LANURIA
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryKeresésRegisztrációBelépés

 

 Verinol

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next
SzerzőÜzenet
Alex Ian Keegan
Vörös sárkány
Alex Ian Keegan

Hozzászólások száma : 647
Életkor : 35
Munkahely : épp ahol

Character sheet
Nép: Sárkányok
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2010-12-05, 8:59 pm

*Hallotta az ork mormogását, de csak vigyorgott, amit már a lén nem láthatott. Az ork nem próbálkozott tovább. Nem támadta meg a férfit, nem követte, semmi nem történt.*
-Vajon fél tőlem? Nem valami békéseknek ismerem az orkokat, nem hiszem, hogy ez lenne az ok. De vajon miért fél tőlem? Ő érzi, hogy mi vagyok? Ő miért tudja, én meg miért nem vagyok benne biztos?~
*Igyekszik kiverni a fejéből a gondolatokat és csak az útra koncentrál. Közben csuklyáját visszatette fejébe, a kardot is a hüvelyébe.*

//Szívesen! Very Happy Inkább én nem véleményezem a te arcodat Razz //
Vissza az elejére Go down
Ariette
Szürkeköpenyes
Ariette

Hozzászólások száma : 21

Character sheet
Nép: Mágusok
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-06-04, 2:11 pm

/3.Küldetés-Az Istenek haragja /

*Miután elindultam, sok-sok kanyargós utat végigjárva, mezőket átszelelve értem Verinol végvárának hatalmas kapujához.*
- És most merre? - kérdezte magától a lány. Végül elindult a várba. Kis idő után, egy pár tetőtől-talpig páncélba öltözött férfi állította meg.
-Mit keres itt, kisasszony?!- érdeklődtek fennhangon.
-Engem.. a napisten küldött, hogy zavarjam el azt a sárkányt, aki túl sok füstöt ereget, és eltakarja a napot! -hangos hahotázás tört ki a várudvarban.
-Na ne nevettessen! Kezdjük azzal, hogy azt a sárkányt egy ilyen csöpp kislány nem tudná elüldözni! Folytassuk is, a napisten biztosan nem téged bízna meg egy ilyen feladattal! - komolyodott meg az egyik őr hangja.
-Kérem, legalább hadd nézzek körül, úgy hallottam innen nagyszerű a kilátás!-könyörgött Ariette.
-Van engedélye? - mosolyodtak el mindhárman.
-Nincs! Ne féljenek, mit tudnék én ennek a hatalmas várnak ártani?! - szabadkozott a lány.
-Igaz. -szólalt meg egy női hang a távolban.- Egy ilyen kis törpe semmit nem árthatna nekünk.- a hang egy furcsa, világos hajú, de sötét ruhába öltözött ember felől jött. Az őrök azonnal továbbálltak, és utat engedtek Ariettének.
Vissza az elejére Go down
Ariette
Szürkeköpenyes
Ariette

Hozzászólások száma : 21

Character sheet
Nép: Mágusok
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-06-04, 2:17 pm

/ 3. Küldetés - Az Istenek Haragja /

Miután a lány felért a vár tornyába, a fáklyák által megvilágított csigalépcsős úton át, alaposan körülnézett onnan. A kilátás csodálatos volt, mindent látni lehetett, még azt is, amit az ember nem szeretett volna. De a sárkány sehol sem volt.
- Lehet, hogy nem jó helyre jöttem? - elmélkedett Ariette, de aztán rájött, hogy ez az a hely, ahol lennie kell. De se a lényt, se az általa eregetett füstöt nem látta semerre.
- Mit keres, kisasszony? - érdeklődtek az emelvényről leskelődő íjászok.
- Egy sárkányt keresek, uram!
- De minek az magának? - emelte fel a hangját a sorban harmadik, bariton hangú íjas.
- El kell innen ijesztenem! Tudom, hogy nem hiszitek el, de őszintén nem is érdekel. Viszont ha tudtok, kérlek, segítsetek, persze nem ingyen. -azzal a lány egy tarsoly aranyat vett elő táskájából.
- Rendben, elvezetlek oda, ahol megtalálod a sárkányt! - szólt egy szép szál kis legény hangja a távolból.
Vissza az elejére Go down
Ariette
Szürkeköpenyes
Ariette

Hozzászólások száma : 21

Character sheet
Nép: Mágusok
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-06-04, 2:25 pm

/ 3. Küldetés - Az Istenek Haragja /

A kisfiún egy látszólag barkácsolt, páncél szerűség volt.
- Kérlek, várj meg!Egy pillanatra el kell mennem! - szólt a fiú, majd valóban, csak egy pillanatra tűnt el, viszont egy súlyos szablyát hozott magával.
- Mit szeretnél te azzal, kisfiú? - kérdezte Ariette.
- Én lovag vagyok! - mondta az, majd a levegőbe emelte kardját.
~ Micsoda gyermekálmok, azt hiszik, az olyan könnyű. Én úgy hallottam, ugyanolyan nehéz, mint a mágusképzés, márpedig az nagyon nem pehelysúlyú! ~
- Nagy lovag leszel! - bíztatta a fiút, majd megpillantotta a nem olyan nagy, dühös, kék színű sárkányt.
~ Ez lenne az a nagy feladat? ~
Vissza az elejére Go down
Mitsuko Midnight
Zöld elf
Mitsuko Midnight

Hozzászólások száma : 745
Életkor : 909
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-08-03, 12:07 am

Az istenek haragja

~Egy egyszerű domb… mi az nekem lejutni?
*Mondogattam magamnak, amikor a Verinol melletti területnek egy igen magas dombján találtam magam. Nem volt eget rengetően magas, de meredek volt. Megfogadtam, hogy most nem használok legalább egy napig mágiát. Próbáljak már meg emberien viselkedni, ezért hát a repülést is hagynom kell. Szép nyugodt lépésekkel indulok le. Ez egy ideig be is válik, s mostantól már csak a könnyebb része maradt. Ám igen, csakhogy terrmészetesen nekem sikerült pillanatnyi figyelmetlenségemnek köszönhetően, az egész dombon fellelhető egyetlen egy darab kőbe botlanom s elindulni a lejtőn lefelé.*
~ Csak érjek le….
*Még be sem fejeztem gondolat menetemet már földet is értem. Nem lett bajom, egy egy karolás csupán. Hátamra értem, s láss csodát majd meg vakultam a napsütéstől.*
~ Már csak ez hiányzott!!
- Ó hogy az az agyhiányos isten mindenségit aki ide teremtette ezt a követ.
*Ordibáltam s közben öklömet ráztam az ég felé. Majd tovább érezve a nap, vakító sugarát megengedtem magamnak még egy kedves mondatot.*
- Vakulnál meg te is Megró a saját fényedtől!
*Nem is kellett több, hirtelen besötétedett s viharfelhők jelentek meg.*
~Hát ezt elszúrtam.
*Mondhatnám, hogy fület, farkat behúzva vártam mi fog történni. Egy fekete felhő ereszkedett le elém, majd helyén megjelent Megró, a nap istene.*
- Mondtál valamit, kedves… hogy is hívják magácskát?
*Kezdte mézes mázosan Megró, de tudtam, hogy nem ez a legnagyobb baj amitől félnem kell. Máskor jobban meggondolhatnám, hogy kiket szidalmazok.*
- Mitsuko… Mitsuko Midnight
- Kedves Mitsuko Midnight…HOGYMERÉSZELTED KÁROMOLNI AZ ISTENEKET? ÉS FŐKÉPP ENGEM?
- Én…
_ A LEGFŐBB ISTENT! A LEGŐSIBBET! A LEGCSODÁLATOSABBAT?
~ Egoizmus…..
*Fejemet lebiggyesztve hallgattam Megró ordibálását, majd szabadkozva kértem tőle bocsánatot. Ezt ő nem tartotta elegendőnek… Amit viszont büntetésként mondott az szerintem kicsit sok volt.*
- Sárkányt? De hisz azt harc nélkül nem lehet elűzni!
- Neked menni fog. Most mást nem tudnék felkérni arra, hogy azt a sárkányt, aki füsteregetésével eltakarja a szemek elől a napomat, megbüntesse.
- Tehát nekem kell megtennem…
- Természetesen. Most pedig eredj, ha pedig nem teljesíted bűnhődni fogsz.
*Mondta távolodó, mézes mázos hangon, majd eltűnt előlem. Nagyot sóhajtottam, majd elindultam a város felé. Igaza volt Megró-nak. A Sárkány füstjével igencsak eltakarta a napot. már ilyen messziről is látni lehetett. Hamar le akartam tudni ezt az egészet ezért elrugaszkodásra készültem.*
- Óhh… a magamnak tett ígéret…
*Ismét eget rengetőt sóhajtottam. Akár mennyire is akartam sietni, magamnak tett fogadalmamat nem akartam megszegni, így hát repülés helyett futottam.*
-~ Noh… gondoljuk át először a lehetőségeinket. Van egy Sárkány, amelyik igencsak füstöl. Van egy isten, aki berágott rám illetve vagyok én, egy egyszerű elf, aki egy hülye kő miatt most egy sárkányt kell elkergetnie mágia használata nélkül.
- Nem lesz könnyű
*Vallottam be magamnak miközben futottam. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben. Próbáltam megtalálni a legideálisabb támadás félét, amivel a nélkül, hogy életemet vesztené el tudom kergetni a sárkányt. Esetleges támadóeszközeim az egykezesem és a kardom volt.*
- Ó a fene… van íjam is!
* Csaptam homlokom magam a felismerésre. Egy Sárkány csak úgy lehet elkergetni egyéb harci sérülések nélkül, ha távoli harci eszközöket használnak ellenük. *
- Márpedig én pont erre készülök, így nem más mint a saját jó öreg íjam lesz a megfelelő partner ebben a „csatában”.
*Már egyre közelebb értem a Sárkányhoz. Úgy tett, mintha olyan mindennapos lenne az, hogy egy Sárkány egy vár tövében füstöt ereget jó kedvűen. De mégsem támadhattam szemből, s nem is a nyílt terep lett volna a megfelelő, így inkább bevonultam a sűrű fák közé. Ilyenkor mondaná az ember, hogy fák közül igen csak nehezen ló az ember. Igen ám, de én nem felfelé akartam lőni, hanem egyenesen előre. Egyenesen bele abba a szép nagy pikkelyes hátsó fenékbe. Csak remélni tudtam, hogy eltalálom és elmegy.*
~ Tudjuk le minél hamarabb aztán tűnés a környékről.
*Gondoltam magamban miközben immáron felajzott íjammal céloztam a sárkányra. Szinte zene volt füleimnek, ahogy az nyílvessző hasította a levegőt, majd örömmel nyugtáztam, hogy célba ért a nyílvesszőm. Megbizonyosodva arról, hogy a Sárkány felszállt, megfordultam és elindultam, mélyebbre az erdőben, hogy a Sárkány ne lásson meg engem.*
- Héj te!
- Tessék?
*Sarkon fordulva vettem észre, hogy egy elég laza öltözetű férfiú áll előttem. Szemének és hajának színe olyan ismerős volt, s szeme sem a megszokott formákat viselte.*
- Hoppá..
*Kezdtem mondandómat amint rájöttem mért ismerősek ezek az arany színek.*
- Te vagy…
- Igen én vagyok az- az arany Sárkány akit az imént éppen faron lőttél!
- Bocsánat…-
- Mért tetted?
- Alseran isten…
- Ó hogy az a házsártos már megint…. nah jól van, menjél, ezt viszont Alseran most már nem ússza meg szárazon!
*Azzal a férfi el is engedte kezemet amit cselekményeik kérdőre vonásánál megragadott, majd megfordulva elrugaszkodott a földtől s a levegőben visszaváltozott sárkánnyá, így megcsonkítva az éppen körülötte lévő fákat.*
- Legalább a lövésem az holt pontos volt.
*Mondtam mosolyogva, majd megfordulva elindultam. Örömmel nyugtáztam, hogy végül is teljesítettem Megró kérését. A Sárkány már nincs a vár alatt és nem ereget füstöt… helyette utána indult.*
~ Most megkapja a magáét az a tata...
*Ezzel a gondolattal hagytam el a helyszínt.*
Vissza az elejére Go down
Sajmon
Nyugati vadalan
Sajmon

Hozzászólások száma : 66
Életkor : 32
Munkahely : Máv - Dorog

Character sheet
Nép: Vadalanok
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-09-02, 8:33 pm

*Sajmon késő délutánra érkezik a végvárhoz, bekopogtat. Egy morcos katona arca tűnik föl a kapunak a ki lesőjénél melyet a kopogásra kinyitót. A katona végig méri az idegent akinek arcát a utazó köpenyének a csuklyája fedi. A katona erélyesen így szólalt meg.*
- Ki maga és mi járatban erre? * Sajmon így felelt miután egy meghajlás kíséretében jó napot ott kívánt!*
- Egy vándor vagyok messziről érkeztem és megpihentetném fáradt testemet mielőtt folytatom utamat.
-*A katona a meghajláson meglepődig kicsit, de jól eset neki hogy egy vadidegen ily nagy tisztelettel köszöntötte öt mint ha ő valami nagy rangú ember lenne, kicsit nyájasabb hangon így szolt.
- Na jó Jöjjön be. * erre kinyitja a kaput és beengedi az idegent. *
- Köszönöm uram még valamiben tudna nekem segíteni hol tudnék olcsón mégis kényelmesen megszállni?
- Az Kék Hattyút javaslóm ott a szállás elfogadható és aránylag olcsó is és az étel is remek. Sőt Niume a fogadós lány kifejezetten kedves és szép teremtés. * itt megereszt az idegen felé egy mosolyt.*
- De ha elfogad egy jó tanácsot ne nagyon legeltesse rajta a szemét mert az apja elég nagy marcona ember és hamar felkapja a vizet.
- Köszönöm az információt és a jó tanácsot uram, már csak az a kérdés merre találom a Kék Hattyút
- Ha itt egyenesen megy kijut a fő térre ott befordul jobbra majd egyenesen tovább még két utcát aztán a harmadikon be és ott már meg fogja találni mindig sokan vannak előtte
- Köszönöm az útba igazítást * egy fejbólintással elköszön a kapu őrtől majd elindul a megadott útvonalon Mivel a tempója kicsit gyorsabb az emberekénél így nem telik sok időbe mire eléri a megadott fogadót.
A cégtáblán egy kék hattyú látható. a fogadó előtt néhány ember áll a falnak támaszkodva kik végig mérik az idegent ám nem nagyon foglalkoznak vele hisz némelyiket már csak a fal tartja talpon.
Sajmon kitárja a fogadó ajtaját és belép rajta bent hirtelen köhögnék e támad és kicsit megszédült a bent lévő füst és alkohol pára mennyiség miatt. Egy távoli sarokban lévő asztal felé vette az irányt hogy kikerüljön a füstölgő tömeg vonzás körzetéből Ott leült kis idő múlva megjelent egy csinos szép arcú fiatal hölgy aki oda lépdelt sajmonhoz.
- Jó napot! Mit parancsol az úr. * Hangja lágy és dallamos volt.
- Jó napot! Megszeretnék szállni éjszakára.
- Értem van még üres szobánk 1 darna lesz naponta a bérlése meddig akar itt maradni?
- Értem még nem tudom csak pihenni tértembe ide aztán amint kipihentem magam tovább álok. Sajna nincs itteni fizető eszközöm ám ha meg mondja hogy hol tudok pénzt váltani akkor megteszem és akkor két napra kivenném az egyik szobát.
*A lány meg lepődik kicsit azon hogy nincs itteni fizető eszköze hisz az egész országban egyfajta van már csak, így kíváncsi lett hogy honnan érkezhetett az idegen ám érdeklődése az idegen származását illetően nem ültek ki sőt az se hogy meglepődött határozottan így felelt.
- Hát a főtértől jobbra esik egy utca ami egy kapuba torkollik őrök állnak ott és ott lehet váltani pénzt. De már ilyenkor nem majd reggel tud csak addig* itt hátra pillant apjára aki a pultban áll és kiszolgál épen* Itt alhat ma de ne lépjen le fizetés nélkül jó. * rámosolyog az idegenre kivillantva ragyogó fehér fogait.
- Köszönöm a kedvességét szép hölgy és remélem lesz módomban meghálálni ne féljen nem lépek le. Erre a szavamat adóm.
- értem akkor parancsol valamit enni vagy inni míg előkészítem a szobát?
- egy kancsó vizet. Meg valami vad pecsenyét ha van.
- persze van máris hozom. * Ezzel sarkon fordult és a tömegben ügyesen lavírozva eltűnt Sajmon szeme elöl ő nézte míg eltűnik. Kis idő múltán visszatér egy tálcával melyen egy kancsó víz van pohárral meg egy tál vadpecsenye. Leteszi az asztalra Sajmon elé majd rámosolyogva haját hátra vetve sarkon fordul és eltűnik a tömegben. Sajmon elkezd enni.
Vissza az elejére Go down
Roober
Istenség
Roober

Hozzászólások száma : 489
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-09-02, 10:42 pm

//Sajmon, időn túli játék//

*Verinol vára, a nyugati végen. Roober kissé visszásnak gondolja, hogy egy olyan helyre építettek végvárat, amely legközelebbi ellenségeihez sem lehet eljutni, sem pedig azok képtelenek a várhoz érni.
Sőt, többségében nem is hisznek akár Verinol, akár Lanuria létezésében.
Ő már csak tudja, az istenek zárták el Vadalant a többi világtól.
Sőt arról is van információja, hogy miért is tették ezt. Elvégre ő maga is isten.
A halandók néha képesek teljesen logikátlan dolgokra. Azok a vadak, melyek ellen lenne létjogosultsága a várnak, tudniillik a vadalanok, nem veszélyeztethetik, amíg az istenek ezt meg nem engedik nekik.
Erre pedig belátható időn belül semmi esély sincs.
A sárkányisten ugyan ezúttal sárkány alakjában ül a vár legmagasabb tornyának tetején, de látni csupán az istenek láthatják.
Meg is unja egy idő után az ücsörgést, s hogy, hogy nem, hamarosan már a vár utcáján láthatná az a megfigyelő, aki esetleg követni tudta volna, de mivel nincs ilyen, nyugodtan sétálhat normális külsővel.
Már amennyiben normálisnak nevezhető az a sötét, ezüstszálakkal hímzett öltözék, melyet magára öltött.
Aki látja, olybá tűnhet neki, mintha Verinol nyugati nemességének egyik sarja lenne, azzal a különbséggel, hogy az itteni nemesek azonnal tudnák, hogy nem közülük való, ugyanis ismerik egymást.
Verinol - Page 2 278342
Roober minden esetre nem kis feltűnést keltve besétál az első fogadóba, mely útjába esik, ez pedig a Kék Hattyú.
Az istenség sosem értette, mire jó szárított leveleket összetörni és levélbe, vagy pedig vékony pergamenbe, esetleg papiruszba csomagolni, és meggyújtva elszívni a halandóknak. Amellett, hogy büdös, még mérgezi is őket.
Nyúlfarknyi létüket ezzel is tovább rövidítik.
Gondolataiból egy furcsa alak látványa rángatja ki.*
~Az nem lehet…~
*Éles szemei még sosem csalták meg, így biztos benne, hogy most sem téved. Az ott egy vadalan!
Nem törődve a környezetével, oda is lép hozzá.*
- Üdvözletem! Csatlakozhatok?
Vissza az elejére Go down
Sajmon
Nyugati vadalan
Sajmon

Hozzászólások száma : 66
Életkor : 32
Munkahely : Máv - Dorog

Character sheet
Nép: Vadalanok
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-09-04, 12:08 am

//Roober Istenség, időn túli játék//

*Sajmon végig méri az idegent, kicsit furcsának találja a dolgot hogy valaki csatlakozni akar hozzá főleg hogy az illetőt nem ismeri és a fogadóban is van még hely másutt, meg az idegen külsőre elégé előkelőnek tűnik mint valami nemes úrfi Így tehát így szól.

- Felőlem nyugodtan csatlakozhat ha nem zavarja a nemes úrfit hogy egy magam fajta vándorral ül egy asztalnál. * Majd folytatja az evést. Hirtelen valami nagy hangzavarra lesz figyelmes a pult felől jön a zaj a kocsmárostól.
- Hogy merészelted megint bele ütni az én munkámba az orrod te kölyök, Mi jó gón adtál te ki bárkinek is megint szobát.
*Sajmon erre feláll és így szol az idegenhez aki érkezett akár leült akár áll az asztal mellet.
- Meg bocsát, de van egy kis dolgom.
* A fogadóban látszólag nem törődik senki azzal a hangzavarral hogy a kocsmáros valakit ép dorgál lehet hogy mindennapos eset itt. Sajmon elindul a pult fele ahol meg is pillant ja Niumét apjával szemben állni aki ép heves gesztikulálással szidja a lányt.
Sajmon menet közbe köpenye alá nyúl és bal kézzel meg markolja kardja markolatát. Nem sokára eléri pultot mely mögött van a kocsmáros aki ép a lányt szidja megáll a pultnál és hangosan erélyesen szólal meg.

- Elnézést azt hiszem miattam van ez a perpatvar, a lánya nem akart rosszat én kérdeztem hogy van e kiadó szóba és én akartam kivenni, És elnézést hogy nem önnel tárgyaltam meg az üzleti ügyeket, hisz látszik hogy ön az illetékes ez ügyben. Ha gondolja meg is tárgyalhatjuk nyugodtabb környezetben és hangulatban és hang nemben miközben a kis hölgy előkészíti a szálasomat
*Hangja határozottságot és erőt sugároz meg tiszteletet is.
- hogy képzeli ezt! *Fortyan fől a kocsmáros nagyon nagy hanggal* Kinek képzeli magát hogy beleszól a családi ügyeinkbe.
* A kocsmában hirtelen meg fagy a levegő és a beszéd, mindenki a jelenetet figyeli úgy látszik ez már nem meg szokót erre felé*
- Nem akarok beleszólni csak nem akarom hogy miattam robbanjon ki egy családi perpatvar. Ha gondolja meg beszélhetjük barátságosan és nyugodtan de meg beszélhetjük nem barátságosan is?
* Ezt már ő is nagy hanggal módja és erélyesen, majd kicsit a másik kezével félre húzza a köpenyét láthatóvá téve a kardot markoló kezét, de ezt csak a kocsmáros láthatja meg netalántán az idegen hajó a szeme*
Vissza az elejére Go down
Roober
Istenség
Roober

Hozzászólások száma : 489
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-09-05, 3:10 pm

- Ha zavarna, ide sem jöttem volna.
*Húz oda egy üres széket Roober és menten helyet is foglal. Ezúttal lazábbra veszi a figurát, s jól is játssza a szerepét. Nehezen lehetne megmondani, hogy nem egy nemesi ház sarja, aki tudja, hogy ő a társadalom csúcsa.
Még lábát is könnyedén kihelyezi, s csak kevésen múlik, hogy nem az asztalra teszi fel.
Még véletlenül sem kel fel, amikor a vándor már a pult felé koncentrál, s el is indul oda.
Csak annyit tesz, hogy a székkel együtt fordul egy kicsit, hogy jól láthassa a történéseket.
Neki nem kerüli el a figyelmét az idegen mozdulata a kardjáért.
Hiába, a hosszú idő alatt, mióta a világon van, bőven volt ideje arra, hogy az ilyesféle apróságokat megtanulja.
Azonban a hirtelen beáll a csend. Sajmon utolsó, emelt hangú mondatára egy pillanatra talán a fogadós is meglepődik, a sárkányisten most látja elérkezettnek az időt, hogy hangját hallassa.*
- Talán egy családi perpatvar nem is munkahelyre, egy fogadó közönsége elé való, uraim!
*Hangja, mely kissé műveltnek és hajlékonynak is hat, de azért még férfiasnak, végigvágódik a csenden.
Sokan kapják fel fejüket, miközben a fekete, díszes öltözetű férfiú felemelkedik ültéből és kényelmesen odasétál a fogadóshoz és a vadalanhoz.
Kezét készenlétben tartja, hogyha netán a vadalan fegyvert rántana, időben le tudja fogni.
Éles tekintete a fogadósra villant.*
- Elmiron ven Gondor vagyok, az északi Gondorok családjából. Úgy hiszem, az üzletének árt, ha ilyesféléket tesz. Én csak tudom, nem egy fogadó van a kezünk alatt és bizony jó néhány hektárnyi termőföldet is magunkének tudunk, nem is beszélve az erdők sokaságáról.
Egyszóval konyítok az üzlethez, fogadós!

*Hetykén, magabiztosan mondja szavait, mintha sosem kételkedne abban, hogy amit mond az igaz, és mintha arra nevelték volna, hogy tudja, ő bizony arra született, hogy a közemberek fölött álljon.*
Vissza az elejére Go down
Sajmon
Nyugati vadalan
Sajmon

Hozzászólások száma : 66
Életkor : 32
Munkahely : Máv - Dorog

Character sheet
Nép: Vadalanok
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-09-05, 7:46 pm

*A fogadós Sajmon emelt mondatára meglepődig ugyan, ám a kardot markoló kezétől cseppet se riad meg lazán megszokott kőnyű nem látható mozdulattal fogja meg a pult alatt egyik kezével a szablyáját, hogy ha az idegen ne tán kardot rántana védekezzen. Közben csak a szemével alig észrevehetően az egyik asztal felé pillant a hol négy katona ül. A katonák közül az egyik aki az öltözékéből és társai félszemelváló folyamatos figyelése miatt a vezetőnek tűnik kicsit alig láthatóan rázza a fejét hogy nem kéne.
A fogadós itt már kicsit nyugodtabb mivel sejti hogy ha harcra kerül a sor a törvény keze jelen van és közbe avatkozik ám a fegyvert csak akkor engedi el mikor a másik díszes fekete öltözetű ember is belép a beszélgetésbe. A katonák öt is végig mérik és mikor meg szólal a tömeggel együtt kíváncsian hallgatják végig bár a vezetőt látszólag nem győzte meg hogy ő az akinek mondja magát és hogy tényleg nemes. A kocsmáros viszont a nemes küllemmű idegen beszédét bekajálja és arra a következtetésre jut hogy a csuklyás idegen is nemes lehet csak ő valamiféle okokból nem akarja kilétét felfedni, ami kicsit nyugtalanítja is, és kíváncsivá teszi hogy ki lehet az idegen. Hirtelen nyájas lágy hangra váltva így felel.*

- Milyen igaza van önnek uram, a családi dolgok nem tartoznak ide, és elnézést kérek a nemes uraktól hogy ilyen jelenettel zavartam meg a nyugalmukat, csak kicsit fel bosszantott ez a lány hisz mindig olyanba üti az órát amibe nem kéne. Hagy kárpótoljam önöket egy itallal ezért a kis kellemetlenségért
*Nincs itt semmi látnivaló, szóval inti a fogadóban levőket hogy folytassák amit csináltak mielőtt élkezdődőt volna a perpatvar. A tömeg így is tesz kivétel a négy katona aki még mindig árgus szemel figyel.
Sajmont meglepi a hirtelen jött fordulat de sejti hogy a kocsmáros most csak színészkedik nem őszinte, de úgy dönt hogy ha már így alakult akkor ő is megjátssza magát bár nem nagyon van ínyére. Elengedi a kardot majd vissza engedi köpenyét hogy takarja azt.*
- Kérhet is maga ősbunkó, szerencséje van hogy jó hangulatban talált különben megnézhette volna magát. Így viselkedni egy fogadósnak halatlan, nem értem egyáltalán hogy vezethet egy ilyen ember fogadót és köszönöm én nem kérek semmit hisz hányinger kerülget magától, ma még itt alszom de holnap más fogadó után nézek hisz ez a hely arra se méltó hogy be piszkoljam a küszöbét egyetlen dolog van ami miatt érdemes ide be térni a lánya szépsége bár az se értem ilyen embernek hogy lehet ilyen kedves és gyógyőrűen szép lánya.
* Hangja parancsoló,mégis lenéző hangnemű, ám az utolsó mondat vége lágyabb és kedvesebb hangnemű. A lány az utolsó pár szónál elmosolyodik és elpirul és így szinte ragyog az arca.
A kocsmáros nagyot nyel e szavak hallatán és hirtelen se köpni se beszélni nem tud, de abban már szinte biztos hogy az idegenek nemesek hisz ki merészelne így beszélni mással. Így tehát még nyájasabban mondja.*

- Jaj még egyszer elnézést kérek önöktől és tényleg ne haragudjanak meg rám hagy kárpótoljam önt fogadja el ma éjszakára a legjobb szobánkat persze az én költségemre és biztosíthatom hogy meglesz elégedve mindennel.
- Na jó van egye fene ha ennyire ragaszkodik hozzá akkor elfogadom a bocsánat kérését és a szobát. * Mondja nemesi gőgösen. Erre a kocsmáros int a lányának aki már siet is előkészíteni a szobát.
Maga se tudja honnan jöttek azok a szavak amiket mondott hisz még sose játszót nemes életében náluk ez nem szokás, talán ennek is valamelyik álmához van köze netán látott valakit így viselkedni beszélni benne. Majd az idegenhez fordul és kezét barátilag gyengéden várára téve így szól hozzá.*

- Köszönöm barátom a segítségedet de megoldottam volna magam is a dolgot, de örülök hogy itt voltál.
Vissza az elejére Go down
Roober
Istenség
Roober

Hozzászólások száma : 489
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-09-06, 5:03 pm

*Roober csóválná a fejét, amikor a fogadós hirtelen stílust vált. Jobban kedveli az egyenes embereket, még ha ő maga most éppen szerepet játszik is. Azt mégsem kiálthatja ki, hogy ő Roober a sárkányistenség.
Sokkal inkább szóba jöhet egy nagy hatalmú nemes szerepe.
A fogadós már igyekszik az érdeklődést is csitítani. Az istenség körbenéz és szeme meg is állapodik a katonák vezetőjén. Állát büszkén magasra emeli, s csak ezután néz vissza Sajmonra és a fogadósra.
Meg is lepődik a vadalanon is, aki szintén belemegy a játékba. Ez új Roobernek, de nem adja semmi jelét. Mást várt, harcot, vért a vadalantól, mint ahogy népe is kedveli a fizikai küzdelmeket.
Látott ő már viadalt az arénában, nem egyet. A vadalan most viszont rátesz az ő játékára egy lapáttal, bár az istenség érzése szerint még nem játssza túl a szerepet.
Érzi a hátán a katonák vezetőjének a pillantását, de nem törődik vele.
Eközben Roober rákönyököl a pultra és úgy mustrálgatja a pult mögött felsorakoztatott ordókat.
Mikor hozzá fordul a vadalan, az istenség is hasonló nyájassággal ad választ neki.*
- Örömmel léptem közbe. Nem kedvelem az erőszakot, s nem is hozzánk méltónak tartom, barátom.
Azt hiszem, láttam odabent a déli dombságról származó vörösbort. A fogadós a megmondhatója, de a hordóba ütött jelek alapján igen jó évjáratról van szó.
Mit szólnál egy jó kupányihoz?
*Szeme sarkából látja, hogy a katonák vezetője felemelkedik székéről és ráérős lassúsággal elindul feléjük. A fogadós eközben már lesi a kívánságokat, hátha valamivel még enyhítheti faragatlanságának súlyát.*
- Ritkán látni Verinolban ilyen távoli nemesi családok sarjait, jó uraim!
Vissza az elejére Go down
Akahana
Istennő
Akahana

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-09-06, 6:25 pm

Mostanában egyre többször történik meg, hogy akaratom ellenére keveredem bele a kalandokba, ráadásul a legtöbbször olyanokba, amitől nem csak az emberek, hanem más lények is kezdik megismerni a nevemet. Nem szívesen mondom el bárkinek is, hogy mi vagyok, mivel nagyon nem kedvelem a változó viselkedésüket a teljes nevem hallatán, de ez nem jelenti azt, hogy nem teszem meg, amikor szükség van rá. Párszor már volt olyan, hogy kénytelen voltam egyenesnek lenni, de a legtöbbször még az előtt le is leplezett valaki, hogy esetleg ki tudtam volna találni valami jó kis füllentést, hogy eltusoljam a dolgokat. Szomorú, de ez van, a legtöbben egyszerűen nem képesek érzékelni a jellememben a rejtett figyelmeztetéseket azt illetően, hogyan is ne szólítsanak meg, talán ennek köszönhető, hogy akaratom ellenére néha túl sokan tudnak meg rólam olyan dolgokat, amihez az ég világon semmi közük nincs. A múltkori segítségem Sternnél akaratlanul is túl jól sikeredett, aminek hála jó páran próbálkoztak bizonyos primitív módszerekkel azt illetően, hogy megpróbálják kifejezni a hálájukat, vagy éppen a kíváncsiságukat kielégíteni. Nem, nem azokra a rituális telihold ünnepekre gondolok, amelyek olyan népszerűen az elfek és a nimfák között, hanem inkább a különös szertartásokra, amelyeket az ég adta világon senki nem számítana igaznak, mégis biztosan benne, hogyha elvégzik, én képes leszek megjelenni nekik, hogy segítsek rajtuk. Nem tudom honnan vették őket, csak véletlenül derült ki a dolog, amikor felkeltette a figyelmem, hogy éjjelre az egyik tisztáson kör alakban rengeteg fehér követ szedtek össze az emberek, majd valamit kántálni kezdtek. Nem volt varázsszöveg, nem értettem, de határozottan olyan volt, mintha valamit nagyon akarnának. Jó ideig semmi más nem történt, csak egy fekete köpenyes alak jelent középen, később pedig látványosan összeesett. Az eredményt akkor értettem meg, amikor végre felkelt és szép hangosan elkezdte mondogatni, elméletileg mit is mondtam neki, amíg nem volt magánál. Hát, ott majdnem sikerült leesnem a fáról, pedig ilyet évtizedek óta nem tettem. Végül jót röhögtem rajta, és megvártam, hogy kitárgyalják a következő találkozó helyét. Nem bírtam kihagyni, hogy ezúttal tényleg megjelenjek, hát, szépen frászt is kaptak az állítólagos pappal az élen. Utána persze felvilágosítottam őket arról, hogy nem szeretem a ceremóniákat, ha annyira látni akarnak, akkor újholdkor másszanak ki ide és néha fel fogok bukkanni. Elsőre nem nagyon akartak hinni nekem, de úgy tűnik hatott a szöveg, mert egyszer voltam kedves meg is jelenni nekik. Utána meg másodszor is, eredetileg azért, hogy szépen megkérjem őket, hagyjanak békén, de még mielőtt elkezdtem volna a szöveget, szépen lefagytam, mert közölték, hogy mindig láttak a felbukkanásom után egy kék színű sárkányt is a közelben. Ó hogy azt a jó eget! Azt hittem ott kapok idegbajt, mert ha jól emlékszem valaki szépen megígérte nekem még vagy tíz éve, hogy leszedi rólam a bébicsőszöket. Végül nem sokat maradtam, kereken fél órát bírtam ki, utána feladtam a harcot az idegeimmel, inkább egyszerűen megpróbáltam kideríteni, hogy mégis merre járkál a kedves bátyám. Nem mondom, hogy örültem, amikor majdnem egy napig kereshettem, de azért végül találtam olyan istenséget is, aki képes volt ésszerűen válaszolni. Mondjuk ez nem apa volt, vele meg sem próbálkoztam, helyette inkább Narlánál puhatolóztam egy kicsit, vele mostanában úgyis elég jóban volt Roober. Ő adott is egy jó tippet, de mire elértem volna a kedves bátyámat, már ember képében felszívódott. Tessék, az előnye, ha megpróbálom elrejteni teljesen az aurámat. Remek, mehettek utána is, mert én bizony nagyon szép indokokat tudok rá, hogy miért szedje le rólam a gyíkot. Példának okáért, mert még ebben az évezredben szeretne is használható dobhártyát magának. Szerintem ez hatásos lenne.
Jó pár perccel később léptem csak be az ajtón, mikor már végre sikerült annyira lenyugodnom, hogy biztos legyek benne, nem egy szép, példás nyakon csapással fogom őt köszönteni, miközben szépen nyakig beburkolt egy fekete köpeny. Nem a hideg ellen vettem fel, az nem ártott nekem, de minél kevésbé feltűnő vagyok, annál élesebb szem kell, hogy az ember kiszúrja a fegyvereimet is. Márpedig nekem azok kellenek, mert szándékomban áll velük jobb belátásra téríteni egyeseket, ha már minden kötél szakad. Attól pedig nem vagyok messze most sem, mégis hogy képzelik egyesek, hogy megfigyeltessenek? Legnagyobb megdöbbenésemre most sem sikerült a fenekén maradnia a bátyámnak, éppen a pultnál vitatkozott a csapossal, méghozzá elég bőszen. Vártam egy kicsit, nem akartam közbe avatkozni, végül mikor már rendeződött a helyzet, egy kifejezetten vészes, most nagyon mérges vagyok rád típusú pillantás keretében léptem be a látóterébe, meg a többiekébe is. Ideje felhívni magamra a figyelmet. Főleg, hogy sikerült az utolsó mondatot elkapnom a katonától, akkor ideje hozni a formámat.
- És egyeseket még ritkábban látni úgy, hogy közben nem vesznek össze senkivel. Nincs igazam, bátyám? - küldtem felé egy olyan pillantást, amiből leszűrhette, hogy nem a szökőévenkénti esedékes, jó testvéri látogatást jöttem letudni, hanem csak kíváncsi vagyok rá, megint mi oka volt engem idegelni. De előtte még játszunk egy kicsit! - Oh, de modortalan vagyok, elnézést kérek uraim, hogy még be sem mutatkoztam! Hana vagyok és csak a bátyámat keresek, mert azt hiszem, valamit elfelejtett megemlíteni... - jegyeztem meg apró mosollyal, majd egy eléggé ügyes kis pirosodással, amiből jó esetben is törékeny kislánynak néztek volna. Nem tudom mennyire lesz ez elég, de nyilván senki nem ismer, így nem tudhatják, hogy valójában csak egyszerűen azért teszem, mert gyűlölöm az erőszakot. Ha más nem is, egy "kislány" jelenléte általában elég ösztönzés ahhoz, hogy valaki eltegye a fegyvert...


//remélem nem baj, hogy beugrottam//
Vissza az elejére Go down
Sajmon
Nyugati vadalan
Sajmon

Hozzászólások száma : 66
Életkor : 32
Munkahely : Máv - Dorog

Character sheet
Nép: Vadalanok
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-09-07, 8:33 pm

// Nem nem baj , örülök hogy beugrottál!//

*Sajmon megveregeti újdonsült barátjának a vállát és így szól.*
- Igazad van barátom én se kedvelem az erőszakot de azt se ha egy hölggyel tisztelet len valaki még ha az az apja is. * A fogadós itt nyel egy nagyot érzi hogy most nagyon le járata magát nemesek élőt. *S igazad van ez tényleg szerintem is egy déli dombsági bor. Jól gondolom fogadós?
- Igen uram eltalálta tényleg déli dombsági még hozzá a legjobb évjárat netán parancsolnak egy kupával?
- Eggyel? Verje csapra a hordót és igyunk mindannyian. Hisz a hogy a kapitány úr mondotta nem minden nap járnak erre távoli nemes urak sarjai.
* Hangosan elneveti magát, de csuklyája még mindig takarja arcát.*
- Te meg barátom sose mondtad nekem, pedig régóta ismerlek hogy a húgod ilyen csoda szép teremtés. * Meghajol a nemesekhez illő meg hajlással majd meg fogja Hana kezét ha az hagyja és az illemnek meg felelően kezet csókol neki majd ezt mondja.
- Örömöm re szolgál hogy végre megismerhetem kegyedet és ha szabad meg jegyeznem az ön szépségét az intenők is megirigyelhetnék. Remélem csatlakozik hozzánk egy italra.
* A kocsmáros közben megcsapolja az említett hordót aztán mindenkinek tölt még magának is és a lányának aki ép ekkorra ért vissza. Sajmon feltartotta a poharat és így szolt.
- Pohár köszöntöt mondanék, Emelem poharam az itteni város lakokra és eme város katonáira kik ha harcra kerül a sor meg védik a város lakokat és minden csoda szép hölgyre és lányra kik be aranyozzák a világban az emberek napjait. Éljenek ők.
* Erre kortyol a borból és várja hogy mások is így tegyenek.*

// Bocs most csak ennyi telet, túl fáradt vagyok. //
Vissza az elejére Go down
Roober
Istenség
Roober

Hozzászólások száma : 489
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-09-08, 5:56 am

//Semmi gond, nem a hossz a lényeg Wink//

*Nem mintha Roober, vagyis Elmiron ven Gondor nem érzékelte volna előre az érkező istenséget, csupán annak személyével nem volt tisztában.
Közben persze foglalkoznia kell a kapitánnyal is és magával a vadalannal is.
Szinte hihetetlen, hogy még nem kérték meg rá, hogy fedje fel valódi kilétét. Pedig a sárkányisten teljesen biztos benne, hogy nagy felzúdulást keltene a kékes bőrszín.
A vadalan még fokozza a nemesség eljátszását, pedig Roober sejti, hogy a kapitány nem ette meg a szépen felépülő fedősztorit.
Azonban Roobernek nincs is ideje vele foglalkozni, így inkább büszke tartással figyelmen kívül hagyja, helyette némi mosollyal fogadja a mérges tekintetű Akahanát. Hát persze, ki más lehetne?*
- Néked is üdv, hugi! Azt hiszem, ebben mindketten igen járatosak vagyunk.
*Utal arra, hogy a Holdistennő sem a békés, szeretetteljes találkozásairól híres.
A kapitány, ha eddig kételkedett, most kénytelen zavarba jönni, ugyanis az istennő igencsak jól játssza a szerepét.
Roober háttal a pultnak dől és el is fogadja a neki kínált kupát. Láthatóan élvezettel szemléli, ahogy újdonsült vadalan ismerőse Hanának csókol kezet.
Igen kíváncsi is a folytatásra, mivel az istennő legtöbbször nem arról híres, hogy csak úgy hagyja a halandókat udvarolni neki.*
- Hát, ízlések és pofonok, barátom…
*Jegyzi meg tréfásan, miközben tekintete éppen a pironkodó hugicáét keresi, hogy tréfás villantással ajándékozza meg. Teljesen tisztában van vele, hogy itt biztosan nem fogja isteni képességeit használni ennyi halandó előtt.
Persze később kilátásban van egy jókora összeszólalkozás, de úgyis régen volt már.
Egyenlőre fogalma sincs még, hogy mit is akar tőle a vadászat istennője, de sejti, hogy hamar kibújik majd a szög a zsákból.
A vadalan pohárköszöntőjére Roober is megemeli poharát.
Az előtte álló katona éppúgy iszik, mint a vadalan, Roober pedig fél szemmel Akahanát figyeli.*
Vissza az elejére Go down
Yz'Aires Came
Viharsárkány
Yz'Aires Came

Hozzászólások száma : 76
Életkor : 609
Munkahely : a Caales szolgálatában

Character sheet
Nép: Külhoniak
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-09-08, 6:54 pm

//Csatlakoznék, ha nem baj.//

Az őrparancsnok még mindig pironkodva néz felém, már ha felém mer nézni és most így hirtelen nem is igen tudom eldönteni, hogy ez nekem jó e vagy rossz. A part óta egy kukkot sem szólt, se ő se én, a hátunk mögött fegyelmezett összevisszaságban lépdelő embereinek viszont annál több fantazmagóriája született ezen idő alatt. Legalább ezeken tudtam mulatni, avagy éppen szörnyülködni. Ezen röpke órácska alatt, mert több nem igen telhetett el, voltam messze földről kimenekített hercegnő, tudók földkutatók utóda, a tengerek legveszedelmesebb asszonyának kémleánya (ezen muszáj volt kuncognom), cselszövő és hű szövetséges leánya, aki egy nemeshez adnak asszonyául. Egy idő után azért fárasztó.
A látvány, na azaz, ami kárpótolt az egészért. Fel a sziklákon, a magaslat és a mélyben tajtékot vető hullámok, amik párát hintenek a lábunk elé, majd előbukkannak a kövek között a parányi növények, szórakoztató találgatni mi is lehet, azért akad ismerős, de új is. A város, Verinol, falai roppantak és egészen idegenek ha valaha is láttam idáig hatalmas falat az Thora tornya volt, de semmi egyéb. Ámulattal figyeltem a faragványokat, mi munka lehetett ezt elkészíteni, már ahhoz mérten, hogy ilyen kicsik (én meg éppen a mellkasáig érek a parancsnok, heh, bagoly mondja verébnek) és törékenyek, akárcsak a nívek és még is micsoda építményt húztak fel. Vagy meglehet, hogy sárkánysegítséget vettek igénybe? Eljátszadozásra jó a gondolat, de emlékszem a Caales szavaira, itt a sárkány nem megbecsült tagja a társadalomnak.
- Akkor kisasszony..
- Igen? – Felpillantok a parancsnokra, ki megszeppenve néz vissza rám, mert nem átallottam azzal a kislányos pillantással reánézni, amivel köszöntöttem, miután ne vénasszonyozott. Azt hiszem, ő is érzi, hogy bakot lőtt és bár biztosítottam szóban, hogy nincs harag ez miatt, de amúgy..
- Abba az irányba talál elfogadható áron fogadót, mi pedig me..
- Oda! – Mutatok a tornyok legmagasabbikára. – Oda felmehetnék! Annyira szeretném látni a hajót! – Összeszedem minden kislányos bájam, amiből sajnálatos módon egyre kevesebb van, de látom, hogy a dicső katona nem akaródzik beadni a derekát. Rendben, ő akarta! Közelebb hajolok, s most már szúrós pillantásomat vetem rá, mellkasom előtt keresztbe fonom karjaim, csak úgy csörögnek a magamon hagyott ékszerek. – Ugye nem akar még jobban megsérteni? Vagy magának a diplomáciai kapcsolatok szilárdsága nem fontos? Látom, inkább a harc híve, hát .. – Mielőtt belelovalnám magam a szónoklatokba, enged és ezt mélységes megelégedéssel veszem tudomásul. Vesztett, pedig egy egyszerű akaratharc volt. Látom rajta, hogy várja az enyhítő szavakat, amik által megbizonyosodhat arról, hogy mint külhoni küldött csak jókat fogok mondani a Tanács színe előtt. Viszont, ha egy mód van rá, míg meg nem nyugszik az ért csapás irányában lelkem, nem áll szándékomban Lanuria vezetői elé állni. Sárkány okozta a galibát, tehát sárkány fogja azt meg is oldani. Min a mellet, lehet nem is az itteni népek álltak szarkának, feketék máshol is élnek, ahogy kékek, vörösek és aranyok is.

Úgy szedem a lában a lépcsőn, mintha olvad fémen járnék, a kísérőül adott katonát már réges-régen lehagytam. Kezem siklik a falon, hogy a sok körbe-körbe után se szédüljek meg, a levegő áporodott, de minden lépéssel érezni frissülő ízét és kint vagyok. A Nap már alámerült, de a hullámok, mintha messze még mindig őriznék, megfakult, bronzba süppedt színét. Amin fekete foltként táncol az Eleven Holt, fedélzetén azokkal, akiknek csak épségben való hazatérést kívánok. Szinte gyerekes a mozdulat, ahogy utánuk intek, nem láthatják! Nehéz a szívem és még is mosolygok, hiszen a fedélközben, talán hajnalra, vagy az elkövetkező nap alkonyára ébred majd meg egy ifjú, aki nagyon mérges lesz, hogy nem tarthatott velem. De olyan fiatal még és a szíve sem elég edzett, hogy egy a miénktől különböző világot tanuljon.

Talán már a katona sem emlékszik a szabadkozó szavaimra, lefelé valahogy hosszabba és súlyosabb volt az út. Az életem egyik szakasza lezárult és egy egészen új kezdődött meg, amiben több az ismeretlen, mint a biztos pont. E mellet van egy olyan érzésem, jellemem még súlyosabbá teszi a problémáim. Megvonom a vállam, lesz ahogy lesz, én a legjobbat fogom nyújtani. De … Na igen, a nyelvvel még meg fog gyűlni a bajom.
Elébem került végre a fogadó, de a címerét odaadóan lesem, mintha a világ harmadik csodáját leltem volna meg benne. Pedig nem tudom eldönteni, hogy ez most milyen tyúk, vagy pulyka akar lenni. Azt viszont nem hiszem el, hogy képes vagyok egy ilyen apróságon fenn akadni! Kezem a kilincsen és le is nyomom, lassan tárva fel az ajtót, szabad kezemmel megfogva a csuklya szélét le ne sodorja fejemről. Mély, nem azt hiszem mellőzöm a mély légvételeket, a levegőben terjengő szagorkán egészen tömény, de azért sem fogok meghátrálni.
- Szép estét! – Köszöntöm a fogadó társaságát, némileg már kiküszöbölt akcentussal, hiába egy kicsit töri a nyelvem ez a nyelv. Ami jó hí viszont, hogy látszatra ez sem másabb, mint egy kaneasi fogadó. Csak nem zöldes bőrű nívek mulatják az időt itókáik mellett. Körbe pillantok, akad egy két érdekesebb arc, akiken elidőzök, hiszen minden új. De fontosabb éjszakára szállás és most már valami innivaló is, a népek szépséges vonásaiban meg lesz időm gyönyörködni. A söntéshez ballagok, helyet szorítva magamnak, igazság szerint nagyon azaz érzésem, hogy töpörödött személyemet nem vették észre.
Vissza az elejére Go down
Akahana
Istennő
Akahana

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-09-08, 9:35 pm

Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól sikerül a belépőm, még akkor sem, ha összességében a bátyámat nem tudtam meglepni. Sejtettem, hogy messziről kiszúrja az isteni jelenlétet, és ami azt illeti, szerintem meg is tette, csak azt nem tudta megállapítani, hogy ki vagyok. A legtöbben ilyenkor szoktak el magukban fohászkodni mindenki máshoz, hogy legyen egy közülük, aki pont elkapott és nem én vagyok a környéken, de általában nincs ilyen nagy szerencséjük. Ami azt illeti, jó ideje így járok, bárhova megyek, tuti bele akadok egy istenségbe legalább, az egyetlen, akit célirányosan is követni szoktam, az pedig általában Roober. Őt is két okból, az egyik, hogy megint elkövetett valamit, ami nekem nagyjából annyira tetszik, mint egy találkozás apuval, vagyis semennyire közismerten szólva is. A másik tipp, amikor egyszerűen kiderül, hogy megint sikerült valamit elkövetnie, ami miatt érdekes helyzetbe fog kerülni, olyankor egyszerűen csak előjön a kíváncsi része, amelyik imádja a kárörömöt és sok dolgot megtenne, csakhogy nevethessen egy szép nagyot. Ez a rész a ritkább, de határozottan olyan alkalmak egyike, amikor nem szokásom a torkának ugorni, így mondhatni, hogy még feltűnő is köztünk, hogy testvérek vagyunk. Mert egyébként garantáltam nem jönne rá senki, abban már régen biztos vagyok. Kezdetnek is külsőre nem sok a hasonlóság köztünk, de ez tekintve, hogy más a nemünk és nem egy anyától vagyunk, nem éppen feltűnő, inkább a belső az, amin nagyon el szoktak az emberek csodálkozni, mert én azt is majdnem teljes mértékben csak a nem közös szülőtől szereztem be. Nem tudom pontosan mennyire szokott ez betalálni, most nem fog feltűnni, mert csak ő ismer és tudja, hogy a szememben a fényt éppen nem valami visszatükröződő gyertya fénye, sem pedig egy öröm szikra okozza, hanem ez a jele, hogy nagyon is morcos vagyok jelenleg, és lazán le tudnék neki húzni egyet, ha nem társaságban lennénk. Már vagy száz éve elkezdtem neki hisztizni, ha megláttam, hogy bárkit a kíséretembe állított és jó ideje meg is fogadta, hogy többet ilyet nem tesz. Ennek ellenére most itt egy férfi, akitől nem tudtam szabadulni és túl feltűnő ahhoz, hogy azt mondhassa, csak véletlenül került oda, mert ekkora véletlent még Ritalea sem tudna létre hozni, nem ő. De ez persze más lapra tartozik, addig nem fogok jelenetet tartani, amíg társaságban vagyunk, csak a felszín alatt fogja kapni az utalásokat rá, hogy igen, kiderült a dolog, így talán lesz ideje szépen kisütni, hogy mi vár rá, ha végre kilép innen. Mert én addig bizony nem tágítok és ő van olyan jó testvér, hogy garantáltan nem feledkezik meg a jelenlétemről sem. Ha pedig mégis sikerülne neki, akkor lelkem rajta, szerintem esélye sem lesz a helyesbítésre. Hiába, ha mérges vagyok, az rövid ideig tart, de lazán elharapom az alatt valaki torkát és ő most feltűnően közel van ehhez az eseményhez. Kevés dolog van, amihez ragaszkodom, de a szabadságom és a függetlenségem ilyen. Engem ne próbáljon elzárni, bebörtönözni, követni és irányítani, mert nem fogom engedni. Ha megteszem, az olyan lenne, mintha a saját személyiségemet veszteném el, az egyetlen dolgot, amely képes engem megkülönböztetni attól a lénytől, aki csak van és érzelmek nélkül teszi, amit mondanak neki. Roober azonban valószínűleg még mindig nem érti, hogy ezeket nem tudja befolyásolni és a próbálkozásai inkább elhidegítenek, mint segítenének nekem. Kénytelen leszek sokkal meggyőzőbb lenni.
Közben azért megüti a fülem a vandalan szava is, és magamban jót nevetek rajta. Méghogy tiszteletlen egy hölggyel? Ez igazán semmi volt ahhoz képest, amit én és apám mutatunk be, amikor időnként személyesen is beszélünk, nem csak a legszükségesebb dolgokat közöljük gondolati úton. Olyankor tényleg igazi csata megy, elvégre egyet tőle is kaptam a tulajdonságaim közül, a makacsságomat, ami néha komoly összezördülésekhez vezet. Ilyenkor persze mindenki elkerül, mert eléggé tudunk mindketten dobálózni dolgokkal, példának okáért Alseran utolsó ilyen eszköze egy több száz oldalas könyv lett. Annak még hasznát is vettem később, hiszen a régi vallásokról szólt, ahol a nap istene is létezett. Nos, nem mondom, hogy nem volt vicces megnézni a fejét, amikor közöltem vele, hogy az ő régebbi nevét adtam a kedvenc ezüst sólymomnak. Biztos vagyok benne, hogy ennyire régen nem volt dühös, de még így sem érte el azt a szintet, ahol meghunyászkodtam neki. Az biztos, hogy a kedves "nemes úrnak" ehhez aztán nem csak pár szava lenne, amíg nem tudná, kivel is áll szemben. Mindenesetre az sem sokkal szomorúbb dolog, hogy apát szépen elkönyvelték egy távoli nemesnek. Hát, az biztos, hogy megnézném a képét, ha ezt megtudja, csak éppen nekem eszem ágában sincs felmenni ekkora kis indok miatt hozzá. Lejönni meg nem fog, ott akadna ki a büszkeség mérője, szóval nagy eséllyel nem fog rájönni. De azért én nem tudok visszafogni egy szerény kis mosolyt, miközben a bátyám állítólagos barátja újra beszélni kezd, immáron hozzám. Nem mondom meglep a tiszteletteljes viselkedése, régen nem csókolta már senki meg a kezemet, a bókjaitól pedig egy nemes kisasszonynak illene elpirulni is, amit úgy kis fázis késéssel, de abszolválok is. Enyhe pír, kis zavart tekintet és közben próbálok rájönni, hogy mi is maradt ki. Ja, igen, a neve.
- Ha vigasztalja, a bátyám sem mesélt nekem Önről, vagyis, ezt nehéz megmondani, ugyanis a nevét nem tudom. - válaszoltam apró mosollyal, továbbra is azzal a tipikus úrinő viselkedéssel, amiért máskor nagyon ki tudom az embereket kacagni. Most azonban szükség volt rá, és életében először és utoljára láthatta Roober is, hogy igen, ezt belém nevelték a nimfák, csak éppen ugyanúgy lázadtam ellene, mint minden más ellen és éppen ezért nem alkalmaztam. De a tudás megvan, és képes lennék mindenkit elbűvölni, ha kell, csak éppen semmi kedvem hozzá. A nemes kisasszonyt nem nehéz megjátszani, a katona feje meg érdekes színeket vált, hála annak, hogy eddig biztos volt benne, ezek jó kis csalók. Na, hát ez majdnem igaz is, csak éppen én jobban tudok játszani, mint sokan mások. - Remélem nem sértem meg vele uram, de igazság szerint még nincs meg a korom ahhoz, hogy alkoholt ihassak, és nem is szívesen teszem. - próbáltam visszautasítani az italt, hiszen nem nagyon szeretem a borokat, ráadásul pedig nem az én világom az a fajta mámor, amit az alkohol ad. Nem mondom, hogy nem kóstoltam már, azt is tudom, hogy jó pár pohárnyi nem ártana meg, de egyszerűen nem a kedvencem ez a fajta ital. Az egyetlen, amit kicsit nagyobb mértékben is el tudtam belőle fogyasztani, az egy mézes, sűrű, tejszerű keverék volt, amelyet Eloran készített, a többi nekem túlságosan erős ízt és aromát tartalmaz. De attól még vidáman nézem, ahogy a többiek megízlelik a bort, a hideg zuhany csak ezután jön. - Jut eszembe, bátyám, ma tűnt fel, hogy sikerült nálam maradnia a családi címerrel ellátott sárkány alakú gyűrűdnek. - néztem rá nagyon is gyilkosan villogó szemekkel, amiből szerintem már most dekódolta, hogy szokás szerint a sárkányokkal van bajom, pontosabban éppen azzal, akit volt kedves a nyakamra küldeni. Ha ebből nem jön rá, miért kerestem meg, akkor kap pár egyenesebb utalást is, de egyenlőre ennyi elég lesz. Éppen megtenném, hogy hátrább lépek egyet tőle, jelzésként, hogy itt vagyok, de éppen nem akarok bele avatkozni semmibe, amikor bele ütközök valakibe. El nem esek, de majdnem sikerült fellöknöm egy lányt, aki nagyjából olyan testalkatú, mint én. - Oh, elnézésedet kérem, figyelmetlen voltam! - fordulok felé gyorsan, hogy megnézzem, nem esett-e baja, és ekkor tűnt fel, hogy ő is egy sárkány. A fenébe, hogy nem tudok tőlük megszabadulni! De ő nem úgy néz ki, mint akit lelepleztek, ezért egy gyors pillantást vetek a Rooberre is. Az ő arca majd el fogja árulni, hogy véletlen volt ez, vagy nem...
Vissza az elejére Go down
Sajmon
Nyugati vadalan
Sajmon

Hozzászólások száma : 66
Életkor : 32
Munkahely : Máv - Dorog

Character sheet
Nép: Vadalanok
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-09-11, 8:52 pm

// Sajnálom hogy ilyen későn reagálok, de sok dolgom volt még egyszer elnézést.//

- Jaj elnézést milyen faragatlan vagyok be sem mutatkoztam a nevem Sajmon és nem sértődöm meg hogy nem iszik velem. Sőt én kérek elnézést hogy egy ilyen fiatal hölgyet itallal kínáltam.
* Miközben ezeket a mondatokat mondta azon gondolkodót hogy úgy tűnik hogy a kapitány be vette a színjátékot mégis van egy olyan érzése hogy nem fogja tudni titokban tartani kilétét ám fel se akarja itt fedni mindenki előtt így hát keresgél az e világi álmai között hát ha talál valami megoldást hogy kerülhetné el hogy fel fedje kilétét. Eböl az állapotból Hana mondata zökkenti ki aki neki ütközőt valakinek hirtelen. Sajmon is arra felé fordul és meglepődik hisz ismételten egy gyönyörű szép hölgyet pillant meg, már kezd az az érzése lenni hogy itt a szép hölgyek a fán teremnek és csak úgy tucat számra potyognak le.*
- Ó szép hölgy meg hívhatóm egy italra. Kocsmáros töltsön mindenkinek még egy kört.* Jó maga viszont még az elsőt se itta meg ép hogy be le kortyolt A fogadós már fürgén teljesíti is a kérést és tölt mindenkinek még egy kört. Sajmonak hirtelen jön a megoldás, oda szól a társóságnak.*
- Meg bocsátanak egy pillanatra van egy kis elintézni valóm, Barátom téged meg arra kérlek míg vissza térek szórakoztasd a hölgyeket.
* ezzel oda lép a kapitány hoz és suttogva mondja neki.*
- Kapitány úr beszélhetnék önnel négy szem közt?
*A kapitány még mindig a történésekben van elveszve eböl riad fel.*
- Hogy? Ja mi? Persze kövesen.
* A kapitány elindul mire emberei állnának fel de leinti őket, majd a pultot meg kerülve be megy mögé és ott oda szol halkan a fogadósnak.*
- fogadós használnánk az irodáját egy kis időre
* A fogadós nem szol egy szót se csak int hogy nyugodtan, úgy látszik nem az első eset ez és úgy látszik a kapitánnyal nem húz újat.
A kapitány besétál a két ajtó közül az elsőbe, Sajmon követi az iroda közép méretű szekrényekkel övezet és csak egy ablak van rajta amin jelenleg nem szűrődik be fény, az egyet len fény forrás az íróasztalon lévő gyertya ami nagyjából ép hogy csak be világítja a helységet. Sajmon be csukja az ajtót maga mögött Ám a szoba nem hangszigetelt mégis a kintiek egy szót se halhatnak a beszélgetésből a kinti hangzavar miatt, kivétel az aki rendkívüli halással rendelkezik. A kapitány rutinosan foglal helyet az íróasztal túl felén és int sajmonak hogy üljön le vele szemben. Ő így is tesz.*

- Na miről szeretne velem beszélni? * Hangja kérdő és kíváncsi és arc vonása is vissza váltót egy komoly katonai vezetőjére *
- Gondolom kíváncsi a kapitány úr a kilétemre? Ám mielőtt azt fel fedném ön előtt kérem kapitány urat a diszkrét titoktartásra és arra hogy ígérje meg hogy amit itt lát és hal az kettőnk között marad.
*A kapitány meg vakarja szakállát majd így szól.*
- Jó rendben megígérem katonai becsszó hogy nem adom ki amit itt halok vagy látok.
- Nekem ez elég hisz bár nemes vagyok és így járom a világot ezen felül jó magam is katona volnék sőt rangban is szinte egy szinten vagyunk. Jelenleg én a felettesem utasítására járom a kontinenst egy titkos küldetést teljesítve, amibe önt most kapitány be avatom hisz valószínűleg sok információval szolgálhat majd nekem ez ügyben.
- Valóban kíváncsivá tett kérem folytassa
- Én egy szürke mágus nyomát követem ki meg fordult a városunkban és kinek távozása után furcsa dolog történt a hadseregen belül ami a fő oka annak hogy kilétemet nem fedtem föl odakint. E szürke mágust a botjáról lehet felismerni mely vörös smaragd díszíti és teli van rónákkal
- valóban, nem rég járt erre egy szürke köpenyes idegen ilyen bottal, talán ö az akit keresel, ám mit követet el?
- Végül is nem tudom hogy mit tett és, hogy tett e valamit, ám az biztos mióta ő ott járt azóta minden katona így néz ki, és kérem kapitány úr ne ijedjen meg attól amit most látni fog én is olyan ember vagyok mint ön csak sajna valami folytán így nézek ki.
* Erre lehajt ja csuklyáját és a kapitány úr meg látja arcát, ami teljesen kék.*
- Jesszusom mi történt hogy ilyen lett *Szólal meg a kapitány.*
- Bár tudnám hogy mi történt kapitány úr, ép az a feladatom hogy titokban kiderítsem ezt.
- Akkor nem csodálom hogy nem fedte fel kilétét oda kint nagy csodálkozás lett volna és sokan beszélnének róra meg sok lenne a kérdés is.
- Pontosan én is ugyan erre jutottam ezért fedtem föl csak magának a dolgot.
- Értem viszont sajnálom hogy nekem kel közölnöm a rossz hírt de a kereset mágus sajna mar reggel ki lovagolt innen.
- A fenébe akkor megint lecsóztam róra, ebben az esetben nincs időm itt cseverészni, holnap reggel lovát veszek és kilovagolok utána, ha elég kitartó vagyok az egy napos lemaradást be hozhatom.
- Ebben az esetben kolléga javaslom Grent istállóját az ó lovai messze földön Hiresek a gyorsaságukról.
- Köszönöm kapitány akkor holnap reggel fel is keresem, most viszont ha nem bánya vissza térnék a többiekhez mert kicsit sokáig húzódót a beszélgetésünk és valakinek feltűnhet ez és még kérdezősködne.
- rendben akkor menyünk vissza.
* Sajmon feláll és elindul a felállt kapitány után és ki indul az irodából majd meg kerülik a pultot A kapitány vissza tér embereihez, Sajmon meg a társóssághoz.*
Vissza az elejére Go down
Roober
Istenség
Roober

Hozzászólások száma : 489
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-09-12, 2:54 pm

//Nem baj, mindenkivel előfordul, hogy nem tud azonnal reagálni és nem is sietünk sehova. Wink//

*Roober már mosolyog magában. Igen belejött az udvarlásba ez a kis vadalan. Nem is gondolta volna, hogy először is Akahanát bírja rá az úrinős viselkedésre, majd a másodrészt megjelenő, ráadásul sárkány hölgyet szintén meghívja.
Sejti eközben, hogy mire célozgatott a kedves hugica, csakhogy ő nem küldött semmiféle sárkányt. Vannak erre kifinomultabb módszerek is, semhogy halandókat használjon egy istenség megfigyelésére. Ha pedig ez így van, akkor léteznek még vakmerő sárkányok és ennek igazán örül. Nem szeretné, ha kiveszne a spiritusz a rá osztott népből, hiszen itt, ősidők óta erről híresek.*
- Szép estét, hölgyem!
*Villantja rá szemeit a sárkányistenség Yz'Aires Camere. Ebben a tekintetben benne van minden, aminek benne kell lennie. Sárkányt kell felismernie benne a nőnek, bár Roober semmiképpen nem árulná el, hogy ő bizony istenség, de a fél pillanatra a nő felé villanó sárkányszemek egyértelműen elárulják sárkány mivoltát. Ezt akarja mutatni.
Egyenlőre ennyire méltatja az újonnan érkezett hölgyet, de könnyedén megállapítja közben, hogy egyáltalán nem idevalósi, nem Lanuriában honos sárkányról van szó. Ez inkább felkelti az érdeklődését, habár semmi időben sem kerülne neki, hogy kiderítse valódi kilétét.
Helyette azonban inkább a halandók módszereire hagyatkozik.
Azonban előtte reagálni kénytelen Akahana szavaira is.
Nem érdeklik a gyilkos tekintetek, ő nem az a fajta, akit ezzel bármiben is lehet befolyásolni, ráadásul látott is már ebből a tekintetből eleget, így mosolyogva néz egyenesen az istennő szemeibe.*
- Drága hugicám! Ha visszaadnád, igazán örülnék neki. Elmiron ven Gondor ritkán hagy el dolgokat, de ez legalább családban maradt…
*Kacsint Akahanára, majd biccent a vadalan felé is, aki közben félrevonja a kapitányt.
Hadd menjenek, habár igazán kíváncsi lenne rá, hogy mit beszélget a katonával, de erre most nincs mód.*
- Meglesz, barátom!
*Mosolyog magabiztosan a távozó vadalan után. Az iroda szón egy pillanatra felvonja szemöldökét, hiszen ezt valóban csak legfeljebb a nemesek használják, de ott is csak a leginkább sznob fajta. Kérdés, hogy honnan jött ez a vadalan? Talán valóban nemesi származású egészen Vadalanból? S ha igen, ki hozta át és miért?
Talán figyelnie kellene a beszélgetést, csakhogy azért illene figyelni a két nőre is, nem is beszélve a többi katonáról.
Sajmon szavai így hiába hegyei a fülét, legfeljebb csak egészen haloványan jutnak el hozzá.
Közben odafordult az újonnan érkezett hölgyhöz is.*
- Kegyed nem tűnik idevalósinak. Vajon megtudhatom, honnan is származik?
*Közben hallja, hogy csukódik a fogadós szobájának ajtaja is, majd a közeledő katonás lépteket is, így figyelme arra is terelődik.*
Vissza az elejére Go down
Yz'Aires Came
Viharsárkány
Yz'Aires Came

Hozzászólások száma : 76
Életkor : 609
Munkahely : a Caales szolgálatában

Character sheet
Nép: Külhoniak
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-09-12, 6:18 pm

Ujjaimat játékosan végigfuttatom a megviselt faburkolaton, nem ragad és ez már kitörő örömmel örvendeztet meg, ugyan is nyugodtan felkönyökölhetek majd rá. A mögötte szorgoskodó férfi azonban oly elfoglalt a nem is oly távol álló kis társasággal, igen csak felületesen vettem itt szemre mindenkit. No de, pont én nem vagyok az a fajta, aki csak úgy csattanó korsókkal letelepedem valaki mellé és ellátom ilyen-olyan történetekkel. Nem, határozottan kiráz az ilyesmitől a dolog, ez az eshetőség, a „Ha nagyon muszáj!” esetekre van félre rakva. Most azonban tényleg csak a torkom megnedvesítése végett soroltam ide, hogy a leendő kupa mellé egy fekhelyet is foglaljak. Igen-igen, de erre még várnom kell, de az idő szalad és kissé fáradtan, eltelve a búcsú érzelmeivel, kicsit nyűgösnek érzem magam és mi szokott lenni, ha én nyűgös vagyok? Belekötök az élő fába, mert éppen levelet hozott.
Megtámaszkodom, hogy a söntés felett kényelmesen áthajoljak, ha másként nem hát néhány pohár, határozottan véletlen lelökésével hívom fel magamra a személyzet figyelmét. Félreértés ne essék, igazán jól nevelt és illemtudó személyiség vagyok, kivéve, ha nem akarok az lenni és most erősen hajlok e felé. És, semmi, de a világ döccen egyet, de nem azzal van a baj. Jobbom megcsúszik, de igazán megalázó lenne elterülni a földön, legalább is úgy, hogy egy korty bódító lé sem csúszott le a torkomon. Egy pillanatra különös illat áraszt el, a fenét sem érdekli már, hogy körömnek álcázott karmaimmal beleszántottam a fába, csak hogy talpon maradjak. A forrása felé fordítom az arcom, lágyan szimatolva az ezernyi szagtól áporodott levegőbe, kétség kívül igen ismeretlen eme kellemes esszencia. Képes volt elvonni a figyelmemet a lecsúszó kámzsáról és az így kibuggyanó hófehér tincseimről, amik szokásukhoz híven szertelen módon állapodnak meg itt is, ott is hagyva egynéhány tincset. Könnyed mozdulattal rendezem azokat, amik hírtelen ezüstcsíkossá tették a képet. Az ifjú hölgyre esik pillantásom, a szokásos, a hideg, a mit sem érdeklő és még enyhíteni se igen tudok rajta. Pedig a rokonszenv azért vonz hozzá, kellemes az illata és ő sem képezi részét a hatalmasoknak, azoknak, kik méterekkel felettem hordják az orrukat.
- Nem történt semmi. – Válaszolok egy félmosoly kíséretében a lánynak, aztán igazítok köpenyemen, előhalászva kezeimet az erre rendeltetett nyílásokon. Csörög és cseng a sok kacat, amit magamra és ruháimra aggattam. Mh, rögtön feltűnt, hogy itt a népek fele annyira sem bolondulnak az ilyesmikért, de ettől én még nem fogok megválni tőluk. Szeretem! Megmozdul valami, egy apró kis gondolat, hogy talán most lecsaphatok végre arra az átok fogadósra. Nem! Más csap le rá, a kis társaság egyik sejtelmességbe burkolódzó tagja, de segít, hogy mindegyiket „megismerjem”, pusztán tekintetét követve.
- Igazán köszönöm! – Mondatja velem a jól begyakorolt illem, miközben nagyon is számítóan várom az a kupa valamit. hiszen, ha már itt lesz az a fráter sokkal, de sokkal könnyebb lesz a grabancára lépni és megtoldani egy foglalással. Viszont, ha már a társaság udvariasan fogadott kötöm magam én is a formaságokhoz. – Szépet a kisasszonynak és az uraknak is! – Akik közül kettő már is távozik, hiába ez még is csak egy fogadó és mint olyan, szerves része, hogy itt tárgyalják meg a nagy cselszövéseket, szerelmi históriákat –ezt inkább hagyjuk ki-, nagy hőstetteket és egyéb buzdító mondákat. Tekintetem viszont megragad a titokzatos úr Barátján, azokon a sárkányszemeken. A mosolyom átértékelődik, szolidból egy kicsit akaratossá válik, ahogy lélektükreimben is elmélyülnek az érzelmek. Megvagy! Könnyen jött ajándékként tekintek az emberbőrbe bújt sárkányra, az első akitől kérdezősködhetem. Csak hogy és mikor?
Elsiklom a húg megszólításon és a kérdésim is megválaszolatlanul függtek tovább a gondoltok mezején, mert megérkezett kezeim közé a serleg és a benne terpeszkedő ital jobban leköti a figyelmemet. Pedig csak így, fű alatt legyen szólva, ha testvérek is nem nagyon hasonlítanak. Meg akkor a kishölgy is sárkány, nem? Viszont ez a „bor” sem hasonlít arra, amit én megszoktam, mélyvörös színével, ahogy lágyan körbenyalja mozdulatom, a serleg szélét, az illat, mi áramlik belőle is teljesen ismeretlen. Odahaza édes illatú minden bor és valami elképesztően szép, olykor sötét zafír színű.
- Természetesen! – Megszelídítem vonásaimat, mosolyomat is. Felpillantok a vörös örvényből, először Elmiron von Gondorra –figyeltem azért-, majd húgára emelem a pillantásom. És valy’ miért van azaz érzésem, hogy ez csak állnév? Mindegy! – Először, az illendőség kedvéért bemutatkoznék, Yz’Aires a nevem és meg kell vallanom, nem gondoltam volna, hogy ennyire kirívó az idegenségem. – Szóhasználat, talán az a parányi árulkodó jel a beszédemben, hogy lágyabban ejtek egyes hangokat. – Szülőhazám pedig Kaneas, igen messzi vidéken fekszik, még a sárkányok szárnya sem mindig repíti el tulajdonosát odáig. – Csendben, még is hangsúlyozva ejtettem a szavakat, pusztán a reakcióra várva, mert minden arc és minden szem árulkodik arról, mit tud a lélek, ami a hús alatt rejtezik. A nemes úr figyelme azonban megoszlik, olykor ez zavarni tud, most inkább saját csapdám vesszőit fonogatom. Viszont nem csak ő van itt, hanem a kedves húga is. - Ha jól tudom e két földrész nem is igen állt kapcsolatban egymással. – Kimondott hangos gondolat álcáját kapták ezen szavak. - Kicsit meg is lepett ennek a bornak? Itt ezt így nevezik, ha minden igaz? Szóval a színe. - Ostoba csevegés, nem az én világom, de még mindig jobb egy tapasztalatlan fruska látszatát adni, -ami időnként nem megy, mert nem ilyen vagyok- mint elmondani, hogy egy vagyok a felszentelt testőröknek, harcos papnőknek, ahogy itt mondanák.
Vissza az elejére Go down
Akahana
Istennő
Akahana

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-09-15, 6:57 pm

Nem gondoltam volna még álmomban sem, hogy ez a nap pont így fog alakulni. Egészen másra számítottam és az igazat megvallva még akkor sem készülhettem volna fel erre az alkalomra, ha előtte alaposan kibeszéltem a dolgokat valaki olyannal, aki másodpercre pontosan látja a jövőt. Már régen megszoktam, hogy mindegy milyen jó elképzeléseim és terveim vannak, mindig van olyan alkalom, amikor nem úgy sikerül egy ötletem, ahogy én szeretném, sőt, néha ettől túlságosan is eltér. Ehhez már hozzá vagyok szokva, jószerével edzett vagyok teljesen az ilyen helyzetekhez, hiszen az elmúlt időszakban még véletlenül sem volt olyan alkalom, amikor végre is tudtam hajtani minden külső tényező nélkül azt, amit előre elképzeltem. Kezdetnek például ott van a találkozásom Elorannal, az csak egy baráti találkozásnak indult, utólag meg kisült, hogy a barátaim fele egy támadásban az életét vesztette, és éppen a mellettem álló testvérem az, akit majdnem megfojtottam, mert elfelejtett erről a hírről tájékoztatni a legutóbbi találkozásunkkor. Nem éppen a legkedvesebb dolog, egy sárkány előtt látványosan a torkának is ugrottam, és most is csak a tömegnek köszönheti, hogy eszem ágában sincs ezt eljátszani még egyszer. Helyette csak szépen megsürgetem a bátyámat, és amint távolabb kerülök ettől a helytől, ezer örömmel fogom az összes morcosságomat megint rázúdítani. Nem tudom, hogy mennyire tud a sárkányai tetteiről, de igazság szerint nekem ez teljesen mindegy. Ha tudott róla, akkor nyilván azért nagyon is megérdemlek egy kiakadást, hogy mégis mi a fenéért küld megint a nyakamba egyet, mikor már jó ideje megígérte, hogy soha többet nem fog ilyet tenni, ha képes leszel elfogadni az ajánlatát, márpedig én azt az utolsó betűig betartottam csak a rend kedvéért is. Amíg Roober nem idegesített, addig apa miatt sem kellett aggódnom, így ennyi kényelmetlenséget igazán kibírtam. De most már elég lesz belőle. Amúgy pedig, ha véletlenül van olyan, hogy a sárkányok istene nem tud az egyik pártfogoltja magánakciójáról, akkor igazán nem sértődhet meg rajta, hogy egy istenség, akit kifejezetten zavar az ilyesmi, egyszerűen elintézi kicsit, figyelmeztetésnek. Mert én komolyan ezt fogom tenni, ha itt és most nem állítják le, már nagyon elegem van abból, hogy kicsinek néznek, akinek védelemre van szüksége. Egyébként is, egyáltalán milyen védelemre lenne nekem szükségem egy ilyen helyen? már bocsánat, de a legtöbb lény ahhoz sem elég erős, hogy felismerjen, aki meg igen, az általában kísértet, vagyis nem nagyon tud nekem ártani. Ráadásnak van elég erőm, hogy bármikor el tudjak menekülni, nincs szinte az a sérülés, amibe belehalhatnék, és nem utolsó sorban ott van az életem is, amely nem úgy néz ki, mint ami éppen most készül félbe szakadni idős kori végelgyengülés végett. Az egyetlen, ami jobb, ha nem történik meg, az a lelepleződés, ehhez semmi kedvem, és ha véletlenül sikerül is, nagyon kevesen vannak, akik hencegni merészelnének az ilyesmivel, hiszen nagyon is sok idejük volt megemészteni a temperamentumommal való találkozásukat. A legtöbben azóta próbálják visszakapni a nyugalmukat, elvégre kifejezetten vérmes tudok lenni, ha valaki a nem létező részeimet fikázza, példának okáért a magasságomat, ami most is elég szembetűnő a férfiak között, hiszen jó esetben is csak a vállukig érek el. Talán ezért is van, hogy a bemutatkozás után Sajmonnal csoda, hogy nem fájdult meg a háta, hiszen elég mélyen le kellett hajolnia. De nem nagyon tudott ez izgatni, helyette inkább próbáltam az arcát is meglátni, ami nem éppen könnyű feladat volt, hála a csuklyának. Mondjuk nem mintha előlem el tudta volna rejteni a titkolni való dolgokat, már amikor hozzám ért, tudtam, hogy bizony nekem sem emberrel van dolgom, de legnagyobb szerencsétlenségemre az pár percig eltartott, hogy felfedezzem, bizony vandalan a lelkem. Mindegy, engem a faj nem gyakran szokott izgatni, leginkább csak vágok egy bosszús arcot, ha olyan, akit nem nagyon kedvelek. Ilyenből nincs egyébként túl sok, a sárkányokat jó ideje nem kedveltem meg, főleg a hím neműeket, de rajtuk kívül talán ebbe a kategóriába tartozik még egy ork, Thalion és persze apa. Ezzel a kör be is zárult, bárki mást el tudok viselni, ha nem néz sem pelenkásnak, sem pedig hülyének. Tinédzsernek nézhet, viselkedésre az is vagyok, de nem kellene mindig elcsodálkozni azon, hogy ennek ellenére egy kis ész is szorult belém... Ennek jó bizonyítéka, hogy azonnal reagáltam is, amikor majdnem sikerült kivinnem egy szerencsétlen lányt láb alól. Oké, kövire jobb lesz figyelni, mielőtt gyorsan hátrálni kezdek, különben bajok lesznek itt. De legalább volt időm közben megnyugodni is kicsit, hiszen a lánynak nem esett baja semmilyen módon, ami nagyon is jó dolog tud lenni, tekintve, hogy egy sebesülés jókora felfordulást okozott volna. Már éppen kezdtem is volna el gondolkodni rajta, hogy miképp is reagáljam le a helyzetet, hogy a velem nagyjából egyező testalkatú lány sárkány, aki egészen biztosan egy pillanatra kiszúrta, hogy nem teljesen ember vagyok és van azért kis hatalmam is, hiszen teljesen nem palástoltam az erőmet, amikor Sajmon meghívta egy italra. Gyorsan fordultam vissza hozzá, miközben eltüntettem a zavart arckifejezésemet és továbbra is tartottam magam a kijelentésemhez, miszerint nem fogok alkoholt inni semmi és senki kedvéért sem. Nem éri meg ezt tenni, szerintem legalábbis az alkoholnak semmilyen pozitív tulajdonsága sincs, így nem gyakran fordul elő, hogy hajlandó vagyok akár egy kisebb adagot is elfogadni. Most is feltűnés mentesen kerültem ki a poharak útját, miközben a többiek a sajátjukat kóstolgatták és közben a fogadósra pillantottam. Nem volt túl szimpatikus, ráadásul amíg észre nem vette, hogy figyelem, eléggé leplezetlen gyűlölettel meredt a kis társaságunk felé. Utána persze végigmért és elkönyvelve magában, hogy csak egy kis csitri vagyok, folytatta a figyelést. Még az sem rendítette fel ebből az állapotból, hogy a kapitányt megkérte a vandalan, hogy tartson vele egy kis beszédre. Remek, mintha olvasott volna a gondolatainkban, sejtettem, hogy elég elmennie és Roober azonnal célba fogja venni a lányt a kérdéseivel. Ennyire azért már ismerem őt. De még előtte engem is lerendezett, már ha hagytam volna magamat. Igaz, hogy a fogadóst figyeltem, nehogy észre vegyen valamit a bátyám közjátékából, de figyeltem annyira, hogy válaszolni is tudjak.
- Ne aggódj, amint az ujjaim közt lesz, díszcsomagolásban küldöm vissza neked. Fel sem fogod ismerni... - tettem hozzá ártatlan hangon, ami nagyon ellensúlyozta az alig burkolt fenyegetést a szavakban. Ha egy kívülálló hallgatta volna a dolgot, azt hinné, hogy egyszerűen jó testvér vagyok és csinálok valamit a gyűrűvel, amiről beszéltem korábban, mielőtt a bátyám visszakapja. De akinek egy kis esze van és az üzenet címzettje, már régen rájött, hogy én jó ideje nem is arra gondolok, hanem a fejemben már körvonalazódik egy terv a sárkányt illetően, aki nem túl kedves módon és jó pár folttal, meg rossz esetben egy átokkal büntetve fog csak visszajutni az istenéhez. Persze, ha egyáltalán visszatalál és nem téved el a küldönccel együtt, mert az is benne van a pakliban egy ilyen helyzetben. Közben persze Roober már fűzi is a sárkánylányt, az egyetlen szerencséje, hogy még előtte elmondta, milyen nevet használ most, csakhogy tudjak hozzá igazodni. Ez jól jönne, tekintve, hogy ha lebuktatom őket, akkor szépen a nyakukba kapnak pár kíváncsi katonát és ebben az esetben egyhamar nem is fognak innen szabadulni. Nekem még van rá esélyem, elvégre a nőket nem szokásuk bántani, de a többinek itt és most vége is lenne. - Yz’Aires a neved? Nagyon szépnek találom, jelentése is van? - fordultam kedvesen a lány felé, félig bekapcsolódva a beszélgetésbe, miközben picit közelebb húzódtam hozzájuk is, hogy most már mindegy mennyire nyújtogatja a nyakát a pult másik felén a halandó, semmit ne értsem meg a beszélgetésből. Egész kedélyesnek is néz ki, ha nem tudnám, hogy éppen piszok kíváncsi, azt hinnem, ide se figyel. De sajnos ennél többet láttam már a halandókat. - Egyébként a felvillanó szemeket és egyéb szikrákat hanyagolhatnánk, a csapos már az előzőt is észrevette majdnem. - tettem hozzá csendesebben, még mindig egy mosolyba burkolózva, ami eléggé félreérthetetlenül jelzett, hogy igen, én is tudom ki micsoda itt és nem akarok feltűnést kelteni senki szemében. Bár, ez már a belépésemkor megvolt és nem sokat javított rajta a sárkány lány megjelenése sem, de egye fene, van ilyen.


hopp, na, ezt rövidebbre terveztem -.-"
Vissza az elejére Go down
Sajmon
Nyugati vadalan
Sajmon

Hozzászólások száma : 66
Életkor : 32
Munkahely : Máv - Dorog

Character sheet
Nép: Vadalanok
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-10-10, 9:17 pm

Sajmon ép akkor érkezik vissza a társóssághoz mikor Hana rákérdez az újonnan érkezett hölgy nevének eredetére. A név hallatán öt nem fogja el nagy kíváncsiság hisz ő nem ide valóssi és nem következtet arra hogy a hölgy úgy szintén nem. A nevet elég egzotikusnak és szépnek tartja. A halkan mondót mondat se kerüli el figyelmét de mivel nem tud vele mit kezdeni szemet huny felette Mivel a hölgynek még nem mutatkozót be a már használt mozdulattal hajol meg és csókol az új hölgynek is kezet már ha ő nem húzza el a kezét.
- Örvendek hogy megismerhetem hölgyem a nevem Sajmon.
Majd a társóssághoz szól.
- Ha nem haragszanak meg én most távozom van még egy kis elintézni valóm mielőtt nyugovóra térek, Sajna holnap koránt kelek hisz tovább álok innen. További szép estét a hölgyeknek és neked is barátom.
Miközben ezt mondja szemével Niumét keresi meg is találja lassan oda sétál hozzá ott hagyva a kis társósságot egy illendő búcsú meg hajlás keretében, Niume ép egy asztalt takarít le 7 asztallal arrébb a kis társósságtól.
- Niumé bocs a zavarásért de tudnál nekem még valamiben segiten?
Niumé megfordul és gyógyőrű kék szemeivel rá néz.
- Persze szívesen, miben segíthetek még?
Sajmon itt halkabbra veszi a hangját, szinte már suttog Bár mivel a fogadó lassacskán kezd ürülni és a trécselések is alább fagynak egy éles jó fülel rendelkező meg halhatja a beszédét már ha tud többfelé is figyelni.
- Azt szeretném kérdezni hogy van e a városban A mágia istennőjének temploma szentélye.
Niume a mágia szó hallatán kicsit hátra hőköl, egy éles szemmű ki is szúrhatja ezt. Sajmon látja rajta ezt és így szól!
- Ne ijedj meg ahonnan én jöttem ott a népem minden generációja foglalkozik a mágiával és nagyra tartjuk a mágia istennőjét.
Kicsit gondolkodik az emlékezetében azokban az álmokban amiket e világról látót és megragad egynél ahol a mágus egy csodaszép hölgy társósságában van. már meg is van amit kereset annak a népnek e világi nevét.
- Én egy tünde más néven elf vagyok azok közül is a legritkább nép egyik leszármazottja mi még a többi elf népektől is különbözünk. Csak szeretnék egy imát mondani neki és a szokásos esti hála adási szertartást elvégezni.
Niume e szavak hallatán már újra vidám arcát mutatja. És rá mosolyog Sajmonra.
- Ó értem én eddig csak egyszer láttam tündét azt is csak futólag, itt pihent meg. Nem tudni miért de ő is suttog hogy más ne hallja mit mond Sajmonak. Sajmon meglepődik azon hogy milyen könnyedén tudja hogy mit kel mondania hogy meg nyugtassa vagy eloszlassa valaki gyanúját Kicsit kezd félni hogy lassacskán már nem lesz önmaga mint ha azok az álmok nem csak álmok lettek volna hanem a mágus tudata érzelmei,röviden tömören a mágus lénye, s mint ha az meg fertőzte hisz tud olyan dolgokat amiket nem kéne tudnia e világról sőt úgy érzi hogy néha olyan dolgokra lenne képes amire anno tuti nem. Most is az az öklete támadt hogy kiveszi a lány hajából a díszként bele tűzőt virágot ami már hervadó félben van és a fejében levő szavakat elmondva újra virágzásnak indítaná, persze ezt is csak úgy hogy előtte kiveszi és a markába fogja és már virágzó állapotában adná vissza neki.
A lány erre megint meg szólal és ezt mondja.

- Kérdésedre a válasz van itt temploma Thaloma istennőnek ha gondolod szívesen elkísérlek már ha nem zavarok.
- Nem nem Zavarsz örömömre szolgál hogy elkísérsz ám a templomba sajna egyedül kelessz be mennem és végre hajtanom az áldás imát.
- Megértem és tiszteletben tartom akkor odáig kísérlek és meg várlak ott, hisz nem sokan mondhatják magukról el itt hogy egy elfel sétálgatnak és beszélgethetnek huzamosabb ideig.
- Ó nagyon jólesik amit mondasz de nem vagyok én olyan érdekes, ám ha szabad meg jegyeznem te szépséged már a tündelányok szépségével vetekedik és szemeid ugy ragyognak mint az esthajnal csillag.
Niume elpirul és zavarba jön a dicséret hallatán
- Akkor mehetünk is. Szól sajmon majd az illemnek megfelelően karját nyújt ja a hölgynek hogy karoljon bele. Ő meg is teszi és elindulnak a kijárat felé ha csak valaki meg nem álltja Őket, szóval vagy bármilyen más módon.

// Elnézést hogy így eltűntem, most már megpróbálok időben reagálni csak sajna kicsit elvoltam havazva.//
Vissza az elejére Go down
Roober
Istenség
Roober

Hozzászólások száma : 489
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-10-12, 10:19 am

//Nincs baj//

*Elmiron figyelme leginkább az újonnan jött sárkányra korlátozódik. Azonban nem hagyhatja figyelmen kívül a kedves hugicát is, hiszen szokás szerint a vadóc kis jeleit és megjegyzéseit küldi ki neki.
Így előbb az istennőhöz intézi szavait.*
- Valóban, igazad van, nem villogtatunk többet. Ez csupán baráti jelzés volt valakinek.
*Utal a szemben álló sárkánylányra, miközben hanyagul a pultra könyököl, s előre pillantva Akahana felett meg is akad tekintete a pulton hagyott karmolásnyomokon. Egy pillanatnyi mosoly fut át arcán, amit Akahana akár neki szólónak is gondolhat, de eközben az imént látott sávok a pult kopott felületén már nyomtalanul el is tűnnek.
A sárkányistenség szavai megint csak a Holdistennőnek szólnak.*
- Jól is teszed, ha visszaküldöd, jobb szeretem magamnál tudni. Te is ismered családunk szabályait, mennyire vigyáznunk kell eme törékeny, kis dolgokra.
Ezek a szabályok azok, melyeket minden körülmények között be kell tartanunk. Szerintem emiatt inkább óvón ügyelj rá, hogy semmilyen bántódása sem essen.
Mint te is tudod, a szabály az szabály és volt már rá példa, hogy megszegője komoly büntetést kapott.

*Kacsint még egyszer a hugicára, erősen utalva ebben arra, mennyire is nyúlhat hozzá egy halandóhoz anélkül, hogy befolyással lenne életére. Abban persze biztos, hogy a sárkány saját szakállára cselekszik, de nem is foghatja eme nép minden tagjának kezét, főleg, ha nem kérnek tőle segítséget. Ahogy Eclair sem követi egyenként az elfek népének tetteit és tartózkodását, vagy Izra sem nimfáiét.
De persze ez már más lapra tartozik, s neki most érdekesebb Iz’Aires, mint a kissé paprikás hangulatban lévő istennő. Vele majd úgyis később számolnak el. Minden esetre az ő baja, ha úgy mutatkozik, le sem tud rázni egy halandó sárkányt, aki érdeklődést mutat utána. Ennyit már igazán tudhatna, hogy ha halandók között mutatkozik, felkeltheti az érdeklődésüket, ahogy azt is, hogyan tud úgy eltűnni, hogy nyomot sem hagyjon maga körül, ami persze a monoklik hiányát is jelenti, amiket olyan előszeretettel osztogat.
Szemei ismét a sárkányhölgy szemeit keresik. Kicsit olyan, mint amikor az eget kémleli, vihar előtt.
Az istenség mosolya nem hervad le.*
- Kaneas valóban jó messze fekszik innen, nyomós indok kellhet egy ilyen távolság áthajózásához egy ilyen ifjú hölgynek.
*Kissé megnyomja a hölgyet, csak hogy a társalgásban résztvevők kihallhassák.
Sajmon visszatérését csendben kíséri, míg hozzá is nem szól.*
- Kellemes estét neked is, Barátom! Ha még úgy alakul, talán holnap is találkozunk, ha csak nem alakul máshogy az esti program.
*Szemével követi a vadalant, s látja, hogy eltársalog a lánnyal, akivel korábban már sikerült egy kis összezörrenést kiprovokálni közte és a fogadós között. Persze a fogadós annyira figyeli ezúttal első sorban a két nőt, hogy fel sem tűnik neki a lányba karoló férfi. Talán akkor sem szólna, önbizalma nem kicsit le lett törve.
Roober bár fél szemmel a hugicára és a sárkánylányra is figyel, azért szemmel tartja a vadalant is.*
Vissza az elejére Go down
Yz'Aires Came
Viharsárkány
Yz'Aires Came

Hozzászólások száma : 76
Életkor : 609
Munkahely : a Caales szolgálatában

Character sheet
Nép: Külhoniak
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-10-17, 5:06 pm

Alig mozdul fejem, ahogy bólintok. Nem, valóban nem lesz, esetleg, talán csak akkor, ha ki nem provokálják. Vagy még sem? Nem ismerem az itteni sárkányokat, más népekkel való viszonyukról is csak felszínesen akad emlékeim közt foszlány. Más, elhidegült és utált, még is, mintha semmi gond nem lenne, míg takar az álca, míg tart ez a fényes színjáték. Mosolyom durva, kellemetlen érzéseket kelt, messze nem ilyet várnak egy fiatal lánytól, kinek kora még hamvas, mert arca ezt mutatja. Mennyi mert van ebben a világban, otthon csak az épületek kényszerítenek minket ebbe a testbe, de itt … Hagyom elúszni a kérdést, csendben figyelek inkább, szemeim a vörös nedűn tartva, barátkozom vele. Csillogó, mint a tiszta forrásvíz és mélysége, akár az alvadó véré és félreértés ne essék, nem vágyom a vérre, sem inni, sem pedig ontani, de adózom hatalma és szépsége előtt. Mennyi mindent táplál, hihetetlen bonyolult szerkezeteket bírva és tartva működésben, legyen az egy sárkány vagy ember, lüktessen benne vörösen, vagy fátyolos zölden, dübörögjön át az csatornáin kéken és megannyi színben. Éltet.
Ajkamhoz emelem a kupát, szippantva, óvatosan lopva illatát, nehogy éles illatával csavarja orrom, így lélegzik fel szaglásom, végre, hogy az áporodott töményben valami friss, valami egészen új, gyümölcsös esszencia terjed el. Az íz mi eluralja érzékemet egészen más, meglepő az enyhén fanyar íz, azzal a kevés édessel, ami körül lengi és az alkohol, mi benne burjánzik csak kevéssé marad meg, zsibongatva nyelvem. Mintha az ismeretlenbe tett lépés teljesen elvonná figyelmem, de az ott csüng továbbra is a két sárkányon, bekebelezve látványuk, megjegyezve legapróbb mozzanatukat is, lesve sóváran mit tesznek s miért. A szavak pedig, oly szépen burkoltak, hogy vétek megragadni azt a selyemszalagot, amivel átkötötték azt, azt az ismeretlen hazugságot, mit gyűrű alakba bújtattak. Megélten intrikákat és magam is voltam intrikus, lázadó, hévvel és daccal, e vonások pillanatnyi maradékát vélem felfedezni a lányon, ki maga is kifejezi, pillantással, alig gesztussal, tud mindent.
Újra szelíd a mosolyom, bár egy embernek talán még mindig vad, még mindig erős az a tónus, mi vadállatok pofáján is megül, mikor vicsorognak. De nem figyelmeztetés, még csak nem is indulat, mi ezt festi arcomra, csak a pillanat műve, egy elsuhanó kifejezésé, hogy nem bízom bennük, hogy valami olyat látok, amibe nem avattak be, de kíváncsi sem vagyok rá, míg … Míg meg nem tudom, hogy tudják-e, kijárt hazámban és ki követett el oly gaz tetteket, nem személyes veszteségem fáj, nem vagyok gyerek, de megloptak és ezt oly sokszor tették már meg velem, hogy irritál és dühít. Újra két kezem között pihen a serleg, mikor megszólalok, s tartalma csak két kortynyival apadt. Finom, de nem az mit nyomán megkívántam, de ezt kell megszoknom.
- Igazán köszönöm. – Fordulok a lányhoz, de már nem érzem szükségét, hogy a kelleténél finomabb legyek. Nem emberek vagyunk, akik egy mogorva nézéstől szűkölnek, vagy önelégülten kapnak fegyvereik után, vagy öklükkel vesznek elégtételt az őket ért sérelem miatt. Sárkány olvashat a sárkány mimikájából, értheti pontosan, ezt kutatom én is. Alattomosságot, megalkuvást, azt a talán legapróbb jelet, ami elárulja tud, tudnak valamit. – Valójában van és nincs jelentése a nevemnek, elég hosszú lenne körülírni. De ha már neveknél tartunk, ha emlékezetem nem csal, a tiédet még nem hallottam? – A kíváncsiság, mi hangomban bujkál valódi és létező érzés, mi elnyomja azt a parányi borús árnyalatot, mit saját nevem nyújt. Ősi, nagyon régi maga a név, ahogy baljós árnyként tornyosult mindig fölében viselője. Ükapám, az egyetlen viharsárkány, aki messze földeket bejárt és ezernyi eszmét hozott magával, mi olyan volt akárcsak pestis, sokakat fertőzött meg s taszított a végzet karjaiba. Igazán, azonban sosem ismertem meg a történetet, a történetét, mely tiszavirág életű volt csak a legidősebbek között.
Finoman pillantok a férfire, hiszen még húgától várom a választ, de érzem pillantását, szinte már ismerősként köszöntöm bőrömön perszelését. Kiéleződtek érzékeim, mintha valami végsőkig feszült húr elpattanására várnék. Pedig a fogadó nyugodt, pontosan annyi, amennyire egy ilyen hely az szokott lenni. Kártyáznak, iszogatnak és történeket szőnek, csendesen társas magányukba mélyedve, megérve száradó szájuk megnedvesítéséhez a sört, bort, pálinkát. Jobomba veszem a kupát, hogy balommal csalfán eljátszhassak a vállam előtt pihenő egyik tincsemmel, gyűrűként csavarva fel, finoman engedve el, ismételve a mozdulatot.
- Meglepő, nem gondoltam volna, hogy ismerősen cseng majd hazám neve, talán tanult róla, vagy esetleg egy barát, közelis ismerős járta meg az utat. – Finom érdeklődés, számító szándékkal. hiszen, mi vége lenne annak, ha minden utamba akadó sárkánynak szegezném a kérdést: te loptad el a Viharszemet Kanesas földjéről? Bizonyára hetek, talán hónapok telnének el, de a bűnös tudná, hogy keresem és akkor elvész a meglepetés ereje. Elengedem a meghajló tincset és lépek egyet a söntés felé, hogy kupámat kényelmes mozdulattal tehessem le, a mozdulat csak egy hajszálnyit akad meg, ahogy valami hiányzik a falapról. Felpillantok, a bűnös nyom eltüntetőt keresve, csak megérzés, mely a férfinek küldi elismerésem egy bólintás keretében és nyílnak ajkaim, de szótlan maradnak.
Újabb, mélyebb meghajlás az, amivel búcsúzom a rejtélyes idegentől, elftől, talán. Szólhattam volna, de nem képezi részem a majdani találkozásokra való, reményteljes utalás. Ha sors úgy kívánja összefutunk még, ha nem, hát nem. Nem ragaszkodom, kinőttem már ama bohózatot, melynek nyomán vágyódással szegődtem bárki nyomába, aki meglátott, szólt hozzám és nem engedtem, csak mikor arcon ütött, hogy tudjam hol a helyem.
- Régi ismerős? Barát talán? – Érdeklődöm finoman, ódázva még a percet, mikor vallok célom, szándékaim felöl, amik talán csak részben hordozzák majd az gazság csíráját. – Még idegen szem számára is úgy tűnik, nem mozog túl .. – Keresem a megfelelő szót, ami illik rám is, kérdezek, bolyongok, tétován állok egyes dolgok előtt. – otthonosan. Meglehet a kalandvágy hozta ide, ahogy jómagamat is az ismeretlen szólított, felfedezőféle volnék, egy kutató csupán. – A szavak meglepően igazak, noha a feladatom jelentőségét lekicsinylem, más köntösbe bújtatom, de nekem amúgy is a válaszok a fontosak.
Vissza az elejére Go down
Akahana
Istennő
Akahana

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-11-13, 2:51 pm

Feltűnt, hogy akármennyire is próbáltam én a hangomat lehalkítani, hogy legyenek már olyan kedvesek a körülöttünk állók és ne hallják meg, azért pár nem emberi lénynek így is felkeltette a figyelmét a felvillanó szemek témája. Remek, ezt aztán nem lesz könnyű kimagyarázni, és ahhoz még az sem kell, hogy Roober véletlenül az enyémekkel találja magát szembe. Igen, nincs éppen átlagos szemem, ami azt illeti, alapból nehezen meghatározható a színe és valahol a mogyoró- és gesztenyebarna környékén szokott bóklászni, de soha nem akkor, amikor igazán szükségem lenne rá, hogy embernek nézzek ki. Nem tudom ki hallotta már, de régen az emberek hittek bizonyos lényekben, amelyeknek a létezését azóta sem bizonyították, de fúriáknak, vagy gráciáknak hívták őket. Nos, nem mondom, hogy én láttam már ilyeneket, de a leírásaik alapján, amelyeket az állítólagos kalandorok adtak, kezdetben ráismertem egy hozzám viszonylag közel álló lényre. Ezekben a történetekben nem túl gyakran voltak közös elemek, ami a fantáziát illeti, de az alapjuk megegyezett. Valamiért ők minden alkalommal egy nőről számoltak be, akit gyönyörűnek találtak és próbáltak magukhoz édesgetni, mint egy egyszerű nimfát, utána pedig megpróbálták elcsábítani. Ha minden igaz, akkor itt kezdődtek a bajok, mert a nő nem vette jó néven, hogy ennyire nem tisztelik és lenézik, majd egyre dühösebb lett és ezzel együtt a kinézete is megváltozott. Na, itt kezdődnek az eltérések, vannak olyan történetek, melyek szerint a nőnek ezután véres szemei lettek, ezen kívül a körmei helyén tíz centis karmok teremtek, majd kiszakadtak hátából szárnyai és iszonyú visítások közepette támadt az embereknek. Megint más szerint egyszerűen a földön maradt, csak éppen teste kezdett zöld színt felölteni, haja helyén lassan tekergőző kígyók jelentek meg, melyek a farkuknál fogva voltak a fejéhez erősítve, miközben elkeskenyedő, sárga szemekkel és hatalmas fogaival mosolygott az áldozatára. Nos, ezzel még messze nincs messze a történetnek, hiszen szerintük, aki a szemébe nézett, az azonnal megkövült, aki pedig nem tette, azt a kígyók marták halálra, ha nem volt elég gyors. Azt nem mondom, hogy túlságosan sokat elhiszek a történetekből, valószínűleg a támadásokat csak arra találták ki a túlélők, hogy eltitkoljanak valamit, vagy megússzák a magyarázkodást. Sokak számára a történetek ezzel véget is értek és itt írták fel őket az ősök koholmányai közé, pedig sokkal több valóságalapjuk lehet, mint az ember hinné. Pontosan ismerem a történet elejét, a fiatal, egyedül lévő nőét, akire férfiak találnak rá és segíteni akarnának neki, mivel ez az egyik leggyakoribb felbukkanási módja volt anyámnak. A többiben viszonyt nem vagyok biztos, őt ismerve azt mondanám, valamilyen vitát robbantott ki akarattal az ott lévők között és képes volt megvárni, még elkezdik egymást irtani, míg csak egy maradt meg közülük. Ez az egy volt az, aki végül megláthatta, hogyan változik meg a nő, lesz egyre gyilkosabb tekintetű, miközben lakmározik az általa keltett viszály rossz érzéseiből. Nem túl rövid leírás ez, eléggé vérbő, de alap ahhoz, hogy valaki megérthesse, nem minden isten pontosan olyan, amilyennek kinéz. Sokan változtatják meg a külsejüket a halandók között, de egy bizonyos helyzetben képtelen eltitkolni a mivoltukat. Nekem a kinézetem egyezik azzal, amit fiatal istenségként is viselek, de egy dolgot benne soha nem voltam képes elnyomni, ugyanazt a változást, amit a szülőm sem. Csak nekem éppen nem a viszály, a veszekedés adta rá az alapot, hanem a saját dühöm, amely folyamatosan egyre magasabbra szállt, ha olyan veszélyes talajra támadt a beszélgetés témája, ahol megvolt rá a nagyon is nagy esély, hogy nem az én akaratom érvényesül. Most például megtehetnék, hogy követelem, büntessék meg azt a mogorva sárkányt, akinek nincs jobb dolga, mint engem követni, de fogadni mertem volna, hogy nem túl sokat érek el vele, mivel a kedves bátyám már kifejtette abbéli nézeteit, hogy mennyire örülne, ha sértetlenül megúszhatná. Ezzel egy baj van, hogy én ellenben nagyon nem örülök neki. Jogom lenne ahhoz, hogy a saját akaratomat érvényesítsem, csak egyesek szemében még mindig én vagyok a kisbaba. Rendben, ha ő úgy, rajtam aztán nem fog múlni a dolog. De akkor, ha már szerinte kicsi vagyok, nyilván a nagyon szabályai nem is vonatkoznak rám, csak rá. Egyébként is, nagyon nem szeretem, ha megpróbálnak sarokba szorítani, hisz a vadász vagy, nem a vad.
- Visszakapod, nekem nem kell, de egyet mindig sikerül elfelejtened... számomra apánál nagyobb büntetés soha nem létezett... - az utolsó pár szónál már valóban az előre megjósolt, vörös szemeim azok, amelyeket a két társaságomban lévő "sárkány" láthat, mielőtt lehunyom őket, hogy idejük legyen visszaalakulni barnára. Nem tart sokáig a dolog, ha sikerül lenyugodnom, ehhez éppen elég pár másodperc is, utána pedig nem lesz más dolgom, mint úgy tenni, mintha a gyertyafény okozná. Azt nem nehéz beadni senkinek, ezen a helyen éppen eléggé rosszak a látási viszonyok ahhoz, hogy a bátyámon kívül senki ne tudja meg, mennyire is különböznek a fény által kibocsátott színváltások attól, amit most produkáltam. Mindegy, elrejteni nem tudom, valójában nem is tenném, aki ismer, az figyelmeztetésnek veheti, mert a következő beszólásáért már képes leszek valamit beleállítani mondjuk a lábába, és elárulom, hogy nem egy egyszerű cipősarok lesz az, sokkal inkább egy vékony, ugyanakkor hihetetlenül éles tőr. Erre mondják, hogy ne húzz fel, mert nagyon nem éri meg senkinek. Mondjuk most éppen teljesen mindegy, túl sok a néző, hogy alaposabban helyrerakjak valamit, de egyszer ki is kell lépnie ebből a népes kocsmából. Addig meg éppen el lehet játszani, hogy nem történt semmi feltűnő dolog, főleg, mivel most már jó ideje van időm, hogy barna szemekkel fürkésszem a társaságot és kövessem a bátyám és a sárkány beszélgetését. Igazság szerint nem nagyon akarok beleszólni, felesleges lenne megtennem, helyette inkább a csaposra pillantok néha, akinek valamiért ellenállhatatlan késztetése volt szemlátomást többször is, hogy megpróbáljon valamit kihallani belőle. Eddig semmit nem sikerült neki, az arcát elnézve, de itt nem fogja szerintem abbahagyni a dolgot. Mindegy, semmi kedvem maradni...
- Az előbb a nevemet kérdezted, ugye? Hanának hívnak, de ha megbocsátasz szívnék egy kis friss levegőt, itt már zavaró a légkör... - jegyeztem meg rá sem nézve Rooberre, csak a lányra mosolyogva, majd egy apró biccentést követően hátrább is lépek, majd megfordulok, hogy minél előbb elhagyhassam a helyet. Amit kellett, megtettem, a bátyámat figyelmeztettem, hogyha nem viselkedik a sárkánya, bizony nem egészben fogja visszakapni, de többet most nem tehetek az ügy érdekében. A hely és a beszélgetés pedig már kezdett számomra egy ideje üressé és vészterhessé válni, hiszen régen nem volt konkrétan kimondott dolog benne. Tudom, az etikett meg a viselkedés szerint nem kellene fennakadnom a felszínes társalgásom, csak éppen engem bizony nem arra neveltek, hogy legyen jó kislány és utánozzam őket. Csak próbáltak, de nekem jobban ment, ha egyenesen kimondhattam, amit gondolok, erre viszont itt a legkisebb esélyem sem volt. Egyszerűen tehát becéloztam az ajtót, kerülgetve az előtte akadály szerepét játszó férfiakat, akik szemmel láthatóan most akartak szobros játékba kezdeni. Végül, mikor az utolsó, nálam sokkal magasabb alakot is sikerült kikerülnöm és a nyitott ajtó irányába kisurrannom, sikeresen beleütköztem valakinek a hátába. Nem volt nagy lendületem, így nem pattantam vissza, de az előttem lévő nagy eséllyel megingott az egyensúlyában, hiszen azért mégsem ember vagyok, bármennyire próbálok úgy tenni. - Ez nem az én napom... - jegyeztem meg miközben megpróbáltam kisöpörni a tincseimet az arcomból, hogy megnézhessem, ezúttal kin sikerült majdnem átgázolnom. Egyenlőre ez nem sikerült, hiszen a hajam a lendülettől egész adagban tekeredett kicsit az arcomra, de alig fél perc alatt végül sikerült az utolsó szálig eltávolítanom, hogy felnézhessek az áldozatomra...



//bocsi, hangulatom nem az igazi, de már nem akartam húzni -.-" //
Vissza az elejére Go down
Sajmon
Nyugati vadalan
Sajmon

Hozzászólások száma : 66
Életkor : 32
Munkahely : Máv - Dorog

Character sheet
Nép: Vadalanok
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-11-13, 7:52 pm

Sajmon már majdnem ki sétált az ajtón mikor is hirtelen valaki hátulról neki ment Niumének. A lány lendületöl meginog és elveszti egyensúlyát és kis híján éleset volna ha nem lett volna bele karolva Sajmonba. Sajmon a lányt vissza rántja hogy az ne essen el mire az azzal a lendülettel megöleli majd elengedi.
- Ó köszönöm neked úgy látszik ma már másod szór segítesz rajtam.
- Nincs mit köszönöd ez felénk természetes, Énekem volt öröm segíteni
Elmosolyodik majd megfordul hogy szemügyre vegye azt ki majd nem fel hajította a hölgyet. Meglepetésére Újdonsült barátjának húga az, így még nagyobbra húzza a mosolyt a száján.
- Látom ma sietős és kicsit ügyetlen napja van, nem is tartom fel ha csak önnek nincs valami dolga velem? Netán segíthetek önnek valamiben?
Beszéde és hanglejtése tisztelet tudó, bár kicsit vidám is egyben hisz ismételten megnézi magának a lányt és szépsége ismét lenyűgözi *Magában azt gondolja Milyen gyönyörű szép teremtés. Föle g a szeme melyben van valami fenséges a hogy felnéz rá*
Miközben e szavakat mondja kicsit arrébb áll hogy ha a hölgy mégis sietősen távozna akkor ne legyen se ö se útitársa útba


//Ez kicsit rövidre sikeredet de majd legközelebb hosszabb lesz. Csak ezt a lehetőséget nem lehetett kihagyni.//
Vissza az elejére Go down
Roober
Istenség
Roober

Hozzászólások száma : 489
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-11-14, 3:12 pm

*Valahogy jobban leköti a különös, távoli földről érkezett sárkány. Talán mert leginkább eme lények rezgései hozzák lázba a sárkány istenséget.
Azonban mégis inkább olyasfélék neki, mintha gyermekei lennének, kiket szabadjára engedett és csak távolról szemléli sorsuk alakulását.
A világos hajú szépség mosolya emlékezteti arra, kivel is áll szemben. Talán kevésbé csiszolt ezeknek a lényeknek a modoruk, de nagy erők felett is uralkodnak, s természetes, hogy igen távolba nyúló múltjuk hatására tartják is magukat sokra.
Sokszor érzi azt Roober, hogy a nép tagjai, melynek patrónusa lett, feltöltődnek a közelségében, mintha rezgései harmonizálnának velük.
Oly érzet lehet ez nekik, mint a kard, mely a fenőkővel találkozik.
Ezen érzésekkel adja meg a választ a szemlátomást ismét kissé paprikásabb hangulatban leledző hugicának is. Hogy mindezt arcán mosollyal teszi? Mi tagadás, jól érzi magát. Nem kell kiállnia a sárkányért. Ha Akahana megbünteti, azt a sárkány magának köszönheti. Szabad akarat, ez létezése lényege, s tudnia kell, hogy kit zargat, s hogy annak milyen ára van.
Azonban az istennő kissé hisztis, ha az a gondja, hogy követi egy sárkány, hisz’ nem anyagi lényként ott és úgy tudja lerázni, ahol, és ahogy csak akarja. Így inkább a bajt keresi, hogy mérgelődhessen valamin. Lelke rajta, de ha túllő a célon és olyasféle dolgokat művel egy halandóval, amivel a közös szabályt megszegve életébe avatkozik bele – lásd maradandó károsodás, hátrány, mely egyébként nem érné – akkor bizony a hisztis kis hugica megkapja a büntetést, erről maga a bátyja gondoskodik majd.*
- Nem felejtettem el, hiszen épp ő az, aki igen kényes ezekre a dolgokra. Ahogy a távolabbi rokonság is, épp ezért is mondtam, amit mondtam. Úgy figyelj hát az efféle értékekre!
*Szól még az istennő után.
De visszatérve erre a konkrét lányra, bizony nem téveszti meg az istenséget a könnyed, óvatos puhatolózás. Hosszú létezése alatt sok hasonlóval találkozott ahhoz, hogy tisztában legyen az ezek mögötti szándékokkal.
Roober férfias arcán lebilincselő, és őszinte mosoly fut végig.*
- Meglepő, hogy mily távolságokra el tud jutni az az utazó, ki tudja, hogyan kell alkalmazkodni az egyes földek eltérő körülményeihez. Nem kell ehhez sem barát, sem pedig könyvek, vagy pedig mesék más vidékekről.
A legjobb saját szemünkkel látni, s érzékeinkkel felfogni.
Kegyed ezt igazán tudhatja, hiszen meglehetősen távol kerül hazájától, de a legtöbb felfedezőút mögött komolyabb tartalmak rejlenek.
Lanuriában igen ritka az onnan érkezett utazó. Talán a célok a lényegesebbek, hiszen kiben oly mérvű kalandvágy lobog, azt már a szeme is messziről elárulja. Én pedig nem látok a pult mellett kalandort.

*Nyílt tekintettel néz a lány szemeibe végig. Őszintén, de jelezve azt is, hogy érzi a titkot.
Eközben még eltekintve az ajtó felé távozni készülő vadalan után, a sárkányistenség arcán széles mosoly fut végig, mikor húga csaknem feldönti a férfit kísérő lányt.
Jellemző Akahanára, de így szereti. Ahogy a fenyegetőzéseit is, hiszen nem ő kerül bajba, ha az affér elfajul az istennő és a sárkány között. A sárkány maga keresheti a bajt, megkapja érte a fizetséget, ha pedig az ár méltatlanul magas lenne, akkor az istennő is.*

Vissza az elejére Go down
Yz'Aires Came
Viharsárkány
Yz'Aires Came

Hozzászólások száma : 76
Életkor : 609
Munkahely : a Caales szolgálatában

Character sheet
Nép: Külhoniak
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-11-17, 4:03 pm

Finom modor, e körül járnak gondolataim, ahogy a testvérpár szépen és gondosan csomagolt civódását hallgatom. Civódás? Meglehet nem teljes értékkel és erővel, de valami olyasmi, az egyik részről meg nem törhető akarattal, a másikéról pedig könnyedséggel. Még az sem furcsa, hogy előbbi a nő és utóbbi a férfi, ez is mutatja mennyire különböző maga a két nem is. Most jön a mesteri fordulat, melyet tanítom hangoztatott ifjonti éveim kezdetén, mikor a hím társaimban már nem a játszópajtás láttam, hanem a párt kutatta vonásaikban. Ám igen finnyás vagyok, meglehet, ó nagyon is könnyen előfordulhat, hogy életemben férfi csak társ lesz, harcban, békességben, de nem pár, akinek elmondhatom kétségeim, vágyaim. Akivel megoszthatom legmélyebb félelmeim és álmaim. Nem vágyom rá, talán mert sosem kellet más elvárásainak megfelelnem, csak a sajátoménak és ha akartam valamit, magamnak kellet megküzdenem érte. Nem tudok teljesen megnyílni, ahogy bízni sem másokban. Vadhajtás vagyok, de nem az egyetlen.
- Természetesen! – Lágyan bólintok Hana felé, miközben teszek egy lépést a söntés felé, utat engedve ezzel számára még akkor is, ha azt nem is állom el. Neve emlékeket idéz, egy vékony ezüstszín fegyvert, a nemesek tőrét, mely készítő mesterük nevét viseli, mivel mindössze három található belőle. Sosem forgathattam, mert nem váltam rá méltóvá, még, de láttam már és ahogy minden kanesasi fegyvernek, ennek is meg van a maga különlegessége. Elnézem még távolodó alakját, mintha érdekesebb lenne, mint a velem maradt délceg férfiú. De látom mosolyát és aztán hallom szavait is, még sem rá pillantok először, hanem a mögöttem ólálkodó fogadósra. Tekintetét elfonta, tán rejteget valamit, de még inkább hallani szeretne. Fontosat, értékeset, amit eladhat jó pénzért az arra vevőknek? Ésszerű kétkedés, melyik fogadó ne élne ezzel a lehetőséggel, itt tömörül minden, nyugatról, keletről északról, délről és a kontinens belsejéből, csak választani kell és tudatlan is meg lehet ismerni a világot. Az ehhez vezető út pedig ital, vagy szépen csengő érmék garmadája.
Lehet, megvárakoztatom a nemes urat, de sosem barátságos pillantásom kereszttüzét ez a fogadós sem állta sokáig, hamar más dolog után nézett. Meglehet az is feltűnt neki, hogy egy szolgálója, talán annál több is számára, az imént lépte át a küszöböt, amin talán már Hana is átért. Kortyolva a borból fordulok vissza Elmiron felé, már ha valóban ezt a nevet adták számára születésekor.
- Az én tükreim kevéssé kifejezőek, de valóban. Igaza van, mint említettem inkább kutató, mint kalandor volnék. – Rokon e két szó, még is mást jelent. Valóban nem vetem magam a dolgok sűrűjébe oly izgalommal magam, mint egy vérbeli kalandor és az sem fűt, hogy újat fedezzek fel, megfejtsem az ismeretlent. Én csak keresek, azt a néhány semmirekellő sárkányt, akik saját fajtájukat képesek voltak meglopni.
- Ha járt hazám földjén, még élhet néhány kép társadalmáról, amibe beletiportak, ezeknek a latoroknak kutatom a nyomát. – Szemébe nézve, szilárdan és nem megesve mosolyától, szövöm igaz gúnyába szavaim. Nincs dolgom vele, ezt súgja ösztönöm. – Ez a város volna első megállóm. – Közelebb lépek hozzá, finoman kutatva arcának a rezdülései, mert mást is súg a legtöbbször igazat szóló hang. De rejtély, hogy miért érzem úgy magam, mint a szentély falai között, ahol a hatalmasságok alusszák álmuk, anyáink és apáink. Összeszedett, szinte szigorú vonásaim meglágyulnak, újra lágy mosolyt rakva össze gondosan.
- De itt nem csak a mi fajtánknak éles a füle. – Súgom, ebben a nagy zajban olybá tűnhet, hogy csupán tátogok, de zavar már az oktondi kocsmáros, kinek tévelygő pillantása borzolja idegeim. Körbe pillantok, szabad asztalt viszont nem látok, mintha ma lett volna fizetés nap és a férfinép itt igyekszik csekélyke vagyonnak tetemes hányadát elherdálni. Sosem kedveltem az ilyen helyeket! Nem kívánok mágiával élni, sem pedig oly nagyon ügyelni a szavaimra, ezért hát újra a Elmirolhoz fordulok. Jobban ismerheti ezt a helyet, nálam mindenképp. – Egy csendesebb hely jól jönne.
Vissza az elejére Go down
Akahana
Istennő
Akahana

Hozzászólások száma : 1106
Munkahely : Holdistennő és a vadászatok segítője

Character sheet
Nép: Istenek
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-11-18, 10:03 pm

A hangulatom nem volt az igazi már a mai nap kezdete óta, és bár valamennyire megpróbáltam jól érezni magamat azután, hogy megjelentem a bátyám társaságában, valahogy nem tudott javulni sem. Eredetileg azért mentem, hogy a kedves rokonomat megkérjem, bárkit is küldött ezúttal utánam, azelőtt tüntesse el, hogy panda macis monoklikkal és pár törött bordával távozik tőlem első figyelmeztetésként, mert a második lehetőséget végképp nem köszönné meg. Igazság szerint én már nagyon régen nem próbálkoztam olyasmivel, hogy más megátkozása, de mint kiderült, most van olyan pofátlan alak a közelben, aki szinte könyörög érte, hogy ezt a fajta tudásomat mutassam be rajta, mint próbaalanyom, lehetőleg jó alaposan. Nos, jelenleg amilyen hangulatban vagyok, egészen biztos vagyok benne, hogyha összetalálkozom vele, akkor nagyon nem esne nehezemre, hogy engedjek a csábításnak és egyszerűen küldjek rá valami olyasmit, ami ugyan nem változtatja meg a sorsát, de sikeresen elijeszt mindent és mindenkit, aki csak egy kicsit is gondolt rá, hogy viccesnek találná, ha engem nézne az új játékának. Tudom, hogy a dolgot nem is úsznám meg könnyen erősebb büntetés nélkül, de most nem tudnak nekem olyat mondani, amire azt mondanám, hogy nagyon nem éri meg, ha cserébe végre sikerülne egy kevés nyugalmat kapnom. Valahogy nagyon nem örülök neki, hogy még mindig gyerekként, sőt, egyenesen kisbabaként kezelnek és kezdek tőle már komolyan idegbajt kapni. Oké, hogy nem vagyok olyan idős, mint ők, de talán ahhoz már éppen eleget éltem, hogy a saját döntéseimet magam hozhassam meg. Más hibáiból nem fogok és nem is tudok tanulni, a sajátjaimat meg persze esélyt is kéne kapnom, hogy elkövethessem, ha valaha is akarok boldogulni. De most már valaki igazán megmondhatná nekem, hogy ezt hogyan tudom megmagyarázni a kedves feljebbvalóknak. Eddig legnagyobb eredményem az volt, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagytam őket, ami nagyon is hasznos, de néha már kezd komolyan elegem lenni belőle. Mindegy, az idő folyik tovább, nekem pedig jó ideig ezek a dolgok nem fognak hiányozni szerintem. Legalábbis, amíg Roobert kerülöm, biztosan nem fog megtörténni...
Közben végre sikerült teljesen magamhoz térnem és nem a legnagyobb örömmel, de konstatáltam, hogy tényleg nem figyeltem és elszállt az utolsó reményem is azt illetően, hogy csak az ajtófélfát találtam el. Helyette majdnem sikerült elérnem, hogy a mogorva pultos lánya kicsit közelebbről megnézze a földet. Szerencsére a vandalan, akinek korábban élvezhettük a társaságát mellette volt és elkapta, legalábbis a beszédjükből erre következtettem, mikor sikeresen eltűrtem az utolsó tincset is a szemem elől és szemrevételeztem a helyzetet. Az biztos, hogy a lány nem örült nekem, amiért merészeltem majdnem fellökni, de a kísérőjének megértőbb volt az arca. Mindegy, nemes kislányt játszom, nem pont most fogok bánkódó arcot vágni, amúgy is, kicsit rossz hangulatom van az együttérzéshez.
- Elnézést, csak szeretnék kijutni, nagyon nem bírom ezt a levegőt... - jegyeztem meg kellemetlenül, miközben még egy apró mosolyt is megengedtem magamnak, majd lassan el is haladtam Sajmon előtt, egyenesen az ajtó felé és ezúttal nem is tévesztettem el a célt. Szinte amint kijutottam megérintett a friss levegő és a szél, amely sikeresen lehűtötte minden részemet. Egy nagy lélegzetet véve az enyhén nyirkos időben végre képes voltam újra visszakapni az idegeim egy részét. Lassú, kissé vontatott mozdulattal húztam a fejemre a köpenyem csuklyáját és a falnak dőlve próbáltam kitalálni, mit is csináljak abban a pár órában, amit még itt szándékoztam tölteni....
Vissza az elejére Go down
Sajmon
Nyugati vadalan
Sajmon

Hozzászólások száma : 66
Életkor : 32
Munkahely : Máv - Dorog

Character sheet
Nép: Vadalanok
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-12-17, 7:30 pm

Sajmon miután Hana távozott és Niume ismét belé karolt elindult vele kifele majd Niume irányításával megérkezett Thaloma szentélyéhez, a lány itt elengedte és így szolt.
- Itt várlak, majd míg végzel.
Ezzel rá mosolygott sajmonra, aki nem tudja milyen késztetésre félre söpörte Niume haját a füléről majd végig, simította a lány arcát gyengéden és lágyan. Ki kicsit bele borzongott a váratlan érintésbe. Ám mielőtt sajmon levette volna a kezét a lány arcáról az rá tette a kezét a kezére majd azt meg fogva miközben maga mellé eresztette közelebb lépet sajmon hoz és bár sajmonon csuklyája még rajta volt mégis valamilyen módon elsőre sikerült a lánynak szájon csókolnia. Sajmon meg lepte a dolog egy szere volt jó és furcsa érzés. Ám mi előtt feleszmélt volna. Niume eltávolodott tőle és elengedte a kézét.
- Meny és mond el az imádat én, itt várok rád.
Ismételten rámosolygott.
Sajmon szóhoz se jutott fogta az ajtó kilincsét ki tárta a szentély ajtaját, majd belépet rajta és maga mögött bezárta azt.
Bent a szentély falai tele voltak mágikus jelekkel és jelképekkel meg tárgyakkal. Az egész szentélyben érezhető volt a mágia jelenléte. S az egész olyan meg foghatatlan mégis könnyed hatást keltet.
Az ajtóval szemben egy oltár volt rajta gyertyák tömkelege.
Sajmon az oltárhoz sétált és meg gyújtót, egy gyertyát majd letérdelt és így szólót.

- ó hatalmas Thaloma istennő a mágia úrnője, ím halld imámat.
Köszönöm mindazt, amit értem tettél, és hogy ily közel hoztál ahhoz, akit az álmaimban láttam, bár sajna elkéstem tovább állt ma reggel de, mégis úgy érzem hálásnak kel lenem, azért amit tettél értem. Holnap útra kelek és itt hagyom e várost és elindulok öt meg keresni. Remélem, hogy az égiek követnek utamon és segítenek nekem meg tudni miért, és mi módon állhatok egy másik kontinensen élővel kapcsolatban, és hogy láthatom azt, amit ő, meg hogy tudhatom mindazt, amit tud. Hisz ez a világ olyan sokban különbözik aminktől. S nem tudom…
Itt hátra pillant az ajtóra. Hisz most olyan furcsán érzi magát.
Mi módon tudnék itt érvényesülni és élni. Ám tudom, hogy az egyesség értelmében sose térhetek vissza oda, ahonnan érkeztem és a halál majd itt ér utol. Ez nem is zavar ám félek sokaknak, fogok itt fájdalmat okozni és ártani, még ha nem is akarok nekik ártani. Hát arra kérlek téged oly nagy és hatalmas Thaloma vezess utamon engem és segíts, hogy mindig jó döntéseket hozzak, és ne ártsak nagyon senkinek.
Ezzel befejezte az imát, majd fellát és elfújta a gyertyát és visszasétált az ajtóhoz.
S ki nyitotta azt, ha csak valami meg nem akadályozta ebben valamilyen módon.
Vissza az elejére Go down
Roober
Istenség
Roober

Hozzászólások száma : 489
Munkahely : Sárkányistenség

Character sheet
Nép: Istenek
Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime2011-12-19, 5:22 am

*Hatalmasságok, ősök, olyasféle dolgok, amiket a halandók mindig is sokra tartottak, de az istenek között legfeljebb egy-egy újabb halandót, vagy annak egyre kopó emlékét rejtették.
Ilyes tekintetet vet rá a fehér hajú hölgyemény. Mintha ősei egyikét látná.
Azonban most ő is újfent emlékezteti a fogadós megfeszítetten figyelő füleire. Szinte mondhatni, hogy azok még nőttek is az utóbbi fertályórában, úgy igyekszik elkapni egy-egy lényeges momentumot.
Akahana és a vadalan távozását követően már csak a sárkányhölgy maradt, ám ő épp elég figyelemre tart igényt az istenségtől ahhoz, hogy maradjon is.
Elmiron a lány csak számára hallható szavaira így inkább csak egy félmosollyal válaszol, miközben könnyed mozdulatával néhány darnát ejt a pult kocsmárostól legtávolabb eső pontjára, melyet halandónak tűnő kezei még elérnek.
Éppoly halkan válaszol a még mindig közel elhelyezkedő sárkánynak, hogy azt csupán annak fajtájához méltón éles hallása szűrheti ki.*
- Úgy, hát van ebben a városban olyan hely e fogadón kívül is.
*Természetesen ő sem épp a saját mocskába süllyedő halandók látványáért van oda, s ennek ugyan nemesire formált arcéle nem adja jelét, lelkében azért ott van az undor egyre növekvő óceánja.*
- Talán jobban tennék, ha eme eszmecserét odakint folytatnánk. Idefelé láttam a várnak kertjét, hol biztosan kisebb a nap ezen órájában a lakosok nyüzsgése, s ha jól sejtem, jobban meg is felel egy hozzánk hasonló igényeinek, mint ez a hely, mert azért az orrokat kellően bántja.
*Az ajtóhoz a sárkány áll ugyan közelebb, de Elmironnak ugyan miért is okozhatna ez gondot?
Talán nemesi szerepéhez az lenne a leginkább méltó, hogy a sárkány karcsú derekát karolva lépne ki vele az ajtón, de nem azért ő népének istene, hogy ne tudja, miféle indulatok is rejlenek benne.
Nagyon is világos, hogy egy baráti szó ebben a helyzetben hatásosabb, mint a harag felébresztésére alkalmas cselekedet.
Roober ennek megfelelően könnyed mozdulattal löki el magát a pulttól, közben mintegy csak megérintve a lány vállát saját karjával, s erőt sugárzó szemeivel egyenesen azon tükrökbe szegeződve, jelezvén számára, a férfi, ki előtte áll, valóban említésre méltó, s nem férfi mivoltában, hanem a benne rejlő titokzatos erőből eredőn, mely a sárkányok istenét rejti el.*
- Amennyiben lehetséges…
*Karját tartja, s nem az ő akaratán múlik az, belé karolnak-e vagy inkább hagyják könnyedén leereszkedni egy értő, magabiztos mosoly kíséretében.
Hogy szót nem emelet a korábban elhangzottakra, nem véletlen. Azt csak ő tudhatja, van-e mondandója a latrokkal kapcsolatban, kiket elmondása szerint Yz keres.*
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Verinol - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Verinol   Verinol - Page 2 Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Verinol
Vissza az elejére 
2 / 15 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 15  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Nyugati szeglet-
Ugrás: