Nemesi udvarház

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

*Noha a vadalanok érkezése némileg befagyasztotta a vérontást, nem mondhatni, hogy minden pillanatban béke honol Lanuria Birodalmában, s azon kívül.
A kék népek, s a helyiek között is akadnak súrlódások, s a sárkányok is le-lecsapnak. Azonban a nagy csaták már évek óta váratnak magukra, s tán ez így is van jól.
A béke mégis pengeélen táncol, s hogy e feszültséggel teli, vészterhes időkben legyen némi reménysugár azok számára, kik még mindig a végső békében reménykednek, avagy csupán a népek érezhessék, hogy a Birodalom vezetése törődik velük, ismételten megrendezésre kerül a téli napforduló bálja.
A zenészek már a helyükön, s az étkek ínycsiklandó illata is terjeng már mind a Nemes udvarház belső termeiben, mind pedig az udvarházon kívül, hol a pórnép ünnepli az év legsötétebb napját, s az azt követőn már mind világosabbá váló nappalokat.
Eme ünnepet, mintha a természete istenei is támogatnák, nem fogcsikorgató vagy, csupán selymes, puha hóesés simogató, csendes fátyla teszi ünnepivé, s a pelyhek csak a fáklyák, és a tüzek fényében válnak sercegve semmivé, mindenhol máshol megmaradnak. A népnek vidám dalnokok, s népi zenészek húzzák a talpalávalót, s akad is, ki már ringatja testét a zene ritmusára.
Odabent, a bálteremben a zenészek már ünnepi muzsikát játszanak, s a nemesek, meghívottak biztonságára, mint odakint katonák és mágusok rendjei vigyáznak.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2023-12-24, 2:02 pm

//A bál//

*Mint általában, a nemes ifjú, Elmiron ven Gondor jelenleg is ott tartózkodik a bálon. Természetesen, a nemesség számára fenntartott táncteremben.
Kezében egyetlen pohár itallal, hanyagul támasztva az egyik ajtófélfát, nézi a táncteremben sürgő-forgó halandókat.
El kell gondolkodnia azon, hogy hamarosan álcát cserél, hiszen az évek hosszú sora alatt vajmi keveset múlt az időt ezen az alakon.
Természetesen vegyített már egy-két kósza ősz hajszálat, főképp halántéka környékére, hogy fenntartsa az idő múlásának látszatát a haszontalan porhüvelyen, ám így sem megfelelő sokáig fenntartania már.
Látja az őröket, a mágusokat, fontoskodva, de látszólag észrevétlenül figyelnek, őrködnek, hogy a mulatság zavartalanul teljen.*

Nemesi udvarház - Page 17 Images?q=tbn:ANd9GcSY2AgtpA4PQnwNuWuZ39yGlsE5QHKK6CUtsp32H1rLa_Du2QmmDA

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2023-12-24, 7:46 pm

//A bál //

A változások sok új dolgot hoztak, magányt és csendet, de új életet is. Az otthontalanság felelőtlenségét felváltotta a Sziget biztonsága, a Könyvtár szigorú szabályait a sajátjai. Most már nem azzal kell törődnie, hogy a zárolt polcokhoz jogosulatlanul ne férjenek hozzá, vagy hogy ne heverjenek szanaszét könyvek az asztalokon. Most arra ügyel, hogy rejtett otthonát ne fedezzék fel. Egyetlen dolog nem változott csak, a készülődés Télközép estéjére, az izgalom, hogy a bál újból találkozásokat hoz majd.

Nie azt sem bánná, miközben lassan készülődik, és díszes ruháját ölti magára, ha régi ismerősök érkeznének, ám az sem lenne ellenére, ha újak bukkannának fel az életében. Számára mindkettő ajándék lenne.

S ha már ajándék...

Sylla, a furcsa mágus karma közül kimentett és azóta lassan ifjú hölggyé serdülő gyermek ajándékait idén a bál előtt vitte el, mert úgy tervezte, ahogy az éjszakának vége, visszaindul a Szigetre, hogy minél kevesebb feltűnést keltsen.

Persze most, ahogyan lefelé lépked a széles lépcsőkön, ez az indok olyan nevetségesnek tűnik, hiszen ott hiába is próbálna elrejtőzni, mert - bár nem oly hosszú ideje, s nem oly elismerésre méltó nemességgel, ahogyan Elmiron ven Gondor - őt is felismerik a Nemesi Udvarházban. De bízik a mágusok, s őrök igyekezetében, hogy senki sem fogja megzavarni az estély nyugalmát. Álarcot sem vesz az idén már, és a ruhája miatt sem aggodalmaskodott annyit, mint korábban. Ugyanis nincs, aki megfeddje illetlenségéért. És talán nem is akarná senki.

Amikor belép a bálterembe, abban azért következetes, hogy ez alkalommal is megkéri az ajtónállót, hogy nevét ne tárja a vendégsereg elé.

Frissítőként aranyszín mézes gyümölcsös italt választ, s lassan indul pohárral a kezében, elkerülve a táncolókat körben, a terem falikarokkal megvilágított falai mellett. A gyertyák fénye aranyos csillogást kölcsönöznek a ruhájának, jégkék szemei pedig elszántan kutatnak ismerős arcok után.

A bál idén is pompázatos...

Nemesi udvarház - Page 17 629f26e2dea39a59fe2fbd43cf4f0edf

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2023-12-25, 7:11 pm

// A bál és benne egy, vagy több gyönyörűség //

*A bál színes forgataga nem ugyanaz a korábban megismertek nélkül.
Roobernek mégis óvatosnak kell lennie, ugyanis az az érzése, hogy az öreg istenek számára nincs eléggé rejtve tevékenysége a halandók körében. Hiába van jelen egyszerre még a Főnix-völgyben is, mégis könnyen lehet, hogy a bálon rajta kívül más istenség is tiszteletét teszi.
Ez pedig nem feltétlenül lenne jók, ha úgy értékelnék, hogy beavatkozik a halandók sorsába.
Ezért aztán a sárkányok istene, habár hanyag tartása lazaságról tanúskodik, maga mégis feszülten figyeli az isteni szférákat, hogy időben észlelje, ha netán megérkezik valamelyik istentársa.
Eközben pillantása megakad egy ismerős arcon, ki a tömegen báli forgatag mellett tűnik fel neki.
Ama elf az, Nienna, kivel már évek óta rendszeresen találkozik, s mi tagadás, talán már túlzottan is összekötötte vele itteni jelenlétét.
Ez azonban nem tartja vissza attól, hogy némi hezitálás után ellökje magát a faltól, s kezében az itallal meginduljon, elkerülve a táncolókat, egyenesen az elf irányába.
Azonban mielőtt elérné őt, egy régi ismerős, egy vörös hajú elf tűnik fel egy réges-régi bálról előtte, s üdvözli kedvesen az északi nemest.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2023-12-26, 10:14 pm

722 évvel az éj-hasadéki csata után.

Igazán különös dolgokat tartogat az élet.
S ezek között a dolgok között olykor akadnak még elgondolkodtatóbbak, még szokatlanabbak is. Dolgok, amelyekre nem számítunk. Dolgok, amelyek már megfordultak a fejünkben, ám tényleges megtörténtük nem több múló pillanatnyi bohókás - avagy borzasztóan vérfagyasztó - ábrándnál. A képzelet röpke, kérészéletű szüleményénél.
Azután pedig ott vannak azok a dolgok, amelyekre felettébb vágynánk, s beteljesülésük hiánya fájdalmas csalódással érkezik, ráadásul kopogás nélkül. Dolgok, amelyekért keményen, s hosszú időn át dolgoztunk, küzdöttünk, ám próbálkozásunk mégis kudarcba fúlt. S ha egy újabb esély lehetősége kívánatos is lenne számunkra, legtöbbször cseppet sem siet kalandos utazásán, hogy végül elérjen hozzánk. Olyannyira, hogy, egyes esetekben, mire megérkezik, mi már régen el is felejtettük az egészet.
Furcsa, nem igaz?
Nos, ezen a véleményen volt az ifjú fehér sárkány is, midőn ibolyaszemű kedvese, Laryss Orowennë nemes egyszerűséggel eléje állt télközép ünnepének jégkarom-csúcsi ködös, fagyos reggelén, s előterjesztette hirtelennek tűnő, ám meghallgatása nyomán alapos átrágás eredményeképpen megszületett kinyilatkoztatását, mely szerint ott kíván lenni a bálon.
Azon a bálon.
Na nem mintha lett volna másik…
S nem mintha Valturaan-nak lett volna választása, ugyanis mielőtt még saját elméje berkein belül egyáltalán megfogalmazódhatott volna a tünde leány által előidézett helyzettel kapcsolatos véleménye, már a köztér egyik termében találta magát, édesanyja, az eroniai Kilime pikkelytelen ál-alakja előtt, ki csendesen, ám annál nagyobb gonddal igazgatta rajta a kelméket, s szabta a benne lakozó varázserő cérnájával, tűjével szeretett gyermekére azt, apránként s megfontoltan, ahogyan mindig is cselekedett, ha efféle fontos
ügyekről volt szó. Cseppet sem zavartatta magát a fián elhatalmasodó kellemetlenséget látván - sőt, az ifjú még azt is megfigyelni vélte, ahogyan távozása utolsó pillanataiban halovány mosolyt engedett általában határozott, olvashatatlan vonásaira kúszni. Mintha… valójában felettébb szórakoztatónak tartotta volna a Jégszemű gyötrelmeit. Éppoly szórakoztatónak, mint a körülöttük sürgő-forgó, készülődő gyógyító, ki nem rejtette véka alá a reá törő nevetést, midőn a fiatal sárkány türelmetlen megjegyzést tett fehér elf formájának - számára igencsak kínosnak érződő - gondos felcicomázására.
Valahogyan így esett hát meg, hogy a báró elrabolt leányának gyermeke - természetesen meglehetősen izgatott jegyesével karöltve - újfent annak a bizonyos teremnek a bejárata előtt találta magát. A teremnek, amelyben szokás volt beharangozni az érkezők kilétét, ezért hát, tekintvén, hogy a leánynak útjuk során rejtélyes módon sikerült átragasztania reá fenemód jókedvét, a jégszemű ifjú ekként felelt annak a szegény ártatlan léleknek, ki feltette neki a nagy kérdést.
- Bundás. - közölte elégedett félvigyorral sápadt fehér orcáján, s már hallotta is, ahogyan Laryss megpróbálja visszatartani a torkát ostromló meglepett kacajt - És Tüskés. - tette hozzá, jól emlékezvén egymásra aggatott gúnyneveikre abból az időből, amikor még csupán elején jártak életük legnagyobb, s legnehezebb kihívásokkal teli kalandjának - Sajnos ezek a népek nem tudnának megbirkózni ilyen fontos személyek megjelenésével, ezért nem javasolnám megzavarni a nyugalmukat. - folytatta az ifjú sárkány, egyre csak fokozván a felkonferálás feladatával megbízott személy - legújabb áldozata - zavarát, s egy lovagias karmozdulattal arra ösztökélte kikívánkozó hahotájának odabenn tartásával küzdő párját, hogy haladjon tovább.
- Á, és még valami. - szólt újra a csupaszbőrű alakot öltött serdülő ragadozó, immáron csupán a válla felett intézvén szavait az iméntiek címzettjéhez - A városnak fontolóra kellene vennie egy a telarihoz hasonló szökőkút elkészítését. Sokkal… részletgazdagabb és élethűbb formában. - mondta, s a végét megkoronázván még az elfek kecsességét felhasználva megbillentette fejét az illető irányában - Szívesen.
-Elfelejtetted neki mondani, hogy részesítsék előnyben a fehéreket. - bökte meg finoman Valturaan oldalát az elf leány, melynek eredményeképpen mindketten nevetve léptek a rendezvény vendégei közé, teljes pompájukban.
A kiképzőmester gyermekének hószín fürtjei kivételesen nem fonatba, s nem copfba börtönöztettek, hanem csodálatos hullámokban omlottak a vállára, hogy keretezzék az arcát. Legalábbis egy részük. A többi ugyanis kontyba fogatva pihent, valamiféle csillámló szemcsékkel megszórva, amelyet az ifjú sárkány leginkább a szépítkezési eszközök egy fajtájához tudott volna hasonlítani. Új ruhát is kapott a leány - ugyancsak Kilime rejtélyes forrásból származó kreativitása által -, melynek alapját fehér kelme, s áttetsző rétegek képezték, ibolya s kék színben játszó részletekkel, noha azokat kevésbé éles szeműek jobbára csak megfelelő fényben láthatták. Igazán impozáns látványt nyújtott, még uszály és fátyol nélkül is, s a lázadó kamasz bele sem mert gondolni, milyen hatással lesz majd rá a gyógyító azon a napon.
Ő maga sem maradt el mellette, bár talán ezzel némiképpen tisztában lehetett, ugyanis eltöltött némi időt azzal, hogy összhangba hozza a fehér elf által készített, s csodálatosan elrendezett apró hajfonatait az édesanyja munkálkodásainak gyümölcsével, amelyekkel a legelső báli öltözetét igyekezte átalakítani oly módon, hogy sokkalta illőbb legyen az a leányéhoz. Aztán persze ott volt az arcfestéke is, mely ugyanezen célokat szolgálta… egyszóval sikerült tetemesen megnövelni egyébként sem csekélyke önbizalmát, amelynek hatásaként kedélye is javulni tetszett.
Még arra is talált időt, s kedvet, hogy új tervet kovácsoljék arra, hogy a vendéglátókat kiegye a vagyonukból. Laryss csak csendesen megcsóválta a fejét, akárhányszor reá nézett, s eszébe jutott az a bizonyos korábbi beszélgetés, amelyben Val nagy elánnal ecsetelte, hogyan fog elteleportálni egy félreeső helyről, hogy aztán a városon kívül felvehesse valódi alakját, s ilyeténképpen újra megtölthetővé tegye aprócska kétlábú-gyomrát, amint legközelebb átlényegül, hogy már csak a visszateleportálás - avagy varázserő híján a bálba való visszafutás - maradjék hátra.
Arra ugyan még meg kellett lelnie a megfelelő alkalmat, hogy tudassa az eroniai gyermekével: a többi vendég számára felettébb gyanús volna az ételmennyiség, amelyet e módon a teremben elfogyaszt; ám talán a kitűnően szórakozó gyógyító egyelőre nem is kívánt kimondottan sietni e tennivalójával.
Hisz mindenek előtt táncolni jöttek.

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2024-01-10, 3:26 pm

Nem gondoltam volna, hogy egyszer ismét itt leszek, ezen a csicsás bálon, de valami vonzott ide. Sárkányvérem elég gyorsan meggyógyított, így már szinte el is felejtettem a sérüléseimet, bár azokat akik okozták még véletlenül sem. Kettőt már levadásztam belőlük és elégedetten vettem vérüket, de az utolsót nem találtam, valószínűleg hírül vette társai nem túl kegyes elmúlását.
Nem gondoltam volna, hogy itt fogok rátalálni, azonban ez is egy lehetőség volt, meg talán egy másik is, hogy találkozzam azzal az elffel, aki – őszintén bevallhatom magamnak, ha másnak nem is, megmentette és megváltoztatta az életemet. Azt még nem tudtam, hogy ez jó vagy rossz, hiszen az eddigi határozott célt, ami vezetett, megingatta …..alaposan. Most elbizonytalanodva tengtem-lengtem a világban és erősen igyekeztem elkerülni Őfúriassága figyelmét, nehogy kiszúrjon valamit rajtam.
Az, hogy itt lesz-e erősen kérdéses volt, de most egyébként sem volt más dolgom, így akár itt is lehettem. Meghívót nem volt nehéz szereznem, mert megfizethető alkalmazottak mindenhol akadtak, ez a nemesi kúria sem volt kivétel.
Most egy testes vörösbor társaságában dőltem neki az egyik feldíszített oszlopnak és látszólag lagymatag érdeklődéssel néztem a felhozatalt, de a szemem nem kerülte el senki. Sem a főúri nemesként ismét feltűnő Elmiron ven Gondor, akinek valódi kiléte még rejtély volt számomra továbbra is, de abban biztos voltam, hogy ma igyekszem elkerülni. És nem kerülte el a figyelmem az a fehérhajó szépség sem, aki ezüst ruhájában és nemesi tartásával azonnal kitűnt a tömegből és úgy vonzott magához, mint molylepkét a lámpások.
~ Itt van! Eljött! ~ kúszott valamiért mosoly az arcomra és elindultam, hogy utunk keresztezze egymás és ismét köszönthessem megmentőmet, Nienna-t.
~ Hmm….furcsa….nem is tudom a teljes nevét….. ~
Ha sikerül mellé kerülnöm, akkor meghajtom magam előtte, próbálva nem megrémíteni, ahogy a múltkor, az már a múltté……

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2024-01-11, 7:12 pm

//Éjszín álmok arany ragyogásban...//

A terem csillogása szinte elvakítja, gyertyák szórják a fényt, ami megtörik a kristálypoharakon, az aranyszegélyű tálakon. a gazdagság hivalkodó jelei mindenhol. Most először látja túl soknak a díszeket, s pazarlásnak a szinte tengernyi ételt és italt. S most először hiszi, talán a bál sem olyan, mint volt. De talán mégsem kell csalódnia, hiszen a távolban megpillantja az ismerősnek ható éjszín öltözetet, s mikor már indulna felé, amikor két újabb alakot pillant meg, de ők az észak fényeiben játszó jég színeit öltötték magukra. Val és Laryss... Maga sem tudja, melyikük látványa teszi végül boldoggá. S minek a tudata... De már nem gondolkozik túl sokat ezen. Veszteségei oly nagyok, hogy annak is örül, hogy őket nem veszítette el.

Pillanatra torpan csak meg, csak hogy döntsön, merre is induljon. A sors mutat utat, amikor Elmiron ven Gondor új "barátra" lel, s figyelmét leköti valaki más. Éppen ezért indulna a hószín páros felé, fordul, hogy elérje őket, mielőtt a tánc elragadná kettejüket amikor útját állják. Nem tolakodóan és nem durván, csak úgy ahogy ő is tenné, ha ismerősre akadna.

S ha meglepetés volt három barát érkezte, hát itt van a negyedik is. Mert hirtelen jelenik meg előtte az ismerős alak, az átható tekintet nem sok idővel ezelőtt még megrettentette volna. Újkeletű "barátság" ez, még híján van mindent elsöprő bizalomnak, még hiányzik belőle a hosszú sora az emlékeknek, miket fel lehet emlegetni. De Nie becsben tartja, hiszen mindketten áldoztak érte, s fizettek vérrel.

- Raven Back... Nem hittem, hogy itt találkozunk...

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2024-01-20, 4:37 pm

Meglepően érzem, hogy más sárkány is jelen van a bálon, természetesen ugyan úgy rejtett formában, mint én. El tudom képzelni, hogy milyen pánik törne ki, ha kiderülne a jelenlétünk. Régen talán még élveztem is volna és eljátszottam volna a gondolattal, hogy kipróbáljam, de az már a múlt.
Valami keményen megszorítja a szívemet erre a felismerésre. Valaha az hittem, tartozom valahová, hogy fontos, amit teszek……
De félre az ilyen nyomasztó gondolatokkal, elvégre szórakozni jöttem ide és élvezni a fényűzést, ami azt akarta elhitetni az emberi nemességgel, hogy van jövőjük…..
Le akartam inni magam, legalább egy rövid időre felejteni, de mikor megláttam a jégelf lányt, abban a gyönyörű ruhában és látszólag egyedül, azonnal minden komor gondolat kiröppent a fejemből.
Nem is értettem nagyon magamat, hiszen nem olyan nagyon régen, még csak kihasználni akartam és minden lelkiismeret furdalás nélkül meg is öltem volna, most meg rosszul vagyok a múltbéli magamtól. Ha valaki, akit ismerek látna, biztosan szánalmasnak találna. De….. meglepő módon rájöttem nem érdekel.
Kereszteztem az útját és mikor megtorpant és üdvözölt én is mosolyra húztam a szám.
- Hirtelen ötlet volt, de reménykedtem mégis benne, hogy ha már így alakult, akkor ismét láthatlak. Egyedül vagy? – söpört végig a szemem a körülöttünk levőkön. – Ha igen, megengeded, hogy csatlakozzam hozzád?

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2024-02-11, 5:09 pm

//Ravennek, aki más, mint legutóbb volt//

Ostoba emlékek ébrednek a fejében. Egy korábbi élet félelemmel teli emlékei, amelyben Raven Black igazán kitüntető helyet foglalt el. Egy fényes bálterem, amelyből menekülni akart. Egy ember és egy sárkány, különbözőek talán nem is lehetnének.

És most egy másik élet. Talán még magányosabb, mint a korábbi volt, s félelmek is szunnyadnak benne, amelyek óvatosságra nevelték és megtanították "élni". S amelyben Raven Back még mindig ott van, s a hely, amelyet elfoglal benne, éppen olyan kivételes. És ez az este is az, mert a helyett a régi bálterem helyett egy újból lesz emlék, amely hiába ugyanaz, ugyanolyan különböző, mint az ember és a sárkány volt hajdanán.

És másban is hasonlít a két éjszaka egymáshoz. Ugyanúgy állja a két-alakban-létező az útját ahogyan akkor tette, ám "ajánlkozása", amely akkor sokkal inkább volt fenyegetés, most cseppet sem ijesztő.

- Én nem is mertem remélni, ahogy mondtam is - erősíti meg első reakcióját az elf. - Igen, csak magam jöttem. Tudod, kötelezettségem van ilyentájt. Sylla hiába már kész ifjú hölgy, még mindig türelmetlenül várja az ajándékokat - osztja meg jövetele célját egykori ellenségével a leány. - Vagyis igen, szívesen veszem, ha csatlakozol hozzám - fejében már újabb érdekes találkozások gondolata fogalmazódik meg, hát azt kutatja újra, a szívének oly kedves nemes úr, vagy a hószínű pár az, kit elsőként választ arra, hogy megismertesse vele Raven Back-et. De ha egyikük sem kerül a szeme elé, úgy karját nyújtja önként ajánlkozó kísérőjének. - Most én kérlek táncra... De nem azért, hogy ne vegyék észre csevegésünket...