Mia Meséi :)

Mia régi otthona a Mannahon Szigetek világa sokban hasonlít, még többen különbözik Lanuriától.
Államformája császárság, az uralkodó Gijon Degal de Anatorra császár.
Sárkányok és griffek és sok más mágikus lény népesíti be az országot, de nem mindegyiket tűrik meg az emberek. A sárkányokkal és a griffekkel folytonos hadban állnak. Mágusok seregeit képezik ki arra, hogy harcosoknak segítsenek a közelükbe férkőzni. A nemesek gyermekei trófeákat gyűjtenek. Chimérák szövetséges kegyeit keresik ezekkel is fényezve magukat.
A háborúk újra és újra fellángolnak, ahogyan egyre új szigeteket és szigetcsoportokat foglalnak el a császár seregei.
Emellett még egy harc dúl, a nemesek legfelsőbb köreibe gyűrűző intrikák, féltékenység, hatalom és szerelemféltés. A végső összecsapások a császári udvar főméltóságai között dúlnak, többnyire őszintétlen mosolyukkal és szenvtelen arckifejezésükkel takarva. Erre nevelik a gyermekeiket is, nem lehet tudni, kire milyen pozíció vár, ha felnő.

Szerelmei.

Kevéssel Lanuriába pottyanása után Tarsisban ismerte meg Aldo Barrast, akivel többszöri találkozás és pár hónap ismeretség alatt Mia szemében ijesztő, túl komoly érzésekkel kezdtek egymás iránt viseltetni. Az érzelmire nagy hatást gyakorló vörösköpenyes mágust elhagyta, mikor Vailanban elfoglalta a hivatalát Reus úr mellett.
Ezután semmit nem hallott a szívéhez közel álló varázslóról, akiről nem sejti, hogy egykor elvesztett családját indult felkutatni, akikre különös körülmények hatására emlékezni kezd.
...

Jóval később, miután elindította a fővárosi életét és beilleszkedett az új munkájába, annyira, hogy már bíztak rá külön feladatokat is, egy sötét kalandba keveredik egy hírhedt tolvajjal, Vigyorgó Tommal, aki megvezeti, és más megbízóknak is felajánlja a ritka fehér kristályokat, amelyek ellopásával Mia bízta meg. A lány természetesen meg akarja szerezni a mágikus köveket. Eközben ismerkedik meg zűrös körülmények között egy másik varázslóval, Shugával, aki többször is megmenti az életét és elvállalja, hogy segít megtalálni a tolvajt és a köveket. Közben tanítja és vigyázza a férfi, sőt egyfajta különleges nevelői szellemben viseltetik iránta. A barnaköpenyes az első ember Lanurián, akivel teljesen őszintén beszél a múltjáról, életéről. A férfi saját magának ígéretet tesz, hogy segít Mia elvesztett varázshatalmát visszaszerezni és feloldani az átkot, bármi legyen is az, amit atyja helyezett rá.
Ennek folytán sok mindenre rájön a kis boszorkány körülményei kapcsán. A bűbájos hatalmait erősíteni hivatott rúnák befolyására, melyek működnek itt Lanurián is, aztán meglátja, hogy van és nagyon is él Mia mágiája, csak éppen valami nagy erő elfojtja azt. Még korántsem végzett a titkos nyomozással Mia körül, de rögtön elfogadja őt. Vonzalma napról napra erősebb.
A kristálykalandjuk közben menthetetlenül egymásba szeretnek és Shuga asszonnyá teszi a kislányt.
...

Váratlan Sendeli találkozásuk előtt fél esztendővel Mia, láthatólag ok nélkül elhagyja ezt a szerelmét is, akinek a körülményei szintén úgy alakulnak, hogy bár mindenképpen meg akarja látogatni a lányt, mert eszében sincs elfogadni a helyzetet, úgy érzi őket egymásnak teremtették, mégsem sikerül felkeresnie mind távolabb sodorja a sors szeszélye és mágusmestere felbukkanása.
Valójában egyetlen oka van, amiért elhagyta Mia, hasonlóan, mint Aldo esetében, az édesapjától és a szerelme körüli jóslattól való félelem. Hiába a sok energia és szeretet, amit Shuga  a lelki feloldásába fektetett, apja, vagy annak esetleg egy ügyes tanítványa eljön utána és követi a mannahoni erők forrását, eljutva Tarsisba, a nemesi Udvarházba, ahol Mia apja egy mágikus kisugárzású ereklyéjét őrizteti hét lakat alatt. Azt a dolgot senki sem keresheti, csakis Garren Ruton, vagy az ő megbízottja. Azonban ellopni ő tudja, hiszen Mannahon leghatalmasabb mágusa.
Megegyezésük szerint az Udvarház vezetői azonnal madarat küldenek Miához, ami meg is érkezik, a figyelmeztetésre viszont a lány nem magát, hanem a szerelmét távolítja el. Esélye se legyen apjának vádolni, hogy esetleg életére törne, vagy törnének. Hosszú hónapok után sem történik azonban semmi, még csak árulkodó jelek sincsenek, hogy bárki Mannahonból őt keresné. Igaz, Mia ezután elvállal minden olyan munkát, amivel Vailantól távol tartózkodhat és folytonos vándorlást jelent.
...

Fél évvel a rendkívül fájó szakítás után a háború játszik közre váratlan találkozásukban, Sendelben. A sors fintora, hogy Aldo Barrassal és Shugával egyszerre fut össze a romvárosban, a sendeli csata előtt.

...

Így néz ki Garen Ruton Mannahon-szigetek korábbi Főmágusa. Mia Atyja.



Garen Ruton előtörténete

Név: Garen Ruton
Kor: 190
Nem: Férfi
Csoport: Mágusok/Feketemágus
Munkahely: Mannahon-szigetek Főmágusa, Gazdasági minisztere.

Kinézet: Külseje rendkívül karakteres. 175 cm magas, sötétbarna haja rövidre nyírt, sötétbarna szeme szelíd és hűvös intelligenciát tükröz. Mágushoz méltó közepes termetéhez a harcokhoz szokott férfiak izmos, finoman kidolgozott teste társul. Bőre kreol barna. Arca gyakran komor, mosolytalan. Tekintete fürkésző, és az embernek olyan érzése van, mintha belelátna a lelke mély bugyraiba, s talán így is van. Jelleméből fakadó pillantása miatt, az a személy, akivel egyszer is kapcsolatot teremtett, képes egy életre megjegyezni magának.
Hosszú, fekete köpenye a legújabb mannahoni divat egyszerű vonalvezetését követi, ahogyan minden ruhája, a kényelem és sportosságot szolgálja. Ruháin, ékszerein és kiegészítőin jól látszanak a lanuriai szemmel kissé cirkalmas, nagyon egzotikus minták, melyek rangját, származását, családi és foglalkozási jelképeit is tartalmazzák és hirdetni hivatottak. Hűvös eleganciáját kissé feloldja az aprólékosan mintázott és barázdált kelmék, az élénk színű és a színarany kiegészítők, drágakövekkel kirakott ékszerek és fegyverek használata. Mindig nagy gondot fordít megjelenésére és tisztaságára. Fegyverei és varázseszközei mindig a legjobb minőségűek, nagy erejűek és célra valók.

Jellem: Rendkívül határozott, nyugodt és megfontolt ember. Hozzászokott a tényleges hatalomhoz, az irányításhoz. Nem tűr ellentmondást. Kiváló emberismerő és stratéga, gyors helyzetfelismerő. Soha nem becsüli le az ellenfeleit, hanem igyekszik azokat kikémlelni és/vagy kiismerni.
Csatamágus, feketemágusokhoz képest rendkívül fejlett anyai ágon öröklött bűbájos hatalommal, mely az egyik legerősebb mágiaág, mit használ és tökélyre fejlesztett.
Hobbija a csillagok hatásának a vizsgálata és a csillagjóslás.
Nem veti meg a játékot, a párviadalokat, a fogadásokat sem, de bármely kihívásból észérvek hatására képes időben kiszállni, feladni, ha a szerencse esetleges szerepe megkérdőjelezhetően hajlik. Nem játékfüggő.



Előtörténet:
A Ruton család tagjai évszázadokkal ezelőtt, a háború kitörése után, a hadászati gyakorlatukkal váltak vezetővé és szereztek maguknak befolyást a birodalom szigetein. Anton de Regar Anatorra, az előző uralkodó, császárrá koronázásakor ajándékozta Garen Rutonnak a főnemesi címet. Majd a mágus házasságkötésekor az ősi Ruton birtokot jegyajándékul kiegészítette a császár, melyet napjainkban két hegyvonulat és egy sebes sodrású kis folyó szegélyez.
Garen elődeihez képest viszonylag fiatalon és elsőként lett vezető csatamágusból Főmágus. Beavatására való felkészülése az akkor már több, mint 900 esztendeje zajló háborúban zajlott, az egész birodalom figyelő tekintete előtt. Érdemeit sosem vonta kétségbe senki, 50 évig irányította a mágusokat.
Majd ugyanez a császár a halála előtt 5 évvel neki ajánlotta a gazdasági miniszteri posztot, melyet Ruton Főmágus hosszas vívódás után elfogadott, lemondva a főmágusi pozíciójáról.
Garen magánélete alakulhatott volna csodálatosan. Sokak álma egy jómódú és befolyásos család, ahol szerető gondoskodás, és egymással harmóniában élő pár adja a hátteret. Valóban csodálatos lehetett volna, ám közel sem így történt.
A család, amiről szó van, csonka családdá változott azokban a percekben, amikor a kislányuk megszületett. Norma Ruton az udvar legelfogadottabb asszonyaként élt Garen Rutonnal való házasságkötése óta. Férje úgy vezette be őt köreibe, hogy megismerjék igazságos, gondoskodó természetét, és leleményes észjárását is. Így történt, hogy hamarosan az anyacsászárnő húgának a társalkodónője lett. Az intrikák sem értek fel hozzá. Garen a császári kincstár minisztere volt, egyike a Mannahon Szigetek leggazdagabb és legbefolyásosabb urainak. Mindketten híresek igazságszeretetükről. Garen nagyhatalmú feketemágus, aki a családalapításért, s az udvari posztjáért lemondott a mágusok szervezetének a vezetéséről. Ezután tanulmányokat készített a mágus növendékek oktatásához, szellemidézéshez démonológiához. Legfőbb mestersége a lelkek vizsgálata és a rájuk gyakorolt befolyás, amelyről a legtöbbet vitatott munkáját, a csatákban való alkalmazásáról írta. Hobbija a csillagjóslás, örökre megmaradt.
Felkészülten és boldogan várták gyermekük születését. Ám Mia világra jöttével édesanyja eltávozott ebből az árnyékvilágból. Garen mágus keserédes örömét nem tudta élvezni, álmatlan éjszakáiban beletemetkezett a csillagok fürkészésébe. Kevéssel lánya születése után szörnyű dolgot vélt felfedezni, melyet egy jós boszorkány megerősített.
A jövendölés szerint Garen Ruton végzetét az a férfi jelenti, aki a lányával kölcsönös szerelembe esik.

Eleinte nem foglalkozott a jóslattal. Ahogy azonban a kislánya szemet gyönyörködtető szépsége, éles elméje, magabiztossága egyre jobban kibontakozott, valahányszor rátekintett, saját vesztét látta benne. Mindig sarkosabban fordult gyermeke akaratával szembe, míg végül csaknem teljesen elzárta a világtól. Vidéki kastélyába költöztek, ahol minimális és alaposan válogatott személyzet szolgált.
Mia sokszor kiszökött, persze egy nagyhatalmú varázsló elől nem olyan könnyű eltűnni.
Igazából meglehet, hogy nem is akart, csupán egy kicsit le-lejárt a folyóhoz. Ám valahányszor rajtakapta a Garen, mindig szigorúbban őrizte, és mindig kisebb teret kapott. Még a házitanítója is bekötött szemmel érkezett a hintón, nem tudta biztosan, hol is vannak. Sokszor veszekedett emiatt Mia az apjával. Az évek során viszonyuk elmérgesedett, mert Mia, bár nem ismert más életet, érezte, hogy neki is jár a szabadság, és szerette volna megismerni a hazáját. Veszekedéseknél tovább azonban sosem fajult ez a dolog. Egészen 15 éves koráig így maradt mindez, amikor is egy új fortéllyal kiszökve a folyónál megismerkedett a szomszéd uraság serdülő fiával, aki azonnal beleszeretett.
Amikor Ruton mágus rájött, megijedt. Őrült félelmében, hogy bármit tesz, beteljesülhet a jóslat, gonosz tervet eszelt ki. A szomszéd erdejében elkapta a fiút, egy fához kötözte, és felgyújtotta. Had égjen rá az erdő. A lány nem tudta ezt, de a fiú eltűnése a tűzvészkor megrázta. Egyszersmind szörnyű sejtést s félelmet plántált belé.  A gyermeke szíve majd kettéhasadt.
A mágusnak sejtése nem volt erről, miközben a kis Mia, szörnyű tervet dédelgetett a szívében.
Csak az alkalomra várt. Majd egy napon fondorlattal rágyújtotta a kastélyt, míg békésen aludt.
Elszökött, ki tudja, mit gondolt, hová is juthat el előle.
Az épületet viszonylag gyorsan elborították a lángok s ő az ablakból jól látta, amint a kis boszorkány a sétányon szökik. No ha menni akar, menjen csak jó messzire! Utolsó percei voltak, mielőtt elevenen megsül, vagy megszabadítja magát, hirtelen ötlettel egy mágikus átjárót nyitott meg egy általa ismert másik világ felé, melyet egyes egyedül mannahon mindenkori Főmágusai ismernek, s örökítik tovább a törvény szerint egymásra, több olyan titokkal, mely az egész világuk létére hatással bírhat. Ha kell, csak felhasználják ezeket titokban, vagy beavatottakra is rábízva titkukat. A roppant távoli Lanuria földje ismeretlen Mannahon lakói előtt, egyenlőre ketten ismerik ezt az országot, az új főmágussal, lévén elődje elhunyt már.
Ruton mágus gondolkodás nélkül nyitotta meg, majd zárta le az átjárót, melyen a lány egy szempillantás alatt átzuhant és egyszerűen odaát találta magát.
Varázserejéből még annyira tellett, hogy az udvarra teleportálta magát a lángoló épületből és azonnal számos sebe gyógyításába kezdve a földre rogyott.
Se a kastélyt, se a birtokot megmenteni saját erejéből nem volt már képes. Segítséget hívott hát, s meggátolták a tűz további terjedését a fák közt.
Garen tudta, hogy az átjáróban nem számít idő, csak a tér, s ő akkor s úgy érkezik Lanuriába, amikor és ahogy akar.
Tervet kezdett hát szőni, mialatt az ősi Ruton birtok új kastélyt kapott.
Lanuriában járt már korábban, kétszer nyitotta meg az átjárót, mit önmagában nem tilt a főmágusok alaptörvénye, de beavatkozni, vagy varázserejét használni sosem használta. Tünde varázslatokat figyelt meg, miközben maga sosem próbálta ki azon a földön a hatékonyságukat. S a világ sárkányairól gyűjtött be annyi információt, amit csak bírt eme két látogatásán. Tartós kapcsolatokat nem épített ki, varázserejét elfojtotta amennyire lehetett, hogy a helyi mágustársadalom ne vegye neszét a nagy hatalom jelenlétének. Ha észlelték is, nem érték őt be, míg ott tartózkodott, majd nyomtalanul, ahogy jött, ugyanúgy ment s az átjárót a lanuriaiak talán nem is sejtették. Ő úgy tanulta, hogy mannahoni működtetheti csupán. Mivel Mia varázshatalma még csekély volt, bizonyára nem is észlelt az átjáróból semmit, mint hogy átkerült abba az erdőbe.
Soha nem jön rá, mi is történt valójában. Neki pedig elég ideje van, hogy immár higgadtan kitalálja, mit is kezdjen édes kislányával. Érezte, hogy el kell számolni a vele, pedig ennyiben hagyhatta volna a dolgot, persze sosem lehetet biztos abban, hogy nem találja fel az átjárót, se nem jön rá annak titkára, hiszen mannahoni varázshatalma hozzásegítheti, hogy kinyissa s hazajöjjön, ha akar.
Egy napon aztán megszületett a döntése, miszerint látogatást tesz ismét Lanuriában, s megkeresi Miát.
Nem akar direkt beavatkozni az ottani ország ügyeibe, legyen szó békéről, avagy háborúról, csupán mi leányával kapcsolatos.
Hogy mit tervezett pontosan? Nos, erről vallanak lanuriai tettei.

Felszerelése: 1 Démon névre hallgató, fekete mén, izmos, gyors, kitartó hátas fajta. 1 db vívótőr, 1 db hosszútőr, 1 db rövid tőr, 1 db hosszú, széles pengéjű egyedi kard. 1 db arany pecsétgyűrű, mely főleg védelmet biztosít viselòjének, de kevés támadást is. Leghűbb fegyvere azonban a varázsbotja, melyet főmágusi beavatásán nyert el az elődjétől egy párviadalon.

Mia a Sendelben lezajló szörnyű harcok után Balál oltalmában a Hyarmenyában köt ki, s ott igyekszik alaposan felzaklatott lelkét rendbe tenni, s helyére tenni vészterhes gondolatait élete két szerelméről.
Talán a dzsungel az egyetlen dolog, ami távol tartotta az eltelt fél évben eme férfiakat tőle, kiket, mint a mágnes, vonz.
Az erdő sűrű lombjai talán valamiféle mágikus pajzsként takarják el őt, korábbi mannahoni élete egyetlen férfijának, a főmágus édesatyjának kutató tekintete elől, aki időközben Lanuriába jött a lánya után s csak Isteneik tudják biztosan, itt van-e még.

sehol sem érzi magát biztonságban, de sokkal inkább az apjától való félelem, mint a sárkányok terjeszkedő hatalmát előre jelző háborús helyzetek rettegtetik. Egy ideig a Menionban nyomozó Shuga mellett, és a dzsungelben Balál megnyugtató közelében próbálja kiverni a fejéből a megrázó sendeli élményeket a csata után, és mire utolérné a háborús front arra, addigra mint egy átok, éri utol a biztos tudat, h apja utánajött a Mannahon Szigetekről. Látomást lát álmában, de többé már nem bírná elhagyni Shugát. A szíve szakadna meg. Egy szerelmesét már elvesztette (Aldo Barrast, ki meghasonlott önmagával), egyszer már elhagyta ezt a mágust is, meg azt is, hogy apja ne találhasson rá. Még egyszer nem megy. Mégis gyötri a látomása apjáról, mintha direkt küldené rá Garren Ruton.
Egy nap elege lesz, gondolja, szerez valakit, aki semleges és megbízható, hogy utánajárjon, mielőbb megtudja, ha tényleg itt keresi őt valahol az apja. Elmegy néhány napra. Shuga Menionban úgy tudja, pár napig Balállal van, Balál pedig a Hyarmenyában éppen fordítva. Ezért nem is keresik.
El is megy titkon és találkozik egy elffel, aki némi juttatásért cserébe elindul az országba.
Csakhogy Mia visszafelé tartva olyasmibe keveredik, ami miatt eszméletét veszti valahogy egy kihalt út szélén. Hogy mi történt pontosan, még ő maga sem tudja.
Egy vándor kereskedő karaván veszi fel és véletlenségből messzire viszik. Hosszú ideig eszméletlen és át is passzolják más kereskedőknek, akikkel van egy vajákos, aki megpróbálja felébreszteni.
Útközben magához is tér és kiderül számára, hogy nincsenek emlékei. Hogy a varázslat miatt-e, azt nem tudja. A boszorkány szerint létezik olyan varázslat, vagy átok, ami miatt így ébred fel, akit ezzel a varázslattal és ezekkel a füvekkel ébresztenek.
Úgy tűnik, a háború elválasztja a szeretteitől. Senki sem keresi. Igaz, a saját nevére sem emlékszik.
Mindenféle zűrzavaros utakon jut el végül a főváros határába, a kikötő környékén próbálja eldönteni, mit tegyen az életével.
Ekkor találkozhatunk a még igencsak zavarodott lánnyal a Nagy Kaszás Fogadóban, ahol Aldoval botlanak először is egymásba.