LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Valian központja

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 15, 16, 17
SzerzőÜzenet
Cornelius de Sanctis
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 40
Életkor : 45
Munkahely : Adok-veszek

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2018-04-16, 9:17 pm

*Volt bőven ideje, hogy elhozza a rejtekből az ott hagyott íjat, s a tegezt is a nyilakkal. Nem sietett, pontosan ismeri a terepet, tudja, mire számíthat az, ki itt igyekszik szabadulni.
A nyíl talál, elmélázhatott a tolvaj, s az elf arcán szenvtelen kifejezés marad.
Az elf vezér nem túl sebesen lő ki két nyilat a cikkcakkban bukdácsoló menekülő után. A két nyíl nem fúródik a futó felé, bár még akár ki is lehetne számolni, merre fog az egyik cikk után a cakkban tovább sietni.
A falakon lévő őrök már felfigyeltek, s követik is szemükkel a futót, de nem iramodnak utána.
Nem úgy a lovas!
Már hallani a hátas lábainak dobogását, s az őrök is hevesen gesztikulálva a mutatják neki, merre szalad a behatoló. Az udvarház udvaráról egy csapatnyi őr közelít arról, merrefelé a tolvaj tart.
Nem messze van onnan a kapu, hol bejutott.
A vállából meredő nyíl futás közben bizonnyal lépésenként tudatja vele nyilalló fájdalommal, hogy elfeledkezett róla, tollas vége mily könnyen tudja megrántani a még élő húst, miben a nyíl hegye áll.
A katonák közelednek, noha a lovas a gyorsabb, ő már közel van.
Terve az, hogy csizmájával rúgja a porba a vörös hajút, megállítva annak menekülését.
A felvert udvarházban a tulajdonos is izgatottan néz ki az ablakon, hogy megtudja, jól őrzött birtokán mi zavarta meg a nyugalmat.
Nem aggódik, bízik az őrségben, s a félszemű parancsnokban is.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 603

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2018-04-17, 8:37 pm

A vállamon keresztbe vetett zsák, amiben a ládikák vannak, most ólomként húzzák a vállamat, pedig a tárgyaknak alig van súlya. A bal karom teljesen elzsibbadt, holt teherként lóg az oldalam mellett, de ez a minden mozdulatra belém hasító kínt nem befolyásolja. Összeharapom a szám, hogy nem harapjam el a nyelvem és tudom, hogy meg kell szabadulnom a vesszőtől, ha nem akarok hamarosan elájulni.
A fülemet nem kerüli el az elsuhanó nyilak hangja és ez kitartásra ösztönöz. Tovább futok, minden erőmet összeszedve és szemem nem veszem le a kapuról, ami bár lassan, de biztosan közelebb kerül hozzám és a menekülés lehetőségét jelenti, ha elérem.
Ám ebben igen sokan próbálnak még megakadályozni.
Bár még nem látom őket, de a falon kurjongató őrök gesztikulásaiból nem nehéz kivenni, hogy előttem is üldözők fognak felbukkanni. A hátam mögött a patadobogás olyan hangos, hogy úgy érzem a ló lehelete a nyakamon birizgál.
Megpróbálok az utolsó pillanatig várni – a fülemre hagyatkozva, majd oldalra ugrani, hogy elszáguldjon mellettem. A terv az, hogy rögtön mögötte átvágok, hogy egyenest a kapu felé rohanjak, a közeledő őrök és a megforduló lovas között.
Bár nagy fájdalmat okoz a nyíl a vállamba és félő, hogy elájulok, ha megpróbálom letörni, de nem maradhat ott, mert akkor a mozgásom korlátozza és előbb-utóbb így is, úgy is elvesztem az eszméletem.
Egy röpke időre megtorpanok és hátranyúlva eltöröm a vesszőt. Egy pillanatra elsötétedik előttem minden és megtántorodom, halk kiáltás hagyja el a szám, aztán homályos tekintettel , szinte öntudatlanul újra nekiveselkedem a kapu felé. A vérem eszeveszett dobolásán kívül nem hallok semmit, a látásom is beszűkül.
~ Nem fogok kijutni! ~ ötlik fel bennem az első ilyen gondolat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cornelius de Sanctis
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 40
Életkor : 45
Munkahely : Adok-veszek

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2018-05-17, 3:15 pm

//Bocsi a késésért, Jeremy! //

*Jeremy mozdulata hasznos volt. Abban a pillanatban száguld el mellette a lovas, amelyikben oldalra ugrik. A láb is elsuhan, a szele szinte meg is perdítheti a tolvajt.
Hallani a lovas türelmetlen káromkodását, ahogy túllovagol a célon. A zabla megfeszül a ló szájában, ahogy a lovas hátrahúzza mérgében.
Jeremy megtorpanása neki is ad némi időt, hisz már fordul, s úton van a tolvaj felé, mikor az a kapuhoz közelít. Az őrök is felbukkannak, fegyvereik kezükben, midőn futtukban igyekeznek minél előbb közelébe férkőzni a behatolónak.
Az udvarház tulaja e pillanatban már elkurjantja magát.
Tünde név harsan, tudni akarja, mi folyik házában.
A kapu eközben karnyújtásnyira kerül, mikoron az őrök is odaérnek, s a lovas is a falnál fékez.
Jeremy gyorsaságán múlik, vajon a lovas, az őrök csípik őt nyakon, avagy a kapu menti meg.
Feltéve, hogy nyitva van.
Hamarvást kiderül, mily sors vár Cornelius de Sanctis tolvajára, csupán döntésén, s az istenek jóindulatán – netán rosszindulatán múlik, átjut-e a falon kívülre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 603

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2018-05-18, 8:04 pm

Igaz, hogy a lovas elkerülése érdekében tett mozdulat hasznos és sikeres volt, de felettébb fájdalmas is volt a hirtelen irányváltoztatás miatt megfeszülő izmok és inak ellenállása a beléjük ékelődött nyíl hatására, amitől majdnem elájultam.
Tudtam, hogy a lő megfordításához azért idő kell, de nekem is idő kellett, hogy megszabaduljak a kiálló vesszőtől, ami minden lépésnél, még csekély súlyával is a kanok kínjára kárhoztatott.
Vagy megszabadulok tőle, vagy talán már a következő pár lépést sem tudom megtenni. Megszabadultam és közben véresre haraptam a nyelvemet.
Ám ez a kis időveszteség is a végemet jelenthette. Összekapartam maradék erőmet és csak a kapura fókuszáltam, próbálva kizárni minden mást, hiszen máris a kudarc gondolata keringett a fejemben és ezt nem engedhettem meg magamnak.
Minden felől bekerítettek, csak akkor nyerhettem, ha én érem el előbb a kaput. A kaput, ami felé zihálva, levegő után kapkodva, hideg verejtéket izzadva futottam………..talán az életemért.
Szinte biztos voltam benne, hogy a tünde nem tévesztett célt, amikor nem a szívembe fúródott a nyíl, hanem pontosan oda lőtt, ahová akart, megállítani vagy lassítani volt a cél, hiszen gazdája biztos tudni akarta, hogy kinek kell a ládika, a ládikók, mert ki tudja miért volt belőle kettő……
Most már csak azért fohászkodtam Eclair-hoz, vagy a tolvajok istenéhez, amelyik épp meghallgat,, hogy ha lábaim el is juttatnak a kapuig, az ne legyen zárva, mert arra végkép nem volt időm, hogy még fel is törjem.
Persze szűkülő, csak a kijutásra koncentráló tudatomban az egyelőre nem merült fel, hogy ha ki is jutok, vajon meddig, hiszen lóháton üldözők ellen nem vehetem fel a versenyt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cornelius de Sanctis
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 40
Életkor : 45
Munkahely : Adok-veszek

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2018-05-21, 2:14 pm

*Az őrök már csupán pillanatokra, a lovas a falnál fékez, ám ha nem száll le, a lóval nehézkesebb a még sebesülten is gyorsan mozgó tolvajt elkapni.
A kapu kilincse hívogató közelségben, mint ha lenyom, enged a nyomásnak.
Az őrök tán csalódottan vehetik tudomásul, ha kilép rajta, míg rajta áll, vajh bevágja-e maga mögött a nyomában törtetőkre.
Ha nem, úgy könnyedén lépnek utána, s a kapun kívül egy lejtő várja, min futni, netán gurulni meglehetőst jól lehet.
Az őrök a kapun lépnek utána, a lovas bosszúságára, hisz elállják útját.
Ha bevágja a kaput, hallani a fájdalmas kiáltást: egy óvatlanul utána ólálkodó őr orrát töri be fájdalmasan.
A kapu ugyan nyílhat után, ám értékes másodperceket nyer általa.
A falakon állók kezében ekkor kerülnek az első íjak, s azok idegére az első nyilak.
A kapu kitárulása is újabb másodpercekbe telik, s ez mind lépéselőny lehet.
Azonban azon már a lovas lép ki.
Ha azonban úgy dönt, nem nyomja le a kilincset, körbefogják az őrök, s lándzsáik hegyek mellkasának mered.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 603

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2018-05-21, 9:20 pm

Csak azért nem önt el a félelem bénultsága, mert egyrészről, akkor nem lennék jó tolvaj, vagy már egyáltalán nem élnék, hiszen már rég kinyírtak volna, másrészről mert minden energiámat felőrli az, hogy talpon tudjak maradni. Ha mindez nem lenne, folyamatosan azon agyalnék, hogy mikor kapok egy másik nyilat a hátamba az elftől, akinek nevét harsogta az előbb, a most ocsúdó nemes, aki minden bizonnyal nem akarja elveszíteni értékes tulajdonát.
És ha az elf nem, akkor a falon álló őrök sem a menekülésem bámulásáért kapják a bérüket és azok kezében és vállán is számtalan íjat láttam, így érthető, hogy számíthattam rá, hogy még a kapu előtt sündisznót akarnak csinálni belőlem.
Na, épp ezeken nem gondolkozom, hanem megrántom a kilincset és a feltáruló kapun át rohanok tovább rántva magam után a faalkotmányt, de a lábam már nem tart meg a lejtőnél, ami hirtelen tárul elém és nagyot esve gurulok le rajta, az alján kiterülve és pár pillanatra elájulva a vállamba hasító kíntól.
Ha felébredek, ha egyáltalán felébredek, biztos jót röhögnék magamon, hogy mikor már előttem a szabadság, akkor nyúlok ki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cornelius de Sanctis
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 40
Életkor : 45
Munkahely : Adok-veszek

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2018-06-02, 7:15 pm

*A feltáruló kapu könnyen adja magát, s az utána özönlő üldözőket is megtorpanásra készteti.
A lovasnak tárják fel, hiszen hátasán neki van esélye leghamarabb utolérni a menekülő behatolót.
A falon álló őrök kiáltásai harsannak. Ők már látják, hogy a lejtőn guruló tolvaj végül odalent terül el. Nem láthatják, hogy a lejtő alján él-e, vagy meghalt, tán csupán megpihen egy pillanatra, azonban az őrség kezében már megfeszülnek az íjak, s elszállnak az első nyílvesszők is.
Nem messze Jeremy testétől puffannak a fűben.
A nyíláradat azonban egy kiáltásra abbamarad.
Eme kiáltás pedig az elf parancsnoké, ki kezét is felemelve parancsol megálljt az íjászoknak.
A lovas már átlép a kapun, s úton van lefelé a lejtőn.
Vajon a tolvaj ott maradva várja őt, vagy pedig feltápászkodik, hogy a talán távolinak tűnő, de mégsem túl messzi facsoport felé vegye az irányt?
Nem tudni, a lovas mind közeledik, az elf parancsnok pedig odafentről, a falról figyeli, mi véget érnek a történések.
Ha a tolvaj mégis megemberelni magát, s képes még futni, tán lehet esélye a nyakában loholó lovassal elérni a fák sűrűjét. Ha nem, akkor a lovas áll meg mellette, s huppan le a földre, hogy szemügyre vegye a földön heverő félelfet.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jeremy Talbot
Ember/vér elf félvér
avatar

Hozzászólások száma : 603

Character sheet
Nép: Elfek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   2018-06-02, 8:57 pm

Mivel egy nyíl sem állta a hátamba, abban reménykedtem, hogy a kapu után már nagyobb esélyem lesz. Ez persze elég nagy ostobaságnak tűnik, de ha most a logikus tervezést és gondolkozást választom, akkor már a szobában megadtam volna magam az elf parancsnoknak.
Így aztán minden ellenem szóló esély ellenére még mindig menekülök és hálát adok minden létező és engem szemmel tartó istennek, hogy a kapu becsukódott mögöttem, mert ezzel is nyertem némi időt, ha csak egy minimálisat is.
Na, aztán megint ott van az a helyzet, hogy a falról kiváló célpont vagyok az íjászoknak, na meg a nyílt mezőn az utánam eredő lovasoknak sem leszek ellenfél, még ha félelfként gyors is vagyok, vagyis voltam, míg nyilat nem kaptam a vállamba és, amíg ki nem szaladt alólam a talaj.
Valószínűleg csak egy kis időre vesztettem el a tudatomat, de a lódobogás ébreszt fel.
Még nem vagyok teljesen éber, a vállam pedig már mozdítani sem tudom, de megpróbálok ösztönösen felkelni, hogy tovább menjek, ám ebből szánalmas botorkálás és bukdácsolás lesz, főleg mikor még a semmiből előtűnő nyilvesszők is a lábam elé keverednek. (nem voltam tudatában, hogy kilőtték rám őket Smile )
Még mindig visz az akarat, de érzem, amikor a lovas lehuppan mögöttem a földre. Négykézlábra huppanok és mászok tovább.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cornelius de Sanctis
Nemes
avatar

Hozzászólások száma : 40
Életkor : 45
Munkahely : Adok-veszek

Character sheet
Nép: Emberek
TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   Yesterday at 10:08 pm

*Az elf végül felpattan, noha mozgása cseppet sem az a könnyed, harmonikus, sokkal inkább botorkáló, bukdácsoló, mégis nyer némi időt.
Az egyetlen, mi megakadályozza, hogy elérje az erdőt, nem a lovas. A fák immáron elérhető közelségben vannak, s a lovas is lassít a háta mögött. A hátas kantárját e pillanatban rántja meg a férfi a hátán, s az fékezve áll meg, mielőtt elérhetné Jeremyt. A lovas le is huppan, ám immáron nem siet annyira a tolvaj után. Óvatosan lépdel.
Jeremy lába alatt hirtelen nyílik meg a föld, s a megnyíló föld, mi valójában illúzió volt, egy árkot rejt, mi kellően mély. Eme árok hűvöse várja a tolvajt, ki bizonnyal a meglepetésben zuhan oda. Az erdő az árok túloldalán áll – az első fa gyökerei még ki is nyúlnak az árok falából, lépésről lépésre kimeredve a földből, mintha hágcsót kínálnának.
Vajon a tolvajban van még elég erő, hogy átjusson az árok túlfelére, avagy ott várja be a lovast, ki hallhatóan épp kardját vonja elő, s úgy közelít az árok falához.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Valian központja   

Vissza az elejére Go down
 
Valian központja
Vissza az elejére 
17 / 17 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 15, 16, 17
 Similar topics
-
» A Seals Gyógyszergyártó cég központja

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Keleti szeglet :: Valian - A birodalom fővárosa-
Ugrás: