Gyilkos tó

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2017-01-05, 4:47 pm

// Időn túli, az éj-hasadéki csata után 616. - Denso//

* Éppen a dzsungelből tartottam a Gyilkos-tó felé, hogy utazásom egyik állomásaként megfigyelhessem a sellőket, akikről eddig csak szóbeszédből hallhattam. Nőként nem éreztem úgy, hogy félnem kellene tőlük, azonban óvatos maradtam.
Az idő kellemesnek mutatkozott, a derűs napfény pont ideálisan melengette meg a tájat, ám a távolból már gyülekeztek a viharfelhők, hogy szokásos délutáni háborgásukat a tónál is megtegyék.
Amint egyre közelebb haladtam a tóhoz a közelben neszre lettem figyelmes. Felajzottam íjamat, s a nesz irányába emeltem. Halkan közelítettem, hátha meglátom a zaj forrását. A távolban egy alakot fedeztem fel, s azonnal útnak eresztettem a nyílvesszőt.
Egyből egy újabb vesszőt kaptam elő a tegezből, s irányba tartottam. Csak ez után fordult meg a széljárás, s éreztem, hogy akire lövöldözök, az egy fajtámbéli.
Eltettem a fegyvert, majd közelebb osontam hozzá, ám a másik a földön feküdt, eszméletlenül. Mivel nem tudtam, mit keres itt, követett-e vagy sem, árulónak gondol, vagy mégsem, ezért legjobbnak találtam nyugodt körülmények között elcsevegni vele. Odébb vonszoltam, s ülő helyzetben egy fához kötöztem. Miután magához tért szúrós tekintettel meredtem rá.
- Nem öltelek meg, mert sárkány vagy, akárcsak én. De nem rajtad múlt, hogy időben észrevettem - mondtam neki, s vártam, mi mondanivalója van a számomra, s ő elmesélte élete történetét, amit igencsak kacifántosnak találtam.
- Különös egy szerzet vagy - mondtam neki a tábortűz túloldaláról - Nem ismerek sárkányt, aki a törpök közt élt volna. Mondjuk én igen keveset ismerek - mosolyodtam el, majd egy rövid igét mormolva jobb kezemet felé emeltem. A kötelek, melyek eddig kezeit tartották rabul, elernyedtek, majd porrá váltak.
- Mit keresel itt? Mi vonzott téged ilyen veszélyes helyre? - kérdeztem tőle. Feltételeztem, ha itt van tud ennek a helynek a veszélyeiről is. *

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2017-01-06, 12:08 pm

Vándorlásom során, hogy élelemhez jussak vadászni indultam. Szirti sasom a magasabban repült és körözni kezdett egy terület felet. Csendben oda osontam, majd egy fiatalabb medve egy fa tövében feküdt és mézet evett. Nem messze a medvétől állítottam egy kisebb csapdát, hogy zsákmányul tudjam ejteni. A vadászat jól sikerült, megnyúztam a medvét a húsát vágtam volna le a csontjairól, de valami zörgésre lettem figyelmes a fák között. Elindultam a zaj felé remélve, hogy valami másik zsákmányt is sikerül elejteni, de mikor közelebb értem, egy alak rajzolódott ki a fák között, ezért megijedtem és elindultam visszafelé, de ráléptem egy gajra, ami nagyot reccsent. Éreztem a zsigereimben, hogy most bajba keveredtem ezért felugrottam egy nagy tölgyfa vastagabb ágára, de mielőtt meglapulhattam volna a levelek között már repült is felém egy nyílvessző, még időben siekrült észrevenni, ezért elugrottam , de érkezésem egy korhadt faágra történt ami egyből eltört és a földre zuhantam és minden elsötétült.
Ébredésemkor egy tűz lobogott előttem, ülőhelyzetben egy fához voltam kötve. Mozdulni se tudtam. Valami fura kötelek voltak, mert az övemből elővett bicskám nem bírta elvágni. Mikor feladtam a reményt a szabadulásra egy idősebb hölgy ült a tűz túloldalán. Valami ismerős volt a szemében, valami ami megnyugtatott és tudtam, hogy nem lesz baj.
-Nem tudtam, hogy az vagy! Nem éltem Sárkányok között, csak szüleim voltak sárkányok, de azok rég meghaltak gyerekkoromban, azóta nem találkoztam sárkánnyal és nem ismertelek fel.
Majd elmeséltem, neki életem történetét, hogy jobban megértse miért reagáltam ilyen furán.
-Tudod Nagyapám árulása miatt nem mehettem a sárkányok közé és nem tudtam hova menjek. Törpök fogadtak be, mogorva szerzetek, nem szeretik a viccet, de szívük mélyén jók.
Majd kiengedett számomra idegen módon kötelek fogságából.
-Hogyan csináltad ezt? Varázslat volt? Minden sárkányban meg van ez a tudás?- Nagy érdeklődéssel fordultam, hozzá. Kérdéseimre kérdéssel felelt.
-Keresem az értelmet az életben, hogy hova tartozok, miért élek. Egy idős törp mesélt nekem a sellőkről és mikor még fiatalabb voltam, de sose hittem el a meséit, ezért jöttem el ide, hogy megbizonyosodjak az igazamról.

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2017-01-06, 12:19 pm

* Válaszaira elképedtem.
~ Nem tudta, hogy az vagyok? Nem ismeri fel egy sárkány szagát? ~ gondoltam magamban, miközben őt fürkésztem. Fiatalnak tűnt, s azzal, hogy elárulta, hogy eddig csak kétlábúak között élt, mélységes tapasztalatlanságáról adott tanúbizonyságot.
- Varázslat volt - feleltem, tekintetem összeszűkült. Úgy néztem rá, mint valami jelenésre. Azon töprengtem, miféle sárlányszülő lehet az, aki nem tanítja meg varázsolni a fiókáját. Bár az ő családja is hamar elhalálozott, úgy mint az enyém.
- Benned is ott csírázik a varázslat magja, akárcsak bennem. Egy kis segítséggel könnyen kihajt - feleltem némi kedvességgel a hangomban. Vándor életformám kevés idegességgel párosul, ezért az idegenhez is türelemmel fordultam.
- Hát, ha ennyire keveset tudsz a saját fajtádról, akkor lesz is még mit keresgetned! - nevettem el magam - Hogy hívnak? *

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2017-01-09, 9:12 am

- Segítség? Mire gondolsz? Valami varázs ékszerre vagy varázspálcára, ami segít kicsíráztatni a bennem levő erőt?-
~ Számomra idegen dolog volt a varázslat, kicsit tartottam tőle, idegességemet fokozta az is hogy túlságosan nyugodt.
- Időm az van. Igaz is még be sem mutatkoztam, nevem Denso! Ön személyében kit tisztelhetek? -Sötédedéskor farkasok nyüszítését lehetett hallani egyre közelebb közelebb. A fejem fájt az eséstől, felálltam és a terepet kezdtem fürkészni, hogy mi az amit használhatnánk a "táborunk" megerősítésére nyugodt éjszaka megteremtésére.

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2017-01-09, 10:23 am

* Kérdésére felvontam a szemöldököm.
- Varázspálca? Nem, dehogyis! - Nem bírtam ki, és elnevettem magam. - A varázslat a véredben van, benned van - válaszoltam neki, s gondolkodóba estem. Mivel vándorlásomnak nem volt időkorlátja, nem siettem sehova, és egy ilyen tapasztalatlan jövevény felkeltette az érdeklődésemet. Idő közben már az ég is kezdett besötétedni.
- Ha gondolod szívesen megmutatom, hogy tudod magadból előhozni.
Alapvetően nem bíztam meg sosem az idegenekben, s ez a fajta tudatlanság is gyanakvásra adhatott okot, de megérzéseim azt sugallták, hogy megbízhatok benne. Őszintének tűnt.
- A nevem Alamaise, de maradjunk a tegeződésnél - mosolyodtam rá. Igen mókásnak találtam Densot, úgy beszélt, mintha sosem látott volna sárkányt, úgy hogy közben ő maga is az volt.
Ahogy egyre sötétedett én magam is hallottam a farkasok vonítását, s Denso idegességét.
- Mitől tartasz? Hogy felfalnak? Érzik a szagunkat, hidd el nem jönnek ide. Ha meg igen átváltozunk és elbánunk velük, nemde? *

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2017-01-09, 10:55 am

Válasza meglepett, nem értettem miért akar segíteni, de örültem neki, hogy újabb készségeimet fejleszthetem.
-Szívesen tanulnák tőled, de mond mi okod van segíteni nekem?- idegen dolog volt számomra, hogy egy idegen segítsen a másikon. Mikor bemutatkozott ismerősnek tűnt a neve.
-Ismerős nekem a neved, kiskoromban hallodtam, ez hogy lehet?-
Mikor azt mondta hogy "átváltozunk" megint ideges lettem, csak az járt az eszembe amit régen édesapám tanított, hogy nem szabad csak úgy átváltozni, bármi is történik.
-Nem kell itt átváltozni pár farkas miatt, akár elintézem egymagam is az iker pengéimmel.- próbáltam kimenteni magam, hogy ne keljen átváltozni. Kíváncsiságból azért rákérdeztem, hogy...
-Mond milyen szabályok vonatkoznak egy sárkányra, bármikor átváltozhatunk?

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2017-01-09, 11:24 am

* - Segítek, mert fajtársam vagy, s én magam sem a szüleimtől tanultam meg azt amit egy sárkánynak tudnia kell. Szerencsém volt, és egy öreg kék a szárnyai alá vett. Kötelességemnek érzem, hogy én is így cselekedjek - válaszoltam neki, majd kérdése kissé meglepett, de folytattam - Nem tudom honnan lehet ismerős a nevem, én rólad sosem hallottam. Hogy hívják apád? - Tekintetem összeszűkült, s gondolkodva őt fürkésztem.
- Nem tudom mire ez a nagy felhajtás néhány farkas miatt. Minek kínlódni velük kétlábúként, amikor egyszerűbben is elriaszthatod őket? - szegeztem neki költői kérdésemet, nem vártam rá választ.
- Szabályok? Nálunk íratlan szabályok vannak, de ezek is inkább iránymutatások, semmint kőbe vésett törvények. Ha nem akarsz magadnak bajt, akkor betartod őket.
Ebben a pillanatban a tótól távolabb voltunk, engem a farkasoknál jobban bosszantott a sellők jelenléte, és felötlött bennem, hogy még mielőtt találkoztam Densoval, én a tóhoz indultam vízért.
- Ha annyira meg akarod mártani a pengéidet valamiben, levadászhatnánk egy sellőt, ha tényleg léteznek egyáltalán. Egy idős kuruzslótól hallottam, hogy a sellőhajnak különleges ereje van. Azt mondta, ha viszek neki belőle készít nekem egy különleges főzetet. Feltételezem, ha sikerrel járunk, és te is viszel neki, neked is ad belőle. De a vére is értékes lehet, a pikkelyei pedig szép trófeák lehetnek. De persze csak ha nem félsz - sandítottam felé.

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2017-01-09, 12:11 pm

-Szóval engem is egy öreg kék sárkány vesz a szárnyai alá, nem hiába tartják azt, hogy a történelem ismétli önmagát- Láttam az arcán, hogy nem túlságosan őrült az "öreg" kifejezésnek, ezért gyorsan tereltem a témát.

-Tetszik nekem ez a magad ura vagy szabályzat. Mond mivel fogjuk kezdeni az edzéseket és mikor?- Tettem fel a kérdést remélve, hogy minél hamarabb neki kezdünk.

-Majdnem elfelejtettem a sellőket, itt a nagy izgalomban. Te hiszed, hogy léteznek? Hisz még senki sem tudta bebizonyítani. Félre ne érts nem félek tőlük, de nem lenne előnyösebb megvárni a pirkadatot? Elméletileg akkor gyengébbek, ha valóban léteznek.-

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2017-01-10, 12:25 pm

* Lassan felegyenesedtem a helyemről, szigorú tekintetemet az ifjúra szegeztem, s karomat magam előtt összefontam.
- Elég a fecsegésből. Őszintén szólva nem szoktam hozzá, hogy ennyit beszéljek. Hagyjuk most a sellőket, pirkadatkor megmutathatod, mire vagy képes. Itt a Hyarmenya dzsungel peremén lesz elég kihívás egy magadfajta sárkány számára is. Ha látom, hol tartasz most, akkor tudok segíteni. Most pedig összedobok magamnak némi vacsorát szóval, ha nem haragszol... - Ezzel felálltam, s elindultam a környékbe élelmet keresni. Ha Denso velem tartana nem szólok semmit, ha maradna, akkor pedig egyedül indulok neki a sötétedő erdőnek. Már alacsonyan jár a nap, szürkület van, bár a sötét sem akadályozna a haladásban. Nem mentem messzire, jobbára az idefele úton felfedezett élelemforrásokat kerestem fel.
Miután összegyűjtöttem a számomra kellő alapanyagokat (leveleket, gombákat, terméseket, magvakat és még egy tengerimalacot is sikerült ejtenem) visszatértem a táborba.
- Maradj itt, hozok vizet. - A Gyilkos-tó vizéből merítve pedig egy finom leveshez készültem neki. Egyszemélyes kis vasedényembe pakoltam a hozzávalókat, s a tábortűz fölé helyeztem, hogy felforraljam.
- Remélem van nálad vacsora, mert ez egyfős adag - mondtam Densonak, miközben a főzetet kavargattam. Oda voltam a levesekért, és mivel általában egyedül utazok, nem szoktam hozzá, hogy fejadagomat megosszam bárkivel is.
- Aludj, majd én őrködöm elsőnek. - Már készen volt az étel, amikor az ifjú felé fordultam, s éppen arra vártam, hogy ehető hőmérsékletűvé váljon.
A gőzölgő tányérka mögül fürkésztem Densot, megfigyeltem miféle felszerelést visel, hogy miféle fegyvert hord magánál, s azon morfondíroztam, hogyan is létezhet olyan sárkány, aki eddig csak kétlábúak között élt. Az istenek különös játéka lehet. Annak ellenére, hogy most elcsitítottam, s reményeim szerint erre a napra több kérdése nem maradt, rengeteg talány merült fel bennem vele kapcsolatban, amire előbb-utóbb szeretnék választ kapni, ha már pártfogásba veszem.
~ Nem válaszolt arra, hogy ki az apja, s az is érdekelne, pontosan honnan is keveredett ide? S mi vette rá arra, hogy hallgasson a szüleire, s ne változzon át sohase? Elmondása szerint már rég árva, s ő azóta sem választotta a sárkánylétet. ~
Az éjszaka tele volt hangokkal, a dzsungel éjszakai állatai mesés koncertbe kezdtek, s közte varázslatos madárhangok színesítették meg a táborozást, azonban figyelmem nem lankadt, tudtam, hogy veszélyes helyen vagyunk.
Az éjszaka egészen nyugodalmas volt, amikor elérkezettnek láttam az időt szóltam Densonak, hogy váltson le az őrködésben, de úgy intéztem, hogy hajnalban ismét én kerüljek sorra, ezért pirkadat előtt két órával ismét aludni küldtem őt, s a kérésnek reményeim szerint eleget is tett.
Amikor úgy láttam, hogy alszik előhúztam rövid kardomat a hüvelyéből, lassan, hogy ne csapjon zajt, s fölé lopóztam. Eztán kardomat a torka felé szegeztem, egyáltalán nem ártó szándékból, pusztán kíváncsiságból, hogy mennyire is alszik mélyen Denso. *

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2017-01-11, 10:39 am

-Rendben, már úgy is fáradt vagyok- Nem akartam húzni az időt, ezért röviden válaszoltam. Felálltam én is, majd elindultam az elejtett medve irányába bízva, hogy maradt belőle még valami nekem is. Mikor oda értem láttam hogy a medve darabokra van szaggatva, valószínűleg a farkasok vacsoráztak belőle. Megnéztem a kihelyezett csapdákat az egyikbe egy nyúl volt. Elvittem a tűzhöz megnyúztam, majd egy nyársra felszúrtam meg sütöttem a tűz felett. Míg sült a nyúl fütyültem egy nagyot és a fák között megjelent a fekete ló. Nyerget, kántárt levettem róla, majd meg vacsoráztam. Alamaise vállalta az első szolgálatot így lefeküdtem a nagy tölgyfa tövébe a nyerget a fejem alá tettem, mivel nem bíztam még az újdonsült útitársamban, ezért a fegyvereimet a kezem köré tettem, hogy ha kell egyből tudjam használni. Éjfél felé leváltottam, az este nyugodt volt. Fürkésztem a tájat, majd Alamaise hajnalban újra leváltott. Gyanús volt nekem, de nem szóltam semmit lefeküdtem, de a nyúzó törőmet a kezem mellett rejtettem el. Már lassan világosodni kezdet mikor felébredtem, a levegőben érezni lehetett a pengének a szagát ami felém közeledett , nem kellet kinyitni a szemem ahhoz, hogy tudjam mi történik körülőmet, árulkodott az a bűz ami a pengéről áradt, sok vér tapadt már hozzá. Nem értettem, miért most? Mi az oka, hogy így döntött?

Mikor közelebb ért és hajolt felém meg markoltam erősen a törőmet, majd azt terveztem hogy felhasítom a hasát a nyakáig, de akkor eszembe jutott, hogy mi van akkor ha ez csak teszt ezért csak a hasához helyeztem a késem, kinyitottam a szemem és meg kérdeztem:

-Mire véljem ezt?- nem válaszolt, de láttam a szemén a csalódást. Elmosolyodtam....

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2017-01-12, 1:27 pm

* Alantas támadásomra épp időben felelt az ifjú, ami valóban kissé lelombozott, de mosolyára én is mosollyal feleltem.
- Vedd úgy, hogy jók a reflexeid - mondtam, miközben kardomat visszacsúsztattam a hüvelyébe - De érdekelne az is, hogy sárkányként hogy állod meg a helyed. Készülj, megmártózunk a Gyilkos-tóban!
Valójában elképzelésem sem volt, hogy ha léteznek is sellők, daluk mennyire hat a sárkányfülre, de mindenképp nehezebben bánnak el két óriás hüllővel, mint két gyenge kétlábúval, még ha azok sárkányok is. Hívott a kaland, s a vágy, hogy kiontsam egy-két mitikus lény belét.
Kisétáltam a terebélyes tó közvetlen közelében lévő tisztásra, s alaposan körülnéztem, körbeszimatoltam. Miután meggyőződtem, hogy nincs aki meglásson, felvettem szörnyű, robusztus sárkány alakomat.
- Nos? Mi lesz? - Várakozó tekintetem rá szegeződött. Ha sokat tétovázik, tovább biztatom - Nem számít, hogy éltél eddig, sárkány vagy, szóval szedd össze magad!
Nem aggódtam az miatt, hogy Denso esetleg idegennek érezné majd eredeti formáját. Biztos voltam benne, hogy nagy felszabadulásként élheti meg a változást, s ösztönei által vezérelve rövid idő alatt úgy érzi majd magát, mintha mindig is sárkány formában élt volna. *

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2017-01-18, 10:22 am

Dicséretére nem feleltem. Ilyen módszerekkel akar tanítani? Kérdeztem magamtól, de mielőtt átgondolhattam volna a történeteket már is egy újabb próba elé állított.
-Mehetünk- Röviden válaszoltam majd megfogtam a kardjaim, majd elindultam utána. A tisztáson átváltozott sárkánnyá, bevallom lenyűgözött a látványa.
-Azt hiszem most én jövök- Mondtam kicsit bizonytalanul, de egy percig sem aggódtam, hisz én is sárkányként születtem menni fog ez. Koncentráltam, felidéztem azokat az érzéseket amit kiskoromban még sárkányként éreztem és valami furát éreztem, de nagyon jó érzés volt, mint ha eddig bezárva éltem volna és most megnyílik előttem a világ. Átváltoztam. Az érzés hevében felugrottam csaptam egyet kettőt a szárnyammal és a magasba emelkedtem, suhantam a felhők között, majd fordultam 180 fokot és nyíl egyenesen a tó közepét céloztam meg, majd a vízbe csapódtam, majd feljöttem a víz tetejére és Alamaisehoz, szóltam.
- Te nem jössz? Nagyon jó a víz!- Majd a vízben valami a lábamhoz ért, de halhoz túl nagy volt.- Valami hozzám ért, de nem hiszem hogy hall volt, talán sellő lehetett!- kiáltottam fel kétségbe esetten, majd lebuktam a víz alá kb. 20 másodperc múlva feljöttem, számba egy hatalmas csuka. Feldobtam majd elkaptam és lenyeltem.
- Meg ijedtél mi?- Kérdeztem kicsit gúnyosan

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2017-01-20, 11:26 am

// Denso - időntúli //

* Mikor arra kértem, hogy változzon át, nem habozott. Hatalmas, kék sárkány teste előbújt kétlábú alakjából, s ez a forma rendkívül ismerős volt a számomra. Egy percig eltöprengve figyeltem mozdulatait, amit a jókora vízmennyiség zavart meg, ami rám hullott.
Az, hogy egyből a levegőbe emelkedett meglepett, azt gondoltam, hogy aki elmondása szerint eddig csak nagyon kevésszer változott át, hogy tud így repülni.
- Nem pancsolni jöttünk - ráztam le magamról a vizet, s hangomban némi türelmetlenség jelent meg - Hanem sellők után kutatni - mondtam, majd én is belegázoltam a tóba.
- Mellesleg kétlem, hogy ebben az állapotunkban ezek a lények annyira dörgölőzni akarnának hozzánk. - Fejemet a mélybe süllyesztettem, úgy néztem szét a víztükör alatt. Szemgolyómra felkúszó átlátszó hártya segítette a tájékozódást. - De azért tartsd nyitva a szemed te is, hiszen semmit sem tudunk róluk.
- Menjünk beljebb - mondtam Densonak, majd el is indultam a terebélyes tó vizében, melyben eddig még csak mellkasig merültem el. Eközben többször is ledugtam a fejem, de nem láttam egyet sem a keresett varázslényekből.
- Vagy gyávák, vagy nem is léteznek - jegyeztem meg kissé csalódottan, de nem álltam meg, tovább mentem oda, ahol egyre mélyült a meder, s már nem is ért le a lábam, úsznom kellett. Testem úgy hullámzott, a víz tetején, mint a krokodiloknak. *

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2017-01-27, 12:47 pm

Amint Alamaise elindult a tó közepe felé én is követtem, bár kissé rossz érzés kerülgetett. A nagy terebéjes tó mélyébe járhattunk, a lábunk nem érte már a talajt Alamaise csak le le hajolt a víz alá keresvén a sellőket én inkább figyeltem a természetett, de nagy volt a csend.
-Alamaise nem gondolod úgy, hogy nagy a csend?!- Kérdeztem az úti társamtól, de a másik pillanataban rá tekeredett valami a lábamra és elkezdett a víz mélyébe húzni!
-Alamaise segíts!!!- Ennyit bírtam kiabálni majd a mélybe sülyedtem, hiába kapáloztam a szabadon maradt végtagjaimmal, egyre csak sülyeddtem a sötétségbe.

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2017-02-06, 8:59 am

// Denso - Időntúli //

* Denso aggodalmaira, miszerint nagy a csend én is fülelni kezdtem, s mélyeket szippantottam a levegőből.
A következő pillanatban már az ifjú a segítségemért kiáltozott, s vészesen süllyedni kezdett.
- Denso! - kiáltottam én is, majd a víz alá merültem. Szememre ismét hártya borult, s láttam, hogy egy csoportnyi kölönös vízi szörnyeteg Denso lábaira tekeredett, s igyekeznek a mélybe húzni őt. Felmentem a felszínre, hogy el tudjam mondani a varázsigémet.
- Aknasi ta'ám! - ezzel ismét elmerültem, de most már mind a ketten kaptunk levegőt a víz alatt. Utána úsztam, és elkezdtem állkapcsaimmal lefejteni lábairól a szörnyeket, és jeleztem neki, hogy ő is tegyen ugyanígy, ha esetleg habozott volna első ijedségében, ám ekkor a sellők újabb csoportja ezúttal engem vett célba. A dolog nehézsége az volt, hogy a víz alatt nem tudtam Densoval kommunikálni, nem tudtam mondani neki, hogy mit kellene tennie.
Ismét varázsoltam, ezúttal gondolattal és kézjellel idéztem elő örvényt, mely a felém úszó gyors teremtményeket reményeim szerint a tó fenekébe préseli. Hátulról is rámadtak felém, belekapaszkodtak a farkamba, s úgy próbáltak lehúzni. Feléjük fordulva agyaraimat és karmaimat használtam védezekésképpen, de olyan gyorsan kezdtek el húzni, hogy nem tudtam befordulni eléjük. Ha Denso végzett a saját problémáival jelzem felé, hogy nekem is elkélne egy kis segítség. *

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2017-02-07, 2:59 pm

*Mikor lerántottak a víz alá nem volt időm levegőt venni, ezért ahogy süllyedtem úgy vesztettem el az eszméletem. Már nem is tudtam mi történik körülöttem. Azt éreztem hogy Alamaise a segítségemre sietett, de a másik pillanatban el ment (azt gondoltam, hogy ott hagyott meghalni), azonban a másik pillanatban elkezdett kivilágosodni minden, már azt hittem meghaltam, de még mindig ott voltak a vízi szörnyek. Ez nem lehet a mennyország! próbáltam felkiáltani, de nem bírtam megszólalni viszont levegőt kaptam. Akkor jöttem rá, hogy biztos varázslat. Majd nem messze tőlem egy őrvény jött létre, ami a sellők egy csoportját a víz feneke felé söpört. Gondoltam magamban ez biztos Alamaise volt, én se lehetek tétlen! Fejemmel a lábamhoz fordultam és az ott lévő egyik sellőt ketté haraptam a derekánál, közben elkezdtem forogni, hogy lerázzam magról a sellőket. Részben sikerült, de még egy pár vízi lény még mindig csimpaszkodott rajtam, de már bírtam mozogni tőlük, így a jobb első lábammal csaptam a felém úszó szörnyek felé és egyik fejét leválasztottam a testétől, majd egyik pillanatról a másikra elkezdtek menekülni. Kezdtem megnyugodni, hogy megúsztuk, de akkor észre vettem, hogy Alamaise milyen veszélyben is van. Ami eddig engem támadt az most átmentek rá. Segítségére siettem. Egy két sellőt még elkaptam úszás közben a többi már az úti társamon lógott. A hátán volt egy sellő amit a farkammal lecsaptam, majd a lábánál az állkapcsommal fejteni kezdtem a sellőket. Egy ideje már küzdöttünk velük. A sellők csapata körülvett minket, de most nem támadtak. Rá néztem Alamaise-ra tekintetemmel sugalltam a kérdést - Most mi legyen? -

Tárgy: Re: Gyilkos tó 2017-02-15, 10:40 am

// Denso - Időntúli //

* Szerencsémre Denso hamar felmérte a helyzetet és azt, hogy segítségre van szükségem. Odaúszott hozzám és ketten fejtettük le magamról ezeket a tapadós bestiákat. A következő pillanatban azonban a lények abbahagyták a támadást, s egyszerűen csak felsorakoztak, körülvéve minket fentről, lentről oldalról és mindenhonnan.
Végignéztem rajtuk. Olybá tűnt, hogy várnak valamire. Nekünk azonban nem volt annyi időnk, hogy várakozzunk, mert a varázslat, amit arra mondtam el, hogy levegőt kapjunk a víz alatt, véges ideig segít bennünket csupán.
Nem sokáig váratott magára azonban az, akire a sellők annyira vártak. Megjelent egy nagyobb, csápos "sellőlány", aki előtt szétnyílt a minket körülölelő tömeg. Amolyan vezér lehetett közöttük. A víz homályában láttam fekete uszonyát, mely az idáig leszűrődő fényben csillogott. Derekából előmeredező polipcsápjai is feketék voltak, ahogyan fenekéig érő, lebegő haja is. Kebleit néhány fekete pikkely takarta. Arcát egészen szépnek találtam, de az most haragosan pillantott felénk, betolakodókra.
Álltam a haragos pillantást, és Densonak is jelenztem, ki a következő célpont. A királynő is úgy tűnt, kész velünk megküzdeni, bár ahogy elnéztem, nem feltétlenül személyesen. Egyetlen intésére ránk szabadította a bestiáit, ám én igyekeztem a feketét karmaim közé kaparintani, ám az hamar elúszott, így elsőre ez a művelet nem sikerült.
A sellők ezúttal nem csak lefelé húztak, hanem haraptak, nyakam köré tekeredtek, csápjaikkal a szememet támadták. Harapásaikat és karmolásaikat ugyan kivédte pikkelypáncélom, de az, hogy a fejem és a nyakam körül tekerektek az már igen zavaró volt. Szinte egész testemet befedték és lefelé húztak. Densora pillantottam, hogy megtudjam hogy boldogul, s közben egyre inkább a királynő felé igyekeztem.*

» A Gyilkos-tó