait láttam de ha az felébred akkor nem ment meg minket senki. Ha visszajönnél akkor első az, hogy kiírtani azt a hatalmas szörnyet. Hogy mért most mondom? Mert ha akkor mondom akkor elinal belőled az erő.* Ezzel még megjegyzi, hogy a nő Sternbe megy. Ő nem szeretne visszajönni ebbe a barlangba, inkább átadja a lehetőséget másoknak. Már egy kicsit eltávolodott a nőtől mikor a hangokra felfigyel. Kiszurja a fehér orkokat a szemével és azt is látja, hogy az egyik becélozza a nőt. Gyorsan szalad, hogy a nőt egy határozott rántással behúzza a barlang bejáratához. Érezheti a férfi kissé gyorsabban szedi a levegőt mint kellene, a szíve dübörög az adrenalintól. A nő még érezheti az acélos karok fogságát, meg ahogy magához szorítja a nőt a saját testéhez. Szemeivel belenéz a másik szemébe, majd tanáccsal látja el a nőt.*
-Fuss cikkcakkban akkor nem találnak el. Ha egy is eltalál annak olyan ereje van, hogy elesel. Én mögötted leszek! Megvédelek! * Finoman végigsimított a női testen hátha ezzel kicsit lenyugszik annyira, hogy visszarántsa a jelenbe.Elereszti a nőt aztán kivár három másodpercet és mondja.*
- Fuss! Most! * Ezzel ha a nő megindul kivár két másodpercet és utána rohan. Nem néz hátra inkább a nőre figyel, közben cikkcakkban fut.*
-Csak fuss és ne nézz hátra!

Tárgy: Re: Mélykincs-barlang 2012-06-07, 3:46 pm

* Az újabb nyílvessző elől Daevin rántásának köszönhetően sikerül kitérnie. Az események oly gyorsan alakulnak Kesa szemszögéből, hogy már csupán a barlang fedezékében tudatosul benne, hogy az előbb mentette meg az életét az elf. Némán mered az erős kézre, ami még mindig nem engedte el őt, sőt inkább magához húzza, hogy úgy szólhasson hozzá. Kesa szemein látszódik, még mindig nem lépett túl az események alakulásán. *
- Értem.
* Jön a berögzül válasz. Az érintés némileg megnyugtatja a zaklatott mágust. Feje is kezd kitisztulni, és gondolatai is egyre összeszedettebbek. Most érzi csak hiányát mágikus erejének. Pedig mennyire megkönnyítené dolgát, ha az idefele úton alkalmazott mágia ismét a segítségére lehetne. *
- Köszönöm!
* Csupán most jut eszébe, hogy még meg sem köszönte.
Mikor elengedik gyorsan megfordul, hogy egy megfelelő tereptárgyat nézzen ki első célpontnak, minél messzebb az íjásztól.
Az elf utasítását követve azonnal neki is indul olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tud, miközben gyakran irányt vált. Meg is lesz az eredménye. Egy újabb nyílvessző süvítését hallja a háta mögül. Hírtelen megfordul a fejében, hogy csupán csalinak küldte ki az elf, ezért egy pillanatra hátranéz, hogy ő is elindult-e már, amiért meg is kapja a figyelmeztetését. Csupán néhány szót mormol a saját orra alá, miközben már fut is tovább a következő fedezék felé, majd újra.
Mikor az egyik irányváltása után egy baltát forgató megtermett orkkal nem találja magát szemben.
Egy pillanatig egymásra merednek, miközben az ork baltáját emeli, hogy lecsapjon rá, Kesa reflexszerűen nyúl ki kezével. *
- Letupan cahaya!
* Kiabálja, miközben tenyeréből erőteljes fény árad, hogy egy időre elvegye a lény látását, miközben ő már el is indul egy teljesen más irányba. Közben ismét hátra néz, hogy mit csinál az ork és hogy Daevin merre járhat. *

Vendég

* Ő csak figyeli Kesát hátulról és követi szaladva, így mikor megvakít egy orkot maga előtt akkor előhúzza kardját. Futtában vágja el az ork torkát, hogy utána fusson tovább Kesa felé. Nem áll le és látja előttük nincs több akadály, így meggyorsítva lépteit a nő mellé szalad és odaszól neki.*
-Ennyit tettem érted, s igazán nincs mit. Szaladj és ne állj meg. Bujkálj! Nekem mindenképpen Nortelonba kell mennem. * Szól a nőnek, aztán még elrakja a fegyverét hogy kezével futás közeben megsimítsa a hátát. Azt nem tudja, hogy fog még találkozni Kesával. Annyit biztosan tud Lanuria szép nagy vidék és eltelik jó idő mire újra viszontlátják egymást. Megérkeznek egy útra ami éppen ketté ágazik.
~ Jó társaság volt annak ellenére, hogy most volt először barlangban. ~ Ez a véleménye a nőről magában, amit talán csak következő találkozásuknál fogja szóvá tenni.*
- Légy jó, jó utat! * Ezzel máris jobbra fordul és üvöltve hátra, hogy az orkokat magára terelje. Neki mégis könnyebb szaladni és teljesen hozzá van szokva az itteni viszonyokhoz. Örömmel tapasztalja, hogy jönnek is utána és üldözik egy darabig, aztán felhagynak vele. Ekkor lassít le és pihen meg végre. Mikor a pihenője megvolt akkor indul lassan tovább Nortelonba, hogy ott próbáljon szerencsét.*

Tárgy: Re: Mélykincs-barlang 2012-06-07, 4:48 pm

* Meglepetésére, Daevin alig pár lépéssel van lemaradva tőle, miközben a méretes ork már a földön van elterülve. *
- Ismét köszönettel tartozom.
* Fejezi ki magát, annak ellenére, hogy társa már előre válaszolt neki. Továbbiakra csupán bólint, bár egy pillanatra megfordul a fejében, hogy nem is lenne olyan rossz az elffel tartani Norlanba, viszont akkor nem térhetne vissza ide, hogy alaposabban is megnézhesse azt a barlangot. Emellett, ha valamihez ért az a bujkálás.
Hamar megérti, miért is búcsúzik el tőle a férfi ilyen hangosan. *
- Vigyázz magadra! Jó utat!
* Tudja, hogy jó az elfek hallása ezért csupán halkan köszön el tőle, hogy aztán ellenkező irányba futva, hamarosan egy méretesebb fa mögött meg ne húzza magát, még kicsit kifújja magát, és az időközben az útra érkező orkok őt már ne láthassák.
A kis pihenő után sem bíz semmit a véletlenre, miközben egyre távolodik a barlangtól.
Végül is nem bánja, hogy így alakult ez az útja. Már a pontos helyét is tudja, hova kell jönni, így egy kiadós pihenés után már gond nélkül fogja megtenni az utat, ráadásul pár érdekes dolgot is sikerült megtudnia ettől a fehér elftől. Arról nem is beszélve, hogy most már teljes valójában volt szerencséje orkot látni, így egy újabb mód nyílik meg számára, hogy visszatérhessen a barlanghoz.*

Köszönöm a játékot!!

Tárgy: Re: Mélykincs-barlang 2012-08-20, 4:10 pm

//3. küldetés – Gömbbe zárva, Al'Eron Ryden Savion//

*Fehér orkok. Törpék.... hegyi törpék. Barlangok. Egy éve katona még csak, de ebből alig töltött pár alkalmon kívül időt a Városon kívül. Főként csak a kiképzéssel telt eddig az ideje, és kisebb feladatokat bíztak még csak rá. Ami szabadideje volt, azt mind a családjával töltötte, ha lehetett. Sokat kell segítenie otthon is, hiszen a kicsik még nem tudnak annyi mindenben részt venni. Ha legalább Illia otthon lehetne. De most nem ezen kell rágódnia. Egyedül van itt. Először. Ráadásul munkaügyben. Valami profinak számítót kell majd kísérgetnie. Elég feszengő is volt miatta. Egyedül egy igazi harcos mellet? Vajon mit fog szólni? Biztos nem tetszik neki, hogy megkapta, mint zöldfülűt. Nah meg. Csak ember. Egy piszkavasnak mondható vékony karddal. Nem szereti a túlzottan vékony kardokat, de ezt adták, ez a gyalogság hivatalos kardja. Még a jel is rajta van a markolaton. A nagyobb harcosok, már tarthatnak maguknál egy másikat is, a fölöttük lévők pedig úgy mászkálnak ahogy akarnak. Ő persze csak egy kis közkatona. Nem is mer gondolni ilyen álmokra. Az akit most vár, viszont biztos egy ilyen elit.
Látszik is rajta, hogy ideges emiatt. Ha megjelenik, biztosan haptákba vágja magát előtte.
Márha nem rossz ember előtt szalutál, mert hogy azt se tudja kit vár. Csak annyit mondtak, hogy a fekete színéről meg tudja...jah, meg hogy veszélyes. Próbáljon meg életben maradni. Nagyszerű. Még egy a sok gond között.*

Tárgy: Re: Mélykincs-barlang 2012-08-20, 5:19 pm

*Hát igen. A munka az már csak munka marad. Onoria ide küldi, Onoria oda küldi... Nem számít, csak jöjjön a darna a zsebbe, s tegye izgalmassá a küldetés az életet. Al'Eronnak semmi más nem számít. Jah, hogy kap egy zöldfülűt is hozzá? Minden munkában adódhat valami kis kellemetlenség, de ezt is csak túl kell élni, és mit számít, hogy van-e mellette valaki, avagy sem? Egyre megy. A feladatot így is, úgy is el kell végezni, vagyis a végeredmény minden körülménytől függetlenül ugyanaz. Siker. Hisz mi más lehetne?! Fekete griffje hátán érkezik meg a barlang közelébe. A hatalmas bestia kecsesen érkezik meg, egy nősténynek amúgy is így illik. Al'Eron Ryden Savion megérkezett. Szokásos lazasággal már a földön termett. Testtartásában volt valami hanyagság, flegmaság, de ott rejlett benne a nemesség is, egy kis magabiztossággal fűszerezve. Tekintetében volt valami veszélyes, szemei élesen szúrtak, bármerre is nézett. Rápillantott a már ott ácsingózó közkatonára. Odalépett hozzá.*
- Biztos te vagy az a katona, akit mellém rendeltek. Gondolom ez valami beavatás, vagy kiképzés lehet a számodra. Igazából nem érdekel, mit is kell tenned, csak ne akadályozz a munkámban.
*Sötét szemeit a barlang szája felé emelte.*
~ Mélykincs-barlang... mi?! ~
*Eleresztett egy különös félmosolyt. Újra a kiskatonára tekintett, majd leplezetlenül végignézett rajta.*
~ Akárcsak a többség... Még csak most hagyta el anyja szoknyáját. Na sebaj.*
- A feladat kihozni a barlang mélyéről egy varázsgömböt. Arról neked nem kell tudni, hogy mire jó, kinek kell, s miért. Remélem, érted...
*Néz nyomatékosan szürke szemeivel az ifjú kék szemeibe majd kikerüli, s megindul a völgyön lefelé a bejárathoz. Jobb kezében tartja a botot, mely művészien, mégis sötétség erőit használva lett megformálva. Köpeny nem volt rajta, szokásos fekete bőrruháit hordta a fekete könnyű vértezettel együtt. Derekán szintén fekete bőröv volt megkötve, s abban is csak egy fekete markolatú rövid tőr lapult. Más fegyver nem volt nála. Belép a barlangba, közben griffje a megérkezés helyén marad, s áll türelmesen. A látvány elvarázsolja. Dohos szag, csontmaradványok a piszkos földön, a hideg csontig hatoló, a látvány felkavaró... egyeseknek. Eron csak annyit érez, hogy "végre"! *
~ Ez lesz... a második kedvenc helyszínem. ~
*Hátra sem pillantott, hogy követi-e az ifjú.*

Tárgy: Re: Mélykincs-barlang 2012-08-20, 5:45 pm

*El sem téveszthetné, annyira feltűnően érkezik. Egy grifflovas. Egyik részről felvillanyozta a dolog. Még sosem látott grifflovast, noh még griffet se. Meg aztán a férfi nem is ember volt hanem tünde. Furcsa füstös bőre volt. Nem ismerte a tündék különböző alfajait, így önkénytelenül is leragadtak a szemei a furcsa alakon. Hetykén ugrik le a griffjéről, és egész tratásában benne van egy nagy adag flegmaság. Mintha nem is érdekelné ez az egész, Cloud pedig még annyira sem. Gondolta, hogy ez lesz, habár titokban reménykedett, hogy az az elit katona aki jön, rendesebb lesz. No sebaj. A nagyfőnökök már csak ilyenek. Kihúzta magát, és egyenest állva hallgatta végig a felettese beszédét. Az első megszólalásra, nem tudott mit hozzá fűzni. Nem is tehetné, az lehet szemtelenség, lenne egy magasabb rangú előtt. A feladatra viszont bólintott.*
-Igenis, értettem.
*Adta hírül az elfnek, hogy ott van, és követi az utasításait. Nem tud arról, hogy ez egy beavatás lenne, vagy valamilyen kiképzés. Ő csak azt kapta parancsba, hogy jelenjen meg itt időre, és tegye azt amit a másik mond. Ezt fogja csinálni.
Miután bementek, pár lépéssel volt csak lemaradva a tündétől. Az a griff ott kint egy fenséges állat. Jó lenne egyszer megismerkednie eggyel.
A benti látvány azonban elterelte a gondolatit az állatról. Elkomorult. Csontok szétszórva a félhomályos barlangban, s áporodott, dohos szag terjeng. Nem egy halandó vesztette itt az életét.*
~Én nem fogom. Van még feladatom bőven.
*Szögezte le magában, hogy nem óhajt itt meghalni, meg amúgy is csak egy rövid küldetés nem? Csak bemennek és kihoznak valami gömböt.
Cloud ahogy a másik megállt, ő is, egy kicsivel az elf mögött. Várta a további utasításokat*

Tárgy: Re: Mélykincs-barlang 2012-08-20, 6:12 pm

*Úgy reagál a katona, ahogy... szoktak a katonák. Mindegy, ez a feladat se lesz tele izgalmas társasági lényekkel. Egy ember, aki hős akar lenni. Mert miért menne egy alig felnőtt fiú katonának...? Miután beértek a barlangba, Eron körbenézett. Botját enyhén felemelte, majd vállának támasztotta.*
~ Nocsak, nocsak. Hol lehet az a gömböcske? ~
- Nézz körbe... olyat keress, ami gömb alakú... és számodra különleges hangulatot áraszt.
*Próbálta magyarázni, milyen is egy mágikus tárgy, de közben rá sem pillantott társára. Továbbnézelődött. Lehunyta szemeit, s próbált érzékeivel kutatni. Bal kezét enyhén felemelte, s lehunyt szemmel a fal mentén végigsimított a levegőn. Figyelte, vajon hol lehet elzárva a gömb. Kiüríti elméjét, a szőkeségre sem figyel. Enyhe borzongató szél kap bele hajába, s egy pillanatra el is tűnik a bűz, de utána azonnal visszatér. Lassan folytatja útját, s megáll egy bizonyos helyen. Felnyitja lassan szemeit, majd vizsgálni kezdi a barlang falát ott, ahol valami mágikus bizsergést érez.*
- Illoisen erded!
*Mondta határozottan, de mégsem emelt hangon. Ekkor vibrálni kezdett a fal, majd eltűnt egy kis része, megjelenítve így egy apró üreget. Annak belsejében megpillantotta hát a gömböt. Úgy nézett ki, mintha olyan kőből csiszolták volna, mint amilyenből a barlang kövezete áll. De jól érezte benne a mágiát a sötét elf. Botját a falhoz támasztotta, majd két kézzel a gömbért nyúlt.*
- Ez lesz az...
*Jelentette ki semlegesen. Mikor kiemelte a helyéről, megfordult a katona irányába, de csak a követ nézte. Majd hirtelen izzani kezdett, mintha elektromosság futott volna végig a gömbön. Hirtelen ragyogó arannyá vált a színe, s erős fényt árasztott magából, majd vöröses lilába fordult a kavargó örvény a gömbben. Fénye vérszínűvé festette a barlang falait. Majd a vöröses fény egyre tágult, s burkot emelte a két férfi köré, majd hirtelen bezárult a barlang szája, ahonnan érkeztek.*

Tárgy: Re: Mélykincs-barlang 2012-08-20, 6:28 pm

*Nem kellett sokat várnia, a tünde ki is adta egyből a parancsot. Egy gömböt keressen, ami feltehetően mágikus erejű. Nah azért ő is tudott egy es mást a varázstárgyakról és varázslényekről. Otthon is beszéltek ezt azt, s a kiképzésen is hallott dolgokat. Ahhoz viszont nem érezte magát elégnek, hgy ezt el is mondja. Nah meg mit érne vele? A lényeg, hogy egy varázsgömb a céljuk. Nah hol is lehet az?
Persze mielőtt elindult volna, még bólintott a tündének, még ha nem is látta.*
-Értettem.
*Az ellenkező irányba haladt amerre az elf. És elkezdett kutakodni a padlón, a csontokat félretolva, és a pókhálót leszedve. Végülis csak az elf bukkant rá a tárgyra. Már az is elég hátborzongató volt, ahogy az ajtót megjelenítette. Valahogy rossz érzése volt ezzel a harcossal kapcsolatban. Mintha nem lenne minden rendben vele. De ez most tárgytalan. Vigyék el a gömböt és asztala vista. Úgy se látják jószerivel egymást többé. Azonban a gömb a mágus kezében furcsán kezdett viselkedni. Cloud megdermedve bámult rá, s lett tanúja a kapu bezáródásának. Egy darabig csak álltak. Pár pillanatnyi csönd telepedett le. Végül...*
-Ennek ezt kell csinálnia?
*Tette fel a bamba kérdést, de hangjában egyértelműen benne volt a félelem. Majd vontatottan megközelítette a bejáratot. A közelébe se ért, mikor beleütközött az előbb felvont pajzsba. Az érintésre az egész pajzs lilába futó vörösbe és kékbe futott végig. Egy pillanatra azt is láthatták, hogy mekkora területre lettek bezárva. Cloud kérdőn nézett vissza felettesére.*

Tárgy: Re: Mélykincs-barlang 2012-08-20, 6:49 pm

*Al'Eron csak nézte a fények játékát, majd a fiúra pillantott, mikor az a kijárat felé vette az irányt. Mikor meggyőződött azon, hogy csapdába estek, merev tekintete után felvonta a szemöldökét.*
- Nocsak.
*Majd jön a kérdés. A sötét elf, eleresztett egy fél mosolyt, majd kicsit feldobta a gömböt, hagyva visszaesni kezeibe. A mozdulat ismét valahogy flegmának tűnt. Mintha semmi baj nem lenne. Határozottan Cloud felé megindult, majd megállt előtte, s a kezébe nyomta a gömböt. A fiú nem érzékelhetett semmilyen erőt. Ugyanis a gömbből a varázslat elszállt. Ryden a burok széléhez nyúlt, s gyengéden megérintette. Ismét kékeslila színben játszott.*
- Hmm... érdekes...
*Mondta teljesen nyugodt hangon. Majd a falhoz sétált, ahol hagyta a botját, majd kezébe vette. Úgy kezdett fel-alá sétálgatni elmerengve, hogy közben forgatta a botot bal kezében, akár egy botharcos. Majd hirtelen megállt, s elszánt tekintettel nézett a fiúra. A botot a falhoz támasztotta, majd újra az ifjú felé vágtatott, ki tudja, talán úgy tűnhetett, meg akarja támadni. De koránt sem ez volt a célja. Újra kezébe vette a gömböt, s keresgélni kezdett rajta... igen, valami szöveget. Mert mintha látott volna valami karcolatot benne, miután a fényeffektek megtörténtek. *
- Megvan.
*Jelentette ki. Majd olvasni kezdte. *
- "Ha a friss szélre vágyakozol, harcolj első vérig, különben örökre elkárhozol." Ch... jó kedvében lehetett a mágus, ki készítette ezt. Első vérig, mi?!
* A gömbről felemelte sötét tekintetét az ifjúra, majd ismét eleresztett egy hamis félmosolyt. Ismét megpörgette a levegőben a gömböt, majd letette a földre. Lehajolt botjához, s azt kezdte el elégedetten nézegetni.*
- Hogy megy a harc, fiú?
*A botról oldalra sandított a fiú irányába. Majd szembe fordult vele a botot a homlokához emelve függőlegesen.*
- Küzdj meg velem!
*Majd egy gonosz széles mosoly húzódott végig szája szegletén. Szürke szemei acélként vágta bele ifjú társa szemeibe.*

Tárgy: Re: Mélykincs-barlang 2012-08-20, 7:09 pm

*A kérdésére csak egy gúnyos mosolyt kapott.*
~Most biztosan gyávának néz...
*Egyre csak követte szemmel a másikat, azonban az a hanyag nyugodtság sehogy se tetszett neki. Majd az elf a kezébe tette a gömböt. Észre se vette, hogy nem olyan amilyennek kéne lennie. Honnan is tudná, hogy milyen egy varázsgömb? Habár ha belegondolt volna, biztos feltűnik neki. De miden figyelmét lekötötte a furcsa tünde viselkedése. Majd a másik a botjához ment, nála hagyva a gömböt. Ekkor hajtotta le a fejét, hogy megnézze, ám még mielőtt észre vete volna a karcolatot, a tünde megint csak meglepte. Ez a halandó úgy viselkedik, mintha nem lenne semmi gond. Pedig tünde ide vagy oda, ő is itt hagyhatja a fogát. Az, ahogy a botot forgatta inkább látszott egy bemutatónak, mint mély töprengésnek. Majd hírtelen megint felé közeledett. A gyors váltásra Cloud megint csak kihúzta magát, mintha rászólt volna a másik. Úgy várta meg, hogy a tünde megnézze a gömböt. Hanem azért a "megvan" nem hagyta az ő kíváncsiságát sem. így történt, hogy ketten olvasták végig a kis szöveget. Cloud magában, fejjel lefelé, a mágus meg hangosan.
Ch, tényleg valaki tréfás kedvében hagyta ezt itt.
A következő mondat azonban sehogy se tetszett neki. Hogy ő? Egy elit harcossal? Nem kiegyenlítetlen ez egy kicsit?
Riadt tekintete, ha nem árult volna el mindent, még hátrébb is lépett a válasz közben.*
-Nem hiszem, hogy sok esélyem lenne...
*De azért biztos ami biztos a kardja markolatára tette a kezét. Elvégre a gömb valami olyasmit írt, hogy első vérig kell küzdeni....
Nem lehet igaz. Miért pont vele? Elnézve a másikat esélye sincs.*

Tárgy: Re: Mélykincs-barlang 2012-08-20, 7:17 pm

*Nem hervadt le a mosoly az arcáról a reakciót látván. Sőt, szélesebbre húzódott vigyora. *
- Talán ha a nálad gyengébbekkel kezded a harcot, felerősödsz? Én nem használok mágiát, csak a botot védekezésképpen. Kíváncsi vagyok rád... táncolj velem egyet!
*Botját felemelte, s az ifjúra mutatott vele. Egyértelmű, hogy a tánc alatt mit értett. Kis idő múlva védekező állásba állt, majd még mindig azzal a mosollyal az arcán várt.*
- Gyerünk... különben itt halsz meg.
~ Meg én is, ha nem igyekszel... ~

Tárgy: Re: Mélykincs-barlang 2012-08-20, 7:25 pm

*Nyelt egy nagyot. Ez most nagyon komolynak látszik. Talán megbízhat a tünde szavaiban. Elvégre semmi érdeke, hogy használja az erejét. Feltűnő a kettejük közti erőviszonyok. Akkor pedig...
Támadó helyzetbe állt, és megragadta a kardját. Azonban épp hogy kicsit elkezdte kihúzni megállt. Nem ejtette vissza a kardot a hüvelyébe, csak látszott rajta, hogy valami eszébe jutott. Általában nem mondja ki, hogy mit "kéne" csinálni, hagyja ezt másokra, de most muszáj volt.*
-Ez egy varázslat nem igaz?
Akkor ahelyett hogy harcolnánk, nem lehetne semlegesíteni valahogy?
Talán ha megpróbálná... gyorsabb is lenne...
*Hiszen nem lehetetlen hogy ez egy furfangos kis varázslat, de mi van ha nem olyan erős, hogy a tünde ne tudná eltüntetni.
Még mindig ott állt, egy helyben. Félig kihúzva a kardját. Várta a választ.*