A Sárkányok-völgye: A kapun túl

Joh, akk támadás!

The member 'Edward Dylan' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

Az elf csendben ült a tábortüze mellett. Bús komorság lengte körül kívülről, de a látszat csalóka. Igazából csak túlságosan el volt foglalva a közelmúlt szörnyű eseményeivel gondolatban. Próbálta őket rendezni, miközben két fácánt forgatott szép lassan a nyárson.
Hirtelen viszont egy elroppanó gally hangja hívta fel a figyelmét arra, hogy nincs egyedül. Vajon ki vagy mi lehet az? Egy vadkan, vagy csak egy nyúl? Egy éjféli haramia vagy egy eltévedt utazó?
Felnézett a Holdra, mely vörösen bújt elő a lenyugvó nap fényébe vérbe borítva az eget. Túl közel van a sárkányok területéhez, kezébe vette a tőrét... mintha sokat jelentene, ha tényleg egy sárkány ólálkodik a sűrűben.

Ismerős illatok ütötték meg az elf orrát. Az emberekénél jobb érzékszerveit kényeztették az emlékek Lowaj bácsikája fűszerkereskedését megidéző érzetekkel. Bólintott egyet, miközben nézte, ahogy a nő rászórja a fácánra a rozmaringot.
-Találtad az erdőben? Igen nagy szerencse. Erre északon igen ritka. Nem is igazán hallottam még, hogy bárki talált volna ilyen növényt.-kérdezte ártatlanul faggatva bármiről, ami az idegen múltjával kapcsolatos lehet.
De nem sokáig örülhetett a kedves társalgásnak. Beszélgetésüket az erdő újabb nesze zavarta meg. Mintha csak a semmiből lépett volna elő, egy magas, vékony nő bukkant elő velük szemben a holdfényes rét túlsó végében.
-Shalom, Beebebrox!- mondta mosollyal a száján.
A nő magas volt. Hegyes fülei, vörös haja és halvány piros szeme utalhat fajára.
-Shalom, szép hölgy!- válaszolta két kezével az ellentétes vállát megérintve maga előtt összekulcsolt kézzel meghajolva- Kit tisztelhetek benned, ha már ismered a nevemet.
Zavarta, hogy valaki olyan keresi fel, aki ismeri a nevét, de ő nem tud róla semmit. De a lány karcsú dereka vonzó volt. Dicsérő szavait komolyan mondta.

//Direkt hoztam be egy NJK-t, hogy gyakorold, hogyan mozgathatjuk mind a ketten.//

A nő a lábait egymás elé rakva csábosan közeledett áldozata felé, míg újdonsült barátja fel nem kiáltott:
-Vigyázz! Kés balról! -A férfi viszont már hamarabb észrevette, hogy a csípője mögé rejtett kezében valamit eltakar előle a vörös.
Amaz leguggolt és a fácánból egy jó darabot kivágott.
-Ó, csak parancsoljon! Egyen csak, amennyi jól esik önnek! Én már ettem februárban.- nem leplezte csalódását és rossz hangulatát, hogy a nő nem válaszolt a kérdésére és továbbra sem tud róla semmit. Főleg nem úgy, hogy az állatok igen furán viselkednek vele.

Miközben az elf fújtatott mérgébe azért végig nézte, ahogy a farkas és a megijedt lova hogyan bánik el az udvariatlan látogatóval. De mosolya nem tartott soká. A vörös hamarosan eltűnt és helyén egy hatalmas fekete sárkány jelent meg.
~Francba! Kell nekem minden balhés nőt vonzanom!~gondolta magában.
-Elárulod végre, hogy miért jöttél? -kérdezte hideg szavakkal kardját előhúzva, bár tudta, hogy nem sok jelentősége van- Valami oka van a látogatásodnak. És ha meg akartál volna ölni minket, akkor rég nem a fácánomból lakmároznál.
Felegyenesedett, hogy ha mégis támadásba lendülne az ősi, akkor azonnal felugorjon a lovára és elvágtasson minél gyorsabban.

Vogon csak nézte a közjátékot az elvitt fácánnal együtt.
-No, azért írjuk fel a margóra, hogy életben vagyunk és van egy nyuszink is, így nem halunk éhen reggelig. -nézett az elfre lányra.- Egészen pontosan két nyuszink, de ebből az egyiket nem esszük most meg, Zöldike! De ezt már nem rozmaringozzuk meg.
Kinyújtotta a karját a barátja felé és ha az oda adta neki a zsákmányát, akkor érzelem mentes arccal elkezd egy közeli fáról levágott botból új nyársat csinálni és felrakni a tűzre.

A Beebebrox pár pillanatig csendben nézte Miriana kezét, de mivel láthatóan nem akarta oda adni, ezért úgy döntött, visszaül a tűz mellé.
-Igen. A családom igen különleges. Mindig a sötét elfek vörös vérvonalából választunk magunknak társat egy életre. A sötét ág nagyon kevert. Azon ritka család vagyunk, akik ügyelünk a tiszta vérelf vonal megtartására. De ne kérdezd tőlem, hogy miért!
Közben a farkas túl közel merészkedett Sauruszhoz és ő két lábra felágaskodva igyekezett elkergetni. Nem is kellett sok Ykonak, hamarosan gazdájához dörgölőzött. Eközben a rabszolgakereskedő érdeklődve figyelte a zöld lányt, nem egyszer hirtelen oldalra pillantva, hogy tudatában legyen a többi körülötte zajló eseménynek is.

-Igen, természetesen.-felelt a kérdésre.- De nem kell megnyúznod! Hagyd! Hamar megcsinálom.
A fiatal elf pár mozdulattal kihegyezte a karót és már neki is látott. Csendben figyelte, hogy mit ügyködik a leány kicsit odébb.
-Ha szóltál volna, nem alma, de van nálam öt szem narancs. Délről jöttem fel és vettem magam. Kicsit fonnyadt, de nem volt szívem az utolsókat megenni még.- húzta elé őket a nyereg táskájából, miután a nyúl már a tűz fölött volt.- De egy sárkány megfutamítása után, szerintem, megérdemled.

Miközben a nyúl sült, lassan forgatta az elf férfi és elkezdett mesélni.
-Tudod, volt régen egy barátom. Nem is barátnak mondanám, mint inkább csak ismerősnek. Őt is Kairnak hívták. Az egyik nagynénim boltjában gyakran megfordult. Kedves, közvetlen fickó, aki nagyon magas szinten űzte a mágiát. Rózsi néninél gyakran vett varjútövis, csalánt, ezerjófüvet és efféléket. De hozott is mindig eladni citromfüvet, madár keserűfüvet és macskagyökért.
Talán egy perc is eltelt, mire újból megszólalt.
-Szerettem őt. Gyerekként ismertem csak, de sosem rejtegette a fekete elfek elől a tudását. Szívesen tanította a gyerekeket. És a növényekből készített főzetek, varázsitalok, egyéb kivonatok terén úgy láttam, nagyon otthonosan mozog. Talán egyszer, ha majd Valian környékén járunk, megnézhetnénk együtt Rózsi nénit. Biztosan többet tudna mesélni, ha érdekel ez az ember.
A nyúl kicsit megpirosodott és hamarosan elkezd barnulni. Így mind a kettejük orrát megtölti az illata.

-Csillogó szemek? Nem, nem vettem észre. Teljesen fekete szemei voltak.- mondta az elf kereskedő a kérdésre.
-Fegyvert sosem láttam nála, csak egy darab tőrt az övében. Ő inkább a mágiában bízott mindig. De nem is volt oka félni a városban.- elmélkedett csendben.
Felállt és elment pár percre a sötét bokrok közé. Senki nem láthatta, hogy mit csinált. Majd kis idő múlva visszajött. Lehet, Miriana reménykedett abban, hogy még mond valamit, de ehelyett csendben ült és figyelte a lassan elkészülő nyulat a nyárson.

A sötét elfet kizökkentette gondolataiból a hirtelen jött bemutatkozás.
-Shalom, Miriana! Én Vogon Beebebrox vagyok, jó hírű rabszolgakereskedő... ahogy már a kedves sárkány is említette.- huncut mosoly bujkált a szája szélén közben, mert nagyon humorosnak találta, hogy egy ilyen hatalmas lény ismerte a nevét és dicsérő szavakkal illette a fácán... lenyúlása közben.
Közben öröme nem sokáig tartott, mert egész közelről érkezett egy farkasüvöltés. Majd még egy pont az ellenkező irányból. És hamarosan meg is jelentek a rét szélén a sötét árnyékaik. Legalább egy tucat farkas lépett ki körbe-körbe.
-Nos, jó hírű rabszolgakereskedő és mellék állásban farkaseledel. Benyújtottam a kérelmemet a sárkányeledel státuszra, de azt elutasították.-felállt és íját a legközelebbi farkasra szegezte.

Vogon is kilőtte a maga nyilát. Egy újabb farkas terült el a földön. De nem volt sok ideje már, így előkapta a kardját.
-Nem tudnád megbeszélni velük, hogy ne támadjanak-kérdezte csodálkozóan. Még egy magasabb szintű fekete mágus is képes az állatok viselkedését kicsit befolyásolni, így elég meglepő volt számára, hogy egy zöld elf inkább a támadást választotta.
Megidézte Lisát, az illúziót. Két farkas rögtön rávetette volna magát, de az a támadások elől folyton elugrálva elcsalta őket távolabbra. Eközben kardját mélyen belevágta a rárontó egyik fenevadba, de a másik mélyen beleharapott a bal kezébe, amit védekezésként feltartott.
Szeme sarkából követte társát és farkasát, hogy hogyan boldogulnak a megmaradt két másik farkassal.

Lisát megmarta az egyik farkas ezzel azonnal köddé vált. Most az őt üldöző két farkas is a rabszolgakereskedő felé vette az irányt. Így Vogon nem sokat gondolkodott, miután látta, hogy Miriana végzett a két támadójával a farkasával együtt a bal karját hatalmas lendítéssel a lány és a farkasa közé vágta a még mindig ott csimpaszkodó döggel. Sikerült is elérnie, hogy eleressze a karját. Még csak annyi ideje volt, hogy az első érkező farkas elől elugorjon és csak a második marjába tudta belevágni a kezében lévő kardot.
Aggódva fordult meg, hiszen nem tudhatta, hogy a két vadállat okozott-e komolyabb sérülést a zöld elfnek. De a biztonság kedvéért az övéből elővette a tőrét is, hogy két fegyverrel tudjon szembe nézni, bármit is lát majd a szeme.