A Főtér

Tárgy: Re: A Főtér 2016-07-31, 6:48 pm

// Mese: Sárkánytánc //

*Győzelmükben rövid ideig örömködhettek csupán, ez még csak a kezdet volt. A járat folytatódott, s még a sárkányszemeket is meg kellett erőltetni ebben a mindent elnyelő sötétségben. Alamaise ismét fújhatott egyet, s egyelőre esze ágában sem volt ilyen hirtelen tovább indulni. Bár ereje lassan csörgedezett vissza belé, még mindig szüksége volt a pihenőre. Ráadásul egy merő vér volt, mely inkább származott mástól, mint saját magától. A nedvesség hozzátapasztotta ruháját testéhez, bepiszkította arcát, haját pedig tincsekbe tapasztotta. A vér és a verejték elviselhetetlen bűzét és ízét érezte, s alatta még mindig csúszott a talaj, hiszen talpán még mindig szenny borította, hiába húzta többször végig a szilárd padlón.

Nem vitatkozott Hossinnal, hanem helyeslően bólintott és karját kinyújtva Parath felé jelezte neki, hogy a kísértet szavát ezúttal szívlelje meg, hiszen vitathatatlanul több előnye van e helyen, mint nekik, két halandónak.
- Én magam is úgy hiszem, hogy jobb, ha először Hossin körbenéz. Nem tudhatjuk mi van idelent, és mit is őriznek annyira a katonák. Már ha őriznek, és nem csak bujkálnak ezek a férgek - mondta halkan ugyanúgy Parathnak, mint Hossinnak, majd leengedte kezét, és várt. A sötétben pusztán Parath sziluettjét látta ahhoz, hogy mimikáját is kivegye már nagyon meg kellett erőltetnie magát. Ám még mindig többet látott, mint bármelyik más ember látott volna. Hossin hollétét csak sejteni tudta a hang irányából, és szinte alig derengő testéből. Azonban utóbbiról azt is gondolhatta, hogy csak képzeli a világos foltot, mert annyira halvány volt.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc - Hossin, Alamaise, Nadia, Mitsuko, Furia//

*Parathnak nincs igazán szüksége Alamaise tanácsaira, hogy eldöntse, mikor mond helyes dolgot a kísértet. Büszkesége és dühe előbbre valók*
- Ez az első használható gondolat, mit felvetettél, árnyék! Menj, tedd hát a dolgod!
*A kísértet előrehaladta alatt az arany sárkány a falnak dőlve pihen. Ép kezét a fejével földre állított fejsze nyelén nyugtatja. Sötét van, ám nem erőlteti a fényt. Ellenben hallásában bízik, ha az ellenség közelít, azt hallani fogja, ha senki nem csap felesleges zajt.
Hossin észrevétlen haladhat előbbre, s ha kellően figyelmes, nem csak a csapdára lelhet rá, hanem az alagút folytatására is, mely tovább vezet a föld alatt. Néhol kissé magasabban, néhol mélyebben. Látszik, a nem most ásták, noha itt-ott láthatók a friss, hevenyészett munkálatok nyomai, ahogy a beomlott járatokat ismét járhatóvá tették.
Nem érhet a végére az útnak, hiába világítanak még bentebb a fáklyák. A fenti sárkányok támadásának robaja odalent csupán halk morajlásnak hat, ám a járatban lejjebb föld mágusokba botlik. Ha kockáztat, észrevehetik, s könnyen lehet, Hossinnak az lenne utolsó tette, mit e világon megtesz.

Nadia láncos lövése megrántja a sárkányt, s a földre kényszeríti. Még bele van akadva. Bár a ballista lövedékét kirántotta magából, a sebesülésből most is ömlik a vér.
A ballista körül megfagyott katonákat ugyan kiolvasztja az arany sárkány tüze, ám az életbe már nem hozza vissza őket. maradtak még, miként a nimfa is életben van még. A mellette lévő kampós fegyver kilövő szerkezete megvan még, s van ott egy kar. Tán azt meghúzva, a kampót láncostól vissza is rántja eredeti helyéhez. Egyik katona el is kiáltja magát, tán valamelyik társának, tán a nimfának, ki eddig is jól küzdött mellettük.*
- Húzd vissza a kampót!
*Ezt pedig a kék sárkánynak is meg kellene éreznie. Eközben a még élő katonák a kék sebét kezdik lőni, s hogy, hogy nem, az arany sárkány sebeit is célba veszik egy-egy rom fedezéke mögül előlépve.
Nem maradnak soká egy helyen, megtanulták már, hogy az egyenlő a halállal. A két sárkány vagy farkával, vagy mancsával, netán varázslattal esik neki előbbi fájdalmuk okozójának.
Ha a katona nincs már ott, akkor bizony csupán hűlt helyét pusztítják el, míg az íjász új irányból veheti célba az ellenséget.
Eközben odaér az ellenség, s erői előbb tűzzel, majd villámokkal, s aztán jéggel árasztják el a várost. Kész öngyilkosság ekkor a fedezékekből előbukkanni, s a sárkányhad odafentről kizárólag társaik közvetlen környezetét kíméli meg. Idővel tovább haladnak, majd északról visszafordulva ismét dél felé repülve pusztítják tovább a romokat, s azok védőit.

Mitsuko eközben rendületlenül bújik, halad délnek, s ismét közelebbről érezheti a kék sárkány jelenlétét. A támadás tüze őt is eléri, kénytelen fedezékbe bújni előle, hiszen a tűz igazán perzselő, a villámok olyanok, mintha vihar érné Sendelt, melyből a vakító fehéren cikázó istencsapások a földre érnek, majd a jég faggyal pusztítja tovább a felszínt.
Haladtában a sereg átrepül felette északnak, majd ismét elindul, s immáron délnek tart a város felett.
A kék sárkány ekkor érzi meg az elf jelenlétét, hiszen a mágia, mi jelzi a nő számára a sárkányt, visszafelé is érvényes. Nem térhet ki azonban az alakzatból, így csupán szemeit forgatja lefelé, s keresi a kék hajat.

Furia mindeközben odafentről kevéssé láthatja, miként mozdulnak meg odalent a csapatok, s egy részük miként araszol a város szélei felé. A még élő sárkányok közül azonban, kiket leküldött, akad olyan, ki odalent egy kihalt téren felveszi eredeti alakját, s felröppenve a magasba megviszi a csapatmozgásokról a hírt az ősi sárkánynak. Ki tudja, mit kezdhet az információval….?*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-08-02, 10:40 am

//Mese: Sárkánytánc//

A két sárkány sajnos minket pécézett ki magának, így erősen dobogó szívvel forgatom az agykerekeimet, hogy mit is csináljunk. Úgy tűnik, hogy habár meg tudtuk őket sebesíteni, ez közel sem elengedő ahhoz, hogy megöljük őket - vagy hogy legalább békén hagyjanak minket. Érzem a vesztem és habár ide-oda ugrálok, fedezékből fedezékbe, én is fáradok, és a mágiám is kezd fogyni. Jól jönne egy kis pihenő idő, hogy Ezrától segítséget kaphassak, egy gyors feltöltődő ima a természet istennőjéhez. Tudom, hogy lát, hogy segítene, ha kérném. Csak lenne rá idő...
Sajnos a jéggé fagyott társaim csakhamar felolvadnak és meg is égnek, egy egyszerű lehellettel elvesztett a város néhány védőt. Szomorú érzés, de jelenleg magammal kell foglalkoznom. Sokkal fontosabb vagyok, mint néhány katona, hiszen nekem küldetésem, célom van, és oda kell érnem. Jó lenne gyorsan szerezni egy lovat, ebben a felfordulásban talán észrevétlenül elhagyhatnám a várost. De vajon megtenném, ha lenne rá lehetőségem? Itt hagynám a védtelen embereket a sárkányokkal harcolni? Úgy vélem igen, hiszen nem akarok meghalni, már pedig az embereknek elég rosszul áll a szénája.
Az egyik romos ház mögé bújva fújok egy kicsit, majd kikukkantva még éppen látom, ahogy a két sebesült sárkány a ház felé indul, majd egyszerűen rám döntik a falakat. Döbbenten pislogok, és igyekszem olyan kicsire összehúzni magamat a földön, amennyire csak tudom és gyorsan kúszni kezdek kifelé. Ha szerencsém van, a nagy robajban és porban észrevétlen maradok, és el tudok kúszni egy másik közeli menedékig. Már ha nem nyomnak össze egyszerűen a falak... Gyorsan döntök: kell egy ló...

Tárgy: Re: A Főtér 2016-08-03, 10:40 am

*Némán suhanok végig a járaton lassan haladok felfedezem a terepet, hogy a sárkányok biztonságban haladhassanak. Majd hamarosan az utam végéhez érek. Elöttem mágusokat érzek, s itt megtorpanok.
~Nem jó ötlet tovább menni talán ha a falban közlekednék kissebb lenne az esély rá, hogy kiszúrják a jelenlétem...
*Ekkor egy hátra arcot teszek s vissza sietek a sarkanyokhoz. S amint oda érek nem húzom sokáig az időt.
- Csapdát állítottak, s nem sokkal messzebb viszont mágusok várnak rátok. Nem tudtam tovább menni Nehogy kiszúrják a jelenlétem. Szóval rajtatok áll az indulás viszont egy pihenés nem árthat nekem se. S talán jó ötlet lenne végre ellátni a sebedet Parath.

Tárgy: Re: A Főtér 2016-08-06, 8:35 pm

//Mese: Sárkánytánc//

*A kísértet visszatér, s Parath e pillanatban meghallgatja szavait, miként vélhetően Alamaise is megteszi ugyanezt.
Az arany hím elgondolkodva figyel. Sebére pillant.*
- E sebet már ellátta, csupán idő kell neki, hogy gyógyuljon. Azonban én sebesülten, s Alamaise fáradtan lehet, már kevés lenne áttörni a védelmet. Mondd, miféle csapda azt?
*Ha Hossin beszámol erről is, az arany hím ismét a sötétség felé pillant.*
- Te ki tudsz jutni, tudsz nekünk erősítést hozni. Mondd, hogy valami lényegest őriznek ott. Fegyvert, terveket, netán magát a vezérüket….Küldjenek még pár harcost, s lerendezzük mágusaikat, s levágjuk a kígyó fejét is!
*Ha a kísértet távozik, még a kék nőstényhez fordul.*
- E helyet még tartani tudjuk, ám fel kell készülnünk.

*A két sárkány elindul, és Nadiára dönti a romos falat. Harcostársai, nem tudván, hogy a nimfa túlélte-e a rombolást, heves támadást indítanak a sárkányok ellen. Több nyíl áll a sárkányok szárnyába, a hártyás, vékony részbe, hol sebezhetőbbek is.
Felordítanak fájdalmukban, s a kékbe akadt kampó e pillanatban megrántja a sárkányt. Az, tán nem hitte volna, hogy még felhasználható ellene, most meglepetten veszíti el egyensúlyát, s borul a földre. A robaj közepette megpróbál felegyenesedni, s noha minden erejét beveti, újabb katonák támadnak rá, miközben társaik az arany sárkánnyal bajlódnak.
Lándzsák repülnek, s egy mágus jelenik meg. Kezében fejsze. A teleport köde szürkén oszlik szét körülötte, miközben ő halált megvető bátorsággal ugrik a kék sárkány felé. Fejszéje különös fénnyel dereng, a sárkány azt hinné, ráolvastak….
Eközben a város felett Furia a csatát figyeli. A felszálló gőz és füst a romok jelentős részét takarja alatta, leginkább a mind fogyatkozó felszíni ellenállást követi figyelemmel, mígnem megérkezik hozzá az egyik, még élő felszíni sárkány.*
- Úrnőm! Odalent a kétlábúak jelentős csapatmozgásokat hajtanak végre. A romok takarásában mozognak, a városfalak irányába. Nem tudom, látod-e, de fontosnak tartottam közölni…
*A holló szemek a hírnökre villannak.*
- Térj vissza feladatodhoz! Jól tetted, hogy hírt hoztál….
*Furia tisztában van vele, hogy nem láthat mindent. A föld alá bújt ellenség rejtve tevékenykedik, s könnyen lehet, hogy épületek, romok, falak takarásában ólálkodik, hogy galád tervét véghez vigye.
A hatalmas, fekete test, egy villanással tűnik el az égről, s egy pillanattal később a romok között egy fekete bőrbe öltözött, meglehetősen szemrevaló teremtés jelenik meg.
Tán törékenynek tűnik, tán nem egy férfiú vágyát fel is keltheti, ám alábecsülni felelőtlenség volna.
Körbepillant, majd szemeit behunyva suttog el egy ősi igézetet.
Hamarosan megindul a város széle felé.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc - Alamaise, Hossin, Nadia, Mitsuko, Furia//

*Sendel főterének közelében, valahol, egy földalatti járatban, mit tán még Sendel első lakói vájtak, két sárkány, Alamaise, valamint Parath, s egy kísértet, Hossin pihen a sötétben. Körülöttük elesett katonák, kiket ők végeztek ki.
Előttük a Hossin által részben felderített szakasz sötétlik, melyben halálos csapda, s még odébb mágusok várják a sárkányokat.
Az arany hím a kísértetet kéri arra, hozzon erősítést Furiától, mert ők ketten lehetséges, nem lesznek elegen, s ha ily jól őrzik a járatot, annak oka kell, hogy legyen.
Ha a kísértet elindul megkeresni a fekete sárkányt, immáron nem az égen fog rálelni, ugyanis a romok között halad a város széle felé, hogy megfejtse a sendeli különös csapatmozgások okát.
Utóbbit, mint tudvalevő, egy a földre küldött sárkány jelentette neki nem is oly régen.

Nadia eközben a kék sárkány által lerombolt fal romjai közül szerencsésen jut ki. A kék sárkánynak, valamint az aranynak is kisebb gondjai s nagyobb e pillanatban annál, hogy a nimfát keresse.
A katonák hősies ellentámadásba mennek át ellenük, s sebeiket, sebezhetőbb pontjaikat igyekeznek eltalálni.
A nimfára bizonyára letekint Izra istenség, ám könnyen lehet, erőt inkább saját magából remélhet, ha fogait összeszorítva elszántan folytatja útját.
A két sárkány üvöltve igyekszik a katonákat megölni maga körül, s ehhez nem csupán nagy testi erejüket használják fel. Karmos mancsaik, farkuk, fogaik mind olyanok, mikkel nehezen veszik fel a harcot a kétlábúak.
Mégis, a kék, s az arany sárkány is újabb sebesüléseket szenved el, s e pillanatban nem sok esélyük lenne a levegőbe emelkedni. Fájó szárnyaikban lándzsák, s nyilak meredeznek, korábbi sebeik pedig tovább gyengítik őket.
Nadia lóra e pillanatban a Főtér közelében nemigen lelhet, inkább a város védettebb pincéiben találhat effélét, hová a katonák biztonságba helyezték őket.
A kék sárkány eközben a farkával csap a felé repülő, varázslattal megerősített fejszéjű mágus felé, s a farok azután passzírozza azt a földbe, miután a fejsze a hatalmas, kék nyak ütőerébe áll két pikkely között.
A vörös vér a messzeségbe spriccel, miközben a kék sárkány megkezdi haláltusáját.
Mindezt láthatja a nimfa is, ki tevékeny részese volt e sárkány földre kényszerítésében, s jelzés is lehet neki, tán nem is oly sebezhetetlenek e lények, mint gondolja.

Mitsuko immáron érezheti, hogy a kék sárkány, kire vadászna, odafent repül a sereggel hol északnak, hol délnek. Ő is tevékenyen vesz részt a harcban, miként társai. A kék hajú elf a fedezékből szemlélheti a csapások sorozatát, a tüzet, a vizet, a villámokat, melyekkel az ellenség pusztítja a várost, s annak védőit.
A sereg épp felette repül északnak, s pusztít, romolja a várost.
A kék sárkány is érzi meg az elf jelenlétét, hiszen a mágia, mi jelzi a nő számára a sárkányt, visszafelé is érvényes. Nem térhet ki azonban az alakzatból, így csupán szemeit forgatja lefelé, s keresi a kék hajat.

Furia, az ősi sárkány immáron kétlábú alakban halad a város széle felé, de nem elég gyors, noha igézete felfedi előtte a hozzá legközelebbi kétlábú osztag pozícióját.
Afelé indulhat el, midőn a mágusok a város szélein aktiválják a vezérkar által kiküldött csomagokat.
Sendel széleinek különböző pontjairól lilás fénycsóvák emelkednek a magasba, s ezek odafent, a város felett találkoznak. A sárkányok is felpillantanak, s láthatják, miként borul e lilás búra föléjük, melyből ezernyi fehéres-lilás elektromos kisülés csapódik le az alant repülő sárkányok védőpajzsaira. E pajzsok pedig áttörnek, nem állják a hirtelen csapásokat, főképp, miként alulra koncentrálták őket. A zárt sárkányhad e pillanatban alulról, felülről sebezhetővé válik, miközben a csapás, melyet mérnek rájuk, több százat teremt a romok közé a földre. Nem halnak bele, ám míg ocsúdnak, jó lehetőséget adnak a közeli kétlábú hadaknak.
A vezérkar terve beválik, noha a varázslat eddig tartott. Egyetlen, nagy erejű csapás volt, mit a sereg kis osztagai, az azok által kísért mágusok jó érzékkel aktiváltak a kellő időben. A sárkányok hada e pillanatban megzavarodottan, felbomlott alakzatban repül, s nem kevesen az általuk fellelhető kétlábú célpontokra támadnak feltörő dühükben, míg mások a földre kényszerült társakat próbálják ismét a levegőbe segíteni. Némi idő lesz, mire Darlath újfent rendezheti soraikat.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-08-13, 8:47 pm

//Mese: Sárkánytánc//

*Nadia mellett a kék sárkány, s a mágus végeznek egymással, ám ott van még egy, az arany sárkány. A repülés neki is kíméletlen fájdalommal járna, s noha tán képes lenne rá, társának halál dühét emeli még magasabbra. A kétlábúak fegyverei ellen máris beveti egyik fegyverét, s dühében kezdetnek varázslatot vet be.*
- Lig uitbarsting!
*Testéből mindenfelé fény tör elő, erős, vakító, mintha egy nap gyúlna a romok között.
A katonák bizonyára elvakulva kapják szemük elé kezüket, miközben az arany sárkány többet is levadász egymás után közülük.
Farkával csap agyon, mancsaival szaggat szét, fogai között roppant össze katonákat, mígnem megjelenik a lilás fény az égen. Ő a levegőben van, nem csap le rá, ami társaira, ám meglehetősen dühíti, ami a sárkányhaddal történik az égen.
Ordítás tör elő torkából, dühös, vad, olyan sebesült vadállaté, mely sajátjait félti.
Eközben Parath Alamaise mellett a falnak támaszkodik. Az idő neki dolgozik, sebe, melyet a nyíl ütött, lassan gyógyul, s a kék nősténynek is van ideje kipihenni magát.*
- Légy készen a harcra. Könnyen lehet, nem várják meg a kétlábúak, míg az erősítés megérkezik, s ránk támadnak. Pihenj addig.

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc - Nadia, Mitsuko, Furia, Alamaise//

*Sendel egyik föld alatti járatának mélyén két sárkány pihen. Egyikük sebesült, ő gyógyulását várja, másikuk csupán fáradt a harcban.
Kissé távolabb csapda vár rájuk, csapda, melyet a járatot őrző kétlábúak állítottak számukra.
Nem hallanak túl sokat a fenti történésekből, nem tudhatják, hogy testvéreik közül sokakat a földre kényszerített az emberi vezérkar által felállított varázslat.
Miképpen ezt, azt sem tudhatják, hogy Hossin, s az erősítés is épp emiatt késlekedik odafent.
Az emberi hadak hiába várják a csapda túloldalán a sárkányok érkezését, azok csak nem jönnek.
Vajon mit tesz Alamaise, s Parath, ha a kétlábú sereg lendül támadásba ellenük?

Nadia eközben a kék sárkány által lerombolt fal romjai közül szerencsésen jut ki. A kék sárkánynak, valamint az aranynak is kisebb gondja is nagyobb e pillanatban annál, hogy a nimfát keresse.
A katonák hősies ellentámadásba mennek át ellenük, s sebeiket, sebezhetőbb pontjaikat igyekeznek eltalálni.
A nimfára bizonyára letekint Izra istenség, ám könnyen lehet, erőt inkább saját magából remélhet, ha fogait összeszorítva elszántan folytatja útját.
A két sárkány üvöltve igyekszik a katonákat megölni maga körül, s ehhez nem csupán nagy testi erejüket használják fel. Karmos mancsaik, farkuk, fogaik mind olyanok, mikkel nehezen veszik fel a harcot a kétlábúak.
Mégis, a kék, s az arany sárkány is újabb sebesüléseket szenved el, s e pillanatban nem sok esélyük lenne a levegőbe emelkedni. Fájó szárnyaikban lándzsák, s nyilak meredeznek, korábbi sebeik pedig tovább gyengítik őket.
Nadia lóra e pillanatban a Főtér közelében nemigen lelhet, inkább a város védettebb pincéiben találhat effélét, hová a katonák biztonságba helyezték őket.
A kék sárkány eközben a farkával csap a felé repülő, varázslattal megerősített fejszéjű mágus felé, s a farok azután passzírozza azt a földbe, miután a fejsze a hatalmas, kék nyak ütőerébe áll két pikkely között.
A vörös vér a messzeségbe spriccel, miközben a kék sárkány megkezdi haláltusáját.
Mindezt láthatja a nimfa is, ki tevékeny részese volt e sárkány földre kényszerítésében, s jelzés is lehet neki, tán nem is oly sebezhetetlenek e lények, mint gondolja.
A magasban végrehajtott, hatalmas emberi varázslat hatására több sárkány is lezuhan a közelben, s ez alapjaiban változtat a dolgok állásán.
Az arany sárkány, miután megszabadul fényvarázslatának hála a katonáktól, inkább társai megsegítésére indul, így Nadiának is akadhat lehetősége, hogy menekülőre fogja, vagy, ha van benne oly nagy harci szellem, hát megtámadja valamelyik sebesült ellenséget.
Az arany sárkány dühös, csalódott ordítása eközben fel is hívja rá a figyelmet. A környező katonák, mágusok közül van olyan, ki épp emiatt a sebesült sárkányt tekinti célpontnak.

Mitsuko immáron érezheti, hogy a kék sárkány, kire vadászna, odafent repül a sereggel hol északnak, hol délnek. Ő is tevékenyen vesz részt a harcban, miként társai. A kék hajú elf a fedezékből szemlélheti a csapások sorozatát, a tüzet, a vizet, a villámokat, melyekkel az ellenség pusztítja a várost, s annak védőit.
A sereg épp felette repül északnak, s pusztít, romolja a várost.
Az emberi varázslat után ez a kék sárkány is a földre kerül, noha nem épp a kék hajú elf közelében. Kábán próbálja összeszedni magát, miközben a ház külső falai még rejtik a kétlábúak sárkányokra vadászó csapatai elől.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-08-20, 10:20 am

//Mese: Sárkánytánc//

A két sárkányt sikerült igazán jól megsebesítenünk a katonák segítségével. Kezdek rájönni, hogy ezek a lények talán nem is olyan sebezhetetlenek, mint ahogy eleinte gondoltam. Minden esetre a saját életemet fontosabbnak tartom, mint a katonákét. Nem szeretnék itt meghalni, nem szeretném, hogyha az élettelem testemet egy sárkány taposná össze, halott csontjaimat porrá zúzná, mert éppen harcol valaki mással. Így hát arra adom a fejem, hogy keresek egy lovat, amivel kicsit megkerülve, kikerülve a harcos csapatokat elhagyhatom a halott város területét és folyathatom a küldetésemet Mardan felé.
Kicsit arrébb futok, rejtekhelyemet nem fedve fel és igyekszem elkerülni a rám dőlő romokat, vagy éppen a lángcsóvákat. Lágy porfelhőt idézek magam köré, hogy rejtse alakomat, és amint kicsit távolabb jutok a Főtértől, el is tüntetem rejtekemet. Az egyik katonától kérek információt, hogy hol találhatok lovakat. Kicsit furcsa arckifejezéssel, de válaszol nekem, mutatva az irányt az egyik pincébe. Nem tétovázok, gyors mozdulattal futok a pince felé, amit igyekszem felnyitni, remélve, hogy nem zárták le túlságosan. Lesietek a lépcsőn, majd felkapok egy fáklyát és a folyosón haladva igyekszem a lovak illatát, érzéseit és állati lényüket követni.

Tárgy: Re: A Főtér 2016-08-20, 1:58 pm

//Sárkánytánc//

*Haladtam rendületlenül. Mint egy holdkóros, kik csak mennek, és bármi szót ejtesz feléjük, mintha meg se hallották volna, mennek tovább. Éreztem. hogy itt van, valahol itt, és csak a lábam vitt előre ész nélkül. Éreztem a körülöttem lévő csatát, ahogy szívek gyorsulnak fel a csata erejétől, fontosságától, de azt is, ahogy az életet biztosító dobbanásai állnak meg egy-egy támadás sikertelen kivédését követően.*
- Fedezékbe!
* Hallom meg a kiáltást és kis szerencsével érem csak el az egyik ferde romot, ami alá beférek mielőtt egy víz alapú támadás elérne. Amint megúsztuk többnyire szárazon a nyakunkba kapott jeges vizet, mindenki ugrik elő és támad tovább az ellenség felé. Megpróbálom hasznossá tenni magam, ha már adatott víz ami a tűz ellen jó, így a következőkben érkező tűz támadást ha már ismét fedezékben, de egy plusz víz burokkal forróság érzet nélkül túlélünk.
A hátam folyamatosan lüktetett, hol gyengédebben, hol erősebben. Kétség kívül tudtam, hogy itt van, és csak idő kérdése, hogy Ő is észre vegyen engem.
Fent lehetett a többi sárkány között, de nem viselkedhettem tovább úgy, mint egy holdkóros, így hát épp itt volt az ideje aktívabban részt venni és nem csak védekezni.*
~Csak reménykedhetem, hogy azért annyira nem rozsdásodtam be
*Gondoltam, majd nagy levegőt véve csatlakoztam földön harcoló társaimhoz. Elmormolva néhány elemi varázserővel bíró szót felkészültem, így egy-egy hozzánk közelebb merészkedő sárkányt egy határozott felfelé ívelő karmozdulattal a még a föld mélyében rejlő régi növények gyökerei kerestek utat maguknak és törtek a felszínre, majd a kezem ívét követve nyílként értek a sárkányhoz, de eredményét már nem vártam meg. A következő vörös sárkányt már egy víz támadással próbáltam elérni, így megpördülve magam körül kezeimmel magam után húztam, s gyűjtöttem az előző csapásokból keletkezett vizet, s utána küldtem.*
~ Itt van!
*Jött a felismerés, ahogy nem is olyan messze tőlem egy kék sárkányt láttam a földre zuhanni.*
~ Elkaplak Kék Sárkány!
*Mondtam, majd felkészültem arra, hogy előhívjam magamból az erőt.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-08-21, 6:23 pm

/Legyetek Szívesek törölni légyszi rossz helyre írtam/

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc - Alamaise, Mitsuko, Nadia//

*A város romos falai között egy nimfa oson a porban, füstben, gőzben. Maga mögött hagyta a katonákat, kikkel nem is oly régen még együtt küzdöttek a két sárkány ellen.
E két sárkány közül immáron csak egyik maradt, s az is mással van elfoglalva, nem Nadiával.
A katona, kitől útbaigazítást kér, nem tudja elképzelni, mire is kell egy nimfának ezen csata kellős közepén egy ló.
A harc bizony nem kedvez a lovas hadműveleteknek, s a romokkal, hullákkal hintett utcák sem.
Minden esetre megadja a kért felvilágosítást, így a nimfa hamarosan egy pincében halad lefelé a lovakért. Az állatokat meg is leli, kikötve, a mély pincében.
Ott azért akad világítás, két fáklya fénye ad némi világot a lovaknak.
Meglepetten horkantanak, érzik az idegen illatot, s tán a lány még válogatni is kezdene, midőn két katona áll elé. Mindketten a lovak őrzését kaptál feladatul, hisz ki tudja, mi mindenben nem mesterkedhet az ellenség, s emellett még a benti állatokra is felügyelnek, ha netán megriadnának az ellenség támadásaitól.*
- Mit keresel verinol lovainál, nimfa?
*Kérdi egyikük nem túl barátságosan, míg társa leplezetlen csodálattal szemléli a szépséges nimfát. Ő még életében nem látott effélét, ám jól láthatóan máris vágyakozik a delejes szépségű nőre.

Mitsuko támadásai a társaik védelmére kelő sárkányok ellen nem kifejezetten hatásosak. A gyökerekből keletkezett nyíl nem elegendő áttörni a sárkány kemény pikkelyeit, s a víz, mellyel a vörös sárkányt támadja, arra elég, hogy megbillentse azt a levegőben, mielőtt körbenézve, s nem látva támadóját, tovább száll, hogy csatlakozzon társaihoz.
Mitsuko jól láthatja, hogyan keresik a kisebb csapatokba szerveződő sárkányok a levegőben lezuhant társaikat, noha azt már nem láthatja, hogy mit tesznek, midőn rájuk lelnek.
E sárkányok ugyanis tűzzel, s fizikai segítséggel mentik a menthetőt.
Mitsuko ellenfele még nem kapott segítséget, ám elméje pillanatról pillanatra tisztul, s a varázslat, s a zuhanás keltette fájdalom is lassan múlik izmaiból. Nem oly sok időre van szüksége, míg újra harcképes állapotba kerül. A kék hajú elfnek igyekeznie kell, ha még össze akar csapni vele ezen állapotában.
Erre van esélye is, ha ösztöneit követi, s igyekszik közben kikerülni az ellenség szórványos támadásait.

Sendel egyik földalatti járatának mélyén két sárkány pihen. Egyikük sebesült, ő gyógyulását várja, másikuk csupán fáradt a harcban. A gyógyulás, hála a sárkány varázslatának, alakulóban, miként Alamaise is érezheti, lassan visszatér belé az erő.
Kissé távolabb csapda vár rájuk, csapda, melyet a járatot őrző kétlábúak állítottak számukra.
Nem hallanak túl sokat a fenti történésekből, nem tudhatják, hogy testvéreik közül sokakat a földre kényszerített az emberi vezérkar által felállított varázslat.
Miképpen ezt, azt sem tudhatják, hogy Hossin, s az erősítés is épp emiatt késlekedik odafent.
Az emberi hadak hiába várják a csapda túloldalán a sárkányok érkezését, azok csak nem jönnek.
Vajon mit tesz Alamaise, s Parath, ha a kétlábú sereg lendül támadásba ellenük?*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-08-29, 5:23 pm

* Sietősen vissza érek, egy szellemnek nem nehéz a láthatatlan közlekedés s ahogy alakom feldereng rögvest meg is szólalok.
- Alameiy , Parath az úrnő ahogy tud segítséget küld hozzánk. Nekem kell majd jeleznem szóval a bejárat előtt leszek, pár méter magasban. Ha segítség kell találjátok meg a módját hogy üzenjetek nekem s rögvest ide sietek. Addig viszont saját belatasotok szerint cselekedjetek. Indulok nem tudom mikor indul meg az erősítés. Kitartást....
* S ha semmi egyéb nem kerül a szájakra kilebegek a falon keresztül ahonnét jöttem.

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc - Hossin, Nadia, Mitsuko//

*Hossin megérkezik a föld alatt húzódó járatban pihenő két sárkányhoz. Azok állapota szépen javul, s immáron könnyen lehet, ismét komoly ellenfelei lesznek a kétlábú seregnek, mely odalent fészkelte be magát. Kissé távolabb csapda vár rájuk, csapda, melyet a járatot őrző kétlábúak állítottak számukra.
Nem hallanak túl sokat a fenti történésekből, nem tudhatják, hogy testvéreik közül sokakat a földre kényszerített az emberi vezérkar által felállított varázslat, s erről a kísértet sem tájékoztatja őket.
A járat belsőbb részeiben azonban az emberi csapatok megunják a várakozást. Óvatosan indulnak meg, hogy minél közelebb jussanak a sötétben a sárkányokhoz. Nem okulnak társaik korábbi tettéből, hiszen ismét a sötétséget igyekeznek kihasználni. Úgy gondolkodnak, hogy az ellenségnek fény kellhet ahhoz, hogy harcoljon.
Ha megpillantják a két sárkány alakját, rögvest lándzsáikkal böknek feléjük. Az tervük, hogy mielőtt az igazi csata megkezdődne, máris véget vetnek neki, felnyársalva a két ellenséges harcost.

Mitsuko támadásai a társaik védelmére kelő sárkányok ellen nem kifejezetten hatásosak. A gyökerekből keletkezett nyíl nem elegendő áttörni a sárkány kemény pikkelyeit, s a víz, mellyel a vörös sárkányt támadja, arra elég, hogy megbillentse azt a levegőben, mielőtt körbenézve, s nem látva támadóját, tovább száll, hogy csatlakozzon társaihoz.
Mitsuko jól láthatja, hogyan keresik a kisebb csapatokba szerveződő sárkányok a levegőben lezuhant társaikat, noha azt már nem láthatja, hogy mit tesznek, midőn rájuk lelnek.
E sárkányok ugyanis tűzzel, s fizikai segítséggel mentik a menthetőt.
Mitsuko ellenfele még nem kapott segítséget, ám elméje pillanatról pillanatra tisztul, s a varázslat, s a zuhanás keltette fájdalom is lassan múlik izmaiból. Nem oly sok időre van szüksége, míg újra harcképes állapotba kerül. A kék hajú elf késlekedése azonban sietteti, hogy mire megtalálná ősi ellenségét, az visszanyeri korábbi formáját. Jól halad ezen úton, s csakhamar ismét felemelkedik a magasba.

A város romos falai között Nadia oson a porban, füstben, gőzben. Maga mögött hagyta a katonákat, kikkel nem is oly régen még együtt küzdöttek a két sárkány ellen.
E két sárkány közül immáron csak egyik maradt, s az is mással van elfoglalva, nem Nadiával.
A katona, kitől útbaigazítást kér, nem tudja elképzelni, mire is kell egy nimfának ezen csata kellős közepén egy ló.
A harc bizony nem kedvez a lovas hadműveleteknek, s a romokkal, hullákkal hintett utcák sem.
Minden esetre megadja a kért felvilágosítást, így a nimfa hamarosan egy pincében halad lefelé a lovakért. Az állatokat meg is leli, kikötve, a mély pincében.
Ott azért akad világítás, két fáklya fénye ad némi világot a lovaknak.
Meglepetten horkantanak, érzik az idegen illatot, s tán a lány még válogatni is kezdene, midőn két katona áll elé. Mindketten a lovak őrzését kaptál feladatul, hisz ki tudja, mi mindenben nem mesterkedhet az ellenség, s emellett még a benti állatokra is felügyelnek, ha netán megriadnának az ellenség támadásaitól.*
- Mit keresel verinol lovainál, nimfa?
*Kérdi egyikük nem túl barátságosan, míg társa leplezetlen csodálattal szemléli a szépséges nimfát. Ő még életében nem látott effélét, ám jól láthatóan máris vágyakozik a delejes szépségű nőre.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-09-03, 3:29 pm

// mese: Sárkánytánc //

*Támadásom sikertelenségét látva kicsit felhúzom magam, nem is azért mert nem sikerült megsebeznem a sárkányt, hanem mert hogy gondolhattam volna hogy egy páncélként működő pikkely rétegen bármiféle nagyobb sérülést tud okozni a támadásom.
~Ennyi évvel a hátam mögött hogy lehetek ennyire ostoba..
Gondolom magamban miközben egy felénk érkező támadás elöl fedezékbe vonulunk.
~Sietnem kell, hogy elkapjam a sárkányt!!
Nem is tétovázom sokáig, ismételten érzékeimre hagyatkozva megindulók a sárkány felé. útközben összeszedek egy kettőt a földön heverő, jobb napokat látott nyílvesszőt , s míg kezemben tartom őket, haladva a helyes irányba, kikerülve az éppen harcolókat halk mormolás közepette a tört és sérült nyílvesszőket megerősítem, remélve, hogy elég masszív lesz ahhoz, hogy sebet ejtsen.
végezetül bal kezemmel felkapok egy elesett embertől egy egyszerü íjat mely ezek után a kezemben kezd kicsit átformálódni. az egyszerű ívet leíró íj halk recsegéssel kezd megváltozni. az íj közepétől, ahol kezemben tartom megindul egy új ív, majd egy pontnál ennél meredekebb szöget vesz fel, míg végül át nem fordul az ellentétes irányba. indák fonódnak bele szorosan az íj teljes hosszán, szabadon hagyva a kezem felett.
Mire ez a változás végbe megy már meg is tekintem az ismerős kék szint, s bár legyen más sárkánynak is ugyan ezen színe, felismerem melyikhez tapad a családom vére. elrugaszkodva a földtől egy magasabb pontra érkezem. s aki ezt a mozdulatot látta, elfoghatta egy furcsa érzés, feltűnhet neki, hogy egy ugrással ez a magasság nem hidalható át. szemük nem káprázott, csupán a sorsomnak köszönhető repülés az mit láthattak a mozdulat során.
Amint lábam szilárd talajt ért máris egy nyílvessző pihent meg egy pillanatra az irányt mutató ujjamon, majd már száguldott is a sárkány szeme felé. de nem vártam meg a becsapódást máris küldtem neki a következőt szárnyának és hátának hajlatába.*
- Ha nem is most foglak megölni, de egy életre megsebeztek
*kiáltottam dühből s a hátamon lévő fájdalom felerősödve átcsapott egy bizsergésbe. nagy fény kíséretében törtek elő szárnyai, melynek remélhetőleg az ide tekintő sárkányok szeme egy kicsit elhomályosult.*

( valahogy nem tudom elkapni a mese fonalát, már rég nem emlékszem mit szabad és mit nem Very Happy

)

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc - Mitsuko, Hossin, Alamaise, Nadia//

*Hossin megérkezik a föld alatt húzódó járatban pihenő két sárkányhoz. Alamaise, és Parath állapota szépen javul, s immáron könnyen lehet, ismét komoly ellenfelei lesznek a kétlábú seregnek, mely odalent fészkelte be magát. Kissé távolabb csapda vár rájuk, csapda, melyet a járatot őrző kétlábúak állítottak számukra.
Nem hallanak túl sokat a fenti történésekből, nem tudhatják, hogy testvéreik közül sokakat a földre kényszerített az emberi vezérkar által felállított varázslat, s erről a kísértet sem tájékoztatja őket.
A járat belsőbb részeiben azonban az emberi csapatok megunják a várakozást. Óvatosan indulnak meg, hogy minél közelebb jussanak a sötétben a sárkányokhoz. Nem okulnak társaik korábbi tettéből, hiszen ismét a sötétséget igyekeznek kihasználni. Úgy gondolkodnak, hogy az ellenségnek fény kellhet ahhoz, hogy harcoljon. Pajzsokból állítanak fel falat, annak rései között hegyes lándzsák figyelnek, hátuk mögött pedig íjász, s mellette egy mágus várja a bevetést.
Ha megpillantják a két sárkány alakját, rögvest lándzsáikkal böknek feléjük. Az tervük, hogy mielőtt az igazi csata megkezdődne, máris véget vetnek neki, felnyársalva a két ellenséges harcost.
Ha Hossin létrehozta a lilás fénycsóvát, az nem csupán a sárkányok figyelmét hívja fel a járatra, hanem az emberi hadét is, mely nem kívánta a lejáratot az ellenség számára láthatóvá tenni.
Katonák indulnak el felderíteni a fény forrását.

Mitsuko tovább halad a kék sárkány felé. Az még mindig fejét rázogatja, s inkább kivár, míg tisztul látása, s múlik fájdalma. Hamarosan újra a magasba emelkedhet majd, s ez az, mit egyre jobban áhít.
A kék elf felkészül az összecsapásra. Törött nyílvesszőkből, elesett katonától szerzett íj átalakításából igyekszik ütőképes fegyvert készíteni ősi ellensége ellen.
Mitsuko mágiája, mely magasba repteti őt, érzékelhetővé válik a még mindig pihenő kék sárkány számára.
Halkan felmorranva nyitja ki szemeit, s kémlel körbe. Romok között heverő testének csapódik az első lövés. A nyíl szemét sebzi meg, s a kék sárkány felüvölt fájdalmában. A második nyíl a hátába csapódik. Ez utóbbi nem okoz akkora fájdalmat, noha hála Mitsuko mágiájának, megerősödve csapódik be. A kék sárkány felhördülve kapja ki szeméből a nyilat mancsával, s fordul hátra a fényesség felé.
Mancsával a földre csap, s jégfal fut végig a messzeségbe. A sárkányhadsereg korábbi támadásaiból maradt épp elég pára, s nedvesség a köveken, s a levegőben, miből kifagyhat a jég. S e jég most a szárnyait fényességgel elővarázsoló kék elf felé siet. Ha nem változtat helyet, az orom maga is jégbe borul, s Mitsuko lába úgyszintén odafagy.
A kék sárkány jókora vízgömböt lő ki a tünde felé. A két nyíl érkezése pontosan elárulta az irányt, hol kell keresnie a merénylőt, s a szag maga is árulkodott, miként saját átka is, melyet réges-régen helyezett a nőre.
Ha Mitsuko a magasba emelkedik, A vízgömb eltalálja, s magával is sodorja őt.

Nadia megtalálja a keresett lovakat, kikötve, a mély pincében.
Ott azért akad világítás, két fáklya fénye ad némi világot a lovaknak.
Meglepetten horkantanak, érzik az idegen illatot, s tán a lány még válogatni is kezdene, midőn két katona áll elé. Mindketten a lovak őrzését kaptál feladatul, hisz ki tudja, mi mindenben nem mesterkedhet az ellenség, s emellett még a benti állatokra is felügyelnek, ha netán megriadnának az ellenség támadásaitól.*
- Mit keresel verinol lovainál, nimfa?
*Kérdi egyikük nem túl barátságosan, míg társa leplezetlen csodálattal szemléli a szépséges nimfát. Ő még életében nem látott effélét, ám jól láthatóan máris vágyakozik a delejes szépségű nőre.
Az első katona azonban, miután a nimfa késlekedik válaszolni, kardjának hegyét szegezi Nadia torkának.*
- Ne bántsd, hiszen oly gyönyörű!
*Szól a háta mögött társa.*
- Megdelejezett ez téged, komám! Gyanús, hadseregünk lovaira ácsingózik, s én bizony nem adom neki őket! Ezen lovak még kellhetnek a verinoli harcosoknak!*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc - Mitsuko, Hossin Alamaise, Nadia - nem írt senki, így kénytelen voltam kicsit tovább vinni mindenki szálát. Még van lehetőségetek alakítani rajta //

*Hossin megérkezik a föld alatt húzódó járatban pihenő két sárkányhoz. Alamaise, és Parath állapota szépen javul, s immáron könnyen lehet, ismét komoly ellenfelei lesznek a kétlábú seregnek, mely odalent fészkelte be magát. Kissé távolabb csapda vár rájuk, csapda, melyet a járatot őrző kétlábúak állítottak számukra.
Nem hallanak túl sokat a fenti történésekből, nem tudhatják, hogy testvéreik közül sokakat a földre kényszerített az emberi vezérkar által felállított varázslat, s erről a kísértet sem tájékoztatja őket.
A járat belsőbb részeiben azonban az emberi csapatok megunják a várakozást. Óvatosan indulnak meg, hogy minél közelebb jussanak a sötétben a sárkányokhoz. Nem okulnak társaik korábbi tettéből, hiszen ismét a sötétséget igyekeznek kihasználni. Úgy gondolkodnak, hogy az ellenségnek fény kellhet ahhoz, hogy harcoljon. Pajzsokból állítanak fel falat, annak rései között hegyes lándzsák figyelnek, hátuk mögött pedig íjász, s mellette egy mágus várja a bevetést.
Ha megpillantják a két sárkány alakját, rögvest lándzsáikkal böknek feléjük. Az tervük, hogy mielőtt az igazi csata megkezdődne, máris véget vetnek neki, felnyársalva a két ellenséges harcost.
Ha Hossin létrehozta a lilás fénycsóvát, az nem csupán a sárkányok figyelmét hívja fel a járatra, hanem az emberi hadét is, mely nem kívánta a lejáratot az ellenség számára láthatóvá tenni.
Katonák indulnak el felderíteni a fény forrását
S nem sokkal később immáron rá is lelnek a sárkánypárosra.
Hangjuk, felszerelésük a nyugodtan várakozó sárkányok számára nem maradhat rejtve. Fegyvereik, lépteik zaja, bármily halkak is, hallható a járat csendjében.
Parath Alamaise-re pillant.*
- Készülj!

Mitsuko rálel ősi ellenségére.
A kék hajú elf mágiája, mely magasba repteti őt, érzékelhetővé válik a még mindig pihenő kék sárkány számára.
Halkan felmorranva nyitja ki szemeit, s kémlel körbe. Romok között heverő testének csapódik az első lövés. A nyíl szemét sebzi meg, s a kék sárkány felüvölt fájdalmában. A második nyíl a hátába csapódik. Ez utóbbi nem okoz akkora fájdalmat, noha, hála Mitsuko mágiájának, megerősödve csapódik be. A kék sárkány felhördülve kapja ki szeméből a nyilat mancsával, s fordul hátra a fényesség felé.
Mancsával a földre csap, s jégfal fut végig a messzeségbe. A sárkányhadsereg korábbi támadásaiból maradt épp elég pára, s nedvesség a köveken, s a levegőben, miből kifagyhat a jég. S e jég most a szárnyait fényességgel elővarázsoló kék elf felé siet. Az orom maga is jégbe borul, s Mitsuko lába úgyszintén odafagy.
A kék sárkány jókora vízgömböt lő ki a tünde felé. A két nyíl érkezése pontosan elárulta az irányt, hol kell keresnie a merénylőt, s a szag maga is árulkodott, miként saját átka is, melyet réges-régen helyezett a nőre.
Vajon a tünde képes kivédeni ellenségének támadását?

Nadia megtalálja a keresett lovakat, kikötve, a mély pincében.
Ott azért akad világítás, két fáklya fénye ad némi világot a lovaknak.
Meglepetten horkantanak, érzik az idegen illatot, s tán a lány még válogatni is kezdene, midőn két katona áll elé. Mindketten a lovak őrzését kaptál feladatul, hisz ki tudja, mi mindenben nem mesterkedhet az ellenség, s emellett még a benti állatokra is felügyelnek, ha netán megriadnának az ellenség támadásaitól.*
- Mit keresel verinol lovainál, nimfa?
*Kérdi egyikük nem túl barátságosan, míg társa leplezetlen csodálattal szemléli a szépséges nimfát. Ő még életében nem látott effélét, ám jól láthatóan máris vágyakozik a delejes szépségű nőre.
Az első katona azonban, miután a nimfa késlekedik válaszolni, kardjának hegyét szegezi Nadia torkának.*
- Ne bántsd, hiszen oly gyönyörű!
*Szól a háta mögött társa.*
- Megdelejezett ez téged, komám! Gyanús, hadseregünk lovaira ácsingózik, s én bizony nem adom neki őket! Ezen lovak még kellhetnek a verinoli harcosoknak!
Beszélj, vagy elmetszem azt a gyönyörű nyakadat, s aztán már mindegy lesz, mit is mondasz!
*A kard hegye nyomatékosság céljából felsérti Nadia finom bőrét, s keskeny vércsík indul el lefelé mellkasán. A katona szigorú pillantása jelzi, csupán pillanatokra van attól, hogy megtegye azt, mit kötelességének érez. Vajon társa megállítja-e ebben?*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-09-16, 11:35 am

*Amint megjelöltem a lejaratot vissza vezetett utam a sárkányokhoz, elpillantok a sötét alagút felé. Látom ahogy az ellenség közeledik felénk. Egy nagy sóhaj hagyja el a számat. Majd megszólalok.
- Ha hamarosan Furia nem küld erősítést, be lesztek kerítve... Én meg... Megpróbálok végezni Velük, a segitsegetek kell törjünk be a járat a Parath, induljatok meg az emberek felé én elnyomom a jelenlétemet... Sok mágus lehet odabent s ellenetek több mint biztos hogy küldenek egyet közülük....
* Amint az emberek közeledtek lecsúsztam a föld alá s egyenesen az út alatt elindultam amennyire csak lehetett elnyomtam jelenlétem viszont én éreztem őket a vért az ereikben a csábító élet érzését. Majd egy mágikus aurát is. Óvatosan kidugtam fejemet a földből majd kezemet is. Tenyeremben egy sötét lyuk keletkezik majd elengedem halkan nesztelenül suhan végig a folyosón követve a mágust relatív gyorsan szállt utána s ha elérte testét az érezhette a fekete mágiát ahogy az savkent kezdi szétmarni a belső szerveit

Tárgy: Re: A Főtér 2016-09-18, 9:11 pm

// Sárkánytánc //

*Mialatt odafent zajlott a csata, és mi Parathtal együtt Hossinra és a segítségre vártunk azon kaptam magam, hogy a földön ülve többször is elszunnyadtam. Elégé amatőr dolog, és furcsa is, hiszen körülöttünk mégis csak háború zajlik, de rettentően kimerültnek éreztem magam. Csak akkor ocsúdtam fel, amikor éppen beszéltek hozzám, s minden ilyen alkalommal éreztem, hogy kezd belém visszaszállni az erő. Még ha nem is teljesen, de kezdtem egyre jobban lenni, verejtékem is megszáradt homlokomon, és testem többi részén. Úgy éreztem, kész vagyok tovább harcolni.
Ahogy észrevettem pont időben, ugyanis mindkét irányból ellenség zaja törte meg a mély csendet, és a csata távoli moraját.
- Készen állok, Parath! - keltem fel a földről, szemembe lógó tincseimet hátra simítva. Vettem még utoljára egy mély levegőt, hogy elmém még jobban kitisztuljon, és felkészülhessek a küzdelemre. Magamban sárkány énem mélyeket morgott, és fújtatott, embervér után sóhajtozva.
- Ez egy egész jó terv. Az egyetlen terv - fordultam oda társamhoz, bár inkább magamnak mondtam, mint neki, s én magam is úgy éreztem, a lentről jövők közelebb járnak hozzánk és veszélyesebbek is lehettek, hiszen elképzelhető, hogy egy csapat mágus tart felénk. Varázserőmet kezeimbe koncentráltam, hogy ha ideérnek bármikor bevethessen friss energiámat. Rövidkardomat jobbomban tartottam, s bal öklömmel felkészültem, hogy bármikor pajzsot idézhessek magam elé.
~ Ezúttal óvatosabbnak kell lennem. Nem szabad megsérülnöm, és ismét varázserőt pazarolnom. Nem biztos, hogy másodszorra lesz olyan szerencsém, hogy ismét feltöltődjek. ~
Hossin után indultam, és reméltem, Parath is ugyanígy cselekszik. Bármennyire is ódzkodik a kísértettől, ő most az egyetlen segítségünk. Én pedig nem hagyhatom őt bajban, hiszen ő sem hagyott magamra fordított helyzetemben.
- Xurma et vetum - suttogtam, s két kezemen éjsötét lángok kúsztak végig, melyek az alagút vak homályába vesztek, s így továbbra is észrevétlen tudtam maradni. E lángok kardomat is beborították, így támadásom messzebbre is elérhetett.
Sárkány létemből fakadóan az a szinte nem létező fényt, mely ide leszűrődött, s emberi szemek számára nem volt észrevehető, én láttam megcsillanni a közelgő pajzsokon, s lándzsahegyeken. Sötét lángjaim a tárgyakra ugyan nem jelentettek veszélyt, de élő testet érve belülről emésztik fel az áldozatot, s nappali fénybe olybá tűnik, mintha az fekete tüzet okádna, s sikolyaiba fúl bele.
Belekapaszkodtam hát az egyik lándzsa végébe, mely fejem mellé bökött, ám a sötétben célt tévesztett, nagyot rántottam rajta, és erőset rúgtam a fém pajzsba. Hallottam, amint valaki - talán ketten is - elbotlanak, így a lándzsahegyek még dühösebben támadtak, kilyuggatva a sötétséget.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc - Alamaise, Nadia, Mitsuko, Hossin, Furia//

*Hossin érkezése, s a közelítő ellenség nem hagy további időt. Parath várt volna még, ám a kísértet nem hozott időben erősítést, így az arany hím legnagyobb sajnálatára kénytelenek a kísértetre hagyatkozni. Az ő sebe is szépen gyógyul, noha még nem nevezhető épnek. Épp ezért továbbra is ép kezének markában tartja a fejszéjét, s úgy indul meg előre.*
- Van másik terv is, csak a kis kedvenced nem hozta meg a kért erősítést.
*Jegyzi meg, emlékeztetve Alamaiset arra, mit is kért Hossintól.
A katonák maguk is megindulnak, s az ellentámadó sárkányokkal összecsapnak.
Parath oldalvást fordul, hogy széles felsőteste helyett jóval kisebb célpontot nyújtson, s amikor a lándzsa elnyúlik teste mellett, fejszéjével annak nyelére csap le.
Szilánkosra törik a fegyver, miközben a hím sárkány a pajzsokba rúg bele.
Hátrébb, a mágus megsebesülve a kísértettől elordítja magát.*
- Többen vannak! Erősítés kell!
*Fájdalmában összegörnyedve jobbjában kék lángok csapnak fel, s azzal sújt le a földre.
Hamarvást végigszaladnak, egészen a járat faláig, hogy megvilágítsák a helyet. Társaihoz is eljut a hang, noha időbe telik, míg célba érnek, s mire megérkeznek, a mágus immáron halott.
Alamaise csapása is hatásos, noha a dühét növeli ellenségeinek. Nem csupán fejét, sokkal inkább felsőtestét, s lábát támadják. Szerencséje még kitart, a sötétben elkerüli az első döféseket, mígnem a mágus kék fénye megvilágítja őt is.
Ellenfeleiknek azonban inkább csak sziluettjei láthatók, hiszen hátuk mögül világít a fény, egyenesen a két sárkányra.
Parath maga is hunyorogva próbálja kivenni a kétlábúak mozdulatait, ám ezek után inkább mást tesz.
Karját előbbre löki, s elkiáltja magát.*
- Weerling!
*Villámok csapnak elő, s vágódnak a pajzsokba, fegyverekbe, páncélokba. A fém vezeti az elektromosságot, így könnyedén behatol a katonákba is. Hamarvást földre is hullanak, s miután mágusok is elesett, immáron csak az íjászok maradnak.
A nyilak ott repkednek Alamaise és Parath felé is. Meglehetőst pontosak a kék fénnyel megvilágított ellenségekkel szemben.

Mitsukót eközben telibe találja a vízgömb, s a kék hajú elf kábán gurul le az orom tetejéről. Még fagyott lábai is kiszabadulnak az ütés erejétől.
A kék sárkány nem adja fel, tovább vonul előbbre, s immáron végső célja, hogy elpusztítsa ősi ellenségét. Mind közelebb kerül hozzá, s ha a tünde nem eszmél időben, könnyen lehet, hamarosan nem csupán a hátán keletkezett hegek jelentik majd a találkozást a kék sárkánnyal.

A Nadia nyakából kicsorduló vér látványa mind jobban tüzeli fel a hátrébb álló katonát. A nimfa mellkasára csorduló cseppre végül akcióba lép.
Társát próbálja hátulról lefogni, s elrángatni a nő elől.
Azonban az számított rá, egyértelmű volt az őr szemében a vágyakozás, s fejét hátracsapva, tarkójával fejeli meg az őt lefogó katonát.
A fogáson lazít társa, s így alkalma nyílik kiszabadítani egyik kezét, s könyökkel a háta mögött álló bordáira mérni csapást.
Ha a nimfa addig nem mozdul, a férfi ismét felé indul kardjával.*
- Megbabonáztad a társam, nimfa! De sebaj, rám nem hat igézeted, s az istenekre mondom, ma itt meghalsz!

*Odafent a csata hevessége némileg csökken. Furia a sárkányhad összeszedésére koncentrál, hiszen a mindenfelé repkedő égi ragadozók közel sem oly hatékonyak így, mint összehangoltan.
Darlathnak adott utasításait a kék hím teljesíti, s a sárkánycsapatok hamarosan felfejlődnek. Néhányan az északra található „ispotály” felé indulnak, hogy az időközben harcképessé váló társakat újra hadba szólítsák.
Mások Sendel füstölgő romjai felett gyülekeznek mind nagyobb tömegben.
Darlath parancsára újabb erők indulnak meg, hogy a magasban szállva a még élő, s még mindig a földön heverő bajtársakat kimentsék.
Eközben a Főtér irányába nyolc sárkány halad, s szemükkel követik a lilés fénycsóvát, mit a kísértet hozott létre, hogy megjelölje egy földalatti járat bejáratát. A fekete nőstény parancsát követik, ám csakhamar szétválnak, s a földhöz közelítenek. Feladatuk teljesítése nem azt jelenti, hogy a járathoz sárkányként kell megérkezniük.
Kétlábúként kell megközelíteniük, hiszen úgy juthatnak csupán le. Feladatukat jól végzik, mind közelebb jutnak, noha a bejáratnál már egy osztagnyi katona tevékenykedik.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-09-19, 11:45 pm

*Mire a mágus felkiált nekem már csak hűlt helyemet találják, s elindultam visszafelé a járatban egészen a csapdáig amit állítottak. S ha hatástalanították volna akkor kissé szemügyre veszem, Aden gyerek korában tanúlt ilyeneket állítani, s ezért az ő tudása már az én birtokomban van, s elkezdem újra felállítani. Ekkor hallatszik az erősítésért kiáltás, éppen időben készen lehetek a csapdával mire a katonák ide érnek. Nem túl bonyolult szerkezet ezért még elindulok vissza a két sárkányhoz, tenyeremet a falra helyezem s mormolni kezdek. Egy apró kék fényből álló jel, a másik falra is elhelyezek egyet majd a földre és a plafonra is. Mutató ujjammal a jelhez érek.
- Sötét rácsok...
*Ha valaki áthalad a kis fénycsíkokon mik sötét fényt árasztanak magukból pont azt tapasztalja mint a mágus, egy erős átkot rejt s ha akad benne elég erő talán megfékez egy vagy két katonát. Egyre közelebb érek, hallom az elektromos kisülések hangját, majd enyhe halál szaga terjeng, valakik elhulltak. Mire oda érek már csak az íjászok maradtak kik nyilakkal árasztják el a két sárkányt. Nesztelen lopózás a talpak hiányának hála, mögéjük surranok, apró kis jégszilánkok kezdenek tarkójuk mögött keletkezni, s amint megformálódtak a kisagyat veszik célba. S amelyik katonának bele is fúródik oda az onnantól már Dremer ölelésében békélhet meg.

Tárgy: Re: A Főtér 2016-09-21, 8:20 am

// Sárkánytánc //

*Parath megjegyzésére grimaszoltam egyet, de nem válaszoltam. Mivel féloldalvást álltam neki, így arcomat sem láthatta, bár sejtése lehetett a véleményemről.
Az arany sárkány csapása egészen hatékonynak bizonyult, és a harcosokat sikerült megfékeznie, ráadásul mostanra Hossin a mágussal is végzett, így csak az íjászokra maradt gondunk, akiknek szép céltáblát nyújtottunk a kéken derengő fényben. Nem is vártak sokáig, amint elhullott a társaikból álló sorfal, azonnal lőttek ránk. Mivel nem gondoltam, hogy íjászaik is vannak meglepetésként ért a támadás. Az egyik nyílvessző mélyen végigszántotta a vállam, a másik pedig a combom, egy pedig derekamon lévő vastag bőrövemen keresztül a hasamba. Gyorsan pajzsot vontam közénk és támadóink közé, így a soron következő nyílvesszők ártalmatlanul csapódtak bele, és potyogtak le elénk a földre. Ám, hogy spóroljak varázserőmmel a földről felvettem az egyik terebélyes pajzsot és magam elé fogtam. Parathnak is intettem, hogy tegyen ugyanígy, mert meg fogom szüntetni a varázslatot. Odalent nem láttam milyen messze lehetnek az emberek, így hát oda kellett valahogyan jutnunk.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-09-21, 8:48 pm

//Mese: Sárkánytánc//

*A nyolc sárkány nem messze a lejárattól jelenik meg. Szétszórva, különböző romok között, s onnét indulnak a lilás fénycsóva irányába.
A kétlábú osztagok előttük járnak, s noha ők is a romok között haladnak, nem lehetnek gyorsabbak, mint a sárkányok. Ügyelniük kell a fejük fölé, nehogy a sárkányhadak rajtuk üssenek.
Azonban épp ez segíti a kétlábú bőrbe bújt ellenséget. Rövidesen hátba támadják az ólálkodó csapatokat. Tán első látásra szedett-vedett csapatnak tűnhetnek, hiszen tündék, emberek, férfiak, nők, mágusszerű lények, de még törpe is akad közöttük, kik hirtelen lepik meg a katonákat.
Előbb csendes gyilkolásba kezdenek, lesből, s csupán, midőn az ellenség esetleges varázstudói, avagy katonái felfedik a merénylőket, lépnek elő rejtekükből, s támadják meg nyíltan a járat bejáratán lefelé igyekvő verinoli erőket.
Odalent Parath maga is elégedett a villámmal, noha észleli a kék fényt, s hallja a kiáltozást is. A kísértet hát harcba lépett, beóvakodva az ellenség soraiba.
Alamaise pajzsa jókor jön, s elégedetten biccent is a nősténynek.*
- Szép húzás volt!
*Ő maga számított az íjászokra, midőn a fényesség megvilágította, a fal mellé is húzódott, így próbálva meg kitérni az ellenség esetleges lövései elől.
Mindez azonban nem elég. Noha sebei immáron jobb állapotban vannak, teste így is lőhető célpont.
Fejszéjével hárít valamicskét, de az íjászok lövése is talál.
Jobb combjába áll a nyíl, s ő válaszul kezét löki előre.*
- Dhoruba shove!
*A kék fényben derengő levegőn lökéshullám száguld át az íjászokra, s ha kellően talál talál, könnyen lehet, egy időre kitakarítja a járat azon részét, elsodorva az íjászokat.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-09-23, 8:44 am

// Mese: Sárkánytánc //

* A pajzs mögött nyomban megvizsgáltam az övembe fúródott nyílvesszőt. Kirántottam, és hálásan tapasztaltam, hogy az öv felfogta a támadás nagy részét, és hegyének csak háromnegyede szúródott bele hasamba, mely még elviselhető fájdalom volt. Bőségesen vérzett, és szúrt is, de a csata heve és izgalma csillapította a kínt.

Amíg én a földön guggoltam, hogy teljes testem védve legyen a nyílvesszőktől, addig Parath újabb támadó varázslata jó néhány embert fellök, vagy legalábbis megtántorít. Mágikus védőpajzsom természetesen átengedte Parath igéjét, hiszen csak egy irányba hatott. Magam sem haboztam, itt a kiváló alkalom, hogy másodpercnyi zavarukban támadhassak.
Felegyenesedtem hát a földről és azon nyomban neki is iramodtam, könnyed de lendületes lépésekkel. Még guggolva kinéztem azt a harcost, amelyik a legkevésbé dőlt meg a csak csapástól, és azt ökleltem fel könnyen szerzett fémpajzsommal.
Nagyot csattant testpáncélján a pajzs, és most már ugyanúgy a földön volt, mint társai. Mivel erősen benyomultam az ellenség sorai közé, így néhányan már a hátam mögött voltam. Eldobtam a súlyos fémpajzsot, egyenesen a földön fekvőre, majd rövid kardommal az első támadó kézre sújtottam. Nem tudtam teljesen levágni, az íjász jobbja élénkvörös vért spriccelt, és már csak inak és némi bőr tartotta a karhoz.
Azonban a többi katona is hamar észhez tért, és a hozzájuk legközelebbi ellenségre rontott - azaz rám. Egyedül nem bírtam volna velük, ezért vártam, hogy Parath is segítsen lerendezni a helyzetet.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-09-23, 9:02 pm

//Mese: Sárkánytánc//

*Parath kirántja a nyilat a lábából. Vaskos izmaiból vér csurran ki, ahogy megteszi. Csontot nem ért, ám a szokásos gyógyító technikát máris beveti rá, hogy mielőbb gyógyulásnak induljon.
Eközben Alamaise megindul előre, a letarolt íjászok közé.
Túlságosan is előre, s noha azok egy része még akkor is a földön hever, máris a háta mögött is talpra ugranak.
Az arany sárkány is kap támadókat, ám ő van előnyben, már talpra állás előtt lerohanja őket. Természetesen kissé bicegve, ám fejszéje jobbjában annál szaporább, minél lassabb járása.
A fejsze pedig, sárkányhoz méltó erővel lendíti meg, rögvest fejez is. A nyak gyenge pont, s könnyebb átvágni, hisz még rendes páncél sem védi.
A már feltápászkodót a barbár vállával löki meg, s még néhány lépéssel a járat falának is szorítja. Föld, s kődarabok hullnak rájuk, míg a fejsze hegye immáron megmerül a férfi mellkasában.
Parath megforgatva fejszéjét kezében egy újabb, kékes fényű energialabdát hajít el, mely a kék nőstény háta mögötti íjász tarkóján roppan szét sercegve.
A barbár ekkor hallat állati ordítást, s biceg előbbre kezében fejszéjével. Baljában már egy újabb energiagömb növekszik, melynek fénye megvilágítja a sárkány kétlábú formájának dühtől eltorzult arcát. Szakállát az ellenség vére szennyezi vörösre, miközben immáron Alamaise oldalán áll.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-09-24, 4:09 pm

// Mese: Sárkánytánc //

* Hála az isteneknek, Parath nem késlekedett a segítséggel. Lábsérülése ellenére úgy aprította az ellenséget, akár a fazékba a szakács a zöldséget. A gyönge emberek nem tudtak ellenállni a hatalmas erőnek, és az azt tápláló dühnek. Fejsze suhant és varázslat villant körülöttem, de én csak az előttem állókkal foglalkoztam.

Vetettem egy megkönnyebbült pillantást az arany sárkányra, amint az közelembe ért, és az utolsó íjászt is szíven szúrtam, amikor ő kétségbeesetten - és meglehetősen felelőtlenül - nekem rontott. Hörögve omlott le a lábamhoz, mire én lábamat mellkasának támasztottam, és kihúztam belőle a pengém.
Ismét társamra pillantottam, akinek az arca a csata hevében meglehetősen eszelőssé változott. Én egyelőre csak homlokomat ráncoltam, mivel az arcomat és már lassan mindenemet csúszós, szagos, porral keveredett vér áztatta, ami meglehetősen zavaró volt, de ellene semmit sem tehettem.
Kihasználva a szusszanásnyi időt én magam is Parathhoz hasonlóan egy rövid és egyszerű gyógyító igét olvastam sebeimre, melyek varasodni kezdtek - persze csak módjával, nem hirtelen.
A bejáratnál egyre hangosabb volt a csatazaj, s érezni véltem a felmentősereg közeledtét. Alig vártam, hogy végre tovább indulhassunk. Az a remény kecsegtetett odalent, hogy talán megoldhatjuk ezt az egész sendeli problémát.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-09-24, 6:47 pm

* Az ellenség szépen lassan elhullik elöttem, majd miután az utolsók is meglelik a békét oda suhanok Alameishez s Parathoz.
- Az Előttünk lévő utat valamelyest biztosítottam, akik jönnek majd meglepetést találnak idefelé, biztos vagyok benne, hogy jönni fognak hisz ezek már nem térnek vissza. Továbbra is én vezetlek majd titeket... Amint megérkezik a felmentő egység. Hallani fogjuk ha a kétlábú horda elindul hisz... Elég fájdalmas a meglepetés amit hátra hagytam nekik... El tudod látni a sebeidet Alameis? Ha szereztél egyáltalán.
* Nem vagyok naív ez a kis íjász csapat biztos tudott sebet ejteni törékeny emberi testükön. S már magamban azon gondolkoztam melyik igével lehetne a legcélszerűbben helyre hozni a sárkányokat.

Tárgy: Re: A Főtér 2016-09-25, 1:09 pm

// Mese: Sárkánytánc //

* Mire végeztünk Hossin is megérkezik, s gondoskodott arról, hogy az embereknek ne legyen olyan egyszerű követni nyomainkat.
- Nos, hát ... - fordultam a kísértet felé, miközben végigmértem magam. Nehéz lett volna az engem szennyező vérből megállapítani, hogy melyik származik belőlem, de az övemtől lefelé már igen szép vérfolt alakult ki. S most, hogy van egy kis szünetünk, és alább hagyott a harci láz, sebeim igencsak sajogni kezdtek.
- Talán ez a legsúlyosabb - mutattam kilyuggatott bőrövemre, amit éppen csak annyira húztam lejjebb, hogy alatta a lyukas ruha, és a körülötte lévő jókora folt is látszódjék - De már ráolvastam egyszer. Nem hinném, hogy ennél gyorsabban gyógyulna harc közben.
Amint a sérülést bámultam magam is elfintorodtam. Nem csak a fájdalomtól, hanem mert a lyuk belseje még élénkvörösen bámult vissza rám.
Eztán Parathoz fordultam, hátha ő is válaszolt a kísértetnek. *

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc - Alamaise, Hossin, Furia, Mitsuko, Nadia//

*A csata a járatban nem is oly hosszú idő alatt ért véget.
Alamaise és Parath előbb a harcosokat, majd az íjászokat is levadássza, s noha közben ők is sebesüléseket szenvednek, a kísértet időben végez a mágussal ahhoz, hogy az ne avatkozhasson közbe.
Az általa megidézett kék fény is lassan kialszik, nincs már mágia, mely táplálhatná.
Vér borít mindent, s mindenkit, mutatva, mily ádáz küzdelem ért ott véget.
Hossin varázslatába az elöl haladó mágus fut bele.
Halott társuk kiáltására közelített, mögötte társai jönnek.
A rács egyet visz magával közülük, majdan maga is szertefoszlik. A kísértet varázslata erre az egy mágusra volt elegendő.
Egy íjászt még sikerrel megsebzett jégszilánkjaival, s mostanra immáron hallhatják mind, miképp közelítenek a járat mélyéről a varázstudók.
Ők nem viselnek páncélzatot, nem úgy készültek, hogy a lenti őrség mellett közelharcra lenne szükségük.
S nem is sietnek ezzel. Míg a megszűnt csapda mögött ketten újabbat állítanak fel, részben a korábbi tüskéket is felhasználva, három varázstudó áll előbbre. Egyikük egy törpe, ősz szakállal, s botja mellett barna köpeny takarja a barnaköpenyesek rendjének jelével testét.
Másikuk egy szürke köpenyes. Rövidre vágott haja nem látszik ki fejébe húzott csuklyája alól, csupasz arcának vonásai azonban jelzik, nőnemű az illető. A harmadik mágus a vörösköpenyes rend képviselője, s míg ők halkan suttogva tárgyalják meg tervüket, egy feketeköpenyes hátrébb húzódva vizsgálja a halott mágust.*
- A föld mélyéről kapta az átkot. Óvjátok magatok minden ellen, mi képes falakon is keresztülhatolni!
*A három mágus biccentve emeli védőpajzsait, miközben egyszerre kiáltják el átkuk.*
- Impetus ignes!
*A varázslatra botjaikból tűz tör elő, s egyesülve tűzáradattá válik.
Így, tombolva indul meg a járaton keresztül. Hatékony dolog ez, hisz a földalatti járat falaiba nem építettek fedezékeket. A tűz ereje pedig immáron közel jár a három behatolóhoz.
Ám a mágusok nem állnak le ennyivel.*
- Factus!
*Hangzik el az újabb varázsige, s ezúttal levegő kezd sisteregve forogni a botok előtt, s hamarvást őrjöngő szélvésszé növekszik, úgy indul meg földet, köveket tépve magával a járat kijárata felé.
Midőn elér a holtakig, azok még izzó fegyvereit, fém eszközeit is felkapva darálja tovább a járat falát, s közelít tovább a behatoló felé…ha még ott vannak, ha még élnek.
Hiszen honnan tudhatnák, mi vár rájuk, mígnem célba ér az első, majd a második támadás hulláma?
Odakint a sárkányok a két osztagot mostanra rendezik le, nem messze a bejárattól. Nyolcan vannak, s véresek az ellenségtől, van, ki saját vérétől is. Ellenségeik nem kímélték őket.
A lila fény megszüntetik, ne vonzzon további erőket oda.
A nyolcból az egyik sárkány, ki leginkább sebesült, lerogy a bejárat mellé, őrizni azt. A többi immáron belép a lyuk sötéten ásító száján.

A kék sárkány Mitsuko felett áll, s végre lesújtani emeli hatalmas mancsát, hogy agyontapossa ezt a mitugrász, kék hajú tündét, ki tán aléltan fekszik a romos földön.
A mancs a levegőbe emelkedik, midőn szárnyak suhognak felette, s testvérei nyelvén szól a szózat hozzá.*
- Warrior! Gaan terug na jou leër! Darlath opdrag! //Harcos! Térj vissza a sereghez! Darlath parancsa!//
*A kék sárkány mélységesen csalódottan lebbenti meg szárnyait.*
- Megtalállak, s akkor megöllek téged, Midnight fattyú!
*Ezzel csatlakozik rá váró társaihoz, s noha fájdalmas neki a repülés, hiszen megsebezte őt a kék hajú elf, mégis elindul. Könnyen lehet, a harc helyett az ispotályba tér, hogy ellássák sebét, teljes értékű harcossá téve.

A lovakat rejtő pince mélyén a lefogott katonának sikerül kiszabadítani egyik kezét, s könyökkel a háta mögött álló bordáira mér csapást. A második ütés immáron halántékát éri őrtársának, ki elterül a hideg kövezeten.
A nimfa addig nem mozdul, a férfi ismét felé indul kardjával.*
- Megbabonáztad a társam, nimfa! De sebaj, rám nem hat igézeted, s az istenekre mondom, ma itt meghalsz!
*Mind közelebb jut, s kardját a magasba emeli. Ha Nadia továbbra is tétlen, a kard lesújt, s a nő hasfalába mélyed hegye, pokoli fájdalmat okozva a nimfának.*

Tárgy: Re: A Főtér 2016-09-26, 10:32 pm

// Mese-Sárkánytánc//

*Nyilaim célba érése egy-egy kisebb győzelemmel is felért számomra. Más sárkányok megsebzésének esetében így nem indult volna meg bennem az elégedettség apróbb szikrája, sőt lenne sárkány kiknek esetében igenis sajnálnám ha megsebezném, s az is csupán véletlen műve lenne.
Azonban nem örülhetek sokáig apró sikeremnek, hisz válaszára nem kell sokáig várni. A vízpára, mely előző támadásokból még itt a talpunk szintjén található fagyásnak indul. Lévén, hogy nem akarok élő jégszoborrá válni, s így könnyű prédává válni a sárkány számára elrugaszkodva veszek lendületet. Azonban gyorsaságom nem elég, s cipőmet már el is éri a hidegség, így nem jutok messzire, hogy a közvetlen következő támadást kivédjem. A víz csapása egyenesen az arcomba kapom, s annyi időm marad csak, hogy kezeimet magam elé tartva magamhoz rántsam. Természetesen tudom, hogy ezzel nem védhetem ki a támadást, de azt magam javára fordíthatom. Engedve, hogy a vízgömb lendülete magával ragadjon, lábam kifordul fagyos cipőmből és tovább gurulok. A magamhoz rántott karommal viszont időben sikerült a vízgömb egy részét sűrű pajzsként magam köré vonni, így viszonylag kevesebb sérüléssel úszom meg a landolást. Viszont az ellentámadáshoz még kell egy kis idő így magamban mormolva a szavakat az engem körülvevő víz lepereg rólam, de nem tűnik el a földbe, csupán körülöttem gyűlik egyre csak nagyobbá váló tócsává.
A hírtelen rám vetülő nagy árnyék, melyet érzékelek a sárkány árnyéka, mely kioltotta a családom életét. Fortyogó érzés kezd keríteni hatalmában, ahogy ott lebeg felettem, miközben farkasszemet nézünk, s tudjuk mindketten, hogy vagy ő vagy én, hisz a zavaró érzés mindkettőnkben ott van a másik iránt. Én az ő szemében mint ismeretlen tervének sikertelenségének egyetlen bizonyítéka, és ő az én szememben mint családom végzetének személye meredtünk egymásra, miközben mancsát megemelte, hogy lesújtson rám.*
- Warrior! Gaan terug na jou leër! Darlath opdrag!
*Bár a szavakat nem értem, melyek elhangzanak a kék sárkány fújtatása és szárnyainak mozdulatai biztosítanak arról, hogy nem kedvére való szavakat hallott.*
- Megtalállak, s akkor megöllek téged, Midnight fattyú!
* Hallottam szavait, majd láttam induló alakját.*
- Nah persze, én fattyú…. te átokfajzat!
* Kiáltottam majd, szárnyaim segítségével ismételten már álló helyzetbe kerültem, s az addig összegyűlt víz összesűrűsödve várt készen a mozdulataimra.*
~Nah gyere csak ide
*Gondoltam, majd kezeimet a sárkány irányába lendítettem, így megadva az irányt a víznek, mely sebesen indaszerűen megindult a sárkány felé, s elkapva hátsó lábát, arra rátekeredve, biztos fogást biztosított. Hagytam egy kis időt, hogy újonnan elmormolt szavaim hassanak, s a víz a sárkány lábánál annak sejtjeibe szivárogjon, vérébe, így megragadva őt.
Kezeimet immáron a föld felé lendítettem. A víz, hallgatva rám, elkezdte húzni a sárkányt, s ahogy húzta a föld felé úgy kúszott tovább a bőre alatt a víz. Szabadulni próbálhat, de gyorsan dobogó szívem, dühöm és akaratom táplálja a vizet, s nem engedi, hogy „holmi” mozdulatok elszakítsák a vízből készült vaskos indákat.*
- Ne hidd, hogy ennyi év keresés után hagylak elmenni!
* Kiáltom dühösen, kicsit már lihegve, de állva a sarat, hisz táplál a düh, a család elvesztésének fájdalmas emléke és az új család megvédésének késztetése.*

Ui.: gomenosai! Very Happy

bocsiiiii

» Főtér