Vizek oltára

Tárgy: Re: Vizek oltára 2019-10-07, 9:19 pm

1. küldetés – Vizek oltára (1. rész)

Újból egy nap, amikor nem tud mit kezdeni az idejével. A Könyvtáros megelégelte, hogy folyton a kódexek és fóliánsok között kutat, a régi könyveket bújja, vagy éppen hajnalig ül egy eldugott asztalnál és jegyzeteket készít holmi rég elfeledett praktikákról. Így – mivel a figyelmeztetései egy ideje már semmit sem értek – egy napra kitiltotta őt a Könyvtárból és meghagyta az őröknek és felvigyázóknak, hogy egyetlen pillanatra se hagyják őt beóvakodni a hatalmas polcok közé. Így, mivel az aprócska szobája csak arra a néhány óra alvásra volt igazán alkalmas, amivel naponta próbálta pihentetni fáradt elméjét, Nie úgy döntött, hogy nem kíván otthon tölteni egy teljes napot. És mivel Valian sem nyújtana számára több szórakozást a hatalmas nyüzsgéssel és emberáradattal, ami mindennap jellemzi a fővárost, mint az az aprócska szoba, így inkább más helyszínt keresett. Egy olyat, amely jobban megfelel annak, aki magányra vágyik.

Csak teljesen véletlenül hallott a városszéli fogadóról, amelyről furcsábbnál furcsább híresztelések kaptak szárnyra. Ezen hírek a mai napig tartották magukat, így elhatározta, hogy – mivel egyéb más ötlet nem volt a tarsolyában – ő is ellátogat erre a „legendás” helyre. Hát Nie felkerekedett, jobb dolga nem lévén. Bár most, hogy visszafelé tartott a keskeny, kanyargós úton már úgy gondolta, Valian-ban maradni is jobb ötlet lett volna. Mert a reggeli köd nem tette túl széppé az odafelé vezető utat, a fogadó közönsége pedig az ott tartózkodás perceit igyekezett felejthetetlenné tenni, de nem a jó értelemben. Azt is hozzá kell tennie, hogy a fogadós maga is kevés érdeklődést mutatott a vendégei iránt és inkább egy kerek arcú, pocakos kereskedővel tárgyalt, akinek cingár inasa ott téblábolt körülöttük. Meg kellett hát állapítania, hogy hogy az ötlet rossz volt. Rémesen…

Tárgy: Re: Vizek oltára 2019-10-07, 9:20 pm

1. küldetés – Vizek oltára (2. rész)

S az ötlet egyre rosszabbnak tűnik, amikor Nie az egyik kanyar után egy párost lát meg nem messze, az út mellett. Ahhoz már végképp nincs kedve, hogy a hátralévő utat két veszekedő, úriembernek a legkevésbé nevezhető alak kíséretében tegye meg. Hát megtorpan és reménykedik, hogy eddig nem keltette fel a két férfi figyelmét. Éppen azon gondolkozik, hogy hogyan is kerülhetné el őket, amikor meglátja, hogy az egyik hevesen gesztikuláló alak egy tört ránt elő és a másikra támad. A lány önkéntelen sikolya azonban már nem segít a megtámadott férfin, aki egyetlen hang nélkül csuklik össze, azonban őt még elég nagy bajba sodorhatja. Mert a támadó így értesült arról, hogy gaztettének akadt egy szemtanúja. Márpedig ezt a zavaró tényezőt igen gyorsan el kell távolítania a képből, ha azt szeretné, hogy tette rejtve maradhasson.

A sietve felé induló alak szándéka teljesen egyértelmű, így Nie kétségbeesetten keresi a menekülés lehetőségét és közben a földön heverő ismeretlen miatt is aggódik, aki azóta is mozdulatlanul fekszik az út mellett. Fegyvere nem lévén eléggé valószínűnek látszik, hogy ha a maga és az áldozat védelmére akar kelni, csak varázslattal teheti.

Már éppen rákiáltana a felé igyekvő, elszánt fickóra, hogy ráijesszen és ezzel talán kedvét szegje a próbálkozásának, amikor meghallja a háta mögött a kocsizörgést. És úgy tűnik, a gazfickó is észreveszi a közeledőket. Mert a lány csak egyetlen pillanatra néz a háta mögé, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem tévedett és a sötét alak a tőrrel már nincs sehol. Elnyelte a föld vagy az útszéli bozót, esetleg a következő kanyar. Hát megkönnyebbülve, de futva indul a kocsi bakján ülő két alak felé…

Tárgy: Re: Vizek oltára 2019-10-07, 9:23 pm

1. küldetés – Vizek oltára (3. rész)

- Kérem, segítsenek! Megtámadtak egy férfit… Ott fekszik az út szélén! Kérem, igyekezzenek! – sürgeti az ismerősnek tűnő alakokat. S valóban, az üres hordókkal megpakolt szekéren nem más ül, mint a fogadóban látott kereskedő és segédje.

Nie nem igazán törődik velük, csak az számít, hogy a veszélyes idegen már elszelelt és így segítséget nyújthat annak, aki miatt egyre jobban aggódik. Mert ahogy közelebb ér, látja, hogy a férfi borzalmasan sápadt, és az oldalához szorított keze a vérétől piroslik, a szemei csukva vannak, s alig lélegzik már. A hátára fordítja az ijesztően csendes alakot, s amint igyekvő ujjai nyomán előtűnik a seb, az aggodalma rémületté változik. A mély sebből patakzó vér színe mérget sejtet, s Nie tudja, nincs esélye hatékony gyógymódot találni. Mivel sejtelme sincs, milyen ártó dologról lehet szó, csak annyit tehet, hogy csökkenti a fájdalmat, s talán a vérzést is. Bár varázslata máskor hasznos szokott lenni, most elkeseredetten próbálja újra és újra a seb fölött megidézni a halványkék, sűrű folyadékként áramló fényt, amely újra és újra egyetlen pillanat alatt tűnik a semmibe. A haldokló gyilkosa elszánt volt és biztosra ment, s így a méreg mellett a mágia is segíti őt gyilkos szándékában.

De a próbálkozásának azért van némi hatása, s amikor kinyílnak a sápadt, földön fekvő alak szemei és láthatóan mondani akar valamit, Nie közelebb hajol a vértelenné fakult ajkakhoz:

- Vizek… Vizek oltára…

Ó, miért is nem jutott ez már hamarabb is az eszébe? Megfordul és a két alak, akik eddig a szekéren üldögélt, most ott topog mögötte, aggodalmaskodó képpel.

- Meghalt? – kérdezi a rémült kereskedő és látszik rajta, hogy legszívesebben felpattanna a kocsira és már indulna is tovább. – Biztos útonállók voltak… Itt lapulhatnak valahol… hagyja csak itt azt a szerencsétlent és jöjjön velünk!

Nie sem érzi magát túlzottan biztonságban, pedig tudja, itt csak egyetlen útonálló lehetett! De hogy itt hagyja az út mellett a sebesültet? Azt már nem! S már azt is tudja, hogyan viheti el őt az oltárhoz. Csak el ne késsenek!

- Tudja valamelyikük, hogy hol van a Vizek Oltára? – kérdezi őket, de a kereskedőtől csak egy ijedt fejrázást kap válaszul. Szerencsére az inas többet tud, és úgy tűnik, ő segíteni is akar.

- Itt van ám, nem messze! A néném is meggyógyult, amikor az a furcsa hideglelős betegség vett rajta erőt. Tudom ám, merre van! De az az ember nem tud járni… - mutat az egyre sápadtabb alakra.

- Nem is kell! A kocsival visszük el! …

Tárgy: Re: Vizek oltára 2019-10-07, 9:26 pm

1. küldetés – Vizek oltára (4. rész)

- De kisasszonyom! Az az alak azt sem éri meg, hogy a következő kanyarig eljussunk vele! – mutat rá egy lényeges dologra a köpcös úr, de a lánynak nincs sok választása. Vagy odaér a sérülttel, és Worina istennőre bízza a férfit vagy a lelkén szárad egy ismeretlen sorsa.

- Ki kell bírnia! – bizonygatja magának is. És amikor a kereskedő – látva elszántságát – végül beleegyezik, hogy átengedi nekik a szekeret az utazáshoz, Nie úgy dönt, hogy megtehet még valamit. Hogy több esélyük legyen, még valamit meg kell próbálnia. ⁓ Gwaedo! ⁓ suttogja, s az aranyszínű, tenyérnyi, anyagszerű energiapólya szorosan körbetekeri a sérülés helyét. S mivel még él, hacsak a testében szétáradó méreg időközben nem okozza halálát, ez a kötés már nem engedi, hogy tovább rontson az állapotán az utazás. Már nem nagyon érez magában túl sok erőt, így hagyja, hogy néhány hordót feláldozva a kocsi hátsó részébe fektessék az ismeretlent, s ő is mellette utazik majd a remélhetően nem túl hosszú úton. A tarisznyáját teszi a férfi feje alá, s az úton végig fogja a kezét, reménykedve abban, hogy az inas jól tudja az utat és nem tévednek el. Minden egyes döccenés, az út minden egyes egyenetlensége aggodalommal tölti el, de úgy tűnik, a férfi még kitart. S aztán, amikor meglátja a távolba vesző keskeny utat a víz felett, s a halványkék derengést a kettős ív ölelésében, hálát ad az isteneknek, hogy megérkeztek.

- Csak óvatosan! – kéri, s amikor a kereskedő és a segéd végül óvatosan elhelyezi a testet az oltáron, és hátrább lépnek, Nie úgy érzi, a feladatot teljesítette.

Tárgy: Re: Vizek oltára 2019-10-07, 9:28 pm

1. küldetés – Vizek oltára (5. rész - VÉGE)

⁓ Vagy kudarcot vallott mégis? ⁓

Mert a sápadt alak továbbra sem mozdul, lélegzete még mindig halk, s nem tűnik úgy, hogy a hely megmentheti őt. Nie kétségbeesése egyre nagyobb lesz, amikor rájön, hogy nem a Vizek Oltára lenne felelős a kudarcért. Hiszen hogyan is gyógyulhatna meg az, amit abban az állapotában akarunk megőrizni, ahogyan találtunk? Hát persze! A varázslat, amely segítette abban, hogy idáig eljuthasson, most pontosan az, ami megakadályozza a gyógyulását.

Nie gyorsan oldja fel a mágikus kötést, s várakozva térdel a némaságba burkolózó alak mellett. Néhány pillanatig nem hall mást, csak a hullámok apró zaját, s vízcseppek csöppjeit, amint lehullanak az oltár pereméről. Aztán egy sóhajt, amely idegenül, mégis reményt keltően hangzik. Hogy követhesse egy újabb, majd még egy hangosabb lélegzetvétel. S ahogy az előtte fekvő alakra tekint, látja a pírt az arcon és ahogy kinyílnak a szemek, látja bennük az élet csillogását.

Csak néhány perc kell és az illető, Vildon már ez oltár mellett ül, s hálásan szorongatja a szekér tulajdonosának és inasának kezét. Aztán Nie felé fordul:
- Csak az istenek tudják, miért járt ma arra, kisasszony, de mindig hálás leszek érte. Testvérbátyám az oka mindennek. Apánk nemrégiben halt meg, s az örökség reményében csalt el arra az útra. Most már tudom, hogy egyedül magának akart mindent. S akkor zavartalanul folytathatta volna sötét üzelmeit… Mert egy ideje sötét alakok jártak hozzá… S ő maga is egyre sötétebb lett… De most majd megbűnhődik mindenért! Csak még egy kicsit pihennem kell, de megyek és jelentem a városőrségnek a dolgot… Ugye eljönnek, és tanúi lesznek az ügyemnek?

S amikor könyörögve rájuk néz, Nie arra gondol, hogy tényleg rémes ötlet volt ez a mai kirándulás…

» Savanti - A vizek városa