Menion

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

*Menion végvára egy hatalmas puszta közepén fekszik, egy kisebb dombocskán, ami persze nem is olyan kicsi. Meniont még az ősidőkben építették a Nagy Háború előtt sok-sok evvel. Így hát ebből már leszűrhető, hogy nem a háború miatt épült. És hát ez így is van. A vár története az, hogy élt egy gazdag nemes, egy bizonyos Lefar Irondur. Ő egy tünde volt. Neki nagy birtoka volt az északi területeken. Viszont nem szeretett ott élni. Valahogy nem vélte oly szépnek azt a területet, mint ezt itt, a délit. És hát mivel volt elég pénze, így kiadtatta a parancsot, hogy mindent szedjenek össze, amije csak van itt, északon. Ugyanis ő délre szeretne költözni. Ezt pár hét alatt meg isoldották, így Lefar boldogan élhetett. De itt még koránt sincs vége a történetnek. Lefar nem sokkal később, miután délre költözött, megismert egy gyönyörűséges nimfát. Persze a nimfa eleinte csak játszadozott a férfi érzelmeivel. És még élvezte is, hogy ennyire sikerült elcsavarnia a tünde fejét. Viszont minél inkább többször és többször töltötték együtt az időt, a nimfa annál jobban kezdett beleszeretni a férfiba.

Menion Menionvgvraszerk_by_stixion-das9p0x

Lefar ennek nagyon örült, s szíve legmélyén azt remélte, hogy talán feleségül vehetné a nimfát. Nagyon szerelmes volt. És mivel már említettük, hgy sok vagyonnal rendelkezett, így nem meglepő a lépése. Kiadta a parancsot, hogy építsenek neki egy hatalmas várat, amit a nimfának szerelmének jeléül. Eközben a románc továb folytatódott, mígnem a vár felépült. Ezután az egyik napon Lefar titokban elvitte a várhoz szerelmét, s megmutatta neki. Majd elmondta, hogy ezt mind neki építtette. A nimfa csak ámult és bámult. El volt ragadtatva. Nagyon tetszett neki a vár, és hogy ezt a szerelemért kapta. Ekkor a férfi letérdelt előtte és megkérte a kezét. A nimfa azonnal igent mondott és másnap össze is házasodtak. Boldogan éltek együtt a várban, mígnem el nem vitte őket a halál...
Azóta a várat a Birodalom kapta meg, mivel szükség volt délen egy erős végvárra. Lafur egyik leszármazottja, természetesen egy fiú volt az, aki a várat a Birodalom kezébe adta. Ő lett ott a kapitány. Ez a Nagy Háború idején volt. Menion erős végvárnak bizonyult, szinte minden támadást sikerült visszaverniük a védőknek.
Azóta már sok sok évszázad telt el. Már többen is költöztek a várdomb aljába: nemesek, bárók, hadnagyok és még sokan mások. Menion megmaradt azóta is végvárnak és bármikor, szükség esetén fel tudja venni a hracot akárkivel, bármivel, hgy megvédjék Lanuriát, szeretett hazájukat.*

Menion kapitánya: Taris

Tárgy: Re: Menion 2010-04-02, 5:01 pm

*Noria érkezik a harmadik és egyben utolsó várba. A végvárak postáját miután végig vitte, lassan el is indul a nimfa városba. Mindent be fog járni. Bizony, bizony, bizony. Ha Lanuria kész akkor jöhet Evolyran, és ha az is kész akkor pedig erejét fogja erősíteni. Ha az is kész...na az még messze lesz. Meg persze ki tudja ,hogy a világjárás közben nem töri e ki a nyakát saját maga, vagy egy ellenség. Nos, most Noria a várba lép be. ESTE van. Szinte mindeki alszik, csak a kapuőrség nem. Mivel nem akarják nagy zajjal kinyitni a kaput, ezért egy létrát dobnak le Noriának. Miután Noria felmászott, egy pillanatra meg is bambult. Micsoda szép, díszed kupolás épületek. Igazi reneszánsz és barokk művészet. Vagy a barokk a zene? kitudja, de a reneszánsz az biztos.*
-Luna?
-Hö?
-Tudod mit jelent a reneszánsz?
-Mit?
-Újjászületést! *Mondta, majd elkezdett indulni a hadnagyhoz.*

Tárgy: Re: Menion 2010-04-02, 5:33 pm

*Még nappal érkezett, mivel is a kapitányhoz egy régi cimborája érkezett ebből a várból és kinek kellett visszakísérnie a fickót? Na kinek? Hát persze, hogy Lucindának...Bár végül is kapott vacsorát szóval megvan bocsájtva a dolog...Viszont a nagy vigadásnak az lett a vége, hogy besötétedett, este pedig nem indulhat útnak. Tehát itt maradt. Mikor már mindenki hortyogott, ő felkelt és elkezdett fel-alá sétálgatni a várban. Annyira hozzá szokott ahhoz, hogy a hajón, a vízen éjszakáznak, hogy a szárazföldön már nem is bírt aludni. Pedig kissé fáradt volt már...Nos ennek a fáradságnak az lett a vége, hogy nem figyelt és teljesen eltévedt. Már szinte teljesen ideg volt, mikor léptek zaja ütötte meg a fülét. Mikor a hang irányába fordult egy gyönyörű lány állt előtte. Nem volt kétséges, hogy nimfa volt a kis teremtés*
- Jó estét! *egyszerre csak ennyit tudott mondani, rág találkozott már nimfával és úgy döntött ráér később leégetni magát a ténnyel, hogy teljesen eltévedt...*

Tárgy: Re: Menion 2010-04-02, 6:24 pm

*Noria kicsit megijedt mikor megszólították.* -Őőő! Szia! Mi járatban? Bocsi de most sietnem kell, hamarossan bezárnak minden kaput, és akkor se be se ki! Siess te is ha még ma este haza akarsz menni. vagy itt éjszakázol? *Kérdezte nevetve, és közben elindult a kapitány háza felé.* -Engem Noriának hívnak! Téged? *Kérdezte egy félmosollyal eggyütt.*

Tárgy: Re: Menion 2010-04-02, 6:35 pm

*Nos, Noria elég beszédes volt..Vagyis hozzá képest. És mivel elég fáradt is volt elsőre fel se fogta miket beszél, kicsit megdörzsölte szemeit majd követni kezdte a sebesen lépkedő lánykát. Nem értette, hogy minek siet vele, de ha már így összetalálkozta miért ne menjen utána? Talán a végén még a szobáját is sikerül megtalálnia..*
- A nevem Lucinda Laren és igen, itt éjszakázom. De mond csak, minek sietsz ennyire? Oké, megértem, hogy inkább otthon töltenéd az éjszakát de én úgy tudom, hogy a kapu zárásig van még egy óra...*Hálóinge(amit kölcsönkapott) hangtalanul, meg-meg libbent a nagy sietségben. Furcsa egy kis teremtésnek tűnt a nimfa, még több ok, hogy vele menjen..*

Tárgy: Re: Menion 2010-04-02, 6:52 pm

*Noria elkezdett akrobatikázni. Jobra, balra, hárta, előre cigánykerekezett, majd bukfencezett a levegőben.* -Ha annyira szeretnéd akkor kicsit maradok! *Mondta, majd elmosolyodott. Luna a vidra közben odament a lányhoz és felmászott a nyakába.* -Luna menj le a nyakából! Nem illik! *Mondta, majd egyet a levegőben is cigánykerekezett.* -Bocsi de bekell edzenem a hazaútra! Este akár egy vörös sárkány is megtámadhat! És már volt velem olyan! *Mondta, majd elkezdett kézenjárni.* -Te kalóz vagy? *Kérdezte nevetve.* -Nem tudom mért hiszem azt, csak érdekellne! *Mondja.* -Bocsi a fura vagyok! Nem szoktam gyakran ilyen lenni! Csak most bolondok napja van! Az nekem minden pénteken van! *Mondja, majd a kézenjárásból átugrott, és hirtelen a fején kezdett pörögni.*

Tárgy: Re: Menion 2010-04-02, 9:15 pm

Ez a lány határozottan érdekes volt..Nem rossz értelemben, inkább jóban. Luci csak nézte az akrobatika mutatványokat, és határozottan jól szórakozott. Néha, mikor nehezebb mutatványok is sikerültek elismerően összecsapta a kezeit és jókedvűen elmosolyodott. Aztán megjelent a kicsi vidra is, nem ijedt meg tőle, inkább meglepődött. Nem egyszer találkozott már ezekkel az állatokkal, és minden alkalommal barátságosak voltak hozzá, tehát kedvelte őket. Megsimogatta az állatka buksiját aztán tovább nézte a mutatványokat.*
- Köszi, egyedül tényleg unatkoznék! *A következő kérdésen úgy szint meglepődött, aztán ő is nevetett egy kicsit.*
- Ejnye milyen kis szemfüles vagy! Igen az vagyok, de kérlek ne add tovább! *Játékosan kacsintott és sietve lépdelt tovább a Noria után.*
- Tudom! A hajón nekem is mondták, hogy ez az a nap...Aztán persze ki is használtuk az alkalmat és rohadt halat borítottunk egymás fejére*Felnevetett majd nyugtatóan a lányra nézett.*- Nyugi én megúsztam! *A fejen pörgős résznél megállt és úgy nézte, aztán leemelte a vidrát a nyakából és szaltózott egyet. Igaz, ez semmi nem volt ahhoz képest amiket Noria csinált, mégis jól esett neki, hogy vele együtt "majomkodhat".*

Tárgy: Re: Menion 2010-04-03, 8:01 am

*Noria elmosolyododt.* -Neked is van állatod? *Kérdezte nevetve, miközben törökülésben leült a földre.* -És képzeld el! Ha sokáig neveled az állatod, nem csak te fogod érteni a szavát hanem mindeki! Az olyan szupi! *Mondta nevetve, majd kezével mutatva, mondja neki ,hogy üljön le mellé a földre.* -És majd egyszer elviszel a hajótokra? *Kérdezte halkan.* -Még sose voltam hajón! Pedig Vízi nimfa vagyok! Bizonyám, bizonyám, bizonyám! *Mondta szomorú hangon.* -Persze egy kicsit félek is a kalózkapitányoktól! Jó fej? *Kérdezte izgulva.* -Vagy ti gonoszak vagytok? *Kérdezte egy óriási nagy mosoly mellett.*

Tárgy: Re: Menion 2010-06-18, 11:27 am

4. küldetés: A segítség

Csak eljutott végre valahová, híresen jó irányérzéke most is rendjén működött. Ugyan szerezett egy térképet, de ha összevetette tájékozódási képességét a térképolvasással, akkor még mindig jobban járt az elsővel. De végre a hosszú és magányos, vagy is majdnem magányos barangolás után ott tornyosulnak előtte a végvár falai, jó, hogy elenyésző idő múlva akár még szót is válthat másokkal, de ott a nyomaszó bezártság íze is a levegőben, amit a falaknak lehet köszönni. Innen azonban csak visszafelé vezet út, s arra most egyenlőre még nem lép rá, hát irány egyenest a kapuhoz.
Úgy jött át a szilárd ajtószárnyak között, hogy bőven szakított időt a csodálkozásra, az első szó, ami eszébe jutott a hatalmas volt, aztán a szép és végül veszélyes. Valaki futtában távozva hagyta el a várost, pedig senki sem kergette, bár ahogy Sou elnézte a forgatagot ismét fontolóra vette a távozás gondolatát. De a nyüzsgő utca hívogatta is, hetek óta csak bogyókat, meg gyökereket evett, meg ha útjába akadt egy folyó, vagy tó akkor halat, most már azért vágyott valami másra. Egy gondja volt csupán, nem volt pénze és mint azt ő nagyon jól tudja, ingyen semmit sem adnak, így kénytelen volt enyhén korgó gyomorral szemet lehunyva elhaladni a finomságokat kínáló standok mellet. Pont neki is egy vásár idejére kellet időzítenie látogatását, de az étkeken kívül legalább volt ott más is, ami terelhette figyelmét. Az egészen kis kütyüktől az egészen nagyokig, ruhák, fegyverek, muzsikusok és szemfényvesztők színes egyveleg tárult elébe. Meg is fogant fejében az ötlet, utazóköpenyét már rég karján cipelte, most azonban leterített egy szabad helyre, lerakta szinte üres tarisznyáját rá és hagyta szabadon szárnyalni a fantáziáját. Virágok sarjadtak a köpönyeg szövetén, majd pillangók is eljárták táncukat köröttük, a gyerekek voltak az elsők, akiket megbabonázott, aztán jöttek többen és akadt, aki meg is jutalmazta mutatványait. Egy miniatűr üstökössel fejezte be repertoárját végül, kissé zsibbadt lábakkal állt fel és szedelődzködött össze, de meg sem állt az első kalácsosig, ahol szépen be is spejzolt magának.

Tárgy: Re: Menion 2010-06-18, 11:34 am

Az első finomságnak kezdve neki, mi kezébe akadt, meg is indult. Most már az eddig nem is olyannak szépnek látott vásári részeket is annak látta, hiába telő hassal még is csak pozitívabban hatnak a dolgok még rá is. Pénze ugyan nem sok maradt, amiből költeni is lehetne, de majd még valami szállásféle csak belefér, amúgy is csak egy éjszakáról lenne szó, ha esetleg nem, akkor majd még előhúz tarsolyából néhány illúziót. Azok úgy sem fogynak csak el. Meglepően könnyen megy már ez a fajta bűbájoskodás számára, de komolyabbakat csak ritkán próbált meg, elvégre a valóra váltás már egy egészen más kategória, de ez is vére ajándéka, bolond is lenne nem használni. Ahogy befordul a következő sarkon egy pillanatra úgy hiszi elvétette a távolságot a ház falától, mert beleütközött valami keménybe, ahogy felnézett, szembe is találta magát egy nem túl baráti pillantással. Sou szinte úgy érezte felnyársalják azok a kék szemek, de őt sem igazán kellet félteni, ha egyvalamire mindig képes volt az a dacolás, most is rezzenetlen állja a pillantás, miközben elhadar egy bocsánatkérését.
- Nem láttad.
Ezzel a férfi tovább is indul, Nav pedig értetlenül pislog utána. Kit nem látott, és még is honnét veszi ez a mágus, hogy nem látta? Határozottan volt valami rossz érzése a dologgal kapcsolatban, de nem szentelt több figyelmet az egésznek, vége volt. Bogaras emberek pedig mindenhol vannak és lesznek is, tehát nem érdemes nagyobb feneket keríteni a dolognak, mint amekkora. Tovább haladt hát, később le is cöveket egy ékszereket kínálgató árus előtt és el kellet ismernie, hogy a portékái szépek voltak, egy-kettő még emlékeztette is azokra, amiket népe tagjai hordtak. Éppen az egyik függőért nyúl, amikor keresztülesnek rajta, illetve ő is borul a belerohanóval együtt, a morgásán kicsit átüt sárkány hangja is, de ezt hamarjában leplezni próbálja, ahogy tagjait is igyekszik összerendezni. Ahogy a másik is sikeresen térdre kecmereg, Sou is felül és csak akkor látja, hogy egy egészen fiatal lány tarolta le.

Tárgy: Re: Menion 2010-06-18, 11:41 am

- Nem esett bajod? * Lenyelve mufurcságát, inkább udvarias hangnemben érdeklődik, de tekintete megakad a lány vállán áthaladó vörös folton, aminek nyakán is van szalagszerű párja. Ezeket biztos nem most szerezte, hiszen ha egy kicsit csontos is volt a párnája, amire esett, ilyen sérülést nem szerezhetett. A lány alig reagált a kérdésére inkább ijedt őzhöz hasonlóan nézett körbe, alaposan szemügyre véve a körülöttük állókat, akik természetes, hogy megbámulták a baleset okozóját és áldozatát is, mivel azonban csetepaté nem tört ki, nem is foglalkoztak soká az unalmasnak látszó jelenettel. Azonban a lány riadt pillantása szülte meg a következő kérdését is az ifjú sárkány részéről.*- Üldöznek?
Ez már megoldani látszott a lány nyelvét, tehát talált, mert olyan hirtelen nézett Soura, hogy kócos hosszú haja befedte az arcát a mozdulat hirtelenségétől, bólintott és már válaszolt is volna, de Nawar megelőzte. Csuklón ragadva a lányt, előbb maga állt két lábra, aztán felhúzta a lányt is a földről és sebtében a legközelebb eső sikátor felé vette az útját, nem kellet ismernie a várost, ugyan is megkérdezte a szelet merre bújhatnak el és az készségesen válaszolt is. Itt elengedte gázolóját és bár ez után furán festett barátságos mosolya és biztatása, de a lány még is csak megszólalt.
- Elrontottam egy búbájt és a bácsikám a hatása alá került, minden áron fel akar áldozni valamilyen Sötét Tanok istenének. .. Nem tudok kihez fordulni,egy rokonom sincs most a városban és .. * Hadarta, bár lehet az izgatottság és a félelem késztette ily gyorsaságra nyelvét, az hogy hirtelen húzta be a féket nem jelentett mást, mint hogy végre ráismert az órákkal ez előtt látott illúzionistára.*- Kérlek segíts! Láttalak a minap, ha bár csak illúzió, de talán elég lesz. ... Kérlek!
Sou szívesen nevetett volna fel, ahogy sikerül egy mondaton belül megmentőnek hinni és alábecsülni is. Józan esze bármennyire is azt sugallta, megtette, amit kellet, rejtekhelyre vitte a lány, ennél jobban nem kellene belemerülnie. De ahogy szemben találta magát a könyörgő szemekkel és az imára összekulcsolt kezekkel, erre nem volt képes. Így határozottan igennel bólintott, majd a sikátor elejéhez ment és kikémlelt. Igazából fogalma sincs mért tette, elvégre az illető csak nem megvadult bika módjára fogja átszuszakolni magát a tömegen, a feltűnő viselkedés nélkül pedig bárki lehet a megvadult nagybácsi. A rossz érzése viszont szépen visszatelepedett az alig pillanatokra elhagyott fészkébe. Az a fura fazon, akinek neki ment, vagy ő jött neki, mindegy is.
- Hogy is néz ki a rokonod?

Tárgy: Re: Menion 2010-06-18, 11:47 am

Azt mondják a pillanatnyi figyelmetlenségekből adódnak olykor a legnagyobb bajok, most is csak egy pillanatra nézett vissza, de ahogy a lány hátrált egy lépést, szinte tudta, hogy az előbb még a tömegben kereset rokon a háta mögött van. Nem pillantott vissza, inkább ugrott, egyenest előbbi gázolója felé, s csak utána tette egy fél fordulatot, hogy megnézhesse, igaza volt e vagy sem. Sajnos igaza volt és a mágus már varázslatra is emelte a kezét, ajkai küszöbét is elhagyták az első szavak. De most légy okos kis sárkány, a sikátor egyben zsákutca is, illúzióval pedig most semmire sem megy, marad hát a mindig jól bevált módszer a futás. Ez esetben ebből félig meddig repülés lett, az útjukat álló fal túl magas, hogy teherrel akárcsak a felét elérje, de egy alig mozdulattal már meg is keverte a szelet s a menekítésre szoruló lánykával már a tetők szintjén vannak. De ez közel sem megfelelő hely, főként, hogy gyanús fény árad az otthagyott sikátorból. A célpont tehát egy távolabbi utca szakasz.
- Mond csak, van rá mód, hogy újra normális legyen? * Jött a magától értendő kérdés, miközben elengedte terhét, látszott a lányon, hogy nagyon igyekszik valami megoldást találni és meg is indult, miközben megosztotta az ifjú sárkánnyal, hogy talán egy főzettel sikerülne annyi időre álomba meríteni, amíg a szakértők hazaérnek. A kis hölgy viszont lehet úgy gondolkodott, mint a rokona mert, mint a rossz rémtörténetekben, itt is hamar a nyomukra akadt üldözőjük és Sou egyáltalán nem volt oda a füle mellet elsüvítő varázslatokért, amiben válogatatlanul volt tűzgömb, villámgömb és még néhány olyan is, amit nem sikerült beazonosítania. Bár mondjuk ezzel a környezetében mások is így voltak, nem is csoda, hogy amerre haladtak elég hangos útmutatás volt, mert mint lenni szokott a vész elől futnak. Mikor megelégelte szigorú ábrázattal nézett szembe az üldözőjükkel, nem mintha ettől várt volna azonnali megoldást, de ezt követően a legnagyobb nyugalommal ébresztett tornádókat és irányította azokat a mágus felé. Persze ez csak forgó levegő, de inkább az a veszélyes, amit felkap, repült is jó néhány gazdátlan tárgy, de legalább az élőkre próbált ügyelni. Talán mondani sem kell, hogy a mágus ha nem is ellentámadással, de idézett pajzzsal könnyedén kivédte ezeket, persze addig némileg közelebb kerültek a megváltást jelentő könyvhöz. Ennyivel azért még nem adta fel Sou sem, könnyű a szelet bármilyen alakba sűríteni, ugyan ezek az eldobásra váró élesnek tetsző kanyarulatok újabb és újabb megállást követeltek tőle, de hatásosabbak, mint a széltöcsérek.

Tárgy: Re: Menion 2010-06-18, 11:55 am

Sou érezte mikor foszlik szét az utolsó sarlója is és vele együtt az a kellemetlen ellenáramlat, ami arra hivatott, hogy nehezebbé tegye az előrehaladást a mögöttük lévőnek, de ez azt jelentette, hogy a fanatikus elme újra üldözőbe vette őket. Sou bánatára viszont, nincs is olyan nagy hátránya velük szemben a mágusnak. Ám, remélte, hogy megmarad a nyílt támadásoknál, mert még azok ellen is nehézkesen tudna csak védekezni. Lassan azonban sem számára sem pedig az üldöző számára nem egy kellemes terv kezd a fejében kibontakozni, ugyan arra nem képes, hogy mozgásban megteremtse a mini poklot, de ha megérintené és úgy alkotná meg a külön bejáratú teret. Akár még sikerrel is járhat, mert személyes véleménye alapján, ide olyan valaki kéne, aki képes felvenni a harcot egy mágussal, de ő nem tud tűzgömböt idézni, sem pedig villámokat szórni, legalább is nem úgy, ahogy az egy sárkánytól elvárható volna. De az ötletet hamar elveti és egy sokkal használhatóbbra talál, már csak alkalom kell hozzá.
- Mennyi idő alatt készül el az a szer? * Kérdi, lévén lényeges információhoz juthat ez által, mert még sem állapot, hogy csak rohannak, szinte éppen csak hogy kitérve a mágus átkai elől. No meg, ki tudja mikor fog egy olyan varázs érkezni, ami csapdába ejti őket, azon nem fog segíteni a szél, legalább is úgy biztos nem, hogy a lánynak ne essék bántódása.
- Amíg megfő. .. Ott a ház! .. Már csak egy kicsi kell ..
Kicsit sem volt Sou kedvére való a válasz, főként hogy valami túl közel volt, hogy azt ne érezze meg. Aprót szisszent csak és legközelebb már az ajtóban fordult vissza, de azon már nem hagyományos módon lépett be. Inkább repült az ajtó és keretének darabjaival együtt - szép kis segítség, de ha egyszer nem tipikus hős alkat és a zsebében sem hord egy komplett máguselhárító hadosztályt. Nyekkenve állapodik meg a fal tövében fogpiszkálónyi és annál valamivel nagyobb törmelékkel borítva, köhögve sikerül levegőhöz jutnia, de csodával határos módon egy csontja sem tört el. Viszont lehetősége kínálkozik arra, hogy tervét végre hajtsa, nem igazán figyel oda mit is monda mágus, ahogy belép az bejárat maradékán át, több mint valószínű a lányhoz intézi szavait, egy varázs is életre kél. Ezt is inkább érzi, de e mellet mást is, a törmelék alatt rejtöző kezére nehezednek, azaz rálépnek, de inkább csak ajkát harapja be, de legyen ez a másik veszte. Tudja, hogy most minden egyes szó neki szól, de ő már egy síkkal odébb jár.

Tárgy: Re: Menion 2010-06-18, 11:57 am

Sokáig gondolkozott – volt rá ideje, amíg futottak, mivel is fékezhetné meg a mágust és most hirtelenjében ezernyi kelléke akadt, csak előbb egyre jobban sajgó kezét kéne kiszabadítani a törmelék halom alól, aminek tetején a mágus áll. Igazán nem akart kárt okozni, de mivel ő figyelmen kívül lett hagyva, ami nem csoda, könnyedén szúrhatott egy erre alkalmasnak tűnő fadarabot a férfi bokájába. Így végre annak minden figyelme rá szegeződött és ezzel kezdetét is vehette az „árnyjáték”, Sou néha még ma is meglepődik mennyire könnyű az elméket tévútra csalni. Kell hozzá némi kitartás, gyakorlás és az őstehetség sem hátrány, még szerencséje, hogy ezekkel rendelkezik.
Most, hogy keze szabad ő már biztonságban odébb csúszhatott, de az őt megformáló deszkadarab hősiesen helyette halt, ahogy a közeli fogasról odakerülő kabát is percekkel később, ki a lányért áldozta létét. Miután végig hallgatták a szónoklatot, amit arról a bizonyos istenről szólt, viszont éppen csak végzett a kabáttal a mágus megtapasztalhatta, milyen is ha piszkavassal fejbe vágják. Sou minden erejét beleadta az ütésbe, de az még így sem volt halálos, persze nem is annak szánta, ám a világért sem szerette volna megtudni hogyan reagál, mikor kikerül ellenfele az illúziók bűvköre alól. ~ Legközelebb tényleg elkerülöm a városokat, inkább a szabad ég, vagy az árnyas erdő! ~ Egészen a falig hátrált, aminek nekidőlve élvezte a pillanatnyi nyugalmat, valahogy ennek a lánynak a közelében nem akaródzott annak beköszönteni. A házba ugyanis néhány szürke köpenybe öltözött alak lépett be harcra készen, bár mint látható, már elkéstek. Nav szerencséjére a lány idejében kimentette a túlbuzgó rokonai varázsbotjai elől és végre minden jó irányt vett, legalább is neki. Ő már nem maradt ott ama beszélgetésen, minek fő tárgya a „Mi helyes és mi nem az” és „Mennyire vigyázni kell az újonnan tanult varázslatokkal” témát is mélységesen érintette. Az egyik mágusnak köszönhetően szállást is talált magának és azt nem is igen akaródzott elhagynia egészen reggelig, legalább kipihenten veselkedhet neki az újabb ismeretség kötésnek a várossal.

4. küldetés: A segítség - vége

Tárgy: Re: Menion 2010-08-17, 3:17 pm

Menion egyik fogadójának ablakában csillan egy zöld szempár, ahogy, hol felfelé fut az eget kémlelve, hol pedig a látképet, mit a magaslat nyújt számára. A város csöndes s forgó kavalkádja, most nyugvó szürkeség. Szinte csak a messzi fogadó lőrésein kiáramló fény mutatja, vannak még e kései órán is ébren. No meg az alant felcsendülő hegedű is arra a következtetésre utalt, hogy eme fogadó egy része és minden bizonnyal percek múlva egésze ébren lesz. Pedig távol még a reggel, ahogy a hajnal is, de Sou számára az álom távolinak tűnik.
Jó szokásához híven az ágya az ablak alatt s ő az ablakban és hiába érzi fáradtnak magát, éberen képes figyelni a többé-kevésbé nyugodt várost. Keze sem fáj már, amivel most állát támasztja. Elmosolyodik, ahogy az elmúlt napok felrémlenek előtte. A lány és a megkergült mágus, a kalácssütő, aki igen csak odakozmálta a bajszát és az öreg kufár. Ki ékszeriért akart borsos árat kapni és valószínűleg most a város őrök fülét rágja, hogy valaki csúnyán rászedte, egy erszénynyi kámforrá váló arannyal. Néhány percig igazán restelte magát az ifjú sárkány, de visszagondolva mikéntjére annak, hogy hogyan is kerülhetett az öreghez a függő. Már mást is jogosnak érzett volna a puszta tolvajlás mellett, de szelíd jelleme nem ismerte az e féle bosszúszomjat, mást igen s azzal is nehezen bírt. Valahogy itt a városban, az emberek között egyre nehezebb volt számára, el is határozta, hogy utolsó éjszakáját tölti itt e határvárosban.
~ Akár még most is elindulhatnék, elvégre álmosnak álmos nem vagyok .. ~ A távozás gondolata is megfogant fejében és bár még percekig ült az ágyon bámulva kifelé, egyre inkább érett az elhatározás. Most indul neki, nem várva meg a reggelt. Fertály óra telhetett el a gondolat megszületésétől, mikor már batyujában rendezgette kevés kis holmiját és most arany tallért hagyott az asztal közepén, fizetségül a szobáért és kosztért. De nem hagyományosan az ajtó felé vette útját, hanem a nyitott ablakon át a tető legteteje felé vette útját és ott megtett mindent, hogy ne hívja fel magára a figyelmet. Hófehér színét immáron könnyen takarta el, ezúttal az éj feketébe hajló kékjéhez igazodva és néhány könnyed szárnycsapást követően már a magasban volt, nyilaktól védve, de mástól aligha. Ez viszont a legkevésbé sem zavarta, a hűvös levegő elűzte minden fáradságát és szinte felserkentette, ha értelmét látta volna, bizony még bukfencet is vetett volna két felhőfoszlány között.
Tekintetével azonban a város gyorsan tűnő körvonala helyett a csillagokat követte, eddig is volt néhány közöttük, akit társául fogadott és általuk halad. Most azonban még annyira sem tudja merre vegye útját, mint mikor a városba ért. Akkor volt célja, rendes étel és néhány napra fedél a feje fölé, de most, hogy a szabadsága meg van, ugyan úgy ott tart, hogy a látnivaló sok, a sokaságot sem tudja merre találja. Bár felsejlik benne egy nem is oly régi invitálás, ám ama várost is meg kell lelni, s azt könnyebb az útbaigazításig gyalogosan, aztán persze sárkányszárnyon tovább.

Tárgy: Re: Menion 2010-09-02, 10:11 pm

*Mióta ismét az anyagi világot tapossa képzeletbeli lába, hiszen tudja, minden, mi van illúzió, csak a teremtmények számára valóság az, mit érzékeikkel felfognak, azóta a világ sok pontján megfordult már, ám legtöbbször fényes nappal.
A teremtmények közül csak kevesen tudják értékelni az éjjeli égbolt csodáit.
Mégis figyelme egy fiatalabb sárkányra terelődik. Ritka fajta, s érdekessége fiatalsága, mozgékonysága.
Nos, eme teremtmény, mely történetesen éppen sárkány éppen ebben a pillanatban mászik ki az ablakon.
Voltaképpen ez kelti fel az istenség figyelmét.
Sou nem láthatja őt, hiszen halandó ebben a formában nem pillanthatja meg.
Elmosolyodik, s mire észbe kap, már messze jár az ifjú illuzionista.
De hát nem azért istenség Roober, hogy ne tudja utolérni. Ha pedig már utol érte, akkor meg is előzi, s hamarosan arra lehet figyelmes a magát égszínben álcázó fiú, hogy egy másik, nagy méretű sárkány közelít hozzá.
Amikor találkoznak, Roober könnyedén lebukik s egy pillanattal később már Sou háta mögött, bukkan fel, hangja pedig nyugodt és hideg.*
- Nem való az éj sötéje ily fiatal sárkányoknak.

Tárgy: Re: Menion 2010-09-05, 6:54 pm

Minden hihetetlenül nyugodttá vált, lélegzete egyenletes volt, ahogy lassuló szárnycsapásai is. Inkább siklott az áramlatok hátán, mint erőből hajtotta az őt összezavarni igyekvő, célkereső gondolatokat is kirekesztette elméjéből, így most csak a csillagoktól pettyes éjszakai ég és minden bársonyos nesze veszi körül. Elnézi a komótosan vándorló ezerarcú felhőket is, már csak a hold öreg arca hiányzik a számára, de nem lehet mindig minden tökéletes.
Elnézi az alatta suhanó tájat is, mezők, erdők és aprócska dombok, még a messzi hegyek sem nőttek nagyobbra. Nincs is ennél szebb, s ezzel szomorúbb sem, mert hajdani hazája odaveszett, a világ amelyben egészen az elmúlt hét esztendő előttig élt. Bemerészkedett ebbe a múltba s magáévá tette az alapokat s parányi tudást a nagyokéból, de még sem keresi a felelősöket, egyenlőre. Egyszer persze szembe akar nézni a tettesekkel, ám csak akkor, ha képes lesz a legendákat életre kelteni. Odáig azonban még nagyon hosszú az út.
Zöldellő tekintetét az előtte elterülő folyamba fúrja, megannyi apró csillag, s fehérlő homok folyója ez. Valamikor sokat jelentett számukra, a nagyok közül mindig egyet hozott el közébük kagylóhéjba rejtve, jó a régi mondákra emlékezni egy hosszú és magányos úton. A szél azonban változik, mintha megkeveredne másik szárnyak nyomán és Sou hallgatva rájuk rögvest el is veti ama ötletét, hogy eloszlassa jelenlegi káprázatát. S bár rákészült, hogy immáron nem biztos, hogy egyedül szárnnyal, még is meglepetésként éri a háta mögül érkező hang. Fejét rögvest a másik felé fordítja, nem sejt szavai mögött rosszat, hiszen ha rá akart volna támadni, már megtehette volna. A mondat azonban még is csak piszkálja önérzetét, de nem az a hirtelen haragú s nem is szájal másokkal, még ha a bátorsággal nem is akadnak gondjai.
- Nem először teszek éjszakai túrát. – Ezzel nem is állít valótlant. – Az éjjel biztonságosabb, mint a nappal, amikor a szemek könnyen tévednek felfelé, az eget fürkészve. – Toldja meg mondatát, éreztetve, hogy bár meglepődött, de nem ijedt meg s tartózkodni sem áll szándékában, hiszen könnyedén szőtte szavait. Még akkor is, ha esetében és eredeti alakjában jóval feltűnőbb a tintaszín égen, mint a verőfényes fehér pamacsokkal borítottan. Fejét még mindig hátrafelé nyújtva tartja, várva, mit lép rá az idegen, ha tesz egyáltalán valamit.

Tárgy: Re: Menion 2010-09-06, 1:23 pm

*Roober nem sieti el a választ. Tetszik neki a sárkány gyors, de egyáltalán nem kötekedő válasza. Mellesleg kivételesen az istenség nem saját alakjában mutatkozik a fehér sárkány előtt.
Néhány szárnycsapással már mellette terem, nem szokása valakivel a háta mögül beszélni.
Vörös pikkelyei most nem érvényesülnek annyira a sötét éjszakában, csak a csillagok fénye világítja meg kissé őket, így sejteni engedik a színt.
Sárga szemei két szarva alól pásztázzák a másikat.
Ügyes az illúzió, de az ő gyakorlott szemét nem csapja be. Közben kitér egy kóbor vándormadár raj elől. Ezek a szerencsétlen állatok éjjel is vonulnak, nehéz őket észrevenni, ha nem adják megszökött hangjukat.
Narla, a madarak istennője bizonyára nem venné jó néven, ha épp Roober nem lenne tekintettel rájuk.
Elég jóban van az istennővel, nem is csoda, hiszen a két égi lény könnyedén megérti egymást.*
- Na igen, a fehér szín, még az éji sötétben is elég feltűnő az égen….
*Jegyzi meg, számítva a másik meglepődésére, hiszen az illúzió elég sokakat megtéveszthet.
Minden esetre a folyó követi a fiú és bár az isten nem merül el gondolataiban, elgondolkodik rajta, hová is vezet az alant csörgedező víz.*
- Néped tagjai kissé eltűntek az idők során, öröm számomra, hogy látok még fiatalokat e ritka fajból.
Úticélod azonban nem tudom. Esetleg megosztanád egy vén vörössel?
*Nem kérdez többet, ezt is halkan teszi, hiszen a másik kerülni akarja a feltűnést és mint olyan, két repülő sárkány hangja a tiszta, hűs levegőben messze elhallatszik, árulkodva jelenlétükről.
Önmagát nem is félti, ugyan, miért is lenne félnivalója neki?!*

Tárgy: Re: Menion 2010-09-06, 6:12 pm

Semmi gyors mozdulat, részéről s látszólag a másik sárkány részéről sem. Sou kezdte azt hinni, hogy útjaik valóban véletlenszerűen fonódtak össze, percekre, vagy meglehet jóval többre. Ezt még saccolással sem lenne képes megmondani, de mindazonáltal értékelte, hogy nem kell hátrafelé néznie és immáron elég oldalra pillantania. Da azt nem hitte volna, hogy tekintete a másikén ragad, alig rebbent meg, ahogy visszahallotta eredeti színének nevét. S rögvest megszülettek a kérdések fejében. Honnét jött rá? S honnét tudja melyik fajba tartozik?
Persze eddig sem ámította magát illúziói terén, a széllel sokkal jobban boldogul, de még is a látszat képekben van fő ereje. A tanulnivalója pedig, mint már említve lett, nem kevés van. Igaz, most nekiállhatna kakaskodni, hogy ő fehér, még viccnek is rossz, de a kíváncsisága ezt meggátolja és a helyet, hogy megtartaná jelenlegi külsejét, ami bölcs lépés volna. Egyszerűen elengedi a valamivel nagyobb s kis híján koromfekete álcát, minek takargassa magát tovább? Meg aztán, amúgy is tervezte már az ilyesfajta dolgokra irányuló koncentráció beszüntetését.
- Igen .. – Tettétől függetlenül, kicsit még nehezen találja meg a szavakat és ez annyira nem is furcsa, elvégre valamennyire sajgó pontra tapintottak. S most inkább nem is ragozná, hogy egy másik sárkánynépnek mekkora örömöt jelent egy fiatalt látni a gyöngysárkányok közül. Ezért inkább válaszol a kérdésre, szinte végig sem gondolva azt az első szót. – Norlan me … vagy is Norlan városát szeretném egy kicsit közelebbről megismerni, de isten igazából nem kitűzött cél, ha más merre vetődöm, azt sem bánom. Ahogy említetted, még valóban fiatal vagyok és rám fér a tapasztalatszerzés és ezzel, hogy mi merre van. – Ezt nem így szerette volna összehozni, de így sikeredett és még mindig baráti féle csevegésnek tartja a jelenlegit. Ám azért nem feledkezik meg róla, mi van, ha még sem azt. Az egy lépés, ez esetben néhány szárnycsapásnyi távolságot megtartja.
- Ha nem veszed tolakodásnak, hol hallottál a népemről és .. – Kaintól talán el is felejtette anno megkérdezni, de most mért ne. - .. mikor találkoztál a népemből valóval, már ha találkoztál? – Kíváncsian pillantott a sötétben inkább alvadt vér színére emlékeztető vörös sárkányra, akivel ellentétben most nagyon is feltűnő az égen, fehér és gyöngyházfényű pikkelyei is visszaverik a csillagok fényét. Ezzel vonva egy nem túl erős derengésbe a sárkányt, de igazán csak akkor mutathatná meg szépségét, ha telihold reá vetné telt arcát.

Tárgy: Re: Menion 2010-09-07, 1:26 pm

*Roober örül, hogy ilyen jól bejött a számítása. Felkeltette az amúgy is igen kíváncsi sárkány érdeklődését.
Norlant keresi. Az a város igencsak jellemző pontja a vándorutaknak. Gyalogosan több út is ott találkozik, mely Lanuria különböző szegleteibe vezet, így kevés az a vándor, ki nem fordul meg a négytornyú város közelében.
Persze levegőben sokkal egyszerűbb a közlekedés és így nem szorul rá az égi utazó arra, hogy követnie kelljen holmi csapásokat a földön.
A sárkány nem veszi tolakodásnak a másik kérdését.
Időtlen idők óta eleget látott már, de nyilván ezt nem oszthatja meg a halandó sárkánnyal.*
- Eleger vagyok, s gondolom, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, jóval túl vagyok már egy halandó sárkány életének zenitjén. Sok mindent láttam, hallottam és tapasztaltam.
Igaz, nem a sárkányok völgyében, de a Sárkány-hegységben volt szerencsém századokkal ezelőtt jó néhány Gyöngysárkánnyal találkozni. Egy egész klán élt arra, ámbár a háború őket is elűzhette földjeikről, mivel legutóbbi ott jártamkor már csak üres otthonaikat találtam.
Vidám népség volt pedig, sajnálom, hogy tovatűntek.
Igaz, oly sokat nem kerestem őket, de bizonyára akkor még nyomukra leltem volna….
Hát innen ismerem népedet.
*Kis csendet tart. Széles szárnyain bizony régi sérülések begyógyult nyomai, vagy pedig üresen marad foltjai látszódnak, ahogy átvált vitorlázásba.
Roober jól megtervezte álcáját, az öreg, csupa heg vörös sárkány alakja kiváló álca egy istenségnek.
Némi hallgatás után megjegyzi mély hangján.*
- Norlanba kissé irányt kell módosítanod. Innen észak-keleti irányban van a tenger partján.
*Ismét csend, fél szemmel a mellette haladó csendes fehéres derengésre sandít. Kíváncsi, mi megy a fejében most a másiknak.*

Tárgy: Re: Menion 2010-09-08, 5:34 pm

Örült a válasznak, kicsit még otthon is érezte magát, ahogy lehunyta szemét. Eleger hangja emlékeztette őt az egyik idősre közülük, aki igen csak szerette a régi meséket, de máshol élő társaikról sosem mesélt. Sounak így új volt, hogy valaha máshol is éltek, nem csak a Hold templomában és kérdezett volna még igen szívesen, de csak a kíváncsibb énje tette volna fel a faggató kérdéseket, a másik inkább csak csendben, hallgatásra szorítkozott volna. Nehéz e két vonás között megtalálni az egyensúly útját, s vélhetőleg Nawarra nem most fog rátalálni.
- Mielőtt elfelejtem megmondom a nevem, nem látszik, de néha hajlamos vagyok megfeledkezni dolgokról .. – Alig nevetésfélét hallat, bár talán ezt a kis feledékenységet is annak a vidám kis élnek tudhatja be. Hiszen, amennyire tudja népe a békére törekedett s arra, hogy mindenkinek örömet okozzanak és csak később fordultak mindenki ellen. Félre téve mások felé táplált vak reményeiket, erejüket ezzel túlélésükre fordítva, ez volt a háború mérge számukra. S leginkább annak az egy léleknek, aki nem félt megharcolni senkivel s örökét Sou is hordja, smaragdként ragyogó tükreiben és meg nem törhető kitartásában. – Sou a nevem ..
Bölcsen, vagy kevésbé bölcs módon nemzetségének nevét bölcsen elhallgatja, aki valamit is tud róluk, kizárt, hogy ne hallott volna a lázadóról. Bár igen csak régen volt már, de ahogy volt szerencséje tapasztalni jó néhány régi sérelem nem múlik el. Erre Eleger szárnyain ékeskedő hegek is emlékeztetik, ugyan akkor el sem tudja képzelni min ment végig a vörös sárkány, hogy így megtépázták s ugyanakkor reménykedik, hogy évei most békésen telnek.
- Oh! Nem igazán ismerem még ki magam, a térképemet meg bolond módon elhagytam valahol. – Az említett irány felé fordítja tekintetét, de még nem változtatja meg röptének irányát. – Te merre tartasz? – Kérdi merészen, valamennyire felbátorodva. Azt nem fogja megkérdezni, hogy a másik vele tart e, de ha esetleg útjaik egy darabon összefonódnak eztán is, akkor csak nem tér el rögvest a számára helyes irány felé. Udvariasság is a részéről, megtehette volna, hogy csak úgy, rögvest ott hagyja, de jól esik számára a másik sárkány társasága. Talán ez szüli meg a következő kérdését is. – Hosszú út áll ma már mögötted?

Tárgy: Re: Menion 2010-09-09, 1:40 pm

*A vörös sárkány a másik első szavaira elmosolyodik (vagyis vicsorít egyet). El tudja képzelni mennyiféle utat jár be pillanatok alatt az ifjú Sou elméje. Nem csoda, hogy néha kisebb jelentőségű dolgok felett elsiklik. S végülis mi más is lehetne a dolga egy olyan élénk elmének, mely örökkön kíváncsian szemléli a világot.*
- Igen, a fiatalság még éles, folyton kíváncsi elméje miatt felejt el dolgokat, míg mi, öregek inkább már a kor előrehaladása miatt siklunk el pillanatnyi dolgok felett.
Emlékeink viszont a régmúltról élesebbek, mint valaha is voltak.
Talán így adhatjuk át a századok alatt szerzett tapasztalatot az arra nyitott, befogadó ifjaknak.
*Sou felbátorodik, s kérdései gyorsan követik egymást. Roobernek tetszik a másik közvetlensége, s tisztelete a koros sárkány felé. Azonban nem érzi magát egyedüli halhatatlanként s bár a mellette szárnyaló sárkány miatt nem teszi meg, igen kíváncsivá válik, mely halhatatlan társa jelenik meg közvetlen közelében.
Mert érzi jelenlétét, de öreg sárkány testébe zárva érzékei nem sokkal többet annak a testnek érzékeinél, melybe magát e pillanatra zárta.
Abban sem biztos, hogy ama figyelő másik felfedi-e magát, vagy csak épp erre vitte útja. Meglehetősen szokatlan lenne, ha csak úgy cél nélkül az éj sötétjében bóklászna egy másik isten, de végül ő maga is így akadt rá Soura.
Az égen előbb halovány derengés fut végig felettük, majd mikor kihuny, helyette édeskés virágillatot sodor a szél orrukba.
Roober mégis úgy tesz, mint kinek érzékei nem elég élesek már, hogy azonnal észlelje ezt, kivár, egyrészt arra, hogy a fehér sárkány mikor jelzi a furcsaságot, másrészt arra, hogy annak előidézője miféle szándékkal lépett melléjük. Inkább felel a kimondott kérdésre.*
- A magamfajták már nem sűrűn hagyják el a Völgyet. Hogy mégis miért kerültem ily messze, arra jó válasz csupán az, hogy ki élete vége felé jár, még időnként szereti látni a régmúlt dolgok helyét, megnézni, mivé lett, amit annak idején kedvelt, s mihez emlékei fűzik.
Ilyesféle úton jövök délről, s mivel már régóta haladok, nem is térek még haza. Talán ez utolsó utam, s jó még élvezni a tiszta, hűs levegőt, a csillagok borította eget, mely oly békésen borul ránk, a föld illatát, s a levadászott vad vérének gőzét…
*Azonban közben halk, női kuncogás is hallik a semmiből, s erre már a vörös sárkány is felkapja fejét.*

Tárgy: Re: Menion 2010-09-10, 4:05 pm

- Bármennyire is tiltakoznék, kénytelen vagyok egyetérteni .. bár lehetne másként is és kérlek ne vedd sértésnek, de az idősekben pont ez tisztelendő. Lehet a néhány órával ezelőtti történésekre csak fakón emlékeznek, de amiből okulni lehet, a rég múlt vonalát követve. Azt tisztán, érthetően mondják el. – Ebben a pillanatban hiányzik neki az elmúlt idők teliholdas éjszakáinak regeszövői, akik maguk is talán még harcokat megjárt öregek. Színes és élmény gazdag meséiket, ha kedvük támad meg is elevenítették az ezüstbe burkolódzó oszlopok között. Régen nem merengett ennyit a múltján, de van egy nagy különbség az ez előttiekhez képest, azoknak többsége mindig borús hangulatba sodorta, teljesen elkedvetlenítve. De most több az örömszikra, mint a bánatfelhő és így hangja sem őrzi meg szomorúságának élét, hamar tovatűnik, akárcsak az égen átiramló halvány derengés. Éppen csak szeme sarkából pillantotta meg, s ezért is kapta fejét irányába, hogy esetleg még lássa mi volt az. De csalódnia kellet, nem botlott másba csak a lágyan, a szelek hátán lovagolva érkező virágos mező illatába.
Jogosan tette föl magának talán a kérdést, hogy képzelődik e. Pillantása Elegerra terelődik, de mintha az idős sárkány nem vette volna észre ezt a rövid életű jelenséget. Lehet tényleg csak a szeme káprázott, elméje hajlana is ennyivel lezárni a dolgot, de most elemibb dologra hallgat. Ami nem puszta igen, vagy nemek eldöntésére szolgál.
- Az előbb láttam valamit … és ez az illat ...- Mivel nem tudja mit, nem is határozza meg. Lehet, hogy hullócsillag, vagy egy elsuhanó tündér és ezek mellet még jó néhány eshetőség előmerészkedett az illúziók alapjául szolgáló fantázia tarsolyából. Sou azonban az ég kémlelése helyett az alatta elterülő vidéket kezdi el szemlélni, bár igen csak messze van a föld, de a virágillatra magyarázatot adó hatalmasnak vélt mező csak nem akar a szeme elé kerülni. ~ Különös .. hah, nekem kéne ilyen meglepetéseket olykor kitalálnom. De e mellett, inkább az foglalkoztat véletlen e, vagy valaki előidézte. ~ Mielőtt megválaszolhatta volna saját kérdését, megérkezett a vörös sárkány válasza, ami egy kissé búsabb mosolyt csal ajkai vonalára, már ami ezen formában kivitelezhető. De, amire nem képes a pofája mimikai lehetőségeivel, azt kifejezi a szemeivel, amivel mintha életre tudná kelteni az érzéseit. Még csak tapasztalt fürkésznek sem kell lenni, hogy valaki olvasson bennük. Ahogy a szavak megszakadnak és tisztán kivehetővé válik a női hangon halló kacagás, maga is fülel, hiszen van mivel. Alig kézfejnyi hosszúságúra cseperedett szarvai még jócskán elbújhatnak kecses fülei mellett.
- Nem a szél kacag, de talán elárulja, hogy ki .. – Ereje nagy része a szélhez köti, ahogy minden társát és szinte testvérinél is szorosabb kapcsolatban vannak. Így hát bátran indít útjára egy apró fuvallatot, hogy kémlejen körbe, ezt várja vissza, hátha megtudott valamit.

Tárgy: Re: Menion 2010-09-13, 5:05 pm

*Már egy ideje figyelte a furcsa párost. A mit sem sejtő – köztünk legyen szólva – igen ritka fehér sárkányt, s a mellette repülő épp öreget játszó sárkány istenséget.
Utóbbi olyannyira belemerült az ifjú tanulmányozásába, hogy egy darabig észre sem vette a jelenlétét istentársának. No, nem olyan hosszú ideig, mert Narla gondoskodott róla, hogy felfedezése ne tolódjon tovább.
Épp csak útjára indított némi kis szellőcskét, s meglebbentette uszályának szegélyét a mélyfekete égen – ez volt ama kis derengés, melyet a levegőt hasítók látni véltek.
Halk kuncogása pedig csupán annak folyománya volt, hogy jól mulat.
Nem tartóztatta azonban sokáig magát, s bár közel sem kedvelt teremtményei legmegszokottabb formájában, de feltűnt a két égi lény mellett.
Ezt épp úgy tette, hogy Roobertől kissé nagyobb távolságot tartva, inkább az ifjú sárkány oldalán villant fel hirtelen.
Olyan alakot öltött, melyet már hosszú ideje nem láttak ezek az öreg földek, szinte fiatal koruk óta, mikor a világot még csak varázslények népesítették be.
Tollai bár égni látszottak, mégsem hamvadtak el, s villanó tekintete éppen Soura vetődött, figyelmen kívül hagyva a sárkányistent, mintha annak jelenléte teljesen hidegen hagyná.
Az izzó tollak közül az előbb is ismert virágillat, Narla illata áradt s kellemesen bódító, mégsem ártalmas illatokba burkolta útitársait. A főnix tekintete összekapcsolódott egy pillanatra a fiatal sárkányéval, de csak röpke pillanatra, nem akarván kárt okozni benne.
Narla hatásos belépőnek szánta eme formát, s nem is szándékozott sokáig fenntartani, hiszen az égi látvány sokak tekintetét, kik még ébren lehetnek, magára vonzhatja. Abban pedig biztos volt, hogy a két fiú nem vágyik nagyobb társaságra.
Szépséges alakjában is derűt sugározva magából szólította meg a két sárkányt.*
- Hová, hová oly sebesen egek királyai? Talán nem bánjátok egy hölgy rövid társaságát utatok e röpke szakaszán.

Tárgy: Re: Menion 2010-09-13, 5:07 pm

*Tetszik a fiú Elegernek, kimondottan éles elméjű, s tiszteletből is jelesre vizsgázik. Nemigen van ideje reagálni a „valamit láttam” megfigyelésére.
Épp csak hümmög néhányat válaszképpen, mire megjelenik az újabb jelenség, a kacagás.
Persze amit Eleger nem tud, azt Roober teljesen látja és érzékeli is.
Hiszen Narla láthatatlanul ott van már mellette, igaz, kissé késve észlelte őt.
Mégsem rezzen meg szárnya sem a kuncogásra, hiszen ismeri a fürge, s vidám madarak istennőjét, ő maga is olyan, mint kedvencei. Örökké vidám, örökké csintalan, s jókedvű szárnyalása a legsötétebb pillanatokban is örömöt hoz többiek lelkébe.
Most is derűs az istennő, s Roober miközben figyeli, a szeme láttára veszi fel egy főnix alakját.
Szándékát még mindig nem tudja, hiszen neki sem árulta el, s Roober maga sem szándékozik felfedni kilétét a halandó sárkány előtt, így nem kérdezősködik, morózus, beletörődő öregként repül csak csendesen a két másik közelében.
Alapvetően kíváncsi, mit is akar az istennő, hiszen legyen bármilyen vidám, okkal lépett bele a beszélgetésbe.
Pont ő, aki oly régóta nem mutatkozott a teremtett világ teremtményei előtt, s el sem hagyta az istenek honát.
Figyelme ismét Soura terelődik.*
- Azt hiszem, a madár lesz a nyitja a rejtélynek…

Tárgy: Re: Menion 2010-09-16, 4:45 pm

A kis szellőcske a maga kiszámíthatatlan módján kering körbe, pontosan tudva vége nincs szélei mibe, vagy éppen kikbe botlik bele. Vajon az istenek képesek elbújni a természeti elemek elől? Meglehetősen fogós kérdés, mert hát ők mindenek felett állnak, de ami biztos védenceik fölébe óvón borítják tekintetüket. Ezt még Sou is tudja, bár népe nem az istenek szeretetéről híres, de nem is az utálatukról, inkább csak bíznak és a saját erejükből boldogulnak. De csak eljátszva a gondolattal, Nawarra minden bizonnyal meglepődne, hogy nem is egy, rögvest két istenség társaságát élvezheti, megeshetne, hogy a levegőben maradásért is meg kéne küzdenie, de a tényszerű feltevés egyenlőre nem fogan meg elméjében.
A szél huncut bukfenccel vetődik a fülébe, minek következtében kénytelen onnét ki is rázni ezzel zilálva szét a fuvallatot és a mondanivalójának nagy részét. Amennyi megmaradt belőle, arra pillanatok múltával nincs is olyan nagy szüksége és szája már nyílna és nyílik is, de hang nem jön torkából. A tűz még mindig bénító hatással van rá, a szíve is vad vágtába kezd és egészen tollai végéig megremeg, meg is inogva röptében ennek köszönhetően. Légzése is szaporává válik, mintha csak egy orkánnal kéne megküzdenie, hogy haladhasson és még is az elébe táruló látvány, meseszép. A főnixeknek mindig nagy jelentőségük volt, de hiába látta a lángoló szépséget, egyszerűen nem akart hinni a szemének. Még akkor is csak nehezen fogadta el, hogy igen is ez a legendás lény itt van, amikor annak szemébe nézhetett. Elegerre is vetett egy hitetlen pillantást, mintha az ősöreg sárkánytól várna igazolást és végül is lassan kap is. Ez egyrészt megnyugtatja, mivel ezek szerint ezt a ritka tüneményt nem csak ő vizionálja, hanem tényleg itt van és a fény és a mesés illat nem csak látszat.
- Ne..em .. nem bánjuk... – Adta meg a kissé halovány hangú választ, miközben pillantása hol a madárra, hol pedig a vörös sárkányra siklott. Lassan mind lélegzete, mind szíve visszaállt a saját nyugodt kis ritmusára és elméje rögtön ezernyi miértet lökött a közös kérdéskupacba, de válasz egyikhez sem volt mellékelv. De nem csak ilyen kérdések voltak, a megjelent tűzmadár felé is lett volna néhány, de nem tudta elszánni magát rá, hogy fel is tegye. – Norlan felé vettük az irányt, de nem sietünk .. – Valamivel bátrabban hangzottak el ezek a szavak. S hogy sikeresen megnyugodott más felé is terelődtek gondolatai, ugyan sárkány vadásszak még nem hozta össze a balszerencse, de egy ilyen égi bemutató után kész szerencse, ha könnyed esti szárnyalásuk rejtve marad. Bár ezt nagyon remélte, nem hiányoztak ide, kósza varázslatok, vagy nagyon is irányzékkal ellőtt vesszők.

Tárgy: Re: Menion 2010-09-17, 1:55 pm

*Sou valóban kissé meglepettnek tűnik, de ez volt a cél is. Teszteli a sárkányt. Ő már tudja, amit Sou még nem és nem is szándékozik elmondani neki.
Narla türelmesen várja, hogy az ifjú sárkány végre megnyugodjon. Sugárzik belőle a jókedv, ahogy Soura néz, ám azért van néhány jó szava a vén sárkányhoz is.*
- Tisztességben megöregedett barátom. Csodálom, hogy ily távol szárnyalsz otthonodtól. Te már általában ki sem mozdulsz onnan, ahogy a korodbeliek többsége sem teszi már.
*Egy váratlan libbenéssel Eleger mellett terem, s játékosan oldalba böki az öreget. Huncutul a szemébe pillant, majd meg sem várva a reakciót, már ismét Sou mellett terem.*
- Norlan? Vajh mi célja lehet két sárkánynak az emberek négytornyú városában? Jártatok már ott?
Mindenképpen figyelmetekbe ajánlom a négy tornyot. Olyat e világban máshol nem látni.
*Az istennő elgondolkodva fürkészi a gyöngysárkányt. Olyan érzése lehet, mintha a veséjébe látna.
Végignéz saját fényben úszó testén, majd kedvesen ismét Soura pillant.*
- Tudom, feltűnő vagyok, de mellettem egy sárkánynak sem kell félnie. Az éj egyébként is alvásra való a földön járó halandóknak, s általában a légi utazóknak is.
Aki ilyenkor az eget fürkészi, csak a csillagok titkaiba remél betekintést, s esetleg jövője felől…bár köztünk legyen szólva abból nem sokat fog megtudni.
*Elneveti magát, s gyöngyöző kacagása végigfut az alant elterülő földeken. Egy pillanatra szinte megelevenedik a táj, de csak egy pillanatra, majd ismét a csendes álom az úr odalent.*

Tárgy: Re: Menion 2010-09-17, 1:57 pm

*Roober vén sárkánya egy vigyor-vicsorral felel a böködésre. Bár az istennő már ismét túlnan van, azért még választ károg felé, miközben szemeivel követi a fénycsíkot, amit a sötétben húz maga után a jelenés. Szép teljesítmény ilyen élethűen megformálni egy Főnixet, hiszen Roober jól tudja, ők szintén nagyon magas szintű lények. Gondolatban meg is emeli nem létező kalapját istentársa előtt.*
- Van, mikor az öregnek is szállni támad kedve, hogy mielőtt őseihez térne, még meghódítsa az eget magának.
*Magában mosolyogva figyeli, amint Narla kérdésekkel sorozza meg az ifjú sárkányt. Jól tudja, hogy a kérdések bár hozzá is vannak intézve, nem hozzá szólnak. Narlát Sou érdekli, csak azt nem tudja, miért.
De vagy így, vagy úgy meg fogja tudni. Ki fog derülni, hamarosan, míg ha mégsem, majd ő kiszedi az istennőből.
Kissé lejjebb ereszkedik, de így is jól hallja, hogy miről beszélget a felette lévő két lény.

Tárgy: Re: Menion 2010-09-17, 3:11 pm

Követi pillantásával a tűzmadár táncoló szárnyalását, máshoz nem is igen tudta, könnyed kecsességét hasonlítani, csak a tánchoz. De ahogy Elegert illeti, egy kaján mosoly villan át pofáján, miből egy zavartabb darab marad meg a ráncokon, mik lassan kisimulnak, ahogy újabb válaszadás terhe nehezedik rá. De ez a súly egyre könnyebbé válik, köszönhetően a barátságos hangnak, amit a hölgy hallat. S hogy fejében járnak e gondolatait fürkészve sem zavarná, nem a véka alá rejtegetős típus és csak várni kell, hogy elszánja magát a beszédre és feltárja megfogant gondolatait. Ugyan az idő, azt viszont valóban nem tudhatja, hogy erre a másik kettőnek van e ideje. De mindenki más és végtére is ettől szép a világ, ha mindenki ugyan úgy gondolkodna és ugyan azokat a reakciókat adná, hát bizony elég unalmas hely lenne és közkedvelt a halál.
- Lényegében választ is adtál a kérdésedre. – Tudván, hogy a mosoly inkább hasonlít a viccsora, türtőzteti magát és csak hangjában mutatja meg mosolyát. Érezhetően, pillanatról pillanatra lesz közvetlenebb. – Még sosem jártam abban a városban, bár egy kezemen meg tudnám számolni hányat volt alkalmam egy kissé megismerni. Eleger meglehet látta már, de csak lesz számára is új látnivaló … De ezek szerint te egész jól ismered azt a város, .. és talán a többit is? - Lejjebb is pillant, hogy az alattuk suhanót szemügyre vegye. Nem mintha attól félne, hogy a sárkány hirtelen eltűnik, csak úgy szó nélkül, de nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy hiába sárkány, de idős már. Aztán meg ki tudja, hogy a hajdan egy éjszaka alatt megtett út, most mennyi időbe is telne Elegernek. De felhozni a pihenés lehetőségét nem akarja, hiszen megsértheti a harcban edzett szívet és érthető mód ezt sem szeretné. Így inkább csak figyelő pillantásaival kíséri az idős vörös sárkányt, de figyelméből fordít a mellette szárnyalóra is.
- Meglehet, de inkább óvatosság, mint igazi félelem tartani a földiektől … ugyan eddig még nem tapasztaltam ártó szándékukat, de félelmeik sok mindenre ösztönözhetik őket. – Maga is hallat valami nevetésfélét, ezzel próbálva elűzni aggodalmat. – Meg aztán! .. Ha észre is vesznek, legalább lesz mesélnivalójuk és talán újabb színes mesék kelnek lábra a tájakon, hogy újabb kalandok felé csábítsák a népet. – A békés kalandozók valahogy mindig is elfoglaltak szívében egy parányi helyet, elvégre ők hozzák és viszik a híreket, történeteket szőnek igaz és kitalált szálakból. Akár a ki nem mondható titkokat új köntösbe bújtatva, adva meg a nagyközönségnek, akárcsak a gondosan összerakott fejtörők.

Tárgy: Re: Menion 2010-09-19, 2:40 pm

*Örömmel látja a feszültség oldódását az ifjú sárkányon. Követi tekintetét az fijúnak az alant sikló öreg sárkányra.
Derűvel hangjában szólal meg újra, utalva az öreg sárkányra.*
- Ó…hiszen őt aztán nem kell félteni…
*Halk kuncogást hallat, majd ismét Sou felé fordul. Bizony a igaza van, hogy számos legenda született már félreismert, csak távolról, vagy részben tapasztalt jelenségekről. Van, aki az isteneket is annak tartja csak. Némi mosolygása azonban lassan komolysággá válik, bár a derű még mindig környékezi.
Ismeri a sárkány gondolatait, s bár sárkány arckifejezése nem sokat árul el, tekintetéből olvasni lehet, s a „főnix” egy ideje már elmélyed a smaragd szemekben.*
- Bölcsesség szól szavaid mögül, Nawara’Sou, ifjú gyöngysárkány! Olyasvalaki bölcsessége, ki többet élt már, mint azt kora indokolná…
Népedről talán úgy hiszed, már lassan a múlt népek közé tartozik, de élnek még gyökerei, s ha kitartóan keresed, s nem bosszúdat követed, idővel új jövőt is adhatsz gyöngy-fajtádnak.
Most azonban távozom, s nem terhelem jelenlétemmel beszélgetésetek.
Szerencsés utat nektek, egek királyai!
*Ezzel a főnix tollairól szétfolyni látszanak minden felé a fények, míg végül lassan kihúnyva csak a puszta levegő, s az istennő nyomában még ott lengedező enyhe illat marad.*