Új-Argelion

//Mese: A régi-új világ//

*Éppen hogy csak elpakolt a táskájába s azt felvette hátára, hatalmas fényre lett figyelme megfordul most már vakítóan hat. Szemét becsukja, nem érzi végtagjait mintha felemelkedne. Majd mire kinyitja szemét egy ismeretlen de mégis ismerős látvány fogadja. Na hát mit látott volna, nem is két szép szempárt. Bár lehet a fölötte lévő személy fontosabbnak tartotta a körülöttük gyülekező csőcseléket kik azonnal fegyverért kaptak. Éles fájdalom délről, lehet szándékos bosszú vagy csupán a véletlen műve? Az mindegy is hiszen a fájdalom könnyet csal egyetlen kilátszó szemébe majd felpillant a tulajdonosra. De száján csak ez a szó jön ki.
-Istenek....
*Majd hangos kiabálások érkeznek a csőcselékből, nem ígér semmi jót. Lys arcárát megpillantva. Azért meglepődött, hát csak nem tartott sokáig míg találkoznak. Hatalmas kezek segítik le a lányt róla, majd ő következik. Fájdalmát leküzdve a lány felé fordult.
- Nem gondoltam hogy ilyen gyors lesz a viszontlátás. De örülök neki.
*Lehet kissé felelőtlen volt kijelentése, elég fiatal még a halálhoz s most nagyon közel vannak hozzá.
~Milyen sárkány? Neeeem én nem ismerek sárkányokat....
*De nem szólalt meg valószínű érdektelen lett volna akármit is mond. Kénytelen most a sors gonosz kis karmaira hagynia magát. Talán valami csoda történik, bár sosem hitt a csodákban. Most viszont úgy érezte, hogy elkélne.

// Mese: A régi-új világ //

*Lysanor már éppen bent járt az erdőben, amikor egy érdekes fényt vélt felfedezni. Felnézett és szinte el is vakította. Egy halk sikoly hagyta el ajkait, amikor valami felemelte a földről. Onnantól kezdve nem emlékezett semmire. Csak akkor tért magához, amikor egy puha testre puffant. Ő nem ütötte meg magát annyira, de azért elég volt az landolás arra, hogy észhez térítse. Kinyitotta szemeit és egy ismerős arcot vélt felfedezni.*
- Aden.
*Mondta halkan és átsuhant egy mosoly az arcán. Noha nem így képzelte a viszont látást és nem ilyen hamar, de lehetett volna rosszabb is. Aztán egy erős szorítást érzett a karján és már talpra is állították. A szorítás azonban nem hogy enyhült volna, hanem erősödött. A kiabálás is felkeltette az érdeklődését. Körbenézett és teljesen meghökkent a kékes kinézetű lények miatt. Soha nem látott még ilyet, de sajnos nem valami barátságosak. Lehet sárkány is érkezett, de ő nem ismeri. Kezdett kicsit elborulni az agya, hogy zokszó nélkül csak úgy rángatják őket.*
- Lehet jött egy sárkány, de biztosítalak titeket, hogy mi nem ismerjük. Az egyetlen személy, akit ismerek itt, az ő.
*Mutatott Adenre és egy pár percig elidőzött rajta a tekintete.Aztán lenézett és pár méterre megpillantotta íját. Esélye sincs éppen a közelébe menni.*
- Én nem vagyok rossz szándékú, ahogy ő sem. Lehet a sárkány se. Sőt egyikünk se. Én személy szerint nem tudom, hogy hol vagyok és ti kik vagytok. Jól esne némi információ.
*Tette hozzá és megpróbált kiszabadulni a szorításból, de az olyan erősnek bizonyult, hogy inkább fájdalmat okozott neki.*
- Au!
* kiáltott fel és szemei megteltek könnyel. De sikerült visszatartania a sírást, hiszen ő büszkébb annál, mintsem idegenek előtt sírjon.*

//Mese: A régi-új világ//
*Csak egy keze foglalt mit a furcsa lény tart kezében. Nem tudja mi tévő legyen, a lány szavai nem sokat hatnak erre a lényre. S ő már ezt előre érezte is. Miért is hallgatnák meg egy másik világ szülötteit. Kik egy sárkány oldalán érkeztek. A szép szavak nem használnak akkor hát nincs választás. Bár elég sokan vannak ennyivel még ő sem bírna el. S ki tudja, hogy Lysen kívül ki fogná pártját a csatában. De még élete nincs veszélyben, s most még nem tehet semmit. Majd meghallja a lány fájdalmát rápillant szeme megcsillan. Aden letűri arca elől a maszkot, rámosolyog a lányra majd megszólal.
-Előre is bocsánatot kell kérnem azért amit tenni fogok. S talán csak egy pillanatig fogod érezni.
*Aden kezében egy kés lapul mivel Lys vállához ér, majd az felsérti bőrét. Kieresztve az alatta lapuló vért a késre. A nagy melák rápillant de már késő. Arcához helyezi a fegyvert pontosan az S alakra. Majd kiejti kezéből azt. Nem habozik két ujja égre mutat.
-Nim Fa Ti az orjás.
*Azzal Aden lábait megveti a földön, az eddig vonszoló melák megtorpan. Ráveti szemét s már csak egy közeledő öklöt lát arca felé suhanni. Bepancsol egy jókorát, mitől az idegennek könnybe lábadnak szemei. Igen mindenkinek van gyenge pontja s egy törött orr senkinek sem az erőssége. Elereszti a kezeket miket eddig fogott. Aden hátra nyújtja jobb lábát majd kitámaszt a ballal maga előtt, az orjás pozíciója. Majd még egyet sóz a nagy darab gyomrába hogy még véletlenül se okozzon neki további maradandó károkat testében. Elvégre ölni semmiképpen nem szándékozott, de frissen talált kedvesét mégsem hagyhatja cserben. A nagydarab fenékre ül, Aden ismét álló pozícióba helyezkedik s most már nem mutat semmi ingerkeltő reakciót. Majd megszólal a rá vetülő szemek tulajdonosaihoz intézve azt.
-Megyek veletek ha szépen is kéritek. Nem kell rángatni nem vagyok kutya! -Majd tekintete átvándorol Lysre. - Jól vagy kedvesem?
*A kés mivel megvágta nem volt mérgezett sőt! Gyógynövények kivonata volt rajta. Van, hogy gyorsabban kell az ellenméreg dolgokra minthogy azt megegye. A vérzés már el is állt, elismerően tekintett magára. Még mindig remek méregkeverő ha az akár gyógyszer is. Majd odamegy Lyshez s elé áll. Arcára néz elmosolyodik.
-Lehet ez volt az utolsó amit tettem s most itt mind meghalunk de...
*Öleli meg kedvesét majd megcsókolja őt. Ellenkezést nem is tűrve.
-Enélkül nem halhatok meg....-Majd hátat fordít neki s a tömegre pillant, nem tűntek boldognak akciója után de közelebb sem jöttek- Mehetünk akárhova is vittetek volna.
*Majd mély lélegzetet vett s várta a váratlant.

// Mese: A régi-új világ - Mindenkinek csak azért mert ma voltam utsónak melózni a héten s nagyon jó kedvem volt //

*Aden elég sok helyen szenvedett sérüléseket, elvégre csak egy falunyi kék fazon rendesen helybenhagyta. Valahogy nem tudta eldönteni dilemmáját a falusiakkal kapcsolatban. Érthető volt az indulat, a sárkány biztos nem a kedvenceikhez közé tartozik. S nem tudta mi tévő legyen, egyik oldalon ott volt, hogy a szavak nem hatottak. Majd az erőszak s a kérlelő szavak sem hatottak a kék lényekre. Azon gondolkozott egyáltalán értik e a nyelvét, de biztos s hisz ő is megértette mit beszélnek. Miközben falunyi ölfát dobáltak rá, a környező kék ürgék. Fel sem figyelt Lys-t rabul ejtő fazonra. Valahogy úgy érezte miközben jól megverik nem nagyon tudna semmit sem tenni azért hogy Lys élete közelebb álljon a megmeneküléshez.
~á istenek
~áá ez nagyon fáj
~kérlek ne...
~mit vétettem?
*Ezek a gondolatok járták inkább át koponyáját, érezte a bánatot Lys iránt tudta hogy élete veszélyben van. De még mindig ott látta őt a legjobb helyen a kék mukesz karmai között. Persze a lángoló haverjuk akit az a másik sárkány felgyújtott. Látni lehetett a füstöt sárkányt kiáltanak egyértelmű az esemény. Tudta hogy kicsit elragadta a hév mikor megütötte az előzőt tartott is tőle hogy jól megverik érte. De egy kicsit túlzásba estek, legalább is véleménye szerint.

//Mese: A régi-új világ //
*Lysanor Aden tevékenykedésén eléggé elcsodálkozott. Nem is nagyon vette észre a kis vágást. Sokkal inkább lekötötte az, hogy a körülötte lévő kék lakosok, hogyan viselkednek. Arra sikerült rájönnie, hogy ezek, bizony inkább félnek tőlük. Ők is meg vannak zavarodva. De ezen kell túl lenni, az érkezés nagy viharát kell lecsendesíteni, hogy egyáltalán szót lehessen velük érteni. Eme gondolatmenetét Aden csókja zavarta meg, ami teljesen meglepte. Nagy szemekkel nézett előre, majd behunyta és átadta magát az érzéseknek. Nem tartott soká, de ebben a helyzetben maga volt a mennyország.*
- Aden....
*Mondta halkan, de már tovább nem is tudta folytatni, mert egy alak a torkának szorított valamit és hátrafelé cibálta. Hallotta, hogy a halálával zsarolják a fiút és megint kezdett ideges lenni.*
- Miért kell fenyegetőznötök? Én eddig senkinek sem ártottam. A fiú is csak magát védi és engem.
*Valami megint megzavart mindent, mert a felháborodás morajlása hallatszott. Megfeszült a nő nyaka előtt az a valami és kicsit megint már fájt neki.*
- Nem lehetne lazítani kicsit?... Megfulladok....
*Préselte ki magából, köhögések közepette. Nem nagyon tudott mozogni jelenleg, le volt fegyverezve szó szerint, az íja pár méterrel tőlük a földön.*
~ Csak nehogy eltörjék...
*Gondolta még és behunyta szemit, hátha mire kinyitja, változik valami.*

*Végre valami biztató jel, egy tűzfal. S egy karom kapja fel a földről, az égben van. Sose látott még ilyent. Volt már magasban de ez az érzés szinte semmihez sem fogható. Na jó vannak növényei közt mik ezt okozzák. Volt már incidense ezekkel a gombafajokkal. De így ez a tudat, hogy ő most valóban repül szinte feledhetetlen volt. Bár minden csoda három napig tart, ez három perc sem volt. Ismét a föld felé tartott. Leérkezett s most végre gyengébb huppanással mint az első landolásnál, de akkor egy szép női "szempár" fogadta. A kar mi a sárkányból volt hirtelen eltűnt. Felül majd sajgó fejét fogja, félne bevallani de piszkosul fáj. Még sose történt ilyen ezelőtt, volt már megsérülve de ez sokkal rosszabb volt mindennél. Felpillant a fiúra ki előtt áll, felnéz rá hisz még mindig csak felülnie volt ereje. Bal kezével még mindig fejét támasztotta, jobbjával kinyúlt maga elé. Hüvelykujja felfele nézett majd megszólalt.
-Adósod vagyok.
*Ha most láthatta volna mosolyát, lehet nem lett volna annyira boldog. Felállt kissé ingadozva majd a lányra pillantott. Hát őt kicsit jobban megkímélte a sors, jó elvégre ő is tett érte, hogy jól összeverjék. Beismerő pillantás maga elé, a gondolat átvillan a fején.
~Hülye voltál...
*Majd ismét a srácra pillant majd jobbját felé nyújtja.
-Aden Von Zaken...
*Majd várt, hogy a srác ki úgy látszik az egyetlen aki tudja mi folyik itt s hol vannak. Válaszokat szeretett volna tőle de mindenek előtt a nevét.

*Aden örült, hogy élete megmaradt, s megkésve kissé de legalább megérkezett a felmentő sereg a sárkány személyében. S az ő hibája lenne? Nos ez kevésbé érdekelte, hogy kinek a miértje miatt verték jól meg. Az sokkal inkább foglalkoztatta, hogy több sebből is vérzik. Míg Alex beszélt ő benyúlt ingje alá. Kivéve onnan kezét megbizonyosodott róla, hogy igen az az éles dolog mit felé hajított egy Vadalani nem csak a ruhát érte. Majd Lys re pillant, valamennyivel jobb bőrben van mint ő. Bár őt sem kímélhette a fájdalom. Léptei lassúak voltak, mégis odavonszolta magát Lyshez. S mellette álldogált tovább míg Alex be nem fejezte a históriát s egy kérdést tett fel nekik.
-Nem igazán mondhatnám azt, hogy ismerem őket. Mivel még ezelőtt sose találkoztam velük.
*A válasz érthető s rövid volt. Nem is igazán gondolkozott azon, hogy ő vissza menjen értük. S ahogy látta a másik férfi nagyon jól elboldogult. S nem éppen a barátságos szavakkal hatotta meg a jó népet a faluban. Majd az a mondat visszhangzott a fülében amit Alex a kérdés előtt mondott.
~ Jobb, ha nem ácsingózunk, menedéket kellene keresnünk.
~Milyen igaz nem kéne itt álldogálnunk mielőtt még utánunk jönnek és befejezik amit elkezdtek.
-Szerintem meg tudja magát védeni a férfi. Bár a vörösről nem tudok mit szólni. De mutass egy utat amin elindulhatunk a menedék felé. Tudod piszok módon vérzek több helyen is és nem igazán a senki földjén szeretnék meghalni.
*Majd Alexra várt s közben kedvesére pillantott, s eszébe jutott meg sem kérdezte tőle mi van vele.
-Lysem te, hogy vagy?
*A választ várta de inkább Alexét sem mint Lysét, eléggé émelygett s alig állt már lábain. Persze be nem vallotta volna az istenért sem. Főleg, hogy Lys mellette van.

// Mese- A régi- új világ//
*Lysanor szinte semmit sem fogott fel az Alex által elkövetett hadműveletből. Csak a fájdalmat érezte, ami az egész testét körüljárta. Amint a földet érte, azonnal el is terült. Tudta, hogy egy darabig most nem tud lábra állni. Csukott szemmel hallgatta Alex mondókáját és dühös volt rá. Lehet ő el tudta volna intézni, hogy ne öljék meg őket. Lehet most nemfájna annyira mindene. Persze az is lehetséges, hogy meghalnak, akkor is ez a mitugrász minek avatkozik bele. Forrt a vére, talán nem is ALexra haragudott, hanem a lehetetlen helyzetre, amiben voltak.Összeszedte erejét, vett egy mély levegőt és felugrott*
- TE!
*Üvöltötte ALexra.*
- Szóval miattad kellett nekünk mindezt elszenvedni.* Nem szégyelled magad, hogy csak úgy se szó se beszéd elhurcolsz onnan?
*Kérdezte Lys dühösen és Alex felé futott olyan gyorsasággal, amit lehetetlen volt elkerülnie a fiúnak. Egyenesen feldöntötte a fiút és úgy ráült, lefogta kezeit és úgy ordított vele tovább.*
- SZÉGYELLD MAGAD ALEX! LEHET? HOGY NEM ÖLTEK VOLNA MEG ÉS LEHET? HOGY MOST NEM KÉNE BUJKÁLNUNK? MINT AZ ŰZÖTT VADAK!
*Kis hatás szünet következett, mert a lány kezdett rájönni, hogy nem helyes, amit tesz. Lemászott Alexról és leült a földre.*
- Ne haragudj Alex! Azt hiszem kissé elragadtattam magam. Utálom ezt a lehetetlen helyzetet.
*Mondta és lehajtotta fejét. *
- Aden!
*Mondta halkan, de rás se mert nézni a fiúra, hiszen lehet ezek után már szóba sem áll vele.*
- Mondd csak! Maradt még a számomra abból a teából, amit főztél? Egy kis üvegcsével csak. Tudod, most jól esne, mert erőre kapnék tőle és tovább tudnék menni veletek. Ha nincs, hát abban az esetben egy öt perc pihenőt kénék még tőletek.
*Remélte, hogy van még a teából és ha van nem tört össze. Iszonyatosan fájt minden porcikája.*

// Mese- A régi- új világ//
*Aden ingatta fejét, a lány nagyon dühös lehetett. Bár ő nem éppen így érzett Alex iránt. Hiába az ő hibája az esemény, akarva vagy akaratlanul okozta is nem hibáztatja. Mindenkinek vannak aprócska félrelépései életében, s ezek következményekkel járnak. Aden nem szólt semmit a lánynak had tegye mit szeretne, s ha ő úgy véli, hogy ez helyes akkor tegye. Míg Lys Alexxal volt elfoglalva ő a környéket pásztázta szemével. Hunyorgott, bevallaná de nem meri elég rossz bőrben van. De erősnek kell maradnia, hisz ez a pillanat most nem a gyengéknek való. Majd kémlelését egy hang zavarta meg, oda pillant a lányra. Vállat von maga se tudja mennyi maradt, s az is kérdéses mi maradt meg táskájában épen. Hátához nyúl leveszi magáról, bele pillant megnyugvás ül arcára. Szerencséje volt nem eshetett nagyot s dolgai nagy részben érintetlenek voltak. Bár az a nedvesség mit érzett az a tea volt. Abból már semmi nincs, jobban mondva van csak ki kéne facsarni a táskából. Beletúr szemével egy bizonyos fiolát keres.
-Hol is lehet? Emlékszem, hogy elraktam belőle egy kicsit. Ha netán baj történne.
*Megtalálja, keze egy pici kis üveget szorongat. Címke nélkül vagy akár csak egy jel annyi se volt rajta. Meglóbálja, valami lötykölődik alján. Igen természetesen, nem feledkezett meg az előrelátásról. Várta a váratlant.
-Hát a tea... ha igényeled megpróbálhatom kifacsarni táskámból. Készületlenül kapott el a vihar... De ez itt... -Emelte a lány elé az üvegcsét.- Mondhatnám teának is... csak arra készülj fel, hogy eszméletlen borzalmas íze lesz...
*Majd nyújtotta át a lánynak, s várta mit felel rá. Az üvegben nem volt semmi komoly csupán gyógynövények kivonata. Ő maga sem emlékszik már rá melyik okozta ezt a kellemetlen ízt, bár a gyógyszer nem arról szól, hogy finom legyen. Majd kezét nyújtotta a lánynak.
-Ha kell elviszlek a hátamon is de nem tudunk itt időzni... Ti se azt szeretnétek, hogy utolérjenek.
*Már kék ruháját bíbor áztatta s folyamatosan oldalát fogta. Lassan tényleg ideje indulni minél előbb annál jobb.

// Mese- A régi- új világ//
*Valami neszt hall az erdő felől, érzi a lány túl hangos volt. S most biztos ide csődítette a fele falut. A lányra pillant, majd vissza vezeti tekintetét az erdő felé. Igen két kék ember lép ki a fák oltalmából.
~Az isten csapjon ketté te ostoba hirtelen haragú liba... Ilyen nincs megmenekülünk s ahelyett, hogy szépen meglapulnál itt üvöltözöl... Meg vagyok veled áldva látszik hogy nem bérgyilkosnak képeztek...
*Majd szemét behunyta megpróbált lehiggadni, hogy most kivételesen épp ésszel tudjon szót váltani az idegenekkel. Habár az első találkozás nem volt fenékig tejfel talán a második esély kicsit könnyebben megy. S most nincs az a tömeg aki éppen lincselést kiált. Az idősebbikre néz, kezéből lerakja táskáját. Felegyenesedik a lány mellől.
-A nevem Aden Von Zaken a Navareanok utolsó képviselője. Azt, hogy miért vagy hogyan kerültem ide... erre nem tudok válaszolni hisz én sem értem. Egy hatalmas villanást láttam az égen, majd itt teremtem egy szép lánnyal a nyakamban. S megindult életem egyik legborzasztóbb napja... Nem akarlak bántani titeket, nem szeretném véreteket venni. De ha nem hagytok más utat, én nem hátrálok...
*Bár lehet, hogy a remény hal meg utoljára de mégis kétkedett benne, hogy a vadalaniak megértik szándékait. S akarva-akaratlanul is már kezében volt a kés, mit a vele szemben állók nem láthattak. Ha a szükség úgy kívánja használni is fogja. Bár ők jóval értelmesebbnek tünetek mint a faluban.