Kalóz tanya küzdőtere

Én annyit kérdeznék hozzá, hogy a teleporttal nem helyhez megyünk? Tehát oké, ha tudjuk valakiről, hogy hol van utánamegyünk vele, de ha csak elrohan mi meg percek múlva utánaindulnánk akkor honnan a fenéből tudná valaki, hogy az illető hova megy?

Vogon üldögélt az asztal mögött. Egy fura lányról hallott, mikor a kalózok közt rabszolgák után érdeklődött. Egy gyönyörű lányról, aki a hegyekből jött és mintha céltalanul bolyongna.
~Ki lehet ő? Egy kósza, aki alkalmi munkákból él? Vagy egy fejvadász, akit megbízhatok egy munkával? Esetleg egy mágus, aki titkos terveit leplezi már-már az őrület jeleivel? Sok különös sorssal találkozott, de ha az egyik olyan különös, hogy a tengeri haramiák beszédtémájává vált, akkor meg kell tudnom az igazságot.
Felbiztatott két zsiványt, hogy hozzák őt el neki. Itt, a csehóban kellett találkozniuk, ha elvégezték a feladatot. Egy hamis adásvételi szerződést írtak alá, amelyben ő már hivatalosan is megvette a két úri embertől a nőt. Így ha nem akar önként jönni, akkor nem kell tartaniuk a katonáktól, hogy számon kérik rajtuk, miért erőszakoskodnak a hölggyel.
Remélte, hogy nem kerül sor rá, mert 30 darnát írt a papírra. Átkozott gazemberek, akik látatlanban csikarnak ki iszonyú drága árat. De persze az alku szerint nem kapják meg, ha önként jön, csak ha használniuk kell a tekercset.

Az ifjú elfet a gondolataiba mélyedésből az ébresztette fel, hogy a két alak visszatért. És már amikor először megpillantotta őket valami különös megérzés miatt dörzsölni kezdte a tenyerét. A lány, akit hoztak, tényleg gyönyörű volt. Még kérdéses, hogy vajon megveheti-e az ígért pénzért, vagy csak elbeszélget vele. De jó kedvén egyik dolog sem ejt csorbát. Ideje kideríteni, kinek mennyit ér az élete és kiből lesz a vadász és kiből a vacsora.
Ahogy oda léptek az asztalhoz, közrefogva Felinet a Beebebrox kérdőn nézett az elől haladó alakhoz.
-Nos? Hol van a tekercs?- izgatottan várta nem is maga a papír hollétét, hanem hogyan adja át neki. Még nem sejtette, hogy vajon a gond az arcán a sikeres akciójukkal járó kellemetlenségek, esetleg sérülésekből adódnak vagy abból, hogy futhatnak még egy kört a pénzük után.
-Itt van. -húzta elő a kabátja ujjából. Mereven nyújtotta oda, amit az asztalnál ülő figyelmes tekintett közben óvatosan elvett. Amint kezébe került a levél azonnal elengedte a másik és sarkon fordulva társával együtt kiviharzott.
-Nos, örülök, hogy megismerhetem Önt! -mondta kedvesen.
Az asztalnál nap közben szokatlan módon ott lévő mécses meggyújtására kérte a pincért. Igen csak elcsodálkozott ezen, viszont kelletlen elment, hogy kovakövet hozzon.
-Üljön csak le! Hozatok még egy poharat, hogy ne egyedül igyak.

Ahogy Ferine megszólalt határozott hangon, az ifjú elf jobb szemöldökét felvonva kérdőn nézett rá.
-Mondanám, hogy én nem kevésbé, de attól tartok, akkor félig hazudnék. A nevem Feline. Megtudhatom, ki maga, és miért mondta az előbbi két pojáca, hogy maga az "uram"?
-Ha ezt mondták, akkor ez bizony így igaz. És ez bizony megengedi talán, hogy kérdezhessem egy munkával kapcsolatban. -Vogon érzett valamit a nő hangján, amit nem tudott hova tenni. Kíváncsi volt, hogyan válaszol a válaszra. De elég kényes helyzetbe hozta magát, hiszen így nem fedheti fel előtte még, hogy ő sem tud szinte semmit. Mármint szinte, ha lehet arra valamit mondani, hogy a hegyekben bolyongott ivó társa az elmúlt... nem is tudni pontosan az időt.
-Úgy töltse barátom, hogy egy árva fityingem sincs, szóval vagy ne töltsön, vagy az úrral beszélje meg a költségeket.
*A rabszolgakereskedő arcára kiült a mély megdöbbenés.
~Nos, lehet nem kellett volna kötekednem. Valami elvetemülten udvariatlan alaknak néz most. De hát... Miért is ne? „Ha valamit bedobsz a játékba, az bizony játékban is marad. Mindaddig, míg az utolsó osztás véget nem ér.” -Ősi Beebebrox bölcsesség átsuhant az a legrejtettebb gondolatai között.
-Természetesen. Már hogy ne állnám neked? -kérdezte mély megdöbbenéssel. -De ha már én fizetek, akkor már én mondom meg, mit iszunk és mit eszünk. Ha jól látom sok mindent meg kell még beszélnünk és lesz időnk elfogyasztani. Hozzon egy nagy tál roston sült disznót nekem és amíg az el nem készül, addig valami beharapást. Sajtot vagy ilyesmit. A hölgynek pedig... -fordult felé kérdő tekintettel.

Vogon elégedetten nézte, ahogy Feline kényelembe helyezi magát. Nagyon örült annak, hogy láthatóan sikerült felkeltenie a lány érdeklődését a beszélgetés iránt. Be kell vallani, abban a helyzetben, hogy két emberrel hozatta ide ez nagy eredménynek számít. Csak az hagyott némi keserű csalódottságát, mikor rájött, hogy valóban elfelejtette a nevét idáig megemlíteni. Még ha ez össze is függött azzal, hogy kivárt a válasszal, hogy mennyire hajlik elhinni, hogy az őt idehozók érve helytálló.
-Elnézést az udvariatlanságomért! -kioldja az arcát takaró kendőt és megigazítja az asztalon a fogpiszkáló tartót- A nevem Vogon Beebebrox, rabszolgakereskedő. -A sárkánylány felé nyújtja a jobb kezét, mintha csak kezet akarna fogni vele, de ha elfogadja, akkor kihasználja az alkalmat, hogy a kézfejét megcsókolja. Nem tudta, hogy az úri körökben elterjedt szokásra hogyan reagál, de sokat megtudhat egy apró reakcióból is, mielőtt bármilyen kérdést fel kellene tennie előtte. A fegyvereiből csak a szék támlájára akasztott tegez az íjjal látható és talán az övébe csúsztatott tőr.
-És miféle munkát akar tőlem? - tér a lényegre- Nem hiszem, hogy én bármiben tudnék magának segíteni. Talán csak fordítva.
-Nos, őseim úgy tartották mindig, hogy „Ne keress vevőt, ha még nincs árud!” Ha tudok a szép hölgynek bármiben segíteni, örömmel megteszem. És megbeszélhetjük, miben tudunk egymás segítségére lenni.
*Közben egy felszolgálólány közeledett két tányérral, amin sajt és mazsola volt.

A sötét elf csendben hallgatja reménybeli üzlettársa mondatait. Igen egyszerűnek tűnik a feladat. Egy írástudatlan fejvadász. Esetleg egy paraszt lány. Tökéletes helyzet, hogy üzleti számításait kivitelezze. Érdekli mi van a könyvben, így az egészen biztos, hogy megszerzi a benne lévő tudást. De ennek átadása igen jelentős cserealapnak tűnik a nő szempontjából, így miközben elméje gazdagszik, nem utolsó sorban pénztárcája is nehezebb lehet.
-Nos, mi sem egyszerűbb ennél. Ezt nyugodtan rám bízhatja. -elveszi a könyvet és kinyitja az első lapon. Hamarosan lapozgatni kezdi szép komótosan, minden lapra hagy némi időt.- Mennyi idő alatt kéne elintéznem? Gondolom van némi határidő, mielőtt más valaki, akit már megbízott vele végez. Szeretném tudni, mennyire gyorsan kell dolgoznom. -az olvasmányt becsukva visszateszi az asztalra és gyorsan belenéz a másik kettőbe. Fél attól, amire rájött. Ha azok is ismeretlenek számára, akkor ez pénzbe fog kerülni neki. De nem aggódik és megtartja a nyugodt magabiztos arckifejezést.- Elvihetem őket, vagy inkább lemásoljam? Amíg a megbízásomon dolgozol, amit az információért cserébe el kell majd végezned, elvinném magammal, ha nem gond.
*Kezébe veszi a kristályt is és körbe forgatja az ujjaival. Feline szemeibe néz. El akarja azt is vinni a törpékhez, hogy legalább azt megtudja, hogy miből van. Az igazi probléma a könyvekkel lesz, mert másolatként vagy eredetiben, de most még csak halvány megérzései vannak, mennyibe kerül majd, ha fordítót talál a munka. Sajnos nem buta a lány, ahogy a feladat első hangzására vélte, az kimondottan intelligens gondolkodásra utal, hogy érdeklődik a könyvek iránt. És pláne, hogy nagyon ritka darabhoz kér segítséget, nem most kezdi a mágia első éves iskoláját...

Vogon kíváncsian hallgatja a nő feltételeit és közben szájához vesz egy szem mazsolát. Mivel ettől csak még éhesebb lesz, úgy dönt, hogy a saját tányérja sajtjával folytatja, amibe beleharap. Amikor a két hetes időszakot meghallja, akkor rágás közben időt szakít magának, hogy az ajka belső felébe harapjon.
-És még is milyen megbízáson kéne dolgoznom addig? Betanulható munka? - kérdezi- Kosárfonás?
Vogont ez kissé megnyugtatja, mert ez egyértelmű jele annak, hogy kellően magabiztos a hölgy.
~Hmmm... De kicsit el is bizonytalanít, hiszen ha a feladatát két hét alatt elvégzi és nem végezek addig, amiben igen csak kockázatot látott, akkor nem szívesen vonna magára egy nagy hatalmú mágust, miközben ő az egyetlen elf, aki mágiátalanul született. De ha ilyen jó kedve van, akkor ezen nem szabad sokat morfondírozni, ki kell használni, amíg lehet.
-Betanulható? -kis mosoly jelenik meg a szája egyik oldalán.- Nem. Nem hiszem, hogy az ön képességeivel szükség lenne betanulásra. Mennyire járatos a mágiában? Lenne egy feladatom, amihez ha kellően jól tudja álcázni és leplezni a mágikus kisugárzásait, akkor nem lesz gond. És két hét alatt gond nélkül megoldható. Talán hamarabb is. De ha nem gyakorlott ebben, akkor inkább egy másik megbízást adnék, amihez inkább az ügyességét és fegyverforgatási képességeit kell használnia. Nos? Melyiket választja? Figyelmeztetem, egy könyv lefordíttatása kerül legalább annyiba, mint maga a könyv! És a két hetes idő még jobban megdrágítja. Be kell szereznem valakit, aki tud gyorsan írni ezen a nyelven, mert különben időm legnagyobb része arra megy el, hogy csak lemásolom őket.

A fiatal elf teljesen meglepődik azon, amit a másik mond. Bár benne nincs meg sok mágiatudó azon képessége, hogy tudatosan felismerje a másikban áramló varázslatos erőket, de pont az volt a cél, hogy kiderítse, milyen feladatban is lehet hasznos számára a másik. A kezére teszi a kezét, mikor az az utolsó könyvet megfogja marasztalóan.
-Ne haragudjon, hogy így felkavartam. De ha valóban igaz, amit a pincérnek mondott, akkor szívesen venném, ha legalább a vacsorát befejeznénk. Hamarosan kihozzák a húst és én a magam részéről valószínűleg rendelek még előtte egy hideg gyümölcslevest, ha van készen a konyhán. -mondta megbánó hangon- De értse meg! Alig tudok magáról valamit. Csak a látottak, elmondottak alapján no meg pár sejtés szintjén tudok most még találgatni, mit is kéne cserébe kérjek.
*Gyorsan harap még egy nagyon kis falatot a sajtból, miközben elengedi a nő kezét. Nem kavarja fel, ha zsákutcába jutnak, de már így is értékes információkhoz jutott ingyen. Nem csak a könyvről szerzett tudomást, de jó eséllyel igazat mond. És akkor az egyik fejvadásznak konkrét megbízása megformálódik, hiszen bár egy semmihez nem értő varázstalan lány nem ér meg 30 darnát a telari rabszolgapiacon, de a nála lévő könyvekkel együtt kifizetődő befektetéssé válnak, ha lefordítja később. Lenyelte gyorsan a falatot.
-Ha valóban úgy érzi, hogy csak az idejét raboltam, természetesen nem tartom itt. Elnézését kérem. Félre értések megesnek, de ha van ideje magáról beszélni... és még mindig nincs ellenére a közös vacsora, akkor kérem, maradjon!

A Beebebroxnak igen zavaros volt, amit a lány mondott.
~Mi a gond azzal, ha magáról mesél. És valóban, miért higgyek el neki bármit? Lehet, hogy egy hatalmas mágus mégis, aki csak így leplezi valódi kilétét? Nos, ez nem az én gondom lesz egyébként sem.
*Nem válaszolt a nőnek addig, míg egy nagy darab izmos pacák épp az asztalt rendezgette, hogy elférjen az egészben sült malac. Pont ilyen svédasztalt képzelt magának, örült, hogy legalább a jól ismert kocsma személyzete rövidebb megbeszélésből kitalálja azt, amint mondani kívánt.
-Nos, elég kevésre csökkent a beszédtémánk. Szóval, ha nem haragszol, akkor én magamról beszélnék a vacsora alatt. Ha bármi jobb és érdekesebb eszedbe jut, azonnal szólj, mert nem szeretem, ha cél nélkül fecsegek. Szóval, mint mondtam a nevem Vogon Beebebrox. És valószínűleg már hallottál a családomról. Szinte minden városban van egy családi kúriánk, ahol a gazdag rokonaim a kis gyerekeket nevelik. De nekem még nincs ilyen házam. Talán furcsállod, de ne tévesszen meg a látvány! Néhány gazdag a rokonok között még nem jelenti azt, hogy mindenki az. És én magam is szeretek a saját lábamon állni.
*Sikerült átvágnia a csontos részt is már a megboldogult sertés lábánál, így egy jó nagy cubákot tett a tányérjára. És szedett magának krumpliból és rizsből is. Éhes volt és semmi kedve nem volt a hölggyel udvariaskodni előzékenyen. A kézcsóknál már kiderült számára, hogy nem nemes vagy ilyesmi, akinél jobb árat tud elérni az udvariasságával. Anélkül pedig teljesen felesleges kertelni. Ő fizetett.

A fiatal elf a családjáról próbált meg beszélgetést kezdeményezni, és valahogy megérezte, hogy a csendes, hallgatag nő nem hallott még róluk. Lassan a kísérletei, melyekkel próbált rájönni, hogy ki is ő eredménnyel kecsegtettek. Néhány alternatíva tűnt már komolyabban esélyesnek, míg mások háttérbe szorultak.
~Ha nem hallott rólunk, akkor ez azt jelenti, hogy nem nagyvárosból származik. Ez szinte egészen biztos, mert ha még nem is vásárlónk, akkor is ismerni szokták az ott lakók a város utcáit és a nevesebb házakat. Bár főleg a nemesi udvarok lakásait illetik el névvel, ők mégis tudatosan emlegették Beebebrox-háznak az otthonaikat, hogy... Két dolog miatt. Egyfelől a hírkeltés. Ha egy utcagyereknek azt mondod, hogy hozz el egy vég selymet, akkor a beszámolójában is ezt fogja használni és a nemesi kíséret szegényebb sorsú tagjain, illetve a gazdagabb kereskedő családok szolgálóin keresztül ez meghonosodik majd tájékozódási irányként a köznépnél is. A Beebebrox-háznál szerveznek szerelmi találkát, ami annyiból előnyös is, hogy akár a bolti részbe is bemehetnek, így a nézelődök tovább viszik jó hírünket. Másfelől nem biztos, hogy a régen látott rokon házát mindenki egyből megtalálja. Segíti a család tájékozódását is az, hogy néha csak meg kell kérdezni, merre van a Beebebrox-ház.
Szóval, ha nem városlakó és főleg a kézcsók után kizárt, hogy egy vidéki nemes lánya... Akkor leginkább a parasztlány maradt és a társadalomtól elvonultan élő zárt mágus rendek. Mind a kettő valószínűtlennek tűnt, de mégis sokkal inkább annak, mint a többi alternatíva.
*Az evés közben igen különös dolog történt. Megfigyelte a sárkánylány egyre növekvő étvágyát, ami alátámasztotta, hogy valószínűleg napok vagy hetek óta nem eszik rendesen, így valóban nincs sok pénze. Ez tovább csökkentette a jól rejtőzködő mágus egyszerű lánynak való álcázás lehetőségét, viszont mégis túl sok különbség tűnt még mindig egy falusi liba és a vele szemben ülő között, akihez nem tudni, hogy kerültek a könyvek.
Amikor ijedten hátra esett a széken a sötét elf felpattant, hogy segítsen, de mire odaért, magánkívül kiszaladt. Így jobbnak látta utána menni. Felébredt benne a gyanú, hogy ami ezt kiváltotta, az rá is veszélyt jelenthet.
-Jól vagy? Nem kell segítség? -hozzá ért az arcához, ami szinte izzott a forróságtól- Aranamophe istennőre! De hisz te beteg vagy! Így egész biztosan nem mész semmilyen küldetésre, még ha találnék is számodra olyan munkát, amit el tudnál végezni! Kipihened a lázat, míg elmúlik. Én addig elkezdem lemásolni a könyveket, hogy azzal is haladjunk. És imádkozz Ritaleához, hogy az úton lévők fogjanak egy fehér mágust, mert a gyógyításodban nem sokat tudok segíteni. Ha nem szerzek egy javas szolgát és rosszabbodik az állapotod, csak úgy élheted túl, ha eladod magad rabszolgának. Sajnálom és imádkozok esténként én is, hogy ez ne így történjen. De manapság már a legkisebb szívesség sincs ingyen. -sajnálkozó tekintettel nézett Felinere. Tudta jól, hogy így is nagy kockázatot vállal, hiszen a nagy hatalmú mágusok drágán dolgoznak. És ha mégsem sikerül, megbetegszik utána újra, akkor igen jelentős lehet a kára. De még azt a kockázatot sem vállalhatja, hogy ha érkezik a tengerről egy új rabszolga, aki nem varázstudó, akkor érzelmei miatt kockára tegye, hogy elkapja. Ha nem gyógyul meg teljesen, mire üzlet lesz kilátásban, akkor inkább odébb áll az új szerzeménnyel és hátra hagyja a beteget, aki köré már elkezdte pedig a hálóit szövögetni, hogy megtudja a könyvek tartalmát egy elfogadható egyezség fejében.

Vogon nézte a sárkánylányt és nem értett semmit. A viselkedése nagyon zavart volt. Egyik percben még evett, a másikban már leesett a székéről, majd saját lábán kiszaladt, majd ismét elesett érthetetlen körülmények között. Most pedig azt bizonygatja, hogy nincs semmi baja.
-Hozzátok be őt a fogadóba! Kiveszek neki egy szobát, csak ne fertőzzön össze-vissza mindenkit. Majd ha jön egy fehér mágus, kivizsgálja, hogy veszélyes-e ránk nézve. Addig el lesz zárva egy szobába. -A téren ácsorgók többsége meredt megdöbbenéssel hallgatták a szavakat, és tekintetükből látszott, hogy inkább a telep határán kívül vennének ki neki egy szabad mezőt, mint egy szabad szobát a központban. De lehetőleg jó messze tőlük. De páran a csinos alakot szemlélve legyőzték félelmüket és elindultak felé.
A rabszolgakereskedő sarkon fordulva visszament és miután megbeszélte, hogy a szobájába vigyék fel az ebéd maradéka után nézett. Egyelőre csak annak felderítésére, hogy leltárt készítsen arról, hogy mibe harapott bele a vendége és mi az, ami még menthető a történetből.

Az elf hallotta a hangokat a szobájából és úgy döntött, hogy inkább rendel még egy tányér sajtot mazsolával és most egy fürt szőlőt is kért hozzá. Mint egy pincér, olyan ügyesen egyensúlyozott szép lassú léptekkel fel a fején jobb karja segítségével egyensúlyozva a nagy disznósült tálcát, amire visszapakolta a saját tányérja maradékát és a nő tányérjából a még érintetlen részeket. Bal kezében pedig a már említett sajtos tányért tartotta maga előtt. Amikor elült a csatazaj, akkor belépett.
-Hoztam neked egy kis sajtot mazsolával. Az az előbb is úgy láttam, hogy segített. Én ha nem haragszol, itt fogyasztanám el a vacsorámat. -ezzel letette mind a kettőt az ágyra.- És közben neki látnák a könyveid lemásolásához. Bármi is történik, a könyv a tiéd marad, a másolat az enyém. És a fordítás is, ha sikerül. Ezzel az első és az utolsó könyv kipipálva. De a másodikhoz már ahhoz is egy mágus kell, hogy rendbe hozza valami javító mágiával. Ilyen formában teljesen használhatatlan.
*Kinyújtotta ellentmondást nem tűrően a jobb kezét a nő felé. Kihasználta az alkalmat, hogy egyelőre teljesen mindegy mit csinál, a nő élete az ő kezében van. Valami betegség vagy átok van benne, és nincs pénze meggyógyulni. A helyiek pedig nem fogják kiengedni a karanténból, amíg valaki egészségesnek nem nyilvánítja.