Gyilkos tó

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

*Lenn, délen, Menion, Sendel és Verinol között van egy tó. Nem akármilyen vízfelület ez, habár az arra járó vándor kezdetben semmi különöset nem találhat a sima felületű, azúrkék víztömegben.
A víz a Hyarmenya-dzsungelt is tápláló hatalmas esőzésekből gyűlt össze és ezek a napi özönvízszerű zivatarok is táplálják.
Az óvatlan vándor, talán még bele is sétál a part mentén alacsony vízbe, hogy hűsítse magát a tűző nap alatt, azonban ekkor már csábító női hangra figyel fel. A hang egyre hívogatja a tóba, s ha van olyan óvatlan és enged, neki márpedig egy sellő hangjának kevesen állnak ellen, akkor amint mélyebbé válik kissé a víz, megjelenik a sellő, hogy magával rántsa a mélybe.
Senki nem tudja, hogy hány sellő él odalent, ahogy arról is csak mendemondák járnak szájról szájra, hogy élnek a tóban, mert aki elég közel jutott, hogy láthassa őket, nem szabadult már többé, hogy elmondhassa.
Légy hát óvatos, vándor, gondold meg kétszer is, hogy belegázolsz-e a hívogató, tiszta vízbe, vagy inkább csak óvatosan a széléről töltöd fel kulacsod, hogy folytathasd utad.*

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

Mese: A Gyilkos-tó

*Lanuriában a délen élők már megszokták, de az arra járó vándoroknak még lehet szokatlan a hirtelen jött nagy vihar. Ez a mostani is ilyen, amely a Gyilkos-tó környékén kezdi kiereszteni dühét. Az eget vakító, fehér villámok szabdalják, a szél is feltámad, hogy felkorbácsolja a tó máskor oly nyugodt vizét, s végigrohanjon üvöltve a környező tájon is, jól megrángatva a vándorok ruházatát.
Nem hideg az eső, de a felhők eltakarják a délutáni napot szinte alkonyati félhomályt eresztve a tájra.
A tó vize is egyre nagyobb hullámokat vet. A környéken sokan ismerik a mendemondát a tavi sellőkről, de élő még nem látott egyet sem. Aki pedig látott…nos, ezzel még senki élő nem dicsekedett el.
Azonban a vándorok, legalábbis a férfiak jó, ha óvatosak lesznek, mert ha léteznek, a sellők bizony nem válogatnak, hangjuk oly csábító, hogy a legerősebb lelkűeket is képesek becsábítani maguk mellé a vízbe, s miért is riadnának meg néhány villámtól, égzengéstől, vagy akár az istenek haragjától?*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-25, 9:14 pm

*Gyl szülőfaluját elhagyva indultunk meg Verinol felé. Ott élhet még az az ember, aki Gyl apját ismerhette. Gyl számára ez igen fontos volt, így mindenképp vele tartottam, bárki bármit is mondott, hogy milyen veszélyes eleve egy ilyen hosszú útnak indulni. Utunk a Gyilkos-tó környékén vezetett, s idővel el is értük azt.*
- Honnan jön ez a nagy szél?
* Kérdeztem Gylt miközben köpenyemet jobban magamra tekertem, s Gylhez húzódtam, úgy haladtunk tovább.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-25, 9:17 pm

Az eget újabb villám rázta meg, miközben egyenesen délre tartottam, a tó irányába. Már jó párszor meséltek róla, hogy ez a terület különleges hatással van férfiakra és nőkre egyaránt, ki akartam deríteni, mennyi igaz a mondákból, miszerint el tud nyelni erőt is. Eddig nem sokat tudtam meg róla, de soha nem lehet tudni, talán most szerencsém lesz. A vihar pedig éppen jókor jött, lehetővé tette, hogy már délután is gyorsan közlekedjek és csak az lásson meg, aki közvetlenül a közelemben van. Az eső nem zavart, a hajamat még nem nagyon áztatta el, megfázni pedig nem nagyon tudtam volna, így csak élveztem a cseppeket, amelyek végig folytak az arcomon, miközben a szél egyre erősebben fújt. Ha nem tudnék dacolni a természet erőivel, nos, akkor már egy ideje aggódnék, hogy nem tudom az útirányomat fenntartani, de most senki nem zavart meg benne, hogy egyenesen a hullámzó parthoz menjek egy furcsa, fás részen, amelyet mintha arra találtak volna ki, hogy tökéletesen elrejtsen egy nyugodtabbnak látszó, napfényes öbölt az avatatlan szemek elől, amelyek a tavat szemlélték. Ha igaz, akkor ötletesek voltak, ha nem rajonganék ennyire a fákért, én is elmegyek a kiugrás mellett, észre sem véve azt. Így viszont feltűnt a jelenléte és lassan el is indultam megtalálni a kis, rejtett szűkületet, amely teljesen elbújt a környezetben. Nos, bármi is van itt, nekem ez a hely nagyon tetszik, és ha az idő mindig ilyen szeszélyes errefelé, kevés napfénnyel, nagyon hamar ki fogom nevezni a kedvenceim egyikének.... úgy elgondolkodtam, miközben sétáltam, nem törődve az időjárással, hogy jó ideig észre sem vettem, a zord idő ellenére, nem csak én vagyok erre.

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-25, 9:23 pm

* Nem sikerült otthon marasztalnom Mitsukot, hiszen az ő állapotában az ilyen hosszú utak már nem lehetnek kellemesek, így legalább az sikerült elérnem, hogy ez alkalommal egy szekéren legyen hajlandó nekivágni az utazásnak.
A nyílt terepen támadt szél kellemetlenül érint minket, és a gomolygó felhők még rosszabb közeledéséről árulkodnak.*
- Honnan jön ez a nagy szél?
- Vihar lesz ...
~ Már csak ez hiányzott.
- Fedezéket kellene keresnünk.

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-25, 9:28 pm

*Hol van már a Déli-dombság? Kain az ottani találkozót és a romokat elhagyva nyugatnak haladt. Amikor tehette, szárnyra kelt, hogy arany pikkelyei mellett élvezze a hűvös szellő simogatását, a szabadság határtalan érzését és azt, hogy maga lehet, A levegőben nem tudják úgy megközelíteni, hogy ne vegye észre és meglepetés érhesse. Így történt az is, hogy Verinol Menion közelében inkább gyalogszerre váltott, majd utána ismét sárkányszárnyra.
Paranoiája nem hagyta el, de ezúttal alaptalannak tűntek az aggodalmai.
Minden esetre a hirtelen feltámadó vihar ismét a földre kényszerítette, meglehetősen hamar és ezúttal komoly bosszúságára is.
Első sorban a villámok miatt gondolta meg, hogy ezúttal nem dacol a természet erejével. Volt már hozzá szerencséje és semmiképpen akarja kozmált szárnyasként végezni.
Fekete bőrkabátját magán összehúzva, siet a tóparti fák takarásába, ahol talán a szél is gyengébb és a villámok is jóval kisebb valószínűséggel csapnak éppen belé.
Akit mégis észlel, az a nem sokkal előtte megjelenő nőalak.
Hát nem épp társaságra vágyik, így igyekszik inkább észrevétlen maradni.
Nem messze onnan érkezik le a partra, így legalább egy irányból nem érheti meglepetés.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-25, 9:36 pm

Lova nyerítését még joban felerősítette a szél, s Syd kissé csalódott képet vágva nézet le a nagy barna fejre a nyeregből. Tűzvörös haját össze-vissza cibálta a szél, s ez már kezdte idegesíteni. Végül megállította hátasát a következő nyerítésre. Pár pillanatig nézett előre, míg végre hunyorogva sikerült kivennie azt a néhány alakot a közeli tónál.
Nem szállt le, nem gondolkodott. Láta, hogy ott lovaskocsi is van, ami igen csak jó esélyt adna egy kis védelmet nyújtó sátor felhúzására. Ügető tempóban közelítette meg az ismeretleneket.

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

*A vihar még csak most kezdte el igazán. A szél az esőt az érkezők szeme közé vágja, a víz a legapróbb réseket is megtalálja magának és befurakodik, hogy ruha ne maradjon szárazon.
A tóhoz közeledőket hajthatja az ítéletidő egészen a víz közelébe, ahol a fák némi szélárnyékot nyújtanak.
A tó egyre nagyobb hullámokat vet, amivel persze nem foglalkozik az az uszonyos, első kinézetre cseppet sem szépséges lény, aki előbb csak kipillant, majd amikor férfiemberre esik pillantása a fák között, bele is kezd a tőle megszokott „gyere-gyere” hívásba.
A sellő, mert az a lelkem adta, nem törődik a másik látható alakkal. A nő és a férfi külön vannak, és ha a férfi, enged a hívásnak, ám legyen! Vessen magára. Nem ő lenne az első, sem az utolsó, aki a habokba lépdelt.
Kain erős késztetést érez, amikor meghallja a hívogató szavakat, hogy a vízbe gázoljon egészen a hang forrásáig.
Akahana eközben gyönyörködhet a hullámokban, amelyek lassan a fák közé is kicsapnak, ahol ő áll. A tótól távolabbi utazókra már teljes erejével csap le a szél és a villámok is ott cikáznak körülöttük. Az egyik be is talál, csak bő tízméternyire tőlük, a tóval átellenben lévő oldalra.

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-25, 9:54 pm

*Gyl válaszának nem örültem, bár elkerülhetetlen volt a helyzet állásából ítélve. Víhar lesz márpedig nem is akármien. A lehető leggyorsabbra vettük a tempót, s nemsokára meg is láttunk a távolban két alakot egy tó közelében a fák árnyékában.*
- Gyl ott egy tó! Menjünk oda! A fák szélárnyékot biztosíthatnak nekünk. Talán nem is ázunk meg annyira.
*Mondtam neki, mikor már bennem is megjelent a félelem a vihart illetően. Éppen megérkeztünk amikor a közelben egy villám csapott le a nyilt terepre, ahol nem is olyan rég még a mi voltunk úton.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-25, 9:58 pm

Egy idő után azonban már illett, hogy feltűnjön, valami nem stimmel ezen a helyen. Nem, nem a békével volt gond, számomra ez a hely sokkal jobb volt, mint sok másik, ahova mehettem volna, ráadásul pedig a felhők még a kíváncsi szemeket is távol tartották tőlem. Ritka az ilyen nyugalom nappal, és most még az sem tud zavarni, hogy az idő inkább alkonyatinak tud kinézni ezen a helyen. A szemem már a hosszú évek alatt nagyon szépen megszokta az ilyen látási viszonyokat, így nagyon élveztem a helyzetet mindennel együtt is. Egy újabb villám szakította át az eget, egy pillanatra elvakítva, majd felbukkant egy alak nem messze tőlem. Ha nem tudtam volna, hogy egy ilyen lény nem tud nekem ártani, egészen biztosan frászt kaptam volna a sötét alak felbukkanásától. Így viszont elsőre valamilyen rosszul sikerült fának néztem, majd egy pillanatig abban is biztos voltam, hogy ő Dremer és hozzám hasonlóan pihenni akar. Harmadikra azért csak feltűnt, hogy se nem isten, se nem fa az illető, hanem nagyon is élőlény, csak nem ismerem fel elsőre. Mivel azonban biztos voltam benne, hogy ártani nem tud nekem a férfi, inkább lassan elindultam felé, mert érdekelt, ki lehet még az, aki itt van a közelben. Pár lépés után feltűnt a mozgásából, hogy valószínűleg nem emberrel van dolgom és még néhány után azt is felfedeztem, hogy az illető nagy eséllyel sárkány lesz. Elsőre még örültem is a fejleményeknek, megindultam felé, sőt, még az alakja ismerősnek tűnt, de mielőtt elértem volna, a víz kiöntött és elérte, hogy odébb lépjek. Nos, ez közel volt, de mivel nem szándékoztam úszni is egyet, ezúttal jobban figyelve a hullámokra indultam el az alak felé és nagyjából érzékeltem, hogy nem csak ő van erre. Bárki is jött még ide, jó hangos lehetett, mert a vihar ellenére a fülemmel előbb szúrtam ki a jelenlétét, mint a szememmel.

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-25, 10:06 pm

* Mitsuko iránymutatását követve a tó, de inkább az azt körülvevő erdőség felé irányítottam a lovat, fedezéket remélve a szél elől.
Alig indultunk meg az erdő felé, mikor egy villám csap be a korábbi helyzetünkre.
A lónak sem kell több, hírtelen vágtába kezd, s egészen az erdő széléig nem sikerül újra az uralmam alá hajtani, így nem is jut időm az árnyékban megbúvó két alakkal és a felénk közeledő lovassal foglalkozni. *

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-25, 10:09 pm

*A hang, mely a fülébe kúszik a szél és a mennydörgés ellenére is olyan hívogató, olyan erős, hogy nem tud és talán nem is akar ellenállni neki.
A sárkány pillantást sem vet az istennő felé, mintha észre sem venné. Elengedi kabátját, melyet a szél már kibomlott, fekete hajával együtt ott lenget körülötte, belelép a tó vizébe.
Tekintetét a hullámokra veti, de mintha nem is látná őket.
Lépésről lépésre halad tovább, annak tudatában is, hogy az úszást hét évszázad alatt sem sikerült megtanulnia.
Nem tudja, hogy mi hajtja, de sem örökös paranoiája, sem pedig életösztöne nem tartja most vissza.
A víz pedig néhány lépés után is hamarosan már combjaiig ér neki. A hullámok pedig elég magasak, hogy időnként akár nyakig is ellepjék.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-25, 10:17 pm

Hatalmas égzengés és villámlás hasított keresztül az égbolton. Syd szíve kis híján a torkán keresztül szaladt világgá.
Lova prüszkölve rángatta a gyeplőt, de a lány szorosan tartotta kezében. Tudta, hogy ha enged, akkor magával ragadja a ló. Hát próbált félelem nélkül nyugatólag beszélni a lóhoz.
- Nyugalom kislány... ez csak egy kis vihar... nem árthat nekünk... nyugi...
Szinte ezzel egyidőben meglódult a szemközti ló s lovaskocsival együtt száguldott el az erdőség felé. Syd nem gondolkodott... sarkát lova véknyába vágta és vágtára ösztökélte.
Minden olyan gyorsan történt, s mire a lány elért a szekérig az már ott állt az erdő szélén.
Sydney lendületből ugrott le és sietett a szekérhez.
- Nem sérültek meg? Jól vannak?
Intézte kérdését a két utazóhoz.

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

*Ez a délután már biztos, hogy maradandó élmény lesz többekben is. Akahanát a tó vize készteti némi iránymódosításra, míg a villámok és a szél minél hamarabbi fedezékbe vonulásra a szekéren és a lovon utazókat.
Persze a tó neve talán mondhatna egyeseknek valamit, de jelenleg úgy tűnik, a vihar a legfőbb ellenség.
A fák között talán szerencséje lesz az utazóknak, bár nem lehet biztosan tudni, hogy a villámok, vagy a szél és az eső az, ami hamarabb érezteti hatását. Minden esetre a fák igyekeznek tartóztatni mindezeket. A szél, amely irányt vált és a sellő hangját immár a szekéren utazó másik férfi fülébe is eljuttatja, hasonló hatást igyekezve kiváltani, mint a sárkánynál. A hívogató hang rá is hatással van. A kérdés, hogy a két nő tartóztatni tudja-e, vagy az ő akaratereje elég ahhoz, hogy szerelme mellett maradjon.
Talán Dremer orrol meg az istennőre, hogy egy halandó sárkánnyal keverte össze, vagy a fák, vagy egyszerűen csak rossz helyen állt meg, az egyik fa minden esetre megszabadul vaskos ágától, amihez eddig olyan nagyon ragaszkodott nem sokkal Akahana felett. Ha nem vigyáz, könnyen a nyakába szakadhat az égi áldás, ezúttal bizony nem eső, vagy villám képében.
A szél persze emellett is kisebb gallyakat, leveleket visz magával, ha az eső nem lenne elég így megfontolandó a többi utazó számára is, hogy a hullámaival a part menti fákat ostromló tó közelébe menjenek, ahol legalább a tó felől effélék nem várhatók.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-25, 10:44 pm

*Fellélegeztem amint a biztonságos... illetve biztonságosabb helyen voltunk. Az eső már igencsak megörvendeztetett minket vizes ruháinkkal és így már hosszú hajam sem volt védve a víztől, az is bőségesen szívta fel a hozzá érő vízcseppeket, így lévén egyre nehezebb és vizesebb. Nemsokkal utánunk érkezik meg szintén nagy hanggal valaki, kit csak akkor látunk amikor már hozzánk siet.*
- Nem sérültek meg? Jól vannak?
* Az ilyen hideg és igen vizes, bajjós időkben a legkellemesebb és legjobb érzés, ha valaki ilyet kérdez.*
- Minden rendben van köszönjük, de ha ilyen vihar lesz nem igazán garantált a folytatás biztonsága.
*Válaszoltam, miközben próbáltam már igencsak átázott köpenyemet valamelyest még eső elleni védelemre használni, bár a szél nem igen könnyítette meg a helyzetemet, s kezdtem érezni hogy hideg van, nem mintha az a hideg olyan rossz érzés lett volna, de állapotomra nézve már veszélyes is lehetett.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-25, 10:49 pm

Hallottam, hogy lassan közeledtek a léptek a tó felé, de különösebben nem érdekelt a helyzet, amit kialakult itt, mert túlságosan lefoglalt a sötét alak jelenléte. Nevezhetnek furcsának, de egészen biztos vagyok benne, hogy a legtöbb nő ilyen helyzetben hozzám hasonlóan viselkedne és jobban vonzaná a titokzatos idegen, mint pár emberi vándor, akik erre vetődtek egy vihar miatt. Egyébként is, én nem látom őket, pedig határozottan nincs baj a szememmel, akkor ők sem fogják kiszúrni a jelenlétemet, vagyis nagy eséllyel fogalmuk sem lesz róla, hogy mi történik itt. Na, úgy tűnik engem nem mindenki kedvel, mert ezt a tervet már akkor elvethettem, amikor közelebb értek. Persze, hogy az embereknek szokásuk hosszabb utakra járni gyalogszerrel, így nem egy ló van a közelben, akiket ugyan megőrjített a vihar, de amint kicsit lenyugodnak, egészen biztosan reagálni fognak a jelenlétemre. Ha az emberek és a hozzájuk hasonló lények nem is vesznek észre, maximum csak érzékelik, hogy valami van a közelben, az állatok mindig meg tudnak találni, mindegy mennyire kihalt egy helyen vagyok. Sőt, utoljára, mikor biztos voltam benne, hogy egy az istenek háta mögött elrejtőző erdő mélyén vagyok, távol mindentől, egy kupac varjú akadt rám, akik nyilván hirtelen késztetést éreztek rá, hogy vándorlási időszakot tartsanak, de legalább addig, amíg a közelemben voltak, nem ártottak senkinek és semminek a közelben. Mindegy, most majd megnyugszanak ők maguktól is, de nekem illene leállítani egy öngyilkossági kísérletre készülő sárkányt, akiben már sikeresen felismertem Kaint. Hopp, na, ez aztán nagy baki volt.
Mielőtt azonban elértem volna, egy ág mellettem egyenesen a földre zuhant, sőt, ami azt illeti, még majdnem a vállamon is kötött ki, csak a jó reflexeimnek köszönhettem, hogy nem simogatott meg közelebbről is a jelenlétével. Remek, ez túl célzott volt, véletlennek legalábbis biztosan.
- Remélem, tudsz róla Dremer, hogy haláli humorod van! - jegyeztem meg szinte alig hallhatóan, miközben felfedeztem, hogy Kain igenis mélyen elmerült már a tóban. Remek, úgy tűnik ma már én is vizes leszek, mert ő nem úgy néz ki, mintha meg akarna állni. Azt hiszem én vizes leszek, mert utána kell mennem, őt elnézve. Nem akartam nagyon elázni, így valamennyire az erőmet összpontosítottam, hogy magam köré vonjak egy vízhatlan réteget, majd a vízbe gázoltam. De attól még a hideg érzés megmaradt, így nem túl rózsás kedvvel kerültem a sárkány elé a derékig érő vízben, hogy árulja már el, mi a fenét keres itt...

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-25, 11:08 pm

* Végre ismét nyugalom vesz körül, így láthatom a közeledő lovast is.
Leszállok a szekérről, hogy úgy nyugtassam tovább a lovat. Nincs szükségem egy újabb ilyen megugrásra.*
- Nem sérültek meg? Jól vannak?
- Minden rendben van köszönjük, de ha ilyen vihar lesz nem igazán garantált a folytatás biztonsága.
- Nem is folytatjuk, míg el nem áll a vihar.
* Fejezem be Mitsuko mondatát. *
-Jobb lenne, ha maga is tartana egy kis pihenőt, nagyobb társaságban jobban repül az idő. Ráadásul, ha végre tábort verünk ...
- Gyere-gyere
* Halk hangokat sodor felém a szél, melyek felkeltik a figyelmemet.*
- "száraz" hellyel is szolgálhatunk.
- Gyere-gyere.
* Ismét hallom, de mostanra már sokkal kivehetőbben.*
- Halljátok?
* Kérdezem a többieket, miközben a hang irányába fordulok.*
- Honnan jöhet?
* Szemem nem leli a hangok forrását, de mégsem akar abba marad. Ismét hallom.*
- Gyere-gyere!
- Erre kell lennie.
*A hang irányába kezdek sétálni, hogy ráleljek annak forrására.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-25, 11:10 pm

*A hang egyre csak hívja, lassan már a fejében is ott zakatol. Nem tudja mire vélni, de valahogy nem is gondolkodik el rajta. Máskor már gyanúsítaná Furiát, vagy valamelyik másik megveszekedett ellenségét, de most eszébe sem jutnak. Lágy, női hang, néha úgy hallja, mintha duruzsolna, néha mintha titokzatosan, bársonyosan hívná magához, néha pedig egészen erőszakosan kéri.
Köp egyet, ahogy a legközelebbi hullám éppen orrmagasságig lendül és csaknem hanyatt is löki őt.
Megállásra mégsem készteti. A víz mélysége még nem elég, csak derékig ér, viszont megjelenik előtte valami, vagy valaki. Kinyújtja kezét, hogy félrelökje maga elől, és ha sikerül is neki, akkor megy tovább a hang forrása felé.
Nem szól, sőt, még csak rá sem néz az illetőre. Nem tőle jön a hang, bár egy pillanatra felmerült benne az is.
Csakhogy nem közvetlenül előtte szól, hanem távolabbról.
Az arany sárkány nekifeszül a szemmel láthatóan vékonyka nőszemélynek, mintha fel sem ismerné, hogy egy istennő áll előtte.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-25, 11:21 pm

Gyors mozdulattal lép a szekérhez és segít leszállni róla a nőnek miközben a férfi igen csak furcsa dologokat kezd el mondani.
- Halljátok? * Kérdezi Gylnar a többieket, miközben a hang irányába fordul majd kis szünet után újra megszólal* - Honnan jöhet?
Syd néz körbe-körbe de igazából nem hall semmi érdekeset és pláne nem lát. Legalábbis a vihar keltette zajon és látványosságon kívül más nem keltette fel eddig figyelmét.
Leszámítva a férfi különös viselkedését. Aztán nézte, ahogy az megindul az általa hallani vélt hangok irányába.
- Erre kell lennie. *mondta Gyl, s közben kissé bizonytalannak tűnő léptekkel indult meg előre.*
Sydney éppen csak elengedte a nő karját amint lesegítette, s már fordult is a távolodni kezdő felé.
- Én semmit nem hallok... *kérdőn nézett a nőre, hátha az tudja mégis mi üthetett a társába* - Viszont nem tanácsos ilyen viharban nyílt terepen barangolni, mert könnyen pórul járhat bárki egy-egy kósza villámnak köszönhetően.

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

*Miután Akahana megússza az ág lezuhanását, Kain után ered és igen gyorsan sikerül is utolérnie. A sárkány úgy tűnik, rá sem hederít az istennő megjelenésére. Hiába, egy sellő hívása igen nagy úr.
A sellő azonban észleli a konkurenciát és megindul a víz alatt, hogy elvegye, ami az övé, mielőtt még teljesen keresztül húzzák a számítását.
A vízben hirtelen csápok jelennek meg, amik az arany sárkány bokáira tekerednek, így az istennő azt láthatja, hogy a következő hullámmal az arany sárkány el is tűnik a víz alatt.
Vajon Kain felbukkan-e még a vízből, vagy a Gyilkos-tónak újabb áldozata lesz?
Azonban azóta már újabb sellő jelenik meg a tó szélén, hiszen nincs a fákon túl olyan messze a többi vándor, hogy ha hangjukat nem is, sziluettjeiket a fák között azért észrevegyék. Társának hangja egyébként is felkeltette az érdeklődését, hiszen lehet, hogy nem csak egy áldozat van a tó közelében.
Ez a sellő egészen közel úszik a tó széléhez, hogy onnan engedje ugyanazon szavakat, melyeket társa is használt. Ezek már közelebbről szólnak Gylnarnak, így hatásosabbak és erősebbek is.
A nőkkel nem törődik, törődik viszont a vihar. Pillanatnyi enyhülés áll be a zúgásban, mintha erőt gyűjtene valami nagyobbra, mint az eddigiek.
Sydney és Mitsuko talán nem hallják a hangot, de Radek viselkedése minden bizonnyal gyanúsabb, mint valaha.
A lovak minden esetre cseppet sem nyugodtak.
A szekér elé fogott mindenképpen meglehetősen ideges és rángatja is a szekér rúdját, hol erre, hol arra.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-25, 11:39 pm

*Gyl kijelentését, miszerint ilyen időben nem folytatjuk az utat jogosnak vélem, így csak helyeslően bólintok, viszont nem kerülhették el figyelmemet Gyl kérdései.*
-Halljátok?
- Mit?
* Érthetetlenül néztem rá, miközben a lány segített leszállni az időközben igen csúszóssá vált szekérről, hisz a közelünkben álló fiatal lányt is alig lehetett hallani a vihar zajai közt, s fogalmam sem volt mire gondolt. Következő mondatát már csak száján látom.*
- Erre kell lenni.
*Hegyezett fülem épp hogy meghallotta ezeket a szavakat, s szemem már látta a távolodó Gylt, s igen rossz érzés fogott el.*
- Én semmit nem hallok... Viszont nem tanácsos ilyen viharban nyílt terepen barangolni, mert könnyen pórul járhat bárki egy-egy kósza villámnak köszönhetően.
- Teljes mértékben igazad van.. Gyl hová mész? Állj meg!
* Kiáltottam utána s megrémülve vettem észre, hogy a lovak igen rosszul érezték magukat, hisz a vihart általában nem fogadják ilyen rosszul, de, hogy ennyire rángassák a szekeret… Nagy lépésekkel a lovak elé mentem, s miközben aggódó pillantásokat vetettem Gylre a lovak felé tartottam a kezemet, s nyugtatgatni próbáltam őket.*
- Nem szokása így viselkedni… Mi lehet itt?
*Gondolkoztam, s egy tó története jutott eszembe, mely Menion és Verinol között található, s neve nem más mnt…*
- Ez a Gyilkos-tó! Meg kell állítani Gylt! Gyl! ÁLJ MEG!
* Kiáltottam torkom szakadtából, s meg is indultam felé, de akkor a lovak ismételten el akartak indulni.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-25, 11:49 pm

A hely kezdett az idegeimre menni, eddig semmi bajom nem volt a vízzel, de most már kezdett komolyan nagyon hideg lenni, ami egy viharban elvárható volt még akkor is, ha nekem nem ártott vele. Azt viszont még így sem értettem, hogy hogyan bírja itt ki a sárkány, mikor nekem sincs éppen rossz ellenálló képességem, de lassan már kezdek nagyon fázni, ha így folytatjuk a dolgot. Amiből következik, hogy vagy neki van sárkányként belső tüze, ami szépen melegíti és én kétesnek tartom az ötletet, vagy már sikeresen összefagyott, csak egyszerűen még ő maga sem vette ezt még észre. Most mondja valaki, hogy egy ilyen hipnózisban érzékel, és elhiszem, de addig nem. Ennek ellenére elé kerültem és próbáltam megállítani, ami félig sikerült is, hiszen hála nekem, kénytelen volt megtorpanni és ott maradni, ahova eddig jutott, de még így sem tudtam őt visszaterelni a part felé. De ő már érzékelte a jelenlétemet, mivel megpróbált az útból engem félrelökni, csak nem sikerült neki. Újabb előnye az isteni létnek, hiszen ha nem az lennék, szerintem nagyon nem esett volna nehezére engem átlökni a tó másik felére is akár. De így csak megpróbálkozhatott vele, nem sikerült neki a dolog. Viszont nagyon rossz helyre nyúlt ahhoz, hogy hirtelen az agyvizem felmenjen.
- Nem érdekel mennyire vagy magadnál, ezt nem teheted! - a szavakat szinte már sziszegtem, miközben felemeltem a kezemet, majd egy kiadós pofont próbáltam neki adni, ami csak félig sikerült. Pontosabban az arcát elértem, annak a hangját hallottam is, majd mielőtt még esélyem lett volna jobban megnézni, mennyire hatott a dolog, szépen elmerült a vízben. Elsőre csodálkozva fordultam meg, hogy kiszúrjam, mégis ki a fene van itt, aki ennyire vicces kedvű. Miközben eldöntöttem magamban, hogy Kain valószínűleg nem tud kopoltyút növeszteni, észre vettem az indák kiindulását és elindultam a lény felé, amely kibocsátotta, igyekezve a víz felszínén maradni. - Mégis milyen jogon veszed el őt előlem? - néztem rá dühösen, miközben próbáltam rávilágítani, hogy nagy eséllyel jóval erősebb vagyok nála...

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-26, 12:03 am

- Én semmit nem hallok... Viszont nem tanácsos ilyen viharban nyílt terepen barangolni, mert könnyen pórul járhat bárki egy-egy kósza villámnak köszönhetően.
- Teljes mértékben igazad van.. Gyl hová mész? Állj meg!
- Nem halljátok? Egyre hangosabb!
* Fordulok hátra egy röpke pillanatra, mielőtt visszafordulnék ismét a hang irányába, s már csupán állva keresem szemeimmel az irányt, mely egyre inkább a víz felől szól hozzám.*
- Gyere-gyere
- Gyere-gyere
- Többen is vannak.
* A tó egyre közelebb kerül hozzám, furcsa hangok pedig egyre csalogatóbbá válnak.*
- Még mindig nem halljátok? Erre kell lenniük.
- Gyere-gyere
- Gyere-gyere
* Érzékelésem egyre jobban beszűkül s már csupán távoli hangoknak tűnek Mitsuko szava, melyek alig kivehetők a csalogató hangok és a eső mellett.
- Állj meg!
* Kiabálása okán önkéntelenül is megtorpanok, mígnem újra megszólalnak a hangok, közelebbről mint eddig bármikor, s újra lassú sétába kezdek.*
- Gyere-gyere
- Gyere-gyere
* Vissza akarok szólni Mitsukoéknak, de ajkaim nem nyílnak, de én mégis hallom szavaimat.*
~ Mindjárt visszamegyek, csak még megnézem, honnan jön.
* Tekintetem már csak a hullámzó víztükörre összpontosít.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-26, 12:05 am

*Az arany sárkány karján, vállán és hátán is megfeszülnek az izmok, ahogy megpróbálja félrelökni az akadályt, de az nem mozdul. Sőt, mit több, még vissza is felesel valamit, majd az első, amit Kain érez, az, hogy valami csípősen megsuhintja az arcát.
Ha ez nem lenne elég, érzi a bokájára tekeredő csápokat, és a következő pillanatban eltűnik a levegő, eltűnik a viharos ég és csak a víz marad mindenfelé.
Könnyen rájöhet, hogy valami a víz alá rántotta, aminek az a legnagyobb hátránya, hogy alig van neki levegője, és ez közel sem az ő közege.
A levegőben nemigen lenne ellenfele, de itt, egészen könnyem meg lehet fogni.
Az első, amit magához térte után tehet, hogy felfogja, sima emberi erővel itt nem boldogul. A második, hogy kézfejei helyére hirtelen visszaengedi a sárkánykarmokat.
Első mozdulattal a csápokra is sújt velük, amik remélhetőleg így végre szabadon is engedik legalább annyira, hogy valahogy talpra pattanjon. Ez utóbbi még ha sikerül is, jól tudja, hogy a vízben mennyivel lassabban mozog, de talán még azt is megkockáztatná, hogy átváltozzon és úgy szálljon a viharban szembe támadójával.
Akkor aztán megtudná ez a lény, hogy milyen egy sárkánnyal újat húzni.
Az események üdítően hatottak rá, magához tér.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-26, 12:15 am

Felhúzott szemöldökkel nézte, ahogy a nő a lovakhoz megy, hogy nyugtatólag hasson jelenléte. Ezt már csak azért sem tartotta díjazandó ötletnek, mert láthatóan állapotos nőről volt szó, s a lovak sem éppen azok a halál nyugodt állapotban leledzők voltak. Még akkor sem, ha történetesen alább hagyott már a vihar ereje. Nem jönne jól egy újabb bonyodalom a már meglévőn, illetve kialakuló félben lévőn kívül.
Tekintete a férfi távolodó alakjára vándorolt. Rossz előérzete támadt a folyamatosan növekvő távolság miatt.
~Ez így nem lesz jó... Itt valami nagyon nem stimmel...~
- Nem szokása így viselkedni… Mi lehet itt? *hallatszott Mitsi aggodalmas hangja*
Szinte automatikusan indultak meg lábai lova felé, s szemei közben a mind távolabb kerülő alakot követték.
Aztán meghallotta újra a nő hangját.
- Ez a Gyilkos-tó! Meg kell állítani Gylt! Gyl! ÁLJ MEG!
Mitsi kiáltása gyors reakciót váltott ki mind agyában, mind testében.
Igen... Emlékezett erre, csak azt a hülye térképet már órák óta elő sem vette. Emlékezett, mert látta, hogy egy tó is az útjába fog esni ha erre halad el. De a fene se foglalkozott a már hírből és a történelem sötét lapjairól jól ismert szörnyű legendákkal, rémhírekkel melyek erről a bizonyos Gyilkos nevezetű tóról maradtak fönt.
- Hééé! Megálljon! Ne menjen a tó közelébe! *üvöltötte torka szakadtából Sydney a férfi után s közben már nyeregbe is ugrott*
- Megállítom!
Ez utóbbi felkiáltása a kétségbeesni látszó nőnek szólt. Aztán Gyl után iramodott lován.
Nem jutott még annyira messzire tőlük a férfi, hogy ne érhesse be lóháton igen csak hamar. De a férfi nem úgy tűnt, mint aki észre vette volna, hogy társaságot kapott a tóhoz vezető útja során. Syd homlokát ráncolva nézett le Gylre.
- Forduljon vissza! A felesége segítségre szorul...
Próbálkozott hatni az érzéseire, s bár csak tipp volt, mégis feleségnek titulálta a hátra hagyott nőt. Ám a férfi nem reagált. Tovább haladt a víz felé.
Syd nem tudta mi tévő legyen. Nem állt szándékában kivárni a tóba érést, de nem igazán érezte magát elégnek ahhoz, hogy egy ekkora termetű alakkal elbánjon. Még így lovon ülve is látható volt a kettejük közti lényeges különbség: Syd igen aprólék volna csupán mellette.
~Ha szép szóval nem megy... majd megy erőszakkal.~
Lassan olyannyira megközelítették a tavat melyet Sydney nem szeretett volna. Azt meg pláne nem akarja tudni, mi történik a vízhez érkezéskor.
- Forduljon vissza az istenek szerelmére! *kiabálta dühösen miközben benyúlt a nyeregtáskába*
Keze mire újra kint volt már egy vaskos és igen csak kemény fedéllel ellátott könyvet szorongatott. Lovát kicsit megnoszogatta, hogy éppen a férfi mellé kerüljön. Két kezével megemelte a nehéz könyvet majd teljes erővel lesújtott vele Gyl fejét célba véve. Ilyen távolságból nem hibázhatja el az ütést.
~Remélem megérzi a tudás súlyát...~

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

*Radek már csaknem a tó partján van, a sellő pedig ezúttal kissé rejtettebb állapotban húzódik meg, hiszen még nem kívánja felfedni magát.
A könyv fedele magához térítheti, már amennyiben eszméleténél marad. A sellő csalódottan veszi tudomásul, hogy közbeléptek, de ettől a hívó szóval még nem hagy fel. A már jól ismert „Gyere-gyere!” tovább hallható, remélve, hogy a férfi hamarosan ismét hatása alá kerül.
Úgy van vele, hogy ha a férfi belelép a vízbe, akkor fog támadásba lendülni, addig csak hívja magához.
A víz mélyén pedig Kain igyekszik szabadulni az istennő segítségével hirtelen igen erős kolonccá váló hívójától.
A sellő egyrészt felháborodik az idegen nő közbeavatkozásán, de úgy gondolja, hogy hamarosan lesz neki is társa, aki majd ellátja a hívatlan vendég baját, másrészt viszont a préda hirtelen igen hatásos védekezést mutat be. A csápokon komoly sérülések keletkeznek, mire a sellő sikoltva engedi el, hogy aztán ismét megpróbálja megragadni leendő áldozatát.
A vihar ekkor tör ki ismét, de mintha most valami más lenne.
A felhők közül sötétszürke nyúlván nyúlik le egészen a vízig, amelyet elérve mintha feloldódna benne. A tó egyre nagyobb területe válik sötétszürke, mocskos folyadékká, mely még sűrűbb is, mint a sima víz.
A hullámok a magasba emelkednek, mintha ágaskodó lovak lennének, majd lecsapnak a partra. Kisodorják a második sellőt, aki sikeresen fel is akad az egyik fán, míg ugyanígy átcsapnak Akahana, Kain és az első sellő felett, ledöntve, megforgatva még őket is saját tengelyük körül.
A hang, mely a viharból kíséri mindezt, egészen vészjósló.
A szürke folyadék elönti a megbokrosodott lovakat, a szekeret, és Sydet is lovastól.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-26, 12:41 am

- Hééé! Megállj! Ne menj a tó közelébe!
*Kiáltotta a lány, majd máris nyeregbe pattant. Én nem tehettem mást, mint továbbra is a lovakat csitítgattam, hisz hallgattak rám, de láthatóan féltek.*
- Megállítom!
- Siess!
*Kiáltottam a lány után, s továbbra is figyeltem őket, de a lovakról se vettem le a szememet. Látva azt, ahogy a lány nemes egyszerűséggel, bár kis tétovázást követően, egy igen nagy kötet könyvnek tűnő valamivel lesújt Gylre igen humoros és nevetséges jelenet lett volna egy száraz, napos, vidám és leginkább nem ezen a helyen. Nem vártam meg, míg Gyl bármit is reagál az égből jött csapásra már eldöntöttem, hogy utána megyek én is, hisz nincs is annyira messze. Már csak a lovakat kellett maradásra bírni, nem is volt ennél egyszerűbb lehetetlenség a világon. Reméltem, hogy elf létem most sem hagy cserben. Mélyen az egyik ló szemébe néztem, s megláttam benne valamit, valami borzalom iránti félelmet. Pillanatokkal később valami szürke folyadék öntött el minket, de szerencsénkre csak meglódultunk miatta, el nem dőltünk. Amennyire tőlem telt félre ugortam egy kicsit így a lovak elvágtattak a nyíltabb terep felé, ahova a víz még nem jutott el. Látva, hogy a lovak távol vannak szemeimmel rögtön a lányt és Gylt kerestem, s meg is találtam őket.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-26, 12:42 am

Láttam, amint a sellő által kibocsátott indák szépen rátekerednek Kainra és egyre inkább próbálják fogva tartani, miközben kezdett minden megváltozni. Nem tudom mi volt az, ami hatással volt rá, az, hogy jó alaposan lekevertem neki egy pofont, vagy a víz, amely rázúdult, de ettől még elérte, hogy nagyjából magához térjen és szemmel láthatóan fel is mérte hamarosan a helyzetet, mert harcolni kezdett ellene. Nos, nem hiszem, hogy pont ilyen magához térésre számított, csak az a baj, hogy ugyebár nem avatkozhatok bele a dolgokba, és így szó szerint nem segíthettem Kainon anélkül, hogy saját magamat bajba ne sodornám. Márpedig ezt sajnos nem tehetem meg, éppen elég van a rovásomon jelenleg, így kénytelen vagyok a dologhoz a jobbik arcomat mutatni és megpróbálni elérni a nem éppen létező isteni tekintélyemmel, hogy a sellő elengedje a sárkányt. Nem pont azért, mert annyira szeretem ezeket a lényeket, hanem mert kifejezetten utálom, hogy valakit pont előttem próbálnak meg bántani. Bocsánat, de én nem Haleran, Dremer vagy éppen Alseran vagyok, akiknek ilyesmihez van gyomra, ha a legkisebb esély is van rá, hogy itt valami vérontás lesz, akkor megpróbálom a dolgokat a minimálisra mérsékelni, vagy végképp eltörölni. Most éppen nem tehettem meg semmit, hogy jobban segítsek neki, egyébként pedig ahogy láttam, Kain éppen eléggé harcolt maga is, már nem volt messze tőle, hogy átalakuljon. Legalább a sellőt próbáltam közben lefoglalni, mivel nagyon nem nézett ki boldognak, amiért én is itt vagyok. De attól még nagyon nem tetszett a jelenléte, és nem hiszem, hogy makacsságban egy sellő fölém tudna bármikor is kerekedni.
- Engedd el, most! - szólaltam meg jól érthetően, miközben megpróbáltam a megfelelő távolságot tartva közelebb kerülni hozzá, és egyúttal Kainhoz is, aki még a víz alatt volt, de már látszott rajta, hogy kezd kifáradni. Mielőtt azonban még bármit is tehettem volna komolyabban, hirtelen a víz felkavarodott és számomra is ismeretlen erő kezdte el valami nem túl szimpatikus szürkével átfesteni a tó amúgy sem kellemes színét. De nem tudtam kikerülni, hirtelen átcsapott felettem a víz, vagyis inkább iszap és bár sikerült magamra igazítanom ugyanazt a pajzsot, ami a folyadéktól is megvédett, azt azért éreztem, hogy a jelenléte nem éppen kellemes a bőrömnek. Pontosabban kifejezetten kellemetlen, ami azt illeti, soha nem nyúltam volna magamtól hozzá, de attól még kapcsolatba kerültem vele. Kijutni sem volt belőle könnyű, egyfolytában azt éreztem, el akar nyelni...

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-26, 12:58 am

* Már csupán pár lépés választ el a tó változó mintázatú tükrétől, mikor majdnem térdre kényszerülő egy erőteljes ütés következtében. Fejemben az eddig uralkodó szavak helyét felváltja a tökéletes káosz. A tó is erőteljes mozgásba kezd szemeim előtt. Hasonlóan a hangok is elvesznek melyek eddig idecsalogattak.
Beletelik néhány pillanatba mire felfogom, merről érkezett az állapotomért felelős érintés.*
- Ezt mie .. miért kellet?
* Nyögöm ki végre a lovon ülő nőnek, kezében még mindig ott pihen az a könyv melynek tartalmát nem éppen a legoptimálisabb módon szerette volna fejembe juttatni.*
- A hangok ... Elhallgattak.
* Fordulok vissza a tó felé. Csupán ekkor figyelek fel nem is oly messze zajló eseményekre, ahonnan a ég rohama térít magamhoz.*
- Mi a ....
* A tó felszínén egy hatalmas hullám keletkezik, melynek színe folyamatosan kezd szürkéssé válni.*
- MITSI ?!
* Fordulok vissza felé. Rohanásba kezdek, hogy mihamarabb felhívja figyelmét a helyzetre, de addigra már elér a víz.
Meglepően sűrűnek bizonyul, s a várttal ellentétbe lábamról ledöntve sodor pár méterrel arrébb, mire újra talajt sikerül fognom.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-02-26, 1:01 am

*A csápok egyik sajátossága, hogy ott és úgy hajlanak, ahogy nekik tetszik. Ez pedig a vízben olyan, mintha az arany sárkány holmi sikamlós kígyókat próbálna meg kordában tartani. Hát az nem megy olyan egyszerűen. A harc attól még lehetne sikeres, hiszen karmai hatásosak ellenük és nem is fogni kell őket, hanem egyszerűen miszlikbe aprítani. Vagy ha az nem is sikerül, mint az már látható a víz alatt, legalább elég fájdalmat okozni, hogy elvegyék a sellő kedvét a további próbálkozástól. A víz alatt azonban nincs levegő és már Kain tüdejében sincs, így inkább csak csillagokat lát.
Nem látja így a szürke hullámost sem, ami megpörgeti tengelye körül, viszont ez legalább feldobja a felszínre.
Szűkölve, kitátott szájjal vesz levegőt, s ha már ott tart, fel is pillant. A hatalmas hullámok már kicsaptak a partra is, de sem a forrásuk nem látható, sem pedig az, hogy miként is lehetne már ez ellen is védekezni.
Kain első gondolata a teleport és ha már itt van, mielőtt még a sellő ismét a víz alá ránthatná, el is rebegi az igét. Reméli, hogy az újabb hullám, vagy egyszerűen az újabb víz elől sikerrel menekül ki a tó partjára. Az ugyan megint csak nem száraz, ezzel a szürke trutyival van tele, de legalább elsüllyedni nem lehet benne.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

» A Gyilkos-tó