LANURIA A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma |
| | Verinol | |
|
+38Glorien Kalandmester Markus de Berend Aldo Barras Lysanor Eweny Jeremy Talbot Ashyrt Tyton Alamaise Gomora Sydney H. Low Kain Namelyr Xerar Vogon Beebebrox Alvor Freyr Ottar Ilián Radomer Congrand Adria Belorian Balál Tangeran Merilien Lumel'Auvrea Cloud Revan's Nawarean Furia Al'Eron Ryden Savion Vash Regélő Kesa Klensbane Nibelon Thaloma Yz'Aires Came Akahana Sajmon Mitsuko Midnight Ariette Alex Ian Keegan Nasuada Görbelábú Frikk Roober Aurora Mesélő 42 posters | |
Szerző | Üzenet |
---|
Nar Lúrion Arany sárkány
Hozzászólások száma : 137 Életkor : 745 Munkahely : Vándor, zenész, zsoldos éppen mi
Character sheet Nép: Sárkányok
| Tárgy: Re: Verinol 2021-06-08, 9:35 pm | |
| //Shuga és Nar és Valturaan // //Időntúli//
*Nar épp az idegenekre bámult mikor a mágus alak odaszólt hogy valami dalt énekeljen nekik de valami olyat ami nem az udvarhölgyeknek való. Nar csak az egyik szemöldökét húzza fel arra amit kérnek tőle, noha szívesen játszik azért a hangnem ben volt valami amit nem tudott hova tenni. Mit ha már hallotta volna ezt a stílust valakitől, nem ő az első aki így szól hozzá de ez most más mintha már ismerte volna a férfit. A másik sárkánnyal nem érzi ugyan ezt, ezért az egyenlőre nem is kelti fel túlzottan az érdeklődését.* -Ó hát pedig egy ilyen szép hölgyhöz mint kegyed illenek az olyas féle dalaim.- *Szólal meg nyájasan a férfi felé talán némi gúny érezhető a hangjában.* -Jó urak gyertek közelebb hallgassátok eme balladát, a varázslóról és hú barátjáról!- *Kilátja el magát a zenész vándor és belekezd a balladájába mej tele van minden féle kalanddal, remélve ez meg felel a mágus forma fazonnak. Meg rá is fér a katonákra a jókedv és vigaszság. Miután befejezte balladáját és még egy bónusz dalt is elő adott, a közönség egy része ismét ad neki egy kis pénzt. Majd az asztalhoz lép ahol a két idegen van s így szól.* -Remélem jó urak elnyerte a balladáim az önök ízlését is, főleg a nemes hölgyét.- *Ércelődve fordul az idősebbik alakhoz remélve hogy neki is tetszik a mit hallott. Bár ebben kételkedik nem tűnik egyik fazon se nagy művészet pártinak bár egyiket se ismeri, a ttól hogy a mágus forma ismerős neki még az korántsem biztos hogy ismerik egymást hisz ennyi év alatt amióta él minden féle ismerős jött is meg ment is az életébe és még valószínűleg fognak is. Főleg a sárkányok akikkel elég viharos lett a kapcsolata a későbbiekben.* | |
| | | Valturaan Fehér sárkány
Hozzászólások száma : 531
Character sheet Nép: Sárkányok
| Tárgy: Re: Verinol 2021-06-10, 8:37 pm | |
| // Nar és Shu és Val // // Időntúli - Telar ostroma előtt // 720 évvel az éj-hasadéki csata után Ült hát az ifjú fehér sárkány, s hűvös, fürkésző pillantása egyedül Shuga Melfyomer-en nyugodott, hogy kiderítse, mégis miféle szándékok vezérelték, midőn két korsó alkoholt rendelt az étel mellé. Melegen ajánlotta volna neki, hogy ne is próbálja vele megitatni, s egyáltalán nem azért, mert a különös teremtmény nem kizárható győzedelme esetén elhatalmasodna rajta az undor - azért is szeretett volna még néhány percnyi nyugalmat, hogy tovább foglalkozhassék egy sokkalta égetőbb problémával. Nem, nem az említett "vadalani ős" és a "némber" furcsa esetéről... Valturaan úgy vélte, e történet a legkevésbé sem tartozott volna ide, és még annál is inkább: nem éppen most, az összes többi, némiképp alkalmasabbnak nevezhető pillanat rovására. Pedig most már igazán érdekelte volna az a hely, s az indokok, amelyek miatt oly' ködösen voltak hajlandóak csupán mesélni neki róla. Vajon attól féltek, egyszer csak fogná magát, s odaszöktetné Laryss Orowennë-t túlzottan rejtőzködő, a szigornál is borzasztóbb és szabadság-pusztítóbb fogalmakat ismerő családja elől? Nos, legalább a bűzös italt nem neki szánta az az elvetemült barnaköpenyes... azt a szörnyűséget, mely néhány másikkal egyetemben még a szagával is képes lett volna kissé eltompítani a fióka tudatát, s amelyek közül leginkább az "átkozott tűzvizet" gyűlölte. Szerencséje volt a mágusnak, hogy nem olyat rendelt, máskülönben már réges-régen a nyakába kapta volna, s még arra sem fordít egyetlen pillanatot sem, hogy miérteket kutasson az orcáján, s hátborzongató, a legkisebb jóindulattal sem emberi szemében. Shuga jelét sem adta szórakozásnak, elfojtott nevetési ingernek, avagy számító leselkedésnek - egyszerűen csak saját térfelére kárhoztatta a korsókat, s tartalmukat; az ifjút pedig, talán senki sem tudta, mégis mire. Valturaan ugyanis nem emlékezett, mennyit bírt a szellemdémon szervezete e bódító rémségekből. Annyit tudott csupán - s azt nagyon is jól -, hogy az "őrülethozó füstölőket" sem vetette meg, amelyeket pipája segítségével kellemesen, komótosan elpöfékelt néhanapján. Azonban arra sem volt ideje, hogy kettejük ártalmatlannak indult kirándulásának káros szenvedélyek által (is) képlékennyé tett jövőjét latolgassa; elvégre okkal tértek be eme ivóba, lett légyen valamiféle elhallgatott, veszélyes üzlet, avagy olyasféle őrült tervek, mint például a baj kényszeres keresése, mely igencsak jellemezte e furcsa szerzetet, ki édesanyja egykori párjának vallotta magát. Meg kellett, keresse, ki rejtőzött e tömény, ocsmány szagú porfészekben, de minél hamarabb... Nem volt szabad hagynia, hogy amaz lelje meg őket előbb, s azt is pontosan tudta, hogyan is vegye elejét efféle katasztrófának: hisz' tanult ő valamit nem is olyan régen; talán két éve sincsen, s eme idő elteltével igencsak fejlődött benne; gyorsasága, pontossága, tűrőképessége mind-mind csiszolódott, ahogyan azt el is várták tőle a temérdek gyakorlat alkalmával, melyeknek nem volt rest egyikük sem kitenni. Arra gondolt, amit éppen Shuga tanított neki Jékarom-csúcstól nem messze, azon a napon, amelyen megannyi rettegés, kutatás és magány után elsőként lehetett újra jegyesével, elejétől a végéig. Arra, amelynek végrehajtása sokkalta gyümölcsözőbb, s kevésbé tűrhetetlen fejfájással járó végeredménnyel bírt, ha ettől a fülledt és szagos helyszíntől bármely más eltérő, kissé lakatlanabb környezetben alkalmazhatta. Azonban ezúttal nem volt mit tenni: az orrával érezhető nyomvonal érthető okok folytán igencsak megfakult, ami pedig az érzékeit sújtó észlelést illette, az cseppet sem elenyészett; így hát nem volt mit tenni. Cselekednie kellett. De mikor? Talán még elegendő ideje sem akadt megválaszolni e kérdést, midőn a bosszantó kísérő munkát adott valamiféle... "kobzosnak"? Beletelt néhány pillanatba, amíg a fehér gyermek felfogta e furcsa szó értelmét, s ráébredt, hol hallotta, miért hallotta már, és ami a legfontosabb: mit is jelentett pontosan. Mert bizony, a bárdokat nevezték ekképpen olykor, kiket a Vörös Dalnok álnok támadása óta igencsak fenntartásokkal kezelt. Keserédesnek ígérkezett tehát a barnaköpenyes által megalkotott elterelés, amely egyébiránt teljességgel tökéletes lett volna - a népek figyelmét ugyanis csakhamar leköti majd a pengetés-nótázás, neki pedig csupán annyit kellett tennie, hogy megbízik a démonszerzet védelmében. Na persze bizonyára nem minden bárd vetemedett volna arra, hogy - időlegesen avagy örökre - megfossza őt hallásától, s összezavarja elméjét, ahogyan nem minden bárd birtokolt ehhez megfelelő avagy elég varázserőt. Az ifjú hűvös pillantása, melyet válla felett vetett a visszaszóló zenészre, nem ígérkezett hosszú életűnek, noha arra bőségesen megfelelőnek bizonyult, hogy megérezhesse, ha amaz mágiát használ. De nem használt, s a szavaival is sikerült némiképp feloldani a fióka mellkasában tornyosuló feszültség-halmokat - amikor tehát visszafordult a démonlény felé, ábrázatán elégedett szórakozás vált láthatóvá, s egészen addig ott is terpeszkedett a holdszínű orcán, amíg a fehér sárkány le nem hunyta jégszín szemeit, s bele nem süppedt egy másik világba. Abba, mely különb, s mégis ugyanez volt. Szinte hallotta fülében a szavakat, amelyekkel tanítója a vak égi ragadozók veszélyességéről számolt be. S ahogyan felidézte őket, érezte, ahogyan szaglása és hallása lassacskán összeolvad-elkeveredik egymással, a verinoli kocsma vonásai pedig új életre kelnek tudatában; a bútorzattól az összes vendégen át a legutolsó kanálig. Keresni kezdett hát az árnytalan árnyak között. S hogy mi célja lehetett a mágus-teremtménynek? Talán veszélyesnek tartotta, valamiféle beépített ügynöknek? Esetleg felismerte benne az árulóvadászt valamikor korábbról, s bosszú hajthatta őt? Avagy talán tényleg egy elborultabb elmeállapotában született üzlethez szükséges másik felet kutatta, s azért tértek épp e városba? Nos, egy mégiscsak biztos volt: ő semmiféleképpen nem akart belekeveredni Három, aki Egy ügyeibe. De nem ám... Nem számít, mi célból hozta magával. Keresett, s munkájához segítségül hívta az érzést is, mellyel saját népének tagjai jelezték önkénytelenül ottlétüket. E három észlelés segítsgével kezdte pásztázni az elméjében felállított ivó körvonalas, színes, mégis sötét képmását, s talán hamarabb sikerrel jár, ha az elképzelhetetlenre is számít. Talán... talán gyorsabban, sebesebben válasszal tudott volna szolgálni a vele szemben ülőnek, ha nem zárja ki azt a végtelenül nevetséges és őrült lehetőséget, miszerint, nos, egy bárd is lehet valami egészen más. És bár az ifjú maga sem vetette meg az énekszó hallagtását - szigorúan titkos pillanatokban pedig annak saját létrehozását -; a szokatlan, sosem látott kép, mit elméje, azután pedig felnyíló, halovány szeme feltárt előtte, igazán mulatságosnak tűnt számára. Olyannyira, hogy korábbi elégedettségét is tetézte Shuga megszólításával kapcsolatban. Jókedve egészen makulátlan maradt volna, ha külső megfigyelősége nem száll tova a valóságba történő visszatéréssel, s ő nem szembesül újra (a kikerülhetetlen migrénnel és) a kobzos álcája mögött rejtőző kétélű veszéllyel. Hát nem várta az előadás befejeztét, s ezt jól tudhatta a démonszerzet is. Nem várta azt, ahogyan az azt követő, feléjük közelítő lépteket sem akarta meghallani, noha azokat félúton újból elnyelte a kocsmát betöltő, felélénkülő társalgás. Legszívesebben elmenekült volna, most azonnal. Felkelt volna, s vissza sem néz, csak rohan, el innen, messzire. Még érezte a torkát szorító, erős ujjakat, s egyetlen durva, kegyetlen edzés sem feledtethette vele védtelen voltát, ha egyszer tudta: Melfyomer Ikersárkányai, Zaeya és Zandros soha nem törnének életére, bármily komolynak tűnő tréfákat is űzzenek féltestvérükkel. Nem... ez bizony nem tréfa volt, lehetséges ellenfele pedig nem rokon, nem testvér és nem barát, hanem... ki tudja, micsoda. És az a ki-tudja-micsoda éppen most sértette meg fogadóbeli területének határait. Orcája szigorba öltözött hát, s cseppet sem engedett a felvigyázót ért nevetséges helyzet csábításának. Nem szólt egyetlen szót sem, csupán csendesen, metsző tekintettel bámulta az érkezett idegent, hogy értésére adja: tudnia kell, hogyan viselje magát, s fel kell fednie jöttének indítékait. Valturaan várt. Várta, mi célja e nem tervezett asztalközösségnek, s várta azt is, mit gondol, mit tesz majd Shuga. Várt, s bár minden izma készenlétben állott, testtartása hűvös, csalóka erőviszonyokról szóló figyelmeztetést árasztott. | |
| | | Shuga Barnaköpenyes
Hozzászólások száma : 1047 Életkor : 45
Character sheet Nép: Mágusok
| Tárgy: Re: Verinol 2021-06-15, 7:16 pm | |
| // Nar és Shu és Val // // Időntúli - Telar ostroma előtt //
Val sztoikus viselkedése, és a megkönnyebbülés az arcán hogy elvettem a két italt, számomra érthetetlennek tűnik. A legtöbb sárkány szereti ezeket az italokat, főleg azokat, amik égetik a torkot mint a tűz. Lehet, hogy még ilyen téren is rászorul némi tanításra? De az igric gyík is kezdi kihúzni a gyufát nálunk, szóval átadom a terepet Melfyornak. - Még a szemed se a régi, és még az ének hangod is fals. Nem csoda, hogy a Vadalanoknál kerestél inspirációt. De mindenki füle érdekében, jobb lett volna, ha ott is maradsz. És ha már invitált felé sétálok, Valnak kézzel jelezve, hogy egyelőre csak figyeljen. Bár ez is megakad félúton, hisz minek korlátoznám őt, el tudja dönteni mit cselekszik. Nem azért hoztam ki hogy ugráltassam, inkább hogy távol legyen a hárpia anyjától. Inkább visszaülök és bevárjuk mit lép az új fiú. A dalai egyelőre sikert aratnak, bár hamarosan ki lesz innen dobva általam. Bár ahogy öregszem egyre idegesítőbb szokásokat veszek fel. A dalai után felénk sétál, és megszólít minket, pontosabban rám néz én erre csak a kettejük számára észrevehetően hüllősítem a szemeimet, majd egy érmét dobva a levegőbe a számára jelzem hogy üljön le hozzánk. - A dalok érdekesek voltak és szórakoztatóak, foglalj helyet és Kom ons praat broer. /Beszélgessünk testvér/ Nézek rá teljes nyugalommal. - Hier is te veel spioene, en dit is die enigste manier waarop ons kan gesels, al neem ek nie die elwe nie. Wat het jou hierheen gebring? Ek vind dit moeilik om te glo dat heimwee of u gesin u wil sien. Aangesien diegene wat hulle aan die vorige oorlog onttrek het, dieselfde aandag geniet as die Verraaiers van Furia se ondergeskik tes. Dit herinner my daaraan om nie meer te ruik nie, ek is nie 'n draak nie, maar net hierdie patetiese baster spesie. Met 'n paar ekstra's. /Errefelé túl sok a kém, és ez az egyetlen mód, hogy csevegjünk, már ha az elfeket nem veszem. Mi hozott vissza ide téged? Azt nehezen hiszem, hogy a honvágy, vagy a családod szeretnéd látni. Tekintve a tényt, hogy akik leléptek az előző háborúból, az Árulókkal azonos figyelmet értek el Furia alárendeltjeinél. Jut eszembe ne szagolgass, már nem vagyok sárkány, csak ez a szánalmas korcs faj. Némi extrával. / Iszom a sörből kényelmesen, majd fojttatom a kérdezgetést. - Al gee jy om wie jy is omdat jou gesig en reuk bekend is. Maar ek kan jou nie sê waar om dit te plaas nie. / Bár az érdekelne ki vagy, mert az arcod és a szagod ismerős. De nem tudlak hova tenni./
| |
| | | Nar Lúrion Arany sárkány
Hozzászólások száma : 137 Életkor : 745 Munkahely : Vándor, zenész, zsoldos éppen mi
Character sheet Nép: Sárkányok
| Tárgy: Re: Verinol 2021-07-05, 7:56 am | |
| | |
| | | Valturaan Fehér sárkány
Hozzászólások száma : 531
Character sheet Nép: Sárkányok
| Tárgy: Re: Verinol 2021-07-13, 2:18 pm | |
| // Nar és Shu és Val // // Időntúli - Telar ostroma előtt // 720 évvel az éj-hasadéki csata után Először azt hitte, rossz előérzete nem űzött vele csalóka játékot, s maga a démonlény is azért viselkedett úgy, ahogy. Azt hitte, a nyugalom, amely útitársára telepedett, szintúgy csupán a készenlét álcája volt, ahogyan a különös beszédük is, amelyen talán egy másik napon, egy másik helyzetben egészen biztosan jót szórakozott volna. Mi több, bármin jót szórakozott, amivel borsot lehetett törni tanítója orra alá, vagy megpendíteni idegeinek vastag, erős húrjait, valami mással is, mint a Kilime-kérdéskör... Még mindig hallotta az elméjét betöltő "Kilime az enyém!!!" figyelmeztetést, amely eléggé harsogó, s eléggé velőt rázó volt, ahhoz képest, hogy azok ketten, Shuga Melfyomer és az ő édesanyja, évszázadok óta külön éltek. Nem, az eroniai nőstényt felhozni túlságosan könnyű módszernek ítélte, így aztán másféle eszközöket keresett magának. Engedetlen volt, visszaszólt, lázadt a mágusteremtmény minden parancsa ellen, s ahogyan az idő telt, arra is felfigyelt, hogy amaz rendkívül nehezményezte, ha ő veszélybe sodorta magát valamivel - néhanapján sokkal jobban is, mint ahogyan azt egy mesternek kellett volna. Ez a helyzet azonban cseppet sem értékeltetett általa mulatságosra, ráadásul az álcának tűnő szavakat sem értette teljesen. Mégis mi volt ez az egész Vadalan-nal? Azzal a szigettel, amelyen a "kék-lények" éltek. E pillanatokban mindössze ennyi rémlett fel számára a tanultakból, ugyanis jobbnak látta, ha a jelen történéseire koncentrál, mintsem az elméjében áskálódik egy igencsak ködös valami után, mely ismeretlen gondolatmenetet követve nyomra vezetheti a szituációt illetően. Annál is inkább jobbnak látta, mert kísérője ekkor felkelt az asztaluk - és a maga elé húzott két korsó ser mellől -, s félreérthetetlen jelzést adott számára. Mintha csak azt mondta volna, maradjon veszteg. Na szép... Kettőt sem ért abból, ami előtte zajlik, és mégis üljön a helyén tétlenül? Persze, nem mintha túl sokat tehetett volna, kellő ismeretek híján, ráadásul a bensőjében bujkáló félelem és vészterhes izgatottság is megnehezítette az elhangzottak, látottak értelmezését. Főképpen azután, hogy a szellemmágus mégis visszaült. Ezek szerint valóban nem gondolta át az ő csitítását? Ajánlani szerette volna, hogy soha ne is akarja elhallgattatni, azonban egyelőre engedelmeskedett a fél-parancsnak, s csupán dühödt pillantása utalt arra: az ő türelme is véges. Előbb-utóbb ki fogja deríteni, mégis mi folyik itt. Látta, ahogyan a barnaköpenyes tekintete olyanná válik, mintha fajtársa nézne rá, s követte a feldobott érme által bejárt útvonalat a levegőben. Ezzel próbálta a jövevény tudtára adni: nem fél tőle, amelyről Shuga egészen biztosan érezhette, hogy hazugság. Valturaan hallgatott. Hallgatta a saját nyelvén való beszédet, s noha az valóban testvér-színben tüntette fel az idegent; az ifjú tisztában volt azzal is, hogy a mágus mondandója által, a sorok közt felvázolt dolgok még mindig jelenthették kilétük, céljaik álcázását.Ha pedig mégsem erről volt szó, az ifjú aggodalmai szemernyivel sem csökkentek volna, Shuga ismerősei ugyanis rendre furcsák voltak, vagy maguk is őrültek, esetleg egyenesen mindkettő... s akárhonnan is vizsgálta helyzetét az ülő gyermek, ez a legkevésbé hiányzott neki e napon. Még akkor is, ha az érkezett olyasvalaki lehetett, akinek veszélytelenül el lehet árulni a sorsot, amellyel Furia és Dremer Melfyomer-t illették. Tehát, következésképpen a dalnok nem volt Vadász. Nem lehetett a feketék csatlósa, s e nem túlzottan elhanyagolható részlet okot adott volna Vadalan említésére is: elvégre a lantos, ha ügyes volt, akár meg is húzhatta ott magát. Csendesen, figyelemmel várta hát a válaszát, mialatt reá emelte halovány, metsző tekintetét. ... Na de "honvágy"? Még hogy "honvágy"! EZ a kontinens hiányzott volna neki?! Ahol - néhány kivétellel - mindenki ostoba, megrögzötten keres vagy követ valakit vagy valamit, vagy esetleg napi elfoglaltság-képp kárt tesz mások életében, esetleg még el is veszi azt? Hát ennek az idegen sárkánynak egészen biztosan mosogatólé töltötte ki a koponyáját! Val, a kis északi fehér, ki sohasem látta Eroniát, és a sajátjaitól is rettegett, maga is érezte ugyan az elhagyatottságot, míg családjának új körei maguk közé nem fogadták, azonban e pillanatokban, úgy festett, nem akaródzott számára megérteni a másikat. Nem sokszor találkozott ismeretlen fajtárssal, s nem is különösen látszott elragadtatottnak, ahogyan ott ült, velük szemben, dacos és mogorva kamasz-fióka-ábrázatával, s tartózkodóbb és csendesebb aligha lehetett volna már. Neki aztán esze ágában sem állt bemutatkozni, ezért hát elégedetten konstatálta, hogy a neve, és a származása lényegtelen információ az idősebb - Nar Lúrion - számára. Nem úgy a Shuga-val való ismeretsége; amely akaratlanul is némi meglepettséget váltott ki belőle, mely árnyékként suhant át a sápadt arcon, amely azután éppen olyan figyelmeztető és betartó viselkedésről árulkodott, mint a nem várt kérdés előtt. Dehogy fogja ő elárulni neki, hogy Melfyomer és Kilime több, mint fél évezrede egymást választották, és annak ellenére, hogy terveiket, és az ikrek közös felnevelését az ő nemzője, Därur meghiúsította; a mágussá lett szellemlény kötelességének érzi az ő gondját viselni. Még mit nem! Mit képzel ez? - gondolta dühödten, s a lehető legmagabiztosabb, legarrogánsabb módon rákönyökölt a deszkákra, majd pedig leeresztette kezeit, s összekulcsolta őket maga előtt. Nem fért a fejébe, mit akarhat ezzel, de egyvalamiben biztos lehetett: nem valószínű, hogy ugyanazért kérdezett kettejük viszonyáról, amiért a Mészáros fia, Kain érdeklődött a származása felől. Neki válaszolt, ráadásul őszintén tette, azonban akkor egyedül volt, és rettegett. Oly végtől szabadította meg az arany hím, amely megdermesztette vérét, ahányszor csak visszagondolt rá. Éppoly szörnyűségesen rándult össze bensője, mint akkor, régen... amikor a saját kolóniája bélyegezte árulónak, s kívánta életét venni. Mégis unott hangon válaszolt, szavait éllel ejtette ki, mely metszőbb volt a Lanur-hegység leghidegebb szelénél. A sárkányok közös nyelvén beszélt, elvégre azt tanulta ő is. a Taikohoää nyelvét felesleges lett volna alkalmaznia, s nem is igazán szerette megcsillogtatni e rejtett tudását. - Volt egy feladatom Telar-ban. - felelte rejtélyes tömörséggel - Ott találkoztunk. A részletekhez nincs kedvem. A bajtársam. - közölte, az utolsó szót különösképpen kihangsúlyozván, s mintha valami furcsa védelmezés lengte volna körbe őt mindeközben. Bizonyára meglepte vele a barnaköpenyest. Hogy Nar mire vélte ezt - fiatalság-bolondság, avagy számára is különösnek tűnt -, azt nem tudta volna megítélni, és nem is akarta. Addig nem volt hajlandó többet elárulni, amíg ők ketten - vagy legalábbis Nar - nem beszélnek, és talán még azután sem lesz. - De ti is ismeritek egymást. - mondta ki a nyilvánvalót, célzó szándékkal. Válaszokat akart. Vadalan, és "testvér" ide vagy oda, az ő bizalma nem jár ingyen, s ki tudhatta volna ezt jobban, mint maga Melfyomer, ki már évek óta harcolt érte? | |
| | | Shuga Barnaköpenyes
Hozzászólások száma : 1047 Életkor : 45
Character sheet Nép: Mágusok
| Tárgy: Re: Verinol 2021-07-14, 3:04 pm | |
| // Nar és Shu és Val // // Időntúli - Telar ostroma előtt //
Val is egyre feszültebb, míg döbbenet a srác bemutatkozik, ha még Áruló vadász lennék, ő már halott lenne a jelenlévőkkel együtt. De mázlista ma mindenki itt a fogadóban. -Nar, Nar. Ismerős név. Rémlik egy kölyök aki ezen a néven futott, de sajna jobb ha halott marad a családjának. Tekintve hogy mennyi energiát fektettem abba hogy elkergesselek erről a kontinensről. Fiatal vagy még most is, igaz öregebb mint ő. -Bökök Valturan felé. -De ahogy látom a honvággyal a halálvágyad is visszatért. Anyáddal sokat kergettük Nart, de tudtuk, hogy nem érdemel halált. Főleg a vesztesége miatt. De kaptunk egy listát amin ő is szerepelt. Nem lesz ellenség nekünk, de Nar javaslom ezt a bemutatkozást más sárkányok felé nagyon ne szorgalmazd, ha sokáig tervezel élni. Nem utasítalak, csupán javaslom. Nagyon kevesen vagyunk már, és a halálod veszteség lenne a sárkányok fajának. Bár amilyen agyatlan birkák az új katonák, csoda hogy még van élő sárkány. Val válasza Nar felé hideg és feszült, mintha sértené a becsületét hogy ismerem az érkezőt. Pedig Nar nem tehet róla, hisz szolgáltunk is együtt, és préda is volt már. Jó lelkű, bár kicsit nyers a modora. Kérdés vajon hogy nem lett belőle szőnyeg a vadalanoknál. - Ahogy már mondtam, szolgáltunk is együtt, és anyáddal kergettük őt, és kiiktattunk más árulóvadászokat mint egy munkabalesetként, akik Nar nyomára akadtak . És Kainre fogtuk, főképp. Na meg több szökevényre. Nart elég súlyos veszteség érte, ez az ő titka ha akar beszél róla ha nem, nem. Öröm régi ismerőssel találkozni, még ha az utolsó emlékei szerint ki is akartam nyírni. Én Melfyomer vagyok. Vagy voltam, és leszek hamarosan újra.
| |
| | | Nar Lúrion Arany sárkány
Hozzászólások száma : 137 Életkor : 745 Munkahely : Vándor, zenész, zsoldos éppen mi
Character sheet Nép: Sárkányok
| Tárgy: Re: Verinol 2021-08-07, 6:52 pm | |
| // Nar és Shu és Val // // Időntúli - Telar ostroma előtt //
*Nar teljesen higgadtan hallgatta végig azt amit a mágus mod, bár itt ott vitatkozna veled de jobbnak látja ha nem teszi. Először csodálkozik azon hogy ennyi mindent tud róla de a név hallatán látszik a meglepődés rajta, mivel Melfyomer legjobb tudomása szerint halott és elviegben annak is kéne lennie, de még is itt van.* -Hümm neked nem halottnak kéne lenned? *Meglepődés érezhető a hangjánés mivel különösen érdekli hogy lehet itt a sárkány így a fiókát szinte teljesen ignorálta. Persze fél szemmel azért figyeli nehogy olyat tegyen amit nem kéne, elvégre még is csak egy fiatal heves sárkánnyal van dolga. Egy pillanatra emlékek villannak be a nagy háborúból, és a nyakláncát piszkálgatja azzal a kezéve amelyiken a gyűrűje is van.* | |
| | | Valturaan Fehér sárkány
Hozzászólások száma : 531
Character sheet Nép: Sárkányok
| Tárgy: Re: Verinol 2021-08-10, 1:31 pm | |
| // Nar és Shu és Val // // Időntúli - Telar ostroma előtt // 720 évvel az éj-hasadéki csata után Nem, még most sem értette az ifjú. Nem érthette, hiszen Melfyomer maga mondta el neki néhány évvel ezelőtt, hogy árulóvá válását megelőzően jó ideig üldözte azokat, akik elhagyták fajtájuk sorait, s a feketék parancsait megtagadva a Kétlábúak mellett foglaltak állást. És hogy mit nem értett? Nem lett volna mindegy az sem, melyik korszakban üldözte el Vadalan szigetére a Nar Lúrion-ként bemutatkozott idegent, de akármikor is esett meg, bizony elüldözte őt. Más szavakkal valamilyen formában ellene fordult, és mégis... a démonszellem-lény egyszer sem nevezte Nar-t magát árulónak. Egyetlen pillanatra sem viselkedett vele ellenségesen, pedig így vagy úgy, de a barnaköpenyest ismerve sem felebarátjától, sem egy vele szemben állótól nem tűrte volna az ütközettől való meghátrálást. Márpedig a bárd, a dalnok éppen ezt tette a múltban. Valturaan halkan felmordult, ahogyan a mágus feléje mutatott. Nem volt ínyére gyermek-létének felfedése, így hát a különös-szemű ezért részesült szúrós tekintetében; míg a másikuk felé már kissé megváltozott ábrázattal fordította fejét, mintha azt mondaná: "Alá ne merj becsülni, csak mert fiatalabb vagyok!". Látszólag cseppet sem csillapodtak a bensőjében hullámzó, félelemmel terhes indulatok. Tartott az idegentől, s tartott ő mindattól, mit a Shuga-val kapcsolatos ismeretsége hordozhatott, ámbár maga sem sejthette volna, hogy e végtelenül erős érzelem csakhamar leplezetlen csodálkozássá alakul. Végtére is, Nar mindenkit ismert, s kereszttüzébe került Melfyomer és Kilime vadászatainak is, ámde Shuga mégsem volt rest elárulni neki, hogy a régi ellenségei által nevelt gyermekkel utazott ide - e feszültség-szító felállás pedig még jobban összezavarta a fehér sárkányt. Azt sem tudta, mégis mit tegyen, csak figyelt, mintha bármely pillanatban felé irányulhatna egy mozdulat. Egy kar, egy karom, teleportálásra használatos eszköz, s ki tudja még, micsoda. A biztonság lett volna a legtávolabbi dolog, amelyet érezhetett volna, ő mégsem pattant fel az asztaltól, s letett már arról is, hogy Shuga - és talán Nar - fejére öntse azt az undorítóan bűzlő, habzó szeszt, ami az ivó-alkalmatosságokban pihent, nem sokra feltámasztott, ujjaknál összekulcsolt karjaitól. Mintha megadta volna magát, úgy festhetett. Pedig ő csak az ismeretlen nem-ellenség-voltával való kiegyezés pontját kutatta magában, s cseppet sem könnyebbült meg kísérője megállapításától. Éppen ellenkezőleg, a mágusnak még jobban sikerült őt összezavarnia, s további mondanivalójával végleg rányomta a bélyeget az ifjú tudatában lebegő képtelenségek borítékára. Merthogy az volt az arcára írva: az egész képtelenség; miközben a démonlényt hallgatván megcsóválta a fejét. Talán kínjában úgy próbált volna szabadulni a temérdek, zümmögő gondolattól? - Te mindent rá fogsz. - mormolta halkan. Szavai keményre szikkadtak lelkének elapadt türelmétől, s lerítt róla, hogy e megszólalás, bár folytatása ígérkezik, mégis komolyan veendő önmagában, akárcsak egy figyelmeztetés. Védte volna a Falvak Mészárosának fiát, Kain Namelyr-t? Nem, nem igazán. Az életével tartozott neki, s e tartozás felettébb bosszantotta őt, amióta csak tudatába égett, az eltelt időnek hála; a felszólalása mégsem emiatt vált dühössé. Éppen elég volt arra gondolnia, hogy édesanyja, s az egykori vörös sárkány cselekedetei, szavai miatt talán nagyobb veszély fenyegette az arany sárkányt, mint máskülönben. Hogy a nevelői felelőtlensége nyomán a mogorva árulónak még nehezebbé vált az élete. Családja ostobaságát korholta hát, s dühben úszó jeges szemével egyre csak a barnaköpenyesre tekintett, mintha még csak nem is érdekelné, hogy a Nar-nak nevezett még meglepődésében sem száműzi őt látóköréből. - Csak most tűnt fel? - intézte hozzá a kérdést, ám mire a végére ért, újabb váratlan esemény kényszerítette őt irányítása alá. Legalábbis annyira, hogy indulatainak megálljt parancsoljon, s tudomásul vegye, hogy a lant birtokosa a legkevésbé sem rejtett érzelmeket fejez ki előttük, mintha valóban nem volna mitől tartania. Valturaan-nak néhol hiányos ismeretei voltak a Csupaszbőrűek dolgairól, ezért hát nem pontosan értette a mozdulatok, s az aranyszín félhomályban megcsillanó fémek jelentését; egyvalamiben azonban biztos lehetett. Ha nem is a nőstényét, de valaki igazán fontosat vesztett el maga mellől - Shuga is bizonyára erre utalhatott. Haragtól hűvösen izzó tekintetébe komorság vegyült, amely mögé feltörni igyekvő emlékeit rejtette, arról a napról, melyen jegyesét, Laryss-t hitették vele elveszettnek. Egyenesen beleborzongott az érzésbe, mi aprócska, gomolygó gömbként fogant bensőjében, gyomrában, s érezte, ahogyan valami mélységesen belesajdul odabent. Nem... Mindene belesajdult. Talán maga sem értette, miért. Nem értette, hogy együttérez. A saját gyűrűjére gondolt, mely most is ott pihent a nyakában a láncon, s melyet jótékonyan elrejtett szürkés színű ruházata. Égette a hószín bőrt, a fehér-elf-ál-alak gyenge és sebezhető borítását, mintha azt várná tőle, hogy letépje magáról, ámde nem mozdultak a hosszú karok. Nem mozdult a könyök, mely az asztal deszkalapjain támaszkodott. A legifjabb ragadozónak esze ágában sem állott felfedni titkát a jövevény előtt, ezért hát minden erejével azon munkálkodott, hogy félresöpörje az emlékeket - csakhogy éppen ezzel készített utat még mindig csak gyűlő mérge számára is. - Magatokra néznétek? - csattant fel hát, az övéi nyelvén, még azelőtt, hogy Shuga válaszolhatott volna - Katonatársak voltatok. Aztán üldöztétek egymást, te - szegezte ujját a démonszerzetre - meg akartad ölni, de aztán meghaltál, te - fordult ezúttal Nar felé - meg Vadalanba menekültél miatta. És úgy ültök itt a nagy felismerésben, mintha egy régi baráttal teáznáztok! Nem folytatta... egyszerűen nem volt képes rá. És hogy mire célzott mindazzal, mit végül sikerült a szemükre vetnie? Haragudott rájuk, azt mindketten tisztán láthatták, s jól érthették is. De vajon miért? Mert nem támadtak egymásra? ... Nem. Éppen azért volt ilyen mérges, mert régen megtették. Mert részt vettek a harcokban, melyeket az ifjú minden baj forrásának vélte, s megvetett mindenkit, ki akár egy alatt is használta karmát, fegyverét. | |
| | | Shuga Barnaköpenyes
Hozzászólások száma : 1047 Életkor : 45
Character sheet Nép: Mágusok
| Tárgy: Re: Verinol 2022-05-19, 9:41 pm | |
| - Már rég feldobtam a talpam, de kötöttem egy alkut Dremerrel, most annak a büntetését nyögőm. Szóval élek és virulok, keresztbe téve az ellenfeleimnek. Felelem az ifjú Nar kérdésére a lehető legtisztább választ, amit még én is igaznak hiszek. Hisz hogy másképp lehetnék itt, ha a vén csont arc nem avatkozott volna bele a dolgomba. Nar is feszűlt, de Valturaan szabályosan robban az értetlenségtől. Ami valahol, ha emberek lennénk jogos lenne. De ki ember, elf, törpe avagy vadalan köztünk? - Higgadj le Val, nem kell hogy a vadalani mágusokat ránk rántsd. Igen mind meg volt. -Nézek rá mint hibbant kölkére a szülő. – Az meg az én dolgom, hogy elcsesztem az életem azon részét. Mi lenne ha nem kiabálnád ki mindenkinek? Amúgy mit vártál? Ha csak egyikünk varázsolna is valami támadó mágiát, a fél város ránk esne. Szerinted az hogy két sárkány összeverekszik, és egy harmadik szapulná őket, nem hozna ide minden vadalani őrmágust? Megjegyezném, ők képesek voltak Furiát visszatartani, sőt egy ijesztő erejü ősük, még seggbe is rugta. Majd a kedvedért legyilkoljuk egymást előtük. Amúgy meg, életben van, én se ugrottam neki. Miért kéne harcolnunk? A fészkéből se ártottam senkinek, így vérellenségek se vagyunk. Ellenben az apáddal… Szóval nem értelek, mi jó sülne ki az oktalan harcból. Nem állatok vagyunk, hogy csak úgy egymásnak ugorjunk. Nézek némileg zavartan Valturaanra, nem értve vajon mit szeretne kimondani? | |
| | | Nar Lúrion Arany sárkány
Hozzászólások száma : 137 Életkor : 745 Munkahely : Vándor, zenész, zsoldos éppen mi
Character sheet Nép: Sárkányok
| Tárgy: Re: Verinol 2022-05-21, 9:33 pm | |
| // Nar és Shu és Val // // Időntúli - Telar ostroma előtt //
*Az arany sárkány elkezd kuncogni mikor az alkut meg halja* -Látod Melfyomer még a halál istenének sem kelessz! *Ezt persze csak élcelődésnek szánta mivel tisztába van azzal hogy Dremerrel mien alkukat is lehet kötni, vagy legalább is sejti az ifjú sárkány. Bár hisz az istenek mindegyikében különösen a sárkányokéban de tisztában van vele hogy nem minden isten pozitív jelenség és Dremer-t ugyan nem ismerheti személyesen de azt tudja vele nem jó újat húzni ha a halandó jót akar magának. Fura mód nem voltak sose jóba de rosszba sem Melfyomer-ral de most mit két régi barát beszélgetnek egymással, igaz annó még bajtársak is voltak, bár ez sok más sárkánnyal is elmondható akikkel valószínűleg nem viselkedne Nar így, sőt sehogyan sem. Hirtelen a fiatal sárkány elkezd üvöltözni és minden félét a fejükhöz vágni, ami részben érthető is bár a fél ivó rájuk figyel, ami már kevésbé jó. Szótlanul hallgatja Valturn szavait melyet természetesen más nem érthet így hogy sárkány nyelven akad ki. Melfyomer finoman teszi helyre a párt fogoltját, Nar végig hallgatta mind a kettőt majd az ifjú vehemens fiókára pillant.* -Először is nem Melfyomer miatt mentem el vagy is nem csak miatta egyébb okok miatt is Vadlanba mentem. A másik sosem üldöztem Melfyomert és jól mondta a fészkéből és őse az én fészkemből senkinek nem ártott, így nincs okunk egymás torkának esni. Amúgy meg mit képzelsz hogy te akarod nekünk megmondani mit csináljunk?! Te még kisem keltél amikor mi életünket kockáztattuk egy háborúban amit a feketék kezdtek, te nem láttad azt amit mi és nem élted át! Én elég sokat vesztettem el benne ahogy gondolom Melfyomer is, így te ne oktas ki minket arról hogy mit teszünk egy mással! *Utolsó szavait már dühösebben intézi a fiatal sárkányhoz. Nem akarja bántani nyilván de nem szereti mikor olyanok kötnek bele a dolgaiba akik nem tudják min ment keresztül. Tudja hogy Valturaan nem tudhat mindent abból az időből de akkor is tisztelje mások dolgát. A hangzavarra egy két őr beront hogy meg nézzék minden rendben van e, körbe pillantanak majd távoznak.* | |
| | | Mesélő
Hozzászólások száma : 1520
Character sheet Nép: NJK
| Tárgy: Re: Verinol 2024-02-03, 11:17 pm | |
| *Verinol feldúlt vidéke lassan újra benépesül, igaz sokkal több kék bőrű vadalan él már ott, mint lanuriai. Az egykori nyugati erősség most lassan átveszi a távoli népek építészeti stílusát, ahogy lassan, de biztosan újjáépítik a lerombolt védműveket. Vadalan hajók horgonyoznak a kikötőben, vadalan léghajók szelik a magasban az eget, kémlelve az északi, s a keleti tájakat, őrizve a békét. A sárkányokkal folytatott háború a telari csatával nem ért ugyan véget, azonban egyfajta fegyverszünetbe fagyott bele. Risan, az ősi sárkány, ki Furia és Anzar helyébe lépett, nem erőlteti oly mértékben a harcot, hogy további sárkányok tömegeit áldozza fel, s Inaeth, a fekete nőstény is inkább a hím kegyeit keresi. Így a sárkányhad, nem ostromolja sem Lanur tornyát, sem az elfek, sem a nimfák erősségeit a környéken, s nem indul meg Valian felé sem. Nem támadnak más területek sem tömegestül, azonban be-betörnek Lanur birodalmának területeire is, és nyugtalanítja a nyugaton hídfőállást létesítő vadalan erőket is. Két frontos háborút kellene viselniük, hacsak ki nem találják, hogyan fordítsák egymással szembe Onoria és az Uralkodó (Vadalan teljhatalmú ura) erőit. Risan bizonyára jól tudja, hogy ez mennyire nem is lenne nehéz feladat, mégis, inkább egy áruló sárkány és egy vörös hajú nimfa után kutat titkon. Ám e látszólagos béke nem tarthat örökké, könnyen lehet, hogy nincs is szükség a sárkányok támadására, hiszen az ellentétek fennállnak, s talán még fokozódni is képesek a két humanoid hatalom között, s hamarabb esnek egymásnak, ha lassan, de biztosan úgy érzik, a sárkányok már nem elegek ahhoz, hogy közös ellenségként szövetségbe kovácsolják őket.*
| |
| | | Ajánlott tartalom
| Tárgy: Re: Verinol | |
| |
| | | | Verinol | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
|