Savanti - A vizek városa

*Sajmon ott állt az egyszarvú mellet, az erdőben a réten. Az egyszarvút simogat ja és azon gondolkodik mi történt mi volt az a jelenség ami volt és hogy hogy begyógyult a seb meg azon hogy most mi lesz. Sajmon tudja mi a teendő nem tehet mást feladja magát és várja a büntetést, így hát elindul a társa teteme felé, társa tetemét a vállára veszi és indulna meg a város felé hogy feladja magát. Ám ahogy elindul még el se érte az erdőt valaki megragadja csuklyás köpenyénél fogva. Hátra fordul és látja hogy az egyszarvú fogja és néz rá a szép szemével.
- Engedj el és meny innen rejtőzz el, sok vadász jár erre és nem lesz mindig szerencséd és én már nem foglak tudni meg védeni hisz holnap már én se fogok élni. Na nem hallod, nem érted engedj el és tűnj innen
Hirtelen jött ötletből odasóz a lény felé az íjával ami a kezében van de úgy hogy véletlenül se találja ott el, csak el akarja ijeszteni. Ám az egyszarvú úgy látszik nem vette alapot nem ijedt meg ugyanúgy tartja ö tett Mivel társa nehéz így leteszi őt és meg próbálja kirángatni köpenyét az árat fogásából.
- Na te enged el, mért csinálod ezt?
hirtelen jött ötletként ki bújik a köpenyből és újra fel veszi társát és indul megint az erdő felé. Ám az egy szarvú erre elállja az utat.
- Te mi ütőt beléd nekem mennem kel ne csináld ezt.
Elindul hát kicsivel arrébb az erdő felé és el is éri azt ha valami csoda folytán valami ismét meg nem zavarja ö tett útjában.*

*Sajmon a szellőre fel se figyel ám a lágy bársonyos hang hallatán sebesen hátra fordul, mert meglepi a dolog hogy nem lett figyelmes hogy valaki a rétre érkezett ám ezt be tudja annak ami ma vele történt hisz találkozót egy általa ismeretlen lénnyel majd megölte a társát miatta, majd meg gyógyította de olyan furcsa módon amit még most se ért. Ám Amikor meg fordul a látvány hatására kezében lévő íját elejti és a lélegzete is el akad, így első ízben válaszolni se képes a kérdésre. Csak csodálja az előtte álló vadelan szépséget ki olyan csodálatosan gyönyörűen szép amilyet még e vidéken sose látót pedig bejárta már az egész kontinenst vadászati útjai során.
Hirtelen figyelmes lesz hogy íja már nincs a kezében de valahogy ez most nem zavarja, tekintete találkozik az idegen csoda szép vadelánéval. A lány világoskék szemei szinte rabul ejti meg babonázza s maga se tudja miért de érzi hogy a lánytól nem kel félnie, tartania.
Hirtelen nem is tudja mit mondjon, ám hirtelen jött ötletből így felel:*
- Ha szabad meg jegyeznem kegyed oly csodálatosan gyönyörűen szép hogy még az istenek is megirigyelhetik szépségét hisz ön szépségének e vidéken nincsen párja.
*Megereszt egy mosolyt a lány felé. S beszédét így folytatja:*
- Igen az gondolná és népem fiai úgy is gondolkoznak és így is cselekedtek volna ám én nem én nem tudok csak pusztán kedvtelésből vagy trófea szerzés gyanánt ölni, én csak a legszükségesebb esetbe ölök és akkor is kérem az égieket hogy bocsássák meg a tettemet és segítsenek hogy az elesett lény lelke békére leljen. Egyéb ként ki vagy te, és honnan tudod mit tettem? Hisz nem lehettél itt mert azt valószínűleg észrevettem volna?
*Kicsit furcsállja is a dolgot de csak áll továbbra is és ragyogó csodálkozó szemmel néz a lányra, eközben az egyszarvú ismét közelebb jött és megállt a lány mellet és lágyan a lányhoz dörgölőzik*

- Ugyan már ez nem bók volt ha nem pusztán tény közlés. Hisz nincs olyan bók vagy dicséret ami felérne szépségedhez, vagy méltó lenne arra hogy ily gyönyörűen
szép teremtést jellemezzen.
* A fegyver elhagyásra csak megereszt egy mosolyt, nem hagytam el csak letettem, erre leteszi társát majd az íját felkapja és hátárra veti. És elindul a lány felé úgy áll meg hogy csak egy lépés válassza el a lánytól a melegséget érzi és azt is hogy ez benne is növekszik. hogy csináljon is valamit ne csak álljon beletúr ő is az egyszarvú sörényébe akinek úgy látszik esze ágában sincs elmenni sőt szinte már úgy tűnik hogy ott se akarja hagyni a két vadelant.
A mások két kérdésre csak így felel.*
- Hogy történtek-e mostanában velem furcsa dolgok? Hát ha azt furcsának lehet nevezni hogy néha meg gyulladtak körülöttem a gyúlékony dolgok meg még ehhez hasonlók, meg furcsa álmaim voltak egy másik világról kontinensről ahol furcsa lények élnek, kiknek néhányuknak ugyan olyan fülük van mint nekünk és termetük is hasonló de bőrük színe más. Meg minden felé alacsony lények. na meg valamilyen repülő lények akiket sokan tisztelnek és akiktől sokan félnek. Most meg ez a lény itt amilyenhez hasonlót még nem láttam megsérült és mikor elláttam a sebét és le szorítottam a kezemmel hirtelen meg gyógyult. S van egy olyan érzésem hogy én tettem de nem tudom hogy. Egyébként kegyed se lehet semmi hisz olyan hirtelen jelent meg itt hogy nem vetem észre jő tét. Sőt van egy olyan érzésem ön többet tud arról ami velem történt mostanában mint én magam. Úgy hogy kérem mesélje, el mi volt ez ami ma velem történt és mostanában. S ugye jól érzem az a hely amiről álmodtam az létezik és valódi minden amit láttam? Netán ellehet oda jutni? S ki vagy te?
* A kérdések után kicsikét hátrább lép de csak egy lépésnyit és bele néz a lány kék szemébe.
Így várja annak válaszát. közben ő is a legszebb mosolyát villantja felé

*Sajmon csak nézi és hallgatja amit a lány mond. majd így szól hozzá.*
- Nem tudom de volt egy olyan értésem hogy te valahogy jobban át látod azokat dolgokat amik velem történtek mostanában. Szóval mágia van a véremben születésem óta és mostanában tör felszínre? Ez meg magyarázná a furcsaságokat. Szóval én ezek szerint valami mágus lennék?
Akkor viszont ő is az, az idegen az álmomból akin szürke köpeny van és egy köves botot tart a kezében. Néha úgy tűnik mint ha az ő szemével látnám a dolgokat vagy ép az ő emlékeit látom.
Azért vágyódom el mert szüleim szerint más kontinensek is vannak, bár a papság szerint ez eretnekség, ám az álmaim után szinte biztos vagyok hogy van másik kontinens.
S megad nekem mindent e föld amire szükségem van sőt néha még többet is mégis valahogy úgy érzem nem itt a helyem, bár ha nem itt akkor hol? Talán azon a másik kontinensen? Szóval akkor nem én vagyok az egyetlen akinek mágia csörgedezik az ereiben hanem neked is és még sokaknak. Már nem tudom, míg meg nem jelentél úgy gondoltam hogy amit tettem azért bűnhődnöm kel még ha nem szándékosan is tetem a dolgot.
Főleg mivel nem tudom meg magyarázni miért így cselekedtem, valahogy úgy éreztem belül hogy ez a helyes. Viszont valószínűleg az uralkodó nem így fogja gondolni hisz akivel végeztem az a fő vadásza volt emiatt akár hova is mennék e kontinensen meg találna hisz a holtestet megtalálva úgyis azt fogja mindenki gondolni hogy én öltem meg, és ha nem adom fel magam mivel nem tudnak rólam semmit bajba sodornám szüleimet is akiket viszont nagyon szeretek jobban mint a saját életemet.
Én ha valakinek az életét meg tudom menteni azzal hogy meg halok akkor megtenném főleg ha az akiért teszem közel is áll hozzám Én mióta élek mindig tudtam mit kel tenni most viszont tanácstalan vagyok kérlek segíts ha tudsz nekem.
Ekkor eszébe jut hogy valamiről meg feledkezett e furcsaságok közepette.
* így hát le térdel de nem a lány előtt ha nem csak úgy és elkezd imádkozni az istenekhez.*
Istenek kérlek benneteket bocsássátok meg amit nem rég tettem és kérlek adjátok meg társamnak azt hogy lelke oda szálljon ahol nyugalomra lelhet. S kérlek adjatok nekem bölcsességet hogy helyesen döntsek e helyzetben, és adjatok erőt hozzá hogy véghez is vigyem e helyes döntést, hisz ti tudjátok a legjobban azt hogy miként éltem és cselekedtem és hogy mit rendeltetek nekem sorsomul és mi lesz majd a végzetem.
Segítségeteket előre is köszönöm. *Majd be fejezi és lezárja az imát a népének megfelelően. Ám ima közben könnyei kicsordulnak melyek a földre hullanak és furcsa módon a helyén kis virág hajtások keletkeznek. Melyből Sajmon nem vesz észre semmit feláll és kicsit elfordulva meg törli szemeit. Eközben az egy szarvú bökdösi a lányt, mint hogy ha akarna valamit tőle vagy mint hogy ha azt akarná hogy valamit tegyen meg.*

*Sajmon vissza fordul a lány felé mikor az beszélni kezd. szépsége újra elbűvöli*
- hát lehet hogy sokan úgy hiszik hogy létezésük csak legenda ám én nem, én úgy gondolom hogy léteznek és meg hallgatják imáinkat és segítenék is a maguk módján Meg ők irányítják a világot. Szóval e lény neve az hogy egyszarvú találó név.
*Közelebb lép és meg simogatja az egyszarvút. *
- Ki tudja mit tudsz te? *Mondja az egyszarvúnak*
- Ám az biztos hogy kegyed többet tud e világról és az itt folyó dolgokról mint népem bármely bölcse vagy papja. Ki vagy te, mert kezd az az érzésem lenni nem vagy népem leánya?
S tudom hogy a tetemért meg kel bűnhődnöm és előbb utóbb utol ér majd a végzetem, ám gondolom tudod hogy ha itt maradok akkor még ma itt ér a végzetem. s hogy mit tennék ha valaki vissza forgatná az időt akkorra mikor még nem öltem meg a társam. Valószínűleg akkor is minden így zajlana le főleg hogy ha Nibelon meg is tenné ezt tutira nem emlékeznénk semmire se kivéve ha ép ezt akarják bár ennek kicsi a valószínűsége bár az is lehet hogy ez az egy szarvú emlékezne és elkerülné ezt a helyet. De fölösleges is ezen gondolkozni hisz ami megtörtént azon változtatni már nem tudunk legalábbis én biztos nem. S hogy kedveltem e azt akit megöltem erre csak azt tudom mondani annyira kedveltem mint az ember a feljebb valóját mesterét kedvelheti hisz ő tanítót mindenre amit tudok és bár nem értetem vele egyet sokszor mivel én nem akartam csak úgy öldökölni, tiszteltem.
*Könnyei megint elerednek de most mielőtt azok lecsöppennének letörli őket.*
- Egy szónak száz a vége így is úgyis elnyerem büntetésemet. ám úgy érzem hogy nem az van megírva nekem hogy itt haljak meg népem földjén. így hát a válaszom az hogy úgy érzem nekem nem e világban van a helyem hölgyem. S ha tud segíteni vagy tanácsot adni eben akkor kérem tegye meg. * utolsó két mondata határozót még is oly lágy és kérlelő hang nemű hogy a legzordabb szívet is meg melengetné. Sajmon szemei is a segítség kérést tükrözi.

* Sajmon a lány válaszát halva egy sejtelem fogja el az ütőt szöget a fejébe hogy lehet hogy aki vele szemben áll az maga az egyik istenség azaz istennő. Végig fut rajta a gondolat hogy lehet le kéne térdelnie a lány előtt A halottak után és a lány kéznyújtására viszont ezt nem teszi meg. Eközben az egyszarvú elsétált tőlük, és kis idő múlva sajmon csuklyás köpenyével tért vissza.
Sajmon ránéz az egyszarvúra majd elveszi tőle köpenyét.
- köszönöm, majd a lány felé fordul, velük mi lesz? *kérdi barátságosan és lágyan a lányt.*
Mert egyikőjük se maradhat így itt. Hisz ha ez az egyszarvú itt marad hamar levadásszák, hisz ha igaz hogy eltűntnek fognak híni vadászat közben akkor az uralkodó minden vadássza itt fog nyüzsögni az erdőben a harcosokkal egyetemben. Így hát tudom hogy nincs jogom kérni tőled semmit *Itt a legilledelmesebben meg hajol mit az egyik álmában az öreg mágus valamilyen helyes fülű csodaszép hölgy előtt aki valamilyen ismeretlen nyelven beszélt és ki oly összhangban volt a természettel mint még senki így köszöntötte a mágus a hölgyet " Mae govannen"Ö nem tette ezt helyette a meghajolva tekintet fel a hölgyre és így folytatta De ők nem jöhetnének velünk? Bár az is lehet hogy társamat jobb lenne itt népemnek meg felelően nyugalomra helyezni.
* igy várja a lány válaszát. miközben még mindig meghalolva áll előtte.*

*Sajmon mielőtt ki egyenesedne meg köszöni a hölgynek azt hogy segít hogy társa méltó módon térjen majd az őrök vadász mezökre.
Majd a hátára vetet ilyet le kapja magára teríti az egyszarvútól kapót köpenyt ezután veti hátára immár az íját és a hozzá való tegeztet, e fegyveren kívül a tőre van még meg egy más félkezes kard.*
- Elfogadom a feltételek és még egyszer köszönöm neked a segítségedet
*Ismételten meg hajol jobb kezét a szívére téve.*
- Ám kérdezhetek még pár dolgot mielőtt elindulnánk.
Miért nem térhetek soha vissza?
Mi van itt ami miatt így feltételek vannak a távozásnak?
S ha el juttatsz arra a helyre amiről az álmaim szolnak nem leszek-e én ott túl feltűnő íj külsővel?
S honnan fogom tudni hogy ott merre menyek?
S hogy találok majd rá arra az öregre aki az álmaimban láttam?
S hogy tudom majd a bennem rejlő mágiát kordában tartani?
S tudnál nekem arról a világról mesélni?
Mik azok a szárnyas lények?
Milyen népek élnek ott és hogy mi a rend azon a helyen?
S ott mik azok a veszélyek lények amelyektől óvakodnom kel?
S mik azok a kis kör valamik amiket zacskóban hordanak és folyton gazdát cserél?
S legutoljára szabad meg tudnom becses nevedet szépségesen gyógyőrű istennő?
Hogy majd tudjam mely istennő az kinek hálával és hűséggel tartozom azért amit értem tett.
* Hirtelen le esik neki hogy úgy viselkedett mint egy kis gyerek ki a szüleit halmozza el a kérdéseivel. Így hát ismételten meg hajol de az előzőekhez képest még tisztelet tudóban hisz már szinte biztos abban hogy aki vele szemben áll az egyike az egyik istennőnek*
- Elnézést kérek az iménti kérdés őzön miatt kicsit gyerekesnek tűnhet a dolog de oly fura nekem ez a helyzet és ezek a kérdések oly régóta bennem vannak és oly jó lenne választ kapni rájuk. S még megannyi kérdés van bennem de nem szeretném ha meg haragudnál amiatt mert íj kíváncsi vagyok, hisz jól tudom aki kíváncsi az hamar megöregszik.
Apám mondotta nekem kiskoromba ezt sokszor mikor sokat kérdeztem tőle.
*Itt hirtelen könny csordul ki ismételten szeméből melyet ezúttal nem töröl le ha nem végig folyik arcán, így várja az istennő válaszait.
Közben csak egyik kezét fogja meg, hogy ne hogy az istennő meg haragudjon hogy megint fölös legesen tartotta oda kezét. A kezet lágyan és finoman meg fordítja tenyérrel lefele majd letérdel fél térdre és meg csókolja az istennő kezét úgy ahogy egyik álmában tette egy fiatal srác valamilyen koronát viselő szép hölgynek. S mint az a srác így szól.*
- Ím életem halálom kezedbe ajánlom rendelkezzél fegyveremmel rendelkezzél hű szívemmel.

Sajmon feláll majd ránéz az istenőre még egyszer belemélyed a szemébe és meg próbálja arcát memorizálni hisz nem akarja elfelejteni őt ki ily sokat tett érte.*
- Köszönöm nagyon hálás vagyok mindazért amit teszel értem és remélem egyszer majd módomban áll viszonozni bár ha jóban belegondolok nincs olyan tett vagy cselekedet mellyel viszonozni tudnám eme tettet.
De egy dolgot meg ígérhetek mindig nagy csodálod és híved leszek, templomaidba ha tehetem mindig betérek és híveidnek ha tudok majd mindig segítek.
* elereszt az istennő felé legszebb mosolyát, majd hátranéz társa tetemére és így szól.*
- Sajnálom amit tetetem és nagyon bánt hogy nem áll módomban hogy saját magam adjam meg majd neked a vég tisztességet amit megérdemelsz, de követnem kel az álmaimat hisz úgy érzem ez a sorsom. Nyugodj majd békében és ne félj hamarosan újra találkozunk hisz nem kerülhetem sokáig majd a tetem büntetését és utol fog majd érni a halál.
S remélem akkor majd megbocsátod vétkemet és az őrök vadász mezőkön barát ként fogadsz majd engem.
* Majd még egyszer körülnéz és valahol a messzi tájba tekint túl az erdőn a városnak egy szegletébe hol szülei élnek.
Nem tudni miért és hogyan de valahogy mint ha látása élesebb lenne látja házukat és körülötte sürgölődő apját és bent a házban anyát ki bent tevékenykedik.
Nem tudja eldönteni hogy amit lát az emlék kép-e melyet oly élesen idézet fel elméje mint ha valóság lenne. Vagy maga a valóság. Az útobit ő elveti, bár a valóságot pont az fedi.
A kép láttán megint könny csordul ki szeméből ily könnyes szemel fordul vissza az istennőhöz miközben próbál szomorúságán úrrá lenni letörli könnyeit a szabad kezével majd így szól az istennőhöz.
- Ó nagyra becsült gyönyörű istennő, neved is oly csodálatosan szép amilyen gyönyörű te vagy. E nevet sose feledem el és e szépséges arcot.
Ím készen álok elhagyni e vidéket, kontinenst, kérlek juttass el arra a helyre amiről régóta álmodok.
* E mondat be fejezése után úgy tesz a hogy már Thaloma kétszer kérte, meg fogja mind két kezét és lehunyja a szemét. Elhatározása nagy így várja az istennő lépését mellyel eljuttatja őt álmai kontinensére, és arra a helyre ahol sorsa netán majd meg pecsételődik.

*Sajmon mikor újra ismét puha pázsitot érez a lábba alatt még nem nyitja ki a szemét csak mikor az istennő megszólal ismét.* Köszönöm a jó tanácsot istennő úgy teszek, és köszönöm amit értem tettél remélem méltónak bizonyulok majd e nagy jutalomra és nem bánod majd meg miattam a tetted. S remélem lesz még módom megcsodálni szépséged és újra hallhatom gyönyörűséges lágy hangodat. viszont látásra és még egyszer köszönök mindent.
* Mondta sajmon az eltűnő istennőnek és reméli még hallotta e mondatokat. Sajmon úgy érezte, hogy a szívének egy darabját veszítette el., mikor tudatosult benne az istennő távozása. Ugyanakkor különös izgatottságot érzett az új hely megismerésére. Így hát nyakába kanyaríntóttá csuklyás köpenyét hogy az takarja arcát teljesen majd oldalán lévő kis táska szerű bortokból előveszi kesztyűjét és felhúzza kezére így teljesen elrejtette bőrének minden szabadon lévő részét hogy különc színű bőrre ne tűnjön fel senkinek.. A lattóhatárban valami kőszerű építményt látót a közelben így hát elindult arra felé. kicsit a sétánál nagyobb tempóban*
// Én is köszönöm a játékot és remélem lesz módomban még veled játszani valamikor!