Új-Argelion

Tárgy: Re: Új-Argelion 2013-02-12, 11:41 am

//Mese: A régi-új világ//
*A gyilkos szó hallatán rápillant Alexre, szeme végig méri a fiút. Fejétől a talpáig. Nem látszott hidegvérű gyilkosnak s most még adósa is. Hisz kihúzta őt a bajból, mikor már a hurok volt a nyaka körül. Szeme vissza vándorol az idegenekre, bár itt senki sem túl közeli barát mégis a kék bőrű egyének valahogy nem nyerték el bizalmát. A lány még mindig ücsörög látszólag nem gondolja túl a dolgot. De ezen most nem is lenne idő gondolkozni, hisz az egyikük már mozgolódik. Aden a fiatalabbikon tartja tekintetét majd emeli kezét, s halk szóra nyílnak ajkai.
-Próbálkozz csak s az utolsó volt mit életedben tettél! Nem érdekel kinek mi a véleménye a srácról. - biccentett Alex felé- Én adósa vagyok egy szívességgel. S azért mert te azt mondod gyilkos én azt, hogy ő volt a megmentőm. A faluban halálra vertek volna ha nem ment meg. Ezzel le is zártuk a gyilkos témát.
*Majd Lyshez ment oda, felrántotta a lányt ülő helyzetéből. Majd kezét megragadta s Alexre pillantott.
-Induljunk... Nem akarok ma már vért ontani. S ha ti nem akartok meghalni elkotródtok.
*Fájt volna bevallani de kissé üres volt a fenyegetőzés, legszívesebben most mindet egytől egyig széttépte volna. Oly kis darabokra, hogy nyomuk ne maradjon. De türelmes volt bár az övé se tart örökké. S a lány keze megfeszült Aden maga mellé húzta s elindult az erdő irányába. De még mielőtt csak közel értek volna a vadalanokhoz, enyhe jelzésül kihúzta a tőrt a háta mögül, s kezében tartotta azt mit ha kell használni fog.
-Gyilkos mi... Ti aztán beszélhettek... Sose látott embereket, s nőket halállal fenyegetni mert olyannal érkeztetek kit ti gyilkosnak tartotok... Ccc
*Majd ha a vadalan páros elengedte s nem kezdett csatározásba Alext maga elé engedve mint iránytűt bízott benne, hogy utat mutat neki.

Tárgy: Re: Új-Argelion 2013-02-12, 8:37 pm

*Nem nagyon vett tudomást a körülötte zajló eseményekről. A két vadalanit érzékelte ugyan, de neki kellett pár perc, amíg fel tudott állni. Így sem magától cselekedett, hanem Aden húzta föl. Menet közben hátra nézett és észrevette, hogy a fiú otthagyta a táskáját a földön.*
- Várj!
* Kitépte magát Aden kezéből és gyorsan a táska után nyúl. Fel is kanyarintja hátára és érzi a fiatal vadalan tekintetét magán. *
- Tán nem láttál még nőt?
*Kérdezte kifejezéstelen arccal. Lehet, hogy tetszik ennek a fiatal férfinak? Vagy mi olyan bámulni való rajta?*
- Vagy mi az oka annak, hogy így viselkedsz?
*Érdeklődött tovább. Érdekes ez a nép. Alexel nem is foglalkozik, bár lehet még hasznukra lesz. De, hogy gyilkos? Gyorsan visszarohant Aden mellé. Jobb, ha a közelében van.*
- A társamnak igaza van. Akit ti gyilkosnak neveztek, megmentette életünket. Így jövök neki én is egyel. Ez van. Itt csak az a probléma, hogy egész szimpatikusak lennétek, ha nem ilyen fogadtatásban lett volna részünk. Soha nem találkoztam még hozzátok hasonlóval.
*Mondta őszintén és várta, hogy mi lesz a fiúk következő lépése. Haját füle mögé tűrte, így láthatóvá vált hegyes füle a vadalanok számára is. Talán nekik is érdekes lény Lysanor. Ekkor megfgta Aden kezét. Ezt viszont nem láthatóan csinálta, csak Aden érezhette. Valahogy biztonságot nyújt neki a jelenléte.*

_________________
Új-Argelion - Page 2 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: A régi-új világ, Argelion és környéke - Sydney, Xerar, Lysanor, Aden és Alex//

*Sydney első szavára, mintha csak erre várt volna, a szószóló vadalan megáll, de nem fordul meg. Úgy hallgatja a folytatást, háttal állva neki. Néhányan viszont visszatekintenek a verembe arra az apró termetű, vörös hajú nőre, akinek vonásai talán még szépek is lehetnének egyeseknek, de hát a színe….vörös, fehér….nem természetes színek.*
- Talán igazat szólsz, de társad, a fekete köpenyest nem ismered eléggé. Alex őt is sárkánynak tekinti és hajlok rá, hogy igazat szólt az a gyilkos.
*A vadalanok visszatérnek a verem mellé. Némán állják körbe, kivéve azt, aki eddig is szólt.
Az lenéz rá.*
- Valóban nem tűnsz veszélyesnek és mi vagyunk túlerőben. Húzzátok ki!
*Két falusi egy vastagabb kötelet dob le, amibe Sydney belekapaszkodhat, de mikor kihúzzák, sem sokkal nagyobb a bizodalom felé. Néhány vadalan most is idegesen markolássza fegyverét. A szószóló fölé magasodik.*
- Láttam, hogy a szürke köpenyes akkor is fenyegetett, mikor ide érkeztetek. Kik vagytok és honnan jöttetek! De csak az igazat!
*Xerar eközben a fáról továbbra is szemlélheti az állatok vándorlását, mely igen sietős tempóban történik. Nem tudni, vajon honnan ered, s hogy miféle dolgok tömöríthetik ilyen vegyes menetté a prédát és a ragadozót, a legkisebb és legnagyobb vadakat egyaránt, de már a magasban is madárrajok zavart seregeit vehetők ki, amint rémült csérogással tartanak valahová. Az irány leginkább keletinek tekinthető, s ugyanarról, nyugatról jönnek, amerről az erdő fái alatt menekülő állatsereglet.
A madarak jóval gyorsabban haladnak, egyesek mit sem törődve a fán ücsörgő sárkánnyal, egészen közel húznak el hozzá, mintha ő sem lenne elég veszélyes ahhoz képest, ami elől menekülnek. A sárkány maga dönthet, hogy tovább halad felderíteni a forrást, ami minden állatot menekülésre késztet, vagy inkább marad, esetleg követi őket. Ha nyugatnak indul, hamarosan ő is érezheti azt az irdatlan feszültséget, aminek semmi látható jele nincs, csak az élőlények zsigereiben, minden idegszálában érezhető rémítő ereje.
Aden, Lysanor és Alex szemben állnak a két favágóval. Míg Lysanor szavaira a fiatalabb elkapja tekintetét. Idősebb társa beszél.*
-Ha Argelionban tényleg megtámadtak téged, az nem történhetett ok nélkül. Ismerem a saját falum. Nem vagyunk agresszív barbárok, akkor támadunk, ha mi is veszélyben vagyunk. És ő…
*Mutat fejszéjével Alex felé, rá sem pillantva.*
- Ő veszélyes. Ha nektek is fivéreteket, fiatokat, atyátokat ölte volna meg, vagy állataitokat ragadta volna el, nem néznétek el neki ily könnyen. Nem lehet így átlépni egy olyan gyilkoson, ki oly sokak vérét követelte!
Ha békés szándékkal jöttetek, nem úgy, mint e sárkány, békésen is kellett viselkednetek. Akkor pedig nem támadnak meg benneteket Argelionban!
*A vadalan páros nem enged szabad utat a három idegennek, sőt az idősebb favágó tovább beszél.*
- A helyedben nem fenyegetőznék, fehér bőrű! Nem otthonodban vagy, bárhol is legyen az! Ez a mi földünk! A mi erdőnk. Itt békés szándékkal is csak vendég lehetsz. Ha pedig ellenségesen viselkedsz, akkor ellenség leszel.
*Mintha csak végszóra történne, érkezik meg a járőrcsapat. Erőteljes, jól felfegyverzett, izmos, szürkéskék bőrű harcosok. Az őket vezető parancsnok, fegyverét támadásra készen tartva bukkan fel, miközben harcosai dárdáikat tartják készenlétben, s rutinosan, körbeveszik a kis csapatot a fák között.*

Tárgy: Re: Új-Argelion 2013-02-17, 5:44 pm

*Aden úgy döntött, kiáll a sárkány mellett. Ez nagyon jól esett Alexnek, de nem szólt semmit. A baj az egészben az volt, hogy igaza volt a két vadalaninak. Épp azt akarta volna tanácsolni Alex, hogy menjenek, de Aden erre maga is rájött, azonban útját állták. És már meg is jött a járőr sereg. *
~ Szuper. ~
*Végül megszólal.*
- Most, hogy mindenki elmondta szent beszédét, talán a lényegre térhetnénk. A ti bajotok én vagyok, nem ez a két vendég. Vigyetek magatokkal, de őket hagyjátok békében távozni.
*Adenre nézett nyomatékosan, hogy ne hősködjön.*
- Ők véletlen kerültek ide, egy gonosz varázslatnak köszönhetően. Nem ártanának senkinek sem. A faluban is azért támadtak rájuk a többiek, mert úgy gondolták, velem érkeztek, ami igaz is, de nem is ismernek engem, mindez véletlen egybeesés. Szóval adjatok nekik békét, én pedig veletek megyek oda, ahova szeretnétek.
*Mondja ajánlatát a két vadalaninak és a járőrcsapat vezetőjének is. *

Tárgy: Re: Új-Argelion 2013-02-21, 4:13 pm

*Lysanor már meg sem lepődik, amikor megjelennek a harcosok. Már hallotta a jó hallásának köszönhetően, hogy közelednek.*
- Igazat beszél a sárkány. Én nem ismerem őt. Ha jobban belegondolok egy sárkányt sem ismerek. Éppen ezért arra kérlek titeket, hogy próbáljuk meg elölről kezdeni. Hogyan tudnám jóvá tenni a nem túl sikeres bemutatkozásunkat?
*Kérdezte széttárt karokkal. Vállán Aden táskája volt, amit átnyújtott a fiúnak, Íját viszont nem vette le. Esze ágában sem volt, örült, hogy visszakapta. Tudatosan cselekedett, mert rájött, hogy nekik bizony esélyük sincsen. A falusiak is elég keményeknek bizonyultak, nem hogy a katonák. Ha lehet Lys inkább nem szeretné megtudni, milyenek is ők a harcban. Jobban tennék, ha a többiek is követnék a cselekedetében, de Alexnek nyilván nincs sok esélye. Pedig lehet még el tudná magát fogadtatni.*
- Ne haragudjatok ránk, ha esetleg kellemetlenséget okoztunk. Szeretnék a segítségetekre lenni. Épp oly furcsák, és ismeretlenek vagytok számunkra, mint a ti számotokra mi.
* Beszéde közben szemeivel a fiatalabb favágót kereste, ő nem bizonyult olyan ellenségesnek. Talán sikerül egyszer békét kötni. Bár, ami a sárkányokat illeti nem hitte Lys, hogy a vadalanok kedvencei közé fognak tartozni, de talán az emberek és az elfek még lehetnek velük barátságosak.*

_________________
Új-Argelion - Page 2 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Új-Argelion 2013-02-21, 7:09 pm

*Aden elfogadta a felé nyújtott táskát, hátára dobta miközben fülelte újdonsült társa szavait. Majd Lysa következett a sorban. Aden nem értett egyet a vadalaniakkal, s Lysával sem e téren. Lehet, hogy nem ismerték Alexet, s ő sem őket. De mégis sietett segítségükre a bajban, s azt mondani rá, hogy gyilkos. Hihetetlenül hangzott mégis teljesen érdektelen maradt számára. S aki a múlton rágódik gátat szab a jövőnek. Igaz a vadalani csapat bővült a katonákkal kik már jól fegyverzettek voltak, s sebesülten is csak kevés esélye lett volna ellenük. De Alex elé lépett kezével óvatosan maga mögé nyúlt, hogy a vadalaniak követhessék kézjárását.
-Azt ki segítségére siet két ismeretlennek a bajban... én azt az embert aki ezt teszi...-mély levegőt vett majd kimondta- nem nevezném gyilkosnak.... Te, hogy látod ezt katona? S te favágó... Én úgy, hogy megmentett... S akármilyen szőrnyű is legyen a vád...-Húzta ki lassan a kést a háta mögül majd maga elé emelte pengéjével a katonák felé- Én azt mondom tartozok neki...
* A tisztességet nem ismerte hisz nem volt a foglalkozásával egyeztethető. Egy bérgyilkos nem tisztességes játékot játszik. De mindenkinek meg van a maga becsülete. S neki ebben állt, eltökélt szándéka volt. S ha eljő a vég annyi baj legyen.
-A múlton rágódva nem ismered fel a jelent... Ami volt már történelem nem lehet megváltoztatni. Lehet nem is az áll előtted aki régen volt. S én amondó vagyok, hogy minden erőmet bevetem, ha kell! Az ellen, hogy elpusztítsátok.

Tárgy: Re: Új-Argelion 2013-02-23, 10:45 am

Értetlen pislogással reagált csupán a megjegyzésre miszerint a feketeköpenyes egy sárkány volna. Azért valószínúnek tartotta, hogy azt már rég észre kellett volna vennie rajta. Hiszen mégiscsak fél Lanurian keresztül hajszolta az az őrült.
Majd szemei az orra előtt lehulló kötél részre tapadtak. Hezitálás nélkül kapta el a kötelet és mászott ki a föntiek segítségével a gödörből.
Az előbb hozzá beszélőre felnézve szólalt meg.
- Köszönöm és valóban nem vagyok ellenségetek. Ami azt illeti még soha senkinek nem voltam ellensége.
- Láttam, hogy a fekete köpenyes akkor is fenyegetett, mikor ide érkeztetek. Kik vagytok és honnan jöttetek! De csak az igazat! * a vadalan nem tűnt megvezethetőnek hangsúlya alapján, bár Sydney nem is akarna senkit sem becsapni*
- A feketeköpenyessel korábban is voltak összetűzéseim. Sajnos amint meglát azonnal elborul az agya. Én már lassan megszokom. Azonban nem hinném, hogy kellene tartanunk a visszatérésétől mostanában.
A vadalanra pillantva egyértelműen látta szemeiben a várakozást a kérdése töbi részének megválaszolására.
- Sydney H. Low a nevem. Lanuriában voltam aztán egyszer csak lepottyantam itt. Bár fogalmam sincs, hol is van az az itt?
Erre hirtelen megtorpant, s így a mögötte jövők is.
- Tényleg! Hol vagyok most? Mi ez a hely és hogyan nevezitek népeteket? Ugyanis még soha életemben nem találkoztam hozzátok hasonlókkal.

Tárgy: Re: Új-Argelion 2013-02-23, 12:09 pm

Nem mozdult. Egészen addig nyugalomban figyelte a menekülő vadakat míg madarak nem röppentek el közvetlen előtte. Mintha ott sem lenne. Ez felettébb ingerelte is, hiszen az állatok közül sok nagyon is jól érzékeli egy sárkány közelségét még akkor is, ha az történetesen emberi alakban van jelen. Ez igen csak ingerelte.
Szerette, sőt elvárta, hogy kisebb szívbaj kerülgessen mindenkit megjelenésekor. Elvégül mégis csak egy olyan fajhoz tartozott melytől rettegés költözött minden élőlény szívébe már az említésüktől is.
Erre ezek az ostoba szárnyasok meg úgy repdesnek itt előtte mintha láthatatlan volna.
Egy színes tollazatú ért el éppen a szeme elé amikor a férfi egy hirtelen mozdulattal felé kapott. A rémült madár ott ficánkolt kezében. Éppen csak feje és sárgásvörös csőre látszott ki. Az utóbbi résnyire nyitva volt annyira zihált az apró lény.
Xerar a kicsiny sötét szemecskékbe mélyesztette tekintetét. Azokban a szemekben halálfélelem volt. Egyértelműen volt arra amerről jött valami, ami félelmetesebb volt számára még magától a férfitól is.
A mágus nyugat felé pillantott. Özönlöttek arról az állatok.
Keze erőteljesebben szorult ökölbe, újjai kifehéredtek a keményebb szorítástól. A kis énekesmadár feje kókadt élettelenséggel bicsaklott előre a kezében.
A feketemágus lenézett a kezében szorongatott tetemre. Ujjai lazítottak a fogáson, majd hagyták, hogy az élettelen szárnyas földre hulljon.
A férfi már döntött.
Xerar leugrott a fáról, éppen a halott madárka mellé érkezve.
~Hát lássuk, mi olyan félelmetes, hogy még tőlem is elfelejtenek megriadni?!~
Ezzel a gondolattal változott át hatalmas vörös bestiává. Állatok tömkelege igyekezett fejvesztve kikerülni a váratlan akadályt melyet a felbukkanó sárkány teste jelentett. Még dühösebb lett tőle Xerar.
A sárkány erre-arra kapdosott szájával. Fogai félelmetes csattogással záródtak össze újra és újra. Hol üresen, hol állatokat maguk közé ragadva. Némi vérontás után végre - és nem kevésbé az állatok szerencséjére - elrugaszkodott a földtől.
Néhány gyengébb fát sikeresen ki is fordított gyökerestől az erdő szélén ahogy szárnyai beléjük akadtak. Ez sem zavarta őt. Gigászi teste úgy emelkedett fölfelé mintha pillekönnyű volna.
A nap lassan haladt nyugvó irányába. Még alig mozdult el feje fölül. Teste könnyedén szelte az eget. Egy ideig hiába fürkészett, fülelt, szimatolt. Semmit nem érzett. Semmi olyat, ami nem odavaló lehetne.
Kezdte értelmetlennek gondolni a dolgot mikor hirtelen egész lényébe hasítóan elárasztotta szinte minden porcikáját valami hihetetlen erejű feszültség. Már-már félelem is vegyült közé de, ez a sárkány nem az a sárkány volt, akit ne arra ösztönözne saját feszültsége, hogy megakarja tudni mi az ami okozza ezt. Hát Xerar - feszültségek ide vagy oda - ámbár fájdalmas erőlködéssel, mégis tovább repült arra amerről ez a félelmetes érzés áradt.
Most már tudni akarta mi ez?! Most már tudnia kell, mi ez?!
Amilyen erősen csak képes volt koncentrálni, koncentrált és a tőle telhető legerőteljesebb és legstabilabb mértékben mentális pajzsot húzott sárkány tetste köré. Ez némileg csökkentette azt az iszonyú feszültséget mely felé áramlott de, jókora adaggal érezhette még így is.
Dühös sárkányüvöltést hallatott, s még elszántabban folytatta útját.
~ Nincs az a sárkány, sem pedig isten vagy bárki más, ki miatt én innen visszafordulnék!~

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: A régi-új világ, Xerar, Alex, Aden, Lysanor, Sydney//

*Xerar vérengzésének csak a rémült, menekülő állatok a tanúi, s ők is inkább a futással törődnek, semhogy a dühöngő sárkány szeme elé kerüljenek.
A vörös sárkány pusztításának dacára valami nagyobb, rémisztőbb dolog elől menekülnek, páni félelemben.
A sárkány nyugat felé repül, dacolva a rá is hatással lévő feszültségre, mely ki tudja, honnan ered?
Pajzsa valóban védi valamennyire a felé is irányuló erőktől, ahogy dühös üvöltése is adhat erőt neki, de az, ami eddig hatott rá, változatlanul jelen van.
Ha kitartóan követi az irányt, hamarosan megtalálja azt a helyet, amitől minden élő távolodni próbál csak. Nem látszik azonban semmi, csak érezhető. Vagyishogy talán mégis...
Apró gőz száll fel az erdő egy pontjáról, s ha a sárkány közelebb merészkedne, egészen alacsony, morgolódó hangot hallhat az avar alól, valahonnan a föld mélyéből.
A favágó látja a hát mögé rejtett kezet is, majd az előkerülő tőrt is.
A katonák dárdái hamarosan már előtüremkednek a harcosokkal egyetemben, hogy egyre szűkülő körbe vonják a hármast, hiszen Aden egyértelműen fenyegeti őket.
A favágók ezen kívül maradnak.
Az idősebbik úgy érzi, hogy nincs itt keresni valójuk, a katonák átveszik a helyüket úgyis, fiatalabb társa azonban csak egy pillantással jelzi számára, hogy ő maradna. Így aztán ott figyelnek mindketten Az ifjabbik Lysanort tartja szemmel és láthatóan tetszik neki, ahogy beszél.
A katonatiszt is Lysanorhoz intézi szavait, miközben a dárdák tovább szűkítik a kört lassan, de biztosan. Az elf íjász íja azonban a faluban maradt, ugyanis, amikor le volt fogva, már nem tudott érte nyúlni, s a fegyvert Alex sem vitte magával, amikor kiragadta a nőt és társát Argelion lakosainak kezei közül.
Aden nemigen találhat sebezhető pontot, hiszen ha egyik fegyvert félreüti, másik lép helyébe, s nemigen akad neki szabad hely, hogy felhasználhassa képességeit a jóval hosszabb dárdák között.
Ha mégis megteszi, legyen bármilyen gyors, van dárda, ami ezúttal már nem vét célt és combját üti át, s ha nem vigyáz, talán még ettől is súlyosabb sérülést szerezhet.
Ha nem teszi, és két társa is nyugodt marad, akkor a fegyverek hegyei hamarosan már mindannyiuk testének szegeződnek.*
- Hölgyem, a barátja nem tűnik oly békésnek, amilyennek beállítja. Könnyen lehet, hogy a falusiak is emiatt voltak ellenségesek, ha ugyan azok voltak.
*Furcsa dolog a tisztesség, mellyel Aden elvileg nem rendelkezik, mert míg az egyik fél felé nem létezik számára, másik irányba, Alex felé akár harcolni is hajlandó érte.
Választásának így mégis az általa elvetettnek hitt tisztesség lehet alapja, mely kézen fogva jár a becsülettel.
Az idősebb falusi ezt nem is állja meg szó nélkül.*
- Olyan múltat emlegetsz, melyet nem éltél át. Ha családodat, apád, anyád, testvéred ölte volna meg Alex, nem lépnél addig át rajta ilyen könnyedén, amíg jogos büntetését el nem nyeri a gyilkos.
Forrófejű és buta vagy, idegen, ha ilyen szavakkal véded a magad igazát. Talán neked történelem akár két év is, nekünk az jóval távolabbi múltat jelent csak. Dobd el azt a tőrt, idegen, ne fenyegetőzz vele!
*Eközben a katona Alexre néz.*
- Sárkány. Barátod erőszakos kiállása melletted nem engedi, hogy útjára engedjük….
*A fiatalabb favágó is hallatja végre hangját, mielőtt a tiszt befejezhetné mondandóját.*
- A nő jól beszélt. Ő az egyetlen, akinek eddig nem szárad itt semmi a lelkén, s távol akar állni a gyilkostól. Meg kellene hallgatnunk, mielőtt újabb vérontás lesz.
*Eközben a faluban Sydney „kihallgatása” is megkezdődött. A vadalanok körbeállják az apró lányt és úgy hallgatják válaszait, amiket a kérdezőnek ad.*
- Nem vagy egyedül, mi sem láttunk hozzád hasonlót. Eddig úgy tudtuk, nincsenek is...de azt nehezen hiszem, hogy nem tudod, hol vagy és kik vagyunk mi!
*Erre már feszült morgás hullámzik át a falusiakon, mielőtt a vadalan, Sydney fölé magasodva folytná.*
- Vadalanban vagy, ez a mi világunk, mi pedig vadalanok vagyunk mind. Nem mondod, hogy ezt nem tudtad….!
Ki küldött ide titeket? Mi az a Lanuria? Talán az istenek valamiféle démoni alvilága?
*A démoni szóra több falusi idegesebben markolássza eddig sem eltett „fegyverét” miközben arra is készek, hogy menten meglincseljék a vörös hajú kis nőstény démont, mielőtt az egy rossz lépést tenne. Van, aki közelebb is nyomul hozzá.*

Tárgy: Re: Új-Argelion 2013-02-24, 9:30 am

//Mese: A régi-új világ//

Kissé kínosan is érezte magát a rátapadó tekintetek kereszttűzében. Egyértelmű volt már rég számára reakciójuk. Ilyen pillantásokat csak olyan dolgokra vetünk melyeket még elképzelni se tudtunk, hogy létezhet. Épp ilyen arccal bámult régen Syd is a fekete kristályra az egyik expedíciójukon. Most ő maga lett a látványosság ebben a faluban.
A démoni alvilág gondolatára csaknem kitört belőle a nevetés. Arca kissé meg is rándult nevethetnékjének köszönhetően.
A hozzá közelebb kerülők gyanakvó pillantása azonban rövid úton véget is vetett vicces hangulatának. Helyét sokkal inkább az ösztönös félelem kezdte átvenni.
A lány megütközve pislogott arra a vadalanra ki most is fölé magasodva mondta neki saját nézeteit.
- Vadalan? Hát tényleg létezik... *ez utóbbit inkább magának mondta mint a többieknek, hiszen számukra egyébként is nyílvánvaló volt világuk létezése; végül döbbent arccal, riadtan elkerekedett, ártatlan szemeivel nézett fel a hozzá beszélőre* - Ó, Lanuria egy egyszerű birodalom ahol sokféle népség éldegél: nimfák, emberek, elfek, törpék, orkok, trollok na meg sorolhatnám még napszálltáig is. De attól még nem vagyunk az alvilág részei. Egyszerű halandók vagyunk, mint ti.
Körbepillantott a sok kékesszürke bőrűt végig nézve.
- Nekem eddig ti voltatok nem létezők. Az én világomban Vadalan csak egy mítosz. Egy sosem bizonyított kontinens legendája. Így aztán nem küldhetett hozzátok senki, hiszen fogalmunk sem volt a létezésetekről.
Elhallgatott és kissé nyugtalan pillantását hordozta a népségen várva, mit is fognak a hallottakra reagálni.

Tárgy: Re: Új-Argelion 2013-02-24, 3:51 pm

*Aden végig hallgatja a szavakat, mit egyik mit másik mond felé. Amúgy sem lenne sok esély a katonák ellen, s valamilyen szinten igazat beszél a falusi. Hiába való lenne az ellenállás, bár egy sárkány áll mögötte ez sem deríti jó kedvre. Bár belátja a faluban is hamarkodottan tette meg a lépést. Annyi baj legyen, mit számít a halál csak valami új kezdete nem a vég. A favágóra pillant, kezében megpörgeti a tőrt majd ugyanazzal a lendülettel elteszi.
-Nekem is halt meg rokonom én is veszítettem el már társat, barátot... Nekem sem volt híján a szenvedés...
*Majd rápillant a parancsnokra ki nem engedné tovább útján, bár amúgy sem lenne hova menni hiszen azt se tudja honnan került ide.
-Ám legyen a lányt engedd had menjen... De egy kérdésem lenne hozzád katona... Te mégis mivel véded saját igazatok ha nem lándzsáitok hegyével? Mert én ebből a szögből csak ezt látom...
*Majd a fiatal megszólal, Aden tekintete rá szegeződik, ő a legfiatalabb s mégis ő kiáltja az igazságnak nevezett tényt. Fölösleges lenne újabb vért ontani. Aden kezét oldalához vezeti min már át ázott a vér, érezte is gyengül s látása sem volt már a régi. Kezdett elhomályosodni a világ körülötte s minden erejét be kellett vetnie, hogy lábán meg tudjon állni. Majd fájdalma kiült arcára is, szeme kezdett fakulni.
~Eresz ki! Végzek mindel!
-Erehes sia noha.-motyogta érthetetlen nyelvét.
~S mi van ha meghalsz? Vége ennyi volt? Veled szakad meg a fa?
-Ihes sean siur...
~Ahogy gondolod... De tudd a legfájdalmasabb halál lesz... ha nincs igazad.
*S már a lándzsák is szorosabbra fogták őket, már már testéhez értek, még egy utolsó pillantást vet a katonákra. Majd elsötétül körülötte minden, érzi lábai már nem bírják el térdére helyezte súlyát. Majd már a földön volt kellemesen hideg volt.
Egy alakot látott a messziségben egyszerre volt ismerős s ismeretlen a hely ahol volt. Az alak egyre csak közeledett, kígyó szemei ismerősek voltak Adennek. Egyértelmű ki áll előtte mégis hihetetlen volt.
-Te?
-Nawarean Soul Salamon pontosan.... el fogok jönni... ha akarod ha nem

Tárgy: Re: Új-Argelion 2013-02-26, 10:50 pm

* Alex legszívesebben tenyerébe temette volna az arcát Aden viselkedését látva.*
~ Ezt az idiótát! ~
*Ennyi. Remélte, legalább az, aki barátnak hiszi, hallgat rá, de nem, ő sem. Hősködik, feleslegesen. A lándzsák egyre közelednek, Lys okosan beszél, a fiatalabb favágó is. Persze a katona tiszt mondja a magáét, hogy mennyit szenvedtek. *
~ Én is sokat szenvedtem... de talán sosem bűnhődök meg minden vétkemért... ~
*De meghalni nem akart. Sosem hagyná magát. Nem csak azért, mert élni akar és valami nagy dolgot akar véghez vinni a világban, hanem azért is, mert ott van benne valami más, a sötét oldal, a vadállat, ami tombol, ami küzd, és őrjöng. Sosem hagyná, hogy megsemmisítsék. Őt nem. A sárkány énje sosem adja fel. Alex elgondolkodik azon, hogy a lányt talán elengednék. Megszólal, miközben a lándzsa hegyek már egészen közel értek hozzá.*
- Nem hiszem, hogy helyes volna a hölgyet magára hagyni az erdőben. Kérlek vezessétek egy fogadóba! A katonáknak kötelessége biztonságba helyezni a civileket. Hiszen még fegyvere sincs, amivel megvédhetné magát.-
* Mondta szelíden. Ő kész volt arra, hogy vigyék, ahova csak akarják. Adent már nem mentheti meg, mert az ostoba módon viselkedett. De a lányt talán még igen. De ekkor hirtelen Aden összeesett. Még elkapta, hogy ne vágódjon a földre, de végül leeresztette.*
- Sok vért veszített! Akármit is gondoltok róla, nem hagyhatjátok meghalni! Lássátok el!
* Mondta most már szigorúbban.*

Tárgy: Re: Új-Argelion 2013-03-01, 6:34 pm

*Lysanor helyeselve bólogat, hogy az ő lelkén bizony semmi nem szárad itt. Aztán érezte Aden kezének gyengülését. Már nem úgy szorította, ahogy az imént. És azon már már megsértődött, hogy így odadobja a kék népségnek, de ekkor összeesett. Lysanor leguggolt hozzá és szinte könnyes szemmel nézett a vadalanira, aki az imént igazat adott neki.*
- Kérlek segítsetek. Lehet, hogy nem volt túl barátságos, de lássátok be fiatal és vakmerő. Nem akart ő semmi rosszat, csak engem védett. Nélküle nem megyek sehova.
*Mondta és máris Adenre szegezte tekintetét. Néha szólongatta, de semmi reakció. Nem volt nála semmi, csak a fiú táskája hevert a teste mellett, amiben lehet voltak mérgek meg egyéb keverékek, de ahhoz Lysa nem értett és így nem is akarta használni. Ránézett Alexra is, de ő van a legrosszabb helyzetben a békét illetően. Felállt és körbe nézett. Az ő testét is sebek borították, de a ragaszkodása a fiúhoz erőt adtak neki.*
- Itt fekszik ez a fiú, aki lehet perceken belül elvérzik. Én nem vagyok gyógyító nem értek az ilyesmihez. Ez a célotok? Hogy meghaljon? Vagy inkább békésen viszonyulunk egymáshoz és segítetek nekünk. Mindenki jobban járna szerintem.
*Nézett körbe komolyan.*

_________________
Új-Argelion - Page 2 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Új-Argelion 2013-03-02, 12:25 pm

//Mese - A régi - új világ//

Sárkány látás ide vagy oda, az égvilágon semmi szokatlant nem látott, leszámítva azon tényeket, melyek egyike az állatsereg vonulása volt, s a másik, a hely nem ismerése. Nem tudhatta, hogy ez itt mennyire is lehet megszokott látvány, mégis úgy gondolta, amit odalent lát az teljesen normális. Az érzés mely a húsába is belerágná magát, ha nem volna mentális pajzsa, hát az nem tűnt csupán normál, megszokott jelenségnek.
Minél erősebben érezte azt a taszító, borzlamas feszültséget annál biztosabb volt abban, hogy most már nem fog visszafordulni.
Tudni akarta, mibe és hova is csöppent.
Agyában egy pillanat erejéig felvillant a vörös lány arca. Némi aggodalmat érzett talán. Na nem mintha alapvetően érdekelné él-e vagy hal-e az a piszkafa. Mégis, kíváncsiság is vegyült benne iránta, hátha megfejti a hely hollétének rejtélyét.
Gondolataiból kirázta a vöröshajút, s ezzel egy időben ereszkedésbe kezdett.
Odalent egy erdő szélét látta, s egy tisztást. Nem is volt ebben semmi furcsa. Azonban, mintha valami mozdult volna odalenn. Ezért is a talajhoz közeledés. Egy ideig megint semmi furcsa nem történt. Aztán újra mozgás. Kicsiny gőz szállt föl, s illant is el szinte azonnal. Elsőre még csak nem is tudta kivenni, mi is az. Harmadjára is felszállt egy kis gőz. Ezt már egyértelműen látta.
~ Érzem. Onnan jön ez a feszítő érzés.~
Valóban így volt. Ahogy közeledett a helyhez azzal párhuzamos sebességgel erősödött az érzés is. Itt volt az ideje megerősítenie mentális pajzsát. Elméjében végigfutatta az ide illő varázsszöveget, majd saját nyelvén morogta orra alatt a mentális pajzs szavakat.
Ez segített. Megint úrrá tudott lenni önnön érzésein. Félelmein nem kellett, azok nem léteztek.
Szárnyai ritka mozdításával vitorlázott a feszültségeket hordozó érzések irányába. Az erdőhöz még nem túl közel - kerülendő az észrevételt - szinte nesztelen ereszkedett talajra. Földet érésekor újra emberi lábakon lépett tovább. Állt pár percig egyhelyben, figyelt, s úgy tűnt, senki nem figyelt fel érkezésére.
Tekintete az erdőszéli fák egyikére vándorolt. Repülés közben volt ideje alaposan megfigyelni, na meg kiválasztani néhány biztos pontot következő tettéhez: a teleportáláshoz. Nyugodt tempóban indult meg az adott irányba majd hirtelen elillant. A következő pillanatban már ott is volt az előbb még több száz méternyire lévő erdő egyik fájának tövében.
Nem mozdult. Várt, fülelt. Szagokat is érzett, amiket egyelőre nem tudott beazonosítani. Aztán halk morgást csíptek el érzékeny fülei. Pillantása azonnal oda vándorolt, honnan a hang jött. Nesztelen ment előrébb az avaron. Végül megállt. Néhány méternyire volt immár az olykor ismétlődő, vagy csak hasonló morgolódó hang helyétől. Némi töprengés után úgy döntött a mágiát hívja segítségül, hogy avatatlan szemnek fel ne tűnjön egykönnyen ottléte.
Várt, hátha előbújik bárki vagy bármi is lapuljon odalent. Odalent, mert a hang pont az avar alól érkezett. Ahogyan az újabb felszálló gőz is.

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: A régi-új világ, Sydney, Aden, Alex, Lysanor, Xerar//

*Sdyney első szavaira az argelioniak egymásra néznek. Szinte kórusban harsogják fülébe a választ, pedig könnyen lehet, saját magának mondta ki hangosan gondolatait.*
- Csak Vadalan létezik! És persze mi, hiszen itt vagyunk!
*Az egyik túlbuzgó vadalan még tovább megy ennél, s egyenesen a vörös démon arcába mondja a véleményét. Nem zavarja, hogy Sydney éppoly kézzel fogható, akárcsak ők maguk, de a neveltetés, a hosszú évezredek bizonyossága nagyon erős.*
- Szerintem neked nem is kellene létezned.
*Ezzel a kijelentésével újabb hullámokat kavar a többiek között is. Elégedetlen morgás hallatszik a kék bőrűek körében.
Syd láthatja, hogy ez bizony érzékeny pont közöttük. A falusiak továbbra sem engedik szabadon és a legutóbbi kijelentésre kicsit meginogni látszik a lány eddig biztosnak hitt helyzete. Az, ki eddig előtte állt, még mindig ott áll és hangját kissé felemelve szól hozzá.*
- Hajóink több heti járásra is elmerészkedtek már, mágusaink is kutattak…bár ez eretnekség…tőlük.
*Hallgat is el. Nem akarja, hogy a falusiak tisztában legyenek ebbéli ismereteivel.

A katonatiszt lenéz az összerogyó és motyogó Adenre. Első szavai azonban Alexhez szólnak, mikor tekintete a sárkányra villan.
Meglehetősen ingerült szavak ezek, de nem fog hajbókolni a sárkány előtt.*
- Engem te ne utasítgass, te gyilkos!
Nem vagyunk civilizálatlan barmok. Nem akarunk ölni, majd a bíráitok döntenek rólatok.
Téged sem hagynánk az Uralkodó erdeiben kóborolni kedvedre. Élvezheted népünk vendégszeretetét.
*Utolsó mondatával az elf nőt célozza, s utolsó szavát külön megnyomva fejezi be. Nem épp ünnepi lakomákkal egybekötött fogadásokra gondol, sokkal inkább szigorú őrizetre, s beszélgetésekre, melyekre talán jobb szó a kihallgatás, de gondolatait nem mondja ki.
Az elf nő, s az ifjabb favágó szavainak van hatása reá is.
A három idegen közül magasan Lysanor tűnik a leginkább szimpatikusnak, de ő katona. A dolga Vadalan és az Uralkodó rendjének védelme, s nem barátkozás holmi idegen behatolókkal.*
- Lássátok el, aztán irány a falu!
*Utasítására az egyik harcos, kinek leginkább gyakorlata a sebek ellátása, oda is siet az eszméletlen idegenhez. Ruháját tőrével fejti le a sebről, melyből leginkább szivárog a vörös vér, majd kulacsából vizet önt rá, hogy jól átmossa. Ezután a lanuriaiak számára idegen füveket helyez a sebre, majd sebesen kötést helyez rá, a vállán átvetve tartott csomagból.
Alexet eközben megkötözik, s ha van nála fegyver, el is veszik tőle.
Természetesen, ha nem áll ellen.
Adent is átkutatják a sebek ellátása után, s megszabadítják mérgeitől, tőreitől, immár teljesen fegyvertelen.
Két harcos ágakból rögtönöz hordágyat, hogy magukkal vihessék a magatehetetlen testet.
Mindez csupán percek alatt, látszik, hogy a járőrcsapat gyakorlott e kérdésekben, mindenki pontosan tudja, mi a dolga, s teszi is azt felesleges mozdulat nélkül.
A fiatalabb favágó odasomfordál Lysanor mellé, s mindeközben fennhangon meg is jegyzi a véleményét.*
- A nőre majd felügyelek én, nem tűnik veszélyesnek.
*Úgy látszik, a harcosok többsége ezt egyáltalán nem bánja, de azért a favágónak sincs kétsége afelől, hogy figyelni fogják.
Fekete pillantását enyhén barátságos mosoly követi, mikoron fejét megbiccentve Lysanorhoz szól.*
- Baan vagyok.

*Xerar ereszkedését senki nem látja, így zavartalanul közelítheti meg az erdőnek azon pontját, hol a gőz az égbe szökik.
Talán túl közel is merészkedik, hogy kíváncsiságát kielégítse, mivel a föld mélyében a morgó hang felerősödik, s morajlásba fut át, mit aztán hatalmas csattanás követ.
A hatalmas erő, ezúttal úgy üti át a sárkány mentális pajzsát, ahogy a kés hatol át a frissen köpült vajon.
A talaj megremegve hasad fel, s a repedés épp a sárkány két lába között fut át, miközben lentről a forró gőz süvítve tör felfelé. Jó hatvan méteres seb keletkezik a földben, az avar pedig a gőz miatt ahelyett, hogy ebbe a repedésbe hullana, felszáll a gőzzel a peremekről, némi földet is magával sodorva. Ki tudja, talán Xerart magát is, ha nincs annyi lélekjelenléte, hogy elmeneküljön a természet, és a tán természetfeletti erők gigászi egymásnak feszülése elől.
A csattanás nem csak a járőrök és a favágók füléig jut el, hanem bizony még Argelion lakosai is hallják, oly messze terjed hangja.*

Tárgy: Re: Új-Argelion 2013-03-05, 10:21 pm

//Mese - A régi - új világ//

*A sötétség körbe ölelt mindent nem érezte ahogy ellátják sebeit, s azt sem ahogy szeretett fegyverétől megfosztják. Mintha csak ezer s egy mérföldre lenne testétől. S valami furcsa érzés kerítette hatalmába.Mi egyszerre volt gyengéd s konok, mintha csak egy személy kínozná anélkül, hogy csak egy ujjal is hozzá érne.
~Aden... -halk sugallatként érte a hang- Aden gyermekem...
~Ki az? Ki szólít...
*S egy kietlen tájon állt hol elkorhadt fák álltak előtte az egész világ haldoklott.A kopár s felperzselt föld terült el mindenhol csupán két kőből készült szék állt ott a semmi közepén. S a benne ülőt ő maga sem látta.
~Gyere ne félj nem bántalak...
~Ez a táj nem valami biztató ezekhez a szavakhoz...
*Csak egy kéz emelkedik fel a háttal álló székből majd inti maga felé őt. Körbe tekint majd végül magára veti szemeit. Megdermed mintha bőre pikkelyekből állna mintha csak egy kígyó lenne emberi testben. Szemeivel felnéz, szája szóra nyílna majd elakad a hang s nem férkőzik ki ajkai között. Mély levegőt vesz minek kénes illatát érzi. Majd megindul a hely felé mit kínálnak neki. Nem néz rá az ismeretlenre, elmegy mellette majd leül a székbe. Még sose látta őt ezelőtt, de mégis tudta ki ül előtte. S így az ismeretlen mégis csak egy ismerős volt számára.
~Hogyan lehet ez?
~Közel kerültél a halálhoz a saját hülyeséged miatt... S úgy döntöttem megmentem az irhádat... Elvégre még csak utódod sincs aki vigyen tovább.
~Megmentettél? Hogyan?
~Hát mielőtt még nagyobb marhaságot csináltál volna a vérző sebed, hogy is fejezzem ki magam.- Nyúlt ajka elé- nem gyógyulni kezdett hanem jobban ontotta a vért... Elvégre a te tested az enyém is... S így majdnem, hogy azt teszek vele amit csak akarok...
~S most mi lesz? Elájultam mi van ha megölnek?
*Felkacag, majd int egyet s szeméhez nyúl majd megtörli azt.
~ Dehogy! Bírák előtt fogtok felelni.
~Értem. S nem találtál jobb módszert mint, hogy kiütsz?
~Végül te döntöttél így. Szóltam engedj ki... Te azt mondtad, hogy míg ártatlanok nem teheted. S így igaz ezt én mondtam neked. S megérdemelsz érte egy kis csevejt.
*Aden szemeit megforgatta nem tartotta túl nagy kiváltságnak a helyzetet, hogy testét épp most hurcolják el valahova. Anélkül, hogy bármit is tehetne ellene.
~Hát nem is tudom... Megköszönjem e neked...
~Nem vártam mást tőled Zakeni kölyök... Mióta a te családod keveredett bele a vérvonalba mindig csak a baj volt veletek... Egyértelműen a lázadó énetek ettől a vértől jött.
~Attól, hogy lázadok valami ellen nem lettem rosszabb mint elődeim.
~Nem is említettem ilyesmit, talán ezt gondolod?
~Nem gondolkozok fölösleges dolgokon
~Értem...
~Lenne egy kérdésem.
~Tedd hát fel, mielőtt még kinyitod a szemed.
~Ez az erő honnan szerezted?
~ Én maga voltam az erő attól, hogy a sok marhaság mit bemeséltetek az igazi történetbe...Még a fele sem igaz. Lanúrián kívülről származok, s ott isten voltam. De mint minden isten csak úgy szűnhet meg létezni, hogy az emberek már nem hisznek benne...-Vitte le hangját- én is közel jártam hozzá. S én inkább élek egy halandóban mint hogy sehogyan. S így mindig van egy ember aki hisz bennem. S mivel nem szeretnék ismét teret hódítani magamnak pont ezért nem engedem meg, hogy sokasodjatok. Nawarean utódjai...
~S akkor a szem..?
~Az csak egy aprócska ajándék mit azért adtam nektek, hogy nehogy azt mondjátok egy istenről, hogy önző. Megengedtem, hogy részem legyél mert te is megengedted, hogy én a tied legyek. Ilyen egyszerű... De most már ideje lenne felkelni.S még egy valami... Ne számíts rám túl sűrűn... Magad vagy a csatatéren, mint ahogy eddig voltál. S húsz esztendőkként jár nekem egy nap....
~Mi?
*Áll fel a székből majd oda megy Adenhez. Ujjával megpöcköli homlokát.
Szeme kinyílik még minden homályos, körbe tekint csak foltokat lát nem ismeri fel az alakokat. Mintha lebegne, majd kezével tapintva észleli valamin viszik. Lehet nem csak egy álom volt. Talán mégis igaz amit látott. Még kedvesét sem ismerte fel bár egy valamit nagyon is jól érzett. Rettentően kiszáradt, s torka már szinte égető szükséget érez a víz után. S ajka nyílik majd halkan megszólal.
-Vizet... Kérlek...

Tárgy: Re: Új-Argelion 2013-03-06, 2:01 pm

*Lysanor megy a katonákkal, miért is ne tenné. Ez a dolga. Fordított helyzetben az ő népe sem viselkedne máshogy. Figyelt Adenre végig, mellette haladt. Soha nem hagyná magára, még, ha benne talán nem is olyan erősek az érzések, mint a fiúban. Neki idő kell ehhez, de, ha Aden is úgy akarja, akkor lehetnek ők majd egy pár. Közben felfigyelt a facágóra is, aki mellé somfordált. *
- Szia kedves Baan. Az én nevem Lysanor. Most hova visztek? Ugye a fiúnak nem lesz baja?
*Bök a fejével Aden felé. Baan kedvesnek bizonyult. Közben hátrafordult, hogy Alexet is láthassa.Nem baj, ha ő is jön, miatta is ilyen ellenségesek és nem utolsó sorban valóban megmentette az életüket. Majd meghálálja, ha lenyugszanak a kedélyek.*
- Mondd csak Baan. Tényleg úgy vélitek, illetve véltétek, hogy rajtatok kívül nincs a közelben másik faj?
*Érdeklődött tovább. Érdekelte ez a nép, akár milyen is. És lehet, hogy barátságosak, csak meg kell ismerni őket. Aztán egy halk nyöszörgésre lett figyelmes. Aden vizet kért.*
- ÁLLJ!
*Kiáltott előre*
-A sérült vizet kér. A favágóknál biztosan van víz. Ugye?
*Nézett körbe és remélte, hogy kap egy kulacsot vagy valamit és megitathatja a fiút.*

_________________
Új-Argelion - Page 2 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Új-Argelion 2013-03-09, 9:53 am

Mire észbe kapott, hogy a morajlás nagy általánosságban minek is a jele, hát nagy ívben repült is hátrafelé, egyenesen a fák egyikét célba véve. Becsapódáskor megesküdött volna, hogy szinte érezte hátul bordájának reccsenését. Nyögés szakadt ki tüdejéből, ahogy megmozdult a fa alá esve. Kezeire támaszkodva állt fel ismét. Az ütközés pillanatában szinte még levegőt venni is elfelejtett. Váratlanul érte a dolog. Ezt saját figyelmetlenségének tudta be.
Kihúzta magát. A fájdalom enyhe szúrásként vájódott be bordái közé.
~ Egy-két borda még nem fog megállítani.~
Kezével megtapogatta kissé fájó mellkasát.
~Nem vészes, nem igen tört el, legfeljebb megrepedt.... de attól még tud fájni... a fenébe is!~
Dühös volt önmagára emiatt. Nem volt elővigyázatlan fajta. Most mégis bordái bánják pillanatnyi figyelmetlenségét.
Viszont úgy gondolta, nem számít, majd legrosszabb esetben levezeti ebből adódó dühét pár kétlábún. Köztük mondjuk a bosszantó kis vörösön. Na meg még azt a másik sárkányt is nyakon kellene cípni. Úgy flangált itt, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna felfednie magát mások előtt. Holott ez népük soraiban főben járó bűn!
Gondolatai lassan visszatértek a morajlás irányába. Azonban jobbnak látta sárkány testb en megközelíteni újra az előbbi helyszínt. Az a test nehezen sérül és könnyebb is eltávolodni a helytől abban a formájában.
Hát újra közelebb merészkedett, ám már besti alakban. Várta, hogy a föld alól elszabaduljon a termnészet meg még ki tudja, minek az ereje. Egyértelműen földmozgásnak tűnt eddig neki. Viszont nem éppen a legmegszokottabb történési formában, és még kevésbé a megszokott erővel.
Újabb varázslatot használt, s szavai hatására teste energiapáncéllal borítódott. Ez legalább megvédi a fizikai gondok kisebb részétől. Persze nem is tartotta valószínűleg, hogy hegynyi, monstrum sziklák fogják megtámadni. Azok ellen nem valami sokat védene jelenlegi páncélja. Így hát várt és várt, hogy ketté nyílik-e a föld. Legfőképpen mégis azt várta, hátha meglát valami érdekes dolgot, ha már ennyire furcsa jelenség tanúja lehet. Az ilyenek hátterében sokkal nagyobb dolgok szoktak rejtőzni, mint azt elsőre gondolná az ember. Csakhogy ő nem volt ember. Eképpen nem is az ő fejükkel gondolkodott.

Tárgy: Re: Új-Argelion 2013-03-09, 10:26 am

//Mese: A régi-új világ ~ Vadalanokkal//

Nem volt újdonság számára az efféle begyöpösödött gondolkodás. Nehéz lehet tudomásul venni - még a látható bizonyítékok figyelembevételével is - , hogy nem olyan a világ, mint amilyennek eddig azt képzelték. Megrázó az ilyen mindenkinek. Legfőképp azoknak, kik kénytelenek ezzel szembesülni. Nem ismeretlen a lány előtt a nyílvánvaló tagadása. Volt már olyannal dolga egy-egy expedíción, akiben egész világkép omlott össze felbukkanásukkor. Nem könnyű kezelni. Azonban a legjárhatóbb út akkor is az marad, hogy próbálja elfogadtatni a számára lehetetlen, de mégis nyílvánvalóan létező helyzetet.
- Sajnálom, hogy ilyen borzalmas felfordulást keltett a felbukkanásunk a világotokban. Én magam sem hittem más világ létezésében. Miként nektek én, úgy ti nekem voltatok nem létezők... Egészen mostanáig. Hiszen miféle ostoba lény volnék, ha a nyílvánvaló létezését figyelembe nem véve tagadnám tovább?
Várt egy kicsit, hogy mit is láthat a többiek szemeiben, s majd csak eztán folytatta.
- Az én világomban úgy tartjuk, hogy csak az isteneknek áll jogukban eldönteni, hogy valaki létezhet-e vagy sem. Kétlem, hogy bármi olyat is tettem volna életemben, ami arra adna nektek okot, hogy ne létezzek. Ami pedig a felfedezőket és kutatókat illeti. Jó magam is az volnék, s most itt állok előttetek. Hát kell ettől több ahhoz, hogy egyértelmű legyen az én világom létezése, amint a tiétek létezése is számomra?

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: A régi-új világ, Sydney, Aden, Lysanor, Alex, Yerar//

*A vadalanok egyik lábukról a másikra állnak a faluban Sydney érvelése folytán. Van abban igazság, amit a lány mond, még ha közvetve le is ostobázta őket.
Végül az egyik megszólal.*
- Ez nem a te világod…
*Ekkor ér oda a hang az erdő felől. A csattanásra az amúgy is feszült falusiak összébb húzzák magukat.
Az egyik vadalan az apró méretű vörös démont megragadja két vállánál és úgy szorítja meg, egyenesen az arcába kiáltva.*
- Ez meg mi volt?!
- Csak nem a sárkány…!!
- Újabb varázslat!
*Jönnek a találgatások egymás után a falusiaktól,látszik, hogy a rémület továbbra is nagy úr Argelionban.
Az imént szószóló falusi engedi ki hangját. Az öblös ordításra végre mind felkapják a fejüket és a kitörő pánik, legalábbis egy röpke pillanatig elülni látszik.*
- Engedd el a nőt!
*Fordul a férfihoz, aki eddig markolta Sydney vállait. Meglehetősen erős, dolgos kezek ezek, talán nyomuk is marad egy ideig.*
- Igaznak tűnnek mondataid, vörös démon. De túl sok minden történik, hogy véletlennek gondoljuk.

*Baan megrázza a fejét. A járőrökre tekint, majd vissza a szépséges Lysanorra.*
- Nem esik baja. A katonák értik a dolgukat. Nem kellene neki ilyen harciasnak lenni.
*Az elf újabb kérdésére meg is szólal, halkan, szavait a kérdezőn kívül talán csak a legközelebbi két katona hallja, akiknek lilás hajfonata meg-meglibben, miközben viszik az ájult Adent.*
- Ismerjük ezt a világot. Soha nem láttunk hozzátok hasonlókat, de olyanokat sem, akiknek esze lett volna.
Az állatok nem gondolkodnak úgy, mint mi, más népekkel meg nem találkoztunk eddig.
Néha járnak hozzánk városiak Savantiból…
Egyszer egy városi mesélte, hogy vannak titkos írások, amiket a papok nem szívesen adnak ki a kezükből. Abban írnak más népekről, más földekről is. De a hitünk szerint nincs más, csak mi. És eddig sem hajósaink, sem varázslóink nem találtak mást. Pedig az eretnekek keresték.
*Aden ekkor kér vizet, s mire Lysanor körbenéz kulacsért, már ott lebeg egy a keze előtt.
A kék kéz, ami tartja, Baané.
Amíg Lysanor a vizet adja a fiúnak, addig az ifjú favágóhoz fordul sziszegve az egyik katona.*
- Talán nem kellene mindent elmondanod rólunk, amit csak tudsz. Nem tudhatjuk, milyen szándékkal vannak. Mégiscsak ezt a sárkányt védték egészen eddig. Ezt a gyilkost…
*Ezzel visszaáll a helyére, miután vetett egy pillantást Alex felé. A vörös sárkányt egyszerre fél tucat katona őrzi. Fegyvereik készenlétben vannak, mert nem nagyon bíznak a férfin lévő kötelek erejében.
A csattanásra, ami Xerar irányából érkezik, mind felkapják a fejüket. Ekkorra már megiramodó vadak is száguldanak el köztük és mellettük.
A tiszt, aki a csapatot vezeti, gyorsan kiadja a parancsot.*
- Amilyen gyorsan csak lehet, Argelionban kell lennünk! Ilyet még nem láttam. Mindenki maradjon a helyén, fegyverek a kézbe! A legkisebb támadó mozdulatra ölhettek!
*A csapat siettetni kezdi mind a favágókat, mind Lysanort, mind Alexet. Ha tehetik, futólépésben igyekeznek a mellettük, alattuk elszáguldó állatok között Argelion irányába. Van, hogy egy-egy madár is rémülten száguld át a fák és a vadalanok, valamint az idegenek fülei mellett.

Xerar repedt bordával ússza meg a föld felhasadását az erdő mélyén. A seb mély és a feltörő gőzök mellett már kénes leheletű gázok is szabadulnak fel.
Sárkány testén is érzékelhető valamelyest a repedt bordák hatása, de jóval kisebb mértékben és a néha oda-odaszúró érzés nem akadályozza meg röptében.
Amikor belenéz a repedésbe, érezheti is a gázok szagát, s éles szemével talán egy dolgot észrevehet. A repedés még nem olyan mély és súlyos, hogy a föld szívében az olvadt kőzet, mint folyékony tűz, ömöljön elő a keskeny hasadékon.
De ki tudhatja? Talán, ami késik, nem múlik…
Ami okozta az iménti sebet, néhány kilométerrel távolabb megismétlődik, egy másik helyen. A keskeny patak, aminek a medrét vágja ketté, magasba tör, már gőz formájában, miután lezúdul a mélybe. Odalent a forróságban, melyet az erők egymásnak feszülése eredményez, pillanatok alatt a felforr a hideg víz.
Az újabb csattanást már halkabban hallhatja mindenki, s az azt követőt még messzebbről, talán már csak Xerar érzékelheti.*

Tárgy: Re: Új-Argelion 2013-03-12, 12:07 pm

*Amikor a katonatiszt rámordult, legszívesebben visszaszólt volna, de a többiek érdekében nem tette. Csak dühös tekintettel összehúzta szemöldökét, úgy nézett a beszélőre. Majd Lysre nézett. Őt sem fogják elengedni. De talán jobb bánásmódban fog részesülni. Adent azonban már el is látták, közben őt magát hátratett kézzel megkötözik, duplakardját és tőrét elvették.*
- Hé, arra vigyázzatok, mert szükségem lesz rá. Vadonatúj! A korábbit itt hagytam.
*Ekkor indultak el, de ő folytatta.*
- Oh, tényleg. Az arénából elhoztátok a kardomat? Nem is lenne rossz, ha visszakapnám. Jah és az elszenesedett griffből kiszedtétek a tőrt? Az sem ártana. Tudjátok, nem nagyon értem rá...
*De nem folytatta. Talán jobb ha most már befogja. De valahogy ő maga is nyugodtabbá válik, ha beszél. Néha rápillantott a sebesültre és a nőre, majd komor tekintettel folytatta az utat. Őrá többen vigyáztak.*
~ Fenébe... egy szempillantás alatt végezhetnék velük...~
*De nem tett semmit. Megtorpant, amikor Lys Állj-t parancsolt. *
~ Már jobban van... akkor jó...~
*Ekkor rápillantott gyilkos tekintettel az egyik katona, ő állta a pillantását, de nem üzent vissza szemeivel semmit. Nem volt kedve. Majd kiderül, mi lesz itt. Reméli vérengzés nélkül kiszabadulhatnak. De addig nincs értelme küzdeni a vadalaniak ellen, amíg nem is tudni, hogy ki lehet-e jutni a kontinensről. Mert ha nem, és megint csak isteni segítség kell ehhez, akkor megszökni semmi értelme. Továbbindultak, majd ismét megtorpantak, mert a távolból morajlást hallatszott.*
~ Mintha a föld üvöltene. ~
*Különös érzés fogta el. Majd hirtelen feléjük száguldoztak az állatok. Bár látszólag oda sem figyeltek, hogy merre rohannak, Alexet mégis igyekezték kerülni. Ha nem is olyan veszélyes, mint amitől menekülnek, veszélyesebb, mint a többi kétlábú. A sárkány nem mozdult, mert egy apró hiba, s rögtön egy fejjel alacsonyabb lesz. Sietni kezdtek, futólépésben haladtak. Egy veréb épp Alex fejét vette célba. Kicsi hiányzott, elfordította a fejét, így épp kikerülte az éles csőrt.*
~ Mi a franc történik itt?! ~
*Újabb csattanást hall a messzeségben.*
~ Mintha bosszúért szomjazna a föld. Poén... talán épp engem üldöz? Talán épp most fordul ellenem minden. A sors istennő szólt Dremernek, hogy itt az időm, ő pedig biztos vagyok, hogy nagy örömmel kapja fel a kaszáját, hogy rám sújtson. A káosz isten meg biztos utána megy, vagy épp elé vág, hogy káoszt hozzon létre. Dremer vajon még egyszer leordítja a fejét? Akahana vajon újra megmentene? Nincs itt Kain, hogy elteleportáljon velem. Nincs itt senki, aki segíthetne rajtam... Talán nem is kell... talán jobb, ha vége.~
* Gondolatai ezer felé szaladtak, kívánt meghalni, de élni is.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: A régi-új világ, Sydney, Alex, Lysanor, Aden, Xerar//

*Az erdő megtelik menekülő állatokkal, vadalanokkal Argelion közelében. Mindenki irháját menteni próbálva rohan be a faluba.
A vadalan járőröket megelőzve állatok özönlik el előbb a magányos települést.
Sydney válaszára hiába várnak a körötte álló vadalanok, nem érkezik meg.
A kék bőrű falusiak megrettenve igyekeznek kitérni az állatsereglet elől. Természetesen nem a mókusok, nyulak, effélék okozzák rémületüket.
Sokkal inkább a csattanások, s a nagyobb vadak keveredése a kisebbekkel.
Sydney talán lebénult a hirtelen jött hangok, a válasz kényszere, s az erdei vadak hirtelen rohama közepette, s ha nem nyúl ki egy erős, szürkéskék kéz, hogy elrántsa, bizonyára a felé csörtető vadkan agyarán végezné nem is oly hosszú életét.
Az őt faggató falusi húzza be az egyik kunyhó fala mellé, hová nem követik őket a vadak.
Ekkor érkezik meg a járőrcsapat is, kerülgetve a vadállatokat.
Több katona fegyverén díszeleg vörösen vér, s imígyen jól látszik, komolyan vették vezetőjük utasítását, mikor szükséges volt, öltek, vadakat út közben.
Aden is a sebesen ringó hordágyon van, s Lysanor is követik őt, nyomában az ifjú favágóval.
Alex a katonák őrizete alatt érkezik meg a faluba, honnét úgy kívánkozott el a csőcselék elől. Most nincs tömeg, a falusaik mentik irhájukat, miként a katonák is teszik. Van, kik a sárkánnyal az egyik csűrbe húzódnak a kavarodás elől. Mások más kunyhókba nyernek bebocsátást.
Lysanort egy medve mancsa elől menti el a nekivetődő Baan. Hogy, hogy nem, a fiatal kék favágó alatt köt ki, miközben ott ugrálnak felettük és mellettük el a vadállatok.
Baan sebesen pattan fel, hogy kezén fogva rántsa tovább az egyik kút kávája mellé a földre az elf hölgyet, mit megkerül a vadállatok állománya.
Adent szállítói, becsületükre legyen mondva, nem hajítják el hordágyastól, hogy éltüket mentsék, inkább az első ház fala felé sietnek vele, hogy ott vészeljék át ezt a világ végéhez hasonlatos felfordulást.

Xerar még nem dönt, hogyan tovább, de e percben újabb csattanások nem követik a korábbiakat.
Tán kifújhatja magát, vagy visszatérhet a menekültekhez, esetleg folytathatja a kutatást a föld sebeit okozó erő után.
Az erő nem szűnt meg, továbbra is érezni jelenlétét, olybá tűnhet, csak erőt gyűjt, mintha az iménti esemény előfutára lett volna valami sokkal nagyobbnak.*

//Kicsit nagyobb aktivitást kérek! Többen minden hétköznap fent vagytok, van, aki máshol tucatnyi hsz-t írt, egy ide is beférhetett volna. //

Tárgy: Re: Új-Argelion 2013-03-17, 8:21 am

//Mese: A régi-új világ//

A dübörgés erősödésével nőtt benne a félelem is. Aztán hirtelen mindenütt vadak rohantak. Syd látta a felé csörtető vadkant mégis, mintha lefagyott volna egész lénye. Képtelen volt megmozdulni, ilyenre még sosem volt eddig példa. A vadkan meg csak jött és jött. A lány mozdulni akart de, végül tényleg minden mozdult is körülötte. Iagzából nem is ő mozgott, sokkal inkább valaki más bírta mozgásra őt. Az előbb beszélő vadalan rántotta be a közeli ház falához. Sydney szíve a torkán át készült kirohanni a világba. A falnak lapulva, s a szürkéskék bőrűhöz is simulva próbálta meg nyugalomra bírni szívét.
- Köszönöm... Ha nem rántasz el, már halott volnék.
Kezdeti bénultsága alább hagyni látszott. Szemei az utat fürkészték, s az azon menekvő állatseregletet.
- Különös. Egymással nem megférő állatok együtt menekülnek?
Mert menekültek, és ha ilyen természetellenes rendszerben mozognak, hát annak kifejezetten veszedelmes indokának kell lennie. Tekintete a mellette álló vadalanra vándorlot.
- Valami baj van. *szemeit a róka, medve, nyúl és egyéb vadak futó testére szegezte* - Nagyon nagy baj. Van közöttetek valaki, aki ért a tudományokhoz? Mondjuk az állatok és a természet tudományaihoz?
Ez most fontos volna. Volt némi rossz előérzete az állatokat elnézve. Ilyen menekülésre általánosan földmozgások, vagy szökőár, esetleg vulkánkitörés előzményeként figyeltek meg még Lanurián. Ha itt is hasonló a természet viselkedése, akkor ez nagyon rossz előjel. Mégis szemeit türelmesen, s nem kevésbé önmagát lenyugtatva emelte pillantását az éppen rá lenéző vadalanra, ki úgy tűnt elgondolkodott, mielőtt válaszolt volna.

Tárgy: Re: Új-Argelion 2013-03-17, 9:12 am

*Szinte fel se fogta olyan gyorsan történtek az események. A vadállatok a feje felett, mellette és mindenhol. *
- Mi történik itt?
*tette fel a kérdést leginkább magának, amikor Baan rántja el egy medve elől.
*Köszönöm.
*Mondja halkan és már el is bújnak. Figyelte Adent és látta, hogy biztonságban van, így kicsit megnyugodott. Érdekes volt, hogy Baannal van együtt, de nem bánta.*
- Mi történik itt? Mi ez a felfordulás? És hova akartatok pontosan vinni minket?
*Hangzott el a kérdés áradat. Aztán eszébe jutott valami.*
- Bocsánat. Meg sem köszöntem még. Szóval, köszönöm, hogy elrántottál a medve elől, ha nem teszed nyilván már nem élnék. És lenne még valami.
*Mondja kedvesen, mit sem törődve már a kinti zűrzavarral.*
- Miért vagy velem ilyen kedves?

_________________
Új-Argelion - Page 2 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Új-Argelion 2013-03-17, 12:54 pm

Mindeddig nem látta értelmét a távozásnak, ám a maradásnak sem. Ha ösztönei nem csalnak, akkor itt meglehet több dolog van készülőben, mint azt a természet engedné. Kíváncsi volt, viszont ostoba nem. Szó se róla, ha ősi volna, akkor nem törődne semmivel és maradna. Hiszen akkor egy karcolás sem eshetne rajta. Azonban látott ő már igen csak testközelből tombolásra készülő vulkánt, méghozzá belülről. Azok a pillanatok sosem fognak a legszebb emlékei közé tartozni. Nem sokon múlt, hogy ép bőrrel jusson ki a fel-feltörő lávaoszlopok permetétől csapdosva, égő fájdalommal szárnyaiban, bőrében.
Hetekig tartott mire újra épnek mondhatta magát azután a kis kiruccanása után. Így aztán nem komálta a hasonló helyzeteket sem. Ez a mostani földmoraj pedig éppen hason szörnyűségre engedte következtetni. Pedig annyira érdekelte, milyen erők is rejtőzhetnek valójában a háttérben.
Újabb rengés remegtette meg odalent a földet. Xerar éles szemei az egyre táguló hasadékot figyelték.
~Ebből lesz aztán ne mulass a kétlábúaknak. Már ezért megérné végig kísérni figyelemmel a történéseket.~
Természetesen a legkevésbé sem érdekelte az itteni kétlábúak sorsa. Aztán hirtelen bevillant agyába annak a vörös kis bosszantó nőszemélynek a képe.
Hát persze, hiszen őt meg ott hagyta a helybéliek jóindulatára bízva. Ha itt elszabadul a természet, és egyéb izgalmas dolgok ereje, nem valószínű, hogy megússza majd a kis címer bitorló.
Gondolatai újra és újra visszatértek a vadalanok felé. Konkrétabban arra a vörös lányra.
Ideges üvöltése talán még a természet morajlását is túlharsogta, majd ideges szárnycsapásokkal fordult vissza abba az irányba amerről érkezett.
~Ha hagyta magát kinyírni, én magam fogom leégetni azt a vörös haját!~
Xerar sárkány alakja az egyre gyakoribb és sötétebb felhők rejtekében közeledett újra a faluhoz. Nem érdekelte semmi, csak szeretett volna megbizonyosodni arról, hogy a lány még él e, vagy már feltrancsírozták vendégszerető őslakói.

Tárgy: Re: Új-Argelion 2013-03-20, 3:13 am

*Halk nesz csapja meg fülét, s mintha ezernyi apró kis esőcsepp kopogna egyszerre a kalap tetején.
~Mi ez?
~Jó lenne felébredni... Mielőtt elszabadulnak odakinn az indulatok...
~Miről beszélsz?
*Lassan kinyílnak szemei, oldala sajog s szúr bár a vérzés mintha alább hagyott volna. Talán ellátták, nem biztos benne csak a fájdalmat érzi mikor levegőt vesz. Szemei előtt állatok tömkelege őrjöngve rohan. Szemeivel csak pásztázza őket de mégsem bírja ésszel.
~Miért és mégis hova?
-Katona!- Fogja meg kezét a vadalaninak - Mi az isten csapása folyik itt?
*Teszi fel a kérdést jogosan, hisz úgy látszik elég sok mindent aludt át. Bár szeme egyből Lyst pillantotta meg, hisz nem volt messze tőle. S a vadalani vetődik érte majd menti ki a biztos halál karmaiból. Bár a megnyugvás elérkezett mégis furdalta valami az oldalát. Ami ez esetben nem egy szálka volt az egyik fából. Majd a katonákra pillant kik behurcolták őt a fal mögé.
-Ezer köszönet a megmentésért... De azt hiszem már.... - Némult el hangja érezte valami hiányzik- Vigyázz arra a tőrre mint az életedre...
*Pillantja meg az egyiknél. S mivel már a katonák lerakták a földre hátát neki dönti az őt védő falnak. Lassan leveszi magáról a kabátot mit már karmazsinra festett vérével. Látszólag nem igazán foglalkoznak vele s inkább fegyvereiket szorongatják. Bár hálával tartozik nekik mégis felróná számlájukra, hogy hiába sebesült azért nem veszélytelen. Akárcsak egy sebzett állat sokkal veszélyesebb mikor az élete a tét. Bár most kivételesen a nyugalom mellett dönt. A fehér vászont megette a fene, s a lyuk az oldalán mindent elmond. Ellátták, talán túl korán ítélt e népről, de mit lehet tenni.
-Merre visz az út ?
*Kételkedett, hogy választ kap legalább is olyant amire megnyugvás lesz a válasz. Valamiért nem az volt az első gondolata, hogy pátyolgatás céljából kaptak ilyen őrizetet.

//Mentségemre legyen mondva én ájult voltam ezért nem írtam Smile

//

Tárgy: Re: Új-Argelion 2013-03-22, 9:15 pm

*Káosz. Ennyire egyszerűen ki lehet fejezni, ami a faluban volt. Mikor megérkeztek futólépésben Argelionba, már mindenki magát védte. Nem volt semmi a találkozás a természettel!! Alex és pár katona egy fal mögé bújtak el. A sárkány néha ki-ki kukucskált, hogy lássa, mi történik. Az egyik katona, aki igen ifjú volt még, késve érkezett. Már a falnál volt, amikor megrettent egy felé száguldó hatalmas szarvastól. Pár másodperc hiányzott, hogy halálosan felöklelje a vad, de ekkor Alex kinyúlt a fiúért, s az utolsó pillanatban behúzta maga mellé a falhoz. A szarvas elvágtatott mellettük. *
- Ostoba gyerek! Légy bátrabb, ha az életedről van szó!
* Majd folytatta a leskelődést. Az érdekelte, a többiek jól vannak-e. Megnyugodva vette tudomásul, hogy igen. Hátával a falnak dőlt, majd egy katonához szólt.*
- Barátom, ez így nem lesz jó. Valami rossz közeleg. Te is biztosan tudod! Engedd meg, hogy megnézzem, mi történik a robaj irányából. Ha tudjuk, mi a fene folyik itt, akkor azt is tudjuk, mit kell tennünk. 25 évet éltem le Vadalanban, ez a hazám. Meg akarom menteni! Engedj hát felderítenem a bajt!
*Nézett az egyik katonára. Várta az engedélyt, bár korán sem érdekelte annyira. A káoszban csak ki kell törnie és elszárnyalni. De jobb lenne, ha bizalmat szerezne előtte. *

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: A régi-új világ, Sydney, Lysanor, Aden, Alex, Xerar//

*Ilyenkor látni, mennyi állat is él egy részben érintetlen erdőben, s hogy azok tömege milyen mértékben képes lerombolni puszta menekülésével egy kis falut.
Sodornak ők vadalant, szerszámot, kint felejtett dézsákat, vödröket, miegymást futtukban.
A Sydneyt megmentő vadalan különösebb válaszra nem méltatja a vörös démont, tisztában van ő is vele, hogy a nő nélküle már halott lenne.
Azonban a hirtelen jött ijedelem, vagy meglepettség mintha elpárologna perceken belül a kis nőből, mert hamarosan már érdeklődő tekintettel szemléli a menekülők végeláthatatlan menetét. Megmentője erőteljesen hümment egyet, ugyanis a „valami baj van” enyhe kifejezés a látottakra.*
- Inas értene hozzá, de ő pár napja Savantiba ment.
*Tűnődik a szürkéskék óriás Sydney kérdésére. Valóban, a nevezett vadalan amolyan erdőkerülő lenne, s egyben gyógyfüves is. Ő idejének javát a természetben tölti, másik felét pedig a faluban.
Nem vet, nem arat, nem vág ki fát, a falu látja el, cserébe jótéteményeiért.
Nemrég azonban fontos dolgára hivatkozva titokzatos módon összepakolt egy batyuba minden lényegeset és elhagyta Argeliont.*
- Mi is a természetben élünk, sok mindent megfigyeltünk és használunk is.
*Jegyzi meg némileg büszkén, némileg tétován, ugyani s a tudományokhoz cseppet sem értenek.*
- Talán van ötleted?

Baan szemeit kimeresztve néz Lysanorra. Sokáig nem maradhatnak a kút kávájának védelmében. Felpillant az égre, s ott egész madárrajok kusza kavalkádja, s nem rendezett vonulása látszik.
Aztán újra Lysanorra néz, szürkéskék bőre enyhén lilássá válik, ami nála egyértelműen a pirulás jele, s előbb kissé hebegve válaszol.*
- Én, kedves?
Csak egy vadalan vagyok, nem kedves. Bárki megmentett volna, mi ilyenek vagyunk.
Mi sem tudjuk, hogy mi ez. Valami nagyon nincs rendben. Mintha a világ vége közeledne…
*Kinéz a kút kávája felett, majd vissza is rántja fejét vállai közé, s eközben karjával lenyomja Lysanor fejét is. A káva felett, szinte mindkettőjüket súrolva egy hatalmas vadmacska repül át, landol a túloldalt, és már el is tűnik a kavarodásban szem elől. Baan ismét felpillant, s most tisztának tűnik a levegő. Nagyobb vad nem közeledik.*
- Gyere…
*Ragadja meg Lysanor kezét, s húzza is magával, ha hagyja a nő, célja jól láthatóan a nem túl messzire lévő kunyhók egyikének oltalma.

Aden kérdésére a vadalan csak megvonja a vállát. Erre ő is kíváncsi lenne, de úgy tűnik, a választ senki nem tudja az állatok több, mint furcsa viselkedésére.
Valami történik, valami, ami még soha nem fordult elő, mióta az eszét tudja.
Lepillant a tőrre, amire mutatott a fogoly, majd vissza Adebre.
Nem húzza el a száját, inkább ismét az állatok rohamát tartja szemmel. Elég nagy tömegben vannak a fal mellett, s a kunyhó maga is méretes akadály ahhoz, hogy igazán közel jöjjenek hozzájuk a vadak, de így sem nyugodt.
A parancsnok valahol egy másik kunyhóban kuporog, s talán épp tervet sző, hogy megoldja a helyzetet. A katona örül neki, hogy nincs a helyében. Elég felelősség a fogoly.*
- Majd a parancsnok megmondja.
*Válaszol Adennek, akik mellé éppenséggel az ifjú favágó, s Aden kedvese is megérkezhetnek, keresztülbukdácsolva az apróbb termetű állatok tömegén. Baan lihegve méri végig Adent, s engedi is el, láthatóan kelletlenül Lysanor kezét.
Út közben, ha arról volt szó, oltalmazta is a nőt, ennek nyomán több madár karma és csőrének nyomai vannak a hátán, vállán, miközben a sípcsontja is sajog egy rozsomák fejétől, akit félrerúgott az útból.

- Nekem egy sárkány ne dirigáljon!
*Veti oda fokhegyről az ijedt, de ezzel együtt is büszkeségében sértett ifjú harcos. Fel nem foghatja, hogy az összekötözött kezű Alex, hogy reagálhatott gyorsabban, mint ő, vagy katonatársai.
Szinte az összes őr egy vadalanként rázza meg fejét. Csak egyikük fejti ki bővebben azt, amit mind gondolnak.*
- Elég vád van ellened és a kötelékek sem véletlenül kerültek rád. Nem engedhetünk szabadon, felelned kell tetteidért. Ha olyan nagy valami közeleg is, te sem fogod tudni megállítani.
*Egy másik harcos is hozzászól végül a mondandóhoz.*
- Maradj veszteg. A parancsnok majd dönt a továbbiakról.
*Ezzel a katonák befejezettnek is tekintik az eszmecserét, s fegyvereiket készenlétben tartva, hogy ha a sárkány mégis próbálkozna valamivel, csak egy mozdulat legyen testébe vágni, tovább figyelik a történéseket.

Ahogy Xerar elhagyja a hasadék környékét, úgy lép ki a parancsnok a kunyhóból, több kék harcostársa kíséretében. A katonák az elébe kerülő állatokat egy az egyben levágják, miközben a zajt túlharsogva próbál a parancsnok utasítani.*
- Figyelem! A falak oltalmában húzódjatok ide! A kunyhók között van egy védett rész. Ott gyülekezünk! Kiürítjük a falut. Argelion lakosai, katonák! Mind gyertek ide.
*Valóban, a legközelebb eső harcosokkal a katonák már védve tartanak egy a kunyhók által behatárolt kisebb négyszöget. Oda kellene eljutnia mindenkinek, hogy rendezetten elhagyhassák a falut.
Ekkor érkezik a következő csattanás Xerar irányából. A sárkány érezheti a leginkább, ahogy az egymásnak feszülő gigászi erők összekötik a nála keletkezett hasadékot egy távolabbival, s azt jóval szélesebbé is tágítják. A föld is megrendül, aki Argelionban nem áll, vagy ül stabilan, könnyedén hullhat az immár veszettül rohanó, de egyre ritkább vadállatsereglet kellős közepébe.
A megmozduló földet kísérő robaj pedig már egészen messzire is elhallatszik.
A hasadékból előtörő gőzök, gázok s a vöröslő fények nem sok jóval kecsegtetik a közelben lévőket.*

Tárgy: Re: Új-Argelion 2013-03-29, 9:55 pm

*Nem volt valami hálás a srác. A többiek pedig nem voltak vevők az ajánlatra. Jól meg van kötve, de csak egy pillanatába kerülne hamuvá égetni azokat. A probléma az, hogy a vadalaniakat is képes lenne felgyújtani. Ki akart törni, de nem teheti, mert nagyon figyelnek rá. Eléggé megsérülne, ha próbálkozna anélkül, hogy kárt tegyen fogva tartóiban. *
~ A fenébe! Ostobák! ~
* Felelni a tetteiért. És majd a parancsnok eldönti. Most már végleg kiakadt.*
- Ostoba barmok! Most nézelődni akartok?! Meg akarjátok várni, míg elér benneteket a halál?! Arra is képtelenek voltatok, hogy az arénában két griffel, egy oroszlánnal, egy izomagy fenegyerekkel és egy ártatlan ostoba kölyökkel kinyírjatok! Ki akartatok végezni! Miszlikbe aprítva jutottam ki az országból! Ha ez nem elég, akkor ez azt jelenti, hogy csak a halálom lehet a megfelelő váltságdíj! Így van? ÍGY VAN?!
~ De akkor nem lesz értelme itt maradni, és várni! ~
*Szemei lángoltak, s sárkány énje tombolt benne. Nem pusztíthatják el! *

Tárgy: Re: Új-Argelion 2013-03-30, 4:49 pm

*Aden a kifakadó sárkányra pillant, mivel az őrök nem méltatták válasszal csupán csak egy darab húst dobtak neki oda. Szeme végig méri Alexet vajon miért ilyen ideges lehet, hogy ő tud valamit amit ők nem. S mivel ezt megtartja magának csak üres szavak hagyják el száját. Bár valami félelmetes is keringett a levegőben a srác körül.
-Nyugalom a hosszú élet ritka... Alex. S ha már úgyis végig jártad az utat másodszorra már nem lesz olyan nehéz.
*Majd az éppen érkező kedvesére pillant akik a kút felől igyekeznek oda feléjük. Elmosolyodik bár kissé keserű ez a mosoly, más karolja kezeit a lánynak. S látszik az idegen arcán a kelletlen arckifejezés mikor azt elereszti. Érdekes ez a lány valahogy mindenkit befon hálójába, s nem is ereszti őket.
-Na látom mindenki megérkezett.
*Húzta feljebb magát a falnál fájdalmas arckifejezéssel majd egész hátával neki dőlt.