Markus meséi

A sendeli rovarinvázió alatti események többet változtattak rajtam, mint a dzsungelben egyedül töltött hetek. Az elég volt, hogy ostobán vakmerően viselkedjek, ez most viszont megfontolt bátorságot hozott a szívembe. 
Egyszersmind megkavart, hogy újdonsült vörösmágus barátom Aldo nyomtalanul eltűnt, miután többször az életét kockáztatta értem. Csak a remény maradt utána, hogy él és valami klassz helyre került.
Balál halálának tudata meg éveket öregített rajtam. Sose fogom elfelejteni.
A testedzéseimet komolyabban veszem és komolyan megfontolom, ha valaki kér tőlem valamit, vagy ha ragaszkodik hozzám. Ha tudok, valóban segítek a rászorulókon, ahogy Aldo is tette. 
Hát ilyen eszméletlen dolgokat, meg fogadalmakat hozott ki belőlem ez a Sedel. 
Minap egy mosólány azt mondta a pataknál, hogy kezd benőni a fejem lágya. Na de bízok benne, nem akarja, hogy körüludvaroljam, csak mert meglegyeztem a szoknyáját. Azért még nem akarnék megállapodni.