Stern

Tárgy: Re: Stern 2020-04-11, 3:09 pm

*Az ősi sárkány fent áll Stern legmagasabb tornyának csúcsán. A táj fenségesen terül szét előtte. Látja, amint az égen halandó sárkányok rajzanak. Mind távolabbról hoznak csak prédát. Egy részük északnak, a Lanur-hegység irányába vadászik. (A kétlábúak képesek csak arra, hogy egy halott vezetőről, egy gyilkosról nevezzenek el maguknak egy tájat.)
Másik részük inkább nyugatnak, a Sárkány-hegység felé keres célpontokat, arra, hol Enion, s a népük nagy része él.
Vörös haját fújja a szél, miközben tűzben égő, vörös pillantása délnek és nyugatnak keresi az érkező követet.
Már régen elküldte a Nyugati szegletbe, vissza kellett volna érkeznie, vagy neki, vagy egy másik sárkánynak Furia válaszával.
Rossz a kedve.
Úgy gondolja, hogy az nem jelent jót, hogy a háborút kézben tartó ősi sárkány üzenete nem érkezett még el hozzá.
Nem akar újabb követet küldeni, de abban bizonyos, legközelebb nem egy, hanem mindjárt három sárkányt küld majd.
Talán hiba volt abban bízni, hogy az egy darab arany sárkány elegendő lesz. Lehet, hogy Lanur tornyánál, vagy akár az erdei elfek városánál tartóztatták fel.
Végtére mindegy is.
Karjait összefonja keblei felett, s szét metszésű ajkát elhúzza. A követnek hamarosan meg kell érkeznie.*

Tárgy: Re: Stern 2020-04-13, 9:29 pm

// Inaeth //

* Bár igyekeztem minél hamarabb Sternbe érkezni, utazásom mégsem telt gondtalanul. Nappal idézett lovam hátán vágtattam át a még emberek uralta vidékeken, amennyire csak lehetett rejtve, kerülve a főútvonalakat. Éjszaka sárkányként a csillagos égen szeltem a hűvös szeleket, és igyekeztem behozni a lemaradást. Csak annyit pihentem, amennyi feltétlenül szükséges volt. A bállal töltött idő így is elvett egy napot az utazásból.
Miközben loholtam, mardosott belül valami, hogy mit indíthat el az üzenet, amit pont énrám bíztak? Még több mészárlást? A verinoli csata után már az én szívemet is mardosta egyfajta kétség, félelem. Életemben nem láttam annyi sárkányt egyszerre meghalni. Ők végleg elmentek, nem úgy, mint akik az Éj-Hasadék mélyén várják a szabadulást. Mi lesz, ha beköszönt erre a vidékre is a "sárkánytalanság" korszaka, csakúgy mint Vadalanon? De mindig arra jutottam, hogy ha nem is adom át ezt az üzenetet, akkor is legfeljebb késleltetni tudom az elkerülhetetlent.
Öntörvényű, szabadon kószáló sárkány énem mindinkább szabadult volna ebből az egész véres kalamajkából. Csak még nem találta meg a megfelelő pillanatot. Talán pont ez volna az...?
Ahogy a nap utolsó sugarait festette fel az égre, úgy közeledtem egyre inkább Stern felé. Tudtam, hogy már vár rám valaki, pontosabban nem is akárki: Inaethet váratom meg az üzenetemmel. Hirtelen levert a víz. Mindig ez van, ha egy ősi elé kell járulnom. Mi van, ha rossz kedvében sárkányfiléként végzem, mert késtem? Gondtalan vándor koromban mindig én voltam a "nagy kutya", mióta légiós vagyok, nos... ez nem így van, és ez a helyzet roppantul feszélyez.
Amint közeledtem a vár felé nem telt bele sok idő, hogy kísérőket kapjak a levegőben magam mellé. Az egyik vörös sárkány biccentett felém, hogy kövessem, én pedig így is tettem, csak szótlanul suhantam utána.
Néhány pillanat után pedig egy romos csarnokban vártam, hogy Inaeth fogadjon. Igyekeztem megőrizni a tartásomat és nem úgy festeni a többi sárkány előtt, mint akit akasztani visznek. Mindeközben azon morfondíroztam, hogy ezekbe a kormos, hideg kövekbe vajon több jóindulat szorult-e, mint bármelyik ősibe? *

Tárgy: Re: Stern 2020-04-19, 9:04 pm

//Alamaise//

*Két vörös sárkány szegődik az érkező felé. Nem tudják, követ-e, azonban mást fajtársaik közül nemigen várnak Stern légterébe, így kizárásos alapon őt vezetik majd az ősi elé.
Az orkok szabadon hagyták a csarnokot, melybe előbb Inaeth teleportálja magát, majd nem sokkal később a kíséret is megérkezik a kék sárkánnyal.
Alamaise láthatta az orkok hadait is a vár belsejében, s azon kívül is kószálni. Az őröket is, akik egykedvűen figyelték érkezését, s a többi sárkány röptét is a vár felett.
Már megszokták, hogy meg kell osztaniuk Görbelábú Frikk ékkövét, Stern várát a szárnyas szövetségesekkel.
A csarnok hidegében egy vörös hajú, fekete ruhás nő várja. Nem magasabb nála, karcsú alakjára finoman feszülnek rá ruhadarabjai.
Vörös szemei ridegen figyelik az elé lépőket.
Morcossága cseppet sem csökken. Ha megosztotta a vörössel jövetele célját, akkor az egyik vörös, ki e pillanatban fekete hajú nőstény kétlábú alakját vette magára, máris bejelenti őt az ősi sárkánynak.*
- Úrnő, Alamaise érkezett Verinolból hozzád.
*Alázatos a hangnem, nagyon jól tudja, milyen lehet egy fekete sárkány, ha feldühítik, s neki egyáltalán nincs ez szándékában.
Ha nem osztotta meg a kék nőstény jövetele célját, akkor szűkszavúbb marad.*
- Úrnő, eléd kísértük az érkező sárkányt.
*Inaeth végigméri Alamaiset, majd metsző hangon szólítja meg.*
- Beszélj hát!

Tárgy: Re: Stern 2020-04-30, 6:35 am

//Inaeth//

* Még a bebocsájtás előtt elárultam a kísérőimnek, hogy ki vagyok és miért jöttem, így nevem nem marad rejtve Inaeth előtt. Magam is felveszem kétlábú alakomat, és eképpen járulok a szikrázó szemű ősi elé. Bár egymagasak voltunk, így is sokkal parányibbnak éreztem magam.
Még mielőtt válaszolnék, meghajolok előtte.
- Úrnőm! Verinol várát a földdel tette egyenlővé Furia, és a sárkányok serege. Azonban... - vettem egy egy mélyebb levegőt, mielőtt folytattam volna - ... Vadalani hajósok érkeztek a kétlábú hadak segítségére. Furiát eltűntették egy gonosz varázslattal, a sárkányok sorait pedig kegyetlenül tizedelni kezdék. Mielőtt nagyobb veszteséget szenvedtünk volna, Darlath visszavonulót fújt, majd elküldött, hogy vigyek hírt neked a csatáról. Üzeni, hogy itt az idő.
Vártam, hogy Inaeth mit fog reagálni a hírekre, közben pedig rettegtem, hogy mi veszi kezdetét ezzel az üzenettel. Igyekeztem határozott maradni, de szó ami szó, szabadultam volna már. Vártam, hogy adjon számomra utasítást, de a legjobban annak örültem volna, ha utamra enged, hogy visszatérjek Darlath seregébe. Kivéve ha persze innen mindenki dél felé indul, akkor valószínűleg velük kell maradnom.

Tárgy: Re: Stern 2020-05-01, 11:37 am

//Alamaise//

*Inaeth némán áll, fensőbbséggel néz az előtte meghajoló sárkányra. A szavakat, melyek elhangzanak hidegen hallgatja végig.
Hallott ár a vadalanokról, ki ne hallott volna híreket róluk. Egyszer talán meg is ízlel majd egyet közülük, csak azért, hogy tudja, mennyire mások, mint a lanuriai kétlábúak.
Furia eltűnése azonban meglepetéssel tölti el, mit nem szándékozik kimutatni a halandók előtt.
Nem gondolja, hogy sokáig távol lehet tartani a céljaitól a fekete nőstényt. Ahogy Darlath, ő is bízik benne, hogy itt lesz, amikor itt kell lennie.*
- Úgy.
*Szólal meg rövid hallgatást követően.*
- Küldtem egy követet, egy arany sárkányt. Megérkezett vajon a táborotokba?
*Ha nemleges a válasz, egyre biztosabb benne, hogy a követtel történt valami, még út közben. Az átkozott hegyesfülűek végezhettek vele. Ekkor már Alamaise szemeibe néz saját vörös pillantásával.*
- Darlath tudja, mit kell tennie, hogy a vadalanok ne bátorodjanak fel jobban, mint szükséges.
Te ne térj vissza a nyugati sereghez, menj Telarba!
Van ott egy-két társad. Új feladatot kaptok. Amikor elérjük a várost, meg kell oldanotok, hogy a kapuit ne lehessen bezárni, hogy az orkok betörhessenek rajta.

Tárgy: Re: Stern 2020-05-01, 5:37 pm

//Inaeth//

* A vegyes sikerű csata hírét az ősi szemrebbenés nélkül hallgatta végig. Nem is volt kíváncsi különösebben a részletekre, hogy a vadalanoknak pontosan hogyan sikerült szert tennie a sárkányokkal szemben arra a példátlan előnyre. De úgy gondoltam, biztosan jobban ismeri ezeket a népeket, és harci modorukat, mint én.
- Indulásom előtt nem értesítettek róla, hogy követ érkezett volna hozzánk - feleltem Inaethnek, miközben törtem a fejem. De akárhogy is, Darlath üzenete pusztán ennyiről szólt, arany sárkányt nem említett. Mikor vörös pillantását rám meresztette a vér is megfagyott bennem.
- Ahogy óhajtod, Úrnőm! - hajoltam meg, majd ha nem kíván tőlem többet, akkor nyomban elhagyom a hatalmas, kongó csarnokot. Odakint ahhoz a vörös sárkányhoz fordultam, aki reményeim szerint kifelé is kísér, és most fekete hajú nő alakjában tündökölt.
- Telar hatalmas város. Hogy találom meg leghamarabb a többieket? - szegeztem neki a kérdést, hátha tud segíteni. Inaethet is megkérdezhettem volna, de egy perccel se akartam többet főni a tekintetében, mint amennyi szükséges volt. Végtére is örülök ennek a küldetésnek, meg nem is. Nem kell azonnal visszatérnem a seregbe, ami jó, de Telar egy népes és szép város, ami lehet Stern és Verinol sorsára jut. Egyenlőre nehéz elképzelni a világot kétlábúak nélkül is. Minden hibájuk ellenére színes és szórakoztató népség. Ha ők nem lennének, több mint valószínű, hogy a sárkányok előbb utóbb egymást kezdik ki a hatalomért. Még ha a vadalanok úgy tűnik, hogy komoly veszélyt jelentenek, egész Lanuriát nem védhetik meg az ősi sárkányoktól.
Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, miközben a nő segítségére vártam.
Ha válaszol, megköszöm neki, és gyalogosan sétálok kifelé a romos várból. Odakint midenfelé rusnya orkok ténferegtek. Máig nem értem, hogy köthettünk pont velük szövetséget. Minden létező dologban a nemes sárkányok ellentétei: csúnyák, bestiálisok, buták, gonoszak. Bár nem igazán tudtam eldönteni, hogy ezek miatt idegenkedek tőlük, vagy mert nem is igazán ismerem őket.
Ha elképzelem, hogy kétlábúak helyett mindenütt orkok vannak, hát... Nem érezném magam túlságosan jól Lanurián. Akárhogy is, kezdett az az érzésem lenni, hogy a háború előtti életem már a múlté, nem folytathatom ott, ahol abbahagytam. Valamit tennem kell, hogy jobb belátásra bírjam az ősiket. De ez annyira lehetetlen feladat, mint egy oroszlánt meggyőzni arról, hogy ne egyen húst.
A fejem annyira elnehezedett ezektől a gondolatoktól, hogy egy pillanatra muszáj volt leülnöm. Találtam egy jókora kőkupacot, ami erre ideális volt, s egy kis ideig onnan szemléltem a nyüzsgő táborra komótosan rátelepedő éjszakát.

Tárgy: Re: Stern 2020-05-09, 9:14 pm

//Alamaise//

*Inaeth nem kíván többet a kék sárkánytól. A maga részéről inkább csak azt várja ki, hogy kék sárkány eltávolodjon, máris meneszt egy küldöttet Frikkhez, az orkok görbe lábú vezéréhez.
Tudatnia kell vele, hogy hamarosan indulnak. Újabb város megtámadása a cél, amit ki lehet fosztani, a lakóit rabszolgasorba hajtani, esetleg meg is enni.
Sőt a város maga is hírhedt bizonyos körökben, hogy rabszolgákat tartanak, s árulnak.
A vörös sárkány Alamaise felé fordul.*
- Keresd Eridort. Kék köpenyéről ismered meg, haját mindi lófarokban hordja. A kék köpenyen családjának címerét is megtalálhatod. Sokat jár-kel a sárkányos szökőkút közelében.
*Inaeth eközben már a vadalanokkal foglalkozik gondolatban. Nem gondolta volna, hogy ilyen tömegben közel jutnak Lanuriához, s azt sem, hogy olyan ütőképesek lesznek, hogy egy sárkányseregnek komoly veszteségeket okozzanak. Márpedig Alamaise elmondása alapján ez történt.
Első sorban azonban Furiától akarja hallani a híreket, mely biztosan meg is fog történni, amikor majd visszatér.
Őt nem izgatja a kétlábúak hiánya. Talán hagynak néhány elfet, hadd kínlódjanak kultúrájuk pusztulásán az árulók. A nimfákat is megveti, a természet fenntartásában azonban van nekik szerepük, így lakomának ők is jók lesznek.
Az orkok, sárkányfattya, Filnoren sötét lakói még egy darabig maradhatnak, ők úgyis vazallusok már most is. Ha pedig ellenük fordulnak, úgy járnak majd, min Lanur pereputtya. A törpék lehet az a faj, amelyre lehet majd vadászni. A többiek, a sabattikkal az élen elvesztik jelentőségüket. Pusztulniuk kell.*
//Ha már végleg távoztál, köszönöm a játékot! //

Tárgy: Re: Stern 2020-05-23, 8:29 pm

// Én is köszönöm a játékot, Inaeth! Smile

//

* Mikor már kellőképpen kitöprengtem magam, felegyenesedtem a kőkupacról és elindultam, kifelé a táborból.
~ Erindor... címeres kék köpeny... lófarkas haj... Hát persze! ~ csaptam a homlokomra ~ Attól tartok, hogy a viszontlátás nem lesz túlságosan örömteli. De egyelőre nincs más választásom. ~ Nehéz szívvel ugyan, de felvettem robusztus, kék pikkelyes alakomat. Kissé meg is nyújtóztam, hiszen idefelé igencsak kutyafuttában jöttem. Eléggé fáradt voltam, de nem akartam egy ork táborban éjszakázni. Az egész hely bűzlött az emberpörkölt szagtól. Nem lehetnek túl képzett szakácsok, ha még egy emberpörköltet se tudnak rendesen elkészíteni. Ezekre a gondolatokra gyomromból egy mély, elégedetlen moraj tört fel.
Elrugaszkodtam a földtől, egészen az ég felé. Immár Telar volt az úti célom. Úgy terveztem, hogy a Hajnal-folyót követem, s ameddig csak lehet sárkányként haladok. Úgy két-három nap alatt odaérhetek, és közben gyönyörködhetek a kristálytiszta folyamban. Talán még Ambaron apró falva is belefér ebbe az utazásba. Ki tudja, hátha találok a romok közt valami érdekeset, vagy egy égi jelet, ami segít eldöntenem, hogyan tovább.
A fejem felett megjelentek a irányt mutató csillagok, csak néhány bárányfelhő úszott el előttük olykor. A csípős északi szél türelmetlenül kapott bele szárnyaimba, és süvítette füleimbe az indulásra buzdító szavait. Hangtalanul suhantam a folyó fölé, ami földi ékszerként tükrözte vissza az égbolt ezüstös ragyogását. A nap utolsó csókját küldte a felkelő holdnak, ami megkezdte uralmát az elszenderülő erdők felett. *

» Stern csillaga
» Ayda - Halálra szánt NJK - Stern