Az Aréna

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

A napfény sugarait kékes fényáradatként verik vissza a monumentális aréna kékre festett falai. Gigászi építmény ez, hol gigászi harcosok szokták összemérni erejüket. A vadalanok legerősebbjei állnak ki itt egymás ellen.

Halálos viadalok, akár veszedelmes vadak bevetésével is!
Ki itt kiáll, nem biztos, hogy megéli a naplementét!
Griffek, oroszlánok, barlangi trollok, sabattik... mind, mind a nagyobb kihívást szolgálják.
Az aréna homokját mélyvörösre festette már a vér, és könnyen meglehet, hogy az ide belépők vére is keveredik majd a homokkal.
Az arénában mindig találsz halálosnak ígérkező kihívást!

Tárgy: Re: Az Aréna 2012-04-30, 11:47 am

*Napokat volt végig sárkányalakban, csak hogy jó hamar begyógyulhasson a sebe. Nem látogatta meg családját. Fogalma nem volt arról, mit is gondolhatnak róla, talán meggyűlölték. Ezt nem tudná elviselni, ha kiderülne. Egyszer elsétált egészen a tengerpartig, s nézte a vizet.*
~ Addig nem mehetek vissza Lanuriába, míg nem veszélyeztetem az itteniek életét. De már itt is meg akarnak ölni. Sehol nem élhetek teljes életet... Akahana... remélem a közelben vagy. Lehet... hamarosan kérni fogom a visszautat.~
* A vizet nézve úgy elmerengett, hogy már nem látott, nem is hallott semmit. Erős volt a víz illata, és a halaké, így azt, hogy egy tökéletes lopakodó mögé somfordált, egyáltalán nem érzékelte. Az utolsó pillanatban fordult meg, hogy mégis ki lehet mögötte, de akkor csak annyit vett észre, hogy egy hatalma fagerendával találkozik a homloka. Sötétség.*

*Egy széknek kötözve ült egy sötét, hideg helységben. Alig kezdett éledezni, azonban a szájába tömtek valami lét, hogy azt igya meg. Mivel teljesen ki volt száradva, meg is itta. Majd azután tudatosult benne, hogy ez a lötty bármi lehetett, alig volt még eszénél, épp csak ébredezett. Nagy nehezen kinyitotta a szemét, s Rod guggolt előtte.*

- Hello sárkuci.
*Alex összehúzta a még így is kicsire nyílt szemeit, s még mindig kábán és csendesen szólalt meg.*
- Mit akarsz tőlem? Meg akarsz ölni? Azt hiszed, ezekkel a kötelekkel megállíthatsz?
*Rod mosolyogva rázta a fejét*
- Nem, Alex. Ezzel nem bosszulhatnám meg, hogy tönkretetted az életemet. Ezek az emberek is csak azért követnek még, mert tudják, hogy sárkány vagy, s én vagyok az egyetlen, aki tudok is veled valamit kezdeni. De ahogy meghalsz, én is meghalok... mert a könyveim nélkül nem tudok már senkin se segíteni.-
*Míg Rod beszélt, Alex körbenézett. Lándzsás őrök körbeállták a cellahelységet. Majd a mágus szavain gonoszan elvigyorodott.*
- Hahh... ennyit rólad. Úgy tűnik csak egy senki vagy, nincs is hatalmad, amid volt, az nem is a tiéd volt, hanem a könyveké. Csak ámítottad az embereket. Te... mindenki csalója.
*Ekkor az egyik őr a lándzsa fa végével hatalmasat ütött Alex halántéka környékére, de csak akkorát, hogy ne ájuljon el, de a sárkány így is megszédült, s csillagokat látott maga körül. Rod is elvigyorodott, de ez egy keserű mosoly volt.*
- Ezért teszlek tönkre, mert tönkretettél.
*Alex felemeli a fejét.*
- Nem tudom... ki kezdte...
*Rod felállt guggolásából, s sétálni kezdett a helyiségben, közben nyugodtan beszélt.*
- Nem akarom csak úgy elvágni a torkodat. Abban semmi muri nincsen...
*Gonosz sötétség örvénylett szemeiben, úgy tekintett a megkötözöttre.*
- Megtöröm a testedet. Végelgyengülésben, vagy harcban halsz meg. Meg is van a tervem.
*Alex értetlenül tekintett rá. De nem szólt. Tudta, Rod mindjárt folytatja.*
- Visszakerülsz az arénába... és harcolnod kell addig, míg meg nem halsz.
*Alex szemei kikerekedtek.*
- Vá...várj... Tudod, hogy nem vagyok az utolsó a jó harcosok sorában. Hajlandó volnál megölni sokakat csak a nagy felhajtás miatt?
- Hehh... csak nem azokat sajnálod, akik majd azért küzdenek, hogy elpusztítsanak?! Ezek mind gyűlölnek téged, mert sárkány vagy. Engem is gyűlölnek, mert tudják, hogy én hoztalak létre. De csak én tudom, hogy mivel lehet téged megfékezni, ezért addig, míg egy hatalmas műsorral a te kivégzésedet láthatják, addig kellek nekik. Azt mondták, ha tényleg akkora nagy műsor lesz, akkor még arra is képesek, hogy megbocsássanak. Tudod mennyi pénz jön így az Arénába és a városba? Fél Vadalan itt lesz, hogy lássák a te haláltusádat. Hahhahhaaaa!
*Alex korán sem volt olyan jó kedvében, mint Rod. Elmerengett. Sokakat meg kell ölnie, csak hogy életben maradhasson. De Rod mindenkit képes feláldozni azért, hogy elpusztítsa őt. Így ha 10 embert le is győz Alex, a 11. megölheti. És így akkor nem volt értelme megölnie azt a 10 embert. Mert így is, úgy is meg fog halni. Méghozzá hosszú halál lesz. Tele sérülésekkel, vérveszteséggel, kábasággal. Ha sárkánnyá változna, akkor legyőzhetetlen lenne, de... S ekkor kikerekednek a szemei.*
~"De csak én tudom, hogy mivel lehet téged megfékezni". Az ellenszer!~
*Ezt látva Rod újra elvigyorodott.*
- Hahh... és nem lesz olyan egyszerű neked, mert nem fogsz tudni sárkánnyá változni. Hahhahahhahhaaaaaaaaaa!
~Megitatta velem az ellenszert!~
*Alex még sosem itta meg olyankor, amikor nem kezdett el görcsölni a gyomra, így arról nem is tud, hogy a varázsszertől vörössé vált a szivárványhártyája, illetve sűrűn véreres lett szeme fehérje. Nem fog tudni átváltozni... így semmi esélye nem lesz, hogy életben maradjon... de így legalább nem öl meg annyi embert... tudja, hogy képtelen lesz arra, hogy hagyja magát megölni. Küzdeni fog az életéért. És ez szörnyű. Alexben egyre inkább emelkedni kezdett a gyűlölet heve. Szemei lángoltak, melyek gonoszabbnak tűntek így vörösen. A köteleket, mellyel meg volt kötve, elégette, s rárontott Rodra, fojtogatni kezdte. De Rod nem ijedt meg, az őrök odasiettek, lekaparták a mágusról a sárkányt, s lándzsanyelükkel kegyetlen ütlegelésbe kezdtek. Alex már kék-zöld volt. Majd abbahagyták, de Alex nem kelt fel a földről. Rod ismét lehajolt hozzá. *
- Már itt vannak. A nevedet kiáltják. "Ian! Ian! Pusztuljon a sárkány!" Igen! Már nem éljeneznek téged. Látni akarják ahogy megtörsz, s ahogy végül kifolyik belőled az élet.
*Megragadta a haját, s felemelte a fejét, hogy a sárkány szemébe nézhessen. Elmosolyodott.*
-Ezekkel a szemekkel még azokat is megrémiszted, akik hűségesek maradtak hozzád. Tudd meg, milyen, amikor már senkinek nem kellesz!
* Majd elengedte Alex haját, így a feje a földre esett. Próbálkozott feltápászkodni a sárkány, de ekkor megint megragadták az őrök, s levették felső ruháját és az ingét szinte letépték róla. Alex nem ellenkezett. El volt keseredve... tudta, íme amire vágyott, most megtörténhet. Elpusztul a gyűlölt sárkány.

Ismét megragadták, s kivonszolták a cellából, majd egy hosszú folyosón vezetve egy ajtóhoz vitték. Mögötte furcsa morajlás hallatszott. Majd kinyílt az ajtó, s az arénát látta maga előtt, mely nézősorai tele voltak vadalanokkal. Egy szabad helyet nem látott, s mindenki üvöltözött. Párszor meghallotta a nevét, de többször hallotta azokat a szavakat, hogy "pusztuljon" vagy "féreg", "sárkány", stb. Az őrök belökték az aréna közepébe, majd bezárták mögötte az ajtót. Alex állva nézett körbe s valahogy érezni kezdte a vér szagát. Eluralta az a hangulat, ami mindig is gyilkolásra ösztönözte ebben az arénában. Igen. Azért tudott mindig győzni, mert eluralta a gyilkoló sárkány ösztön. Mindig ez van... Lanuriában is ezt érezte a Nagy Kaszás fogadóban. A sárkány-én kitörni akar, de nem tud... mert leblokkolták. És most ezért belülről nagyobb vágyat érez az ölésre mint valaha. Mikor közelebb ment az emberekhez, hogy meglássa, kik is vannak ott, azok, akikre ránézett, döbbenten csendben maradtak.*
- Nézzétek a szemét! Ez egy szörny!
* Alex lehajtotta a fejét s újra középre sétált, de háttal volt a nézők seregének. Vajon mi jön ki azon a kapun?*

Tárgy: Re: Az Aréna 2012-04-30, 2:48 pm

*Alex annak ellenére, hogy párszor leütötték, s agyon verték, elég jó erőben érezte magát. Háta és feje sajgását már nem is érezte, nm is szédült. A tudat, hogy újra az arénában van, mindenki őt nézni, s harcolni kell... az kijózanította.*
~ Ha gyűlölnek is... megfogják tudni, hogy kit veszítenek el, miközben kivégeznek. A nagy Ian utolsó vérre menő küzdelme az Arénában!~
*Utoljára végigpásztázza a nézőteret,majd megnyikordult a nagy kapu, amin bejött. Felé nézett, mely nagy lassan nyílt csak ki. Láncon hoztak egy vad griffet. Alex enyhén elmosolyodott.*
~Értem. Ki akarnak fárasztani. Legalább nem embert kell ölnöm... csak egy állatot.~
*Jól tudja, hogy akár ez is végzetes csata lehet. Már az első. Alex eddig mindig is szerencsésnek tarthatta magát, mert nem sokon múlt máskor sem, hogy ne az ő tetemét, hanem a griffekét vigyék ki. Csak egy kicsit nem figyel oda, és máris vége. Ilyenkor tudja igazán értékelni sárkányénét. Mert a harcimádata, vérszomja menti meg. Hirtelen leengedik a hatalmas ketrecet, melyet mindig leengednek, ha griffharc történik, nehogy sérülés történjék a nézők soraiban. A rácskapu még nyitva van, a lekötözött csőrű és szárnyú állatot még erősen tartják. Ahogy bevonszolják a rácskapun, már el is engedik a láncokat, s becsukják az ajtót. Majd az arénát is elhagyják az őrök. Maga a rács majdnem akkora, mint maga a küzdőtér. Ahogy a griff láncait elengedik, már rá is támad Alexre. Na de így, pusztakézzel küzdjön meg a madárkával? Az egyik őr nem ment ki a kapun, hanem a rácson keresztül Alex kardját és tőrét adta át neki. De a sárkány épp, hogy csak el tudta venni, már arrébb is kellett ugrania a karmok és csőr elől. Majd ismét és ismét. Majd egy nagyot kellett ugornia, mert a láncok, mik szabadon repültek a griff mozgása miatt, azokat is ki kellett kerülnie a harcosnak. Egyszer épp lehajolt a repülő lánc elől, de akkor a griff a karmával akkorát ütött Alex testére, hogy az nekivágódott a rácsfalnak. Az egész rácsszerkezet megremegett az ütéstől. nézősereg mámorban nézte a jelenetet. Alex hátán karmolások éktelenkedtek, s vonalukból már szivárogni is kezdett a vér. Egyik néző Alex közelében kiabálni kezdett.*
- Mi van, már fel is adod? Hahha!
*Gúnyolódott, de Alex vérvörös gyilkos tekintetétől máris alábbhagyott a jókedve. A sárkány feltápászkodott, s épp arrébb tudott ugrani a támadó csőr elől. A griff mögött van a kardja, amit elejtett repülés közben. Előbb jobbra majd hirtelen váltással balra futott, de ezt váltogatta. A griff jobbra majd balra próbálta elállni az útját, de ekkor Alex hirtelen a négy lába között egyenesen elfutott az állat alatt, majd felkapta a kardját, s már csapott is. A griff megfordult, így pont csőrét találta el a kard pengéje, így az mintha csak két fém találkozott volna, kongani kezdett. A kard éle lecsúszott a csőrről. De Alex nem adta fel. A griff a jobb elülső mancsát emelte fel támadólag, de azt Alex gyorsan le is vágta. Fájdalmában keserves üvöltésben tört ki az állat. Lebegtetni kezdte szárnyát, s üldözni kezdte repülve a menekülő Alexet. A férfi gyorsan jobbra kitért, így mellette suhant el a griff, de a férfi figyelmetlen volt, s az utána repülő láncot nem vette észre. Az úgy megcsapta, hogy a griff elé vágódott ismét a vas rácsnak neki. Most azonban nem ejtette el a kardját. A griff szemlátomást megörült, hogy elé került az a kicsi féreg, amit nyomban be is kap. Hatalmasra nyitotta a csőrét, de Alex a kardot bedugta az állat szájában átdöfve így a nyelőcsövét, s akard vége a griff nyakán jött ki. A haldokló állat összevissza rángatni kezdte a fejét magával rángatva a harcost is. Majd nagy puffanással kinyúlt. A nép tapsolni kezdett, s éljenezték a nagy Iant! Alex kihúzta a kardot az állat szájából, majd győzedelmesen felemelte a népnek. Azok kitörő ujjongásba kezdtek.*
~ Csőcselék... örültök mi? Mint majom a farkának, de alig várjátok, hogy én legyek az, aki itt fekszik. ~
*Ezután rögtön Bejött egy hatalmas harcos tele páncéllal és egy kétkezes karddal, de nem támadt, csak állt. Ekkor bejöttek további őrök, s kivonszolták a griff tetemét. Alex a nagytestű harcosra tekint. Hallott már róla, de sosem volt lehetősége megküzdeni fele. Alex biccentett felé köszöntésképpen, de az csak torzan tekintett vissza rá. Igaza volt Rodnak. Aki megküzd vele, az mind gyűlöli. Mikor az őrök végeztek, bezárták a rácskaput. Ekkor a nagytestű már neki is rontott Alexnek. A sárkány leguggolt, s átbújt az ellene felemelt karok alatt. De amilyen hatalmas volt az ellenfél, olyan gyors is. Hirtelen megfordult, s már csapott is a kardjával, amit Alex a saját kétkezes kardjával kivédett. A nagy harcos nem állt le. Hihetetlen erővel ütötte vágta Alex kardját. Mintha a kard ellen nem is a sárkány ellen küzdene. Alex alig tudta a kezében tartani a kardot. Végül az utolsó hatalmas ütésnél ki is repült a Kezéből. Tenyere sajgott az ütésektől. A hatalmas ember már meg is ragadta nyakánál fogva, s fölemelte.*
~ Te jó ég! Ez nem is ember!! ~
*Gondolta magában Alex, miközben rúgkapált a levegőben. De a nagydarab nem óhajtotta megfojtani. Tiszta erejéből a rácsnak dobta áldozatát. Alex hatalmasat koppant a rácson, azonnal összecsuklott. Hirtelen úgy érezte, minden erő kiszállt belőle.*
~ Na ne már... nehogy egy ilyen.... győzzön felettem...~
*Olyan már volt, hogy két griffel küzdött meg egyszerre, de ez a nagydarab is kitett vagy kettőt, sőt előtte már volt egy kemény küzdelme egy láncos griffel, így eléggé ki volt fáradva a sárkány. Eléggé reménytelennek tűnt az egész. A néző sereg üvöltözött, nevetgélt, gúnyolódtak.*
- Nah hol a sárkányerőd, féreg?! Csak ennyit tudsz?! Alex épp csak elkezdett feltápászkodni, de ekkor a hatalmas ember a hajánál megragadta, s egymásután háromszor a vasrácshoz vágta a fejét, majd negyedjére ismét messzire repítette. Alex nem is értette, se a nép, hogy miért nem végez már vele a barbár a kardjával. Majd Alexnek eszébe jutott az, amit Rod mondott. Hiába ömlött az orrából a vér, hiába repedt fel a szemhéja, hiába szédült veszettül, megértette, hogy nem is az a cél, hogy meghaljon. Persze az a végcél. De a lényeg, hogy kiszolgáltatott helyzetben legyen, s teljesen megtörjék, amennyire csak lehet. Az óriás felé közeledett, Alex a hátára gurult. A nagy kard markolata száguldott a gyomra felé. Gyorsan arrébb gurult, így az csak a puszta földet találta el. De akkor az óriás rögtön egy hatalmasabb rúgott Alexbe, aki arrébb repült így vagy 3 métert. Nem mozdult. A közönség extázisban üvöltözött. A barbár vigyorgott, mint a veszett kutya, s Alex felé indult, hogy most már kardja élével döfje át a sárkányt. Alex azonban olyan gyűlölettel tekintett rá, amire egy kicsit megtorpant. De újra közeledni kezdett felé, s csak azt látta, hogy Alex arca bemerevedett, feszült lett, szemöldökét összehúzta, s mélyen a szemébe néz. A barbár forróságot kezdett érezni, majd hirtelen meggyulladt a ruhája. Üvöltözni kezdett, eldobta a kardját, s próbálta levenni páncélját. Alexben hihetetlen erő futott végig. Feltápászkodott, s futásnak eredt. Ráugrott a lángoló barbár hátára, kivette saját övéből a pengét, s a férfi nyakához nyomta.*
- Csak hogy ne szenvedj sokáig! -
*Kiáltotta, majd átszegte ellensége torkát. Az felhördült, majd lángolva és holtan összeesett. Vére szerteömlött a homokos földön, mely gyorsan magába szívta. Csak ez kellett Alexnek. Megérezve, s látva a hatalmas vértócsát, hatalmas gyilkolási vágy, és élni akarás lett úrrá rajta. Felállt, s a rács széléhez lépett, megfogta a rácsot, s a ledöbbent nép felé kiabált!*
- Varjak jöttek döghúst enni?! Ezt akarjátok?! Látni akartok sok holtat?! Akkor nézzétek, mert ma sokak feje hullik a porba a Nagy Alex Ian Keegan keze által!! FELFOGTÁTOK?! VÉRT FOGTOK LÁTNI, MERT VÉRT AKARTOK LÁTNI!!-
*Üvöltözte hatalmas erővel, arca tele volt vérrel, szája széle is felrepedt, onnan is szivárgott kicsi erecskében. A nép teljesen csendben volt. Már nem mertek üvöltözni. Mindenki ledöbbenve nézte a hős halottat, akiben a győztest látták, de most vérével már a száraz homok táplálkozik. Ekkor kinyílt a rács ajtaja és vagy húsz őr rohant be. 16an Alexet figyelték, négyen pedig kivonszolták a testet. Majd bezárult az ajtó. *
~ Én, aki élőhalottakkal, döglött hollókkal harcoltam... magával Cerberussal... Engem akartok egy barbárral lefejeztetni?! ~
*De ezt csak magában mondta ki, gyűlölködve nézve a népre. Ekkor valaki a tömegből felkiáltott.*
- Nelon!-
* A hang irányába fordult, s édesanyját látta a nézősor legelején, a védőfalnál állt férjével, s másik fiával. Alex arca megenyhült, s bánat áradt tekintetéből, akár csak anyjáéból. Csak suttogva szólt a nőnek.*
- Sajnálom. -
*Ekkor egy oroszlánt engedtek ki a nagykapun, a rácskapu is nyitva volt. A vad azonnal berontott a rácskapun,s egyenesen Alex irányába száguldott. Ekkor egy őr gyorsan rájuk zárta a rácsajtót. Alex gyorsan arrébb ugrott. Most erősnek érezte magát. Forró düh, és a vér szaga adott erőt a sárkánynak. A hatalmas oroszlán felé ugrott, Alex a kardját végigszántotta az állat mellkasán, de az mintha meg se érezte volna, ráharapott a sárkány vállára. Alex hatalmasat felkiáltott. A hatalmas tömegű állat rajta feküdt, s úgy érezte, vállán keresztül hihetetlen iramban hagyja el az erő. Keze a földön feküdt, ujjai között a karddal, de mindenében csak úgy reszketett. Ha az oroszlán hagyja el, akkor biztos kitépi a vállát. Erőt véve magán megemelte a kardját, s azt a rajta fetrengő állat nyakába döfte. Az a fájdalomtól kinyitotta az állkapcsát hatalmasat üvöltve de ahogy eleresztette Alex vállát, a férfi is ismét hatalmasat üvöltött a vadmacskával együtt. Majd az állat kimúlt, vére Alex mellkasára folyt. A férfi mozdulni nem tudott. Letette fejét a földre, s csak várt, és várt. Erőt kell gyűjtenie. Vállából ömlött a vér. Rövid harc volt, de annál súlyosabb sérüléseket szerezve. Ekkor a kapun egy vékony, nyurga legény sétált be dupla tőrrel a kezeiben. És csak várt, elégedett vigyorral a képén. Kerrin kiáltott fel a háttérben.*
- Nelon! Kelj fel és küzdj! Nelon!
- Hajrá Ian, hajrá Ian!
- Éljen a nagy Ian!
- Alex Ian Keegan! Alex Ian Keegan!
* A nép az utóbbit kezdte el kántálni egyszerre.Félelmetes volt egy egész seregtől ezt a nevet hallani.*
~ Most... megint nekem drukkolnak? Büdös varjak! Dögevők! ~
* De valahogy erőt adott neki ez a kántálás. Nagy nehezen kicsúszott az oroszlán alól, majd a rácsba kapaszkodva feltápászkodott. A nyurga legény még mindig türelmesen állt, s nézte a fáradt sárkányt. Alex kihúzta a tetemből a kardját, övében a tőrt megigazította, majd két kézzel fogva a kardot várta, hogy támadjon a fiú. Addig is, ő pihen. Biztos nem kezdi el a harcot. De a legény mindig várt. Kb egy percig álltak némán, a nép meg is unta a kántálást, csendben maradtak. Várták, hogy most mi történik. Alex arcát és szemét az izzadtság s vér egyvelege homályosította el. Orra viszketett a belőle folyó vértől, s szája összeragadt az abból folyó megszáradt vértől. Szomjas volt. Mérhetetlenül kiszáradt, s érezte, alig bír megállni a lábán. Ekkor hirtelen megindult ellene a legény, hihetetlen pörgésekkel vegyítve. Olyan volt, mint a forgószél. Kinézetben, s gyorsaságban is. Alex alig kapott észbe, a két penge már el is érte a bőrét. Egyik az arcát vágta meg, másik a mellkasát. Hátratántorodott. Körbenézett, hol is van ellenfele. Jobb kezével arcéhoz kapott, jött belőle a vér rendesen. Véres kezében csúszni kezdett a kardja. Ellenfele ismét támadni kezdett. Alex felemelte a kardját, s csapni készült, de a legény lebukott előle, s a két combjára kapott két mély vágást. Alex térdre esett. De aztán nagy nehezen megint feltápászkodott.*
~ Nem várhatom meg, hogy ő támadjon...~
* Az első lépés mérhetetlenül nehéz volt, de utána kocogni, majd vágtatni kezdett ellenfele után. Az csak állt előtte vigyorogva, s nem mozdult. Alex már lendítette is kardját, de a legény hihetetlen gyorsasággal az utolsó pillanatban félreugrott, majd megfordulva Alex tarkójába vágott, meg a hátába egy vízszintes csíkot. Alex felszisszent. Tarkójához kapott kezével. Ismét csak egy seb, ahonnan ömlött a vér. Szédülni kezdett erősen, a kard lógott a kezében. Eldobta, majd elővette tőrét.*
~ Nincs erőm megtartani a kardot...~
* Újra elindult a srác ellen. Ugyanúgy lendülve, hogy majd egy jót vág a fiúba, de az ismét kikerülte. Azonban Alex számított erre, s ahogy egymás háta mögé kerültek, amint a fiú megfordult, hogy újra Alex hátába vágjon, már Alex is megfordult, s egyszerre vágtak. Alex mélyen megvágta a fiú mellkasát, de a srác is dupla vágást végzett Alex jobb karján. Mindketten hátratántorodtak. Alex nekidőlt a mögötte lévő vasrácsnak. Patakokban folyt alkarjából a vér, melyet sóvárogva ivott fel a por. srác a mellkasát nézte meglepetten, majd elismerően bólintott ellenfelének. Ekkor Alex már túl akart lenni az egészen. Újra nekiiramodott, s megtámadta a srácot. Az bevárta, s már vágott is, de Alex kitette a karját. Nem vágott, hanem megragadta a fiút az ingénél fogva. A srác belevágta Alex karjába a kést, de a sárkány miután felkiáltott, akkor sem engedte e a fiút. Tolni kezdte a srácot, majd a rácshoz nyomta. Közben a fiú Alex feje felé kezdett hadonászni másik késével, Alex állandóan hátrarántotta a fejét, de így most jobb arcából is ömlött már a vér. Mikor a falhoz nyomta a srác az oldalába döfte a másik kést. Alex összecsuklott, de görcsösen fogta a fiú ingét, így maga után vonta. Erősen fogta saját tőrét, majd belevágta a fiú nyakába. Az fulladozott, a vér spriccelve lövellt ki minden irányba, kapott belőle Alex is bőven. Majd mindketten összeestek. Alex a hátára fordult, majd próbálta baloldalából kihúzni a tőrt. Enyhe grimaszok kíséretével sikerült is. Az egész csata alatt szinte végig csendben voltak a nézők, csak az elején ujjongattak, hogy végre nem ácsorog a két harcos, de utána olyan izgalmasnak találták az egészet, hogy megmukkanni se mertek. Mikor Alex leszúrta a fiút, akkor tört ki mindenki üdvrivalgásba. Időt sem hagytak Alexnek. Úgy döntött Rod, itt az ideje, hogy meghaljon, hiszen már ennél jobban nehezen lehet megtörni a testét. Máris beengedtek a rácsok közé egy az elsőnél hatalmasabb griffet. Alex kétségbeesetten nézett rá.*
~Ne... már megint...~
*De most nem volt lánc a griffen. Alex igyekezett kikúszni a halott fiú alól, s lábával tolva magát jó messzire ment. A griff rávetette magát a halott fiúra, s nekiállt táplálkozni. A közönségtől áradó moraj egyértelműen hangoztatta, milyen undorító volt a látvány. lex nagyon dühös volt. Nem hogy egy tizenéves fiúval kellett végeznie, de még egy tisztességes temetésben sem részesülhet. Oldalából is folyt a vér, Alex kívülről már tiszta fekete és vörös volt a vértől. Nagy nehezen a rács segítségével sikerült feltápászkodnia.*
~ Nem bírok megmozdulni. Egy lépést sem tudok tenni. Úgy járok, mint az a szegény gyerek. Végem van... mely isten az, aki most erőt tudna adni. Aki ki tudna menteni ebből a helyzetből? Vajon ez volt a sorsom? A sors istennője ezt szánta nekem? Így bűnhődök meg a sok ártatlan kifolyt véréért. Megérdemlem. Ennek a sárkánytestnek valóban el kell pusztulnia. Nincs, aki megmenthessen. ~
* Fogta a tőrét, s belevágta a táplálkozó griff oldalába. Az felüvöltött. Nem volt egy logikus döntés megválni az egyetlen fegyvertől, de már semmi nem számított. Úgy se tud már harcolni, örül, hogy áll a lábán. Csak ne a fiút bántsa... A griff valóban ott hagyta lakomáját, s Alex felé fordult. Felé futott, s csőrével át akarta döfni a testét. De Alex belekapaszkodott a csőrbe, a griff pedig megrángatta a fejét, ezzel elrepítve Alexet egészen a rács tetőre. Annak nekivágódva - nem volt túl magas a tető, kb. 3 méter - valamit kilazíthatott, mert a tető jobban megremegett, mint az egész ketrec. Mindenki feljajdult, az őrök is, mert fogalmuk nincs, mi lesz, ha a griff kiszabadul. Az őrség parancsnoka felkiáltott, s máris egy seregnyi íjász ment be az arénába, de persze csak a rács köré. Ha a griff kiszabadulna, majd gyorsan lelövik. Mikor Alex földet ért, érezte hogy bordái megrepedtek. Üvölteni akart, de mivel mellkasára esett, egy hang nem jött ki a torkán. A griff ismét támadásba lendült, de csak mancsát emelte fel, s olyan pofont adott a földön fekvő Alexnek, hogy az a rács másik végébe repült ismét nekivágódva a rácsfalnak. Már alig volt valami ép csontja. Talán a benne rejlő mágia tartotta életben. Ha nem volna a nyakában a lánc, valószínűleg halott lenne. Ezt a sok csapást egy vadalan test nem élné túl. Pont oda esett, ahol Kerrin a legközelebb lehetett hozzá. Az felkiáltott.*
- Fiam! Neked élned kell!
*Anyja zokogott. Alex a hátán feküdt, épp, hogy csak kicsit tudta hátrahajtani a fejét, hogy fejjel lefelé láthassa anyját. Vörös szemekkel, vérrel befedett arccal és testtel, megcsócsált vállal, és egyéb vágásokkal a testén úgy nézett ki, mint egy haldokló. Igen. Már haldokolt. Érezte Alex, hogy ezek az utolsó légvételek amit tesz. Utoljára anyjára néz, majd mégis előre hajtja a fejét, mert megjelent a griff előtte. Alex szemében felgyulladt a gyűlölet lángja ismét. Alig volt ereje, mégis megszólalt.*
- Te ocsmány dög! Ha én nem élhetek, hát pusztulj te is!!
*Ismét erős koncentrálásba kezdett, tudta, ha sikerül a terve, akkor is ez lesz az utolsó mágia, amit alkalmaz. A düh, és a családja iránt érzett szeretet erőt adott neki. Felőrölte azt a kis erőt is, ami benne volt. A griff fellángolt. Kísérteties sikolyba kezdett, a nézők mind a fülükre tette a kezét. A griff felszárnyalt, de beleütközött a ketrec tetejébe. Az ismét megrándult. Majd újra, és újra nekivágta magát a griff a ketrecnek. Egyszer csak annyira meglazult, hogy Alex szemei kikerekedtem. *
~ Sárkány isten! Most adj nekem erőt! ~
* Hatalmas üvöltés kíséretében felállt, a lángoló griff felé kezdett rohanni, és egy nagy lendülettel a lángoló tollakba kapaszkodva a hátára ugrott. Az adrenalin ideiglenesen elvette lábából és karjából a fájdalmat. A griff hátán amennyire csak tudott, kapaszkodott. Az lángolva ismét nekivetette magát a rács tetejének, ezzel hozzányomva magát Alexet is. Majd a következő nekivágásnál a rács felnyílt, a lángoló griff kiszabadult. Az íjászok már céloztak is, és lőttek, de a griff már el is szárnyalt. Jó pár nyíl eltalálta a hatalmas állatot, és még Alex lábába is fúródott egy. De a griff már tova is repül olyan mérhetetlen sebességgel, amellyel talán még sárkány sem repült soha. Mindezt azért tette, hogy a szél ereje eloltsa a tüzet. A nagy sokaság felkiáltott, féltek, örültek, a katonák kirontottak az arénából, s lóra ülve üldözni kezdték a griffet, de az már rég lehagyta őket. Majd valóban a szél kioltotta a tüzet, de addigra a griff szinte megszenesedett. Lezuhant a mélybe, Alex le is pördült róla. A griff pár másodpercig még vonaglott, majd kimúlt. Hatalmas erővel csapódott a teste a földre. Alexet egy fa állította meg gurulásában. Már a szájából is folyt a vér. Már nem látott könnyei, és a vér miatt.*
~ Akahana... ideje, hogy betartsd... az ígéretedet. ~
*Majd elájult.*

Tárgy: Re: Az Aréna 2012-06-05, 9:19 pm

//Alexnek//

Lanuriában az időnek az istenek legtöbbje számára nincs nagy jelentősége, de nekem még mindig fontos volt, így most teljesen figyelmen kívül hagyva a teendőimet döntöttem el, hogy végre nem leszek olyan mulya és meglátogatok pár síremléket, amelyeket illett volna már egy ideje megnéznem, csak eddig nem vitt rá a lélek. Hiába, nem szeretem, hogy el kell veszítenem valakit, és még mielőtt azzal jönnének nekem, hogy ez az élet velejárója, közlöm, hogy nem véletlenül nem barátkoztam emberekkel. Azt mér régen volt időm megszokni, hogy ezek a lények könnyen jönnek és még könnyebben múlnak ki, de arra álmomban sem gondoltam, hogy ugyanígy járhatok a nimfákkal is, akiknek élete a természettől függött. Pedig nem volt szerencsém, egy támadás során csúnyán megsérültek, meg is haltak, nyomukat pedig a természet beborította. Talán csak az avatott szemek lennének képesek megtalálni azokat a nyomokat az erdőben, amelyek utalnak rá, hogy ők itt valamikor éltek és boldogok voltak. A haláluk még nem történt olyan régen, a hiányukat nem volt időm megszokni, ugyanakkor bármerre néztem Elonar fái között, megtaláltam az apró jeleket, amelyeket velük együtt hagytam, hogy a jövő kis növendékei is megtudják, soha nem voltak csupa jó kislányból álló tanulócsoportjai ennek a türelmes nőnek. Az emberek képesek voltak rá, hogy holtaik emlékére köveket állítsanak, és bár ez a természetben nem szokás, a lányoknak mégis kijárt ez a tisztesség, hiszen a falu védelmében mondtak le életükről. Ennek nyoma kellett, hogy maradjon, még ha olyan aprócska is, hogy a legtöbbeknek fogalma sem volt róla, merre is keresse. De megvan, hagytak egy kis kiszögelést a kiszáradt patak helyén, amely Agathát jelképezte, és ezt akartam megtalálni. A hely olyan, mint egy apró labirintus, tele van növényekkel, amelyek egyetlen ponton hagyják abba a növekedést, ez a hely pedig nem más, mint a forrás eredeti pontja, ahol valaha feltört a föld alól. Itt sokáig nem fog semmi nőni, és ez a hely az egyetlen, ahol lehet emlékezni is. Nem akartam egyenesen ide jönni, az nem lett volna méltó hozzám, így a meleg ellenére a hosszabb, fekete ruhában szeltem át az erdőt, köszöntve mindenkit, akivel találkoztam. Ez a hely még kívül esik a falun, de már elég közel van hozzá ahhoz, hogy a nimfák felügyeljék, így folyamatosan belefutottam párba. Annyira ismertek, hogy tudják, ki vagyok és gond nélkül tovább jutottam, egyenesen az emlékműhöz. Mikor megtudtam, hogy a lányok már nem élnek, egyszerűen nem voltam képes itt hosszabb időt eltölteni, nyomasztóan hatott rám a jelenlétük, de ma már elfogadtam valamennyire a helyzetet. Ez a kis része a világnak egyenlőre változatlan, még akkor is, ha semmi nem állt meg csak azért, mert itt jó pár barátnőm életét vesztette. És ez kényszerített engem is a továbblépésre, még akkor is, ha nem volt könnyű. Most viszonyt kaptam vissza egy kis időt, amit itt tölthettem, és már az első percek után elfogott az a nyugalom, ami akkor jelent meg, ha csak a lányok vettek körül. Furcsa, annak ellenére, hogy ők már eltávoztak, olyan érzésem volt, mintha körülöttem járkálnának, próbálnának vigasztalni. És talán nem csak én vagyok így, mivel elég sok lábnyom van erre. Úgy tűnik, ez a hely valóban emlékművé vált.
Nem tudom mennyi időt voltam ott, egyszerűen csak kiélvezve a hely légkörét, de valószínűleg több órát is, mivel a nap már alacsonyabban volt, mire magamhoz tértem ebből a kábulat szerű állapotból. A többiek tapintatosan elkerültek, nem is ők térítettek magamhoz, hanem a hirtelen fájdalom, amely egyenesen a fejembe hatolt bele. Mintha valaki jó alaposan fejbe vert volna, egyetlen tűhegynyi pontra összpontosítva, iszonyú volt. Le kellett ülnöm, szédültem tőle, még soha nem éreztem ezt, mintha valami szippantana magába. Próbáltam dacolni, de csak rosszabb lett, végül egy sóhajjal engedtem át magamat a helyzetnek. Ha ez apám legújabb trükkje, akkor hatásosabb mint az eddigiek. Hagynom kellett magamat, a fejfájásom csak így enyhült, miközben a testem darabjaira hullott és célirányosan indult el. Egészen addig nem volt baj, amíg egy hatalmas falba nem ütközött, méghozzá a burokba, amely Lanuriát védte. Eddig csak egyszer hagytam el a kontinenst, akkor is Alexet szállítottam át Vandalanba, úgy tűnik, most kéri a visszavitelt. De ennél könnyebben nem tudott volna jelezni???
Végül nagy morgással hatoltam át a pajzson és kezdtem el alakot ölteni a másik oldalán. Nem tudom hol voltam, nem ismertem fel az árnyékos szakadékot, ahova kerültem, de pár méterre tőlem valami elég szörnyű azonnal magára is vonta a figyelmemet. Egy állat volt, madár, de már eléggé csúnyán össze égett. Nem élt, de biztos, hogy még korábban gyújtották fel, és a levegőben terjedő szag alapján, az nem is olyan régen volt. Hirtelen elfogott a rosszullét, amíg ki nem kerültem a helyet és meg nem láttam valami mást is mögötte, egy fa árnyékában. Férfi volt, az biztos, barna hajjal, amely tocsogott a vértől, ugyanúgy mint a teste. Jó pár pillanatig eltartott, hogy felismerjem Alexet, utána pedig tényleg elfogott a szédülés. Soha nem bírtam túl jól a vért, neki pedig súlyos sebei voltak. Nagyon óvatosan közelítettem meg, igyekeztem csak az arcát figyelni, nem akartam felfedezni a többi vágást és szúrást, amely a testét borította. Amíg nem kellett, nem néztem máshova, végül mellé térdeltem és az arcára tettem a kezemet. Nem volt jól, ha nem kap gyorsan ellátást, azt biztosan nem éli túl. Végül egy hatalmas sóhajjal ragadtam meg a hozzám közelebb eső kezét, majd koncentráltam, hogy ki is tudjam innen hozni. Nem volt fenn a hold, az erőm még nem volt elég erős, de arra elég volt, hogy ismét a testünket atomjaira bontsam és összetartva áthúzzam a védelmen. Egyszerűnek tűnik, de cseppet sem volt könnyű kivinni őt innen...

//folytatást alkotom Elonar erdejébe//

Tárgy: Re: Az Aréna 2013-02-11, 2:00 pm

//Mese: A régi-új világ, Savanti, az Aréna Silaronával, meg a nyamvadt kék kétlábúakkal//

*A lopott mosolyok, a pillantások, melyeket kap Silaronától könnyebbé teszik az utat, amelyen haladnak épp.
Kain gyűlöli a helyzetet és most gyűlöli saját múltját is.
Hovatovább a háborút is, mely egész életét megmérgezte kezdve szinte onnantól, amikor az első összecsapások voltak Lanur hordái és a sárkányok népe között.
Nem csóválja fejét, miután Silarona rámosolygott, egy felcsillanó pillantással felel neki.
Namelyr nem fél a ballonoktól, jóllehet, a nevüket ő sem tudja, de nem tűnnek legyőzhetetlen szerkezeteknek, ahogy a kék bőrűek sem tűnnek legyőzhetetlennek.
Most viszont azt sem tudja, hogy jutottak ide, hiszen a mítoszok szerint az istenek elzárták e földet (Alex megismerése óta utána tudott nézni a régi mítoszoknak, meséknek egy eltűnt földről, amik persze már ferdültek, és lényeges dolgokat hagytak ki, vagy változtathattak meg bennük.).
Valami történt, valami nagy, egészen az istenekig mutató, aminek következményeként ide kerültek.
Ennél tovább viszont nem jut gondolatban, csak a kérdőjelek maradnak, hiszen ez nem segít rajtuk.
Teljesen hidegen hagyja a kék bőrű pillantása. Érzi az ellenszenvet, de már régen megszokta az ellenséges környezetet és annyiban ez sem különbözik tőle, mint Lanuria bármelyik tája.
Alig van hely, ahol szívesen látnák.
Az utat továbbra is figyelmesen követi, de eligazodni csak akkor tudna, ha a levegőből is szemlélhetné a várost.
Erre azért nincs lehetősége és talán jobb is, mert nem szeretné felfedni valós kilétét. Higgyék csak valami sötét mágusnak, egyenlőre nagyon is megteszi ez.
Azért van, hogy az oldala meg-megsajdul egy-egy keményebb lépésnél. Jó lesz vigyázni rá.
Aztán feltűnik neki az a bizonyos kék épület. Nem tudja nem észrevenni, hogy harmonizál fogva tartóik bőrszínével.
Ahogy az ajtó nyílik, már messziről feltűnik neki a szag. Ragadozók vannak itt, s ha így van, elég valószínű, hogy nem kedvtelésből tartják őket.
Az ébenfekete szemek elsötétülnek, és a fehér homlokon is új ránc jelenik meg, de nem szól. Még nem született olyan állat, ami elbánt volna vele. Féljenek csak ők!
Egyetlen szót sem hajlandó megosztani az őrökkel, leginkább azt várja, hogy végre kettesben maradhasson a vörös sárkánnyal.
Ha Silarona nem tartóztatja őket, máris odasiet hozzá.*
- Nyamvadt kétlábúak…
*Morogja, mikor a távolodó léptek elhalnak.
Csak most látszik, hogy miért is vette szemügyre annyira a kötelet erejével. Tudja, hogy nem képes elszakítani, de egyik ujja bizony sárkánykarommá alakul, s addig ügyeskedik, amíg a karom hegye és élesebb oldala meg nem gyengíti kellőképpen.
Ha addigra Silarona nem szabadítja ki saját kezeit, akkor leoldja a köteléket róla is.*
- Mutasd a lábad!
*Hajol közelebb hozzá, az esetleges ellenkezéssel nem is törődve. Jól tudja, ő is sebesült, de ebben a pillanatban nem vérzik. Az ébenfekete szemek aggódó pillantással merülnek a sebre. Ha talál benne fadarabot, azt ki is húzza, még ha ezzel fájdalmat is okoz, és esetleg vérzést is, de tudja, hogy a vadalanok bármelyik pillanatban visszatérhetnek.
Kezével összeszorítja a sebet.*
- Rand!
*A varázslatnak el kell zárnia az ereken tátongó sebeket, s elállítani a vérzést.
De Kain ellent mondást nem tűrőn még egy dolgot megtesz. Kezét a seb fölé tartja.*
- Genesende hand!
*Az energia a kezéből a lány sebébe áramlik. Az arany sárkány tudja, hogy egyből nem fogja meggyógyítani a sebet, de elősegíti és felgyorsítja a javulást.
Amikor ezzel végez, akkor emelkedik fel a seb mellől. Vagyis csak emelkedne, fakó arca eltorzul, éjfekete szemei összeszűkülnek az oldalába szúró fájdalom miatt, és egy kicsit meghajolva marad, a levegő is bennreked, amíg elmúlik a szúró érzés.
Eléggé igénybe vette az elmúlt időszak.
Megsebesült, erejét pedig folyamatosan emészti a saját gyógyítása, éppúgy, mint ahogy most kivett belőle a vörös sárkányé is.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Az Aréna 2013-02-13, 8:36 pm

*Lassan kibontakozik a környezetből a furcsa épület, melybe a katonák terelik a megkötözött sárkányokat. A célállomás falai kékek, akárcsak ennek az ismeretlen földnek a lakói, s ez éppoly furcsává és idegenné teszi Lanuria szülötteinek számára, mint magukat a vadalanokat.
Kinyílik az ajtó. szemlátomást a katonáknak nem okoz majd gondot, hogy elhelyezzék őket. A feltáruló bejárat felől töményen megcsapja a két sárkány érzékeny orrát a bentről kiáramló vadállat-szag.
Silarona Kainra pillant, s a komor arckifejezés csak azt mutatja, hogy egyre jutottak az arany sárkánnyal. Szinte biztosan lesz még dolguk a vadakkal.
Bevezetik őket a cellákba zárt vadállatokkal szegélyezett folyosóra. nem sok idő kell, hogy ők is egy ilyen cellában találják magukat. Silaronának fel sem tűnik, hogy az őt kísérő őr az elvárhatónál jobban figyel, hogy a lehető legkönnyebben haladhasson. Minden figyelmét leköti a mellette haladó sötét mágus és az, hogy meg se szisszenjen a lábába újra és újra belehasító fájdalomtól.
Ő is közelebb lép Namelyrhez. Szeméből nem tűnik el az aggodalom, de mintha kicsit máshol járna.
A háta mögött látszik csak, hogy miért is. Az övéből elővett apró tőrrel hamar kikezdi a kötelet, melynek nem sok idejébe telik, hogy a földön kössön ki.
Mire végez, addigra Kain kötelei is leesnek.
A vörös sárkány nem ellenkezik, hagyja, hogy Kain megvizsgálja a sebet. Még a varázslatra sem szól semmit, csak összeszűkült szemmel figyeli a fakó arcot.
Ha tudná, mire készül még az arany sárkány, nem hagyná. Szerelmének épp annyira szüksége van a gyógyuláshoz az energiára, mint neki.
De nincs rá ideje, s ha már elkésett, nem szól semmit, de a szemében fénylő aggodalom és egyet nem értés mindent elárul.
Abban a pillanatban, amikor Kain felemelkedne, és sápadt, fekete hajjal keretezett arca összerándul, az elf már óvatosan átkarolja, s megtartja, amennyire lehet.
Ezúttal az ő mozdulataiból lehet kiérezni, hogy nem érdemes vele vitatkozni. Ha Kain fel is egyenesedett, a vörös sárkány rögtön le is ülteti. Egy pillanatra feláll, s habár nem szívesen, de felemeli a cellába belökött vizet.*
- Idd meg!
*A szavak is ellentmondást nem tűrően hangzanak el, mégis kihallatszik belőlük az aggódás és a kérés. Silarona letérdel a férfi mellé, s odanyújtja az edényt.
Ha Namelyr elveszi, akkor aggódva méri végig előbb szemmel az alakját, majd végigfuttatja a kezét a ruha anyagát, azt keresve, hogy nincs-e olyan seb, amely vérzik.*
- Hol sérültél meg? Mutasd!
*Nem is kérdés, hogy szerelme megsérült-e. Egy ilyen érkezést egyetlen humán - vagy humán alakú - lény sem vészel át épségben, vagy kisebb ütésekkel.
Ha Kain elmondja, Silarona az ingét szétnyitva óvatosan végigfuttatja a kezét a seb felett, próbálva kiérezni, mekkora is a baj.*

Tárgy: Re: Az Aréna 2013-02-13, 11:34 pm

//Mese: A régi-új világ, Silarona//

*Kain, ha jutna levegőhöz, valami hasonlót reagálna, mint hogy „Ne mondj semmit!”, de mivel egyenlőre a szúró fájdalom miatt nemhogy beszélni, de levegőt venni sem nagyon van lehetősége, így inkább hagyja, hogy a lány átkarolja.
Nem engedi magát tartani, azt még bírja, még van erő a lábaiban, így inkább szépen, lassan kiegyenesedik. A hirtelen mozdulatok és a megerőltetés már biztos, hogy nem tesznek jót neki, de ha arra gondol, hogy talán hamarosan vadállatokkal kell küzdenie, még ha gyengébbek is nála, nem mosolyodik el.
Addigra rendbe kell hoznia magát. Nem akarja a mágiát harcra használni, ahogy sárkány mivoltát is titkolni fogja, de minél több erőt kell gyűjtenie addig, és persze valahogy rendbe kellene hoznia a sérült testrészeket is.
Az esésben leginkább a háta és az oldala sérült, s mivel kissé kifordulva érkezett a tetőn keresztül, a jobb oldala találkozott először az asztal lapjával. A székekből inkább a lába kapott, de elég volt az is. Viszont az a sérülés nem hátráltatja annyira, mint a felsőtestét ért.
Vérezni nem vérzik már érezte volna a nedves ruházaton, így marad az, hogy zúzódás, de még valószínűbb a törés.
Nincs kedve most ellenkezni, s mivel ha jól sejti, nem látja senki, ezért azt a vizet némi undorral az arcán elfogadja. Érzékeny orrával szagolja meg, majd inkább félreteszi.
Egy másik kérése érdekesebb a lánynak.
Bőrkabátját hátralöki, majd ingét szétnyitja, hogy szabaddá tegye a hátát és az oldalát. Nem vetkőzik nagyon le, elvégre bármikor bejöhetnek a fogvatartók, nem akar készületlenül állni előttük.
Széles háta és oldala is elszíneződött foltokkal, zúzódásokkal van díszítve. Jobb oldalán pedig látható a sérülés foltja, az, ahol ténylegesen fáj a bordája.
Kain követi ébenfekete szemeivel a testén végigfutó finom ujjakat, majd ébenfekete szemei Silarona szép vonalú arcára, tengerkék szemeire vetülnek.
Még így, sérülten is nagyon vonzódik a vörös sárkányhoz és az éjfekete szemek épp ezt a vágyat sugározzák, miközben örül társa közelségének.*
- Nem olyan vészes…

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: A régi-új világ Silarona, Kain//

~Lassan kifordul sarkaiból az egész világ~
*Gondolja a vadalan, aki épp az egyik saroknál leskelődik az Aréna rácsokkal szabdalt folyosójának végén. Nem hagyta el ugyanis a folyosót, amikor léptei elhaltak, megállt, s az ajtót csak kinyitotta, majd becsukta. Kíváncsi volt rá, hogy a két idegen vajon mit fog tenni a vadállatok közelében. A ragadozók, akik máskor oly ádázul viaskodnak egymással és a harcosokkal az aréna homokján, most félve húzódnak el. A vadalan sötét szemei kitágulva merednek a két idegenre.
Seman, a szürkéskék bőrű harcos igyekszik a lehető legészrevétlenebb maradni. Érdeklődését nem csak a kíváncsiság hajtja.
Az elmúlt napon történtek felkavarták őt is, ahogy egész Vadalant. Előbb jött a minden előzmény nélküli tűzvihar.
A Templom leégéséről és a Szent Tűz csodával határos megmaradásáról mindenki tud. A tűzvihar olyan hatalmas égszakadást, földindulást hozott Savantira, amilyet még sosem láttak. Házak dőltek össze, tetőket szaggatott szét és akkor megérkeztek az első idegenek is.
Hallott pusmogást a városon keresztül haladva másik fehér bőrű harcosokról is, akik a város különböző részein jelentek meg a vihar elmúltával.
Azután, amikor már azt gondolnák, hogy semmi váratlan nem következik, s végre elfogtak ők is kettőt az idegenek közül, akkor érkezett a jégeső.
Az évnek ebben a szakában még a legöregebbek sem hallhattak ilyen időjárási eseményről.
Egyes vadalanok szívében már a rettegés lett úrrá, hogy világuk lassú haldoklása elkezdődött. Az istenek elfordultak tőlük, s nem marad más, csak Vadalan végső pusztulása.
Idegen lények érkeztek, akik talán csak előőrsei egy inváziónak, amit az istenek mérnek rájuk bűneikért. Azért, mert nem hittek az uralkodó és a papok szavának.
Erre az istenek, hogy megleckéztessék az hitetleneket, létrehoztak olyan fajokat, akik valójában nem is léteznek.
Így gondolkodik a vadalan harcos is és valószínűleg még sokan Savantiban. Talán a falvakban is, talán egész Vadalant elárasztották ezek a fehér bőrű, furcsa lények.
Látja, hogy nem sebezhetetlenek, hiszen a két lény egymást gyógyítja. A gyönyörű, hozzájuk inkább hasonlatos, csak színében eltérő nő, és a teljesen fekete-fehér harcos, vagy mágus is.
Mindketten sérültek és láthatóan vannak fájdalmaik is.
A vadalan kicsit előbbre hajol, hogy jobban lássa, mit is csinál a nő, ám elveszíti egyensúlyát és kénytelen letenni a lábát maga elé, hangos csusszanással, hogy ne szégyenszemre orral előre essen elő rejtekhelyéről.*

Tárgy: Re: Az Aréna 2013-02-17, 10:05 pm

*Silarona végül nem erőlteti a vizet, amikor az arany sárkány végül mégis félreteszi. A gyógyulásnak segítene, de ennyit nem ér meg.
A tengerkék szemek összeszűkülnek, ahogy Silarona megpillantja Kain hátán és oldalán a színes, zúzódások nyomával borított bőrt.
Hideg ujjaival óvatosan végigsimít a mágus oldalán és hátán, igyekezve kitapintani, hol tört el esetleg. De így nem sokat tehet. Egy pillanatig szomorúan, aggódva vizslatja Namelyrt, aztán feltérdelve nyúl a vizestálért.
Mozdulataiból kiérezni a lemondást. Most nem tud segíteni, hacsak nem akar mágiával gyógytani. Másként gondolkozás nélkül megtenné, de Kain az imént segített rajta saját energiájával. Nem tehet meg, hogy most egy varázslattal ismét lerontsa az esélyeit a gyógyulásra, fölöslegessé téve szerelme iménti varázslatát.
Egy mozdulattal tépi le szoknyája alját, igencsak megkurtítva azt, s felfedve a vékony, szoros nadrágot, amit szokás szerint a szoknya alá rejtett. Csupán pár mozdulatba kerül kisebb darabokra szakítania a kezében tartott anyagot, hogy aztán belemártsa őket a hideg vízbe, rögtönzött borogatást készítve így.
A hosszú vékony anyagdarabot, amit a szoknya legaljáról szakított le, még szárazon félrerakta.*
- Bocsánat, de ez hideg lesz.
*Fordul vissza Kainhoz. Az egész művelet nem tartott tovább, mint egy perc.
A mondatot, miszerint a sebesülés nem is olyan vészes, Silarona mintha meg sem hallotta volna. Mielőtt azonban a kék zöld foltokkal színezett részekre borította volna a hideg anyagot, odahajolva Kain ajkaira tapasztotta a száját. Hiányzott ez már, egy kis csönd, hogy megcsókolhassa szerelmét, nem csak gyorsan, nem hajtva a sietségtől.
De most sem lehet így pillanatnyi nyugtuk. A vörös sárkány felkapja a fejét, ahogy meghallja a hangos csosszanást, mely összetéveszthetetlenül jelzi, hogy nincsenek egyedül. A kék bőrű katona ugyan talpon maradt, de egyenesen szembenézett az elf haragvó tekintetével.
A férfi igyekezett megmenteni a becsületét, s gyorsan kihúzva magát szigorú arccal közeledett a cella felé, mintha csak ellenőrizni akarná a foglyokat. Bepillantva a rácsokon végigfuttatja a határozott arckifejezésével szöges ellentétben álló tekintetét a bezárt sárkányokon.
- Lám, a vihar szülöttei sem sebezhetetlenek. Készüljetek csak.
*Fordított hátat a fehér bőrű idegeneknek. Úgy érezte, sikerült megvédenie a leskelődéssel nem épp összeférő méltóságát.*

Tárgy: Re: Az Aréna 2013-02-18, 1:31 pm

//Mese: A régi-új világ, Aréna, Silaronával//

*Kain uralkodik magán, hogy a forró bőréhez érő hideg ujjakra ne húzza arrébb azt a testrészt. Nem Silarona érintésével van gond, inkább az érzékenyebb sérülésekkel.
Bőre forrósága jelzi, hogy szervezete már munkában van, hogy minél hamarabb rendbe hozza a sérüléseket.
Követi a szép elf mozdulatait, ahogy tép a szoknyájából, ahogy belemártja a hideg vízbe a szövetdarabokat.
Az arany sárkány továbbra is tartja a kabátot és az inget is kezével.
Csak bólint, és még egy halovány, biztató mosolyt is küld Silaronának.
Valahogy megható neki, melegséggel tölti el szívét ez az ápolás. Ő nincs hozzászokva, hogy mások törődjenek sebeivel, megszokta, hogy magára van utalva, ha törés éri, ha súlyosan megsebesül, akkor is magának kell megoldani a dolgot. Nem építhetett soha arra, hogy van valaki, aki majd jön és ellátja.
Kain az édes csókot viszonozza, sőt, amíg Silarona el nem húzódik, előbb lágyan, aztán egyre szenvedélyesebben visszacsókol.
Ha közben a vörös sárkány testére helyezi és felköti a borogatásokat, szinte meg sem érzi a hideg ujjaknál sokkal kellemetlenebb borogatást. El van merülve a jóban.
Amikor Silarona ajkai távolodnak, egy apró mozdulattal az arany sárkány szája még követné is őket, de közben már felfigyel rá, hogy mi zavarta meg Silaronát.
Bosszantó számára, hogy ismét nem vett észre valamit. Mintha a vörös sárkány közelében egyébként pengeéles érzékei eltompulnánk, és átvenné a helyüket valami, ami ugyan kellemes, nagyon is, de veszélyes is, ha nem megfelelő pillanatban történik. Arra nem gondol, hogy nem az érzékeivel van a baj, csupán elméje nem figyel a jelzésekre, amiket kap, jobb dolga lévén.
A vadalanra veti éjfekete pillantását és abban nincs semmi köszönet. Ha azzal a tekintettel ölni tudna, most megtenné, de így csak szikrákat szórva villannak a fekete szemek.
A kék kétlábú azt gondolja, hogy ha Kain akarná, nem tudná egy pillanat alatt megölni őt.
Számára nevetséges, ahogy igyekszik keménynek mutatkozni és megőrizni a büszkeségét, miután amatőr módon elárulta jelenlétét a két sárkánynak.
Szóra nem méltatja, de megvannak a gondolatai a kétlábúról. Ezek között pedig előkelő helyen van a megvetés, ahogy a bosszúvágy is, hogy az intim pillanatot megsértő helybéli meglakoljon tettéért.
Arcátlansága felbőszíti az arany sárkányt, de nem ez az az idő, amikor lehetősége lenne megtorolni azt. Öklei elfehérednek, ahogy mérgében szorítja a ruházatát velük.
Visszafordul Silarona felé. Egyvalami biztossá vált számára. Sok idejük nincs, a vadalan szavai szerint nem békés terveik vannak velük.*
- Gyorsan kell javulnunk.
*Szól egészen halkan a lányhoz.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: A régi-új világ, Silarona, Kain, Cloud//

*Seman minden erejével azon van, hogy büszkeségét megőrizve kihátrálhasson abból a kényelmetlen helyzetből, melybe leselkedésével hozta magát. Hallja, hogy a fekete harcos valamit mormog az orra alatt, de nem érti szavait. Csak remélni tudja, hogy a férfi nem valamiféle mágus.
Vannak a vadalanok között is és arra még nem gondolt, hogy esetleg varázsolni is tudnak.
A két idegen haragvó pillantásai nincsenek rá hatással. Harcolt már életében és látott már dühös arcokat, s még ha ezek olyan fehérek is, mint a hegyekben hullt hó, akkor sem rémisztőbbek azoknál.
Sebezhetők, akkor pedig meg is lehet ölni őket. Márpedig így nem lehetnek veszélyesebbek bármelyik másik harcosnál, sőt, talán a vadalanok jobbak is náluk!
Ekkor érkezik meg egy újabb őrjárat egy újabb idegennel.
Seman kezet fog Derunnal, meg még néhány harcossal, miközben végigméri a szőke férfit. Vékonyabb termete a fekete köpenyesnél, de azért nem akarja alábecsülni.
Utat enged nekik, miközben Derun maga vezeti Cloudot a cellába.
Cloud is érezheti a vadak szagát, a ragadozók morgásait is hallhatja, melyekbe mégis némi tartózkodás vegyül, hiszen a két sárkány miatt visszahúzódóbbak.*
- Eredj a társaidhoz, hölgyike!
*Derun hallhatóan még nem emésztette meg a korábbi sértegetést, amivel Cloud magára haragította őt. Erőteljes lökéssel küldi a rácson belülre a szőke férfit.
Seman eközben jelentőségteljes pillantást vált Derunnal, s miközben pár társuk még marad, és bezárják a rácsot, ők elvonulnak csendben.
Seman és Derun saját benyomásaikat osztják meg egymással az idegenekről.
Eközben a harcosok is kivonulnak a folyosóról, s hamarosan ismét a csend telepszik a cellákra, csak a vadak morgolódása hallatszik.*

Tárgy: Re: Az Aréna 2013-02-22, 7:42 pm

Tágra nyílt a szeme.
- Hölgyike? Ch…
Még valami olyasmi is eszébe jutott, hogy „addig nagy a szád, amíg meg van kötözve a másik mi?” De nem tette hozzá. Egész egyszerűen fölösleges tettnek érezte. Eddig se jött be a sértegetős rész, hát ezután se fog, főleg addig, míg a kékecske nyeregben érzi magát. Majd kiütő onnan. De még mennyire! Annyira, de annyira dühös volt, azonban előbb fájó csuklóit szorongatta. Hol egyiket hol, másikat, s úgy fordult meg. Nem tudja, mifélékkel zárták össze, s rendes esetben megpróbálna ismerkedni, és talán valamiféle szövetségre lépni, de most túlontúl feldúlt volt ilyen akcióhoz, így inkább leült… mit leülni, leroskadt egy ülő alkalmatosságra. Persze azt gondosan megnézte előtte, hogy mire teszi le a hátsó felét, majd magába mélyedt. Miért kell ezt? Azt már nem vette észre, hogy a Soutól kapott toll fehérré változott a nadrágján, s virít, és még talán a gazdája mágiáját is ontja magából.

//Sorry a rövidkéért, de nem tudok többet, jobbat Razz

//

Tárgy: Re: Az Aréna 2013-02-28, 12:26 am

//Mese. Kain, Cloud //

*A villámló tengerkék pillantással ha ölni lehetne, a katona már nem élne. A vörös sárkány nem fogadja túl szívesen a hívatlan kíváncsiskodót, még ha az is van jobb pozicíóban, mint ők.
Silaronának úgy kell visszafognia magát, hogy elf alakjának ellenmondva ne vicsorogjon rá sárkányosan a leselkedőre. Bár ezzel talán csak még veszélyesebbnek és idegenebbnek mutatná talán a vihar hozta lényeket.
A törékenynek tűnő kéz rásimul az arany sárkány elfehéredő ökleire, mintegy nyugtatóan. De Silarona kezén is érezni a feszültséget, érintése nem olyan lágy, ahogyan máskor ért volna szerelméhez.
Csak bólint a szavakra. A borogatásnak készült ruhadarabkák még mindig a másik kezében vannak, lehűtve azt.
Közben az ő gondolataiban is az elkövetkezendők járnak. Mit tervezhetnek velük a kék bőrű lakosok? Nem bízik a jóindulatukban. És ha valamira nem vágyik, az egy harc, ki tudja mikkel, egy idegen földön, idegenek között, sérülten.
Ebben a pillanatban jelennek meg újra az őrök, s tessékelnek beljebb egy szőke fiút. A szöszke "hölgyikét" is a vihar hozhatta, legalábbis Lanurián átlagosnak mondható bőrszíne ezt sugallja. Nyoma sincs rajta a vadalanok kék árnyalatának.
Az újonnan érkezett magában háborogva zöttyen le egy székre - vagy annak nevezhető alkalmasságra - mit sem törődve a két sárkánnyal. Silarona még mindig dühös tekintete végig követi a mozdulatait, de nem szólal meg.
Egy hosszú pillanatig még figyeli, s hacsak a fiú nem szólal meg, visszafordul az arany sárkányhoz.*
- Bocsánat. - *Figyelmezteti egy szóval újra a borogatásra, majd ráteszi a csúnya árnyalatú bőrre a hideg anyagot. Olyan gyorsan dolgozik, amennyire lehet, s hamarosan már a csomót köti a vékony, szalagszerű csíkon. Ahogy végez, ha Kain hagyja, összébbhúzza az inget a mellkasán.
Mély levegőt véve ül le mellé. Elege van abból, hogy soha nem lehet egy együtt töltött pillanatuk. A mágus oldalához simulva ül, ha ő hagyja, s így kulcsolja rá az ujjait az arany sárkány kezére.*

Tárgy: Re: Az Aréna 2013-02-28, 8:29 am

//Mese: A régi-új világ, Silarona, Cloud//

*Az arany sárkány érzi, ahogy ökleit megsimogatja vörös társa. Érzékeli a lányban a feszültséget, de nem tehet ellen semmit. Ő maga is éppoly dühös, mint az elf.
A megjelenő újabb kétlábúnak már a szagán is érzi, a vadak átható aromájának ellenére is, hiszen közelebb van hozzá, hogy nem helybéli, de persze elég éles még a látása, hogy a szembetűnő különbséget is észrevegye.
Az éjsötét pillantás el is időzik a szőke kétlábún, igaz, nem túl barátságosan, de még inkább a leroskadó alak nadrágján fehéren világító toll tűnik fel neki.
Ezer közül is megismerné, nem hattyú, s nem is valami más madár tolla az.
Gyöngysárkányé, és ő csak egyet ismer.
Az ében szemek szűkebbre húzódnak, annál is inkább, mert eközben a zúzódásokra rákerül a borogatás, és ha nem is fájdalmas, váratlanul éri.
Félig lemeztelenített felsőtestén a korábban látható zúzódásokon ott nyugszanak a nedves szoknyadarabok, amiket Silarona a hosszú csíkkal rögzít rá.
Kain vesz egy mély levegőt, amikor izmai összehúzott állapotukból végre kiengednek. Kezdik megszokni a hideget.
Amikor Silarona az inget összehúzza a mellkasán, felszabaduló kezével végigsimít a lány hosszú, barna haján.
Leülnek egymás mellé és szabad karjával átkarolja a hozzá simuló testet, miközben másik erős markának ujjait összekulcsolja ő is Silarona finom kezének vékony ujjaival.
Ő is utálja, hogy rendre megzavarja valami a meghittnek induló, s netán vágyaik kiteljesedésének ígéretét is magában rejtő pillanataikat. Norlan óta nem volt része rendes együttlétben a vörös sárkánnyal és bár előtte jó hosszan bírta ezt elviselni, most a hiány, s a tudat, hogy hónapok kihagyása után végre együtt lehetne szerelmével, meglehetősen frusztrálja Kaint. Pedig sejtette, hogy erre kell felkészülni. Az ő életmódja nem több menekülésnél, bujkálásnál és harcnál. Nem egy jó élet.*
- Ez sem rosszabb helyzet, mint a többi. Kijutunk innen.
*Morogja halkan Silaronának és ebben a helyzetben az sem zavarja, hogy a szőke idegen, talán épp Sou barátja, éppúgy hallhatja a vadak morrantásai között, ahogy az elf lány is. Közben megszorítja a lány kezét.
Vigasznak szánja, ő tudja, miféle csatákat, állapotokat élt már túl, s azt is tudja, hogy valahogy mindből kikeveredett. Nem itt akar meghalni, egy idegen világ idegen népének bámuló szemei előtt. S végképp nem máskor prédának számító vadak fogaitól, karmaitól. Végső soron vannak még tartalékai, és sárkányként kötve hiszi, hogy e kékek közül bárki is megállíthatná. Talán még nem is hallottak népéről. Fel biztos nincsenek készülve rá, hogy alakot váltva egy jókora épületnél is nagyobb aranyszínű bestiával nézzenek szembe.
Persze számára ez a legutolsó lehetőség. Ha van rá esély, inkább választja a menekülést, semhogy felfedje valódi kilétét. Ki tudja? Talán még Furiához is eljutna a híre valami úton-módon. Akár az itteni lanuriaiakon keresztül is. Silaronáért azonban aggódik. Az a seb valódi, nyílt sérülés. Reméli, hogy a bűbáj, amit ráolvasott és az energia, amit áramoltatott belé, megakadályozza a fertőzést és segít, hogy gyorsan rendbe jöjjön a lány.
E gondolatok között Cloudra néz sötét pillantásával. Eszébe jut az a fehér toll, amit ő kapott Soutól még régen. Valahol meg kell lennie.*
- Honnan a toll?
*Int fekete tekintetével mély hangon szólva a szőkéhez. Nem tervez nagy beszélgetést, barátkozni sem akar, de egy kérdést megér. Sajnos nem sokat tud fogadott öccse életéről mostanság.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: A régi-új világ, Cloud, Silarona, Kain//

*A vadak között elmélyül a csend. A két sárkány jelenléte és szaga betölti a folyosó levegőjét mi nyomasztóan hat az állatokra. Többségük, ahogy teheti, meghúzza magát, sarkokat, árnyékos helyeket keres a cellákban.
Silaronának van elég ideje s lehetősége is nedves, hűvös borogatással ellátni Kain testének zúzódásait, de ez repedt bordáján nem segít sokat.
A két sárkány szervezete dolgozik a gyógyításon. A lány szúrt sebének vérzése már elállot, s a fertőzés is elkerüli, mi lázat eredményezne. A fájdalom is meglehetőst sokat enyhült.
Kain bensőjében nincs súlyos sérülés, legérzékenyebb pontja a borda.
Cloudot érkeztekor megszabadították kötelékeitől, így már szabad kezekkel foglalhat helyet a cellában bármire, amit talál. A rideg börtön vadaknak van készítve, szék, lóca nincs benne, de ahol nincs rács, egyik felén a kőfalnak vályú, amiben most semmi nincs, másik felé pedig egy kőpadka van.
Cloud erre húzódhat fel, míg Silarona és Kain a kővályú szélén ülnek. A környező rácsok fémes börtöne hidegen veszi körbe őket, ám a csend s a nyugalom ad lehetőséget a beszélgetésre, s az őrök egy ideig még nem térnek vissza.
Ám ezen idő is eltelik egyszer, s midőn megérkeznek, sokkalta többen vannak, mint korábban. Egy részük biztosítja a folyosó túlsó végét, lándzsákkal, fényesen csillogó bárdokkal őrzik azt, merre még nem jártak a foglyok.
Derun, Seman és még jó néhányan ott állnak a rács előtt.*
- Ideje megismerkednetek sorsotokkal, vihar szülöttei!
*Magabiztos Seman mosolya. A többiek lándzsákkal, s felajzott íjaikban nyilak csillogó hegyeivel várja, hogy az őr kinyissa a rácsot.
A fémes csikordulást követőn Seman félrehúzódik, majd izmos karjával int a bentieknek, hogy jöjjenek ki.
Ha nem akarnak, a szembetűnőn ingerült vadalan katonákat küld be, hogy az éles hegyekkel tessékeljék ki a foglyokat a folyosóra. Az íjászok is biztosítják, hogy a szűk helyen esélye sem legyen a foglyoknak szabadulásra, csak gyors halálra, ha ellenállnak.
Midőn a folyosóra érnek, a másik vége felé tessékelik őket a fegyverek hegyével.
Vastag ajtón haladhatnak át, hol újabb őrök, s más folyosók ajtói is várják őket, a főfolyosó végén pedig egy a többinél sokkalta erősebb, vastag kapu. Arra ösztökélik őket.*

Tárgy: Re: Az Aréna 2013-02-28, 1:04 pm

// Mese; kékségek, Kain, Sil //

Bedobták mint egy kutyát, majd utána biggyesztették a saját kis sértő megjegyzését. Ez nem ér, ő használta először, és a másikra jobban is illik! Jó jó, nem egy megtermett vadállat alakja van, és szalmakazal haja sem teszi sokkal férfiasabbá, de ez nem jelent semmit. Messze lehagyja azt a pofozkodó nagyszájú majmot, majd meglátják! Pff... persze jobb lenne, ha nem kéne megmutatnia, mert mit is tud? Pár ütést, meg vágást. És eddig jóformán csak erősítő gyakorlatokat végeztetett vele az az Eron. A kis fehér toll éles kontrasztot árasztott fekete nadrágja és búskomor ábrázata közt, de miért is ne lenne megviselt, mikor a jóelöbb páholták el, fáj az arca, talán fel is dagadt, és mindennek tetejében egy kiéheztetett állatokkal teli cella mellé tették be. A két idegent majdhogynem észre se vette, m agába mélyedve, roskadva huppant az első ülőalkalmatosságra. Ha nem lett volna semmi, akkor a falnak dől és a földre kuporodik le. Mit neki ez már? Meg különben is, sose volt olyan finnyás, hogy érdekelje, hova roskad, persze az értelmes keretek között. Így ugyan jól hallotta a kis sutyorgást, és még valamennyit el is kapott a magánbeszélgetésből, de reagálni rá, vagy csak érdemben is megfontolva a helyzetet, megnézve a környezetét, nem volt hajlandó. A kérdésre viszont mintha megcsípték volna, felkapta a fejét, és ijedt tekintetettel meredt rá a fekete mágusra. Egyértelműen mágusnak kell lennie. Nem olyan mint Eron, de csak egy sokat megélt szellem képes ilyen mélyen belevájni a tekintetét az övéibe. Kékjei szinte szikráztak a sötétben, míg közelebb húzta a lábát magához, feljebb vonva a térdét, és ezzel együtt még kisebbé téve a felületet amivel a földdel érintkezik. Valahogy kirázta a hideg a másiktól, és nem tudta elképzelni, hogy valamilyen jószándéka is lenne ennek az embernek. Azok a katonák jutottak eszébe, akik sárkányvadászatra akarták hívni. És pont Souért. Vágott egy fintort hozzá, nah nem. Majd el is mondja, hogy kitől kapta a tollat, de ha már itt tartunk, lenézett a tollra, s a hosszas várakozás, mellyel Kaint váratta, még több időbe telt, mert egyszerűen elámult a látványtól. Elnyúlt az arca. Itt van! Sou is itt van! A felismerés ráfestette arcára, hogy valamire rájött, viszont az idegenre pillantva újra elkomorult és igyekezett minél meggyőzőbben és erélyesebben visszautasítani a másik "közeledését". Nem tudja ki az ott, és könnyen lehet, hogy ártó szándékokat táplál az ifjú sárkány iránt. Ezt pedig nem hagyhatja. Biztosan nem fogja elárulni. Azonban a szavakat kiejtve még kisebbre húzta össze magát, mert könnyen lehet, hogy ezután a következőket ettől a furcsa mágustól fogja kapni cserébe.
- Ahhoz neked semmi közöd.
Dacos arckifejezéssel meredt a másikra, és tekintetében ott lángolt az akarat tüze. Nem fogja elmondani, még ha ezután felkeni a plafonra, akkor sem.
...
Léptek zaját hallani, fegyvercsörgés hallatszik, ahogy a falba vagy az övbe ütközik. Ütemes hangok verik fel a folyosó csendjét, s csak ekkor tűnik fel Cloudnak, hogy a mellettük lévő állatokkal teli cella elég halk. Túlságosan is halk, milyen hely ez, hogy még az állatok se mernek m egszólallni? Kezd nagyon félelmetessé válni a helyzet. Nem ellenkezik. Vigyék ahova akarják, láthatóan nagyon bebiztosították magukat. Feltehetően nem őmiatta, hanem mert a fekete ruhás egy mágus. Annak kell lennie, egyszerűen nem lehet más. Ezt pedig a kékségek kétségbeesett intézkedése a megerősített őrséggel, pedig csak még jobban alátámasztja. Egy ajtó felé vezetik. Cloud egy keserves sóhajt hagy szabadjára jutni. Emögött a kapu mögött talán a halál várja, talán valami más.... valami borzasztóbb. De mégis reménységgel tekint a jövőbe. Csak nem megkínozni akarják, hiszen a kékség sem azt mondta, hanem, hogy bizonyíthat, és ha megteheti, be is fogja bizonyítani, milyen egy rátermedt Lanuriai katona! Sóhaj... soha nem tartotta magát annak, de most mégis ezt el kell higgye. Hinnie kell, hogy jó, hogy elég erős lesz, és hogy nem voltak hiába azok az edzések.
Hinnie kell benne....

Tárgy: Re: Az Aréna 2013-02-28, 2:00 pm

//Mese: A régi-új világ, Cloud és Silarona, még az őrök érkezése előtt//

*A kérdésre a szőke összébb húzza magát. Kain ilyet csak gyerekektől látott a kétlábúak között. Mintha valami mély titokba tenyerelt volna.
Nem lehet nem észrevenni Cloud ábrázatán a változást.
Namelyr meg merne esküdni, hogy valami más is motoszkál ott. Valami Souval kapcsolatos és ha már itt tart, elgondolkodhat azon, hogy mennyire hasonlít is a szőke férfi a gyöngysárkányra külsőleg. Persze nem sárkány, azt az elején felfedezte volna.
Kain türelmesen vár. Semmi célja, semmi kedve beszélgetni a másikkal, csak Sou érdekli.
Az arcátlan válaszra a sötét szemek villannak egyet, dühösen, mintha fel akarnák falni Cloudot, pedig csak a kétlábú viselkedése bosszantja. Ha Silarona bosszankodna, egy „hagyd, én lerendezem” pillantással néz rá.
Valóban könnyűszerrel felkenhetné a falra Cloudot, valóban meg is ölhetné, de ott van a testéhez közel Silarona, érzi közelségét, leheletét, illatát.
Ez pedig visszafogja.
Azonban a lányt átkaroló karja felenged egy pillanatra, ahogy megrántja a vállát. Vajon Sout védi, vagy csak alapjában véve ilyen arcátlan a kétlábú?
Talán nem véletlen, hogy láthatók sérülések az arcán. Frissek, legfeljebb néhány órásak lehetnek, vagy még fiatalabbak.*
- Több van, mint hinnéd.
*Morogja vissza, de nem mond többet, csak belenyúl a kabátja belső zsebébe. Úgy emlékszik, ezt az egy dolgot kabátról kabátra rakosgatja, mint egy ereklyét. Talán valamiféle olyat, mint Tarabas gyűrűje volt, ami az utolsó utáni pillanatban mentette meg az életét Furia karmai között.
Talán csak emlékként hordozza, hogy a szívének kedves fehér sárkányból legyen egy darab vele. Abból, aki hosszú idő után az első volt, aki megismerhetett valamit az arany sárkány terheiből.
Ha nem Souról lenne szó, nem is tenné ezt, de rövid kutakodás után egy másik fehér toll kerül elő az egyik belső zsebből.*
- Több van, mint hinnéd, ember.
*Hogy ezt az „embert” mint fajra jellemző megnevezést, vagy pedig mint az emberek között használatos megszólítást használja, nem tudni. Nem ismeri a másik nevét, sem pedig származását, de ha már itt tart, azt sem, honnan szerezte a tollat. Lophatta is, de akár meg is sebezhette a gazdáját, vagy meg is ölhette a gyöngysárkányt, bár ez utóbbit nem nézi ki belőle. Ez talán szerencséje is, mert Kain azért az életért életet követelne.
Rövid ideig tartja, hogy Cloud láthassa, s az ébenfekete tekintet továbbra sem barátságos, de ismét a férfi kék szemeit keresi. Aztán visszarejti oda, ahonnan vette, s ha a vörös sárkány engedi, újra átkarolja, magához is szorítva kissé a lányt.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Az Aréna 2013-03-06, 7:51 pm

// Bocsánat mindenkitől a késésért, és a rövid hszért, most különböző okok miatt ennyi telt //

*Egy halvány mosoly a válasz az erőt adó szavakra. Halvány, de valódi, szívből jövő.
A vörös sárkányt nem túlzottan érdekli az idegen, aki mégis közelebb áll talán hozzájuk itt, ebben az ismeretlen világban, mint bárki más. A szőke fiú nem tűnik ellenségesnek, s láthatóan épp annyira nem törődik velük, mint Silarona vele. Az egyetlen, amit végigmér rajta, az az, hogy mennyire is harcolhat jól. Kíváncsi rá, már csak azért is, mert ha beküldik őket a vadak közé, nincs kedve még őt is megmenteni. Márpedig veszni nem hagyhatja, hiszen az is egyfajta jel ennek a földnek a lakosai felé, a vihar hordozta lények összetartásáról.
De a két sárkány közül mégis Kain az, aki jobban érdeklődik fehér bőrű "szobatársuk" iránt.
Az elf kíváncsian veszi szemügyre a szóbakerült tollat, aminek az előbb nem fordított túl nagy jelentőséget.
Nem háborodik fel az ember elutasító válaszán. Fiatalnak látja még, s most jobb dolga is van, mint egy, kilétükről mit sem tudó kétlábún mérgelődni.
De egyre nagyobb érdeklődéssel figyeli, hogy mi is bontakozik ki a jelenetből. Ahogy az arany sárkányt ismeri, nem biztos, hogy szerelme is ilyen elnézően veszi majd a szemtelen, rövid választ. De Kain nyugodt marad, csupán végigméri újból a fiút, akin látszik a szorongás.
Hamarosan előkerül egy másik toll is, az embernél lévőnek testvérpárja. Silarona enyhén megemelt szemöldökkel pillant előbb az egyik, majd a másik toll felé. Nem szólal meg, hagyja, hogy a két férfi felfedezze a közös pontot, melyről láthatóan sem a sárkány, sem az ember nem tud.
Nem sokára azonban a Kainnál lévő toll visszakerül a helyére, s az arany sárkány újra átkarolja a vöröset, aki a kellemetlen helyzetben szívesen simul oda hozzá.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: A régi-új világ, Cloud, Silarona, Kain, valamint akik még ott vannak //

*A kaput marcona, a vadalanokhoz mérten is hatalmas harcosok tárják ki a foglyok előtt, majd mikor az őrök beljebb tessékelik, a korábban látott hatalmas záró gerendák is helyükre kerülnek.
Csupán néhány szempillantásnyi idő telik el, s a három idegen mögött már szintén ott vibrál a vörös pajzs.
Ezen át nem juthatnak, sem a sárkányok mágiája nem vehet erő rajta. Ha megpróbálja akár egyikük is, az Aréna egy másik pontján landol a homokra zuhanva.
A tömeg, mely mostanra csaknem a teljes lelátót megtöltötte, mely körbekerüli a nagy, homokkal felszórt teret, hirtelen elcsendesedik. Nagy többségük nem látott még a vihar szülöttei közül egyet sem, de hallani már mind hallottak jöttükről, s máris legendák sora kelt szárnyra, nem kis torzításokkal a nép ajkán.
Most senki szívét nem nyomasztja a jelenlévők közül, hogy otthonukban a károkat ki kell javítani, a leendő harc ígérete leköti figyelmüket.
A páholy, ahová a meg nem szökött foglyo(ka)t szállították Savantiból, szintén pajzzsal van(nak) védve. Nemigen láthatják a nézők, a páholy kívülről közönséges vadalanoknak átlátszatlan, de az idegen(ek)en jó néhány ütés nyoma van, mert a szökést képtelen volt őrségük megakadályozni. Sou…helyesbítek: a vénséges vadalan is ott lehet már a sorok között.
A tapintható csendet felharsanó hang töri meg durván. Mágia, s az Aréna mesteri akusztikája emeli minden hang fölé.*
- Köszöntsétek minden vadalanok Uralkodóját, e világ korlátlan urát!
*A felharsanó kiáltásban többen fegyverüket is kirántva üdvözlik a díszpáholyban helyet foglaló Uralkodót, ki feláll, népének megmutatva magát. Fontos ez, hisz’ a Vadalant ért csapások alatt is látni, hogy Ő a helyén van.*
- És üdvözöljük a Vihar szülötteit, a fehér bőrű idegeneket! Most megmutathatják, milyen harcosok is ők!
Élet-halál harcot fognak vívni három kiváló harcossal, kik már bizonyították rátermettségüket!
Fogadjátok büszke szívvel Soirt!
*A belépő nő nyúlánk izmait megmozgatja, s kezében fogott dárdáját is megforgatja. Mindez a közönségnek szól, de már sétál is beljebb, a pajzs mellé. A vadalanok hangja is elhalkul lassan, mely felharsant, midőn belépett.*
- Derun, a harcos, ki, ahogy társa is, ölt már griffet e helyen!
*Derun, kidolgozott izmait megfeszítve lép be a pajzson nyitott résen.
Az a Derun, ki eddig Cloudot kísérte. A vadalan szeme máris a szőke harcost keresi. Most nincs megvetés, csúfondárosság benne. Tekintetén látszik a feszült koncentráció. A háló, melyet kezében tart, kisebb pengékkel van díszítve és nem lehet kérdés, hogy a harcos jól használja azt. Követi Soirt a vörös védőpajzs mellé.*
- És végül….az Aréna Bajnoka, számtalan győzelem birtokosa, számtalan véres vad legyőzője, s bárkinek méltó ellenfele…..Niltaaaaaaas!
*Az Aréna szinte felrobban a hangorkántól, s mikor a harcos kétélű kardját feje fölé emelve üdvözli a publikumot, már a jelenlévő nők őrületes visítozással töltik meg a levegőt imádott harcosuk mozzanatára. Niltas komótos léptekkel sétál Derun mellé, kardját pedig heggyel lefelé a földre állítja.*
- Eljött hát a pillanat, hogy felmérjük, mit tudnak a vihar szülöttei. Az Uralkodó áldását adta a küzdelemre, mérjék hát össze bajnokainkkal erejüket! Vihar szülöttei, halljátok szavam!
Fegyvereitek meglelitek az Aréna közepén. A harc életre, halálra szól! Kezdődjék hát!
*A hang elhallgat, s a közönség zsivaja is elhalkul, midőn a harcosok elindulnak.
Soir Silaronával szemben halad, s már most minden mozdulatát figyeli az idegen nőnek.
Derun, arcán koncentrációval sétál, kezében fogást találva hálóján, egyenesen Cloud felé. Kékesszürke izmain a falakról visszaverődő kékes fénysugarak meg-megcsillannak.
Niltas nemes egyszerűséggel, teljes nyugalommal közelít Kainhoz. A fekete harcost szánták neki, hát vele küzd meg. Nem mondhatott nemet a harcra, miként két társa sem. A papok azzal tömték fejüket, hogy mindezt Vadalanért teszik, ámde úgy sejti, hogy csupán tudni akarják, mennyire erősek a vihar szülöttei, s mire számíthatnak tőlük. Színjáték a közönség felé, s vizsga a vihar szülötteinek. Talán a három bajnoknak is.*

//Az Arénában harcrendszer következik, mindenki írja le, hogy kihez ír! JK-k és NJK-k is támadhatnak először. Akik páholyban, vagy nézőtéren vannak, azok sem juthatnak be a küzdőtérre, bárhogy szeretnék is. Sou tolla sem segítség ebben az esetben, a pajzs mindent fog, amit a mágusok nem engednek át.//

Tárgy: Re: Az Aréna 2013-03-07, 9:01 pm

Silarona nem szólt hozzá a kettejük beszélgetésébe, ami valójában mélységesen megnyugtatta a szőke fiút. Nem azért, mert nem lenne bizalomgerjesztőbb az elf hölgy, hanem mert eggyel kevesebb delikvens, akivel diskurálnia kéne, holott semmi kedve. Kainra is csak egy lapos tekintettel válaszolt. Nem akarta az orrára kötni Sou tollának lelőhelyét, és kész. Ki tudja, hogy hol szerezte, és egyáltalán ugyanaz volt e gazdája, vagy esetleg csak egy nagyon hasonló kis tollacskát lengetett a meg a szeme előtt. Meg aztán, az sem tisztázódott ebből, hogy milyen érzelmeket táplál a sárkány iránt a feketemágus. Könnyen meglehet, hogy erőszakkal ragadta magához a tollat, mert tudta, ismerte annak varázshatalmát. Vagy megölte a sárkányt! Neeem, hiszen a toll fehérré lett, s akkor teszi ezt csak meg ha találkozni fognak, és amúgy is miért kérdezett volna rá, ha már holtan tudja Sout. Belegondolni is rossz, de ez teljességgel lehetetlen. Igen, az!
De ha már itt tartunk, miért ne használhatná a toll varázserejét? Rámeredt a nadrágjára, majd körbekémlelte a kis cellát. Ugyan mit tudna itt csinálni vele? HA jól emlékszik a levegőbe tudna vele emelkedni, és ez eddig se volt hasznára, és most főleg nem lesz. Meg aztán, nem igazán vágyódik a repüléshez. Túlságosan is félelmetesen, és bizarrul hangzik ez számára. Ezúttal is lemondott a varázslat használatáról. Amúgy se az övé, nagy valószínűséggel használni se tudná rendesen. Remélhetőleg a szúrós tekintet, és a makacs hallgatás azért nem dühítette fel annyira a fekete ruhást, hogy a vadalanok lemondjanak arról, hogy kicipeljék a megmaradt testrészeit, és még eléggé jó kondiban volt mikor ki kellett lépni az ajtón. Mér a kék bőrre is rácsodálkozott egyszer, de ezek a hatalmas troll féleségek, amik kinyitották a kaput, elámította az emberfiúcskát. Orkot, azaz félorkot látott már, de ezek nagyobbak, és erősebbeknek tűntek. Sokkal félelmetesebbnek, mint az eddig általa látott és felismert élőlények akármelyike is. Azonban kilépve, nem az aréna belső tere ütött szöget a fejébe. –> mégis miért is vannak ők a kűzdőtéren?<-, hanem a hirtelen hidegérzett. Eddig is remegett a hidegtől, hiszen vizes ruháinak nem volt elég idejük, hogy megszáradjanak, s most a huzattól fel is tűnt számára is a tény, hogy valóban elég hideg van,ő meg vacog. Vett egy mély levegőt, és ha már itt vagyunk, úgy is cselekedni kell, alapon, kilépett a fénybe. Az aréna kűzdőterébe. Kék emberkék ültek mindenhol a nézőtéren, és fújoltak vagy rájuk csodálkoztak. Ő meg teljes „nyugalommal” levette a kék felsőjét és kicsavarta belőle a vizet. Csupasz felsőtestét a nap finom meleg sugarai nyaldosták, megvilágítva Eron edzéseinek köszönhetően edzettebb izmait. Már nem az a csenevész, ugyan fitt, de semmi gyakorlati tudással nem rendelkező kiskatona, akinek az elmélet jól sikerült, más viszont nem.

//Nem zúgott bele user egész testsúllyával, ááá nem!! Razz

*-*//

Végül ugyanazzal a könnyed mozdulattal vette vissza a kék garbószerű fölsőt, mint ahogy levetette, összekócolva vizes haját vele.
A vadalani szónoklat, és a felhívás, hogy hajoljanak meg a (jó messzire lévő) páholyban ülő vezetőnek, viszont önkénytelenül afelé vonzotta a tekintetét. Kékségei csak úgy szikráztak a napfényben, de nem sokat látott, csak egy nőt, amelyik ugyanolyan kék, mint a többi. Vagy lenne ott más is?

//Tiszta Avatar…Navik Razz

, csak barbár változatban -.-//

A három harcos megjelenése azonban várt veszély volt, de mégse lehetett erre kellőképpen felkészülni. Ráadásul ő meg megkapta a kisasszonyt ellenfélnek. Ha annak a kék izomagynak lesz lehetősége rá, élve kibelezi….aztán megmutatja neki a szívét. Nagyszerű, jó kilátások a jövőre nézve. Azonban jó volt tudni, hogy habár lehet, csak merő „spórlásból”, de a saját fegyverüket kaphatták meg. Végig szemmel tartva a Kékséget, és persze a többit is, végigtrappolt az aréna közepéig, hogy felkaphassa a tünde kardot. Előbb bal, majd jobb kezében próbálta ki. Igen, ez az övé, azonban….
~ Légy átkozott Eron, hogy nem tanítottál semmit karddal, és még csak gyakorolni se hagytál vele! ~
Volt egy kis bibi, ami a napra készségét illette kardhasználat terén. Így jobb híján a bal kezébe tette végül a fegyvert. Azzal tanulta meg ezt az egykezest forgatni. Jobb lesz nem kockáztatni. Persze kívülről biztos vagy balkezesnek, vagy nagyon hülyének látszik, hogy menőzni akar, de nézhetik nagyon menőnek is, ahogy a baljába teszi kissé maga mögé a kard élét harcra készen. Már odaért Miss. Szépségem...azaz Kékségem is.
Persze ez nem biztos.
Összevonta a szemöldökét, és kissé hunyorítva sandított a másik felé. Egy háló? Most komolyan? Tudta, hogy szokták használni, habár elég ritka fegyver. Majd elképzelte, ahogy belegabalyodik és saját magát öli meg…. A másiknak még csak megmozdulnia sem kellesz majd.
~ Csodás… ~ *körbe pillantott, a többiek hol tartanak. Az ő „kedvese” még csak kerülgeti.*
~ De legalább nem a lányt kaptam. ~
Nem mintha önelégülten azt hinné, hogy a lányt le tudná győzni, egyszerűen nem tud lányokkal harcolni. Nem megy a megtámadása. Ez biztos.
Lépett két lépést oldalra, hogy ellensúlyozza a másik közeledését. Még nem lenne szerencsés, ha egymásnak esnének. Előbb tudnia kell, hogy milyen az ellenfél mozgása. Az erőnlétét illetően nincs kivetni valója. Abban legalább tényleg segített az a szadista. Fújt egyet, majd kissé meglengette a karját. Nem támad, még nem szabadna.
A régi énje mostanra már fejvesztve rohanna rá...vagy el tőle, de Eron után és a sok bekapott ütések után, amit meggondolatlanságával okozott magának, óvatosabbá tette. Kissé előredőlve figyelte a vadalanit, nagyjából terpeszben állva, egyik lábát mindig hátrább téve. A másikat meg vele sréjen, hogy a lehető legstabilabb álló helyzetet vegye fel. Ezt verte (szó szerint) a fejébe az a füstös képű.
„Minden azon múlik, hogy képes vagy e talpon maradni. Ne hagyd, hogy kibillentsenek az egyensúlyodból.”
Bal kezében szorította a kardot, kissé talán görcsösen is, úgy, hogy az éle oldalra mutasson. Jobbját meg maga elé tartotta. Aztán eszébe jutott valami. Hátha bejön, és lehetőleg eléri, hogy annyira feldühítse a kékséget, hogy célozás nélkül hadonásszon.
- Hmp, a kisasszony a hajhálójával jött harcolni?
Még egy kaján vigyorra is futotta, pedig legbelül az életéért reszketett, de itt és most nem mutathatja gyengének magát. Amit eddig tapasztalat, az, az a szembetűnő igazság,. Hogy ezek itt harcközpontúak, és aki gyenge, az nem érdemes arra, hogy éljen. Mi sem mutatja ezt legjobban, hogy egy női harcosuk is van, és talán nem ez a hölgyemény az egyetlen. Náluk otthon, délen a nők az anyaság szimbólumaként, otthon vannak, és a háztartást teszik rendbe, a férfi pedig dolgozik kint a mezőn, vagy máshol, amihez ért. Fát vág, boltot üzemeltet, harcol, azért hogy vigye haza az ételt az asztalra, és a pénzt a családnak.
Meg kell mutatnia, hogy nem egy jött ment nádszál úrfi, akit a szél is elfúj. Csak ezután fognak egyáltalán szóba állni velük, vele. Ebben bízik.

Tárgy: Re: Az Aréna 2013-03-07, 9:18 pm

//Cloud//

*Derun izmait elernyeszti, mikoron lecövekel Soir mellett. Látja, hogy a nagy szájú idegen, aki sértegette az úton ott van az ellenfelek között.
Nem volt lehetősége arra, hogy ellent mondjon az uralkodó akaratának. Már ha valóban ő kívánta így, hogy megküzdjenek a vihar szülötteivel.
Nem mintha Derun valaha is félt volna ellenféltől. Ő attól sokkal magabiztosabb harcos.
Nos, ha már választhatott, kiválasztotta magának a szöszke idegent.
Kölcsönösen leasszonyozták egymást, s ha már megvan a kezdő feszültség, élvezet lesz kivégezni ezt a nagy szájú idegent.
A hálós harcos azonban attól azért fegyelmezettebb, hogy nyomban leírja Cloudot. Nem tudja, mire számíthat, ha fegyver is van a kezében, mert túlerőben nem is próbált meg harcolni. Talán sokkal több van benne, mint amit kezdetnek hisz.
Miként társai is, ő is elindul ellenfele felé. Megvárja, hogy magához vehesse fegyvereit, s csak eztán közeledik tovább hozzá. Immáron figyeli a mozgását, s ahogy közel ér hozzá, meg is szólal a másik. Derun nem hagyja figyelmét elterelni, de azért a válasszal nem marad adós.*
- Úgy fecsegsz, mint egy kislány! Bizonyíts, hölgyike, itt az esély. Használd ki, mert nem lesz több!
*Ezzel támad is, ezen első kísérletével a fémpengés hálót megpróbálja rádobni az idegenre. Amaz stabilan áll, talán túl statikusan ide, de hamarosan kiderül, félre tud-e ugrani a pengék elől. Ha dobása sikerrel jár, a háló élei máris sebeket okoznak Cloudnak, még ha be nem is borítja teljes mértékben.
Stabilan tartja elsődleges fegyverét, hogy ha védik is, egyből a hálóval védekezhessen is. Vállból könnyedén mozgatja.*

Derun támadása: 3 + 12 + 13 = 28
Cloud védekezése: 3 + 5 + 11 = 19

Cloud 18 életpontot veszít.

Tárgy: Re: Az Aréna 2013-03-07, 9:18 pm

The member 'Derun' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Az Aréna 3szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Az Aréna 5szerk

Tárgy: Re: Az Aréna 2013-03-07, 10:48 pm

//Mese: A régi-új világ, Cloud, Silarona, Niltas//

*Az arany sárkány nemigen törődik azzal ezután már, hogy a kétlábú mit tesz és mit nem.
Nem azért, mert megsértette, bár arcátlansága, modora okán akár fel is koncolhatta volna ott, helyben, sokkal inkább, mert érdektelen számára. Souért ugyan aggódik valamicskét, de nem nézi ki a kétlábúból, hogy képes lenne elvenni a gyöngysárkány életét.
Hidegen veszi tudomásul, hogy nem akar vele többet kommunikálni, s így a feketeköpenyes mágus eldönti magában, hogy akkor bizony magára hagyja a szőke ifjút.
Nem kell neki egy szalmaszálat sem keresztbe tenni érte. Sérülten épp elég lesz saját irháját, és ha kell, kedveséét menteni. A kétlábú meg egye meg, amit főzött.
Inkább élvezi a hozzá simuló Silarona közelségét, az illatát, azt, hogy mellette lehet. Ki kell használni, mert, ahogy sejti, hamarosan értük jönnek.
Felemelkedik, mindvégig a vörös sárkány társaságát keresve, de már nem hagyják egymás közelében őket.
Harcolhatna, de érzi, hogy még nincs itt az ideje. Sem a hely, sem az idő nem alkalmas, és ha alkalma van, ezt egy sötét szemvillantással jelzi is az elf lány felé.
Bordája talán enyhébben fáj, s ez utóbbit örömmel érzékeli. Narancsköves gyűrűje még mindig a kezén van, talán még hasznát veheti. Ahogy haladnak a folyosón kifelé, az állatok egyre-másra keresnek menedéket ketreceikben, celláikban, minél távolabb a két sárkánytól.
A feketeköpenyes mágus eközben kihúzza magát. Büszkén, fakó arccal, és sötét, de egyenes pillantással sétál, talán a végzetébe. Nem itt, és nem így akar meghalni.
Nem oktalan vadak prédájaként, s nem is furcsa, kék bőrű kétlábúak fegyverei által.
Végképp nem akar most elbukni, mikor végre megtalálta Silaronát.
A kapu közelében már érzi a koncentrált mágiát, s ha teheti, közel is hajol Silaronához.*
- Rejtsd el gyengeséged. Ne lássák, hol van sebezhető pontod!
*Utal halkan az elf lábán lévő sebre. Ő sem mutatja, hogy sebesült lenne. Fekete bőrkabátja minden lépésnél halkan surran, s fekete csizmája sarka is halkan koppan minden lépésnél az Aréna folyosójának kövén.
Ahogy kilépnek a kék és vörös színekben pompázó belső térbe, éjsötét szemeit összehúzva kémlel körbe.
Kétlábú csürhe, mocskos és alattomos. Megvetése kirajzolódik arcára. Ezek hiszik magukat intelligensnek? Sosem érhetnek saját elárult népe nyomába!
Ricsajuk, lármájuk a fülét, hatalmas tömegük szaga pedig orrát bántja. Hamarosan megérti, kikkel és miért kell harcolniuk.
Szemügyre veszi még egyszer a pajzsot. Nagyon úgy tűnik, az ellen lenne esélyük.
Észlel valamit a megtántorodó Silarona mozdulataiból. Az éjsötét szemekből aggodalom süt, ahogy a vörös sárkányra néz. Ez nem a legjobb pillanat. Talán nem volt elég erős a varázslat a sebe ellen? Lepillant a seb környékére, de nem lát friss sebet, s a lány tengerkék szemeibe pillantva sincs láznak nyoma. Akkor meg mi lelte?*
- Sil…! Szedd össze magad! Most az életünk a tét…
*Erőteljes a hangja, próbálja magához téríteni a lányt, mégsem kiabálhat, ha nem akarja a figyelmet a lányra terelni.
Silarona kezét, ha engedi, megfogja erős markával, s el sem engedi, amíg teheti. Erre lekésőbb akkor kerül sor, amikor már a tér közepére érnek, s felszedhetik fegyvereiket.
Az arany sárkány addig, ha kell, támogatja is a lányt. Úgy kell hát harcolnia, hogy közben fél szemmel az elfre figyel?
Gyorsan végeznie kell, de vele szemben álló vadalan a bajnok. Valószínűleg a legjobb. Nem örül neki, így, hogy közben fejben Silarona mellett van, nem fog tudni rendesen koncentrálni.
A fekete bőrkabát lekerül válláról, hátáról, s baljával messzire dobja, ahogy közelednek egymás felé Niltassal.
Kipillant Silarona irányába, aggódva, vajon vele mi lesz. A felszerelése mindössze egy árva tőr. Az éjsötét szemek egy pillanatra lecsukódnak, majd az arany sárkány lehajtja fejét. Sötét haja az arcába hull, majd fejét felemeli, s kinyitja a szemeket. Döntött. A narancsköves kard, már ott repül a levegőben, s egy pillanattal később Silarona lábaitól nem messze landol. Csak fel kell vennie. Az ében szemek elszántan néznek ekkor már Niltasra, s az arany sárkány nem is teketóriázik sokat. Támadásba lendül, futva. Az ing rátapad erős felsőtestére, s bizonyára impozáns látvány lehet erős testalkatával sötét alakja, amint kezében egy szál tőrrel támad rá a kétélű karddal rendelkező, izmos vadalan bajnokra. Amikor teheti, elhajol, kitér Niltas csapása elől, talán méretéhez képest meglepően gyorsan is, majd a tőrrel egyenesen a kardot fogó kézre támad, miközben szabad kezével a vadalan bajnok ellentámadását igyekszik gátolni, s ha tudja, lábával kibillenteni az egyensúlyából*

Kain támadása: 1 + 25 + 15 = 41
Niltas védekezése: 3 + 16 + 14 = 39

Niltas 4 életpontot veszít.

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Az Aréna 2013-03-07, 10:48 pm

The member 'Kain Namelyr' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Az Aréna 6szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Az Aréna 5szerk

Tárgy: Re: Az Aréna 2013-03-08, 7:57 pm

//*muszáj írnia* Neutral

nAah meg a nézőközönség se a semmiért dobja ki a p-pénzét. Razz

(ha kellett nekik -__-)
egyszóval-> Mese, Kékségek, Aréna...hálóvető -.- //

~Nah és ezt meg hogy kerüljem ki? ~
Nah de tényleg hogy? Lassítva terült el előtte a nagy háló, és ő meg se tudott mozdulni. Hát ennyi a kezdeti nagy önbizalom. Szépen elkaszálják, mint azt a bizonyos gyalogbékát. Későn mozdult meg, mondhatni azután, mikor már felsértette a bőrét a sok kis késszerű valami, azon a halhálón. Lerítt az arcáról, hogy bizony Derun elérte, amit akart, már ha egy egyperces néma agonizálásra vágyott, az ellenfelét illetően. Cloudnak ezek után még csak egy mukkanás nem sok, annyi sem jött ki a torkán. Leengedte a kardot, másik kezével meg kissé hátrálva a mellkasát fogta. Keservesen fájt, és a tetejébe szépen vérzett is. Fájdalomtól eltorzult arca viszont, a kezdeti görcs után keményebbé lett. Elhúzta kissé szája szélét, és összeszorított fogakkal erőltette magát rá a koncentrációra. Gyorsabbnak kell lennie, és ami a fő. Azt az izét nem engedheti közel magához. Az biztos, hogy még egyszer nem. Valószínűleg nem is lesz ekkora szerencséje. Ez a háló arra van tervezve, hogy az ellenség komolyan ne tudja kiszabadítani magát belőle, ha egyszer belekerült. Pusztán távolabbi elhelyezkedésének köszönhette, hogy nem lett még komolyabb baja. A felszaggatott hús viszont égett és fájt rendesen, de nem! Most ezzel nem foglalkozhat!
Hogy is látta Eronnál?
Hírtelen álló helyzetet váltott, és bal kezében tartott fegyvert maga elé tartva, egyfajta terpeszben állt meg, majd az ellen, hálónélküli keze felé tett futva pár lépést. A rizikós övezetbe lépett, és- azaz eztán már nem is állhat meg. Próbálta tartani a leggyorsabb ütemét, és azzal az alulról indított vágáskombinációval támadta meg, amit még Fatimától tanult Olassieben.
A mellkasa felé suhintott, de ezzel a vágás nem ért véget.
Tudta, hogy ennyitől nem lesz elég, így a támadást csak álcának használta. Ha elég közel ért a férfihez, hogy egyáltalán megkísérlje a vágást, és nem kellett hátrálnia, vagy védekezni, akkor a vágás egy újabban folytatódott, lehetőleg még nagyobb lendülettel, mint az előző, hiszen annak is a lendülete hozzá adódott.
Az igazi célpontja a hálót tartó alkar volt. Persze ebben a helyzetben újra csak azt kockáztatta meg, és nem is akárhogy, hogy a hálójába kerüljön a kékségnek (szó szerint), de futni nincs hova. Meg aztán, tarthat attól is, hogy ha nem áll kötélnek, ami a harcot illeti, nem hogy csak nem hallgatják meg és megvetik, de le is lövik, mint egy kutyát.
Ő pedig nem akar gyávának mutatkozni senki előtt, s most már maga előtt sem. Cselekvésre szánta el magát. Az idegen erő-, és tudásfölénye, ebben a mozdulatban rég megmutatkozott. Meg aztán, ha hihet a felvezetőnek, ez az …akármi is, egy gladiátor. Egy az Aréna bajnokai közül, és egy harcos nép bajnokának lenni, nem kis teljesítmény. Így neki csak a taktika és a cselezés maradt, meg hát, hátha tud gyors lenni. Azt azért megtanulta, hogy kell futni ezalatt a 19 év alatt. …De most nem elfele, hanem felé fog.

Cloud támadása: 3 + 6 + 16 = 25
Derun védekezése: 1 + 18 + 9 = 28

Derun kivédte a támadást :s

Tárgy: Re: Az Aréna 2013-03-08, 7:57 pm

The member 'Cloud Revan's' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Az Aréna 5szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Az Aréna 1szerk

Tárgy: Re: Az Aréna 2013-03-10, 9:12 pm

// Kain //

* Niltas még hallja, amint a tömeg hatalmas hangzavarral fogadja, miként egyre közelebb és közelebb kerül a fekete harcoshoz, úgy erősödik a közönség hangja is. Számtalanszor harcolt már az arénában és tudja, hogy a nézősereg azt szereti, ha minél erősebb ellenféllel kell összemérnie erejét. Márpedig egyértelműen ez a fekete harcos tűnik a vihar szülöttei közül a legerősebbnek. Nem mintha lenézné a gyerekeket vagy akár a nőket. Utóbbi már csak azért sem igaz, mert a vadalanoknál a nők is egyenrangúak a harcban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Soirt is köreikben tudhatják. Mégis a papok sem véletlen választották neki ezt az ellenfelet.
Az aréna közepén megállva már nem létezik a nézősereg ovációja Niltas számára, csak a fekete harcos, és annak minden mozdulata. Lassú mozdulattal emeli maga elé kétélű kardját, várva hogy ellenfele is így tesz. Ezzel jelezve, hogy készen áll a harcra, hiszen nem holmi gyilkológépek ők, akik nyakra-főre intézik el egymást. Ők a harcért élnek, és mi élvezet van egy felkészületlen ellenfél legyőzésében?
Ellenfele mégis, fegyverének felemelése helyett eldobja azt. Különösképpen nem foglalkozik az eseménnyel. Számára teljesen mindegy, milyen fegyverrel harcol az ellenféle, míg az ő kezében ott pihen kétélű kardja, mellyel már annyi ellenfelet és bestiát győzött le az idők folyamán.
Szemének sarkából azért követi a fegyver röptét. Malagar tanításait követve jobb mindent tisztán látni, s bár a papok nem szóltak mágiahasználatról a vihar szülötteit illetően, Niltas nincs meggyőződve erről a tényről. Ellenfele pedig kellően kimeríti a különös viselkedés fogalmát.
Két lépést tesz is a megfelelő irányba, hogy egyszerre láthassa Kaint magát és a kardot esetlegesen felvevő Silaronát. Mégis inkább ellenfelét kívánja tesztelni ezzel, és annak harci képességeit.
Kain támadására Niltas csak tovább folytatja oldalazását, hogy előnyösebb pozícióból próbálja meg kihasználni a nagyobb fegyver nyújtotta előnyöket. Mégis első csapása elől sikeresen tér ki a vihar szülötte, és nem csupán kitér, hanem meglepően fürge mozgásának köszönhetően még el is éri a bajnok kézfejének alját, miközben Niltas felismerve támadásának sikertelenségét, egy hátralépéssel próbál ismét kedvező távolságba kerülni ellenfelével szemben, hogy az ne érhesse el.
A sérülés nem bizonyul súlyosnak, csupán egy vékony vágás tud ejteni rajta a vihar szülötte. Az erősen koncentráló Niltast még ez az apró sérülés sem képes kizökkenteni belőle.
Lábát megvetve Niltas azonnal ellentámadásba lendül. Kain próbálkozása mellyel megpróbálja kibillenteni ellenfelét, nem jár sikerrel, csupán azt éri el, hogy még közelebb kerüljön ellenfeléhez. Azonban Niltast sem abból a fából faragták, aki csupán hátrálásra építené harcát. Még úgy sem, hogy ez lenne számára a legelőnyösebb.
Pont ellenkezőleg hátsó lábával elrugaszkodva, vállát a vihar szülöttének vetve taszítja el magától, miközben kezével tolja félre az esetlegesen felé közeledő rövid pengét, így ne csupán a szükséges távolságot sikerüljön megszereznie, hanem még a kitérést is megnehezítheti ellenfele számára.
Lába mihelyst kellő támaszt talál, már lendíti is kardját az első vágáshoz. Itt azonban nem áll meg. Ha Kainnak sikerül kitérnie az első elől, akkor Niltas nem áll meg ennyinél, hanem lépésről lépésre próbálja meg az aréna széle felé szorítani a sárkányt. *

Niltas támadása: 11 + 5 + 16 = 32
Kain védekezése: 10 + 0 + 24 = 34

Kain kivédi a támadást.

Tárgy: Re: Az Aréna 2013-03-10, 9:12 pm

The member 'Niltas' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Az Aréna 3szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Az Aréna 1szerk

Tárgy: Re: Az Aréna 2013-03-10, 10:10 pm

//Niltas//

*A bajnok oldalazva próbál jó pozícióhoz jutni. Kain tisztában van vele, hogy a kard ellen a tőrrel együtt nem elég hosszú a keze, s épp ezért kell testközelbe kerülnie, ahol már a rövid pengének áll a zászló.
Oldala e gyors eseménysorban nem nyilall egyszer sem, reménykedik, bár tudja, hogy még hiú remény az, hogy már rendbe jött.
Az összecsapásban csak apróbb vágást tud ejteni, s a kibillentés sem jár olyan sikerrel, amit várt tőle.
Niltas nem hátrál a támadástól, pedig az arany sárkány arra számított, hogy megpróbál a közvetlen belharcból kihátrálni, sőt ellentámadásba lendül.
Namelyr fogai megcsikordulnak, amikor nekicsapódik a vadalan válla, s erre megérkezik a szokásos szúró fájdalom a bordái felől. Szisszen is egyet, de több hangot nem ad, nem akarja egyértelművé tenni sérülését ellenfelének.
Nem hátrál, mert amíg a másik harcosnak az az érdeke, hogy a tőr hatótávján kívülre kerüljön, addig neki épp az, hogy ne.
Ő is megveti a lábát, s eközben tőrével ismét támad.
Ez utóbbit hárítja sikeresen a vadalan bajnok, s ez nem jó jel a sárkány számára.
Nem tér ki, nem teheti, hiszen a következő vágás már talán sebet is ütne rajta, az pedig nem sok jót jelentene ezen a helyen, beleáll a másik előrenyomulásába, fogát összeszorítva tűri a fájdalmat, s erőnek erejével tol vissza.
A félrelökött tőr ellenére elkapja baljával Niltas csuklóját, s ha sikerül, ezúttal valami történik. Erőből rászorít a szürkéskék csuklóra és erre a rövid pillanatra mintha a sötét mágus balja nem is emberi kéz lenne, hanem sárkánykarom, mely utána már ismét csak emberi kéznek mutatkozik.
Talán a vadalan is csak a fájdalom miatti káprázatnak hinné ezt az arany mancsot.
Viszont ha sikerrel jár, reményei szerint a kard egyenesen baljába hullik.
Ha nem, akkor is marad a birkózásban, s igyekszik fogást találni ellenfelén.*

Kain támadása: 1 + 25 + 13 = 39
Niltas védekezése: 3 + 22 + 12 = 37

Niltas 4 életpontot veszít.

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Az Aréna 2013-03-10, 10:10 pm

The member 'Kain Namelyr' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Az Aréna 5szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Az Aréna 3szerk

» Az Aréna nézőtere