Mendemondák gyűjteménye

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

A Lanur-hegység titkai

Egyre több falu ég fel, egyre több karaván tűnik el a Lanur-hegység mélyén.
A sötét szurdokok, erdőkkel benőtt völgyek, de a kopár sziklák között is veszélyek lesnek az utazókra.
Rebesgetnek a helyiek, azok, akik már elmenekültek a hegyekből egy születőben lévő ork birodalomról, amely kihasználva a helyek zord időjárását, a nehéz megközelíthetőséget, egyre terjeszkedik, magába foglalva Lanuria egykori területeit.
De beszélnek furcsa harcosokról is, akik titokban rajtaütnek a karavánokon, falvak népét hajtják el, s az áldozatokat nem ölik meg, magukkal viszik.
Utána már senki nem hall róluk többet.
Lanur hegyei között a közbiztonság egyre kevésbé létezik. Sok falu népe inkább elhagyja nehezen művelt földjeit, s a völgyekből megindul délnek, Középvidék, vagy a Keleti szeglet tájai felé.
Hét évszázada nem látott népvándorlás ez, mely most épp ellenkező irányú, mint Lanur idejében.
A biztonságnak a grifflovasok veszte, Orod Opelë pusztulása, s Mardan lerohanása sem használt. Alig marad olyan város, mely a Birodalomhoz tartozik még és biztonságot nyújthat a hegyek lakóinak.

//Középvidék és a Keleti szeglet északi részein terjedő mendemondák ezek.//

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

A segélyek

„- Hallottad?
- Mégis mit???
- Hogy a törpékhez menekült fehér elfek és a mardaniak éheznek..
- Nem…de nem is csoda. A hegy mélyén nem sok mi teremhet meg. Különben is felégették azt az orkok!
- Igen, csakhogy a főpapnő ennivalót küld nekik!
- Ide is küldhetne...tél is van, a háború miatt egyébként se túl jó a kereskedők dolga. A gyerekeknek ma is csak pityókát adtam enni!
- Ez a politika! Nincs mit tenni.
- Ne sóhajtozz itt, nem is olyan régen még te éltetted a Tanácsot, meg Onoriát!
- Én, én…szó se róla, de mostanáig tétlenül nézi, hogy az ellenség egymás után támadja meg a városainkat.
- Igyál inkább! Nincs itt mit tenni. A nagyok dolgába jobb, ha nem avatkozunk. „

//Emberek között terjengő mendemonda.//

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

Ekorin suttogása

„- Te megkaptad a mai fejadagod?
- Meg, félre is tettem egy részét.
- Köztünk szólva….mit gondolsz, megérte ide költöznünk?
- Csssss! Itt még a köveknek is fülük van! Emlékszel a kitörésre? Azt mondták, mindenki meghalt…
- Nem az a baj…Szerintem messze vagyunk mindentől. A sárkányok kiirtották a környező falvakat, vagy elűzték a lakókat. A többieket mi hoztuk ide és dolgoztatjuk most is. A határok, ahonnan pénzt lehet szerezni, messze vannak, sok idő, mire egy megbízás eljut ide. Aztán még el is kellene menni innen, hogy elvégezzük a munkát. A háború miatt egyébként is kevés a megbízás.
- Ez igaz…én is, ha meg akarnék ölni valakit, nem egy fronton túli gyilkost keresnék, elintézném okosba’….
- Na, látod! Erről beszélek! Nem tudom, Zaricse miből tartja még fent ezt a helyet, lehet, a klánjaink félretett darnáit esszük most meg.
- Vajon meddig tarthat ez még így?
- Nem tudom, de az én gyomrom minden nap korog és látom, ahogy néznek rám a rabszolgák, akiknek még kevesebb jut.
- Fogjuk vissza magunkat! Ez nem az a hely, ahol van lehetőség a vezetők kritikájára….
- Nem bizony…”

//Kizárólag Ekorinban terjengő mendemonda.//

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

A Sötét fenyves

„ - …így aztán anyám azt mondta, álljak inkább katonának!
- Ja, hát igaza is lehet, akkor többé nem lát. Egyik helyen az orkok, másik helyen a repülő erőd, harmadik helyen a sárkányok ölhetnek meg! Mondhatom, szép kilátások!
- Tényleg, te tudtad, hogy a Sötét fenyvesben létezik egy el f város???
*Társa felnéz, majd a boros kupáját kihajtva ingatja fejét.*
- A tündék értenek hozzá, hogy titkot tartsanak. De most nagyon rájuk jár a rúd. Gondold csak végig!
Nem nagyon van már olyan városuk, amit ne ostromoltak meg. Szerintem örülnének, ha békén hagynák őket. Ha engem kérdezel…
*Hajol közelebb, hogy csendben maradjon.*
- Veszettül okosak a sárkányok. Egyenként gyengítenek meg minket. Előbb a törpék, aztán az elfek, és most majd mi következünk….nem marad elég erő. Együtt kellett volna szembeszállni velük!
*A másik kikerekedett szemekkel néz vissza rá.*
- Mégis hogy? Van fegyverünk ezek ellen a dögök ellen? Akkorák, mint egy ház, de mondják, hogy a legnagyobbak akár hegynyi méretűek is lehetnek.
- Nem tudom…de külön -ülön nincs esélyünk.
- De ma vér elfeknél azért volt még valami…az a boszorkány, akiről mesélték, hogy ő átkozta el a fenyvest. Attól van ott olyan sötét. Ő is megjelent és mindenkit meg akart ölni.
- Hát erre akkor ráfázott! Úgy tudom, már meghalt. A fenyves pedig üres, az elfek is elhagyták.
- Nem is hallottam még olyanról, hogy döntetlen legyen egy csata eredménye…”

//Az emberek között terjengő mendemonda.//

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

Hová tart ez a világ?

- Én nem tudom, mi lesz itt…Stern is elesett. Orkok foglalták el és még a sárkányok is ott vannak.
*A szemben álló csak ingatja a fejét. Megtámaszkodik a botján és végignéz a nyájon.
Az utazó egy pillanatra állt csak meg, hogy megkérdezze, jó felé halad-e, ha Tarsisba akar jutni.
A juhász egykedvűen mutatott neki délkeletnek, de a vándornak nem akaródzott menni. Ütött-kopott, csapzott volt. Talán még sebek is ékesítették nap és szál által cserzett bőrét. Bőrtáskája, amelyben bizonyára legszükségesebb javait tartja, a ló nyergének két oldalán lóg le. A ló maga is fáradtan nyúl le a földre a dús fűért.*
- Én azt mondom, lehet, jobban járunk, ha elhagyjuk e tájat. Az étek is egyre drágább, nehéz hozzájutni, s a parasztok ki tudja, betakarítják-e még a termést, vagy az is az ellenség martalékává lesz!
Tarsistól nem messze már ott van a tenger….
*A juhász egykedvűen hallgat. Nyugodt tekintete a vándor zavaros pillantásába veszik. Messziről jött ember. A háború hírei hozzá is eljutottak, de ő bizony ott, a Középvidék pusztáján még egy sárkányt nem látott, egy orkkal nem találkozott, sem az Avlaniont elfoglaló repülő várat nem látta. Ezek messzi dolgok neki. Az uraság ugyan megpedzette, hogy a nyájat felvásárolta a Tanács és a hadsereg étkeztetésére használja majd…neki meg talán munkája sem nagyon marad, de az a jövő dolga.
Két kutyájával majdcsak meglesz valahogy, amíg az erdőkben van vad, amíg a folyókban van hal, addig enni-inni, ruházkodni tud majd. Aztán van másik uraság is másik nyájakkal.
Vitték volna katonának is, de ő maradt a nyáj mellett. Nem kenyere a háború, egyszerű ember egy számára egyszerű világban.
A vándorok meg szeretnek nagyot mondani….*
- Látom, nem vagy az a beszédes fajta…azért abba gondolj bele, hogy elvesztettük Avlaniont, Sternt, az elfeket megritkították, két városukat felégették…a törpék városát félig lerombolták. A nyugati szeglet már a sárkányoké, letarolták a falvakat, uradalmakat, lassan át sem lehet már jutni Verinolig. Nem lesz itt más, csak sárkányföld, meg orkok….
*Látva, hogy a juhászt különösebben ez sem hozza lázba, megragadja hátasának kötőfékét.*
- No, ideje odébb állnom. Hálás vagyok az útmutatásért.
*Erszényéből egy darnát húz elő, s nyújtja a juhász felé. Az lepillant a csillogó pénzre, de nem mozdul.*
- Kell az étekre. Az istenek legyenek veled!
*Az utazó megvonva vállát, elteszi a pénzt, majd felül a lóra, s elindul arra, amerre a juhász mutatott.*
- Óvjanak az istenek, mert mi már nem tudunk!

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

Sendel után

- A sárkányok elődugták hát orrukat.
- Elő, bizony! S még hogy! Egy hadsereget pusztítottak el Sendelnél.
- Az a holt város a Nyugati szegletben?
- Az…az…ennél holtabb már nem is lehetne. Kipusztították az átkozott szárnyasok!
- Vigyázz a szádra….! Lehet, hamarost ők lesznek e föld urai, s akkor ….
- Akkor, barátom, mi már nem leszünk itt! Vagy Dremernél múlatjuk az időt, vagy más földön, hol még nem vetették meg lábukat.
- Hát nincs, mi megállítsa őket? Sehol nincs hadsereg, mi képes lehet megverni eme átkozott, sötét seregeket?!
- Onoria nem volt elég a valiani hadsereggel. Verinol hadai is kudarcot vallottak. Városaink egymás után esnek el, váraink az orkok kezére kerülnek. Mégis mi állhatna útjukba?
- Hej, ha Lanur még élne…! Ő megállíthatná e iszonyatot.
- Legutóbb sem ő tette meg, hanem Onoria főpapnő! Nem tehetünk mást, minthogy bízunk benne. Ha szerencsénk van, sikerrel fordítja meg a háború menetét.
- És ha nincs…?
- Akkor az istenek legyenek irgalmasok hozzánk, mert a sárkányok nem lesznek….