Lanur-hegység

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-02-28, 10:31 am

//Bocsi, egy kis intermezzo Very Happy

//

*Régen járt már otthon. Már ha otthonnak lehet nevezni a völgyekben megbúvó barlangokat, amikben a törzs lakik. Morgul, átok a nevére is, folyton tett róla, hogy Frikk ne tölthessen sok időt a közelben.
Végre van egy rövid pillanat, amikor a törzs körében lehet. Már csak azért sem örül ennek a fehér ork, mert nincs lehetősége sem szervezkedni.
Pár szál fehér haja leng a hűvös szélben. Kint áll régóta nem látott barlangja nyílásában, és onnan néz végig a völgyön. A nap már elbújt a felhők fölé. Kései havazás várható, de ez nem zavarja. Sőt, örül neki, hogy a fény nem bántja sem a szemét, sem a bőrét.
Fogazott kardja, ostora most is ott van az oldalán. Nem bízok Mordulban. Jó lenne, ha már nem lenne vele több baja, de el kell ismernie, még nem elég öreg, neki pedig nincs elég barátja a törzsben.
Köp egyet.*
- Van eszed, de mocsadék…
*Sárga fogait csikorgatva fordul vissza. Eljön még az ő ideje. Mordulnak halnia kell, neki pedig győznie, hogy vezethesse a törzset.
A legtöbb fehér orknak nincsenek álmai. Éli az életét, öl, eszik, ha kell és annyi. De Frikk Hatalmas akar lenni. Olyan, akinek félik a nevét.
Előveszi a kardot. Vörös szemeit rámereszti, amikor a gyér fényben megvillan.
Megforgatja.*
- Megkóstolod még a vért.
*Sziszegi vicsorogva.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-02-28, 10:40 am

- Frikk….ne hidd, hogy legyőzheted!
- Grom!
*Fordul meg az ismerős hangra. Mordul régi csatlósa áll előtte. Hősünk nem hiszi, hogy véletlenül látogatta meg. A kezében lévő balta sem lehet véletlen.
Frikk okos, Frikk nem fél egyetlen másik orktól se.*
- Azt gondolod, hogy Frikk vérét onthatod, Grom?!
*Szembeáll Grommal. A másik fehér ork nem kis méretű, van benne erő is, de ő sem fiatal már. Frikk abban bízik, hogy erősödött eleget már ahhoz, hogy felvehesse a harcot.
Grom válasz helyet felhördül és felé sújt a baltájával. Görbelábú hősünk nem rest, elfordul, és közben előveszi ostorát is. Csattint vele a levegőben egyet és visszahörög.*
- Próbáld meg! Eggyel kevesebb barátja lesz Mordulnak!
*A két fém csendülve csap össze. Grom mesterien forgatja a baltát, de Frikkben is van tartás.
Oldalra ugrik, Grom pedig, ahogy várta, fordul utána.
Elhajol a balta elől, de még nem ér véget a csata. Vállával ugrik bele Grom hasába, hogy az öszegörnyedjen.
Nem Frikk lenne viszont, ha közben ne esne ő is orra, és nem zuhanna rá, félig átesve rajta Grom is.
Frikk, a Rettenthetetlen, kezével kicsapja a vért orrából. Ráordít a nehézkesen megforduló Gromra.
A fogazott kard még a kezében van, Grom pedig most nyúl a baltája felé.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-02-28, 10:49 am

*Az ostor ott csattan Grom csuklóján és a két fehér ork máris húzni kezdi a bőrostort. Grom ki akarja rántani Frikk kezéből, a Véres Orrú pedig húzza vissza.
Így huzakodnak egy darabig, mindketten ülve a földön. Grom nem éri el a baltáját, Frikk pedig nem akar felállni, hogy közelebb menjen, mert akkor elég egy rántás, hogy újra elhasaljon.
Grom veszíti el hamarabb a türelmét, átellenben lévő kezével nyúl a fegyverért, és Hősünk csak erre várt. Minden erejét beleadja a rántásba, sőt a teljes súlyát is. Maga felé rántja Gromot, aki így átfordul saját vállán. Frikk pedig felül és a fogazott karddal le akar sújtani ellenfelére. Persze, hogy nem sikerül neki és ettől még dühösebbé válik.
Grom könyökével üt hátra és a csiklóján találja el Frikket, a fogazott kard pedig kirepül a kezéből.
Mordul csatlósa visszafordul, hogy újra üssön, de ekkor már Frikk öklével néz szembe, egészen közelről.
Mostanra mindkét fehér ork orrából folyik a vér. Frikk nem engedi el az ostort, Grom pedig nem tudja csuklójáról leszedni. Félkezes ökölharcukba Frikk görbe lába lép közbe szó szerint.
Belép Grom közelébe és ahogy csak bírja, hasba rúgja a másikat.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-02-28, 10:55 am

*Grom újra összegörnyed, és Frikk, a képzett felderítő ki is használja. Elkapja a vállát és a háta mögé kerül, közben pedig az ostort csuklóstól, mindenestül rátekeri a hörgő Grom nyakára.
A térdével megtámasztja és húzni kezdi mindkét kezével a szíjat.
Grom lassan csillagokat lát, de lábával megpróbálja ellenfelét a barlang kemény falának lökni. Frikk majdnem kopasz feje is nekiütődik és el is reped egy kicsit. A fejbőr, mint tudvalevő, vérbő rész, így a vér vastag csíkban csorog le hamarosan a fehér ork fején. Grom közben végigsúrolja vele a falat, miközben a szeme egyre inkább kidülled és a nyelve nem fér meg már ronda szájában.
Frikk, a Véres közben már a fölre is esik, de Grom hiába próbálja kezével letépni a fojtogató szíjat a nyakáról, nem bírja. Végső elkeseredésében kapadozni kezd hatalmas, fehér kezeivel hátra, Frikk feje felé. Már a földön fekszenek, Frikk alul, Grom felül.
Hősünk ordítva reagál az orrlyukaiba akadó ujjakba, majd beleharap a csuklóba, ami le akarja tépni az amúgy is fájó orrát.
Grom ellenállása közben már egyre csökken. Gyámoltalan kapadozása el is csendesedik, ahogy pillantása is megüvegesedik közben.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-02-28, 11:03 am

*Fehér orkunk lelöki magáról a hullát, és letekeri az ostort is a nyakról. Nyögve tápászkodik fel, és köpi a másik bűzös vérét a szájából.
Aztán felveszi a fogazott kardot és visszabiceg Grom testéhez.
Magasba emeli a kardot, és felordít, amikor lesújt a pengével.
Nem sokára a völgyben lévő fehér orkok felnéznek az egyik ritkán látogatott barlang bejáratához. Győzedelmes ordítás hallatszik onnan.
Frikk, a Győzedelmes áll ott, kezében pedig Grom fejét tartja felemelve. Másik kezével fogazott kardját tartja a magasba. Ellenfelének sötét vére pedig ott csorog le karjára.
Gromnak szintén nem sok haja volt, így nem annál fogva tartja a fejet, hanem némi undorral arcán, a nyelvénél fogva.
Mordul is kinéz a barlangjából. Hallotta a győzelmi ordítást és amit lát, arról el kell gondolkodnia. A Görbelábú megölte Gromot. Pedig Grom nem volt rossz harcos.
Nem is nézi tovább a győztest, csak annyira mutatja meg magát, hogy lássák, nem félelmében hanem érdektelenségében megy vissza a barlangjába.
Frikk ekkor engedi el a fejet. Megmutatta magát és a győzelméről nem sokára már mindenki hallani fog a törzsben.
Frikk, a Véres Kezű pedig ledobja a fejet a mélybe és visszamegy a barlangjába. Fáj mindene.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-03-08, 8:57 pm

//Akahana//
*Derült égből villámcsapásként ért az eső, bőrig ázva kullog az úton majd egy terebélyes lombú tölgy nyújtott neki menedéket mely talán valamennyivel jobb volt mintha odakinn sétálgatna benne. Már járt pórul ezzel s nem szerette volna még egyszer bejátszani a dolgot. A tölgy alatt nem volt nagy víz s mondhatni szinte tökéletes menedék volt törzsének dőlt majd nagy levegőt vett s kifújta azt.
-Az istenek ma sem kegyesek hozzám... Valamiért mindig megtalál ez a fránya idő...
*Majd levette hátáról táskáját s övét is lecsatolta, majd kibújt az átázott kabátból. Lágy szövete így sem akadályozta volna meg a mozgásban de a tüdő gyulladás elkapásában nagyon hasznos lett volna. Körbe tekint sehova nem tudta akasztani így maga mellé terítette. Majd kibújt az arcát is fedő ingből. Össze csavarta azt mire egy kisebb tó keletkezett mellette.
-Remélem gyorsan eláll... A hideg kiráz ettől az időtől.
*Majd táskájában kutakodott s elővett egy elzárt üvegcsét, aminek tartalmát magába burította. Arcára kiült az undor megrázkódott mintha csak a vizet szerette volna lerázni magáról. Kezével megtörölte ajkát majd köpött egy nagyot a távolba.
-Huhh nem is emlékeztem rá, hogy ez ennyire borzalmas... A hideg kiráz....
*Majd nekidőlt az öreg törzsének s a nagyjából védett kis zugból figyelte ahogy az esőcseppek koppannak s egy pocsolyában egyesülnek testvéreikkel.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-03-08, 9:45 pm

//Aden//

~Magas hegyek között, hol a tenger hupikék,
ott laknak ők, a törpikék...
Oké, nem a legjobb dal, amit valaha hallottam, sőt, nem is nagyon illik a helyhez, de valamiért ma egész nap ez jár a fejemben, miközben azt is várom, hogy végre lecsillapuljon az eső. Nem tudom, hogy Wiscanak rossz napja van, megbántották, vagy úgy értelmezte, hogy éppen ideje a földet megöntözni, de az eredmény a fontos, ami konkrétan az, hogy az jó pár tonna víz lezúdult már, akarva-akaratlanul. Nem mintha panaszkodni támadt volna kedvem, hiszen még mindig jobb, mint a hónapokig tartó havazás, amelynek eredményeként pár helyen magasabb a fehér csoda, mint én és egy óvatlan mozdulattal nagyon is könnyedén el tudnék benne tűnni, mint a kámfor. Na, nem, akkor inkább az eső és a sár, az a kisebbik rossz, még akkor is, ha engem nem kifejezetten zavar. Már az első cseppek lehullásakor volt annyi eszem, hogy megbűvöljem kicsit a fekete köpenyemet, amelynek hatására a víz lepereg róla, anélkül, hogy elázna, így nem zavarnak az úton. Igen, gyalog megyek, ki kell szellőztetnem a fejemet, átgondolnom mindent, ami legutóbb a Főnix völgyben történt. Nem volt éppen élménytúra a gyűlés, de még élek, ami mondjuk úgy, 99%-ban sikernek is könyvelhető el. A maradék meg elhanyagolható...
Közben a föld is folyamatosan elázik, lassan már bokáig érő sár borítja, és bár a csizmám térdig ér, attól még nem érzem jobbnak, hogy elmerülök benne. Így megállok az egyik kifejezetten terebélyes fa alatt és hamarosan már az egyik szépen védett ágról szemlélem a tájat. Nem is néz ki rosszul, innen nem vagyok feltűnő, ráadásul ha esetleg ki talál sütni a nap, még akkor sem fog zavarni. A gondolataim szépen elmenekülnek, szabaddá válok, amíg valami zaj kegyetlenül hirtelen vissza nem ránt, miközben egy utazó a fa alá kerül és ott morgolódik. Az még nem is lenne nagy baj, a kellemetlenebb rész, hogy vetkőzik is, méghozzá olyan nyugalommal, amelyet csak az tesz, aki azt hiszi, egyedül van. Ettől rendesen zavarba is jövök, így kissé rezgőre sikerül a hangom, amikor kisebb torok köszörülés után használni akarom.
- Öhm, nem akarok zavarni, de mielőtt tovább vetkőzöl, talán nem ártana tudnod, hogy nem vagy egyedül - nézek le rá apró mosollyal, ami próbálja palástolni az arcom pirosságát. Jól van, vannak helyzetek, amikor nekem is sikerül ez, és nem kell hozzá túl sok ösztönzés. Csak általában eddig nem sokan jutnak el velem kapcsolatban...

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-03-08, 10:02 pm

*Felpillant a hang irányába, egy esőcsepp hullik szeme alá mire megrezzen. Hát igen ez a hely sem tökéletesen védett. Kezével letörli arcáról a csöppöt majd mintha elhajítaná csap ki kezével. Vállát megvonja a lány szavaira, mit is tegyen most ezzel. Attól, hogy nincs egyedül még nem fogja vissza venni elázott ruháit. S már nyúlt is csizmájáért mit le is rántott a lábáról. Majd maga mellé fektette őket. S vissza dőlt a törzsnek.
-Engem nem zavar ha látnak... S most hogy már arcomat láttad... Nincs is mit rejtegetnem magamból.
*Igaz teste megviselt sok helyen mély sebek hegei látszottak, s hátát mintha korbács ütések nyomai díszítenék s nem egy helyen. Ahhoz képest, hogy termetes alakja vékonynak látszik ruhán keresztül kidolgozott teste sok munkát s az ebbe fektetett időt jelzi. Bár szinte nincs is rajta hely ahol ne lenne sérülés.
-Nem vagyok egy szégyenlős alkat. Bár látom ezt te nem mondhatod el magadról.
*Utaltak szavai a lány vöröslő arcára mit még angyali mosolya sem tudott leplezni. Bár csak egyik szemével látta a lányt. S ő is egy mosolyt intézett felé ha már ő is kapott egyet.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-03-09, 10:36 am

Azt hiszem, a férfit sikerült kicsit meglepnem, de most nem én tehetek róla, hogy a legtöbbeknek nincs annyi sütnivalója, fenn is keressen ellenségeket, ne csak a földdel egy szintben. Nem mintha már most elkönyvelném annak, igazság szerint ahhoz jó ok kell, hogy valakit én megutáljak, de talán nem ártana neki, ha elővigyázatosabb lenne. Én sem most érkeztem a jó tündérek közül, de még van bennem annyi tisztesség, szólok a jelenlétemről. Ha később derül ki, az húzósabb lenne. Egyébként meg a válasz azért meglep, láttam az arcát, most már mindegy? Ennek egyszerűen semmi értelme, az arc csak arc, és bár nem könnyen változik, név nélkül nem ér sokat. De most sem kedvem, sem energiám ahhoz még egy esős napon is, hogy jobban elgondolkodjak a dolgokon, ne talán leálljak vele vitatkozni erről. Hiába, úgy tűnik igaz a feltevés, hogy egy kirándulás a Főnix-völgybe alaposan leszívja az energiáimat. Még akkor is, ha nem jár hozzá ingyen egy hatalmas veszekedés az apámmal, amit pedig minden alkalommal borítékolni lehet, amikor mi egy légtérben tartózkodunk, legyen az akármilyen rövid idő is. Talán még ennek köszönheti, hogy éppen csak a szemöldököm húzom fel a szövegére, utána már azt sem. Mert igen, hiába vörösödtem el én szépen, attól még megnéztem a férfit, és pár pillanat elég volt, hogy már ne az érdekeljen, mennyire fedetlen a teste. Na, éljen Hana féle bemutatkozás, mert most már a sápadás sokkal valószínűbb nálam, mint ez a pirulós forma. Igen, ez van, ha olyan istenséget fog ki az ember, aki a halállal jó viszont ápol. Attól nem ijedek meg, de ezek a hegek elég hatásosak ara, hogy megakasszanak, és máris inkább vagyok hófehér arcra, mint piros.
- Letagadni nem fogom, de szerintem ellenőrizd újra... - jegyeztem meg, miközben kicsit közelebb csúsztam az ágon a törzs felé, egyrészt, mivel ott sokkal stabilabb, ha esetleg közszemlére akarná tenni további hegeit, másrészt pedig talán látszom is végre, és nem úgy néz ki, mintha az ágon lévő mókusnak magyarázna. A csuklyát is kicsit hátrább engedem, hogy azért az arcom látható legyen, de még mindig ne kelljen a hajamat eláztatnom. Ez van, ha magamat bűvölöm meg, hogy víztaszító legyek, akkor viszlát ártatlan emberlány jelmez. - Egyébként ha csak az arcod volt olyan fontos, akár a neved is megmondhatnád - eresztek el egy elég szegényes mosolyt, hiszen az első sokk még nem múlt el teljesen, akkor sem, ha egyébként elmondható, hogy ő legalább nem vérzik. Na, már csak az kéne ide, egyhamar biztos nem találkoznunk újra.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-03-09, 11:13 am

*A lány arca hófehérbe váltott s gyanakvást keltett benne, hogy talán valami kaméleon lehet a lány, hogy így változtatja a színét. De akkor miért nem barna ha a fán ül. Megingatja fejét a gondolatokra, majd szépen elhessegeti őket a fejéből. Távozzon a sok bolondság mihamarább. Nézte ahogy a lány lejjebb csúszott a fán, így jobb rálátást biztosítva neki. Avagy azoknak kik őket látják. Bár ez felettébb lényegtelen volt. Majd a lány ismét megszólal, elbiccenti fejét jobbra s úgy bámul felfelé a lányra.
-Igen elmondhatnám.
*Majd elvigyorodik s kezébe kapja ismét ingét s kifacsarja belőle a maradék vizet is. Majd a csizmához ér mit fejtetőre állít s kicsurgatja belőle a vizet. S ezek után ismét csak az ágra néz. A lány még mindig ott van.
-Aden. S ki szerette volna tudni?
*A cián szem a másikét kereste, bár érdekes volt a lány. Furcsa érzése támadt tőle, mintha nem teljesen az lenne akinek mutatja magát. Bár ehhez semmi köze nem volt mégis jobb ha elővigyázatos. S kését nem veszti szem elől, nem egy nő keze által akar meghalni félmeztelenül. Kicsit cinkesnek találja eme gondolatot.
-Hmmm és még mindig csak esik...
*Vesz egy mély levegőt majd fejét már a mondat előtt lehajtotta. Már kezdett megfeszülni a nyaka a folyamatos felfelé bámulástól.
-Amúgy nem akarsz lejönni?

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-03-09, 12:33 pm

Oké, nem éppen a bizalom mintaképe lehet ez a fiú, már az alapján, amilyen szemekkel rám néz. Bár, lehet ennek az is az oka, hogy két perc alatt sikeresen megdöntöttem a saját pirulási és lesápadási rekordjaimat is. Ohm, vagyis pirulást biztosan, a másik részben már nem vagyok ennyire hiteles, mivel nem sokszor van a közelemben ilyenkor tükör és ami azt illeti, Alex mellett már volt időm jó párszor kipróbálni, milyen gyorsan is megy az ilyesmi. Akkor a dühöm volt az, ami talpon tartott, nem kicsit húzta ki a gyufát nálam a sárkány meg a túl nagy szája, ebben az esetben pedig a fásultságom az oka. Apámmal való találkozás nem az a dolog, amit könnyen ki tudok heverni, így sikeresen eljutottam már arra a szintre is, ahol nem érdekel annyira a sebek látványa és túl sok energiát igényelne hosszabb ideig szörnyülködni rajta. Aki most lát, az el sem hinné, hogy tényleg van olyan időpont, amikor nem pörgök ezerrel, de előfordul még nálam is ilyen alapállapot, amikor a testem egyszerűen már fáradt hozzá, és amíg nem lesz itt egy kis holdfény fürdőzés, na, engem ugyan senki nem fog látni extra aktivitással. Az meg más dolog, hogy a kisugárzásom megmarad, így amíg a fiú továbbra is a vizes cuccait rendezgeti, az előbb emlegetett mókus rövid úton megtalálja a hozzám vezető utat és könnyedén gömbölyödik össze az ölemben. Szinte reflexből végig is simítok rajta, szememet le nem véve Adenről. Igen, bemutatkozott, de elég bizalmatlan. Na, nem tudom milyen fejet vágna, ha az én gesztenye barna szemeim lennének kedvesek vörösre váltani, de semmi kedvem letesztelni. Helyette válaszolnék a kérdésére, hogy úgy mondjam, a saját stílusomban.
- Nem nyilvánvaló, hogy én? - kérdeztem vissza apró mosollyal, miközben a szemeim kicsit élénkebbé váltak. Ez van, gonosz kislány vagyok, de attól még nem tudom megállni, hogy egy kicsit szórakozzak vele. Olyan ritka, hogy tényleg emberekkel akadok össze, arról nem is beszélve, hogy a legtöbb engem nem nagyon méltat figyelemre nagy önteltségében. Mondjuk, ez utóbbi általában nem is zavar, a fenének sincs kedve nagy hírveréssel közelkedni errefelé.
- Jobban jársz, ha nem megyek le, hacsak nem ragaszkodsz egy sárpakoláshoz - válaszoltam neki könnyedén, hiszen erre a fára feljutni nem lenne könnyű emberként, lefelé pedig csak két módon lehet jutni, vagy csúszol a törzsön és hülyét csinálsz magadból, vagy ugrasz és felkevered a földön lévő ingoványt. Nekem egyik sem hiányzik, eddig olyan jól megúsztam a dolgokat. - Egyébként meg itt valamivel szárazabban túlélhető az esőzés - teszem hozzá, miközben a köpenyen oldalát kicsit megigazítom, hogy a víz ne egy cuki kis sugárban pont a ruháára hulljon. Mondjuk, ő nem biztos, hogy értékelte, a reakciója alapján egészen másra számított, nem a ruhámmal való foglalatoskodásra. - Ez aztán a reflex, mit vártál, hogy hozzád vágok valami tüskés fegyvert? - néztem rá csodálkozva, miközben zavartalanul simogatni kezdtem a mókust. Igen, vagy fegyverek, de eszem ágában sincs használni, ha engem valaki felhúz, az a tökön rúgástól tarthat, mindenki más pedig a pofonoktól, ezek csak mutatóban vannak, már ha egyáltalán van olyan, aki kiszúrja őket...

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-03-10, 3:50 pm

*Csak elmosolyodott a lány válaszán nem volt meglepő,elvieselte volna ha a lány nem ugratja be. S nevét mondja, valamiért sose szerette, hogy ha nem tudja a nevét ama emberrel akivel van.Ismét a lányra tekintett.
-Ez eddig teljesen érthető s akár hiszed akár nem ezt gondoltam.
*Majd két lábra állt, végignézett ruháján majd a tőrt felvette a földről s betűzte hátához annak tokjába.
-S "én" neved is van?
*Lehet csak egy kis pimaszság kell hozzá , hogy nevét kihúzza a lányból. Érdekes volt a lány valami más volt benne mint a többiben, már csak a fára pillantva is látta. Hisz akármilyen magas is a lány ide még talán ő se lenne képes felkapaszkodni. Majd ismét csak a lány szólt rá pillant. Elmosolyodik a lányon, a sárban fürdőzni neki sem volt túl sok kedve. De most felmászni odáig? Mély levegőt vett majd kifújta azt s ha már itt tart válaszol a lány utolsó kérdésére is.
-Attól, hogy óvatosabb vagyok mint a többi ember még nem feltételeztem, hogy meg akarsz ölni. S a gyilkos szándékot sem érzem benned. Bár szemed színének váltakozása felkelti az érdeklődésem...
*Hirtelen tért át a témában s jelezte, hogy észrevette a lányt ahogy saját szemének színélvel játszik. Érdekes, s lehet közelebbről is megvizsgálná ezt, nem sűrűn találkozik az útjain nőkkel, s más emberekkel se igen akadt össze már jó ideje. S ha már úgyis itt ragadtak míg az eső el nem áll hát miért ne. Lehajol ruháiért majd vissza ölti őket magára. Keze két késért nyúl majd megmutatja őket a lánynak. S a kések máris a fa oldalába fúródnak. Kisebb nekifutás kellett hozzá majd a kés segítségével kapaszkodóra lelt a fa oldalán. Másikra lábát helyezte majd már éppen szintben volt a fa egyik erőteljesebb ágával.
-Nai oin tho
*Majd macska ügyességével vetődött át az ágra kapaszkodott meg rajta, s felhúzta magát rá. Ahogy talpát biztos pozícióban érezte közelebb mászott a fa törzséhez. Bár most a másik oldalán volt a fának mint a lány.
-Egy dolog nagyon érdekelne- futja végig a lányt egyetlen kilátszó szemével.- Mivel kötelet nem látok nálad s nem tűnsz három méter magasnak... hogyan is jöttél ide fel?
*Majd helyezkedett háttal a törzsnek, s lábait lefele lógatta.
-Mi járatban vagy?

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-03-10, 10:46 pm

A fiú elég gyanús nekem, már ami a kedves, vándor kategóriát illeti. Ahhoz kicsit túlságosan is fel vagy szerelkezve fegyverekkel. Bár, kérdés, mi az a normális adag? Egy férfi esetében nyilván pár tőr, íj és nyilak lennének, egy nőnél pedig... van olyan? Az egyedül utazó nőknek nem túl biztos a helyzete, szerintem ott lehetne vitázni arról, mennyi az annyi. De határozottan én vinném az alsó határt, mivel az a két tőr, amelyet magamnál tartok, nem egy nagy eresztés még akkor sem, ha bármikor elő tudom bűvölni a saját íjamat és nyilaimat, arról már nem is beszélve, hogy azzal csak akarat kérdése, mennyire vétem el a célpontot. De hát az nincs meg, ha már arra kényszerülök, hogy használjam is a fegyvereket, akkor biztos, hogy célt is találnak. Elterelésre tudok jobb dolgokat is produkálni, mint simán mellé lőni párszor, az nem az én stílusom. Nekem jobban megy a figyelem felkeltő, mindent felforgató dolgok produkálása, és ezt bárki meg tudja erősíteni, aki legalább egyszer eltöltött velem egy kis időt és tudja is, ki vagyok. Bár, szerintem az olyan kedves produkcióim után, mint amilyeneket már megengedtem magamnak, igazán mindegy a dolog. Hiába, nincsenek túl sokan, akik rajtam kívül képesek a semmiből beesni egy vitába, vagy lényeket rávenni, hogy a jellemüktől teljesen eltérő dolgokat is megtegyenek.
- Természetesen van, kinek ne lenne? - néztem rá kihívóan, miközben a szemeimben felcsillant az öröm is. Ez van, nagyon hiányzott már nekem az ilyen beszélgetés, amikor a másik nem tudja ki és mi vagyok, mennyire kellene tőlem félnie vagy éppen aggódnia a jelenlétem miatt. Régebben ezt kedveltem meg nagyon, a szabadságot, a kötetlenséget, ahol senki nem gondolja úgy, hű de nagyon tisztelnie kellene a másikat. Azzal, hogy kezdtem megismerni másokat, igaz, hogy pár kapcsolatom fontosabbá vált, de ezzel egy időben az is elmondható, hogy kimaradtam az ilyen mókák. Pedig ha nem kell, én ugyan le nem mondok róluk, és nem érdekel, kinek mi a véleménye a felelőtlenségemről. Azért vagyok kiskorúnak nyilvánítva, hogy egy ideig élvezhessem a kevesebb gondot, akkor meg igazán megtehetné mindenki, hogy lenyeli a véleményét és nem engem túráztat vele. Ha nem tetszik valami, ott a panaszkönyv, persze csak képletesen, és szerintem 200 évente egyszer bele is fogok nézni. Vagy, legyen inkább 300 év...
- A fény teszi, minél erősebb, a szemem annál vörösebbé válik - válaszoltam teljes lelki nyugalommal, nagyjából még az igazat is. Vagyis, tényleg általában a fény az oka, hogy vörösödik a pillantásom, de nem az a fajta, amelyre a legtöbben gondolnának. Nálam a szélsőséges érzelmek váltják ki ezt a fajta változást, márpedig elég apámra gondolnom, hogy ezekből jó pár tucatnyi tűnjön fel a színen, és akkor még nagyon is óvatosan fogalmaztam. Mázli, hogy általában pont nem ezt nézik, vagy ha igen, akkor a másik szülőm számlájára írják, akinek nem nagyon szokása más árnyalatot is használni, így a legtöbb érdekes kérdést megúszom ezzel kapcsolatban. Amit meg nem, arra azért tudok valamit füllenteni, bár ilyen dolgokból nincs túl sok. Hazugságból annál inkább, egy egész csokornyi van raktáron, ha szükségem lenne rájuk. Milyen kár, hogy nem mindig működnek. Vagyis elfek ellen általában nem, ott valahogy mindig kiszagolták őket. Legalábbis a nagy öregek, a többieket meg nem láttam értelmét becsapni...
- Ha azt mondom, nem csak egy irányból lehet idejutni, rájössz mire gondolok? - tettem fel a kérdést egyenesen a szemébe nézve, miközben a kezem végig simított újra a kis mókuson. Igaz, ő nem tűrte olyan jól a fára mászó férfit, mint én, de azért nem tűnt el, csak kicsit közelebb kucorodott hozzám. Ez van, úgy tűnik itt nem mindenki az állatok kedvence. Amúgy pedig nagyon ügyeltem közben rá, hogy másfelé ne nézzek, hadd törje a fejét a fiú, mire is gondolok. Akinek van egy kis sütnivalója, az kitalálja, az égből pottyantam elég merész magyarázat. És nem száz százalékig igaz. Onnan csak a felső ágig sikerült, a többit én is mászva tettem meg.
- Az eső végét várom, egyébként pedig csak keresek egy tisztást, amely innen nem messze van... - már ha egyáltalán létezik még, hiszen amikor utoljára írtam róla, én még meg sem születtem. A köteten is, amelyikben szerepelnek Lanuria mágikus helyei, több réteg por volt, mint egy normális könyvtárban rendesen előfordul, arról nem is beszélve, hogy az írója nem mindig volt megbízható. Ugyanakkor több független forrás is említi ezt a helyet, így érdemesnek találtam az ellenőrzésre legalább egyszer. Ha nem találok semmit, akkor majd megpróbálkozom mással is, egyenlőre ennyi legyen elég...
- Hol tanultál így mászni? - dobtam vissza neki a labdát, ha már volt olyan kedves kérdezgetni. Lehet, tőle is kitelik, hogy olyan félválaszokat ad, amilyeneket én az előbb, de szerintem megértem a lényeget. Hacsak nem kezdi el, hogy a hülye szövegeimtől még egy falra is sikerülne neki gyakorlat nélkül, mert akkor szimplán megjegyezném, hogy ennél azért edzettebbnek tűnt a szememben. Ez van, szócsatában általában jó vagyok, volt elég időm gyakorolni ezt, amikor éppen nem volt kedvem dolgozni, tanulni vagy csendben ülni a büntetés alatt. Most mondja valaki, hogy nem telik gyorsabban az idő, ha a tanárral vitatkozol és hagysz szét neki pár tucat verbális csapdát, amikor megpróbál kiiktatni...

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-03-11, 11:46 am

*Elmosolyodik a fiú, a lány ismét csak egy kitérő választ ad kérdésére. Nem értette soha a nőket, s azzal mi lehet a célja a lánynak hogy nem fedi fel nevét. Csupán rejtély, attól függetlenül meg roppant bosszantó a névtelenség. Megingatja fejét jobbra balra majd a lányra pillant. Még csak nem is ismerős, nem tudja ki ő s nem tudja mik a céljai. Hátborzongatóan hülyének érzi magát ebben a pillanatban. Bár most egy kicsivel többet tud meg a lány mivoltáról ha az nem is több mint szemeinek titka. Elbiccenti jobbra a fejét majd ott tartja, nem emelkedik vissza. A partner szemeit kémleli, majd nagy levegőt vesz s megszólal.
-Érdekes kis szemek, kimutatják az érzéseidet is? Vagy mindenképpen csak a fény mi változtat rajtuk. Kislány?
*Nevén nem tudta nevezni így hát egyértelműen kellett találnia valami pontot. S mivel nála a lány alacsonyabb volt, egyértelmű volt a választás. Majd végre fejét ismét csak egyenes állapotába állítja.
Majd egy nem várt válasz, nem csak egy irányból lehet. Felnéz az égre, vagyis nézne hisz felette hatalmas lombkorona magaslik. Majd szemét vissza vezeti a lányra. Ujjaival malomba kezd elgondolkozik a dolgon. Eddig más élőlényt nem látott repülni csakis sárkányt. Bár a varázslókról is van feljegyzés, hogy szinte oda teleportál ahova akar. S így már értené azt a furcsa érzést ami a lány közelében körbe lengi. Ujjai abba hagyják a játékot, majd mutató ujját az égre szegezi.
-Csak nem fenékbe rúgtak úgy, hogy felkerültél a fára?
*Mosolyodik bele saját gondolatába, s reméli, hogy a lány sem veszi komolyan. Bár megkérdezhetné magától, hogy ezt a beszélgetést egyáltalán komolyan veszi e vagy mint egy kisgyerek éppen akivel találkozik játszadozik vele. Igazából nem érdekelte Adent, valahogy jól esett neki egy kis társaság. S ha már társa ilyen titokzatos legalább kis izgalom is kerül a macska egér játékba.
-Mászni? - Néz rá a fa oldalára- Hmm... Még gyerek koromban sokat másztam fára. Falakra, sziklák egyenes falán felfelé. S ha az ember nem a fejét használja sosem döntheti meg a csúcsot. Bár van hova az is kevés...
*Megint csak a faggatózás, s a kitérő válaszok mikkel a lány minden apró információt elhallgat előle. Bár szórakoztatja a dolog, s legalább van mit csinálni. Borzasztóan unalmas egyedűl vándorolni Lanuria szegleteiben.
-Most már a nevedet igazán kibökhetnéd kislány... Ha csak nem szeretnéd, hogy én adjak neked.
*Mosolyodott rá a lányra majd még mielőtt az megszólalt volna még egy mondat akadt tarsolyában.
-S ha érdekel mutatok én is neked valami kevésbé megszokottat a szemekkel kapcsolatban. Persze ha csak a nevedet megtudtam...

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-03-11, 9:43 pm

Azt hiszem, sikerült kicsit már megkevernem szegény fiút azzal, hogy az istenért sem szerettem volna neki elárulni a valódi nevemet. Nem mintha olyan nagy titok lenne, csak éppen azért nem túl sokan találják ismeretlennek, a legtöbben probléma nélkül rájönnek, kit rejt. Furcsa, nem tudom, hogy az istenek kapnak különleges neveket egyszerűen, vagy miután valamelyik megkapott egyet, többet más lények már nem használhatják, mindenesetre még soha olyannal nem találkoztam, akinek a neve akár csak távolról is, de emlékeztetett egy istenére. Persze nem a legjobb ötlet pont engem venni alapnak, hogy ezt az elméletet bizonyítsam, hiszen a legfiatalabb vagyok és ha valamilyen csoda folytán nem szándékoznak összehozni még pár kis istenséget, akkor nagy eséllyel nem is fogom tudni tesztelni ezt a teóriámat. Egyébként is, a fiú jobban jár az édes tudatlansággal, amíg az megvan neki és viselkedik, addig egészen biztos vagyok benne, hogy függetlenül attól, mit mond vagy éppen vág a fejemhez, nem fogom magamat felhúzni. Utána sem gyakran szoktam, de ha már ismer valaki annyira, hogy tudja ki vagyok, könnyen kitippelheti a gyenge pontomat is, és képes egyenesen oda ütni. Ami nem túl szép stratégia, elég gonosz egy tulajdonság, de attól még elmondható róla, hogy hatásosabb, mint a legtöbb olyan, amely bájolgással kezdődik és megtévesztés kisülésével ér véget. Szóval, erről ennyit, a nevem egyenlőre titok, de ha egyszer már elmentem, rá fog jönni. Vagy a következő találkozásunkkor, olyan is volt már, ha jól emlékszem...
- Dühíts fel és megtudod - mosolyogtam vissza rá zavartalanul, hiszen a cicázása még tetszett is. Én kezdtem a félmondatos, értelmetlen válaszok kreálását, ő folytatja, és nem mondhatni, hogy nem élvezem a helyzetet. Vannak, akik ellen még én sem könnyedén tudnák szócsatát nyerni, de ezek száma egyre csökken, miközben sajátítom el az újabb fogásokat. Egy fiatal fiú ellen, aki ráadásul nem túl sokat konyít mágiához, nem mondhatnám, hogy komolyabban meg kell magam erőltetnem. De élvezem, vidámsággal tölt el, ahogy látom az arca változásait, a próbálkozást, hogy többet is lásson egy-egy üzenetem mögé, mint amennyi a valóságban rejtőzik ott. Egyenlőre hála ennek a szemem színe sem változik, csak a szokásos élénkség rejlik benne, de azt is inkább a pillantásom árulja el, nem pedig az árnyalat. Tetszik a helyzet, és még inkább, hogy nem egy savanyú partnert fogtam ki hozzá. Az első benyomás és a sebhelyei alapján nem néztem volna ki belőle, hogy képes ennyire bolondozni, azok, akik sok mindent láttak már, általában ritka mogorvák tudnak lenni. Jó, én is kivétel vagyok, de szerintem nekem lassan saját kategóriát lehetne nyitni, annyira nem illek a rendszerbe...
- Ennél azért fájdalom mentesebb módszert használtam. Erőltesd meg kicsit a fejed... - most már nem is mosolygás, hanem egy nyelvöltés volt a jutalma a tippért. Nem mondom, hogy teljesen lehetetlen, fenyegettem én már meg lényeket azzal, hogy olyat rúgok belé, fenn marad egy ágon, de igazság szerint a gyakorlatban nem sok indíttatásom volt az elmélet tesztelésére. Azt meg akkor el lehet hinni, hogy még kevésbé hagytam, rajtam próbálják ki a dolgot. Szóval, ezzel kapcsolatban nincs tapasztalatom, a fájdalmas mivolta is egy feltételezés csak, amely azon alapszik, hogy általában, ha valakit megrúgnak, az nem mosolyodik el és kér még egyet, hanem megérzi az erőhatást a célzott testrészen. Nálam konkrétan ez nem túl bevett gyakorlat, mert hiába, hogy nyíllal nem hibázok, de a puszta kezes harc esetén előfordul, hogy mellé megy a dolog és a végén szidhatnak engem majdnem a végtelenségig. Volt már pár fájdalmas eset nekem anélkül is, hogy komolyabban ártani akartam volna bárkinek is, szóval, passzolom ezt a tesztet, ha lehet...
- Na, ez már érdekel! Milyen név illene szerinted hozzám? - tettem fel a kérdést, miközben a mókust elkapva fel is ugrottam az ágon, hogy jobban lássam a fiú arcát. Ez van, ha ad nekem választási lehetőséget, akkor én kérlek szépen meg fogom szívatni még akárhányszor, szóval le kéne róla szoknia. De egyébként nem rossz az ötlete, vajon egy külső szemlélő mit mondana, milyen név illik hozzám? Egyenesen rá nézek, érdekel a válasza, miközben az előbb említett szőrmók továbbra is a kezemben marad és simogatom. A fa elég stabil, én pedig hozzá vagyok edződve az ágakhoz, így semmi szükség rá, hogy kapaszkodjam bármiben is egy ekkora törzsön. Ha meg zuhanok, akkor úgyis talpra esnék, ezen az alapon az sem különösebben izgat, hogy a köpeny kissé mintha akadályozna a mozgásban. Na és? Az egyensúlyom köszöni szépen, jól érzi magát, felesleges lenne emiatt aggódnom, hacsak nem akarok kötéltáncost játszani. Arra meg semmi indíttatásom, ahhoz nem vettem fel elég hosszú szoknyát. Vagy inkább abban az esetben a nadrággal is kellene kezdenem, elnézve a magasságot és a lehetőségeket...
- A-a-a, ezzel nem fűzöl be. Megmutatod te anélkül is. Sőt, ha tetszik, akkor válaszolok egy kérdésedre... - tettem hozzá, miközben fél kézzel kissé megkapaszkodva a vaskos törzsben átperdültem a faágra, ahol ő ült. Elméletileg elég stabil, hogy kettőnk súlyát is megtartsa, ráadásul így még látom is a fiú arcát. Vagyis látnám, mert nem állok meg mellette, kijjebb megyek, egészen addig, amíg biztos vagyok benne, hogy a fa bírja a súlyomat, majd a határon megfordulok és alig egy méterrel lépek beljebb. Távolság megvan, ha utánam akar jönni, garantáltan törik az ág, addig meg rálátok és még csak nem is kell egy jókora törzset kerülgetnem a szememmel. Várom, hogy mit fog tenni, mert innen már csak két véglet van szerintem. Vagy enged nekem, vagy elmegy, mert már megőrjítettem. Mindenképp lesz eredménye a dolognak, bár személy szerint én az elsőre szavazok...

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-03-11, 11:09 pm

*Aden elmosolyodott a válaszra mit kapott, nem tudta jó ötlet lenne e. Habár a lány nem tűnt túl nehéz ellenfélnek. De azért mégse hamarkodta el ezt, ki tudja mi lapulhat a szemek mögött.
- Lehet megérné felbosszantani, hogy kiderüljön az igazság bár nyerni nem fogok vele.... Tartsd hát meg magadnak a titkod.
*Kerüli ki a bosszantásra való felhívást, így is elég rossz ez a nap nem hiányzik a gyereksírás a fülébe. S így is van elég oka bosszankodni neki is. Az eső csak nem lankad, s mintha most már dézsából öntenék. Majd szemét levezeti a földre mi most éppen egy sártengernek látszott. Igaza volt ennek a libának, idefenn mégis csak jobb a helyzet.
-Hmm, s mi van ha nem is érdekel? Legyél sárkány vagy mágus mind könnyen feljut ide...
*Majd arcát végig dörzsölte kezével, mivel orrát is megvakarta. Már már mondhatni piszkálta a csőrét a lány. Egyszerre volt izgalmas ez a kis macska egér háték s félelmetes is. Majd ismét csak saját kérdésének rabja lett, a lány úgy kérdezett vissza hogy azzal meg is fogta őt. Nem gondolt rá, hogy ilyen könnyen bele megy a játékba de hát legyen. A lányt nézi ki éppen átvándorolni készült az ő ágára, így lecsökkentve azt a kis biztos távot ami kettejük között volt. Ahogy a lány elhelyezkedik a törzs vége előtt pár méterrel megszólal.
-Mégis milyen nevet adnék neked?*A szem végig fut a lányon, s most hogy ennyivel jobb a kilátás rá, felfedezni vél egy kis hasonlóságot.-Hmmm tudod nem szívesen emlegetem őt. S szépséged még csak közelébe sem ér az övéhez. De a szemed... Abban nem kételkedek... az övé is pont ugyan ez a zabolázatlan s vad szem. Ha engem kérdezel. Lilith nek...
*Mosolyodott el a fiú, s kinyújtotta karját maga fölé, majd lábával rálépett az ágra s feljebb tolta magát a törzshöz símulva míg egy másik ágat nem ért keze. Ekkor szólt a lány, s ő csak nevetett egyet az egészen.
-De hát már kérdeztem!
*Azzal a lendülettel karjával felhúzta magát az ágra, lábaival körbe kulcsolta majd fejjel lefelé lógva egy méterrel közelebb került a lányhoz, s így a lány alatt lévő fa mit oly precízen kiszámolt sem törhet el. S a köztük álló biztos táv máris csak egy méter volt.
-Miből gondolod, hogy megengedem neked? Azt mit másnak nem? Miért hiszed, hogy te leszel az ki ingyen kapja meg a jutalmat míg olyanok kik éveken keresztül ismernek még nem is látták?
*Arca kissé komor volt még sem volt lehangoló csupán csak egy jogos kérdést tett fel, s azt vélte a lány kissé elbizakodott ahhoz képest, hogy még szándékait sem ismeri. S ha most egyszerűen késével elmetszené a nyakát. Mit is tehetne? De e szándékok nem érintették volna se javát sem pedig szabályaival nem egyeztethetőek össze.
-S mégis, Lilith.... miért gondolod, hogy meg akarlak fűzni?

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-03-25, 11:15 pm

Oké, ez nem jött be. Reménykedtem benne, hogy a fiú vevő a poénokra és örömmel elbeszélget velem egy kicsit még ebben az évődő, ide-oda dobálós stílusban, de nyilván elszámoltam magamat. Vagy elege van belőle, hogy nekem minden kérdésére van egy elég erős kitérő válaszom, vagy pedig megunta, hogy ugyanazokat a semmit mondó dolgokat szajkózom neki, amit mindenki más is tenne egy ismeretlennel szembe. Persze nem számítva, hogy a nagy átlagról nem mondható el, hogy nagy örömmel veszi, ha bemutatkozás helyett beszólok neki meg első lendülettel letegezem és adogatom a tanácsaimat. Az mellékes, hogy igazam van, attól még nagyon kevés olyan férfi van, aki ezt képes mindenféle ellenállás nélkül elismerni és nem is néz utána rám furcsán. Az egyik fele olyankor rak be engem az idegesítő libák kupacába, a másiknak meg akkor lépek elő fiúvá. Igazság szerint ez utóbbi eléggé bejön nekem, már a fülemen jön ki a sok szép beszólás, hogy egy hozzám hasonló kislánynak az anyukája mellett, lehetőleg a konyha mélyén lenne a helye, nem pedig harcosok között. Az mellékes, hogy még a legrosszabb napomon is jobb vagyok a harcosoknál, mert jóval több időm volt gyakorolni, mint nekik lesz egész életük során, már ha embereke. Azért egy ezer éves harcos elffel én se szívesen állnék ki, őket már elég nehéz átverni még akkor is, ha pontosan tudod, hogyan működik az agyuk. Nos, ez nekem még félig sem jött össze, hiába éltem köztük jó ideig, az egyetlen, amit biztosan el tudnék róluk mondani, hogy még mindig bonyolultak, és majdnem olyan kiszámíthatatlanok, mint én. Ez pedig nagy szó, szerintem kevesen vannak, akik tudnának nálam idegesítőbb lényt találni, főleg ha tényleg játszani van kedvem, vagy éppen a felelőtlen hangulatomban vagyok. Igaz ez utóbbi elég ritka, újabban mindenkinek eszébe jut erről engem figyelmeztetni, mielőtt még igazán kedvelni tudnám a helyzetet. Igen, köszi szépen öregedés, de remélem ezen a szinten is megállsz még egy ideig, hogy hozzá tudjak a dolgokhoz szólni, lehetőleg még ma...
- De egyik sem vagyok, az ember közelebb van a valósághoz... - vágok vissza apró mosollyal, miközben az arcát nézem. Nem tudom, neki mennyire tűnt fel, hogy milyen szavakat használtam, de ha van elég jó megfigyelő, akkor hamarosan nagyon fog fájni a feje. Nem azt mondtam, ember vagyok, csak azt, hogy ehhez közel vagyok, már ami a jelenlegi helyzetet illeti. Egyébként nem erősségem az isteni lényként megjelenés, akkor a testem elveszti a határait, szabad lesz, de egyben túlérzékeny is, ami még nem hiányzik. Olyan, mintha pár ezer nyílt seben keresztül érne a szél, nem egy kellemes érzés, nem tudom, a többiek hogyan tudják elviselni. Bár, lehet nekik teljesen más ez, hiszen én a vadászatot, a vérontást érzékelem, olyanok például, akik egy-egy fajt uralnak, nyilván inkább simogató ujjakként tudják definiálni az erőt. Vagyis, ennyit szűrtem le Roober egy régi magyarázatából, és szerintem a többiek sem különböznek tőle nagy mértékben. A maradékról meg fogalmam sincs, nem sokan veszik jó néven, ha kíváncsiskodni kezdek erről, mert a személyes titkaik közé tartozik általában a dolog. Na, ez utóbbit sem apámtól tudom, Dremer tanácsa volt. Vagy a lerázásomra tett kísérlete, nem tudom, volt még fél ezer kérdésem akkor, nem foglalkoztam vele különösebben...
- Megmondod ki volt Lilith? Szép név, szerintem hozzám is illik, de látom rajtad, hogy valaki számodra fontos birtokolta... - néztem rá óvatosan, nem különösebben aggódva amiatt, hogy esetleg éppen most sikerül végig tipornom a fiú szívén. Ő hozta fel a nevet, ráadásul volt olyan kedves azt is az arcomba vágni, hogy messze nem vagyok olyan szép, mint az a Lilith, de az ég szerelmére, én nem is az vagyok. Akahana vagyok, a hold és a vadászat istennője, akinek nem feladata, hogy bárkit is elbűvöljön, bárkinek is megfeleljen, enélkül is keresik az erdők lényei a kegyeit. Szerencsére az emberek nem, kifejezetten utálom a különböző papok és papnők ötleteim, már bocsánat, de nem az én erősségem a méltóságteljes megjelenés és a hívek biztatása arra, hogy majd én megvédem őket minden rossztól. Ennyi erőm messze nincs, arról nem is beszélve, hogy fizikailag és pszichikailag is képtelenség követni. Márpedig ha valamiért felelősséget vállalok azt meg is védem én. Talán ezért nem teszem gyakran, nem akarok saját magamban csalódni, arról nem is beszélve, akinek teszem az ígéretemet.
- Én azt mondanám, kérdésben a válasz... - jegyeztem meg magabiztosan, miközben felálltam és közel mentem hozzá, egészen közel. Alig pár centi választott el minket, miközben magabiztosan a szemeibe néztem és tudtam, az fogja eldönteni, mit tesz, hogyan válaszolok neki. Ahogy a tettei lesznek számomra is az okok, hogy megmondtam, vagy ne mondjam meg az igazi nevemet. Ez dominó effektus, egy elromlik, viszi a többit is, ráadásul nem is egyszerűen, hanem minimum egy adag extra kellemetlenséggel együtt. Köszi, passzolnám ezt... - Nem ismerjük egymást, nagy eséllyel többet nem is fogunk találkozni. Rajtam fel tudod mérni, hogyan reagálna rá valaki, akinek egyáltalán sejtése van az ilyesmiről és kigondolni, más mit tenne. És mert vonz az ismeretlen varázsa mindkettőnket... - tettem hozzá apró mosollyal az arcomon, miközben még mindig nem engedtem el a szemeit. Közel volt és lebilincselő, de semmi másra nem gondoltam, csak a színére. Számomra a testi közelség elhanyagolható volt, nem érdekelt, nem tartottam fontosnak, és biztos vagyok benne, hogy ezt ő is kiszámolta a szemeimből, arcomból, ami rendellenesen nyugodt volt egy ilyen helyzethez képest. Én kiterítettem a kártyáim egy részét, most ő jön, mutassa, mit tud, vagy ne mutassa, de ez utóbbi esetben húzós napja lesz még, mert az érdeklődésemet már felkeltette, nem is kicsit. Hogy ez jó vagy rossz, azt majd még nekem is el kell dönteni, egyenlőre csak nem bánom a dolgot...
- Nem megfűzni, befűzni - nevettem el magam vidáman, miközben rá néztem. Nem tudom, felfogta-e a különbséget, de én már megtettem és igazság szerint nem különösebben zavart a dolog. Jó viccnek. - Más szóval rávenni, hogy mégis azt tegyem, amit te akarsz. De ez még apámnak sem jött be, soha... - jegyeztem meg, miközben könnyedén hátat fordítottam neki és kijjebb sétáltam az ágon. Ki, a vékonyabb részekhez, anélkül, hogy elvesztettem volna az egyensúlyomat, amíg a fa el nem kezdett meghajlani, szépen lassan a föld felé. Még nem tört le, ezen a részen csak mozgott, így még egy lépést tettem előre, mielőtt megpördültem volna, hogy visszanézzek a fiúra. Éreztem, hogy figyel, és már így sem hisz szimpla kislánynak, így nem zavart, hogy a hajam a mozdulat hatására szinte átölelte a testemet, majd a hátamhoz lapult, miközben pár csepp víz is ért. Remek, a látványosság megvolt, de ázni nem akartam, így azért két lépéssel beljebb mentem és továbbra sem adtam fel, hogy megtöröm őt...

//kompenzálásnak a késésért a hossza megteszi? x"D //

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-03-26, 1:51 am

*Egyre érdekesebb a dolog, a lány nem beszél magáról csupán elfedi a valóságot egy apró kis titokkal. Érdekes ahogy mindíg csak a szavak között ugrál. Vajon mi a célja ennek a kis játéknak? Bár mindennek megvan az oka ebben a világban. Még annak is, hogy frissen sült partnere éppen költőiesen fogalmaz.
-Én messzebb állok az embertől mint első pillantásra gondolnád, de mégis az vagyok. S te se tudod az én titkom miért akarnám tudni a tied?
*Elmosolyodott a lányra, hisz alig várta már mi lesz a következő kérdés mit feltesz neki. Valami egyszerre volt a lányban irritáló s vonzó is egyaránt. Bár nem számított rá, hogy a lány pont bele vág a közepébe. Gondolhatott volna rá, hogy ehhez hasonló kérdést fog kapni. Valamiért úgy érzi a lány a veséjébe szeretne pillantani. S megpróbálja magát elharcolni egy olyan pontra ahol végzetesen felbosszantja. S most emberére talált, s ennél kicsit több kell, hogy lelkét betörje magának.
-Egy lány az életemben. Fehér haja mintha csak hó úgy lepte vállát... Egy gyönyörű asszony volt.
*Válaszolt is és nem is, hát had egye a lány amit főzött. S csak vigyorog felé ki szívesen kínálgatja saját főztjét a szakácsnak. Bár a lány következő mondata kicsit elkomorította, buta értetlen fejjel nézett a lány felé.
~Ez most mi?
*Gondolta elsőre, a keszekusza mondat agyában még visszhangzott s megpróbálta megemészteni vajon mit is mondott a lány. Hosszas hallgatás következett, s végig az a buta ábrázat, mintha csak azt kérdezné a lánytól. Jól vagy?
-Őszintén? Nem nem ismerjük egymást mert én téged nem ismerlek, de te már tudod a nevem. Ezek szerint nem is vagyunk ismeretlen csak te vagy az. S, hogy ki mit tenne ebben a helyzetben. Valójában nem is érdekel, sokan próbáltak megölni de amit látod nem jött be. S az nem érdekel ki mit tesz s mit tud. Te vagy meg én.Itt most csak ez számít.Ismeretlen?-Állt meg egy pillanatra kérdően tekintve a lány felé- Az ismeretlen nélkül mire volna jó ez az élet?Én azért élek mert van mit megismernem. S ha lenne ezer évem talán téged is kiismernélek.
*Szusszant egyet de még mielőtt a lány megszólalhatott volna szavába vág kaján vigyorral.
-Azt hiszed? Nem találkoznánk többet? Miért ne? Az isten útja kifürkészhetetlen, szokták mondani. S a szakmámmal jár hogy megtaláljam akit akarok.
*Alig várta mit szól a lány válaszához, bár kis idő kellett a kigondoláshoz de azért kijött. Habár értelmetlen volt az egész akárcsak a kérdés. Nem tudott vele mit kezdeni, hát azt fogta meg amije volt. De ezzel is biztos volt valami célja mint ahogy az egész beszélgetésükben érzett valami kis hátsó szándékot.
*Kissé elpirult, bár ez a kissé fehér bőrén eléggé meglátszott, hát a félre értések szülnek ilyen helyzeteket.
-Nekem nem volt sok választásom, engedelmeskedtem neki mert ez volt a dolgom. S mi tagadás jól tettem, hogy szót fogadtam. Az engedetlenségnek semmi haszna nem származik. Bár ahogy így mondod biztos izgalmasabb gyerek korod volt. A mesterség nem hagyja az embert nyugton, s nem lehet gyerek de mire felnő kitanulja mit kell neki.
*Nézett végig a lányon aki éppen megpördült az ág végén, figyelte minden apró mozdulatát. Ahogy haja ráhullt vállaira s az apró kis rezzenést arcán, mikor a vízcsepp nyakára hullt. Valamiért olyan érzése volt mintha csak egy mennyei teremtmény szállt volna le a földre. De mégis emberi bőrbe bújt volna. S ezek a kérdések egyre jobban piszkálták már a csőrét. Vajon mire megy ki a játék. Húzódzkodott fel az ágra, majd feküdt rá arra s nézte a lányt ki éppen a vak szerencsével játszik, vagy mondhatni azt saját épségével.
-Érdekes lány vagy te... Mindig kiperdülsz a kérdések elől s kérdéssel válaszolsz a kérdésre. Egyszerre vonzod az embert s kergeted el magadtól.
*Eresztette le egyik kezét a semmibe másikat álla alá helyezte, biccentette el fejét kicsit jobbra. Kérdő tekintete a lányét vizsgálta. bár a másik a szemkötő mögött folyamatosan a lány mozdulatait nézte, érzelmek nélkül szinte ketté szúrná a nézés ha csak látná a lány. Lógó keze megmozdul majd hajába túr kissé megigazgatja azt.
-Nekem is van egy kérdésem. Miért?-hagy kis szünetet hogy a lány vissza kérdezhessen- miért van olyan érzésem, hogy hiába állsz közel az emberhez közöd sincs hozzá?

//megtette Very Happy

de az a kérdés papám Very Happy

el kellett olvasnom 4x hogy legalább kicsit felfogjam Very Happy

mit is írtál Very Happy

///

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-03-29, 1:48 pm

//Februári küldetések 2. - Barát vagy ellenség?//
//Belnir//
*Huor nagyon élvezte a friss, északi levegőt. Olyan volt, mintha csak otthon lenne, igaz ugyan, hogy ő a hegység déli oldalán született, de itt északon legalább annyira elemében volt. A Nap kellemesen melengette az arcát a ritkásan álló fenyők fölül. Az éves gyógynövénygyűjtő útja eseménytelennek ígérkezett. Eddig a legveszélyesebb dolog, amivel találkozott, egy pillangó volt. De még korántsem végzett. Még pár napig itt kell maradnia, addig pedig még bármi történhet. Veszélyesek ezek az erdők, miután lement a nap...*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-03-29, 10:38 pm

//Februári küldetések 2. - Barát vagy ellenség?//
//Huor Tiwele//

*Belnir vidáman, a szokásos vigyorral az arcán sétálgatott az északi Lanur-hegységben. Jó idő volt. A nap sugarai, már ami átszűrődött a fák lombjai között, simogatták vállait. Épp egy megbízást próbált végrehajtani. Egy varázslót kellett elintéznie. Egy fehér köpenyt viselő, gonosz mágust, aki varázserejével falvakat foszt ki. A nevét nem tudta. Csak annyit árultak el neki, hogy itt, északon bujkál, a hegyekben. Már harmadik napja járja a hegyeket, de nyomát se látta sehol. Lassan a nap nyugovóra tért, és sötétség árasztotta be az erdőt. A Hold fénye már nem volt olyan erős, hogy áthatoljon a lombokon. De, ha valami hófehér, az kis fényben is jól látszik. Így látott meg egy szürkés foltot az erdő sötét ösvényén. Belnir gyorsan egy fa mögé rejtőzött, és onnan próbálta jobban szemügyre venni a szürkeséget. „Ez biztos valami fehér. Ő lenne a fehér köpenyes? Hm, majd elválik.” *Elővette íját, és közvetlenül az idegen elé lőtt, hogy megálljon.
- Ki vagy?- szólította meg a szürke alakot.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-03-30, 11:21 pm

//Februári küldetések 2. - Barát vagy ellenség?//
//Belnir//
*A nyílvessző pontosan Huor következő lépésének helyébe csapódott be. "Fekete..., vagy csak azért tűnik úgy, mert éjszaka van...?"*
-Ki vagy? *A hang a fák közül jött. "Nyilván tartozik a hanghoz egy kéz, (jobb esetben kettő) amiben van egy íj." Ennek a fele sem tréfa.*
-Barát! - Huor hangja, az előzőhöz hasonló, nyílvesszőként hasított a sötétségben. - És te? "Ki vagy? Barát vagy ellenség?" *Ezekben a veszélyes időkben és különösen egy ilyen veszélyes erdőben egyáltalán nem meglepő, hogy az emberek rálőnek a sötétben mozgó árnyakra. "Most legalább kipróbálhatom, hogy megy-e a varázslás hang nélkül... Conspectu... Működik! Három mókus, két nyúl, egy csomó légy... és egy zöld elf, balra, a harmadik fa mögött. Egyedül van..." Huor szeme könnyezni kezdett; a mágia mellékhatása.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-03-31, 11:54 am

//Februári küldetések 2. - Barát vagy ellenség?//
//Huor Tiwele//

- Barát!- válaszolt a szürke alak. - És te?
*A hangja ismerős volt. Emlékeztette valakire, de nem tudta kire. De ez a Déjà vu nem nyugtathatja meg. Egy idegen az északi hegyekben, aki éjszaka egy ilyen veszélyes erdőben járkál, nem lehet gyenge. Csak óvatosan.
- Az majd elválik. Barát? Azt bárki mondhatja. Honnét jössz idegen?

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-04-02, 5:35 pm

//Februári küldetések 2. - Barát vagy ellenség?//
//Belnir//

"Jó, hogy nem kér meg, hogy pisáljak bele egy üvegbe, hogy megszagolhassa... eszem megáll."
-Stern-ből. "Maradtam volna ott, a jó melegben. Almaborral és frissen szedett szőlőfürtökkel. Hmm..." *Az idegen bűzlött a fekete mágiától. "Ebből harc lesz... és sajnos nem én vagyok előnyösebb helyzetben." Huor elkezdett a megelőző csapáson gondolkodni, a biztonság kedvéért...*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-04-09, 8:06 pm

//Februári küldetések 2. - Barát vagy ellenség?//
//Huor Tiwele//

-Stern-ből.- válaszolta az idegen.
„Nem akar rendesen válaszolni. Vajon mit titkol? Ebben a sötétben, még az arcáról sem tudok olvasni.” *Belnir hátranyúlt az íjához, és megfogta a végét. Abban a pillanatban, mindent kristálytisztán látott. A fehérköpenyes idegent, egy nagy bottal, egy tőrrel, egy nagy karddal, és könnyező szemmel. Pont felé nézett. „Mintha tudná, merre lennék.” *Belnirt egyre jobban átjárta az íj átka. Egyre nagyobb ellenszenvet érzett az utazó iránt. „Hm, ha nem megy szép szóval szóra bírni, majd kihúzom belőle erővel!” *Levette az íjat a hátáról, belehelyezte a fekete nyilat, és ismét rálőtt a köpenyesre, ezúttal a jobb lábára célozva.

Belnir támadása:15 + 1 (fizikai támadóerő) + 2 (íj sebzése) = 18

Huor Tiwele védekezése: 10 + 1 (fizikai védekezés) + 1 (varázsbot védekezés) = 12

Huor Tiwele 12 életpontot veszít.

//Főadmin//

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-04-09, 8:06 pm

The member 'Belnir' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Lanur-hegység - Page 14 5szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Lanur-hegység - Page 14 5szerk

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-04-12, 5:07 pm

//Februári küldetések 2. - Barát vagy ellenség?//
//Belnir//

*Az idegen az íjárt nyúlt a sötétben. Gyors volt. Nagyon gyors. A fekete nyílvessző Huor jobb combjába fúródott, áthatolva a bőrön és a durva vásznon. A mágus testét először kellemes melegség öntötte el, de ez nem tartott sokáig. A nyílvessző valószínűleg csontot is ért. Huor nem sokat gondolkodott, elöntötte valamiféle sötét agresszió, amit korábban sohasem tapasztalt. Letörte a nyílvessző tollas végét, hogy ne akadályozza a mozgásban, majd előreszegezte a botját. A fénygömb hatalmas sebességgel röpült be a bozótba. Ám valami különös, fekete hullámok vegyültek a máskor egyébként kristálytiszta fényességbe. Az éjszakában szinte minden láthatóvá vált, ahogy, a Huor által kilőtt, fénycsóva az íjász szeme közé tartott. "Ezt védd ki..."*

Huor támadása: 10

Belnir védekezése: 11

Belnir kivédi a támadást

//LEFIZETTE A KOCKADOBÓT!... Evil or Very Mad

//

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-04-12, 5:07 pm

The member 'Huor Tiwele' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Lanur-hegység - Page 14 2szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Lanur-hegység - Page 14 4szerk

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-04-13, 6:44 pm

*Miután ellőtte a nyilat, gyorsan egy újért nyúlt. Felkészült arra, hogy többet is kellhet lőnie. Ki tudja, mitől fekszik ki? Beillesztette az íjba, és újra, az idegenre emelte tekintetét. A nyíl talált. A fehér köpenyes, pedig még mindig talpon. „Sejtettem, hogy ennyitől nem fog kidőlni.” *Ekkor a köpenyes botjából, egy fényes, fekete hullámokkal körülvett gömb repült ki, egyenesen felé. „Tudtam, hogy lát engem! Fényes gömb, mi? Ez fény mágia. Úgy látom betett neki a nyilam.” *Felhúzta az íjat, és a gömbön át célba vette a másik lábát. „Vajon melyikünk varázsa erősebb?!” *Elengedte a húrt. A fekete nyíl oly könnyedén hasított át az ismerős fekete mágiával átitatott gömbön, mint kés a vajon. A fény kialudt, a fényvarázs elvesztette egységét, és szétfoszlott, a nyíl pedig akadálytalanul haladt a köpenyes másik lába felé.

Belnir támadása: 9 + 1 (fizikai támadóerő) + 2 (íj sebzése) = 12

Huor Tiwele védekezése: 16 + 1 (fizikai védekezés) + 1 (varázsbot védekezés) = 18

Huor Tiwele kivédi a támadást!

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-04-13, 6:44 pm

The member 'Belnir' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Lanur-hegység - Page 14 4szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Lanur-hegység - Page 14 6szerk

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-04-14, 3:41 pm

//Februári küldetések 2. - Barát vagy ellenség?//
//Belnir//

*Az újabb lövés bal lábát célozta meg. Csakhogy azon nem igen volt mit eltalálni. A fekete nyílvessző áthatolt Huor köpenyén, majd eltűnt a bozótban. A próbálkozás csak olaj volt a mágus feketén izzó haragjára. "Megölöm! Nem... Nem szabad! Levágom a mocskos kezeit, az íját pedig feldugom a seggébe."*
-Obsessio! *Fogalma sem volt, hol tanulta ezt a varázsigét, de nem volt ideje ilyesmin gondolkodni. Előrántotta a kardját, majd magába szippantotta a sötétség... Kínokon és szenvedésen repült keresztül. A fájdalom őrjítő volt, a fény pedig még nagyon messze...
A sötétség közvetlenül ellenfele mögé dobta ki. Huor pengéje lesújtott...*

Huor támadása: 8 + 4(kard támadás) + 1(fizikai támadóerő)=13

Belnir védekezése: 12 + 1(fizikai védőerő)=13

//Ilyenkor kivédi a támadást, igaz?//

//Igaz!

Főadmin//

» Lanur-hegység
» Lanur tornya
» Sárkány-hegység
» Tarajos-hegység