Gyilkos tó

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2013-12-10, 9:43 am

*A pofátlan kisfúnak, aki egy tőrt dob a lábam elé, igen hamar megmutatom, hogy kivel lehet szórakozni. Velem pont nem. A tőrt villámgyors, elf-sebeséggel visszadobom a fiú elé, majd a testét megbénítom, az elfek vérmágiáját használva. Látszik rajta, hogy igencsak meg van illetődve amiatt, amit tettem, de hát k ne lenne? Lehet, hogy még nem is találkozott a mi fajtánkkal és a mi mágiánkkal, hiszen azért nem rohangálunk ezresével, de talán még százasával sem a világban. A fiú nem érezhet a tagjait, nem tud mozdulni egészen addig, amíg én azt nem mondom, hogy mozoghat. Nem akarom sokáig kínozni a fút, hiszen végül is nem tett ellenem semmit, de jobb, hogyha megtanulja, hogy hol a helye. A tagjai ismét ellazulnak, a vér újra elkezd folyni az ereiben és érezheti, hogy tud mozogni, én pedig szertartásosan leengedem a kezemet. A fiú köhögni kezd, majd lassan kipróbálgatja a tagjait és kissé ijedten, mégis elismerten néz rám.*
- Vérelf vagyok, ismerem a vérmágia sötét tudományát. Így a helyedben kicsit óvatosabb lennék, hogyha ismét egy magam fajtával hoz össze a sors. *mosolyodom el kicsit titokzatosan, majd a tó felé fordulok.*
- Sellő pikkelyt akarok. Segítesz? *fordulok hátra a vállam fölött, úgy nézek a fiúra.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-01-02, 9:11 pm

//Kain//

*Lysanor nagyon meglepődött, amikor valami megragadta és felnézett. Először a vakító fény miatt nem látott semmit, majd egy gyönyörű sárkányt vél felfedezni. Tudta, hogy ki az. És erősen meglepődött a látványon.*
~ Gyönyörűbb, mint gondoltam.
*Gondolkozott, majd érezte a vállán, ahol Furia régebben megjelölte, hogy iszonyú fájdalom hasít belé. Oldalra nézett és ömlött a vér a vállából.*
~ Sebfű!
* Már már az ájulás kerülgette, de ismerős volt neki ez a hely és tudta, hogy régen is itt szedett pár ilyen növényt. Látta, hogy messzebb ott csillog az a tó, amely kis híján az életét követelte. Csak Roobernek köszönhette, hogy akkor nem rántotta a folyó a mélybe. Látta, hogy a sárkány nem messze a földön terült el. Felállt valamennyire és szerencsére nem kellett messze mennie. Letépett párat, majd visszakullogott Kain mellé és leült. A vére végig folyt a karján ismét és már csak pirosan fénylett. Rárakta a füvet és érezte azt a meleget és egyben kissé csípős érzést. Már dolgozott a gyógynövény.*
- Köszönöm.
*Mondta halkan, de biztos volt benne, hogy Kain hallja, majd ájultan terült el mellette.*

_________________
Gyilkos tó - Page 4 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-01-02, 10:43 pm

// Lysanor //

*A hatalmas, arany pikkelyes test zihálva fekszik a földön. Az arany színnel csillogó szemek le-lecsukódnak, van, hogy a fájdalom zárja össze őket.
Kain szenved. Sebei, amelyek kétlábúként talán kicsinek tűntek, most, sárkány formájában jelentősen megnőttek. Csak a gömb helye, a bal szárnya, s mellső lábai környékén is akkora, hogy Lysanor feje könnyedén elférne benne, s bordáin, melyeken a pikkelyek, s a bőr is mélyen fel van szántva, még mindig vérzik a seb. De látszódnak a régi sebek is. Több, mint hét évszázad harcainak, üldöztetéseinek beforrt sebei, amiket az arany sárkány feleslegesnek gondolt eltüntetni, s van olyan is, amit szintén az ősi sárkány okozott.
Furia nem végzett rossz munkát, ha nincs a varázsital, az arany sárkány már halott lenne, s könnyen elképzelhető, hogy a szőke hajú elf úgyszintén.
Igaz, Namelyr ettől most sincs messze. Egy hatalmas, arany színű test hever a Gyilkos-tó partjaitól, s az azt övező erdőtől nem messze, a füvet vére áztatja. Ha egy rá vadászó sárkány erre jár, képtelenség lenne elvéteni.
Lysanorhoz hasonlóan Kainnak is csaknem életét vette ez a tó, s még inkább a benne lakozó sellők, azonban ő nem Roobernek, hanem inkább Akahanának köszönheti, hogy él, ugyanis az istennő térítette magához a sellők bűbája alól.
Ez azonban közel sem az emlékezés ideje. Fájdalmai vannak, s itt sem maradhatnak sokáig. Most azonban, jobb híján muszáj, csakhogy ha ebben a formában marad, ami gyorsítaná gyógyulását, akkor az első kétlábú, aki meglátja, világgá kürtöli jelenlétét, s így még ők is megölik.
Ha pedig sárkány jár erre, az teszi ugyanezt.
A lány köszönetet mond, amire a sárkány csak egy halk, mélyből feltörő morgással felel.
Kivár még egy keveset. Muszáj, hogy pihenjen, hogy teste minden egyes pillanattal erősödjön, gyógyítsa magát, hiszen sárkányként sokkal hamarabb rendbe jönne. Azonban mégsem teheti meg, hogy itt marad pőrén és sebezhetően. Ráadásul a kétlábú lány is ott fekszik már mellette ájultan.
Aztán csak felfénylik, s felveszi a fekete mágus alaposan megtépázott és összetört alakját. Fakó arca fájdalmas grimaszba húzódik. Most néz rá jobban az ott heverő lányra.
Megpillantja a szakadt ruhát a mellkasán és magában elkeseredett düh vesz erőt rajta.*
~Ha az Furia kezében van, akkor csak percek kérdése, hogy megtaláljon minket!~
*Odakúszik a lány mellé, s tőrét előhúzva vágja le róla mindazt a ruházatot, amit megsértett az ősi sárkány.
Ha arra küld kereső bűbájt, épp elég, hogy meglelje, s nem kerültek olyan túl messzire tőle.
Ilyenkor utálja, hogy nincs szüksége tűzszerszámra. Nem akarja a maradék, kevés erejét is erre fecsérelni, de kénytelen elégetni a ruhákat. Épp csak annyi erőt használ, hogy a finom anyag lángra lobbanjon.
Kain végignéz a lány alakján.
Ha Lysanor még nem tér magához, kénytelen fogait is összeszorítva hóna alá nyúlni és bevonszolni a fák közé. Ez komoly erőpróba, mert egészségesen fél kézzel a hóna alá emelné és meg sem érezné a súlyát. De most, jobb oldalában Furia karmai szakította seb, míg bal válla mellett egy ősi által küldött tűzgömb helye van. Mindkét karja gyenge és fáj, valamint egész testében alig maradt egy kis erő.
De nem engedheti most el magát, nem hagyhat további nyomokat. Éppen elég a vére, valamint a szagnyoma. Csak reménykedhet, hogy nem fog senki a nyomára bukkanni.
Fekete alakja a fák között eldől a lány mellett. Kimerült, pedig jól jött volna legalább egy gyógyító bűbáj, ha már biztosabb helyre kerültek. Lehunyja szemeit, így fakó arca szinte halottnak látszik.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-01-03, 12:25 pm

*Lysanor nem tér magához egy darabig, csak akkor, amikor Kain már megfosztotta a ruháitól. Talán a hűvös levegő térítette magához. Szinte a felsőteste majdhogynem meztelen volt csak a mellei előtt maradt meg a ruha, a nadrágja az a helyén volt.*
- Ezzel azt érted el, hogy megfagyok körülbelül, de szerencsére a zsákomban van a köpenyem az most megteszi.
-Mondta halkan és már is kutatni kezdte a zsákját, ami még amikor földet értek még volt. Feltápászkodott és meg is találta azt. Magára öltötte a köpenyt és Kain mellé állt. Gyorsan keressünk valami helyet, mert lassan megint összeesek érzem.
*Mondta és Kainnal együtt elindultak a fák közé. Szerencsére a sárkánynak nem kellett cipelnie. A sebe sem vérzett már annyira, de még lüktetett a fájdalomtól. Kell legalább egy nap mire ez az érzés talán abbamarad. Belenézett köpenye alá a sebre és szemmel láthatóan a gyógyfű jól dolgozott. Aztán beértek a fák közé és Lysanor lefeküdt,zsákjára hajtotta a fejét.*
- Ne haragudj de ha most nem alszok kicsit, akkor nekem végem lesz. Ha nem értesz meg hagyj itt. Már megszoktam.
*Mondta és már is elaludt. Azt már nem érzékelte, hogy Kain is ugyan ezt tette nem sokkal mellette. Pár órát biztosan aludt, és amikor magához tért Kain még nem. Sőt az arca sem volt valami szívderítő látvány.*
- KAIN? KAIN!
*Rázogatta egyre hevesebben.*
- Ha most meghalsz akkor nem tudom mit csinálok veled...
*Mondta kicsit kétségbeesetten és magához tért, akkor biztosan adni fog neki valami kis gyógyitalt, de nem tudja egyenlőre melyikhez nyúljon. *

_________________
Gyilkos tó - Page 4 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-01-03, 10:01 pm

// Lysanor //

*Szemeinek lehunyása után az arany sárkány leginkább azon gondolkodik, hogy tud még meglepetést okozni ez a szőke kétlábú. Akit ismer, s a legtöbben is, vagy zavarukban elsüllyednek a föld alá is, vagy pedig házsártos módon kérték számon rajta, hogy elpusztította felső ruházatukat.
Ez a nő azonban csak csendben megjegyzi, s bár az arany sárkány moroghatná, hogy nem ez volt a cél, semmi kedve nincs magyarázkodni.
Minden esetre az arany sárkány elméjében is maradt némi kép azokról a ruha által felfedett vonalakról, így, miután a nő pihenésére sem mondott semmit, most úgy fekszik, mintha leütötték volna. Kell ez a pihenés, ha élni akar.
Márpedig élni akar. Van egy vörös nőstény a szívében, akiért még az életét is adná, s első sorban emiatt is küzdött annyit, hogy túlélje Furiát.
Eddig jut gondolatokban, amikor a fáradtság őt is elnyomja. Az álmai véresek, borzalmasak. A háborút látja, s eszébe jut Nalendra és Samael is. Látja szárnyalni őket az oldalán, ahogy sárkányok ellen támadnak, akik kétlábú falvakat emésztenek el pusztító tüzükkel.
Az a Nalendra és az a Samael, akik már nincsenek többé. Furia őket is levadászta. Samael az egyik leghatalmasabb volt az árulók között. Telar piaca mellett Fáfnir hozta a hírt neki.
A rázogatásra a méretes, feketébe öltözött test nem reagál kezdetben.
Álmába valamiféle kiáltozás jut el, s ez épp elég paranoid ösztöneinek. Hét évszázada pallérozódnak, s még szinte fel sem ébred, résnyire nyílt szemhéjai mögül ében szemei is épp csak megpillantják az őt rángató lény sziluettjét, amikor a lány mellett fekvő kéz kinyúl, s maga mellé rántja, ha tudja a molesztálót.
A másik már rántja is ki a narancsköves markolatú kardot, hogy azzal döfje le őt, akár sikerült a rántás, akár nem. Ekkorra már kinyílnak a fekete szemek is és egyenesen Lysanor kék szemeibe néznek. A sebek húzódásának fájdalma is eljut tudatáig és meg is rándul tőle.
A pengét leengedi, hegyével a föld felé.*
- Meguntad az életed, Lysanor?
*Mély a hangja, de most nincs benne agresszivitás. A kardot visszasüllyeszti hüvelyébe, majd kezével végigsimít oldalsebe felett. A szavak suttogva hagyják el a száját.*
- Genesende hand!
*Némi energia áramlik a sebbe kezén keresztül, de természetesen nem valami sok. Ennél többre most nincs neki ereje. Nem lesz elég gyors a gyógyulás.
Kezével feltolja magát a földről. A mozdulatokon látszik a fájdalom, de az arany sárkány ezt túl büszke lenne ennél nyilvánvalóbban kimutatni. Főleg egy kétlábúnak és főleg ennek a kétlábúnak.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-01-04, 2:58 pm

* Amikor Kain pengét fogott rá, nem kicsit meglepődött.*
- Hogy meguntam e az életem? Ezek után lehetséges.
* Mondta kissé lemondóan és felállt. Aztán észreveszi Kain nehézkes mozgását.*
- Fáj sebet igaz? Nem kell tagadni. Nekem is fáj az, amit Te okoztál négylábú.
*Mondta már dühösen, hiszen nem gondolta ennyire drasztikus megoldásra, amikor a Furia által okozott jel megszabadulásáról érdeklődött a férfinál. És miért ne szólíthatná négylábúnak. Ő is kétlábúnak szóltja.*
- Egyébként nem mindegy, hogy kinek hány lába van? Érdekesek vagytok. AZ a sárkány, aki kedves volt velem nem igazán illetett ilyen jelzőkkel. Vele miért tudtam barátságosan beszélni? És te miért idegesítesz fel folyamatosan?
* Kérdezte inkább magától, mint sem Kaintól.*
- No mindegy. Ezen úgy néz ki változtatni nem tudunk. No de, most mi a terved? Úgy állunk itt, mint két kiszáradt fa tavasszal a madárcsicsergésben.
* Ez a hasonlat jutott most hirtelen eszébe. Minek is találkozott ezzel a sárkánnyal? És még ez a férfi tetszett neki? Bár ami igaz az igaz, jóképű, még így csapzottan is. De neki akkor sem kéne, ha utánadobnák. És ez nyilvánvalóan fordítva is igaz volt, erre az istenek belekeverték a két sárkány küzdelmébe. Kicsit mérges volt most magára, Kainra és az egész világra.*

_________________
Gyilkos tó - Page 4 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-01-04, 3:22 pm

// Az idegesítő elf nőszemély... Very Happy

//

*Kain nem kimondottan rajong Lysanorért. A fakó arc teljesen hidegen szemléli a nőt, majd akkor és ott, beszéd közben fordul el tőle.
Minek jártassa a száját?
Némán hallgatja végig a nő szavait, ellép a legközelebbi fához. Fáradt, sebesült, gyakorlatilag összetörték s testét, s most ennek a kétlábúnak kell hallgatnia a szócséplését. Az érzés egyébként is kölcsönös, a nő bosszantja őt.
Megfordul a fejében, hogy talán jobb lett volna, ha ott hagyja Furia kedvére, de abban is biztos volt, hogy az ősinek ezzel a tettével nagyobb bosszúságot okozott, mintha hagyta volna meghalni a szőkét.
Üröm az örömben, hogy Lysanor most őt bosszantja.
Végül, immár hangosan vonja le a következtetést, miután végre a köpenybe burkolt, csaknem félmeztelen elf abbahagyja a beszédet. Hangja mély és lemondó.*
- Te tényleg nem tudod, mikor kell hallgatni….ha nem teszem, mindketten halottak lennénk.
*Behunyja ébenfekete szemeit, s várja, hogy a vállában sajgó fájdalom, ami persze a feltápászkodás közben lett sokkal erősebb, végre enyhüljön.*
- Az a sárkány, akit te emlegetsz, megszegte a törvényeket, amit még én se…
Ha valaki tudomására jut….rosszabbul fog járni nálunk.
*Jegyzi meg csendesen, jelezve, hogy nem kíváncsi a „bezzeg a másik sárkány milyen jó” mondandójára a lánynak.
Valószínűleg egy tejfelesszájú, aki sosem élt a Völgyben, s nem is tanították meg neki a kellő óvatosságra. Ez pedig ANNAK a sárkánynak a baja, s nem az övé.
Mellesleg nem vallja be, de bizonyos szemszögből együtt érez AZZAL a sárkánnyal. Van valami megejtő szépség az elfben.
Elfordítja a fejét, s mélyet szippant a levegőből. Még tiszta, a közelben nem érez sárkányszagot, csak a nőét.*
- Elmegyek innen….
*Közli a „tervet”. A többi részét nem kívánja a fecsegős kétlábú orrára kötni, egyébként sincs benne a terveiben, hogy sokáig közösködik majd vele.
Furia pedig könnyen a nyomára akadhat, itt nem maradhat sokáig. Tart attól, hogy hamarosan hajtóvadászat fog indulni, s nem csak ellene.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-01-04, 4:35 pm

- Lehet hogy megszegte, de látod! Nem vagyok én olyan rossz, hogy így haragudjál rám.
*Mondta megbánóan és leszegte a fejét.*
- Elmész? Ezt valahogy sejtettem.
* Most már teljesen magába roskadva ült vissza az egyik fa tövébe. Mit bánja ő, ha magára hagyja a sárkány. Mindig is ezt tette.*
- Csak tudnám miért vagy velem ilyen. Akaratomon kívül kerültem bele ebbe a szituációval és ha nem vetted volna észre nem is magamat akartam menteni, hanem Téged!
* Ezt biztosan meghallotta Kain, hiszen elég hangosan mondta a nő. Most már úgy igazán nagyon mérges mindenre. De, hogy miért hozza ki a sodrából ez a sárkány mindig azt ne tudja. Talán pont ezzel önfejűségével. És azzal, hogy megpróbálja őt semmibe venni. De magára még jobban haragszik, mert fogalma sincs minek törődik még mindig Kainnal.*

_________________
Gyilkos tó - Page 4 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-01-04, 9:51 pm

*Az arany sárkány nem kíván többet foglalkozni a másik sárkánnyal. Mit érdekli őt, s úgy tűnik, mit érdekli a nőt is, hogy az a másik sárkány, a tejfelesszájú saját vesztébe rohan eme viselkedéssel?
Ha ilyen bátran árulja el őt egy másik sárkánynak, lehet, hogy a következő már az lesz, aki előbb Lysanorból szedi ki a nevét, aztán maga találja meg, hogy igazságot szolgáltasson neki. Nem olyan elfogadott a sárkányok népének körében, hogy csak úgy felfedjék magukat kétlábúaknak.
A lehető legtermészetesebben néz le a magába roskadó nőre.*
- Honnan veszed, hogy haragszom?
Emellett, én nem kértem, hogy belekeveredj, vagy hogy beleavatkozz.
*Néma csendben marad még egy pillanatig. Silarona jár a fejében. Mit tehet, hogy megvédje, ha saját magát sem képes?
Furia úgy söpörte le, mintha egy kis légypiszok lenne csak a ruháján.
Úrrá lesz rajta az elkeseredés. Mit ér, ha nem tudja megvédeni azt, akit szeret? Ha saját magát sem tudja?
S ő, ostoba módon, még sietni akart hozzá? Arra nem is gondolva, hogy ezzel a nőstényre viheti saját üldözőit is, s egyúttal Silarona nyomára is vezetheti őket. Eddig legalábbis nem gondolt rá. Vagyis ez nem teljesen igaz, ugyanis gondolt, csak félresöpörte a gondolatokat.
Hátradönti fejét a fa törzsének. Tűnődve szólal meg újra.*
- Lehet, mindenkinek jobb lenne, ha már ott, nyugaton véget ér ez az egész.

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-01-05, 6:58 pm

- Valóban nem kérted, hogy beleavatkozzak, de megtörtént és hidd el nem önszántamból tettem. Rosszkor voltam rossz helyen. Ennyi!
* Itt már nincs mit tenni, elvégre már ő is ennek a harcnak a része.*
- Miért? Nem haragszol rám? Én azt hittem egészen idáig....
* Már nem tudta befejezni a mondandóját mert, amint Kain elé ért megdermedt a hirtelen jött fájdalomtól. Összeesett a férfi előtt és könnyeit eleresztve sziszegte a következő szavakat.*
- Most...menj ...innen.
* Nagy levegőt vett és már fetrengett a földön. Úgy érezte, hogy ég a teste, pedig látszólag nem. De ő tudta, hogy annak a nőszemélynek lehet ez a műve.*
- Érzem...hogy égek. El...fogok...ÉGNI!
*AZ utolsó szót szinte kiabálva mondta, mert majdnem már felemésztette a fájdalom. A szíve elkezdett lassabban dobogni és a könnyei csak úgy patakzottak lefele az arcán. Már nem érdekelte semmi. Tudta, hogy meg fog halni. Még utoljára Kainra emelte tekintetét.*
- Csak, hogy tudd!....én ... az életemet...is...képes lennék ...érted...odaadni. Ég..veled...
* Lehunyta szemeit és elterült a földön.*

_________________
Gyilkos tó - Page 4 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-01-05, 10:26 pm

*Kain behunyja a szemét. Fárasztó neki ez a meddő beszélgetés. Viselkedésével bosszantja a kétlábú nőszemély, de hogy haragudna rá…
Dühös, elkeseredett, levert, és még sorolhatná, mennyi negatív érzés van benne, mégsem haragszik Lysanorra.
Igaz, ő vezette nyomra Furiát, de ha nem most és nem így, akkor máskor és máshogy talál rá.
Már volt példa arra, hogy kereső szellemet kellett megölnie, ahogy volt példa arra is, hogy sárkány fejvadászokkal vívott élet-halál küzdelmet, s mint kiderült, még saját egykori áruló társában sem bízhat. De magával Furiával sem ez az első találkozása, s abba is csaknem belehalt.
Az istenek valamiért nem engedik Dremerhez jutni, mert még mindig itt van, küszködik, küzd ezért a nyomorúságos életért, amiben csupán a szerelem nyújt már fényt.
A nő elindul hozzá, miközben beszél, hogy aztán előtte essen össze.
Az arany sárkány előbb nem tudja mire vélni, ami történik.
Az ébenfekete szemek kikerekedve nézik a nőt, ahogy kiabálja neki, hogy el fog égni, ám a sárkánynak idő kell, hogy reagáljon.
Ma már ez a második eset, hogy ledermed egy rövid pillanatra, s ez legutóbb Furiának épp elég volt, hogy súlyos sebet ejtsen rajta.
Az utolsó szavak után löki el magát a fától, amikor Lysanor már ájultan terül el a földön.
Kain lehajol hozzá, s megfogja. Még az ő kezét is égeti, olyan forró a lány teste.
Innen már nincs túl messze a Gyilkos-tó és bármennyire is utálja azt a vizet a benne lakó sellőkkel, most nincs jobb gondolata, mint az, amit tenni fog.
Felemelné a lányt, úgy, ahogy van, de nem teheti, hacsak nem akarja, hogy újra felszakadjanak a sebei, így amilyen kevés erővel csak tudja, elvonszolja a vízpartig és ott belegázolva a hideg vízbe, magával húzza.
Ezzel kockáztatja, hogy belehal, de annak sincs értelme, hogy abba haljanak mindketten, hogy az utolsó teleportot nem tudja végrehajtani.
Most nem foglalkozik azzal, hogy ő maga is vizes lesz. Térdre rogy a test mellett, fájdalmaitól felszisszenve, s közben halkan kántálja egymás után többször is mondandóját. Várja, hogy magához tér-e a kétlábú, miközben egyik karjával a fejét tartja a felszín fölé, másik kezével pedig arcába is locsolja a tó vizét.*
- Elkeen van hierdie vloek gestuur
kry dit terug
Ek lê op haar maag
Ek het nooit beplan om!
// Aki ezen átkot küldte
szálljon arra vissza
gyomrát úgy feküdje
sose térjen vissza! //
*Nem gondol arra, hogy miket mondott neki a kétlábú ájulása előtt, arra sem, hogy miért is próbálja megtörni a rá küldött átkot. Szinte biztos benne, hogy a ruhájának utolsó darabjai azok, amelyeket felhasznált Furia.
Ösztönösen cselekszik, s próbálja menteni az életét a másik lénynek. Utólag talán el fog gondolkodni ismét saját esztelenségén, hiszen a hideg számítás azt tanácsolná, hagyja sorsára, s mentse magát, ezzel is nehezítve az üldözést.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-01-06, 8:56 am

* Abból, hogy Kain maga után húzza nem érzékel semmit. De, amint a tó hűvös vize érte a testét, elkezdett mocorogni. Érezte, hogy biztos kezekben van. Aztán szép lassan kinyitotta szemeit és már nem érezte azt a bizonyos égető érzést. Lehet, hogy, ha kijön a vízből, akkor még fájni fog, de egyelőre nem akart kimászni onnan.*
- Köszönöm.
*Hebegte Kainnak, de sajnos tudta, hogy most már azért ki kell jönni onnan, hiszen a sellők nem valami jó szándékúak. Kikecmergett szép lassan és csapzottan leült a tó mellé.*
- Miért mentettél meg? Most elmehettél volna. Most megmenekültél volna...De te.. Nem is értem...
*Mondta szomorúan, hiszen tudta, hogy most lehet, hogy Furia utoléri őket és akkor vége mindennek. Vége az ő életének is. Felállt és így szól.*
- Most pedig menj innen Kain. Talán te még el tudsz menni, de engem üldözni fog most már. Nekem úgy is végem. Innentől kezdve ugyan olyan vagyok, mint te. Nem mozoghatok már olyan szabadon, mint azelőtt. Ez az élet rendje. Amikor találkoztam veled először, már akkor megpecsételődött a sorsom. És, amikor Aden kivetette rám a hálóját, tudtam, hogy valami onnan hiányzik. Már tudom mi az. Nos, menj. Ég veled.
*Mondta szomorúan és elindult megint az erdő fele, hiszen lehet, percek kérdése és ő halott.*

_________________
Gyilkos tó - Page 4 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-01-06, 2:41 pm

*Úgy tűnik, hogy a hideg víz és az átoktörés megteszi a hatását. Apróbb mozdulatokat az arany sárkány már a vízben észrevesz.
Amikor meglátja Lysanor kék szemeit, abbahagyja, amit tett, de lehet, hogy a lány még így is hallott a szavakból, amiket ismételgetett.
Mostanra már ő legalább derékig, az elf pedig szinte teljesen átázott, de ezzel nem törődik.
Kain is ismeri a sellőket, nem túl kellemes emlékei vannak róluk, ugyanis kis híján vízbe fullasztották.
Amikor Lysanor mozgásán érzi, hogy ki akar menni, amennyire bírja, karjaival próbálja támogatni.
Az ébenfekete szemek némán pihennek az elázott kétlábún. Nem gondolkodott a miérteken, és most sem akar.
Lehet, hogy a legjobb döntés az, ha nem is válaszol.
Csak hallgatja, ahogy mindkettőjük ruháiból csorog-csepeg a víz a földre.
Aztán megrázza a fejét.*
- Neki te nem számítasz. Csak egy kétlábú vagy. Sokkal fontosabb egy árulót elejteni, mint egy kétlábúval leszámolni.
*Nem tudja, ki az az Aden, sem pedig azt, hogy mi hiányozhat a nőnek.
Ő már az elején figyelmeztette, hogy tartsa távol magát tőle. Nem ő az, akit keres, s ha valaki vele kapcsolatban kerül, arra üldöztetés és halál vár.
Úgy igaz ez Silaronára, mint ahogy igaz Lysanorra. Talán egy napon Soura is. Alexre pedig már most is igaz, bárhol legyen is.
Azonban ő már hétszáz éve menekül nem csak a sárkányok elől, hanem még az ősiek elől is.
Nem lehet azt állítani, hogy nem lehet elbújni, elfutni, túlélni. Igaz, patkány módra, megbújva a kétlábúak bűzös tömegeiben, állandó készenlétben. De szerinte az elfnek nem kell így élnie. Ő nem számít. Egy a sok közül, s mások is láttak már sárkányt, mégsem elegen ahhoz, hogy a szavuknak higgyenek a hatalmasaik. Egyszóval jelentéktelen az ősinek.*
- A lakott helyek nagyobb biztonságot nyújtanak. Tömegben elvész a préda. Már felismersz minket, ha kell elmenekülhetsz időben…
*Szólal meg utána lépve a lánynak. Felelősnek érzi magát azért a sorsért, amit neki is köszönhet, meg a saját hebehurgyaságának, vagy az istenek tudják, hogy miért nem volt hajlandó első szóra lekopni róla ott, Olassiëben.*
- Így akarsz odébb állni? A közelben nincs egyelten falu sem, ahol meleget, és szárazat találnál. Ha nem Furia, a hűlés végez veled.

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-01-07, 8:16 pm

*Hallja Kain szavait és tudja, hogy csak egy kétlábú. Szokás szerint megint a lábakat emlegeti és egy pár másodperce már megint kezdett dühödni, aztán le is nyugodott. Visszafogta magát.*
- Igazad van, de már egy ideje nem találkoztunk Kain és bizony én magányos vagyok és tetszik ez a magány. Nem szeretem a tömeget, de talán erőt veszek magamon és majd megpróbálok a többiek közt mozogni.
* Aztán hallja a kérdést. Talán hosszú idő után most először fedezi fel Kain szavaiból, azt, hogy aggódik.*
- Téged tényleg az érdekel ezek után, hogy hogyan halok meg? Nem mindegy? Egyébként ha már itt tartunk, kell nekem új ruha mindenképpen. Nincs nálam több, sajnos amik voltak elhasználódtak és ez a mostani...
*Itt nevetett egyet.*
- Szóval ennek is annyi. Neked van még erőd teleportálni? Vagy mire gondoltál?
*Aztán elszomorodott, hiszen senki sem mondta, hogy Kain vele tart most. Mondjuk érthető lenne, ha hagyná, de valamiért ezt most még sem szeretné.*
- Persze ha szeretnél, elmehetsz. Nem haragszom meg.
*Lesütötte szép szemeit és várt.*

_________________
Gyilkos tó - Page 4 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-01-07, 10:37 pm

~Kénytelen leszel, ha élni akarsz.~
*Gondolja magában az elf azon kijelentésére, miszerint nem kedveli a tömeget, de megpróbál többet közöttük mozogni. Így él ő is, ha tudnék a kétlábúak, mennyire gyűlöli a szaguktól, izzadságuktól fojtogató városaikat, igencsak meglepődnének.
A lány kérdése aztán szöget üt a fejébe. Vajon tényleg érdekli egy kétlábú nőstényről, hogy hogyan hal meg, vagy egyáltalán meghal-e vagy sem?
Talán igen, s ez nem annak köszönhető, hogy a lány kiállt érte a fekete sárkány előtt, inkább annak, hogy kisegítette, s a saját életét is kockára tette közben.
Mégis bujkál benne némi harag arra nézve, hogy Lysanor ilyen ostobán semmibe vette annak idején szavait. Nem hitte el, hogy komolyan magától óvja, attól a sorstól, aminek így lett részese, s ennek most itt van a következménye. Mindkettőjük számára.
Azonban arról nem nagy kedve van nyilatkozni, hogy milyen erőben van. Az állapota továbbra is ramaty és egy darabig inkább a gyógyulásnak szentelné az erejét, semmint az oktalan teleportálgatásnak.*
- Vannak lábaim, szárnyaim…nem kell mindig teleportálni.
*Szűri ki halkan a választ fogai között. Esze ágában sincs elárulni, hogy örül, hogy jártányi ereje van ilyen sebesülések után, nemhogy még teleportálni.
Nem használt az állapotának az előbbi vizes jelenet sem.
Egy ősi átkát kellett megtörnie, bár ez nem egy sárkánynak, csak egy kétlábúnak szánt átok volt, s inkább csapda, mint gyilkos eszköz.
Úgy véli, a ruha szükséges áldozat volt, hogy mindketten egy kicsivel tovább húzzák, s így nem is akar felelősséget vállalni ezzel kapcsolatban.*
- Hálás vagyok, hogy megengedted…
*Jegyzi meg, és ezúttal nincs él a hangjában, inkább csak némi humor morzsája. Nagyon is jól tudja, hogy gond nélkül faképnél hagyhatná a lányt. Azonban előtte legalább a közvetlen veszélytől meneküljenek meg.*
- Neked sem kellene itt fagyoskodnod a tó mellett, de ha fázol, és elfogadsz egy véres kabátot…
*Megvonja a vállát és némi sziszegés, fájdalmas grimaszolás keretében leerőlteti magától az itt-ott lyukas, véres, de még így is melegebb bőrkabátját és a nő fel nyújtja. Így ő marad kabát nélkül. Talán még könnyebb is valamicskét így mozogni.
Akár elfogadja az elf, akár nem a felkínált ruhadarabot, az arany sárkány újra megszólal.*
- Ideje odébb állni. A hozzám hasonlók élete örökös menekülés.

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-01-08, 7:20 pm

- Jé Kain! Te kezdesz kedves lenni velem.
* Jegyzi meg, bár ez inkább ironikus volt. De bele is törődik a dolgokba.*
- Köszönöm a kabátot.
*Veszi át a férfitól és magára teríti.*
- Jól van. Menjünk. Lehetőleg olyan helyre, ahol lehet ruhát kapni. És tudom nem egy férfias dolog, de szeretnélek majd megkérni, hogy segíts választani.
*Reméli Lys hogy ezt megteszi, elvégre a ruhákat mindig is szerette, főleg úgy, hogy egy férfi azt helyeselte. Megvárta, amíg Kain elindult, és ő követte. Elvégre most rá van utalva.*

_________________
Gyilkos tó - Page 4 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-01-09, 8:34 am

// Lysanor és Furia, aki már ide tart //

*A fekete szemek szenvtelenül szemlélik a nőt, amikor az a kis megjegyzése után megköszöni, majd magára teríti a kabátot. Kabát nélkül az arany sárkány ruházatán még jobban látszanak a sebek. A vér áztatta ing, s mellény alatt jobb oldalán még nadrágját is elérte a korábban meglehetősen erős vérzés.
A kabát hiányában sem fázik egyelőre, de talán nincs is rá oka. Igaz, hogy az időszak közel sem nyári meleggel kecsegtet, elvégre az év végén járnak, de délen ez kevéssé érzékelhető.
Előbbi közönyös ábrázata akkor nyúlik meg, s kerekednek ki az ébenfekete szemek is, amikor a nő megkéri, hogy menjenek ruhát venni.
Már-már kezdte azt gondolni, hogy az elmúlt rövid idő olyan mélyen változtatott a viselkedésén, hogy végre tud a helyzetnek megfelelően viselkedni.
Nos, ebben tévedett, úgy tűnik.
Mit érdekli őt az, hogy milyen ruhát vesz a kétlábú, ez csak nekik számít. Ő a maga részéről megelégszik majd egy új kabáttal is.
Megfordul a fejében az is, hogy visszatérjen a messzi északon fekvő rejtett barlanghoz, abban ugyanis akad még egy kabát régebbről, csakhogy jelen helyzetben nem akar kockáztatni, s a távolság is nagyon nagy állapotához mérten.
Eddig jut gondolatban, amikor megérzi az ősi mágiát, amely puhatolózva járja körül a helyet, s őket magukat is körbetapogatja. Nem tudja, hogy Lysanor érzékeli-e, azonban számára ez csak egyet jelent: el innen, amilyen gyorsan csak lehet és olyan messze, amilyen messze csak lehetséges!
Karjával megragadja az elf karját, s elkezdi húzni. Ha az ellenkezni kezdene, csak rámorran sziszegve fogai közül. Hangján érződik az idegesség, az elkeseredettség.
Futni kell tovább, s még lehetséges, hogy az sem menti meg őket.*
- Egy szót se! Mindjárt itt van!
*Ha Lysanor nem hagyja magát, akkor bizony ott hagyja őt kabátostól, mindenestől. Ebben a formában a sebei miatt nem pazarol erőt arra, hogy még erővel kelljen vinnie.
Ha hagyja húzni magát, akkor visszatérnek a tó partjára. Az arany sárkány haja az arcába tolul, most ezzel sem törődik.
Elegendő helyre van szüksége, s arra, hogy a nyomaikat elrejtse a víz. Belegázol a tó sekély, partmenti vizébe, s ha elég távolra ér, eltartja magától a nőt, majd felvillan egy pillanatra. Amennyiben a kétlábú még mindig markában van, hirtelen hatalmas, arany karmok között érezheti magát, s a nemes, arany pikkelyes sárkány kiterjeszti szárnyait. Sebei belesajdulnak a mozdulatba, ahogy elrugaszkodik a vízből. Hatalmas szárnycsapásai hullámokat kavarnak alatta, s ha az elf még karmai között van, érezheti, amint pehelyként emelkedik a magasba teste. A sárkánytest még jobban bírja a megerőltetést, bár annak állapota is nagyon megviselt, s kimerült.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-01-17, 5:53 pm

*Lysanor érzi, hogy valami gonosz közeledik. Valami vagy valaki, akinek nagy hatalma van. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy rájöjjön kiről is van szó. Így mást már nem tehet hagyja, hogy Kain cselekedjen. Kain éppen átváltozni készül. Nézte, ahogy az arany karmok körülfonják a testét.*
- Hm. Tudom mire készülsz. Gondolod, hogy a levegőben el tudunk előle menekülni?
*De még a válaszadás előtt a levegőbe kerül. Felnézett Kainra és látta, ahogy az teljes sárkány alakot öltött. Nagyon tetszett neki.*
~ Szebb, mint gondoltam.
*Gondolta magában és egy halványka mosoly jelent meg az arcán. Viszont volt, valami, ami nem hagyta nyugodni. Azt az furcsa rossz érzést még mindig ott érezte magában. Remélte, hogy választ is kap majd Kaintól. Egyenlőre lenézett és a haja az arcába csapódott. Tulajdonképpen, ha nem ilyen helyzetbe lennének, még élvezné is az utazást.*

_________________
Gyilkos tó - Page 4 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-01-18, 3:19 pm

// Lysanor és Kain //

*Az égen feltűnik egy hatalmas fekete felhő. Nem, nem is felhő, ez egy óriási, hollófekete sárkány. Kiterjesztett szárnyai nem engedik, hogy a fák között landoljon, nem szándéka a fél tómenti erdőséget letarolni, így a landolása az erdő mellett haladó úthoz történik. A föld itt frissen van bolygatva, s ahogy a fekete karmok belemélyednek a puha talajba, a hollófekete pofa közelít maga előtt a földhöz. Nagyot szippant a talaj feletti levegőből. A fű itt még le van lapulva, jelezve, hogy nagy súly feküdt rajta, s nem kell sok idő ahhoz sem, hogy megérezze az enyhe füstszagot, s a kétlábú szuka bűzét is.
A hatalmas test hirtelen villanás közepette tűnik el, s az előbbi óriási mancsok helyén most csak egy karcsú, fekete bőrbe öltözött szépség áll. Holló pillantása körbejárja a területet.*
~Hol vagytok?!~
*Ujjai alól újabb kereső bűbáj szabadul el, ami sebesen szánt végig a környező területen, miközben az ősi sárkány előrébb lépdel.
Hamut talál, s amikor felegyenesedik, arcából türelmetlen mozdulattal sepri ki arcába tóduló haját. Elhúzza szép metszésű ajkait, miközben az arcára kiülő megvetés ellenére kénytelen elismerni, Anzar egykori nevelt fia nem véletlenül él még ennyi évszázad távlatából is.
Elindul a nyomokat követve, s azok a fákon keresztül a tó felé tartanak.
A kereső mágia nem hozott eredményt, jó eséllyel nincsenek már a közvetlen közelben.
Az ősi sárkány rögvest újabb kereső bűbájt indít útnak, s egyúttal elkiáltja magát.*
- Sylvestry! Hívlak téged, jelenj meg!
*Az újabb kereső bűbáj már a tó túlpartja menti területeket is átfésüli, s arra sem talál a szökevényeket. Közben az ősi sárkány a Gyilkos-tó partjára lép.
A vízből ekkor emelkedik ki egy kísértet. Az a kísértet, melyet még Akahana, a vadászat és a Hold istennője kötött Dremer pecsétjével a tóhoz, hogy visszatartsa annak sellőit a gyilkolástól.*

- Hívtál.
*Hajtja meg fejét az ősi sárkány előtt. Az mit sem törődve a rothadás eme melléktermékével egyenesen a tárgyra tér.*
- Járt itt egy sárkány egy nővel. Hol vannak?
- Elrepültek nem sokkal ezelőtt, egyenesen nyugatnak.
*Amikor a kísértet látja, hogy a fekete szépség máris távozni készül könyörgő hangon fordul hozzá.*
- Kérlek…oldd fel a pecsétet! Te is meg tudod törni, ismerem a hatalmad….
- Ne nevettesd ki magad, kétlábú maradvány! Nincs okom dacolni az istenek akaratával. Tűrd a sorsod!
*Ezzel mit sem törődve a vízbe visszahulló kísértet eltűnő szürkés színével leguggol a nyomok mellé, amik még jól kirajzolódnak a vízpart nedves talaján. Éppen csak ennyi időre, ugyanis a következő pillanatban már dühösen horgasztja fejét le a helyén álló ősi.
Belegázol a víz hidegébe, s onnan rugaszkodik el, hogy a magasba emelkedve eltűnjön nyugati irányba.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-01-18, 4:06 pm

// Lysanor, Furia //

*Az arany sárkány mit sem törődik ebben a pillanatban a nő szavaival. Plusz teher neki, bár most nem sokat számít, hogy a saját súlyán túl még azt a kevéskét is vinnie kell. Ha zuhanni fognak, akkor nem Lysanor miatt zuhannak a mélybe, hanem azért, mert nincs már ereje a levegőben tartani magukat.
Bár az elf akár élvezhetné is az utazást, az arany sárkánynak komoly erőfeszítésbe kerül aranyszínű szárnyaival a levegőben tartani magát. Bal mancsában az erő sem túl nagy, ugyanis nem sokkal felette ott éktelenkedik a Furia gömbje ütötte seb a testén, míg jobb oldalán is láthatók a sérült pikkelyek, s a fekete sárkány karmainak nyomai.
Alacsonyan száll a víz felett, miközben fejét újfent hátra és hátra fordítja, s körbe-körbe is, elvégre nem tudhatja, hogy a levegőben merről számíthat az ősi sárkányra.
Nyugat felé tart, ám csak addig, amíg elérik a tóparti erdőséget, valamint az emelkedőt, amit hűen követ a fák lombkoronájának vonala is. Ha kissé északabbra lennének, ezek a levelek most a földön hevernének, semmit sem takarva a sárkányból. Azonban nincsenek, s nagy nehezen átvergődnek, úgyhogy a hasát borító arany pikkelyek még a fák csúcsát is súrolják, s bár igyekszik figyelni rá, a karmai között lévő Lysanor is találkozhat néhány ággal.
Ha a lány szólna is, Kain nem felel, s arról nem is szól, hogy valójában csupán azért hallgat, mert fogait is összeszorítva tartja magukat a levegőben.
A célja az, hogy a dombok és a fák takarásában egészen alacsonyan repülve takarásban lehessen, amikor megkerüli a tavat. Ennek is köszönhető az, hogy a Gyilkos-tavat körbevevő erdőséget követi, kihasználva a magasabban fekvő domboldalakon növő fák magasát.
Már tudja, hogy így nem juthat messzire, és afelől sem voltak illúziói korábban sem, hogy nincs esélye egy ősivel szemben. Ahogy sohasem volt. Anzar jól megmutatta ezt neki néhányszor, még megkarcolni is képtelen volt a pikkelyeit, nem hogy megsebezni.
Ha Furia nem éri utol, akkor jó ideig szállnak még észak felé.
Ha utoléri, akkor bizony mindent megtesz, hogy akár a lányt a kezében tartva a tőle telhető legfelkészültebben állhasson szembe a fekete sárkánnyal.
Azonban ha még nem talált rá az ősi, akkor ahogy északról megkerüli a tavat, visszakanyarodik. Időt nyert, s ez most elég kell, hogy legyen.
Az arany szemekben valamiféle megnyugvás van. Azoké, akik felkészültek a halálra.
Az első tisztáson landol, ahol elfér. Lábai felhasítják a földet, míg ő maga leteszi az elfet.*
- Menj!
*Néz rá a nőre, akin még mindig ott éktelenkedik az ő szakad és véres fekete bőrkabátja. Neki nincs szüksége rá, és soha nem is lesz, ha Furia még mindig a nyomában van és utoléri.
Nem fut tovább, s ha az ősi most is a nyomában van, inkább így találkozik vele, semhogy a hátát mutatva. Büszkén emeli kettős ívű arany szarvait, kutatva az eget. Nincs kétsége afelől, hogy akármikor felbukkanhat üldözőjük. Addig viszont leengedi szárnyait a földre, az egész tisztást keresztülérik, s hasát is a fűre fekteti lassan, finoman. Nem akar még ezzel is fájdalmat okozni magának.
Csak azt sajnálja, hogy Silaronához nem juthat el, hogy segíthessen neki. Bár, talán jobb is így, a végén még rajta keresztül lelnének rá a vörös nőstényre.*
- Menj már!

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-01-30, 4:36 pm

*Ahogy repülnek már kezd kicsit hideg lenni. Nincs ő hozzászokva ehhez. Aztán hamar földet érnek.*
- Na végre. Azért én ehhez nem vagyok hozzászokva.
*Mondta kedvesen már. Egyáltalán nem haragszik a férfira. A régi dacos harag, már elmúlt. Aztán valami egészen különös érzés vette megint hatalmába. Csak nem megint Furia közeledik?
- Kain. Én nem megyek el. Sajnos már nem. És ha esetleg elmennék, akkor gondolod, hogy engem békén hagyna Furia? Nem. Miután végzett veled, megkeresne és velem is végezne. Ebben biztos vagyok. Így teljesen mindegy, hogy most vagy később megyek. Tehát veled maradok.
*Mondta határozottan és tudta, hogy ez a férfinak nem fog tetszeni. De ő gy döntött, és kész.*
- Törődj bele, hogy nem tudsz lerázni. Sajnálom.
*És tényleg sajnálta nagyon is. Nem így tervezte az elmúlt napokat, de ezen már nem lehet változtatni.*

// bocs, hogy csak ennyi, éppen egy decemberi és egy januári munkanaplón vagyok túl és nem túl kellemes dolog Smile

//

_________________
Gyilkos tó - Page 4 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-01-31, 9:37 am

// Lysanor, Kain //

*Napnyugat felé tartva nem mondhatni, hogy túl sok nyom utal Kain jelenlétére. Furia tűzben égő szemekkel lesi az eget körben, fent és lejjebb is, hogy megpillantsa az arany sárkányt. Nem repülhet túl gyorsan és nem is juthat túl messze. Ahhoz már túlságosan kimerült és a sebesülései sem engedhetik.
Az ősi sárkányban még mindig ott motoszkál az érzés, hogy nem hagyja még egyszer kicsúszni a karmai közül ezt az árulót.
Már túl régóta ad reményt a menekülése annak a néhány szerencsétlennek, akik még mindig nem kerültek valamelyik sárkányának karmai közé.
Lassan el fognak fogyni, de Kain példája azt mutatja, hogy hétszáz év alatt is van túlélés, még ha egy ősi is keresi.
Ezt a példát akarja egyszer, s mindenkorra megszüntetni.
Az is bosszantja, hogy pár éve már volt rá lehetősége, s akkor úgy is hitte, hogy megölte őt, ám a testet elsodorhatta a víz és hiába kereste.
Most ezt a hibát nem akarja elkövetni, megöli, s ha megvolt, ő maga viszi el a fejét Enionba.
Felmutatja intő példának a hűségesek számára is, miképpen jár az, aki elárulja népét.
Végül, miután kereső varázslatait is hiába küldözgeti el, dühös rikoltással fordul meg. Már utol kellett volna érnie.
A sötét szárnyak könnyedén hajtják a hatalmas testet vissza a Gyilkos-tóhoz.
Első dolga lesz, ha addig nem fedezi fel a szökevényeket kérdőre vonni a kísértetet.
Márpedig Kain nem kerül elő, s ez egy kellően felpaprikázott fekete nőstényt jelent a tó felett.*
- Sylvestry!
*Bődül el, s a tó felszíne felett végigszáguld a sárkányordítás. A sellők rémülten úsznak mélyebbre a Gyilkos-tó vizében, miközben a dühös sárkány karmai a vizet szántják, ahogy elrepül közvetlenül a felszín felett.
A kísértet feltűnik a víz felszíne felett. Foszladozó teste nem mutat félelmet.*
- Hívtál.
- Hazudtál nekem! Kain nem arra ment! Hol van, te utolsó kétlábú maradvány!?
- Nem tudom…
*A kísértet tisztában vele, hogy létével játszik, ez azon lények egyike, aki kkönnyűszerrel megszüntethetik létezését, de talán könnyebb is lenne már számára. Nem ide kötve ehhez az utálatos helyhez.
Az ősi sárkány nem kíván hozzászólni ehhez, de villanó szemei mellett kiejt két szót.*
- Gees trap!
*Sylvestry, az egykorvolt mágus, akit maga Akahana kötött a tó sellőihez Dremer pecsétjével, hogy megakadályozza gyilkosságaikat, azokét, akik őt magát is megölték, s akiken bosszút akart állni, most egykedvűen lebeg a megjelenő burok kellős közepén.*
- Hol van?
- Nem tudom.
*A konok válasz sejteti, belőle többet nem szed ki, ám az ősi sárkány közelebb lebben hozzá, körberepüli a burkot, ami magába zárja a kísértetet. Nem mondhatja, hogy az életével játszik, hiszen már halott, de az arcátlanságot sem fogja annyiban hagyni.*
- Breek hierdie siel, verpletter die gees! Stuur Dremer, om nie weer terug! MOET JY NIE TERUG TE GAAN!
*Az első szavakra erős fényesség jelenik meg a burkon keresztül, Sylvestry oszladozó képe pedig még a túlvilági fájdalmak ellenére is gúnyos.
Elérte hát a célját. Az utolsó szavakra a kísértet semmivé foszlik, ott hagyva a fekete sárkányt a kétségek között.
Ha nem nyugatra mentek, akkor merre, és mennyi előnyük lehet?*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-01-31, 12:53 pm

// Lysanor, Furia //

*Az arany sárkány figyel, nem az elfre, sokkal inkább arra, hogy mikor tűnik fel az ősi sárkány valahol. Forgatja a fejét is, arany szemei szüntelen az eget lesik. A tó nem látszik ide, az erdő és a dombok túloldalán van.
Van valami ebben a nőben, nem tudja, hogy mi. Folyton ellent kell mondani az ő szavának. Ha azt mondja neki, menj jobbra, biztos, hogy balra indul. Ha azt mondaná, hogy maradj, biztos benne, hogy akkor menne valamerre, de az is a lehető legkevésbé neki tetsző irány lenne.
El sem tudja képzelni, hogy akármikor is szót fogadna neki.
Mivel a repülés kész öngyilkosság lenne jelen pillanatban, így inkább marad abban a helyzetben, amibe helyezkedett landolás után és várja a halált.*
- Igazad van, jobb előbb meghalni, mint később…miért is vártam erre hétszáz évet?! Te még mehetnél.
*Jegyzi meg morogva. Hatalmas fogait villantja fel egy pillanatra, nem fenyegetésképp, de ez a grimasz leginkább sárkányok számára érzékelhető, akik saját népük körében nőttek fel, s ismerik a kifejezéseket.
Kain szemei szűkebbre húzódnak, miközben ismét a levegőt kémleli. A nyugalom jót tesz arany pikkelyekbe bújtatott testének, a fájdalmak is enyhülnek, jóllehet, tudja, hogy még távolról sem gyógyultak be sebei, csak a passzivitás miatt végre nincsenek igénybe véve izmai.
Hatalmas méretű testén nem egy hasonló seb nyoma látható, soha nem is törekedett ezek eltüntetésére. Viseli viharvert múltjának nyomait. Éppúgy, ahogy kétlábú testén is viseli a hegeket a megfelelő helyeken.*
- Te tudod, hogy jó-e velem együtt halni. Reménykedj, hogy Furia gyorsan végez majd….
*Hirtelen hallgat el, fejét a tavat takaró dombokat borító fák irányába fordítja, s arany szemei résnyire húzódnak.
A tompa, távoli hang az ősi sárkány ordítására emlékezteti.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-02-13, 9:55 am

Kain Furia

*Hallja Kain szavait és bőszen bólogat.*
- Valóban nem értem miért vártál. De! Nem is értem miért kell meghalnod. Semmi sem kötelező. Bár, ha jobban belegondolok egyszer minden véget ér, de az, hogy hogyan és mikor abban van beleszólásod. Nem?
*Tette fel a kérdést magának is egyben. És bólintott is rá, jelezve, hogy ő eldöntötte magában, hogy de bizony így van.*
- És veled együtt halni? Ennél jobbat el sem tudok képzelni. Gondolj bele a helyzetembe. Egy aranysárkánnyal együtt futni a végbe? Egy olyan lány vagyok, aki csak nemrég látott élőben sárkányt, és veled mindvégig ellentétben állt. Erre az elmúlt pár órában arra tettünk tanúbizonyságot, hogy nincs semmi probléma a kettőnk kapcsolatával. Talán már mondhatnám barátságnak.
*itt félszegen Kainra nézett, hiszen felőle lehet, de a férfit nem tudja még mire vélni.
- Barátok?
*Nyújtotta Kain felé a kezét. Lesz ami lesz. Aztán egyszer csak Lys haja elkezdett ezüstös színre váltani.*
- Pont most? Ne!
*Mondta kicsit rémülten és letette a kezét. Ez a családi vonás benne maradt. Arca most még tisztább lett mmint, azelőtt volt és a haja is hosszú, ezüsté vált.*
- Tudod Kain. Anyám is ugyan ezt átélte és az ő anyja is. Valamelyik ősünk anyám felől fehér elf volt. A család összes női tagján érzékelhető volt ez a jelenség, ha egy bizonyos korba lép. Nos nálam úgy néz ki most jött el az idő. Átok vagy áldás azt nem tudom, és azt sem, hogy miért van ez a változás.
*Mondta és gyönyörű arcán megjelent egy halvány mosolyka.*
- Látod, milyen az én szerencsém. Pont most jött el ez az idő.
*Végig simított a haján, az arcán és hátra dőlve várt.*

_________________
Gyilkos tó - Page 4 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-02-19, 9:33 am

// Lysanor, Kain //

*Az ősi sárkány tompa morgással ad hangot nemtetszésének. Menne már, s megmártaná karmait, fogait az arany sárkány vérében, hogy aztán diadalittasan mutathassa fel a prédát.
Mert kétsége sincs a harc kimeneteléről, csakhogy a préda nincs sehol.
A kísértet pedig hazudott, s rossz irányba küldte őt.
Talán épp ezzel az idővel nyert egérutat, bár, őszintén szólva Furia el sem tudja képzelni, hogy hogy lehet még annyi erő abban a nyomorultban, hogy akár a levegőbe emelkedjen, akár teleportáljon.
Igaz, utóbbiban szinte biztos, hogy nem történt meg. Nyomát sem lelte erre utaló varázslatnak.
Megteheti, hogy körözni kezd, s egyre táguló, koncentrikus körökben keresi a tó közelében az arany sárkányt, csakhogy kereső mágiája nem találta meg a téves irányba indulás előtt.
Ez azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel nincs a közelben.
Ha elkezd körözni, s addig az áruló, meg a kétlábú szukája, ha egyenes vonalban halad, csak további időt nyer.
A fekete sárkány mancsával dühösen csap a vízbe, s dühében újra felüvölt.
Hollófekete pikkelyein megcsillan a rácsapódó vízcseppeken a nap fénye. Szemei vörösen izzanak a gyűlölettől.
Hogy hagyhatják az istenek, hogy ilyen árulók szabadon kószáljanak a világban?
Hogy nem szolgáltatnak igazságot!
Igaz is, miért is bízna bennük, azokban, akik fegyvert készítettek a kétlábúaknak, hogy ősit ölhessenek!?
Megint csak arra jut, hogy a sárkányok maguk vannak, nincs, aki pártjukra állna, még saját istenük sem tesz semmit értük.
De nincs is szükség rájuk, mikor olyan lények vannak élükön, mint az ősiek. Kár, hogy Kerenion, vagy Risan, a két nagy hatalmú, szabadon élő fekete sárkány nem tekintik olyan lényegesnek az ügyet.
A fekete sárkány teste hirtelen dereng fel sötéten, miközben lassan terjeszkedni kezd. Mintha áttetszővé váló teste egyre hatalmasabb méretűre dagadna, mely lassan betölti a Gyilkos-tó feletti teret.
Ez a hatalmas test már szánycsapás nélkül lebeg a magasban, s a lény, mellyé válik egyre nagyobb területet lát át.
A ködszerűvé váló sötét test betölti az eget. Talán hamarosan a menekülők fölé is kiterjed, s közben egyre hasonlatosabbá válik egy sötét, sárkány alakú felhőhöz.*

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-02-19, 2:08 pm

// Lysanor, Furia //

*A sárkányordításra megcsillannak az arany szemek. Annyira azért nem kívánja a halált, hogy válaszordítást hallasson, holott erre még képes lenne. Ha az ősi hangja átjutott a dombokon és az azokat borító erdőn, akkor az övé is eljutna céljához.
Csak mély, egészen mellkasa mélyéből feltörő morgással felel.
Ez a nő nem ért semmit. Az arany sárkány szemei Lysanorra fordulnak.*
- Most nem én döntök, hogy mikor haljak meg. Ha Furia megtalál, nincs választásom, harcolok és meghalok. Ilyen egyszerű.
*Az arany sárkány némán hallgatja a többi mondandót. Nem szól közben, még a pedzegetett barátságra sem.
Fel nem foghatja, miért jó egy arany sárkánnyal meghalni, vagy akármilyen másik sárkánnyal.
Nem annyira jók ők, ebben tisztában van, s a halál mindig és mindenhol csak halál.
Még ha dicső és harcban eleső harcosok halála is, éppúgy véget vet mindennek, mint ahogy a fekete halál elviszi a földet túró kétlábút.
Nem mozdítja hatalmas arany karmait, melyekben elveszne az a vékony, fehér kéz, amit az elf nyújt felé.
Ostoba, felesleges gesztusnak tartja.
Értetlen tekintettel nézi, ahogy átalakul az elf, s kifehéredik a haja. El sem tudja képzelni, hogy mi miért történik, de azt reméli, hogy nem varázsol épp, mert azzal elárulja a helyzetüket.
Ahogy telnek a percek, úgy múlik el a halál várásának önfeláldozó, magasztos pillanata, s kívánja egyre jobban Kain, hogy Furia ne találjon rájuk.
Lysanor mesél valamit a múltjáról, családjáról, s erről az arany sárkánynak Dahake, édesanyja jut eszébe, akivel nem is olyan messze innen volt lehetősége életében először találkozni. Mostanáig sem fejtette meg azokat a pillanatokat, amikor a romok mélyére ereszkedett egy másik sárkánnyal.
Mintha a múltba repítette volna vissza az az erő, s a feladat, hogy a főnix-tollért megölje saját anyját, mikor ő maga még meg sem született túl nehéz feladat volt.
Az átélt irtózatos fájdalmon, melyet büntetésként kapott, csak egy dolog tett túl, az érzés, hogy találkozhatott azzal, akivel egész életében nem.
Gondolataiból, melyek a fejében kavarognak, miközben arany pillantása a nőn ragadt, furcsa érzés rángatja ki.
Valami közeleg. Mint a vihar előtti csendben, hirtelen eszmél rá, hogy Furia varázslatát érzi.
Felkapja fejét, s beleszagol a levegőbe, a feltámadó szélbe.
Ideges pillantással mered a levegőbe. Nem, most nem akar meghalni!
Leszegi fejét, s ebben a pillanatban gyűlöli magát. Összeszedi erejét, s visszavált kétlábú testébe, s egy pillanat múlva már ott emelkedik fel négykézlábra, hogy botladozva elinduljon a fák közé.*
- Mire vársz?!
*Ha Lysanor nem mozdulna, felé mozdul el, hiszen a fehéren világító haj messziről elárulja hollétüket, és durván megragadja puha karját az elfnek, akin még mindig rajta van a sárkány tépett bőrkabátja, s húzza magával a rejtekhelyre.
Nem megy beljebb, épp, csak hogy elrejtse sötét alakját az erdő, s a fák ágai között kémlel a feketébe boruló égre. Ő sejti, hogy az a viharfelhő különös mintázatával valójában nem más, mint Furia, az ősi sárkány.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-03-03, 9:28 am

*Lysanor a változást követően kicsit megkönnyebbült, hiszen ezzel sem lesz már baja. De az is biztos, hogy utána fog járni ennek a "csodának". Nem tartja ezt normális dolognak. Gyorsan menekülnie kell, hisznek így Kain is nagyobb veszélyben van.*
- Én most elmegyek. Igazad van. Mennem kell. Túl nagy a veszély. Útközben majd vásárolok pár köpenyt meg egy zsákot.
*Mondta csak úgy mellékesen és már távolodott. Igazából nem tudta mi is lenne a megoldás arra, hogy hogyan is búcsúzzon el Kaintól, így csak intett egy et és nem olyan hangosan csak ennyit mondott:
- Köszönöm.
*Majd gyorsan elinalt. A célja, hogy minél messzebb kerüljön délről.*

_________________
Gyilkos tó - Page 4 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-03-03, 10:27 am

// Lysanor, Kain //

*A felhő hiába növekszik, hiába terjed, Furia mégsem fedez fel semmit. A szelek túl erősen fújnak a magasban, s ezek elsodorják az esetleges szagokat előle.
Hatalmas méretei betöltik a Gyilkos-tó feletti teret, árnyékot vetnek a mélybe, s az ősi sárkány végre eldönti: ideje visszatérni Verinolba.
Akad még dolga ott, mielőtt tovább áll. Ki kell hallgatnia az ott beépített sárkányt, aki Leorin kapitány mellett apródkodik, s utasításokat kell adnia a továbbiakra.
Az arany sárkány, ha túléli is, kap majd a nyakába még egy kereső szellemet, akinek nem lesz más dolga, mint megtalálni a prédát, s jelezni azt gazdájának. Nem úgy, mint Gromek, akit Kain megölt legutóbb.
Furia akkor majd ott terem, s a legközelebbi alkalommal ez az áruló sem kerülheti el sorsát, ahogy támogatói sem.
A nősténye, a másik sárkány sorsa hasonlatos lesz ehhez. Nem engedheti meg, hogy halandó sárkányok a még megmaradt árulók mellé állhassanak.
Az a szuka pedig, aki épp Kainnal bujkál valahol, megérdemli a sorsát. Az ő nyomába majd egy sárkányt küld. Az éppen elég lesz, hogy kionthassa a vérét, s eltegye az útból a szőke kétlábút.
Némileg megnyugodott, ám a düh még ott munkál benne. A düh, hogy az arany sárkány ismét túlélte az ő támadását, holott másoknál ez már elsőre egyet jelentett volna a halállal.
Minden esetre üvöltése oly mélyről jövő, amit távozása előtt kienged magából, mintha a felhő morajlana a Gyilkos-tó felett.
A sötét felhők, mintha mégis szétfújná őket a szél, eltűnnek az égről, s az ősi sárkány immár nyugat felé fordul.*

// Köszi a játékot! Biztosak lehettek benne, hogy még találkozunk! Twisted Evil

//

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-03-03, 11:01 am

// Lysanor, Furia //

*Úgy tűnik, Lysanornak végre megjött az esze. Kain már a fülének sem hisz, lehet, hogy a lány meggondolja magát mindjárt.
Egyetlen dolgot vesz örömmel, hogy csendben, és az erdő fáinak takarásában távozik mellőle.
Fájdalmai így is vannak bőven, s az ősi sárkány még mindig ott terpeszkedik az égen, hogy lecsaphasson rá, ha megtalálja. De vajon megtalálja?
Megemeli kezét, s visszaint a távolodó, fehér hajúvá vált elfnek, majd ismét az eget kutatja éjsötét pillantásával.
Testén újfent erőt vesz a fájdalom, de nem enged neki. Narancsköves kardjának markolatára simul ökle és úgy szorítja, hogy ujjai belefehérednek.
Szinte a lélegzetét is visszafojtja, csak arcába libbenő, csapzott tincseit löki félre a szemei elől, hogy tisztán láthasson.
A felhő megáll felette, s valószínűleg az egész erdő, az egész tó felett.
Hihetetlennek tűnik, hogy még mindig életben van, s ezt nem akarja most megváltoztatni.
Végtelennek tűnik a csak percekig tartó idő, amíg végre meghallja a csalódott morgást az égből, s miközben figyeli a sötét felhőt, látja, hogyan oszlik szét természetellenesnek tűnő sebességgel, ami még így is nagyon lassú neki.
És még most sem fedi fel magát, még mindig vár. Hátha csak csapda, hátha így akarja előcsalogatni a fekete nőstény őt, s a kétlábút.
Csak hosszú-hosszú idő után mer megmozdulni, felkészülve arra, hogy esetleg újabb lesből érkező csapás várhat rá.
Ám az nem érkezik sem ekkor, sem akkor, amikor visszabotorkál a rétre és újra felveszi arany pikkelyes alakját. Maradnia kell most így.
Az idő arra kell, hogy sebei gyógyulhassanak.
Majd ha lesz benne annyi erő, ismét varázslatot fog használni, hogy minél előbb felszállhasson. Silarona. Már ez az első gondolata.*

// Attól tartok én is... Suspect

Köszi a játékot! Smile

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2014-05-01, 4:04 pm

// A csata után, és a sendeli mese előtt... //

*A mágus felnyitja szemét. Nincs rajta kabátja, nincs rajta csak szakadozott, véráztatta alsó ruházata. Az ing, a mellény, a fekete bőrnadrág, a fekete csizmák.
Nem fázik. Nem az a fajta, sokkal inkább tűri, s mondhatni, élvezi a természetben éjszakázás örömeit.
Még frissek a hegek, amelyek oldalát, s bal vállánál kissé beljebb, nem messze a szívétől, mellkasát borítják.
A zúzódások már szépen rendbe jöttek.
Sok időbe telt, míg a fehér hajúvá vált elf távozása után kimerészkedett az erdő fáinak rejtekéből. Maga sem hitte el, hogy Furia felhagyott keresésével a Gyilkos-tó környékén.
Csak azzal tudta magyarázni, hogy az ősi sárkánynak fontosabb elfoglaltsága akadt, minthogy bevigye a végső csapást egy árulónak, majd annak fejével visszatérhessen a Völgybe. Elég árulóval végeztek az elmúlt századokban, már alig néhányan lehetnek csak.
Először azt hitte, hogy csapda, hogy látszólagos a visszavonulás, hogy kicsalogassa rejtekéből.
Aztán azt gondolta, inkább meghúzódik, s néhány napig rágcsálókon, gyíkokon élt, amelyek a tó körül elterülő erdőség búja aljnövényzete közt éltek.
Gyerekjáték volt elejteni őket, de amilyen könnyű prédát nyújtottak, olyan silány táplálékot adtak egy kétlábú formába zárt sárkánynak.
Lassan gyógyult, s most, amikor végre ismét elég erős, hogy akár szárnyra is kelhessen, ha arról van szó, inkább gyalogszerrel indul útjára.
A narancsköves kard most is ott lóg az oldalán, s a narancsköves gyűrű is ott csillog ujján, ezek mindenhová elkísérik Kaint, valószínű, hogy a halála pillanatában is vele lesznek.
Amikor feláll, megropogtatja tagjait, majd hanyagul lesepri magáról a ráragadt kórókat.
Fekete, csapzott haját hátrasimítja, s egy erre használatos sötét anyagdarabbal lófarokba is köti, hogy ne zavarja út közben.
A gondolat, ami eszébe ötlik, menten tovább sötétíti a fakó arcán uralkodó arckifejezést, s az éjfekete szemekben uralkodó mélabút.
Silarona, a vörös nőstény az, akire vágyik. Aki miatt aggódik, hiszen könnyen lehet, hogy Furia már a nyomában van, míg ő itt sajnáltatja magát a tó partján.
Minden esetre a kísértetnek is sokat köszönhet. A Gyilkos-tóhoz kötött kísértet a létezését áldozta fel azért, hogy Lysanor és Kain időt nyerjenek, amíg az általa rossz irányba elküldött ősi sárkány rájött, hogy átverték.
Kain legutóbb már egy őzet ejtett el, mutatva azt is, hogy fizikailag sokkal jobb formában van.
Ez még mindig távol áll attól, amilyenben azelőtt volt, hogy Menionban Xerarral találkozott volna, ami után szinte közvetlenül összecsapott Furiával.
Kettős érzések vannak az arany sárkányban. Neveltetése folytán átérzi saját árulásának súlyát, tudja, hogy életével tartozik ezért a tettért, s valahol még meg is érti a rá vadászókat, de immár nem tehet mást, mint együtt él ezzel a teherrel, ahogy teszi azt már hét évszázada, vagy megadja magát a legközelebbi alkalommal végzetének.
Makacs dolog az élet, még az olyan mélabús, önostorozó lényben is, mint az arany sárkány, a halál torkában feltámad az ösztön, hogy ha kell, vonszolva magát, de tovább éljen.
Beleharap a tegnapi maradék húsba.
Erős fogai számára nem ellenfél a kihűlt tetem szövete, s bár nem jó ízűen, annyit megeszik, hogy a többit az erdő állataira hagyva elindulhasson.
Tör magának egy botot, majd mielőtt kiérne az első ösvényre, amely nyugatnak visz, Sendel felé, összekötött haját kiengedi, hogy jobban fedje fehér arcát.
Az út hosszú lesz, s biztos benne, hogy akadni fog rajta olyan szekér, amelyet ki kell emelni a kátyúból, olyan esemény, amikor varázserejét használva szerezhet fizetségképp néhány darnát, kisegítve vele bajba jutott kétlábúakat. Mindig van ilyen, mindig akad, akinek jól jön egy sötét mágus ereje.
Szüksége lesz a kétlábúak csillogó érméire, hogy ha kell, épp bűzlő tömegükbe vehesse magát, ahol a sárkányok is könnyebben nyomát tévesztik.
De előfordult már, hogy kétlábút ölt egy másik kétlábú pénzéért. Neki egyre megy, alig vannak különbek közöttük, s ez megkérdőjelezi olykor az árulásának értelmét is.
Alantasabban viselkednek, mint az állatok, egymás hegyén-hátán élve, egymást ölve, egymást kijátszva, hazudozva, hogy előnyre tegyenek szert….
Alávaló lények, ahogy Anzar tanította.
Markával megszorítja a botot, ujjai el is fehérednek az erőkifejtésben, s csak kis híja, hogy a fiatal fa össze nem roppan szorítása alatt.
Megrázza fejét. Ki ezekkel a gondolatokkal, neki most Silarona a legfontosabb!
Sendelbe megy, mert úgy beszélték meg, hogy nyugaton találkoznak. Ha a lány még él…
De éljen is! Vágyik a ruganyos, vörös pikkelyek borította sárkányra, vágyik a barna hajú, tengerkék szemű, karcsú elfre, amelyik kiragadta nyomorúságából, s értelmet lehelt életének kihúnyó tüzébe. Kain elmondhatná, hogy Silarona az életét mentette meg akkor, amikor Középvidéken először találkoztak.
Ha érte nem, akkor már semmiért sem lenne érdemes élni. Ahogy találkozásuk előtt egyre sűrűbben, eljutott volna a Furia elleni csatában is oda, hogy leengedje kardját és hagyja, hogy megölje őt és Lysanort is az ősi sárkány, bevégezve azt, amit maga Kain indított el árulásával.
Ahogy elárulta saját lelkét is, mely ízig-vérig sárkány, elárulta népét, neveltetését, mindent és mindenkit, aki rövid élete folytán jelentett számára valakit….egy idegenért, egy fehérköpenyes kétlábú mágusért.
Lépést lépés után tesz meg, monoton halad előre. Az út pora rárakódik egyébként sem túl tiszta csizmáira, így inkább szürkék azok, semmint feketék.
Haladnia kell, s az út nyugatnak visz, oda, ahol Silaronával akar találkozni. Legszívesebben felölteni arany pikkelyeit, kiterjesztené hatalmas szárnyait, hogy az égbe emelkedve töredék idővel és fáradtsággal tegye meg az utat, akként, ami valójában, szabadon, sárkányként…de nem meri.
Ha már nyomát veszítették, nem most akarja a nyakára hozni a következő vadászt.
Most Silarona a fontos, kizárólag ő!*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

» A Gyilkos-tó