Városhatár

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

Norlan városának határa, hol négy földút fut, a négy égtáj irányaiból, be a négytornyú városba, annak mind a négy kapuján. Itt óvatos a vándor, s az utazó, hiszen könnyen meglepetés érheti néhány útonálló személyében.

Városhatár Vroshatrnorlanszerk_by_stixion-d9ower4

Tárgy: Re: Városhatár 2010-03-09, 5:24 pm

*Esteledik, mire végre megérkezik Norlan határához.
A feltűnés elkerülése végett ezen a környéken már nem teleportál, nem varázsol, jóllehet magát mágusnak adja ki. Régen észrevette, hogy kevés ló tűri meg a hátán. Talán sárkány mivoltának köszönheti, de sok hátas ingerülten, vagy rémülten reagál közeledésére.
A fekete kanca, amin épp ül egy kimondottan nyugodt vérű állat. Jámboran hordozza az álmágust hátán, mikor a kereszteződéshez érnek.
Kain nem egyszer futott itt bele néhány haramiába, ám játszi könnyedséggel futamította meg őket első alkalommal. Azóta nagy ívben kerülik.
Igaz, élénken élhet emlékeikben, ahogy a derült égből hirtelen villámok csaptak le mellettük a "mágus" halk szavaira.
Kain csendesen elmosolyodik az emlékre. Kedvére volt az útonállók megleckéztetése.
Lassan megállítja lovát. Csendesen körülnéz, ám sem éles szemeivel, sem érzékeny orrával nem szimatol idegent a közelben.
Lovát két út közé hajtja, egyenesen egy sűrű növésű bozótosba, mely a közeli hegy lábánál terül el.
A bozót engedelmesen hajlik félre a lovas előtt, feltárva egy rejtett kis ösvényt. Rövid idő múlva Namelyr már meg is állítja lovát. Könnyedén száll le róla, bár kissé elülte ülepét. Fel nem foghatja, hogy az emberek mit élveznek a hátasokon utazásban. Gyorsabb ugyan, mint a gyalogút, de hosszú távon meglehetősen kényelmetlen.
Halkan feloldja a barlang száját rejtő varázst, mire eltűnik a bejáratot rejtő bokrok illúziója és feltárul kényelmes lakhelye.
Lovát is bevezeti a helyiségbe, melyet korábban begyűjött varázskristályok világítanak meg. Az eddig kabátjában hordozott kis csomagot kibontja, és kiemeli belőle azt, amiért Tarsisba ment.
Egy könnyű tollat emel ki a mélyéről, egy különleges tollat. Egy griffé, melyről most is érzi, hogy árad a varázslat. Csendesen leül az ágyra és érdeklődve vizsgálgatja.
Minden apró részletét emlékezetébe vési, majd mikor végre feláll ismét, egy rejtett kis helyiségbe lépdel. Körbetekint impozáns gyűjteményén, mely a falakon, kis polcokon sorakoznak.
Elégedetten néz végig a sok apróbb és nagyobb varázstárgyon, majd egy előre elkészített kis párnára helyezi a tollat vigyázva.
Kicsit álldogál még, gyönyörködve a gyűjteményben, majd visszatér az előző helyiségbe, de csak azért, hogy áthaladjon rajta és egy sokkal nagyobb terembe menjen. Ez az igazi hálója neki. Hirtelen vakító fehér fényesség villan egy pillanatra és az előbbi mágus helyén egy hatalmas aranysárkány áll. Kényelmesen elhelyezkedik a terebélyes fekhelyen, majd fejét melső lábaira fektetve mély álomba merül.

Tárgy: Re: Városhatár 2010-03-21, 9:04 pm

3. küldetés - Az istenek haragja

*Kain lassan ébredt. Mint általában, most is nyugtalan éjszakája volt neki. Az álmokat lassan megszokta az évszázadok alatt, de a kialvatlanság mindig kemény dió. Hatalmas testében az ízületek meg-megroppannak, ahogy lassan felmagasodik a barlangban. Megrázza fejét, ami igazán impozáns látvány lenne, ha látná valaki, hiszen a hatalmas aranysárkány fejénél kezdődik egy hullámzás pikkelyein, ami végigfut egészen a farka hegyéig és az aranyló színű testen a hullámzás egy halványan ragyogó fénycsíkot is végigvisz. Nem áll olyan sokáig azonban. Ilyenkor reggelente általában csak a reggeli séta a friss levegőn és egy jó kis vadászat ébreszti fel egészen. Hirtelen felfénylik, és mire egyet pislantana, már ismét humanoid alakjában áll a barlang mélyén. Fekete bőrköpenyét vállára kanyarítja, és kilépdel a barlang mélyéről.
Mikor megáll a barlang szájában hunyorogva néz ki a napfénybe. Nem szeretné, ha bárki, aki erre vetődik egy arany sárkányt látna. Jobb az emberi alak. Sóhajt egyet és kilép a napfénybe.*

Tárgy: Re: Városhatár 2010-03-21, 9:07 pm

Csendesen indul el. A nap még nem jár magasan, egészen kora reggel van. Gyomra megkordul az éhségtől. Régen evett már utoljára. Az emberek étkei amúgy is csak fél fogára elegendők. Még emberként, vagy mágusként is jóval többet megeszik annál, amit egy átlagos emberféle tud.
Ezeken morfondírozik, miközben bámészkodva lépdel a rejtett ösvényen. Nem is figyel oda, hiszen már régóta lakik itt, úgy hiszi, ismeri minden zegét, zugát a helynek.
Így esik meg, hogy egy ostoba kő ostoba módon épp a lába elé kerül és ő úgy, ahogy van belé is botlik.
Nem is lenne baj, ám a kő után egy lejtő következik, éspedig nem is olyan sekély, amin a figyelmetlen Kain teljes hosszában végiggurul.
A látványos, de szerencsére kevéssé súlyos esés után felpattan. Na, ettől felébredt. Elég rendesen. Talán a hirtelen ébredés, talán a mardosó éhség, vagy a kialvatlanság teszi, de Namelyr elveszíti a fejét.*

Tárgy: Re: Városhatár 2010-03-21, 9:08 pm

- Ó, a mindenit a szerencsétlen kőnek…ez aztán biztos nem volt itt. Melyik isten rakta ide elém? Melyiknek volt az a botor ötlete, hogy épp engem tréfáljon meg?!
Hogy mennének mind vissza, ahonnan jöttek!!!
*Mérgében karjaiból aranyszínű sárkánykarmok bukkannak elő és teljes erejéből lesújt velük a legközelebbi fa törzsére.
Kain erős, sárkánynak is, embernek is, első három karma csak mélyen szánt a törzsbe, míg a második már ketté is metszi azt. Hatalmas reccsenéssel roppan ketté a szálfa törzse és dől el, mint legyőzött bajnok a többi közé.
Kain lihegve áll a lejtő tövében. Mérgének javát már le is vezette.
Hirtelen eltűnik a nap, az egész eget beborítják a fellegek, míg mellette egy fekete felhő ereszkedik a földig. Nem kell sokat gondolkodnia, hamar rájön, hogy az a fényes alak, aki rajta áll, a Nap istene. A felhőkből ítélve, eléggé rossz reggele van neki is.*

Tárgy: Re: Városhatár 2010-03-21, 9:08 pm

- Hogy mered az isteneket káromolni? Hogy nem félsz haragunktól? Csak egy gondolatom lenne, hogy eltöröljelek a föld színéről.
*Hangzik dörgedelmesen szava. Kain már szabadkozna, okolja az éhséget, a reggelt, mindent, épp csak az alacsonyan szemébe tűző napot nem.
Az istent ez vajmi kevéssé hatja meg, ám haragja enyhültével engesztelésképpen feladatot bíz a sárkányra.*
- Egy fajtársad hasonlóképpen kivívta ma a haragom maga ellen, ám ő még oly megbánó sem volt, mint te. A vadalanok földjén van egy sárkány, ki épp tűzét fújja egész nap, s az ott lakók lassan már éji sötétségben vannak, mert a füst elhomályosítja a napot szemük elől. Menj oda és űzd el onnan fajtársad, különben haragom mindkettőtöket elpusztítja.
*Ezzel a fellegre szállt az isten és hamar az égbe emelkedve mind a fellegek, mind ő maga eltűnik a sárkány szeme elől.
Kain már bánja, hogy így elveszítette uralmát dühe felett, de az isten szava elgondolkodtatja. Bizony nincs más, meg kell tennie, amit kért tőle, nem szívesen hozná még fejére az istenek haragját is.
Bő hétszáz éve alatt sokfelé megfordult, önkéntes száműzetése egy időre még Lanuria határán túlra is elvitte.
Így jutott el a fura külsejű nép honába is.*

Tárgy: Re: Városhatár 2010-03-21, 9:09 pm

*Nem törődve mardosó éhségével, gyorsan elhagyja otthona közelségét, és ahol nem láthatja senki újra felveszi aranyló alakját. Elrugaszkodik a földtől és már szárnyal is, túl a birodalmon, túl a tengeren. Széles szárnyai süvítve szelik a levegőt a szárazföld felett, vitorlázva siklanak a tenger zöldeskék hullámai felett. Messze van a cél és ő takarékoskodik erejével, hiszen egy sárkány várja túlnan. Sárkány, kivel nem szívesen találkozik. A nagy háború vége óta kerüli népét. S népe sem nagyon keresi az ő társaságát. Talán jobb is így.
Már túl van a delelőn is a nap, mikor megérkezik. Nincs nehéz dolga, már messziről is észreveszi a célt, a fekete füstgomoly összetéveszthetetlen.
Arra veszi az irányt, majd figyelme a zavar okozójára terelődök. Méretes vörös sárkány, már messziről megérzi a jelenlétét, szagát és varázserejét is, amilyen csak a sárkányoknak van.
Határozottan száll le mellette. Nem fűlik a foga a harchoz.*

Tárgy: Re: Városhatár 2010-03-21, 9:09 pm

*Kain tudja, hogy a vörös sárkány is ugyanúgy tudott érkezéséről, ahogy ő is érezte már messziről a jelenlétét.*
- Hagyd abba ezt a tüzeskedést! Nem fújtál még eleget?
*Egyből a tárgyra tér, ám a vörös sárkányt úgy tűnik nem olyan fából faragták, hogy csak úgy odébb álljon. Jóllehet, Namelyr jóval nagyobb nála, azért nem szabad egyiküket sem alábecsülni.*
- Azt csinálok, amit akarok. Hagyj engem békén, különben megbánod!
*Kain nem a szavak mestere. Különösen most, éhesen nyűgösen nem. Egy mozdulattal a magasba emelkedik, mire a vörös egyből követi is. Az arany sárkány nem rest. Gyorsan és egyöntetűen akarja megmutatni, hogy ki az erősebb kettejük közül. Szája varázsigét formáz, mely a „Monis orbis” igét jelenti. Az ég hirtelen elsötétül s kékesfehéren izzó gömbök kezdenek hullani belőle. Mind a vörös sárkány felé tart, hogy megégesse azt.
A vörös sárkány sem rest. Hamar tűzgömböket ereget szájából, melyek Kain felé tartanak.
Mindketten a varázslatok ellen felvonják pajzsukat.
Kain pajzsa állja a csapásokat, míg a vörösé is. Az övén sercegve robbannak szét a tűzgömbök, míg a másik sárkányéra odatapadnak kissé és fehér villámok cikáznak körülötte. Nem elég ez, látja is Namelyr. Az arany sárkány nem várja ki a támadás végét. Hirtelen Összehúzza szárnyait és zuhanórepülésbe kezd a másik felé. Gyorsan süvít át a vibráló levegőn, míg épp a vörös sárkány előtt hirtelen kitárja szárnyait, így pont a pajzs mellett áll meg. Nem törődik az ellenfelét körbevevő elektromossággal, jobb mellső karmai iszonytató erővel vágnak át a szinte láthatatlan burkon.
Az ég is elsötétül, ahogy a két szárnyas óriás összecsap a kikötő vize felett.*

Tárgy: Re: Városhatár 2010-03-21, 9:10 pm

*Namelyr fogai a vörös nyaka mellett csattannak, miközben karmos kezei utat találnak a vörös sárkány mellkasához. Mély sebeket hagy, mik hosszú idő után fognak csak eltűnni. A vörös fájdalmában ordít is egy nagyot.
Kain bár sokat nem harcolt mostanában, de érti a dolgát.
A háború végén megölte népének jó néhány tagját, azóta is kísértik az emlékek. Tudja, hova kell ütnie, hogy az tényleg fájjon és hova, hogy öljön is. Lecsap újra, és újra, míg a vörös sárkány egyre csak ordít, míg végül feladja az egyenlőtlen küzdelmet és sietve továbbáll. Az arany sárkány nem üldözi. A Nap istenét várja, de az nem jön el. Csak forró sugarai csillognak pikkelyein. A gyomrát mardosó éhség el is tereli gondolatait az istenségről.
Kain azon nyomban vadászni is indul. Mikor végre éhségét csillapítja, csakhamar szárnyra is kél, mert így is sötét lesz, mire hazaér otthonába. Közben elgondolkodik azon, vajon fajtársa mit kereshetett itt, távol a sárkányok völgyétől. Talán nincs is olyan egyedül, azzal, hogy távol tartja magát népétől.*

//Küldetés elfogadva!
Admin//

Tárgy: Re: Városhatár 2010-09-24, 1:51 pm

1. küldetés: Veszély

*Régen járt már itthon. Mégis most úgy hozta a sors, hogy Rodelus megbízója utáni hajszájában egy kis pihenőre hazatért.
A barlang úgy fogadta, ahogy hagyta. Két napig pihent, s a harmadik nap reggelén sem szándékozta megerőltetni magát. Sebei, melyeket korábban szerzett a Pirkadati fogadónál, s még korábban épp Rodelus által, végre teljesen begyógyultak, s a hosszú pihenés alatt, mikor csak enni, és inni járt ki, volt ideje elmélkedni is.
Igaz nem jutott sokra, de legalább végre átgondolhatta a korábbi eseményeket, s ez már kimondottan örömmel töltötte el. Rendszerezte az információkat, mielőtt tovább haladt volna Valian felé.
A barlang bejárata fényárban fürdik. Valószínűleg már magasabban jár a nap. Mégis jó volt egy kicsit lustálkodni.
Hatalmas aranyszínű teste megmozdul, még szinte lassított felvételben. Néhány ízület megroppan, s végre elindul ki a napfény felé. Gyomra hangosan kordul, s ez szinte visszhangzik a barlang mélyén.*

Tárgy: Re: Városhatár 2010-09-24, 1:51 pm

*Óvatosságból mielőtt kilép a barlang bejáratán egy villanás kíséretében felveszi humanoid alakját. Hosszú, fekete haját kiigazítja a fekete bőrkabát alól, azt megigazítja magán és így lép ki a napfényre.
Elég álmosnak tűnik, s ezer a szerencséje is, mert egy nyílvessző zúg el a füle mellett és áll be a barlang falába.
No, ez elég ahhoz, hogy végre felébredjen. Sosem lép ki fegyverei nélkül, s most is egy pillanat alatt magához tér. A második nyíl elől már félrelép, ez már pontosabb volt, igaz, a fényben nagy, fekete alakja kitűnő célpontot nyújt.
Egy pillanat alatt beveszi magát a fák közé, így már az árnyékban ő is jobban el van rejtve.
Megáll egy pillanatra, hogy betájolja az irányt, ahonnan a nyilak jöttek.
Ez alapján legalább két fővel kell számolnia.
Nesztelenül suhan keresztül a fák között. Itt nem veheti fel sárkány alakját, de nem is gondolt erre, nem szeretné magát elárulni, ha netán nem tudnának róla, hogy épp eggyel kezdtek ki az arany sárkányok közül.
Az egyik bokorban rejtőzve meg is pillantja az egyik támadót.
Kinézete alapján bérgyilkos lehet az illető. A másikat még nem látja, de ha ez már megvan, itt az ideje el is kapni.*

Tárgy: Re: Városhatár 2010-09-24, 1:52 pm

*A fickó nem tudhatta, kivel áll szemben. Kain nemes egyszerűséggel lerohanja, lendületével elsodorja, bokrostól. Bal kezével a nyakát kapja el, míg jobb kezével kardját húzza ki és döfi át a kapálózó szerencsétlenen.
Még földet sem ér kezéből a test, már suhan is Namelyr felé a következő nyíl. Kitér előle, s keresni kezdi a következő célpontot.
Helyet változtatott, vagy egy harmadik is van, mert nem onnan jött a támadás, ahol sejteni vélte a második íjászt.
Elvetődik a fegyver útjából, majd a fák között szlalomozva közelíti meg a folyamatosan lődöző ellenfelet.
Az észreveszi, így nem tudja meglepni. Íját eldobva kardot ránt. Mindkét kezével.
A pengék zaja visszhangzik az erdőben, ahogy összecsapnak. Gyors az ellenfél, de Kainnak van egy előnye. Ez pedig az, hogy jóval erősebb és varázsereje is van. Így esik, hogy mikor baljával úgymond megkavarja a levegőt, s kiejti a varázsigét, egy kis forgószél jelenik meg.*
- Kimbunga corwynt!
Nem máshol, mint a döbbenten megálló támadó körül jelenik meg leveleket, földet, fűszálakat ragadva magával, s ez már elég ahhoz, hogy kihasználja a pillanatnyi kihagyást a sárkány.
A kard felhasítja az ellenfél hasfalát, s az rángatózva rogy a földre.*

Tárgy: Re: Városhatár 2010-09-24, 1:53 pm

*Namelyr elégedetten törli le a vért a gyilkos ruhájában kardjáról. Gyomra újra megkordul. Nem érez már veszélyt, de óvatos marad. Nem tudhatja, hogy nem bújik-e még meg valahol egy újabb orgyilkos.
Jól is teszi, mert a fák magasából újabb nyíl süvít felé. Mostmár feldühödve indul el. Nem törődik a felé szálló újabb nyíllal. Könyöktől lefelé aranyszínű karmok jelennek meg kezei helyé, s úgy üti félre a felé szálló nyilat, mintha az csak egy lassú toll lenne.*
- Hiba volt fára másznod…onnan nincs menekvés!
*Hördül fel, mikor az ominózus törzshöz ér. Addig csépeli karmaival, míg elég szilánkot ki nem mar belőle ahhoz, hogy puszta erejével kidöntse a fát. Ez nem hosszú idő, s hogy mi történik harmadik gyilkos jelöltjével eközben, nem tudhatjuk. Nem lő újabb nyilat, hogy félelmében, vagy más megfontolásból, nem lehet tudni, de amikor a fa dőlni kezd, csak kapaszkodni tud görcsösen, s ez nagy hiba, mert a környező fák ágai, leseprik a menedékéről. Mire Kain odaér hozzá, a test már mozdulatlanul fekszik a törzs mellett. Nincs benne élet, csak véres zúzódásai mutatják, mekkorát esett.
Az arany sárkány eltünteti karmait, s csendben néz ismét fel a fákra.
Éhsége továbbra is kínozza, ideje valami vad után nézni.
Óvatos, úgy gondolja, ideje lesz levegőbe emelkednie, s jól körülszimatolnia, mielőtt vadászni megy, hogy akad-e még támadó.
Visszatér a barlang elé, s egy pillanat múlva már a levegőt szeli, de éles szemei, szaglása sem jelez több ellenséget, így megnyugodva keresi mostmár a reggelinek való gyanútlan állatot.*

//Küldetés elfogadva!
Admin 2//

Tárgy: Re: Városhatár 2010-10-06, 1:59 pm

//Nawara'Sou, időntúli, Menion folytatása//

*Hatalmas szárnyai körül süvít a szél. Erős áramlat jön szembe, de rutinos, vén sárkány már Eleger, épp csak billent kicsit a szárnyak síkján, s máris egy kissé feljebb emeli az áramlat, olyannyira, hogy a hirtelen jött szélroham alatta süvít el, épp, hogy csak a hasi pikkelyeket birizgálva meg.
A vörös sárkány eközben figyel azért a másik szavaira is. Az élet a halandókra néha oly sok terhet rak, hogy az istenek azt hinnék, a törékeny teremtmények összeroskadnak alattuk, ám nem ez történik.
A terhek megedzik, acélosítják szívüket, lelküket, s a törékeny test mellett lelkük legalább olyan erőssé válik, mint a hallhatatlanoké. Furcsa ebbe belegondolni, de nem kevésbé furcsa abba sem, hogy milyen mechanizmusokat alakít ez ki egyesekben.
Itt van példának Sou is. Nehéz sorsában nem tört meg, sőt, még gyermeki tulajdonságai némelyikét is megőrizte, ám a jövőt nem gyermekként tervezi.
Látható a tanulás, melynek hatására a nehezebb időkre készül, s örül, ha nem azok jönnek el.*
- Bölcs meglátások ezek, Nawara utódja! Oly időkben adnak stabilitást, amikor a nagyok megtörnek, s a kicsiké a diadal, mert megedzik őket a nehézségek.
Talán én azokat az időket meg sem élem már….
*Az út hosszát mi sem mutatja jobban, hogy észak-kelet felé haladva az ég alján halvány derengés jelenik meg. Az égi vándor készül lassan megjelenni a horizonton, s ennek jele a világosodó égbolt, s a halvány rózsaszínes, narancsos árnyalatok, melyek befutják az éj sötétjét.*
- Nemsokára pirkad.

Tárgy: Re: Városhatár 2010-10-12, 5:21 pm

Belefeledkezett a tájba, s ebben a sötét ürességben pont olyan barátságos mosollyal köszöntötte a néha felvillanó fényfoltokat, mint az öreg sárkány szavait. Most, hogy ismét úton vannak, talán szavaik kissé lassabban folynak, de jól van ez így. Van még idejük, s az éji ég végtelene is kitart még, bár már nincs oly távol a pirkadat sokszínű gúnyája sem. Az öreg szárnyak megkerülik a fickándozó áramlatokat, a fiatal inkább belefeszül. Sou szereti mikor tollai közt átsüvít a levegő meglazítva ezzel azokat, miknek hasznát már nem sokáig vehetné igénybe és így gyorsabb, meg aztán, amúgy sem baj. Hamar nő új és hasonlóan erős, mint ami kihullik. Eleger mögé ereszkedik s néhány erős szárnycsapással mellé kormányozza magát, megszabadulva végül néhány tolltól, amik most pörögve, vagy szelíden csónakázva hullnak a föld felé. Elenyésző nyomot hagyva ezzel maga után, madárnak túl nagy, sárkány viszont kevés van, ki végletekig kiaknázható hártyás szárnyát tollasra cserélné. Pedig az sem marad el, s a vízben, esőben sem jár gazdája cudarabbul, mintha bőr feszülne a csontjain.
- Erre igazán nincs válasz, Eleger. – Sokára szólalt meg, mert szavai többségét nehezére esik kimondani. Még akkor is, ha a másik sárkány könnyen beszél ítélet napjáról, becsüli is érte, hogy ahelyett, hogy biztonságban, pihenve várna, még kalandot, vagy csak elmúlt emlékeket keres. – Amit pedig elmém és szívem súg nehéz, ha minden borús és sötétté válik a jövőben, győzzön bárki, talán jobb is azt meg sem látni. De talán elég a nyomasztó szavakból. – Eddig a lenti vidéket fürkésző tekintetét a színesedő szalag felé emeli. Közel a város, ahogy hajnal is és ezzel a szabad szárnyalás ideje is. Bólint, nyugtázva a nap érkeztének hírnökét, bár ezzel biztonságos leszállóhelyet is kereshet ismét. Mert míg éjszaka ő volt feltűnő, de amint világosabb Eleger helyet cserél vele. Bár a vöröset sem nehéz elrejteni, bár a méretekkel lehetnek gondok, de amíg egy illúzionista van a közelben, szinte bármi megoldható.
- Erre még soha nem jártam, mennyire lehet így megközelíteni a várost. Vagy inkább mennyire ajánlott? – Tette fel a kérdését, bár nem várta a leszállás pillanatát. Érzései alapján még vígan repült volna tovább, bár ami azt illeti még egy ideig fog is.

Tárgy: Re: Városhatár 2010-10-13, 5:07 pm

*Eleger csendben hallgatja a fiút, kinek szavai akár férfiéi is lehetnének, ám nem tud vele mindenben egyet érteni.*
- Ebben nem tudok igazat adni neked, Sou. Nem azért vannak teremtmények és teremtett világ, hogy a benne létezők örökkön boldogságban éljenek. Kellenek a nehéz, balsorsú idők, mert törvényszerű, hogy utána könnyedek érkeznek, melyek nevetéstől hangosak. De egyik sem lehet a másik nélkül. A sötét nélkül a boldogságot nem lehet értékelni, mert a halandók nem ismerik fel értékét, s természetesnek véve előbb, vagy utóbb maguknak keresnek nehézséget, hogy értelmére leljenek létezésüknek. És kellenek a boldog idők is, mikoron megpihen a küzdelmekben megfáradt szív és új erőt gyűjthet a majdani újabb nehézségekre.
Erről szól ez az egész. Aki él, sosem a könnyed dolgoktól válik nemesebbé, s fejlődni sem fog általuk. Csak az újabb és újabb akadályok legyőzése, a sötétség túlélése az, mely előbbre visz minket. S még ha meg is kell halni a küzdelemben, hát haljunk meg úgy, hogy utólag megítélve azt mondhassuk az istenek mellől, hogy igen, ezért érdemes volt élni és érdemes volt meghalni is…
De igaz is, nem kell ily súlyos témákkal terelnünk magunkat, megvan annak az ideje is.
Elkalandoztam kissé, már látom a tornyokat. Ideje lesz leszállni, mert eme helyen a tornyokban is figyelő őrszemek vannak, s a varázs, mely a várost őrzi, szintúgy éberen őrködik.
*Ezzel az öreg vörös meg is áll a levegőben, szárnyait szétterjeszti, majd lassú süllyedésbe kezd, mígnem megáll az alant húzódó földút kellős közepén. Teheti ezt, mert közel, s távol nincs egyetlen utazó sem rajta kívül, s Sou szeme láttára váltja fel az istenség a vén sárkány alakját egy szintén koros halandóéra.
Ősz szakálla díszes ruháját verdesi,s úgy fest, mint egy koros harcos, kinek csak az ifjak képzése a feladata, más semmi. Roober választotta eme alakot a vörösnek, s elégedett is vele.
Így állva várja be, míg fiatal társa is landol.*
- Innen már gyalogszerrel mehetünk tovább…

Tárgy: Re: Városhatár 2010-10-20, 1:55 pm

Megérti az idős és bölcs szavakat, s bár nagyon jól tudja, hogy igazak. Ám, ahogy az idősnek vele, úgy neki sem kell egyetértenie. Még ha ezt elméje meg is teszi, szíve nyugton lázadhat ellenne. Bolond, vagy még inkább a kegyetlenek egyike lehetne, ha vágyná a háborút és a velejáró minden szörnyűséget, mert ha nem is tapasztalta. Tudja, mit hozhat. Érezte az öregek remegő hangján s minden csillagtalan éj sóhajaiban, ahogy megemlékeztek a hajdani idők áldozatairól. Szót nem is ejt többet, gondolatát is messze kergetné, de az makacsul megmaradt és újabb és újabb alakot öltve szembesíti a fiatal sárkányt az eljövendő lehetségessel.
Így esett meg vele, hogy figyelme másra terelődött s kurta kört írva le fordult vissza és kereste meg az addig emberé vedlett Eleger alakját. Mielőtt azonban elszánta volna magát az ereszkedésre, egyenesen az égnek szegezte tekintetét. E néhány pillantás az egyre halványuló, pislákoló mécsesekre, nyugtatólag hatott rá és így már könnyebb szívvel hagyta ott az ég nyújtotta szabadságot. Nem lépett a földre, inkább a szelet kavarta fel maga alatt, de nem engedve el az idős harcos gúnyáját viselőig, egy áramlatot sem. Emberbőrbe bújva lépett a földre, nem sokban változott külseje mióta elindult útjára, talán arca lett komolyabb és világos szemei sötétebbek, ahogy ez meglátszott sárkány alakján is. A hajdanvolt nyílt, olajzöld szemek fakósága elveszett, mélyé vált és sötétté, amik titkokat is rejthetnek, akárcsak a smaragd maga. Nőt is egy keveset, de korához képest még így is alacsony és marad is valószínűleg, ahogy alkata is megmaradt, apró túlzással élve, véznának.
- Mond Eleger, Norlan milyen város és mért őrzi varázslat? Semmit sem tudok róla, mert nem esett szó róluk. Ugyan nem volt tilos beszélni a földiek városairól, de senki nem firtatta a népemből és akik látni is vágyták, nem hagyták el a szigetet. – Ez így volt a háború óta, mintha minden gyöngysárkány odaveszett volna az ínséges időkben, eltűntek a szemek elől és e hitet megtörni egyikük sem akarta. Boldogan éltek, még ha csak egy szigetnyi is jutott nekik a világból, de ott volt az ég, ahol szabadon szállhattak s ha meg is látták őket, könnyedén váltak oszló felhővé, vagy vonuló madárrajjá. S e tekintetben Sou minden eddiginek ellentmond, valószínűleg kietlen és néptelen tájakon lelne népe tagjaira, messze mindenkitől, de vágyva a társaságot. De ő előbb a népeket és tájakat akarja megismerni és talán talál egy olyan helyet, ahol mind meglelhetik nyugalmuk.

Tárgy: Re: Városhatár 2010-10-20, 4:45 pm

*Eleger csendesen figyeli a fiatal sárkány landolását és átalakulását. Most látja először az ifjút nem sárkány alakjában.
Meglepő, milyen fiatal és törékeny alkata van, s mégis eme keskeny vállak képesek lehetnek később elvinni hátukon egy egész nép sorsát.
Roober tudja, de nem mondja el. Régi történet, immár hét évszázados.
Eleger reszelős hangján szólal meg inkább csendesen.*
- Mi magunk sem tudjuk, mi hozta erre a döntésre a várost. Mégis olyan népeket tiltottak ki, mint a sabbatik, a trollok, orkok, vagy a nimfák például.
Talán csak a városlakók, vagy az istenek tudják, mi vezette erre őket.
Annyit tudok csak, hogy a régi háború után, melyet Lanur népe nyert meg, azután zárták le a várost egyes fajok előtt varázslattal.
Hogy milyen a város? Méltán a leghíresebb városa Lanuriának. De nézd meg magad is.
Elzárkózva más népektől könnyű lehet élni, ám egy idő után hátrányt jelent, ha más népek felfedezik a zárkózottakat.
A világ megy a maga útján és aki nem benne él, szükségszerűen elmarad mögötte.
*Az öreg lassan bandukol a lankás földúton. Szeme keletre tekint, ahol egyre színesebbé válik az ég, ahogy lassan a nap fénye beteríti azt.
Nem messze szórja valami a fényeket, s majdnem olyan fényesen csillog, mint az ég alja.
Eleger tudja, azok már Norlan kristályosan fénylő tornyai.
Ideje lesz kitalálnia, mi keresni valója is van a városban, mert ha Sou vele tart, egyszer el kell válniuk, s nem szándékozik felfedni előtte isten létét.*

Tárgy: Re: Városhatár 2010-10-21, 9:49 am

- Ebben van valami. Példának nem is kell olyan messzire menni. – Értette ez alatt magát, de ő legalább tudta a miértre a választ, s ha csak egy kicsit is, de egyet értett ősével. Hiszen mindet az eddigi egyetlen hollófekete gyöngysárkány kezdte, s védelme ki is tartott és ezzel merült Sou ismét gondolataiba. Elmereng a múlton újfent, meglehet ez az éj ennek lett szentelve, mert valóban sok régi bukkant felszínre benne. Van, amit kimondott s van, amit joggal, vagy a nélkül tartott meg magának. Vajon e varázs is áldozatokkal járt s mért csak azokat a fajokat rekesztette kívül, s ebben mért nem tartozik bele az ő fajuk.
- Azért van benne furcsaság, vagy már fáradt vagyok s nem látom benne a logikát. De azt még megértem, hogy az orkokat és hasonló lények kirekesztenek, de nimfák? Meg, ismerve az emberek érzéseit felénk, sárkányok felé, minket beenged a varázs. Nekem fura. – Tekintete rövidke időre nyugodott csak meg Eleger alakján, aztán a távolt kezdte el fürkészni, kezdve a fura csillogás forrásával. Nem szokott ilyesmihez, még ha hasonlóhoz volt is szerencséje, de ezzel együtt talán kezdte megérteni a híres jelzőt. Megannyi vándor járja az úttalan utakat, s némelyikük nem is szűkszavú, ez tapasztalta és egy kis kosztért rá lehet őket venni a mesemondásra. Bár ebben ő nem jeleskedett, de a falú gyermekei annál inkább, ha nem hatottak az illetőre a gyomrán át, akkor szűnni nem akaró lelkesedéssel csimpaszkodtak belé és nem hagyták, míg nem mesélt valamit.
- Már innen is szépnek tűnik .. – Azt azonban már nem fűzi hozzá, hogy a város lehet olyan, mint egy alma. Kívülről tetszetős és kívánatos, de belül rothad s kukac rágta, remélte, hogy azért ez most nem igaz. Persze, a városok nincsenek meg a szükséges rossz nélkül, mert melyikben nem él legalább egy koldus, zsebmetsző és bujkáló haramia. Nehéz lenne ilyet találni, véleménye szerint. Ahogy mindig, most is próbál a jó dolgokra koncentrálni és esélyt adni a városnak, hogy bemutassa magát. Bár kétség kívül feszültebbé válik, ahogy a tornyok s vele a falak is egyre hangsúlyosabbá válnak, hiába, nem túlzottan szeret négy fal között lenni és csekélyke kis tapasztalatával, a kapun bejutni sem mindig egyszerű eset.

Tárgy: Re: Városhatár 2010-10-21, 1:51 pm

*Roober nem zavarja gondolataiban a gyöngysárkányt. Elvégre azért találkozott vele, hogy gondolkodásra serkentse, az üzenetet pedig megkapta Narlától.
(A kis madárkával még lesz egy kis beszélgetése..)
Ez a lényeg. Máris rengeteg új dolog merült fel a fiúban, amivel talán nem foglalkozott érdemben, de szükséges lesz ahhoz, hogy népének hasznára válhasson.
Az ifjú még nem tudja, milyen képessége rejlenek benne és nem is akarja ezekre most rávezetni.
Magának kell saját magát megismernie, ehhez már sem Roobertől, sem Elegertől nem kaphat több segítséget.
Ahogy mondani szokták…az út most kezdődik.
Fejét az öreg Sou szavaira kapja fel. Mélyen elgondolkodott, s csak most figyel ismét rá.*
- Nem láthatunk az emberek fejébe. Konok és néha logikátlan egy népség. Talán őket kellene megkérdezni, hogy mit és miért tesznek. Minden esetre ok mindig van mindenre. *Követi a smaragd szemeket egészen a városig. Valóban, ritka alkotása ez a halandóknak, néha még istenek is csodálják a várost. Méltán viseli hírét.
Miközben lábaik alatt az út egyre fogy a városig, Eleger is szépen, kitartóan lépeget előre.
Sou fiatalsága mindenképpen sok minden tartogathat még számára, s jó az ilyet látni.
Jó figyelni, ahogy egy-egy jellem csiszolódik, kristályosodik ki a kezdeti ifjonti tulajdonságokból és olykor érdemes végigkísérni az egész folyamatot.
Talán hosszabban figyelni fog az ifjú sárkányra. Igaz, akad még néhány védence, akikkel foglalkoznia kell.
A két aranysárkány, Nasuada, a naiv, tapasztalatlan és Kain, a korosabb, s túl tapasztalt, kinek érzékeny lelkülete a legnagyobb gondja.
Igaz is, lassan foglalkoznia kell majd velük is.*

Tárgy: Re: Városhatár 2010-10-24, 6:56 pm

- Talán. – Mosolyodik el csalafintán. Annak ellenére is, hogy talán ismerve az emberek rossz szokását, hát nem vennék jó néven az e téren való kíváncsiskodást és hideg vassal, szűk helységgel jutalmaznák, melynek ajtaján s ablakán is vastag rács van. Néha azonban maga sem igazán tudja, honnét is bukkannak fel ezek az érces, meglátásszerű gondolatok. Sosem járt még börtönben és szándékában sem áll, ha lehet messziről sem szemlélné meg. E mellet még is érzi, amilyen rossz városlakó, legalább olyan rossz fogoly lenne, mert hát, mi rémisztőbb lehet, mint egy soha nem élt fenevadakat is életre keltő képzelet.
- Talán megkérdem tőlük, ha csak legendát is mondanak el, abból is megtudható az igazság morzsája. Nem? – Költői kérdés a mondat végére, s ha érkezik rá válasz, az mindenképpen jól fog esni számára. De mosoly hamar eltűnik arcáról. Nem akart a városba menni, legalább is nem állt szándékában, de tudva, hogy akit felkeresni jött nem éppen jó viszonyt ápol a többi sárkánnyal. S bármekkora bizalmat is érez Eleger iránt, igazi célját nem fogja elárulni, ám a kérdés megmarad. Mihez kezdjen a városban, mikor dolga a mellet lenne? Szétnéz és megismeri valamennyire, ad egy vagy másfél napot s aztán jó vándor módjára, majd tovább áll és felkutatja az aranysárkányt. Ez adja a többi eshetőséget, itthon e van s barlangját meg e leli egyáltalán? Persze ezek is olyan kérdések, amik nem utazása elején, vagy nem csak elején, hanem így, kis híján a végén merülnek fel. Azt nem is sejtve, hogy a mellette haladóban hasonló ütötte fel a fejét néhány perccel ez előtt, bár azt már nem sejthette, hogy egész népének istene utat mutatott számára. De talán, ha egyszer rá is jön, a csalfaság szította mérget Eleger felé táplált bizalom enyhíti majd.
- Valahogy, ha várfalat vagy kaput látok, kicsit mindig összeszorul a szívem és leginkább megfordulnék. – Vallotta be érzéseit, amiket szeméből is könnyedén ki lehetett volna olvasni, mivel az említett dolgok szinte a küszöbön voltak.

Tárgy: Re: Városhatár 2010-10-25, 11:37 am

*Sou jót kérdez, de önmaga is tudja rá a választ.*
- A korosabb emberek is biztosan szívesen emlékeznek régi dolgokra, mesékre, legendákra, és ha ügyesen használod külsődet, bizonyára könnyen megnyílnak és mesélnek majd neked.
Az ifjú bizony sokat töri a fejét, s nagy hallgatások között csak néha hallani szavát.
Roober is gondolatban máshol kalandozik már. Épp ama arany sárkány felé is, kire tudtán kívül Sou is gondolt.
Kain komoly fejtörés számára. Eddigi élete minden, csak nem békés és minden, csak nem logikus.
Anzar egy olyan gyermeket vett magához, kiben hatalmas a lélek és bár hűségest nevelt belőle, mégis árulójává vált, mikor is szívét követve nemet mondott a gyengébbek tömegeinek lemészárlására.
Kain. Talán nem is sejti, de neve már nem cseng olyan rosszul, mint néhány száz éve. Sokan elfeledték már, ki is volt Anzar fia, még nevelőjének hatalmas híre is fakult valamelyest.
Idővel még a halhatatlanok is tovább lépnek az emlékektől, mert nem lehet a múltban élni. A jelenben kell, és a jövőt kell építeni, s ez az, ami nem megy az arany sárkánynak, mert köti saját lelkének mélysége.
Az ifjú szavaira kapja fel a fejét.
Egy pillanatra el is mosolyodik fehér szakállában.*
- Ó, kedves Sou, ha valakiknek, hát nekünk, sárkányoknak nem éppen akadály egy várfal, vagy egy kapu…szabad nép vagyunk, mert nem uralkodhat rajtunk senki, és mert miénk az ég.
Valószínű én is hamar elvégzem dolgom, ám sajnos a kapuhoz érve el is kell majd válnunk, mert ahova én megyek, ott egyedül kell lennem…

Tárgy: Re: Városhatár 2010-10-25, 12:42 pm

Ebben és hasonlóban reménykedett, nem is sejtve, hogy az elválás pillanata nincs is olyan távol már. Még néhány lépés és a fenséges kapu szinte kézzelfoghatóvá válik és nem lehetne mondani, hogy nem szomorodik el az elválás hallatára. De megszokta és bele is kell törődnie, bár nem könnyű, főként, hogyha a sárkány lelke ennyire képes kötődni és ilyen rövid idő alatt. Nem véletlen, hogy ínséges időkben oly sokan vesztek oda közülük, szinte mind, ki nem tért meg a két nagyhoz.
- Meglehet, de nem szívesen kelnék birokra ezekkel. – A szeme mosolyog, ahogy az arca is, de még is csak rányomja bélyegét az elválás tudta. - Nem gondoltam, hogy ilyen hamar elválnak útjaink, sajnálom is. De annak, hogy találkoztunk meg örülök .. és remélem, hogy azért még összefutunk ebben az életben. – Szíve szerint és ha hatalmában állna még elódázná a pillanatot, de hiába, megérkeztek és amott mintha egy pillanatra is, de lándzsa hegyét látta volna. Biztos jele annak, hogy nem tévesztették el a bejáratott s az egy strázsáló városőr fegyvere, ki a kapu túloldalán áll őrt. Bár nem ez tántorítja leginkább, s a dolgon nehezít, hol ott ellenkezőleg kéne lennie, hogy másod magával érkezett. No de mindez csak gyermeki huzavona önmagával, ami szinte meg is szűnik, ahogy a boltív alá érkezik, talán meg sem állítják. Elvégre a látszat azt mutatja, idős harcedzett férfiú mutatja meg a híres város unokájának, mert biz Sou csodálva nézi a roppant falat. Belegondolva ilyen érzés lehet egy embernek is sárkány mellet állni, öröm félelemmel vegyesen. Nem tudja Eleger mikor lép majd el mellőle, de követni nem fogja, nem olyan fából faragták, még ha meg van benne a gondolat foganatja, hogy utána lógjon.
- Vigyázz magadra és köszönöm az eddigieket! – Mert van mit s ezt ő is látja. Most azonban végkép nem tudja mihez is kezdjen a városban, első nekifutásnak megteszi a céltalan csellengés és talán közben akad valami, vagy valaki, akivel elütheti az itt eltöltött időt.

Tárgy: Re: Városhatár 2010-10-25, 5:05 pm

*Norlan kapuja. Roober felnéz a fal tetején mozgolódó őrre. Biztos benne, hogy a kapuban is ott állnak és nem is téved. Szinte a semmiből lépnek elő az őrök.
Roober, a vénséges veterán képében halkan vált pár szót velük. Nem titok, csupán megjegyzi, hogy ő és ifjú útitársa a várost jöttek megcsodálni.
Nem jelzi, hogy rokoni szálak fűznék össze őket, hiszen távozni úgyis külön fognak, s ezzel a felesleges kérdezősködéstől is megóvja a gyöngysárkányt.
Az őrök néhány rutinkérdésére csípőből, de rutinosan felel, s ennek köszönhetően ő maga is és társa is bebocsátást nyer a híres városba.
Nem törődik a kapu monumentális méreteivel, látott már eleget és látott már nagyobbat is.
Öregesen, kissé talán megfáradt léptekkel ballag át a kitárt kapukon.
Nem halad sokkal mélyebbre. Végigtekint a majdnem üres utcákon. A város még alig ébredezik, a pirkadattal csak az első pékek, s a legkorábban kelők mozgolódnak.
Sou felé fordul.*
- Itt az ideje ifiúr, hogy búcsút vegyünk egymástól. Nem adok útravalót, úgy hiszem, az úton mindketten elég ajándékot adtunk egymásnak.
*Elmosolyodik bajsza alatt.*
- Előtted az élet. Éld úgy, hogy ha visszanézel rá, azt mondhasd, ezért érdemes volt…..
*Kezet nyújt Sounak, majd ha elfogadja, hátat fordít és elballag az egyik hosszú utca irányába.*

Tárgy: Re: Városhatár 2010-10-26, 9:12 pm

Szembe fordul az öreg emberbőrbe bújt sárkánnyal, bár a helyes besorolás az istenség lenne. Na de talán majd egyszer erre a kis titokra is fény derül, bár az is megeshet, hogy Eleger megmarad az idős vörösnek Sou emlékeiben és semmit sem változik majd. A mosoly az ő arcára is kikérte magát, mert mért ne, hiszen inkább jó történt az eltelt idő alatt, mint rossz. S Sou leginkább csak bólintani tud, amit mondana még, az talán csak megkeserítené a kellemes búcsúzást. Így hagyja, hogy szavak helyet csak a szeme beszéljen, de azt is elrejti egy hosszú pillanatra és midőn felnyitja a feléje nyújtott kézre esik pillantása. Habozik, ilyen egyszerű és kimért legyen, nem, ez ellen lelke tiltakozik és elméje hiába fedi meg. Két karja már közre is fogta Elegert, ha nem emberi formában lenne sem tenne másképpen, csak akkor nem megölelné. Ez is jellemzője népének, így ha akarná sem tudna kibújni alóla, de ami gyengévé teszi, az később erősségévé válik.
- Igyekszem úgy élni Eleger, igyekszem. – Nem ígéret szavát adja, felesleges lenne, mert akkor megszeghető is és ha nem muszáj, hát nem szegné meg adott szavát. De ideje elengedni az idős férfiút, tesz is egy lépést hátra, helyet adva. Aztán csak szemlélve, ahogy Eleger hátat fordít és lassan eltűnik szeme elől, mert egészen addig a pillanatig követte tekintetével. De aztán kénytelen volt a város még néptelen utcájával szembesülni, ahogy a frissen sült cipók illatával is, de fura mód étvágyát nem hozták meg az ínycsiklandó illatok, csak orrát csábították. Első lépéseknek nem is rossz, pénze még van valamennyi, akár még vehet is valami finomságot és aztán, aztán pedig. Aztán pedig elüti valahogy az időt, bár meglehet az illúzióit, pénzszerzés végett elővigyázatosabban fogja használni.

[Köszönöm szépen a játékot! Már ha vége : )]

Tárgy: Re: Városhatár 2010-10-26, 9:50 pm

//Csak azért nem írtam a végére, mert nem tudtam, hogy fejezed be én is köszönöm szépen a játékot, élveztem! //

Tárgy: Re: Városhatár 2010-10-31, 4:02 pm

1. küldetés A Veszély

A mai nap is máshol érte. Felpakolt és elhúrcolkodott a cirkuszi társaság. Norlan városának határán vertek sátrat ideiglenesen. Pár nap múlva fellépésük lesz a város központjában, de addig is most a pihenésnek van itt az ideje. Helen is tovább aludt a szokásosnál. A vörös korona már majdnem teljesen a helyén találta, mikor kilépett nagy álmosan a kis kocsiból. Lekászálódott lila hálóingében a lépcsőről, s nyújtózott párat a meleg napsütésben. Igazán finom volt volt. Megborzolta a haját, és kicsit gyakorlatozott. A közelben nem volt nagy a nyüzgés. Mindenki fáradt volt a tegnapi nagy sietségtől. Simogató szellő fújdogált az erdő felöl. Viszont a gyakorlat nme tartott pár hajolásnál. A szél egy új, isemeretlen szagát hozta felé, és rögtön ezzel együtt egy nyílvesszőt is.

Tárgy: Re: Városhatár 2010-10-31, 4:22 pm

Mintha lassított felvételen lett volna. Egyett hátra lépett, majd oldalra fordúlt. Érezte ahogy a borotva éles penge az orra előtt suhant el.
-Ez meg mi volt?
Ösztönösen is arra fordúlt ahonnan a nyíl jött. Hát jött még több is. Egymás után, kis távolságokban. A következőre hátra lendült, és megint a képe elött ment el. Az előző mellett ért célt, a szekér falában. A következőnél már nme volt ínnyére a hajolgatás. Tett egy kört mindkét kezével, majd széttárta a karjait. Ezután a nyilak kétfelé suhantak tovább a lány mellöl.
-Sam!
Kiálltott oda barátjának, de senki sem rreagált rá. Közben még több nyílvessző zúdult a lány felé. AZ egyiket egy sazltóval, a másik miatt hídba ment le. AZtán gurult párat, majd ugorva kellett lábbra állnia. Vett egy mély levegőt, majd teli tüdőből a földre fújt, így magasabbra ugrott mint tudott volna.

Tárgy: Re: Városhatár 2010-10-31, 4:33 pm

Fennt "belekapaszkodott" egy, légáramlatba és a szekér túloldalán, az erdőhőz közel ért földet. Olyan nesztelenül, hogy ne vegyék észre. Még a függői sem akadályozták a csendes mozgásban. Nem vert fel port, hangtalanul, nyomtalanul közlekdett. Közben az járt a fejében, hogy ennek véget kell vetnie. Nemsokára meg is találta az ellenséget, de....nem hitt a szemének. alacsony termetű jószág volt, kicsi íjjal a kezében.
-Miféle szerzet ez? Valamiféle manó?
Meghallotta? Szó ami szó elég hangosan karattyolt ahhoz, hogy észrevegyék. Arréb suhant, erre a manó megijedt, mintha szellemet látna.

Tárgy: Re: Városhatár 2010-10-31, 4:41 pm

~Ez már valami! Akkor játszunk!
Ezennelelkezdődött egy macska egér játszma. Sosem engedte, hogy pár másodpercnél több ideig lássa az idegen. Feldühítette, hogy elveszítse a fejét. Mint egy árny úgy ugrott fáról fáral, néha az erejét használva olyan helyekre is, ahova nem tudott volna eljutni olyan hírtelen. Volt hogy megközelítette, szint e vészesen közel került hozzá, de mire megfordúlt már nem volt mögötte a lány. A vége felé, már kacagott rajta, ez még dühítőbb volt. Kilőtte azutolsó nyílvesszőjét is, de vissza repült, mint valami bumeráng.
-Most megvagy!
KIálltotta el magát és leugrott. Addigra halálra rémült az alak. El akart futni, de nem ússza meg ennyivel. Egy finom ütés a jobb felkarjára és a has alatti izomra, és volalá. Semmi erőlködés nélkül leterítette retenhetetlen manó íjjászt. Igazán büszke volt magára. Szépen ott hagyta, úgysem megy sehová. Szól az igazgatónak, majd holnap elviszik a katonákhoz.

» Városhatár