Lanur-hegység

*A hosszú és különféle emelkedési és lejtési fokú útszakaszok eléggé megterhelték Mordont, habár érthető volt hogy épp emiatt választhatta Frikk, hogy a közelébe telepszik le. Az emberek nagy része számára nem ismert, és meglehetősen veszélyes út hamarosan véget ért, és vékony szél által megdöntött füstoszlopok emelkedtek a magasba, ami azt sugallta, hogy a sámánnak hogy a tábor már közel van, és a felé vezető úton, hamarosan feltűntek az első orkok és a táborhelyek is.
Mordonnak volt hová kapkodnia a fejét, a már-már csodaszámba menő ork társaság láttán, főleg hogy meglehetősen szervezett módon végezték a dolgaikat. Mindenki céllal rohangált és tette a dolgát, és ez már sokkal jobban tetszett Mordonnak, kivéve azt, hogy az a kevés ismerős arc a kezdetekről, meglehetősen csípős véleménnyel voltak a visszatért sámánról, és épp csak annyi óvta meg egy kiadós felkoncolástól, hogy Frikkel dolguk van egymással, aki állítólag a sátrában piheni ki a fáradalmait.

A sámán meglehetősen meglepődött a tábort uraló renden és fegyelmen, mivel nem hitte hogy egy falura valónál többnyi orkon is lehet ekkora szigort gyakorolni, az az apróság a sámánt nem is zavarta, hogy a kísértetén kívüli körön két ork összekapott valamin, elvégre kerülhet homokszem a gépezetbe. Persze ha egy ork tákolja azt a gépezetet, akkor abba egy marékkal is belekerülhet, akkor is, ugyan döcögősen de elmegy.
Miközben Mordon a tábort mérte fel, szövetsusogásra lett figyelmes a sátor felől, és meglátta a Hatalmas Frikket, aki teljes harci díszben állt a sátra előtt. Mordon jogosnak érezte Frikk büszkeségét, hiszen nagy dolog hogy képes volt összefogni a szétszóródott ork törzseket.
Amint a varázstudó Mordon meghallotta hogy állítólag elhozták Frikknek, az meglehetősen megsértette a büszkeségét. Ő magától jött, senki nem kényszerítette.
-Engem aztán senki nem hozott! Magamtól jöttem!- Jelentette ki mindenféle kommentár nélkül. Ő aztán nem valamiféle csomag, hogy csak úgy hozzák meg vigyék.
Amikor Frikk odalépett hozzá, Mordon elgondolkodott előbbi kijelentésén. Nem tartotta jónak hogy ilyen hirtelen megharagudott a harcosra, hiszen olyan közelről ahol Frikk állt minden nála lévő fegyver halálos csapást mérhet rá, persze ezen gondolatait próbálta palástolni.

Mordon figyelemmel követte Frikk minden mozdulatát, hogy egy esetleges támadás esetén háríthassa támadásait, de mint kiderült ilyen szándék még fel sem merült, legalábbis eddig. Az azonban meglepte a sámánt ahogy a vezér végigméri őt.
Csakhamar beinvitálja a vezér a sátrába, és követte őt a rongyokból és botokból tákolt építménybe, aminek bejáratát két megtermett ork őrizte. Hogy büszkék e feladatukra, vagy épp csak félelemből tették, azt senki sem tudhatja.
Amint Frikk és Mordon beértek a sátorba, hamar fel is merült az első kérdés ami furdalta az oldalát. A sámán nem volt rest, és válaszolt.
-Sok dolgom volt. A képességeimet fejlesztettem hogy nagyobb hasznát vegyem, és a határaid egy részét védetem, és a törzsemet kerestem hogy visszavehessem, de semmi nyomuk. Az egyik faludban húztam meg magam miközben őket kerestem. Ha meghódítottad volna őket, akkor mindketten tudnánk róluk.- Felelt Mordon minden hazugság nélkül. -Nem léptem ki a hegyek közül már egy ideje. Hasznossá tettem magam.-

A sámán számára sok dolog lassan de biztosan kiderül ahogy Frikkel szóba elegyedik, és mint ahogy megüti a fülét, a vezér elméletileg segítségére lehet Mordonnak, ezzel pedig szinte biztos hogy elnyerheti a sámán feltétlen hűségét.
-Nekem elég lesz ha előkeríted a törzset és adsz pár szürkét. Ha minden úgy alakul ahogy kell, akkor bizonyos hogy számíthatsz rám.-
Közli a sámán Frikkel és komolyan is gondolja.
Az viszont hogy a Győzhetetlen sárkányokkal paktált le, korán sem nyeri el a tetszését, főleg hogy valami mágust is adtak Frikk mellé.
-Nem jók ezek a hírek. Ha mi is győzünk, akkor is a sárkányok kedvére kell tennünk hogy ne váljunk kolonccá a hátukon. A varázslójuk meg mégis miféle? Fekete vagy vörös köpenyes? Melyik rendhez tartozik?- Kérdezett vissza Mordon, Frikk újdonsült mágusáról. Mordon tisztában van a köpenyek színével és a mögöttük rejtőző mágusrendekkel, és mindet elég veszélyesnek gondolja, de leginkább mégis csak a vörösöktől tart, azoknak ugyanis ismeretlen számára az erejük.

A sámánnak meglehetősen tetszett hogy Frikk hajlandó segíteni neki, ráadásul nem hagyja hogy sámánja nem fajtája béli orkokkal mutatkozzon amikor visszaszerzi jussát. Most már csak egyéni célja maradt, mégpedig ereje kamatoztatása.
Persze mint kiderült a sárkányok feketeköpenyest küldtek Frikknek, ettől pedig Mordon arcára is hasonló mosoly rajzolódott mint Frikké, és hamarosan felállított magában valamiféle tervet a mágussal kapcsolatban, sőt, az egész sárkányok elleni dolog végett.
-Több vasat kéne a tűzben tartanunk. Vannak olyanok akikben még bízhatunk?- Kérdezősködött tovább Mordon.
-A mágust bízd rám. Amit érdemes tudnom tőle, azt eltanulom, majd ha már nincs haszna, csak egy szavadba fog kerülni.- Fedi fel Mordon a terveit a betolakodóval szemben. Nem akarja hogy bármiféle idegen varázstudó a köreibe tolakodjon. Ha már elkötelezte magát Frikk mellett, maga is akar egy szeletet a tortából.

Mordon figyelemmel követte a vezér szavait, miközben az elhangzottakon elmélkedett. A sárkányok komoly gondot okozhatnak, ha nem követi Frikk a parancsaikat, mivel ha minden jól jön össze, bizonyos hogy a sárkányok többet akarnak.
-Nem a helytartókra gondoltam. Van olyan akivel érdemes lenne szövetkeznünk?- Vetette fel a merész ötletét mordon, ami lássuk be, egy orktól meglehetősen fura lehet, de a jelenlegi helyzet megkövetelheti más erők bevonását.
-Rám számíthatsz vezér. A mágusra gondom lesz.- Ajánlja magát a sámán, de nem tudja hol kéne kezdenie. Nem volt dolga más varázstudókkal, már ki tudhatja mióta, ráadásul harcolni sem harcolt még eggyel sem. Egy ideig biztos a máguson tartja a szemét, és ha lehet, elles tőle pár varázslatot aminek hasznát veheti.
-A táborban vannak feladatok amiknél kellek?- Kérdezte Mordon, bele is vágva a dologba.

Végül sikerült Mordonnak megfelelő irányba terelnie a szövetségesekről szóló beszélgetést, és megvitathatja azt egy hozzáértővel is. Ugyan a sámán nem ért a diplomáciához, de úgy néz ki most tényleg okosat mondott.
Frikk minden mondatával egyet ért, és lát is lehetőséget a gnómokkal való szövetkezésben. Kicsik és okosak, tehát ellehet tőlük lesni ezt-azt, és talán még hasznos lehet a gnóm tudomány is.
-A trolloknak talán épp ezért vesszük hasznát. Nagyok, erősek és ostobák mint az állatok. Talán még hasznukat is vehetjük. A múltban dolgom volt eggyel, és nagy nehézségeket okozott. Talán használhatnánk azokat is. Meg régebben azt hallottam hogy a gnómok a trollok mellett bujkálnak.- Közli a lényegesnek ítélt információkat Mordon, amik személyes tapasztalataiból és hajdani mesterétől hallott tudásanyagból származtak. Nem tudja mekkora hasznát veheti Frikk ennek, de jobb mint a semmi.
Mordon feladatokról feltett kérdésére hamar kiderül mire is van szüksége Frikkre. Még több sámánra. Erre a sámán nem is gondolt.
-Nem tudom. A harcosaidban nem látok semmit ami azzá tehetné őket. Át kell kutatnom a tábort és a falvakat is. Lehet hogy hosszú idő lesz.- Fejtegeti Mordon a gondolatot, de nem jut a végére, mivel egy ismeretlen, emberi hang üti meg a fülét. A mágus az akit a sárkányok küldtek. Mordon figyeli, hogy mégis miféle alak lép be a sátorba.

-Vannak pletykák arról hogy megszelídítették őket, de ez már régi história.-
Válaszol Mordon miközben megvakarja az orrát. Ő maga nemigazán akarja erőltetni a trollok harcban való bevetését, de amit tud, megosztja Frikkel, jelenleg csak ennyit tehet. Minden esetre a sámán nem veti el az ötletet, még rágódik rajta, és kitudja, talán sikere is lesz vele.
Persze azt is tudja hogy Frikk valami könnyebben kézben tarthatóra, sámáncsapatokra vágyik a leginkább, és ha már ez a legnagyobb vágya, Mordon megteszi amit tud, bár az adott alapanyag nem épp az amivel szeret dolgozni.
-Végignézem majd a tábort és megnézem kik használhatók. Nem ígérem hogy sok sámánod lesz.- Jegyzi meg Mordon, majd hirtelen tüsszent egy hatalmasat, úgy orkosan. A kezét még maga elé sem tartotta.
Hamarosan megjelent a sárkányok mágusa is. Mordon szeme csakhamar a mágusra vetül, és végigméri az idegent. Messze nem tetszik neki hogy egy effélével kell osztoznia. Na de majd eljön az ő ideje is, talán nem is olyan soká.

Amint a mágus felhagyott Mordon méregetésével és Frikkhez fordult, Mordon alaposabban alaposan elkezdte hegyezni a füleit, hátha elkap valami értékesebb információt, és mint kiderült, szerény személye még időben érkezett, mivel a támadás hamarosan megindul, és akkor Mordon végre bizonyíthat, pláne a lenéző tekintetű idegen előtt, aki talán nem is látott még sámánt.
A sámán arcán a hallottak után egy széles mosoly rajzolódik ki, majd letelepedik a földre, mivel már nemigen bírja az álldogálást a sok gyaloglás után és úgy hallgatja tovább a beszélgető feleket. Nem tervez beleszólni a dolgokba, elvégre ha Frikk a vezér, akkor majd eldönti mi legyen.

Mordon elégedetten figyeli a Győzhetetlen Frikk, és a mágus közti beszélgetést, és mikor a vezér kijelenti hogy a háború megkezdődik, Mordon szíve hevesebben kezdett verni, és eszébe jutottak azok a dicsőséges idők, mikor maga is sokat küzdött, mikor még nem ismerte a mágiában lévő lehetőségeket. Már nem is tudja milyen a vér áztatta csatamező és a diadalittas üvöltés hangja.
-Már ideje volt.- Közli elégedetten mordon, majd tenyerével a földre csap egy hatalmasat.
Hosszú ideje hogy nem volt igazi, nagy csatája, és most, most talán élete legnagyobb ütközete előtt áll, és végre megmutathatja miért is követeli meg a tiszteletet mindenkitől.
Mordon diadalittas pillanatában felállt, és talán ha afféle táncoslábú alak volna, talán még táncikált volna is, de sokkal inkább lefoglalta a mágus megvető pillantása, ahogy méregette őt. Biztosra vette hogy a feléje táplált undora kölcsönös.
Amikor a mágus távozott, Mordon megkapta a szükséges hatalmat ahoz hogy vezetőként bizonyíthasson.
-Nem csalódsz bennem Frikk.- Mordon végre tényleg elégedett lehetett magával, és végre bizonyságot is adhat tudományáról. Az első akinek bizonyít maga Frikk lesz. Mordon nem csak a törzsét akarja visszaszerezni. Még a sámánok képzésére is időt fog szentelni.
-Én egy ideig még itt maradok, és innen irányítom a csapataimat. Rendszeresen jelentek majd.-
Közölte terveit a sámán, akinek első parancsa a Csatabárók felkutatása volt, ezt követően a táborban maradt összes szürkét maga kezdte el átnézni, keresve a hozzá hasonlókat.

Mordon elégedetten siet ki a sátorból a dolgára, amit a szűk időkeret igazán sürgőssé tett. Komolyak az elvárások, a sok feladathoz és kevés időhöz képest, de úgy érzi meg képes csinálni. Amint kiér a sátorból, hamar a dolgához is kezd. Megragadja az első útjába kerülő szürkét, azzal a paranccsal ereszti szélnek, miszerint a szürke felderítőket indítsa útnak a Csatabáró klán felkutatására, egy kivételével, akit pedig a hegyekben bujkáló ork sihederekhez menesztett, akik jól teszik ha nem engedetlenkednek a hatalomhoz jutott sámánnal.
Mivel a szemtelen ork meglehetősen kéreti magát, ezért a sámán egy megidézett fagyos lövedékkel téríti észhez az engedetlenkedőt, aki a látványtól csakhamar meggondolja magát és útnak indul a feladatát végrehajtandó. Mivel ugye bár a sámán nem ismeri a járást a táborban, inkább egy jobban tájékozódó orkra bízta a feladatot, majd ezt követően nekilátott többé-kevésbé szervezetten átnézni a tábort, sámántanoncokat kutatva. A kutatás során nem ismerte a nem szót, és minden ellenkező kedvet elvette a szembeszegüléstől, és tábor szélén lévő üres kis helyre terelte az első kísérleti tanítványait, akik vagy elfogadják hogy mostantól mesternek kell hívniuk a semmiből érkezett sámánt, vagy ők lesznek a bemutatóalanyok Mordon első leckéje során.

Mordon alig fér a bőrébe a kölcsön kapott ork harcosok láttán. Elégedetten figyelgette az ideiglenes vezetése alatt sürgő-forgó orkokat, akik továbbra sem örültek a semmiből érkezett mágusnak, akinek szerintük semmi haszna nincs, akárcsak a furcsábbnál furcsább utasításainak.
A sámán minden irányítása alatt lévőtől elvárta hogy ne csak a lábukat lógassák, hanem mindig hajtsanak valamiféle hasznot. Azok az orkok, akiket sámánnak szemelt ki, kapták tőle a legtöbb figyelmet és a legtöbb szigort is. Ezeknek a szerencsétleneknek a többsége afféle teherhordó állatokként jöttek a táborba. Erejük az volt, de nem rendelkeztek sok harci tapasztalattal, és a legnagyobb hasznuk is csak akkor lett volna ha a táborban éhezés fenyegetné a társaikat, őket falják fel elsőként. Ezek a balekok nem is sejtették hogy idővel talán inkább kívánták volna a halált, mintsem Mordon minden lében kanál viselkedését, aki még a rájuk osztott feladatokban is csak a hibát keresi. Persze ez csak az ő, mármint Mordon érdekeit szolgálta, hiszen az ő érdeme lesz ha ebből a bagázsból elő képes csalogatni azt a bent szunnyadó varázserőt, mielőtt a társaik felháborodva rájuk rontanának és kikérik maguknak az erőltetett munkamenet miértjét, míg ők Mordonnal füvet gyűjtenek a lejtőkön. Persze ha tudnák hogy ezek a füvek a megfelelően használva sok kórságukra hozhatnak gyógyulást, akkor talán megértőbbek lennének.
A sámán komoly terveket készített elő a csapatok és sámánnövendékei képzésére. A leszedetett füveket gondosan átválogattatta és hozatott egy üstöt, amiben vizet forraltatott és összefőzte benne a gyógynövényeket egy sűrű, sötétzöld masszává. Az volt a terve hogy ezt félreteszi, és a harcot követően ezt felhasználják a sérültek ápolására.
Ezzel talán némi megbecsülést hozva elő a harcosokból, ami által talán nem kell a sámánnak erődemonstrációval kivívnia azt hogy óvakodjanak tőle.

A sámán már egy jó ideje pesztrálja a kiszemelt sámánnak való bagázst, de eddig nemigazán ért el többet annál hogy pár nyakleves kíséretében kiválogatatta velük a füveket. Rá kellett jönnie hogy így mesterként hamar kudarcot vallhat, ha csak nem talál ki valamit. Nem emlékszik már igazán arra hogy őt a mágus hogyan is tanította ki annak idején. Régen volt már számára az az idő, amikor a mágia még idegen dolog volt számára, és inkább csak érdeklődött, mintsem hogy saját varázslatokon törje a fejét.
Végül lassan szöget ütött a fejébe a gondolat, ami talán helyes irányba terelheti az oktatás menetét, és fel is keltheti a figyelmet. Talán némi bemutatóval elérheti hogy a kiszemeltek jobban érdeklődjenek.
Erre pedig a legjobb módja az volt ha megengedi tanítványainak hogy bizonyítsanak. Ha legyőzik, mehetnek a dolgukra, de ha nem, akkor az lesz amit a sámán mond, nincs mese. Persze a bagázsnak ez rögtön jobban tetszett, és már hamar ugrottak is a sámánnak puszta kézzel és ököllel is, de az egyre-másra terítette őket a földre némi mágia segítségével.

A sámán elégedetten tekintett az elagyabugyált tanítványaira, akik talán ezután már nem nézik le. Persze a folytatás továbbra is kérdéses, hiszen nem rémlik számára továbbra sem semmi tanulóidejéből, de amíg eszébe nem jut valami, addig elhatározta hogy beszél nekik a sámánsággal járó dolgokról. Nem volt az a fajta aki szépíteni akart a mesterségét illetően, ezért mindenről mesélt, a kitaszítottságától kezdve, egészen a Frikkhez való csatlakozásáig, az átélt kalandjaiig. Nem akarta kihagyni az alkalmat az öntömjénezésre és a sámán élet felmagasztalására. El akarta hitetni velük hogy ez az élet az amire szükségük lehet ahhoz hogy naggyá váljanak, szinte nélkülözhetetlenné a horda számára. Beléjük akarta ültetni azt a hitet, hogy ők azok a kivételesek, akiknek megadatott az ami keveseknek.

Sámánként Mordon sok álmot dédelgetett, és az egyiket, a törzsfői címet lasan a magáénak tudhatja és úgy tűnik nem elvetélt ötlet a sámánok képzése sem, főleg ha az öszes engedelmesen követi a parancsait. Úgy gondolja hogy a Mester megszólítás lassan de biztosan alkalmas megnezvezés lesz számára. Nemcsak egy törzs, hanem a sámánjai is a rendelkezésére állnak. Úgy érzi hogy régi dicsősége lassan de viztosan visszatér, én úgy fognak tekinteni rá mint egy igazi törzsfőnökre, akinek erejét rettekni fogják. Persze ez még karnyújtásnyira sincs, hisz még a törzse sincs meg, és tanítványai sem harcképesek, de majd egyszer. Az első komolyabb megpróbáltatás még el sem kezdődött.
A sámán tovább kecsegteti tanítványait a mágia hatalmának igéretével, és jó életről mesél nekik, bár ez messze nem igaz. Mordon eddigi évei koplalással és gyenge testének életképességének javításából állt, hogy ereje ne kezdje ki testét. Erről persze nem beszélt a növendékeknek, nehogy véletlenül meggondolják magugat. Nem mer találgatásokba bocsájtkozni arról hogy a körülötte lévők hasonló sorsra kárhoznak-e mint ő, hiszen még a saját leépülésének teljes okát sem ismeri, annyi viszont bittos, hogy megkeresi az okát és ha tudja, kezelni is fogja