A természet temploma

// Mia Folytatás Valian központjából. //

Utunk a természet templomába zökkenőmentes volt még ha átkozott ladikot is kellett bérelni. Gyűlölöm a vizet mindennél jobban, legfőképp Valian kikötőjének vizét ami tele van hajóval. Az élet bonyolult és Mia mellettem ül, sosem tervezek hosszú távra de vele bármikor megteszem. Amint kikötünk szinte repülök a part felé, szégyen nem szégyen utálom a vizet.Amint kilépek kezem Miának nyújtom, hogy segítsek kilépni. A templom épülete elképesztő, és teljesen a természet egyensúlyát sugározza. A látvány fantasztikus de a vezetést át adom Miának hisz ő érzi merre is lenne jobb megemlékezni arról az alávalóról legyen bárki is.

Mia látja, ahogy Shuga felszabadultan indul a partra. Mia lelke is szárnyalni tudna, a hely pont jó volna erre. De csak kis szíve összeszorul és a torkában dörömböl. Próbál semleges arcot vágni, de úgy van vele, hogy érzelmeit biztosan betudja a gyászának élete szerelme.
Egy picit áll ott, aztán határozottan a templomot övező erdős ligetbe veszi az irányt. Járt már itt, akkor válaszokat keresett, most tagadni készül. Mindent, amit fogadott ennek a csodálatos férfinek, akivel az isteneik előtt összefonták az egész életüket. Mindent, amit érez, mindent, amire vágyik ővele. Mindent, ami van és ami ...lehetne.
Shuga ha a karját nyújtja, úgy keres vele helyet egy emberként.
Mikor megleli, ahol a füvek virágoznak, ahol a vadvirágok különlegesek, ahol a fák ritkásan nőnek, mégis a lombkoronájukkal ölelkeznek, mint ők, akkor ott leül, vagyis szinte lerogy a fűbe.
Ez lesz az a hely...
- Itt jó lesz kicsim!
A fuvolán a sor, előveszi és egy végtelenül szomorú dallamot játszik először, ami távoli szigetekre viszi mindkettőjüket erről. Szellemi magasságokban szól a zene, majd hirtelen vált át egy ünnepélyes, mégis örömtől áradó muzsikára.
- Azt hiszem, Nawa nem szeretné, ha szívszaggatóan búcsúznék tőle.
Mosolyogni próbál. S ha Shuga addig nem ült le mellé, így folytatja:
- Gyere, ülj ide mellém! Érezni akarom közben a közelséged.

Kézen fogva indulunk, keresni egy helyet a megemlékezésre, ami rövid sétát eredményez de úgy látszik tudja merre halad. Egy virágos szagos parkrészbe érünk ahol a fák teljesen körbe ölelik a tájat még sincs sötét az ágaik alatt, Mia szimplán lehuppan a földre, és rám néz.
- Itt jó lesz kicsim!
Majd fuvolázásba kezd gyors pörgős ritmusokkal, megint vált valami ünnepélyesebbre.
- Azt hiszem, Nawa nem szeretné, ha szívszaggatóan búcsúznék tőle.
Ki az ördög lehet az a Nawa? Ha nem lenne halott nos lehet hogy megkeresném. De Mia rám mosolyog és kisüt a nap és magához hív.
- Gyere, ülj ide mellém! Érezni akarom közben a közelséged.
Leülök mellé és átölelem ha engedi bár még jobb ötletem támad szimplán az ölébe fektetem a fejem és így nézem lentről az arcát.
Fontos lehetett neked ez a Nawa ha ilyen dalokat játszol neki. Játssz nekem is valamit.

~ Ó, istenek! Ha tudnád, hogy csak neked játszom... A szíved szakadna meg.~
- Rendben kedvesem!
Es játszik szűntelen. Addig, míg úgy nem érzi, hogy símogatnia kell a szerelmét. Nézi a markáns arcát, a szemeit, fejét símogatja és élvezi a súlyát az ölében, az illatát, az egyre ellazuló teste minden rezdülését. Csak a szeme mosolyog. A hangszer elpihen, az erdő szolgáltat nekik zenét a szeretetük idejére. Ha elpihenne a férfi, rögtön cselekednie kell. Ha csak lehúnyná fáradt és érzéki pilláit, ő tudná, mit tegyen.
Elnézve élete párját, biztos volt benne, hogy jól döntött.
Amit érzett, Shu szeretet kisugárzása és határtalan szeretet éhsége is volt, keveredve az övével, amibe most máris egy szív beleszakad. Ha hallani lehetne, Mia szíve recseg-ropog bele.
- Mindenkinél jobban szeretlek Shu! Úgy szeretnék én is vigyázni rád!- sóhajtotta a kedves arcához közel hajolva.

- Rendben kedvesem! Valami nem stimmel, túl könnyen, állt át erről a Naxáról rám, de kit izgat. Hallgatom a játékát, majd csukott szemmel fojtatom csak a füleimre koncentrálva élvezem a játékát. Mia egyszerre simogat és sír valami zavar de most inkább erre az ajándékára figyelek, noha kezdek álmosodni, fura.
- Mindenkinél jobban szeretlek Shu! Úgy szeretnék én is vigyázni rád!
~Le fog lépni ugye érzed~ vigyorog belső felem, ~Fogd be miért tenné?~
~És én veled vagyok megáldva vak vagy? Nem érzed a fájdalma finom ízét, ami csak neked szól? Hülye gyerek?~ "Van benne valami de nem érdekel mindig negatív mindennel szemben" ~Kussolj és egyél ha élvezed~Majd nem figyelek rá immár ismét a zene lágy bódító hangjait hallgatom.

Észrevétlen a ruhaujja alatt fél kézzel kihúzza a dugót a bódító italos üvegcséből. Nem vesz levegőt. Egeszen közel van a szagtalan lötty Shuga arcához. Mia visszatartja a lélegzetét és figyeli az elnyugodó pulzust, a lassuló szívverés egyenletes ütemét. Ha működik a szer, kedvese egyforma lélegzetvételekkel merül mély álomba, a felejtése napokra nyúlhat vissza. S nem tudni pontosan, meddig alszik majd önkívületben. Forró könnycsepp hull alá szeméből Shuga arcára, ahogy felemelkedik és távolodik tőle. Egyik ujjacskájára cseppent az átkozott bájitalból és Shuga száján húzza el.
- Csak, hogy biztos legyen, édesem!- Mondja és sóhaja betölti a tág teret.- Természet, föld vigyáznak rád helyettem. Légy jó és ne keress! Nehezen találsz meg ezután.
Reus úr bizonyára nem fog nagyon csodálkozni, amikor Mia vándor munkákat fog tőle kérni. Minél messzebb Vailantól és minél többfelé Lanuriában, ha atyját, Mannahon legnagyobb feketemágusát sikerül megtévesztenie, Shuga sem találhat rá egykönnyen.
Távol kell maradjanak egymástól.
Abban a percben kettétört valami a mannahoni lányban. De már nem sírt, csak őzikeszemei égtek. Felfelé pislogott, hátha befelé folynának,ha mégis..de semmi.
Van úgy, hogy az embernek elfogy a könnye.

- Csak, hogy biztos legyen, édesem!Nehezen találsz meg ezután. Egy pillanatig élvezem a simogatását majd álomba szenderülök.
Ejnye bejnye kicsi Mia és most merre tart az útirányod?
Az oké hogy kiüti ezt a mamlaszt de mégis mit képzel magáról hogy csak így itt meri hagyni, kicsi porvihart keltek hát mely eléggé elvág mindentől ezt a bénát és őt, előlépek a semmiből
Szóval tubicám meséld csak el nekem szíved sötét vágyait.
Oda sétálok, megfogom kicsi kezeit, felrántom, a béna uraság meg had verje oda magát egy huzamosabb ideig úgy is ki lesz ütve, kérdőn nézek kicsi Miára és csókot kényszerítek ki belőle, tiltakozhat hallani senki se fogja de most enyém a terep.  Formás teste most az én karomban van, tuti rettegéssel tölti el hogy 2 darabot lát belőlem. Be fejezem a csókot, és a180 fokban fordítom el és szorosan mögé lépve számomra élvezetesen végig húzom a nyelvem a kis forró nyakán, kezem vándor útra kell és nem érdekel hogy tiltakozik a kis szökevény. Végig a nyakán le a mellein, a puha hasán körözve csúsztatom le a sokat kóstolt ágyékához ahol elidőzik kicsit a kezem, majd miután jól laktam szimplán ellépek mellőle. Gyakorlatilag mint egy jelezve hogy ennyi volt
A segítségem nélkül te elég hamar az útjába tévedsz, szóval add elő és én segítek neked

// Ősötétsége xdxd //

Mia felksikolt. A hang, az árnyékból előlépő alak Shugáé, de durva és... a szemei izzanak. Bármi is az, nem emberi lény. Biztos benne, hogy elemi mágiát sugározhat.
Vontatott mozdulattal pillant le alvó szerelmére. De ideje semmire nincsen, karjait megragadva erővel rántja fel az alak.
Amit kérdez, még érti is, felfogja, de ahogy kérdez, viharos szél. És...
Magához szorítja és végigsimitja. Mia kapálózhat, belerúg a kemény bokacsontba belülről. Anyagi a lény, nem valami szellemi dolog.
Kérdezné, hogy ki ő, de benne akad a szó, ahogy hozzáér nyersen, vadul, durván végigtapogatja a nőiességét s nyakába csókol és nyal...Förtelem. Gyilkos indulatok és brutális kéjvágy árad belőle. Mia szabadulna, de képtelen, csak elszenvedi, amit e sötét szörny tesz vele.
Majd legnagyobb megdöbbenésére ellép mellőle, mintha elég lenne belőle. Hála az égnek!
~ Mia! MIIIIAAA! Ébresztő nagylány! FUSS!!!~
De egy darabig képtelen, földbe gyökerezik a lába a rémülettől. A szíve dobhártyáján zakatol, arca kipirul az első sápadtságot felváltja a pír. Lángol a szíve és tudja, hogy észre kell térnie. De első épkézláb gondolata mégsem elszaladni, hanem...
- Shuga...! - pillantása a földön fekvőre aggodalomtól terhes.- És én még azt hittem itt biztonságban van...Mit tettem?
Majd tekintetét elfutja a tűz. Megszilárdul, szeme összeszűkül. Lassan felpillant az idegenre, aki Ahu alakjában jelent meg. Bő ruhaujjában van jó pár dolog, rejtve, mint mindig. Apja hosszú tőre is, amivel szerelme tanította küzdeni. Megmarkolja.
- Te miről beszélsz? Mit akarsz tőlem? Mondj egy okot miért bízzak benned?
Kihúzza magát görcsös ijedt tartásából. Le a vállakat a feszültségből és ...ki a mellel...Ha közelebb jön ez az izé, akkor....

Ásítok unalmas a társalgás, még mindig retteg ami finom ugyan, de most nem ez a téma.
Te miről beszélsz? Mit akarsz tőlem? Mondj egy okot miért bízzak benned?
Mellé sétálok finoman megérintem a kedvenc tetoválását persze csak ujjheggyel, majd végig húzom a nyakáig.
Az van drága hogy te elmenekülnél mert kaptál egy csúnya üzenetet, de ez a birka-kellően motiválva vagyok belerúgok a fekvő testembe-ezt észre se veszi nem tudom mi a gond drága de ha szöknél hát én megadom neked. Hisz még most is táplálsz engem - mosolyodom el. A felesleges ijesztgetés befejezem és magamhoz húzom, beleszagolok a nyakába és erősen értem mit érezek iránta, de megrázom a fejem én rémiszteni akarom nem ölelni.
Egy célom van mint ennek a bolondnak-nézek le az én drágaságomra-hogy te meg kapd amit szeretnél és perpille menekülnél előlünk hogy megóvj minket. Én a te sötétségedre vágyom mint társra ez az egyszerű ok, teljesen mindegy hogy előtör, vagy csak felébred, akarom. Simogatom az arcát. De neked is és nekünk is jobb ha elváltok kicsit. Így nyitok neked egy kaput amire az ereje meg van ugyan de a teste hát nem fogja szeretni.

Megrúgja Shut! Mia torka kiszárad...~ Szed össze magadat!~ Magához húzza őt, érthetetlen szöveggel, de honnan is tud az üzenetről? És..
- Mi az, hogy táplállak??? Méghogy én téged? Aztán mivel?
Keze rámarkol a tőrre és kifele húzza helyéről. csak egy apró lendület kell és az oldalába szúr. De ez az érzés! Már nem egészen az, ami imént volt, msot ahogy hozzáér, olyan ismerős, vad, de mégis ...lágy, mint Shu... Nem lehet...most máshogy kapkodja a levegőt Mia...
~Mondtam: ME-NE-KÜLJ! Mit vacakolsz a késsel. Látott már vért.~
-Neeeem!- Azzal az oldala felé lendíti a kezét- Engem nem tévesztesz meg! Meghalsz, nem hagyom Shugát, neked ő kell! Nem én.
Az az érintés...meg ahogy szagolgatja, olyan ismerős, hogy szinte már...jó...
És míg célba viszi a lendület a hosszútőrt tartó kezét, felfogja végre, miről beszél.
- Az Istenekre! Te... ő ...
Megpördülne, ha hagyná a démon és zavartan pislog hol egyikükre, hol a másikra.
- Mi-vagy-te?

Engem nem tévesztesz meg! Meghalsz, nem hagyom Shugát, neked ő kell! Nem én.
- Az Istenekre! Te... ő ...
És tört döfne belém a kis drága, eleresztem had vigye végig a mozdulat sort illetve egy utolsó leckét adok neki közelharcból. Amint felém csapna a tőrrel belemozdulok hogy ugyan eltaláljon de csak húst érjen, kínos dolog de egy vagyok a fekvővel. Amit elrontottunk a sivatagban.
- Mi-vagy-te?
Mi vagyok? Nem tudom, hogy ki vagyok, nos ez egyszerűbb kérdés és a választ is tudom. Shuga vagyok a déli dombságokról, pontosban az ő életre kelt, sötétebb oldala. A sors fintora hogy csak kegyetlenebb és rutinosabb vagyok nála de a fölösleges pusztítást én sem értékelem.Én vagyok ő mi ketten egyek vagyunk ha engem bántasz őt bántod pedig mind a ketten vágyunk az ölelésedre. Mindennél jobban. Ezért adok neked lehetőséget a menekülésre és a válasz keresésre én örök Szerelmem

Szerelmem! Szerelmem! Szerelmem Szerelmem!
Szavai ide oda dobálózva döngenek a koponyájában, törékeny helyzet, törékeny pillanat. Pihegve nyitja tágra szemeit és újabb, hatalmasabb rémület keríti. Érzi, ahogy nyersen húsba vág a tőr. Tudta már, emlékeiben elevenek a legelső leckék a léghajóból. Ő az, Nem hazudik. Bizonyságul néz le megint Shugára, tudván, hogy a szerelme oldalából is vér serken...nem is kevés...Olyan mélyen alszik, meg se rezdül az arca.
Mia kis kezéből kiesik a kés. Garren Ruton tőre.
Megzavarodva, féltéssel a szívében ugrik a földön fekvő, mozdulatlan férfihoz. lenyomja a sebet. Majd a blúzából tép egy nagyobb darabot, és gondol egyet, leveszi magáról és gyors, gyakorlott mozdulattal átköti a sebet.
- Éreztelek...Mindig velünk voltál. És te voltál ott... a fehér ladynél a ligetben akkor...Mit tettél? Hogy lehetsz kívül belőle? Miféle szörnyszülött manifesztáció vagy?
Pillant fel borzongató irtózattal a sötétségre.

- Éreztelek...Mindig velünk voltál. És te voltál ott... a fehér ladynél a ligetben akkor...Mit tettél? Hogy lehetsz kívül belőle? Miféle szörnyszülött manifesztáció vagy?
Jó kérdés nem tudom, az egyetlen amit tudok hogy vele egy vagyok, némileg tapasztaltabb de egy és ugyan az. Szomorúan nézek rá, és nem értem miért fáj a dolog hisz én nem ezt szeretem. Letérdelek mellé, majd a béna karját betemetem a föld alá és elkezdem gyógyítani. Lehuppanok melléjük.
Használhattam volna a testét de akkor nem hittél volna nekem, azt hited volna hogy csak el akarlak ijeszteni pedig eszembe se jutna elereszteni téged. Uralkodni rajtad és megmutatni minden gyönyört és fájdalmat, és felébreszteni az alvó képességeidet meg azt a fecsegő nőt odabent. Érintem meg a homlokát, az én drágámnak, majd hirtelen felugrok és egy közelebbi fát kezdek el püfölni. ÉN NEM EZ VAGYOK, MIÉRT NEM TUDOM BÁNTANI ŐT MIÉRT NEM AKAROM HOGY RETTEGJEN, ISTENEK HA HALLOTOK VÁLASZOLJATOK NEKEM. Vérző kezemre nézek lenyalom a sebet, majd zavartan Miára nézek.
Ideje távoznod a szer a seb miatt hamarabb ürül ki. Mond hova küldjelek és nyerek neked pár hetet még.

- Nem tudom hova...illetve én csak folyton úton lennék. Ez a tervem. Az ok pedig: Garren Ruton. Mannahon sötétsége.
a pillantása nem lágyul meg az öncsonkító mozdulattól, inkább gyorsan beköti az édes kézfejét is, mit szörnyen lezúzott az ő sötétsége. Ősötétsége pedig mintha kezdene ideges lenni.
-Esélyed sincs ellene Ősötétsége.
Azzal halkan, mintha tartana tőle, hogy idegen hallhatja meg, elmondta mi volt az üzenet Tarsisból az Udvarházból.
- Te szabad leszel, ha távol tartod magad tőlem- rakta össze a mozaik utolsó darabját-. Talán megmenekülünk.
Majdnem kicsúszott a száján, hogy talán Shuga megmenekül, de ő szinte biztos nem, ám végül csak ennyit mondott.
- Tartsd távol tőlem magatokat!

Bármit tesz is Ősötétsége, az ő Shugája arcába néz, közelről ráhajol egy leheletnyi csókra:
- Soha többé meg ne próbálj ijeszteni!

- Te szabad leszel, ha távol tartod magad tőlem-Talán megmenekülünk.- Tartsd távol tőlem magatokat!- Soha többé meg ne próbálj ijeszteni!
Megvesztél kicsi lány minket nem érdekel egy bunkó mágus még ha erősebb is mint mi, megvédünk tőle még ha bele is halunk, Szeretünk téged és fel fogjuk oldani az átkod.
Szájon csókolom finoman mint az a szerencsétlen, és jól esik nem szívesen eresztem el de lehet hogy most az a legjobb mind kettejüknek.
Szeretünk téged de egy buta jóslat miatt sosem fogunk sem elkerülni sem elbújni. A célunk megismerni mindent amit ez a világ elrejt a halandók elől. De válasz úti célt és menj édes.

~ Én is ettől félek, hogy öngyilkosság lenne szembeszállni vele.~
A csók íze édes, mint a szavai és Miának mégiscsak megeredne a könnye, de NEM láthatja Ősötétsége. Még neki sem akar fájdalmat okozni.
Viszonozza a csókot és belebújik egy ölelésre a karjaiba, elképzeli, mintha teljes egészében a szerelme állna itt.
Aztán lassan elhúzódik és kiböki.
- Először fel kellene öltöznöm... a ruhám...hm... kissé hiányos. Aztán a Tanácsházára kel mennem, hogy Reus úrral beszéljek, küldjön folytonos kiküldetésre. Minél távolabb és szerteszét Lanuriában.

- Először fel kellene öltöznöm... a ruhám...hm... kissé hiányos. Aztán a Tanácsházára kel mennem, hogy Reus úrral beszéljek, küldjön folytonos kiküldetésre. Minél távolabb és szerteszét Lanuriában
Ennél mi sem egyszerűbb.
Lépj hátrább most tényleg a testét kell használnom, mert amire készülök nos az kiüt mind kettőnket minimum 1 hétre neked lesz bőven időd elintézni mindent. Aztán újabb 1 hét amíg tényleg magához tér és valószínű a vén mocsok után megy. Hisz te eltűnsz addigra, rád mérges lesz én kicsi Miám Elhelyezkedek a testünkben és immár egy test 2 lélek opcióval, kaput nyitok a szállásunkra. Remélem nem gond de csak a varázslatot ismeri és ez kicsit kikészít minket Majd kezet nyújtva Miának átlépek a kapun. Odaát elér a kimerültség összes tünete zúgó fülek szédülés mozgó szoba reszketeg kezek és lábak, hirtelen hőmérséklet változás. És még elbúcsúznom sincs idő kidőlök mint egy szikladarab.
// folytatás Valian főterén//