LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 A Főtér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 11 ... 17  Next
SzerzőÜzenet
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2013-07-25, 5:57 pm

*Egyre izgalmasabbá válik ez a kis város, habár nem is akkora a felhajtás mégis van mivel szórakozni itt is. A lány elereszt, itt volt az ideje, hogy végre teljesen magam ura legyek. A lány elveszi a tőrt a nyakamtól, majd hátrébb szökell. Lassan fordulok meg majd vöröslő tekintetemet vetem rá. Nézem ahogy véréből szavakat varázsol, erre csak elmosolyodni tudok. Ez az én mondandóm volt, s nem is olyan rég még a lány állt ott ahol én. A másik felett egy lépéssel. De nem bízom el magam hisz gyorsan fordul a kocka ahogy ő maga is észre vehette. Kezem a hátam mögé csúsztatom majd egy fekete tőrt emelek magam elé. Elmosolyodom a lány felé, látom az értetlen arcát amivel rám néz. Nem igazán tudhatja mit lát most, pedig egyszerű a válasz csak csupán kérdeznie kéne.
- Az átkokat, csak úgy az ember nem szünteti meg...
*Megemelem a kezem s már csak három ujjal tartom a tőrt s két ujjam markomba fogom, majd a másik kezemen is felemelek két ujjat.
-A végső tánc...
*A kezeimmel kört írok le magam előtt s ezáltal mellette is majd arcom magasságába helyezem Mambát, s fölötte tekintek rá a lányra.
-Sosem találkoztam még vérmágussal... ez esetben boszorkánnyal... Először féltem, hogy tudok e valamit tenni ellenük... S a válasz megadatott. Mihez kezdesz Vöröske? Remélem értesz a kardforgatáshoz.
*S egy szempillanat alatt előtte teremtem, töröm neki vágva kardjának, ott álltam előtte s most vörös szemeim az övébe meredtek.
-Azt hiszem mivel elf vagy még a mozgásomat is követni tudod... Bár találkoztam már olyannal is aki a nyomomba sem ért.
*Tolom előre a kezemet amiben a tőrt tartom, érezheti az erőt. Azt ami még őt is hátra kényszerítheti, bár ez még messze áll a második tánc erejétől ami csontokat tör egy ütésével. S még mielőtt távolodna kezem elkapja öltözékét majd magam felé húzom.
- Büszke nép vagytok ti elfek...
*Szemeibe nézve akaratot látok, nem tudom eldönteni az élni akarás e.
- Szép... szép... ezekbe a tekintetekbe még bele is lehetne halni...
*Mélyet sóhajtok majd kimondom a szót miközben ujjamat.
-Oldás... most már megszólalhatsz. De csak óvatosan bánj a nyelveddel... hisz a méreg még benned van. Idő kell ahhoz, hogy ez elmúljon anélkül, hogy ismét használni tudjam ellened.
*Engedem el kezemmel a ruháját.
-A nevedet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Merilien Lumel'Auvrea
Vér elf
avatar

Hozzászólások száma : 335
Életkor : 730
Munkahely : Vérelfek vezetője, vérelf-hercegnő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2013-07-26, 7:14 pm


Aden


A furcsa némaság pecsétje megköti a nyelvemet, a szavaimat, így a saját véremből formázom meg azokat a szavakat, melyeket kimondani nem tudom. Látom, hogy a fehér hajú férfi ajkaink mosoly játszik, én pedig elfintorodom, nemesi hölgyhöz nem illő módon. Legszívesebben leköpném ezt a férfit, aki így játszadozik velem, de biztos vagyok benne, hogy csak ő tudja megszüntetni ezt az átkot, így nem lenne jó idő előtt felbosszantani. Habár tanultam alázatot, nem szeretem. Most viszont nincs más lehetőségem. Csak határozottan, pislogás nélkül nézek a vörös szemekbe, és mintha magamat látnám bennük. Az a határozott, fellengzős pillantás, mely öntelt és magabiztos, mint én. Egy fekete tőrt húz elő a háta mögül, én pedig erőteljesebben markolok rá a kardomra. Vajon harcolni fogunk? És vajon melyikünk fog nyerni? Figyelem furcsa mozdulatait, mintha valóban tánclépéseket tenne, mintha valóban táncba hívna. De ez veszélyes tánc... Kíváncsian hallgatom a szavait, de feszülten figyelem minden egyes mozdulatát, hogyha támad, akkor egyből tudjak válaszolni tánclépésére egy újabbal.Készenlétbe helyezem az izmaimat és a figyelmemet. Egy pillanat múlva, mikor befejezi a beszédet, meg is indul felém, tőrjét kardomhoz csapja, mely hangosan csattan a kietlen, néma pusztaságban, és a falak verik vissza a visszhangot. Izmaim megfeszülnek és erőteljesen tartom a tőrt, bár érzem a hatalmas erőt. Halkan felnyögök, bár még nem hallatszik a hangom. Hirtelen kapja el fehér ingemet, és húz magához. Az egyik kezem mellkasának feszül, és közvetlen közelről nézek fel rá. Szeretem ezt a testhelyzetet, főleg, hogyha férfivel van dolgom. Csábosan elmosolyodom és felvonom a szemöldökömet, bár sejtem, hogy erre a férfire nem hat olyan könnyen a csáberőm. Szembe nézve akaratot és eltökéltséget láthat. Hogy élni akarok-e? Hát persze, de talán mást is szeretnék ettől a férfitől. Először is a hangomat, a beszédkészségemet. Másodszor pedig... Nos, amit kaphatok tőle... Kimondja a szót, mire érzem, mintha valami súlyos csomó került volna le a nyelvemről. Lassan elengedi a ruhámat, én pedig hátrébb lépek tőle, ismét megszorítom kardom markolatát.
- Ezek után miért kellene elárulnom, hogy ki vagyok? - csattanok fel, hangom határozott, ám sértett, mint egy kisgyereké.
- Lumel'Auvrea, a vérelfek városának trónörököse vagyok! - húzom ki magam.
- És gyűlölöm, ha játszadoznak velem! - vicsorgok, majd hirtelen mozdulok és a férfi derekához csapom a kardom.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2013-07-28, 10:24 am

*Úgy érzem a lány élvezi a dolgot, legalább is mosolyáról erre következtetek. Nincs egyedül vele, én is rég játszadoztam már. Pont itt volt az ideje ennek is. A lány hátrálni kezd, s miután a pecsétet is feloldottam megszólal. Szavaira gúnyos vigyor húzódik el arcomon, a büszke elfet nézem aki eddig a némaság útját járta. Hangja akárcsak egy gyereké akitől elvették a cukrát. Majd meglepőnek nem mondanám amit hallok tőle. Nem tudom hol van az a hely amiről beszél. Sosem jártam még feléjük. Hallgatom az egyre erősödő hangját, talán igazat beszél talán nem. Messziről jött ember azt mond amit akar.
- Ohh hatalmas fenség...
*Hangomból gúny szűrődik ki, bár ez inkább gyermekinek hat mintsem sértésnek szánom. Majd a következő mondata után rögvest megemeli kardját. Figyelem minden egyes mozdulatát, ahogy izmai megfeszülnek. S felém vág a karddal, s én rögvest pördülök ki előle. De közben látom ahogy egyik gombomat kabátomon ketté szeli s az a földre hull. Még mielőtt újabb csapást mérne, testsúlyom hátra döntöm, kezemet a földre helyezem. S abban a pillanatban lábaimmal meglököm magam. Egy kézen pördülök át kissé hátrébb kerülve a lánytól. Guggoló pózba kerülve emelem magam elé a tőrt.
-Azt látom... pici elf azt látom.
* Kezem hátra csapódik, helyezi vissza a tőrt a tokjába. Hirtelen megszabadulok táskámtól s utána vetem kabátomat is. Kihúzom a dárdát, majd rápillantok a megtört fegyverre.
-Állj össze.
*A fegyver ismét egy lesz a háromból, s megpörgetem magam előtt. Majd a tompa felével a földnek vágom s mögé bújok.
- Rég éreztem magam ilyen jól- szorítók rá a fegyverre majd megemelem. Jobb kezemet szinte a végéhez helyezem a bal fél méterrel előtte. Kitartom a fegyvert magam elé pontosan a lányra mutatva vele.- remélem egy hercegnő nem csak a nyelve koptatásához ért. S nem fog csalódást okozni.
*Felemelem ujjamat, halkan megszólalok.
-Az orjás...
*Szemem színe mélyebb vörösbe vált, rápillant a lányra. Arcomon most kaján vigyor ül, s bal kezem elengedi a fegyvert. Pördülök egyet, majd a dárda a lány felé csap. Alig várom már mit tesz a lány, hisz ha nem védekezik a hegy bele vág csinos kis mellkasába felfedve annak titkait. De ebben a formában, lassabb is vagyok de az erő sokkal nagyobb mint eddig volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Merilien Lumel'Auvrea
Vér elf
avatar

Hozzászólások száma : 335
Életkor : 730
Munkahely : Vérelfek vezetője, vérelf-hercegnő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2013-07-31, 11:30 am


Aden


Mikor végre lekerül a pecsét az ajkaimról és ismét tudok szólni, határozott, szinte durcás hangon árulom el, hogy ki is vagyok. Úgy tűnik, hogy a férfi vagy még nem hallott városomról és népemről, vagy egyszerűen nem érdekli a dolog. De úgy vélem, hogy az előbbi, hiszen elég gunyorosan pillant rám. Gyűlölöm az olyan embereket, akik nem tisztelik el a nemességet, és azt, hogyha az ember igenis valaki. Határozottan jelentem ki, hogy utálom, ha játszadoznak velem, és már lendül is a kardom, de a férfi is gyors. Elugrik előle és csak egy gombja hullik a földre, lágy porfelhőt okozva ezzel a földön. Figyelem a gyors, határozott ugrását. A megjegyzésére ismét dühös leszek, ám kivárok, nem rontok neki egyből, meghagyva a lehetőséget neki is a támadása és a felkészülésre. Hiszen ki tudja, hogy mit akar csinálni velem és hogy mennyire ért a harchoz. A közelharchoz. És személy szerint egész jó vagyok a közelharcba, de az íjat mégis jobban preferálom, mely most is ott lóg a hátamon. Gyors mozdulattal dobja le a kabátját és a táskáját, majd dárdáját felé fordítva néz rám és kajánul vigyorog. Dühömet nem tartom vissza, és határozott ugrással fordulok felé, kicsit oldalt, hogy a dárda mellett ismét az oldalába vágjak.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2013-07-31, 4:59 pm

*Nem méltat válaszra a lány, de a dühöt az arca nem leplezi. De aki dühös könnyen ejt hibát, ez rám is vonatkozik, szememmel végig kísérem ahogy dárdámat kicselezve mellém ér, itt már tudom ha mág táncot is váltok sem lesz elég időm, hogy ezt a támadást kicselezzem. Oldalra lépek egyet, a lány lesújt. Érzem ahogy pengéje a húsomba vág. Felszisszenek, mintha csak egy karcolás érte volna ujjam hegyét. Kezeim elengedik a fegyvert mit eddig szorongattak s jobbal máris egy ütést készülök mérni. De az utolsó pillanatban meggondolom magam, egy trónörököstől megfosztanám a világot. E ütéssel játszi könnyedséggel lennék képes bordáit a tüdejébe hajtogatni. Nem is a népe haragjától tartok inkább. Mintsem attól, hogy elvegyek a világtól egy vérmágust. Én magam is jól tudom milyen kevesen vannak azok akik ezzel élnek. Öklömből már csak a tenyerem marad ami hozzá ér a lány mellkasához. Pont két melle között érintem meg. Most rettentő a fájdalom amit az oldalamon ejtett vágás veti vissza az ütésem erejét. Még így is elég fájdalmat okozhat. Úgy, hogy még én magam is visszafogtam az erőt. Túl közel került a lány, innen nehéz lett volna ezt elhibázni. A lány most úgy érezheti magát mintha egy kos ugrott volna fejjel a mellkasának. Még rá is segítek neki, hogy mindenképpen vissza hőköljön tőlem. A mellettünk álló ház falának teli háttal.
- Remélem élvezed... Én rég nem mulattam már ilyen jól!
*Bal kezemet a sebre helyezem, oda is sandítok. A vérzés enyhe, nem hiába a bennem lakó maga is a vérrel játszik, nem hagyja, hogy kárba vesszen az örökség. Hátrálni kezdek, a fegyvert ott hagyom a földön, legalább három lépést teszek vissza felé.
-Mi a baj? A cica már vissza hozta a nyelved, azt hittem a nemesek szeretnek beszélni. Fecsegni órákon keresztül. Bár lehet jobb is így.
*Jobb zsebembe nyúlnék mire eszembe jut kabátomat már ledobtam magamról. Rápillantok a holmimra, mély levegőt veszek majd kifújom.
- Lumel'Auvrea... sose hallottam még rólad, vagy népedről. De tiszteletre méltó hogy harcba szállsz, a félelem apró szikrája nélkül.
*Végig mérem a lányt, elvigyorodok majd megszólalok.
-A végső tánc...
*Szemeim két külön vörösben játszanak. Eljött hát az idő, hogy kettőnk közül az egyik megállítsa kardját, vagy holtan essen össze. Kissé én is elragadtattam magam, a játék hevében. Kezeimet magam elé emelem, ökölbe szorítom őket. Nem tervezem, hogy fegyvert ragadjak.
- Megmutatom neked, hogy harcol egy igazi Nawarean sarj...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Merilien Lumel'Auvrea
Vér elf
avatar

Hozzászólások száma : 335
Életkor : 730
Munkahely : Vérelfek vezetője, vérelf-hercegnő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2013-08-01, 12:12 pm


Aden


Nem szeretek harc közben beszélni, felesleges fecsegésnek tartom, elterelő hadműveletnek, és aki terel, az valamiért sunnyog és nem áll ki teljesen, tisztán. Határozott mozdulattal ugrok a férfinak, és a kardomat az oldalába vájom, habár nem olyan erősen, hogy csontig hatoljon a vágás, inkább csak hogy érezze, én sem játszadozom, és én is tudok úgy harcolni, ahogy esetleg ő. Sejtem, hogy nem fog nagyon elvérezni, hiszen ahogy ő is mondta, vérmágussal van dolgom, bár nem tudom, hogyan is lehetséges ez. Gyors mozdulattal ugrok vissza, hogy védhessem az újabb támadást, ami most a mellkasomat éri: a férfi a tenyerét tapasztja rám, és határozott lökéssel küld hátrébb néhány métert, hogy a falba csapódjak. Kiszorul a tüdőmből a levegő, és hangosan nyögve érkezek meg a falhoz, majd csusszanok le a földre.
~Ki a franc ez?~nyöszörgöm gondolatban, és igyekszem megcsóválnia fejemet, majd újra talpra állni. Veszek egy nagy levegőt, ismét megdolgoztatom a tüdőmet, majd a férfire nézek.
- Nem vagyok olyan talpnyaló nemes, aki nem ért semmi máshogy, csak az üres fecsegéshez, és a diplomáciához. - köpöm a szavakat. Ironikus, hogy pont erről volt egy nem túl kedves vitám apámmal, mielőtt ide jöttem.
- Sajnálom, hogy vérmágus létedre nem hallottál a vérelfekről. Remélem, hogy hamar pótolod ezt a hiányt! - jegyzem meg és figyelem, hogy mit is csinál a férfi. Eldobva a dárdáját puszta kézzel igyekszik nekem indulni. Határozottan húzom ki magam, és büszkén, felemelt fejjel nézek le a férfire. Meglepő mozdulattal állítom bele a kardomat a földbe, ami még kicsit rezeg is.
- Nem akarok harcolni veled. Nincs időm ilyesmire. Egy tekercset keresek a régi könyvtárban. Tudod hogy hol van, vagy nem? Ha nem, menj Isten hírével és hagyj békén, ha pedig igen, akkor mutasd az utad. Fizetek is érte, ha kell. - a hangom határozott, és szinte parancsoló, érződik benne a nemesi hangsúly. Állom a férfi tekintetét és így, immár fegyver nélkül várom a reagálását.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2013-08-02, 10:35 am

*Szemem kissé elhúzom, de gúnyos vigyorom azért még ott van arcomon. Igaz ami igaz nem egy egyszerű nemes aki csak a szavakkal tud harcolni. Végig nézek a lányon kihúzza magát, de sajnos nem tudja mit beszél. Sose tartoztam egyetlen mágus családhoz sem. Legyintek egyet majd idejét érzem én is a beszédnek.
- Az a szomorú, hogy vérmágus létedre... azt hiszed rólam, hogy vérmágus vagyok... sose tartoztam a mágusok alantas fajához. S az, hogy nem hallottam rólatok... nem érzem a hiányát. Bár lehet jobban tettem volna ha megismerlek... még mielőtt vérre menő harcot vívnánk.
*Szemeim elkerekednek a következő mondatra majd a cselekedet már már az államat is lefelé húzná. Ez bolond semmi kétség, fegyvertelenül szünetet békéről papolni. Hisz tudjuk mindig a győztes fél dönti el a vesztes sorsát...
- Úgy tudom... az Elfeknek sok ideje van, jó hosszú életet képesek élni...
*Össze szorítom öklöm mire minden ujjam rajta megroppan, kissé bosszant a lány hozzáállása. S szinte már megszokottnak érzi talán, hogy népének kiosztott parancsait áhítattal követik. Felemelem kezem majd halkan megszólalok.
-A némaság pecsétje...
*Mondtam a lánynak vigyázzon a csípős nyelvére, nehogy megint elő húzzam a tarsolyomból ezt a kis trükköt. A lány ismét érezheti hangjának hiányát.
- Nem tartozok a néped közé, nekem e szavak nem kérésnek hangzottak. Mintha csak parancsba adnád, mintha fülemet sértené e hangnem. Lehet jobban jár a világ ha némán hagylak... Első tánc...
*Villannak meg szemeim most élénkebb vörösre váltanak mint eddig voltak. Egy szempillantás alatt a lány előtt termek, közelről fürkészem arcát. Várom a méreg jeleit, szinte már küszködök azért, hogy lássam milyen mikor reménytelennek látja a kiutat.
- Okosabb is lehetnél...- Ha engedi megfogom az állát két ujjammal- egy ilyen csinos archoz több ész is párosulhatna... emlékezz csak mit mondtam a csípős szavakról... könnyen némaságba kárhoztathat. Tartsd meg a pénzed vöröske... megfizettél a válaszért... s majd ha megtanultad, hogy nem mindenki úgy ugrál ahogy fütyülsz... talán még a hangod is vissza kaphatod... Némi alázat... sokat segíthet rajtad...
*Hátrébb lépek, a lánytól. Mellkasom elé helyezem kezem majd kissé megbillentem felső testem előre felé.
-Nawarean Su... ez a nevem. Azért árulom el, hogy tudd kit keress ha megtanultál kérni, ha tudsz már úgy szólni a másikhoz mint emberhez s nem mint szolgádhoz...
*Vártam a lány reakcióját, bár szavakat nem igazán, inkább magát az arcot fürkésztem s azokat a gondolatokat amit az kivetít.
-Meg szeretnéd próbálni még egyszer?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Merilien Lumel'Auvrea
Vér elf
avatar

Hozzászólások száma : 335
Életkor : 730
Munkahely : Vérelfek vezetője, vérelf-hercegnő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2013-08-03, 10:46 pm


Aden


A férfi elég határozott, azonban meghallgatja, amit mondok és szerencsére nem is támad rám. Hiszen én letettem a fegyvert, azt hiszem, hogy nagyon undorítónak kellene lennie ahhoz, hogy ezek után megtámadjon. Elárulja, hogy nem mágus, amit annyira nem értek, hiszen akkor hogyan is tud varázspecsétet irányítani? Hogyan is tud megnémítani egy ilyen elfet, mint én? Ismét összeszorítja az öklét, éles elf füleim hallják a roppanásokat, de nem rezzenek tőle. Rossz ízületek, kellemetlen, főleg idősebb korára lesz rossz. De hogy nem rémít meg, az biztos. Ismét szóba hozza a pecsétet, én pedig sértődötten, felemelt állal nézek fel rá, düh csillan a szememben. Meg akar némítani? Hát tegye! De nem fogok megalázkodni egy ilyen senkiházi előtt, aki még arra sem képes, hogy harc és fizetség nélkül adjon egy útirányt. Mikor kimondja a szavakat, értem, ahogy ismét mázsás súly nehezedik a nyelvemre, a torkomra és habár nem próbálom ki, érzem, hogy ismét elvette a hangomat. Hát ez remek... Nem vagyok egy fecsegős elf, de azért szeretem a hangomat. És biztos vagyok benne, hogy más is. Nyitnám a számat, de inkább nem próbálkozom, nem akarom, hogy gúnyosan kinevessen. Hirtelen lép elém, én pedig felnézek rá. Figyelem minden izmának rezdülését, hallom, ahogy a szíve a vérét pumpálja és szinte érzem, ahogy a meleg folyadék száguld a testében, az ereiben. Mikor az államhoz ér, hagyom és lassan lehunyom a szememet és felsóhajtok. Mikor a csinos arcomat dicséri, hirtelen kinyitom a szememet és vörös szememben bujaság és vágy lángol, mely - hogyha tényleg férfi - biztosan hatással van rá is. Igyekszem nem elfintorodni a férfi szavaira, hanem csak izgatóan nézni rá. Ezzel már sok mindent értem el, és sejtem, hogy most is el fogok érni valamit. Lágyan megnyalom az ajkamat, ahogy a férfi hátrébb lép. Elárulja a nevét és elmeséli, hogy alázattal kérjem tőle a hangomat. Felvonom az egyik szépen ívelt szemöldökömet, és kecses léptekkel sétálok hozzá közelebb. Lassan felemelem az egyik ujjamat, lágyan és izgatóan végigsimítok az ajkamon, enyhén megnyalva az ujjamat, majd lassan a férfi ajkaira teszem azt, jelezve, hogy bizony van, amit megtennék, hogy visszakapjam a hangomat.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2013-08-04, 12:56 pm

*Nézem ahogy a lány reagál, elhúzom szám szélét arra amit látok, furcsának találom e nemesi viselkedést. Hagyom hogy közelebb jöjjön, tűröm a közeledését is. Bár ha szemembe pillant láthatja a jéghideg tekinteteket. Nem igazán találkozhatott még hozzám hasonlóval. A magam fajtát nem fogja a női báj, mi oly sok mást magához csalogat, s ez hozza rájuk a halált.
-Gondolod... hogy női bájaiddal hatni tudsz minden férfire? Alázatot kértem nem a testedet... furcsa egy jószág vagy te, hogy csak így ide dobnád magad.
*Megfogom a kezet ami nemrég hozzám ért, elkezdem megszorítani. Gonosz mosoly ül ki arcomon.
-Emberedre találtál aki még erre a felhívásra is nemet tud mondani. Nem vagyok egy kegyes teremtmény... senkinek sem adok semmit ingyen. Mindenért fizetni kell valamit.
*Felemelem másik kezem majd a lány füle mellé hajolok s halkan bele súgom.
-A pecsétet feloldom...
*Húzódok hátrébb a fülétől, majd kezem leengedem
-Megfizettél azért amit akarsz... A válaszom pedig nem. Nem tudom merre találod vagy merre keresd. De ha kell segíthetek... S talán pótolhatod a hiányt.
*Eleresztem másik kezét is majd várom a lány válaszát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Merilien Lumel'Auvrea
Vér elf
avatar

Hozzászólások száma : 335
Életkor : 730
Munkahely : Vérelfek vezetője, vérelf-hercegnő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2013-08-06, 9:07 pm

Aden


A férfi figyeli a mozdulataimat, és a szemébe nézve látom, hogy nála bizony még a csábítás sem jön be. Milyen furcsa, hogy erre a férfire semmi sem hat. Lehet, hogy nem is férfi? Vagy egyszerűen csak nem a nőket szereti? Lehet, biztosan van ilyen is. Lassú léptekkel sétálok közel hozzá, és habár magához enged és nem lép el, vagy nem lök el, a szavaival igencsak bánt és megszégyenít. Elkapja a kezemet és megpróbálja megszorítani, mire hirtelen ütöm arcon. Bizonyára nem fog tudni elhajolni előle, hogyha a kezemmel van elfoglalva. Dühösen rántom ki a kezemet a kezéből és lépek tőle távolabb. Szemem vörösen izzik, és tudom, hogy most lehet, hogy eljátszottam a lehetőséget, hogy visszakapjam a hangomat, de nem érdekel. Lehet, hogy gyakran folyamodom a testemhez, de nem vagyok valami közönséges kurtizán. A férfi kijelenti, hogy nála bizony mindenért fizetni kell. Undorodva fordítom el tőle a fejemet, és hogyha mégis feloldja a pecsétet - ami a pofon után kétszer sem biztos - akkor sem szólalok meg. Aden elárulja, hogy nem tudja, mit keresek, így egyszerűen csak sóhajtok egyet.
~Előbbi is végezhettünk volna... ~morgom magamban. Magamhoz intem a lovamat, határozottan ülök fel rá, a tokjába helyezve a kardomat, majd egyszerűen a férfi lába elé köpök és elvágtázok.

//Azt hiszem, részemről ennyi, hacsak nem vágsz a hátamba egy dárdát, vagy ilyesmi... :DKöszönöm a játékot! //



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nawarean

avatar

Hozzászólások száma : 1461
Életkor : 24

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2013-08-07, 12:20 am

*Tűröm a lány reakcióját, csak gúnyos mosoly követi azt. S igen a pecsétet még így is feloldom a lányon, kár lenne érte. Érdekes kis teremtménynek látom őt. Egyszerre dobna el mindent ami egy nemesnek fontos, s mégis oly magasan hordja az orrát. Mintha lenne miért magasra tenni a mércét. Hallom a sóhajt, elmosolyodok s megvárom míg a lány a lóra ül. Ahogy elém köp elönt a méreg, elkapom a kantárt s erőteljesen tartom. Felnézek a lányra, ábrázatom most semmi jót nem árul el.
- Egyszer még találkozni fogunk... talán korábban is mint gondolod.
*Engedem el a kantárt, majd hagyom had vezesse a sors. Előbb utóbb úgyis felkeresem még őt. S befejezzük még ezt.

/Köszönöm a játékot Smile /
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-02, 9:24 pm

// Mese: Sendel romjai közt //

- Még egy jel…csak még egy kell….
*A zöld köpenyes mágus szúrós kék pillantása a körülötte szerteszórt papírok között a már meggyújtott gyertyák fényében a hatalmas, fehér oszlopokra vetül.
Már hosszú hónapok óta táborozik Sendel mélyén, csak néha hagyja el ezt a helyet azért, hogy a környező falvakból újabb élelmet hozzon magának.
Sátrát egy élettelen, egykor hatalmas fa gyökerei mellett verte fel, amely nem messze áll a hatalmas, fehér oszlopoktól.


A rúnajeles írást tanulmányozza, már-már megszállottan, s talán azt hinné a halandó, hogy megfejtette, de – e pillanatban legalábbis – a megfejtés közel sem áll birtokában.
Seregnyi próbálkozás, s megannyi zsákutca után most ismét úgy érzi, talán jó úton halad.
A zöldköpenyes rend jele most is ott áll testére boruló köpenyén, s most is úgy tűnik, mintha a koszos, zöld köpeny lassan már nem is zöld, inkább szürke lenne.
Sendel nem a tisztaságáról híres.
Az írásra teszi kezét, s magában motyogva keríti elő utolsó jegyzeteit.
Szaporán emeli fel fejét, majd hajtja le ismét, ahogy az utat keresi a papírra vetett, s az oszlopokon álló jelek között.
Ha valaki közel lép hozzá, még azt sem észleli, annyira belemerül abba, amit épp végez.
Ám ha megérintik, avagy éppenséggel szólnak háta mögött, hát mondhatni meglepődik. Még hanyatt is vágódik a kövön az oszlopok körül, melyeket már tisztára sepert köpenye az ott töltött hosszú idő alatt.
Meglepetten mered az elé érkezőre, s ápolatlan őszesbarna szakállába morog csupán.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vogon Beebebrox
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 589
Életkor : 116
Munkahely : Rabszolgakereskedő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-02, 10:03 pm

Vogon egy még csodával határos módon épen maradt házban aludta az igazak álmát. Két napja érkezett. Hivatalosan azért, mert egy kétes üzlettársával ide beszéltek meg találkozót, aki egy igen csinos és egy másik kontinens gazdag úrhölgyét szerezte meg rabszolgának.
A nem hivatalos része még csak arra sem érdemes, hogy megemlítsem. Legfőképpen azért, mert szöges ellentétben van a hivatalos véleménnyel. Némi olyan kétség is vegyül ebbe, hogy a zöld köpenyesnek nem kell tudnia róla, elégedjen meg azzal, amit mindenkinek elmond szívesen.
A ház előtt egy elhaladó zaja ébresztette fel. Ebben az átkozott városban minden apró neszre felébred az elf. Kinézett az ablakon és a mágust látta az oszlopoknál.
~Franc essen bele! Jöhetne már Hakantog! Első dolgom lesz rávenni, hogy homályos körülmények között ez az ember is a rabszolgája legyen. Nem bízom meg senkibe, nem kell felesleges szemtanú se az árucseréről és... Kellenek azok a jegyzetek!
Amikor megláttam az egyik vándornál a vázlatot az oszlopokról, egy jel nagyon hasonlított ahhoz, ami a fény ünnepségén számból kivett papíron volt. Történt valami. És tudnom kell, hogy mi közöm ezekhez az ábrákhoz. Ezek után beszéltem Hakantoggal, hogy ide hozza a lányt tegnap este. Szükségem van fegyveresekre, ha üzletet ajánlok, jönnek anélkül, hogy felbérelném őket. De hol késnek?

Elhúzódott az ablaktól. A mágus tudta, hogy itt van, már beszélt vele. Kedves volt, bár egyikük sem kedvelte a helyzetet, hogy egy ilyen városban egy vadidegennel vannak együtt... De bele lehetett törődni. Kivette kaftájából a térképet, melyet még Valakirijtől kapott. A mágus kincse itt van valahol az oszlopok környékén. Ezért is kellett volna eredetileg a fegyveresek jelenléte. Ha ez a pojáca nem lenne itt, akkor a térkép minden bizonnyal hamarabb a titkos jelek megoldáshoz vezetné őt.
Lova nyerítését hallotta a távolból. Eltette az értékes ereklyét, melyet még mindig őrzött és kiment megnézni, mi zavarta meg Sauruszt.
~Valószínűleg Hakantog és az emberei. Ha még nem túl késő, ideje elintézni a mágust és felderíteni a kincs helyét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Markus de Berend

avatar

Hozzászólások száma : 64
Életkor : 14
Munkahely : Nincs

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-03, 6:37 pm

Bebotorkálok a város szívébe. Elvégre, hol lehet biztonságban az ember, ha nem a házak között? Már, ha elvesztette ugye a mágusát az úton. Pedig azt hittem, mestere vagyok az észrevétlen követésnek. Jobb lett volna, ha simán magával hoz, de szerinte túl veszélyes a város környéke. Azt meg se kérdezte, akarok-e ott maradni mindenesnek azoknál a fönnhordott orrúaknál. De hogy a fene vinné el, minek kellett az öregnek folyvást letérnie az útról. Mit neki úttalan utak! Olyan, mint egy kardfogú oroszlán, sehova se tart, mégis folyton vadászik. Mintha ez lenne az egész élete. Kár, hogy nem a szép asszonyokat kergeti! Pedig a lanuria nők a szépségükről híresek. Engem bezzeg egyik sem vesz komolyan. Túl fiatal vagyok, vagy túl kölyök arcú.
Na tessék, kőszívű asszonyok szépsége mutatós egy kőoszlopba faragva is. Vicces szobor, az arca egy része hiányzik, de a pisze orra ép. Odaugrok, vigyor ömlik el az arcomon. Máris a belső zsebembe kotorászok, még Menion határában találtam hófehér, hosszú farktollakat. Kiválóan elveszi a viszketést, vagy éppen irritál. Az embermagas női szobor orrához emelem a tollat, és megvakarom vele, aztán meg is csikizem a feje fölé emelt karja hajlatát, ami valami csoda folytán épen maradt. Egy darabig ez vicces, de aztán...sötétedik. Balál mágus nélkül nem olyan tréfás ez a hely.
Bagoly, ragadozómadarak vijjognak és huhognak. Valami zörög, gátlástalanul neszezve közeledik valami, vagy valaki. Még az is lehet, hogy többen jönnek. Meg nem várom! Előbb az oszlopok felé veszem az irányt, de ott is van valaki. Ijesztő, ahogy hajszál híján nekirohanok, s észre sem vesz. Milyen csudabogaraktól hemzseg a világ! Nem arról volt szó, hogy elhagyatott ez a hely? Nagy levegő...
- Adj' Isten! - Kurjantok a bal fülébe, ahogy a torkomon kifér. Meg se bír szólalni, de majd hanyatt esik. Én meg hasamat fogva szaladok el onnan kacagva. Tényleg bolond lehet szegény feje.
Végül a homályban egy randa, omló házba suhanok be, most már vigyázva, hogy gyorsan mozogjak, és a legkevesebb zajt csapjam. Hova a fenébe tűnt el az én mágusom? Benne van a pakliban, hogy reggelig nem látom, ha mégis lakott Sendel, tuti kívül marad a városon, mert utálja a sokaságot. Én meg mit nem adnék, ha tényleg sokaság lenne. Ehelyett az első emeleti ablakon kinézve a zöldmágust látom az oszlopoknál, és kivehetetlen alakú, mozgó foltokat a köves főutcán, imbolyogva közeledni. Az egyik szemközti ház ablakában mintha fény villanna, s kinézne egy alak. Micsoda stikli: biztos haramia tanyába csöppentem. Ha leszáll az éj, el kell húznom innen. Nem mintha félnék, de még véletlenül tolvajnak néznek, s lecsapják a drága kezeimet! Hol vagy ilyenkor Balál?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 395
Életkor : 128
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-03, 7:35 pm

Evolyran:
...Tetszett neki az ötlet. Nem is gondolta, hogy az isten újra ennyire segítőkész lesz. Már készült is a nagy köszönettel, aztán gondolta, hogy befut majd Hiswához, hogy elbúcsúzzon tőle, majd haza a családhoz, de Nibelon másképpen akarta.
Fehér fényözön ömlött rájuk, Aldótól még hallatszott pár szófoszlány, de pillanatokon belül már Lanurián találta magát Sendel városában, a romok között.*


Lanuria:
-Mi a véres pokol? Hol vagyok? Hol a hó? Hol a hideg? Ez nem Eronia!
*Nézett körül értetlenül.*
-Nibelon!!! Hogy fogom így megszerezni a tekercset? Azt sem tudom, hol vagyok! Hogy jutok el a hósárkányok szigetére?
*Lassan lenyugodva, újra körbetekintett, már amennyire szemei engedték a szürkületben. Nem is olyan messze, talán a város közepén, gyertyafényt pillantott meg és néhány alakot. Közelebb érve vette észre, hogy azok csak oszlopok, viszont egyiknek eléggé ember formája van, még ha nem is nagyon mozdul. Talán ő gyújthatta a gyertyát. Mivel eléggé információ híján volt a helyzete tekintetében, hamar el is döntötte, hogy odamegy hozzá és megérdeklődi egyáltalán Lanurián van-e. Már lépett is volna ki az utca sötétjéből, amikor oldalból megjelent egy kisebb teremtmény és végigrohanva az oszlopokig úgymond halálra ijesztette az ott álló köpenyes alakot, Aldot is alaposan meglepve fürge megjelenésével és ugyanolyan eltűnésével.*
~Miféle ördögfióka lehetett ez?~
*Kezdett már most elege lenni a helyből, határozottan lépett előre, célba véve a főteret, az ott álló zöldköpenyest, meg az oszlopait. Most már igazán tudni akarta hova került. Az sem elképzelhetetlen, hogy az istenség a pokolba küldte őt, megelégelve ama sok, életében elkövetett hibáit.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vogon Beebebrox
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 589
Életkor : 116
Munkahely : Rabszolgakereskedő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-06, 5:01 pm

Vogon komolyan fontolóra vette, hogy elvágja a nyakát a zöld bohócnak, de mire oda ért volna (sőt!, még az előtt, hogy ezt tényleg eldöntötte volna magában) valaki megzavarta. Egy kölyök surrant át az éjszakába a téren és egyenesen az oszlopok közt idétlenkedő alakhoz ment.
~Szuper! A tervet elvethetem, még mielőtt alaposabban átgondolhattam volna. Róka fogta csuka egyébként is. Ha Hanktogot rá akarom venni, hogy ez a jómadár is az eladandó portékák között legyen, akkor itt fog lenni akkor is, amikor a kincset keresem. De elég sokat érne valakinek egy mágus, ha fogságba esik.
Nem tetszik nekem ez az egész. Az embereimnek hűlt helye sincs, de már a második alak kószál itt. Ráadásul a kölyök lehet épp el akarta lopni a lovamat, azért nyerített!

* Az elmélkedését arról, hogy mennyire szokatlanul sűrűn lakott a város a halott volta ellenére újabb váratlan fordulat zavarta meg. Egy közeli házban villámok cikáztak, Vogon felismerte a mágia jelenlétét. De fogalma sem volt arról, hogy miféle varázslat lehet a hátterében. A sötét mágiát már elég jól ismerte. Annyira igen, hogy tudja, ez nem az volt. De jobbnak látta visszahúzódni a lakatlan házba, ahonnan az előbb egy lépést épp kitett.
~A kölyköt meg rábízom a sorsra. Köztünk, elfek között jóval nagyobb tisztelet él az idősek iránt. Többet érdemelne az a hóbortos, mint hogy rossz tréfák tárgya legyen. Ennél még a halál is jobb, amit én terveztem neki.
*Csendben várta meg a búvóhelyén az újabb fejleményeket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-07, 9:02 pm

// Mese: Sendel romjai közt //

*Kaland vágyamnak köszönhetően újból eljöttem a Sendel rom városába hátha találok valami értékes tárgyat a romok közt. De mindig jól közbe nézek, mert amikor itt voltam régebben meg kellet küzdenem néhány orkal és segítteem egy lánynak.
Egy kissé kis is ráz a hideg ettől a helytől, ezért tartom a kardomat és a buzogányomat a kezemimben nem lehetek ellégé résen ezen a helyen.
Már be sötétedet, amikor a főtéren fényeket láttok, amikor közelebb értem oszlopok között egy idős embert zöld köpenyben  láttam aki éppen az oszlopokat vizsgálta. ~Mit kereshet itt ez az ember?~ Kérdeztem magamtól és úgy döntöttem, hozzá hogy meg kérdezzem tőlem. El is indultam, amikor gyermek jelenik meg az zöld köpenyes mellett és jól rá ijjeszt majd gyorsan elfut.
elkezdek gyorsabban közeledni az öreg felé nem figyelek furcsa zajra ami egy rom közüljön és gyorsan rá kérdezek. -Jól van uram?- Közben elteszem a buzogányom, majd a szabad kezemet segítség nyújtásként kinyújtom a köpenyes felé. Közben egy újabb alak jelenik meg és úgy látom felénk közelít.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 395
Életkor : 128
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-07, 11:12 pm

*Sok minden történik, mire odaér a főtér közepére. A távolból lónyerítés hangzik fel, felvillan egy közeli háznak a belseje, mintha valaki, vagy valami egy pillanatra elárasztotta volna fénnyel az ablak felőli szobát. A gyerek, aki az előbb erre futott, sehol sincs, nem tudni hova fészkelte be magát, lehet nem is volt e világi teremtmény. S végül de nem utolsó sorban, megduplázódik a jelenlevők száma, az oszlopok körül, de nem Aldo jelenlétével, hanem már előtte ott terem egy másik férfi a köpenyes mágus mellett, segítő jobbját nyújtja neki.*
-Khmmm....Szép esténk van, nemdebár?....már a pokoli környezethez képest.
*Néz rájuk idegen tekintettel, s egész közel érve hozzájuk, lazán nekitámaszkodik az egyik oszlopnak.*
-Na, melyikőtök lesz szíves felvilágosítani, hogy mi ez a hely itten? Lanuria földje ez egyáltalán? Vagy valami álomba csöppentem? Habár azt nem hiszem, mert akkor két marcona alak helyett két bögyös elf állna előttem...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vogon Beebebrox
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 589
Életkor : 116
Munkahely : Rabszolgakereskedő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-08, 2:22 pm

A rabszolgakereskedőnek ismét megváltozott a viselkedése.
Nem egy katarzis vagy a Sors fordulata miatt, csupán elérkezettnek látta az idejét, hogy végre a helyzet irányítójává váljon. A neveletlen kölyök eltűnt, de felbukkant helyette két újabb lény az emberek soraiból. Elég sokan ahhoz, hogy legalább egy mellé álljon, ha valami baj történne.
Vogon nem tudta megmondani egyértelműen, hogy melyikük bír mágikus erővel, mert neki sosem fejlődött ki az érzéke a láthatatlan szálak érzékelésére. De annyit olvasott róluk, hogy tudja, bármivel is próbálkoznának, puszta erővel is megfékezhetőek. (A szellemeket kivéve, de ezek szerencsére nagyon messzinek tűnnek most.)
-Khmmm....Szép esténk van, nemdebár?....már a pokoli környezethez képest. Na, melyikőtök lesz szíves felvilágosítani, hogy mi ez a hely itten? Lanuria földje ez egyáltalán? Vagy valami álomba csöppentem? Habár azt nem hiszem, mert akkor két marcona alak helyett két bögyös elf állna előttem...
*A sötét elf ekkor lépett ki az ajtónyíláson újra, hogy felfedje magát az esti gyülekezetnek.
-Nagyon is Lanuriában van, jó uram! -kezdte hangos szóval- Shalom! Ez itt Sendel, a rom város. Egy csapatot várok, aki itt akart nyélbe ütni egy dolgot velem. Öröm a szívemnek, hogy a kihalt utcák szép lassan megtelnek újra élettel. Lehet, hogy eljövök még párszor erre szétnézni, hátha megtalálom a számításaimat veletek, helybéli lakosokkal.
Shalom Lothár! De régen láttalak már! Ha jól emlékszem... evolyrani nemes. Egy távoli, titokzatos kontinensről. Ha nem csal az emlékezetem, ígérted régebben, hogy mesélsz még az otthonodról
. -majd a zöld köpenyes felé fordult- Sajnálom, hogy a mai gyerekek ilyen neveletlenek. Jobb lesz, ha ma éjszaka nyitva tartjuk a szemünket. Van valami hír az oszlopokról? Annyit vizsgálta már, hogy nekem is kezdi fúrni az oldalam, hogy mi áll rajtuk.
*A belépő nem véletlen. Amikor rájött, hogy így vagy úgy, de talán mind a három alaknál esélye van arra, hogy magam mögé állítsa, feltette tétnek a viszonylagos láthatatlanságát, hogy ezzel is szövetségeseket nyerjen meg az elkövetkezendő rövid időre.
A vörös köpenyesnek -mindenki mást megelőzve- készségesen felvilágosítást adott. Az erős páncélba bújt ismerősét régi barátként köszöntötte, nem csak azért, hogy feszegesse, mennyire is bízhat abban, hogy mellé áll, ha valakiről kiderül, hogy ártani szándékozó bandita, de mostanában egyre gyakrabban foglalkoztatta őt a tenger... és ami azon túl van. De mellesleg idejének látta, hogy a már rég itt levő bolondból kiszedje végre, hogy mit tud... és mi az amit nem. Szívesen megkaparintotta volna a jegyzeteit, akár csak fél órára, hogy lemásolhassa. De minél többen érkeznek a halott városba, annál kevesebb esélyt látott már erre. Lehet, sokkal korábban kellett volna akcióba lépnie.
Ami viszont a legjobban reményekkel töltötte el, hogy véletlenül elkottyantotta, hogy hamarosan egy csapat érkezik az omladozó épületek közé, akik mindenképpen a barátai. Titkos elintézni valója van velük és ha értenek a szóból, akkor nem kell bonyolult szövetség kötésekkel bíbelődnie, hanem mind a hárman gyorsan el kívánják majd hagyni a várost, helyet adva neki még egy fontos dolog elintézésére.
Egy jó darabig nem hitt a térkép valódiságában, hiszen Valakirij megpróbálta megölni őt és Ramant. A fény ünnepe óta sokat töprengett azon, hogy a szájában talált papírfecni hogy került oda és mi állhat rajta. De amióta a vándor papírján észrevette ugyan azt a jelet, összeállt a kép. Ritalea szeszélyéből -vagy valami kézzelfoghatóbb magyarázat okán- amikor megszerezte az ősi Valakirij ereklyét, a sorsukat is megszerezte vele együtt. Ide köti őt valami és a különös nyelvhez. Ezért bukkant fel az életében a papírcetli is. Ha ki akarja küszöbölni az újabb váratlan eseményeket, hát legalább a kincset meg kell szereznie és a bolond tudását az oszlopokról...

/Bocsi, hogy állandóan írok!/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-09, 10:44 am

*Miközben várom az öreg reakcióját egy másik ember jelenik meg és megszólít minket. .-Khmmm....Szép esténk van, nemdebár?....már a pokoli környezethez képest. Na, melyikőtök lesz szíves felvilágosítani, hogy mi ez a hely itten? Lanuria földje ez egyáltalán? Vagy valami álomba csöppentem? Habár azt nem hiszem, mert akkor két marcona alak helyett két bögyös elf állna előttem... De mielőtt még megszólalhatnák egy újabb személy szólal akit felismerek, amikor a közel ér hozzánk. Az az átkozott rabszolga kereskedő aki megpróbált meg győzni, hogy segítsek néhány rabszolgát szerezni a parasztok közül akik megtámadtak minket. -Az Istenekre azt hittem soha többet nem találkozunk. És nem emlékszek arra, hogy bármikor is mesélek Evolyran-ról főleg nem egy rabszólga kereskedőnek.-
Válaszoltam Vogonnak gyorsan éskardomat is felé nyújtom megfélemlítéskent és ezzel mutatva, hogy nem kivánok ezzel a témával. Egy kissé az is zavar, hopgy azt mondta, hogy egy csapatra vár meg érzéseim szerint ez sose jelent jót, de lehet hogy csak én képzelem ígyjobb lesz, hogy ha még kerülöm a bajt.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 395
Életkor : 128
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-09, 12:39 pm

*Választ várva kérdésére hordozza tekintetét a zöld köpenyes mágusról a páncélos emberre, de végül egy harmadik személy nyugtatja meg, hogy valóban Lanurián van, egy lépéssel közelebb a célhoz. A kaftános, kafijjás alak tovább folytatja, túlságosan is nyájas szavakkal, de ezek már nem nyugtatják meg Aldot.*
~Egy csapatot vár? Egy ilyen helyen? Biztosan valami karitatív dolgot akarnak nyélbe ütni...~
*Szórakozik jót magában, majd a kaftános és az ember párbeszédét hallva még jobban kinyílnak szemei.*
~Lothár? Evolyrani? Annyi év Evolyranon és még is, soha nem futottunk össze...~
*Megakarta szólítani, amíg az elf a zöld köpenyeshez is intézett pár, szintén mézes-mázas szót, de az említett evolyrani nemes igencsak feldühödött a kaftános szavain, még kardot is húzott.*
-Rabszolgakereskedő? Akkor biztosan kiváló ember lehetsz. Én meg már szinte azt hittem, hogy egy csapat gyereket vársz ide, akiknek majd vicceket mesélsz...
*Próbálta feldobni a hangulatot. Lothár arca azonban ugyanolyan merev maradt. Két szavába került volna egy lefegyverző bűbáj, de jobban érdekelte, hogy mi alakul ki ebből, minthogy ilyen hamar véget vessen a mókának.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vogon Beebebrox
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 589
Életkor : 116
Munkahely : Rabszolgakereskedő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-09, 6:36 pm

A fiatal elfet meglepte, mikor Lothár kardot rántott. Oly lelkesen védte az emberek életét, akik a vérét akarták ontani.
~Megváltozott. Vagy csak annyi, hogy az elfek életére már ne vonatkoznak a szép eszmék? Amíg a két mágus kimarad a játékból meglátjuk, hogy életemet akarja-e venni.
*Közel ment a társasághoz, viszont jócskán a kard hatótávolságon kívül maradt. Bal kezét demonstratívan rátette az övén pihenő tőrére. Úgy sem azzal fog először vágni, viszont igyekezett megadni a kellő lehetőséget a nemesnek, hogy egy rövid nekifutás után akár el is érje. De kényelmesen messze, hogy az utolsó pillanatban váratlan keresztbe támadást indíthasson.
Igen sokan haltak már meg ettől a trükktől, szerette eltitkolni a kaftánja alá rejtett kardját.
Aldo megjegyzésére viszont úgy döntött, hogy egy őszinte választ ad.
-Igen. A nevem Vogon Beebebrox, a híres Beebebrox kereskedő családból. Becsületes rabszolga kereskedő a szakmám. De miért függ ez össze azzal, hogy kit várok? Te nem szöktél ki esténként, hogy elhagyatott házakban rémtörténeteket hallhass a többiekkel?
Ő Lothár, egy távoli kontinens nemes ura gazdag földdel.
-fordította oda a fejét a rá épp kardot szegezőre, majd Aldonak tovább folytatta- Becsület szavamra mondom, hogy tényleg csak gyerekekkel találkozom. Ha gondolod, megvárhatod őket te is itt. Talán mesélhetnél nekünk néhány rémtörténetet te magad is. Tapasztalt, sokat látott vándornak nézel ki.
*A kufár nem tért ki arra, hogy a sajátos elf neveltetéséből fakadóan miért tartja Hanktogékat gyerekeknek. De tény, hogy szeme sem rebbent, szavai pedig meglehetősen kedvesen csengtek. Ez az este már úgy is az ördögé, legalább kiprovokál egy ismerkedést a többiekkel, amíg el nem válik, mi is lesz a folytatás.
Nem is sejtette, hogy a várt rabszolganő a város másik részén épp vacsora után néz. Sem azt, hogy régi üzlettársával, Nawarean Adennel szemezget.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lothár Von Falkenhausen
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 225
Életkor : 34

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-09, 7:12 pm

*Még mindig Vogon felé nézek és kardomat rá tartom közben a fehér hajú alak megszólal. -Rabszolgakereskedő? Akkor biztosan kiváló ember lehetsz. Én meg már szinte azt hittem, hogy egy csapat gyereket vársz ide, akiknek majd vicceket mesélsz...
Úgy látszik probálja feldobni a hangulatott, de én nem nagyon röhögök, hanem továbbra is Vogonra mered a te kintetem. Vogon közben közelebjön és bemutatkozik a másik embernek és még vált néhány szót és azt mondja, hogy gyerekekkel találkozik.
Egy kis idő után megnyugszom és le eresztem a kardomat, de még a kezemben tartom, lehet hogy túlzásba vittem a kardal a dolgot hisszen ha jobban belegodolok azon a napon segített nekem kijutni a tömeg közül. -Sajnálom az előbbit Vogon, de ettől még mindig nem mondok semmit Evolyranról mástól kell információt szerezned!- Mondtam Vogonnak majd Aldo felé fordultam és megszólalók. -Elnézést, hogy nem mutatkoztamba eddig a nevem Lothár Von Falkenhausen, magában kit tisztelhetünk?- Mondtam gyorsan közben a zöld köpenyes felé fordulok és újból kinyújtom a kezemet.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 395
Életkor : 128
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-09, 7:31 pm

-Nem, én nem azért "szöktem ki", hogy rémtörténeteket hallhassak, hanem, hogy én magam legyek a rémtörténet.
*Felel meg Vogon kérdésére, visszaemlékezve a Fekete Lovagok táborában fiatal éveire, majd az azt követő hánytatott éveire.*
-...Amúgy meg Aldo. Aldo Barras.
*Mivel Vogon még mindig nem jött egészen közel, jobbját így csak az újonnan megismert evolyrani nemesnek, Lothárnak és a mágusnak nyújtotta.*
-Mesélnék én rémtörténeteket a "gyerekeknek", meg Evolyranról is neked, de sajnos*tette kezét sajnálkozóan a mellére* nincs, erre most időm. Kipihenem magam valamelyik távoli viskóban, és pár óra múlva indulok is tovább.
*Nem indult, nem ismerte a várost, nem tudta merre talál egy jobb állapotban levő házat, kicsit elgondolkodni látszott, de az is lehet, hogy még hallani akarta a zöld köpenyes szavait az oszlopok körüli tevékenységéről, amire az előbb az elf is rákérdezett.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-09, 9:25 pm

// Mese: Sendel romjai közt - Vogon, Markus, Lothár, Aldo //

*Derült égből villámcsapás! Így érkezett a vékony, és éppoly éles hang a fülébe a mágusnak.
Elneiros, a zöldköpenyesek rendjének tagja korántsem elegánsan vetődik meglepetésében hátára, s szakad is ki száján egy hangos ’hö’ a kemény földdel való találkozás közepette.
Annál lassabban tápászkodna fel, ha a semmiből előtte nem teremne egy fémpáncélba öltözött úriember.
Pillanatnyi habozás közepette markolja el a felé nyújtott kezet, s tápászkodik fel.
Hiába, nem mai ifjonc már, ám az eddigi évek tapasztalatának minden morzsáját beléfekteti ebbe az expedícióba.*
- Megjárja…hehh…ezek a mai fiatalok. Nem ismerik az idősebbek tiszteletét.
*Az előlépő elf kereskedőhöz már volt szerencséje, de a fehér hajú, vörös köpenyes mágushoz még nem. Némi bosszúságot jelent neki, hogy ennyire megszaporodtak itt a járó-kelő élőlények, miközben neki magányra van szüksége.*
- No-no…
*Jegyzi meg csendesen, tiltakozásképp, de nem megy bele jobban. Hagyja, az itt lévők hadd játsszák le egymás között kicsinyes ellentéteiket.
A beszélgetés akár még érdekes is lehetne a mágus számára, ha nem találna valami ettől is érdekesebbet. Ezek pedig azok a fenséges, magasba nyúló dolgok, amiért ide jött.
Így amikor a beszélgetés békésebb mederbe terelődik, hát visszatér ő is szeretett oszlopaihoz és a jegyzetekhez.
Felállása közben egyiket felmarkolta, amire akkor tenyerelt, midőn Markus a földre küldte csatakiáltásával.
Most arra vetül hitetlenkedő tekintete.*
- Hihetetlen…!
*Fojtja el magába a végét a gondolatnak. Odatérdepel az oszlopok egyikének aljához, majd ujját végighúzva azon, magában motyog.
Ismét a papírt emeli mellé, s ismét motyog, majd szinte gyermeki nevetésben tör ki.
Aztán újfent olvasásba kezd.*
- Ablihi ang sa mga gahong sa kalibutan!
*Első látásra nem történik semmi. Csend, s Elnerios várakozik türelmesen.
Aztán derengő, lilás árnyalatú tér jelenik meg az oszlopok, s a zöldköpenyes mágus körül, ki csillogó szemekkel emeli botját, ajkain mosollyal.
Közel ugrani hozzá már nem képes senki, a derengő térről, mint borsó a falról, úgy pattan vissza bármi.
A földben halk remegés fut végig.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vogon Beebebrox
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 589
Életkor : 116
Munkahely : Rabszolgakereskedő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-10, 6:05 pm

Vogon nem sokat forgolódik tovább Lothár kard rántásán.
-Ugyan! Hisz mi történt? -feleli mosolyogva.
*Számára vannak a dolgok, amik megtörténtek és nincsenek, amik nem. Semmi olyasmi nem történt, amit a lelkére kéne vennie. Közelebb lép, hogy ő is jobbját nyújtsa Aldonak és az evolyrani nemesnek. Viszont felfigyel a zöld mágus egy mondatára.
- Hihetetlen…!
*Minden figyelme ő rá szegeződik, miközben igyekszik rájönni, hogy mihez kapcsolódhat az, amit talált az öreg. Ekkor úgy tűnt neki, mintha varázsolna a fickó valamit.
-Ablihi ang sa mga gahong sa kalibutan!
* Hirtelen, mintha működébe jönnének az oszlopok és lila védőpajzs aktiválódna körülötte. A föld megremeg. A Beebebrox kezdi azt gyanítani, hogy a mágus valami ártó varázslatot csinált. A tapasztalatából kiindulva ezek legjobb megelőzése az, ha fültől fülig húzunk végig a kimondóján egy pengét. Hirtelen előre lendülve előkapja a rövid kardját a rejtekéből, hogy lesújtson vele, de a pajzsot nem tudja áttörni, így hamarosan Aldo és Lothár között repül el, megtapasztalva azt a ritka pillanatot, amikor az események alakulása megszünteti az egyébként általában meglévő összeköttetést a földdel.
Amint tud, már fel is pattan. És olyat tesz, amivel jóval ritkábban szokott kísérletezni.
- Ablihi ang sa mga gahong sa kalibutan!
*Megpróbált a szavak kimondása közben nagyon figyelni, hogy ne csak a nyelve utánozza az öreget, de a kisugárzása is hasonló legyen, hátha képes lemásolni azt, amit az előbb csinált.
~Mindenféle képen beszélnünk kell a mágussal. Ő jobban érti, hogy mi ez. És ha nem akar ártani nekünk, akkor akár hagyni is lehet a maga szórakozását csinálni.
-Hé, barát! Mi a fene ez?

Ez után óvatos kísérletet tesz arra, hogy lassan hozzá érjen a pajzshoz. De már tanulva az előbbi tapasztalatból nem azért, hogy fizikai erővel átüsse. Egyszerűen ki akarta tapasztalni, hogy hogyan reagál a varázsszavak leutánzására, illetve van-e esetleg rés rajta, amin be lehet jutni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1150

Character sheet
Nép: NJK
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-16, 2:20 pm

// Mese: Sendel romjai közt - Vogon, Aldo, Lothár, Markus //

*A zöldköpenyes meglepetten néz a rá kardot emelő elfre.
Még száját is eltátja meglepettségében. Hát ebben mesterkedett végig az a kofa?
Rabszolgák, hát persze!
Aztán látja azt is, midőn az elfet valamiféle erő hátralöki, s oly sebesen, hogy a páncélos nemes, s a vörösköpenyes között repül tova.
Hogy mily érdekes ez számára, elmondani sem lehet. Felpillant az oszlopokra, majd újra ki, ugyanis ő nem látja a pajzsot, mely továbbra is ott vibrál körülötte, s a két oly hőn rajongott oszlopok körül.*
- Hát ily szándékaid vannak, kereskedő? Azt hivém eddig, hogy kereskedni, emberekkel kereskedni szeretsz, ám ölni nem.
Szégyelld magad!
*Ám azért nem félkegyelmű Elneiros, midőn meghallja az elébb általa, tán enyhe-kis eltérő hangsúllyal ejtett szavakat a feltápászkodó szájából.
Úgy tűnik, a többi jelen lévő inkább csendes szemlélője a dolgoknak, ahogy a valahol a közelben bujkáló kölyök is, kinek hangjára kis híján szívszélhűdést kapott.
A remegés közben még tart, s csak lassacskán szűnik, ám helyébe más jelenik meg.
Mintha csupán a központ felé később érkeznének, apró, szárnyakon lebegő vörös szemek bújnak ki, mint árnyékok a romos falak közül.
Markus is talál egyet, mely egyenesen az orra hegyéig repül, s úgy bámul bele az ifjú szemeibe.
Ilyenek közelítenek Aldohoz, s Lothárhoz is, ám egyik sem lép fel támadólag.
Csak figyelnek, s leszakadni nem fognak.
Ha pengét mártanak beléjük, hangosan sisteregni kezd a fém, ám a szemekben nem esik bántódás. Ha menni készülnek, hát nyomban haladhatnak tovább, a szemek már engednek mindenkit mozogni a városban, noha, mint piócák, tapadnak a közvetlen környezetükhöz, s lebegnek a mozgó halandók nyomában.
Hamarosan egyre több szem lepi el a központot is, csapatostul róják a romokat, mintha felderítenék a helyszínt.
Elneiros az elf kérdésére megvonja beesett vállait.*
- Nem tudom…de tán megvan a rejtvény nyitja….
*Fordul vissza, cseppet sem törődve a többséggel, az oszlopokhoz, s lázasan csillogó szemei, remegő kezei jelzik felindultságát, izgalmát.
Úgy érzi, közel a célhoz. Egyesek szerint az istenek hagyták itt e két oszlopot, s rajta a furcsa írást, mások pedig egy rég letűnt világ utolsó emlékeiről suttognak.
Ám Elneirost jobban érdekli maga az írás, s annak tartalma.
Hát ujját futtatva gyűrött papiroson, ismét olvasni kezd.*
- Os byddwch yn agor y drws, erchyllterau deuant ...
*A romok között megjelenő állat azonban mindenkinek új lehet. Vörösen világító szemei mellett csak viselkedése más.




Nem messze Lothártól áll meg, s kezd el öklendezni, mire egy üveggolyóhoz hasonló tárgy kerül ki belsőjéből, gyomrának tartalmával együtt a földre. Ha hagyják, el is oson az árnyékok közé, ahogy érkezett.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Markus de Berend

avatar

Hozzászólások száma : 64
Életkor : 14
Munkahely : Nincs

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-16, 3:26 pm

// Mese: Sendel romjai közt - Mesélő, Idegen mágus, Aldo, Vogon, Lothar //

A szobrok között az idegenek pedig ölég hangosan beszélnek. Egyik-másik indulatos hangnemben, kissé talán antagonisztikusan, idegesen reagál a többi jövevényre, penge jellegzetes zaja kíséri.
De mit keresnek ezek itt? Valahogy ki kell jussak innen. A város határához közel lehet Balál. Innen mindenesetre mennem kell. Nincsenek jó előérzeteim ezekről. A keleties öltözetű fickó, meg a vitéz egyenesen túl veszélyesnek látszanak. A tudós mágus őrült lehet.
Egy normális van köztük, az-az őszhajú, vagy hogy mondják a fehér haját. Ha szükségem lesz rá, vagy bennrekedek ezektől a haramiáktól a város szívében reggelig, akkor tőle fogok segítséget kérni! Indulnom kéne lassan. De ki kell várnom az alkalmas pillanatot.
Az orrom megnyomódik a zsibbadt alkaromon. A fenébe, elaludtam...vagy mi.
Felkapom a fejem, de hátra is zuhanok az ablakpárkányon való támaszomból. Valaki egyenest a képembe bámul.
- Szent szar! - Szalad ki a számon.- Ki a fene vagy?
Alaposabban szemügyre veszem, könnyen megy, mert úgy követi az arcom vonalát közvetlen közelről, mintha hozzám lenne kötve. Egy szem az, nem valaki... A földön ülve meredten pislogok vele szembe. A kőpadlón omladék van valahonnan.
- Hogy került ez az izé ide?
Vajon mennyi idő telhetett el? Nem látom jelét, hogy közeledne a hajnal. Ez a kis izé nem ugrál, csak szálldos utánam, ahogy az ablakhoz visszalépek.
- Na...!- legyintek azért felé határozottan, venné csak észre, hogy útba van, de piszkosul.- Lássuk csak! Ó ne már! Ezeket még mindig itt eszi a rosseb a téren. Na, de legalább ott ácsorog az a szimpi varázsló is. Né' már, de nyugodtan ingatja a fejit!
A következőkben látom, ott köröttük is szálldosnak ezek a szárnyas kis egyszemű manók. Nincs mire várnom. Azonnal kirohanok a lépcsőhöz, a manó utánam. Leszaladok a lépcsőn, a kapuban torpanok meg, minden remeg. Omlik a falról a vakolat, omlanak a kövei is, a lépcsősor inog. Imbolygok, hogy hányinger jön rám. Ijedtségemben alig marad lélekjelenlétem, úgy teperek kifelé, hátrasandítva a házra, amilyen sebesen tudok. Nem akarok én meghalni egy rám zuhanó kőtől! Tipli van...Mégis fejbe csap egy kő, de épp csak új lendületet ad.
Tompán puffanok a méltóságteljes ősz mágus oldalában. Túl messzi szaladtam. ~ Gyáva vagy Markus! Gyáva kutya! Szedd össze magad!~
- Uppsz! Ezer bocsánat méltóságos uram!- Szalad ki a hízelkedő köszöntés a számon. Kihúzom magam, ha hagyja, megigazítom a derekamon az új kabátomat. Elegánsnak kell látszanom, ha jó benyomást akarok tenni erre a fickóra. Ahogy felemelem kellemes arcára a tekintetem, végre megérzem, hogy meleg folyik a homlokom fölül végig a szememen és az arcomon. Vékony vérsugár lehet. Nem érek rá törődni vele, karomat is csak felemelem, hogy ruhaujjammal töröljem le. Szerencsére a csinos kabátot nem éri ily nagy veszteség, mert jön a következő meglepetés. Le is engedem a kezem.
A szorosan mellettem lévő mágus láthatja csak, hogy előhúzok a kabát alól mindkét kezemmel egy-egy pengét, egy hosszabbat és egy rövidebbet. A kabát hajtókájánál keresztfogással tartom őket, és nem mozdulok egyenlőre. Várom a káoszt, mert mindig a legjobbkor érkezik.
A fekete kutya mintha a semmiből bukkant volna elő, a harcos mellett áll meg hányni.
- Jószagú ég! De gusztustalan. Mindjárt én is há...- Elharapom a mondatot. Nehezen veszem le elkerekedett szemem a golyóról, meg az egyéb ürülékről. Lassan ismét körbe, majd a vörösköpenyes mágusra tekintek. Megvillan a szemem. Észnél kell lennem. Ő a reményem. Mintegy magamtól kérdezem, de úgy tűnhet, hogy neki szólok nyeldesve: - Mi történik?

// Aldo Barrasnak: Majdhogynem a zsák a foltját... Még a gyilkos szándék, meg az érzéketlenség hiányzik. Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vogon Beebebrox
Sötét elf
avatar

Hozzászólások száma : 589
Életkor : 116
Munkahely : Rabszolgakereskedő

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-16, 5:13 pm

A sötét elf nem igazán haladt a pajzs gyengéjének a kitapasztalásával. Hirtelen felkapta a fejét.
-Hát ily szándékaid vannak, kereskedő? Azt hivém eddig, hogy kereskedni, emberekkel kereskedni szeretsz, ám ölni nem. 
Szégyelld magad!

-Ccccööccöööö... Inkább a te terveidről beszélgessünk! Csak szórakozásból rombolod le a várost vagy csak mellékes körülmény a mi megölésünkhöz? -szavait egyáltalán nem kérdőre vonóan mondta, inkább csak a bajsza alatt dörmögve. Így a kutatásban elmélyülő mágus nem is nagyon figyelhetett fel rájuk.
-Hé, barát! Mi a fene ez?
- Nem tudom…de tán megvan a rejtvény nyitja….
-Remek! -mondta hangosan, hogy újra csak pár szót maga elé dörmögve hozzá fűzzön- Olyat tanítottak neked, hogy nem kezdünk bele varázslatba, aminek nem tudjuk a végét?
*Figyelmét viszont repülő szemek kezdték el magukra vonni. Szép lassú mozdulatokkal kezdett el a kard végével kísérletezni velük, ami annyiban volt csak jó, hogy rájöjjön, reagál a tetteire. Könnyedén kikerülte a kardot.
Egy vöröslő szemű kutya ahogy Lothárhoz ért, hirtelen öklendezni kezdett. Egy golyó került elő a bendőjéből és a rabszolgakereskedő óvatosan hátrébb lépett, rábízva Lothárra, hogy felvegye a kapott ajándékot. Néha az oszlopok közzé a mágusra sandított, nem bízott meg benne egyáltalán. De jelen pillanatban nem sok mindent tudott tenni ez ellen.
Egészen addig, amíg egy kölyök egyenest bele nem szaladt Aldoba.
-Uppsz! Ezer bocsánat méltóságos uram!
-Óvatosan, kölyök! -majd Aldora pillantva folytatta- No, nem megmondtam, hogy egy gyerek fog érkezni? Csak tudnám, hogy a többiek hol maradnak!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aldo Barras
Vörösköpenyes
avatar

Hozzászólások száma : 395
Életkor : 128
Munkahely : Vándor

Character sheet
Nép: Külhoniak
TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   2014-03-19, 9:35 pm

*Szó szerint összerezzent a kisebb fölrengésre, de Vogon repülő körútja hamar mosolyt csalt az arcára. Aztán jöttek a szemek meg az öklendező világító szemű négylábú. Egyelőre egyik ellen sem lépett fel támadólag, de már keresgélte fejében a megfelelő varázsigéket, s egyik kezét kardja markolatára csúsztatta lassan. Közben az oszlopoknál álló mágus fura szavait lehetett hallani újra.*
-Mit habog már megint össze-vissza a zöldköpenyes?
*A kutya megjelenése előtt egy fél perccel valami az oldalának vágódik, szerencse, hogy előbb szegezte oda szemeit, mint a kardját. Méltóságos úrnak szólítja, amire Aldo önkénytelenül is elmosolyodik, utoljára akkor illették valamilyen magasztaló címmel, ilyen tiszteletteljes hangnemben, amikor vámpír nagyúr volt, de talán még akkor sem.
Aztán megjelenik az okádó eb.*
-Ha úgy érzed...csak menj tőlem távol.
*A kutyáról még mindig nem veszi le szemeit, úgy veti oda a gyereknek szavait, kit a rosszullét kerül.*
-De, megmondtad...lehetőleg szólj a többinek, hogy ne engem használjanak végállomásnak.
*Válaszol Vogonnak, majd újra a kölyökhöz fordul.*
-Mi történik? Hozd ide nekem azt a golyót és megmondom.
*Biztatja a gyereket a "munkára", ha csak Lothár meg nem előzi őt azzal, hogy felveszi a földről a gyomortartalommal bevont, csöpögő tárgyat.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: A Főtér   

Vissza az elejére Go down
 
A Főtér
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 17 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 11 ... 17  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Középvidék :: Sendel - A halott város-
Ugrás: