Valian piactere

//Egy kétségbeesett találkozás - Shuga és Jerry//

Úgy véltem, hogy a legnagyobb biztonságban a veszélyes mágus és szerintem a legmogorvább sárkány, akit emberbőrben lehetett látni....szóval Kain után, egy város legzsúfoltabb helyén, a piactéren lehetek, ahol senki sem figyel fel egy simulékony modorú félelfre. A hajam most egy fekete kendő alá rejtettem (olyan kalózosan) és semmiképpen nem akartam felhívni magamra a figyelmet. A fejemen még mindig sajgott a púp, de a lelkem még jobban, hogy ismét annak a nyavajás fickónak az áldozatává váltam. Persze értékeltem, hogy nem ölt meg, ám sajnos biztos voltam benne, ahogy a vehemenciáját elnéztem a kendő birtokosával kapcsolatban, hogy nem fogja annyiban hagyni. És, ha megtalálja Shugat........akkor minden kiderül.....feltéve, ha nem öli meg azonnal, de miért ölné meg. Információt akar a lányról, aki lehet szintén sárkány és, ha kiderül, hogy csak kamuztam az egészet.......Áááááá, meg kéne találnom azt az őrült barnaköpenyest, de hol keressem, a világ másik felén is lehet.
Egy reményem van csak. Nem tudom, hogy csinálja, de majdnem mindig előkerül ott, ahol én is vagyok. Annyira aprócska ennek az esélye, hogy elmondani nem lehet, de azért kutakodva nézek be minden árus sátrába és minden sikátor bejáratába.

//Egy kétségbeesett találkozás - Shuga és Jerry//

Ásítva járom a piacot, de egyelőre még nem találtam, mágikus eszközökkel kereskedő árust. De találtam egy remek húsos pitét készítő egyedet, így máris boldogabb a napom, és nem kell idegeskednem semmin. Ahogy eszegetek, először csak a szőr áll fel a tarkómon, később már a fülemen is hallom a csengettyűt. Körbenézek, de első látásra semmi veszélyeset nem látok. Igaz az sem teszi nehézzé a dolgot hogy bő 1.5-2 fejjel magasodom a többség fölé, ehhez adjuk még azt hogy nagydarab is vagyok. Szóval, ha valaki követne vagy keresne, hát nem lennék problémás célpont a számukra. Ahogy körbenézek húsos pitével a számban egy furán ismerős vörös hajat szúrok ki a tömegben.
- Jerem..y? A fr..ba, moft nem jó!
Húzom magam össze, bár ez is röhejes, hisz közel két és fél méter magas vagyok, hova a jó édes bánatba teszem a kilógó magasságom többi részét. Na, mindegy, kicsit röhejesen kajával a számban igyekszem ellopakodni Jeremy mellett. Hogy ezzel, mekkora sikerrel járok? Jó eséllyel zéró, hisz a körülöttem állók valószínűleg bőszen vigyorognak, vagy épp röhögnek rajtam. Ha mázlim van és Ritalea sem épp engem igyekszik bajba keverni, akkor megúszom a tolvajjal való találkozást. Ha az istennő épp unatkozik, akkor tuti a nyakamba zúdul a dolog és még csak azt se fogom tudni, hogy miért. De előre tudom, hogy hiú ábránd a tolvaj elkerülése. De azért én próbálkozom. Majd befogom, a szemem miközben a pite lóg ki a számból. Az arcom lekarmolom, és a másik kezemben zászlórudat játszó botra nézek, hogy téged mi a halálnak szedtelek össze Verinolban. De mindegy is lopakodok tovább.

A piac igazán az én terepem és a nyüzsgés is elég nagy ahhoz, hogy megkeressem a betevőmet, de most valahogy még a kedvem sem az igazi. Számtalan alkalmat szalasztok el, kövér pénztarsolyok sétálnak el mellettem, figyelmetlen árusok úsznak el a szemeim előtt, miközben csak azon agyalok, hogyan másszak ki a trágyaléből, amit a hazugságommal a saját nyakamba zúdítottam.
Kain legközelebb nem lesz ilyen kegyes és örülhetek, ha csak simán megöl és előtte nem adja a kezembe a beleimet és a fejemet.
Kedvetlenül kapok le egy almát az egyik kofa asztaláról és harapok belé, majd majdnem sikerül megfulladnom tőle, ahogy kutató szemem egy magas alakra siklik, aki kétrét görnyedve igyekszik eltűnni az egyik mellékutcában.
- Ez nem lehet igaz! Most már biztos, hogy valami isteni mágia van a dologban! – hördülök fel. – Shuga! Te, héééééé! – kiabálok utána, aztán, ahogy nyílik előttem a tömeg és a férfi még mindig a hátát mutatja felém, megcélzom az almával és utána dobom. – Mágus! Várj! Beszélnünk kell!

//Egy kétségbeesett találkozás - Shuga és Jerry//

Ahogy haladok, egyre többen néznek felém vidáman, és amilyen pechem van Jeremy is kiszúrja. Ritalea utál engem, most már biztos. Jeremy hangja csattan a hátamon, mint egy ostor, amire összébb húzom magam. Pedig elvben ez már fizikai képtelenség.
– Shuga! Te, héééééé! – Némi vészjelzésre megfordulok, és a felém repülő almát elkapom. Ahogy megnézem már beleharapott, így kihagyom az elfogyasztását. De már repül felém a következő szava.
– Mágus! Várj! Beszélnünk kell!
A legszívesebben teleportálnék, de most ehhez nincs hangulatom. Bevárom Jeremyt, hogy vajh mit akarhat. A mögötte közeledő árusnak dobok egy érmét az almáért, addig sem okoz több problémát. Ahogy a félelf közelebb ér, berántom a sikátorba és a falhoz szögezem fél kézzel. Úgy hogy a lába se érje a talajt.
- Veled büntet Ritalea vagy mi van? Mit hangoskodsz a piacon, nem otthon vagy. Van, aki csendben sétálgatna a piacon és nem azt hallgatva, hogy a nevét kürtölik szét mindenfele. Mi a nyavalyát akarsz tőlem?
Teszem le a gizda félelfet. Nem mintha félnék tőle, de azért a névtelenséget én is szeretem.
- Esküszöm, ha még egyszer kiabálni mered a nevemet bárhol. Rád tapadok, mint egy pióca és amint lopsz én is reklámozni fogom a tiédet, na mit szólsz hozzá?

//Egy kétségbeesett találkozás - Shuga és Jerry//


Sajnálom, hogy elkapta az almát, de azért vigyort csak az arcomra, amikor csalódottan látja, hogy már összenyálaztam. De legalább megállt és felfigyelt a kiabálásomra.
Megvonom a vállam, ahogy mögöttem a trappolás elhal és az árus visszavonul némi morgással, holmi enyveskezű alakokról. Én is leszereltem volna.
Már megszólalnék, hogy elkezdjem miért keresem, ám a levegő a tüdőmben reked, ahogy a hátam a falnak csattan, a barnaköpenyes mágus alkarja meg a nyakamnak szorul, én meg lábujjhegyre emelkedem, az sem igen éri  a talajt.
Próbált már meg valaki így beszélgetni? Nem? Hát én sem igen tudtam, de ez még mindig jobb volt, mint amikorra sárkány tőre birizgálta a gégémet.
Úgy látszik nem kedvelte, ha hangosan hallja a nevét, hát nem csodálom, elég hülye egy név, én sem dicsekednék vele……
Először csak jelentőségteljesen tátogtam, hogy lássa, némi nehézségbe ütközik a hangos beszéd, aztán, amikor letett végre és én a torkomat masszírozva éltető levegőt szívtam a tüdőmbe, rekedten belekezdtem. Mondtam már, hogyha ideges vagyok sokat beszélek, főként mellé?
- Szerintem Ritalea mindkettőnket büntet egymással, szóval te csak ne panaszkodj. Különben is néztél már tükörbe? Nem hiszem, hogy úgy észrevétlen sétálgathatnál bárhol is. – grimaszoltam egyet. - De spongyát a történtekre, bennem buzog a jószándék, ha nem akarod, nem kiabálok többé utánad, sőt látni sem akarlak, csak……….lenne egy kis információm a számodra, ami biztos megér neked pár érmét…… -
Miért is ne keresnék a dolgon, elvégre majdnem kinyírtak érte és elvégre talán megmentem az életét is.

//Egy kétségbeesett találkozás - Shuga és Jerry//

Nagyot sóhajtok, míg szövegel, az egyetértése kicsit se nyugtat meg de vigyorra húzza a szám.
- Vicces vagy Jeremy, de valószínűleg igazad van. Az a nő se engem se téged nem bír. Minek bámuljam magam a tükörben? Se úrinő nem vagyok, sem piperkőc nemesecske, aki óvja az arcát. Ha meg a testalkatomra utalsz, azzal nem sokat tudok kezdeni. Nem az észrevétlenség a cél, csak annyi hogy elvesszek a tömegben.
Amikor hirtelen témát vált, előre viszket a tarkóm és a ball tenyerem. Ha hülyeséggel fáraszt felképelem, ha szarba keverne szimplán itt a helyszínen fogom megenni kajapótlékként.
- A Jószándék tudja, hogy a nevében követsz el dolgokat? A helyedben a hátam mögé lesnék, nehogy egy kaszás ismerősömmel kelljen csevegned. De ne kapkodj, még munkáim is lesznek a számodra szóval jobb ha izmolod a képességeidet, mert szükség lesz rájuk pár helyen.
Tudom hogy megfogom bánni a dolgot, amikor a pletykára és a pénzre tér ki. De valahogy nincs kedvem bántani őt.
- Előbb dalold el azokat a pletykákat, utána eldöntöm, kapsz e némi pénzmagot. Vagy eladlak egy húskereskedőnek.
Vetem a pillantásomat az ő szemébe, immár mosoly nélkül.

Már többször tapasztaltam, hogy Shuga sem marad le tőlem, ha szövegelésről van szó, bár ő minden bizonnyal nem a félelmét vagy az idegességét akarja kiadni ezzel, legalábbis velem szemben semmiképpen nem hinném.
Mát többször láttam igazán veszélyes helyzetekben olyan nagymonológot leadni, hogy a vele szemben állóknak lyukat beszélt a hasába.
Így aztán csak legyintettem egyet, ahogy kifejtette, miben tévedek vele kapcsolatban, részletes infókkal látva el.
Persze nem én lettem volna, ha ezek után nem lettem volna legalább kétszer, háromszor életveszélyesen megfenyegetve csak úgy mellékesen.
Nem kételkedtem benne, hogy az ereje, sőt a varázsereje bőven meg lett volna hozzá, talán ezért nem szegezett kést a nyakamnak……..egyelőre.
- Nekem nincs dolgom Dremer-rel, legalábbis nagyon remélem. – ráztam meg a fejem. – De van egy sanda gyanúm, hogy ha a te munkáid ügyében járnék el, akkor lenne. – sóhajtottam, aztán nagy lazán a vállammal a falnak dőltem, mintha tényleg semmi félni valóm nem lenne.
- Hehehe, törvénybe ütközik ebben a városban emberhúst árulni, még kutyákat sem lehet. – közöltem vele, de aztán valahogy el kellett kezdenem a dolgot. – Na, szóval…….azt hallottam, hogy egy Kain nevű fekete mágus …..nagyon keres téged és, ahogy én ismerem, előbb-utóbb meg is talál. Veszélyes egy fickó, talán jobb lenne, ha elutaznál mondjuk……….Vadalanba?

- Tegyük hozzá, hogy még nincs dolgod a csontarcal. De erős hajlamod van belekötni bárkibe. De ami a munkáimat illeti, én is ott leszek, szóval nem csak te kerülhetsz bajba. De ez most lényegtelen, haljam azt a borzalmas híreket. Akiknek eladlak épp úgy tesznek a törvényre mint te szóval nem aggódom.
Amikor Kainről kezd beszélni, hirtelen elkap, a röhöghetnék, így elfordulok Jeremytől a falnak támaszkodom és könnyesre röhögöm magamat. Letörlöm a könnyeim, és Jeremyre nézek.
- Kain mint fekete mágus? Jeremy ne kínozz ilyen viccekkel nemrég ettem még megfájdul a hasam tőle. Na és miért keres engem apuci szemefénye Kain? Mellesleg az apjára totál passzol a fekete mágus jelző, bár ember lenne. Na de vissza Kainre. Miből gondolod, hogy ártana nekem? Valamit elhallgatsz, szóval mesélj már egy kicsit arról, mi oka lenne Kainnek veled üzengetni? Ha csak te nem tudsz valami érdekeset róla. Amúgy én is tartozom pár taslival Kainnek, szóval nem megyek Vadalanba, majd akkor ha már kipusztult ez a kontinens.

Nem hittem, hogy komolyan beszél, de hát ennél a bolond mágusnál sosem lehetett tudni, így nem feszegettem tovább a témát, hogy mit tudna vagy nem tudna tenni velem. Mégis csak egy varázsló!
Ahogy nagy komolyan elkezdem ecsetelni neki, hogy az a félelmetes fickó vadászik rá, olyan röhögésbe kezd, hogy már azt gondolom fel kell mosnom a kövezetről.
Hát nekem nem volt röhögőgörcsöm, amikor Kain kést feszített a nyakamhoz.
- A fene se tudja kicsoda, de ilyen morcos embert én még életemben nem láttam és….. – hajolok közelebb, nem foglalkozva a jókedvével, bár ez talán megkönnyíti a dolgom, - van egy sanda gyanúm, hogy, és ne röhögj ki, de, hogy ……sárkány. Bár ezt sosem ismerte el, de nem is tiltakozott ellene, mikor mondtam neki.
Az azonban már fogós kérdés, hogy mit válaszoljak a többire.
- Neeem, nem velem üzent, csak……hallottam, tudod, itt-ott. valami kendő miatt vagy ilyesmi…. – vontam meg a vállam. – De nem mond, hogy nem szóltam, szóval kérem a pénzem és már itt sem vagyok, de ha nem adsz, az sem baj, nekem most dolgom van, ha megengeded…….. – igyekeztem elsurranni mellette, vissza a piactérre, ahol eltűnhetek. Én megtettem, amit lehetett….

Jeremy arcán igazi rémület ül amikor Kaint emlegeti, így valószínűsíthető hogy a hírforrással magával csevegek. Ezt a szaga is megerősíti, de egyelőre még nem tűnik veszélyesnek, csak pechje volt és Kaint rossz pillanatban találta meg. Nem úgy ismerem az aranysárkányt, hogy kinyuvasztana egy tolvajt, mert felidegesítette, hisz még engem se ölt meg. Pedig lássuk be komoly izmokat mozgattam meg a témában, hogy kimozdítsam Kaint abból a szkeptikus lelki békéjéből. Erre ez a félelf csuklóból megteszi azt amiről én csak álmodozom. De figyelem Jeremy minden szavát. Amikor a „megérzéséhez” ér elvigyorodom.
- Méghozzá nem is akármilyen, de ezt nem szereti, reklámozni hisz nem foglalkozik mások dolgával. Nyugodt lehetsz, elhiszem, hisz jól ismerem a családját, mondhatni nekik dolgoztam nem kevés ideig. Kendő? Milyen kendő már megint? Miért ölne meg téged Kain egy kendő miatt? – Bököm oda egyenesen Jeremynek a megérzésemet, hisz jó eséllyel ő lopta el a fennemlített holmit. És mint egy mellesleg elzárom a kiutat előle, mert tuti szeretne lelépni. Kain kevés személy miatt lehet zabos, és a legjobb ismeretem szerint a sárkányasszonyát keresi ezerrel. Ha Jeremy őt lopta meg, kicsit sem tartom logikátlannak Kain tettét. – De tudod ha Siltől loptál, akkor tőle előbb várhatsz verést, mint Kaintől erre remélem felkészültél? De ha nem te tetted, amit a munkakörödből és a hírnevedből kiindulva kétlek. Akkor meséld el nekem hol találtad azt a kendőt, hisz a hölgyet én is keresem. Csak úgy, mint Kain, bár én csak az Arany ifjút akarom bosszantani. De jó lenne, ha adnál némi támpontot a dologhoz. Ha igaznak bizonyulnak, a szavaid fizetek neked nem is keveset. Még ha Kaint is kell meglopnom hozzá. Szóval hallgatlak.
Hajolok le hozzá a szemkontaktus miatt, és az eddig írisz nélküli szemem a sárkányokéhoz lesz hasonló.
- Időm, mint a tenger, és Kainel ellentétben én kedvellek, így nincs okod sietni. Ugye Jeremy?
Eresztem ki a szabad kezemen a karmaimat, és rá mosolygok immár kicsit sem kedvesen.
- És nem tervezel buta pletykákat Kain kilétéről terjeszteni remélem!

Azt hiszem nem volt túl jó ötlet még sem összetalálkozni Shuga-val, most már szívesen meggondoltam volna magam. Valahogy, amikor nem volt ilyen közel sokkal másabb volt elképzelni, hogy figyelmeztetem és aztán simán tovább állok. Nem gondoltam én ezt annyira át, de hát, hogy őszinte legyek nem is számítottam rá, hogy ilyen gyorsan összefutunk.
Az, hogy megerősít benne, hogy Kain egy sárkány elégedettséggel tölthetne el, nem csaltak meg az ösztöneim, bár nem sok emberbőrbe bújt óriásgyíkot láttam, de mégis inkább a félelem hullámzott át rajtam. A munkám miatt nem kevés ellenségre és haragosra tettem szert, ezért sem igyekszem letelepedni sehol hosszabb távon, de azért egy sárkányt nem kívántam ezek közé sorolni, főként nem úgy, hogy ha megtudja, jól átvertem.
Mivel a barnaköpenyes mágust többször láttam már szorult helyzetből kivágnia magát, amiből talán másnak nem is sikerült volna kikeverednie, tudom és kevéske képességemmel is érzem, hogy nem kis ereje van, de hogy sárkányokkal bratyizzon, az még tőle is erős, így láthatja kételkedő pillantásomat, bár most bölcsen befogom a szám.
- Nekem nem mondta, hogy kié a kendő, viszont teljesen bevadult tőle, mint a bika a vörös posztótól, bár igaz a kendő is vörös volt. – fakadtam ki. – És hiába esküdöztem mindenre, ami kedves és szent neki, nem hitte el, hogy most teljesen ártatlan voltam az ügyben, tényleg nem loptam, hanem csak találtam egy kiszáradt tó partján. – folytattam megbántott hangon, még mindig megborzongva attól a kegyetlen, hideg tekintettől. – Ha nem találok ki……valamit, biztos vagyok benne, hogy élve megnyúzott volna. Dremer koszos alsójára esküszöm, hogy igazat mondok! – teszem a szívemre a kezem és nézek rá ártatlan szemekkel.
Aztán majd összecsinálom magam, mert egy függőleges pupillájú, sárga szempár mered rám. Ugrom egyet hátra, de a fal az utamat állja……..aztán már nem csak az, hanem a semmiből előugró karmok is, amikre elsápadva meredek.
- Igazán……nincs is ……szükségem pénzre. – lehelem. – És….hidd el, nem….nem miattad ….mennék. – rázom meg a fejem. – És eszemben sincs pletykálkodni, nem is tudok semmit igazából….
A hideg kiver, hogy rágondolok, miként igyekeztem a katonákat meggyőzni, hogy a feketeruhás egy sárkány. – Meg is….hívnálak egy…..egy italra! – száguldanak a gondolataim.
Ha kikeveredünk innen, egy tömöttebb helyen jobban el tudok tűnni, ott még ha varázsol is, könnyen célt téveszt, ha gyors vagyok.

Jeremy szavai, és a szaga is arra utal hogy erősen tart Kaintől, és ha nem veszem azt hogy szerintem tőlem is tart kicsit, ami meglepő de minden egyes szavát megjegyzem, hisz nincs oka hazudozni. De azt is gyanítom Kain már megdolgozta kicsit így a bemutatóm kicsit lehet, hogy sok lesz neki.
- Hm elhiszem amit mondasz, bár Kain nagyon izé tud lenni ha a szerelméről van szó. Szóval nézd el neki ha túl zabos vagy agresszív volt.
Majd azt arcát lesve, és a szagát is figyelve ismét nevetni kezdek.
- Bocs Jeremy de ezt a varázslatot ki kellett próbálnom élesben. Ne haragudj, tudom kicsit ijesztő, de látni akartam, hogy jól tanultam e meg attól a hibbant sötételftől.
Igyekszem megnyugtatni, hisz nem hazudott nekem semmiben, max annyit hogy más élte át. Az meg bocsánatos szint még nálam. Egy apró varázslatot rögtönzők, ami homokot folyatva szememből és a karomról, ami épp karmokban végződik. Ezzel egy időben mintha a varázslat szűnne, meg a porhullás miatt visszaváltoztatom magamat. Amint eltűnnek a hüllőjellemzők a homokeső is eláll.
- Na így már jobb kicsivel. Tényleg bocsi. De ezen infókért kapsz némi pénzt, pláne ha a helyet is elmondod ahol a kendőt találtad.
Miközben azt erszényemben matatok, azért figyelek a tolvajra. Majd 10 darnát a kezébe ejtek.
- Gyere, meghívlak egy italra, ha már majdnem halálra rémítettelek. A híreid érdekesek, és majd figyelek Kainre, de az valószínűbb hogy inkább nyomoz ő is minthogy engem zaklasson.
Ezzel egy helyi kocsmát keresek, hisz a kis félelfre nagyon ráfér némi szíverősítő.

//A pénz átadásához admini helpet kérnék. //

Gyanakodva nézek a barnaköpenyes mágusra, aki úgy beszél Kain-ról, mintha teljesen normális alak lenne és – saját szavaival élve, - nem egy morózus, embergyűlölő sárkány.
- Már ne is haragudj Shuga, de te nem láttad, amikor megfenyegetett. Egy nyomorult kis kendő miatt, amit ráadásul minden további nélkül át is adtam neki. – háborogtam még, mert én nem voltam ilyen megbocsátó.
Az átalakulása tényleg rémítő volt és az időzítése sem a legjobbkor jött, hiszen még mindig kirázott a hideg az átéltektől. Tolvaj voltam, sok verést, büntetést átéltem már, de azért nem fenyegetik minden nap az elffia életét. A sárkányok meg amúgy is épp eléggé rémisztőek voltak, hogy amikor egy épp a szeme előtt kel életre, kellően összetojjam magam. A megnyugtatására és különös visszaváltozására csak mérgelődve felhorkantok.
- Mindenki azt hiszi, hogy olyan tréfás, ha rám hozzátok a frászt.
Azért van az a dolog, ami feledtetni tudja a rajtam való szórakozását és ez pedig a csilingelő érmék és jóféle itóka emlegetése és mielőtt még nagyon meggondolnám a dolgot, már rá is bólintok. Az ár nem sok érte, viszont az már igen, hogy ha ezek után nem figyelmeztetem, akkor a varásztudását talán rajtam gyakorolja és az nem csak ijesztgetés lesz.
- Ahogy mondtam már a kendő egy kiszáradt tó partján hevert egy halom csont mellett. Véletlenül találtam meg és kabalaként hoztam magammal De Kain ettől talán még idegesebb lett és nem hitte el, amikor elmondtam neki és mindenáron tudni akarta ki bízott meg…….és én végül……mondtam egy nevet……..- fújtam egyet, de azonnal magyarázatba is kezdtem. – Megölt volna, ha nem teszem meg, már csak egy hajszál választott el a haláltól. – húzom le az ingem nyakát megmutatva a már halványuló vonalat az állam alatt. – Tudtam, hogy akarsz vele találkozni……gondoltam összehozlak titeket. – sóhajtottam és vártam, hogy ismét halálos fenyegetést kapjak.
De egyszer túl kell esnem rajta…….Csak mágusokkal ne kezdjen az ember!

Jeremy arcán némi hitetlenkedést látok amikor Kainről beszélek, de meg tudom érteni őt, hisz pechjére épp a legérzékenyebb téma miatt lett majdnem széttépve.
- Jeremy tudom hogy most azt gondolod Kainről hogy gyűlöl téged, vagy akár az embereket. Csak mert Sil kendőjét találtad meg pechedre. De be kell látnod,, hogy bármelyik szerelmes férfiból fegyverrántó fúria lesz, ha a szerelmét érte baj. Kain egyetlen előnye velük szemben az, hogy jó 10-15 tonna plusz súllyal rendelkezik. Amúgy egy végtelen higgadt és mogarva egy bunkó tud lenni, évek óta próbálok némi érzelmet látni az arcán. Senki se érdekli, sem a sárkányok, sem az emberek. Egyszerűen hazugnak tartja mind a két fajt, engem meg bosszantó tényezőnek. De ettől még egyikünket sem fogja megölni.
Jeremy kifakadása mosolygásra késztet.
- Szerintem tévedsz. Egyedül én tartom szórakoztatónak, a többiek meg tuti ki akarnak csinálni ha hülyeséget teszel. De mint már említettem, nekem nincs okom bántani tégedet. Hisz Kain sárkánysága az elfeknél például nyílt titok, ezért sem fog megölni téged, viszont pár pofont le fog zavarni, esetleg letépi a jobbik karod ha róla pletyizel rossz személyeknek. Nekem még elmondhatod, hisz én nem tudom mire felhasználni. De vannak olyanok, aki ezen információért tényleg kinyírnának téged, de akár még engem is. Szóval, csak óvatosan kiálts Kainre sárkányt, max akkor ha több száz mérföldes távban nincs senki.
A helyleírást memorizálom, még jegyzetet is készítek majd. De addig minden egyes részletét jó alaposan kivesézem. Amikor kitér rá hogy miért is jött valójában hozzám, már hangosan nevetek. Megveregetem a vállát.
- Mondtam, hogy Ritaela veled büntet, de tudod az egyetlen nevet mondtad Kainnek ahhoz, hogy túléld. Csak miattam nem nyuvasztott ki, hisz rólam jól tudja, hogy kutakodom a független sárkányok után. De azt is hogy nem foglak megbízni lopással, noha valójában ilyesmire készülök. És ha infóm lenne a nőjéről, mindennél hamarabb keresném meg. Na meg van egy közös célpontunk, aki elég rég rejtőzködik az emberek között, ármánykodva és keresztbetéve nekik. Szóval, helyesen tetted, na menjünk inni, úgy is azt mondtad te fizeted, és én szeretek sokat inni.
Kacsintok vidáman Jeremyre immár a piac forgatagában.

Nem tudom elhinni, hogy egy olyan alak, aki saját elmondása alapján sárkányokkal bratyizik, azt a tanácsot adja nekem, hogy ne orroljak Kain-ra. De, hát én csak egy mezei kis tolvaj vagyok, aki a legtöbb mágusnak vagy a Kain-hoz hasonlóknak a fél fogára sem lennék elég. Engem nem ellenfélnek, hanem prédának tekintenek és úgy is bánnak velem. És, hogy a feketeruhásnak milyen nyügjei vannak a világgal, engem marhára nem érdekel, csak engem hagyjon ki belőle. A szerelmi élete meg még úgy sem érdekel, főleg, ha még hasznom sincs belőle.
Egy grimaszt azért kap tőlem Shuga, amikor azt ecseteli, hogy milyen „apró” büntetésekben részesülhetek, ha eljár a szám.
- Ha csak biztos nem leszek benne, hogy Kain kilehelte a lelkét, igyekszem a közelébe sem menni. Egyébként igazán elmondhatnád, hogy mivel vívtam ki nálad ezt a megkülönböztetett figyelmet, még csak nem is dolgoztam neked. – tettem fel az engem már oly régóta érdeklő kérdést.
A következő „vallomásom” után viszont kicsit összehúzva magam vártam, hogy robbanjon és talán ismét előkerülnek azok a karmok, de a legnagyobb megdöbbenésemre nevetni kezdett, bár a vállveregetésbe kicsit beleremegtem.
- Tényleg nem bánod, hogy belekevertelek, nem akarsz érte megölni, vagy letépni a kezem? – böktem ki leesett állal, de nagyon úgy tűnt, hogy komolyan gondolja.
Mivel épp az előbb kaptam tőle pár érmét, igazán nem volt nagy ár, hogy fizessek neki egy-két italt és nekem sem árt meg,
- Akkor gyere, tudok egy jó kis kocsmát és azt is elmondhatod, hogy milyen munkával bíznál meg, momentán ráérek éppen.

- Az apját is nehéz kinyírni, szóval Kain halálára nem várnék. De a kerülése számodra egyet jelent a mindenképp belefutszal. Hm ez látod jó kérdés.
Kicsit elmerengek a korábbi eseményeken, és azon hol is találkoztunk először. Majd elmosolyodom.
- Igazából az első találkozásunkkor arra béreltek fel, hogy téged likvidáljalak. Persze azt elfelejtettem megemlíteni a megbízóknak, hogy a kormányt képviselem. De belementem, mert érdekes figurának tűntél a meséjükből. Aztán megtörtént a nagy első találkozás ahol a sárká… illetve két fehérelf és a dalnok is ott volt, aki akár a vérrokonod is lehetne. Szóval ott már elég hírhedt voltál, és érdekes figurának tűntél. Így életben hagytalak, míg azokat a rosszakaróidat eltüntettem. Aztán sok érdekes hírt kaptam felőled, és még az ottani ajánlatomról is totál elfelejtkeztem. Majd jött Kain híres dobása, meg a te műsorod a Kaszásban Majd az az eset amikor detto lesárkányoztál szinte mind a kettőnket. A legutolsó tetted Sternben mutatta, hogy jól döntöttem, azzal hogy nem adtalak hóhérkézre.
Nézek rá töprengően, majd bólintok hogy ennyi a téma. Amikor megrökönyödik a válaszomon, szimplán vállat vonok.
- Miért bántsalak? Azért mert a túlélésre játszol, és gyakorlatilag csak ferdítettél, és nem hazudtál Kainnek? Már azért jó napom van, hogy neked sikerült kihoznod belőle az állatot. Igaz elég rémisztő lehetett, kár is hogy nem láthattam. A helyedben én is ezt tettem volna. Szóval, nem én foglak kicsinálni az biztos.
Majd követem a közeli kocsmák egyikébe.
- Ahogy látom kihagy a memóriád, két munkáról van szó. Bár ha az egyik sikerül, akkor lehet hogy lesz egy harmadik is. De az tuti hogy híressé válsz vele. Nekem arra nincs szükségem, mostanában túl sokfelé villogtam nagykutyák előtt. Így csendesen árnyékban maradok. Na de mutasd az utat aztán megosztom veled a terveimet.

Miközben nagy lazán ecsetelgeti, hogy az életem csak egy hajszálon függött és attól, hogy tudatlanul is sikerült megnyernem magamnak a mágus jóindulatát, én hol hüledezve, hol halálra váltan hallgatom. Fogalmam sem volt, hogy vajon kinek a tyúkszemére léphettem, hogy egy nagyhatalmú barnaköpenyest szalajtson a nyomomba, hogy végezzen velem, de volt egy sanda gyanúm, hogy hiába is kérdezném meg Shuga-t, soha nem mondaná el, így erről azonnal le is tettem.
Nem volt könnyű elkönyvelni, hogy ez a nagyság átka, hogy felfigyeljenek az elffiára, pedig ezt egy tolvajnak mindenáron el kellene kerülnie.
Azonban most már késő bánat volt és csak hálát tudtam adni annak az Istennek, aki egy magamfajtára pazarolta a jóindulatát és nem hagyott Dremer kezére jutni, még ha én mindent meg is tettem az utóbbi időben, hogy magamra haragítsak minden veszélyes lényt.
- Hát, nem sok olyan emberrel találkozni mostanában, mint te vagy Shuga, aki ad még egy esélyt és nem a könnyebb utat választja és vágja el a torkom azzal, hogy legalább le van a gond, mikor egy sárkánynak a figyelmét is rád hívtam. – sóhajtok kicsit könnyebben véve a levegőt. – És aki belátja, hogy nem mindig azt teszem, ami helyes, hanem ami az életben maradásomhoz kell. Más csak a tolvaj és hazugot látja, de azt nem, hogy ez mivel jár.
Annyira furcsa volt, hogy itt állok egy mágikus lénnyel szemben és éppen csak nem sírom ki a vállán magam és ő, mint valami jótékony rokon, megbocsátóan veregeti meg a vállam…….
Természetesen tudom, hogy mindennek ára van és gondolom ennek is, még ha cukormázba csomagolja is.
Egy zajos, füstös és állott italszagot árasztó kocsmába vezetem, ahol egy félreeső padot foglalok el és rendelek egy korsó bort.
- Egy tolvaj akkor váljon híressé, ha vissza akar vonulni, különben hamar egy vesztőhelyen állva, a kivégzésével a tömeget szórakoztatva találja magát. De most már kíváncsi vagyok miről van szó, amihez az én segítségem kell neked. – ütöttem a kupájához az enyémet.

- Hát lássuk be, még az elsőt se játszottad el. Csak tetted amit az életösztönöd diktált. Így láttátlanban, épeszű emberek szerint ki kéne tekernem a nyakad. De mint többedszer is említettem, kedvellek és vicces dolog követni merre jársz. Nem hiszek, a gyilkosság bármit megold elvben. Az életet többre tartom, mint a piti bosszúkat. Jól látod, mások csak látják, hogy tolvaj vagy, én tudom is és ez sem zavar. Igaz erről a mesterem tehet, de hát ez van.
Ahogy betérünk, egy szolidabb késdobálóba, felmérem a terepet majd követem Jeremyt az egyik csendesebb zugba. Szavain jót derülök.
- Részben igazad van, de egy tolvaj előbb legyen hírhedt, hisz csak így van értelme híressé válni. Amúgy ugyanazon körökben mozgunk az utcán, csak te lopsz, én meg visszaszerzem, A fizetség legtöbbször információ. Ami a te opcióidat illeti az első megbízás egy mára már nem létező város helyére kalauzol minket. Ezt a várost pár évszázada egy fekete sárkány tette homokozóvá. A sivatag alatt van pár barlang, és romos pincejáratok, amikben van valami ami engem illett. Ezt tervezem megszerezni. A gond abban rejlik, hogy az ott élők, akik készítették anno, tökig rakták csapdákkal. Most jöhetsz azzal hogy varázsló vagyok oldjam meg. De a helyzet az, hogy egyes helyekhez túl nagyra nőttem, és tele van mágiákra aktiválódó csapdákkal. Így egy mezei mágiahasználó, mint én. Ott erősen meg van lőve. Így egy ügyes kezű, éles eszű szakemberre van szükségem. Már négy évvel ezelőtt is rád gondoltam, de az óta még biztosabb lettem a dologban. Hisz Kain tomboló haragját rajtad kívül senki nem élte még túl. Az apja és Furia nem számít, ők sebezhetetlenek, szóval te vagy az első aki túlélte a dolgot. Ráadásul tudat alatt egy valós dolgot hazudtál Kainnek, így még hasznosabb vagy nekem. Hisz eszméletlen magas a túlélési szerencséd. A második feladatot majd akkor tesszük meg ha Inaeth ott hagyja Frikket vagy hogy hívják az orkok vezérét Sternben. Onnan egy napló, és a lebegő város mozgásait jelölő térképre van szükségem. Ugyanis a lebegő várost el akarom lopni. Na meg persze egy harmadik fekete sárkányt is megtervezek még lopni, oda sajna jobb ha egyedül megyek. A feketék túl gyorsan ölik meg az embereket. Szóval, mint látod ennyire bízom benned és a kepeiségeidben. Még egyes terveimet is elárulom neked, igaz amire készülök a végén, kimeríti a halálvágyat vagy Ritalea bosszantását. De akkor is megtervezem lépni.

Shuga szavaira lassan végképp kienged a görcs a gyomromból és egyre magabiztosabbá válik, hiszen többször is kifejtette, hogy nem akar bántani. Persze bármikor meggondolhatja magát, de be kell látnom, hogy alkalma már nagyon sokszor lett volna, hogy megtegye, így akár meg is nyugodhatok.
Egyébként is ő az egyetlen, aki tudja rólam, hogy tolvaj vagyok és nem érdekli, sőt még örül is neki.
Bár igaz ez a legtöbb megbízómnál így van, egészen addig, míg el nem végzem a munkát, csak utána válok terhessé számukra, akkor kell nagyon okosnak lennem és vigyáznom a bőrömre.
Az ital vizezett, de cserébe legalább van valamennyi íze és megfelelő hőmérsékletű.
Ahhoz azonban már elég nagy önuralom kell, hogy ne köpjem vissza, amikor elkezdi mondani, hogy hol akarja, hogy ténykedjek. Miközben ő csak mondja és mondja, az én gondolataim visszatérnek a rémálomba illő múlthoz, amit Elsga romjai között megértem……..és a fogam csak azért nem hagytam ott, mert akadt egy segítőm, aki vizet tudott varázsolni és azok a patkányizék………
Ismét Kain emlegetése billent ki az emlékezésből.
- Én nem érzem túl szerencsésnek magam, hogy mindig annak a borzasztó alaknak az útjába keveredem. És legközelebb biztos vagyok benne, hogy kinyírna, szóval inkább nem próbálnám ki, hogy mindig túlélném-e. Az első munkáról pedig……..Gondolom Elsga az a város. – ittam gyorsan még egyet. – Az maga a démonok birodalma. – vettem halkabbra. – Olyan lények élnek ott a járatokban, amik csupaszra zabálnak mielőtt annyit mondok: fapapucs.
Ezek után Stern és Frikk emlegetésére még a szőr is feláll a hátamon.
- Te szándékosan olyan helyszíneket szemeltél ki nekem, ahonnan csak az Istenek tudják, hogy jutottam ki élve? Ha Frikk csak egy porcikámat is meglátja, halál fia vagyok és nem lesz kegyes, hosszan fogja húzni. – ráztam meg a fejem.

- Kain nem bosszantó, csak mogorva magának való, de akadjunk le Kainről, még a végén megjelenik.
Szólok nagy bölcsen, hisz Kaint perpill a hátam közepére se kívánom, és amúgy is tartozom neki pár esélytelen pofonnal Mia miatt, de ezt nem kötöm Jeremy orrára.
- Hogy te milyen ügyes vagy. – Ütöm össze a tenyerem ártatlan arccal, amit valószínűleg a vigyorom vagy a szemeim állása tuti lebuktat. De hát most mit mondjak erre?
- Hát igen Elsga lenne a célpont, és én ott még egy darab démont se láttam. Igaz csöppet régen jártam ott, akkor még eléggé sűrűn lakott város volt nem homok és romok. Démonokban nem hiszek. – Mondom ezt én a feltételezhetően démon, de hát bizonyíték nélkül senki ne dobálózzon csúnya szavakkal. – Szörnyekben annál inkább. Majd viszünk valami hasonló mértékben falánkat, szóval miattuk kicsit se idegeskedj.
A kifakadása továbbra is mosolygása késztet, bár talán leesik neki, hogy épp ezek miatt van rá szükségem.
- Miért mit vártál? Majd Furiát viszem magammal mind két helyre nem? Bőven elég hogy rühell engem nem hogy még túrázni is elhívjam azt akivel sokkal rosszabb a viszonyom mint neked Kainel. Ahogy megegyeztünk a dologban csak Ritaela játszik velünk, de amíg túléljük, szerintem mindent megér. Na meg Frikkhez akkor tervezek menni, amikor a fekete sárkány és az ork sereg nagyja épp máshol lesz. Szóval Frikkel nem fogunk találkozni mit szólsz hozzá? Vagy ha mégis ott lenne akkor amíg te betörsz én Inaethet a sárkányt felbosszantom, és az orkok táborába menekülve kavarok ott balhét, és némi népirtást. Míg te elhozol nekem egy rejtett szobából egy úti leírást, hogy tehetek szert egy egyedi, ám a hétköznapi életben lényegtelen hatalomra. Na meg a repülőkastély útvonalát, amit bejár. Plusz, amit eredetileg terveztél Frikktől megszerezni azt is hozzá csaphatod. Ezzel hírnevet is szerezhetsz magadnak, na meg fontos információkkal gazdagíthatod a Főpapnőt, aki tuti busás jutalmat ad a friss hírekért.

Nekem nem kellett kétszer mondani, hogy hagyjuk abba Kain emlegetését, mert az élményem vele kapcsolatban még igen csak friss volt, hogy a hideg futkosson tőle a hátamon, így aztán a barnaköpenyes szavaira lelkesen bólogattam.
Természetesen nem értettem félre, a megjegyzését, mert bár tudtam, hogy az elmondása alapján szüksége van rám, azért nem tart magához mérten egy súlycsoportban, de miért is tenné? Nem vagyok elszállva magamtól, mert lehet, hogy aránylag ügyes tolvaj vagyok, de sem fizikumban, mágiában meg főleg nem vehetném fel a versenyt sem vele, sem a legtöbb testőrrel, zsoldossal vagy mágussal. Szóval a gúnyosabb reakciók szimplán lepattannak rólam.
Magyarázata Elsga-val kapcsolatban azért érdekes felvetések voltak. Egyrészt azt a várost nem most pusztította el a sárkány, másrészt attól, hogy ő nem hisz a démonokban, még nem jelenti azt, hogy nem léteznek, bár én is csak képletesen értettem, állatok voltak azok, csak sokkal veszélyesebbek az átlagnál, főleg mert elég intelligensek is.
- Ha nekem kell bemennem közéjük, - feltéve persze, ha vállalom, - azért én nem vagyok nyugodt, te könnyen beszélsz. Én csak jóformán a saját erőmet és eszemet használhatom. – grimaszoltam rá.
Különös dolog egy olyan emberrel (természetesen nem tudok róla, hogy nem lennél az) egy asztalnál ülni, aki úgy beszél a számomra rettegett lényekről, mintha puszipajtások lennének, de, hogy őszinte legyek, nem haragszom rá ezért, én is folyamatosan kamuzok, ha nem tudják rám bizonyítani az ellenkezőjét……. Így hát elnéző mosollyal fogadtam a továbbiakat.
Az ő szájából olyan könnyűnek hangzott……., de én voltam ott benn, még ha minden jól alakul sem lesz sétagalopp……..Bár mondom, ha vállalom…….
- Azt hiszem, azon kívül, hogy még így is halálosan veszélyes mindegyik, elérkeztünk a lényeghez. Mikor és mennyiért is kéne kockáztatnom a nekem igenis fontos kis életem?

Jeremy aggódása, noha részben jogos, de nem tervezek olyat kérni tőle hogy egyedül menjen oda de úgy látszik ezt még nem közöltem vele. Bár azt hogy én is megyek tuti említettem neki már. Ha nem lenne fontos a terveim szempontjából, valószínűleg már itt hagytam volna. De a képességei sokkal fontosabbak, mint ahogy képzeli magáról. Elsga sok ronda csapdát rejteget, és nem pár ezer randa falánk giliszta fog zavarni engem. Sokkal inkább a csapdák, és a rejtekajtók. Szóval Jeremy kell a terveimhez.
- Ez így teljesen nem igaz. Nem csak neked kell bemenni oda. Jövök én is, meg egy vízmágia használó is, és talán még pár kibic is akik csak fosztogatnának ott. Bőven lesz ott más akit kaja ként lehet helyetted és a vízmágus helyet feltálalni nekik. Nem beszélek könnyen, mert azt hiszem a varázshasználókat kicsit túlértékelik. Persze akad köztük jó pár kreatív egyed is, de a legtöbb nem tér le a tanult ösvényről, ezért egy kisebb zacskó aranyat se bíznék rájuk. De senki nem lehet Lanur, még én se. Szóval a te reflexeid, és tapasztalataid Elsgát érintendően, sokkal hasznosabbak, mint egy osztag csatamágus, vagy sereg. És nekem mint említettem csak azok a képességeid kellenek, amit kevésnek tartasz. Plusz, van egy mások által rossz szokásnak nevezett előnyöd. Bármilyen bajba is kerülsz túléled, és igaz hogy veszteséggel, de képes vagy másoknak is nyújtani a pokoli túlélő kepeiségedből. Egyes Sterni túlélők, rengeteget köszönhetnek neked, és az alábecsült fizikai tulajdonságaidnak.
Amint a pénzre terelődik, a téma sokat töprengek. Ez a nehéz része a dolognak.
- Egyelőre csak Elsga a cél, Inaeth és Flikk bosszantása talán egyedül is mehet. A pénzt egyelőre még nem mondanám, mert lehet hogy sok arany üti a markunk, de az is lehet hogy semmi. Az biztos ha sikerül, bármit kihoznunk tekercset könyvet ékszereket vagy akár ékköveket. Az ékszereknél és köveknél némi átnézés után hajlandó vagyok félrenézni. De ereklyéket nem választhatsz. Plusz, a Valiani nagykönyvtár is fog némi pénzmagot osztani a számodra, ha találunk használható állapotú könyveket és tekercseket. Szóval, dupla fizetés is kinéz a számodra. Természetesen jön majd velünk egy szakértő is, hisz ő megmondja mi ritka és mi nem. Plusz ezzel nő a hírneved mint kincsvadász, és kaphatsz fizetősebb megbízásokat a nemességtől. Az sem utolsó szempont hogy az a csúnya tolvaj címecskét felváltja a kincsvadász. Lássuk be ez még hasznos is lehet. De ha mágikus tárgyat, tárgyakat találunk, szerintem a Birodalmi mágusok is szeretni fognak téged, és még alkalmaznak is, állandó ügynökükként. Ez már csak megéri neked is. Plusz addig a város őrök elfelejtik az arcodat, és lopkodhatsz tovább.
Intek a kocsmárosnak hogy hozzon még egy kört, amint kihozza iszogatni is kezdek.

Azt igazán nem mondhatom, hogy Shuga-ból úgy kell kihúzni minden szót. Teljes ellentéte az általam nem kedvelt Kain-nak. Szóval a kérdéseim után nincs más dolgom, mint hátra dőlni a kezemben a kupával és az itallal és végig hallgatni, miként tervez bejutni és legfőképpen túlélni a romvárosban.
El kell ismernem, hogy nem vaktában tapogatózik és tudatában van az ottani helyzettel, mert egész kis kincskereső csapatot verbuvál vagy már meg is tette, amiben én játszom az egyik főszerepet.
A szokásos körítéseket lehámozva legalábbis ez jön le nekem, mert én már jártam ott és a szakmám is pont kapóra jön.
Abban kicsit kételkedem, hogy valamiféle túlélő képességem lenne, de az tény, hogy a sok nehézség ellenére még mindig itt vagyok és még egyben, nagyobb sérülések nélkül. Azt, hogy ez a képzelt tulajdonság ráadásul kiterjeszthető lenne……? Hát erre csak vágok egy grimaszt felé, éreztetve vele mit gondolok erről. Stern meg…….. hát az egy igazi kényszerpálya volt, de hát ha valaki hősnek akar látni, nem én fogom lebeszélni róla…..
Amikor a leglényegesebb részhez ér, a jutalmazásomról, az már sokkal inkább tűnik megfoghatatlan ígéreteknek, olyan dicsfénynek, amivel nem telik meg a gyomrom. Lehetek a kaland után éppen úgy dúsgazdag, mint templom egere szegény, még ha glória is lesz a fejem felett.
A legutolsó mondat az, ami végül igazán elgondolkodtat, mikor már azon agyalok, hogy bújjak ki a meló alól.
Azért nem vágok elégedett képet.
- Sok szó és méltatás és kevés érme. – csóválom a fejem. – De, mostanában eléggé megkavartam a dolgokat egy-két helyen és még abban sem vagyok biztos, hogy Őkomorsága nem tér vissza számon kérni a blöffömért, így hát…..egye fene, veled tartok. Mikor indulunk?

Jeremy lelkesedése kb egyenlő a nullával, már ami a fizetséget érinti. Viszont, a lehetőség hogy magammal vihetem már megérte. Csak arra kell figyelnem hogy ne kerüljön zűrbe. Ha belekeveredik, valamibe megeszem reggelire.
- Hát nagy szavakban igen ez a helyzet, de ígérem, kisajtolok némi pénzmagot, hogy neked is megérje. Ha másképp nem megy, kiraboljuk Kain rejtekhelyét, igaz azt még nem tudom, merre van. De azt tudom, hogy kő gazdag. Szóval, tudok én szórakozást és elfoglaltságot biztosítani a számodra. Az állóvizeid nagy részéről tudok, de ha igaz hogy Kain kiakadt, akkor kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy egy félelf tolvajt kajtasson. Plusz amint már említettem nem is hazudtál olyan sokat neki. A mikor indulunk, az egy jó kérdés. Kapsz két hónapot Valianba érkezni, illetve beszélek sületlenségeket, te már itt vagy. Ne kavarj be semmit se, pár hétig húzd ki. Vegyülj nemesekkel, járj bálokra csak hogy szokd a szitut. Azután megkereslek, nyugi bárhol megtalállak, és még ha bajba kevered, magad segítek elsimítani. De addig is itt egy térkép Elsgáról, próbáld meg kisilabizálni, hogy kb hol mehettél be. Azután ha meg van minden hiányzó munkaerő, megyek is érted. Akkor is ha épp rács mögött ülsz. Szóval csak ügyesen. Engedelmeddel távozom, hisz még a Könyvtár vezetőjével is van egy találkozóm, most hogy te meg vagy végre felgyorsíthatom a tervemet. De most itt hagylak magadban, ezért elnézésedet kérem. Légy jó Jeremy
Nyújtom a kezem kézfogásra, majd sietve távozom, hisz mihamarabb be kell szerveznem azt a cserfes könyvtárost, mielőtt a fehér köpenyesek elnyelik, és szentet csinálnának belőle. Szóval munkára fel. Távozóra fogom a dolgot, és a Könyvtár felé veszem az utamat.

Magamban a szememet forgatom a mágus szavaira, hiszen azok még mindig csak szavak, de az meg kimondottan az őrültsége határát súrolta, hogy Kain barlangját megkeressük és még be is törjünk oda. Az biztos, hogy ennyire még én sem vagyok bolond és az életem sem akarom eldobni. Előbb koldulok az utcán, mint betegyem oda a lábam. Szóval ezzel nem is igazán foglalkoztam.
Az indulás azonban már érdekesebb volt, de legalább nem azonnalra tervezte.
- Nekem élnem kell valamiből, szóval nem tudom mit nevezel kavarásnak. Persze gondolhatod, hogy nekem sem érdekem, hogy elkapjanak. - húztam el a szám, hogy miket gondol rólam.
Aztán elvettem tőle a térképet, aminek jórészét már valószínűleg fejből tudom.
- Szóval akkor maradjak itt és te fogsz keresni engem. - bólintottam. - És nem kell miattam aggódnod, nem fogok egy tömlőcben kuksolni, inkább a kupiban keress majd. - ráztam meg a kezét búcsúzóul, vigyorogva.

//Akkor a nagy kalandig köszönöm a játékot, élvezetes találkozás volt //