Stern

Tárgy: Re: Stern 2016-01-11, 12:11 am

*Ahogy közeledek a torony felé egyre kevesebb a bátorságom, s egyre csak nehezednek lépteim is. Minduntalan zakatol fejemben a gondolat, hogy képtelen lennék megölni a kapitányt. S már a nap is pirkadni kezd, az orkok egyre kevesebb eséllyel lesznek képesek bevenni ezt a várat.
~S ha jön a segítség? Vissza kell mennem a helyemre...
*Azzal az inamba szállt bátorságommal rohanok vissza helyemre, oly gyorsan amilyen gyorsan csak tudok, kardommal kezembe várom a parancsokat. Az csapat vezetője viszont egyből kérdőre fog merre jártam. Kemény arccal válaszolok neki.
- Először inamba szállt a bátorságom uram! Feladtam a hitet ami bennem lobogott... De rájöttem azzal ha elbújom csak késleltetném az elkerülhetetlent... Ezért hát megmarkoltam kardom s elhatároztam utolsó csepp véremig Stern várának védője vagyok, s ha ez a csata az életemet követeli karddal a kezembe vesszen az, Stern hőseinek oltárán! URAM!
*Azzal a lendülettel mellkasomra vágtam ökölbe szorított kézzel, majd másikkal kardomat szorítottam, a felettesem is tudja ez volt az első, hogy háború és vér szagát érezhettem magam körül. S csak remélni tudtam, hogy elfogadja indokom s nem vet egyből kalodába. Hisz most minden harcos kézre szükség van. S végül csak vissza tértem, hogy elvesztett becsületem vissza szerezzem.

/Nagyon sajnálom a késést, nem úgy jöttek össze a dolgok mint szerettem volna, a fekete fellegnek idő kell míg ide ér szóval majd péntekre úgy alkotok hogy képes legyek írni ide./

Tárgy: Re: Stern 2016-01-11, 9:07 pm

//Mese: Lanuria védelmezője//

*Az orkok bőszen másszák a falakat. Vérre szomjaznak. Már odébb van a mardani vereség, ahol a törpék az álnok elfekkel szövetkezve megverték őket. Összeszedték magukat, nem utolsó sorban Frikknek, a Hatalmasnak a vezényletével és most ölni akarnak.
A fémkarmok, amelyeket már a hegy mélyén is használtak, most is jó szolgálatot tesznek. Stern végvára megmászható falakkal rendelkezik, csak át kell jutni hozzá a folyón.
Kegyetlenül küzdenek, és bár a várvédők mindent megtesznek, azt nem tudják megakadályozni, hogy a sereg harcosainak jó része feljusson a falakra.
A réseken is beszúrkálank, de a gerendák tartanak. A falak tetején már más a helyzet. Ork harcosok küzdenek, és bár sokukat visszalökik, ha a szikla, amelyen a vár áll, nem üti agyon őket, akkor a vízből vissza tudnak kapaszkodni.
Odafent van már olyan ork, aki maga rántja le a védőt a falról és abban biztos, hogy lent a társai nem hagyják majd életben az embert.
Ő maga felhúzza magát és a következő ellen támad.
A forró víz és a lehajigált kövek ellen nincs menekvés, csak reménykedni tudnak, ha egyáltalán gondolnak rá, hogy nem pont felettük használják majd ezt a fegyvert.
A rönkhídnál azonban a fatörzsek elszabadulnak és az orkok úgy ugrálnak utánuk, mintha az életük múlna rajtuk.
Így találkoznak a várvédők alattomos csoportjával.
A csáklyákat az emberek ellen fordítják és szúrnak is feléjük, vagy pedig magukhoz rántják őket és a víz alá nyomva megpróbálják megfojtani.
A rönkhídra telepedett íjászok is a sötét vizet lövik, emberek után kutatva.

A faltörő kos jól végzi a dolgát, és leginkább ezt tanulmányozza Frikk, a Hatalmas.
A hatalmas döngések gyengítik a kaput, míg a védők mindenféle dolgokat öntenek a nyakukba a kost cipelőknek.
Visítva, ordítva ugranak ki alóla, többen a hideg vízbe, hogy enyhítse az égető érzést bőrükön.
Frikk még nem érzi, de a falakon már látja a felkelőben lévő nap világosságát.
Sietni kell.*
- Lőjétek a tornyokat! Hadd hulljanak le mind!
Lőjétek a házakat, tűzzel, égjenek bent!
Bolg! Nem akarom, hogy a vár túloldaláról védők indulhassanak. Evezzetek oda és őrizzétek a vizet!
*A fehér ork helytartó, bár szívesebben menne csatába, mint őrködni, horkantva bólint és a tartalék csónakok egy részébe embereit ültetve elindulnak a folyón, hogy megkerüljék a várat. A rönkhídon kívül haladnak majd el.
Ubahn bosszankodik, amikor lövése célt téveszt, és már tölt is újra. A villódzó fények nem sok jóval kecsegtetnek, s a lépcsőn hallható trappoló léptek sem.
A megjelenő fénylő lény pedig végképp nem.
Az ostoba kétlábú mágus csinálta, a másik toronyból.
Ubahn elsuttogja a teleportálás igézetét és hamarosan a közben kiürült templomtorony tetején jelenik meg, nem messze a harangtól.
Nincs már ott senki.
Még látja, ahogy a kapitányi torony tetejére megérkeznek a katonák és csak halottakat találnak.
Megnyalja a száját, mielőtt a felkelő nap felé pillant.
Ha hamarosan nem történik valami, el kell mondania az első igézetet, amivel felhőket teremt az ork sereg fölé.
Nem akarja, hogy a napfény hiúsítsa meg a támadást.
Addig azonban biztos abban, hogy a kapitányi toronyban létrehozott varázslata tovább dolgozik majd.
A falakon keletkezett repedéseket feszíti a jég, s csak idő kérdése, hogy nagyobb károkat okozzon.*

Tárgy: Re: Stern 2016-01-14, 5:32 pm

Az, hogy még nem jött el a hajnal, most a mi kis különítményünket segíti, hiszen a nyugati falon észrevétlen ereszkedhetünk a vízbe. Nem mondom, hogy kellemes a hűvös víz, de az adrenalin most ezt elfeledteti velem, na meg nem is egyhelyben tapossuk a vizet, hanem minden lehetséges rejtőzködési pontot felhasználva közeledünk a még nem teljesen kész rönkhídhoz, ahol rövid és egyértelmű mutogatással szóródunk szét, hogy minél több kötelet tudjunk egyszerre elvagdosni és így szétzilálni az átjárón várakozó és dolgozó agyarasokat.
Hamar kiderül, hogy az elképzelésem egyrészt sikeres, másrészt sajnos áthidalhatatlan akadályba is botlottunk. A magukat vízbe vető orkok elsőre nem túlságosan nagy falatok, hiszen nem tudják, hogy a vízben vagyunk, így jó páran áldozatul esnek az éles késeknek, kardoknak, mire kiáltásaikra felfigyelnek társaik.
Azonban még akkor is van idő, hogy megpróbáljunk a megmaradt híd alatt elbújni, vagy a vízben lebegő rönkök mögött, alatt, hiszen a legtöbb ork nem szereti a vizet és igyekszik visszafelé nyomni a társait a part felé, hogy ne essen vízbe.
Persze vannak okosabbak is szép számmal, akik sajnos hamar átlátják a helyzetet és dárdákkal döfködik a vizet, szerencsére még csak vaktában, ahogy az íjászoknak sincs a fáklyafénynél biztos célpont. Azért é is látom, ahogy három társam is áldozatul esik a víz alatti küzdelemnek, egyikük akkor kap találatot, amikor kétségbeesetten levegőért emelkedik fel.
A legnagyobb baj azonban, hogy a többi rönk nem kötéllel, hanem fémkapcsokkal van rögzítve, azt nem fogjuk tudni szétvágni.
Még a támadás előtt megbeszéltem a búvárokkal, hogy, ha felfedezik őket, ne bocsátkozzanak értelmetlen és kilátástalan küzdelembe, hanem húzódjanak vissza, vagy menjenek vissza, nincs értelme megvívni többszázszoros túlerővel, én is ezt terveztem. Még párszor feldöftem késemmel a még álló híd rései között az egymást tipró talpakba, utolsónak egy orkot rántottam le a bokájánál fogva a széléről és mikor vizet ért döftem a torka felé, aztán a víz alá bukva céloztam meg a vizet szegélyező növényzetet, hogy azok és a sötétség rejtekében visszavonuljak.

Tárgy: Re: Stern 2016-01-16, 12:40 am

//Mese: Lanuria védelmezője//

*A kapitány nem ad parancsot a torony leomlasztására, de lehet, hogy később már késő lesz. Huornak nincs ideje a kapitány döntését mérlegelni, az egyik ork éppen felé sújt. A mágus balra lép el, miközben kardját előre szegezi, így a vakmerő ork beleszalad a saját vesztébe.*

//Bocs, hogy csak ennyi...//

Tárgy: Re: Stern 2016-01-16, 12:42 am

A varázsló szerencsére abba hagyja a kapitányi torony feszegetését. Remélem, hogy varázslata nem olyan erős az ő hatása nélkül, hisz nincsenek mínuszok és a nap is lassan melengetni kezdi a jeget: a magas tornyot hamarabb éri el sugara, mint mást. Lesietek Aydával a toronyból, s jól teszem, mert lefelé lépve hallom, ahogy ahogy újra lőni kezdik a várost. Nagyon remélem, hogy ezzel a saját embereiket is leszedik a falakról, vagy ezt a nyomorult mágust... Továbbá abban is reménykedem, hogy a kapitányi toronyra felért katonák észreveszik a jeget és forróvizet öntenek rá.

A fénygólem Ubahn felé fordítja fénnyel telt sisakját, s kitárja szárnyait, majd annak gyors csapásával és egy ugrással már ott is terem (repülve) a templom toronyban a férfi mellett. Kardját fél kézzel fogja, s azzal súlyosan és viszonylag gyorsan szúr, majd vág felé, míg léptei csengnek és dübörögnek a padlón a nehézkes páncélzatban. Ha a mágus nem elég gyors, vagy ügyes, a gólem könnyen elkaphatja a grabancát, lesodorhatja a toronyból, vagy eltalálhatja a karddal.

Tárgy: Re: Stern 2016-01-16, 11:21 am

/Zaricse által elküldve a mesébe/
* A kapuból kilépve csend fogadja a csapatot a hegyek oldalán, Stern lángjai még látszanak.
- Oly szépen ég ez a vár had gyönyörködjek még pár pillanatig benne. - néma csend - rendben elég volt ideje nekilátni. Előkészíteni a jeleket a varázslathoz, gyerünk!
* A varázslók azonnal munkához látnak s vésni kezdik mágiájukkal a jeleket a kövekbe földbe míg egyet nem alkotnak.
-Rendben van a mágiát én állítom fel, Fridrik így marad erőd fenn tartani a varázslatot. Te pedig elfeded a jelenlétünk, Nehogy valaki rátok találjon. Frid állj a jelek közepén készülj fel, nem sokára át kell venned az irányítást, s kezdem.
*Mély levegő majd hangos szavak követik azt.
- Erion dale salen da ker! A sötétség szárnya fedjék el ragyogó arcodat!
* Emeli magasra kezét majd abból fekete füst áramlik ki, körbe veszi őket s a jel felett koncentrálódik, majd egy hirtelen pillanatban felcsap az égre s Stern vára fölé mint egy hatalmas szárnyas kígyó suhan végig az égbolton. A porladó nap még elsüt alatta egy pillanatra majd sötét burok veszi körbe a vár s annak környékének égboltját. Rengeteg mágikus erőbe került, s az idősödő mágust, főleg hogy tudatára adja az orkoknak még formába is öntötte a mágiát. S ezzel üzent ronda szövetségeseinek, hogy Ekorin városa nem feledi barátait s nem kíméli ellenségeit. Zaricse leereszti kezét majd megtamaszkodik térdén két kezével. Ekkor a mágus ki a körben ült máris saját erejével kezdi táplálni a sötét felleget mi egy második éjszakát adott fényes nappal.
- Rejtsed el a mágiát egy erőtérrel, most vissza megyek a teleportálót elküldöm ide akármi történik ami veszélyezteti az eleteteket, lepjetek le. Az erdőbe fogtok teleportalni figyeljetek rá ha követnek is nyomaitokat tűntessétek el, s Nehogy saját csapdáinkba essetek...
* A varázslók bolintanak majd Zaricse vissza tér a portálon s az ki megnyitotta elkezdte ossze szedni erejét hisz egy nagy távolságban kellett nyitnia s még egyszer Ennyire kell majd ha futni kényszerülnek.

Hozzászólások száma : 218

//Mese: Lanuria védelmezője//

*Pirkad az ég alja, és Stern várát ork hadsereg ostromolja. Véressé válik az eddig csak hajítógépekkel vívott csata.
A kapunál Polkin parancsnok irányítja a védelmet. Fontos hely ez, az egyetlen szárazföldi út a várba.
A kaput a faltörő kossal a nyakukba ömlő kőáradat és forró víz ellenére is tovább döngetik az orkok. A védők íjászai is ritkítják őket, de mindig van olyan, aki az elesett helyére lépjen.
A korábban eltűnt Jozef újra megjelenik Polkin előtt, s keresetlen őszinteséggel számol be lelki tusájáról félelmével.
A parancsnok mélyen a szemébe néz, majd felel neki.*
- Amondó vagyok, jobb későn, mint soha! Irány a fal, irtsd az orkot bajtársaid oldalánk!
*A hajítógép még lövi a távolabbról érkező orkokat, így csökkentve a kapu védőire nehezedő nyomást.
Újratöltenek épp kezelői, hogy aztán hamarosan újabb lövést zúdítsanak az orkok nyakába.
Az ork íjászok nyilai is ott pattognak körülöttük, s a bástya falait is másszák az ostromlók. Az íjászok a faltörő kost tartókat igyekeznek kilőni, s lövéseik nyomán hullanak is szép számmal.
Azonban a védőket is lövik íjászok odalentről, s Jozefnek nem egy bajtársa esik össze ork nyíllal testében. Akad olyan is, aki kifelé, az ellenség sűrűjébe zuhan.
Épp előbb mászik fel a falra egy szürke ork, s széles kardját megforgatva vérszomjas tekintettel fordul a fiatal katona felé. Ölni akar.

Az északi torony mellett is folyik a küzdelem. Sadir kapitány maga is részt vesz a tusában, s egymás után küldi vissza a feljutó orkokat oda, ahonnét jöttek.
A rönkhíd odalent megbomlott, de inkább csak az utoljára, már kötelekkel rögzített részei, s a lenti orkok rögvest vízbe is vetették magukat értük. A Hajnal vizét ork és emberi vér színezi el, de több a támadóké, mint a védőké.
A lándzsás, íjász orkok azonban egymás után többet is megölnek a búvárok közül, többeket akkor, amikor felbukkannak a vízből levegőért.
Van olyan hős is, akit még a víz alatt ér a találat, vagy közelharcba bonyolódik a vízbe ugró csáklyás orkokkal.
Jeremy maga is többeket megsebesített a rönkök között döfködve talpukon, s egyet sikerül is a vízbe rántva Dremerhez küldenie.
Nem sokára megérkeznek az első csónakok, amelyeket Frikk parancsa nyomán egy Bolg nevű ork vezet. A nyugati fal felé tartanak, hogy azt is elvágják a szárazföld elérésének lehetőségétől. Könnyen lehet, hamarosan Jeremy és megmaradt társai nyomára bukkannak, ha maradnak a növényzet, vagy a sziklák között rejtőzve.
A kapitány odafent észleli, hogy nem csökken a nyomás a rönkhídról, pedig a búvároknak már oda kellett volna érniük. Nincs ideje felmérni, hány fatörzs úszik a vízen a nyugati fal mellette lefelé, csak azt látja, hogy az ellenség továbbra is onnan támad a vár északi oldalán.
Huor ügyesen lép oldalra, gyengébb lába azonban megsajdul a hirtelen manőverben.
Ettől függetlenül ellenfele már elesett, s hallhatja Sadir hangját is.*
- Mágus uram, eljött az idő! Omoljon az a torony az ellenség nyakába!
*Csak reméli, hogy a hős búvárok túlélték a kísérletet és elindultak visszafelé a várba, mert ha a mágus odaomlasztja a vár északi tornyát, súlyos károkat fog okozni a rönkhídban, s a rajta lévők között is.

Ayda és Vey’na már lefelé tartanak a templomtorony lépcsőin, amikor Ubahn megjelenik ott.
Az üresen maradt torony csak rövid ideig nyújt számára biztos menedéket, ugyanis az ork hajítógépek munkába állnak, s az első lövés el is találja azt a helyet. A torony megremeg, s darabok szakadnak ki belőle.
A fénygólem, eközben még keresi a megtámadott mágus hűlt helyét.
Nem találva az ellenfelet, körülnéz, s megpillantja annak a toronynak a tetején, ahonnét érkezett. Meglepően gyorsan jut vissza, de útja látható, így esélyt teremthet a mágusnak a védekezésre, avagy a menekülésre.
A torony tetejére felérkező katonák még ezt láthatják, ám ők lemaradtak arról, ahogyan Vey’na odaküldte őket, s nem tudják eldönteni, barát, vagy ellenség az, akit elriasztottak onnan.
A templomban Ayda és Vey’na láthatják a sebesülteket, hallhatják a tetőre zuhanó toronydarabok robaját. A tetőszerkezet még kitart, miközben az ellenség is folytatja a vár lövését.
Mind több sebesült kerül be a hevenyészve átalakított helyiségbe. Olyanok, akiknek a falakon társaik, vagy az ottani felcserek nem tudják ellátni sebeiket.
A kislánynak a vér látványa még újszerű lehet, míg a fehérköpenyes mágus már láthatott ilyet.

Odakint a vár védőiben a csata hevében nem biztos, hogy tudatosul, inkább azok, akik nem épp a csatával vannak elfoglalva, hogy hogyan sötétül el a még világosodni is alig kezdő égbolt, hogyan jelenik meg a sötét kígyó szárnyain, mintha valami sárkány lenne.
Zaricse azonban még várni kénytelen, míg a kaput megnyitó újabb kaput lesz képes nyitni. Nagy a távolság, s nem használt semmilyen segédeszközt a kapu ezen végén, amely fenntarthatná azt annyi ideig, míg létrehozták a sötétséget. Éppúgy az ide érkezettek sem térhetnek még vissza, így ha támadás éri őket, csak a menekülés marad számukra, vagy a küzdelem.
A teleport kaput létrehozó mágusnak pihenésre van szüksége, míg Zaricse maga is komoly varázslatot hozott létre.
A várban a vörösköpenyes is figyeli, ahogy létrejön a sötétség. Nem harcol, de a kígyó megjelenése nem lehet a természet műve, s ez csak egyet jelenthet. Amelyik irányból érkezett, ott mágusoknak kell lenni.
Eddig bízott a nap erejében, ami majd elveszi az orkok harci kedvét, de ebben a pillanatban rá kell döbbennie, ha sötétség eltakarja a fényt adó égitestet, az orkok támadása nem fog enyhülni.

Botját kezébe kapva indul el, hogy felmérje, mivel is állnak szemben. Nem kell neki sok idő, hogy az irányt megállapítsa, míg elenyészik a kígyó alakja. A hegyek egyikén kell lennie.
Vajon a fehérköpenyes, akit korábban látott, hajlandó együttműködni?
Ha Vey’na előbukkan, ezúttal ő fordul hozzá*
- Mágusnő. Talán eljött az idő, hogy együttműködjünk. E sötétség Stern végzetét sietteti, ám nem természetes eredetű. Velem tartasz?

*A falakon tovább folyik a küzdelem. A réseknél már akad gerenda, amelyet a belecsimpaszkodó orkok képesek kimozdítani, így hamarosan egy-két orkkal ki is zuhan a mélybe. A megnövekedett rést Helion alkapitány kénytelen tovább védeni. Még nem vér be rajta ork, de nem tudni, meddig marad ez így.
Aethe a tornyokat veszi szemügyre. Vajon merre harcolhat férje? Mellkasa fájdalma még alig enyhült, így vajmi kevés hasznát venné kardjának. Kénytelen várakozni, s így látja, amint egy férfi le, s fel futkos, egy aranyhajú kislányt keresve.*

Tárgy: Re: Stern 2016-01-18, 1:52 pm

//Mese: Lanuria védelmezője//

Még mindig a toronyban maradva a kislány kezd egyre jobban félni. Gyermeki lelkével habár hisz a csodákban mégis szinte érzi, hogy innen, ebből a városból nem lesz kiút. Az orkok borzalmas, büdös és rusnya csapata egyre közelebb ér a falakhoz, egyre jobban tör be Sternbe. Vajon elég erős a katonaság, hogy visszatartsa a ronda, büdös szörnyetegeket? A kislány a könnyeivel küszködik és habár valamilyen szinten izgalmas neki ez az egész, hiszen nem látott még ilyesfélét, a szívében tudja, hogy jobb lett volna kihagyni ezt. Látja, hogy a mágusnő a nap fényéből táplálkozik és a kislány is a Nap felé fordítva orcáját. Érzi a melegséget, és lehunyva a szemét és pillanatra elfelejti, hogy hol is van, csak a melegséget élvezi az arcán. Azonban mikor Vey'na beszélni kezd, kinyitja csillogó szemeit és a nőre emeli őket, hallgatva varázslatos erővel telt szavait. A kislány a torony széléhez rohanva pattan fel a korlátra és onnan figyeli a varázslatot. A fénykör hirtelen alakul és egy szárnyas lény jelenik meg.
- Uramisten. Ez meg micsoda? - pillant döbbenten a nő felé, aki úgy tűnik, hogy pontosan tudja, mit is hozott létre, hiszen parancsolni kezd neki. Úgy tűnik, ő a várossal van, így Ayda nem fél tőle. Inkább mulattatja, és ámulatba ejti a fénygólem jelenléte. Soha nem látott még ehhez hasonlót és ennyi varázslatot egy helyen úgyhogy most aztán szerez tapasztalatot rendesen. Vey'na lesegíti a kislányt a korlátról és lefelé tereli a toronyból, hogy odalent segíthessünk. Ayda elképzelni nem tudja, hogy ugyan egy ilyen aprócska kislány, mint ő miben is lehetne segítségére a városnak, pláne, ha ilyen csodálatosan szép fénylények segítik Stern katonáit. A lépcsőt elhagyva egy pillanatra egy ismerős arcot pillant meg a tömegben.
- Gabriel! - kiáltja a kislány örömmel, és majdnem fellökve Vey'nat száguld lefelé a lépcsőn. Azonban ahogy leérkezik a toronyból a térre, már nem látja az ismerős arcot, ruhát, hajzuhatagot. Szomorúan biggyeszti le az ajkait, és körbenézve inkább a mágusnő mellett marad, aki igen kimerültnek látszik.
- Meddig fog élni a lényed? - kérdezi a kislány, lágyan megfogva a nő kezét. Gyermeteg kíváncsisága még a harc hevében is megmarad, így követi a nőt, de információra éhesen. Ahogy a templomból kilépve indul meg a nő mellett, egy köpenye férfi lép Vey'nához. Ayda kíváncsian méri végig a férfit a nő lábai mögül és összevont szemöldökkel hallgatja szavait. Kíváncsi, hogy ki ez a férfi és mit akar, mitért együttműködés alatt. Jó, vagy rossz ember? Stern védelmét, vagy ellenét szolgálja?

Tárgy: Re: Stern 2016-01-19, 11:20 am

//Mese: Lanuria védelmezője//

*Frikk tovább figyeli a csata alakulását. A sötéten megjelenő fellegekre, amely előbb egy szárnyas kígyót formáz, számára sárkányt, úgy tekint, mint a fekete sárkány ajándékára.
Bizonyára ezt jelzi az a sárkányforma, ami előbb megjelent.
A sötétség nekik kedvez, talán még azt a fényt is elnyomja, ami odabent, a várban világított.
A kapunál látja, milyen nagyok a veszteségei csapatainak.
Köp egyet a földre, majd felhördül.*
- Minden íjászt oda a kapuhoz. Lőjétek le a védőket!
Záporozzanak azok a nyilak!
*A mellette álló szürke ork máris futva viszi a hírt, miközben Frikk már a keleti falat nézi. A hajítógépek csak a falon túlra lőnek, félve, hogy a harcosait találnák el. Lángol is a vár belső része több ponton, de ez kevés. A réseken nem tudnak még betörni a harcosok, és látja, hogy odafent meg öntik rájuk a dolgokat dézsákból üstökből, kövekkel dobálják őket.
Sárga fogait csikorgatja, miközben figyeli, ahogy a csónakok újabb harcosokat visznek fel.
Látja, hogy kapaszkodnak a réseknél és hogy kiszakad egy-egy gerenda. Kevés, de nem tehet többet. Várnia kell, hogy majd elárasszák őket.*
Az északi toronyhoz nem lát oda olyan mértékben, mint szeretné, de remél, hogy Bolg lassan eljut oda, ahol eddig még nem volt ork. A csónakokban megkerülik a harcolókat és a nyugati oldalt is megszállhatják. Ha sikerül ott is tábort ütni, és elég harcos jut át, hamarosan azt a részt is támadhatják majd. Szépen, csendben, orvul.
Bolg csapatai eközben a fűben bújkáló búvárokta fedezik fel és nyilaikkal lőni kezdik őket. Nem érdekli őket, hogy harcosok-e. Az ellenséghez tartoznak, halniuk kell.

Ubahn félrelép a fénygólem csapása alól és látja, ahogy a tornyot érő lövésre megrendül az építmény. Megkapaszkodik a haranglábban, s a következő pillanatban tenyerét kitárva löki a fénylő lény felé.*
- Dhoruba shove!
*Lökéshullám száguld az ellenség felé, s ha eléri, biztos le is löki a toronyról, bár szárnyai miatt talán hamarabb ér vissza, mint kellene.
Addig azonban a mágus a torony lejáróján siet le, bezárva azt maga után.
Ha Frikk elkezdte lőni a templomtornyot, nem fog sokáig kitartani, úgy okoskodik, odalent lehet még bőven dolga neki.
A sötétséget így is látja, amely föléjük borult, és tudomásul is veszi.
A csigalépcsőn lesietve kipillant a templom belső terébe. Ispotályra bukkant.
Kilép az ajtón, s ahogy felpillant a sebesülteket ápolókra, szemei narancsos fényben villannak fel.
Elég nagy a belső tér, így sárkány alakját ölti fel. Egy villanás, s a sebesülteken már egy méretes sárkány karmai taposnak. Fogai csattannak a lent fekvőkön, s a gyógyítókat sem kíméli.
Mellső mancsaival felkapja a fekvőket és odébb hajítja őket, a falaknak.*

Tárgy: Re: Stern 2016-01-19, 12:01 pm

- Ameddig el nem pusztítják, vagy be nem teljesíti küldetését.. remélhetőleg. - válaszolok a kislánynak, miközben lesietek vele a templom főhajójába, ahol asszonyok és gyermekek, férfiak és sérültek vannak. A gyermekek vizekkel, tálakkal, kötszerekkel, tűkkel, forróvégű vasakkal rohangálnak, attól függően, hogy a gyógyítók és a felcserek mit kérnek egy adott sérülthöz. Azonban zajt hallok a toronyból, Ubahn épp ekkor löki le a toronyból a fénylényt. Homlok ráncolva sietek ki az épületből Aydával, hogy ránézzek a toronyra, amely egy lövés hatására is meg rozzant. Oda kint a fénygólem épp feltápászkodik, mikor egyéb zajok ütik meg a fülem. Hátra pillantok, s a lyukas tetőn át meglátom a sárkány szárnyakat... Elkerekedik a szemem, ahogy annak a felcsernek is, aki épp besietne a templomba, s ehelyett sarkon fordul és már rohan is a kapitányhoz, hogy értesítse a sárkányról. A fénygólem nagy szárnycsapással emelkedik fel a levegőbe, magasra, a tornyok és a falak fölé. Pozicionál, majd hirtelen alá bukik, kardját lefelé szegezve. Szárnya egy pillanatra felfénylik, kardjára vetülve az megcsillan, egyenesen a sárkány szemeibe a tetőn lévő lyukon át. Nagy sebességgel csapódik neki a sárkány fejének, kardját -amennyiben sikerült- annak egyik szemébe szúrta, s fél vakságra ítélte. Szárnyai segítségével maradt tovább a levegőben, a Szent Fény pengéjével harcolva a sárkány ellen. Hogy okoznak-e csapásai sérülést, azt innen nem látni.
A vörös köpenyes szavaira pillantok fel. Csak most veszem észre a sötét fellegeket a nap előtt és elkomorodom. Amíg nincs nap, nem tudom újratölteni mágiám.
- Ha arra célzol, segítek-e megszüntetni azt a felleget, a válaszom igen, s minél hamarabb megtesszük, annál jobb. - bólintok, majd Aydára pillantok. Nem tudom, mit tehetne szegény leány, nem biztonságos a városban maradnia, főleg, ha egy sárkány is van benne. A felleget csak a városon kívülről lehet megszüntetni, szóval a lány velük jön, már azzal jobban jár. Távolról biztonságosabb végig néznie a csatát, s tán még hasznát is vehetjük osonó képességeinek.
- Elég erősnek érzed magad Ayda, hogy segíts? - kérdezem tőle komolyan.

Tárgy: Re: Stern 2016-01-22, 7:30 pm

Úgy gondolom mindannyian, akik ebben a küldetésben részt vettünk, tisztában voltunk a veszélyekkel és azzal, hogy mi van akkor, ha felfedeznek bennünket. Csak abban reménykedtem, hogy sokkal nagyobb kárt tudunk okozni, mire ez bekövetkezik. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy ezek a büdösszájúak nem csak köteleket használnak, hanem időt és értékes vasat szánnak rá, hogy azzal kapcsolják össze a rönköket. És ezt most vérrel fizetjük meg.
Igazából senki nincs kiképezve vízben való harcra, hiszen csak egy összeverbuvált, önkéntes csapat ez, de még így is becsülettel helytállnak és mindenki igyekszik jó pár orkot magával ragadni a halálba.
Nem vagyok katona, hős meg főleg nem, de még engem is magával ragad ez az önfeláldozás, bár az életösztön legalább ilyen mértékben vetekszik vele.
Most már mindenki magára van utalva, hogyan jut vissza a leengedett kötélhez, vagy talál más utat a várba, hiszen épp elég kerülgetni a vízbe lőtt nyilakat, elhajított dárdákat.
Sikeresen döföm le a vízbe rántott agyarast és magam előtt tolva a vízen igyekszem elkerülni, hogy lelőjenek, míg elbújok a nádasban. Van már ott pár lebegő hulla.
Sajnos nem tudtuk lerombolni a hidat, ezt már visszanézve megállapíthatom keserűen, azonban ekkor meglátom a csónakokat.
Pont arra tartanak, ahol vissza kéne jutnom a várba!
Ha találok még túlélő csapattársat, akkor csak egy választásunk van, mert előbb-utóbb úgy is felfedeznek, még pedig az, ha megpróbáljuk felborítani őket. Tudtommal az orkok nem szívelik a vizet.
Továbbra is felhasználva az ork hullákat, hogy fedezzük magunkat megpróbálunk a csónakokhoz minél közelebb férkőzni, majd lebukva a víz alatt alájuk úszni és nagy lendülettel felborítani.

Tárgy: Re: Stern 2016-01-22, 9:18 pm

//Mese: Lanuria védelmezője//

*A mágus a kapitány parancsára nekikészül a varázslat végrehajtásának. Hátrahúzódik a fal belső széléhez, hogy a felérkező orkok ne érinthessék azonnal. A mágusnak erősen kell koncentrálnia, így a körülötte lévő történésekre nemigen tud reagálni. A varázslat néhány percet igénybe vesz, de ha Huor jól helyezte el a jeleket, akkor az anyag hamar megadja magát és az északi torony a folyóra omlik.*

Hozzászólások száma : 218

//Mese: Lanuria védelmezője//

*A vár és környéke fölé boruló sötétség megvédi egy időre az ostromló ork hadsereget a fénytől, miközben a védők elől is eltakarja a nap éltető sugarait.
A küzdelem egyre hevesebbé válik.
A kapu környékén az ork harcos lesújt Jozefre, s ha a katona nem elég gyors, vagy ügyes, könnyen lehet, ez lesz az utolsó, amit lát.
//Ez esetben user is kiesik a meséből, mint minden más esetben is, ha karakterek elhalálozik.//
A vár alatt láthatóan vonulnak át Frikk parancsára az ork íjászok a keleti fal felől, s kezdik el nyilaik erdejével ritkítani a kaput védő bástya védőit. Polkin, s társai, akik csak tehetik, kénytelenek pajzsaik fedezéke mögé húzódni, ám ez nem segíti a falakon álló harcosokat.
Ők nem bújhatnak el, amíg az orkok, akik felfelé másznak, hogy feljussanak oda, kivárják a nyilak becsapódását.
A védőknek súlyosak a veszteségeik, miközben nincs túl sok idejük a faltörő kost tartókra köveket, forró olajat, vizet önteni.
Az íjászok vezetője sorokba állította harcosait odalent, s hullámokban löveti a bástyát, így az orkoknak van idejük a becsapódó nyilak után támadni.
A külső kapu felől hangos reccsenések hallhatók, s e nem jelent sok jót. Könnyen lehet, hogy a külső, vastag réteg megadja lassan magát az orkok kitartó munkájának hála.
Polkin a pajzs fedezékében ugrik a hajítógép kezelőihez.*
- Forgassátok az íjászok irányába, s lőjétek őket!

A templom belsejében Ubahn rövid idő alatt végez nagy pusztítást. A sötét neki kedvez, s hamarosan vér borítja be alakját. Arany pikkelyein vöröses folyadék csordogál, s eközben a földre küldött fénygólem is támadásba lendül ellene.
Fénylő formájában szárnyra kap, s kardjával támadja a sárkányt.
Vey’na számára a Szent Fény, mint varázslat még nem elérhető, s így kénytelen a gólem csupán tiszta, fehér fényből készült kardjával támadni a sárkányra. Kardja eléri és belemélyed Ubahn bal szemébe, azonban ezután már marad ideje az arany sárkánynak is reagálni a fénylő lényre.
A gyógyítók életüket is áldozva igyekeznek menteni a megmaradt sebesülteket.
Újabb lövés éri a templomtornyot, ami harangostól omlani kezd a templomra.
Odalent a vörösköpenyes mágus is a templom felé pillant, miközben Vey’na és Ayda előtte állnak.
Ő még emlékszik a surranó kislányra, aki ott volt a kapunál is, s rövid hatásszünet után felel nekik.*
- Veszélybe sodornád a kislány életét?
Ellenséges varázstudókra számítok, s lehet, küzdenünk kell ellenük. Ám ez a te felelősséged, ha jön, s hozni akarod, menjünk. Nincs vesztegetni való időnk!
*Ha Vey’na és Ayda is készek, hát feléjük nyújtja botját.*
- Fogjátok meg!
*Egy pillanatba kerül csak, hogy elmondja a teleportálás varázsigéjét, s hamarosan a sziklák között jelennek meg.
Nem találhatja meg pontosan a rúnák helyét, nem csupán azért, mert erőtér rejti, inkább azért, mert a várból nem állapítható meg pontos forrása a sötétségnek.
Azonban mivel az igen rövid idő alatt ért el Stern fölé, így közel van, s egyetlen teleportálás elegendő, hogy a közelébe jussanak.
Ha Ayda végül úgy döntött, hogy nem jön, akkor csak a két mágus jelenik meg a sziklákon, s a szertefoszló köd után gyors tájékozódásra van idejük.
Ha Ayda is jönni akart, hát ő is megjelenhetett.
Az erőtér talán nincs messze, látni nem is láthatják forrását a fellegeknek, az mágia érezhető lehet, hiszen igen erős varázslatot rejtenek el egy vélhetően hasonló erejűvel.
Amennyiben a teleportkapu megnyílik, egy még erősebb varázslat árulkodik a hely hollétéről.
Jó kérdés, ki juthat hamar közel, a surranó kislány, kinek olyan fizikai képességei is vannak származása folytán, amivel a két mágus nem rendelkezik, avagy a két mágus.*
- Leonidas vagyok.
*Mormolja a vörösköpenyes, miközben leguggol, s míg botját jobbjában tartja, balját a földre helyezi.*
- Ha nincs jobb ötletetek, megkezdem a forrás keresését….

Eközben a kapitányi torony katonái rövid tanakodás után döntésre jutnak. Miután Ubahn nem tette tönkre a ballistát, s az épp a repülő ellenség ellen való, valamint a ballista mellett fekvő holttestek mind az övéik, így jogos a feltételezés, a fénygólem ölte meg őket. Őt látták innen távozni.
A sárkányt még nem pillantják meg, s a fénygólem is magára vonja a figyelmet, s nem a templom tetejének résére, így a ballistát igyekeznek úgy belőni, hogy a fénygólemet találják el a következő lövéssel.
Azonban a lövés íve meredek kell, legyen, hiszen mélyebben van a célpont, mint a torony teteje.
Ubahn varázslata még kitart, ugyanis a nap nem olvasztja, s a téli idő hűvöse is kedvez a sárkány varázslatának.
A torony repedése tovább tágul. Ork lövés ég nem érte, ám ki tudja, mikor találja el egy hajítógép kósza köve?
A keleti falon az ostrom tovább folyik. Az orkok kitartó próbálkozásai, nagy véráldozatok árán elérték céljukat. Helion igyekezete a rés befalazására kevésnek bizonyul, újabb gerendák adják meg magukat, s szakadnak ki, így már az első orkok is nekitámadhatnak a résnek.
Ha nem történik semmi, hamarosan a keleti várfal réseinél folyik a legádázabb csata, s az első ork támadók be is jutnak a résen, s már a falon belül küzdenek a védőkkel.
Aethe nem messze a kapitányi toronytól mély lélegzetekkel igyekszik úrrá lenni felsőtestének fájdalmán. Az a mágus, aki kiütötte, hatékony munkát végzett, gyomra még mindig émelyeg.

Az északi falnál Huor varázslata hasznosnak tűnik. A kőfal kövei a mágia által meggyengült pontokon megadják magukat a mágus ténykedésére, s hatalmas robajjal omlanak le a rönkhídra.
A várban is okoz ez riadalmat, ám a rönkhíd ekkora erőhatásra nincs felkészítve, s a fém eresztékek kiszakadnak a fatörzsekből. Az onnan betörni készülő ork sereg egy részét pedig agyonütik, más része a víz alá merül a rájuk dőlő toronynak hála. Sadir húzása végtére is bejön, s csökken a nyomás az északi falon.*
- Szép munka, mágus! Most nagyobb szükség lehet rád a keleti falnál. Az ellenség a réseken tör be, amint látom, valamilyen módon fel kell tartóztatni őket.
Helion alkapitányt keresd, ő irányítja ott a védelmet!
*Kiáltja, miközben a falon megemelkedő ork fejre sújt le vértől csatakos kardjával.

Jeremy és megmaradt néhány társa még láthatja, hogyan omlik az északi torony a rönkhídra, visszafogva ezzel a támadást. A rönkök egy része szétforgácsolódik, más része csak elszakad társaitól, míg sok ork kapaszkodik a vízen hányódó fatörzsekbe. Bolgot és csónakjait is meghintáztatja a torony keltette hullámok sora, s meglepetésként éri az alulról rájuk törő úszók támadása. Azonban hamarosan felfedezik a csónakok alá úszókat, s ahol a vízbe pillantva feltűnik egy-egy, annak lándzsa, kard, íj, vagy vízbe hajított fejsze lesz a vége.
Már csupán a tolvaj maradt meg közülük, ám a csónakok egy része így is a nyugati fal felé tart.
A nyugati falak őrei a víz felől nem számítanak támadásra, nincsenek is ott nagy számban. Bolg és társai csendesen eveznek, hogy minél hamarabb eljuthassanak a sziklákig.
Jeremy talán még visszajuthat a kötélhez, bár jó kérdés időben-e, avagy ő is hősi halottjává válik Lanuriának a hideg vízben, mint társai. A téli folyó hőmérséklete lassan átjárja testét, a harc heve, a mozgás, s az olaj ellenére is. *

Tárgy: Re: Stern 2016-01-24, 7:39 pm

* Az ork harcos vészesen tör felém, kezem egy pillanatig sem hezitál. Kardom markolatán erősen fonom össze ujjaim. Az ork harcos felém sújt, s a penge a pengéhez ér hangos csattanás hallatszik ami eltörpül a harc zajai közt. Figyelek az alapállásra, a kard tartására mi elvezeti az ork pengét egyenesen a Földre. A kardom kihúzom az ork penge alól majd vissza támadok mit ő is hárít, s ebben a pillanatban egyik társam nyilat ereszt az ork fejbe. Fülem mellett hasít el a nyíl, testem bele remeg a tudatba, hogy akár én is lehettem volna az akit eltalál. De nem foglalkozhatok ezzel, labammal erősen gyomron rúgom az orkot aki hátra dől, s kardom magasba emelem könyököm mellkasig felhúzva, felkészülök a következőre ki felém jön, hallom a parancsot mögöttem, kik íjjal fedeznek minket máris húrt feszitenek. Stern serege egy jól képzett csapat kik testvérként éltek s testvérként halnak. Az első sor kik kardokkal tartják a támadókat fedezik nyilasaikat. Ez hát az igazi testvériség....

Tárgy: Re: Stern 2016-01-25, 1:53 pm

// Mese: Lanuria védelmezője és bukása! Very Happy

//

*Frikk vörös szemei felnéznek a sárkányok ajándékára. Valóban jól jött nekik, hogy nem a tiszta ég és a nap várta őket, de Ubahnban azért bízik annyira, hogy ha nem a sárkányok, akkor ő maga csináljon sötétet az orkoknak. Tényleg! Lehet, hogy Ubahn tette? Nincs az első vonalakban, valahol lennie kell, őt is parancs köti ehhez a sereghez, a fekete sárkány parancsa.
A szürke orkok sem szeretik a napfényt, de a fehér orkok még kevésbé és az ő seregét ilyenek alkotják.
Hovatovább, ő a Lanur-hegység ork hadura.
Saját birodalmát is ott építette ki, miután hatalma alá hajtotta a helyi törzseket. Átrendezte azt a területet és az orkoknak megadta azt, amiről ők nem is álmodtak. Talán csak Mordul, egy birodalmat.
A csata most azonban itt dúl Stern végváránál. Ez az a hely, ahol be lehet jutni Lanuria birodalmába.
Ha Stern elesett, egy egészen széles terület nyílik meg a seregek előtt. Sok zsákmány, sok megölni való ember.
Nem csak a sárkányoknak kell, hogy Stern vára ne őrizze a területet.
Eredményes volt a húzás, hiszen íjászai most mind a kapu védőit lövik. Látszik, hogy nincs sok idejük védeni a falakat.
Látszik az is, hogy egyre több ork jut fel a bástyáig.
Frikk nem hallja a reccsenéseket, de azt látja, hogy a hajítógép már nem lő. Vagy elromlott, vagy pedig….*
- A mocskos kutyák! Átállítják!
Minél hamarabb el kell foglalni azt a kaput!
*Ordítja a szürke ork futárnak, aki még hanyatt is esik a halálfejes fejszés vezér hangjától. Így is elég fekete, de a vörös, vérben forgó szemek és a híre megelőzte.
Már futna is, de nem tudja, milyen parancsot adjon át.*
- Ne hagyjátok lőni az átkozottakat!
*Ez sem egyértelmű parancs, de értetlen kérdést nem mer feltenni, inkább elrohan a kapu felé.
Nagy baj az, hogy északon leomlik a torony. A robajt még Frikk is hallja és ez nem jó hír.*
-Mi történt ott? Hozzatok hírt!
*A parancsra egy újabb ork rohan el, hogy megnézze, mi történt a vár északi oldalán. Frikk rosszat sejt, azt a tornyot még nem lőtték annyira, hogy leomoljon, mint a templom tornya.
Jutott még fel ork azon a falon, s most épp a kapitányra emeli fegyverét. Alattomosan, a kapitány lába felé sújt kardjával. Rést céloz Sadir páncéljában. Társai megfogyatkoztak odalent, muszáj tennie valamit.
A nyugati fal felé haladók csónakok közül többen a vízbe borulnak, a benne ülők közül sokakat elnyelnek a Hajnal hullámai, de többen át is jutnak rajta, s közelítenek a nyugati oldal felé.
Egyikük meg is pillantja a kötelet, amit a búvárok hagytak ott.
Arrafelé indul el az a csónak, a többiek pedig az eredeti terv szerint haladnak tovább.
A keleti fal résein viszont bejutottak az orkok.
Frikk elégedett a csata alakulásával ott. Látja, hogy egymás után lépnek be a résen, bújnak át, a többiek pedig fejszéikkel szakítják nagyobbra a gerendák közötti lyukat.
Helion, ha közel áll, mindjárt egy ork támad rá.
Keménye, fejszéjével suhint a feje felé.
A többi bejutott ork pedig a résnél lévő védőkkel kezd harcolni.
Ubahn fejét nagy fájdalom járja át. A fénykard miatt a bal szemére nem lát, de azonnal odakap és ha szerencséje van, akkor karmaival el is markolja a fénylő lényt.
Ha pedig elmarkolta, akkor mindjárt a földhöz is passzírozza, hadd lapuljon szét.
Ha el sikerült kapnia a fénylő lényt, akkor őt találja el a ballista lövése, ha nem sikerült, akkor valószínűleg a katonák eredeti céljukat találják el.
A sárkány, ha nem sikerült elkapnia fénylő lényt, akár talál a ballista, akár nem, nagy tűzzel jutalmazza meg, s csak azután csap le mancsaival újra az ellenség sebesültjeire.*

Tárgy: Re: Stern 2016-01-25, 2:58 pm

/Zaricse és a mágusok /
* Ahogy a teleportalás ő magukat is felfedné aképpen az érkezőket is felfedi a nagyúr előtt. Rápillant a mágusokra s halkan megszólal.
- Fiaim hamarosan vendégünk érkezik, egy kaput érzek mit nem túl távol nyitottak meg tőlünk, hamarosan a mienk is nyitva lesz...
- Nagyúr mi legyen a felleggel?
- Tartsad fenn, ahogy a védőmezőt is, ne engedjük túl könnyen felfedni magunkat. Sok energiát pazaroltam el ezekre a haszontalan élőlényekre. Kicsit össze kell szednem magam, hogy harcba bocsátkozhassak.
* Majd int azon magusnak ki azért felelős ha támadás érné a többieket. S az Közelebb lép.
- Fiam fogd magad idézz meg egy árnyék lényt a területen kívül mit lefedünk a cél az, hogy minél magasabb mágiát bocsásson ki magából, majd indítsd meg azon irányban, de előtte tavolodj el tőlünk jó fél kilométerre. Akkor majd a te mágiára gyanakodnak.
* Mutat az ork sereg felé.
- Ha minket keresnek akkor most elvezetjük őket ahhoz a Frikk nevű egyedhez, ő majd gondoskodik róluk.
*A férfi bólint egyet majd elnyomja mágiáját s futásnak ered, jóval messzebb fut mint ahogy a mester parancsolta, alig öt perc elég volt egy kilométer megtételéhez, az assasin ruha nem nehéz mint a lovagoké, hogy ne hatraltassa őket a mozgásban. Majd mikor megáll szusszan egyet s kiengedi erejét, varázsszavakat kántál majd egy fekete arctalan lény jelenik meg tiszta magiából. Majd a mestere az ork sereg felé mutat.
- Engedd ki az összes mágiát mi benned él, s kezdj el rohanni amarra.
*Az árnyék rápillant a mesterre bólint egyet majd futásnak ered. S a ferfi ismét vissza rohan maradék erejét elfolytva az álca mögé.

Tárgy: Re: Stern 2016-01-25, 4:25 pm

Hatalmas és felfoghatatlan dolgok történnek a kislány körül. alig tudja követni az eseményeket, és habár meg van rémülve, surranólétére és jellemvonása miatt inkább a kalandot és az izgalmat lája ebben az egész csatában. A szíve mélyén tudja, hogy vélhetőleg megfog halni, vagy legalábbis olyan sorsra jut, mint a sok sebesült a templomban, ám ezzel most nem foglalkozik. A pillanatnak, a mostnak élés élvezi ezt az egészet. Hiányzik neki Gabriel és néha felötlik benne a gondolat, hogy él-e még a férfi, de ahogy erre gondol, a szíve fájdalommal telik meg, a feje félelemmel, így igyekszik elhessegetni ezt a gondolatot.
Vey'na mellett marad,úgy tűnik, hogy a nő megvédheti őt, habár látszik rajta, hogy már igen fáradt. Ayda aggódva fogja meg a nő kezét, lágyan szorítja meg, erőt adva neki ezzel, habár ez manát nem tölt, ez tény. A vörös köpenyes mágus hamarosan megtalálja őket, és a szőke kislány kíváncsian hallgatja a két mágus beszélgetését.
- Igen, szeretnék segíteni! - húzza ki magát a kislány határozottan, és habár még soha nem teleportált, de bátran várja a varázslatot. Vey'na érezheti az erősebb szorítást a kezében, de végül a sziklák között jelennek meg.
- Aztaaaa... - húzza el a szót a kislány és néz vissza a városra. Ez is egy új élmény, egy új tapasztalat a számára, nem is akármilyen. Eddig nem nagyon volt köze az "igazi" mágiához, csak illúziókat látott,szemfényvesztéseket. Most azonban egy nap alatt olyan sok mindent látott, hogy kezd csordultig telni a kislány feje és szíve.
Körbenéz a sziklák között, majd kíváncsian hallgatja a férfit.
- Mit kell keresni? Én tudok mászni. Gyorsan. - jelenti ki határozottan a kislány, és a mondatvégén büszkén el is vigyorodik, és hogy igazolja állítását, fel is pattan az egyik sziklára, majd átugrik egy másikra. Szeme elé teszi kezecskéjét és úgy néz körbe. Fogalma sincs, mit keres a két felnőtt, de úgy gondolja,ő ügyesebben és gyorsabban képes megtalálni. Már ha tudja érzékelni az erőteljes mágiát...

Tárgy: Re: Stern 2016-01-28, 6:51 pm

Talán a szerencsénkben, hogy elérjük a csónakokat az is közrejátszik, hogy hatalmas robajlással a folyóba és az ideiglenes ork hídra omlik az északi torony, így a fejetlenség és pánik elvonja rólunk a figyelmet, de persze nem mindegyikünk ilyen szerencsés, van akit az árhullám elsodor.
Nekem is addig tart a szerencsém, amíg megkapaszkodom az egyik csónakban, de ahogy a benne ülők rájönnek, hogy már nem a hullámok billegtetik, borogatják őket, már csak abban bízhatók, hogy a vízbe lebukással és a vízben most már szép számmal úszó roncsokkal, hullákkal el tudom rejteni magam, miután sikeresen én is beborítottam egy csónakot.
Nem nagyon van időm körülnézni, hogy ki maradt életben, mert a saját bőröm mentésével vagyok elfoglalva. A hideg víz már kezdi kifejteni a hatását és érzem, hogy kezdek gémberedni. Már úgy sem tehetek más, mint, hogy visszatérjek a várba.
Azonban a csónakok is arra közelednek, ahol a kötelet hagytuk. Remélem, hogy azért odafenn őrzi pár ember, mert, ha nem akkor okozhatnak még meglepetést a csónakázó orkok.
A félelem, hogy nem jutok fel időben és az, hogy erről meglephetik a védőket az agyarasok, elég adrenalint juttat a szervezetembe, hogy gyors úszásba kezdjek és elérve a kötelet, úgy másszak fel rajta, mint egy majom, természetesen használva az ezt segítő mágiámat, nagy szükségem lesz rá.
Ha már elég közel vagyok a fal tetejéhez, fojtottan kiabálni is kezdek, hogy felhívjam a veszélyre a figyelmet, de lehetőleg az orkok előtt ideje korán ne leplezzem le magam. Nem szeretnék egy nyilat a hátamba.
- Támadnak az agyarasok! Íjászok kellenének ide!

Tárgy: Re: Stern 2016-01-29, 1:50 pm

//Mese: Lanuria védelmezője//

*Az északi torony a terv szerint a folyóba omlik, rengeteg ork halálát okozva ezzel. A kapitány a keleti falhoz küldi Huor-t, hogy az ott betörő orkok visszaverésében legyen a védők segítségére. A mágus késlekedés nélkül csatlakozik a keleti falon behatoló orkokkal küzdő katonákhoz. Nem nehéz felismerni Helion-t; ő az aki két ork életének kiontása között parancsokat osztogat a többieknek. Huor Helion mellé áll és megszólítja, miközben segít neki a henteskedésben:*
-A kapitány küldött. Hogyan segíthetnék?

Tárgy: Re: Stern 2016-01-31, 8:41 am

- Inkább legyen a fák között rejtve velünk néhány mágus ellen, mint egy orkokkal és sárkánnyal ostromolt városban. Így lehet esélye menekülni. - Mondom határozottan. Ha Ayda döntött, megfogtuk a botot és elteleportáltunk. A mágus bemutatkozik én pedig biccentek.
- Vey'na. Keressük meg. - Mondom. A mágus, aki elterelni akar minket ugyan minden tőle telhetőt megtesz, azonban így is messze vagyunk még, hogy érezzük őt, nem hogy még úgy, hogy messzebbre is fut. Az orkok viszont biztos észre vehetik, egy ilyen lény még sötétben is feltűnő.
- Maradj még, majd ha találtunk nyomot. - Felelem Aydanak.

A fénylény minden tőle telhetőt megtesz. Ha a sárkány rá tápos, kardját a mancsba szúrja. Ha nem kapta el, alá repülve hasát támadja

Hozzászólások száma : 218

//Mese: Lanuria védelmezője//

*A kapunál folyó ostromban az ork íjászok odakint nyilaikkal árasztják el a kapu védőit. A hajítógép még mindig nem tudja lőni őket, hiszen a nyilak nem egy kezelőt küldtek át a másvilágra, ahogy katonát is, azok közül, akik védik a kapu feletti bástyát.
Odalent a faltörő kos hangos reccsenései végül betörik a külső kaput, ám a belső még kitart. Az orkok most azt kezdik döngetni a fegyverrel.
A bástyán álló védők képtelenek az ork íjászoktól kellő ellenállást kifejteni a faltörő kost irányítókra, elég feladatuk van a bástyát megmászó, és ostromló ellenséggel is.
A támadók, íjászaik lövéseinek szünetében másszák meg a falat, s Polkin emberei is ezt használják ki, hogy a ballistát forgathassák még.
Már a töltéssel foglalatoskodnak, miközben Jozef maga is kiveszi a részét a harcból.
Az első orkot egy másik követi, aki egyik kezében karddal érkezik, a másikon azonban acélkarmok vannak, amelyekkel a falat is mászta. Ha Jozef kivédi a kard csapását, az acélkarmokkal is törődnie kell, melyek a sziklát képesek felsebezni, így egy ember bőrét is.
Egyre több támadó, szürke és fehér ork jut fel, s immár a bástyán nem a fal vonalában, hanem beljebb szorulva küzdenek a védőt.

Frikkhez, az ork sereg vezéréhez ekkor érnek vissza a kiküldött ork futárok. Nem jó hírekkel. Az északi torony leomlása összedöntötte a rönkhíd nagy részét, sok orkot temetett maga alá, s elég sokat lökött a vízbe, akik most még túlélni próbálnak.
Északon Sadir kapitány íjászokkal löveti a vízben kapaszkodókat, s azokat is, akiket társaik próbálnak a még egyben lévő rönkökre felhúzni.
Ott a támadóknak súlyosak a veszteségeik.
A keleti falon viszont már elég nagy a rés, s be is törtek rajta orkjai.
Huor ekkor érkezik oda, ahol Helion alkapitány vezetésével a védők erejüket megfeszítve próbálják visszaszorítani a betörő ellenséget.
A mellé álló mágus kérdésére fogait összeszorítva szűri ki a szavakat.*
- Meg kell törni az ellenséget, különben ez lesz a kapu a várba nekik! Ha csak egy lélegzetnyi szünetünk lenne, amíg megzavarodnak….már előnyre tehetnék szert.
Öljétek őket, Sternért, Lanuriáért!
*Ordítja katonáinak, miközben térden rúgja az egyik orkot, majd kardjával elvágva nyakát beborítja magát is annak sötét, ragacsos vérével.
Az ellenség mind bentebb szorítja őket, s láthatóan immár a rés az első számú célpontjuk. A csónakokkal sebesen gyarapodnak, hiába nyilazzák őket a falakról az emberei, valahogy mégis itt kell visszaszorítani őket.

A fénygólemet elkapja Ubahn, s elmarkolva, a földbe is passzírozza. Kérdés, maradt-e még erő a lényben, hogy újfent harcba szálljon a sárkánnyal, avagy ettől a lépéstől ki is múlik. Azonban a sárkány sebesült szemével nem látja, amint a kapitányi torony katonái ballistájukból elindítják lövedéküket, s az el is találja a sárkányt.
A méretes fegyver a sárkány hátába áll bele, habár csupán az emberek számára méretes, sárkányoknak nem olyan hatalmas. Fájdalom így belehasít Ubahnba, így időt nyernek a templom gondozói, míg menthetik a bejárat felé a sebesülteket.
A leomló torony, s a harangláb beszakítja a sárkány felett a maradék tetőt, s beborítja a törmelékkel a sárkányt is.

Leonidas vállat vonva viszi magával a surranót és a fehérköpenyest a hegyek közé.
Elmosolyodik, amikor a Ayda a teleportálásra elámulva reagál. Ő nem kíváncsi a lángoló vár képére, sem arra, ahogy az ork hajítógépek átívelgetik lángoló lövedékeiket a fal felett, nem szemet gyönyörködtető látvány neki.
Vey’na szavai helyesek a kis surranó felé, s ezzel a vörösköpenyes is egyet kell, hogy értsen.
Egy varázstalan lény a mágiát magát nem fogja érzékelni, legfeljebb ha fizikai hatása van neki, magát a fizikai eredményt, így Ayda sem lelhet rá a varázslatra, de ki tudja, milyen más lehetőség lesz még?
Leguggolva tenyerét a sziklára helyezi, s elmormolt szavai nyomán apró derengéssel fut végig a szilákon egyre szélesedő körben a kereső mágia, mintha csupán szellő kavarná fel a port.
Vey’na ereje még csekély, de a pihenés meghozza gyümölcsét. Nincs e világban mana, a varázserő a varázstudók vérében gyökerezik, s testük állapotától is függ, milyen erővel rendelkeznek, képesek-e még varázsolni.
Öt perc hosszú idő, míg Zaricse mágusa fut a hegyes terepen, vagy inkább mászik, a kereső mágia megleli a védőmezőt, ez pedig elég kell, hogy legyen a vörösköpenyesnek.
Felemelkedik, s botjával mutat a sötétség forrásának irányába.*
- Arra….
*Nem teleportál, tartalékolja erejét. Ha valakinek akkora hatalma van, akár egyedül, akár csapatban, hogy ekkora varázslatot hozzon létre, és tartson fenn, szüksége lesz minden hatalmára, s a fehérköpenyesére is.
Int a többieknek, kövessék. A hegyoldalon feljutni nem egyszerű, s miközben másznak, megjelenik az árnyéklény is odébb, a hegyoldalban. Azonban ez már hatástalan a keresés szempontjából. A mágus, aki kiengedte az árnyéklényt, nagy hatalmút idézett meg, hiszen ha elterelni akar, erre van szüksége, így azonban saját erejét is elfogyasztotta, visszatérve, érdemben már nem tehet hozzá annak védelmében, aki a felleget tartja fent.
Az árnyéklény eközben elindul az orkok serege felé, le a hegyekről.
Vey’na, Ayda és Leonidas pedig úton vannak a védőmező felé, amely mögül a sötétség táplálkozik.
Közelebb érve mind erősebb lesz a gyanú a két varázstudóban, hogy jó irányba haladnak, míg a kis surranó gyönyörködhet a hegyek magasából nyúló látványban, a félelmetes, sötétségben, amely a lángokban álló vár fölé borul.
Ha elérnek a pajzshoz, megnyílhat Zaricse számára a várva várt kapu is, ám ha visszatér Ekorimba, ismét várnia kell, hogy újra megnyíljon.

Jeremy nem sokkal hamarabb éri el a kötelet, mint ahogy Bolg, s az ork csónakflotta odaérne.
Azt őrök, akik leengedték Jeremyt és társait, ráismernek a fojtott hangon kiabáló félvérre, s kinyúlva kezeikkel a kötelet is húzni kezdik felfelé.
A nyugati fal őrségének parancsnoka, bizonyos Wigliff, kitekintve a bástyán, nem fújat riadót. Ellenben egyik őrét küldi a vár belsejébe, hogy íjászokat hozzon.*
- Meglepjük őket, jöjjenek csak!
*Kevesen vannak, de ha Jeremy feljut a falon, onnan már láthatja, hogy az orkok a csónakokból acélkarmokra kapnak, s kezdenek mászni felfelé a sziklán.
Odabent eközben íjászok érkeznek, s a katonák is, néhány őrszem kivételével, köveket halmoznak fel a fal tövéhez.
Ha már elég ork éri el a nyugati fal szélét, Wigliff parancsára az íjászok kihajolnak, s lőni kezdik a falon mászókat. A többiek pedig a köveket helyezik fel a fal tetejére, s gurítják le rajta a felfelé mászókra.*

Tárgy: Re: Stern 2016-02-02, 9:49 pm

//Mese: Lanuria védelmezője//

*Úgy látszik, hogy az orkok végre feljutnak a kaput védő falra.
Bátor és erős harcosok, látszik, hogy megedződtek már az évek folyamán. Frikk nem látja, hogy a kapunál hogy alakulnak a dolgok, csak a falat, és azt, hogy a faltörő kost használók még mindig dolgoznak. Ez az egy biztos, éspedig az, hogy még nem jutottak be a kapun.
Az íjászok odakint jól dolgoznak és a Hatalmas teljesen elégedett azzal, amilyen eredményt eddig elért velük.
Le és fel járkál, kezében a halálfejes fejszével és hátra is simítaná pár szál fehér haját, ha maradt volna a legutóbbi merénylet után valami is.
De legfeljebb megpörkölődött csonkok vannak, azokon pedig nincs semmi simogatni való.
A rossz hírek ezután érkeznek. A rönkhídra omlott az északi torony. Abban biztos, hogy annyit nem lőtték, hogy ledőljön, ez szándékos volt.*
- A mocskos emberek….!
*Sziszegi sárga fogai között, majd még köp is egyet a földre.
A keleti fal résén azonban sikerrel törnek be, pont úgy, ahogy a kapu bástyájánál is előbbre tartanak. Biztos benne, hogy hamarosan elérkezik az idő, hogy a kapun keresztül is betörjenek a várba.
A templomnál Ubahn fájdalmakkal küszködik. Sikerült a dühítő és alattomos fénylényt a földbe zúznia, de a vár védői meglőtték és a hátába hasító fájdalom miatt üvöltésben tör ki, ami megrázza a templom épületét. Nem látta, hogy honnan jött a lövés, de az, hogy hol találta el, segít és így a kapitányi torony felé kezd fordulni, amikor elsötétül előtte minden.
Már azt hinné, meghalt, de nem!
Él, ezt mondják a fájdalmai is. Morogva tápászkodik fel, a templomban még bent lévő túlélők azt láthatják, hogy megmozdul a törmelékhalom, ami rá esett és kiemelkedik alóla egy nagy sárkány.
Karmait belevájja a templomtorony még megmaradt köveibe és kimászik a romok alól. Még ép szemével a tornyot kezdi el keresni, és ha megtalálja, egy pillanat múlva már felemelkedik és belekapaszkodik a tetejébe. Karmai alatt megcsikordul a kő és a fa szerkezetet, ami a ballista körül volt. Tűzzel árasztja el az egész toronytetőt, fegyverestől, katonástól, mindenestől.*

Tárgy: Re: Stern 2016-02-05, 8:04 pm

/Jozef/
* Az orkok egyre csak sokasodnak s most ismét egyel kell megküzdeni, lépésről lépésre szorítanak vissza minket. Nincs ötletem mi tévő legyek, s miközben egy gazdát vesztett kardot kapok fel a Földről szemmel tartom a felém érkező orkot. Védekezni kényszerülök s hátrálni kezdek, ahogy latom mindenki elkezd meghátrálni. Talán itt a vég?

Tárgy: Re: Stern 2016-02-05, 8:31 pm

/Zaricse/
* Oda tekint a rejtő mágiát használóra majd halkan megszólal.
-Szüntesd meg már felfedtek bennünket.
- Tudom nagyúr én magam is éreztem a mágikus erőt ami elért hozzánk. Csak a parancsodra vártam.
- Pihenjél addig nincsenek messze....
- Nagyúr az árnyék Elindult.- tér vissza a harmadik.
- Remek, tudod még irányítani?- kérdezi a nagymester az idézőt.
- Nem tudom pontosan milyen messze lehet, de még szerintem képes leszek parancsot adni számára.
- Hozd ide az orkokat, védjék meg a felleget... Indulj!
*Az idéző rohanni kezd megpróbálja elérni saját teremtményét, viszont a sziklás terep nem neki kedvez. A kapu is megnyílik viszont senki nem indul át.
- Amint a mágus kifogyoban lesz életbe lép a B terv... Felmentő csapat fog jönni...
* S így is lesz hisz a nagyvezér van a túloldalt Hossin után a második személy ha ő elveszik minden oda vész.
- Hamarosan itt lesznek... Mind a mieink mind az ellenségek. Te csak a felleggel foglalkozz fiam, nem borulhat napvilág az orkokra.
* S a kapu utolsó másodperceiben kilép négy Ekorin a kapuból.
- Nagyúr! Hála az égnek, mikor nem tért vissza s a mágus kezdett kifogyni....
- Dicséretes, hogy ilyen bátran átjöttetek megmenteni engem. Ahogy látom csak egyikőtök bír mágiával. Sebaj a többieket majd megvédjük.
- Ellenség közelít nagyúr?
- Valami olyasmi nem messze teleportált ide valaki, Nos valószínűleg értem jönnek.
- Csatára készülj, te fel oda onnan fedezékből vesszőkkel támadsz amint megpillantod. Te bújj el ott, rejtőzködj ha tudsz orvul támadd meg az ellenséget. Mi ketten itt maradunk Zaricse oldalán. Gyerünk!
- Hmm azt hittem én vezetem ezt a népet, de látom jóravaló katonáim vannak. Dicséretes az előrelátásod.

Tárgy: Re: Stern 2016-02-05, 11:45 pm

//Mese: Lanuria védelmezője//

*Ha az alkapitány zavart szeretne, akkor megkapja. Huor kihátrál a küzdelemből, biztos távolságba. A magasba emeli botját, aminek végéből fénysugár kígyózik ki és kezd alakot ölteni; egy sárkányét. A fénysárkány egyre nagyobb lesz, s mikor eléri végső méretét, elindul, hogy széttépje a résen beáramló orkokat. Beletelik majd egy kis időbe, mire rájönnek, hogy a sárkány nem több vásári szemfényvesztésnél. Addig a védők fellélegezhetnek és akár ellentámadásba kezdhetnek... de ez már csak Helion-on múlik.*

Tárgy: Re: Stern 2016-02-06, 3:19 pm

Lehet, hogy nem érnék fel időben a falon, mielőtt még a csónakázó orkok meg nem pillantanának és le nem szednének, ahogy védtelenül kapaszkodok, nyílt célpontként, de szerencsére meghallanak a falon strázsáló katonák és a kötelet erősen húzva, szinte felrántanak az utolsó métereken, ahol már segítő kezek nyúlnak értem.
Csurom vizesen és levegő után kapkodva rogyok a gyilokjáró padlójára, ahol örömmel tölt el a tudat, hogy életben vagyok és az is, hogy a parancsnoknak, Wigliff-nek, helyén van a szíve és nem esik pánikba, hanem higgadtan tekinti át a helyzetet és ez alapján adta ki az utasításait.
Én is összekapom magam és vetek egy pillantást lefelé és nem leszek boldog attól, amit látok. Az agyarasok már megérkeztek a fal lábához és most kampókkal igyekeznek felfelé, dühös igyekezettel.
Érkeznek az íjászok és kövekkel megrakott taligák, hogy ebben megakadályozzák őket.
- Kérek egy íjat! – fordulok Wigliff-hez. – Jó lövő vagyok és van mit visszafizetnem nekik. – gondolok itt azokra a fiúkra, akik velem együtt tették kockára ott a vízben az életüket, de nem voltak olyan szerencsések, mint én.
Ha kapok egyet, akkor gyorsan kihajolok és igyekszem mos én galambvadászatot rendezni a mászó orkokra, mert nem tudnak elbújni a lövések elől.

Hozzászólások száma : 218

//Mese: Lanuria védelmezője//

*A kapu ostroma tovább folyik. A faltörő kos a belső kaput döngeti már, s talán hamarosan át is törheti, ha nem történik semmi.
Azonban történik, történnie kell, s Polkin az, aki parancsot ad.*
- Jozef, két emberrel támogassátok meg a kaput! Ha ott betörnek, mindegy, hogy itt mi az életünk árán is tartjuk a bástyát!
*Hogy nyomatékosítsa, ő maga lép oda a nevezett katona mellé, két karddal, s áll helyére. Ha Jozef elindul, két társa követi, miközben a hajítógép is végre üzemelni kezd. Miután az orkok feljutnak a bástyára, ha tovább lövik íjászaik, immár saját harcosaikat is lenyilazzák, nem csupán a védőket.
A hajítógép kilövi tartalmát, egyenesen az ork íjászok nyakába. A levegőben az emberfej és az emberi ököl közötti méretben kövek vannak, melyek a magasban, lefelé hullva szétterülnek, s úgy csapnak le az ork íjászokra. Nem egyet elpusztítanak, betörik fejüket, csontjukat törik, és több súlyos sebesült is akad.

A keleti fal résénél Huor Helion javaslatára menten varázslatba is kezd. A létrehozott fénysárkány mérete valóban rémisztő lehet, talán még rémisztőbb azonban a formája, s a fény, amelyből áll.
Utóbbi van rossz hatással az orkokra, s többen eltakarva megzavart szemüket hátrálnak, míg a védők, akiknek háta mögül érkezett a fény, Helion parancsára ellentámadásba mennek át. A megzavarodott orkok hátrálni kezdenek, habár próbálnak ellenállást kifejteni. Huor sárkánya eközben kihúny, ám a védőknek ennyi is elég, hogy visszább szorítsák a réshez az ellenséget.
A falakról társaik még mindig nyilaznak, de az ellenség ott is támad azért, s így a küzdelem korántsem dőlt el, de ebben a pillanatban csökken a nyomás a résnél.*
- Szép munka, mágus! Pont erre volt szükség!
*Kiáltja oda neki az alkapitány.

Ubahn bár talpra kecmereg, s lerázza magáról a templomtorony romjait, fájdalmai közepette az általa elhittnél jóval nehezebben, s lassabban repül el. Sebesült szeme akadályozza a látásban is, így kétszeresen nehezített célba érése a kapitányi toronynál.
A katonák sietve próbálnak újratölteni, ám ehhez kevés az idejük. A sárkány karmai hamarabb mélyednek bele a kapitányi torony tetejébe, s árasztja el tűzzel azt. Hiába az ottani védők igyekezete, fegyvereik lepattannak pikkelyeiről, a ballista pedig lángba borul. Mind a sárkányt, mind a tüzet még Frikk is láthatja messziről.
A sárkány súlyától a korábban meggyengített, s most a fagyvarázzsal tovább gyengített torony megroggyan. A lefelé hulló kövekkel maga a sárkány is zuhanni kezd, s ha nem kap időben szárnyra, könnyen lehet, ő maga is a torony előtti téren landol, ahol a vásárokat is tartani szokták, s ahol most a templomból kimentett sebesültek egy részére zúdul a torony anyaga, valamint az ott sürgölődő asszonyokra, idősekre, akik a védők hátát jelentik.

A nyugati falon eközben Jeremy feljut, miközben Wigliff intézkedik az ott settenkedő orkok meglepetéséről.
Jeremyt a katonák felhúzzák, s mielőtt még bármit is adnának neki, előbb egy takarót borítanak rá, hogy gémberedett tagjai kissé átmelegedjenek.
Addig az íjászok is megérkeznek, s az orkok is elérik a fal alját, ahol a sziklaalap és a kőfal találkoznak, megindulnak az összegyűjtött kövek, s az íjászok nyilai is.
Nincsenek így sem túl sokan a védők, de határozottan jobbak az esélyeik, mint Jeremy visszatérésekor.*
- Helyén van a szíved, elf!
*Néz végig rajta elismerőn a parancsnok.*
- Átmelegedtél már? Bírod az íjat?
*Ha a tolvaj utóbbira igennel felel, hát kaphat íjat a falon felhalmozott tartalék fegyverekből, s egy tegezzel nyilat is, hogy bizonyíthassa, valóban érti a fegyver használatát.

A falon túl, a hegyekben Leonidas, Ayda és Vey’na másszák a hegyoldalt, közelítenek a védőmezőhöz, amelyet közben megszüntet létrehozója. A kis surranó ügyessége kitűnik a mászásban, könnyedebben veszi az akadályt, mint a mágusok.
Miután a védőmezőt, vagyis immáron annak helyét még nem érték el a stern védői, korábban nem nyílik a kapu sem, a túloldali mágus még nem szedte össze úgy az erejét, hogy újranyithassa, így mind Zaricsének várnia kell, ha netán visszatérne, mind az odaát esetleg arra készülőknek, ha a küldöttek nem térnének vissza.
A korábban írtaknak megfelelően a védőmező, illetve annak helyének elérésekor nyílik majd meg a teleport kapu, amelyen Zaricse nagyúr, vagy egy fő a túloldalról átjöhet, ha arra készültek, hogy a társak távolmaradása esetén átküldjenek valakit. A kaput nyitó mágus ereje nem néhány perc alatt tér vissza, hogy újra négy embert képes legyen átvinni ekkora távolságra, már az is nagy teljesítmény, ha egyet képes.
A mágus lohol megidézett teremtménye után, amely eközben az ork sereghez közelít. Megidézője erejét már elhazsnálta, ez is hátráltatja, hogy amazt utolérje. Mágiáját nem tudja ugyan kiengedni a sötét lény, ám kisugárzása létező dolog, szerencséjére a folyón már nem kell átkelnie, hiszen mind a Hajnal bal partján vannak.
A védőmező megszűnése felfedi forrását a sötétségnek. Magasba tör a rúnák között, s bár utóbbiakat még nem látják a közeledők, látják a felleget, amint keskeny vonalban tör az égnek, s onnan haladva terjed, sötét felhőt borítva Stern fölé. Leonidas megállva les a távolba. Ezt korábban is látniuk kellett volna, ám nem pillantották meg. Valami változott, ami felfedte a forrását a fellegnek.
Lehet akár csapda is.*
- Fel kell derítenünk a környéket. Ez lehet akár csapda is, s ha belesétálunk, elveszhet minden esélyünk, hogy megtörjük ezt az varázslatot….
*Pillant a kislányra és a nőre. Vajon a fáradt mágus, netán a leányzó vállalkozik-e effélére, vagy magára marad, s egyedül lesz kénytelen cselekedni?*

Tárgy: Re: Stern 2016-02-08, 9:05 pm

//Mese: Lanuria pusztítója Very Happy

//

*A lógó nyelvű futárok hordják a hírt a Hatalmasnak. Frikk, az orkok görbe lábú vezére így követi az eseményeket. Már tudja, hogy a kapu két rétegű, a külsőt már feltörték, s a belső következik.
Azt is, hogy feljutottak a harcosok a bástyára, s az íjászok abbahagyták a fal lövését, hiszen már sajátjaikat lőnék tovább.
Az íjászok vezetőjének ezért dicséret jár, de azért nem, hogy egy tömegben hagyta őket.
A kapu ballistája köveket okád az ork íjászokra és ez nagyon nem jó.*
- Hátrébb az íjászokkal, mielőtt mindet megölik, ostobák!
*Rongyainál ragadja meg a futárt és rántja közel sárga fogaihoz, hogy pofájába üvöltse a parancsot.
Csak eztán engedi útjára, és várja a következő híreket.
Látja a keleti falnál felvillanó fényt, s tudja, hogy ez nekik nem jelent jót. Hol van most Ubahn?
Egy sárkány lobbantja lángra az egyik tornyot és a lángokat és a sárkányt is látja Frikk.
Ezek szerint Inaeth még küldött erősítést, nem csak egy mágust. Vajon a mágusa hol leledzik épp?
Eközben a leomló toronydarabokkal lefelé hulló sárkány farkával és szárnyaival manőverezve fordul meg. A fájdalom még a hátába hasít, és érzi az izmok reccsenését, ahogy erőködnek, hogy a levegőben tartsák őt.
Ez sikerül is, egészen alacsonyan siklik el a téren lévő túlélők felett, majd a magasba is emelkedik.
Tűzzel borítja el a keleti fal környékét, hátba támadva vele Huort, Heliont, meg a védőket. A lángcsóva az orkokkal harcoló embereknek szól, majd a sárkány felemelkedik. A kapitányi torony romos tetején landol, s végre hátranyúl pofájával, hogy kivegye a ballista méretes nyilát a pikkelyek közül.
A nyugati falon az orkok egymás után hullanak vissza a mélybe. A védők nyilai pontosak, a kövek pedig fájdalmasak, amikor egyet-egyet eltalálnak.
Frikk még nem tud Bolg nehézségeiről, arra számítottak, hogy az őrség későn veszi észre a csapatot, addigra már elfoglalják a nyugati fal egy részét, megvetik lábukat.
Nem így történt és Bolg kezd rájönni, hogy ostromgépek, vagy nagyobb létszámú sereg nélkül kevés lesz erejük.
De még nem adja fel.
Az északi orkoknak is megérkezik a parancs, hátrálni nem szabad. A rönkhíd maradékát kell használni, a többi farönköt pedig a sziklákhoz kell irányítani és megpróbálni összekötni valahogy.
Frikk parancsa ez, az orkok egyszerű nyelvén ordítja társainak a futár.*

Tárgy: Re: Stern 2016-02-12, 5:14 pm

Igaz, hogy jól áthűltem a vízben, de a félelem attól, hogy hátba lőnek, míg mászok a falon és az erőkifejtés, amivel kapaszkodtam a kötélen, felpezsdítették annyira a véremet, hogy legalább nem remegtem a hidegtől. Ettől függetlenül jól esett a száraz, meleg takaró, amit a katonák rám terítettek, ahogy felértem és volt egy kis időm, míg Wigliff az utasításait osztogatta, hogy összeszedjem magam.
Mire megérkeznek az íjászok én is késznek érzem magam, hogy biztosan megtartsak egy íjat, amit hamarosan meg is kapok, csak egy fél mosollyal reagálva a parancsnok dicséretére.
- Rendben vagyok, köszönöm uram! Meglátják ezek az agyarasok, hogy nem jó egy elf nyilainak útjába állni.
Lehet, hogy elszántak a felfelé igyekvő orkok, de a védők is azok, ahogy én is, mikor a jól ismert fegyver a kezembe simul és az első nyíl elhagyja annak idegét és átlövöm vele egy ellenség torkát, aki hörögve zuhan a mélybe, magával rántva még két másikat is.
Nem könnyű azért azokon a kampókon egyensúlyozni és közben a köveket, vesszőket kerülgetni, így remélhetőleg jókora pusztítást tudok véghez vinni a felfelé mászók között.

Tárgy: Re: Stern 2016-02-13, 6:13 am

/Jozef/
* A parancs az parancs a felettesre néz aki helyét veszi at, oda fordul társai felé majd hangos kiált.
- Gyerünk Sternért!
*Majd helyét atadva indul meg a célnak kitűzött pontba, hamar az ígért tarsak is csatlakoznak. Egymás hátat védve indul meg a kis csapat, hogy némiképp erősítést nyújtson szorult helyzetben lévő társainak.

» Stern csillaga
» Ayda - Halálra szánt NJK - Stern