Lanur-hegység

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-01-23, 1:44 pm

Sylen észreveszi, hogy a törp végigméri, ez nem meglepő számára, a nimfák népét mindig is kutató szemek kísérték. Ő se rest felmérni a törpöt, hiszen életében nem sokszor találkozott velük, és akkor is csupán egy-egy futó pillantást vethetett rájuk, mint minden más fajra. Kivéve persze az embereket, őket volt ideje bőven kiismerni.
- Ő a nimfák népének vezére.
Nem tudta, hogy a törp ismeri e a népét, de annyira nem kötötte le a figyelmét a dolog elmagyarázása. Megkönnyebbült, hogy semmi komolyabb következménye nem lett a törppel való találkozásának, így úgy vélte, hogy nem kell tartania tőle. Hátát kényelmesen a fa törzsének vetette, de pillantását egy percre sem vette le a törpről. Noha, úgy érezte, nincs mitől tartania, azért eme megérzésének még nem dőlt be teljesen.
- Eddig az ösvényen jöttem...
Fejével az ösvény irányába biccentett, majd újra a törpre pillantott.
- Csupán zajt hallottam, és mivel nem vagyok ismerős errefelé, nem tudhattam, mibe is botlok. Ezért is lestem meg, miféle zajt is hallok.
Ujjával hegyes fülére bökött, majd elmosolyodott.
- Szerencsére a hallásom elég jó, így nem kell váratlan meglepetésektől tartanom.
Egyike volt a nimfa nép ajándékainak.
- És mi járatban erre? Nem sokat tudok a törpökről, de az tény, hogy nem erdőbe születtek.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-01-24, 9:58 am

*Borinnak az újabb információ sem mond semmit. Felőle lehet akár a nimfák teljhatalmú úrnője is, ő sosem hallott róla, csak most, ennek a nőnek a szájából. Nimfával sem igen találkozott, mert a törpék hegyei között nem sok fordul meg közülük.
A nő a mögötte lévő fának dől. Ez láthatóan elengedett, kényelmes állapot, de a hegyi törpe sosem tenne ilyet, mivel ha ebben a helyzetben egy idegentől támadás éri, máris hátrányban van.
Hátrálni nem tud, csak oldalra, vagy előre kitérni, ez pedig veszélyes is lehet. Persze Borinnak tényleg nincsenek támadó szándékai, csak bizalmatlan az idegennel szemben.
Közben követi szemeivel a lány ujjának mozgását egészen hegyes füléig.
Nem mosolyodik el a reakcióra, még mindig óvatos. Nem ismeri a varázslatokat, fogalma sincs róla, hogy miféle trükköket is vethet be egy varázstudó.
A csákányt még mindig úgy tartja, hogy ha kell, csapásra emelhesse. Már azt is tudja, hogy hogyan támadna ellent, ha a nimfa mesterkedik valamiben.
Szabad bal kezével végigsimít barna szakállán és bajszának fonott végein.*
- Ez nem csak egy erdő. Ez már a hegyek lába. A hegyek pedig a legjobb hely, ahol törpe lehet. Egyszerűen csak úton vagyok.
*Ismét végigméri a teremtést, ahogy a fának dőlve kirajzolódnak ruhája alatt idomai.*
- Te sem vagy idevalósi, ha így bujkáltál az erdőben. A hegyek pedig feljebb már nem lesznek erdősek. Mit keres hát itt egy nimfa egyedül?

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-01-24, 10:24 am

Sylen érezte, hogy nem kell tartania a törptől, hát ezért is engedte el magát ennyire. Sosem bízott még meg ennyire teremtményben, nyilván, mert varázserejével könnyen boldogulna, ha odajutna a sor. De nem hitte, hogy ebből a helyzetből ilyesmi lesz, hacsak a törp vagy ő nem tesz valamiféle félreérthető mozdulatot. Borin szeméből könnyen kiolvasta a gyanakvást, nem volt nehéz észrevennie, és a törp elég sűrűn méregette végig. Fülelni kezdett, hátha hall még valamiféle zajt, de úgy tűnt, rajtuk kívül senki sincs errefelé.
- A népem a természet szülötte.
Elmosolyodott, majd végigsimította kezével a fa törzsét:
- A mi feladatunk óvni a természetet. Sokfelé élünk, vízben is, de én az erdő szülötte vagyok. Otthonosan mozgok a fák lombjai közt is akár...
Megvonta a vállát:
- Valóban nem vagyok idevalósi, de nem bújkálok, vagy eddig nekem nem tűnt fel.
A törpre pillant:
- Egyszerűen csak úton.
Ismételte meg a törp szavait, és magában megállapította, hogy valami sántít ebben az állításban, de úgy döntött, nem faggatja a törpöt. Nyilván nem sokmindent tudna meg tőle. Jó maga nem igazán akarta elmondani a dolgokat, így csak nagyban vázolta ittléte célját:
- A nimfák népének teremtő istene, Izra. Ő adott életet nekünk. Minden évben rendezünk a tiszteletére ünnepséget, és most egy ajándékot kell elhoznom neki a hegyekből.
Remélte, hogy ennyi elég lesz a törpnek, ha esetleg tovább kérdezősködne, megpróbál majd hárítani.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-01-26, 2:59 pm

*Borin a csákány nyelét a földhöz érintette. A nimfákról azért hallott annyit, amennyit minden törpe tud. Hogy kinek a teremtményei, s hogy milyen közel is állnak a természethez.
Valahol épp emiatt valahol önteltebbnek érezte őket. Bár az elfekről hallotta jobban, hogy néha bizony fenn hordják az orrukat. Legalábbis több törpének volt ez a véleménye.
Kicsit annak hallotta a fák lombjai között való közlekedéssel kapcsolatos tájékoztatást.
Ő akkor érzi jól magát, ha szilárd talaj, leginkább szikla van a lába alatt.
Mindenképpen beszédesnek mondható ez a nimfa. Borin úgy gondolja, hogy ő nem osztja még meg vele a célját, bár pillantásán látszik, hogy újat mondott neki a nimfa. Ő ugyanazért jött.*
- Akkor egyfelé megyünk. Fel, a hegyek csúcsaihoz.
*Elgondolkodva simogatta meg szakállát és fonott bajszát. Sok értelme nincs annak, hogy versenyezzenek. Nyilvánvaló, hogy mások az erényeik, ahogy az is, hogy nem él sok kőszáli sas a hegyekben. Neki szüksége van a jutalomra, amit a tollakért kap, így nem mondhat le róla. Viszont a természet szülötte talán segítségére is lehet még.*
- Nem szokásom közösködni.
De ha már egyfelé haladhatunk, mehetünk együtt is.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-01-27, 1:50 pm

Sylen sem mondhatta el magáról, hogy szokása volt összeállni másokkal, főleg nem más népek szülötteivel. A nimfákkal szívesen vállalt közösséget, hiszen népében még egyszer sem csalódott, de hogy egy törppel... Semmi baja nem volt velük, de hosszú távon nem tudta elképzelni az együttműködést. Úgy vélte, azonban egy próbát megér a dolog, és nyilván nem egymás akadályoztatása volt a céljuk. Végül rábólintott a dologra, és megszólalt:
- Nincs ellenemre a dolog.
A törpre pillantott, majd újra megszólalt:
- Ha gondolja, van némi ennivalóm, megebédelhetnénk.
Jó ideje delelt már a nap, és bizony Sylen megérezte, hogy már rég evett. Szerencsére bőven volt még nála ennivaló, a nimfák bőkezűen csomagoltak neki, és Sylen úgy vélte, hogy ha ketten ennének belőle, akkor is kibírná a visszaút végéig is. Nem tudta persze, hogy a törp hogy áll az étellel.
- Evett már tipikus nimfa étket?
Halványan elmosolyodott, ő mindig is a természet gyümölcseit ette, húst már annál ritkábban, és ahogy elnézte, most az sem került a felhozatal közé, amit annyira nem is bánt. Nyilván több energiát kapna tőle, de Sylen beérte a gombával, és a különféle gyümölcsökkel is. A gyümölcskenyér kifejezetten a kedvencei között volt.
- Hússal sajnos nem szolgálhatok, de van nagyon finom gyümölcskenyerem. Némileg már veszített a zamatából, de úgy érzem, még mindig finom...

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-01-27, 7:20 pm

*Mikor már térdig legyalogoltam a lábam és tudtam, hogy egyedül vagyok két térdemre rogytam csak úgy és elkezdtem forgolódni a puha avarban. Nem volt szokásom, sőt azt sem tudtam mit keresek én pontosan itt, de akkor abban a pillanatban nagy kikapcsolódást jelentett ez a gyermeteg szórakozás. Magam mellett egy apró szamócabokrot pillantottam meg. Az illata csábítóan édeskés volt, így nem tudtam megállni, hogy ne egyek gyümölcséből. Nyamm, ez aztán a friss erdei édesség. Tovább feküdtem az avarban amikor motoszkálást és röfögést hallottam. Talán vaddisznó, legalábbis másra nem gyanakszom. Felugrottam és egy fához lapultam, de a motoszkálás abba maradt. A szagát még éreztem és elindultam lassan az irányába, közben az íjamat halkan elővettem. Az avar finoman összenyomódott talpam alatt. A vadállat hirtelen szaladni kezdett én meg utána ész nélkül, mint egy kiéheztetett vadember. Rohanás közben kicsit nehéz volt a célzás, így kétszer is elvétettem. Úgy szaladt, hogy az iramot is nehéz volt tartani, de elég lelkes voltam egy kis pörkölthöz. Egy ösvényen haladtunk át és egy fél pillanatra két alakot pillantottam meg, de foglalkozni velük is most nem volt időm, inkább rohantam a disznó után, amit végre sikerült lábon lőnöm. A vadkan felvisított és én megadtam neki a kegyelemdöfést. Elégedetten néztem végig a zsákmányon. Ebből nem kap senki, muhahaha. Neki is láttam tábortüzet rakni, dolgozott már bennem a farkaséhség.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-01-28, 7:53 pm

//Sylen - időn kívüli játék//

*Borin arcán az izmok egy pillanatra megrándulnak, de lehetetlenség megmondani egy nem törpének, hogy ez egy szakállban kezdődő mosoly, vagy pedig valami másféle arckifejezés jele lehet-e.
Mindez arra válasz, hogy a nimfának nincs ellenére a dolog. Hát Borinnak, az Irgulhnak sincs.
Vagyis ez nem teljesen igaz, de a nem teljesen részét nem mutatja ki értékelhető formában.
Borin ugyan eddig nem gondolt rá, hogy egyen, hozzászokott egy bizonyos életritmushoz, még a tárnákban folyó munka hosszú évei alatt, de tény, ami tény, ez a friss levegő valahogy éhesebbé tette.
Még ez sem lenne nehézség, ha nem arról lenne szó, hogy a gyomra hangos korgással reagál az étek gondolatára.
A hegyi törpe képes elviselni az éhezést, de ha nem muszáj és ráadásul esznek is körülötte, miért is tenné?*
- Nem ettem még.
*Fejezi ki összeszűkülő szemekkel. Ő ugyan meg nem kóstol efféle pákosztosoknak való étket.
Annál inkább a magánál hordott szárított húst és még csak félig száraz kenyeret, melyet még Mardanból hozott.*
- Inkább eszem népem étkét…
~Minthogy fertályóra múlva ismét korgó gyomorral vándorolja egy nimfa oldalán.~
- Nálam van jó ízes, füstölt disznóhús, a zsírosabb északi fajtából. Tudod, abból, aminek olyan tömpe az orra…meg jóféle kenyér, és ha szerencsém van, akad itt még egy kis vöröshagyma is.
*Pillant barna szemeivel a nimfára. Ha kér, nyilvánvaló, hogy ad neki, de ha nem, akkor jó étvággyal megeszi mindet.*
- A hegyekhez kell az erő.
*Jegyzi még meg.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-01-28, 8:46 pm

*A finom falatok után pihentem pár órát egy fa árnyékában. A húsból persze csomagoltam magamnak későbbre is. Amint ott pihengettem valamit érezni kezdtem valamit. Egy ősi hívás szerűséget, talán honvágy. Rég nem láttam már fajtársat, leszámítva azt a vöröset az Éj-hasadékban. Talán vissza kéne oda néznem...de minek? Elment a józan eszem, ha már idáig eljöttem miért mennék oda vissza? Gondolkodóba estem. Lehet, hogy akadna ott számomra valami érdekes, ami ezekben a pillanatokban is hívogat. Üsse kő. Nem sietek én sehová. Visszamegyek és meglelem amit meg kell lelnem.
Feltápászkodtam, majd kieresztetem hatalmas sárkány énem. Az ágak apró darabokra törtek körülöttem, a madarak megriadtak és én a magasba emelkedtem. Lomhán elindultam délnyugatnak. A havasok ismét láthatóvá váltak a horizonton. Kezdem megutálni a hideget...*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-01-29, 1:50 pm

Sylen is elmosolyodott, gondolta, hogy a törpöknek az efféle étek nem túl laktató, hiszen nem ehhez szokott a gyomruk, és testi adottságukból ítélve nagyobb erőt kell kifejteniük a mozgáshoz, így hamarabb megéheznek. Így a tipikus nimfa étek nem nekik való, hacsak nem gondolják úgy, hogy ideje lenne megkóstolni.
- Nos, ez esetben, úgy érzem, nem sok időt vesztegetünk el, ha kissé megpihenünk, és eszünk.
A beszélgetés is némileg már pihenésnek számított, de Sylen nem tartotta annak.
- Ami engem illett, nem szorít annyira a határidő, hogy ne szánjak egy kis időt a kényelmes evésre.
A nimfa nem volt a kapkodás embere, ha megéhezett, akkor kényelmesen szeretett enni, kivéve persze olyan esetekben, amikor sietnie kellett valamerre, de úgy érezte, bőven van még ideje, hogy ezt beleszorítsa.
- Nem tudom, siet e valamerre... Szorítja e valamiféle határidő?
Kérdőn vonta fel a szemöldökét, és pillantott a törpre, ha sürgeti valamiféle határidő netán, akkor természetesen útközben is meg tudnak pihenni.
- Gondoltam, kis ideig leülhetnénk a fák tövébe. A fű sem vizes.
Bár ilyenkor nem válogat az ember, ott ül, és pihen, ahol hely van, de igyekszik kényelmes környezetet biztosítani magának, arra a kis időre is.
- A lovam a másik irányban van, vissza kell mennem érte.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-01-30, 11:57 am

*A törpe sem siet annyira. Ilyen feladatnál nehéz is lenne megmondani, hogy mennyi idő megszerezni a kért tollakat, hiszen előbb találni kell olyan madarat, amitől megszerzi őket.
Csak utána lehet szó róla, mert a visszaút már könnyebben tervezhető.
Borin ezek után már csak egy rövid mondattal adott választ a nimfának.*
- Nem sietek sehova.
*A törpe kissé idegenkedve szemléli a fák tövét. Ő akár állva is kényelmesen meg tudja enni az étket, ha siet. De nem siet. Ettől függetlenül azért nem egyből a fűre ülne, még ha száraz is.
Ha már teheti, megadja a módját.*
- Menj csak! Megvárlak itt.
*Teszi hozzá még. Ő ugyan nem kísérgetni a nimfát, de van annyira bizalmatlan, hogy nem kezd el addig letelepedni, hogy kitegye magát egy meglepetésnek.
Inkább szépen álldogálva megvárja Sylen visszaérkezését, kezében a csákánnyal.
A visszaérkezésig viszont még elgondolkodik azon, hogy az erdő lányainak is szükségük van erre a hátasra, mint a magasra nőtt népeknek általában. Nem is érti, miért, ettől csak még magasabbra kerülnek.
Ha majd visszaér, akkor teríti csak le pokrócát. És persze csak azután, hogy Sylen is letelepszik.
A pokróc mellé még jár zsákjából egy kisebb kendő, és csak erre kerülhetnek rá az étkek. Balszerencséjére a hagyma már elfogyott, de kenyér és füstölt sonka még bőven akad.
Borin nem önző fajta, a bányában megtanulta, hogy meg tudja osztani társaival mindenét, ha kell, mert sosem tudni, mikor történik valami, amikor ő szorul majd rájuk.*
- Kérsz húst?

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-01-30, 5:50 pm

Sylen megkönnyebbült, amikor Borin azt mondta, hogy nem siet semerre. Neki sem volt igazán ínyére a sietős tempó, jómagát nem szorította a határidő, abban pedig bizonyos volt, hogyha kell is valamennyit várni a sas felbukkanására, az nem lesz sok idő. Legrosszabb esetben egy egész nap, de ezzel tényleg a legpesszimistább énjét hozta elő.
- Rendben.
Biccentett az aprónép válaszára, majd eltűnt a fák között. Szerencsére a lova ott volt, ahol hagyta, nem kötötte el senki sem, habár Sylen nem hitte volna, hogy sűrűn megfordul errefelé akárki is. Eloldozta a lovat, ivott pár kortyot, majd pár percen belül ismét a törpnél kötött ki. Újfent megkötötte a lovat, levette a hátáról a batyut, melyben az étel volt, majd elhelyezkedett Borinnal szemben, és kicsomagolta. A kis tasakból zöldségek és gyümölcsök egész garmadája került elő. Paprika, hagyma, különböző növények, melyek kevéssé voltak ismertek, de annál finomabbak. A másik tasakban gyümölcsök, alma, szőlő, füge, és kisebb bogyók is, üdén fénylettek a nap sugarainál. A harmadikat nem nyitotta ki, abban volt a kalács, és a gyümölcskenyér, meg néhány szem pogácsa.
Sylen a törpre pillantott, majd a húsra, melyet feléje nyújtott, és megszólalt:
- Egy csippetnyit esetleg, ha lehet.
Most hogy látta, milyen étvágygerjesztően néz ki a hús, nem volt szive ellenállni neki. Elfogadta a törp által feléje nyújtott adagot, majd eszegetni kezdte, végül megszólalt:
- Ha valamit megkívánnál, szólj nyugodtan.
Nem volt rest adni, hiszen bőven volt miből.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-01-31, 8:50 am

*Borin arcát a szakáll jórészt takarja, így nem látszik rajta az, ahogy a gyümölcsöket szemléli. Nem férfiembernek és legfőképpen nem munkásnak való étek az.
Barna szemei egy pillanatra megállnak a hagyma láttán, de utána inkább a saját ételével foglalkozik. A húsból a lánynak kanyarít egy kisebb szeletet, majd a tőrre szúrva nyújtja oda neki.
Ezután már kanyarít is magának a kenyérből, tápláló, vastag darabot, majd a húsból is, hogy aztán jóízűen belekezdjen. Hát nem éppen királyi udvarokat idézi evése, de aki látott már törpét enni, tudja, hogy annak az étvágynak láttán sokakat elfog az éhség.
A hegyi törpe is így étkezik és falat falatot követ. Nem beszél, az evés számára inkább egy gyors élelempótlás és nem egy örömteli időtöltés.
Ennek ellenére nem feledi el élvezni az evést.
Amikor már a hús és a kenyér levágott adagja is elfogy, bontja kulacsát, hogy jót húzzon belőle, majd karjával törölje a szakálláról az élelmadékokat, és az esetleges vízcseppeket.
Ha Sylen is a vége felé jár, a törpe gyakorlott mozdulatokkal szedi össze az evéshez leterített holmikat és rövid időn belül már ismét a zsákban pihen minden, és a törpe útra kész.
Tekintetét végigfuttatja a hátason. Az állat békésen legelészik.
Ahogy befejezi, a közeli bokrok ágai megzörrennek és Borin is odakapja tekintetét.
Csákánya már a kezében, hogy ha ellenséges az a valami, készen álljon a védekezésre.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-01-31, 11:35 am

Sylen is előveszi a maga kését, mindig hord magánál, pont ilyen alkalmakra, na, de persze védekezésnek sem utolsó. Persze, a rövid penge senkiben és semmiben sem tud maradandó kárt okozni, de az ellenség megzavarására tökéletes, amíg valami mást eszel ki helyette. Sylen, mint papnő, nem volt a gyilkolás híve, de ha a helyzet netán úgy hozza, megteszi, amit kell. A törpe hamar falatozni kezdett, a nimfa pedig meglepődött rajta, milyen étvággyal eszik. Ezt nem mutatta ki, de ő jobb szerette csipegetni az ételt, mindig módjával evett, sosem dugig, amíg a szeme kívánta. Persze, az ilyen útra kellett az energia, így ő is többet evett, mint normális esetben szokott. Miután a húst elmajszolta, következett a saját élelme, és a törpöt sem zavarta beszéddel. Látta rajta, hogy szeret enni, és ilyenkor nem éppen a szavak embere. Így hát mindketten csendben falatoztak, amit csak itt-ott tört meg a törpe étvágyának hangjai. Sylen a szőlővel kezdte, megevett mellé egy marék bogyót, két almát, és végül két szelet gyümölcskenyeret. Épp összepakolni készült, amikor megmerevedett. Nem volt benne biztos, de mintha valami motoszkálást hallott volna. A hang akkor még elég távoli volt, így nem vetett rá különösebb figyelmet. A lovához lépett, majd felrakta rá a batyuit. Épp amikor megfordult volna, akkor zörrent meg a bokor. Szélsebesen lekapta az íjját és nyílvesszőit a lováról, majd a bokorra szegezte, készen arra, hogy bármikor lőjjön, ha a helyzet netán úgy hozná.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-02-01, 11:23 am

*A hegyi törpe még lélegezni is elfelejt, úgy figyel a bokorra, de a zaj nem ismétlődik és a bokor is ugyanolyan csendben van, mintha nem lenne semmi ott.
Borin fejében az a kósza gondolat fogan meg, hogy a bokorban rejtőzködő éppúgy kivár és figyel, mint ők maguk.
A hegyi törpe meglengeti a kezében tartott csákányt, majd óvatosan, lopakodva elindul a bokor felé.
Jól felfogott gondolata az, hogy nem várhatnak a végtelenségig egymásra ők és az a valaki, vagy valami, ami a bokorban rejtőzik. A csákányt ütésre készen tartja immár mindkét kezével, úgy, hogy ha kell, egyből el tudja oldalról kapni egy szép ütéssel a rejtőzködőt.
Tudja, hogy a csákány, mellyel köveket szokás törni, elég nehéz és hegyes is ahhoz, hogy egy medve koponyáját, vagy akár egy páncélt is beszakíthasson. Utóbbira volt is már példa, előbbire még nem. Szerencsére sosem kellett még medvével birkóznia.
Borin a bokor mérete alapján most sem medvére gyanakszik, de sosem lehet tudni.
Ha eddig Sylen nem tett semmit, akkor most némán int a fejével, majd szájával is formálja a szavakat.*
- Lőj!
*Nem mondja, hogy hova, de a bokorban lévő láthatja az íját felajzott nimfát, és a nimfára van bízva, hogy csak vaktában a bokor szélébe küldje, vagy éppen a közepébe, vagy éppen sehová.
Borin sem akar ölni, de ha támadás éri, védekezésre képes akar lenni.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-02-01, 12:26 pm

Sylen rezzenéstelen arccal figyelte a bokrot. Miután a törpe elindult, azután sem mozdult, hogyha esetleg az ismeretlen lény kirontana, le tudja teríteni, mielőtt nekiesik a törpnek. De a bokor már nem moccant, semmi sem történt, de a nimfa nem engedte el a fegyverét. Egyenesen a bokorra szegezte, támadásra készen, testének minden izma megfeszülve várt. Ha most történne valami, nem habozna, egyenesen kilőné a nyilát. Ő is visszatartotta a lélegzetét, de semmi se történt, a támadó is meglapulva várt. A papnőnek fogalma sem volt arról, hogy mi lehetett az. A hegyekben nem volt otthonos, nem tudta, miféle jószágok rejtőzhetnek itt, de már a környezetből ítélve, nem a kis állatoknak kedvezett. Borin hátrafordult, és szájával szavakat formált, de Sylen egy másodpercig még töprengve figyelte a bokrokat, és a fülét hegyezte, de onnan csak nehézkes szuszogást hallott. Nem tudta, hogy állat e, vagy valamiféle más élőlény, ember például, esetleg egy másik törp. Senkit sem akart megsebesíteni, de az magára vessen, aki lopakodva jön feléjük, nem pedig nyíltan. Első nyílvesszőjét figyelmeztetésnek szánta, a bokor leveleit zörgette meg, majd a másikat egyenesen a bokor közepébe lőtte. Aki vagy ami ott volt, számíthatott a következő támadásra, kapott pár másodpercet arra, hogy kikerülje, de Sylen nem sok időt adott neki. Ha ember, lett volna ideje lehasalni, de ha állat, akkor Sylen következő nyílvesszeje minden bizonnyal megsebesíti.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-02-02, 11:26 am

*Borin már-már arra jutott, hogy a nimfa nem is mer lőni, annyira szemezett Sylen a bokorral. Azonban utána első mozdulatra a bokor szélét, majd a közepét célozta.
Borin értékeli, hogy a nő biztosra akar menni.
Elsőként figyelmeztet, majd lő.
A hangos szuszogást ő is hallja, és hacsak nem egy kövér ember rejtőzik ott, már van tippje rá, hogy mi.
A második lövés már hangot is kicsal, éktelen visítással ront elő a bokor mögül egy vaddisznó. A nyíl a jobb vállába állt bele, és elsöprő lendülettel indul meg egyenesen előre.
Borin hiába készült rá, a csákány már csak a levegőt suhintja a kirobbanó test mögött.
A törpe sem rest, menten megindul a disznó után, hogy mielőtt az még elérné a nimfát, útját állhassa. A csákányt meglendíti futtában ismét, de tisztában van vele, hogy nem tudna akkora erővel lesújtani, hogy komoly sebet üssön az előle rohanó disznó vastag bundáján. A csupa izom, törpe meglepően gyors, de annyira nem, hogy leelőzze a vaddisznót.
A csákány így inkább repülve csapódik a vaddisznó hátsó lábainak, így az egy pillanatra meg is csúszik, ahogy hátsó lábait elkaszálja a fegyver.
Ez ad néhány másodpercet a lánynak, hogy kitérhessen a vad elől, amely megsebezve sokkal veszélyesebb, mint alap állapotában.
A disznó kapálózva áll fel, és lendül is meg újra, miközben a hegyi törpe ismét megkaparintja csákányát és el is indul utána.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-02-16, 7:33 am

Sylen biztos kezekkel markolja fegyverét, és akkor sem lepődik meg nagyon, amikor egy vaddisznó ront elő a bokrok közül. A vad visítva rohan felé, és olyan gyors, hogy a törpe sem tudta elsőre eltalálni a csákánnyal.
Sylen népe nem arról volt híres, hogy állatokat sebesítsen, vagy gyilkoljon meg, de a lány ezúttal kivételt tesz. Ha ilyen helyzetbe kerültek, akkor nem haboztak cselekedni, hiszen a vad másokra is veszélyt jelenthet, ha esetleg valaki arra tévedne, és ők nem végeznének az állattal.
A lány már felkészült arra, hogy kitérjen a disznó útjából, de az állat túl gyors volt, és Sylen nem tudott volna időben elugrani előle. Ha sikerült is volna megtennie, akkor a disznó nyilván újra támadásba lendült volna, így egyszerre kellene megsebesítenie a vadat, és elkerülni az útjából, de ilyen rövid időre egyikre sem lett volna esélye. Megkönnyebbült, amikor Borin a földre terítette a vadat, így kapott néhány másodpercet. Nem sok ugyan, de ahhoz, hogy megtegye, amit elhatározott, pont elég volt.
Amikor a vaddisznó újból felé lendült, játszi könnyedséggel arrébb ugrott, majd kezeit ismét a fegyverére helyezte, célzott, majd lőtt. A nyílvessző egy vágást ejtett a vaddisznó hátán, nem állt bele, így sokat nem ért vele. A nimfa újabb nyílvesszőért nyúlt, miközben Borin elindult a vadkan után.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-02-16, 10:57 am

*A hegyi törpe már újra nyomában van a vaddisznónak, amikor látja, hogy a nimfa félreugrik és íjáról egy újabb nyilat küld ki a disznó irányába.
A törpe már rohanvást követi az állatot, majd amikor az a hátán ejtett sebet megérezve megtorpan, és ismét megfordul, ezúttal a törpe felé, meg is lendíti a csákányt. Elugrani nincs már ideje, a disznó hirtelen irányváltása gyorsabb annál, de a csákányt még meg tudja lendíteni.
A vaddisznó fejét célozza vele és a fegyver talál is. Reccsenés hallatszik, ahogy a vaddisznó koponyáját éri a nehéz fémfej hegye, de Borin érzi, hogy nem szakítja át, hanem lecsúszik, hogy a koponya mögött a nyakba álljon bele. Nem ereszti, hiszen ez a fő fegyvere.
A disznó szájából vér kezd ömleni, miközben agyaraival igyekszik felöklelni Borint.
A törpe ekkor inkább maga is ugrik, hogy csökkentse a találkozás erejét, így a disznó csak a lábát sebzi meg kissé, míg ő még mindig csákányát markolva repül egyet, kitépve a fegyver hegyét az állat testéből.
Borin nagy nyekkenéssel ér földet és a csákány is tőle távolabb zuhan a földre. A törpe első gondolata, hogy talpra ugorjon. Most nem törődök a lábába hasító fájdalommal, a vaddisznót keresi szemével.
Jó lenne nem úgy összecsapni vele, hogy nincs mása, csak a tőre.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-02-17, 9:22 am

Sylen nagy lendülettel fordul a törp és a vaddisznó irányába, amikor látja, hogy Borin a kan után indul. Érzi, hogy ennek nem lesz jó vége, hiszen a vadkan gyorsabban mozog, mint a törp, ha felhergelik, ez pedig már eléggé fel volt, számtalan sebet szerzett, de azok mintha csak még jobban gyorsították volna a mozgását. Amint a nyílvessző a vadkan mellett fúródik a földbe, az megtorpan, pár pillanatig egy helyben áll, és a nimfa a legrosszabbat sejtve nyúl újra a nyílvesszőért. A vaddisznó váratlanul megfordul, majd Borint veszi célba, aki már túl közel van a vadkanhoz, ahhoz, hogy kitérjen az útjából. Sylen látja, amint meglendíti a csákányát, és hallja a csont reccsenését is, majd a vaddisznó vére buggyan elő, de még ez sem végzett vele. Ugyanúgy megpróbálja felöklelni Borint, mint előtte, és minden erejét összeszedve igyekszik ártani a törpnek. Újra ráront, de Borin szerencsésen elugrik az útjából, Sylen nem látja, hogy a törpnek megsérült a lába. Ha látná, se tudna foglalkozni vele, hiszen a vaddisznó nem fogja megvárni, amíg megvizsgálja a törp sérülését. A csákány elrepül a törp közeléből, és védtelenül hagyja gazdáját. Sylen megcélozza a vaddisznót, miközben Borin talpra kecmereg, majd egy nyílvesszőt lő az állat nyakába, újabb vérpatakot idézve ezzel elő. A vaddisznó Sylen felé fordul, de a nimfa nem habozik. Rohanvást indul el Borin csákányának az irányába, míg a vaddisznó súlyosan megsebesülve is azon van, hogy utolérje a nimfát, és felöklelhesse. Sylen tudja, hogy a nyilaival nem tud végezni a vadkannal, de ha Borin csákánya a kezébe jutna, és egy újabb sérülést okozna a vadkannak, akkor nyilván az már végezne vele. Egy jól irányzott ütés a nyakra például...

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-02-17, 9:36 am

*A törpe ép lábára nehezedik, ahogy ellöki magát a földtől. Egyenesen a vaddisznó felé igyekszik, kezében már az előrántott törpe tőrrel. Ha az orkok ellen jó volt, megteszi egy vadkan ellen is.
Látta, hogy a disznó nyakába kilőtt nyíl sem volt elég az állat megállítására, de olyan sok élet csak nincs már benne.
Borin bányász volt, mielőtt a tárnára támadó orkok harcost nem csináltak belőle. Edzett, igencsak erőteljes törpe.
Látja, hogy a nimfa a csákányt veszi célba, de nem tudja, hogy a súlyos fegyvert mennyire tudja forgatni a nő.
Egy biztos, a harcban bátor és egyáltalán nem fél vért ontani, pedig Borinnak volt egy sanda gyanúja, hogy ilyen gondok lesznek.
Sylen viszont meggyőzte már arról, hogy ha kell, lehet rá számítani.
A hegyi törpe sem az a félős fajta, ezúttal a vadkan farát veszi célba, és bár most sérült lábáról kénytelen elrugaszkodni, nem véti el az ugrást. A testén keresztülhatoló fájdalom csak arra jó, hogy még mélyebben vágja bele a szépen munkált törpe tőrt a vadkan combhajlatába.
Ezután következő mozdulata már a lába, melyet már be is támaszt, hogy kibillentse az állatot.
Nem tudja, hogy a nimfa mennyire fogja jól kezelni a csákányt, de ő megteszi, amit lehet.
Keményen elmarkolja az egyensúlyából kibillent állat hátsó lábait és oldalra vetődve magával is rántja.
Nem tudja, meddig bírja majd tartani, de talán elég ideig, hogy a nimfa végezhessen vele.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-02-18, 12:24 pm

Sylen egyre jobban gyorsított a tempón, hogy a vadkan nehogy utolérje. Az utolsó nagy lendületet a végére tartogatta, hiszen tudta jól, hogy ha csak egy kicsit is veszít a lendületből, akkor a vaddisznó utoléri és agyontapossa. Ha valami csoda folytán túl is éli ezt a kis kalandot, akkor sem érne le a hegyekből élve, ha a vadkan felöklelné. A gyógynövények olyan sérülésekre kevésnek bizonyultak. Igyekezett kikerülni a kisebb-nagyobb gyökereket, melyek a földből álltak ki, és amelyekben könnyen felbotolhatott volna. A vaddisznó a nyomában loholt, hallotta maga mögött, de nem nézett hátra, hiszen az is végztesnek bizonyult volna. Azonban egyszercsak valami tompa puffanást hallott maga mögül, és hallotta, hogy a vadkan igyekszik feltápászkodni, dühösen fújtatva. Engedett a kíváncsiságnak és hátrafordult. Látta, ahogy Borin elkapta hátulról a disznó lábát, és minden erejét összeszedve igyekszik így tartani. Sylennek nem volt ideje megköszönni, a csákányhoz szökkent, megpördült, majd egy gyors mozdulattal a kan torkába merítette a csákányt. Visítás hallatszott, vér fröccsent, majd a disznó párat rángott, és kilehelte a lelkét. Sylen reszketve rogyott térdre, szinte minden erejét felemésztette ez a végeláthatatlan hajsza. Borinra pillantott, majd megszólalt:
- Köszönöm.
Kezével letörölte a homlokát, és amikor a szeme elé emelte, akkor vette észre, hogy csöpög róla a vér:
- Vizet kéne keresnünk. A vér szaga újabb vadakat vonzhat ide.
Remélte, Borin tud a közelben valami patakot, vagy csermelyt...

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-02-18, 9:34 pm

*Borin karjain kidagadnak az erek. Fájós és ép lábát is igyekszik a földbe vájni, hogy minél inkább megfeszítse magát, s lent tartsa közben a vadkant is a földön. A tőr pontosan azt szolgálta. A disznó a fájdalomtól és a meggyengült láb miatt jóval kisebb erőt tudott kifejteni rá és a hegyi törpe végül lent bírja tartani addig, amíg a nimfa eléri a csákányt és belevágja a disznó nyakába. A visítás után van még némi rángatózás és addig a törpe is fogva tartja még a hátsó lábakat, de végül az állat megadja magát a vérveszteségnek és a súlyos sérüléseknek.
Borin is kissé kimerülve fekszik hanyatt, de csak mert megengedheti magának.
A hegyi törpe csak egy pillanat múlva ül fel. A sebét kezdi vizsgálgatni, ami inkább csúnya, mint súlyos.*
- Nincs mit.
*Morogja vissza a kelleténél valamivel mogorvábban. Fonott szakálla meg is lendül, ahogy odanéz a véres homlokú nimfára.
Vízről ő ugyan nem tud. A kulacsában is langyos már ami van, de a hegyek lábánál előfordul egy-egy kis patak, mely odafentről érkezik, vagy a sziklarengeteg aljánál tör ki a szabadba.*
- Azok előbb a disznót kapják el.
A hegyek lábánál előfordulhat egy-egy forrás. Mi ott vagyunk. Indulunk el, hátha akad valahol errefelé!
*Fel is tápászkodik, aztán elindul a csákányért. Kissé bicegve, de ha kimosta a sebet, majd bekötözi. Addig meg nem fog olyan sok vért veszíteni. A fegyvert kirántja a vadkan nyakából. Azt is le kell majd mosnia. Látott már véresen hagyott csákányt megrozsdásodni.
Őt kevésbé zavarja a vér, mint a nőt.*
- Nektek nem az élet védelme a mindenetek?

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-02-19, 7:42 am

Sylen már megismerte a törp stílusát, így szinte fel se veszi, amilyen módon az visszareagált a köszönetnyílvánítására. Mogorva, mint mindig, de Sylennek nem a szavak, vagy azok hordozása számított, hanem a tettek. Újra rápillantott véres kezére, majd a lovához lépett, és kotorászni kezdett, miközben a háta mögött a törp nyilván a csákány állapotát vizsgálgatta. Persze, nem azt, hogy mennyire sérült, hanem meg kell e tisztítani, vagy esetleg kopott e az éle. A nimfa gyanította, hogy a csákány éle ebben a harcban kissé megkophatott, hiszen nemcsak húsba vágtak, hanem átment a csonton is, az pedig jócskán tompíthatta az élét.
Időközben hamar talált egy kevés kis vizet, amely pont elég lesz arra, hogy letörölje magáról a vért. Letépett egy csíkot a ruhájából, beáztatta a vízbe, majd alaposan megtörölte a homlokát, és a kezét is. Kész csoda, hogy a ruhái nem lettek olyanok. Maradt még vize, és remélte, hogy útközben feltöltheti a készletét, nem tudhatta mennyi út áll előttük. A kérdésre Borin felé fordult, majd megszólalt:
- De igen. Viszont, ha ilyen veszélyes állattal találjuk szembe magunkat, amely nem csak ránk, hanem másokra is veszélyes, akkor nem teketóriázunk. Ez a vadkan másokat is megtámadott volna, ha futni hagyjuk, ezt pedig senki sem szeretné.
Noha nem ismerte a többi népet, vagy nem sokat, de nem vette volna a szívére, ha valaki azért hal meg, mert ő futni hagyott egy veszélyes vadkant. Mivel erdei nimfa volt, elég hamar értesült volna a dologról.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-02-20, 12:14 pm

*Borin a csákány hegyéről csepegő vért kendőjével törölgeti lefelé. Vajmi keveset törődik Sylen tisztálkodásával, ahogy azzal is csak egészen keveset, hogy a kézfején tetemes mennyiségű vér van, mely még akkor ömlött rá, amikor beledöfte a tőrét a disznó combhajlatába.
Igaz, is! A tőr.
A törpe odasétál a kivérzett állathoz, hogy tőrét is kihúzza a sebből. A kendőbe azt is beletörli.
Való igaz, hogy a csákány éle tompult a harcban, viszont ennek a fegyvernek az elsődleges ereje a hegyében van. Az pedig olyan keményre van edzve, kovácsolva a törpe műhelyekben, hogy néhány csont átszakítása meg sem kottyan neki.
Az efféle eszközökkel követ fejtenek, teléreket vájnak, a csontok nem mondhatók éppen kemény felületnek azokhoz képest.
A hegyi törpe biccent a nimfa szavaira. Egyszerű bányászként van benne annyi közösségi szellem, hogy gondoljon bárki másra, akinek árthat egy veszélyes állat, de tapasztalatból tudja, hogy a harcosok közül sokan vannak olyanok, akik legfeljebb azért ölnék meg, hogy dicsőségükre váljon. Egyéb esetben úgy állnának hozzá, hogy mindenki védje meg saját magát. Vagy ha nem tudja, akkor ne induljon egyedül, védelem nélkül útnak.
A törpe a zsákjában lévő tartalék tiszta ruhákból tép le egy csíkot, hogy bekösse vele a lábán lévő sebet. Majd a forrásnál kitisztítja.
Borin a tőrt visszasüllyeszti a helyére, majd megforgatja a csákányt, mielőtt a hátán lévő tartóba süllyeszti. Ha hegyet kell mászni, szüksége lesz mindkét kezére.*
- Induljunk! Útközben biztosan lesz egy forrás valahol…
*Vet még egy pillantást a kimúlt vadkanra.*
~Szép, nagy állat volt, míg élt. Kár érte.~
*Az erdő fái felett halvány szél söpör végig, megrezgetve a lombok leveleit.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-02-20, 2:03 pm

Sylen meg tudta magát védeni, igen jó íjász volt a népe körében, de egy vadkannal szemben egyedül semmi esélye sem lett volna. A nyilak épp csak súrolták az állatot, lelassították valamennyire, hamar lábra állt, és visszanyerte sebességét, így a lánynak nem sok esélye lett volna a győzelemre, hacsak közben nem talál valahol egy otthagyott fegyvert, amivel meg tudta volna állítani a vaddisznót. Röviden: Sylen szinte az életét köszönhette annak, hogy útjába akadt ez a mogorva törp. Jóllehet, nem ő végzett a vadkannal, de nagy része volt abban, hogy végül a nimfa meg tudta tenni a döntő lépést, és el tudta vágni az állat torkát.
Sylen tüzetesen átvizsgálta magát, hogy van e olyan sebe, amit be kell kötni, vagy ki kell mosni. A karját és a lábát még alaposabban megnézte, hiszen leginkább azok voltak kitéve az állat támadásainak, vagy esetleg valami felsérthette őket, miközben ő a vadkannal volt elfoglalva. Ha a hátát, vagy a hasát érte volna sérülés, azt hamar észrevette volna, így azokra már csak futó pillantást vetett. Sehol semmi. A karján volt néhány karcolás, de voltaképp elég olcsón megúszta ezt a kis kalandot. Borinra pillantott, aki éppen akkor kötötte be a sebeit.
- Azt hiszem, van néhány kenőcs nálam, ha később fájdalmaid lennének.
Való igaz, volt nála egy tégely fájdalomcsillapító kenőcs, ami valamennyire fertőtlenített is. Jóllehet, nem volt olyan erős, mint amit a népe használt, de egy ideig megteszi a maga hatását, és erre az útra bőven elég lesz, hacsak nem szereznek be újabb sérüléseket. Sylen eloldozta a lovát, majd amikor Borin elindult, követte.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-02-21, 9:03 pm

*A hegyi törpe végignézi, ahogy Sylen végigellenőrzi egész testét, sebek után kutatva. A magas növésű lány karcsú karjai és lábai ugyan hosszúak a törpének, de a formájukban nem talál semmi kivetni valót.
Amikor a nimfa megszólal, Borin észbe kap és választ is ad neki.*
- Bírom a fájdalmat.
*Próbálgatja sérült lábát Borin. A fájdalom, mely akkor érezhető, amikor épp terheli, egyik lábáról a másikra állva, elhanyagolható ahhoz képest, amit korábban tapasztalt súlyosabb sebek esetén.
Nem vágyik a mindenféle nimfa kenőcsökre. Sokkal inkább esküszik a zsákjában rejlő lapos kulacsra, amelyben jó erős törpe pálinka van.
Az hatásos lesz.
Megvárja, hogy a nő a lovát is hozza, végigméri az állatot, amely így is magasabb nála, utána elindul. Az ösvény mellett, igyekezve fülelni.
Persze abban biztos is, hogy hamarabb érezheti a víz illatát az orrában, mint a fülével a víz halk csobogását.
A csákány minden lépésnél billen egyet a hátán, valószínűleg nem rögzítette elég szorosan.
Mindegy is, nem fog leesni.
Nem kell sokat menniük, ha addig a nimfa szólna, ad rá választ, igaz, nem túl bőbeszédűen, ha nem, élvezi a csendet. Mintha egyedül utazna.
A forrás végül nem messze az ösvénytől csörgedezik egy nagy, lapos szikla repedésén keresztül és a hegyit törpe nagy büszkén mutatja is a nimfának.*
- Ott a víz!

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-03-17, 5:21 pm

Sajmon a helylábánál levő erdőségben egy tisztáson ütőt tábort, ép fegyverét tisztogatja tartja karban mikor mordul egyet a gyomra így úgy dönt elindul vadászni egyet kardját hüvelyébe rejti íjat felkapja a tegezét várára veti majd egy íjat kivéve belőle íjára teszi és így indul be az erdőbe.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-03-17, 5:34 pm

Nyugalommal, békésen baktatott egy egészen jól kitaposott ösvényen, egy jó kis folyékony arany társaságában. Jó nagyokat kortyolt belőle, egészen addig amíg észre nem vette, hogy teljesen kiürült a csaknem másfél literes palackja. ~ Hmph, megint. ~ Gondolta Alvor, majd eltette a hátizsákjába az üres palackot. Bunkót az egyik kezében a vállára támasztva járta az erdőt, remélve hogy talál itt valakit akitől megkérdezheti, merre van a legközelebbi város. Meg is kerülhette volna az erdőt, de az meg hülyeség lett volna, hiszen az egy hatalmas kerülő lett volna. Kicsit megállt, megigazította sisakját, majd továbbindult az ösvényen.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-03-17, 5:40 pm

Elgondolkodva sétáltam a hegy lábánál, amit a legújabb célpontomnak néztem. Nos, ez a hely gyanúsan közel volt a Főnix-völgyhöz, így nem nagyon hittem, hogy bármi olyat is találnék, amit eddig még nem fedeztem fel, de mivel nagyon szerettem volna már megtalálni a Lanuria alatti erődúcot, ide jöttem. Sajnos nagyon úgy nézett ki eddig, hogy hiába tettem meg, de mivel nem volt kedvem még egyszer idejönni, rávettem magamat, hogy jobban körül járjam a hegyet. Nem mintha egy csomó kavics beszélni tudna, de azért csak feltűnik, ha valami szívja el az erőmet. Nem voltam túl melegen öltözve, leszámítva a bélelt csizmáimat, de mivel istenként nem éppen a megfázás a legnagyobb veszélyforrás számomra, nem törődtem a dologgal, csak gyűrtem le a távot, amelyet magamnak felállítottam. Egészen addig, amíg meg nem hallottam magam mögött egy ág reccsenését és valaki lélegzet vételét.
- Az utolsó, aki megpróbált mögém kerülni, nem köszönte meg, amit kapott... biztos folytatni akarod? - tettem fel a kérdést, miközben nem fordultam meg, hogy lássam az arcát annak, akit kiszúrtam, csak vártam, hogy mit tesz most...

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2012-03-17, 5:59 pm

*sajmon tovább halad az erdőben vadat lesve nem sokára egy őzt pillant meg és már célba is veszi ám mielőtt lőhetne az őz észre veszi és elkezd menekülni sajmon üldözőbe veszi ám mint ha köd nyelte volna el, úgy félszívódót egy pillanat alatt sajmon halkan jár és halad előre immár lopakodva hisz valahol itt rejtőzik az az őz hirtelen valakit meg pillant nemesze tőle el kezd közelebb osonni hogy jobban szemügyre vegye íja még mindig feszül kezében lövésre készen. Ám pékjére vagy szerencséjére rá lép egy ágra ami recsegve ketté törik az idegen persze észre veszi és hozzá is szol a dologhoz. Sajmon válaszként így felel neki.*
-Ne haragudj nem akarok semmi rosszat csak vadászgatok és meg lepet jelenléted hisz erre nem sokan merészkednek mostanában sok itt a zűr és a baj meg az erőszak, így kíváncsi lettem ki olyan merész rajtam kívül hogy ide merészkedik.

» Lanur-hegység
» Lanur tornya
» Sárkány-hegység
» Tarajos-hegység