Valian központja

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

*A központ nagyon zsúfolt hely. A nap bármelyik szakában jársz is itt, mindig akkora tömeg fogad téged, hogy alig tudsz közlekedni az utakon. Ez annak mondható be, hogy a központban található a Tanácsház. Ez a hatalmas, égbe nyúló épület egy kisebb szakadék felett fekszik. Jobban mondva van egy tátongó lyuk, aminek közepén egy kőoszlop és az épület ezen a kőoszlopon áll immáron több, bő hatszáz esztendeje. Régen több híd is átívelt a lyukon, de mára már csak kettő maradt épségben. A többi mind elpusztult vagy lerombolták. De már tervezik ezeknek az újjáépítését, így lassan elkezdődnek a munkálatok.
Tehát...ez az épület arról híres, hogy itt tanácskoznak Valian és egész Lanuria vezetői. Itt döntenek az új törvények meghozásáról és a régiek eltörléséről, valamint a hadászati dolgokról, s mindenről, ami Valiannal és az egész Birodalommal kapcsolatos.

Valian központja Valiankzpontjaszerk_by_stixion-das9jre

De ez még nem minden. Ugyanis az épületet magát egy híres ember építette. Egy bizonyos Pelatonis, akinek nem ismerik a valódi nevét, csak ezt a művészi nevét. Ez az ember arról volt híres, hogy remek épületeket épített a magakorában. De ez az épület volt a csúcs. Ilyet, vagy ehhez foghatót még a mai napig nem tudott készíteni senki sem rajta kívül. Pedig nagyon sokan próbálkoztak már a leutánzásával, de eddig mindenki próbálkozása kudarcba fulladt. És éppen ezért különleges eme épület.
Így hát nem csoda, hogy sok-sok ember jön el, hogy meglátogassa ezt a remekművet. Bárki megnézheti, ha erre jár. És meg is néze. Hiszen nem sokan hagynák ki ezt a csodát, ha már egyszer errefelé járnak. Ezért van hát akkora tömeg a nap minden szakában. Mert a folytonos vándorlás és kirándulás folytán egy csomó ember tesz egy kis kitérőt Valianba, hogy megcsodálhassa ezt az épületet, amihez fogható még sosem készült ezidáig.*

Tárgy: Re: Valian központja 2009-09-27, 2:48 pm

*Nagy csatazaj közepette érkezik egy fehér ruhás lány. Nyomában felháborodó szitkokat kiabáló népség. Távolról is lerí róluk, hogy násznép akar lenni. De nem éppen a vidám, mulatós hangulat árad most a kezeikben szorongatott botokból, kövekből, és egyéb nyalánkságokból. A lány, akit egyébként becsületes nevén Lea Fergalasnak hívnak, bőszen szedte a lábait a dühöngő tömeg előtt. Hófehér fátyla még most is ott lobogott mögötte, de már ujjai igyekeztek megszabadulni tőle. Kotorászott egy ideig hosszú hajában, mire végre kiszedte onnan azokat a fránya hajcsatokat. És már lebbent is hátra a fátyol, mint elszabadult zászló, és lágyan libegve hullot a násznép lábai elé.*
- Állj meg te átokfajzat!
*Ezt a nem éppen kedvességtől csöpögő mondatot a nemrégiben még anyósjelöltként kezelt, igen csak túlsúlyos nőszemély kiabálta utána, de úgy, hogy közben már majd kiköpte tüdejét a hirtelen futkosástól. Lea fél szemmel nézett csak hátra, és úgy kiabált vissza.*
- Még csak az kéne! Inkább futok, mint a nyúl!
*Azzal úgy is cselekedett. Egy másodpercnyi pillanat erejéig megtorpant, épp csak annyira, hogy a kényelmetlen viseletű cipellőket lekaphassa lábairól. De máris ott lihegett a nyakában az ember tömeg, és Lea hangos sikkantással kezdte újra kapkodni lábait. Ruhája szegélye ekkor beakadt egy a földből kiálló gyökérzetbe, és egy jókora reccsenés kíséretében rögvest stílust váltott ruhája... Hosszúból, rövid fazonra váltott a fehér ruhaköltemény, de legalább nem fogta vissza a nehéz ruha a lányt. Most már tényleg futott, mint a nyúl. Egyszer, rémületében, hogy netán elkapják, még cipőit is elhajította, de aztán gyorsan vissza sprintelt érte, és aztán már visítva menekült is újra a kanyarban beforduló, kitartó násznép elől. Még pár nagyobb kanyar jött, az egyiknél majdnem bele is zúgott a szakadékba, mely a város központjában terpeszkedett, de sikerült visszakalimpálnia magát , így aztán futott is át a nem túl széles hídon, s csak úgy lobogott fején összekócolódott hajzuhatagja.*
~Szakadjatok már le! Az a dagadt miért nem nyúlt még el a kövön? Minek kell még itt zihálnia mögöttem?~
*De végül arcára újra mosoly vándorolt. Ez attól volt, hogy megpillantott egy nagyobbacska csoportosulást. Rögvest arra vette az irányt, és bevetette magát a cifra öltözékekben pompázó népség közé.*
~Hát persze! Tavasz köszöntő karneválra készülnek... Éljen! Az tuti, hogy az egyik isten totál oda van értem, hogy mindig kimászok a bajból...~
*Lassan elsomfordált a felvonulók védelmező, és igen jól álcázó gyűrűjében, majd az első adandó alkalommal onnan is kereket oldott. Befutott egy eldugott sikátorba. Fújtatva támaszkodott a falnak. Előbb csak némán kapkodta a levegőt, de aztán a ruházatára nézve kitört belőle a nevetés. Kezei megtapogatták összekuszálódott fürtjeit.*
- Ez az Lea! Ez már te vagy... Nem pedig az a kis elkényeztetett úri asszonyság.
*Futólag átgondolta az eddig történteket. A jóképű férfit, akihez épp az előbb kellett volna hozzá mennie, de Lea valahogy sosem volt az a nyugis fajta. Így végül az oltár előtt gondolta meg magát, és kislisszanva egy kis szédülésre hivatkozva, a szobájának ablakán kimászott, és uzsgyi el onnan. Persze a vendégeknek nem volt ínyére ez a döntése. De már nem számít... lerázta őket.*

Tárgy: Re: Valian központja 2010-02-15, 2:44 pm

//hsz törölve mert máshol lakom//

Vendég

Amikor el indult be felé észrevette hogy nincs semmi otthon , így végül csak egy sima ronggyal betakarta a sebét, és el indult a mágushoz.
Amikor a mágushoz belépet meg pillantotta a éltető varázs italt , mondta a mágusnak hogy abből kér egy üveggel, a mágus azt mondta a lánynak hogy 5-rongy lesz, éppen volt a lánynál 5-rongy és megvette. El indult haza és amikor haza ért meg ivott egy üveggel a éltető varázs italből, miután meg itta 3-szor erősebbnek érezte magát.

Tárgy: Re: Valian központja 2010-02-18, 10:39 pm

//Szia Paul! Bocs, hogy közbeszólok a játékodnak, de van pár apróság, amit javítani kellene.
Mint tudod, ez a játék nem napjainkban játszódik, így kérdéses, hogy létezik-e ott is gyógyszertár, és svéd csepp sem valószínű, ahogy a márka sem hivatalos pénz.
Kérlek, javítsd ezeke t:) és további jó játékot!

Segítséget írtam hozzá PM-ben! // Wink

Tárgy: Re: Valian központja 2010-02-25, 8:03 pm

Lea Fergalas

Mi sem nagyszerűbb, mint hogy elkezdődjön a nagy tavaszi karnevál. Ilyenkor tömegek lepték el az utcákat, az árusok nagyobb lendülettel kínálták portékáikat is. A nagy nyüzsgésben könnyen szem elől veszítették a gyanús alakokat. Edward és az egész banda is kikötött, mint jómódú kereskedők. Néha megtették ezt a kis luxust. A mástól ellopott holmikat - a hajó egy kis átváltoztatása után természetesen - a fesztiválok és egyéb nagy vásárok idején kiárusították. Így dupla hasznot húztak a fosztogatás élvezetéből.
De Edward nem bódult el a legelső sikeres alkalom után, hisz tudta, az efféle vásárokon razziát is tartanak, és sokan ellenőrizték az árukat, hogy nem lopott-e.
Szerencsére az ilyen nagy forgalomban senki nem figyelt rendesen, még a megbízott ellenőrök is beültek valahova sörözni, vagy mulatni. Így aztán a kalózok kihasználva a tavaszi felhajtást, minden évben kikötöttek és tisztességes árusnak kiadva magukat kereskedtek a civilekkel.
Edward olyankor első tisztjére, Martinra szokta bízni a felügyeletet, ő maga pedig lelépett a városban kicsit nézelődni, esetleg ellenőrök után kutatni.
Most is épp ez volt a helyzet, mikor az egyik főtéren meglátott egy kis keveredést. Egy megtépázott menyasszonyi ruhába öltözött szerencsétlen lányt üldözött egy egész horda vendégsereg.
~ Na ilyet sem látni minden nap. Csak nem olyan csúf az a vőlegény, hogy ekkora nászhadat összecsődítve üldöz egy menyasszonyt. Mit ne mondjak, jó gazdag bagázs lehet. ~
Ed végig figyelte mi történik, miközben állt csak a forgatagban. A lány végül letért az útról egy csoportba bevágva, ezzel lerázta a kiabáló, dühödt siserahadat.
Hirtelen kíváncsi lett mi is lett azzal a lánnyal, így hát ő is bevette magát a tömegbe és lekanyarodott a kis mellékutcára.
A lány épp magában beszélt, valószínűleg a szívósságát dicsérgette. De őt nem vette észre, túlságosan elmerült a saját gondolataiban. Így hát Edward nekidőlt az egyik házfalnak, mely a szűk utcát végig követte, és megszólalt.
- Had gratuláljak a kis produkciódhoz! Nem kis előadás volt, mindenki azt figyelte hová futsz. - még tapsolt is hozzá kicsit, de a hangjában érződött egy kis gúny. Persze nem akart ő megbántani senkit.

Tárgy: Re: Valian központja 2010-02-27, 3:57 pm

Igyekezett nem átesni a forgatban vándorló mutatványosok, és maskarások lábain. Ez (némi botladozás kíséretében) sikerült is. Végre neki támaszthatta tenyerét a sikátor falának, és kissé előre hajolva próbálta kifújni magát.

- Azt a... Ez nem sokon múlott...

Halkan kuncogott egy ideig, végül még el is kacagta magát, ahogy visszaidézte gondolataiba a nyomában lihegő, kövér asszonyságot.

- Szent ég! Azt hittem, hogy kipurcan az a dagadék a nagy loholásban...

Még egy pár mély belégzés és máris könnyedebben vette a levegőt. Cipőit tartó kezeit elhúzta a faltól, és kissé fancsali képell vette tudomásul, hogy tenyerei téglaportól piroslanak.
Már csaknem mondott valami dühítő megjegyzést a dologra, amikor hirtelen megszólalt valaki a közelben.
Egy elf férfi állt tőle nem messze, nekidőlve a házfalnak.
- Had gratuláljak a kis produkciódhoz! Nem kis előadás volt, mindenki azt figyelte hová futsz.
Lea szemöldöke egy szempillantás alatt szökött a magasba amikor meghallotta a férfi tapsolását, s a hangjában megbúvó gúnyt.
A kezdeti döbbenetet az váltotta fel, hogy a lány arca színt váltott. Pontosabban mondva elvörösödött a hallottaktól. De szinte rögvest meg is találta surranóhoz mérten is pimasz hangját.

- Te meg ki a fene vagy? És mi ez a gúnyos hangnem?

Morcos képet vágott a férfi beszólásához, és még egyik karját is felé nyújtotta, hogy kérdésére a választ sürgesse ezzel is. Csak eztán jutott el a tudatáig, hogy a keze között még most is ott szorongatja azt a hülye cipőt, amiért nemrég még vissza is rohant az üldözői elé, és annak orrával mutat épp a fiúra.

Tárgy: Re: Valian központja 2010-02-27, 5:01 pm

Úgy tűnik a lány nagyon berágott, mivel mikor megfordult, már vörösödött a feje a dühtől. Edward csak mosolygott ezen és mikor a lány kezdte számon kérni, meg hadonászni a magassarkú cipőjével, Ed csak megadóan felemelte a kezeit, persze nem a magasba, csak könnyedén.
- Csigavér. Még a végén eldobod azt az izét, holott semmit nem követtem el. - szólalt meg a reakcióra ugyanolyan pimaszul, majd közelebb lépdelt.
- És engem Edwardnak hívnak, erre sétáltam és megláttam azt a kis hajszát. Ennyi az egész, semmi különösebbet nem akarok.
Miután megadta a választ a lánynak, a még mindig felé tartott cipőt kezdte figyelni. Meg a lány tenyerét.
- Tudod, hogy ugyanolyan vörös a kezed, mint az arcod? - kérdezte tovább boncolgatva a témát. Lehet ezzel kezdett a lány agyára menni, de élvezte a helyzetet.
- Hát hallod oltári nagy lehetőséget halasztottál el. A nászhadból ítélve nem volt valami lyukas zsebű vőlegényed. Nem értem mit futamodsz meg ilyen könnyen. Most simán mondhatnád, hogy nem kell semmit csinálni életed végéig, csak szórni a pénzt.
Ezen a mondaton a férfi is elgondolkozott kicsit, hisz ő aztán tudta mi fán terem és mennyire nem minden akörül forog.
- Bár ha nem voltál boldog, megértem. A pénz csak eszköz, nem helyettesít semmit. - kis hatásszünet jött, majd Edward témát váltott. - Téged ha szabad megkérdeznem hogy hívnak? - kérdezte sokkal kedvesebb hangnemben. Már semmi gúny nem volt a szavaiban, kezdte belegondolni magát a lány helyzetébe. Mármint nem a ruhába meg az oltár elé, hanem a szituációt. Volt pompás élet, nincs pompás élet.

Tárgy: Re: Valian központja 2010-06-19, 9:37 am

Filnoren - Az égi vár felől érkezve
- Ne haragudj, csak hát a tapasztalat mást súgott. * Félig, vagy inkább csak negyede volt tapasztalat, a túlnyomó többsége inkább csak spekuláció és persze tisztelet a kivételnek, illetve kivételeknek. A ruhavásárlás ténye nem igazán dobta fel, ám a gyógyfüvek említése már annál inkább, tarisznyája ugyan már egy ideje nem utazik vele, mivel nem bírta a kiképzést és így akad jó néhány dolog, amire szert kell tennie. Ím, immáron egészen más szemmel nézi a kiruccanást a fővárosba, ez most jó értelemben értendő, főként úgy, hogy egy másik sárkány is vele tart, vagy is inkább Soz tart Ariellevel. Követi is, bátorsággal ugorva a mélybe és estében öltve fel igazi valóját, illetve majdnem az igazit, elfedte a fehér derengést és teljesen mást mutatott helyette, ahogy testeként is mást adott. A piszkos színt meghagyta magán, így könnyebb volt, de tollait teljességgel elfedte, nincs rá szükség, hogy a másik egyenlőre többet tudjon azon túl, hogy a fehérek családfájába tartozik.
Csendben szegődik a másik mellé és ámulattal nézi a tekeredő testet, hihetetlen, hogy szárnyak nélkül is képes repülni és ahogy telik az idő, benne egyre jobban elhatalmasodik az a buta kérdés, hogy még is hogyan képes repülni. Pedig nyilvánvaló, pont ezért próbálja a figyelmét terelni és olykor eltűnni néhány percre eltűnni egy-egy vastagabb felhőben, csak tudná mire részéről ez a nagy óvatosság. Hiszen Kain előtt nyíltan megmutatta magát, persze akkor még nem egészen volt tisztában azzal, hogy akár az életével is játszhat. Mindegy, az aranysárkányban megbízott s bizalma irányában most is kitart, vajon ezt a bizonyos dolgot ez az zöld sárkány is meg fogja szerezni? Közvetlensége, közvetlenséget szült és jókedve is ráragadt Soura, aranyosnak vélte a másik kacagását. De nem maradt figyelmetlen és mikor a város képe kibontakozni látszott szólalt meg végre a hosszú út alatt először.
- Gondolom azért nem a város közepén szállunk le, tapasztalataim azt mutatják, hogy .. szóval az emberek nincsenek túlzottan oda a fajtánkért. * Ez persze kölcsönös érzés, de fátylat rá. Meg aztán Arielle bizonyára ismer valami eldugott kis helyet, ahol két sárkány könnyedén, illetéktelen szemek elől eltakarva földre szállhat.

Tárgy: Re: Valian központja 2010-06-21, 10:15 am

*Arielle elmosolyodik, majd köp egyet, és a város mellett egy magas, és hosszú bokor jelenik meg.*
-Természet mágia! Oda száljunk le!
*Mondta nevetve, majd leszáll, és felveszi emberi alakját.*
-Így ni! Most induljunk!
*Mondta, majd a városkapu felé vette irányát. Befizette Sou, és a maga vámját, és beléptek a városba.*
-Szuper, akkor az első legyen valami báli ruha! Egy báli ruhám sincs!
*Jelentette ki, majd be is lépett a kristályszalon báliruházat boltba.*
-Gyere válassz egy ruhát!
*Mondta, majd ő is elkezdett kutatni a ruhák között. Hirtelen kiszúrta a szemét, egy szép égszínkék ruha.*
-Áh, ez nem lesz jó! Sou, mi a kedvenc színed! Habár rajtad minden jól álna. De rajtam. Nekem nem minden ruha áll jól. Valami különleges kell!
*Mondta, majd keresgélte tovább a ruhákat.*
~Valami zöld kell. Sötétzöld-világoszöld fátyollal, vagy fordítva.~

Tárgy: Re: Valian központja 2010-06-21, 3:34 pm

Kifizetődő megoldást választott Arielle, bár kissé meglepte vele az ifjonc sárkányt, de ha tudná, hogy nem ez lesz az első. Minden esetre, méreteit kisebbre vette, valahogy szeretett ezzel játszani, igen valamilyen szinten itt kezdődött az egész képességfejlesztés. Játékkal, csak akkor még óvó szárnyak alatt. A landolással nem akad gondja, nem válik belőle sövénydísz és szinte már rutinosan gyömöszöli bele tollas valóját az emberi külsőbe. Szinte semmit sem változott, csupán haját hordja szigorú lófarokba kötve –kivéve, mikor a szél módszeresen szétszedi, nem nőtt és arca sem lett férfiasabb.
- Ez a féle megoldás nekem eszembe sem jutott volna, közel és még is rejtve. .. Oh, oké. * Igazítva keveset ruházatán máris a másik sárkány után lép, követve őt egészen a kapuig, ahol meghúzódik a nő mellet, mintha csak kéretlen testvére tartozék lenne. Noha arcra sokat nem hasonlítanak, de mindkettőjük alkata egész kellemes és hajuk is kis híján egyező színű. Túllépve a kapun és azok őrein vár még egy keveset s még megelőzve a másikat mond köszönetet, ígéretet arra nem tesz, hogy a rá pazarolt aranyat visszafizeti. Úgy is meg fogja adni, annak módját pedig már tudja is. Aztán jött a meghökkenés, újfent, halkan köszörüli torkát és csendben marad, csak bólogatva lép ő is a kristályszalonba. ~ Nekem sincs egy báli ruhám sem, de nagyon nem is érzem hiányát. ~ Ám, hamár fizették a belépti díjat, elvárható tőle, hogy fanyalgás nélkül álljon a ruhapróbálók közé. Szerencséjére nem csak nő kelmék lógnak készen várva a megfelelő tulajt, akad azért pár nemes úrnak szabott portéka is, bár az eladó keselyű pillantása inkább arra sarkalja, hogy Ariellet kövesse nagy híven.
- Nem hiszem, hogy valaha is fogok bálba menni. * Próbálta finoman közölni, hogy nincs szüksége ilyesmire, de azért kiemel néhány ruhát a sorból, de tűzvörös, gyönggyel kirakott és mellé rollal mintázott ruha már sok(k) volt számára. ~ Inkább ezer halál, minthogy egyszer úgy hozza a sors, hogy bele keljen egy hasonlóba bújnom. ~ Elnyomva a fintort húzódik biztonságos távolba a túlcicomázott darabtól, s ennek a mozzanatnak még jó okkal szolgál a felé intézett kérdés is. Hamarjában, egy-két lépéssel a másik sárkány mellet terem.
- A zöld és a vérvörös, de ruhában egyiket sem viselném szívesen és neked? Neked melyik a kedvenc színed? Segítek keresni, főként ha elárulod nagyjából milyenre gondoltál, mert nem igazán vagyok otthon a ruhákban, meg hogy kinek mi állna jól. De szerintem, te is jól mutatsz mindenben. * Azért persze képzelőereje van, de e téren még nem tornáztatta meg agyát. Lehet eljött az idő? Kiderül, szokták volt mondani ilyen helyzetekben, de szem előtt tartva, hogy Arielle színe zöld, a pikkelyeihez hasonló színű árnyalatú ruhák után kezdett kutatni szemével, míg a válaszra várt.

Tárgy: Re: Valian központja 2010-06-21, 4:02 pm

*Arielle mosolyogva válaszolt.*
-Valami féle halvány lilás szürkés! Az kellene most. Tudod mit? Te keress nekem egy zöld bálit, én meg valami hétköznapi zöldet keresek Ok?
*Mondta, majd ő is elkezdett kutatgatni, közben eszébe jutott egy kérdés.*
-Te milyen mágiákra vagy képes?
*Kérdezte nevetve.*
-Ha én természet és fény, akkor te?
*Kérdezte, és közben kiakasztott egy zöld ruhát, ami kicsit szakatt volt, és kicsit utcai volt, de pont jól nézett ki. Oda vitte az eladónak, kifizette, majd odament Sounak is segíteni.*

Tárgy: Re: Valian központja 2010-06-21, 6:31 pm

- Rendben! .. Lássuk csak..* Elgondolkodva néz szét, az előbb mintha látott volna néhány zöld színű ruhát, de hol is. Tett egy fordulatot s meg is lelte ama helyet, ahol lakoztak a zöldellő kelmék, meg is közelítette őket. Egyesével nézte meg őket, az egyik neki túl hétköznapinak tűnt, egyszínű és alig minta benne, szigorú hosszú zárt nyakkal, valahogy ezt nem szívesen látná a másikon, a következő akár kecsegtető esélyeket is dédelgethet. Szolidnak szolid, az tény, de szépen van a szoknyarészen végigfuttatva a belső anyag, vagy miszösz, ám a harmadik. A harmadik kellemes sötétzöld, amin finomít a rajtalévő leheletvékony fakózöld kelme, formára is tetszetős és van az egész költeménynek valami sejtelmessége. Le is kasztja és viszi mutatóba, hátha megnyeri a tetszését a zöld sárkánynak.
- Mágiákra? * Kérdez vissza elsőre és közben számba veszi a lehetőségeit. Nem szeretne hazudni, de a lapjait sem kívánja felfedni, tehát a rendelkezésére álló erők közül csak egyet említ meg.*- A szelet vagyok képes manipulálni, vagy is .. kicsit olyan, mintha egyek lennénk. Lehet furán hangzik. * Zavartan vakargatja meg tarkóját, ennek következtében ujjai belegabalyodnak néhány szökevény tincsbe, de nem vészes, hamarjában szabadul. Amint ezzel meg van, a másik kezét húzó ruhát magasra tartja, hogy az alja ne érje el a földet, így mutatva meg Ariellenek azt a kelmét, amit ő megfelelőnek tart.*- Ez hogy tetszik? Van még ott másik kettő, de nekem ez tetszett a legjobban és szerintem jól is állna. * Ezt személy szerint könnyedén megoldotta, elképzelte a lány a ruhában és nyugodt szívvel léphetne a legszebb hölgyek körébe is, bár mostani öltözékében sem kell szégyenkeznie. Ellenben másoknak erre lehetne okuk, Sou öltözéke tiszta és rendezett, de világos színével és egyszerű szabásával szinte ordítja, hogy valamelyik falú szökevénye. Persze ez a sárkányt a legcsekélyebb mértékig sem zavarja, bár ahogy emlékei mutatták, népe is adott azért az öltözködésre. Még is, Sou gondolatai inkább az ékszerek körül kezdtek el forogni. Már utazása kezdetén elhatározta, hogy nem fog kilógni a sorból, még ha ezzel többször kerül olyan helyzetbe, hogy esetleg lánynak nézik.
- Természet és fény, akkor a képességeid jól kiegészítik egymást. * Jegyzi meg még a mágiákra, persze a szél és az illúziók látszatra közel sem, de csak meg kell próbálni összepasszítani őket és mindjárt kiderül, hogy szinte kiaknázhatatlan párost nyújtanak. Amint eldől a báli ruha sorsa fel is teszi a kérdést, valahogy kezd kellemetlen lenni számára a hátát égető tekintet, ami a sunyi szemű eladóé, ezt le merné fogadni.*- Nézelődünk még itt, vagy jöhet a következő árus? * Érdeklődik jókedvűen, jó a zárt hely, ha mondjuk jégvihar tombol, de odakint éppen hét ágra süt a nap. Kellemesebb is lenne odakint, bár bőven akad az utcákon emberből és más lényből, de ez vállalható áldozat, a szabadságért.

Tárgy: Re: Valian központja 2010-06-26, 12:36 pm

*Arielle kifizette a cuccokat, és mindent elintézett.*
-Könyvtárba megyünk!
*Mondta, majd kiment az ajtón és elindult a könyvtárba.*
-Mi a kedvenc könyved?
Nekem a : Barangolás az éden kertben: Fény növények titkai 1.rész
Vajon megjelent a második része. Na de térjünk vissza hozzád! Mi a kedvenc könyved? Talán az illúziók a szellők szárnyán? Vagy még nem olvastad azt a könyvet?
*Kérdezte nevetve, majd belépett a könyvtárba. Egyből a zárolt részleg felé ugrott, és elkezdte kémlelni a könyveket.*
~Titokzatos növények. A Természet patikája. Óóó...menyország..~
*Gondolta magában, majd rápillantott Sou-ra.*

//Sárkányok kézi könyve első kiadás: Sárkányok a butikban XD//

Tárgy: Re: Valian központja 2010-06-29, 10:02 am

Furán kavargott egy kicsit Naw feje, az elmúlt időben túl sokat gondolkodott, töprengett szinte a múlton. A kis kiruccanás a fővárosba egészen jót tett neki, vagy is inkább Arielle határozottsága, nem volt túl sok ideje kalandozni. Bár feltűntek emlékek, de ez nem is csoda, de boncolgatni egy perce sem maradt, mert lám egy ruha, aztán még egy megvételre került s kérdésére érkezett is rögvest a válasz. Meg is fordult a fejében, hogy a lán már bizonyára jó előre eltervezte mit is akar megnézni, illetve hová is akar menni. A könyvtár még is csak meglepte, úgy vélte valami ékszeres, vagy valami apró kis csecsebecséket értékesítő hely következik, de nem. Egy komolyabb hely jött.
Az épület maga szinte sugallta azt a komolyságot, amit odabent elvárnak az ember fiától és persze más népek gyermekeitől is. Kíváncsi pillantásokkal követte társnőjét, ösztönösen engedve az útmutatásának. Időnként meg megállt haladtában, hogy egy-egy könyvben vagy pergamenben elmélyül –valószínűleg mágus, meglessen. Néha egész érdekes ábrázatokra akadt és látott egy igen csak alvásra szoruló, már szinte összeaszottnak tetsző arcot is, amiben éppen csak pislákoltak a szemei a sötét karikák és táskák alatt. Merte remélni, hogy nem jut eszébe a zöld sárkánynak valami nagyon rejtélyes dolgot felkutatni a több százra lexikon valamelyikében.
- A kedvenc könyvem? – Lassan megszokhatóvá válik tőle, hogy visszakérdez. Ismét elmélkedésre szorul, segítség képen pedig a polcon sorakozó könyvek gerincét nézi, a címeket olvasva rajta. Tud olvasni, de náluk nem volt divat a könyveknek címet adni és inkább tekercsek sorakoztak szépen elhelyezve a templom erre rendszeresített részében. De hogy lett volna köztük kedvenc olvasmánya, nos, az egy igazán jó kérdés. – Nem tudom, szerintem nincs kedvenc könyvem. .. Igazából, ilyenféle dolgokat még nem igazán olvastam, tehát amit említettél azt sem. – Mutat a polcok tartalma felé. A zárolt részleget hirdető táblánál szintén toporgott egy fél percet, mi baja származhat, ha bemegy oda. Pontosan tudta, kivételesen olvasott már alattomos könyvekről, amelyeket megbűvöltek, vagy ami talán rosszabb, szörnyűbb egy lelket zártak belé. A lehetőség nem boldogította, ellenben Arielle nagyon is boldognak, szinte felvillanyozottnak tűnt, hogy a tudás birodalmában lehet, hát hagyta, nézelődjön kedvére. Ő is azt tette, ismét címeket olvasott és meglepő módon, akadt olyan könyv, amit le is emelt és beleolvasott.
- Szereted a könyveket, .. gondolom - Fordulta lány felé, még elkapva a pillantását, enyhe kis mosolyt engedve meg magának, majd visszacsúsztatta a helyére az éppen kezében lévő kötött írást.

// Smile

a második kötet milyen címmel lesz//

Tárgy: Re: Valian központja 2011-01-07, 11:59 am

// Időn túli Akahanával//

*Alex végre itt van, a fővárosban! Nem volt nehéz idáig eljutnia, hisz repült. Örökre hálás lesz Kainnak, hogy segített neki. Csak azt lenne jó tudni, hogy amikor a közeli falvak fölött elrepült, miért sikoltoztak az emberek, és miért hadonásztak felé kardjaikkal. Ráadásul nyilak esője zúdult rá, egy bele is akadt a szárnyába. Ő nem szereti az ártatlanokat bántani, egyenesen ellenzi, de ezek rátámadtak. Ráadásul ok nélkül. Hogy képzelik?! Természetesen Alex bepöccent, azt feléjük fújt egy kis tűzcsikot, de nem bántotta őket, gondolta elég lesz csak rájuk ilyeszteni. Elég is volt. Fejvesztve menekültek.*
~Pff... Idióták! Még mindig fáj a lapockám!!!~
*Gondol vissza az eseményekre. Aztán arra jutott, a városba már emberi alakban lép be. Be kell egyszerűen szerezni egy olyan kenőcsöt, ami a kék bőrét - a lanuriaiak számára - természetes színné változtatja. Ez a városok városa. Csak van itt valami hasonló! Talált egy gyógyfüves asszonyt, bement hozzá és nézelődni kezdett. Megtalálta azokat az összetevőket, amelyek szükségesek, az ellenszeréhez. *
~ Nini, itt olcsóbb, mint Tarsisban!~
*Bár nemez volt az eredeti célja, de vett párat, hisz belőlük sosem elég. Majd megszólalt.*
-Asszonyom. Esetleg van valami kenőcse, vagy bármi, ami képes a kék bőrömet az önökéhez hasonlóvá változtatni?-

Tárgy: Re: Valian központja 2011-01-07, 5:40 pm

Az embernek nem lehet soha nyugta, de jelenleg ugyanezt el lehet mondani az istenek nagy részéről is. Még én is, akinek pedig aztán végképp nincs saját népe, vagy temploma, éppen eleget vagyok emlegetve, ugráltatva, és ha véletlenül nem jelenek meg azonnal, alkalmanként szidva is. Azt sem tudom, éppen hova kapjam néha a fejemet, éppen ezért nem vagyok túl boldog, amikor csak úgy feleslegesen húznak fel. Nem értem miért kell néha mindenkinek az isteneket háborgatni olyan dolgokkal is, amelyek nem rájuk tartoznak, de úgy tűnik, pár embernek rövid a memóriája ahhoz, hogy felfogja, maga is meg tudja oldani a gondjait. Persze vannak kivételek, akkor örömmel segítek én is, már ha tudok, de ezek egyre ritkábban. Ennek ellenére a tél beálltával megszaporodnak a feladatai mindenkinek, és egyre gyakrabban hallani például az állandóan úton lévők morgását is. Dremeréhez hozzá lehet szokni, ő szinte nincs olyan időszak, amikor boldognak érzi magát, de amikor azt hiszem, hogy Roober hangját hallottam a fejemben, már kezdem érteni, miért nem akarnak a legtöbben jelenleg egy helyen tartózkodni. Sajnos a birkatürelmű bátyámnak még én sem tudok az agyára menni, így nem olyan nagy csoda, hogy már a saját népe is megbízik benne, most azonban nála is felment a pumpa, ami azt jelenti, hogy komoly bajok vannak. Nem mintha engem annyira érdekelnének azok a dolgok, pontosan azért húztam el a Főnix-völgyből, mert elegem van abból a hangyavárból. Ha véletlenül valaki rájön, hogy öt percig pont ráérek neki csicskázni, máris megy kuncsorogni, hogy tegyek meg valamit, esetleg kitalálja, hogy menjek és nyugtassak le valamit. Na, ez utóbbi nem éppen jó ötlet, én az emberek idegeinek felhúzásához és kifeszítéséhez értek, sőt, ha kell, balettozok is egyet rajtuk, de nem tudom lehiggasztani őket. Az nagyon nem az én stílusom, és előbb fognak ők öngyilkosok lenni, mint a kérésemre jó képet vágni a dolgokhoz, mintha nem akarnának éppen a dühtől felrobbanni. De jó, szokás szerint keresnek, de én akkor sem fogok felelni. Nem ettem meszet, van mit csinálnom, falkavadászat van, eszem ágában sincs fél szemmel másra is figyelni, mint a dolgomra. Még a végén valami visszafordíthatatlan hibát követek el, pedig ezt a helyet régóta gondozom már, és végre kezdi visszanyerni eredeti kinézetét. Köszönöm, eszem ágában sincs még jobban megszenvedni bármivel is.
Mint ahogy már említettem, pont egy vadászat kellős közepén voltam, mikor megint próbáltak elérni, mit tudom én miért, és a jó ég tudja hányadszorra már a nap folyamán. Egyszerűen nem reagáltam semmire, mivel nem akartam kipróbálni, hogy mennyire tudná elvonni az egész a figyelmemet. Ezzel a hellyel már vagy tíz éve szenvedtem, mire sikerült elérnem, hogy újra nemesebb legyen a vadállomány, és pontosan ezért nem hagyhattam, hogy pont kiirtsák a legerősebb őzeket, szarvasokat és egyéb vadakat. Nem szívesen próbálnám ki, mennyi idő után lehetne visszafordíthatatlanná tenni a károkat, pontosan ezért avatkoztam párszor be, és intéztem el, hogy a nyilak mellé menjenek, a kutyákat pedig sikeresen megzavartam. Nem a legszebb módszer, de nem zúdíthatok minden társaságra állatokat, hogy hozzanak rájuk frászt, néha egyszerűen nekem kell intézkedni észrevétlenül. Nagyjából ez sikerült is, és bár a fél napot elég érdekes lelkiállapotban sikerült eltöltenem, megnyugodtam és elfogadtam a lehetőségét a nem túl kellemes időtöltésnek. Szerencsére azonban dél felé már nagyon fáradtak voltak, nyilván kifárasztotta őket a lovaglás tudománya, így inkább visszafordultak az alig pár darab, gyenge zsákmánnyal, amivel szerintem nem érte volna meg mutatkozni.
Húsz percig kereken élvezhettem is a semmittevést, utána a kedves bátyám hangja próbálkozott meg azzal, hogy munkára fogjon, de amikor kategorikusan képen röhögtem, feladta, és csak annyit kért, nézzem meg jobban, mi történt, ugyanis valamelyik sárkány meghülyült, és éppen felgyújtani próbálta a kedvenc erdőim egyikét. Hát, ennek tényleg nincs minden rendben a fejében, ha volt esze eredeti alakjában megjelenni az emberek előtt, ráadásul még be is mutatta, hogy képes tüzet okádni. Gratulálni tudok csak neki, mikor végre kezdték elhinni az egyszerű halandók, hogy a sárkányok, nimfák és más természetfeletti lények nem léteznek, hiszen évszázadok óta nem látta őket senki, megjelenik egy és kicsit visszahozza a tudatba őket. Jó kis időbe fog telni, mire ezeket sikerül semmissé tenni. Valahogy az az érzésem, hogy megint valami újszülött okozhatta a dolgot, és jobbik meggyőződésem ellenére fogtam magamat, és elindultam megkeresni. bár majdnem sikerült földet fognom, mikor még utólag szóltak, hogy az illető Valianban tartózkodik, és biztosan meg fogom ismerni, mert a bőre kék. Egyetlen kék bőrű sárkányt láttam én eddig, és vele nem akarok még egyszer összefutni, remélem nem ő lesz az.
A városba érve is kaptam egy kevés irányítást, így bár ezerrel reménykedtem benne, hogy nem a kifakadás bajnokát fogom újra látni, kénytelen voltam rájönni, hogy hiába vártam azt a csodát. Pontosan ő volt előttem, végre emberi alakban, és végig nézhettem, amint az egyik gyógynövényest látogatja meg. Eredetileg követni nem akartam, inkább megvártam volna, amíg kijön, de feltűnt, hogy sajnos a boltnak nem csak egy bejárata van, így kénytelen voltam utána menni. Szerencsére itt nem szokás csengőt aggatni az ajtó fölé, így nem vették észre a jelenlétemet. Nem mintha egyébként figyeltek volna, éppen valamiről beszéltek a pultnál az eladóval. Nem nagyon akartam hallgatózni, de sajnos nem tudtam megállni, meg persze arra egyik sem figyelt, hogy van még valaki a közelben. De amikor a sárkány bőrkrémet kért, már nem tudtam tovább nyugton maradni. Amúgy is harapós kedvem volt, hát ideje jelezni, hogy nem vagyok egyedül.
- Én megoldom neked ingyen és bérmentve, két pofonnal... - jegyeztem meg hidegen, bár tudtam, hogy a kérdés nem nekem szólt. De akkor is, ideje lenne figyelmeztetnie, hogy mit szabad és mit nem. - Elárulnád nekem, mégis mi a fenéért kellett neked erdőt gyújtani? - tettem fel a kérdést hidegen, miközben újra szemügyre vettem a pulton lévő füveket. Volt köztük pár ritka is, és nagy csodálatomra a különböző növények között megbújt néhány csokor fűszerezésre és náthaűzésre alkalmas hajnalka fajta is...

Tárgy: Re: Valian központja 2011-01-07, 6:26 pm

* Azt érzékelte, hogy valaki bejött, mert érezte az új szagot, de a gyógyfüvek egyvelege összezavarta és nem tudta kivenni, mégis milyen fajról van szó. Így nem is foglalkozott vele. A gyógyfüves még válaszolni sem tudott, mert egy ismerős hang nem valami kedvesen megtette helyette. Alex megfordult és meglátta Akahanát. Már tudja, hogy istennő, de igyekezett ezzel nem foglalkozni. Kissé gúnyosan elmosolyodott a láttán.*
- Gyújtotta a halál, csak megmutattam azoknak az idiótáknak, hogy békén hagyhatnának. Ráadásul talán nem itt kellene ezt megbeszélnünk.-
*Majd flegmán elfordult az eladóhoz.*
-Van olyanja?-
*Az megvonta a vállát.*
-Sajnálom, uram, de kék bőrűvel életemben nem volt dolgom, fogalmam sincs, mivel változtathatná meg.-
-Pff..-
*Eltolta magát a pulttól, majd a kijárat felé vette az irányt. (Nem arra, amerről Akahana érkezett.)*
-Azért köszönöm! Viszont látásra!-
*És kiment a házból.*

Tárgy: Re: Valian központja 2011-01-07, 8:05 pm

Nem, nem akartam ránézni. El tudtam képzelni, hogy most éppen gyilkos szemekkel figyeli az arcomat, és teszi helyre a fejében a gondolatokat, hogy mégis ki a fene vagyok én, miért bukkantam fel itt, és mit is akarok tőle. Az elsőre szerintem a választ pontosan ismeri, hiszen senki nincs, aki el tudná felejteni azt a horror túrát, amit átéltünk, de a másik két kérdésére még váratja magát a felelet. Merthogy én nem fogom csak úgy elmondani neki, az biztos, tudom, hogy ez az alak szívből utál engem, nem csodálkozom rajta, és neki az lesz a legnagyobb büntetés, hogy el kell viselnie a jelenlétemet, és hogy képes vagyok neki beolvasni, ha azon múlik a dolog. Merthogy én nem fogom magamat csak úgy egyszerűen hagyni lepattintani, az ismert tény, és jelenleg éppen eléggé paprikás a hangulatom a sárkány kölyök felelőtlensége miatt, nem kell hozzá még egy adag plusz ideg is. De persze ezt ő nem tudhatja, eszem ágában sincs és nem is volt eddig sem hagyni, hogy olyan könnyen olvasson rólam, az arcomon csak az enyhe érdeklődés lelhető fel, amit titulálhat annak, hogy körül akarok egy kicsit nézni itt a bolton belül. A legtöbb növény, amit tartottak érdekes volt, leginkább azért, mert ezeket a birodalom különböző részeiből szedték össze, és nagyon gondos szárítás eredményeként tudták csak ide hozni, ahol éppen ugyanolyan alakban rakták ki őket, mintha a természetben nőttek volna. Máshol még csodálkoznék is ezen a választékon, de a fővárosban nem olyan nehéz dolog az ilyesmihez hozzáférni, még akkor sem, ha tudja mindenki, hogy vagy húsz gyógynövényes van a falakon belül. Persze a választék mindenhol ugyanaz, csak egyszerűen ha a legfrissebbet keresi valaki a szerekből, nem árt több helyen is körül néznie. Szórakoztató látvány azért ennyi minden, szerintem eléggé sokszínű lehet egy ilyen kereskedőnő élete, mint ennek a boltnak a vezetőjéé...
Csak eddig jutottam a gondolkodásban, utána meghallottam a sárkány hangját, aki eléggé felhúzta magát azon, hogy számon mertem tőle kérni a dolgokat. Hát, ez azért nem szép dolog, én sem azért vagyok itt, mert ez a kedvenc szórakozásom, egyszerűen csak szeretném rá figyelmeztetni, hogy mindenhol vannak szabályok, amelyeket egyszerűen nem szeghet meg, és nem viselkedhet velük szemben könnyelműen. De ez nem lesz könnyű dolog. talán mégis inkább Roobernek kellett volna jönnie, bennem nincs meg az a türelem, amivel el tudom érni, hogy meghallgasson, hacsak nem alkalmazok kicsit drasztikusabb módszereket. Márpedig az nem nekem fog fájni, hanem neki, és nem is kicsit. Tudok én ütni csak úgy akkorát, hogy szép vörös lesz az arca egy hétig. Bár, ha a vöröset keverjük a kékkel lilát kapunk, lehet, hogy az az árnyalat fog kijönni belőle.
- Te fel sem fogod, mit tettél, ugye? - fordultam felé dühösen, hiszen ennyire nem lehet nemtörődöm. De igen, mégis az, mert válasz helyett csak kisétált az ajtón. Ilyen könnyen nem ráz le! Intettem az eladó felé, majd gyorsan utána mentem, és bármennyire is nem tetszett az ötlet, igyekeztem beérni. Szerencsére csak pár lépésnyire volt, így nem volt olyan nehéz megtalálnom, majd az első adandó alkalommal berángatnom egy sötét, néptelen utcába. Nem volt nehéz dolgom, bár nem látszik rajtam, erősebb vagyok fizikailag, mint ő. Az már mellékes, hogy kicsit mélyre kellett hajolnia, ha a szemembe akart nézni. - Na, és most szépen végig hallgatsz! Ne nézz így rám, semmi jogod felhúzni magadat! Fogalmad sincs róla, mennyire felelőtlenül viselkedtél. Csak gratulálni tudok neked, a tűznek hála jelenleg három nimfa barátnőm lebeg élet és halál között... - a mondatot nem tudtam folytatni, mivel egyfelől a düh, a másik oldalról pedig a bánat fojtogatott. Nem akarom, hogy mindig a nimfák húzzák a rövidebbet, pedig mostanában ez gyakran történik meg.

Tárgy: Re: Valian központja 2011-01-07, 8:39 pm

*Hallotta még a reakciót, de ugye kiment. Mondhatni bevárta,nem óhajtott ő elmenekülni. Majd az istennő beráncigálja egy kihalt sikátorba. Na azt azért nem illik... Nem szólt semmit a férfi csak keresztbe fonta a karját, úgy hallgatta a nőt. Félig felháborodott, de most úgy döntött, nem lesz dühös. Majd megszólalt, mikor a másik végre befejezte.*
-Először is, fogalmam sincs miről beszélsz, tudtommal nem ártottam a fáknak, mert nem akartam ártani senkinek. És képzeld, tudom, hogy vigyáznom kell a fákra. Ha pedig valóban bajban vannak, akkor bocsánat, de nem szándékos volt. És ha tehetek értük valamit, akkor mondd meg, mit! Másodszor! Nem muszáj ordibálnod velem, mert egészen jól hallak, nem vagyok süket! Harmadszor! Életemben először voltam tudatosan sárkány alakban és a világért sem hagytam volna ki, hogy így érkezzek a városba! De te kedves istennő, neked fogalmad sincs, mit érezhetek, jaj és ne aggódj, nem is várom el tőled, és nem is fogok panaszkodni! Bár ha érdekel, kérdezd Thalomát. Épp elég átok nekem, hogy egy olyan bőrébe bújva élvezem az életet, amely faj sokat ártott másoknak! De az nem az én bűnöm! Hálát adok az isteneknek, hogy 25 éve véletlen Vadalanba kerültem! És ha van még valami mondandód, most mondjad, mert dolgom van. Nem is tudom, miért kell így beszélgetnünk, amikor épp, hogy jóban kellene lennünk a közös emlék miatt.-
*Kissé gesztikulálva beszélt, kicsit felháborodva. Esetleg ha Akahana tényleg fel akarná pofozni, akkor megfogja a nő kezét. Ha a másikkal is próbálkozna, akkor azt is. Ha meg nem próbálkozik, akkor annál jobb.*

Tárgy: Re: Valian központja 2011-01-08, 11:25 am

Láttam, hogy nem túl boldog, amiért képes voltam elérni, hogy már csakazértis velem jöjjön és végig hallgasson, de ez nem éppen hiba. Ketten mentünk be egy sikátorba, és? Mit pirult ezen? Könyörgöm, a legtöbb sárkányt a hátam közepére sem kívánom, nem még valamit kedeni vele. Fúj. Ilyen fantáziája is csak egy férfinak lehet. Köszönöm szépen, a fejemet még sehova nem vágtam be, beteg sem vagyok, így nem kell rám úgy néznie, mint valami leprásra, vagy idiótára, aki ki akar kezdeni vele. Előbb tenném ezt meg egy törpével, az legalább egy magasságban van velem, és bármennyire is nem akarom, felnéznem rá nem kell. Alex viszont nem olyan, sajnos a magasságát nem az én méretemhez tervezték, így elég nehéz úgy tennem, mintha teljesen normális lenne, hogy éppen én oktatom ki, aki jó egy fejjel alacsonyabb nála, még akkor is, ha nagyvonalúak vagyunk. Ez azért erős lenne. De mielőtt még komolyabban lett volna időm elgondolkodni, és folytatni azt a nem túl rövid ismertetést, amit meg kell vele osztanom, szépen ő kért magának szót, és kezdett olyan hosszú litániába, hogy én csak kapkodni tudtam rajta a fejemet jobbra és balra. Először is, honnan a fenéből gondolta, hogyha felgyújt egy erdő melletti falut, a tűz nem fog átterjedni a fákra is? Én azt hittem, aki egész életében a tűzzel játszott, már megtanulta milyen szeszélyes tud lenni, ha akar. Ezt még én is tudom, pedig életemben talán kétszer gyújtottam. Igaz kedves apa mellett volt időm megszokni a furcsa dolgokat... Na, oké, elkalandoztunk kicsit, vissza a szövegéhez, mielőtt még azért is leordít, hogy nem is figyelek rá. Mondjuk ez igaz is lenne, csak éppen nem kell mindenkinek a tudomására hozni a dolgokat.
Én ordibálok? Hát, látszik, hogy rólam még nem hallott. Ez a felemelt hangom volt, amit csak akkor használok, ha valakit alaposan helyre kell rakni, lehetőleg előbb, mint később. Ha ordibálnék, akkor sokkal hangosabb lenne, és egészen biztosan nem csak ketten lennénk a sikátorban, hanem vagy tíz megmentő is, aki hallotta a hangomat, és azt hitte, hogy megtámadtak. Ezt is tapasztalatból mondom, és szerintem felesleges hozzá tennem bármit szóban a dologhoz, hiszen az ő véleménye, hogy hangos vagyok. Az enyém az, hogy voltam már sokkal hangosabb is, felesleges csak úgy azt hinnie, nem tudom a hangerőt fokozni, ha kell.
A következő része a kisregényének, amit fogadni mernék, hogy egy szuszra hadart el, viszont nálam komoly fonálvesztést okozott. Most akkor hogy is van ez? Nem vagyok perfekt sárkánytanból, ami azt illeti, nem is nagyon foglalkoztam vele, de azt azért én is tudom, hogy a sárkány először csak egy állat, utána lesz emberi a külseje. De akkor ez itt miről dumál, amit én nem értek? Hogy van ez az egész? Roober hosszú magyarázattal és egy nagy szívességgel fog nekem jönni ezekért a dolgokért, mivel a felét a szövegnek még nem dekódoltam, példának okáért azt a részt, hogy mi a fenét csinált Thalomával, vagy mit keresett Vandalanban, esetleg hogy ebben most ki a fene olyan jó neki. Oké, sikerült neki teljesen elvesznie, és úgy tűnik, fogalma sincs róla.
- Rendben, ez nekem magas. Adj egy percet! - mondtam, miközben egy lépést hátráltam, és lehunyt szemmel próbáltam magamban megtalálni nagyon gyorsan az értelmét a szövegnek, és egy épkézláb magyarázatot arra, hogy miért is vagyok itt. Merthogy nem önszántamból, az már biztos. - Akkor kezdjük! Nem tudom mennyire tűnt neked fel, de a tűz irányíthatatlan dolog, és ennek köszönhető, hogy a faluval együtt az erdő is kigyulladt. Nekem nincs sok közöm a sárkányokhoz, ami azt illeti, nem is nagyon kedvelem őket, és mára már a hangulatom sem az igazi, mégis engem küldtek ide, hogy figyelmeztesselek a szabályokra, amelyeket áthágtál... - folytattam a beszédet, miközben próbáltam nem felhúzni magamat az érdekes arckifejezésein, meg a különböző számomra nem túl sok jót ígérő gesztusain. Nem azt kértem tőle, hogy szeressen, hiszen én sem csak úgy nevetve jöttem ide, és mindketten jobban járunk, ha hajlandó végig hallgatni, mert én utána simán leléphetek, ha kell. - Kezdetnek is, ha nem támadnak meg mágiával, nem alkalmazhatnál tüzet, de ez még csak a kisebb gond. Az emberek itt évszázadok óta hiszik, hogy a mágikus lények egy része nem létezik, ezért ők nem mutatkoznak előttük igazi alakukban. A saját biztonságunk érdekében van ez. Most éppen el kellene hitetni jó pár száz emberrel, hogy semmit nem látott... ami szép kis munka lesz. - teszem még hozzá, hiszen szerintem páran már ott vannak, és éppen próbálják a memóriáját a falusiaknak átalakítani, hogy azt higgyék, egyszerűen tűzvész volt. Hát, sok sikert nekik!

Tárgy: Re: Valian központja 2011-01-08, 4:24 pm

*Végighallgatja a nőt, de a pumpa csak fújódik benne felfele. Legszívesebben leordítaná a nő fejét, de inkább végighallgatja. Láthatja rajta az istennő, hogy nagyon próbálja indulatait fékezni. Végre megszólalhat.*
- De Akahana!!!-
*Szólal meg fojtottan, magába zárva indulatát.*
- Én nem gyújtottam fel semmit! Csak rájuk ijesztettem. Jó, többet nem keménykedek a tűzcsóvával, de nem is irányítottam feléjük. Én nem gyújtottam fel semmit. Érted? Bíznod kell bennem!!! Nem hazudok! Valami félreértés lesz...
*Próbálja meggyőzni a nőt, s látszik, hogy igazat mond. Majd folytatja.*
-Azzal meg nem értek egyet,hogy tudatlanságban tartsuk az embereket. Miért ne tudhatnák, hogy vannak sárkányok? Élhetnénk együtt békében...

//Az user nem bírja szó nélkül hagyni a félreértést. Nem azért gondolta, hogy nem illik, mert egy nő meg egy férfi bement egy sikátorba, hisz ez pont őt nem zavarná. Az nem illik, hogy egy nő ráncigál egy férfit. Főleg Alexet. Köszönöm a megértést. (Az olvasók kedvéért írtam ezt ide.)//

Tárgy: Re: Valian központja 2011-01-08, 8:01 pm

Furcsa volt ez az egész helyzet, hiszen habár csak azt mondtam el Alexnak, amit tényleg tudnia kellett volna, sikerült olyan fejet vágnia, amitől majdnem elfelejtettem a szövegemet. Nem tudom pontosan mi mindennek volt nyoma az arcán, de felismertem az értetlenséget, a dühöt és a dacot is a sok érzelem között. A többivel viszont nem tudtam semmit kezdeni, eléggé egységessé formálódtak ahhoz, hogy ne tudjam lebontani őket. Ami azt illeti, annyira nagyon meg nem is volt eszemben darabolni őket, hiszen azok, amiket láttam, sem éppen a piskóta kategóriába tartoztak, és akkor még jaj, de szépen fogalmaztam meg a problémámat. Tudom, néha sokat dumálok, de most határozottan azt volt az érzésem, hogy mire a végére érek a szövegemnek, itt egy csúnya nagy bomba fog robbanni, és szépen meg fogok kapni egy nem túl szép szitokáradatot, csak azt nem tudtam volna kitalálni, most miért is. Oké, nem szereti talán a kioktató stílust, és? Nekem sem a kedvencem, de ha egyszer nem tudja, hogy mit ne tegyen, másképp nem lehet rávenni, hogy hallgasson meg másokat, például a nála jóval idősebb isteneket is. Oké, én nem ez vagyok, de azért már annyira fiatal sem vagyok, így talán le tudná nyelni, hogy picikét végzem a szövegemmel. Utána miattam dühönghet is, mert lelépek, de addig remélhetőleg a szája csukva marad, és nem produkál farkasmorgást sem, hogy példázza, éppen mi nem tetszik neki a helyzeten belül. Szerintem a rövid válasz, hogy minden.
- Na, várjunk? Engem azért küldtek, hogy tegyelek helyre, mert ezt tetted. Most akkor nem te voltál? Roober azt hiszem ki lesz ezért nyírva... - suttogtam szinte a végére a dolognak, miközben lehunytam a szememet, és próbáltam megkeresni gondolatban a kedves testvéremet, hátha hajlandó nekem magyarázatot adni a történtekre. Nem túl kellemes így kommunikálni, de jelenleg nem léphetek le, hogy kérdőre vonjam, mert akkor megint mehetek kék sárkányt keresni. Szerencsére az érintett hamar felfogta, hogy valamit félre magyarázott, mert azonnali javítást követett el. Valójában nem tudom miért is hittem Alexnak, amikor a bátyámnak nem szokása hazudni, de akkor is utána néztem inkább a dolgoknak. Bár a tudat, hogy volt egy utánzója, rajtam nem sokat segített így sem, úgy sem. - Azt hiszem igazad van, te is tüzet okádtál, de volt még egy sárkány. Nem tűnt fel a jelenléte? - néztem rá, hiszen ez a része a dolognak számomra is nagyon új volt, és ami azt illeti, nem is éppen könnyen emészthető. Valamiért a sors csúnyán kitolt velem, ami azt illeti, mostanában folyton sikerül összefutnom ezekkel a tüzes teremtményekkel...
- Hallottál már a nagy sárkányok elleni háborúról? Szerintem nem... én sem tudok róla túl sokat, csak utána születtem, de az biztos, hogy brutális volt, és rengeteg életet követelt, mindkét oldalról. Nem tudom pontosan, de a befejezésekor határozták el azt hiszem, hogy titkolni fogják a túlélők létezését... - ebben nem voltam teljesen biztos, meséltek nekem is róla, de ez a része a történelemnek nem érdekelt annyira, hogy komolyabban utána is nézzek. Ahhoz túl unalmas, meg véres volt, és hogy úgy mondjam, a nagy része sehol nincs leírva pontosan, sötét foltok díszelegnek benne...

Tárgy: Re: Valian központja 2011-01-08, 11:21 pm

*Mikor végre elmondta, amit akart, az istennő következett. A csendes viselkedésével Alexet azonnal lehiggasztotta. Fogalma sem volt arról, ki az a Roober, de akkor a tévedéshez neki van köze. *
~Még egy sárkány.~
-Lehet, hogy éreztem. Akkor minden új volt számomra. Lehet, hogy sokkal később jött, mint én, s akkor már nem éreztem. Nem tudom. -
*Mikor Akahana felhozta a háborút, ő lehajtotta a fejét, és a földet bámulta sötét tekintettel. Igen, hallott már Pheniától a háborúról. Csendesen szólalt meg.*
-A titkolózás akkor sem megoldás. Ezzel nem tudok azonosulni. Patt helyzet az egész.-
*Felnéz a nőre.*
-Tudsz valakit, aki minden részletet ismer a háborúról? Találkoznom kellene vele.-
*Még mindig sötéten néz az istennőre, de szemében látszik az elhatározottság is. Valamit tenni akar. Talán olyan vágyai vannak, ami hatalmas falat számára, főleg, hogy egy nagyon fiatal sárkány és sokat kell fejlődnie. Ez naiv vágya: megfizetni az árat, jóvá tenni minden sárkány vétkét, békét és megbocsátást, egyesülést létrehozni. Vajon képes lenne rá? Még maga sem fogalmazta meg céljait. Ha megtenné, bele sem vágna a lehetetlen küldetésbe.*

Tárgy: Re: Valian központja 2011-01-09, 4:50 pm

Furcsa volt ez az egész, és lassan már teljesen sikerült elveszítenem a fonalat ebben a nem normális helyzetben. Először ide küldenek, hogy halásszal elő valami sárkányt, aki galibát okozott, utána kiderül, hogy én ismerem is ezt az illetőt, és mindennek a tetejében nagyon úgy tűnik, ennek a kékségnek fogalma sincs róla, hogy mik is a sárkányokra vonatkozó szabályok. Na, nem mintha én valaha is megtanultam volna akár egyet is, de legalább nekem nincsenek ilyenek az életemben. Nem is tudom, talán annak is köszönhető ez az egész, hogy semmilyen fajt nem terveztek nekem, az állatokon kívül, akiknek viszont megvannak a saját ösztöneik, így nem nagyon kell törődnöm szabályokkal. Mindenesetre most itt vagyok egy nem túl szép sikátorban, ahova valósággal bevontattam egy nagydarab sárkányt, hogy kioszthassam, és az egészben az a poén, hogy a felét nem is követte el a dolgoknak, mint ez mellékesen kiderült, miután kommunikáltam újra a drága testvéremmel. Azt hiszem lassan nagy bajban leszek, ha ilyen sokat tévedek, és ez nem éppen az a helyzet, amikor komolyan megtehetném a hasonlókat. Szerencsére Alex nem éppen a legdühösebb fajta, és az, hogy hittem neki, segített egy jó adagot abban, hogy ne húzza fel magát a dolgok miatt. Sőt, ami azt illeti, azzal, hogy mellé álltam, azt hiszem sikerült is annyira kiengesztelni, hogy ne méltatlankodjon, amikor én éppen további információkat próbálok telepatikusan kikeresni az érintett istenek fejéből. Na, ez pont úgy hangzott, mintha gondolatolvasás lenne, pedig csak azt hallom, amit ők küldenek nekem, amit meg akarnak osztani velem...
- Egy időben kellett, hogy ott legyetek, mert a legtöbben egy sárkányt érzékeltek, csak éppen két színben, volt zöld és vörös... gondolom ez utóbbi vagy te. - teszem hozzá, hiszen minden sárkányfajnak vannak különleges ismertetőjelei, amelyek meg tudják őket különböztetni a többiektől, és habár a bőre árnyalatát ezek közül ki lehet zárni, azért a testalkatból, szem- és hajszínből is lehet valamire következtetni. Na, meg valamiért nekem végig, amikor néztem, csak pirosra sikerült asszociálni, valamiért az ilyesmit nem olyan nehéz nekem kitippelni. Talán megszokás kérdése, hiszen jó ideje elég sok sárkány vesz körül ahhoz, hogy el tudjam őket választani egymástól. De jó, akár akarom, akár nem, tanulok róluk pár dolgot. - Nekem mondhatod, nem vagyok érintett az ügyben... - jegyeztem meg csendesen, hiszen egyrészt nem is nagyon érdekelt a dolog, másfelől pedig sajnos mikor erről döntöttek, még tervben sem voltam, így nem volt túl sok beleszólásom a dolgok alakulásába. Ráadásul szerintem azóta sem beszélték át újra, és még most sem hiszem, hogy meghallgatnák a véleményemet. Legalábbis erősen kétlem a dolgot. - Hát, valójában szerintem két ilyet is tudom. A fogadóban volt egy sárkány, Kain, azt hiszem, ő már akkor is élt. A másik a bátyám Roober, a sárkányok istene, szerintem ő is mindent tud róla... - nem tudom pontosan, de ha jól emlékszem, kész előadásokat tudott róla tartani, altatónak mindenesetre jobb volt.

Tárgy: Re: Valian központja 2011-01-09, 6:17 pm

~Akkor valószínűleg elvoltam a falusiakkal, s nem figyeltem, ezért nem figyeltem fel a másik sárkányra. Hm... sokat kell még tanulnom... ~
*Gondolta magában, majd megszólalt.*
- Igen... vörös sárkány vagyok.-
*Végül az istennő mondd két személyt. Alex csak biccent.*
~Igen, vele már beszéltem. Csak nagyon mehetnékje volt. Pedig lett volna még pár kérdésem.~
*S arra a Roobenre is fény derült.*
-Van a sárkányoknak istene? Talán összeszervezhetnél egy találkozót. Ha már úgy rendelkeztek, hogy ne Vadalanban hanem itt legyek, akkor megmondhatnák, mi a létezésemnek a lényege.-
*Mondja kissé számon kérőn. Kezdi idegesíteni ez az egész dolog. Keresztbe fonja a karját.*
-Az egy dolog, hogy én akartam átjönni. De ha annyira bölcsek, remélem nem csak azért segítettek át, hogy megkeserítsenek. Semmi közöm ehhez a világhoz. Erre kiderül, hogy dehogyisnem, ráadásul mindenki utál! Azért jöttem, hogy megismerjem magam.Erre kiderül, szabályt sértek, ha kibontakozom! És még én vagyok a hibás!-
*Zsörtölődött magában,persze jól hallhatón. De nem is Akahanának panaszkodott, inkább magának mondta.*

Tárgy: Re: Valian központja 2011-01-11, 9:13 pm

Érdekes helyzetbe sikerült megint kikötnöm az igazat megvallva, de eddig még semmi olyat nem tettem szerencsére, aminek visszafordíthatatlan következménye lenne a jövőre nézve. Bár szerintem nem is nagyon tudtam volna olyat tenni, egy-két józanító pofon lenne az egyetlen dolog a jelenben, amivel képes lennék ártani másnak, sajnos nem szeretem sem a kivégzéseket, sem a súlyos büntetéseket, hiszen annyira engem még nem tudtak felhúzni, hogy egy ilyet végig nézzek miatta. Köszönöm szépen, ennyire nem vagyok kőszívű, ráadásul ha azt vesszük, szeretem a dolgokat a magam módján megbosszulni, ami végül mindig ezerszer rosszabb lesz, mint egy rázúdított egyszeri megtorlás, és sosem lehet tudni, mikor van vége. Egyéni megoldás, meg minden, nekem például nagyon a kedvencem tud lenni, amikor hetekig megyek az agyára valakinek, hogy a végén már bármit megígérne, csakhogy kopjak végre le róla. Nem, nem vagyok én olyan gonosz, csak nagyon-nagyon tudom utálni, ha kitolnak velem, és ez az, ami miatt gyakran eléggé fékezhetetlen vagyok. Ja, mert nagy átlagban mintha nem az lennék. Valójában szerintem még akkor sem látott engem a világon senki igazán dühösen, hiszen amikor Haleran is kihozott a sodromból az ominózus fogadói estén, is még kicsit messze voltam tőle, hogy úgy igazán robbanjak. Ahhoz jóval több kéne, bár, ahogy az akkori reakciómat elnézem, a világon senkinek nem lesz kedve kipróbálni, mi nálam a maximális tűréshatár. Hiába, egyéni jellem vagyok.
- Igen, a kedves bátyám hivatalosan a sárkányisten, és éppen most osztja ki a zöldet, aki a gondot okozta. Ugyanakkor figyelmeztetlek rá, hogy ő nem irányíthatja az életedet, csak bele szólhat... - figyelmeztetem rá, hogy ne rendezzen kiselőadást, mert nem mindenkinek olyan magas pimaszság szintjén az ingerküszöbe, mint az enyém. Nem mintha nem élvezném, hogy "szegény" bátyámat megint lehordják, hiszen az előző alkalommal is csak nevettem rajta egyet, de tényleg aggódni fogok Alex testi épségéért, ha megteszi, amit gondol. Az már teljességgel hidegen hagy, hogy éppen most szakadt el nála a cérna, a szövege nem nekem szól, én nem tudok beleavatkozni a dolgaiba, és nem is veszem magamra, hogy itt tart kiselőadást. Egyszerűen amíg nem fejezi be, addig gondolkodom, majd ha végez, pedig megmondom neki mire jutottam. Szerencsére nem húzta sokáig a dolgot.
- Oké, ha befejezted, akkor mondanék is valamit. Zavar a bőröd kék színe, igaz? Nagyon könnyen meg lehet változtatni, csak arckrém kell hozzá, amibe keversz valamilyen megfelelő árnyalattal rendelkező gyümölcsöt, az ugyanis nem teszi tönkre a hatását. a helyedben a barackot használnám... - teszem még hozzá, mivel időközben sikerült felidéznem pár főzet készítési módját, amit még a nimfák tanítottak nekem, és mondtak pár érdekességet is. Talán ez segít neki, hogy ne legyen olyan komor, és ennek nincs is olyan aromája, mint az idős javasasszonyok szereinek. Azoknak leginkább penészre emlékeztet a szaga...

Tárgy: Re: Valian központja 2011-01-11, 11:27 pm

*Jó hallani, hogy nem csak őt szidják, hanem végre az igazi bűnöst is. Akahana kijelentésére megvonja a vállát.*
-Még csak az kéne, hogy bárki is irányítsa az életemet!-
*Majd az istennő felhozza az arckrémet.*
-Kösz a tippet. De ha már így is utálatra vagyok ítélve,mit számít a bőrhiba?!-
*Jól van, tényleg kiakadt. De hát tehet ő róla,hogy ennyire temperamentumos? Lehunyta a szemeit, kisebb csend következett. Majd az istennőre nézett. Szelíden szólalt meg.*
-Köszönöm a tanácsot. De a bátyáddal azért szívesen beszélgetnék. Gondolom... megtalál, bárhol is legyek. Most viszont, megyek.-
*Biccentett a fejével, majd megfordult, hogy távozzon.*

Tárgy: Re: Valian központja 2011-01-12, 5:25 pm

Kain érdekes egyéniséggel rendelkezik, az biztos most már. Csak egyszerűen szerintem senki nincs, aki több időt szánna rá, hogy megpróbálja kiismerni. Igaz, alighanem komoly fejfájással zárná a próbát minden épeszű emberi lény. Mert hát ő is eléggé kiszámíthatatlan tud lenni, ahogy azt már nekem is sikerült mellette kitapasztalni. Az biztos, hogy sárkány létére nem kell a szomszédba mennie temperamentumért, csak éppen velem ellentétben ő nem higgad le olyan gyorsan, mint ahogyan én szoktam az esetek többségében. Nem, mintha inkább próbálná azokat az érzelmeket átélni tovább, mint kell, csak azt nem értem, miért teszi ezt. Na, mindegy, nem szándékozom előlépni lélekfürkésznek a közelben, így feleslegesen járatom csak rajta a fejemet egy adagot. El leszek én nélküle is, éppen elég fejfájást kapok még attól, ha bele gondolok, minden hülyeség fog még váni rám a holnapi nap folyamán, és a hátam közepére sem kívánom már azokat a különböző nem éppen normális kitöréseket, amikben néha részesíteni tudnak a viselkedésem miatt. Komolyan mondom, hogy vannak olyanok, akik nálam sokkal rosszabbak, csak nem ismerik be. De azért teszik ezt, mert egyszerűen nem tudják megmagyarázni, éppen miért akadtak ki valamin, amin nem kéne. Meg ez az egész dolog minden, csak nem felnőtt viselkedés. Tőlem még elnézik valamennyire, hiszen fel nem nőttem abból a szempontból, korban is leginkább lázadó tinire hajazok, és a kinézetem tökéletesíti az összhatást, de egy nem éppen ilyen adottságokkal rendelkező embernek ez veszett ügy lenne.
Alexen látszott, hogy még mindig ingerült, hiszen nem először vettem észre rajta az apró jeleket, meg a kevésbé kicsiket, amit arra utalnak, hogy mindjárt robban itt a bomba. sokan viselkednek így velem szemben, pedig most igazán nem volt oka rá, hogy kikészüljön, még csak meg sem próbáltam felhúzni, vagy más módon idegesíteni. Egyszerűen csak álltam vele szemben, és figyeltem mit tesz. Szerencsére nem ordibálással folytatta a dolgot, csak megtalált egy adag jól elrejtett iróniát a lelke mélyén, amit most ki is bontakoztatott nekem, méghozzá nagyon hatásosan. Hát, nem az én csőrömet böki a színe, szóval egészségére...
- Előbb-utóbb meg fog jelenni, annyira levakarhatatlan tud lenni, mint én idegesítő... menj csak, már nekem is elég volt ennyi, egyenlőre! - fordultam még felé, mert tudtam, hogy ezt várja. Azért annyit biztos voltam benne, hogy megtesz, hogy amíg nem búcsúzom, marad. De nekem ma már semmi energiám az idegeihez, az enyémek sincsenek rendben, így egyszerűen egy intéssel hagytam magára az utcában, alig várva, hogy az első megfelelő helyen eltűnhessek a színről. Eszem ágában sem volt még maradni, előre tudtam, hogy a jó kis vadászat után nekem még kell egy kicsit erdőt rendeznem...

//Köszi a játékot!//

Tárgy: Re: Valian központja 2011-01-12, 11:37 pm

*Még megfordult, amikor Akahana felelt, majd elmosolyodott. Nem felelt,csak pá-t intve felemelte a kezét. Majd végleg megfordult és elment.
Sokat agyalt a beszélgetésen. És azon, vajon miért nem figyelt fel a másik sárkány jelenlétére? Most már tudja, hogy sokkal figyelmesebbnek kell lennie. Arra is kíváncsi lenne, hogy vajon az a bizonyos zöld sárkány milyen agymosásban vett rész. Vajon az a Roober ideges típus? Leordítja mások fejét? Majd kiderül. Biztos fog vele valamikor találkozni. Nos Alex többet nem nagyon akart agyalni, így bement egy másik gyógyfüveshez, ahol azt a krémet végre megszerezheti. *

//Én is köszönöm! //

» Valian piactere
» Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)