Lanur-hegység

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-07-14, 7:06 pm

[Kesa - a surranó és a boszorkány]

*Nem szegi kedvét, hogy Lunának is új lesz a törpe város, sőt, annál izgalmasabb lesz együtt felfedezni. Persze a nő megérzése jó, ha a surranó tudná, hogy egy varázslóval hozta össze a sors tényleg elkezdene bemutatóért könyörögni. A népe között nagyon kevés a mágiahasználó, de annál jobban lelkesednek a dologért, minden szinten, legyen szó emberekről vagy varázstárgyakról, és ez alól hősnőnk sem kivétel. Ha szorult volna belé akár csak egy csepp is a mágikus esszenciából, akkor már biztos hogy nem lehetne kirobbantani sem egy mágustoronyból, ahogyan az is, hogy messze neki lenne a legnagyobb varázstárgy gyűjteménye, természetesen csupa kölcsön vett darabból. De nem szorult.*
- Nem tudom járnak-e Mardanban, de páran biztos voltak már. Azt mondják, hogy a törpék nem szeretnek minket, és mindig morcosak, mert nincs semmi humorérzékük, és mindent túl komolyan vesznek. Honnan tudnánk, ha még senki se járt volna náluk?
*A kérdés bár költői, teljesen logikus, hogy szükség volt a két nép közötti interakcióra ahhoz, hogy efféle vélemények egyáltalán kialakulhassanak. Az viszont hogy elvileg nem szeretik a fajtáját cseppet sem zavarja, szentül hiszi hogy vele majd másképp lesz, de ha nem is fogják megszeretni, legalább érdekes lesz. Közben óvatosan próbál lépdelni a szúrósabb gazok között, bár az ő ruhája jobban bírja ezt mint a nőé. Hiába a nagyon élénk zöld szín, nadrágja strapabíró anyagból készült, ahogyan kabátkája is.*
- Ha beleakadsz valamibe szólj és én elvágom a tőrömmel. Meg megfoghatod a kezemet, és akkor tudok segíteni egyensúlyozni. Nekem mindegy mert úgyse tudom átlépni őket.
*Hogy segítse az útjukat, kezébe veszi a tőrét, és ami nagyon magasan van neki, azt nemes egyszerűséggel vágja át, időnként segít Lunát is kibogozni ha arra van szükség, de összességében tényleg elég lassan haladnak. Néha igyekszik beállni a nő mögé, hogy annak kitaposott nyomába léphessen bele, hiszen ezt ő elég nehezen tudná megoldani.*
- Nézd kakukkfű!
*Kiállt föl egyszercsak és odébb megy néhány métert hogy egy nagyon illatos de kevésbé feltűnő virágos növényből szedjen egy csokorral, és a kezében hozza tovább.*
- Ha találnánk krumplit, vagy fognánk valami húst, akkor nagyon finom fűszer. Meg anya mindig ebből főzött teát ha fájt a torkunk.
*Magyarázza, majd ismét hallgatja barátnőjét (mostmár Luna le sem vakarhatja magáról a titulust) a rabszolgapiacról. Sajnálkozik de ámuldozik is a csodálatos kalandon.*
- Tényleg nagyon aljas. Hogy szöktél meg végül?
*Hiszen ez a kérdés a lényeg, az igazi kaland a szökés, mert elfogni bárki el lehet, de elég kevés az a rabszolga amelyik el is tud szabadulni. Magában ez az egészet egy nagy szökésben ármányban gazdag történetnek képzeli, üldözéssel meg ilyesmi, meg se fordul a fejében, hogy valaki a rangját használva keveredne ki egy ilyen melegnek tűnő helyzetből. Észre veszi, ahogyan Luna a fejét a mozgás irányába fordítja, de bármi is legyen, ha nem látszik ki a gaz fölött, akkor nem lehet akkora hogy veszélyt jelenthessen bármelyikükre. A mozgás viszont megismétlődik, és hirtelen egy nagyobb termetű mezei nyúl ugrik ki a gazok közül, egyenesen előttük szaladva át a mezőn olyan gyorsasággal és ügyességgel, amilyenről ők nem is álmodhatnak.*
- Mit gondolsz, elkapjuk vacsorára?
*A nyúl jól menne a kakukkfűhöz, nyárson, tábortűzzel, de nagyon sok időt eltölthetnek azzal, ameddig meg tudják fogni.*
- Egyébként vicces hogy pont nyúlkergetést emlegettél, erre itt van! Nem bírsz véletlenül jóstehetséggel?

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-07-17, 10:01 am

// Amrita - a surranó és a boszorkány //

* Amrita kérdésére némileg meglepődik Kesa. Pedig gondolhatta volna, hogy egy surranó nem fogja kérdés nélkül hagyni szabadulásának történetét. Kissé korholja is magát emiatt, hiszen ha jobban figyelt volna, nem kellene megválaszolnia ezt a kérdést. *
- A szökés maga annyira nem volt érdekes…
* Sejti, hogy ilyen egyszerűen nem fogja tudni elintézni a dolgot, ezért miközben a bozótos maradékán haladnak belekezd meséjébe. *
- Úgy kezdődött, mint ahogy a legtöbb szökés szokott. Vártam. Kivártam a megfelelő pillanatot, mikor lankadt az őrzőim figyelme. Sikerült elterelnem a figyelmüket a feladatukról…
* Utolsó mondatánál Amrita felé fordul, hogy a surranó leányzó is láthassa arcára kiülő kacér tekintetet, de ennél többet nem szándékozik az esetről beszélni, inkább folytatja a történetét. Hiszen valójában egy aprócska varázsige segített a figyelemelterelésben. *
- Úgy összekötött kézzel voltam kénytelen elfutni előlük. Meglehetősen feltűnő jelenség lehettem a téren, de végül sikerült ráakadnom egy igazán daliás férfire, aki segített lerázni az üldözőimet.
* Az utolsó lépéseket teszik meg kifele a szúrós növényzetben, mikor újfent mozgást pillant meg. Most sokkal közelebbről, ráadásul, most még a haladás irányát is látni lehet, de a lényt, ami előidézi, még nem. *
- Azóta ha jól tudom, megkapták a megérdemelt büntetésüket.
* Az utolsó szót kissé megnyomja, mire egy nyúl ugrik ki, egyenesen onnan ahol korábban a növényzet mozgolódott.
Sebes szökkenésekkel, próbál meg keresztüljutni az előttük elterülő mezőn.
A Klensbane ház örökösének hamar megtetszik Amrita elképzelése. Igazán jó lenne valami táplálóbbat is enni, mint azt a bizonyos csomag szedret, amit pont a surranótól kapott.
Széles mosollyal fordul a surranó felé. *
- Kapjuk el!
* Mintha csak valami gyerekjáték lenne, amit már évek óta nem csinált, hiszen mióta családjának minden tagja Dremer birodalmába került, nem túl sok ideje maradt a szórakozásra. Főleg nem egy olyan gyereklelkűvel, mint amilyen a surranó is. *
- Dehogynem! Már előre látom, milyen finom vacsoránk lesz!
* Válaszolja hasonlóan jó kedélyűen. A szedercsomagot jó erősen markába szorítja, másik kezével gyorsan a földre markol. Megpróbál egy követ találni, de csak egy nagyobbacska földdarabot sikerül találnia, majd futásnak ered, egyenesen arrafele, amerre a nyúl is tart, hogy megpróbáljon elé kerülni, és elvágni az útját, mielőtt még sikerülne ismét elvesznie a magas növényzetben. *
- Megpróbálom feléd irányítani.
* Szerencsére itt már nem olyan magas a fű, hogy a ruhája gondot jelentsen, vagyis azok a részek, amik miatt aggódnia kellene, már a troll elöli menekülésben tönkrementek. Még a mező vége előtt sikerül úgy megközelítenie a nyulat, és elé dobni a földet, hogy az attól megrémült nyúl irányt váltson, és már ne kifele tartson a mezőről, de az még mindig nem Amrita felé akar futni, így a fiatal nemes kénytelen továbbra is üldözni. *
- Figyelj most feléd fog fordulni!
* Szinte már kiabálja, és két újabb földről felkapott tárgyat dob a nyúl elé, hogy remélhetőleg arra forduljon, amerre ő akarja, és ne próbálja meg kicselezni őt, és arrafele elhagyni a mezőt, amerre a dobásai földet értek.
Tekintetét csupán egy pillanat erejéig fordítja Amrita felé. *
- Most rajtad a sor! Mutasd meg, mit tudsz!
* Biztatja a kis surranót, viszont ő maga is kíváncsi arra, mennyire túloznak azok a szóbeszédek, melyek a surranók rendkívüli ügyességéről szólnak, és valóban ügyesebben bánik a tőrrel, mint amilyennek korábban mondta magát. Nem szívesen hagyná elfutni a vacsorájukat, de a surranó előtt akkor sem akar varázslatot használni, ha emiatt kicsit koplalnia kell. *

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-07-19, 7:05 pm

[Kesa - a surranó és a boszorkány]

*Luna történetét szájtátva hallgatja, szörnyülködik ott ahol az indokolt, és ott is ahol kevésbé, de leginkább csak csodálattal nézi a nőt, aki újfent hősnőjévé lépett elő, és aki meglehetősen jó úton jár afelé, hogy a kis surranólány példaképévé váljon, már ezek alapján is.

- Nagyon bátor vagy! És mi lett végül a daliás férfival? Tudod a történetek ilyenkor romantikus szállal szoktak folytatódni, most hogyhogy nem volt itt, hogy megmentsen a csúnya nagy és gonosz trolltól?

*A realitásérzéke még bőven hagy kívánni valót maga után. A férfi aki segít a bajba jutott hölgyeken szerinte csak és kizárólag a szőke herceg lehet fehér lovon és utána boldogan élnek amíg meg nem halnak. Mint a mesében. És persze a gonosz elnyeri méltó büntetését mint itt is, amire bősz bólogatással helyesel. Így kell lennie.

A nyuszi megfogására ismét csak helyeselni tud és boldogan kacag fel, ami Luna jóstehetségét illeti.*

- Nahát akkor én is jós vagyok! Tudom, hogy isteni lesz.

*Ami azt illeti, ő is bogyókon él négy napja meg azon a kevés kenyérkén és sajton amit kapott útravalóul, de mi az egy friss, finom, nyárson sült nyuszihoz képest! Persze sajnálhatná is a bundás állatot, de ugyan akkor ha minden húst meggyászolna amit megeszik borzasztóan boldogtalan élete volna, ha pedig úgy döntene, hogy inkább vegetáriánus lesz, akkor elfogyna mint a Hold hónap végén. A vándor többnyire nem válogathat, ezt mondta mindig Csapdanyűvő bácsi is. Luna ötlete hogy kővel tereli nagyszerű, főleg hogy ne veszítsék szem elől, de ő inkább egy másik módszert választ. Letérdel, és néhány különösen szúrós gazból némi fű beleszövésével készít kelepcét. Reményei szerint a kedves tapsifüles bele fog gabalyodni legalább addig, ameddig ráveti magát. Egy méter széltében igyekszik, néhol rásegít a tőrrel, de az egész inkább úgy tűnik mintha kosarat fonna, és próbálja is kicsit kosár alakúra, és fittyet hány arra, hogy közben a kezét felsérti a tövis. Hiszen most vadászik, a horzsolásokkal majd később törődik.*

- Jöhet!

*Kiállt vissza Lunának amikor az megpróbálja felé irányítani, és árgus szemekkel lesi hogy a nyuszi belefusson a csapdájába. Néhány kővel ő is besegít, majd amikor a nyúl a tüskék között találja magát nemes egyszerűséggel oldalról ráugrik, és a kis kezeivel öleli szorosan magához a nyulat, aki viszont egyáltalán nem szándékozik nyugton maradni. Tapos és szabadulni próbál, össze is karmolja a fogva tartóját, és bár a tüskék nehezítik a dolgát, a csapda egyáltalán nem olyan profi ilyen rövid idő alatt, hogy olyan hatalmas akadályt jelentsen, épphogy annyira volt jó hogy megtorpanásra késztesse, majd lelassítsa az állatot, ameddig ráugrik.*

- Luna segíííítss!

*Kiabálja, és még egy nagy erőfeszítéssel még inkább magához öleli a mezei nyulat. Már nem bírja sokági tartani, és a tőre sem úgy áll a kezében hogy el tudja vele altatni végleg az állatot. Itt már csak barátnője akadályozhatja meg, hogy megszökjön a vacsora.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-07-22, 9:23 pm

// Amrita - a surranó és a boszorkány //

* Amrita szavait hallva, némi kétellyel ugyan, de a surranó felé kezdi terelni a nyulat. Szerencsére ebben a feladatban nem maradt egyedül, ugyanis a surranó is besegített neki ebben, hogy végül az Amrita általa készített csapdában kössön ki.
Kesa igazán szórakoztatónak találja az ezt követő eseményeket. Még egy jót mosolyog is Amritán, mikor a surranó apró termetű testét ráveti a teljesen megrémült tapsifülesre. Ugyan nem érti, miért nem tűzi azonnal tőrére a vadat, mégsem tudja ezt felróna Amritának. *
- Jó erősen fogd!
* Kiáltja a surranó felé, miközben már csupán kocogással és szapora levegővétellel közeledik prédájukhoz. Jó hangulata ellenére, nem valószínű, hogy ha a kezeik közül menekülne el a vacsorájuk, akkor is ilyen maradna. *
- Tartsd!
* Amritához érve először csak szemügyre veszi a megtermett nyulat, ahogy a surranó kezei között vergődik, és próbál kiutat találni szorult helyzetéből. Valahogy neki is meg kéne ragadni…
Végül jobb kezével megpróbálja a tarkójánál megragadni a tapsifülest, és csupán mikor már sikerül jó fogást találni, akkor kezdi el másik kezét Amrita és a nyúl között becsúsztatni, hogy a hátán, egy újabb fogásra alkalmas pontot találjon. Csak remélni tudja, hogy a surranó nem túlságosan csiklandós, és nem engedi el idő előtt a jószágot, különben talán nem lesz képes egyetlen kézzel megtartani a szabadulni akaró prédájukat.
Ha azonban sikerül jó fogást találnia, akkor egy bólintással jelzi felé, hogy most már elengedheti, ő pedig egyenesen a földhöz nyomja a nyulat. A törékenynek tűnő nemes teste is elégnek bizonyul, hogy a földön tartsa az állatot, bár érzi, hogy eleinte még próbálkozna szabadulni, azonban ahogy sikerül teljesen a földhöz szorítani, már megadóbban fogadja a nyúl. *
- Gyorsan! … A tőröd! ...
* Nem áll szándékában egészen sötétedésig a nyúlon támaszkodni, így ha Amrita habozna, akkor rövidesen azt is hozzáteszi, hogy végezzen a nyúllal. Hiába tűnik igazán aranyosnak a szőrös kis állatka, főleg most, ahogy megadóan a földhöz szegeződik, aprócska orra ütemesen mozogva szaglászik, talán kiutat keresve, közben pedig vele együtt mozog bajszának minden egyes szőrszála. Hiába mindez, a fiatal nemesnek nem áll szándékában megkegyelmezni a vadnak.
Már szinte maga előtt látja a tüzet, és a rajta készülő húst, és pár bogyóért nincs kedve lemondani erről a finomnak ígérkező vacsoráról. A nyúlnak meg kell halnia, ugyanúgy ahogy Vladnak is meg kellett, nem is olyan túl régen. *

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-07-28, 5:01 pm

/Veszély/

*Keserves ébredés egy ábrándos álomképből, melyben a troll felfelé törekszik egy fa vézna ágain. Egyre magasabbra és magasabbra jut, oly könnyedén s egyszerűen, mintha csak repülne a robusztus test a levelek közt. Aztán felérve csodálta milyen apróvá vált minden, büszkén dagadt melle, most ő a leghatalmasabb és legerősebb a földön.
Milyen szép is volna, egy világuralomra törő troll akinek behódol mindenki. Éjt nappallá téve hordanák számára az ételt, s neki csak az elfogyasztása lenne feladat.
Tenyerével homlokára csap, szemei kótyagosan cikáznak otthonának falain, miközben vajúdó asszonyként, nyögve húzza fel térdeit.
Meglehetőst kimerítő napokat hagyott háta mögött, mostanság egyre nehezebb a környéken ételt találnia. Már fontolóra vette, talán más vidékre tér, hátha ott nagyobb szerencséje lesz. Lassan már arra kényszeredik, hogy zöldellő növényekkel tompítja gyomra sírását.
Feltápászkodik, lustán vonszolja el magát barlangja bejáratáig, ahonnan az eső utáni tájat kémleli. Sűrű bokrok fedik el lakhelyét, minek egyetlen hibája a jól láthatón kitaposott bejárati út.
Zsibbadt fejét tapogatja mikor visszafordul, először fel sem tűnik neki valami, csak szeme sarkából... Barlangja falain megannyi meztelen csiga kúszik mászik fel s le, szivárvány csíkokkal díszítve a szürke falak otromba felületét. Arg'h lelkesen dübörgött hozzájuk közelebb, izgatottan fogott meg egyet és szájába vette. Örömtelien majszolta, lehet csak azért, mert rég evett olyat mi még élő volt mikor rátalált. Fogott még egyet, s még kettőt. Teli pofával rágta, hosszú... hosszú ideig őket. Már már beleunásig 'rágózott' mígnem állkapcsa belefáradt s csak időnként zárult a puha testűekre...*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-07-28, 5:45 pm

//Kesa - a surranó és a boszorkány//

*Hallja Luna bíztató szavait, ami segít, hogy még egy kicsit bírja, még tovább, hiszen az új barátjának akar bizonyítani. Bár ő módfelett barátságos és végtelenül hálás azért, hogy a lány nem küldte el azonnal amikor meglátta és megállapította a faját (ember létére), attól még szeretne is rászolgálni a megelőlegezett bizalomra. Amikor a nő odaér csak nagyon picit enged a szorításon, és akkor is egyszerre csak az egyik karjával, így akadályozva meg, hogy a tapsifüles véletlenül kicsusszanjon. Érzi ahogyan küzd a kis bundás, de nem ereszti, így végül Luna kezeiben köt kit. Kicsit liheg a hirtelen megerőltetéstől, arcocskája ki is pirul az izgalomtól.*

- Megcsináltuk!

*Rikkantja boldogan, majd a felszólításra előveszi a tőrét. Ez a legnehezebb része, az állat szemébe nézni, ahogyan az zihál és remeg a félelemtől. De éhes és vacsora kell, egy igazi kalandor nem finnyáskodhat! Már nem kislány, tudja, hogyan kell és a fiúk is mind megcsinálták. Mégis habozik kicsit... Végül viszont behunyja a szemét, vesz egy nagy levegőt, majd letérdel és egy határozott mozdulattal szíven szúrja a nyuszit Luna kezei között.*

- Sajnálom pajtás.

*Arca szomorúvá válik, tényleg sajnálja hogy a nyuszinak meg kellett halnia, ugyanakkor már érzi a szájában az ízét a sült húsnak, főleg hogy friss is lesz.*

- Gyere, keressünk egy helyet ahol tüzet rakhatunk.

*Hagyja hadd hozza az emberlány a zsákmányt, ő elindul a távolabbi fák felé amerre az utat sejtik. Lehet nem szerencsés az úthoz túl közel letáborozniuk, de a tisztáson sem, főleg nem ennyi szúrós növény közepette, és akkor már inkább előre felé haladjanak mint vissza. Nem kell már sokat küzdeniük az ágas-bogas tisztással, hamarosan beérnek egy ligetbe, amit pont tökéletesnek íítél a surranó egy jó kis tűzrakáshoz. *

- Szerintem úgy lenne a legjobb, ha az egyikünk rőzsét gyűjt a tűzhöz, a másikunk meg megnyúzza a nyulat. A szőre nem finom. Melyiket szeretnéd csinálni?

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-07-29, 5:50 pm

// Amrita - a surranó és a boszorkány //

* A földre szorított állat még egy-egy utolsó elhaló próbálkozást tesz szabadulása érdekében, miközben az éles penge egyre közelebb kerül hozzá. Azonban a rá nehezedő tehernek köszönhetően ezt csupán Kesa érezi.
A Klensbane ház örököse meglehetősen aggódó tekintettel figyeli, ahogy a surranó leányzó szemeit becsukva készül fel a végzetes szúrásra. Meg is fordul Kesa fejében, hogy talán nem is olyan jó ötlet erre a surranóra hagyni a dolgot, még a végén célt téveszt az a penge, és akkor talán pont az ő kézfejében fog kikötni.
Szerencséjére azonban nem így történt. Az ominózus szúrást követen nem kell sokat várnia, hogy az utolsó erejét is kilehelje prédájuk. *
- Most csináltuk meg!
* Javítja ki szórakozottan Amritát, miközben egyetértően bólint a táborhely keresését illetően. Ő is egyetért abban, hogy az út közelsége nem túl szerencsés, azonban inkább az út közelsége, mint egy trollé. Ki tudja, meddig pihennek azok a dögök egy ”lakoma” után. *
- Egyetértek! A rőzsét bízd csak rám!
* Magabiztosan mutatja Amritáénál nagyobb, puha tenyereit. Mégsem tagadhatja le teljesen nemesi származását, még úgy sem, hogy egy ideje már hosszabb utakra jár el kereskedő álcájában. *
- Szerintem egy forduló alatt eleget tudok majd hozni.
* Valódi szándékát azonban inkább mosolya mögé kívánja rejteni. Talán Amrita még nincs tisztában azzal, hogy a trollokon kívül orkok is találhatók szép számmal ebben a hegységben. Már pedig csak az hiányzik Kesának, hogy a surranó a nyakára hozzon egy egész törzset a gallygyűjtögetés keretein belül. Éppen ezért nem is áll szándékában túl nagy tüzet gyújtani, hiszen akár az is idevonzhatja őket.
Éppen ezért, amennyiben Amrita nem szándékozik feladatot cserélni Kesával, akkor a fiatal nemes hamar munkához látva elindul az út túloldalán található fás rész felé.
Nem akar túl mélyen az erdőbe hatolni. Lehetőleg a közelben próbálná meg összegyűjteni azt a kevéske faanyagot, ami egy kis tüzet képes lehet elég ideig táplálni, hogy a nyúl megsüljön rajta. Sétája alatt nem találkozik egyetlen nagyobb állattal sem, bár ez nem lepi meg túlságosan. Kellő felfordulást kelltettek a nyúl kergetése közben, hogy ha esetleg lettek volna még errefele vadak, akkor azok már biztosan odébb húzódhattak.
Sétája végeztével egy, nem túl nagy, kupaccal tér vissza Amritához. Kesa szerint ez elég lehet az általa elgondolt célnak, de ha mégsem, akkor már tudja, merre találhatnak még a közelben. *
- Hogy haladsz?

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-07-31, 2:52 pm

//Kesa - a surranó és a boszorkány//

*Végülis tudja, hogyan kell egy nyulat megnyúzni, legalábbis elméletileg, úgyhogy hagyja, hogy Luna hozza a rőzsét. Nagyobb a keze, többet tud szedni, és nem árt, ha marad későbbre is, hogy táplálják a kis tábortüzüket. Arról persze sejtelme sincs, hogy a másik egyáltalán nem akar tüzet, csak annyit, hogy a nyuszi éppen megsüljön...*
- Rendben, itt várlak, remélem addig sikerül rendesen megnyúzni. Hozz kérlek egy olyan ágat is amit nyársnak használhatunk!
*Leül törökülésbe a kiválasztott helyre, majd ismét előveszi a tőrét, és a nyuszi tetemét az ölében nyugtatja, majd toroktól ágyékig felvágja, kiveszi azokat a belső szerveket, amik nem igazán alkalmasak a fogyasztásra (egyedül a beleket találja annak), majd apró mozdulatokkal nekiáll lefejteni a bőrt a húsról. Mire Luna visszatér még nem végez egészen, így társnőjének kicsit várnia kell, hogy nyársra húzhassák a tapsifülest.*
- Kicsit lassan megy, nem igazán van gyakorlatom az ilyesmiben. De amíg teljesen végzet addig gyújthatsz tüzet, a táskámban találsz kovát.
*A kovakő egy kalandozó felszereléséből sem hiányozhat, a legalapabb eszköz, amikor a surranó lánya útnak indul így természetesen nála is megtalálható. A nyusziról végül két részletben sikerül lehúzni a bőrét, egyben a gatyáját, és kicsit jobban szétvágva a felső részét, de alkalmassá válik a sütésre. A bundát maga mellé teszi, még nem tudja mit is kezdjen vele, mert annyira nem sikerült szépen hogy el lehessen adni bőrkereskedőknek, vagy akár téli sapkák díszének. Remélhetőleg eddigre már vidáman ropog a kis tábortűz is, így egy határozott mozdulattal nyársra húzza a nyuszit és a tűz fölé tartja.*
- Elméletileg forgatni kell közben... És ha kicsit megpirult akkor rászórhatjuk a kakukkfüvet amit szedtem. Ó de jó lenne egy kis hamuban sült krumpli is!
*Vágyakozik, de igazából már ennek a meleg vacsorának is nagyon örül.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-08-03, 5:54 pm

//Veszély-Arg'h//

*Akárcsak az egyszerű embereknek, a mágusoknak is vannak korlátai. Persze, ha mágus az illető és ráadásul a neve Aldo Barras, akkor nem kérdés, hogy számára a korlátok azért vannak, hogy ledöntse őket...egy kis túlzással talán. Ugyebár volt az a fránya varázs, amelyet irtó ritkán használt, a teleportálás. Ha lehetett kerülte az olyan helyzeteket, amikor szükség volt rá, sőt szinte mindig kitudott találni valamit helyette, ami ugyanúgy a segítségére volt. Hiába, nem tudni miért, talán a régmúlt idők tapasztalatai, illetve hibái folytán, vagy ki tudja, de nem bízott soha e varázsműveletben. Aztán nem is olyan rég úgymond meggondolatlanság miatt, de ugyanakkor saját életét mentve szerencsésen használta, már amennyire szerencsés élmény volt egy ház tetőzetén keresztül érkezni az emeletre...És azzal a belenyugvás a varázslat sikertelenségébe meg is szűnt, hiszen ha úgy vesszük, félig-meddig mégis csak sikeres volt a művelet. Elteltek a hideg hetek Eronián, aztán a kellemesebbek Lanuria Keleti szegletén, s az idő múlásával csak nem hagyta nyugodni a dolog. Csak még egy próba, csak még egyszer, aztán ha balül sül el, többet nem próbálkozik vele... de hátha mégis sikerülne megtanulnia.
És most itt vagyunk egy sziklás-erdős vidéken rohangászva mint egy őrült. S hogy még fokozzuk, talán nem is hazafele visz ez az ösvény, amelyen éppen fut, hisz most nincs idő ezen gondolkodnia. Nyílvesszők suhannak el a háta mögött, szinte már-már súrolják testét. Nem tudni, hogy hol van, hogy kik üldözik, s hogy miért, s még azt sem, hogy merre fele kéne mennie a zöld bokrok között, hogy biztonságba érjen. Tárgyalni már próbált akárkik is azok, de a szó elszállt, s válaszként egy nyílvessző vissza Fegyverzetét, egy kisebb tőrön kívül, mind a fogadóban hagyta, ahol megszállt éppen, s ahonnan a teleportálást próbálta. A fene gondolta, hogy ilyen rengetegbe kerül és egyből menekülnie is kell az életéért. Na de már késő bánat. Most a legjobb rohanni, amíg egy biztos fedezéket nem talál. Az előbbi ösvényről muszáj volt letérnie, de nem sokkal később megpillant egy másikat, felfele emelkedőt. Most már mindegy merre visz, csak juttassa ki valahogy ebből a fránya helyzetből. Azt sem érdekli, hogy bokrokon kell keresztül vágnia, hogy látatlanba viszik előre lábai a kitaposott úton, és végül úgy néz ki, jól is döntött.
Még néhány cserjésen, bokron keresztül törtetve egy barlang bejáratánál találja magát, szinte felesve egy kiálló kő miatt. Viszont hamar rádöbben, hogy nem a kő az, ami miatt aggódni kellett, hanem a bejártatnál álló "kissé" nagyra nőtt teremtmény. Egy troll.*
-Véres pokol!
*Hirtelen azt sem tudja merre tovább, de a kettejük feje között elsuhanó nyílvessző, hamar meggyőzi, hogy nem ártana beljebb húzódni, s bevédeni magát, meg a barlangot. További menekülésre már nem lát sok esélyt, az ismeretlen és fárasztó terep számára csak hátrány, innen meg, kissé megpihenve valami varázzsal csak visszatud vágni támadóinak, s ha véletlenül újból sikerül a futás közben százszor elismételt teleportálási bűbáj, akkor akár haza is kerülhet, vagy minimum el innen. Csak ezzel a trollal kéne valahogy elszámolni...

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-08-03, 10:52 pm

/Veszély - Aldoval/

*Bal vállával a falat támasztva rágódott a troll. Hangosan szuszog, unalmában nagyot köröz szemével, végül erőt vesz és egyben lenyeli a ragacsos csúszómászókat. Megkönnyebbülve törli csiganyálas kezét foszladozó, piszkos ágyékkötőjébe. Különös gyomorhangja feltörő vulkánként, öblös böfögésben teljesül ki. Elereszti magát, hisz miért ne tenné, ez az ő otthona, de ha nem az lenne, valószínűleg akkor is ugyanígy cselekedne.
Öklét derekába fúrta, közben másik kezével terebélyes hasát nyomkodja. Már most megülte gyomrát, a talán még élő, bendőjében mocorgó lények ringatózása. Borús tekintete dühösen nézi a barlangfalon kúszókat. Nem tudhatta, hogy vicsorgása valószínűleg semmiféle félelmet nem vált ki bennük, azért igyekezett a rémítgetéssel. Nagyon is komoly volt Arg’h szándéka, noha tudta, jellemtelen élőlények ezek, de jelenleg miattuk haragos, másodsorban, pillanatnyilag ez a legizgalmasabb ami a napokban felkínálkozott.
A csigáknak menniük kell!
Ellökte magát a faltól, óvatosan indult meg a barlang belseje felé. Hátrálva haladt, mintha számíthatna bármiféle támadásra a magatehetetlen betolakodóktól. Felvette bunkóját, és megkezdte személyéhez hű 'surranását'. Ki tudja, talán ezen pillanatokban közelítette meg Aldo az ő otthonát üldözői elől menekülve. Arg’h erről mit sem sejtve rohamozott a bejárat felé. Hosszabb agyarai, vele mind a néhány pár foga kivillan, nyált fröcsögve közülük ordít, szürke testének feleslege meg-meglebben hatalmas talpa földre érkeztekor. Majd lendít, közel ülő szemeiben az összpontosításhoz hasonló értelmet erőlteti, aztán suhint.
Az első találattal a bokorba repített egyet.*
- Heh…
*Bólogatott a troll, mutatva a levelek közé, jelezve, hogy most jól megadta nekik. Az emberek azt gondolnák, a trollok ha épp nem esznek vagy rombolnak, nincs elfoglaltságuk. Arg’h pedig nagyon jól letudta kötni magát. Bár az ő jelenlegi szórakozása, számára véresen komoly bosszú.
Már ütötte is a következőt, s nézte annak röptét, de nem várt érkezte lett a sárga ruganyos testnek. Meglehet épp a fehér haj nyelte el.
Alig fogta fel, hogy ember áll otthonának ’küszöbén’ elsuhant feje mellett az a bizonyos nyílvessző, mi ténylegesen nem őt vette volna célba. Enyhe visszhangot vert mihelyst koppant háta mögött. Nagyot nyelt, szemei tágra nyíltak, orrlyukai kitágultak, mellét kidugta.
Végigmérte a behatolót. Furcsa fehér haj, fehér bőr, egy ember, mint az nyilvánvalóvá vált a troll számára. Bár a különös fehér lobonc kétségek közé taszította…*
~ Miféle szerzett ez?
*Szökött át agyán a kérdés, de már jött is a távolból újabb nyílvessző. Arg’h husángjába fúródik, mit nem néz jó szemmel, egyre jobban nem. Az eddig eseménytelen reggel, hirtelen hág az izgalmak tetőfokára. Még csak meg sem érezte az emberek jellegzetes szagát, minden bizonnyal az esővel felfrissült légtér elnyomta tompa szaglása elől.
Aldonak nem lesz egyszerű a beljebb jutás, a házigazda szemében ő minden baj forrása.*
- Hova, hova?
*Botránkozik meg egyre jobban. Lassan átjáró házzá váló nyugvó helyének gondolata az ő tompa fejét is parányi gondolkodásra ösztönzi.
Bunkóját vészjóslóan emeli Aldo felé, majd az abból kikandikáló nyílvesszőt a sziklafalba ütve töri ripityára. A mágus ellenfelei nem tűntek fel az ösvényen. Vélhetőleg ők jól átgondolják, bemerészkedjenek-e, vagy ésszerűek és megvárják míg a férfi magától fut visszafelé.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-08-04, 9:51 pm

*A legutóbbi csata is jól végződött. Mostanra Frikknek, a Hatalmasnak akkora lett a fennhatósága a fehér ork és már egyes szürke ork törzsek között is, hogy elérkezettnek látta az időt, hogy a leigázott törzsekből mindből magához rendelje a vezetők helyetteseit, és még néhány harcost.
Mondani sem kell, hogy már jókora terület kellett ehhez, ahol el tudnak helyezni egy ekkora sereget.
Frikk jó előre letarolt egy falut, lemészárolta a lakóit, egyet sem hagyva hírmondónak, majd ellopta az állataikat.
Így mire az este leszállt és az első fehér orkok előmerészkedtek a sűrűből a rejtett völgybe, ahova hívatta őket, javában sültek a tüzeken a húsok, főttek a csorba bográcsokban a kétes külsejű és ízű ételek.
Frikk, a Bőség Ura, feláll az emelvényre, amit direkt ezért ácsoltak az orkjai, mögé áll a fekete mágus (amitől a hatalmas ork hadúr megborzong), majd megemeli fejszéjét. A Hold fényében villog a fegyver éle, s ekkor Frikk elordítja magát.*
- Orkjaim! Rühes kutyáim! Akartok mindig ilyen bőségben élni?
*Elégedett morgás, hörgés a válasz rá. Egyes orkok már indulnának is, de ekkor az ételek mellett sürgölődő orkok a forró fakanállal állják útjukat.
Frikk parancsa ez, és a piros szemű, görbelábú úr el is ordítja magát.
Erre már újra rá figyelnek. Emlékeznek rá mind, hogy igázta le törzsüket ez a hadúr. Senki nem meri kiröhögni már görbe lábaiért.*
- Nem sokára elég erősek leszünk, hogy saját ork birodalmunk legyen! Elvesszük az emberektől, ami a miénk és megöljük őket. Minden tetves embert, aki nem menekül el előlünk. Miénk lesz az összes állatuk, a városaik!
Akarjátok-e?
Régen még a sík vidékeken is ott voltunk! Az emberek üldöztek ide minket! De már elég erősek leszünk!
Én győzelemre vezetlek benneteket! Akarjátok, ugye!
Akkor most úgy marcangoljátok a húst, mintha az ő húsukat ennétek! Mert én, Frikk, a Hatalmas mondom, fogunk mi még győzelmi vacsorát ülni és a húsukból enni!
*Az orkok hatalmas üdvrivalgással indulnak megrohamozni a kondérokat, a nyársakat és Frikk mögé beáll a mágus.*
- Jó gondolat, volt Frikk, a Hatalmas. Mutass közös ellenséget nekik! És mutass szebb jövőt, akkor könnyebben követnek. Ezt majd elmesélik a pereputtyuknak is…de ne feledd! Amikor a sárkány mondja, és ahova mondja, oda kell majd menni.
*A vörös szemek összeszűkülnek, ahogy a hideg hangot hallgatja. Foltos háta lúdbőrözik tőle. Valamit ki kell találnia, hogy ezt a mágust is le tudja győzni, ha kell…De előtte még a szürkéket is megvendégeli.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-08-04, 10:02 pm

// Amrita - a surranó és a boszorkány //

* Nyugodtan figyeli a surranót, miközben még mindig a nyulat készíti elő. Ez a tény egyáltalán nem zavarja, hiszen még a tüzet is össze kell állítani. *
- Csak nyugodtan, már nem fog megszökni… Remélhetőleg…
* A végét már szórakozottan teszi hozzá, majd egy bólintással nyugtázza a kovára tett kijelentést. Nála jelenleg nincs ilyen eszköz. Mindent elvesztett a trollal való találkozáskor, de a tűzgyújtás így sem esne nehezére. Az ilyen aprócska praktikák mindig jól jönnek egy utazó mágiahasználónál.
A nyársnak szánt ágat Amrita közelébe helyezi, hogy még véletlenül se kerüljön a begyújtandók közé, majd a surranó táskájában kezd kutakodni a kova után. Először nem akad a kezébe, majd pedig egyszerűen félresöpri, hogy kicsit alaposabban megnézhesse a táska tartalmát, de nem akarja túlzásba vinni, így néhány röpke pillanattal később kézbe veszi a félretolt kovát, mint aki csak az imént találta meg. Azzal a lendülettel már neki is lát a tábortűz felállításához.
Amritához hasonlóan ő is elbajlódik a feladatával.
Először a kiszemelt területet kell valahogy elkülönítenie a környező növényektől. Gyorsan keres néhány nagyobb követ, ami megfelelő lehet a feladatra, de a többség, amit talál, túl kicsi a célra, így kénytelen kicsit megtisztítani a terület szélét, de a nagyobb köveket attól még fel kívánja használni. Jól fog még jönni a hegység hideg éjszakai időjárása ellen, ha azok a kövek némi hőt árasztanak majd magukból.
Ezt követően nekilát tűz meggyújtásának előkészületeihez. Ehhez a hozott faanyagnak csupán egy részét kívánja felhasználni. Úgy gondolja jól fog még jönni a maradék, ha a vacsorájuk lassabban akarna elkészülni, ráadásul így kevésbé lesz feltűnő a tűz. A maradék anyagból pedig jó kis támaszt lehet majd csinálni a nyársnak, hogy ne nekik kelljen egész idő alatt fogniuk.
Végül elérkezik a tábortűz készítésének leglátványosabb részéhez, magához a tűzgyújtáshoz. Néhány próbálkozásra azért szüksége van, mire sikerül lángra lobbantani a gyújtósnak szánt anyagot, de azért látszódik, hogy nem most kényszerül először a művelet elvégzésére. Némi bíztató fújást követően egyre nagyobb és élettel telibb lángocska kezdi kivenni magát a gyújtóson. Csak ekkor helyezi el a rendeltetési helyére, ahol újabb tápláló légmozgásokat követően lassan már az egész gyújtóson eluralkodik, végül pedig áttelepszik a többi éghető anyagra is.
Ha Amrita idő közben csatlakozik Kesához, akkor a fiatal nemes nem fordít túl nagy figyelmet felé, csak válaszol, ha esetleg kérdés érkezik felé. Nem akarja hagyni, hogy a lángocska kialudjon, és újra kelljen kezdenie az egészet, de amint elkezd átterjedni az ágakra, egyre nagyobb érdeklődést mutat Amrita munkája iránt. *

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-08-05, 11:32 am

//Veszély-Arg'h//

*Hajából kiszedegetve a nyálkás, ragadós csigamaradványokat, fintorogva dobja le a földre maga elé. Körülbelül ugyanilyen képpel néz a bunkóját emelgető trollra is, közben gondolatai ezerfelé szaladnak, mindegyik kiutat keresve eme, elől víz, hátul tűz helyzetből. Visszafele nem nagyon mehet, mert ahogy kidugná fejét a bokrok közül, rögtön beleállítanának egy nyílvesszőt. Volt ideje az ellenségnek elhelyezkedni eddig, csapdába sétálni meg nem akar. Itt bent viszont, szemben áll ezzel a "szép" méretes lénnyel, melyhez hasonlóval még soha nem mérte össze erejét annyi év alatt. A tőrrel nem fog sokra menni, talán a mágiával hatástalaníthatja, de hátha nem lesz szükség rá.*
-Ööö...hátöö...
*Bizonytalan szavait újabb két nyílvessző szakítja félbe, az egyik egészen közel húz el mellette.*
~Most már elég!~
-Sandastan!
*Kiáltja el magát, egyik tenyerét a kijárat fele fordítva, minek nyomán megjelenik egy láthatatlan pajzsfal előtte.*
-Na, figyelj, barátocskám! Egy órán keresztül be leszünk zárva ide...a te kis vájatodba. Nem jön be sem nyíl, sem ember, de kimenni sem tudunk. Ha tetszik, ha nem, itt leszek én is veled ez alatt az idő alatt.
*Tett egy lépést befele.*
- Ha nem támadsz, én sem ártok neked. De ne hidd, hogy nem volt még dolgom, magadfajta egyedekkel.
*Egy újabb nyíl szállt fel a bejárat irányába, viszont ezúttal az erőpajzsnak köszönhetően úgy pattant le, mintha csak kőfalnak lőtték volna.*
-Amint összegyűjtök elég erőt, ahhoz, hogy elteleportálhassak, itt sem vagyok. Utána a barlang újra csak a tied...
*Emelte komoly tekintetét a nem túl sok intelligenciát árasztó szemekre, közben készülve a következő varázzsal, hogyha kell, lefegyverezze a barlanglakót. Nem tudni mennyit értett meg az egészből, vagy, hogy mennyire sikerült feldühíteni. Utolsó próbálkozásként azért még egyszer megkísérelte a varázst, mivel nem számított a legjobbakra a barlanglakótól. Kockáztatva kimerülő mágikus erejét mondta ki a szavakat és tette meg a mozdulatokat, de valami nagyon balul sülhetett el(már megint), mert nemhogy nem teleportálódott ki a barlangból, ellenkezőleg, egy láthatatlan erő berepítette a barlang sötétlő belsejébe, intenzív találkozásra késztetve annak falával. Az odakint felkelő nap sugarai akkor akkor kezdték meg ostromolni a barlang ama részét, ahová mágusunk repült, talán beleunva a bejárat melletti nyálka felszárításába. Mágusunknak kellett egy rövidke perc, mire szemeit újra kitudta nyitni, egyik kezét szorosan halántékához szorítva. Szemeivel rögtön a trollt kereste meg, meglepetésére kettőt is látott belőle. Épp csak az volt a furcsa, mármint a még furcsább, hogy a másik "troll" sokkal alacsonyabb és vékonyabb volt. Már-már egészen emberibb, már amennyire ki tudta venni a szembe sütő napfénytől.*
~Pompás, nem elég, hogy a mágiámat is kimerítettem, most a fizikai állapotom is cserben kezd hagyni. Csak ússzam meg ezt élve, és jussak vissza Glorienhez...~

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-08-05, 8:27 pm

//Kesa - a surranó és a boszorkány//

*Ha Kesa átkutatja a táskát a kovakeresés ürügyén akkor sem talál sok érdekességet. Három rend ruha és egyszerű szerszámok, mind a tűzgyújtó eszköz és egy erősebb kisbicska, hogy ne mindenhez a drága tőrt kelljen használni, meg tisztálkodó szerek, ami jelenleg egy súroló kefe, egy szappan meg egy fésű. Ami érdekes lehet az egy bőrkötéses könyvecske, amiről a surranó lány már korábban mesélt, hogy ebbe fognak kerülni a kalandjai, ha lesznek és a hozzá tartozó tintás üveg és jónéhány penna.
A tűzgyújtásra annyira nem figyel, teljesen leköti a nyuszi-nyúzás és mire kész addigra barátnője már a tüzet éleszti. Csak akkor teszi fel a nyársra húzott nyulat sülni, amikor már egyértelműen pattognak a vidám lángok. Megvárja tőle el nem várható türelemmel. Majd amikor megvan ledobja magát a tűz elé, és fölé tartja a vacsorát.*
- Nagyon jó lesz. Köszönöm hogy megcsináltad a tüzet, de ez még idő amíg készen lesz. Addig elmeséled mit szeretsz csinálni? Vannak testvéreid? Te jártál iskolába? Azt mondják az embergyerekek szoktak oda járni, és ott tanultak meg minden félét. Én nem jártam iskolába, de apa megtanított számolni, Birkabőr bácsi meg olvasni a városi feliratokon, meg a saját bőrkötéses könyvén. Na meg persze írni is, bár sokszor összetintázom a papírt.
*Cseveg teljesen fesztelenül. Hogy lehet valakit ez nem érdekel és nem is akar beszélgetni? Lehetetlen.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-08-06, 10:04 pm

// Amrita - a surranó és a boszorkány //

* Már meg sem lepődik azon, hogy amint a tűz köré ülnek, a surranó azonnal kérdésekkel, és saját történetével kezdi el bombázni. Hamar belátja, hogy vélhetően úgy jár a legjobban, ha elkezd beszélni, és nem húzza addig a dolgot, amikor Amrita már a szó szoros értelmében megpróbálja majd kihúzni belőle kérdéseire a választ. *
- Eleinte engem is otthon tanítottak, de egy idő után már kevésnek bizonyult, így egy bentlakásos helyre kellett mennem, folytatni a tanulást...
* Kezd bele a történetébe, és ahogy halad előre, úgy éli bele magát saját történetének kissé kifacsart elmesélésébe. *
- El se tudod képzelni mennyi tekercset, könyvet, feljegyzést és hasonló dologot tudnak felhalmozni egy ilyen helyen. Tömött polcok sokasága, némelyik könyv olyan díszes borítással, és illusztrációkkal, amit a legtöbb festő megirigyelhetne. Másokban pedig már szinte érthetetlen nyelvezetű iromány. Ahol voltam több tucat veled nagyjából egykorúval tölthetem a szabadidőmet. Olykor azzal szórakoztunk, hogy néhány bátor, vállalkozó szellemű megpróbált ezekből a nehéz nyelvezetűekből felolvasni, de pillanatok alatt összegabalyodott a nyelvük, mi pedig jót nevettünk a próbálkozásokon.
A hely legnagyobb hátránya az volt, hogy csak ritkán mehettünk haza, így mindenki nagyon várta ezeket az alkalmakat… Az otthoniak is...
* Ekkor hírtelen megbicsaklik a lendülete, és egy rövid ideig nem is folytatja meséjét. A kezdeti boldog hazatérésről szóló emlékek felelevenítik benne az utolsó hazaérkezést, amikor már csupán a halálos ágyaikon láthatta őket. Nem csupán szüleit, de testvéreit is elvesztette ekkor. Életének egyik fordulópontja volt, mely jelenlegi valójára is rányomja bélyegét.
A kellemetlen emlékek felelevenedése után már nincs kedve a családjáról beszélni. Tekintete mélyen a pattogó lángok közepette tévelyedik el, ahogy egyre jobban rátelepedik annak az eseménynek a hangulata. A lángok között megbújó egyik ág roppanása, vagy talán Amrita tette téríti vissza elkalandozott gondolataiból. *
- Rövid időn belül azonban vissza kellett térnünk, és ez így ment éveken át. Nem túl változatos, igaz?
* Talán Amrita is észreveszi Kesa hangulatában bekövetkező változást. A fiatal nemes azonban inkább a surranó felé szeretné terelni a beszélgetést, hogy szabadulhasson a régi emlékektől, vagy talán pont azért, hogy időt nyerjen jobban elmerülni benne. *
- Viszont azt beszélik, egy surranó településen csak úgy pezseg az élet. Mindig érezhető benne, hogy jobban szerettek utazni, kalandba keveredni, és mindenféle dolgot megismerni, közelebbről megnézni. Ezek igazak?
* Egy pillanatra a tűzön készülő vadra pillant, de a hús még túl korai lenne fordítani rajta.
Ekkor azonban eszébe jut az Amritától kapott szedres csomag, és hogy még pár szem maradt benne. A csomagot a surranó felé nyújtja, hogy közösen fogyasszák el, miközben a nyúl elkészülésére várnak. *

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-08-09, 9:31 pm

//Kesa-a surranó és a boszorkány//

*Csillogó szemmel hallgatja a lányt a hatalmas könyvtárról meg a bentlakásos iskoláról, de neki ez az egész inkább egy korán kezdődő nagy kalandnak tűnik sok gyerekkel akik együtt mulatják végig a tanulós éveket.*
- Biztosan nagyon izgalmas lehetett! Az a sok könyv! Biztos tele voltak érdekes történetekkel, meg lehet varázskönyvek is voltak! Voltak varázskönyvek? Meg tök jó hogy együtt lehettél egy csomó veled egykorúval. Nekem a testvéreim vagy fiatalabban vagy idősebbek... Nagyon mókás lehetett ahogy összeakadt a nyelvük!
*Nevetgél.*
- De... Megértem persze hogy hiányzott a családod.
*Teszi a kezecskéjét Luna vállára. Érzékeli a hangulatváltozást, de úgy gondolja csak most is hiányzik neki a családja. Nem sejtheti a mögötte húzódó tragédiát, vagy hogy az emberek nem váltanak olyan sűrűn hangulatot mint ők. Megvárja persze amíg a barátnőjének ismét elered a nyelve, annyi tapintat azért még belé is szorult, hogy ne bolygasson esetleg szomorúbb emlékeket.*
- Így nem változatos, de közben ha közben sokat mókáztatok akkor viszont nagyon jó kaland lehetett. Sok gyerek együtt mindig jó kaland, főleg ha borsot törhettetek a tanárok orra alá.
*Mesélni talán még szívesebben mesél mint kérdez, imád beszélni, talán kicsit túl sokat is túl bő lére eresztve, így bíztatni sem kell túl sokáig.*
- Igen igaz! Bár mi viszonylag kis település vagyunk, de teljes átjáróház van. Mindig jön valaki, más meg megy tovább, igazából a felnőttek ha nincs családjuk nem nagyon maradnak egy helyben, és mivel mindenhol sok a testvér mindig van aki jöjjön látogatóba. És akkor persze ha hoz valami újdonságot, akkor odasereglik mindenki hogy nézze, meg meghallgassa a történeteit. Van egy kis ivónk, nem akkora mint egy emberkocsma ahogy mesélik, de érted... Na és akkor oda megy mindenki hallgatni a történeteket. Aztán persze az utazó tovább is megy. Nagyon szeretjük az utazókat meg a vendégeket, de az emberek sose maradnak sokáig. Nem is értem miért, nagyon vendégszeretőek vagyunk pedig. Szóval mindig van mit csinálni, amikor meg éppen nem akkor a környéken is nagyon sok minden van, sziklák meg fák, meg kereshetünk madárfészket tavasszal. Volt hogy ez egyik másodunokatestvérem negyedunokatestvérének a gyereke hazavitt egy kisfarkast... De nem tarthatta meg, pedig nagyon aranyos volt!
Vesz a szederből, de az evés sem akasztja meg a beszédben. A nyuszi ugyan elég lassan készül, még szerencse hogy szedrük is van.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-08-11, 12:30 am

// Amrita - a surranó és a boszorkány //

* A Klensbane ház örököse hallgatja a lelkesen beszélő surranót. Jól gondolta, amint teret enged neki, ő máris mesélésbe kezd. Eleinte még gondolkodik azon, hogy régi emlékeibe merengjen-e, vagy átadja-e magát a helyzetnek, és hagyja, hogy a surranó lelkesedése, vidámsága, rá is ráragadjon, elűzve a rossz emlékeket. Aztán két kövér könnycsepp legördülése után, gyorsan megdörgöli szemeit, hogy még a nyomát is eltűntesse a rossz emlékeknek.
A váltás már rutinszerűen megy, amint elhatározásra jut. Már nem járja körbe újra és újra ugyanazokat a köröket, melyeket már oly sokszor megtett korábban magában.
Olykor-olykor még mosolyt is sikerül Amritának a lehangolt nemes arcára csalni. Például meg tudja érteni, miért távoztak olyan gyorsan, a surranó településbe betérő utazók, hiszen azok a történetek, amik hozzá eljutottak a surranó településekről, általában, már azután történt, hogy megfordult ott az illető. Meglehetősen mókás volt látni, ahogy előadták, miként kellett minden pillanatban figyelniük a holmiaikra, vagy pedig olykor mekkora erőfeszítést jelentett kideríteni, kiben volt legnagyobb a kíváncsiság, mint amit meg tudott fékezni, egyes dolgok iránt.
Azon azonban valóban meglepődik, hogy még a surranó szülők sem nézik jó szemmel a farkas kölykök hazaszállítását. *
- A szülők már csak ilyenek… A legjobb mókákat nem szokták engedni.
* Fejezi ki együtt érzően, hiszen neki is meg kellett tapasztalnia a szülő szigort, főleg mikor még nem érkezett meg a kisöccse és úgy nézett k,i ő marad a család örököse, mint legidősebb leányzó. *
- Korábban azt mondtad, vannak bátyjaid. Ők előtted útra keltek?
* Érdeklődése nem teljesen alaptalan, hiszen minél többet tud meg a surranó leányzótól, annál nagyobb fokú következtetést tud levonni társadalmukról, illetve hogy mennyi surranóval hozhatja még össze a sors asszonya. *
- Vagy már lehet meg is állapodtak?
* Teszi fel a kérdését kissé szemrehányóan Amritának, hiszen ha így van, akkor most már rajta a sor, hogy így tegyen. Mindenesetre nem rejti álcája alá, hogy jól szórakozik már csupán a kérdés feltételén is. A surranó reakciójáról vagy válaszáról már nem is beszélve.
Ha a válasza úgy hozza kellemeses nevetésbe kezd, miközben a nyúl oldala lassan kezd megsülni, bár vélhetően még csak kívül, így fordít rajta egyet, mielőtt a külseje a kelleténél jobban meg kívánna sülni. *

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-08-13, 8:33 pm

*Figyelemmel kíséri a lanuriai orkok alakulását. Ez a Frikk, vagy ki, a görbelábú ork ügyes.
Inaeth ismét meg kell, hogy jegyezze, hogy Furia jól ítélte meg, valóban ígéretes.
A sárkány, akit mellé küldött „mágusnak” segít is egyengetni az útját, bár ha nem egy ősi küldi, valószínűleg nem alacsonyodott volna le ennyire egyetlen fajtársuk se.
Orkok között lenni nap, mint nap, ráadásul úgy tenni, mintha szolgálná a vezérüket nem épp vágyálma egyetlen sárkánynak se.
Inaeth pedig ezt nagyon jól tudta, de amikor kiválasztotta az erre legalkalmasabbat, tudta, hogy ez lesz.
Nem örült neki, de egy ősinek ugyan ki mondana nemet?
Így alakult, hogy amikor néha-néha megjelent a közelben, úgy, hogy a fehér, vagy szürke orkok ne vegyék észre, csak a sárkány, rendre hosszan beszélgettek.
Inaeth pontosan tudja, hogy milyen jól jöhet ilyen viszonyok között egy másik sárkánynak a társasága időnként.
Ráadásul a választottja jól is teszi a dolgát. Persze Inaeth sem egészen gyengeelméjű, azt is tudja, hogy ha tehetné, a sárkány puszta karmaival tépné szét azt az orkot.
Talán egyszer meg is kapja ezt a lehetőséget, „jutalmul, a jól végzett munkáért”.
A fekete sárkány elmosolyodik, majd vörös hajú, vörös szemű alakja olyan gyorsan tűnik el, a távolodó mágust nézve, mintha sosem járt volna ott.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-08-18, 11:32 am

// A fehér elfek és a sárkányok - időn kívüli játék Gomora és Veron //

*Thalion nagyúr távozása óta sok minden megfordlt Falqalion úr fejében. Orod Opelë ura, a fehér elfek vezetője már gondoskodott arról, hogy megfelelő, bölcs tagja képviselje népét Olassië városában az elfek tanácsában.
Nevezett tagjuk útnak is indult, s azóta csupán apró-cseprő ügyekkel telt az idő.
Eme nyugalom, úgy tűnik, most ér véget.
A jelentés, amivel szobájában megkeresi az őrség feje, több, mint zavaró.
Sárkányokat láttak a nyugati csúcsok felé repülni.
A megfigyelők nem csupán a nappali eget fürkészik, hanem az éjszakait is, s midőn területeik határát eme két égi ragadozó átlépte, az éles szemű őrök rögvest meg is küldték a jelzést a városba.
Kevesen tudják, hogy Avlanion első grifflovasa valójában mestersége csínját-bínját a tündék könnyű léptű népétől sajátította el.
S noha nem oly jelentős erőkkel, de akad a fehér tündéknél is oly elf, ki ama fenséges lényeket üli meg.*
- Griffekkel kövessétek őket. Háborúban nem állunk velük, ám tudnunk kell, mi céllal érkeztek területeinkre, s ha a támadó szándék jele mutatkozna, úgy rögvest riadóztassátok a védőket!
*Adja ki utasítását a fehér tünde nagyúr, s az őrség azonmód intézkedni is kezd.
Nem telik bele sok időbe, hogy a tünde grifflovasok is a levegőbe emelkedjenek, s a hegyoldalak, a csúcsok felszínéhez lapulva induljanak megfigyelni a sárkányok tetteit.
A feltűnést kerülik, nem feladatuk megtámadni az oda tévedőket.*

// Bocsi, srácok, de a korábbi Orod Opelë-ben játszódó játék itt volt, ezért ide írtam Smile

//

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-08-18, 5:12 pm

/a fehér elfek és a sárkányok, Vadász küldi (folytatás a vizek városából)/

Gomora visszatérve a szűk körútjáról még látta a fára visszaugró társát, ahogy ott hagy egy döglött rókát a havon. Kezdi elveszteni a türelmét. Sokkal egyszerűbbnek tűnt, mikor csak egyedül suhant végig az erdők felett és bármilyen vadat elkapott, ami levadászásához épp kedve szottyant. Olyankor bőségesnek tűnt a természet és őzek, vaddisznók, jávorszarvasok kötöttek ki a gyomrában.
Ám az egy helyben körözés és a várakozás nem az erőssége. Élesen elfordult a levegőben és hamarosan egy kiálló sziklaorom tetejére ült. Éles karmai idegesen karmolászták a kemény kő tetejét.
De nem kellett sokáig várnia, szerencsére. Hamarosan mozgolódás látszott a hófolt körüli erődben. És a következő percben már elő is bukkant egy farkas.
~Ó, hogy te anya szomorító! Hát nem ráztunk le a hegy túloldalán még a ködben?
*Üvöltés hallatszott a hótündék völgyeiben visszhangozva, ahogy újra társait szólította a vadállat. Immáron jóval magabiztosabb feleletek érkeztek körbe-körbe. Néhányat szökkent előre, majd ideges morgásba kezdett a vérző tetemtől nem messze a fa irányába, ahol Veron bújt meg.
-Ugyan kérlek! Mit akarsz? -kérdezte gúnyosan magában a távolról figyelő- Rá ugrasz és szét téped? Megkarcolni se sok esélyed van egy sárkányt.

/A róka jó ötlet volt. Vér szagra gyűl az éji vad.../

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-08-18, 6:03 pm

~Átkozott farkasok. Ki kell találnom valamit, mielőtt felfalják a csalit. Megvan~
Gyorsan leugrok a fáról. Megragadom a legnagyobb farkas. Feltartom, ugyanúgy ahogy előtte a rókát. kinövesztem a karmaimat amit tőrként használok. A torkához szegezem. Felhasítom a gyomrát. A belei azonnal kiömlenek. Ha ez nem jön be, akkor meg kell ölnöm mindent, ami nem biztos, hogy lehetséges a körülmények miatt.
~ Kibeleztem a legnagyobb társatokat. De még fokozhatjuk a félelmet.~
Kinövesztem a sárkányfogaimat. Belemélyesztem őket a koponyájába. A koponya száraz gallyként törik darabokra. Ha ez nem válik be, akkor semmilyen fajta megfélemlítés sem.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-08-19, 2:32 pm

*A griffek kissé távolabb szállnak le, míg néhányan a magasban maradnak, s kihasználva a hegyek között fújó, metszőn hideg szelet, azzal szemben tesznek meg kis körök et a levegőben.
Így a szárazföldről, s a magasból is úgy tarthatják szemmel a két sárkányt, hogy zajra, szagra nem figyelnek fel.
A hótündék, noha jól bírják a hideget, éppoly élőlények, mint melegebb tájakon élő társaik, s épp ezért ezúttal vastagon öltözöttek ők is.
Akad még közöttük oly harcos, ki küzdött a nagy háborúban sárkányok ellen, s akad zöldfülű is, ám mindről látszik, tisztelik az erőt a két sárkányban.
A farkasok támadását is figyelemmel kísérik, s nem lehet kétséges, hogy a vadak ki vannak éhezve a prédára.
Noha a sárkány, aki a legnagyobbal elbánt, tán annak tűnhet, a fehér elfek tisztában vannak vele, hogy a vér szaga az, min a korgó gyomrú vadakat vonzza, mint a mágnes. Körözve közelítenek, kihasználva azt, hogy nagyobb számuk miatt egyenként is nehezebb célpontot nyújtanak.
A náluknál erősebb ragadozók egyikük elragadták, ám nem ő a falkavezér, s még nem adták fel, hogy ellopva a húst, avagy darabokat belőle, elinalhassanak.
A fehér elfek csendben, meghúzódva tartják szemmel a két sárkányt.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-08-19, 3:53 pm

/a fehér elfek és a sárkányok/

A völgyi az orom kényelméből szemlélte, ahogy társa küzd azért, hogy a csaléteknek szánt róka a helyén maradjon. Békés figyelése közben a gondolatai egyre inkább arra felé terelődtek, hogyan lehetne valahogy mégis utána menni és megkeresni azt a vadat, amit keresnek.
Az odalent folyó macska-egér játék közben eszébe villant egy ötlet. Ez még nem lenne olyan nagy gond, de az a fajtája volt az ötleteinek, amit hajlamos volt második átgondolás előtt azonnal megvalósítani.
A hegy oldalában szélvészként zúdult alá, majd a réten az egyik lompos farkú felé vette az irányt. Mellső két mancsa már nyúlt is, hogy megragadja a gerince közelében húsba vágódó karmaival, ám a préda hamarabb félre ugrott előle, mint hogy csak közel lett volna az elkapásához.
Gyors irányváltással folytatta tovább a reptét a szemközti hegyen lévő egyik barlang bejáratához. Ennek a mélyén találta meg azt, amit keresett. Egy zugot, ahol biztonságosan át tud változni egy szempillantás alatt anélkül, hogy bárki észrevehetné. Bár nem tudott arról, hogy az őrszemek figyelnék, de olyan titka volt ez az ő fajának képességeiről, amit csak akkor tudhat meg kétlábú, ha alá írja ezzel a halálos ítéletét.
Kénytelen volt erre a körülményeskedő manőverre, hiszen a vállán lévő bőrtáska rejtette azt, amit most be akart vetni. A szikra, mely lángra gyújtotta előbb elméjét, majd szívét nem volt más, mint a tekercs, mely a medvehívás varázslatának kimondására készült. Ám most a sok bele rakott gyógyfű alól mégis a másikat kotorta elő furcsa módon.
-Horin syanä.
*Egy szikla mögé bújva a szavak kimondása után egy holló jelent meg a vállán. Nem volt egy túl veszélyes, de néha kimondottan hasznosnak bizonyul az ilyen. A fekete szárnyak csapkodásai közben kirepült az állat a búvóhelyről, és mindenről tájékoztatta megidézőjét, amit lát. Nem ez volt a legveszedelmesebb felderítő-kereső varázsige, ám a fekete mágusok némelyike kedveli. Ha nem leplezik le időben a holló kilétét, hamarosan gazdája tudomására hozza a tündék jelenlétét.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-08-19, 6:28 pm

/Kesa- a surranó és a boszorkány/

*Nagyon régen nem volt rá senki sem ennyire kíváncsi, így természetes, hogy rögtön lelkes mesélésbe kezd, amint elhangzik egy kérdés, főleg hogy persze otthon RENGETEG barátja van, de a Nagy Kalandja során az embernő az első.*
- Hát nem... De mondjuk ezt megértem, mert gondolj bele. A farkasok még az emberekre is veszélyesek, mi meg kicsit is vagyunk, meg azért az izmunk is gyengébb... Azt mondod neki, hogy "Ül!" ő meg leharapja a gyerek fejét, és utána az egész falu se lett volna elég megállítani.
*Von vállat. Neki volt kutyája, így annyira nem vágyott egy farkasra függetlenül attól, hogy amúgy nagyon menő dolog lett volna. De neki Pengő a kiskutya bőven elég volt, meg lehetett tanítani mindenre, csak persze nem hozhatta magával, mert a kishúga elkezdett bömbölni hogy ő akarja hogy Pengő otthon maradjon... Hülye Nina. A húgról azonban leginkább a kérdés hatására a bátyjai felé terelődnek a gondolatai.*
- Úton vannak, azóta nem jöttek haza. Majd egyszer amikor már kikalandozták magukat, de ahogyan őket ismerem az nem mostanában lesz. Lehet hogy össze is fogok velük futni, ha a véletlen is úgy akarja. Vagy nem.
*Kedveli a testvéreit, de ezen az úton való részvétel alatt a családi kötelék mint olyan megszűnik létezni, és csak akkor alakul újra ha megállapodnak. Addig kb senkit nem érdekel élnek-e vagy halnak,és bár nem szeretnek róla beszélni, de az ilyen utazásokon a halálozási ráta még a surranók találékonyságával együtt is elég magas. Csak azért nem haltak ki még, mert nem nagyon van család tíz gyerek alatt, pár meg úgyis mindig visszajön.*
- És neked? Vannak testvéreid?
*Fordítana a nyuszin de barátnője megelőzi, így körülöttük ínycsiklandozó illatok kezdenek el lassan terjedni. Csak nehogy a többi éhes kalandozót is odavonzzák.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-08-20, 8:21 pm

~ Miből is gondoltan hogy beválik. Úgy látszik, hogy nem úszom meg ilyen könnyen.~
A farkasok vicsorítva morognak rám. Annyit érnek vele, mint én a megfélemlítéssel.
Az egyik nekem ront balról. Megpördülök jobbra és támadok. Hátulról levágom a lábát. Ha meghal, akkor meghal. Ha nem, akkor is harcképtelenné válik. Egy másik szemből támad. Hátra hajlok, és alulról átszúrom a koponyáját. A halál biztos. A következő jobbról én balra és így tovább. A forgások közben a vöröst keresem.
~ Ő akarja a mancsot nem én. Ideje lenne szerepet vállalnia az eseményekben. Megér az az átkozott fej ennyit? ~

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-08-21, 2:20 pm

// Sárkányok és elfek //

*Az elfek figyelemmel kísérik továbbra is a két sárkányt. Az egyik láthatóan élvezetét leli a farkasokkal való küzdelemben, noha olybá tűnik távolról, nem figyelt eléggé.
A körülötte köröző farkasok közül az egyik mintha sikeresen harapott volna a férfi lábába, de ebből a távolságból, főleg a mellette elrepülő vörös sárkány miatt nehezen lehet megállapítani, valóban mennyire volt a falka egyik tagjának támadása sikeres.
Noha egyik fele a harcosoknak még a levegőben van, másik a földön, így sem kerülheti el figyelmüket a vörös sárkány eltűnése, s a nem sokkal később onnan előbukkanó szárnyas jószág.
Egyként hozzák létre az illúziót, mely avatatlan szemek elől rejti őket, mind levegőben, mind a hegyen.
Nem céljuk, hogy akár egy madár megrettenése felhívja rájuk a figyelmet, s az eltűnő sárkány viselkedése e pillanatban is több volt, mint gyanús.
Oly eset meg könnyen lehetséges, hogy míg társa a tetemért viaskodik a farkasokkal, a vörös sárkány védi a hátát.
Így esik, hogy az őrök elrejtik mind saját, mind griffjeik jelenlétét, s úgy figyelnek tovább.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-08-21, 5:01 pm

/a fehér elfek és a sárkányok/

A tekercskészítő varázslata sikeres volt. Hamarosan rá is bukkan a fehér szőrűre. Az elfek igen körültekintőek, ha minden felröppenő madárt szemmel tartanak a környéken. Nem sokat teketóriázik, kiröppen a barlang bejáratán immár újfent pikkelyes alakjában és a küzdő férfi felé veszi az irányt.
-Hagyd a róka tetemet! Találtam egyet. -mondja, miközben ő is elkezdett játszani az ordasokkal. Igen könnyen ugráltak el a támadásai elől mindaddig, míg taktikát nem váltott. A szokásos harapás után élesen elfordult és oda csapott még a farkával is egyet az épp kitérő-félben lévő állatnak. Az első kettő újfent eredménytelen volt, de a harmadik reccsenve hallhatta több csontja eltörését is, ahogy a kemény csontgumó neki csapódott és több métert átszelve a levegőben egyenesen Veron felé száguldott. Nem szándékosan, de Gomora eme teste végén lévő fegyverével nem tud pontosan harcolni. Csak vakon, érzésre csap oda vele, bár még így is félelmetes, ha talál.
Ez után -elégedetten a faját ért sérelem megbosszulásával- mit sem törődve a jégen folyó csatával szárnyai már a holló szemei által látott préda felé viszik. Ha sebesült is volt barátja, azzal sem törődik sokat. Saját lobbanékony természete miatt ezeket a küzdelmeket hajlamos inkább természetes formájában megvívni. Ennek vastag szarupikkely védelme miatt oly hihetetlen számára, hogy egy ilyen aprócska lény a legkisebb kárt tudná bennük tenni, hogy hajlamos ugyan így vélekedni a kétlábú alakban is. Ha ketté szelve látná társát, akkor is gyanakodna inkább ilyen esetben egy jól álcázott, ravasz csapdára, mint hogy bármi baj történhetett.
Viszont a házigazdák sem lazsálhatnak. Nem messze tőlük vezet el az útja a fehér medvéig, így a szélviszony már nem marad ilyen kedvező számukra. Ha nem fedik el testük illatát, hamarosan megérzi az óriási hüllő. Jobban tette volna, ha idősebb társaival több időt tölt, tanulhatott volna tőlük. Valószínűleg még eme halvány nyom is felébresztette volna benne a gyanakvást egy csapdára. Különösen egy arany sárkány társaságában több időt tölthetett volna nem rég, aki mester fokra fejlesztette az egészséges paranoiát.
Ám fiatal és bohó szíve még hiányolja ezt az életben maradáshoz létfontosságú ösztönt. Így ha meg is csapja orrát, inkább véli a tájra ráülő alap háttérszagnak, mellyel az itt élő népek belengték a völgyet. Csak enyhe kellemetlen, rossz érzést keltve belül. Ha tesznek óvintézkedést erre is, akkor teljesen gyanútlanul kezd el körözni a fák felett, melyek a remélt zsákmányt rejtik el szemei elől.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-08-21, 7:44 pm

Az egyik farkas megharapja a lábamat. Egy pillanatra nem voltam olyan gyors. De csak egy pillanatig. A karmaimmal átdöföm a fejét. Kellett egy farkas, akin nincsenek vérző sebei. Kapóra jött, amivel a vörös végzett. Ha nem felém repül, valószínűleg nem veszem észre, ha nem vágja hozzám. Épp elkaptam.
- Vigyázz jobban vörös- Mondtam dühösen.
A törött csontú farkast feldobom a fára. Gyorsan megölöm a többit is. Leveszem a törött csontút. Hátra szorítom a fejét. A csapda fölött elvágom a torkát. Valamivel meg kellett jelölni.
- Ha ide csalogatjuk a medvét nyert ügyünk, van.- A kardot a vörös felé mutatom- A fejét hagyd meg nekem!

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-08-22, 2:31 pm

// Sárkányok és elfek //

*Orod Opelë elfjeinek nincs szükségük nagy körültekintésre, hisz csupán a két sárkányt tartják szemmel, s a feltűnőbb, a vörös az, minek szem elől tűnését követően tűnik fel épp onnan az idegen szárnyas, minek a téli klímájú zordon csúcsok között meglehetősen gyanús jelenléte a fenti körülmények fényében.
S hogy tovább menjenek, az újfent feltűnő sárkány tán altathatná is gyanújukat, ám ha már bevetették a varázst semmi okuk azt hirtelen megszüntetni.
A küzdelemben esélytelen farkasok száma gyorsan fogy, s míg korábban egyetlen sárkány aprította őket, a második megjelenése erősen kérdésessé teszi, valamint komoly veszteségeik, hogy érdemes-e tovább folytatni az egyenlőtlen harcot.
A természet bölcs, tudják az állatok is, mikor kell visszavonulót fújva meghajolni az erősebb előtt.
A szél irányát már feltűnő lenne irányítani, s miként a griffek szaga, úgy saját, finom tünde illatuk is árulójuk lehet, nem rejtegetik, ám készen állnak, ha a sárkánnyal harcba kellene bocsátkozniuk.
Társa, egyelőre láthatón még a farkasok között leledz, s az egyenlőtlen küzdelemben tobzódva mutogat a távozó vörösnek. Tán a medve, mit keresnek, van oly okos, hogy nem bukkan elő a sűrűből, hol jobban védve van a nálánál sokszorta testesebb ragadozók elől.
A fehér elfek megfigyelése erre már nem terjed ki.
Olybá tűnik, a két sárkány célja csupán a vadászat, s noha ez lehet így is, mindenképp figyelmeztető, s okot is ad a további megfigyelésre, hogy egyáltalán elmerészkedtek idáig.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2014-08-23, 9:48 pm

/A fehér elfek és a sárkányok/

A völgyi fent, nem sokkal a lombok felett körözve figyelte a vadat. Bár csak néha, a lombok takarásából pillantotta meg, de a szaga igen csak emlékeztette a többi medve fajra, mégis valami különös újdonság is vegyült bele. A riadt jószág bizony nem szívesen kínálta volna fel a lecsapás lehetőségét a sárkánynak, így egy kis unszolásra volt szükség.
Újra és újra lentebb ereszkedett és nagy zajt csapva zörgette felül a leveleket. Nem ritkán kisebb ágakat is letörve, melyek nagy levélcsörgéssel szelték keresztül majdnem a teljes lombkoronát, hogy megtalálják a földet. Bármennyire is fél a sárkánytól egy jószág, képtelen a mesterségesen keltett zajokat túl sokáig elviselnie maga mögött... főleg maga felett. Így kétségbe esve igyekezett a mackó is újra meg újra távolabb húzódni a leeső gallyaktól.
Túl egyszerűnek tűnt minden mindaddig, míg át nem gázolt a szerencsétlen a ritkás aljnövényzet utolsó cserjéjén, és megpillantva üldözője társát és hirtelen visszahőkölt. Nem a hó volt a riasztó számára, az természetes minden nap erre felé. De a másik ragadozó ottléte bizony elbizonytalanította.
Valamit a jégsárkánynak ki kell majd találnia, ha szüksége van a tervéhez a kijövetelre.

» Lanur-hegység
» Lanur tornya
» Tarajos-hegység
» Sárkány-hegység