Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

*Ohóóó! Nem véletlen ám e név választása. Hiszen a fogadó jobbján, na meg kissé rejtve, s mögötte igen csak népes sírhely húzódik. Azonban nincs ok páni rémületre... A sírkövek nem mind valódi holttesteket jelölnek. Ez a fogadó ugyanis egy igen csak jókedéllyel megáldott vándorszínész agyában fogant meg először. S ahogy az lenni szokott, a kedves kis színészünk még vette is a fáradtságot, és felhúzott ide egy mutatós, valamint kissé hidegrázós külsejű fogadócskát.
De, a Nagy Kaszás nevet onnan volt szerencséje elnyerni, hogy egy holdvilágos éjjelen a mi vándorszínészünknek igen csak meggyűlt a baja a gyomrával, mit kissé, sőt alaposan elrontott. Hát futkosott szerencsétlen egész éjjel kifelé az illemhelyiségre, s tette mindezt igen csak furcsa hálóalkalmatosságában. Tudni kell, hogy ez a hálóruha olyannak tűnhetet az éppen rápillantónak mintha cafatokban lógna az alja, s még egy ormótlan csuklya is lifegett a nyakrészénél.
Hát a színész, amikor már vagy ötödjére rohamozta meg az említett helyiséget, akkor a megkönnyebbüléshez vezető ajtó kilincse bizony megmakacsolta magát. Hiába próbálta nekifutásból betörni, a kemény fenyőajtó kitartott. De nem adta fel a fogadós. Felkapott egy bazi nagy kaszát a közeli facsomóról (ezt persze a füvet előzőleg kaszálók felejtették itt), s jobb híjján ezzel óhajtotta megtámadni a mellékhelyiséget. A siker érdekében még egy nagy farönköt is odagörgetett, amire aztán föl is állt, s úgy kezdte el ordítva csépelni az ajtót.

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) Nagykaszs_by_stixion-das9jmf

És miért ne épp ekkor járt volna arra egy vándor, ki nem mást látott mint magát a Nagy Kaszást, amint igyekszik magával ragadni esetleg egy szerencsétlent onnan a helyiségből. S úgy megrémült a kísértetiesen lobogó ruházatot viselő kaszás alaktól, hogy ordítva szaladt el onnan. Erre bezzeg már a fogadós is leállt, és bambán nézte a futva, s sipákolva távozót, ki még egyszer vissza is nézett arra a kezében kaszát szorongató Halálra, ki most őt mustrálta.
Másnap ettől harsogott egész Valian. Márpedig a fővárosban riasztó gyorsasággal terjednek az efféle rémhírek. Így aztán mindeni lerohanta a frissen készült fogadót (előtte a kutyát sem érdekelte), hogy megtudakolják, él-e még a fogadós.
Na, amikor elmesélték neki az éjjel megesett dolgokat (tegyük hozzá, hogy végül az ajtó magától volt szíves kinyílni gazdájának), hát a leleményes fickó kapva kapott az ötleten, s már másnap oda is hordatott egy nagy rakás sírkövet, amit jobb, ha nem is kérdezünk meg, honnan szerezte, s szépen megalkotta saját "kis" temetőjét, s magára a fogadóra kibiggyesztett egy táblát melyen ez a szöveg áll:
"Nagy Kaszás fogadó"*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

MESE: ÉJSZAKA A NAGY KASZÁSBAN

*Valiantól nem messze húzódik a Nagy Kaszás fogadó.
A főváros és környékének lakossága nagyon is jól ismeri az anekdotát, ahonnan a kis fogadó neve ered.
Előszeretettel mesélik el a történetet a saját fogadójába kaszával betörni próbáló hálóinges vándorszínészről és a balszerencséjére éppen arra járó utazóról, ha szóba kerül a fogadó neve.
Csend honol a környéken, a sírkert is csendes, de hát mit is várna az ember egy olyan helytől, amelynek egy részében holtak nyugszanak, míg másik, nagyobbik részében mű sírkövek sorakoznak.
Stefan, a fogadós, mert így hívják az istenadta kiszolgált vándorszínészt, épp végignéz a kulcstartón, s elhúzza a száját. Ez az éjjel is félig telt fogadóval fog eltelni.
Kellene már egy újabb dobás, amivel ismét népszerűvé teszi a helyet.
Nem is olyan rég még előre kellett szobát foglaltatni, ha valaki itt akart megszállni, manapság pedig már lassan megint úgy kell kerestetni a vendégeket.
Igaz, hogy az épület félreeső helyen van, de mióta a mű és igazi sírkövek kezdik elveszíteni népszerűségüket, valahogy elkerüli a szerencse istennője a helyet.
Stefan magában morgolódva tovább törölgeti a poharakat. Fakó arca egyáltalán nem jó kedvről tanúskodik. A gyertya fényében nem látszik, hogy valójában csak természetes színét igyekszik sápadtabbnak feltüntetni egy kis sminkkel.
Az éj lassan leszáll, s a telihold fényét messze láthatóan verik vissza a fogadó fehér falai.
Még nem csukta be a spalettákat, amelyen kilát épp a saját kis sírkertjére.
A kövek közé lassan leereszkedik a köd, sejtelmes derengéssel szórva szét rajtuk a telihold hideg, fehér fényét.
A szellő meg-meglengeti a ködöt, kavargó, fehér alakzatokat kialakítva. Könnyen lehet, hogy ezzel félelmet is csal a gyengébb idegzetű vendégek szívébe.
Halk koppanások visszhangzanak a falak között.
Az egyetlen cseléd, akit alkalmaz a szakács mellett, újabb fahasábot dob a kandallóba, amely az egész fogadó fűtéséről gondoskodni hivatott.
Aggodalmas tekintettel néz körbe, majd visszasiet a konyhába, hogy gondoskodjon a vendégek vacsorájának szervírozásáról.*

Tárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) 2010-11-28, 3:05 pm

*Egy fekete köpenyes lépett be az éjszaka közepén a fogadóba. Hallotta, hogy itt megszállhat, másnap már mehet is a fővárosba. Csuklyája a fejében volt, szinte nem is látszott semmi az arcából. Titokzatosan megállt az ajtóban, kísértetiesnek tűnt a háttérben húzódó köd és fény miatt. Körbenézett, majd becsukta maga mögött az ajtót. Úgy látszott, nagyon is takargatni akarja magát. Amióta az istennő átsegítette Lanuriába, mindenki furcsán nézett rá. Eleinte nem tudta, mi baj lehet. Hisz emberi alakja van. Inkább ő neki van joga csodálkozni, hisz olyan fajokat ismerhetett meg, amelyekről még álmodni se mert. Később azonban kiderült, hogy a bőre színével van gond. Ugyanis volt egy kis kékes árnyalata. Senki nem tudta elképzelni, vajon miért. Tintában fürdött volna? Így, hogy ne kelljen megijesztenie senkit sem, inkább inkognitóban tartotta külsejét. Mikor körbenézett, megkereste a legárnyékosabb sarkot, és oda beült. Ő mindenkire rálátott, de őt az árnyék és a csukja jól elrejtette.*
~Hihetetlen, hogy én vagyok itt a fura. Ki látott már fehérbőrű embert? Majdnem hogy gusztustalan...~
*Gondolta magában, de nem volt sok ideje elmélkedni, ugyanis megjelent a cseléd, hogy megkérdezze, mivel szolgálhat a vendégnek. Alex rátekintett, így a pincér láthatta az arcát, de mivel még mindig árnyékban volt, a kék színre nem figyelhetett fel.*
- Vörösbort kérek.
*Szólt csendesen a férfi, majd a cseléd elsietett, ő pedig csak leste a vendégeket. Átváltott megfigyelő módba.*

Tárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) 2010-11-28, 3:35 pm

*Mitsi már messze járt otthonától, de még közel sem járt céljához. Már egy ideje bolyongott amikor egy sírkövekkel körülvett házat vett észre. Amikor közelebb ért meglátta a feliratot *Nagy Kaszás Fogadó* *
~ Szép név! ~
*A lány belépett a fogadóban. Kevés ember volt bent. Mitsi nem akart egyedül ülni így leült egy ember mellé aki szintén köpenyt viselt*
- Szabad?
* Kérdezte a lány bár kicsit megkésve, hisz már helyet foglalt. Látta, hogy az ember nem valami szóbeszédes, így magán hagyta a csukját, nem akart nagy feltűnést kelteni kék színeivel.*

Tárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) 2010-11-28, 3:43 pm

*Már a szállóban pihen. Végül, miután elhagyta a Természet templomát, úgy döntött, mégsem megy egyből haza Norlan melletti barlangjába.
Néhány arany csörgött a zsebében, így nem a főváros drága fogadóiban keresett magának éjjelre fedelet, hanem a városon kívül.
Kísérteties, fehér fogadó, egy temető mellett.
Kain fel nem foghatja, mi örömüket lelik a kétlábúak abban, hogy társaik holtteste mellett aludjanak. Még nem látott ilyet, de őt magát cseppet sem zavarják a holtak.
„Csinált” is eleget és látott is eleget ahhoz, hogy ezekre már csaknem érzéketlenné váljon.
Egy nyugodt sarokban foglalt helyet az ivóban.
Itt töltötte a nap javát, s fakupája sosem ürült ki. No, nem alkoholt fogyasztott, csupán a fogadós hátsó kertjében legelésző kecskék tejét itta.
Nemrég csak, vacsorája után váltott át a fogadós sörére. Most is azt kortyolgatja, mikor belép az ajtón egy alak.
Kain fekete haja részben arcába lóg, így takarja is azt.
Sötét szemei általában is szemmel tartják a bejáratot, szokásos paranoiája most még erősebb.
Ki tudja, a két istenség megorrolt-e rá annak ellenére, hogy nem mutatták.
Beolvasott mindkettőnek a templomban. Ezért is maradt még helyben.
Kain nem egy túl félős sárkány, bár túlzott óvatossága miatt többen azt hiszik róla.
A két istenséggel folytatott beszélgetése után azonban jobbnak látja inkább megpihenni és várni egy éjszakát, hogy nyugodjanak az istenek, ha éppen mégis haragudnának.
Az ajtón belépő fekete csuklyás alak kelti fel a figyelmét.
Impozáns belépő, főleg a háta mögött gomolygó, fénylő ködöt figyelembe véve.
Mégsem ez kelti fel figyelmét. Érzékei sárkányt szimatolnak, ez az, ami miatt érdekessé válik a beóvakodó.
Miután helyet foglal egy stratégiailag ugyanolyan jó fekvésű helyen, amilyet az arany sárkány is választott magának, a cseléd is gyorsan megtalálja.
Kain fekete szemei hajának takarásából is szemmel tartják. Nem tűnik ismerősnek, és abban is biztos, hogy semmiképpen sem ősi sárkányról van szó.
Fülei kiszűrik a koppanásokat a fogadóban. A letelepedő köddel meg nem foglalkozik. A teliholddal sem, csak repüléskor zavarná, hiszen elárulná jelenlétét a levegőben, a köd pedig úgyis a földfelszínhez közel helyezkedik csak el.
Nem megy oda a másik sárkányhoz, bár talán jobb lenne minél hamarabb tiszta vizet önteni a pohárba, kideríteni, a másik sárkány hogy áll hozzá, egyáltalán tudja-e, hogy kicsoda…
Ha a másik felpillant, annyira söpri ki haját arcából, hogy az láthassa szemeit, melyek egészen addig arany színben csillognak, amíg egy újabb belépő karcsú alak oda nem ül mellé.
Ekkor visszanyerik fekete színüket és úgy figyelnek tovább.*

Tárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) 2010-11-28, 4:03 pm

*A lány nem akart tudomást venni a teliholdról, de mellkasa már nagyon égetett. Ha a teliholdról meg is feledkezik attól még bekövetkezik az, amitől a legjobban fél.*
~ Nem akarom....nem akarom....de nem bírom~
* A lány elég sokat gyakorolta már, így elég jól megy neki az, hogy mások ne láthassák azt, hogy szenved. Míg ideért az is sok nehézséget jelentett, már így is sok főzetet ivott meg azért, hogy idáig eljusson, de készletében se volt már csak egy darab.
A lány számára a telihold most nagyobb veszélyt jelentett. Nem volt saját városában, hol már ismerték és tudták, hogy ilyenkor mit kell tenni.
~Eclair segíts!~
*Mitsi egyszer csak nagyon halkan felnyögött majd az asztalra ejtette a fejét. Elindult az idő.*

Tárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) 2010-11-28, 5:09 pm

*Carnë magasan repült a fák felett a griff madara hátán! Élvezettel figyelte a tájat, hiszen mindig is szeretett a kilátásban gyönyörködni. Elbűvölték a magas hegyek, és a közöttük elnyúló hosszú keskeny völgyek. Jól érzi magát ezen a vidéken, de kíváncsisága visszahúzza szülőföldjére. 20 éve, hogy a hegyekben lakik, ezért úgy gondolta, hogy itt az ideje egy kis változatosságnak.*
~Irány a Nimfák erdeje!~
*Gondolta magában. Mind emellett azt reméli, hogy utazása során érdekes emberekbe botlik, hiszen sokat van egyedül.
Sokszor elmélázott, ahogy a tájat nézte. A sűrű sötét köd egyre gyorsabban ereszkedett alá. Szinte félelmetessé tette az eddig nyugodt környezetet.
Ez idáig a folyót követték az adott nekik útmutatást, így egyszerűbb volt tájékozódni. Carnë tudta, hogy ha a folyó sodrását követik, akkor elérik a Középvidéket, majd Elonar erdejét. Mindez így leírva igen egyszerűnek tűnik csakhogy a zord időjárásra nem számítottak. Annyival rosszabbak lettek a látási viszonyok, hogy egyre lejjebb kellett, hogy ereszkedjenek.
Carnë tudta, hogy már a Középvidék közelében járhatnak, de már csak a telihold fényének köszönhették, hogy bármit is látnak a lenti vidékből. Már két napja, hogy úton vannak és csak kisebb pihenőket tartottak.*
~Ideje lenne szállást keresni és legalább egy éjszakát megpihenni. Nem biztonságos ilyenkor a szabad ég alatt aludni. Messziről farkasok vonyítanak, ugatják a teliholdat.~
*Gondolta magában.
A sűrű fák erdejében egy csupasz tisztás közelében nehezen kivehető kis épület kivilágított ablakát pillantja meg Cärné. Mintha oszlopok tömkelegével lenne körbevéve. Igazán nagyon sejtelmes ez a környék. Messziről egy egészen más kép alakult ki benne a helyről, mint amikor már egészen közel repültek.* ~Hiszen ez egy fogadó, síremlékekkel körülvéve. Nagyon furcsa egy hely, nem valami bizalomgerjesztő. A sötét éjszakára való tekintettel kénytelen lesz megnézni, hogy van-e kiadó szoba és persze meleg étel.~
*A griff ügyesen landol a fogadó előtt. Cärne leugrik a hátáról és elindul az ajtó irányába. Csendes morajlást és poharak koccanását hallja odabentről. Belép az ajtón, majd éles fényáradat vetődik a szemébe, ami szinte zavaró a sötét éjszaka után.
Bent különös alakok üldögélnek asztaloknál, nem túl jó hangulatban. A társasági élet itt nem túl nagy, inkább a magányos iszogatás a jellemző rájuk. Van olyan, aki csuklyáját a fejére húzva szinte alig látszik ki az asztal mögül. Míg egy másik alak, mintha rettegne valamitől, a félelem sugárzik az arcáról. A csaposnak a pult mögött úgy tűnik nincs túl sok dolga. *
~ Odamegyek és megkérdezem van-e szabad istálló a griff madaram számára, és valami meleg étel mindkettőnknek.~

Tárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) 2010-11-28, 5:14 pm

*Miközben iszogatta a poharát, erősödött benne az a különös érzés, amit már megérkeztekor érzett. Nem csak az, hogy valaki figyeli, hanem valami mást is érzett. Nem tudná megmondani, mi az, hisz eddig ilyet még sosem tapasztalt. Egyenesen szembenézett azzal a férfival, aki bámulta őt. Tudta, hogy van bennük valami közös. Annak aranyosan megcsillant a szeme, amelyre csodálkozón összeszűkült Alex pupillája, bár azt senki sem láthatta.*
~Az az ember valamit tud. Vajon mit? Beszélnem kell vele.~
*Persze elég fura lett volna, hogy feláll, mellé ül, azt "hello, ki vagy te és mit tudsz" kérdéssel letámadná. De igazából elmélkedni sem tudott sokat azon, mi hogy legyen, egy érdekes hölgyemény ült le hozzá. Neki is hegyes volt a füle, akárcsak Alex "fajtársainak" hazájában. Csak nem volt kék a bőre. Bár lassan a férfi kezdi megszokni, hogy itt ő a különleges,nem a többiek. Tehát a leányzó leül hozzá, és csak utána kérdezi ki a férfi véleményét. Alexben azonnal megjelent a hódító én, de aztán hamar rájött, hogy más világban van most. Nem hogy magához édesgetné a szépséget, inkább sikoltva menekülne, ha meglátná kék bőrét. Így csak biccentett egyet, bár most zavarba jött. Egyszerre két dolgon járt az agya. Az egyik hogy egy csinos leányzó ül mellette, a másik pedig az a titokzatos alak, aki biztos tud valamit. Kínos csend uralkodik az asztalon. Sajnálja, hogy bunkónak tűnik, és nem kezdődött el csevegés. De úgy tűnik a titokzatos lány megoldotta a problémát. Vajon elájult volna? Alex meglepetten meredt a lányra, akinek a feje az asztalon feküdt élettelenül. Megragadta a vállát, és noszogatni kezdte.*
-Hölgyem! Jól van?-
*Szólt aggódóan, de csendesen. Remélte hamar történik valami, mert hirtelenjében azt sem tudja, mit tehetne. Fektesse ágyba, mikor nem is ismeri? Még a végén félreértenék a helyzetet. Felemelte a lány fejét az asztalról, és újra megszólította.*
-Hé, ébredjen!
*De közben már meg is érkezett egy újabb hölgyvendég.*

Tárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) 2010-11-28, 5:25 pm

*Mitsi számára eljött a nem akart pillanat. Utolérte megint az átka. Érzékei nem éreztek semmit. Szíve nem dobogott. Gondolatai leálltak. Az amúgy is hófehér bőre, még fehérebb lett. Mitsuko Midnight átkerült a holtak világába, s ott lejátszódtak újra rossz álmai. Újra és újra.
Mitsi arcán egy könnycsepp gördült le és végül oldalra billent a feje.
Míg a telihold fenn van a lány halott. Ez átok az, amit egy Kék sárkánytól kapott "ajándékba".*

//Telihold -.- és nincs kivétel közöttük!!

Tárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) 2010-11-28, 7:24 pm

A hold vörös, szinte már majdnem pirosas fényben kezdett égni, mire ilyedten kezdtem el újra a dolgomra fókuszálni. Na, igen, én vagyok az egyetlen olyan béna, akinek csak 28 naponta van komolyabb feladata, de akkor sem tudja azt rendesen megcsinálni. Nem kéne már mást tennem, mint figyelnem rá, hogy a fehér fény beborítsa a vidéket, ezzel létrehozva egy érzékeny hálót, ami észlel minden belépő személyt. De valahogy most ez sem akar sikerülni, sőt úgy nagy átlagban mindig el rontok valamit.
Most vonom először komolyabban ellenőrzés alá Eloran erdejét, mióta az előző, nem túl kellemes találkozás után elhagytam, és sajnos még mindig nem sikerült teljesen elérnem, hogy az emlékeket ki tudjam zárni a fejemből. Amint érzékelek bármilyen mozgást is ott, valahogy automatikusan frászt kapom a fejvadászoktól, egyébként pedig néha a lelki szemeim előtt fel tudnak bukkanni halott barátnőim is, így nem csoda, hogy a hold nem éppen úgy néz ki, mint ahogy festenie kéne éppen. Szerencsére azonban eddig csak két váltás volt, és azokat is elég hamar sikerült kijavítanom, így remélhetőleg most már senki és semmi nem fog eltéríteni a célomtól.
A biztonság kedvéért inkább egy másik vidéket nézek ki mára, amelyet komolyabban is meg akarok figyelni, így sikerül a holdfény segítségével felfedeznem egy fogadót, amelyet egy hatalmas temető vesz körül. Nem mondom, erős gyomra lehet azoknak, akik képesek ilyen helyeken megszállni, elvégre ez a fura kis épület a fehérségével olyan, mint egy kísértetváros. Engem legalábbis arra emlékeztet, és sajnos a képzeletemnek és az erőmnek hála, ez a hatás kezd fokozódni is. Na, bárkik is tartózkodnak jelenleg a belsejében, ezt az estét meg fogják emlegetni, szerintem még az életben nem volt ilyen színe ennek a helynek.
Mivel továbbra sem bírtam rendesen gondolkodni, egy hirtelen ötlettől vezérelve, figyelemelterelésnek, és persze mivel láttam pár nimfát a közelben, úgy döntöttem, mégiscsak megnézem magamnak ezt a helyet közelebbről is. Nem volt olyan nehéz oda jutnom, ilyenkor, mikor a hold erősebb a szokásosnál, az én energiám is meg tud ugrani, ráadásként pedig az utazási sebességem eddig sem volt éppen lassúnak mondható. Csak éppen jobban szeretek egyedül járni a természetben, így egyes helyeken, pl. az erdőkben az átkelést nem szoktam elsietni.
Pár másodperc alatt sikerült az ajtó előtt kikötnöm, szokásos, fekete csuklyás köpenyemben, azonban mivel eléggé emberien festettem, az arcomat eszemben sem volt eltakarni. Egyébként is, amelyik részeg hülye furán néz rám, annak előbb töröm el a kezét, minthogy használni tudja, ha azok múlik. Viszont ez a ruhadarab más szempontból még mindig nagyon hatásos tud lenni, ugyanis nekem nincs az a téli hideg, ami rávehetne, hogy lemondjak a rövid szoknya, hosszú csizma ötözeti párosításomról. Márpedig a hely tuti tele van férfiakkal, így jobban járok, ha feleslegesen azért senkit nem ingerlek.
Mielőtt még meggondolhattam volna magamat, benyitottam, és azonnal húztam is be magam után az ajtót, mintha csak a hideg ellen menekültem volna be. Nem mondom, sötét egy hely volt, legalábbis ahol én álltam, ott biztosan nem túl sokan látták az arcomat. Mielőtt még beljebb léptem volna, sikeresen körül is néztem, nagy csodálatomra nem egy ismerőst felfedezve. Közülük viszont szerintem senki nem érzékelte a jelenlétemet, mivel nem pillantottak rám sem. Ellenben én azonnal kiszúrtam az egyetlen embert, aki most legszívesebben tuti elhúzott volna a fenébe, és felé vettem az irányt. Óvatosan lépkedtem, és figyeltem Kain-t, de őt jobban lefoglalta, hogy valakit nézzen egy sötét sarokban, így nagy eséllyel semmit nem érzékelt belőle, felé tartok. Végül az utolsó pillanatban kicsit változtattam az irányon, így pont mögé kerültem.
- Szia Kain! - öleltem meg hátulról, mire majdnem sikerült fel is ugrania a helyéről, ha tippelnem kéne, azt mondanám, méghozzá ijedtében. Hopp, talán ezt nem így kellett volna kivitelezni. Most már mindegy úgyis. De arra azért figyeltem, hogy a kezem szépen majdnem a szájára tapadjon, mielőtt még elkiált valami számomra nem túl kecsegtető dolgot. - A-a, ha leleplezel, megtanulsz a falon keresztül távozni... - figyelmeztetem, miközben végre elengedem, elé sétálok, és leülök a vele szemközt lévő székbe. Tudom, meg kéne kérdezni, hogy szabad-e a hely, de tőle kitelik, hogy hazudik egyet nekem, így marad az illem hanyagolása. Amúgy is pimasz vagyok, egy újabb bizonyítása ennek nem oszt és nem is szoroz. - Egyébként mit figyeltél ilyen behatóan? - tettem fel a kérdést, miközben megpróbáltam szemmel követni a pillantását.

Tárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) 2010-11-29, 5:05 pm

A hold fénye a szememre csillant. Este volt, és én fáradt voltam. Nem volt más választásom, mint ,hogy keressek egy fogadót. Pár percel később a szemem megakadt egy temetőn, aminek közepén egy fogadó volt. Mivel nem tűnt valami "fényesnek" a hely ezért nem akartam leszállni, de a hasam korgása másra kényszerített. A ház mögé leszáltam, majd felvettem emberi alakom, és elindultam az ajtó felé. Mikor beléptem, levettem halvány lila színű csukjám és körbenéztem. Szemem megakadt, egy alvó elfen aki egy férfi mellett ült. Nem akartam őket megzavarni így tovább léptem. A következő pillantásom egy furcsa párosra szegeződött. A nő nagy spirituális energiával volt körbe véve, míg a másik a tippem szerint egy sárkány volt. Hogy honnan tudom, sejtelmem sincs. Mikor láttam, hogy nincs semmi más tiszta hely, így leültem az elf lány vs. kapucnis férfi társasághoz.
-Üdvözletem. Leülhetek? -Kérdeztem illedelmesen, majd leültem. A választ nem vártam meg, hisz láttam mással voltak elfoglalva. Az elf lány sápadt volt, még az elfekhez képest is. Megfogtam a kezét, s egy furcsa látomásom ugrott be. Hold, sárkány, átok..De nem értettem belőle semmit, csak azt, hogy ez a lány most nem él, de nem is halott. Nem akartam felijeszteni a társaságot, úgyhogy inkább nem szóltam. Persze ez a látomást is a fény-növény párosomnak köszönhetem.
-Arielle vagyok. Hagyjad, had pihenjen, biztos fáradt.. -Tereltem el a halotti lány témáját, hisz ez nekem, és a lánynak is jobb lesz.
-Téged ,hogy hívnak? -Kérdeztem kisebb félmosollyal az arcomon. Nem akartam valami barátságosnak tűnni, de unatkozni sem akartam.

Tárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) 2010-11-30, 10:06 pm

Már kintről is lehetett hallani vidám csevegését. Hallhatóan két férfi társaságában érkezett, de még mielött bement volna a fogadóba, megállt az ajtó elött.
-Hát itt elvállnak útjaink, szép jóestét.
-Öhm...itt laksz?-rökönyödött meg az egyikük. Helen oda se figyelve miről van szó, megrántotta a vállát, és teljes nyugodsággal jelentette ki, hogy...:
-Nem, még sohasem láttam.
Aztán szélesre húzta a száját, hogy kilátszódhassanak hófehér fogai. Intett egy pát, majd egy bravúros szaltóval bent termett a fógadó ajtaja elött. Kitárta a karjait, és nagy mozdulatokkal körbe jártatta a fejét. Miután mindenki észrevette, és biztosította, hogy ne nézzék egy ártatlan, esetlen kislánynak, odasietett a pultoshoz. Egyenest felé vette az irányt.
-Jóestét! Valami édeset kérek.
Míg várt az italra, folytatta a beszédet.
-Mondja kérem, furcsa hely ez, miért pont egy temető mellett fekszik?
-Elég érdekes....
Vidám mosolyát rávillantotta a pultosra is, majd teleszívta a tüdejét benti "friss" levegővel. Egy idő után, de már csak miután meg kapta a választ, hátra dőlt, neki a pulnak. Érdekes illat áradt a teremben, még pedig háromfelöl is. Nagyon hasonló volt Elkatoréhoz. Hang nélkül formálta ki ajkai a szót.
-Sárkány...
Van itt sárkány, de nem csak az. Többen is letelepedtek itt már. Egy elf, egy nimfa..és valakié, akinek a szagát nem tudta azonosítani. Azonnal felkelltette az érdeklődését. Ki lehet az? Automatikusan az illetőt kezdte mustrálni, mondjuk látás híjján nem sokat tud meg, hacsak ha nem megy közelebb. Az biztos, hogy nő...vagy mégsem? Viszont elöbb az ital, és csak azután a szórakozás.
-Hmm, uram? Van kiadó szobája? Szeretném kivenni az egyiket ma éjszakára.
Szólt kisvártatva, mikor végül is rájött, hogy miért indult a pultoshoz.

//Noh, remélem elég feltűnő beugróm lett! ^^ Mostmár jöhet a mesélő is, és tényleg bocsánat a késésért, próbálom tartani legalább a heti rendszerességet!//

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

*Stefan végigméri a társaságot, majd kiadja a bort a cselédnek, hogy az kivihesse a sárkánynak. Közben érkeznek újabb vendégek, és ahogy szaporodnak, úgy húzódik a fogadós szája is mind szélesebb vigyorra.
Már látja lelki szemei előtt, ahogy egyre súlyosabbá válik pénzes ládikája, melyet a pult alatt tart.
Van azért néhány sötét alak közöttük, de ha jó pénzzel fizetnek, akkor lehetnek bármily sötétek, a lényeg, hogy ne a fogadóban űzzék üzelmeiket.
Közben a belépő hölgy is megkapja az istállót a griffjének.
Stefan már tudja, hogy igen borsos felárat fog felszámítani az állat miatt, de ez legyen a nő baja.
Próbál mindenkit szemmel tartani, lehetőleg azért is, hogy mindenről tudjon, ami a fogadójában történik.
Látja, amint a fura, csuklyás női alak hátulról meglepi a sarokban ülő sötét figurát, mire az majdnem átugorja a fél ivót.
A fogadós magában vigyorog, úgy kell neki, legalább nem ül ott már úgy, mint egy szobor.
Talán, ha van elég esze, még javára is fordíthatja a hölgyemény társaságát, hiszen láthatóan ismerik egymást, ismeretlenek nem szoktak így ölelkezni.
Közben Stefan a pultnál álldogáló vörös hajú nőhöz fordul. Külseje alapján nagy valószínűséggel nimfa.
Lerí róla, hogy igazi férfifalónak teremtették, s Stefan már látott életében néhányat, még vándorszínész időszakából. Izra értette a dolgát, mikor létrehozta őket.*
- A griffről már gondoskodtunk is, foglaljon helyet a hölgy, a cseléd hamarosan ki fogja szolgálni!
*Igen sokan érkeztek egyszerre, de legalább a mihaszna nőszemélynek, mármint a cselédnek lesz elég dolga, nem csak a két szép szeméért kapja a fizetését és a kosztot, meg a kvártélyt nála.
Közben Stefan az újonnan érkezett vendégre néz, kacsint is rá egyet, mikor az valami édeset kér.
Közel hajolva a pult alól előhúz egy flaskát.*
- Igazán kellemes édessel szolgálhatok…
*Miközben tölt, igyekszik válaszolni is a megjegyzésekre.*
- Ej, hát ez adja a hangulatát a helynek…elhiheti a kisasszony, hogy sokan csak a sírok miatt szállnak meg nálunk…
*A fogadós folytatná is a ház reklámozását, ha Helen két kísérője közül az egyik nem rontana szinte ajtóstul a házba.
Kikerekedett szemekkel kapkodja fejét erre-arra, miközben hátával az ajtónak feszül. Szája nyitva, tátog, mint a partra vetett hal.*
- Odakint….kint…Rufust elkapták…kikeltek a földből…mind a sírokból…jönnek…
*Lihegve dadogja összefüggéstelen szavait, pedig aki figyel, az értheti, mi történik, s történik még valami.
A fogadós melletti nyitott ablakon, az ajtó alatti réseken kezd beszivárogni a köd. Természetellenes fehérséggel világít odakint, s jó, ha figyelnek a bent lévők, mert hamarosan az ajtót döngetni kezdik lassan, tompa puffanással.
Az ajtóban álló férfi sikítva magyaráz miközben erejét megfeszítve tolja az ajtót.*
- Rohadnak….megették Rufust…sokan… nagyon sokan…
*Közben a konyha felől is csörömpölés hallatszik, a szakács pedig káromkodva ront neki valaminek odabent.
A cseléd riadt tekintettel esik be a pult mellett, Stefant keresi, ám a nyitott ablakon már egy csontos kéz nyúl be és marja el a fogadós karját, húzva egyúttal magához a férfit. A karon ruha nincs, bőre szürke cafatokban lóg róla.
Az emelet felől egyenlőre nyugalom van a lépcsőnél, odafent az egyenlőre még üres szobák vannak csak.
Egy pillanat múlva azonban a konyha ajtajában feltűnnek az első élőhalottak, s nem lassan ám, hanem kifejezetten agresszívan tódulnak befelé az ivóba.
Félreértés ne essék, vannak elegen…*

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) Karlkopinskizombies

Tárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) 2010-12-01, 1:56 pm

*Kain figyelme valóban az egyik túlsó asztalnál ülőkre korlátozódott. A sárkány végül felnézett és tekintetük találkozott is egy pillanatra, bár abban az arany sárkány nem volt egészen biztos, hogy a másik sárkánynak ez hogy jött le.
Minden esetre hosszú ideig nem tehetett semmi egyebet, csak sötétre változtatta vissza szemeit, mivel egy lány ült le a sárkány mellé.
Ez önmagában nem is lett volna olyan különös, hiszen jönnek-mennek a vendégek, inkább az, hogy egy pillanattal később a lány feje élettelenül koppant az asztalon.
Kain ahol ül, nem láthatja, hogy vajon csak elájult, vagy egyből meg is halt a kék hajú vendég.
Annyi bizonyos, hogy a másik sárkány láthatóan egyenlőre nem tud mit kezdeni a helyzettel.
Namelyr teljes figyelmével a történéseket figyeli, így bár tudatában van, hogy elhalad valaki a közelében, nem figyel arra, hogy ki is lehet az.
Nem sárkány és ennyi éppen elég is neki.
Az már más kérdés, hogy amikor a legkevésbé számít rá, idegen karok ölelik meg hátulról és az egyik kar végén lévő kéz, még a száját is befogná.
Nem ismer egyelten más lényt sem, aki erre nem ugrana fel ösztönből, s ő is így tenne, ha az a valaki engedné.
Ismerős női hang, nagyon is ismerős. A második megszólalásra már teljesen világos is, ki az.
Kain megköszörüli a torkát és csendben visszaül a helyére.
Ebben a pillanatban annak örül, hogy a szíve nem ugrott ki a meglepetéstől a mellkasán, s végre meg tud szólalni.*
- Akahana…
*Az istennő kertelés nélkül helyet foglal az asztal túlfelén. Az arany sárkány egyenlőre nem tervez szólni egyebet.
Akahana azonban nem marad csendben, ami meglepő is lenne, tekintettel az előző találkozásra. Nem tudni mióta figyelhette a sárkányt, de elég egyértelmű, hogy látta a szemezést a másik sárkánnyal, vagy ha azt nem is, a koncentrált figyelmet mindenképpen.
Mellesleg ennek is köszönhető Kain meglepődése, no meg fejlett paranoiájának.
Sötét szemeit az istennőre veti, miközben azért igyekszik szemmel is tartani a sárkányt, s lám, milyen érdekes, vélhetően egy másik sárkány is helyet foglal mellette.
Persze mostani meglepett állapotában nem lehet biztos benne, hogy jól érzékelte, de nagyon úgy fest, csinos ki találkozónak lehetne szemtanúja, ha a holdistennő nem teszi nála tiszteletét.
Válaszra nyitja a száját.*
- Minek köszönhetem a szerencsét, istennő?
*Eddig jut, amikor a bejárati ajtón berontó egy igencsak sokkos állapotban lévő ember mögött döngeni kezd az ajtó. Nem hallotta, amiket habogott az alak, így nincs is tudatában, mitől rémülhetett meg, mivel ezalatt épp az istennővel volt elfoglalva.
Kain tekintete azonban eközben már villan a fogadós felé a pulthoz, meg a konyha ajtaja felé is, ahonnan érdekes zajok törnek ki.
Az arany sárkány arra áll fel székéről, amikor számára ismeretlen lények törnek be a konyhaajtón keresztül. Szemmel láthatóan sok jóra nem számíthat tőlük a fogadó vendégsereglete.
Kardját vonja ki hüvelyéből, reflex-szerűen, úgy várja a történéseket.*

Tárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) 2010-12-01, 4:08 pm

*Az elf nem mozdult. Alex megnézte a pulzusát... semmi.*
~Meghalt volna? Csak... úgy?~
*De ekkor érkezett meg még egy vendég. Az a titokzatos mögé somfordált és meg is ijesztette. Legalábbis az megijedt. Majd a nő leült. És hátranézett egyenesen Alexre. A férfi arca elkomorult.*
~Most mi van? Nem is látják az arcom, akkor mitől vagyok annyira érdekes?~
*Közben persze aggódott az elfért, de annyi minden történt hirtelenjében, hogy nem volt ideje mindenen rágódni. Ugyanis belépett egy újabb különleges valaki, aki pont őt találta meg. Szép lány volt, de ami a legkülönösebb az az volt, hogy ugyanazt a furcsa érzést érezte, mint a szemben ülő férfinál.*
~Mi folyik itt?~
-Természetesen.-
*Felelt, majd nézte, ahogy megérinti az eszméletlen tündét.*
-Mi az? Vajon mi lehet a baja?-
*Kérdezte rögtön, de a nő már felelt is, csak előtte megemlítette a nevét is. Alex biccentett.*
-Alex vagyok.
*Érdekelte, hogy most mi van, mert érezte, hogy a nő tudja, mi lehet a baj a lánnyal . De ahogy látja, nem akar Arielle erről beszélni. De nem is tudna a férfi megszólalni, mert újabb valaki jelenik meg méghozzá eléggé látványosan. Majd siet is a pultoshoz. Alex figyelmesen követi a szemével. Végighallgatja a beszélgetést a fogadós és a kíváncsiskodó között, de hirtelen valaki beront az ajtón. Nagy lárma alakul ki, ijedelem, csörömpölés, minden a feje tetejére állt. Alex izmai megfeszültek, s mereven felállt. A konyhaajtóból megjelentek furcsa lények láthatóan nem békés szándékkal. Alex nem gondolkodott tovább. Előhúzta egykezes fekete markolatú kardját, és a hölgyek elé állt. Közben rászól a pultnál álló két hölgyhöz.*
-Menjenek onnan!-
*És mivel csukjában nem látna valami jól, ezzel a csatakiáltással le is tolta fejéről, így mindenki megláthatta kissé kékes-fehéres bőrét, ugyanakkor jóképű arcát.*

//Milyen hatásos, ugye? //

Tárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) 2010-12-01, 6:03 pm

Ahogy sejtettem, Kain arckifejezését sok mindennek lehetett mondani, csak éppen boldognak nem, mikor végre vettem a fáradtságot, hogy elé lépjek. Nyilván kicsit sokkos, nem egyszer sikerült ráhoznom a frászt az emberekre egy-egy ilyen belépővel, és tapasztalatból tudom, hogy a legtöbb közülükl még vagy öt percig csak azzal szenvedett, hogy a tripla sebességű szívverését leállítsa, így annyira nem is vártam el tőle, hogy most és ebben a pillanatban tegyen is úgy, mintha örülne a felbukkanásomnak. Tudom jól, hogy az nem lenne igaz, aki engem nevetve fogad, az vagy nagyon-nagyon régi és jó barátom, vagy valami komoly elmezavarral rendelkező egyén, esetleg olyan, akit jó alaposan kupán vágtak, és most még azt sem látja, hogy férfi vagy nő állt-e meg előtte. Ez utóbbi a legrosszabb, mert mégcsak meg sem próbálja leplezni, hogy nincs minden rendben vele, de azt persze elvárná, hogy segítsek neki. Komolyan néha az embereken, meg velük együtt minden más lényen is képtelenség kiigazodni, ha nem akar az ember közelebbről megismerkedni velük és nem csak pszihológiai értelemben...
Na, mindegy, a lényeg, hogy Kain szavai valahol félúton elakadtak, velem ellentétben, de mivel ezt a kis hibát felfedeztem, inkább megpróbáltam követni a vonalát a pillantásának, hátha sikerül kiszúrnom, hogy mi is kötötte le annyira a figyelmét, hogy még az én kifejezetten eltéveszthetetlen és vészjósló aurámat sem fedezte fel. Ha jól láttam, egy sötétebb sarok felé pislogott, ahol viszont elég érdekes felállásban helyezkedtek el az emberek. Kezdetnek egy köpenyes illető, akiről ilyen távolból is simán meg tudtam volna mindani, hogy sárkány a szentem, és nem éppen a legerősebb fajta. Nem nehéz felfedezni egy-egy faj jellemvonásait errefelé, ráadásul pedig egy olyan báttyal, mint az enyém, szinte eltéveszthetetlenek pont ők. Mellette viszont egy nagyon is ájultnak tűnő elf foglalt helyet, amitől kirázott a hideg is. Tuti, hogy nem itta le magát, de akkor miért néz ki úgy sérülések nélkül is, mint aki a halálán van? Nem az én dolgom, ahogy elnézem egy másik sárkány kezelésbe is vette, nos, akkor további jó munkát neki.
- Valamivel el kellett terelnem a gondolataimat, puszta véletlen, hogy pont beléd botlottam... - válaszolok szinte csak félig hallott kérdésére Kainnak, mivel kicsit máshol jár közben a tekintetem, éppen az itt tartózkodókat figyelem. Több sárkányt még nem szúrtam ki a környéken, de három is pont elég, ráadásul egy ájult elf is van a társaságukban, a bárpultnál pedig ha jól nézem még ott pompázik egy nimfa is. Remek, szóval mégsem olyan erős a férfi túlerő itt. A hiperaktív lány pedig, aki az előbb érkezett meg, nagyon úgy tűnik, hogy fel fogja dobni a hely hangulatát. Nem is tűnik rossz hangulatúnak, talán még meg is ismerkedhetnék vele. A vérmérséklete egyenlőre nagyon tetszik...
A következő percben viszont egy tébolyult őrült szó szerint rá töri az ajtót a benn tartózkodókra, miközben valamit kiabál, aminek a felét sem lehet érteni. Nem túl kellemes a dolog, főleg mivel úgy tűnik ezzel a tettével sikeresen felkeltette mindenki figyelmét, és ha nem vigyáz, képes lesz itt egy óriási veszekedést is kirobbantani. Mielőtt azonban komolyabban meggondolhatnám, hogy leállítsam, feltűnik, hogy nem a levegőbe beszél részeges képzelgésként, és tényleg van valami odakint. Ráadásul köd is kezd egyre folytogatóbb lenni, szinte már az épületbe is behatol, pedig megpróbáltam a holdfény megnövelt erejével kiűzni innen. De nem sikerült, csak egyszerűen annyit értem el, hogy valami kísérteties fény is csatlakozott az amúgy sem túl bizalomgerjesztő környezethez. Ráadásként az ajtón keresztül dörömbölés halaltszik újra, majd egyszerűen megadja magát a faszerkezet, és beözönlik egy csomó lény, amiről nem tudom megmondani pontosan mi is lehet. Nem élőek már, hiszen a legtöbbjüknek csak csontváza van. Kain azonnal pattan fel, és én sem maradok túl sokáig ülve.
- Ennyit a pihenőről... - dohogom magamban, miközben előkapom az egyik tőrömet a csizmából. Hiába, ha már egyszer a szoknya nem elég hosszú, hogy elrejtse, ott van a legjobb helye. Ráadásul van pár speciális darab is, megáldva hosszabb heggyel, és most azok is jól fognak jönni. Időközben az emberek egy része mintha megindulna az emelet felé, miközben a nem emberi lények szemmel láthatóan próbálnak harcra készen állni. Végre az utolsó sárkány is mozgásba lendül, lekapja a csuklyát, ezzel láthatóvá téve nem éppen szokásos bőrszínét. Már értem miért volt a fején, így én is elég feltűnő lennék. De majd később filózok a többin, az elf még nem tért magához, és nem lesz könnyű megvédeni. És most már reagálni is kell.
- Hé, te kékvérű bájgúnár! Fejet le, vagy elviszem... - kiáltom, mivel eszemben sincs sárkányt mondani, majd a következő pillanatban a dobótőröm ott suhan el, ahol előzőleg egy fontosabb testrésze még nagyban a helyzetet mérte fel. Most akadálytalanul tesz meg további pár métert, és bele áll az egyik élőhalott torkába, ezzel sikeresen hátratártorítva őt, és egérutat kínálva az áldozatának. Közben pedig a fölre is zuhan valami, pár vörös tincs, bizonyítva, hogy a sárkány nem volt elég gyors még figyelmeztetéssel sem. De most ez legyen a legkisebb baja. - Ha lehet most már figyelj az emberekre is! - vágom oda neki, hiszen a nagy igyekezetében, hogy a lányokat elvonja, nem tűnt fel neki, ahogyan a szerencsétleneket megtámadják. Ügyes, még egy ilyen, és csak úgy hozzá vágom valamelyik fegyveremet. Nem most kell játszani a nagyfiút...

//a hatás eddig tartott Razz

//

Tárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) 2010-12-01, 6:08 pm

//Alex Ian Keegan... és a többiek//

Éppen hozzászólt volna a fogadós szavaihoz, de valami furcsa érzés kerítette hatalmába. Léptek hangját hallja, valaki ide rohan, majd...beront az egyik férfi.
-Ran?...
Suttogja el a nevet. Mi ütött belé?
-Hogy mik? Szörnyek?
Végigfutott a hideg a hátán, ekkor mint egy ráadásként beront a cselédlány is. A fogadós felé kiállt, de elkésett. Csupán a pult választotta el Helent és fogadóst, de olyan hírtelen történt az egész, hogy egy pilanatra lebénult. Hallja ahogy kiálltoznak. Mögötte, ketten is kardot rántanak. Újabb léptek, nem is olyan lassú léptek zaja hallatszik kintről...nem is... mindenhonnan! Aztán tudatosul benne, hogy ő van legközelebb a fogadóshoz. Elkapja a felé eső karját és átugrik a pult fölött, az ellenfél oldalára. Megragadja a csupasz kart, de amaz a kezében marad. Újabb hidegrázás fut végig rajta.
-Ez ... leesett a karja! Wááááááá....
Felsikít, és azzal az erővel el is dobja a kart, de a kar gazdája nem hagyja szó nélkül. Utánna nyúl Helennek, és elkapja az egyik karperecét. A lány ráncigálni kezdi, de ezúttal nem sikerül a karlerántás. Pánikba esik. Míg a szorongatott karját maga felé, a másikat a szörny felé nyújtja. Üvöltözni kezd.
-Engedj!...engedj, engedj ENGEDJ!!!!!
Kinyújtott tenyeréből csapásként zúdul az élőhalottra egy kisebb tornádó. Ezellen, főleg hogy váratlanul érte, tehetlen volt. Élettelenül nyúlt ki a fal mellett. Helen dühösen ragadta meg a fogadós gallérját.
-Ez már, hogy az istenbe vonzana akárkit is?
De nem várta meg a feleletet, húzta magával befelé a többiekhez. Érezte, hogy remegnek a lábai, kezd ráébredni arra, hogy milyen nagy bajban is vannak. Hevesen vert a szíve, és kapkodta a levegőt. Nem akart leállni, inkább felmérte a terepet, így legalább nem esik össze az ijedségtől. Letette a pultost az arany sárkány elé, majd körbe járt.
~Tehát..ez itt egy sárkány....
Szögezte le magában Kainról, elment a zöld majd vörös sárkány mellett is, és ekkor felfigyelt a fekvő elfre. Legugolt mellé, és aggódva érintette meg.
~Hideg...
-Mi történt vele?

Tárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) 2010-12-01, 7:31 pm

//Helen, és Mitsi//

Eddig minden csendbe, s békében történt. Egy nimfa és egy mágus lányra lettem figyelmes. Nagyon nem érdekeltek, csak arra figyletem fel, mikor a fogadós kimondta a "griff" szót, mivel még sohasem láttam griffet. Éppen a nimfa lány felé akartam menni, mikor hirtelen betör a fogadóba egy ember. Halottizékről beszél, meg élőholtakról. Én legelőször nem hittem benne, mint a fény irányítója, de tévedtem. Pár másodpercel később egy tömeg hulla hangját halottam. Bizony..hulla. Mikor betörni kívántak az ablakon, és az ajtón én tényleg féltem. Stefan-t el is kapták, és még folytak tovább is az események. Közben a mágus lány ide jött hozzám.
-Szia! Arielle vagyok! Hagyd! Én majd elintézem. Ha jól gondolom elátkozták, egy nem is akármilyen átokkal. De a hatását, és azt ,hogy mitől, azt nem tudom! -Mondtam, majd megfogtam a lányt, és felfutottam az egyik szobába. Helent is hívtam, de sajnos más dolga volt.
-Mivel nem lesz könnyű megvédeni egy halottat, így jobb lesz ha felmegyek! -Mondtam magamnak, majd lefektettem az ágyra az elfet. Amikor megfogtam a homlokát beugrott ismét egy kép. Kék sárkány, átok, hold. Hirtelen fényrederűlt minden.
-Szerintem az átok valamelyest kötődik a holdhoz. Meg kell várnunk a nap felkeltét...Addig ki kell bírnunk! -Mormogtam ismételten magamnak. Nem nagyon örültem ennek az eseménynek. A szívem majd kiugrott a torkomon. Nem vagyok hozzá szokva az ilyen eseményekhez. Elővettem a varázsfiolámat, és megitattam az elf-el. Ezután megfogtam a homlokát, lecsuktam a szemem, majd próbáltam elérni Mitsi-t a holtak világában. Beszélnem kell vele..
~Hé, kék lány..hallasz? Figyelj rám! Koncentrálj! Hallasz?~

//Mitsi, ha nem jutna eszedbe semmi amit írni tudnál, akkor írd azt, hogy érzékeled, hogy Arielle be akar lépni az elmédbe. //

Tárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) 2010-12-01, 11:41 pm

*Már sokadszorra kezdődött el ugyan az a történet. Akárhányszor is láttam, mindig megrémültem és zokogni kezdtem.
"- Mitsuko, kicsim. Hol vagy? Gyere ide a mamához!.
- Mamiii!
- Nézd mit hozott neked a papa! Egy szép íj.
- De jóóóó."
Azon az estén kaptam meg az íjamat. De nem tartott sokáig a boldogság, sárkány zavarta meg a családi idilli állapotot. Karmaival rögtön az apámat kereste, s nem kellett sok neki, apám már vérben úszva, hörögve feküdt karmai között. Anyám védeni akart.... Ez volt az a pont amikor könnyeimet nem tudtam visszatartani. Hangokra lettem figyelmes... furcsa volt, ez nem ide tartozott...
-Hé, kék lány..hallasz? Figyelj rám! Koncentrálj! Hallasz?
A hang felé fordultam, s egy gyönyörű kimonót viselő hölgyet láttam. Mit keres ő itt?? Hogy jutott be ide?
- Hallak... de mit keresel itt?? Ez rossz kérdés... hogy jutottál be?.. És ha lehet inkább hívj Mitsukonak.
Furcsálltam, hogy van itt rajtam kívül más is...más élő személy...bár tudom, a kék sárkány csak rám vár, hogy én állhassak bosszút. Ezt a nőt is valami furcsa aura vette körbe, nem emberi lény, abban biztos vagyok.
- Te ki vagy, és mit akarsz? Jöttél meglátogatni a holtak világába?

//Az első hosszabb szövegem XD ... és amúgy mindenkinek üzenem...bármibe belemegyek Very Happy

//Sziasztok!
Bár ez a a mesében a Mesélő dolga lenne, de mivel a mesén kívüli játékra is vonatkozik, itt ejtem meg a megjegyzést.
Tehát. Megkérek mindenkit, hogy figyeljen arra, hogy egyes szám első, vagy harmadik személyben ír-e, mert váltani lehet, egyszer összesen egyikről a másikra. Nem jó, ha váltogatjuk az elbeszélő módot ez zavaró lehet másoknak.
Köszönöm: Főadmin//

Tárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) 2010-12-02, 8:49 pm

//Helen Hoa és aki még ott van.//

*Carnë azzal a lendülettel, ahogy az ajtón belépett, egyenesen a pult felé tartott. A csapos, akiről a bemutatkozás után kiderült, hogy Stefannak hívják, kacér mosollyal a szája szélén nagy elégedettséggel mérte végig, hogy a fogadójában telt ház van.*
- Látom jó forgalma van ma a helynek! Igazán szimpatikus, hogy a fogadóhoz egy istálló is tartozik. A griff madarammal érkeztem. Elszállásolhatnám őt az istállóban? Egyelőre úgy fest a helyzet, hogy csak 1-2 napot töltenénk itt!
*Stefan arcán szinte kívülről lerítt, hogy mit is gondol a kérdés hallatán. Busás árat elkér ő majd ezért a szállásért. Hiszen Carnënak nincs más választása mint, hogy elfogadja az ajánlatot. A griff egész életében hűségesen szolgálta őt, megérdemli hát a számára legmegfelelőbb ellátást. Carnë elővette hát erszényét és erős koncentrációval számolgatni kezdte a nála lévő aranyakat. A pénz csörgéséből hallani lehetett, hogy a tervezett 1-2 napot szállással, mindennel együtt ki tudja fizetni, így még marad egy kis tartalék is nála. Egész életében spórolós volt, mindig arra tanította az édesapja, hogy ne szórja el a pénzét.
Közben a csapos hellyel kínálta Carnët, aki rögtön elfoglalta a mellette lévő támla nélküli magasabb széket. Úgy gondolta, hogy mielőtt visszamegy a griffhez, hogy elszállásolja, iszik valami finomat.
A fogadóban egyre nagyobb lett a robaj, szinte mindenki saját emberére akadt már a beszélgetésben. Az egyik asztalnál ülő kisebb társaság hirtelen a középpontba került, mondhatni mindenki figyelme oda szegeződött. Carnë egy picit jobban hátra fordult, hogy megfigyelje, mi történik ott. Közben egy ember kinézetű lány erősen figyel a pult felé, majd egy hirtelen mozdulattal elindult az asztalhoz, amire többen is felfigyeltek már. A számára ismeretlen alakok, akik eddig szorosabban álltak egymáshoz közel, most kis utat nyitottak az ott történtek előtt. Carnë számára is láthatóvá vált, hogy egy kék hajú fiatal elf lány homlokával előre leborult az asztalra. Teljesen mozdulatlan, a tömegből egyesek segíteni próbálnak neki, erősen szólongatják! Szinte a levegőt is elvonják tőle, annyira körbeállták. Valami átok dolgot emlegettek, amiből Carnë nem sokat értett.*
~ Vajon jó ötlet lenne odamenni? Lehet, hogy én is tudnék valamit segíteni.~ Erősen gondolataiba merült, amikor erős dörömbölést hallott az ajtón és sötét alakok árnyékait fedezte fel az ablakból.
*Szinte pánik hangulatot keltettek! Nem tűntek embernek, elfnek, vagy nimfának.*
-Szörnyek?
*Kapta fel a fejét Carnë. Ilyet csak a rémtörténetekben hallani. Hirtelen az oldalán lévő kardhoz kapott, amit arra az esetre hord magával, ha bárki védelemre szorulna. Eddig még szerencsére nem volt rá szüksége.
Stefant hirtelen elrántotta valami. Az egyik oldalról a szörny húzta, másikról egy segítőkész szürkeköpenyes alak. Bátor tettre vall! Carnë odaugrott hát gyorsan és megpróbálta kardjával elriasztani a szörnyet, hogy Stefant engedje el! Hirtelen a Stefant rángató lény egyik karja leszakadt a nagy harc közepette! Nem mindennapi látványt nyújtott ez az egész jelenet! A lány varázsolt, aminek hatására a támadó elterült a földön. A nimfa még odarohant és egy mozdulattal levágta a fejét neki.
A szörnyek egyre többen lettek, szinte ellepték a kis helyiséget. Nagy lett a túlerő velünk szemben, habár úgy tűnt, hogy többen is vannak itt olyanok, akik igen jó harcosnak bizonyulnak!
A nimfa odapillant a máguslányra.*
- Szia! A nevem Carnë.

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

*Felbolydul az ivó. A fogadóst fogva tartó kar a másik letépésére elengedi Stefant, majd inkább Helen ellen fordul. Időközben a rángatásnak hála, már teljesen átjutott az ablakon, s ha már ilyen szépen kitágította az utat, jön a többi is.
Stefan csak néz, ő nem harcra termett, csak egy vándorszínész, aki játszani sem tudott valami jól, harcolni viszont egyáltalán nem.
A máguslány és a nimfa közös akciója sikerrel jár, a zombi fej nélkül mozdulatlanul hever a fal mellett.
Közben mivel Helen elsiet a pult mellől az tetszhalott kék hajú lányhoz, az ott maradt Carnënak két választása van. Vagy kimenekíti onnan a még mindig sokkos állapotban lévő cselédet és Stefant, aki szintén nem jut szóhoz meglepetésében és fájós karját szorongatja, és velük menekül hátrébb ő is, vagy marad és megpróbálja felvenni a pult melletti ablakon betörő élőhalottakkal a küzdelmet.
Ez esetben nem lesz könnyű dolga, mivel egyenlőre ez az egyik járható bejárat a kint lévők tömegei számára.
Az Akahana által torkon dobott élőhalott feláll, és újra támad Alexra.
Időközben Arielle magával ragadta az „halott” Mitsit és felrohant vele az emeletre, még épp időben, hiszen nem sokkal utána már elzárják a felfelé vezető utat az utánuk nyomuló élőhalottak elől a felfelé menekülők.
Alexnak és Helennek nem lesz könnyű dolga, hiszen közben saját magukra is veszély leselkedik.
Közben a pult mellett, a konyhából beözönlő támadók is célba veszik az első vendégeket.
Szám szerint azokat, akik az emeletre próbáltak volna feljutni, mivel a lépcső egészen közel van a konyha bejáratához. Aki nem volt elég gyors, az kénytelen az életéért küzdeni, de nincs sok esélyük, a zombik egyre többen vannak.
Az első vendéget, egy középkorú kereskedőt elkapják és ízekre szedik.
Kiömlő piros vére sötétre festi a fehér falat a lépcső mellett. A második, egy fiatal lány, talán épp a kereskedő hozzátartozója, hasonló sorsra jut.
Egy veterán katonának látszó vendég és egy zsebes sikeresen feljut az emeletre és a nyomukban érkezők elé borít egy termetes szekrényt, amely rövid ideig útjukat állhatja és mindenki másét is felfelé a szobákhoz, így Helennek esélye sincs, hogy az egész ivón keresztül nyomában legyen Ariellnek és Mitsinek. Ők már magukra és a veteránra, meg a zsebesre vannak utalva, akik igyekeznek a szekrénnyel a lépcsőn tartani a zombikat.
A maradék vendégek közül, míg Kain csak áll, néhányan szintén kardot rántanak, és szembeszállnak a betörő vérszomjas holtakkal.
Hiába döfik azonban át testüket, vágják le végtagjaikat, nem járnak sikerrel, a levágott tagok, amíg a törzs él, maguk is önálló életre kelnek, és ha tudnak, belemarnak a legközelebbi élő húsába.
A levegőt betölti a rothadó hús, a friss vér szaga és a zombik állati üvöltése.
Jó lesz, ha valaki végre rájön, hogyan is lehet őket ártalmatlanítani.
Mivel az ajtót tartó férfi nem kapott eddig segítséget, egyre kevésbé tudja tartani a nyomás alatt lévő faajtót, az végül zárastól és tokostól szakad be a kintről érkező nyomás alatt, maga alá temetve a férfit is, talán szerencséjére, hiszen az ajtólap közte és a betóduló élőhalottak között van, így őt elkerülik a támadók. Ki sem mászik onnan, rémülten szepegve hasal a földön. Ellenben a támadók onnan is a vendégeket veszik célba.
Ám történik még valami. Akahana érezheti furcsán magát. A holdat vörös felhők takarják el, s a korábbi hideg fehér fény most vöröses árnyalatúvá válik. A Holdistennő pedig érezheti, amint ereje tizedére csökken hatalmával együtt is, s egyetlen előnye így a többi halandóhoz képest halhatatlanságában rejlik.
A távolból azonban egyre hangosabb morgás hallatszik át a küzdelem zaján, ki tudja, miféle teremtmény közelít a fogadóhoz? Bármi is legyen az, nem sok jó tartogat a vendégek számára.*

Tárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) 2010-12-02, 11:47 pm

*Az arany sárkány sem tétlenkedik sokáig. Látva, hogy néhány vendég már harcba bocsátkozott, ő is körbenéz, hogy hol kapcsolódhat bele a küzdelembe.
Ez a helyzet most számára teljesen más, mint a háború volt. Itt, akikkel szembe kell szállnia, már nem élőlények, holtak mind, csak valami sötét mágia kelthette életre őket.
A kavarodás, a friss vér szaga, a harc lehetősége régi emlékeket ébreszt benne, de tudja, most ez nem az az idő, amikor emlékezni kell.
A harcba szálló vendégek, úgy tűnik, egyenlőre tartják magukat, viszont felfigyel egy nehezebb helyzetben lévő vendégre a fogadós körül.
A nimfának azonban a pult mellett és a mellette lecövekelt fogadósnak és a cselédnek annál inkább. Bal kezével félrelöki az útban lévő asztalt, míg jobbjával az első elé kerülő élőhalottban mártja meg a kardját.
Gyors, gyakorlott mozdulattal rúgja le a pengéről a rajta kapálózó testet, mire előrébb tud haladni, s a következő rá rontó zombit úgy löki mellkason, hogy az felkenődik a pult oldalára, majd lecsúszik rajta a földre.
Csak idő kérdése, mikor áll fel.*
- Gyertek el onnan!
*Kiáltja a nimfának, a harc sűrűjében, miközben maga elkapja a következő érkező zombit, hogy nyakát törve törölje fel vele a padlót. Az elsőként ledöfött ellenség közben utoléri, de a sárkány sem rest, ahogy a támadó üvöltve lendületből nekiront, úgy tér ki oldalt lépve előle, s kapja el a grabancánál, hogy aztán a többi érkező közé vágja. Négy másikat ver le a lábáról, s legalább ezzel is értékes másodpercekhez jutnak a bent lévők. Addig is ennyivel kevesebbel kell szembenézni.
Nem akar varázsolni még, nem akarja elárulni valódi mivoltát azoknak, akik még nem jöttek rá, micsoda is valójában.
Végre odaér Carnëhoz, akit már meg is környékeztek az ablakból érkezők, Közben a fogadós és a cseléd valahol a lány mögött helyezkednek el, immáron összebújva, de még mindig pánikban.
Kain sötét szemei odavillannak Stefanra.*
- Mi volna, ha segítenél?!
*Közben hátulról ismét érkeznek és ezúttal már kénytelen varázslathoz folyamodni.
Bal kezével lök az érkezők felé.*
- Dhoruba shove!
*Az a támad az, akit egyszer már felkent a pult oldalára, most ismét a levegőben van már, s ezúttal a falba vert erős vasfogasok egyikére akad fel, s bár kapálózik, ott is marad lógva. A következő zombi egy majdnem csontváz alak már, csak némi ruha és bőrfoszlány emlékeztet arra, hogy ember volt hajdanán.
Ennek az ordító szájába döfi kardját.*

Tárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) 2010-12-03, 8:32 am

*Éppen kezdené a lányok védését, amikor egy hölgy lekékvérűzte. Hogy mindenkinek ez a kifejezés jut eszébe! De ráadásul lebájgúnározta. A nőre nézett, hogy mi van már, de akkor már szárnyalt is felé a tőr. Alex csak hátra tudta hirtelen rántani a fejét, de a haja így is megsínylette. Egy tincs gyönyörűen le lett metszve. Még a nő hozzátesz valamit. Alex keserű képet vágva felel.*
-Igenis hölgyem!
*Viszont az különös volt, amit közben a többi hölgyemény a kékhajúról beszéltek.*
~Átok?~
*Most már majdnem minden most érkezett hölgyvendég a férfi köré, vagyis a "halott" elf köré sereglett. De aztán a különös lány megragadta a kékhajút és felrohant vele az emeletre. Alexnek már kelett is védekeznie a már újra felkelő torkondobott ellen és a még további érkezők ellen. Alex a torkondobottnak a "mellkasába" szúrta a kardot, majd egy lendülettel levágta a fejét. Odafordult a többihez is, és igyekezte ugyanezeket a műveleteket végrehajtani. Egyszer odasandított a nimfára, hogy minden rendben van-e, de a titokzatos alak már ment is megmenteni az életét.
Alex kezdte úgy érezni magát, mint a küzdőcsarnokban. A vér szagának, a csata szagának, és a élőholtak rothadó szagának egyvelege beindított nála valamit. Azért volt legyőzhetetlen a "játékokon", mert ott is egy idő után valami rátelepedett az agyára, és belevágott a vérengzésbe. Most sincsen ez másképp. Kaszabolni kezdte már majdnem fejvesztve az ellenséget, de ugyanakkor eszénél volt. Egy kis pihenőjében rászólt a máguslányra.*
-Akár bevethetné még egyszer azt a nagyszerű varázslatot.-
*Célzott a korábban látott igazán érdekes védekezési manőverre. De most még bonyolultabbá vált minden. A konyhaablakból már áradnak a zombik, nem különben az ajtóból, amit igyekezett tartani az ijedten betörő férfi, de most ott lapul a kiszakadt rekeszek alatt, ami meg kell hagyni, jó ötlet. Közben a hold fénye is vörösesre váltott, ami még inkább a harc szellemét idézte meg. Egyre több a vér, egyre több a kiáltozás, egyre több a zaj, csapkodás, és most már vannak, akik meg is haltak, mert a szörnyek szétszaggatták őket. Alex látta, amint a hölgy testrészeit megosztják a zombik egymás között, így még inkább elsötétült a tekintette. Legszívesebben odalépett volna és szétcsapott volna köztük, de most itt van a nyakán nem csak egy csomó zombi, hanem pár megmentésre váró hölgyemény is, így ezt nem teheti meg. De még jobban eszeveszetten és mondhatni teljes dühvel folytatja a vagdalkozást. Közben elereszt pár csatakiáltást is. Köpenye és haja csak úgy lobog a lendülettől, arca merész és határozott, úgy tűnik senki nem állhat az útjába. *

//Utolsó mondatot Akahanának ajánlom föl //

Tárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) 2010-12-03, 12:53 pm

*A mágus lánynak csak annyi ideje volt, hogy egy pillantást vetett Carnëra és továbbiakban teljesen a kék elfre koncentrált. Látszott, hogy hatalmas benne a segítőkészség. Nehéz lehet egyszerre másokon segíteni és közben saját magunkat is védelmezni. A nimfa lány úgy látta jónak, hogy most azzal tesz a legjobbat, ha az őket támadókat próbálja lekaszabolni. Szinte élvezettel kaszabolta a minden irányból érkező feltámadt holtakat. A hegyekben nem lehetett ilyen izgalomban része, mint itt. Amellett, hogy nagyon félt a soha véget nem érő zombi áradattól, a másik oldalról nagyon szerette az izgalmakat. Közben a mágus lányhoz pillantott. Látta, hogy egyedül maradt,a másik két nő valahogy feljutott a fenti szintre.*
~Reméljük, hogy nagyobb biztonságban lesznek, mint idelent. Lassan az emeleti részt is ellepik a szörnyek. Egyre nehezebb ellenük védekezni, ráadásul a leszakadt végtagok is képesek külön megtámadni minket, amíg él a szörny. Egy nagyobb hadseregnyi segítségre lenne szükségünk ahhoz, hogy legyőzzük őket.~Gondolta a nimfa lány magában.
*Közben egy számára ismeretlen személy, akit csak „kékvérűnek" emlegettek, igyekezett megmenteni a körülötte lévőket.*
- Látom, hogy igen jól ért a kardhasználathoz! Igazán sajnálom, hogy lenyesték a haját!
*Valaki nagyot kiállt hátulról, jelezve, hogy nincsenek jó helyen, majd hirtelen odaugrik, hogy a szörnyeket lekaszabolja.*
- Hűűűű ez igazán meleg helyzet volt! Hát nem elég még mára az izgalmakból?- Kérdezte a nimfa és hátra pillantott, hogy megnézze ki segített nekik!
*Egy sötét köpenyes alak éppen Stefannal és a cseléddel társalog. A fogadós remegő kezekkel mutat a pult alá és nehezen kivehető, hogy mit hebeg-habog. Kardot tart a polcon az ilyen esetekre. Carnë kikapja a kardot onnan és Stefan kezébe nyomja!
- Csak bátran! Itt most mindenki segítségére szükség van!
*Nyisssz! Szólt a kard hangosan, amint a pultos hirtelen lekaszabolt egy a cselédlány felé tartó szörnyet!*
- Így kell ezt csinálni!- Szólt Carnë a fogadósnak.
*Közben eszébe jutott a griff madara. Egészen elfeledkezett szegényről. Biztosan a kinti részt is ellepték a szörnyek. Valakit meg kellene kérnie, hogy fedezze őt addig, amíg kimegy a madarát megnézni, hogy minden rendben van-e vele. Ő akár még segítséget is tudna kérni!
Hirtelen hátra pillantott a mögötte harcoló sötét köpenyes alakra.
- Bocsánat, megkérhetném, hogy fedezzen engem, hogy kimehessek a griffemhez? Elküldhetném őt, hogy segítséget hozzon nekünk!

Tárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) 2010-12-04, 6:50 pm

A hely egyre inkább kezdet egy igazi rémálom helyszínére hasonlítani, nekem pedig nagyon elegem volt az egészből, már most. Nem tudom, mennyire van benne az istenek keze ebben az egészben, de ha a tudomásomra jut, hogy bármelyik is közülük fogta magát és a saját szórakozása érdekében hozta létre ezt a helyet, teszek róla, hogy a teljes Főnix-völgyben mást se lehessen hallani, csak a kioktatásomat. Oké, egy kis kabaré jöhet, még az sem akkora probléma, ha én is bele kerülök szenvedő alanyként, de ami sok, az már sok. És a szerencsére nem éppen gyakran használt, üvegrepesztő hangom még mindig megvan, így ha én innen kijutok, a vicces kedvű nem teszi zsebre amit tőlem kap, és amennyiben nem egy isteni szemény, egészen biztosan egy hosszú távú hallás károsodással is fogom szponzorálni a kis hülyéjét, mert piszkosul nem vicces, amit itt leművel, és ezt már most el tudom mondani. Kellett nekem ide jönni
Na jó, most már későn kesergek azon, hogy egyesek mennyire taplóak és merészek, hogy velem is meg merik ezt tenni. Nem tudok mást tenni, mint elfogadom a helyzetet, belemegyek a játékba, és igyekszem győzni is. Egyenlőre azonban tippem sincs rá, hogy ezen célkitűzések közül melyik van soron, mivel egyre több és több csontváz fogta magát és kezdett el felém közeledni, bár, ahogy innen néztem, nem én egyedül szenvedtem ezzel a problémával, mindenki másnál is kezdett ez a felállás létrejönni. Ráadásul mégcsak nem is volt olyan könnyű legyőzni őket, hiszen ahogy elnéztem a nem túl fényes teremrészben az előzőleg torkon talált példány még mindig ficánkolt, sőt ami azt illeti, megint rá is támadt arra a pimasz és felfuvalkodott sárkányra. Mondjuk nem is bánnám, ha helyre tenné a fejében a dolgokat, csak éppen nem lenne túl jó, ha amúgy is csökkenő ellenállási réteget most irtanák ki. Különben pedig eddig nem jöttem rá, hogy mivel lehet kinyírni őket. Addig oké, hogy nem hat rájuk a toroksérülés, talán egy foci a fejükkel elég hatásos lenni, hogy leállítsa őket. Igen ám, csak előbb látnom is kéne, pontosan merre vannak, de az jelenleg érdekes lesz, mivel a fáklyafény és a hold együtt olyan jó kis árnyékokat hoz létre, hogy sikerült a sárkcica haját is vörösnek benéznem, pedig nagyjából mogyoróbarna közelebbről nézve. Mondjuk én is okos vagyok, hogy éppen ezen gondolkodom, miközben körülöttem mindenhol zajlik a csata a javából. Na, ha nem lennék halhatatlan, ezért olyan letolást kapnék, amit egy életre megemlegetnék.
Míg én a tőrökkel voltam elfoglalva, Kain sikeresen eltávolodott tőlem, ezért megpróbáltam olyan helyet találni, ahonnan biztosan nem tud semmi a hátamnak ugrani, és csak utána állt szándékomben ellenszegülni a zombigyűjteménynek. Elvégre bár nagyobb kárt bennem nem tudnának tenni, a fájdalmat én is érzem, és még mindig nem tartozom a mazochisták közé, és ami azt illeti, nem is szándékozom bekerülni ebbe a csoportba. De ez már megint felesleges info, most sokkal fontosabb, hogy vagy négy csontpofa nézeget rám szem nélkül, és nem úgy festenek, mint akik most szándékoznak komolyabban megismerni egy beszélgetés folyamán. Az egyik azonnal nekem is támadt, mire egy fél fordulattal kitértem előle, és utólag próbáltam egy tőrrel komolyabban megsebezni. Sajnos ennek még majdnem megvolt a teste, így csak egy mintaszerű vágást tudtam rajta ejteni. Fujj, az a szag, ami kiszabadult belőle, majdnem megfullasztott így is. Nem tudom a többiek hogy vannak vele, de az én gyomrom ettől émelyeg a javából. Mindenesetre nem álltam meg kicsit levegőért, inkább kirúgtam alóla a lábát, remélve, hogy akkor a földön marad egy darabig. Szerencsére magával sodorta az egyik csontvázat is, akinek kis ösztökéléssel és a talpammal sikerült lestrapálni minden még épen lévő részét. Na, ha ez ebből felkel, minden tiszteletem a teremtőjének. Bár, nem szép dolog dícsérni azt a hülyét, aki kitalált itt mindent... Közben a másik két alak is felém tartott, mire kicsit felhúzva magam mégis úgy döntöttem, kiprobálom mi működik náluk hatásosként. Az egyiket sikerült egészben felkapnom, és egy jókora rendülettem immár a magát feladó ajtón beözönlők közé vágni. Oké, nem szipla erőm van, de ez nem csoda. A másiknak csak a fejét rúgtam egyenesen a falnak, darabokra törve, hogy kiderüljön ez mennyire befolyásolja a mozgását. Ha hatásos, akkor megvan a gyengepontjuk...
A következő pillanatban olyan érzésem támadt, mintha valami a bordáim közé szúrt volna, de immár semmi nem volt a közelemben, pár berendezési tárgyon kívül. Ilyedten pördültem meg, de ez sem segített túlságosan. Viszont közben a pillantásom az ablakra esett, és a rajta beözönlő vörös ködtől szinte elhűltem. A holdfénynek nyoma sem volt, mintha valaki blokkolta volna az árasatát, és akárhogy is próbáltam vele megtalálni a kapcsolatot, nem sikerült. Ezzel együtt az erőm nem tudott fejlődni, vagy megmaradni ugyanazon a szinte, egyszerűen a nullára redukálódott majdnem. Dühösen vettem tudomásul, hogy ennyit az előnyömről, már ami a képességeket illeti. Mázli, hogy a mozgékonyságom testi eredetű, különben nagy bajban lennék... Ebben a pillanatban tünt fel, hogy a mögöttem lévő ablaknál is kezdenek gyűlni a lények, ezért gyorsan oda ugrottam és becsaptam a fa redőnyt rajta. Nem hiszem, hogy megtartana hosszabb ideig, de talán ha tesznek róla. Oké, akkor elő a veszélyesebb hangot, és intézkedjünk.
- Rendben, figyelem! Aki nem tud harcolni, az most azonnal jöjjön ide a falhoz, és védje az ablakot! Ez a hely a legbiztonságosabb! - kiáltom el, miközben próbálom megszámolni, hány nőnemű lény és idősebb ember tartózkodott a kocsmában. Nem mondom, ez utóbbi aránya nem éppen alacsony. Ha innen távol tudjuk tartani a csontikat, már rendben lesz a dolog. Legalábbis, nem akarom még egyszer megnézni, ahogy elkapnak valakit. - Hé Kékség, segíts már egy kicsit! - kiáltok oda megint a sárkánynak, mivel hála az akciómnak, szinte minden zombi, ami eddig őt támadta, vagy éppen nem volt dolga, engem vett célba, és ilyen állapotban egészen biztosan nem lettem volna képes az összeset legyőzni.

//bocsi, néha le kéne ütni a beszélőkémet Embarassed

//

Tárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) 2010-12-05, 6:13 pm

Fel akart menni a sárkánnyal, de...egyszerűen képtelenség tartani vele az iramot. Addig oké, hogy gyors meg minden, de ezek a hírtelen szökellések nem az ő stílusa, meg egyáltalán nem érezni, hol is van csak egy-egy pillanatra. Azzal meg nem sokat tud kezdeni Helen. El is veszítette a lányt az ájult kiscsajjal együtt. Mikor már azt hitte, megtalálja, és beérheti egy nem túl tapintatos, avagy figyelmes úr egy könnyed suhintásal eléje és még sok más menekülő elé- meg mellékesen a zombik elé- dobott egy méretes szekrényt. Helen megdermedt. Most mi lesz? Közben a zaj egyre erősödött, főleg az ő fülének. Tisztán halott mindent, majd egybefolyt a halálhörgés, a csatazajjal, a kardok csapásaival. Mindez viszaröpítette abba a távoli múltba amit annyira akart elfelejteni. Mikor még látott, ám de halálán volt. Kint a kard csörgés egybeolvadt a haldoklók nyögéseivel, a gyerekek sírásaival, s a lovak patáinnak csapkodása mintha a szívén morajlott volna. Ledermedt. Minden porcikája reszketett, megmozdulni sem volt képes. Annyira fájt ez a zaj, hogy sírni akart volna. Üvölteni, hogy legyen vége, ő ezt nem bírja tovább! Egyre sűrűbben vette a levegőt, érezni lehetett, hogy a lány valami távoli helyen van, ahol majdnem ugyanez játszódik le. Szerencsére az elötte álló sárkány, Alex jól bánt a karddal, így nem sok zombi érte el, ám pont mikor oda szólt hozzá, a másik oldalról egy végigszántotta a karját. Rémületében felüvöltött, de nem tett semmit. Lassan felé fordult az ellennek, mire kapott egy igencsak nagy pofont a csontos kéztől. Karját fogva tápászkodott fel, az elöbbi pofon nyoma meg a szája szélén hagyott nyomot. Kissé megkésve indúlt meg a vérzés, de annál jobban. Összeszorította a száját, és megállt, hogy bevárja a szörnyet. Alexnek még nem volt annyi ideje, hogy segítségére siethessen, így magára volt utalva. Közben azon járt az agya, hogy miért nem vette észre a közeledőt, de még fontosabb volt, hogy ezek tették tönkre ezt a kis helyet, nem beszélve a már valós áldozatokról. Ezalatt odaért a szörny és lekevert a másik oldaról is egy, talán még az előzőnél is nagyobb ütést az arcára. Most viszont nem esett el, csak megtántorodott. Visszafordúlva fehéressé vált a szeme, és düh, meg gyűlölet áradt az egyész lányból. Mintha azt mondaná, hogy utállak titeket, nem vagytok emberek, gyilkosok vagytok, akik nem érdemelnek könyörületet. Persze ez magától érthető volt, ám nem ennek a lánynak aki az élet feltétlen megörzését tartotta szemelött, mindenek előtt. Egy vilámgyors mozdulattal előhívta a szél erejét, s az egyszerű csukló mozdulatból újbóli tornádó lépett ki, a szörnyet átlökve a fogadón. Sikoly ütötte meg a fülét, pont onnan ahova az elöbbi zombi repült. Felkapta a fejét, és nem törődve senkivel és semmivel, felugrott a plafonra és az elöbbi lépcsőtől egésszen a bejárati ajtóig siklott. Gyönyörű ívett tett meg a plafonon mindenki szeme láttára, s a zombik kellős közepén ért földet. Jobban mondva az egyikük hátcsigolyáján. Megpördült a tengelye körül, s közben széttárta a karjait. Már nem törődött a vérző felkarjával sem. Tombolt, ahogyan az általa létre hozott tornádó is. A zombik akik eddig kitartóan nyomultak befelé, ezúttal tehetetlenül kerültek bele Helen kis szélviharába, majd ott csapódtak bele a földbe ahol értek. Egy a csilláron kötött ki, több belesüppedt a padlóba, szó szerint. Egyett a pultba paszírozott bele, kettő pedig az alkoholos üvegek között törte össze elszáradt csontjait. A maradékot, pedig akik még nem értek be a fogadóba teljsesen, egyszerűen kipenderítette.

Tárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) 2010-12-06, 10:32 pm

Az egyik asztalnál az egyik vendég még mindig békésen hortyog. Eléggé hihetetlen lenne az, hogy ekkora felfordulásban is békében aludjék. Csupán azok tudják a választ, akik mér jó ideje itt vannak. Ugyanis egy és fél hordó egyedüli elfogyasztása után eléggé könnyű az álmok álmát aludni, akár egy csata közepén is.
Álmaiban szebbnél szebb törpe nők menekülnek pajkos mosollyal előle, ő meg vígan üldözi őket. Néha-néha felnyög, vagy mosoly jelenik meg az arcán,aminek köszönhetően ritkás fogai is feltűnnek egy –két pillanatra. Azonban eme idilli álmok csakhamar véget ér, amikor valaki felborítja a párnaként szolgáló asztalt és így rövid utón landol a padlón, ami fájdalmas. Csakhamar felkell és lassan megfordul, hogy megnézze jól magának azt, akinek betöri majd az orrát ezért. De csupán egy halálosan rémült vendéget lát, aki már nem is felé, hanem az ajtó felé néz.
- Ezt neke’ is látno’ kell. – gondolja magában kissé ködös elmével.
Majd lassan felkel és mit lát, hét csupa hulla fekszik az ajtóban, vagy legalábbis előtte. Benn pedig felfegyverzett idegenek védenek valami csicsás fehérnépet.
- Haa… - nevet fel boldogan. – talá’ most eljött az a nap.
Nem mintha bárki is figyelne rá. De azért megfogja a csatabárdja nyelét és elvigyorodik. A penge is vérre szomjazik. Majd lendületes léptekkel, mintha nem is ivott volna, elindul az ajtó felé. Csakhamar el is halad a benn álldogáló vendégek mellett, majd kilép az ajtón.
- Gyertek csak átkozottak. Vegyétek életem, ha tudjátok. – mondja szinte tébolyultan.
Majd hangos nevetéssel beleveti magát a zombik csapatába és gyilkos csapásával próbálja ritkítani őket. Egyiket derékba szabva ketté, míg a másiknak a törzsét választja el hosszában. Nos legalábbis nagyon igyekszik eme cselekményeket megtenni.

Tárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) 2010-12-09, 7:10 pm

Mikor elértem Mitsuko-t, kicsit megkönnyebbültem, majd folytattam a mágiát.
-Milyen átok van rajtad. Kérlek meséld el az egész történetet...Van időnk.. -Nem akartam sürgetni, így hagytam beszélni. Miután elmondta a kismeséjét, én vettem egy nagy levegőt, majd egy gyors rántással visszahoztam a lelkét a testébe. Nem, volt nehéz, és ezt gondolom annak köszönhetem, hogy a holdal történt valami. Közben Mitsi is feleszmélt.
-Szia Mitsuko Midnight! Élőholtak támadták meg a fogadót! A többiek védik a földszintet, nekünk viszont nincs olyan nagy közelharci tudásunk, mint nekik így meg kell akadályoznunk, hogy feljöjjenek a nyomorultak! -Fejeztem be, majd kiléptem a szobából és megláttam, hogy két férfi védi a lépcsőt.
-Na..én is besegítek! Mitsi, igyekezz segíteni az íjász tudássoddal! Fedezz! -Nevettem fel, hisz a gondolatolvasás közben arra is rábukkantam mire képes. De most mivel már nem kellett a lányra figyelnem koncentrálhatok a harcra.
-Plant Make Flowers! Acélszirmok! -Kiáltottam a varázsigét, majd a lépcsőt díszítő összes virágszirom elkezdett lebegni, a szirmok élessége a késhez volt hasonló. A szirmokat az élőholtak felé irányítottam, így kisebb nagyobb "zombifigyelemelterelő" hadműveletet csináltam, mivel a szirmok kisebb vágásokat ejtettek rajtuk. A következő támadásom kicsit szeszéjesebb volt.
-Hé! Mindenki csukja be a szemét! Light Blast! -Figyelmeztettem a többieket a fény alapú vakító varázslatomra. Míg a zombik vakon rohangálnak, addig mi megpróbáltunk hártálni.
-Kék lány! Valami terv? -Érdeklődtem a lány gondolatai felől.

Tárgy: Re: Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) 2010-12-10, 9:42 pm

*Gondolkodtam, elmondjam e neki vagy nem? Végül is magától is megtudhatja, hisz láthat mindent*
- Gyerekkoromban megtámadta a családomat egy sárkány. Apámat rögtön megölte, úgy tett volna velem is, de anyám megvédett engem, de a sárkány karma így is érintett engemet. A hátamon lett egy nem túl hosszú de annál szörnyűbb jelentésű jel. Ez a jel azt jelenti, hogy minden teliholdnál "halott" leszek. Ezért van az, hogy most is itt vagyok ebben a világban.
*Hirtelen némaságra lettem figyelmes. Nem hallottam semmit. Elhomályosultak az események. Nem láttam a családomat. Megijedtem.*
- Jön a napkelte?? Vagy mi történik?
* Valami megragadt és rántott rajtam egy nagyot. Hirtelen nem láttam semmit, csak éreztem, hogy fekszem.*
-Szia Mitsuko Midnight! Élőholtak támadták meg a fogadót! A többiek védik a földszintet, nekünk viszont nincs olyan nagy közelharci tudásunk, mint nekik így meg kell akadályoznunk, hogy feljöjjenek a nyomorultak!
* Lassan kinyitottam a szemem. Egy szobában voltam. Hörgések ordibálások és egyéb harcra emlékeztető hangokat hallottam. Felültem az ágyon, majd fel álltam.*
-Na..én is besegítek! Mitsi, igyekezz segíteni az íjász tudássoddal! Fedezz!
*Íj. Tényleg, de...*
- Az íjamat itt nem tudom használni, az erőmet sem még, de talán a kardomat tudom.
*A nő figyelmeztetésre becsuktam a szememet én is.*
-Kék lány! Valami terv?
-Mitsuko vagyok... de legyen Mitsi...amúgy, ha az élőhalottak vámpírok akkor csak szenteltvíz és varázslat. De nem hiszem, hogy vámpírok vannak lent, hisz akkor nem lenne ilyen szag *fogtam be az orromat mutatva, hogy a szaglásom az jó* Ezek hullák akarnak lenni???
*kérdeztem miközben csizmámból elővettem különleges kardomat. A kard végében egy kis kgmb volt melyben kék folyadék volt, ami összeköttetésben volt a kardon futó "erekkel".*
- Mérgezett kard, csak segít valamit...

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

*Lassan, de biztosan mindenki kiveszi a részét a küzdelemből. Többen is rájönnek, hogy bizony nem elég ledöfni, vagy kettévágni az élőhalottakat, mert aki így jár, annak meggyűlik a baja a darabjaikkal is.
Egészen sok levágott kéz, deréktól lefelé hiányos zombi mászkál mindenfelé, nem testre, hanem így láb magasságban támadva.
Akik azonban nyakukat törik, vagy fejüket pusztítják el, vagy választják el testüktől ellenfelüknek, azok azt láthatják, hogy a bűzös testek nem mozdulnak többé.
A fekete ruhás máguskinézetű sárkány a nimfának nyújt segítséget és Carnë segítségével még a fogadós is bekapcsolódik a küzdelembe, igaz, utána már csak görcsösen markolássza kardját, de szerencséjére a nimfa és az arany sárkány nem enged a közelébe több támadót.
Carnë szavaira Stefan kapja fel a fejét és szól bátortalan hangon.*
- A griff az istállóban van…a lovász már ellátta…de nem tudom, mi lehet odakint.
*Az emeleten is zajlanak az események. Mitsuko sikeresen tért vissza holtából, nem kis részben köszönhetően a Holdat takaró varázsnak és Arielle tevékenységének.
A zombiknak azonban a zöld sárkány első varázslata nem sokat árt. A repkedő virágok bele-belevágnak, néhol benne is maradnak büdös testükben, de nem gyengítik őket. A villanás azonban nem kicsit megzavarja őket és ez jó is, mert a szekrényt már csak a levegő tartja össze, ugyanis a felfelé törtető élőhalottak lassan szétszedték. A veterán és a zsebtolvaj most ott állnak, arra várva, hogy a melléjük csatlakozott két nővel együtt próbálják védeni magukat és az emeletet, mert a zombik bizony mikor elmúlik a pillanatnyi vakság, újra megindulnak ellenük.
Akahanának minden oka megvan a dühöngésre, az eltakart hold rendesen meggyengítette, sejteni lehet, hogy nem akármilyen ellenfél mágiája működik a háttérben.
Jó döntés volt tőle a nők és idősek védelme, éles hangjára a többségük oda is özönlik, s valóban, a könnyű prédára az eddig másokat támadó élőhalottak is arrafelé tülekednek, mindegyik egy-egy finom, sikoltozó falatot akar magának.
Alexet láthatóan magával ragadja a harc heve, és egyszerre azt veheti észre, hogy fogynak körülötte az ellenfelek. Ez részben Akahanának köszönhető, aki már hívja is a sárkányt segíteni, hiszen magára és az ablak mellé gyűlt emberekre vonta a vérre és húsra éhes zombikat.
Némi múltbeli kalandozás után Helen is újult erővel veti magát a harcba és nem is kevéssé látványos mozdulatokkal.
A Helen által megidézett tornádó nem kis varázslat volt, talán a hirtelen felindulás ébresztett benne ilyen erőket, de vigyáznia kell vele, mert sokat felemésztett erejéből.
Egy pillanatig a bent lévők, kivéve Mitsiéket az emeleten, mert oda nem ért el a szél, megpihenhetnek.
Nem tart sokáig a hatása a tornádónak, bár nem egy élőhalott fekszik már mozdulatlanul, betört koponyával, vagy lóg tehetetlenül egy fogason, a csilláron, amíg azt bírja a lánc és a mennyezet, a fogadóban is talpra állnak, vagy elkezdenek mászni azok, amikkel még nem végeztek és kívülről is készülnek betörni újra.
Regendorf kissé késve ébredt a harcra, de annál bátrabban ront ki még a fogadó ajtaján is a sötét, ködös éjszakába a halottak után.
Sikeresen vág ketté keresztben egy és hosszában egy másik zombit, ám nem ezzel húzható ki a támadók méregfoga és emellett olyat láthat, amilyet nem sok élő eddig.
Sötét szárnyak suhognak körülötte és lepik el a tetőt, hogy a levegőben is feltartóztassanak minden kitörési kísérletet. Eközben az ajtón kívülre került zombik egyértelmű túlerőben támadnak a törpére is és tolják őt beljebb, vissza a fogadóba, hiába hősies ellenállása. Fogyatkoztak már rendesen, hála a harcolóknak, de van még egy dolog, amivel senki nem számolt. A sötét szárnyú madarak méretes varjaknak bizonyulnak, de szemükbe pillantva bárki láthatja, hogy az életnek szikrája sincs már bennük és egy részük a rajnak elindul befelé, hogy a fogadó vendégeire támadjon.
Emellett pedig két irányból is érkezik két undorító rémség. A kutyaszerű lények szeme természetfeletti fénnyel villog, s mindkettőnek, mivel három-három fejük van, van hat is belőle. Acsarkodva érkeznek az ajtón keresztül egyik a bejárathoz, másik a konyhán keresztül törtet előre, még a zombikat is magával sodorva. Látszik, hogy életre éhesek, bundájuk fémes színben villan, talán még a kard sem fogja.
Dremer, a halál istenének kutyái ezek, ezúttal szabadon, s aki ismeri a történetüket tudja, hogy az élet a kedvenc eledelük, s a testben lakozó lélek. Vajon őket képesek lesznek-e a Nagy Kaszás vendégei megállítani?*

Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén) Cerberusz

» Éjszaka a Nagy Kaszásban
» Valian központja
» Valian piactere
» A fogadó
» Tűz fogadó