Nemesi udvarház

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

*No igen... A Nemesi udvarház, mely minden kékvérűnek kijár szállás gyanánt. De mára annyi engedményt mégis tett az arisztokrácia, hogy a fontos ügyben eljáró küldötteket, diplomáciai vendégeket, s a nemesség udvari kíséretének is helyet adnak az udvarházban. Ez nem is okozott nekik gondot, hiszen az udvarház még így is csupán 70 százalékos kihasználtságú lett. Így aztán a nemesség úgy látta jónak, ha a gigászi építmény déli szárnyát átengedik a népek klánjainak, hogy a klánok vezetői, s rangosabb tisztjei is szálláshoz jussanak bármikor.
Köztünk maradjon, de ennek a nagylelkű döntésnek azért van némi köze ahhoz a jókora pénzösszeghez, amit Onoria papnő bocsájt az uradalmak vezetőinek rendelkezésre a Mágusok Tanácsának, s minden létező klánságnak a jóvoltából.
Hát erre fel ez a nagy engedékenység...
No, de a lényeg, hogy mostanra, ha bármelyik nép sarja meg szeretne szállni itt, csak felkeresi klánja szállásait, s a klán engedélyével meg is szállhat ott.*

Nemesi udvarház Nemesi_udvarhz_by_stixion-das9kuf

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2011-03-19, 9:39 am

*Hosszú út után érkeztek Tarsisba. Természetesen nevelőapja küldte őket, természetesen Onoria főpapnőhöz és természetesen nem más, mint Negan a kísérője a nimfának.
Sol már akkor majdnem kirohant az öreg mágus szobájából, mikor Kalaran közölte vele, hogy a levél, melyet visznek Onoriához igen fontos, és kettejükre kívánja bízni a kézbesítését.
Igaz, némi elégtételt jelentett számára, hogy Negan arcára is odafagyott egy kifejezés, ami leginkább a szörnyülködésre emlékeztetett.
Persze hiába is győzködték a mágust, nem tágított, így a mágustanonc oldalán volt kénytelen elindulni a főpapnőhöz.
Negan birtokolta a levelet, de arra Sol sem választ nem kapott, sem rájönni nem tudott, hogy neki miért kellett elkísérnie.
Kicsi a valószínűsége, hogy a mágustanonc egyedül nem boldogult volna.
Az út persze hosszú volt, s több napig is eltartott, mire Telar városából egészen Tarsisig elértek.
Solnak ezalatt a mellette többnyire némán lovagló Negan oldalán bőven volt ideje felidézni a legutóbbi út emlékeit, mikor éppenséggel Norlan úrnőjét is kénytelenek voltak kísérgetni, s Negan pont vele volt a legkedvesebb, míg őt, Solt végig sértegette.
Persze most sem mulasztotta el a mágus epés megjegyzéseit közölni a nimfával, ha alkalma nyílt rá, és ezekre Sol rendre hasonló éllel igyekezett választ is adni. Minden esetre hosszú út volt és Sol örült, hogy végre legalább a felénél jártak már.
Tarsis nemesi udvarházában Onoria kérésére sikerült szállást kapniuk és a nimfa szájtátva nézte az udvarház pazar díszítését, hatalmas méreteit, csarnokait.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2011-03-23, 5:24 pm

*Tarsis híres egy város. Hogy miért? Cseppet sem érdekelte Alexet, csak eljött. Miért? Mert illik az életben egyszer meglátogatni a várost. Nem mintha zavarná őt a szabadban alvás, főleg miután megtanult sárkányként élni, de mivel egész életében embernek hitte magát, el is kényelmesedett. Úgy tudta, a nemesi udvarházban minden fajnak van klánja. És ott szépen lehet aludni. Azonban akárhogy leste, sárkányok klánját nem találta.*
~Chö... milyen gáz... nem tudnak ezek békében meglenni egymás mellett...~
*Így a mágusoktól kért szállást. Kapott is. Majd utána kiment az udvarra sétálni egyet. Ekkor meglátott egy fiatal lányt, aki nagyon hasonlított arra a nimfára, akivel Elonar erdejében találkozott. Na meg a kékhajú nimfára is hasonlít, így egyértelműen tudta a lányról: nimfa. Alex azonban egyelőre nem mozdult. Nekidőlt a ház falának és elég feltűnőn őt nézte. Akarta, hogy a lány is észrevegye.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2011-03-24, 2:50 pm

*Sol az udvarház csodálatos belső terét csodálva figyelt fel egy ifjúra.
Az illető meglehetősen erőteljesen figyelte őt.
Sol valahol úgy érezte, a fiú szinte a ruhája, bőre alá lát.
Egy pillanatra zavarba is jött tőle, de szerencséjére, vagy szerencsétlenségére ott volt mellette még Negan is.
Amannak is feltűnt a másik sárkány jelenléte, de persze errő Sol nem tudott. Igencsak meglepődött volna, ha kiderül, hogy az idegen is egy sárkány, azon pedig még inkább, ha a mellett ácsorgó, szemmel láthatóan türelmetlen és igen ingerült Neganról ugyanez az információ került volna napvilágra.
A mágustanonc rápillantott a nimfára. Elhúzta a száját.*
- Eleget ácsorogtunk itt. Gyere, felkísérlek a szobádba!
- Ha annyira sietsz, menj csak nyugodtan! Feltalálok egyedül is.
*A mágustanonc morgolódva valamit az engedetlen kis nőcskékről, sebbel-lobbal elvonult az udvar túloldalán található lépcső felé, amely a szállásokhoz vezetett.
Menet közben még egy jelentőségteljes pillantást vetett a fiatal sárkányra, jelezve, jobban teszi, ha kordában tartja magát, tudja, hogy micsoda és szemmel fogja tartani.
Sol ráérősen arrébb sétált, miközben a fal egyik különösen díszes faragványát bámulta, de éles fülei eközben éppenséggel az idegen felé füleltek.
Figyelve, közelít-e.
Ő ugyan nem fog odamenni hozzá. Egyébként is, ott volt neki Elkator is, a fiú nagy valószínűséggel udvarolt neki.*

//Milyen kékhajú nimfa? Shocked

//

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2011-03-24, 3:31 pm

*Az ifjú hölgy észrevette. Na végre. Figyelte a lányt, de nem túl kellemetlenül. Azonban érezte egy fajtárs jelenlétét. És igen. Erősen biztos volt benne, hogy a mellette álló férfi az. Ez egy kicsit idegesítette, nem szeretne összetűzésbe kerülni a másikkal. Valamit beszélgetnek egymással, majd kissé morcosan távozik a férfi, de még jelez Alexnek, hogy tudja ki, és hogy nyugodjon le.*
~Pff... öcsém, mit van úgy oda? Csak egy kicsit elcsevegek a szép hölggyel.~
*Gondolta magában egy apró kis gonosz vigyorral, persze nem rosszak a szándékai. Mikor a sárkánybá végre távozott, akkor ő indult meg. Szépen nyugodtan odasétált a lány mellé, s a nagy épületre tekintett.*
- Szép nagy, igaz? Megérdemli, hogy sokan meglátogassák és kipróbálják. Sőt még komfortos is. Nagyon szép belülről. -
*Majd a lányra néz sármos mosolyával.*
-De közel sem olyan gyönyörű, mint magácska. Tudja, a napra képes vagyok nézni, de önre egész nehéz, mert beleremeg a lelkem. Engedje meg, hogy bemutatkozzam...-
*És már meg is fogta a lány kezét.*
- ... a nevem Alex Ian Keegan... -
*Megcsókolja a lány kezét.*
- ... de szólítson csak Alexnek.-
*Majd kacsintott egyet kedvesen a lányra. Majd gyengéden elengedi a nimfa kezét.*
- Ahogy látom, ön nimfa...-
~ De furcsa... a szagából is érzem... ~
- Láttam a nimfák szállását, persze csak távolról, de igen kellemesnek tűnt. Esetleg elkísérhetem? -
*Lenne még pár kérdése, de inkább hagyja most már végre szóhoz jutni a szép hölgyet. *

//Mitsire gondoltam, de nem azt akartam kiemelni, hogy kék a haja, csak mint fajra hasonlítotok. Főleg, hogy ő tünde... szal eltévesztettem, de most már mindegy. //

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2011-03-25, 1:27 pm

*A nimfáknak, mint alapvetően természeti népnek, igen jó érzékeik vannak, így nem telt sok időbe, míg meghallotta az udvar kövein a férfi csizmáinak koppanását.
Könnyen rá lehetett jönni, hogy bizony hozzá közeledik, hiszen minden lépés egy kicsivel hangosabb volt, mint az előző.
Mikor a férfi odasétált mellé, Sol oldalra pillantott rá, de nem lépett távolabb és nem is rettent meg. Az utóbbi időben olyan sok mindenen ment már keresztül, hogy azért, mert egy idegen férfi odalépdelt mellé, miközben egy építészeti remekben gyönyörködik, már nem rémítette meg.
Valójában már látta belülről egy részét az udvarháznak, de azt azért hozzá kell tenni, hogy ahogy felnézett a magabiztos hangra, szép szemeivel egy pillanat alatt felmérte a mellette állót.
A mosolya azokéhoz hasonlít, kiktől Kalaran mindig is óvta, s ha akár egy is a közelébe merészkedett, máris hessegette el. Nem is volt nehéz dolga, hiszen az öreg mágus igen nagy hírnévnek örvendett, s tudását és tekintélyét senki nem merte kétségbe vonni.
Márpedig Kalaran most nem volt itt, s nem volt itt Negan sem, így Sol magára volt utalva.
Azért a lány egy pillanatra elpirul a mosolyra, ezért inkább csak biccent egyet egyetértése jeleként, mikor a férfi az épületet dicséri.*
- Jaj, uram, maga bókol nekem….
*Vörösödött el ismét a nimfa. Ezt azért nem szokta meg. Hát még a kézfogás, s a kézcsók. Mintha bizony valami úrinő lenne, pedig csupán egy öreg mágus nevelt lánya.
Egyenlőre szóhoz sem jutott.
Bemutatkozni azért illett, így végül csak kinyögte a választ.*
- Sol vagyok, a telari Kalaran mágus nevelt lánya.
*Még mindig zavarban volt, s ahogy keze kiszabadult, azt menten könnyű ruhájába rejtette.
Azonban Alex kérdése igencsak meglepi. Persze nem tudhatja, hogy Kalaran küldötteként nem a nimfáknál adtak a nemesek szállást, hanem a mágusoknak fenntartott különszállásokban.*
- A mágusok szállásainál kaptam egy szobát.
~Na igen, majdnem szabad bejárással Negannak. Nem értem, miért nem kapok önálló helyet, miért kell mindig annak az arcátlannak a nyakamban lihegnie…~
*Végre visszanyerte önuralmát, s megszemlélhette a fiatalembert. Volt valami furcsa benne, bár nem tudta megmondani. Az arcának a bőre nem volt teljesen helyénvaló, de hogy az most éppenséggel miért, arra nem jött rá. //Gondolom, használod a fehérítést, amiről korábban írtál. Ha nem, akkor ezt át kell írnom.//*
- Alex Ian Keegan, nem ismerős, pedig azt gondoltam, amelyik családnak itt van helye, bizonyára ismert neve van.
*Jegyezte meg óvatosan, de azért felvillantva gyönyörű mosolyát, mely több mágustanoncnak okozott később tanulási nehézségeket Kalaran tanítványai közül.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2011-03-27, 4:55 pm

*Tetszett neki, hogy a lány elpirult és zavarba jött. Hát hogyne tetszett volna neki?! Kedves mosollyal fogadta a bemutatkozást, s újabb köszöntés lévén biccentett egyet. Aztán kicsit megdöbbent a válaszon, hogy hol is alszik a lány.*
- Hmm... micsoda véletlen, én is ott alszok. -
*Nevetett fel kellemesen, s szép fehér mégis kicsit farkasos kinézetű fogai kivillantak. Mindig is ez tetszett meg a nőknek benne a legjobban. Majd kapott egy nem túl kellemes, de mégis tapintatos, sőt igaz kijelentést. Ráfagyott a mosoly az arcára, de azért még mosolygott, csak sokkal szerényebben. Ránézett a lányra, és persze, nem tudott rá haragudni. Bár ő sosem haragszik meg nőkre. Csak Akahanára... de ő nem is nő. Egy őrült isten! Ennyi!! Kedvesen elmosolyodva kisebb szünet után felelt.*
- Hát, hogy őszinte legyek, az ön neve sem ismerős nekem, pedig biztos valaki nagy híresség lehet az a telari Kalaran, ha már itt kapott helyet. -
*Vágott vissza mosolyogva, és még kacsintott is egyet a csipkelődés mellé. Szívére vette az előző kijelentést, de tovább kell lépni...*
- Majd szerzek nevet később. Nem a múlt számít, hanem ami eljövend, nem igaz? És kitudja... lehet, álnevem van...-
*Súgta még a lány fülébe viccelődve, majd megint teli szájjal mosolygott, s újra a házra nézett. *
-És... azzal a mogorva úriemberrel egy szobába kerül?-
*Kérdezett rá rögtön. *

//Huh, a kenőcs eszembe sem jutott... :S Elvileg Sternbe azért ment el... a tervem az volt, hogy egészen megváltoztatja az arcbőrét, annyira, hogy nem tűnik műnek, hanem teljesen eredetinek.//

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2011-03-28, 5:18 pm

*Sol sosem hitt a véletlenekben. Így aztán abban a véletlenben sem, hogy Alexszel ugyanazon részében az udvarháznak kaptak szállás.
A nimfa egy enyhe mosollyal és ismét némi pirulással reagált a férfi megjegyzésére.
A lány jó megfigyelő, nem kellett sok hozzá, hogy felfigyeljen Alex nevetésében a ragadozó fogakra.
Talán éppenséggel emlékeztethették volna őt arra, hogy talán sárkánnyal van dolga, de ugyan hogy is juthatott volna ilyesmi a naiv kis nimfa eszébe?
Pedig Elkator is sárkány, mégsem emlékezteti rá a férfiből áradó kisugárzás.
Érezte a mágiát és érezte az erőt is, de nem törődött vele.
Sol a következő szavakra lepődött meg a legjobban. No, nem azon, hogy az ő neve nem ismerős, hanem azon, hogy Kalarané sem.
Azért kevés lakosa lehet a birodalomnak, kinek nem ismerős ez a név.*
- Ezt felettébb furcsának találom. Kalaran Lanuria egyik legbölcsebb és legnagyobb hatalmú mágusa.
*Persze könnyen lehet, hogy Sol azért túlzott kissé, hiszen az öreg számára egyszerre jelentette azt, aki felnevelte és aki otthont adott neki, tanította és vigyázott rá egész életében.
Helyesen gondolkodik a másik, állapította meg magában Sol, ebben emlékeztette Elkatorra, fiatal, talán még kissé zabolátlan erejével és magabiztosságával.
A férfi bizalmaskodó suttogására azonban kissé hátrébb libbent a lány, de mielőtt az arcátlanságot kikérte volna magának, ráadásul emelt hangon és igencsak magabiztosan, Alex igen okosan Neganra terelte a szót.
Sol tekintete a lépcsőre tévedt, ahol a mágustanonc távozott, majd visszafordult Alexhez.*
- Még csak az kéne! Ő csak Kalaran egyik tanítványa….
*Persze nem tette hozzá, hogy bizony olykor igencsak meleg helyzet alakul ki közöttük, s hogy az a bizonyos tanítvány igencsak nagy erővel rendelkezik eddigi megfigyelései szerint, amit Kalaran ismétlődő fontos megbízatásai is megerősítenek a nimfában.*
- És ön? Talán nem is magányosan rója Lanuria útjait…Bizonyára várja valaki odabent.
*Vágott vissza gyorsan Sol.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2011-03-29, 7:26 am

*Megvonja a vállát, bocsánatkérőn néz a fejével.*
-Sajnálom, de én nem hallottam Kalaranról. De ne aggódjon! Biztos lehet abban, hogy ez nem az ő hibája, hanem az enyém. -
*Mondta mosolyogva, majd ugye jött a másik sárkányról való kérdezése és Sol válasza. Elmosolyodott a reakción, majd felnézett az égre, s áhítatosan felelt.*
-Oh az én szívem olyannyira magányos, nincs nekem senkim, akihez menekülhetnék, akitől boldogságot, s szeretetet kaphatnék. Mily kemény velem a sors.-
*Majd Solra néz. *
-Talán nem véletlen, hogy találkoztunk. A sorsunk fonalai talán ma összefonódnak, s együtt haladnak tovább vonalukon.-
*Néz ellenállhatatlan szerelmes tekintettel a lányra. Egy kis hatásszünet következik, de mielőtt a nimfa reagálhatna valamit, gyorsan újra megszólal.*
- Hmm... milyen furcsák az istenek. Sokszor mintha ellenem készülődnének, de ma mégis hálát adhatok nekik, hogy egyet maguk közül leküldtek, s íme most magam előtt láthatom teljes tökéletes szépségében. Sol... vajon ön a szerelem istennője? Valami ilyesmi árad önből, s erősen húz magához.-
*Mondja mindezeket, de nem közeledik a lányhoz, nem felejtette el, hogy hogyan reagált a nimfa, mikor a fülébe sugdolózott.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2011-03-29, 5:09 pm

*Sol ugyan furcsállta, de nem erőltette, ha nem ismeri Kalarant, hát nem ismeri. Végülis nem ismerheti mindenki a nevelőapját.
A nimfa meglepődött Alex reakcióján a következő kérdésére. A pátosz, mellyel a választ adta, ismeretlen volt számára.
Még nem találkozott olyan férfival, aki így beszélt volna.
Persze volt már romantikus tanonc a közelében, akiben talán még akadt költői véna is, de meg sem közelítette Alex szintjét.
Solnak egy kicsit gyors volt a férfi vélekedése a találkozásuk sorsszerűségéről, legfőképpen pedig az elképzelés, miszerint ez a mostani találkozás össze is kötötte volna kettőjüket.
A tekintet, amivel Alex közben rá nézett, mégis egy pillanatra belé fojtotta a szót.
Ezután következett még az, hogy az istennőkkel emelte egy szintre a nimfát, ami már végképp sok volt neki.
Halkan, kissé majdnem rekedte hangon szólalt meg, de hangja hamar ki is tisztult.*
- Nagyon ….hízelgő, hogy istennőnek néz engem, de csak egy mezei nimfa vagyok, semmi több….
*Haját zavarában közben a füle mögé igazította, így szép formájú enyhén nyúlt füle is szabaddá vált.*
- Alex, a szavai mélyen zavarba hoznak..
*Lehelte a lány halkan.*
- Ön ily könnyen képes vonzódni egy nőhöz?

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2011-03-31, 4:04 pm

*Az egyszerű válasza a lánynak, hogy ő csak egy mezei nimfa, mosolyra fakasztotta a férfit.*
~Mezei nyúlról már hallottam, de mezei nimfáról...? Micsoda furcsaságok. A nyúl hús finom... miért jutott ez eszembe?~
*Majd figyelt a többi válaszra. Az jó, ha zavarba hozta a lányt. O-óóó. Most Alex jött zavarba. Az utóbbi kérdés: Ön ily könnyen képes vonzódni egy nőhöz? Ez nagyon zavarba hozta. Most erre mégis mit feleljen? Okosnak kell lennie, de hazudni sem szeretne. Nem az a típus...*
- Egy nőhöz? Ön csak egy nő? Talán magácska számára csak egy mezei nimfa, de az én szememben - akárhogyan is ellenkezik - mindig is istennő lesz. Így a válaszom az, hogy önhöz igen is vonzódok. De hát mit is tehetnék önért, hogy ne felejtsen el soha, mit tehetek én földi halandó önért, hogy legalább árnyékként megmaradjak emlékeiben? Parancsoljon nekem, hagy szolgáljak önnek, de nem adhatok sokat én pornépből való önnek, csak a szívemet, de azt teljesen. -
*Már-már önmaga is meglepődik, mik eszébe nem jutnak. *
~Fejlődök... egyértelműen fejlődök.~
*Közben könyörgő szerelmes tekintettel nézett a mezei nimfára.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2011-04-01, 5:09 pm

*Sol zavara csak attól enyhült. Hogy látta, viszont kérdése a férfit hozta zavarba. Nem baj, legalább volt neki némi ideje összeszedni a gondolatait.
Első kérdésre, az „Ön csak egy nő?”-re elmosolyodik és bólint egyet. Nem több, csak egy nő. Izra egyik leánya.
Persze a férfi szavai bizony jól estek, hiszen ha csak Alex szemében is, de egy szintre emelték Izrával, a teremtőjével. Ez pedig nem kis dolog.
Alex tekintete olyan volt, mint egy esdeklő kiskutyáé, s ez a tekintet azért minden érző szívű lényre hatással lehet.
Sol bizony közben hallgatta a már-már ostromló szavakat és nem igazán tudta, mit is feleljen rá.
Eszébe jutott Elkator is és a vele való sokszor viharos találkozások. Úgy érzi, hogy tetszik a sárkánynak, s az is tetszik neki, de itt volt ez a férfi is, ki olyan hévvel beszélt hozzá, amilyennel a sokkal zárkózottabb sárkány soha.
Hihetetlen volt neki, hogy egy pillanatnyi találkozásra ekkora hatással lehetett egy férfira, pedig nimfa, s éppen el is képzelhette volna.*
~Rebesgetik az emberek, hogy a nimfáknak különösen erős vonzerejük van a férfiakra, de azért ilyennel még nem találkoztam…~
- Oh…hiszen nem is kell semmi tennie, olyan dolgokat mond nekem, amitől nem fogom elfelejteni. Még senki nem beszélt így hozzám, mint maga, Alex.
*Nézett tiszta szemeivel a férfira.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2011-04-10, 6:08 pm

*Sármos mosollyal reagált a nő szavaira, és mondhatni ez már jól esett neki. De Alex szíve nem töltődött be. Neki ostromolnia kell a nőt, hisz ő ilyen. Nem tudja nem megtenni. A nő szemeibe néz, úgy felel.*
-Köszönöm, ez sokat jelent nekem. De nézze el önzőségemet, nem vagyok teljesen megelégedve ezzel, nekem több kell. Még inkább felvidámulna lelkem, ha engedne velem megtenni egy sétát itt a kertben. //Még rímelt is!//
* Mondja kedvesen, s magabiztosan már tartja is felé a karját, s bízik benne, hogy a hölgy nem utasítja el.*

//Ó ne haragudj a késői válaszért. Szóbeli nyelvvizsgám volt pénteken és arra készültem, aztán tegnap kipihentem fáradalmaimat //

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2011-04-12, 8:32 am

//Ha sikerült, akkor gratulálok hozzá! Smile

És nem baj, mindenkinek vannak elfoglalt időszakai Smile

//

*Sol állta a férfi tekintetét. Volt benne valami, ami egyedivé tette, talán a különleges színárnyalat, talán az, ahogyan nézett vele, vagy mindkettő.
Minden esetre egy újabb pirulást okozott neki, s a kérés is. Igaz, nem is sietett, de nem lepődött volna meg, ha kiderült volna, hogy Negan valamelyik ablakból figyeli őket.
Hát legalábbis ezért már megért egy sétát, abban végülis még nincs semmi különös.
A lány szép szemeit Alexra emelte, mire megadta a választ.*
- Nem bánom, egy séta még belefér az időmbe, mielőtt visszatérek a szállásomra.
*Ezzel eltekintett a nem is oly távoli kert felé. Látszott, hogy a családoknak, kik az udvarházat fenntartják, van idejük és darnájuk is arra, hogy szépen gondozzák, mind az épületeket, mind az udvart és a kertet, amely nagyon is alkalmas arra, hogy kellemesen időt tölthessenek benne.
Sol közben Kalaran intelmeire is gondolt, melyben óva intette a túl szép beszédű férfiaktól.
„Gyakorlott hódítók, kiknek az a céljuk, hogy az olyan jól nevelt hölgyek szívét meghódítsák, mint te vagy, Sol. Légy nagyon óvatos velük, ha ilyennel találkozol!”*
~Hát, most találkoztam…Ez a férfi igen szépen tud beszélni. De én bizony vigyázok ám magamra!~
*Közben ismét Alexra nézett.*
- Vándorol talán Lanuria tájain? Kíváncsi vagyok, mivel tölti egy ilyen fiatal úr az idejét….

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2011-04-12, 9:36 am

*Szélesen elmosolyodott, amikor a lány elfogadta a karját, s elindulhattak a sétára. Valóban gyönyörű volt a kert, de nyilván egy ilyen elit helyen ez el is várható. Egy darabig csendben mentek, Alex komoly tekintettel, mégis vidámsággal a szemeiben nézte a fákat, virágokat. Régen nem sokat gondolkodott azon, miért is vágyik a természet szabadságára. Most már tudta, mi rejtőzik benne. Félelmetes, mégis valami fajta szabadság. Elsötétült a tekintete, s a földet nézte, mikor azokra az időkre gondolt, amikor csak úgy hirtelen, inkább éjszakánként átváltozott és tudatán kívül mészárlásba kezdett. Azóta nem volt átváltozása, mióta tud arról, hogy sárkány, s használja is az eredeti alakját. Így nagyon reménykedik abban, hogy az átoknak vége. A kérdésre ébred fel merengéséből, s először komolyan néz a nőre, majd kedvesen elmosolyodott.*
- Igen, vándor féleség volnék.
*Majd elgondolkodva folytatja.*
- A célom az, hogy minél jobban megismerjem a Birodalmat, kikutassam minden rejtekhelyét, és titkát. Megismerje a szívverését, és az illatát. Hm...-
*Elmosolyodik.*
- Én az a kíváncsi típus vagyok, aki szereti felfedezni az új világot, legyen az messze, vagy itt közel.-
*Néz a nő szemeibe komolyan. A séta jól esik neki, az idő kellemes, s a gyengéd szellő is jól esik arcának. Jól érzi magát a lány társaságában, és most békéje van. Bár biztos benne, hogy az a másik sárkány figyeli, s nem jó szemmel tekint rá. De nem igazán érdekli a dolog. Bár nem szeretne vele harcolni, elég volt az neki, hogy Sternben egy ősi sárkány meg akarta ölni. Fiatal ő maga még. Sokat kell tanulnia.*
- Tehát csak járom a világot, élvezem az életet... És ön? Mivel tölti az idejét kedves Sol?-
*Kérdezi enyhe mosollyal az arcán a nő szemébe nézve.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2011-04-12, 10:47 pm

*Solnak is jól esett a séta. Nem is várhatnánk mást egy nimfától, kinek mindene a természet. Ő maga is csendesen élvezte a kert illatát, a növények halk neszeit. Itt élt minden és ez nagyon jó hatással volt a lányra.
Szép dolog egy emberek épített város, kimondottan szép, de valahogy hajlamosak kiölni az életet belőle. Kövekkel burkolják a földet, a házakat is kőből építik fel, s bár ő föld nimfa, ezek a kövek már nem eredeti valójukban vannak.
Nem hallja szavukat és nem is tartja velük a kapcsolatot
Felpillant Alex arcára. Szemei csillogni látszanak, hogy végre természetes környezetben lehet.*
- Akkor egész életében vándorolhat, úgy hiszem, mert ezt az országot teljesen nem lehet megismerni.
*Sol érezte a férfi karját sajátján és megint érezte az a furcsaságot, amit Elkatornál is, míg meg nem tudta, hogy sárkány.
Negant viszont ezekre a pillanatokra elfelejtette. Végre nem kellett az öntelt mágusra gondolnia, talán jobb is.
Közben azonban Alex is feltette a maga kérdését. Sol mélyen elgondolkodott. Vajon neki milyen életcélja lehet? Talán a tanulás Kalarannál? Nem gondolná.
Vándorolni nem szeret, bár egy adag természetes kíváncsiság azért van benne*
- Még nevelő atyámnál vagyok, tanulok, s csak később tervezem, hogy a saját lábamra álljak.
- Persze eljön majd annak is az ideje.

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2011-04-13, 10:06 am

*A lány első reakciójára csak elmosolyodik magában.*
~Nem hiszem, hogy tudnod kellene arról, honnan is jöttem... nem voltam ám itt egész életemben...~
*Majd ugye feltette a kérdését. Sol is elgondolkodik. Alex ránéz, miközben a nimfa felel, s figyelmesen hallgatja.*
~Tanul... lehet, hogy előbb nekem is azt kellene. Helyette nem teszek mást, csak növelem az ellenségeim létszámát.~
*Megint elsötétült a tekintete, de most nem fordította el arcát. Komolyan felelt.*
-Nagyon jól teszi, hogy ott van. Tanuljon sokat! Bár az egész élet nem elég arra, hogy mindent megtanuljunk, de minél később jár egyedül a világban, annál biztonságosabb lesz önnek. Vigyázzon magára, és tanuljon sokat!-
*Mondja komolyan, s aggódón a férfi a lánynak. Most nem tehet róla, gyengéden végignéz a lányon, s majd újra a ragyogó szemekbe. Gyönyörű nimfa, azt meg kell hagyni. Nagy megtiszteltetés számára, hogy ilyen hölggyel sétálhat. Phenia is gyönyörű volt. Nem tudná megmondani, melyik a szebb. Mindkettő a maga egyéniségével a legszebb. Elfordul, s az előttük haladó utat nézi.

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2011-04-13, 5:08 pm

*Sol figyelmét sem kerülte el Alex hirtelen hangulatváltozása, mikor a tanulást említette, de gondolatai egészen másfelé tapogatóztak.*
- Kalaran nem is szívesen enged ki. Úgy vigyáz rám, mint a szeme fényére. Az is csoda, hogy Telarból idáig elengedett.
Ez a második komoly utazásom, de mint láthatta, most sem egyedül érkeztem.
Negant rendelte védelmemre.
*Látta közben Alex gyengéd tekintetét és ez jó érzéssel is töltötte el, habár szép szemeit szemérmesen lesütötte és arcát egyben pír vonta be egy rövid pillanatra.
A csendes kis séta a formára nyírt bokrok, a sima, üde, zöld kis tisztások, a virágágyások között egészen romantikus hangulatot sugárzott.
Sol jól érezte magát Alex mellett, bár nem szokása összekarolva sétálgatni idegen férfiakkal.
Talán részben Negan bosszantására is tette ezt, bár kissé tartott tőle, hogy a mágus hamarosan megjelenik és kettétöri ezeket a nyugodt és könnyed perceket.
Látta ő már a kakaskodást Negan és Elkator között, de ahhoz már nem volt kedve, hogy végignézze Alex és Negan között is.*
- Talán jobb lenne, ha lassan vissza is térnénk a szállásainkra. Őrzőm bizonyára türelmetlenül vár már.
Alex uram pedig ne aggódjon, a világban mindig vannak veszélyek. Az előző utamon kis híján meg is öltek, ettől a tanulás és az óvva védés sem menthetett meg.
*A végét el is harapta, hiszen nem akarta felfedni, ki is volt az a nagy hatalmú úrnő, ki végül életére tört.
Helyette enyhe húzással jelezte Alexnak szándékát a visszafordulásra, ha ő még nem fordult volna meg.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2011-04-13, 10:22 pm

*A lány válaszára egyetértőn biccentett.*
- Helyes. Bölcs ember az a Kalaran. S ha Negan az a férfi, akivel láttam önt, akkor nem kell aggódnia, ő biztos megóvja mindentől.-
*Mondta komolyan, s őszintén. Negan is sárkány. S egyértelműen erősebb, mint Alex.*
~Ő biztosan jobban tud rá vigyázni, mint én... Ha akarnám se vihetném magammal őt. Nem lenne mellettem biztonságban.~
*Gondolja ezeket, miközben gyengéden tekint a lányra. Egy darabig csend volt, majd a lány megáll, s visszafordulást ajánlott fel, amire a sárkány biccentéssel reagált. De Sol folytatta.*
- Tessék? -
*Kérdezett a megdöbbentő folytatásra, de ez amolyan költői kérdés volt.*
- Ezek után még inkább vigyáznia kell önmagára. És ne gondolja, hogy akik aggódnak önért, azok eltúlozzák, vagy megkötözik magát. Valós a félelem, és jogos az aggódás. Maradjon Negan mellett. Ő meg fogja védeni önt.-
*Majd visszafordulnak, s sétálnak tovább. Lassan visszaérkeznek oda, ahonnan indultak. Ott megállnak, s Alex Sollal szembe áll. *
-Nagyon örülök a találkozásnak és hogy beszélgethettünk! Talán az Istenek megengedik, hogy még egyszer találkozzunk.-
*Mondta a lánynak gyengéden, s a szemébe nézve.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2011-04-14, 5:21 pm

*Sol elmosolyodott, mikor nevelőjét dicsérte Alex. Negan nevére egy pillanatra megdobbant a szíve, de eszébe jutott az is, hogy nem volt mellette, mikor Narin orrgyilkosai megtalálták ott, a kis erdei tó partján.
Ha nincs Riana, a vörös nimfa, ott is maradt volna, holtan.
Persze, negan sem lehet ott mindig mellette, magának kell tudnia megvédenie magát, s ebben Kalarannak lehet fontos a szerepe. El is határozta, hogy az eddigieknél sokkal erélyesebben fogja kérni az öreg mágust, hogy tanítsa meg védekezni varázstudók ellen is.
Közben persze szavaira reagált Alex is, őszinte megdöbbenéssel.
Azonban hogy Neganra bízza az életét?*
- Negan nem volt akkor sem mellettem. Más mentett meg…
*Kissé ingerült volt a hangnem. Negan bizonyára erős mágus, de Sol szemében egy faragatlan fráter, aki arcátlanságával nem egyszer feldühítette már őt. És vadságával olyan helyzetbe hozta, hogy még most is elpirult, ha rá gondolt.*
- Magamnak kell tudni megvédeni magam.
*Büszkén emelte fel fejét, haján megcsillantak a nap sugarai.*
- Én is örülök a találkozásnak, Alex!
*Nem villan eszébe a nimfának, hogy Alex ugyanott szállt meg, mint ő, a mágusoknak fenntartott szálláshelyeknél.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2011-04-14, 6:49 pm

*Most már egyre inkább felfogta, hogy Negan nem valami kedvelt fickó a lány szemében. De Alex nem gondolja, hogy rossz szándékú volna fajtársa, különben Kalaran nem engedte volna el vele a lányt. Alex így nem felelt. Sol folytatta.*
-Tanuljon meg védekezni, ez a legjobb megoldás.
*Mondta válaszul, s jött az elköszönés. Alex elmosolyodott, s megfogta gyengéden Sol kezét, s csókot lehelt rá.*
- Az Istenek óvják lépteit!
*Meghajol egy kicsit, s meg is fordulna, hogy betérjen szállására, de akkor épp látja kijönni feléjük az emlegetettet. Negan jött, hogy lássa, mégis mi történt. Alex arca komoly volt. Elindult felé, s mikor elment mellette, biccentett egyet. Majd annak a gondolataiba súgott egyet.*
~Vigyázzon rá nagyon!~
*Majd még visszafordult egyszer a lány felé, elmosolyodott, majd folytatta útját, s betért a nagy házba.*

//Szerintem egyet még írok. //

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2011-04-15, 2:08 pm

*Sol erre aztán győzedelmesen pillantott Alexre.*
- Igen, én is erre gondoltam. Magamra kell számítanom, ha meg akarom védeni magam. Nem gondolhatok arra, hogy mindig lesz valaki, aki vigyáz rám.
*Ő is elmosolyodott, mikor Alex mosolyát meglátta.*
- Legyenek önnel is az istenek!
*Alex kézcsókjára Sol ismét csak elpirult, ő még nem látta Negant jönni, csak ahogy Alexet követte még pillantásával, akkor látta a sötét ábrázatú mágustanoncot.
Negan már jóval korábban is figyelte őket, de úgy döntött, megvárja, mennyit enged a fiatal sárkánynak a nimfa, s hogy lesz-e valami egyáltalán.
Közben mégis dúlt-fúlt magában, nem is egészen érte azt sem, ugyan miért mérgelődik, azon, hogy egy ismeretlen ifjú sárkány, már a második, csapja a szelet Solnak.
Sosem gondolt a nimfára úgy, mint nőre, egészen előző utazásukig. Akkor is csupán azért, mert olyan érzéseket, olyan ösztönöket mozgatott meg a cserfes, örökké csak a gondot hozó lány, amilyeneket már réges-régen elfelejtett.
Negan végül a búcsúzás jeleit látva kilépett és sötét köpenye suhogása közepette szúrós tekintettel közeledett a párhoz.
Mikor a férfi elhaladt mellette, visszabiccentett, de azért még megajándékozta egy sötét pillantással.
Mást nem is reagált az ifjúra, mintha az nem is létezne.*
- Ha kibájologtad magad, feljöhetnél végre a szállásokra, mielőtt más is szemet vet rád.
*Sol jó kedvét egy csapásra lerontotta Negan érkezése. Ismét kimondottan modortalan volt.
Kihúzta magát.*
- Nálad mindegyikük jobb társaság.
*Ezzel felhúzott orral elindult a mágusok szállásai felé, éppenséggel Alex nyomában, hiszen ő is ott szállt meg.
Negan elhűlve, mérgét nyelve vonult utána, keresgélve, mivel is vághatna vissza a lány csípős megjegyzésére.*

//Rendben. Ha már majd nem kell reagálnom rá, akkor nem írok és köszi szépen a játékot, kedves Alex! Smile

//

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2011-04-17, 4:44 pm

*Negan nem reagált Alex gondolati üzenetére, de többet nem is foglalkozott ezzel a vörös sárkány. Az még ráadásul sötéten tekintett rá, Alex meg csak mosolygott elégedetten. Még hallotta fajtársa csípős beszédét a lány felé, majd betért a házba. Tudta, hogy a többiek hamarosan követik, főleg, hogy egy helyen kaptak szállást, így megszaporázta lépteit, hogy ne találkozzanak újra. Kicsit furcsa lenne. Bement a szobájába, s leheveredett az ágyra.*
~Csinos lány, az biztos... Én... hiába rajongok a női nemért. Nem hiszem, hogy megtalálom az igazit. Vagy ha meg is találom... nem jöhet velem. Főleg a Sernben történt események után. Sokan láttak ott, hogy sárkány vagyok. S egy ősi sárkány sem kedvel igazán... Azt hiszem... magamra maradtam...~
*Majd lehunyta szemeit, hogy egy kicsit pihenjen.*

//Én köszönöm kedves Sol, hogy időt szakítottál rám! //

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-08-27, 4:28 pm

* Holnap még bőven van ideje, s nem is volna valami bizalomgerjesztő éjjel érkezni, így úgy döntött, pihen egyet, s reggel érkezik meg az udvarházba. De azért a terveket már szövi.*
~Az udvarház... vigyázni kell azzal a hellyel. Nem volna jó, hogy amint megérkezek, már meg is halna a mágus, mert legközelebb nem engednének be. Nem mondom, hogy nem jönnének rá egyesek, hogy én voltam a gyilkos, na de akkor sem szenvedek feltűnési viszketettségben. ~
*Bement az egyik fogadóba, s ott töltötte az éjszakát. Majd kora reggel már el is hagyta az épületet, s kényelmesen elsétált a Nemesi udvarházba. A külső őrök simán beengedték, de utána mikor a vezetőkkel kellett beszélnie, hogy szobát kérjen, az kicsit hosszasabb eljárás volt. Egyesek ismerték őt, tudták, hogy középnemes családból származik, és persze járt már itt párszor, így nem volt teljesen ismeretlen a környéken. De valahogy az a fogadós, aki igazán ismerte, nem volt valami jó kedvében. Sejthette, hogy munkaügyben van itt a harcos*
- A tündék részlegében szeretnék helyet kérni.
*Mondta, de a fogadós morcosan adta át a kulcsot.*
- Remélem nem tervez káoszt az udvarházban.
*Eron csak vészjóslón elmosolyodott, majd elindult.. Bement a fő terembe, amely fele részben társalgó, fele részben étkezőként funkcionált. Megállt először az ajtóban, majd körbenézett. Páran felfigyeltek rá, de ő nem foglalkozott velük. keresett egy olyan sarkot, ami pont szabad volt, s aholl körbetudott nézni az egész teremben. Ott ült le.*
~ Kicsit elücsörgök itt, megnézem, itt van-e az illető, utána meglátjuk. ~
* Oda is lépett hozzá egy felszolgáló, de ő csak egy kancsó bort kért, nem rendelt ételt. *

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-08-27, 8:45 pm

* A piac végén Kesa is megszabadul arcát rejtő ruhadarabból, és úgy indul meg egyenesen a nemesi udvarház felé, annak is kereskedők számára fenntartott részlege felé, de ez nem jelenti azt, hogy sokkal messzebb kellene mennie a mágusok, esetleg az elfek szállásától. Mindkét helyen megkérdezi, hogy járt-e errefele egy bizonyos sötétruhás férfi nem sokkal előtte, de mindkét helyen nemleges választ kap az őröktől, így nyugodtan halad saját szállása felé. Miközben felmerül benne, talán nem is az éj leple alatt kívánja véghezvinni a feladatot. Pedig ő most tenné meg, miközben mindenki alszik, és csupán az őrökkel kellene foglalkozni. Így végül meg is fordul, és az udvarház másik vége felé veszi az irányt, hogy ott találjon magának egy megfelelő helyet, ahol az éjszaka folyamán figyelemmel tudja tartani a behatolókat. De hiába az egész estés ébrenlét, nem érkezik meg Eron, hogy elvégezze a feladatot.
Csupán ekkor merül fel benne, hogy az egész napnyi időtartamot talán megpróbálja minél jobban kihasználni. Azonban nappal nem olyan egyszerű feltűnésmentesen elintézni valakit, mint az éj leple alatt. Főleg ha tesznek ellen, így a Nap kelő sugaraira Kesa is feladja helyét. *
- Lihat apa yang saya lihat.
* Szavai hallatán egy papírdarab jelenik meg kezében, hogy azt nyújtsa át az egyik őrnek. *
- Zelatus Kaleronnak.
*Az őr először csupán értetlenül néz, majd a levelet továbbítja a célszemélynek. Zelatus érdeklődve bontja fel a láthatóan mágikus eredetű képződményt, amin legbelül csupán néhány szó fogadja.*
” A kocka el van vetve. ”
* Értetlen arckifejezéssel néz vissza az őrre. *
- Ki küldte?
- Egy nő adta át.
- Miféle nő?
- Nem tudom. Azonnal tovább állt.
- Kerítsék elő!
- Értettem!
* Kesa közben elfoglalja szállását, és reményektől kecsegtetve tölti álmát, miközben a mágikus papírdarab semmivé foszlik. *

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-08-29, 12:30 pm

*Nem volt az étkezőben a férfi. Sebaj. Akkor keresgél tovább. De előbb felment a szobájába, s elővette fekete köpenyét.*
~ Most talán nem ártana. ~
*Amikor kémkedik valaki után, ráadásul fényes nappal, s társaságban lesz muszáj gyilkolnia, akkor hasznosnak találja a köpeny használatát. Magára is öltötte, s a csuklyát is mélyen a fejébe nyomta. Lement a szobájából, és eldöntötte, sétálgatni kezd az épületben és akörül. Épp, hogy csak kiment az épületből, kint az udvaron az egyik oszlop mögött megállt, s figyelni kezdett egy fickót, akire illett a személyleírás. Látta, amint egy őr átad neki valami papírt. Mivel jó a füle, a beszélgetést is hallotta. Persze azt nem tudta, mi áll a papíron. *
~ Hmm... hmm... megvagy. Te kell, hogy legyél.~
* Innentől kezdve követni kezdte a férfit. Követésben jó, volt rá pár száz éve, hogy kigyakorolja. Szüksége is volt rá. Egyszer csak, délután, miután kiadósan megebédelt az áldozat, az felment a szobájába. Ekkor Ryden utánament. Kis idő múlva belépett a mágus szobájába. A csuklya továbbra is a fejében volt. De felemelte tekintetét, így a mágus láthatta az arcát. Eron tekintete kifejezéstelen volt. A kulcs a zárban volt. Bezárta az ajtót. Kicsit közelebb lépett.*
- Zelatus Kaleron.
*Igazából kérdezte, de inkább kijelentésnek hangzott.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-08-31, 9:14 pm

* A kellemes pihenés, mely az egész estés ébrenlétet követte, nem bizonyul túl hosszúnak. Nem is bizonyulhat, hiszen akkor lemaradna Eron akciójáról, amit nem engedhet meg magának. Álmosan ébred és nem tehet ellene semmit.
Ritka alkalmak egyike, hogy szürke mágusköpenyét ölti magára. Most is előtte még el kell sétálnia szekeréhez, hogy annak egy alaposan elrejtett rekeszéből szedje elő ezt a bizonyos köpenyt, hogy valódi nevét használva kerüljön a lehető legközelebb az eseményekhez.
Hamarosan már ő is a mágusoknak fenntartott szárny folyosóit rója. Eronnal szemben ő nem egy, hanem két ember nyomát kutatva. Eront ugyan nem, azonban Zelatus sikerül meglátnia, miközben ebédjét fogyasztja. Ez mindenképpen jó jel számára, hiszen az, hogy Zelatus még életben van és az, hogy az udvarházban még nem terjeng egy gyilkossági kísérlet pletykája, azt jelenti számára, hogy Eron nem lépett akcióba, még. Ráadásul időkorlátjának fogytával egyre nagyobb esélye van elcsípni, Eron akcióját. Hiszen már csupán kevesebb, mint fél nap áll bérgyilkosa rendelkezésére, hogy elvégezze az elvállalt feladatot.
Az új fejelmény arra sarkalja, hogy lassítson ebédjének elfogyasztásán, hiszen nem kéne szem elől téveszteni Zelatust, ha már sikerült rálelnie. Megvárja, hogy Zelatus elhagyja az étkezőt, mielőtt ő is hasonlóképpen cselekedne. Azonban még mielőtt így tenne újra megpróbálja megtalálni Eront az étkezőben helyet foglalók között, hiába. A kétely magvai hamar előbukkannak Kesá tudatában, hogy Eron még nem talált rá Zelatusra, még úgy is, hogy hírneve teljesen mást sejtet. Ekkor egy csuklyás alak áll fel az egyik asztaltól, hogy elhagyja a termet. Jobb lehetőség híján őt kezdi követni Kesa.
Kesa nyugodtan a dekorációban gyönyörködve követi, kellően lemaradva, mint aki most jár először erre. Hamarosan jobban is lemarad, mert már sejti hova tartanak. Márpedig neki volt lehetősége korábban megtudni Zelatus lakosztályának helyét, és láthatóan most arrafele tartanak.
A lakosztályhoz, már csak akkor ér oda, mikor a folyosó teljesen üresnek bizonyul, így csupán a csuklyás alak hiánya jelentheti számára, hogy elérkezett az idő. Azért még pár pillanatot áll a lakosztály ajtaja előtt, mint aki választ várna a túloldalról. Ez lényegében így is van, hiszen valami zajt, vagy hangfoszlányt akar hallani, ami igazolja elgondolását, mielőtt tovább állna az ajtótól.
Ha bármi ilyesmit sikerül meghallania, akkor már tovább is áll az ajtótól, hogy egy olyan helyen, ahol senki se láthatja, suttogásba kezdjen.*
- Bayangkan hidup dalam penyamaran.
* Közben teste előtt elhúzza kezét, hogy külseje megváltozva, egy az udvarban látható szobalányhoz hasonló alakot öltse magára, és így folytassa útját az üres folyosón, míg egy őrpárost nem talál. *
- Szép napot az uraknak!
- Magának is! Miben segíthetünk?
- Zelatus úr mihamarabb kéreti magához egyiküket, azonban jelenleg vannak nála és remélem, tudják milyen, ha megzavarják.
- Értettem.
* Kesa azzal el is búcsúzik a két őrtől, hogy álcájával minél hamarabb tovább álljon. *

* Szobájába belépve Zelatus könnyed mozdulattal szabadul meg fekete köpenyétől, felfedve az alatta megbújó finom megmunkálású ruhát. Közben megint a különös levél jár a fejében. A szövegre nem is fordít olyan nagy figyelmet, hiszen mindenkinek vannak ellenségei, és ha az illető fekete mágus, még talán több és veszélyesebb is, mint egy átlagos embernek, viszont a levél már más. Nem érti, miért küldenének, ennyire átláthatóan mágia alkotta dolgot. Mindenesetre a levél elérte a célját. A gyanakvás magvai már ott vannak Zelatusban, így mikor egy ismeretlen alak nyit be hozzá, nem sokkal a megérkezése után, azonnal felé fordul. A belépő nem titkolja kilétét, arcát hamar felfedi a mágus előtt, aki egyből észreveszi rajta az elf vonásokat, és még az arc is ismerősnek tűnik, de nevet nem tud hozzá társítani, miközben a zár kattanására Zelatus kedvezőbb pozíció felé kezd haladni, szemét végig az idegenen tartva. *
- Hát te meg ki vagy?
* Eleinte csupán ennyit válaszol neve hallatán, majd újabb léptek megtétele után folytatja. Remélve, hogy addigra a másik is felfedi kilétét, ha már így merészel beállítani lakosztályába. *
- Mi hozott ide, hogy a nyugalmamat megzavard?
* Léptei végén egy mágikus botot emel fel a földről. *
- Nem szeretem a hívatlan látogatókat!
* Botját a padlóhoz üti, hogy mondandójának nagyobb hangsúlyt adjon, melynek meg is van az eredménye. A padlóban egy erőteljes nyom jelzi a bot korábbi helyét. *

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-09-02, 4:26 pm

*Szinte nem is figyeli, hogy az áldozata mászkál. Úgy is mindegy. Megkapja az első kérdést. Teljes nyugodtsággal felel.*
- Al'Eron Ryden.
*Utána le is veszi a csuklyát. Nincs oka rejtőzködni a férfi előtt. Csendben figyeli a férfit, ahogy hozzá beszél, s ahogy előveszi botját. Eronnak is ott van jobbkezében, s rá támaszkodik kényelmesen. Cseppet sem tűnik idegesnek. Figyeli a bot mozgását, meg sem rezdül az ütéstől. Jéghideg, s kőkeményen szilárd A férfi szemébe igyekszik nézni, ha az hagyja.*
- Én sem.
*Felel arra, hogy nem szereti a hívatlan vendégeket. Majd ő is elindul egy kis sétára, hogy ha a lehető legnagyobb távolságra is, de szemben legyen ellenfelével. *
- Nem akarom a nyugalmadat megrontani. Inkább elhozom örök időkre.
*Felemeli botját, s a férfi felé mutat vele.*
- Zelátus! Nyugodj békében!
*De még nem tesz semmit, csak vár. Mindig is érdekelte az emberi reakció. Van ideje bármit is tenni. Mindeközben már varázslatokra gondol, főleg egy védővarázslatra. Nem biztos, hogy ő akarja az első csapást megindítani, esélyt ad ellenfelének. És valószínűleg nem is akarja majd kivédeni, csak a védővarázslattal, ami nagyszerűen megvédi, ha teljes erejével arra koncentrál. Egy pajzsot megalkotni nem könnyű, főleg nem tartani, főleg nem jó erőset alkotni. De ezzel legalább húzza nem csak az időt, hanem áldozata idegeit is. Ha ez nem is igaz, hogy érinthetetlen, külsőre annak tűnhet, s ez mindenképp feszültséget okoz a sötét mágus bensőjében. Legalábbis reméli, hogy így fog történni.*

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-09-03, 1:48 pm

* Az őrökkel való beszélgetés után, Kesa újra egy elhagyatott helyet keres, ahol gyorsan feloldhatja álcáját, miközben egy gúnyos mosoly jelenik meg arcán. Nem megy túl messzire az eseményektől, egy kisebb társalgó helység felé veszi az irányt, ahol a többiek közt elvegyülve várja a fejleményeket. *

* Közben az őr is megérkezik az ajtó elé, de a kiszűrődő beszélgetés hangjait figyelmen kívül hagyva vár a sorára. *

* Továbbra sem veszi le szemét Rydenről, miközben ő is elfoglalja helyét. Már nem kétséges számára, miért van itt Eron, és belépőjének hála, legalább sikerül neki is felkészítenie a harcra.
Végül Eronnal egyszerre ereszti botját a másik felé, hogy szó nélkül indítson útjára egy erőteljes lökéshullámot ellenfele felé. A hullám minden útjába kerülő dolgot elsöpör az útjából. Több pergamen is a levegőbe került a hullám vagy éppen az általa kelltet légáramlatok hatására, miközben a szobában található szekrényeken is el elborul néhány apróbb dekorációs elem, de ami Eront igazán foglalkoztathatja, az az asztal, ami kettejük között foglalt helyett, most viszont felé közeledik, minden rajta található dologgal egyetemben. *
- A nevem ZELATUS!
* Közben a hulláma megtörik Eron pajzsán, ezért újabb támadásba kezd, meg sem várva a bútor sorsát. *
- Ocarad!
* Botja az Eronhoz legközelebbi szekrény felé szegezi, hogy az azon található mindenféle dolgot zúdítsa Eron nyakába, legyen az éles vagy tompa, apró, netalán méretes, miközben a szekrény is lassú dőlésbe kezd. *

Tárgy: Re: Nemesi udvarház 2012-09-06, 8:20 am

*Mintha nagy szélvihar lenne. De nem is figyeli a repülő tárgyakat a tünde, egyszerűen csak a mágust nézi. Majd felé repül egy asztal. Eron szája szegletében mosoly látszódik. Mint valami átlátszó falon, a bútordarab megakad a levegőben, s a tünde lábai elé esik le. Újabb támadás következik. Eronban nem lappang sem félelem, sem bosszankodás. Ő inkább élvezi az egészet. Végre egy igazi kihívás. Unja már a könnyű célpontokat. Felemeli bal kezét, s megszólal.*
- Radase!
*S ekkor az összes felé repülő tárgy megállt a levegőben. De már mondta is a következő szót.*
- Undresco!
*És most a tárgyak a mágus felé kezdenek szállni. A szekrény persze Eron felé mégis csak eldől, de időben elszökken onnan, s egyre közelebb tart a mágushoz. Majd ismét megszólal.*
- Flamma pila!
*Tűzgömb jelenik meg a kezében, amit rögtön a férfi felé hajít.*