Gyilkos tó

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-21, 9:31 am

*Aramis látja, hogy Lysanor elréved a távolba. Nem is akarja megzavarni ebben a tevékenységében.
A mosoly most is őszinte, ahogy ezt a kis halandót nézi. Még akkor is, ha érzi a különös figyelmet, amelyben az elf íjásznő őt részesíti. Tudja, hogy nem túl meggyőző, amikor sokkal inkább egyszerű varázstudóhoz hasonlítja magát, mint emberhez, vagy istenséghez.
Arra nem is gondol, hogy esetleg az elfekhez próbálná hasonlítani, hiszen szándékosan nem öltötte magára Eclair népének egyetlen külső sajátosságát sem, részben az istennő felé tanúsított tiszteletből.
Lysanor kérdésére meg is lepődik egy kicsit.
Aztán sejtelmesen közelebb hajol a nőhöz.*
- A Gyilkos tó?
*Kicsivel még közelebb húzódik, és halkan kezd mesélni. Hangja kellemes hangzású, és egészen halk, mintha attól tartana, hogy a lányon kívül bárki más is meghallja.*
- Beszélik, hogy akik e tó mellett haladnak el, különös vágyat éreznek arra, hogy belemenjenek a vízbe.
Ez a legnagyobb badarság, amit tehetnek, ugyanis a tóban sellők laknak, akik hangjukkal csak tovább hívogatják az óvatlan vándort, és amikor már kellően elbűvölték, akkor lerántják maguk közé a víz mélyére.
Ezért van az, hogy sokan tűnnek el a tó mellett és bár többségükben férfiak, hallottam már eltűnt hölgyekről is.
*Beszéd közben mintegy véletlenül ismét a tó felé pillant, majd azután újra Lysanorra néz.
Ezúttal egészen közel merészkedett a nőhöz, de hátsó szándék nincs benne, ha csak az nem, hogy meséje hatásosabb legyen.
Pedig folytathatná is, hogy bizony a kísértet és Akahana miatt vajmi kevés veszély fenyegeti jelen pillanatban bármelyik óvatlan vándort is, de nem teszi. Nem árt, ha továbbra is tartanak a tótól, mert az istenek nem fogják engedni, hogy a sellők a kísértet miatt éhen haljanak. Előbb utóbb feltörik azt a pecsétet és a kísértet Dremer mellék kerül majd.*
- De jelen pillanatban nem fenyeget ilyen veszély.
*Teszi hozzá könnyed mosolyával, magabiztosan.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-21, 6:11 pm

*Lysa nagyon kíváncsi lett erre a tóra.*
- Hm. Sellők? Igazán érdekes.
*Mondta halkan. Érezte a férfiből áradó különleges erőt.Főleg, amikor közelebb jött hozzá. Ez valami természetfeletti erő volt. Aztán hátra nézett a tóra.*
- Tényleg nem veszélyes jelenleg?
* De a választ meg sem várta. Magával ragadta a tó bűvölete. Már meg is indult felé. Nem tudott ellene tenni. AZ agya szinte kiabálta, hogy ne, de valami csak húzta a lábát. Egyenesen a közepébe akart gyalogolni. Ruháit ugyan nem vette le. Amikor elkezdte mosni a lábát a tó tiszta vize, vett egy mély levegőt és beszívta azt a magával ragadó illatot. Olyan varázslatos volt, hogy azt le se tudná szavakkal írni. Aztán már a térdig érő vízben ácsorgott. Felnézett az égre, majd vissza. *
~ Be kell mennem a közepére. Muszáj.
* És már meg is indult egyre gyorsabban....*

_________________
Gyilkos tó - Page 3 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-21, 10:36 pm

*Nincs ideje válaszolni, a nem is kérdésnek tűnik, inkább tűnődő megjegyzésre.
Már akkor látja a lányon, mielőtt az első lépést megtenné a víztükör felé, hogy a tó hatása alá került. Enyhén megcsóválja fejét, a mosoly is lehervad arcáról.
Szinte előre látja, hogy mi fog történni, de nem tartja vissza a lányt.
Tesz viszont néhány lépést utána a vízben, így az ő ruhája is derékig elázik, s rá is tapad testére.*
- Lysanor! Beljebb a víz igen mély és sötét. Idekint kellemesebb!
*Meg is áll és türelmesen várja az első sellő feltűnését. Nem is kell sokáig várnia, előbb a vízben érzi a szándékot, amivel a halandó szemmel igen rusnya vízi élőlény megközelíti Lysanort. Már látja is, amint elkapja az elf bokáját és elrántja, hogy a lány eltűnjön a víz felszíne alatt. Menten húzni is kezdi, s közben még igyekszik meg is forgatni, hogy áldozata elveszítse tájékozódó képességét.
Azonban szinte azonnal el is sötétedik a víz. Örvényleni kezd Lysanor körül s a hullámok közül kiemelkedik egy alak. Testetlen, szinte átsiklik a vízen, de a karja a víz alatt marad, s mikor a sellő megérzi a szívéhez közeledő, jégnél is hidegebb érintést a víz alatt, sikoltva bukik alá, elengedve az elfet is, aki ha még eszméleténél van egy igencsak rusnya őrszellemmel találja szemben magát. Roober szenvtelen arccal szemléli az események alakulását. Nem lepődik meg, előre tudta, mi fog történni. Érezte a látható világ mögött átívelő erőket, ahogy a kísértet megjelenik, a pecsét által ösztökélve, ahogy a gyilkolás szándéka mellé áll egy elkeseredett, azzal ellentétes, azt megakadályozni akaró szándék. Attól, hogy fizikai külsőt öltött lényének legnagyobb része még mindig a való világ feletti síkokon van, s rálát mindenre, amiről a halandók még csak álmodni sem mernek.
A kísértet rettentő külsejével mered előre. Nem Lysanort nézi, hanem Aramist. Hangja megreszkedteti a levegőt, miközben az istenséghez szól.*
- Oly nagy teher ez a pecsét nekem! Kérlek, törd fel! Te megteheted! Oldd fel!!! Oly sokat szenvedtem már!
*Bődül fel a szellem, de mégis a hangjában ott van a kérlelés. Roober közelebb halad a vízben, de ebben a formájában eltörpül a fölé tornyosuló kísértet mellett. Megrázza fejét.*
- Nem telt még ki az időd. Viseld becsülettel terheid és meglásd, elnyered megnyugvásod!
*A kísértet szomorú arccal tűnik el szem elől, a víz is kitisztul és Roober kezét nyújtja, hogy felsegítse a nőt. Érzi a sellők megjelenését maga körül, de nem mernek közelíteni az istenséghez.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-22, 12:53 pm

*Amikor a sellő megfogta a bokáját, abban a pillanatban tért magához. De menekülni már nem igazán tudott, mert az a bestia már forgatta is. Olyan csúnya volt, amilyet még soha az életben nem is gondolt volna. És csak menekülni akart. Ez volt az első, ami az eszébe jutott. De ő csak forgott a vízben. Teljesen elszédült már és szinte az eszméletvesztés határán volt, amikor hirtelen nem érezte a szorítást. Még köhögött párat, majd felnézett. Egy hatalmas sötét kísértet tornyosult előtte. Kicsit kijjebb evickélt, ahol négykézlábra tudott állni, de még a víz fedte a testét. Zihálva megpróbált figyelni. A szellem hangja megijesztette, de megpróbálta megtartani a hidegvérét. Ami sok az már sok. És ez neki egyszerre az volt. Pláne, hogy nem segített neki Aramis. Pedig segíthetett volna, amikor a sellő rángatta. Aztán hallja a szellemet.
"- Oly nagy teher ez a pecsét nekem! Kérlek, törd fel! Te megteheted! Oldd fel!!! Oly sokat szenvedtem már!"
~ Ez meg mi a franc? Mi az, hogy ő megteheti? Még is ki ő?
*Az ijedtséget felváltotta, a düh. Nézte azt a szellemet, ahogy szomorúan eltűnik. Lysa elfogadta Aramis segítségét, de, amint partot ért azonnal elmászott mellőle. Akát egy ijedt kutya. El pár méterre a férfitól.*
- Mit jelentsen ez?
*Kérdőn nézett a férfira. Teljesen össze volt zavarodva. Mérges is volt kicsit és az ijedtség is újból hatalmába kerítette.*
- Mi az, hogy te képes vagy feloldani ezt a szellemet? Még is ki vagy te?
*Most már nagyon kíváncsi volt, hogy Aramis vajon ki lehet. Megrázták a történtek, de a szellem története is érdekelte.*
- És ez a szellem? Miről beszélt? Milyen pecsét van rajta? És kinek a szelleme?
*Kérdés záport zúdított felé és nem érdekelte már a jó modor. Azzal, hogy hagyta volna Aramis Lysát a sellők karmaiban a lány szemében egy kicsit visszaesett. De még helyrehozhatja, csak meg kell adnia a válaszokat. Még zihált picit a lány, de a kérdő tekintete nem hagyott alább.*

_________________
Gyilkos tó - Page 3 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-22, 2:26 pm

*Aramis továbbra is megmaradt könnyű mosolyánál. Nem törődik vele, hogy ez mennyire bosszanthatja a nőt. Nem azért van itt, mert Lysanor életét kellene mentenie.*
- Menjünk csak szép sorjában, hölgyem!
*Mosolyodik el a csurom víz nőre nézve. Felemeli kezeit, s elrebeg néhány szót. Nem kell több, azt sem kell tudnia a lánynak, hogy nem is lenne rájuk szüksége ahhoz, hogy a ruha egy pillanat múlva megszáradjon Lysanor igencsak szemrevaló testén.*
- Nem én kértem, hogy menj a vízbe, s a fejedben lévő hívást sem törheti meg kívülálló. Figyelmeztettelek, hogy a tó gyilkos veszélyt rejt, ennek ellenére a következő pillanatban beléptél és elindultál egészen a közeléig. Még menet közben is szóltam, de nem volt hatással rád.
*Ezzel a mondattal meg is vonja a vállát. Kezeit háta mögé teszi, és tesz néhány lépést a tó felé. Teljesen könnyedén teszi ezt meg, nem tart semmitől, akkora biztonságban van. Ő felette áll a múlandóságnak.*
- Tudom, hogy Dremer pecsétje köti a kísértetet ehhez a tóhoz. Azt is tudom, hogy ki kötötte a pecsétet, hogy őrszelleme legyen a helynek és megakadályozza, hogy meghaljanak itt emberek.
Közbe is lépett, ahogy vártam, én pedig ott voltam, hogy kihozzalak téged. A vízbefúlástól már nem menthetett volna meg, csak attól, hogy vízbe fojtsanak. Attól én menthettelek volna meg.
S a szellem? Egykor talán mágus volt, nagyhatalmú, erős, de a sellők csábítása őt is a vízbe csalta és varázsereje nem volt elég ahhoz, hogy kimentse a halál karmaiból.
De nem került Dremerhez, a halál urához, megakadt félúton. Bosszúja visszatartotta, s meg is kísérelte nem régiben véghez vinni.
Akkor kötötték a tóhoz szellemét. S hogy miért hiszi, hogy képes vagyok megtörni a pecsétet?
*Fordul Lysanor felé. Arcán ezúttal nincs mosoly. Komoly színt kölcsönöz neki, s haját a tó felől feltámadó szellő meg is mozgatja. Talán nem is szellő az, hanem az őrszellem, érezve, hogy róla van szó.*
- Mert ismerem azt, aki kötötte.

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-24, 10:46 am

*Lysa hallgatja, ahogy Aramis mesél. Kezd megnyugodni és kezdi felfogni a dolgokat.Csak bólintott egyet. Majd elgondolkozott kicsit.*
~ Hm. Igaz, hogy Aramis szólt nekem . És abban is igaza volt, hogy a szellem jött és megmentett. És ő is meg tudott volna. De ki lehet ő? Mindegy is. Nem rám tartozik ezek szerint, ha nem mondja el.
* Aztán felállt és közelebb ment a férfihoz. Látta, ahogy a szellő belekap a hajába és ezzel megvillantva a férfi szép arcvonásait. Megfogta Aramis vállát és így szólt.*
- Jól van. Nem faggatlak tovább. Végül is választ kaptam a kérdéseimre.És, amint hallom nem fogom megtudni, hogy te ki is vagy valójában. Annyit sikerült leszűrnöm, hogy te valami különleges lény vagy. Bátorság, erő és leleményesség lakozik benned. Ezért csodállak is.
*Levette a kezét a férfi válláról és elé állt. Vett egy mély levegőt és ránézett.*
- Buta voltam és erőtlen. De valami vonzott a tó felé. Nem tudtam megállni. Az eszem azt súgta ne, de az erő magával húzott.
*Kissé el is szégyellte magát. Nem szeretett gyengének tűnni, de sajnos akár, hogy is nézzük most csak egy törékeny nő volt, egy erős, magabiztos férfi közelében. El is fordult Aramis elől, mert már így kényelmetlenül érezte magát.*
- Ne haragudj, hogy kérdőre vontalak. Semmi jogom nem volt hozzá.
* Maga sem tudta, hogy miért kér bocsánatot, hiszen rendes körülmények között nem engedte volna a büszkesége. De a férfiből olyan hatalom áradt, ami erre késztette.*

_________________
Gyilkos tó - Page 3 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-25, 10:21 am

*Lysanor egyre nyugodtabbá válik. Nem reagál a ruhája megszárítására, de nem is várt effélét az istenség.
Aramis egy pillanatra lenéz a vállán nyugvó finom női kézre, majd vissza a nőre. Még mindig nem mosolyog, a dicsérő szavak pedig nem érintik lelkét. Lehetne ugyanúgy gonosz is a halandók szemében, ha a való világban látható dolgok mögötti okokra rálátó isteni szándéka azt kívánná.
Ő felette áll a jó és a rossz fogalmának, sokkal szélesebb körben ismeri a világot mozgató energiák mibenlétét.
Csak a nő mondandója végén tér vissza arcára a könnyed mosoly. Ezúttal ő érinti meg Lysanor vállát, kezének súlyát nem engedi egészen ránehezedni, valóban csak az érintés a lényeg.*
- Nagyon sokan tűntek már el, s az imént látott nagyhatalmú mágus is közéjük tartozott. Náladnál hatalmasabb, erősebb lények sem bírtak ellenállni a sellők hívó szavának, ezért ne ostorozd magad!
Nem butaság, nem is gyengeség ez.
*Nem mondja ki, de a nő tapasztalatot szerzett, s ezzel talán többek életét fogja megmenteni, hiszen a kísértet nem marad mindig a tó mellet, hogy megakadályozza a sellőket a gyilkolásban.
E helynek ez a végzete, s az istenek idővel, amikor az őrszellem sorsa kitelik, vissza is állítják, mielőtt még a tó sellőiből is kísértetek válnának.
Lysanor, és talán még néhány túlélő pedig elviszi a hírt a tó veszélyeiről messzebbi tájakra, így ha valaki erre téved, az, akinek szükséges, el fogja kerülni a tavat.
Mert ki tudhatná az istenek szándékait, talán Roober is azért érkezett a helyre, hogy közvetve Ritalea parancsát teljesítse. A kis eseménysor éppen elég, hogy egy halandó életre szóló emlékeket vigyen magával, s ezeket továbbadja másnak, az esetleg megint másnak, s végül eljusson ahhoz, akihez kell.
Valakihez, aki máskülönben a tóban lelné halálát, de más végzetet szántak neki a felsőbb erők, s ekképpben betöltheti azt.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-28, 5:54 pm

*Lysanor Megnyugszik Aramis szavai hallatán. Körbenéz. Valóban nincs már veszély. *
- Kedves Aramis. Örülök, hogy találkoztam veled. Azt hiszem mennem kell, ha oda szeretnék érni a találkámra.
* Szét nézett, hogy vajon melyik irányban biztonságosabb a távozás. Aztán el is döntötte.*
- Remélem még összehoz minket a sors. Meg kell, hogy mondjam nagyon élveztem az együtt töltött időt. Volt benne kedvesség, megértés, izgalom, egy kis harc is az én részemről, meglepődés. Köszönöm.
*Mondja még egyszer. Odament a férfihoz és megölelte. Nem gondolta volna, hogy ezt fogja tenni, de érzete azt a különös természetfeletti erőt benne. Muszáj volt megtennie.*
- A viszont látásra.
*Mondta mosolyogva és elindult. Szedte gyorsan a lábait, mert volt még egy kis dolga a szabónál útközben.*

//Köszi a játékot. Nagyon élveztem. Azért is fejeztem be mert nem tudom, hogy egyáltalán Magyarországon fogok e tartózkodni a nyár folyamán Smile

Szóval, élveztem!! Very Happy

//

_________________
Gyilkos tó - Page 3 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2012-06-28, 9:49 pm

*Elnézi az elfet, ahogy nyugodtan áll előtte. Mosolyogva biccent Lysanor szavaira. Menjen, ha mennie kell. Aminek meg kellett történnie, megtörtént.*
- Ritalea kezében a végzet. Ha úgy akarja, találkozunk még, Lysanor.
*Visszaöleli a nőt, amikor az megöleli, szavai is ekkor hangzanak el. Lysanor érezheti a férfiban megbújó erők egy apró hányadát. Nem sokat, hiszen azt fel sem bírná fogni.
A sárkányistenség néz még egy ideig a távolodó elf alakja után, majd amikor az már kellő távolba kerül, behunyja szemét és teste lassan eltűnik, hogy újra teljes egészében az isteni síkon létezzen tovább.
Megtette, a mit meg kellett tennie, ideje mással foglalkoznia.*

//Én is nagyon élveztem és köszönöm! Állok máskor is rendelkezésedre!

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2013-01-16, 3:19 pm

Furia:
*Lysanor sétál a tó partján. Annak idején egy titokzatos férfival volt itt találkozója, amit azóta sem felejtett el. Tudta, hogy nem szabad a tóba belemenni, hiszen egyszer már megjárta. A tó szelleme is megjelent akkor. Nem szeretett volna még egyszer ebbe a hibába esni. Íját letette a fűbe és ő leült. Belenézett a tó tükrébe és megint látta magát. Most nem mosolygott, hiszen Kain emléke ismét kezdett felelevenedni szemei előtt. És az az álom, amit még a Dylannel töltött éjszaka után kísértette. Miért volt a férfi véres? Nem tudja még ő sem, hogy az isteneknek mi a szándéka Kainnal és vele, de a halvány reménysugár, ami a szívében volt a férfi felé kezdett halványulni. Az a kicsi sugár is csak azért volt, mert akkor egy fél percre visszacsókolt. De ennyi volt. Sóhajtott egy nagyott és előremeredt.*

_________________
Gyilkos tó - Page 3 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2013-01-16, 9:24 pm

//Lysanor//

*Halk beszéd hangja veri fel a tó környékének némaságát. Az egyik hang, nemes, mégis vékony, női hang. A hozzá tartozó magas, fekete, felsőtestéhez simuló, úgyszintén fekete ruhában lévő nőé.
Hangjából a felsőbbrendűség tudatát jelző hangszín csendül meg minduntalan, mikor hallatja.
Alabástrom fehér arcából két igazán fekete szem kémleli fenségesen a világot.
A másik alak, egy meglehetősen rozzant, csupa sebhely férfi. Állát apró, fehér kecskeszakáll díszíti, ahogy haja is hófehér. Megalázkodó, simulékony hangon viszi a szót, s felel a nő foghegyről odavetett kérdéseire. Látszik, hogy ki a feljebbvaló kettejük közül.*
- Nem, úrnőm, Kain egy másikkal volt ott. Egy vörössel…Silarona a neve. Északabbra láttam őket, a Hajnal partján.
- Silarona…találkoztam vele egyszer. Akkor még úgy tűnt, a völgybe tart. Gromen erről nem számolt be nekem. Igaz is, régen nem jelentkezett…
- Talán megneszelték jelenlétét, s elbántak vele. Kain tudja a módját, s a vörös is látott már ezt-azt….
- Meglehet.
*Sziszegi feketére festett ajkai között dühtől felvillanó szemekkel az ébenfekete szépség. A kék sárkányt csakis azért hagyta életben, hogy neki szolgáljon.
Áruló volt, s a büntetés is árulóhoz mért, amit kapott. Széttépte szárnyait, már sosem fog repülni. Testét úgy összemarcangolta, hogy sosem fog újra ereje teljében lévő sárkány lenni. De a legnagyobb büntetés, hogy életben hagyta, s neki kell szolgálnia.
Társait, a többi árulót kell előkerítenie.*
- Alexról, Neganról, vagy a többi nyavalyásról van-e információd, Ezmot? Halált érdemelnek mind….
*Furia annyira elmerül saját dühében, hogy csak későn veszi észre a tó partján az elfet. Egy pillanatra megtorpan, majd felszegi fejét. Ő egy ősi sárkány. Ugyan nem változtat egyetlen kétlábú miatt sem útvonalán, ahogy semmi máson sem.
Magában azonban bosszankodik azon, hogy nem vette észre időben. Hiába, az árulóknak már a gondolata is felbosszantja. Mintha sosem fogynának el, hiába ölik meg őket, mindig marad még. Ezmot is elhallgat. A kék sárkány észlelte az elfet, de a világért sem szakítaná félbe úrnőjét, amikor beszél. Járta már meg, s a büntetés bizony túlontúl fájdalmas volt érte.*
- Manapság már mindenhol megtalálhatók…
*Néz Furia az elf nőre. Érzi a szagán, látja a külsején is. Nem kétséges, mivel van dolga.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2013-01-18, 9:17 pm

*Hallotta a neszt és el i fordította a tekintetét a víztől. Egyenesen a hangok irányába nézett. Meglátott egy rozzant férfit és egy nőt, aki biztosan valami vezetőféle lehetett, mert ahogy így elnézte tekintélye volt. Nem szólt semmit fülelt rendesen. A hallása nagyon jó volt szerencsére. Kain nevére összerezzent kicsit.*
~ Nahát. Ők ismerik. És ez a nő üldözi. Talán akkor tőle kell tartania. Gondoltam, hogy valami nincs rendben vele.
*Gondolta, de nem mozdult. Meghallotta Silarona nevét is. És, hogy Kainnal látta Ezmot, mert a nő így hívta a férfit. Kettesben nyilván. Kain és Silarona. Jól az emlékezetébe véste a nevet. Valami Alex is szóba került, de az már nem érdekelte. Aztán ő került a középpontba.*
- Jó napot kívánok. A nevem Lysanor.
*Állt fel és bemutatkozott illendően. Várt, hogy mi lesz, mert érzékelte, hogy egy titkos megbeszélés fül és szemtanúja volt. Nem volt bizalomgerjesztő a nő modora, de annál inkább a külseje. Nagyon szép nő volt és ez a sötétség ami körüllengte még inkább elvarázsolta a nőt.*

_________________
Gyilkos tó - Page 3 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2013-01-18, 10:10 pm

*Furia megvetően méri végig az elfet. Tudja, hogy talán a legnemesebb minden kétlábú közül ez a faj, de attól még mindig csak kétlábú.
Ezmot lendülne előre, hogy menten térdre kényszerítse az ősi sárkány előtt a kétlábút.
Idegesen áll meg, mikor Furia karcsú karjába ütközik, melyet oldalra kitartva akadályozza meg, hogy menten nekiessen a tündének.
A nő ébenfekete pillantásában van valami abból, ahogy Kain néz egy emberre, vagy néha akár egy elfre is. Az a bizonyos felsőbbrendűség, a tudat, hogy ő több mint a kétlábú.*
- A Gyilkos-tó története nem rémiszt el téged.
Mondd csak. Mennyit hallottál szavainkból, Lysanor?
*Hidegen kérdez, nem mond nevet, de tudja, hogy ha a nő hallotta szavaikat, már tisztában van mindkettőjükével.
A gyengének tűnő női kéz eközben olyan magabiztossággal áll keresztben a Ezmot előtt, hogy, az menten hátrálásba kezd, de továbbra is felháborodva méregeti fekete nőszemély háta mögül Lysanort.
Eszébe sem jutna ellenkezni egy ősivel, főleg nem Furiával.
A nő nemesen, királynői tartással méregeti Lysanort. Ha a tünde tud még valamit Kainról, az neki csak jól jönne. Abban már biztos, hogy komolyabb hajtóvadászatra lesz szüksége. Talán a kétlábúak közé épült sárkányainak kell kiadnia a feladatot. S akkor már nem csak egy-egy vadász fog megmérkőzni az arany sárkánnyal, vagy bármelyik másik árulóval, hanem egész csapatok.
A fekete ruha selymesen csusszan az izmos, hosszú combú női lábakon, ahogy halkan közelebb lép Lysanorhoz, jóllehet a szagát már messziről is érzi.
Az egészen sötét szemek pedig el nem vándorolnak az elfről.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2013-01-19, 10:57 am

* A megjegyzésre azonnal válaszolt a nőnek.*
- Nem, valóban nem rémiszt el. Tapasztalt vándor vagyok errefelé.
*Ebből rájöhet a nő, hogy a tó már őt bizony megkísértette és már okosabb, mint azelőtt volt. Aztán jött a kérdés. Pár másodpercig elgondolkozott, hogy hazudjon e vagy sem, de rájött nem lenne értelme. Egyáltalán nem, mert ez a nő bizony rá fog jönni. Azért egy kis füllentés belefér. Ebben elég jó volt.*
- Mindent hallottam. De biztosíthatlak róla, hogy egyik névről sem hallottam, amiket az ajkaid elhagytak. De gondolom, nagyon nem a szíved csücske egyik sem, ha így vélekedsz róluk. Esetleg segíthetek valamiben? Szolgálatodra lehetek?
*Meghajolt kicsit a nő előtt és várta a választ. A kíváncsiság hajtotta nagyon is, mint mindig. És ez a nő valamiért megbabonázta.Aztán Ezmotra nézett. Nem volt neki szimpatikus. Oly annyira nem, hogy nem tudta szó nélkül hagyni*
- Lehet, hogy n vagyok és elf, de azt gondolom elég eszes és fürge, ahhoz, hogy akár jobb szolgálatot tegyek neked, mint egy...öhm...férfi.
* Itt ismét a meghurcolt sárkányra nézett. Nem tudta kikkel áll szemben mifélék ők, de ez esetben ez most lényegtelennek tűnt számára. Sokkal inkább foglalkoztatta Kain és Silarona. Valamiért már nem azt érezte, hogy Kain kell neki, hanem azt, hogy védelmezze. Silaronát tényleg nem ismerte, de talán jobb is. Lehet áruló válik belőle, lehet megutálják ezért, de a védelmezni akarás mindig is a gyengéje marad.*

_________________
Gyilkos tó - Page 3 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2013-01-19, 2:47 pm

*Furia érzéketlen arccal hallgatja meg a tünde válaszait. Hogy tapasztalt vándor lenne? Arról messziről árulkodik magatartása, s még ruházata is. Nem idevalósi. Ebben a témában nincs oka kételkedni Lysanor szavaiban.
Azt is elismeri, hogy hallotta szavaikat. Más esetben azzal is vádolhatná, hogy hallgatózott, de ők voltak óvatlanok. Ebben egyébként Ezmotnak is akad némi sara, de vele majd később számol.
Szép, hűvös arca Kain és Silarona gondolatára enyhe fintorba torzul, igazat adva az elf szavainak. Valóban nem a szíve csücske egyik se. Enyhén szólva.
Kainra már több mint hét évszázada feni a fogát, már akkor megjósolta, hogy nem érdemel bizalmat, amikor még el sem árulta népét.
De akkor még nem tehetett Anzarral szemben semmit, aki valamiért pártját fogta annak a fattyúnak.
A tisztelet, amit mutat felé a nő, némileg emeli a szemében Lysanort, de azért nem dől be egy kétlábú tisztelgésének. Emlékszik kétszínűségükre.
Rianáéra is, aki elvileg szerette Risant, mégis nem csak őt, egész népét elárulta. Ő is kétlábú volt, egy semmirekellő nimfa, akinek a növényei, a fái mellett lett volna a helye egy valódi ősi sárkány oldala helyett.*
- Ezmot tudja, mikor kell jó kutya módjára veszteg maradni.
*Reagálja hidegen Lysanor szavaira. A kék sárkány felvillanó tekintete egy pillanatra az ősire vándorol, majd ugyanúgy méregeti tovább Lysanort. Csak arra vár, hogy Furiával szemben valami hibát kövessen el a nő, s akkor majd ő, Ezmot megtorolja az arcátlanságot.
Furia fekete szemeit egyenesen Lysanoréiba mélyesztve tanakodik magában, hogy mire is tudná használni ezt a kis elfet. Végül úgy dönt, emeli a tétet.*
- Kain egy feketeköpenyes mágus. Ha találkoztál volna vele, már tudnád is, kiről beszélek. Veszélyes, s gyilkos, akibe nem szabad bizalmat fektetni, mert eljátssza azt. Az enyémmel is megtette, s ezért a fejét akarom.
Te miben tudnál szolgálatomra lenni, elf?
*Ennyi elég kell legyen az arany sárkányról. A sötét pillantás kitartóan, pislogás nélkül áll a lány arcán, mintha odaszegezték volna.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2013-02-21, 4:23 pm

* Lysanor állja a pillantást. Ezmot nem érdekli. Fekete köpenyes mágus. Ó, hogyne tudná, még néha néha feldereng neki a két szép fekete szempár egy egy sárga villanással. De hát már a múlt és nem is ismeri még Kaint.*
- Hogy miben? Talán segíthetnék kézre keríteni. Tudok sok erdei utat ahol akár elébe is vághatok, vannak barátaim, ezáltal összeköttetéseim. De megtudhatnám mit követett el az a fekete köpenyes? Azt hiszem ezt még megtudhatom, ha már így nyakig belekeveredek. Nem árt, ha a vadász ismeri a vad belső titkait, könnyebb kijátszani az elejtés során.
* Mondja komolyan, mert ezt tényleg így gondolja és nem utolsó sorban nagyon kíváncsi, hogy Kain mit tett. Nem véletlenül akarta elmarni maga mellől, mindig is titkolt valamit.*
- Persze érzem, hogy te valamiféle különös nőszemély vagy. Nem minden napi és fenséges. Ezért is gondolom azt, hogy talán nem bízol bennem igaz?
*Kérdezi komoly arccal. Fogalma sincs minek akarja elárulni Kaint. Nem bosszúból, de ha tényleg gyilkos meg is érdemli. És csak akkor segít ha megtudja, hogy mit követett el.*

_________________
Gyilkos tó - Page 3 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2013-02-21, 8:43 pm

*Íme egy büszke elf. A kétlábúak legnemesebbjei közül való, ki bátran állja egy ősi sárkány tekintetét.
A szavai azonban annál érdekesebbek. Furia magában kérdést kérdésre halmoz az idegen elffel kapcsolatban.*
- Nem vagy idevalósi, mégis összeköttetésekről beszélsz, titkos erdei utakról, miket az én harcosaim nem ismernek…mert ha ismerik, bizony meg is találják rajta azt, akit keresnek. Ahogy kereső szellemeim is.
Azt gondolod talán, hogy a feketeköpenyes megtalálása oly könnyű feladat!
*Utolsó mondatára felvillanó fekete szemekkel kerüli meg a Kain bűnére vonatkozó kérdést. Egyben eszébe ötlik, hogy az a fattyú hány csapdájából siklott ki, hányszor menekült meg a gyilkosok elől! Lassan olyan érzése lesz, hogy kit üldöz, az egy kígyó, egy síkos testű féreg, ki ha máshoz nem is, a meneküléshez nagyon ért.
Azt mégsem kívánja az elf nő elé tárni, hogy Kain egy a sárkányok közül, s hogy ők ketten is éppúgy sárkányok, mint a nevezett fekete mágus.
A fekete szépség felszegi a fejét. Büszke tartással néz le Lysanorra.*
- Kain harc közben árulta el klánunkat és fordult ellenünk. Többeket megölt saját családjából. Rútul bemocskolva saját származását is. Legyen neked elég ennyi, elf!
*Ezúttal közelebb lép az elf nőhöz és kendőzetlenül az arcába néz. Arisztokratikus tartásában két kezét háta mögé helyezi, miközben szinte suttogja szavait.*
- A bizalmat ki kell érdemelni, nem adom ingyen senkinek, Lysanor. Mi visz rá téged, hogy egy számodra érdektelen mágusra vadászni kezdj egy másik érdektelen kedvéért?

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2013-03-06, 2:16 pm

*Kicsit elgondolkozott a hallottakon.*
~ Tehát megölte többet saját családjából. De miért? Majd egyszer talán megkérdezem.
- Nos. Igazad lehet. Jogos a kérdés. Semmi közöm hozzá és nincs miért vadásznom rá. Minek is ejtsek foltot a becsületemen egy számomra értéktelen valaki miatt.
*Mondta és továbbra is Furiára nézett. Nem fogja elárulni Kaint és Silaronát, még, ha a nőt nem is ismeri és Kain visszautasította. Ki ő, hogy ártson nekik. Hiszen még Kaint sem ismeri eléggé. Lehet, hogy oka volt tetteinek.*
- Nagyon sajnálom, hogy felelőtlenül akartam belevágni egy veszélyes küldetésbe. Biztosan azok a szellemek ügyesebbek nálam. És biztos vagy benne, hogy Kain még Lanuriában tartózkodik? Az is lehet, hogy elment már.
*Mondta elgondolkozva. Lehet, hogy kap a nő hírt róla, de nyilván ezek a hírek sem egyik pillanatról a másikra kerülnek elő. Kis idő alatt gyorsan el lehet illanni, akárhova is sodort a szél.*
- Sajnálom, hogy megzavartalak titeket.
* Mondja komolyan. Kezd kínos lenni ez a beszélgetés. Így is túl sokat tudott meg Kainról. Jobb lett volna, ha soha nem hall ezekről. Végképp el kell felejtenie.*

_________________
Gyilkos tó - Page 3 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2013-03-06, 9:32 pm

*Furia karcsú testét halk nevetés rázza meg. A fekete ruha is ringva követi a mozgást, de a sötét szemek nem nevetnek. Azok gyanakvón mérik végig talán századszorra az elfet.
A kétlábú rövid gondolkodás után kihátrál a kezdeti szavak elől. Mintha nem is a bölcsnek mondott tünde nemzetséghez tartozna, akiket még egy ősi sárkány is többre tart, mint a többi kétlábút.*
- Nekem nem gond, hogy felelőtlen lett volna….Kain Lanuriában van. Van olyan bolond, hogy nem hagyja el ezt a földet. Túl sok minden köti ide.
*Hangzik a hideg válasz, mely az eddigi halk nevetéssel is szöges ellentétben áll, de a fekete szempárhoz igenis illik.
Kain, mindig és megint csak Kain. Néha a többi árulóról el is feledkezik, annyira szeretné a vérét és fejét annak az álnok árulónak. Pedig bűne csak annyival nagyobb a többiénél, hogy őt maga Anzar emelte ki a halandó sárkányok tömegéből.
Máig nem érti, hogy egy tökéletesnek alkotott lény hogyan állhat át a selejt teremtmények oldalára saját fajával szemben. Hogyan onthatja testvérei vérét EZEKÉRT!
Furia fekete, hegyes körmei hófehér tenyerébe vájnak, ahogy ökölbe szorítja kezét. Jól esik a fájdalom, s egyben magához is téríti. Nem mutathat érzelmet, sem gyengeséget ez előtt a kétlábú előtt.
Már csak azt kell eldöntenie, hogy életben hagyja-e, vagy itt, helyben elpusztítsa.
Nem kerülnek sokba, hogy csak egy füstölgő, fekete tócsa maradjon ebből a vékony teremtésből. Kezeit elengedi a háta mögül és előre is kerülnek. Egyik ujján sötétvörös vércsepp kúszik lefelé lassan a sebből, amit magának okozott. Ezmot mindezt látta és a szemében égő tűzzel, ha tudná, ebben a pillanatban elemésztené a kétlábút. Furia jelenléte tartja vissza.*
- Van úgy, hogy rosszkor van valaki rossz helyen. Egyvalamit tegyél meg!
*Nyújtja előre vérző kezét, s fogja meg Lysanor vállát vele. A vér halvány foltot hagy a bőrön.*
- Ha mégis találkozol Kainnal és túléled….mondd el, hogy találkoztál Furiával és hogy meg fogom találni, s akkor kitűzöm majd a fejét, hogy mindenki láthassa!
*A szép, fekete szemekben gyűlölet lángja lobog, s miközben Furia visszahúzza kezét, már ismét egyenes derékkal, hidegen méri végig az elfet.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2013-03-07, 10:02 am

*Észrevette a nő vérző kezét, de nem tulajdonított túl nagy jelentőséget neki, mindaddig, ameddig rá nem tette azt a vállára. Nem szólt érte, nem lett volna tanácsos, de feltűnt, hogy a vér foltot hagyott bőrén.*
~ Hm. Ez biztos valami jel. Vagy nyomkövetőt tett rám? Érdekes....
*Gondolkozott közben és várta, hogy lesz e még valami.*
- Persze átadom. Bár nem hinném, hogy találkozok vele. Jobb elkerülni az ilyen embert. Egy gyilkos árulót.
*Mondta ki a szavakat. Nehezére estek, de valószínűleg igaz, amit ez a nő mondott, és akkor Kain egy hidegvérű gyilkos.*
- Lehetek esetleg még valamiben segítségére? Vagy elmehetek? Mert ha igen, tobvább állok és megyek a dolgomra.
*Mondta határozottan. Kezdte kényelmetlenül érezni magát, ez a n biztosan nem normális. De a külleme igazán megnyerő. Lysanort mindig is vonzották a sötét dolgok, bár soha nem kezdett velük. Az öltözködés az más téma, tetszett a nő ruhája és a haja is, de ennyi. Biztos volt benne, hogy a sötét mágiát használja, amiből ő egyenlőre nem kér.*

_________________
Gyilkos tó - Page 3 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2013-03-07, 11:41 am

*Nem is olyan buta ez a kis piszkafa. Furia figyelmét sem kerüli el, hogy a kis folt, amit mintegy véletlenszerűen hagyott Lysanoron, felkeltette a nő érdeklődését.*
- Jobban is teszed, ha kerülöd azt az árulót.
*Veti közben hidegen a fekete sárkány. Egy rövid pillanatig még gondolkodóba esik. A kétlábú végülis nem ártott neki semmiben, de fokozott érdeklődése Kain iránt megjegyzendő és egyáltalán nem biztos benne, hogy nem fognak még találkozni.
Az ő ideje majd akkor jön el. A vér nem válik vízzé és az a kevéske, amit Lysanoron hagyott némi kis ősi mágiával fűszerezve, máris többet ér, mint bármi más Kain ellen.
Az elf aláveti magát akaratának és ez tetszik Furiának. Ha minden kétlábú legalább ilyen alázatos lenne, talán a háború sem robbant volna ki hétszáz évvel ezelőtt.
Kegyesen int fehér kezével.*
- Nem tartóztatlak, menj utadra, Lysanor!
*Nemes arcéle hideg mosolyra húzódik, talán még borzongást is okozhat ezzel az elfben, bár ez utóbbi nem áll szándékában.
Reményei szerint egy újabb lehetőséghez jutott, hogy Kaint sikerrel foghassa meg végre. Igen, Kain feje kell neki, ahogy minden más árulóé is.
Sárkányai már egyre több helyen vannak a kétlábúak világában. Nem csak az árulók bujdosnak a bűzös népség közegében. Hűséges csatlósok végzik titkos feladataikat és készülnek, figyelnek.
Van mire, mert egy napon a sárkányok visszaszerzik ősi jussukat ezen a földön. Akkor pedig könnyen lehet, hogy csak a nekik tetsző létformák maradnak meg, és azok is főként tápláléknak.*

//Köszönöm szépen a játékot. Remélem, még összefutunk... Twisted Evil

//

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2013-03-07, 12:31 pm

- Akkor én is megyek. Örültem.
*fejér kissé meghajtotta, mert a tiszteletet megadja. Még ha nem is tudja pontosan, hogy ki ez a nő, az biztos, hogy valami vezérféle. Felkanyarintotta íját hátára és sietős léptekkel hagyta ott a tavat.*
// Én is köszi. Remélem... cherry

//

_________________
Gyilkos tó - Page 3 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2013-11-04, 7:20 pm

Markus

A déli-szeglet felé vezet az utam, hiszen egy fontos hozzávalót kell beszereznem egy különleges főzethez. Méghozzá egy sellő pikkelyt. Találkoztam már ezekkel a csodálatos lényekkel, de szerencsére még egyikük sem tudott behálózni. Tudom, hogy a Gyilkos-tóban rengetegen vannak, így hát ide vezetett az utam. Lóháton vágtattam a dzsungelben, kaszaboltam kardommal a liánokat és egyéb növényeket, hogy végül kisétáljak a gyönyörű tóhoz, mely már tiszta, kellemesen zöld növényzet vesz körül. Lehunyom a szememet, és elf fülemet hegyezve csak a víz lágy dallamát hallom. Vagy talán valamilyen másfajta dallamot is sodor a fülemhez a szél? Talán pont odalentről? Leszállok a lovamról, elengedem, had legeljen, majd az üres kulacsomat veszem a kezembe és töltöm meg a friss vízből, hogy aztán határozott, nagy kortyokkal ürítsem ki ismét.

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2013-11-04, 7:47 pm

Nem tudom mi ez a dallam. Valamiért vonz ez a csobogó hang. Már hallottam róla, hogy nem jó a tóhoz menni, de a dzsungelbe se jó menni, én mégis egészen jól elvagyok itt. Ma úgy keltem fel, hogy muszáj végre megnéznem magamnak ezt a tavat, velemi sellők élnek benne. Női lények...ccc...na ezt a részét hiszem, ha látom!
De szép is lenne! Valahogy nem nekem találták ki, nők, akikkel nem tudsz mit kezdeni. Semmire se valók, gyengék, meg ragaszkodók. Szerintem a férfiak többsége ezért marad inkább egymaga. Nem is értem, mit esznek annyira a nőkön, hogy így félnek a nimfák, vagy a sellők bűvös vonzerejétől. Mit kell tartani tőlük? Egyáltalán mit esznek rajtuk? Sose értettem.
Na tessék. Íme a Sellő-tó és ki van a partján? Egy elf! Ez milyen dolog már?
Jobb lenne elhúzni a csíkot, nincs itt semmi látni való. Már nem is értem, minek jöttem ide!
Mégsem fordulok meg, ha az elf hölgyemény meglátott már, kár lenne bohócot mutatnom. Ki is húzom magam, megigazítom az új húzott derekú, szürke kabátom, És a melegben csapzott szőke tincseimet is lenyalom, legyen már valami fazonom.
- Üdvözöllek Nagyságos asszonyom! Mi szél fújt erre?
~ ...remélem ugyanaz visz el!~ Az arcomra könnyedén ültetem megértő mosolyomat, megvillogtatva az össze hófehér fogamat. Olyan lehetek most, mint ha valami gyermek angyal ábrázolásról pottyantam volna ide. Igazából férfinak látszanék már most, de jól tudom, hogy megy ez. Kutya nem vesz még semmibe. Pedig nem vagyok semmi! Na mindegy is, kicsit talán sokat foglalkozom magammal, azt hiszem, mentoromnak igaza van. Talán ideje elkezdenem mással is foglalkozni, ez a csinos elf jó lesz próba babának.
- Hosszú utad lehetett. Látom, jól kitikkadtál! Van nálam valami finomság, amitől új erőre kapsz. Kérsz?- Azzal az új kabátom egyik belső zsebemből lédús gyümölcsöt húzok elő. Ha elfogadja, ettől egész nap képes lesz hajtani, legyen, ami lesz. Tiszta erő és energia.

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2013-11-04, 8:01 pm

Markus

Ahogy a víztükör felé hajolok, ismét meghallom azt a furcsa dallamot és most már tisztán érzem, hogy a víz felszíne alól jön. Elmosolyodom és meresztem a szememet. Éppen meglátok valami mozgást, amikor egy kisfiús hangot hallok. Megfordulok és meglátom a kisfiút, aki a tó partján ácsorog és engem néz. Nem szeretem a gyerekeket. Soha nem tudtam velük bánni, így igyekeztem őket elkerülni. Most azonban itt állok szemközt egy ilyen kölyökkel és fogalmam nincs, hogy mit is csináljak vele. Főleg, hogy éppen vadászni készülök. Talán jó lehetne csalinak... De hamar elhessegetem ezt a gondolatot, hiszen mégsem használhatom fel ezt a kisfiút ahhoz, hogy sellőt fogjak.
- Szervusz Kisfiú! Hogy hívnak? - Hangom kedves, csábos, még szinte magam is meglepődöm furcsa hangzásán.
- Tudod, mik laknak ebben a tóban? - guggolok le a víz mellett és nézek a fúra, majd lágyan a víz felszínére fektetem a kezemet.
- Sellők. Láttál már sellőt? - kérdezem ismét kedves hangon a fiút.*
- Azért jöttem, hogy megnézzem őket.

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2013-11-04, 8:56 pm

- Sellők? Nahát! Ki hisz ilyesmiben? Tudtad, hogy vannak, akik az tündéket mesének hiszik? Pedig a sellők azok...- Mondom álságosan. Izgalmas lenne, ha újra a víz fölé hajolna, azt hiszem, kicsalna egyet közülük... Mosolyom még mindig olyan angyali, amennyire csak lehet. Hazudnom kell, úgy érzem, hogy csak kibuggyan belőlem az ördög.- A nevem Markus de Berend Világszám! Már többször jártam itt és elhiheted, semmi sincs a vízben. Olyan zenélőn csobog, biztosan azért hiszik, hogy sellők lakják. Te talán látsz benne valamit?
Ártatlan képel húzódom láthatóan közelebb, valójában viszont úgy táncolok, mintha előre lépdelnék, de egy tapodtat se haladok a víztükör felé. A vörös elf nő kicsalhatná nekem őket. Legalább egyet...egy ici-pici időre...Remélem lesz ilyen szerencsém!

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2013-11-04, 9:04 pm

- Természetesen én. Én már láttam sellőket. - mosolyodom el és lassan felállok, hiszen eddig a tónál guggoltam. Valamiféle mozgást látni vélek a tó mélyén, de egyelőre most nem foglalkozom vele. Mikor a fú kijelenti, hogy van, akik az elfeket s mesének hiszik, elmosolyodom és hátrarázom a hajamat, hogy látszódjon a fülem.
- Márpedig elfek léteznek. - nevetek fel bájos hangon.
- Világszám? És mond csak, miért vagy te Világszám? - vigyorodom el és kicsit közelebb sétálok a sráchoz, hogy jobban szemügyre vegyem. Tényleg kíváncsivá tett és néhány pillanatra el is feledkezem a sellőkről egészen addig, amíg a fú meg nem említi a zenélő csobogót.
- És mond csak, egy zenélő tó hihetőbb, mint hogy sellők laknak odalent? - nézek mélyen a fú szemébe és ismét elmosolyodom, kíváncsian csillan meg vörös szemem.

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2013-11-04, 9:55 pm

Nők! Pedig eddig is jól láttam, a füle ugyanis kibukkant a haja erdejéből, nem is egyszer. Elmosolyodom. Szép nő. Biztosan bejön a férfiaknak. Vajon sokáig kell még várnom, hogy megkóstoljam ezt az érzést? Hogy megértsem? Egy napon talán érdekes, vagy izgalmas lesz, most viszont a helyzet kínál izgalmat, komikumot és egyben iróniát. A szemem éles. Látom, ahogy villan valami a vízben, miközben a vörös elf engem szórakoztat. Na ez csak a szokásos: full gyereknek néz. Nem is hiszem el hogy kedvel, vagy érdekesnek talál. A világszámomra persze biztosan kíváncsi lett. No de ki nem?
Egyébként, ha látott már sellőt, akkor tudja, hogy igaz-e, hogy mindenkiben áldozatokat keresnek.
- Sellőt? Na és milyenek? Annyira biztosan nem nagy számok, ha itt vagy. Netán te is sellő vagy? - Játszom el az elképedt áldozat szerepét. Ijedtséget színlelve hátrébb szambázok, majd hirtelen ötlettel a késem hajítom a lába felé.
- Vissza a tóba!- Kiáltom el magam elkerekedett szemmel. Még jó, hogy ennyi komédiást láttam már. Mindent el lehet játszani. Most megtudja, miért vagyok Világszám!

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2013-11-14, 2:54 pm

Érdekes kis társaságom lett, ezt nem vitatom, de kérdés, hogy tudom-e valamire használni ezt a kisfiút. Soha nem szerettem a gyerekeket, valahogy mindig idegesítettek. Néha otthon tartottam nekik előadásokat, azt élveztem, hogy mennyire figyeltek rám és hogy mennyi áhítattal pislogtam rám, ahogy a kalandjaimról meséltem nekik. De hogy kettesben legyek egy gyermekkel? Nem, azt hiszem, az nem nekem való. De most pont kapóra jött ez a fiú, hiszen vele ki tudnám csalogatni a sellőket a rejtek helyükről. Ismét hegyezve a fülemet hallom, hogyan énekelnek, hogyan hívogatnak engem és a fiút is. Bár vélhetőleg ő még nem hallja, hiszen nem olyan éles a füle, mint nekem, elfnek.
-A sellők nem túl szépek. De igen értékes a pikkelyük. - halkítom le a hangomat és kacsintok a fiúra, hogy jelezzem neki: én bizony azért jöttem. A pikkelyükért. Mikor a fiú rákérdez, hogy sellő vagyok-e, felnevetek.
- Dehogy vagyok sellő. A sellőknek undorító, nyálkás uszonyuk van és...
- Hé! - ugrok el a kés elől, majd kinyújtja a kezemet a fiú vérét megdermesztve dermesztem meg őt is. A fiú érezheti, hogy a vére egyre lassabban kezd el folyni az ereiben, és hogy nem tud mozogni, tagjai szép lassan elzsibbadnak. Majd az érzés meg is szűnik olyan gyorsan, ahogy jött.
- Ne dobálj a késedet, a végén még valakinek fájdalmat okozol. - dobom ugyanúgy a lába elé a kését, mint ahogy ő tette velem néhány másodperccel ezelőtt.

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2013-11-19, 8:42 pm

// Merilien //

Kiálltás kíséretében ugrik el a nő a tőr elől. Tök feleslegesen tornázott, mert pontosan a csecse lábai elé céloztam. Persze, ha nem látja a röppályát előre, nem róható fel neki, ahogy az sem, hogy fogalma sincsen, ahogy mestere vagyok én ennek.
Azt viszont már csak a számlájára írom, ami eztán következett. Valami eszement humbuggal 'asszem elvarázsolt. Nagy melegség járt át, aztán határozottan lassulni kezdtem. Mintha belülről éreztem volna kifelé egy bénulást. Én láttam ahogy a kezit emelte! Ő tehetett róla! Csakis a veres elf csaj! Dehát akarta is szerintem, hogy Tudva Tudjam: ö kötözött le a puszta akaratával. Olyan magatehetetlenül kiszolgáltatott helyzet volt, mintha meghalnék. Majd visszaengedett a mozgás adta életbe és hát fulladva-köhögve elfogadtam.
Mit mondjak? Megjegyeztem hogy hatalma van felettem. De bármit tervez, én lehet fürgébb vagyok és kivételesen reagálok.
- Huú...de jó hogy vége van! Ezt hogy csináltad? Azért ér dicsekedni!
Vigyorogtam immár széles fogsor villogtatva tettetve, miközben kihúzkodtam a késem a földből.

» A Gyilkos-tó