Savanti piaca

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

Savanti piaca méltó a vadalan főváros impozáns méreteihez és erős gazdaságához. Egy egész kontinens központi városának és gazdasági középpontjának szíve lüktet itt. A piac melletti léghajókikötőkből is javarészt ide áramlanak a kereskedelmi cikkek, ahol aztán néha vérre menü alkuk árán, néha pedig minden hájjal megkent kereskedők ügyessége folytán kerülnek tovább.
Vadalan anyagi világba való visszatérése után a többi világgal újjáéledő kereskedelem vadalani forgalmának is itt bonyolódik legjelentősebb része.
A piacon több pénzváltó is működik, amely a vadalanok aranyérméi és a világ többi pénze közötti átváltásért felel.
Még mindig legnagyobbrészt az őslakos vadalanok fordulnak itt meg, de ahogy telik az idő, egyre inkább észre lehet majd venni a többi világ kereskedőit, kalandorait is, akikre a helyiek viselkedésük folytán tekintenek.
Jól vigyázzon azonban mindenki, aki itt kereskedni kíván, mert az Uralkodó vámszedői minden árustól beszedik a vámot, legyen az vadalan, avagy egyéb világ lakója.

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Folytatás Savantiból, Yurin halála után//

*Savanti nyomozói másnap megjelennek Savanti piacán. Lézengve, nézelődve, s a fegyverárusokat keresik fel egyre másra. Egy tőrt mutogatnak nekik. Egy tőrt, amelyet a holttestnél találtak. Talán a gyilkosok így akarták a helyi lakosokra kenni a követ halálát, ezt csak találgatják a hatóságok. Nem feltételezik, hogy ennyire figyelmetlen lett volna a gyilkos. Azonban a tőrön még egyetlen karcolás sincs, újszerű állapota adta az ötletet, nézzenek szét a piacon. Veszíteni nem veszíthetnek vele semmit.
Ha az árus nem is maga készítette, az előző napi vásárlásra még emlékszik, s hamarosan megvan a személyleírás is.
Sokan fordulnak meg Vadalanban, Savanti, s a kontinens keleti fele a leglátogatottabb, mire a hajósok érkeznek, miután az istenek feltárták azt.
Azonban a nyomozókat ezúttal a szerencse is segíti. Furcsa, nem túl finom fércmunkákat áruló férfiak előtt állnak meg.
Mielőtt kardot, tőrt, egyéb fegyvert ránthatnának, vadalan harcosok, s mágusok jelennek meg előttük, mögöttük, s mellettük is. A fegyverárus mutat rájuk, azonosítva nem a gyilkosokat, csak akik a tőrt vették.
Lefogják őket, s a piac népe előtt a nyomozók rögvest ki is hirdetik:
A holttest mellett talált gyilkos eszköz nyomra vezette őket, s a két alak a gyanúsítottja az egyik lanuriai követ meggyilkolásának.
Nem sok időbe telik, mire nem csupán ők, de portékájuk is lefoglalásra kerül.
Az erős őrizet alatt hamarosan fegyvereiktől, eszközeiktől megfosztva Savanti méltán híres börtönének falai között ülnek.
Még csupán gyanúsítottak, ám a vadalanok nem kívánják hagyni, hogy a kezdődő szövetségnek gátat engedjen a szövetséges képviselő meggyilkolása.
A pletyka, melyet a két gyilkos próbált elhinteni, hamarabb hamvad el, mint egy gyertya lángja.
Szavaik csupán két kereskedő szavai voltak, akik gondolatokat ébresztettek más lanuriai látogatókban, ám a hatóságok gyors intézkedése ezeket le is hűtötte sebesen.*

Tárgy: Re: Savanti piaca 2015-11-29, 5:49 pm

* Hamar egy cellában találják magukat. S egymásra néznek elvigyorodnak.
-Nem lehet minden a tervek szerint nem igaz?
- De igaz ha minden mindig az elképzelések szerint történne akkor nem lenne rossz hír ebben a világban.
- Más nincs hátra nem igaz barátom?
- Más nincs hátra... Ha sokáig nem érkezik hír oda haza tudni fogják, hogy elbuktunk...
- Nem kell számítanunk felmentő egységre.
- Arra biztos nem... Örültem hogy veled szolgáltam...
- Tedd meg, ne habozz... A testvériség Mindenek előtt...
* Bólint egyet a másik ráhelyezi kezét társának s sajátjának jelére. Enyhe égető érzést éreznek majd a jel elkezd szetterjedni a testükön.
- Még utoljára csináljunk egy kis felfordulást.
* Suttogják végig párbeszédüket, majd pillanatokkal később egy hatalmas robbanás rázta meg a börtön falait. A cella amiben a két gyilkos várakozott ítélethirdetésre már csak árnyéka egykori önmagának. A pecsétet, mit ráhelyeztek testükre nem csak pórázként használhatják. Ez az mi atsegíti őket a nehéz időszakon, s mindegyikük választhat meghal, vagy fogságban tengeti életét. S ők ezt választották, kirobbant rácsok megrogyott fal, két ember apróra szakadt részei mindenütt.

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Lásd Savanti városában.//

Tárgy: Re: Savanti piaca 2016-01-21, 7:50 am

*Savanti városában a legutóbbi győzelme óta tovább növekvő hírnévre tett szert. A vadalanok megismerik Soirt, Dromen legyőzőjét az utcán, s köszönnek neki, elismerően pillantanak rá.
Még mindig felnéznek az Aréna bajnokaira, azokra, akik más bajnokokat győztek le.
A maga részéről egészen megszokta, hogy idegenek, furcsa külsejű lények járkálnak, az utcákon, a piacon.
Még a léghajókban is utazott már velük többször is.
Arról is hallott, hogy egymást gyilkolták meg, s aztán valamiféle mágiával felrobbantották magukat a börtönben.
Ő a maga részéről nem ismerte a megölt követet, de azt hallotta, hogy a börtön vastag falaiban sok kárt nem tett a robbanás.
A rácsokat ki kellett cserélni, a maradványokat feltakarítani. Ezen tettük is arra volt bizonyíték, hogy ők voltak a bűnösök.
Sour macskaszerű mozgásával, lándzsájával így is feltűnő jelenség, s nem rejti véka alá, hogy ő az a harcos.
A piacon megmarkol két gyümölcsöt. A savanykás, lédús, narancssárga színű edlamot különösen szereti. Mosolyra húzódik szája. Kékesszürke arcán megjelenik a derű, ahogy még a nyál is összefut a szájában, amikor az aranyat lecsengeti az eladónak.
Őt nem érdekli a politika, az sem, hogy egyes híresztelések szerint Lanuriában háború dúl.
Eljutott a híre a hajón már Vadalanba is, ám a helyiek számára ez két egzotikus fél összecsapása, őket nem érinti.*

Tárgy: Re: Savanti piaca 2016-01-30, 2:21 pm

*Alamaise még jóval pirkadat előtt elhagyta a fogadót, ahol megszállt. Szinte nesztelenül sietett be a kellemes takarást biztosító, közeli vadonba. Kihasználva a sötét reggelt sárkány alakjában emelkedett a magasba. Előtte azonban, mint mindig meggyőződött arról, hogy nem láthatja senki.
Sötét, csillagos éjben hasított pikkelyes teste, a hajnal előtti csípős szellő végigsuhant magasban szálló testén. Az alatta elterülő sötét, hegyekkel tarkított táj békésen mosolygott vissza rá.
Ilyenkor Alamaise gondolatai kitisztultak, s szinte meditált a levegőben. Találkozását Astarottal azonban sehogy sem tudta kiverni a fejéből.
A kék sárkány gyorsan repült, így a nap első sugarainál megpillanthatta a távolban elterülő Savanti tornyait. Pár kilométerre a várostól leszállt, s elf alakot öltött. Elővett egy papirost, amin különleges szimbólum volt, egy lóidéző rúna. Alamaise letette a földre, mellé egy apró csomagocskát, és kimondta a megfelelő szavakat, mire egy jókora, robbanásszerű porfelhő kíséretében eltűntek a földre helyezett tárgyak, azonban megjelent az elf előtt egy egyszerű, barna ló, mindenféle felszerelés nélkül.
– Vigyél engem Savantiba! – súgta a patás fülébe a sárkány, majd felszállt a ló hátára.
A hátas megrázta fejét, tudomásul véve az utasítást és galoppozva elindult a kijelölt úti cél felé. A fákkal viszonylag ritkásan borított erdőben egyszerű volt közlekednie, de hamar talált magának egy jól használható ösvényt is, majd ahogyan közeledtek a város felé, rátértek egy széles útra.
Mire a nap előbújt a horizont mögül, ott is voltak a kapu alatt. Alamaise köszöntötte az őröket, akiktől bebocsátást kapott, s akik furcsán néztek a lószerszám nélküli állatra, ami mégis hűen követte gazdáját.
A falakon belül nagy nyüzsgés fogadta őket. Tömve volt kofákkal, akik különlegesebbnél különlegesebb árujukon az egekig magasztalva próbáltak jó áron túladni, szinte egymást túlkiabálva.
– Hölgyem, nézze! Ez a szőnyeg igazán jól mutatna az otthonában – szólt Alamaisehoz az egyik, aki csak egy pillantást vetett felé, és indult is tovább. Kellemesen elnézelődött.
Jó néhány kört rótt, amikor egy kovácshoz ért. Alaposan szemügyre vette a portékáját, majd megakadt a szeme csinos darabon.
– Mennyi a lemezvért? – kérdezte.
– Négyszáznyolcvan arany – válaszolta a vadalan mester.
A sárkány észbe kapott – hiszen csak darna van nála. Kifordult a műhelyből és keresett egy pénzváltó helyet. Hamar talált is egyet, ahol készségesen felváltották a nála lévő fizetőeszközt. A sárkány ezután visszatért a kovácshoz, és a kiszemelt páncélhoz lépett.
– Négyszáznegyvenet adok érte – mondta a vadalannak közönyösen.
– Sajnálom, az ára négyszáznyolcvan – makacskodott tovább a férfi.
Alamaise tett néhány gondolkodó lépést, ami közben hol a portékára, hol a mesterre, hol pedig a berendezésre tévedt a tekintete.
– Többet nem adok érte – tette maga előtt keresztbe kezeit Alamaise.
– Hölgyem, értse meg, ennyi az ára.
– Úgy látom nincs nagy forgalmad, én pedig így is szép összeget ajánlok érte. De ha nem hát nem, van itt másik kovács is rajtad kívül – jegyezte meg foghegyről a nő, majd lassan elindult a kijárat felé. Még hallotta, amint a másik dörmögni kezd magában.
– Négyszázhatvan.
– Négyszáznegyven – fordult vissza a nő.
– Négyszázötven.
Alamaise felvont szemöldökkel bámult a kovácsra.
– Jól van, jól van, vigye! – A kovács a páncélhoz lépett, hogy levegye a falról. Amint sikerült neki, az elf kifizette neki az árat, és elvette a páncélt. Még ott a műhelyben bőrbe csomagolta és a lova hátán rögzítette, majd elégedetten távozott.
A jó vétel után kibérelt egy kellemes szobát a városban, hogy eltölthessen ott még néhány napot. Tetszett neki a város, így elhatározta, hogy körülnéz, persze mindezt gyalog kellett megtennie, mert az idézett ló csupán egy napig lehetett szolgálatára.*

Tárgy: Re: Savanti piaca 2020-09-24, 10:54 pm

// Vadalani utazások - Útban a búvóhelyre //

// i.sz.714. évi küldetések: 3. küldetés – Tolvajlás //

* A városba beérve tovább ámultam az idegenek gazdagságán. Tetszett ez az egzotikus nép és ez a különleges kultúra. Álruhám – a sivatagi csatamágus öltözék és napsütötte bőrszín - nem éppen a feltűnésmentességet segítette, inkább csak az eredeti valómat rejtette el.
Savanti piacán csupa olyan holmiba botlottam, amit még életemben nem láttam. Persze, ott voltak a szokásos használati tárgyak is, fűszerek, ruhák ilyesmik. De az én szemem a furcsa fegyverekre, késekre és egy-két szerkezetre figyelt fel igazán. Varázsholmikat nem nagyon láttam, de úgy hallottam, hogy a vadalanok inkább a közelharcot részesítik előnyben.

Amint a forgatagban nézelődtem, egyszer csak nekem ütközött egy férfi, majd mögöttem eltűnt a tömegben. A ruhája alapján ő sem idevalósi volt, akárcsak én. Mivel nem először járok piacon, azon nyomban kevéske értékeimhez kaptam, hogy leellenőrizzem, megvan-e mind. A pénzes erszényemet viszont nem találtam.
~ Ilyen nincs… Már megint! Átok az összes enyveskezűre! ~ morgolódtam magamban, majd rögvest utána fordultam. Nem volt egyszerű a nyomát követni, látszólag úgy ismerte a helyet, mint a tenyerét. Aztán besietett egy fogadóba, ami tele volt vadalannal. Mint rá, úgy rám is lapos pillantásokat vetettek, nem igazán tetszett nekik, hogy pont ebbe a fogadóba tévedtünk. Ahogy elnéztem, zárt körű a rendezvény, idegeneket nem szívesen láttak.
A csuklyás tolvaj gyorsan helyet foglalt a sarokban, s úgy tett, mintha ott sem lennék, próbált láthatatlan lenni. Nagyon is tisztában volt vele, hogy itt elég nehézkesen tudnám felelősségre vonni. Lassan indultam el én is ahhoz az asztalhoz, lesz ami lesz, szükségem van a pénzemre. Közben csak úgy zakatoltak az agytekervényeim. Kerülni akartam a túl nagy feltűnést, pont elég volt az, hogy mindenhol ferde szemmel néztek rám. Kihúztam a faszéket, és helyet foglaltam a tolvaj előtt. Az arcának csak egy részét láttam, mert lefelé meredt és a csuklya eltakarta. Ő csak a nikáb miatt csak a szememet láthatta, de nem is igazán nézett rám.
- Csinálhatjuk feltűnően, vagy kevésbé feltűnően - kezdtem bele a beszélgetésbe - Add vissza a pénzem! - Hangom a Tikotól kapott varázsnyaklánc segítségével el tudtam torzítani, így most szavaim mélyről jövő, erősen mágikus hatású, recsegős hangon szóltak, s előbbi fenyegetésemet kész voltam be is váltani.
A tolvaj nem reagált semmit, továbbra is csak lefelé nézett. Valószínűleg a vadalanok jelenlétének visszatartó erejében reménykedett.
- Te ostoba módon egy idegen országban lanuriaiként pont egy lanurait próbáltál meg meglopni. Nagyot tévedtél.
Hirtelen megragadtam a csuklyáját, és kiteleportáltam magunkat a léghajókhoz. A nagy téren úgy se tudna elrejtőzni és itt nem volt akkora tömeg, mint a piacon. A tolvaj megszédült a varázslattól, és ez pont elég volt ahhoz, hogy egy pillanat alatt visszavegyem tőle, ami az enyém. Azonban a teleportálás feltűnt néhány ott strázsáló őrnek, így azok elkezdtek kiabálni és megindultak felénk. Én maradtam egy helyben, hiszen ha egyből menekülni próbálok, akkor csak bajt hozok a fejemre. Ám a tolvaj kicsit meg volt zavarodva és talán azért, mert több elorzott holmit is birtokolt még, vagy pusztán rossz beidegződés végett az őrök láttán nyomban rohanni kezdett. Az őrök pedig rögvest utána fordultak, akárcsak a farkasok a suta őzgidára. Mivel én egy helyben álltam, már nem voltam érdekes. Legalábbis azt gondoltam... mert odébb újabb két katona - akik szintén látták az incidest - utamat állták, és vadalan nyelven kezdtek perelni velem. Nem értettem mit mondanak, de igyekeztem elmagyarázni nekik, hogy nem én vagyok a bűnös, hanem az amelyik elszaladt.
- Ez itt Vadalan! Itt nem varázsol! - mutogatott felém fenyegetően a férfi. Én pedig sűrűn elnézést kérve igyekeztem a legnagyobb jóindulatot kelteni bennük. Majd mivel mást nem tudtak felhozni ellenem, így elengedtek, bár szúrós tekintetüket még távozásom után is a tarkómon éreztem.

Mivel amúgy is a város szíve felé tartottam, így ismét a központ irányába indultam komótos tempóval, a továbbiakban inkább elkerülve a piacot, és a mogorva őröket. *

» Savanti Territorium
» Savanti - A vizek városa