LANURIA
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Kezdőlaphttp://newagelaGalleryKeresésRegisztrációBelépés

 

 Menion

Go down 
+28
Ryn von Samok
Aldo Barras
Eregathus El'dan
Quverdinmia N'Alghir
Kroloth Naelgrath
"Vasgyúró" Ropark
Furia
Vogon Beebebrox
Markus de Berend
Balál Tangeran
Merilien Lumel'Auvrea
Sajmon
Akahana
Dropie Dan
Neloria Kinkaid
Gylnar Radek
Lea Fergalas
Edward Dylan
Alvor Freyr Ottar
Lothár Von Falkenhausen
Alamaise
Mitsuko Midnight
Kain Namelyr
Narla
Roober
Sou
Lucinda Laren
Aurora
32 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5 ... 7, 8, 9 ... 12 ... 16  Next
SzerzőÜzenet
Mitsuko Midnight
Zöld elf
Mitsuko Midnight


Hozzászólások száma : 745
Életkor : 912
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-06-17, 5:35 pm

*Szépen haladtunk át a rétegeken, mindenki figyelt és végezte a dolgát. Óvatos vágások, óvatos csonttörés… már amennyire egy borda eltörése óvatos lehet, és végül az óvatos szétfeszítés maradt. Azt már Akara végezte, s én bármiféle folyadékot ami a tüdőben lehetett a tüdő hátsó falának préseltem egy kis pluszkoncentrálással.*
- Ez elképesztő…
- Hát nem minden nap lát az ember bevérzett tüdőt…

- Az hagyján, de ez… hmm maga tényleg érdekeset fog mesélni…
- Hagyjuk, a feladatra koncentráljunk. Miért néztük meg a tüdőt?
* Kérdeztem Karára nézve, hisz ő volt az aki szóról szóra nemrégiben visszamondta Yerak szavait.*
- Meg akartuk nézni mily nyomokat hagyott a vírus a tüdőben… ez egyértelműen bevérzés..
- Más nem is igazán lehetett… és a vér színe meg fekete…
*A tüdőben lévő vér valahol a folyékony és a szilárd halmazállapot között maradt, olyan volt mintha valami fekete massza lenne egy kis vöröses árnyalattal. Nem úgy tűnt, hogy ránk fröccsenne, vagy egyéb mást tenne, így kezemet leengedtem, s már nem figyeltem arra, hogy a vér a tüdő hátsófalának passzírozódjon. Hogy milyen volt a halott vérének illata?... Inkább volt szaga mint illata ez világos volt, s az is, hogy amikor lejöttünk ide ugyan ezt a bűzt éreztem a holtestek véréből, de így felnyitva egy testet úgy, hogy a vérét nem fedi semmi volt benne valami édeskés illat valahol a bűz között, mely véleményem szerint a szúnyog által bevitt vírus lehetett mely később megfertőzte az egész érhálózatot és tette annak illatát olyanná, hogy az ésszel rendelkező vad elkerülje… de biztosra semmit sem tudhattam, hisz sem a szúnyog sem a támadást esetleges indító személy sem én voltam.*
- Ennyi elég is volt gyerekek… jobb ha összezárjuk a testet… vagy esetleg vettetek észre valamit?
- Azon kívül, hogy a vér massza szerű állapotban van ami még inkább folyékony mint szilárd? Érdekes ez az alvadást gátló hatás.
- Az… Mitsuko. Vehetek mintát egy kis tálkába?
- Szerintem vehetsz, de óvatosan, kezedet ne érje a vér. Hátha majd tudunk valamit kezdeni vele.
*Akara kicsit nézelődött, míg meg nem találta a feladatra legalkalmasabb kicsi tál szerűséget és egy kanalat. A férfi felé hajolt, majd, mint egy jó nevelt kislány kanalazott egy-két adagot a kistálba, mintha csak levest kanalazna. Amint Akara, befejezte a dolgát Kara már kész is volt az istenek tudják honnan szerzett cérna tűbe való befűzésével. Mosolyogva elvettem tőle és neki álltam a záró munkának. Nem kis időbe telt mire megcsináltuk és nagyjából bezártunk mindent, amit kinyitottunk, de végül csak végeztünk. *
- Akkor visszatérhetünk arra a csípésre…
*Kezdte Kara majd letette a még kezében lévő tűt és maradék cérnát, s közben Akara befedte a táljának tetejét, s már nyúlt is a másik tálért melyben a kivágott darab volt található.*
- Kara takard le a holtestet aztán menjük fel a világosba és a laborokba…
*Megvártuk karát, majd elindultunk fölfelé s egy kis útba igazítás után meg is érkeztünk a helyünkre. Útközben hallottuk Yerak utasításait, miszerint pihenjünk de senki sem teheti ki a lábát, mert nemsokára itt a szúnyog raj. Csak remélni tudtam, hogy Gyl-t egyik sem csípte meg. Nem volt kedvem eltemetni a gyermekem apját mielőtt az megszületne, főképp úgy hogy tudtam a gyógymód valahol itt van de meg kell találni.
Mikor megérkeztünk leültünk egy asztalhoz ahol a több vizsgálatra megfelelőeszköz volt található, köztük homorú lencsék melyek segíthettek bármit is közelebbről megnézni, csipeszek, szikék és miegymás.*
- Nah.. gyerekek akkor nézzük ezt a másik finomságot.
* Mondtam nagy levegő vétele után. Ott volt előttünk a tálban egy húsdarab egyik oldalán bőrrel mely fekete volt és egy dudorral melyben volt egy kis vörös és fehér is. Nem épp a leg étvágygerjesztőbb látvány volt, de meg kellett néznünk mitől dudorodik ki a csípés helye.*



//bocsi bocsi bocsi.. van egy ötletem azzal a folttal Very Happy de nem most írom le XD //
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-06-17, 10:44 pm

//Mese: A láz - Yerak csapata//

*A szúnyograjok lecsapnak Menionra és környékére. A kis rovarok mintha tudnák, hol kell keresni a célpontokat. Gyanútlan, vagy elkésett áldozataikra vetik magukat. Résnyire nyitva hagyott ajtókon, ablakokon surrannak be, hogy újabb áldozatokat szedjenek a láznak.
Neloria csapdája beváltja állítójának reményeit, úgy tűni, egész nagy mennyiségű rovar esik bele. A gyógyítók háza elég biztonságos, oda egyetlen rovar sem jut be.
Eközben Yerak tovább hallgatja a kutatók jelenéseit, mígnem odaér Mitsuko asztalához és holttestéhez, de addigra a kék hajú elf már tovább áll két segédjével.
Viszont nem így a vár és a város területén lévő kint ragadt, vagy saját otthonában megcsípett emberek. És nem csak a vár környékén, hanem a kissé távolabb lévő falvakba is eljutnak a csípések.
Yerak eközben Mitsiékhez igyekszik és végre fekete alakja ott magasodik az elf és segítője mellett.*
- Van valami eredmény?
*Az elfnek viszont nincs ideje válaszolni. A kapitány szárnysegédje érkezik, láthatóan zaklatott állapotban. Fülébe súg valamit, amitől a mágus arca még gondterheltebbé válik.
Yerak meghajtja fejét az elf felé, majd sietve távozik a szárnysegéd oldalán.*
Vissza az elejére Go down
Mitsuko Midnight
Zöld elf
Mitsuko Midnight


Hozzászólások száma : 745
Életkor : 912
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-06-24, 4:43 am

*A gyerekek az asztal másik oldaláról szugerálták a hús cafatot, míg én nagy levegőt véve egy szikéért nyúltam. Már épp neki álltam volna, hogy belevágjak a dudorba, de a nagy fény ellenére valami sötét borult ránk. Felnézve Yerakot láttam meg, aki ott magasodott felettünk.*
- Van valami eredmény?
* Kérdezte tőlünk a tőle igen hamar megszokott ellenkedést nem tűrő hangján. Ránéztem a kicsikre, hogy vajon mit tudnánk mondani, s nagy levegőt véve az esetleg eszembe jutó eredmények elmondására felkészülve bennem akadt a szó, ugyanis Yerakhoz sietett egy ember, majd egy halkan csak a mesternek szánt szavak következtében Yerak elviharzott.*
- Ezt legalább meg úsztuk…
- Meg ám, bár lehet hogy tudtunk volna valami újat mondani..
- Mit? Hogy a vér nem alvadt meg rendesen?
- Például
*Hitetlenkedve néztem a gyerekekre, amiből leszűrték, hogy ideje csendben maradni és inkább ide figyelni. Előttünk volt még néhány gyertya és a nagy fény érdekében úgy döntöttem megnyújtom. Nem akartam nagy feltűnést kelteni, és az oldalsó gyertyák lángjából egy falatnyit idehozni, úgyhogy inkább varázslathoz folyamodtam. Ilyen apró varázslatoknál már nem kellett koncentrálnom, a bizsergés az ujjaimban, a jobb kézfejemben már éreztem, s csak a varázsszavakra vártak.*
- Meridiem!
*Mondtam el majd már az ujjaimban a bizsergést felváltotta az izzó érzés, s az első gyertya kanócát két ujjam közé fogva megdörzsöltem, melyet elengedve, egy kicsit megfújtam, s az izzás lángra kapott. Így már nem volt feltűnő, ha a többi gyertyát erről az egyről gyújtom meg. Ehhez már nem kellett varázsszó, egyszerűen a kék szín adta képességet kellett kihasználnom, mely az én esetemben az elemek idomítására terjedt ki, bár nem igen használtam, s lehet, hogy akkor varázsszavakat se kellett volna mondanom, de maradtam a hagyományos utaknál, ha lehet.*
- Nah most mutatok nektek egy kis szépséget aztán irány a munka.
* Súgtam nekik. Gondoltam, hisz mégiscsak valamennyire gyerekek még, hozzám képest egészen biztosan. Most nem volt szűkség a bizsergető érzésre, elég volt elengednem magamat, s a testemet átjárta melegség, melyet lehunyt szemeim előtt kékszínűnek láttam. Ujjaimat a láng fölé emeltem, s elkezdtem felette a mutató ujjammal kis köröket leírni, míg a lángban meg nem jelent egy az ujjam mozgását követő lángocska, majd kezemet folyamatosan feljebb hózva a karikát, mint a kígyót kihúztam spirálként. Kezemet megfordítva a tűzkarikából láng lett az ujjam hegye fölött. Tudtam, hogy nem fog a gyerekek álla leesni, hogy ilyet látnak, hisz ők majd valószínűleg ennél sokkal mutatványosabbakat is megtanulnak majd, bár számukra valószínűleg varázsige is kellesz majd. Nem akartam nagy feltűnést kelteni továbbra sem, ezért a másik két gyertyát amelyek egymás mellett voltak egy gyors egyenes kézmozgással megnyújtottam azok kanócait és örömmel vettem, hogy nem oltottam el egyet sem.*
- Most már tényleg álljunk neki.
*Kezdtem neki, s ismételten egy szike volt az első, amit a kezemben tudtam, ugyan úgy, ahogy a kéz védő varázslatom is. Magam elé húztam a húsdarabot és óvatosan megfordítottam az időközben eldőlt darabot, hogy a csípés helyén maradt dudor felfelé nézzen. Egy apró vágást szándékoztam ejteni, mely sikerült is, egy kis nehézség árán, ugyanis a bőr nem akarta megadni magát, de utána meglepetés várt. Az nem volt meglepő, hogy a dudor tartalma kiürült, mely orrot facsaróan rossz volt s kiérve a szabadlevegőre feketévé vált.*
- Egyik eset gusztább mint a másik.
- Senki se mondta, hogy teadélutánra jövünk Kara.
- Tudom, de akkor is.
*Orrukat befogva magasodtak a dolgok fölé. Szerencsénkre Kara mély edénykébe tette a dolgot, így nem kellett attól félnünk, hogy netán elúszik a dolog, így esetleg még hasznát is vehetjük. Azonban a tátongó lyuk mélyén még volt folyadék, és nem azért a kis valamiért, de csipeszt ragadva óvatosan megfogtam és felfordítva megvártam, míg kicsöpögnek az utolsó cseppek is, majd visszafordítva egy másik tálkát elővéve belehelyeztem.*
- Akara ezt most te teszed tartóssá. Fedd le!
- Jól van már!
* Válaszolta a kelleténél kicsit hangosabban Akara, s nem egy szem rá szegeződött s pisszegések sorozatát indította el. Mire lefedte az edényt már nyoma sem volt az előtte lévő hangoknak. Nyugodtan visszatérhettünk a maradék „husikánkhoz”. Ismételten a csipeszt vettem a kezembe, de sikerült elejtenem így sikeresen landolt a húsdarab kráterének közepében, melynek következtében valamiféle rándulás történt.*
- Gyerekek, ezt ti is láttátok?
- Mit?
*Kérdezték vissza, s én a csipeszt megemelve ismételten a kráter közepében lévő dudorba szúrtam ahova előbb teljes véletlenségből pottyant. Az újabb szúrás következtében újabb rándulás történt, s a gyerekek is meglepődve figyelték a jelenséget.*
- Mi lenne, ha csipesszel megfogná azt a dudort és kiemelné onnan.
- Ejj, de imádom a vírusos hullákat!
- Akara!
* Nem figyeltem rájuk, inkább csináltam a dolgomat. Csipesszel óvatosan megfogtam a dudort és elkezdtem lassan húzni, de annak csak annyi eredménye lett, hogy a csipesz a levegőben összecsattant a lecsúszás miatt. Második próbálkozásnál nem csak a csipeszt nyomtam mélyebbre, de a fogást is szorosabbra vettem, s így már láttam esélyt arra, hogy kirántsam azt a valamit a helyéről. Végül a kellő pillanatban, a megfelelő szorítás kíséretében egy rántással megvolt a dolog. Nem tudtam mi az, de élőlénynek tűnt, kicsinek, de határozottan élőnek.*
- Azt hiszem szólnunk kéne Yeraknak. Most!

Vissza az elejére Go down
Neloria Kinkaid
Szürkeköpenyes/félvér
Neloria Kinkaid


Hozzászólások száma : 21
Életkor : 243
Munkahely : A világ vándorai között...

Character sheet
Nép: Mágusok

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-06-24, 12:52 pm

//A várudvaron//

A csapda bezárult. A rovarok tetemes része elenyészett a lángok martalékaként. Egy csöppnyi sajnálatot sem érzett ezen dolog felett, pedig elf vére volt. Elvileg éreznie kellene némi megbánást ha élőt foszt meg életétől. De nem így történt. Távolról sem. Sőt... Inkább valamiféle jó érzéssel töltötte el a lángok áldozatául eső szárnyasok látványa.
Azonban a csapdája koránt sem tett olyan nagy hatást a rajra, hogy akár elriassza innen őket.
A homok madarat egy egyszerű kis szóval semmivé oszlatta, mivel nem volt tovább hasznára, s az erejét sem óhajtotta a kelleténél tovább pocsékolni.
Pajzsát tovább fenntartva ment a még most is parázslón lüktető fényű csapdához. Egyetlen rovar összeégett kicsiny teste sem maradt meg. Minden megsemmisült ami odabenn fogságba esett.
Tekintetét az égre emelte, s úgy nézte milyen irányba örvénylik a több részre szétszóródott raj. A legközelebbiek vonulásának útját követve futott végig az úton. egészen azokig a házakig melyek nem voltak kellően elzárva a szúnyogok támadása elől. Pánik hangjai csapták meg éles füleit. Síró gyermekek hangja, melyek talán nem is fertőzöttek még csupán a felnőttek pánikrohama miatt rémültek halálra.
Emberek rohantak ki az utcára, kiket saját házukban csíptek meg a fertőzött vérszívók.
Neloria tekintete ekkor akadt meg egy kislányon. Egy barna, hosszú, göndör hajú olyan hatéves forma ember gyermek gubbasztott a közeli díszkút pereméhez kuporodva. Egy asszony feküdt előtte a földön elterülve. Nem úgy nézett ki mint, akit most ért támadás. Sokkal inkább tűnt olyannak, mint aki nem rég lehelte ki lelkét. A raj egy kis része közelítette meg a kútnál sírdogáló lánykát.
A gyermek még csak nem is eszmélt rá a veszélyre, ám Nel annál inkább. Kezét előre nyújtva mormolta el újabb igézetét, s egyszerre a díszkút vize mozgásba lendülve zárta vízgömb alakjába a kicsiny ellenfeleket. Pár másodpercig kavargott még önmagán belül a vízgömb majd Nel leengedte kezét, s ekkor a vízgömb lehullva fröccsent szét a kövön.
A szúnyogok többsége mozdulatlan hevert amikor Neloria odalépett a kislány melletti tócsához. Volt egy vérszívó, mely még most is megpróbálta ázott szárnyait remegve verdesésre bírni. Nel cipőjének talpa adta meg neki a kegyelem döfést, vagy inkább kegyelem taposást. Többé nem mozdul már az a szúnyog sem.
A kislány riadtan nézett föl a fehér hajú mágusra, ki éppen a kezét nyújtotta neki.
- Gyere velem, itt nem vagy biztonságban. *a gyermek félősen, ám mégis elfogadta a segédkezet, s a máguslány az ölében tartva intézte hozzá következő szavait* - Nem lesz semmi baj, megígérem. Most elviszlek oda, ahol majd vigyázni tudnak rád. Jó lesz így?
A lányka csak szipogva bólogatott, s közben véznácska karjai a nő nyaka köré fonódtak. Nel csak akkor látta meg a gyermek nyakán lévő piros foltot amikor az a vállára hajtotta fejét. A csípés láthatóan még friss volt. Nem volt vesztegetni való ideje. Ötletek híján mást nem is igen tudott jobbat kitalálni, mint levinni ahhoz a gyógyító elfhez, amelyik a holttesteket boncolgatja talán még most is.
Energia pajzsán keresztül védve volt még most is, s eképpen már a kislány is, ám nem volt tovább maradása és új tervek kiagyalására sem ez volt a megfelelő időpont.
Sietve tért vissza abba a szobába, ahol eredetileg Yerak tartotta nekik a felvilágosításukat a helyzetről.
A szobába érve azonban még mindig nem talált senkit szinte. Legalábbis olyat aki számít, nem.
A kislányt letette az egyik székre, ő pedig a szoba előtt elsétáló után sietett. Kirohant a folyosóra, s nem csalódott, hiszen arra tippelt, hogy egy helybéli szolgáló mászkál erre éppen. Elkapta annak karját, megfordította magával szembe és nem törődve azzal, hogy kisebb szívrohanot okoz a másiknak a hirtelen cselekedettel csak mondta amit akart.
- Hozzd ide Yerakot vagy azt a várandós elfet de mihamarabb! Életbe vágóan fontos, hogy idejöjjenek!
Aztán se szó, se beszéd faképnél hagyta a szolgálót és visszament a szobába. Leült a kislánnyal szemben és csak várt és várt, hogy valki érkezzen aki talán segíteni képes.
~Hiszen még friss a csípése... talán segíteni tudnak rajta... vagy hasznukra lesz ez az eset is....~
Az utóbbi verzióra nem is akart igazán gondolni. Viszont ez is benne van a pakliban. Lehet, hogy végig kell majd néznie, ahogyan meghal a szeme láttára ez a csöpp kislány?
De mindig is osztotta azt a nézetet, miszerint a remény hal meg utoljára...
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-06-24, 10:02 pm

//Mese: A láz - Yerak csapata//

*Yerak komoran teszi be maga mögött az ajtót. A kapitányi szobában enyhén szólva rettenetes híreket kapott.
Tarist szintén hatalmába kerítette a láz. A kapiányt állapota egyre rosszabb, amit tetéz az, hogy eddig csak halogatta személyes gyógyítója hívatását, pedig ő is tisztában volt a helyzet súlyával. Úgy vélte, a mágusnak fontosabb a feladata, mint kapitányának sorsa. A mágus azonban rácáfolt erre.
Elsőként a nála tartogatott saját fejlesztésű lázcsillapító szert adja a férfinak, majd szervezetét erősíteni szándékozva újabb folyadékot itat meg vele.
Taris nagy testét láthatóan hatalmába kerítette a láz. Mégis a helyén akar maradni, amíg meg nem találják az ellenszert.
Ezek után pedig rögvest egy gyógyítót rendel a kapitány mellé azzal, hogy a szemét se vegye le Tarisról és minden erejével tartsa a jelenlegi állapotában.
Neloria sikeresen megment egy fertőzött kislányt, miután a szúnyograj egy részével is végzett. Ezután áll meg Mitsuko és társasága mellett, akiket egyre többen vesznek körül. Előbb a tűzkörrel hívta fel magára a figyelmet, utána pedig azzal, hogy rájöttek, talált valamit.
A mágus gondterhelt arca nem sokkal Neloria érkezése után jelenik meg a tömegben*
- Miről kellene nekem szólni?
*A szolgáló miután ijedtségét kiheverte, el is iramodik, s nem sokkal később vissza is tér, látszólag dolgavégezetlenül Neloriához.*
- Mindketten a kutatáson vannak. Ha gondolja, odakísérem.

Vissza az elejére Go down
Mitsuko Midnight
Zöld elf
Mitsuko Midnight


Hozzászólások száma : 745
Életkor : 912
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-06-27, 11:49 pm

Mese - Menion - Yerak


*Miközben el voltam foglalva a kis élőlény kihalászásával, nem is vettem észre addig míg fel nem néztem, hogy igen szép számú néző közönség gyűlt körünk, így nem láthattam Neloriát és a vele érkezett kislányt (ezt azért írtam mert mesélő egy terembe rakott minket Very Happy ) Határozottan élőlény volt és voltak sejtéseim, de meg akartam várni vele a mestert, aki ahogy a gyertya láng felé emeltem az élőlényünket próbálva rájönni, hogy mi lehet az megérkezett Yerak.*
- Miről kell nekem szólni?
* Hangzott Yerak hangja, s az ismerős hang hirtelen megjelenése azt váltotta ki belőlem, hogy meglepődve mutattam neki a valamit. *

-Jelentem Yerak mester, lent az általunk vizsgált elhalálozott nyakán lévő csípés nyomot és az azt körül ölelő fekete foltot kivágtuk, majd szikével felnyitottuk a csípés pontja körül lévő duzzanatot, melyből váladék jött elő. Azt teljesen kifolyatva az gy láthatóvá vált mély seb alján valami mozgolódást véltem felfedezni és csipesszel kirántottam a helyéről. Élőlénynek tűnik, és van egy rossz sejtésem, hogy a szúnyog egy fertőzött lárvája lehet, és más elhunytak testében is megtalálható. Valószínűleg, ő maga rágta magának ezt a kráter szerűséget, és az ürüléke lehet az a folyadék, amit felfogtunk egy másik edényben, ugyan is elég émelyítő szagot árasztott magából, ahogy ez a ki valami is. De ezek csak sejtések.

* Csöppet néma csend telepedett a helységre, s mindannyian azt vártuk, hogy Yerak megszólaljon. Az ikrek mögém sorakoztak ezen idők alatt és úgy néztek fel tisztelet tudóan a mesterre. Mindannyian Yerak mester reakciójára vártunk, esetleges döntéseire az esettel kapcsolatban.
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-07-01, 9:22 pm

//Mese: A láz - Yerak csapata//

*Yerak arca, ha lehet, még gondterheltebbé válik, ahogy sötét tekintettel szemléli a felmutatott lényt. Sokkal nagyobb, mint egy átlagos szúnyoglárva. Eddig ennyire behatóan nem tanulmányozták a csípések helyét. Azonban ez azt jelenti, hogy azok a holttestek szintén ilyet hordoznak, amiket eddig nem semmisítettek meg.*
- Zárják üvegbe! Hadd lássuk, hogy fejlődik tovább! Adjanak a sebben talált folyadékból neki, de semmiképpen nem juthat ki!
Szép munka, Mitsuko, Kara és Akara!

*Yerak barátságos arca csak hangyányival szeretetre méltóbb, mint a barátságtalan, és a dicsérettel sem bánik bőkezűen.
Gondolatait úgy kell irányítania, hogy ne Taris körül forogjanak, hanem a munka mostani területére.*
- Szóljanak mindenkinek, aki jelenleg boncol, hogy a csípésekkel pontosan ugyanúgy járjanak el, mint ahogy tette az elfünk A többi lárvával lehet kísérletezni!
Első sorban az érdekel, hogyan reagál a főzetekre, amiket használunk, de az is, hogy mi a gyengéje.
És ami fontos még!

*Járatja körben a magas, sötét alak tekintetét az egybegyűlteken. A sötét szemekben nem látszik a fáradtságnak szikrája sem.*
- Van-e bennük ellenanyag?!
* Fejében közben már az újabb parancsok zajlanak, valamint a jelentés, amit tennie kell majd Tarisnak. Az új cselekvési terv pedig kihirdetni, hogy minden holttest nem maradhat házakban, vagy temetetlen.
Ahogy megfordul, hogy elhagyja a gyógyítók termét, Nelorián akad meg tekintete. *
Vissza az elejére Go down
Neloria Kinkaid
Szürkeköpenyes/félvér
Neloria Kinkaid


Hozzászólások száma : 21
Életkor : 243
Munkahely : A világ vándorai között...

Character sheet
Nép: Mágusok

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-07-02, 6:15 pm

Neloria sosem a türelmetlenségéről volt híres. Azonban az ő türelmének is megvoltak a maga határai. Ez a határ most már igen csak átszakadó félben leledzett annak köszönhetően, hogy tehetetlennek érezte magát a kislány állapotának rosszabbodása végett.
Egy egész örökkévalóságnak érezte már a várakozást. Mert várt és várt, na meg csak várt, hogy a gyógyítók vezetője végre szánjon rájuk időt. Vagy hogy egyáltalán észrevegye őket. Pedig nem volt valami törpe méretű egyed. Mégsem jött a várt figyelem a lányka miatt.
Miután értelmetlennek találta az egy helyben dekkolást, hát maga kívánta előkeríteni Yerakot.
Így fordulhatott elő, hogy jó fél órányi keresgélés után végre belépett abba a helyiségbe, ahol megpillanthatta a neki háttal álló gyógyítót.
Nem szólt közbe. Láthatóan itt is fontos dolgok voltak kialakulóban. Hagyta hát, hogy befejezze a férfi a mondókáját. Viszont amikor megfordult Nel-lel találta szemben magát.
A szürkeköpenyes szemeiben a tehetetlen düh szikrái pislogtak.
- Jó ideje elküldtem segítségért egy szolgát. Azonban senki nem jött csupán egy üzenet, hogy ide jöhetek.
Karjában ott tartotta a láztól égő arcú lánykát, ki a vállára hajtott fejjel aludt. Aludt ez egyértelmű volt az elfnek a csöppség szuszogásából.
- Segítség kell ennek a kislánynak. Azt hiszem őt is megfertőzte egy szúnyog. *várt, hogy a férfi ráfigyeljen a törékeny kis testre, s csak aztán folytatta* - A csapdám nem pusztította el mindet... Őt az elmenekült példányok egy része támadta meg nagyjából egy órával ezelőtt. Azok már nem fognak több embernek ártani...
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-07-08, 11:14 pm

//Mese : A láz - Yerak csapata//

*Yerak hol a szürkeköpenyest, hol pedig a beteg kislányt nézi, miközben Neloria beszél.
Ezernyi gond van a nyakában, és nehezen tud még erre is figyelni.
- Szép munka! Minél kevesebb vérszívó jön, annál jobb nekünk. Többféle módszerrel próbálkoztunk már, de egyik sem elég. Ha a rajból sokan el is pusztulnak, másnap már megint ugyanannyian jönnek. Mintha sosem fogynának el.
*A mágus közben int az egyik közeli kutatónak, aki rögvest elindul hozzá.*
- Vidd a megfigyelőbe. Ott majd ellátják. Próbálják eltávolítani a láz kórokozóját és a csípést is! Érdeklődjenek Mitsukonál ez ügyben!
*Ezután újra Neloriához fordul.*
- Sok jóval nem kecsegtethetem. Amíg nincs ellenanyag, csak a sötétben keresgélünk. A lázat tudjuk csökkenteni, és ha fájdalmai vannak, arra tudunk adni valamicskét.
Van-e még valami?
*Kérdezi a mágusnőtől, de a kérdés szól a többi jelenlévőhöz is.*

Vissza az elejére Go down
Gylnar Radek

Gylnar Radek


Hozzászólások száma : 456
Életkor : 33

Character sheet
Nép: Emberek

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-07-10, 1:01 am

// Bár Mitsi vasárnap délelőtt küldte el nekem a hsz-t, a skype üzenetküldési módjának köszönhetően, csak nem rég kaptam meg ...
Szerencsére gond nélkül beleillik a mesélő hozzászólásába. Smile
Jó olvasást! Smile //

*Mire Yerak a mondatának végére ért, Kara már ott is állt mellettünk egy üveggel, és a hozzá tartozó fedéllel. Habozás nélkül az élőlényt az üvegcsébe ejtettem, s Kara gyors lezárása előtt, Akara öntött rá egy kis folyadékot abból, ami immáron külön edényben volt, de előtte még a lényt fogta körül. Miután Kara lezárta az üveget Akara odalépett mellé egy hatalmas tűvel, s néhány lyukat ütött az üveg tetejébe, de csak éppen akkorát, amin a levegő bemegy, de semmi más nem. Nagy levegőt vettem, fellélegezve, hogy üvegben van már a valami, s megütötte az orromat valami. Hasonlatos volt a vírusos vér illatához, de még nem volt olyan kesernyés, még benne volt a finom édes illat. Ekkor fordultam vissza Yerak irányában, amikor észrevettem a korábban már látott elfet és karjaiban egy kislányt, aki láthatóan aludt, s vére forrt, valószínűnek tartottam, hogy lázas.*
~ Őt is megcsípte egy szúnyog… sietnünk kell…
*Gondoltam magamban, majd egy jól látható helyre letettük az üvegünket, s kértem a gyerekeket, hogy kövessenek, mert megyünk vissza a boncterembe.*
- De miért megyünk már megint oda? Nem volt ennyi elég?
- Akara… láttátok ott fent azt a kislányt?
- Arra gondol, aki ott sétálgatott?
- Nem, hanem arra, akit az a másik elf hölgy a karjaiban tartott.
- Igen én láttam. Mi van vele?
- Őt nemrég csípte meg egy szúnyog.
*Akara és Kara innentől hallgattak és követte vissza a boncterembe, ahol megkerestünk egy másik hullát, akit éppen nem vizsgált senki, s óvatosan a hátára fordítottuk, Az előző esetben sem volt könnyű dolgunk, de itt a test már nem egy napja volt mozdulatlan. Itt már sejtették, hogy mit akarok.*
- Újabb minta?
- Pontosan Kara. Kell egy másik lény, amin lehet kísérletezni, s próbálkozni az ellenszerrel, míg a másiknak a fejlődését követjük figyelemmel, hogy tudjuk mi lesz belőle. Igyekeznünk kell, mert annak a kislánynak hiába fiatal a szervezete, ugyan olyan gyorsan végbe megy a vírus, ahogy egy felnőttnél, még lehet, hogy gyorsabban, hisz az ő immunrendszere kevesebb veszélytelenebb vírussal találkozott, mint az idősek szervezete, arról ne is beszéljünk, hogy ki tudja a dzsungelbe menők közül hányan kapták el a vírust a legutóbbi szúnyog rajzáskor.
*Miközben beszéltem, már nyúltam is a szikéért és tűrtem el a női holtest hosszú rozsdavörös, egyenes haját, hogy hozzáférhessek a csípéséhez, amely a vállán volt. Most nem akartam kimetszeni az egész fekete foltot, megelégeltem egy kisebb darabbal, mely csak a csípést magát és a lényt tartalmazta. Amint végeztünk, s a holtestet rendbe tettük, elindultunk vissza a laborba. A kis lényünk még mindig a helyén volt bár kevesebb lötty volt körülötte, s ő maga, mintha egy parányival nagyobb méretett vett volna fel. Közelebb is mentem. Formája igen érdekes volt. Mondhattam volna, hogy egy sima barázdált féreg lehetne, de a férgeknek nincs szeme, amennyire az én tudásom tudta, s főképp nem három. Amint közelebb hajoltam, mintha az megérezte volna, hogy rá nézek, s fejféléjét felém rántotta, nem kis meglepetésemre, s hátra hőköltem, beleütközve valakibe, akitől sűrű bocsánatkérések közepette távolodtam el. Eldöntöttem, hogy csak messziről szemlélem tovább a lényünket, így is elég figyelő szem tartsa számon minden egyes mozdulatát.*
- Mitsi, mit fogunk ezzel a másikkal csinálni?
- Kezdetekben hasonlót. Felnyitjuk a burkot, külön tesszük a benne lévő folyadékot, majd kivesszük a lényt. Ezek után majd meglátjuk, de már van egy tervem. Valószínűleg ez a lény már nagyobb lesz, mint a másik, hiszen egy régebb óta halott testből vettük ki, tehát volt ideje növekedni.
- Akkor hozok megint edényeket.
- Jó ötlet Kara, valamiben úgy is fel kell majd fogni a folyadékunkat, és valamibe bele kell tennünk a lényt is.
*A laborban ültünk, ugyan ott, ahol legelőször. Nem néztem körül, hogy hol lehet Yerak illetve az elf a lázas kislánnyal, de csak remélni tudtam, hogy valamit kezdtek a csöppség lázával. Egy apró fejrázással igyekeztem kiverni a fejemből a kislányt s a saját dolgomra figyelni, hisz haladnunk kellett annyira, amennyire csak tőlünk tellett. Kezembe is vettem a szikét amint az ikrek meghozták a folyamathoz szükséges kellékeket. Az orromat ismételten megcsapta a kesernyés illat, ezúttal intenzívebben, s mintha túlecetezték volna még ezt a bűzös folyadékot, szinte hányingerem volt tőle. Ennek a bűznek köszönhetően igen hamar le lett zárva az a tálka, amibe a folyadék került s a lény szinte kitépve lett a helyéről, s ő is egy üvegcsébe került, ahogy társa is. A maradék húscafat pedig maradt az eredeti táljában.*
- És most mi a következő lépés?
- Most Akara egy igen nőies munka következik, főzőcskézünk, kotyvasztunk, meg boncolunk.
- A boncolás tetszik..
- Mintha nem is te lennél..
* Forgatta a szemeit Kara, s úgy nyomott lyukat a lényt tartalmazó üveg fedelének felületére. Miután egymás mellé sorba elhelyeztük az így kapott felhasználható alapanyagot, neki láttunk a munkának. Először Akara hozott egy borszeszégőt és egy vas állványt, amire feltehettük később a főzni valót. Első soron a megmaradt húscafatunkat vettük magunk elé és Akarával együtt felszeleteltük, miközben azért nem feledkeztünk meg továbbra sem arról, hogy a folyadékok felszívódnak, így mindketten figyeltünk arra, hogy a kezünk valamely módon védelemben legyen. Mindketten ugyan azt a módszert választottuk, amint lent a boncteremben a tüdő feltárásánál, s cinkosan összemosolyogtunk, hogy a már bevált módszert alkalmazzuk. Aztán végül a felkészülések befejeztével neki álltunk. Mondhatni csodálatos érzés volt mindkettőnk számára egy bűzölgő fekete vérrel átitatott emberi húst szeletelni.*
- Hát ebből nem lesz vacsora.
- Nekem étvágyam nincs, nem hogy erre úgy tekintsek, mint vacsorára.
- Akara megnyugtatlak, ez nem a vacsoránk. De most jut eszembe, ha netán éhesek lennétek, akkor ott van a szütyőm az asztal sarkánál. Van benne egy kis kenyér és vaj. Szerény, de most még az is jó.
- Neked ilyen munka mellett lenne hozzá étvágyad?
- Ha nekem nem is a lakómnak mindenképpen kéne.
* Simogattam meg a pocakomat mosolyogva, majd ismét folytattam a munkámat, ami immáron az volt, hogy az így keletkező húscafatokat egy törő mozsárba helyezzek, s a benne lévő cafatokat a lehető legjobban és leggyorsabban pépesre törjek, amivel egy kis idő elteltével meg is voltam. Míg Akarával szeleteltünk, majd pépesítettünk, addig Kara az oldalamról lecsatolt kis szütyőből vett elő néhány gyógynövényt, melyek általános gyógyításoknál voltak használatosak, s kis dobozkákban tároltam őket, amelyekre nevük is fel volt írva, így bárki könnyen tudhatta, melyik doboz mit tartalmaz. A gyógynövények között sokféle volt, de megvolt köztük a lázcsillapító, fájdalomcsillapító és alvadást elősegítő, de persze mindegyik gyógynövénynek meg volt a más hatása, amiről tudok illetve nem. A dobozkák mellé még kértem néhány fiolát, melyek mondhatni gyönyörű színnel voltak megáldva, tehát rosszabbnál rosszabb színekben pompáztak, s rázás hatására besötétedtek. Amikor mindkét fél megvolt a munkájával a húscafatokat Akara áthelyezte egy főző tálkára, melyet a vas állványra rakott fel, miközben én neki álltam a gyógynövényeknek. Egyeseknek egy-egy levelét, másoknak szárát téptem le, s aprítottam apróra, majd helyeztem egy kis mély tálkába őket, s végül meg-megöntöztem őket, mikor éppen melyik fiola cseppnyi tartalmával. Legvégül az egész tálkát, tartalmával együtt Kara kezébe nyomtam, s megkértem, hogy akárhogy is, de keverje össze a tálban lévő tartalmat úgy, hogy pépes legyen. Valószínűnek tartottam, egy varázslat használatát, nem csak annak érzékeléséből, hanem abból is, hogy egy fordulat alatt kész is lett az egész, s került a kezembe egy nagy vigyor kíséretében. A két pép színe mondhatni megegyező volt, de illatra ”csöppet” más. Míg a hús hihetetlen bűzt árasztott magából, addig a gyógy keverék illata egy virágos kertéhez volt hasonló. Ezek után jött az átöntés. A gyógynövényeket rátöltöttük a húscafatokra, de vigyáztunk, hogy a téregek ne keveredjenek, majd feltettük az állványra s lefedtük, az esetleges szagok elkerülése végett.*
- Mitsuko… ez, ha elkészül mire lesz jó? A gyógynövényeket még értem, de a húscafatok hasznosságát nem.
- A húscafatok arra szolgálnak, hogy majd, ha bekentük a gyógynövényréteggel a csípés helyeket, ne legyen annyira idegen a test számára, és hamar felszívódjon a gyógynövények tömkelege, és ha netán az ellenszer nem a lényben, hanem már a seb körüli rétegekben is megvan akkor, akár így is bekerülhet a még élő szervezetbe.
* Mondtam halkan, s reméltem, hogy jó a ténymegállapításom és nem valami hülyeséget mondtam. Számomra valahogy ezek a dolgok voltak érthetőek. Egyszerűen csak cselekedtem. Amíg érlelődött a dolog neki álltunk lényünknek. Már megvolt egy ujjpercnyi nagysága. Magunk elé vettük és belevágtunk. Nem hajtottunk a lény megölésére. Én személy szerint kíváncsi voltam, hogy meg tudja-e önmagát gyógyítani, és ha igen, akkor miféle képen lehet őt elpusztítani. Az időközben még jobban megnőtt lényt hátára fordítottuk, s izgőmozgását megelőzve a hasán szikével vékonyan felmetszettük, s meglepetésünkre, hiába a külső sárgás szín belül lilás folyadék lötykölődött mely igen hamar szétfolyt a tálkában.*
- Hozd közelebb azt a tálkát Kara!
- Máris!
*Mondta Kara, majd ujjaimmal irányítva a folyadékot kiemeltem a tálkából, mintha csak egy egyszerű fonalat emelnék ki, s tennék át egy másik tálba, tettem át a Kara kezében elhelyezkedő edénybe. Ezek után a szikét elhúztam a lénytő, mely úgy tűnt, hogy elpusztult, de egy kis idő elteltével a vágás legfrissebb helyétől a gyógyulás elindult felfelé egy kicsi kis lila folyadék felhasználásával, amely a lényben maradt. A vágás nyomát a végén a lilás hajszál vékony vonalon kívül semmi nem jelezte mivoltát. Nem igen örültünk ennek az eseménynek, ugyanis arra számítottunk, hogy egy ekkora vágás és test folyadékvesztés megakadályozhatja a valamiféle újra éledést.*
- Akara, Kara! Ameddig én a lilás folyadékkal foglalkozom, addig ti megkeresitek a lény gyenge pontját. Számítok rátok, úgyhogy csak ügyesen. Ha van valami, szóljatok.
- Rendben van. Az nagy baj, ha kicsit sajátosan dolgozunk?
-Az mért lenne baj Kara, ha sajátos technikát alkalmazunk? Az csak annál jobb! Legalább fejlesztjük magunkat!
- Csak ne csinálj megint valami felfordulást, szokásod szerint!
- Ezt úgy mondtad, mintha mindig velem lenne baj!
- Mert veled van!
- Gyerekek!
* Megint csend lett. Kara és Akara nagy örömmel vettették be magukat, míg én neki álltam ötletem megvalósításának. Először is beszereztem még egy kis égőt, hogy fölötte melegíthessem a löttyömet, majd kerestem egy gömb formájú kis üveget, egy ”U” alakú csövet, egy rongyot, egy másik üveg fiolát és végül hoztam magamnak hideg vizet. Neki álltam. Beleöntöttem a lilás folyadékomat a gömb üvegbe, majd annak a szájához erősítettem magamnak a csövet, s feltettem az állványra. A csövet alulról kitámasztottam, féltve attól, hogy felborul. Elég érdekesen nézett ki. Persze máskor is csináltam már lepárlást, hisz egyes gyógyszereknél csak így tudtam az összetört levelekből kinyerni azt, amire nekem szükségem volt, és a jó ütős itókákat, amit a gyógyítók inkább fertőtlenítésre adnak, vagy fejfájásra, hasonló módszerrel készítik, csak kicsit nagyobb dózisban. Már csak egy dolog volt hátra, a kis rongyomat beáztattam hideg vízbe, majd rátekertem a cső hosszabb, egyenes részére, végül meggyújtottam a gömb alatt az égőt. Még volt időm, míg egyáltalán gőz keletkezik, így alaposan kitöröltem a fiolát, melybe reményeim szerint valamilyen megoldás születik nemsokára, majd az U cső szabad végéhez állítottam tartójával együtt. Nem sokkal később megérkeztek az első cseppek. Nekem már csak egy feladatom volt innentől. A vizes kendő cserélgetése, hogy a lecsapódás hamar végbemenjen, és gyorsabban haladjunk. Egy negyed óra alatt el is készültem, a máskor akár egy óráig is eltartó művelettel. Az üveggömbömben nem maradt más, csak lila por, míg a fiolámban kék folyadék. Meglepődtem milyen ”színes ez a vírus”. Egy fa dugóval le is zártam a fiolámat, s nálam lévő szütyőmből elővett levélből készített dobozkának az éleit lezártam, hogy nehogy kihulljon belőle a por, amit belé készülök tenni. Egy apró mutatvány volt. Mutatóujjamra koncentráltam, megvártam a bizsergető érzést, majd végig húztam a doboz élein. Az ujjam mentén olyan volt, mintha összeforrtak volna a levelek, de csak így tudtam biztosítani, hogy a por ne hulljon ki. Ez után a dobozba szórtam a gömbben lévő port, majd ahogy a doboz többi élét úgy a fedelét is lezártam, szétszereltem és elpakoltam mindent, majd a fiolával együtt visszasétáltam az ikrekhez, akik időközben megtalálták a lény gyenge pontját. A három szeme közül a középsőt.*
- Furcsa mód úgy tűnik, abban van a ”szíve”. Ha azt a szemét megsértjük, akkor az azon ejtett sérülést nem tudja teljes mértékben begyógyítani, ez által, ha nagyobb sérülést okozunk neki, akkor a lény elpusztul.
- Tehát megtaláltátok a lények gyenge pontját?
- Úgy tűnik, mert a mi lényünk jelenleg nem mozog és életjelet sem ad. Lehet, hogy álca, de az elmúlt öt percben nem volt hajlandó bármiféle mozgást mutatni, és a mérete sem nagyobbodott.
- Jól van gyerekek, ügyesek vagytok.
* Mondtam mosolyogva, s elismerően mosolyogtam és bólintottam, miközben egy hajborzolással ajándékoztam meg őket.*
- És maga mire jutott?
- Ha minden igaz Kara, akkor remélhetőleg egy, a vírus valamelyik, vagy netalántán az összes tünetét csillapítja.
- Reméljük lesz valami haladás, és nem csak nálunk. A kenőcs is már készen van. Leszedtük a növény rétegről. Ha nem baj, Akara a növényekből álló masszát is egybe gyűjtötte. Külön tálban vannak kihűlve.
- Az úgy jó. Már csak Yeraktól kéne megkérdeznünk, hogy kin tudnánk kipróbálni ezek gyógyhatását. Nem láttátok?
- Sajnos nem. Egész idő alatt nem néztünk fel.
- Rendben van, akkor megkeresem, ti addig vigyáztok, hogy semmi se törjön össze.
*Mondtam miközben a fiolát, a tartójával együtt és a dobozzal együtt eléjük helyeztem az asztalra, majd nagy levegőt véve elindultam megkeresni Yerakot. Amint megtaláltam, ha szükséges volt kivártam a soromat, majd szót kértem.*
- Yerak mester. Elnézést. Szükségünk lenne egy betegre, akin kipróbálhatnánk egy-két dolgot, amit sikerült összehoznunk. Jelenleg van két kenőcsünk, egy folyadékunk, amit a vérbe kéne juttatni szerintem, illetve egy adag por, amihez valamit még adagolva esetleg pirulának összepréselve beadhatóvá válna. Ha gondolja, jöjjön el és nézze meg. Ha beleegyezik a szerek használatába, akkor szerintem egy olyan betegen kéne kipróbálni ezeket, aki előtt már nincs sok hátra.



// Mitsi üzeni: Bocsi srácok, csak ennyire tellett.
Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-07-15, 10:24 pm

//Mese: A láz - Yerak csapata//

*Yerak Mitsuko felé fordul, amikor az elf megszólítja. Egyrészt örömmel hallja, hogy újabb kísérleti gyógymódra sikerült bukkanniuk, talán olyanra, amit még nem próbált, bár az is igaz, hogy olyan nagy számban nem sikerült ilyesmikre akadni.*
- Szerezzenek szert és oltsanak be vele két-három állatot. Legyen olyan is, ami nem volt megfertőzve. Nem kísérletezhetünk csak úgy embereken.
Ha náluk hat a szer és nem jelentkezik káros hatása, akkor ki lehet majd próbálni embereken is. Addig nem. Vannak befogott majmaink a dzsungelből…Biztosan hasznosak lesznek.
És még valami. Behoztak egy friss fertőzöttet is. Ki kellene venni a csípést és rendesen ellátni a beteget. Csak akkor lehet használni a gyógymódot, ha kiderült ár, hogy tényleg ez az.

*Ha nincs már hirtelenjében, akkor Yerak ott is hagyja Mitsit, és elindul, hogy találkozzon a kapitánnyal.
Ha nem tartóztatják, már siet is Taris felé, hogy megvizsgálja, milyen állapotban van.
Közben a kislányra is gondol, és inkább előbb utána siet.
Jó lenne, ha végre meglenne a gyógymód, mert ezzel a tempóval nagyon nagy járvány fog kialakulni itt, délen, aminek gyógymóddal sem lehet majd könnyen útját állni.*
Vissza az elejére Go down
Merilien Lumel'Auvrea
Vér elf
Merilien Lumel'Auvrea


Hozzászólások száma : 335
Életkor : 737
Munkahely : Vérelfek vezetője, vérelf-hercegnő

Character sheet
Nép: Elfek

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-07-20, 4:18 pm

1. küldetés - A dzsungel fia


*Merilien vágtat a pusztán keresztül. Már lassan két napja nem látott falut, a vize fogyóban van, így nagyon reméli, hogy a térkép, amit 2 éve szerzett Lanuriáról jól mutatja, hogy hamarosan egy végvárhoz érkezik. Nem úton megy, soha nem szerette a nyílt utakat, de az erdőn belül követi az irányt, amerre a várat sejti. Azonban kiérve a pusztára Merilien védtelennek érzi magát, így egyik kezében készenlétbe fogva íját vágtat át a pusztán. Szerencsére nem kell egyelőre semmitől és senkitől tartania, nem közelíti meg vele egy időben senki a végvárat. Hamarosan kirajzolódik tünde szemei előtt a végvár körvonala, így Merilien fellélegzik. Közel a város, közel a víz és talán valami ételt és információt is kaphat a kőről. A kő, mely az életcéljává vált tudatán kívül. Ami vezeti az útját, bárhova is megy. Menion-t elég nagy városnak tartja ahhoz, hogy itt kutasson információk iránt. Akára kő, akár a mágus elűzése miatt. Gyorsabb vágtára bíztatja hát éjfekete lovát és hamar leküzdik a távolságot. A Nap korongja már a horizontot kóstolgatja, amikor Merilien belovagol a végvárba. Szerencsére még a kapuzárás előtt sikerül becsusszannia és a katonák sem kérdezgetik sokat a nőt. Leszállva lováról egy fogadót keres, de hangzavar üti meg a fülét. Egy térre érkezvén sok - sok embert pillant meg, akik fennhangon túlkiabálva egymást. A tünde végül kiveszi a szavakból és a zajból, hogy Menion mellett van egy falu, amit egy erdő vesz körül. Az erdő mellett van egy hatalmas nagy domb, egy tisztás, amin mindig legeltetik a falu lakói az állatokat, de valahogy mindig megtizedelődik az állatállomány és valamilyen módon a veteményes is. Merilien felkapja a fejét erre az információra, hiszen habár nem kapcsolódik szorosan az úti tervéhez, mégis elég érdekesnek és titokzatosan tűnik a dolog. Így hát magához hív egy falu lakót, aki részletesen beszámol a történtekről:*
- Jaj, Kisasszony, tudja kb. egy éve kezdődött ez az egész. Egyszer csak eltűnt néhány birka, egy-egy malac és rengeteg répát, salátát és krumplit loptak el a kertekből. Érdekes, hiszen néha hallatszódott az állatok hangja az erdőben, és amikor felderítő útra indultunk, találtunk is néha egy-egy karámot, amiben ott volt egy-egy ellopott állat. Fogalmunk sincs, hogy ki lopkodja az állatokat, de bosszantó, hogy nem tudjuk elkapni az illetőt. *morogja a férfi és öklével a levegőbe ütöget.
-Hol találom ezt a falut és az erdőt? *szólal meg határozottan Merilien, mikor a férfi elmeséli a történetet.*
-Menion után haladjon tovább délre, Kedvesem. Meg fogja látni az erdőt, mellette van egy tisztás egy nagyobb dombon. Az erdő és a domb között van a falucska, egy apró patak is folyik arrafelé. *mutatja kezével is az irányt. Merilien elhatározza, hogy az estét egy fogadóban tölti, vesz ételt-italt, majd reggel tovább indul. Másnap reggel, mikor a Nap épp hogy kidugta fényét a horizont mögül, Merilien már a pusztában vágtat a mutatott irány felé, és csakhamar megpillantja az erdőséget, mellette a kis falucskát. A tisztáson most is odakint van néhány állat, a kertek pedig dúskálnak az élelemtől, a finom terményektől.*
~Ha ennyi van, miért sajnálják?~*csóválja meg a fejét a nő és belovagol a főtérre. Habár a faluban nem sokan laknak, elég kihaltnak tűnik az egész hely, így Merilien kiköti a lovát egy patak mellé, míg ő íjával a hátán, tőrjeivel a csizmájában besétál az erdőbe. Tünde lévén igen csak ért az erdőhöz és ismeri a jeleket, így nyomolvasást alkalmazva indul meg a rejtélyes idegen felé. Hamar emberi lábnyomokra bukkan, néhány anyagdarabra és különböző jelekre, amik azt sejtetik a tündével: bizony ez nem egy állat. Tünde fülei érzékenyek, így hamar meghallja azokat az állathangokat, amikről aférfi is beszélt a városba. Követve a nyomokat egy fához érkezik, ami körül valóban egy karám áll és benne egy kisdisznó és egy bárány legelészik, béget. A tünde nő felnézve a fára egy kiskunyhót talál, ami most üres, azonban ügyesen meg van csinálva. Néhány határozott mozdulattal Merilien fellendül a fára, kihasználva a kellemes faágakat, és megállva a kunyhó mellett belekukkant. Ott van néhány megdézsmált répa, salátalevél, azonban a hely igen kicsi.*
~Egy gyermek!~*jut eszébe Meriliennek egy lehetséges megoldás, de elgondolkozva kicsit furcsának tartja. Hogy is kerülne ide egy gyermek? Elbújva egy bokor mögé várni kezd, hátha felbukkan a furcsa idegen. Nem is kell sokat várnia, hiszen hamarosan lépteket hall az erdőből. Méghozzá hat lépést: egy négylábú állatét és egy kétlábú lényét. A bokrok mögül kilesve Merilien gyanúja beigazolódik: egy elhanyagolt, csont és bőr kisfiú érkezik egy farkas kíséretében. A farkas szimatolni kezd, majd morogva indul meg a bokor felé, ahol Merilien rejtőzködik. A nő egy hirtelen mozdulattal küld nyilat a farkas szívébe, ami egy nyikkanással ki is múlik. A fiú visítani kezd és felmászik a fára. Merilien kilép a bokor mögül, majd elengedi az állatokat. Figyeli a dzsungel gyermek reakcióját, aki félve-remegve kuporodik a kunyhójába. Nyilván a farkas volt a társa, a barátja, de ez a nőt nem érdekli. Nyilait alkalmazva néhány pontos lövéssel a fiú kezeibe és lábaiba lő egy-egy nyilat, aki visítva-sírva liheg és igyekszik kiszabadulni. A nőnek egy pillanatra megvillan a vérre a szeme, fekete színt vesz fel, de végül nem tesz semmit. Ott hagyja a kisfiút, akit élve a fához szegezett. A tünde pontosan tud célozni, így artériát nem talált el a fiúnál, nem fog elvérezni. Hacsak ott nem hagyják néhány napig a falubeliek. De gyanítja, hogy bosszúvágyóbbak és kíváncsiabbak annál, hogy ezt megtegyék. Visszasétál a faluba és megkeresve az egyik fő embert, aki vezeti a falut. Elmondja neki, hogy az elcsenegetőt elkapta, oda van szegezve az egyik fához az erdőben. A férfi hebegve-habogva pislog a nőre, és habár látja, hogy Merilien tünde, nem akarja elhinni, hogy végül egy nőnek sikerült elkapnia a kis csavargót. Habár nem szívesen, de végül megköszöni a falu nevében a segítséget, Merilien kap egy adag élelmet, illetve friss vizet. A nő megköszöni és felpattanva immár pihent lovára elhagyja a falut. Nem akarja látni a szörnyülködést, hogy hogyan is kapta el a kisfiút. Az az ő dolga. A lényeg, hogy megoldotta az ügyet. Irány Menion!*
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-07-22, 9:52 pm

//Mese: A láz - Yerak csapata//

*Yerak komoran kerülgeti a kapitány ágyát. Taris az ágy szélén ül, de csak kis híja van neki, hogy le nem dől. Teste izzadtságtól fényes, s nem a nyári melegtől izzadt meg.*
- Mikor…?
- Már három napja, reggel. Próbáltam lent tartani a lázat…
*Yerak a kapitány bal lapockáján éktelenkedő csípést szemléli.*
- Talán van egy új szer. A kék elf kísérletezte ki az ikrekkel. Parancsoltam, hogy teszteljék majmokon….
*Taris legyint a levegőbe. Voltak már szerek. Csodaszerek. Egyike sem vált be. Miért épp ez lenne a jó?
Lélekben már készül a halálra és a szenvedésre is, de előtte még el akar jutni odáig, hogy tudja, a többi beteg megmenekül.
Taris lefekszik az ágyba és magára húzza a takarót. Még jó barátjának, Yeraknak sem akarja bevallani, sem pedig mutatni, mennyire gyengének érzi magát.*
- Tegyetek meg minden! Menionnak meg kell menekülnie!
*Yerak vizes ruhát tesz Taris homlokára, valamint lábszáraira és bármennyire is tiltakozik, mellkasára is.
Majd még odanyújt neki egy kis, fekete üvegcsét. Taris szó nélkül meghúzza.
Yerak meghajol, majd távozik.*
- Mind azon vagyunk, kapitány.
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-07-29, 10:17 pm

//Mese: A Láz - Yerak csapata//

*Yerak lassú léptei felverik a folyosó csendjét. Mitsukoékat keresi. Tudni akarja, hogy haladnak a kísérletekkel. A sok beteg és egyre több halott miatt eddig is sürgető volt a gyógymód megtalálása, ezen pedig Taris állapota csak nehezít.
A vár kapitánya ugyan nem egy nagyhatalmú nemes, csak a többi nemes által kinevezett katonatiszt, aki irányítja a végvár védelmét, de a mágus nem tagadhatja le, hogy nélküle Menion nem ilyen lenne és nem is itt tartana, ahol most. Ezt pedig a vár állapotár, a védelemre, és a köznép sorsára érti jó értelemben. Taris valahogy majdnem mindig megtalálja azt a kiskaput, ami a nemesség pénztárcájához vezet, vagy a főpapnőhöz, hogy engedményt, támogatást kapjon a vár számára fontos kérdésekben.
Most mégis, ez a láz, úgy tűnik, kifog a kapitányon.
A folyosó végén végre eléri azt a helyet, ahol az elf tartózkodik. Eszébe jut Neloria, a szürke köpenyes mágus is, de ha nem jelenik meg és állítja meg őt, akkor belép.*
- Mitsuko, mi a helyzet?
Vissza az elejére Go down
Mitsuko Midnight
Zöld elf
Mitsuko Midnight


Hozzászólások száma : 745
Életkor : 912
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-08-05, 5:49 pm

/Mese a Láz - Yerak/

- Szerezzenek szert és oltsanak be vele két-három állatot. Legyen olyan is, ami nem volt megfertőzve. Nem kísérletezhetünk csak úgy embereken.
Ha náluk hat a szer és nem jelentkezik káros hatása, akkor ki lehet majd próbálni embereken is. Addig nem. Vannak befogott majmaink a dzsungelből…Biztosan hasznosak lesznek.
És még valami. Behoztak egy friss fertőzöttet is. Ki kellene venni a csípést és rendesen ellátni a beteget. Csak akkor lehet használni a gyógymódot, ha kiderült már, hogy tényleg ez az.

- Értettem!
*Mondtam, majd miután Yerak elment visszatértem az ikrekhez.*
- Nah mit mondott a mester?
- Állatokon kísérletezzünk, hogy nem jutott ez eszembe. Az emberek életével nem lehet csak úgy játszadozni.
- Hát nem. De akkor keresnünk kell állatot, ami fertőzött.
- Yerak mondta, hogy hoztak be néhány majmot, amelyek fertőzöttek lehetnek, de kell melléjük egy egészséges is. Remélem, találunk köztük olyat is.
- Akkor mire várunk? Induljunk már?
- Elötte van még egy kisebb feladatunk. Azt a kislányt, akit megcsípett egy szúnyog meg kell vágnunk, azaz ki kell vágnunk a csípését, amíg nem lesz óriási és fájdalmas.
- Rendben van de akkor meg kell keresnünk.
- Keressétek meg és hozzátok ide azzal a nővel, Neloria-val együtt. Sietnünk kell, addig én összeszedem az eszközöket.
* A gyerekek bólintottak, majd rögtön neki is lódultak megkeresni Neloria-t. Amint megtalálták megkérték, hogy jöjjenek oda hozzám, s ha neki további munkája van akkor csak a kislányt bízza az ikrekre és ők elhozzák hozzám, hogy a csípést eltávolíthassuk. Egy kis idő elteltével az ikrek meg is jelentek a kislánnyal, de nem figyeltem, hogy jön e Neloria, én kezembe vettem a kicsit s rögtön megkérdeztem tőle hol csípte meg a szúnyog. A kislány csendesen mutatta a csípés nyomát, s én a csípést látva megkönnyebbültem, hogy még elég friss ahhoz, hogy ne legyen nagyméretű.*
- kicsikém ez egy picit fájni fog, de a lehető leghamarabb végzünk vele.
*A kislány csak csendben bólintott, majd erősen lehunyta a szemét. Elővettem egy kis kendőt, majd egy kis szeszt, majd benedvesítettem a kis kendőt, s azzal letörölgettem a csípést, így fertőtlenítve a helyet. Ezek után kezembe vettem az időközben elém készített szikét, s gyors, finom mozdulattal a bőr felszínéről kivágtam a csípést, és az esetlegesen benne lévő kis lényt, ami nem lehetett nagyobb mint egy porszem. Az apró darabot amit kimetszettünk egy edénybe raktuk majd, az esetleges vért elállítottuk az ikrekkel egy kis gyógynövényes kenőccsel. Ekkor érkezett meg Yerak.*
- Mitsuko, mi a helyzet?
- A kislányból éppen most távolítottuk el a csípést. Szerencsénkre nem volt nagy éppen olyan volt, mint egy szokványos csípés, így könnyen eltávolítható volt. Most kezeljük le az így keletkezett sebet, majd adunk egy fájdalom és egy lázcsillapításra alkalmas gyógyszer keveréket. Yerak mester egy kérdésem lenne. Merre találjuk az elfogott majmokat? Szeretnénk elkezdeni a kísérletet minél hamarabb. Jut eszembe, előbb körbe kellene kérdeznünk, kinél van még esetleges szer, amit sikerült kikeverniük a vírusra, vagy a mester már utána kérdezett? Segítségünkre lenne abban, míg mi elmegyünk az ikrekkel a majmokért, hogy kinél van még esetleges megoldás a vírus által keletkezett tünetekre?

/ ez egy kicsit összecsapott lett, lett volna még tervem részletesebben az ikrek szövegeinél, de a meleg annyira zavar hogy ezt is alig bírtam összeszenvedni majd legközelebb/
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-08-05, 9:48 pm

//Mese: A láz - Yerak csapata//

*A mágus meghallhatja az elf beszámolóját. Elégedett a hallottakkal, így legalább biztos lehet abban, hogy míg ő távol van és várhatóan egyre több erejét fogja felemészteni, hogy Taris az élő között tartsa, addig van valaki, aki hatékonyan kézben tartja a kutatást.
Így aztán szakállát megsimogatja kezével, mielőtt Mitsuko szemébe nézve sötét pillantásával meg nem szólal.*
- A majmokat a kapitány által berendeztetett kifutóban tartjuk. Ezen a szárnyon kell végigmenni, majd ott, ahol a hatalmas, kőből faragott fa áll, jobbra kell fordulni. Onnan már nem lehet eltéveszteni. Messziről hallani őket és s szagukat is érezni. A gondnok majd segíteni fog.
Ha nem akar, csak rám kell hivatkozni.

*Teszi hozzá még. Aztán jut eszébe, hogy még volt valami, amit kérdezett az elf. Tagadón ingatja a fejét.*
- Kész ellenanyag nincs. Folyamatban van még két szer elkészülte, a többiek pedig puhatolóznak csak. Ez a szer van legelőrébb.
Munkára fel! Ha nincs más, én is folytatom teendőim sorát.

*Ezzel el is fordul, hogy rohanjon tovább.*
Vissza az elejére Go down
Mitsuko Midnight
Zöld elf
Mitsuko Midnight


Hozzászólások száma : 745
Életkor : 912
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-08-12, 7:29 pm

/ Menioni láz Yerak/

- A majmokat a kapitány által berendeztetett kifutóban tartjuk. Ezen a szárnyon kell végigmenni, majd ott, ahol a hatalmas, kőből faragott fa áll, jobbra kell fordulni. Onnan már nem lehet eltéveszteni. Messziről hallani őket és s szagukat is érezni. A gondnok majd segíteni fog.
Ha nem akar, csak rám kell hivatkozni.

*Az ikrekkel egyetértően bólintunk. Nem lesz nehéz megtalálni a helyet, ha pedig nem segítenek, csak Yerakra kell hivatkozni, és már meg is van oldva minden probléma.*
- Kész ellenanyag nincs. Folyamatban van még két szer elkészülte, a többiek pedig puhatolóznak csak. Ez a szer van legelőrébb.
Munkára fel! Ha nincs más, én is folytatom teendőim sorát.

-Más nincs.
*válaszolom, majd Yerak megfordul és gyors léptekkel már megy is tovább. Szomorúan hallom, hogy mások még nem járnak előrébb, de örülök, hogy mi már jól haladunk. Most már csak annyi kell, hogy kiderüljön, jó-e az, amit mi kevertünk össze, vagy a sötétben keresgélünk. Gyorsan bekötöztük a kislány sebét, majd pihenni küldtök, addig Akara nagy bátran szikét fogott és átvágta az apró seben található pöttyöt, majd a benne még kicsi, de a fűszál szélességének méretét meghaladó nagyságú lénynek megkereste a fejét, majd, mintha csak aprítana, elkezdte felszeletelni a lényt.*
- Kara most mit nézel így rám? A középső szemét úgy sem találnám el, ezért felszeletelem apróra, így tuti meghal.
- Akara… néha nagyon rémisztő tudsz lenni.
- Most mit akarsz, kettőnk közül én vagyok a fekete köpenyes.
- Te is tudod, hogy nem kell annak lenned!
- Kara, ezt már ezerszer megbeszéltük! Éjjel születtem! Engemet vonz a sötétség, ahogy téged a fény!
* Csak néztem és nem szóltam közbe, hisz nem az én dolgom volt ezt a kérdést eldönteni. Az egésznek Kara vetett véget, amikor hátat fordított Akarának, aki időközben végzett a darabolással és a maradék zárt üvegbe helyezésével. Karlával és Akarával gyorsan összepakoltunk magunk mögött, hogy nagyjából ne úgy nézzen ki a helyünk, mint egy háborút viselt csatatér, hanem mint egy laborban lévő nagy asztal. Az elkészült eredményeinket magunkkal vittük. A két kenőcsként használható krémet, a port és a lepárlott folyadékot. Indulásunk után pár perccel már a kőből faragott fa felé futottunk, majd azt elérve jobbra fordultunk. Igaza volt Yeraknak, már innen lehetett hallani a majmok hangzavarát, ugyanúgy ahogy szívverésük rendezetlen gyors dobogását is. A szaguk se volt valami kellemes, s még én tűrtem, az ikrek közül Kara nem igen, hófehér arcát látva féltem, hogy még összeesik itten.*
- Maguk meg mit keresnek itt, idegenek ide nem jöhetnek be!
* Állt ki elénk először csak egy kard, majd a sötétből előbujt egy hozzá tartozó alak is, aki nem más volt, mint az őr maga.*
- El szeretnénk vinni néhány majmot.
* Válaszolta Akara, kicsit túlságosan is harciasan, előre lépve. Látszólag nem viselte meg az a tudat, hogy az őr legalább két fejjel magasabb nála, s ha ránéz, igencsak ki kell nyújtania a nyakát.*
- Persze még csak az kéne, hogy kivigyék innen a majmokat! Hogy ezeket szabadon engedve szaporodjanak.
- Már nem azért, de ezek itt bent is simán tudnak szaporodni, nem mintha akarnának, láz és égető fájdalmak között ez lenne minden vágyuk.
- Yerak küldött minket.
*Léptem előre Kara vállára téve a kezemet, aki Akarához hasonlóan kilépett előbb.*
- Kell néhány beteg illetve egészséges majom, hogy tesztelhessük rajtuk a gyógyszereinket, amiket eddig elkészítettünk.
- Akkor beléphetnek.
* Állt el utunkból az őr, nem mintha szimpatizált volna velünk, de Yerak nevét hallván inkább átengedett minket. Elhaladva mellettük Akara egy nyelvnyújtást küldött feléje, jelezvén győzelmét.*
- Hogy találjuk meg melyik az egészséges és melyik nem.
- Nem lesz nehéz, ha az orromat használom.
* Mondtam mosolyogva, miközben orromra pöcköltem. Bementünk a majmok közé. A szokásos illat fogadott minket, amit már messzebbről is érezhettünk. De én meg tudtam tenni a különbséget a büdös és a büdös majom között. Némelyiküknek a szaga hasonlatos volt a boncteremben érzett vérszagokkal. Nem volt nehéz megtudni melyik majom beteg, bár az is rásegített, hogy a beteg majmok szinte a fejüket verdesték a földhöz.*
- Kara, Akara ti fogjatok meg három, esetleg négy egészséges majmot.
- Honnan tudjuk, hogy melyik egészséges? Ha nem tudná nekünk nem olyan a szaglásunk, mint magának.
- Könnyű, amelyik majom úgy viselkedik, mint egy majom, tehát csüng valahonnan és nem próbálja meg szétverni a fejét valahol az egészséges.
- Tehát a nem hülyéket próbáljuk meg megfogni.
- Igen, de ha lehet Akara akkor maradjanak életben.
*Akara némán körbefordította szemeit, majd Karát előre lökve megindultak. Rajtam volt a sor, hogy négy beteg majmot szedjek össze. Nehezebb esetnek tűntek, hisz egy idegbeteg embert sem könnyű lecsillapítani, nem hogy egy idegbeteg majmot, amelyik azt sem tudja, mi történik vele.*
~ Muszáj lesz nekem is mágiát alkalmazni, mert ezeket másképp lenyugtatni nem lehet.
-Fera simiae cor tandem mitescere. Nunc pulsaverit caput absque, somnium, et somnum.
*Mondtam el szavaimat, miután már éreztem kezemben a bizsergést. Széttárt ujjaimmal elhúztam magam előtt kezemet, mintha csak egy fal lenne előttem, majd azt „ellöktem” a majmok fel. Szinte láttam, ahogy a fal távolodik tőlem, s elérve egy-egy majmot, amelyek fertőzöttek voltak, leálltak, és kábultan estek össze. Most már nem volt más hátra, mint hogy én is felkaroljak négy majmot és elvigyem őket. Visszaérve a bejárathoz Kara és Akara kezében is két-két majom pihent, akik szintén varázslat áldozatai lettek, de nem annak, amelyet én indítottam el.*
- Vissza így nem mehetünk, de ha felébrednek, hangosak lesznek és zavarni fogjuk a többieket.
- Mondasz valamit Kara. Kérnünk kell valami szoba félét itt lent.
- Maga tudna nekünk adni egy szobaféleséget? Vagy másik kifutó nincs?
- Van egy másik kifutó itt nem messze, menjenek tovább. A kulcsot odaadom maguknak. Ha végeztek hozzák vissza.
- Köszönjük, akkor mi mentünk is.
*Válaszoltuk, majd elvéve a kulcsot tovább siettünk, s tényleg hamarosan egy másik kifutóhoz érhettünk, hisz a kulcs nyitotta az ajtót. Belépve az előző helyhez hasonlatosat láttunk, csak éppen üres volt. Sietnünk kellett, így gyorsan letettük a majmokat a földre Majd mindent elővettünk. Legelsőnek úgy döntöttük, hogy eltávolítjuk a csípésekben leledző lényeket, így gyors púpkeresésbe fogtunk. Meg is lett az eredménye. Igen hamar végeztünk a csípések kivágásával és a lények eltüntetésével. Gyors munkánk végén, a beteg állatokon egy foltban hiányzott a szőr s lekötözött seb volt azon a helyen. Természetesen lekezeltük a kivágott felületet. A kivágott részeket ismételten egy üvegbe zártuk, legyen mit felhasználnunk később. Megbeszéltük, hogy egy állatra csak egy gyógyszer kerülhetett, így jött ki az, hogy egy egészséges és egy vírusos majom kapott csak ugyan olyan kezelést. Elővettük hát a kenőcsöket, a folyadékot illetve a port. A kenőcsöket a csípésekre kentünk, de egyelőre csak kis mennyiségben, majd visszakötöztük a sebeket. A port kiskanállal juttattuk a majmok szájába, s összezárva tartva álkapcsukat megakadályoztuk, hogy reflexszerűen kiköpjék, helyette inkább lenyeljék. A végére már csak a folyadékot kellett az utolsó majom párnak a vérébe juttatnunk. Mire ezzel is végeztünk a majmok már kezdtek ébredezni. Gyorsan elhelyeztük őket a kifutó különböző részeire. Úgy döntöttünk bent maradunk, így az ajtót behúztuk magunk után, de nem zártuk be, netán ha futnunk kell, legyen hova. A majmok szépen lassan mind magukhoz tértek, a beteg majmok továbbra is feldúltak voltak. Nem csodáltam, hisz kis testükben a hatalmas láz melyet a csípés eltávolítása közben éreztünk nem volt kicsi. Az ajtóban helyet foglalva figyeltük az esetleges változásokat. Kara kezében egyszer csak egy kis könyvre lettem figyelmes melynek eleje lehet, hogy tele volt már írással, de ott ahol kinyitotta csak egy felírás volt található. ”Menioni Láz- majmok megfigyelése”. Elmosolyodtam. Jó ötletnek tartottam, amit tesz, ezért nem is mondtam semmit, csak bólintottam, amikor felém nézett, majd én is a majmokra figyeltem. Szerencsére tudtuk melyik majom mivel volt kezelve, így nem kellett megjelölnünk őket. Így is máshogy néztek ki. Egy idő után az egyik majom elkezdett vakarózni, de nem igazán figyeltünk rá, mert az az egészséges majom volt, de amikor annak párja, a beteg majom is elkezdett vakarózni és inkább azzal foglalkozott mint a vergődéssel, feljegyeztettük Karával, hogy az a kenőcs mely a húscafatos rétegből készült van egy mellékhatása, s nem más az mint a viszketés. Maradtunk a helyünkön és tovább figyeltük a fejleményeket.*

ui: bocsi hogy mindig ennyit kell rám várni Very Happy
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-08-12, 10:02 pm

//Mese: A láz - Yerak csapata//

*Mitsuko terve beválik. A szer hatni kezd az egészséges és a beteg majmokra is, legalábbis a vakarózás mindenképpen hatásnak nevezhető.
Azonban a betegek láthatóan továbbra is a normálistól eltérő viselkedést produkálnak.
A szer úgy tűnik, egyenlőre nem hat.
Eközben Yerak újabb betegeket kap és az ispotály, melyben a hozzá és a gyógyítókhoz érkezetteket ápolják, már megtelik.
A mágus pótágyakat hozat, ezúttal a vár fogadószobáiból is, nem törődve azzal, hogy ezeket a nemesek használják békeidőkben. Most nincsenek nemesek. Mind elhordta az irháját régen és biztos lehet benne, hogy csak a vész múltával térnek majd vissza.
A feketeköpenyes gyógyfű tudókkal is tart megbeszélést, hiszen fogytán a fájdalom és a lázcsillapító főzetek alapanyaga is és muszáj beszerezni valahogy.
Azután visszatér és benéz a lázban fekvő Tarisra, de a kapitány láthatóan nincs ébren. Alszik, de a verejték eközben is csak úgy szakad róla.
Mitsuko és csapata azt láthatja, hogy az eddig egészséges majmok egyikén is mintha a betegség első tünete jelenne meg. Ha megvizsgálnák, a majmon nem találnának csípést. Talán a szer okozta?
A többi, korábban is beteg állat állapota nem változik, csak a vakarózás marad, ahogy az egészségeseké is változatlan, ők is csak vakaróznak.
Yerak is megérkezik, miután végigjárta a többi kísérletezőt is, kíváncsisága hajtja oda. Szemei karikásak, látszik, hogy hosszú ideje nem pihent.*
- Hogy állunk?
*Kérdezi Mitsukot, egyenesen rá nézve.*
Vissza az elejére Go down
Mitsuko Midnight
Zöld elf
Mitsuko Midnight


Hozzászólások száma : 745
Életkor : 912
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-08-19, 3:39 pm

/menioni lás Yerak/

*Továbbra is figyeltük a nyolc majmot. Legalábbis már csak én, időközben Akara és Kara egymásra dőlve elszundított. Hagytam őket. Figyelni én is tudok és ők már régóta ébren voltak és éberek, ami igazán ki tudja fárasztani az embert. Egy idő után már nem bírtam ülve maradni, eleget ültem már, ezért felálltam és egy kiadós nyújtózkodás után sétálásba kezdtem. A derekamra téve kezemet, enyhítek esetlegesen fellépő hátfájdalmaimon, mely mostanság egyre gyakrabban előjön, ha a figyelmem nincs eléggé lefoglalva. Most nem volt lefoglalva, csak figyelni kellett. Csodáltam a gyerekeket, hogy ilyen hangzavarban el tudtak aludni, ugyanis a beteg majmok nem igazán voltak csendesek. Közelebb sétáltam a majmokhoz és szemügyre vettem őket. Az egyik nem akart nekem tetszeni, főképp mivel ez a majom egészségesként lett behozva. A az egyik vizes medencénél volt, így oda mentem hozzá. Tudtommal a majmoknak nem szokása huzamosabb ideig vízben tölteni az idejüket, így óvatosan közelítettem hozzá. Elég csendes voltam ahhoz, hogy ne vegyen észre, csak amikor már megragadtam. Hangot adott nemtetszésének, de ereje nem volt ellenkezni. Megvakargattam a fejét, jelezve neki, hogy nem bántani akarok, majd rá figyeltem. Szívverése felgyorsult, nem olyan volt, mint a többi egészségesnek, már kezdett hasonlítani a beteg majmok gyors szívveréséhez. A vérének illata is kezdett már savanyodni, s ez nem tetszett nekem. Több mint valószínű volt, hogy a vírus tüneteihez hasonlatos tüneteket kezd produkálni. Csípés nyomokat kezdtem keresni rajta, de sehol sem találtam.*
- Akkor a gyógyszer.
~ Hisz ennek a majomnak a csípésben található folyadékból, párolgáskor visszamaradt port kapta. Ezek szerint ez nem válik be.
*Gyorsan ki kellett találnom valamit, de végül úgy döntöttem hagyom, hisz lehet, hogy végül ez lesz a megoldás. Sajnáltam az állatot, de nem volt mit tenni, nagy nehezen egy lázcsillapítót beadtam neki, hogy könnyítsek a fájdalmán, de mást nem tettem, visszatettem a hűvös vízbe kicsit meglocsoltam a fejét is, majd körbementem a többi majomhoz is. Első utam a viszketős majomhoz vezetett, amelyik egészségesen jött és krémet kapott. Kis vizsgálgatás után kiderült, hogy hőemelkedésén kívül más baja nincs, csak a viszketés. Így volt a majom beteg párja is, bár annak testhőmérséklete magasabb volt. Miután mindegyik majmot megvizsgáltam és még annyit vettem észre, hogy amely majmok a folyadékot kapták békésen szunyókálnak, visszasétáltam az ikrekhez. Ekkor kopog valaki. Óvatosan kisurranok az ajtón, hogy az ikreket ne keltsem fel, had pihenjenek még egy kicsit. Nem más állt előttem, mint Yerak, láthatóan kimerülten és fáradtan. De ő is ébren volt, ahogy én is.*
- Mi a helyzet?
- Összesen nyolc majmot hoztunk el. Négy egészségeset és négy beteget. Egy egészségesnek és egy betegnek adtunk ugyanolyan készítményt. Egy pár, amelyeket az egyik krémünkkel kezeltük le, amelyet a csípések helyén található húsmaradványokból készítettünk, átmelegítve gyógynövény keverékkel viszketést váltott ki a majmokból, amely enyhe hőemelkedéssel járt az egészséges majomnál, a beteg majom, pedig a viszketésre koncentrál a saját fizikai egészségének rombolása helyett. Egy másik pár meg elaludt, a beteg majom is, pedig a fájdalom miatt igen csak hangosak. Ők a folyadékot kapták. Láza csökkent, és ezek szerint fájdalmat nem érez teljes mértékben, különben ébren lenne. Az utolsó pár, akik a gyógynövényes krémet kapták még nem reagáltak szembetűnően, de a beteg most nyugodtabb.
*Válaszoltam hosszan Yeraknak. Hiába volt kimerült, az agya dolgozott.*
- Az ikrek már kidőltek, a nagy zaj ellenére is ami volt. Nagyon szorgalmasak, megérdemlik a pihenést. Mester, nem kéne magának is pihennie egy kicsit? Feltehetőleg napok óta nem aludt. Ha így folytatja, legyengül és megbetegszik, ezt maga is jól tudja. A szíve fogja bánni legvégül.
*Bökök a mutató ujjammal a mellkasa felé, miközben hallgatom szívének zakatoló nyugtalanságát.*
- Nyugodjon meg mester. A megoldás már csak egy hajszálnyira van a kezünktől!
*Mondtam végül mosolyogva, magabiztosan.*

Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-08-19, 9:53 pm

//Mese: A láz - Yerak csapata//

*Yerak arcán látható a feszült figyelem, ahogy Mitsukot hallgatja. Lassan emberfeletti teljesítményre van szüksége ahhoz, hogy ezekben a helyzetekben is koncentrálni tudjon.
A lényeget azonban megérti. Várnia kell még.
Amikor Mitsuko aggodalmát fejezi ki az egészsége miatt, csak legyint egyet.*
- Én tartom kézben a dolgokat. Szükség van rám.
*Aztán, hogy az elf aggodalmát is kicsit lecsökkentse, hozzáteszi még:*
- Amikor van egy-egy szabad órám, ledőlök pihenni.
Valóban, jó úton haladhatunk. Folytassák csak a munkát! Nem hiszem, hogy tanácsokat kellene adnom, hogy mit hogyan csináljanak, de ha szükség lenne rám, a kapitány szobája előtt hagyjon üzenetet, jövök, amin tudok. Arra sűrűn megfordulok.

*Teszi még hozzá, majd int egyet Mitsukonak és fáradtan odébb áll. Ő tudja a legjobban, mennyire kimerült, de már most a következő útja a kislányhoz vezet, akit a szürkeköpenyes hozott be.
Tenyerével megvizsgálja az alvó kislány homlokát, de láznak nyomát sem látja. Ez természetesen nem nyugtatja meg, hiszen még kialakulhat ettől függetlenül is.
A következő útja már Taris szobájába vezet.
A kapitányra is ránéz, aki még mindig lázasan fetreng az ágyban, de nincs ébren.
Aggódó pillantást vet rá, lecseréli a vizes borogatást a homlokán, a lábszárain, aztán leül az egyik székbe.
Egy pillanat múlva már alszik is.
Eközben Mitsukokéknál az az egészséges majom, amelyiken a betegség tünetei jelentek meg, egyre rosszabb állapotban van. A láz emelkedik testében és ez kihat a viselkedésére is.
Akik a folyadékot kapták, mindketten nyugodtan pihennek, láthatóan semmi gondjuk nincs.
A krémmel kezeltek vakarózása pedig odáig fajul, hogy már több helyen véresre karmolták magukat. Viszont állapotukban más változás nem áll be ezen kívül.*
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-08-26, 9:44 pm

//Mese: A láz - Yerak csapata//

*Yerak Taris nyögésére ébred. Álmos szemeiből pillanatok alatt kidörgöli az alvás maradékát is.
Felhajtja az eszméletlen kapitányról a takarót. Elszörnyed azon, amit lát.
Feltépi a kapitányi szoba ajtaját és ahhoz a katonához siet, aki nem messze strázsál onnan.*
- A majmokkal kísérletező kék hajú elfet akarom! Most, azonnal!
*A katona kikerekedett szemekkel néz rá, majd a sürgetésre vigyázzállásba pattan és sarkon fordulva elrohan.
Yerak meg sem áll, máris siet vissza Tarishoz.
A kapitány hátán már átütött a vér. Az erek kirajzolódtak, van, ahol meg is feketedtek. Tudja, hogy ha Taris meghal, és annak híre megy, akkor fog kitörni a pánik a várban, majd a városban is.
Ismerik annyira Menion kapitányát, hogy ő megtesz mindent, hogy elhárítsa a bajt, de úgy tűnik, a hatalmas, szőke katonán kifog az eltitkolt betegség.
Yerak nem tehet mást. Fekete köpenyét ledobja a székre, melyen az előbb aludt, majd turbánját is fejéről, s nem is törődik kibomlott, hosszú, göndör hajával.
Két tenyerét felemeli, s ráhelyezi a kapitány testére.*
- Vitam vivere vis vis. Vitam vivere, vim vi!
*Halkan, majd egyre hangosabban kántálja, és érzi, hogy a testében lévő mágia működésben lép, és azt is érzi, hogy az mennyire kevés. Azonban a kapitányt életben kell tartani, és ha csak ez az egy módja van, hát így fogja megtenni.
Ebben az állapotban talál rá Mitsuko is. A mester saját életerejéből, saját mágiáját felhasználva ad a kapitánynak, pedig a fáradtsága már egyértelmű.
Akkor fordul csak meg, amikor hallja az elfet megérkezni.*
- Hogy állunk? Kellene a szer!
Vissza az elejére Go down
Mitsuko Midnight
Zöld elf
Mitsuko Midnight


Hozzászólások száma : 745
Életkor : 912
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-09-02, 3:25 am


Mese: A láz - Yerak

*Yerak miatt továbbra is aggódom, de mégsem parancsolhatok rá, hogy pihenjen le, hiába vagyok idősebb nála. Nem nyugtat meg szavaival. De megjegyzem, hol találhatom meg, ha esetleg új fejlemények vannak láthatáron, de így azt is tudom hova kell mennem, hogy ellenőrizhessem az ő egészségét. Miután távozott visszatértem a kifutó ajtajának másik oldalára ahol az ikrek továbbra is békésen szunyókáltak. Elmosolyodtam, majd a hangoskodó majmok felé fordultam. Egy jó ideig figyeltem őket és körbe-körbejártam közöttük, míg az egyik pár majom már nagyon zavart viselkedésükkel. A két vakaródzó majom elég rosszul néztek ki, s oda siettem hozzájuk. Folytonos vakarózásuknak eredménye több helyen lévő, véres seb lett, s mást nem tudtam tenni csak lekötni kezeiket, ami nem volt egyszerű, hisz csak a kifutóban található eszközök álltak rendelkezésemre e téren. Sikerült találnom egy hosszabb kötelet, de túl vastagnak bizonyult, ezért szétszedtem, majd így kötöztem meg az állatok kezét, s a vízhez vittem őket, hogy hűtsem a számukra égető viszketést, remélve, hogy így elviselik a fájdalmat. Amint végeztem velük kénytelen voltam ott hagyni őket a vízben, és odarohantam az egyik majomhoz, amelyik a földön elterülve feküdt. Érintésre nem reagál és szívverését se hallom, akármennyire is rá koncentrálok. Elpusztult, és ahogy ránéztem párjára, annak se sok hiányzott már az állapot eléréséhez. Az elpusztult majmot az egyik sarokba vittem, majd visszatértem a többihez. Úgy döntöttem a következő állomás az a majom páros lesz, amelyek a gyógynövényes kenőcsöt kapták. Az egészséges majomnak szerencsére a hőemelkedésen kívül más változása nem lett, viszont a be5teg majomnál eltűntek a már megjelent véraláfutások, s a csípés helye is elég eredményesen behegedt. A vérének illata viszont savanykás maradt, de már nem olyan erős volt, mint amikor behoztuk. Ezek szerint a kenőcs a vér alvadását segíti elő és eltünteti az ebből az okból keletkezett fekete vonalakat, legalábbis halványítja. Már amennyire a majom szőrzetén keresztül látni lehet. Az alvó majmok már kezdtek ébredezni, így úgy döntöttem őket nézem meg következőben. Még kicsit kómásak voltak, de érintésemre kicsit feleszméltek. Szívverésük rendben volt, s vérük illata is átlagos volt, nem csak az egészséges majomnak, hanem a beteg is. Felcsillant a remény, hogy meg van az ellenszer. Bár a folyadék a véraláfutásokat nem tüntette el, de erre a problémára a gyógynövényes kenőcs lehetett a megoldás. Mosollyal az arcomon simogattam meg a majmok fejét, majd tértem vissza az ikrekhez.*
- Akara, Kara! Ébredjetek.
*Ébresztgettem őket gyengéden, minek meg is lett a hatása, és rövid időn belül már nyitott szemmel néztek rám, ha nem is tiszta fejjel. Kara láthatóan éberebb volt. Fiúként nem is csodálom. Egy penge észnek ez természetesen mindig megy.*
- Én nem aludtam, csak behunytam a szememet!
*Szabadkozott Kara, de én nem haragudtam rá. Pihenjenek csak.*
- Ne hazudozz Kara. Te is elaludtál akár csak én.
* Nyújtózkodott Akara miközben felállt a helyéről és körbe pillantott.*
- Semmi baj gyerekek. Nektek aludnotok is kell néha.
- Mintha magának nem kéne!
- Én bírom még. Felnőtt vagyok, nagyobb felelősség hárul rám és egyúttal több munka.
- Jól van értettük. Van valami fejlemény?
* Kérdezte Kara miközben ő is végrehajtotta ugyan azt a manővert, mint Akara, csak ő meg koronázta a rituálét egy hatalmas ásítással, melynek méretének köszönhetően akár egy egész galambot be tudott volna harapni akár reggelire.*
- Volt itt Yerak mester, míg aludtatok és a fejleményekről kérdezősködött. Elmondtam mindent neki. De a legnagyobb hír az, hogy talán megvannak a gyógymódok?
- Módok? Több is van? Mi történt, míg mi aludtunk? És nem is jegyzeteltem!
- Kara nyugodj meg, ha körbemész most, akkor már le tudod írni a fejleményeket.
- Mért van megkötözve az a majom páros?
* Vágott közbe Akara s mutatott a vizes medence felé ahol három majom volt található, abból kettő megkötözve egy pedig várva a végzetét. Egyikük sem volt csendes. Teljes torkukból ordítozhattak. Ezért csodálkoztam, hogy- hogy voltak képesek ekkora ricsajban aludni, de meg kellett mondani a fáradtság bármire képes, és az is igaz volt, hogy a kifutó eme részén nem visszhangzott annyira a majmok ordítozása.*
- Ha Kara közelebbről megnézi őket, észreveszi rajtuk, hogy tele vannak sebekkel. Ők véresre vakarták magukat. Ők kapták a húsos krémet. Az nem vált be, ahogyan a lepárologtatásból visszamaradt porszerű massza sem. Ott a beteg majom már el is pusztult, az eredetileg egészségesnek pedig már nincs sok hátra.
- Ez rendben van, már amennyire, de azt mondta, hogy megvannak a megoldások. Ezt hogy értette?
* Épp bele akartam kezdeni a legnagyobb eredménybe csillogó szemekkel, amikor szinte betörték az ajtót úgy dörömböltek, majd meg sem várva, hogy kinyissuk az ajtót feltépték. Egy igen riadtnak tűnő, s biztos voltam benne, hogy az is, katona állt előttünk. Igen rohanhatott, mert kapkodva vette a levegőt, de gyorsan leküzdötté pillanatnyi fáradtságát és szinte ordítva szólalt meg.*
- Yerak mester kérése… parancsa, hogy azonnal jöjjön Taris kapitány szobájához!!
*Nem kérdeztem vissza. Ha Yerak maga hivatott és a kapitány szobájába, akkor magával a kapitánnyal lehet valami gond.*
- Csak nem Taris kapitány….
*Nem fejeztem be a mondatomat, a katona rám szól, hogy ne kérdezzek, inkább siessek. Nem vártam tovább. Gyorsan felkaptam az ajtó mellett heverő táskámat és a gyerekekre hagytam a döntést, hogy jönnek e velünk, vagy sem. Végül követtek minket, miközben mi sietősen a kapitány szobája felé vettük az irányt. Nem igazán volt kényelmes a futás egy kis idő után, így egy apró rugaszkodással a levegőben tudtam magamat, és így követtem a katonát. Pár perc elteltével már a Kapitány szobája előtt álltunk. Nem kellett a katonának bevágnia az ajtót, megtettem azt én magam is érezve, hogy valaki valakinek átadja erejét. Nem volt ésszerű megoldás, mert a gazda testnek se volt sok ereje. Belépve az ajtón láthattam, hogy a Gazdatest nem más, mint Yerak mester.*
- Hogy állunk? Kellene a szer!
*Yerak szavai szinte levegőként hatnak. Fáradt volt az látszott rajta, s így köpeny és turbán nélkül, arcába lógó hajtincseivel, szinte nullára csapolt energia készlettel úgy nézett ki, mint Taris, csak ő éppen saját maga döntött magáról.*
- Maga normális? Azzal nem menti meg, ha saját fáradt életerejét akarja átadni.
*Sietek oda hozzá nyomomban Karával és Akarával. Megfogva Yerakot elhúzom Taris ágya mellől és az ikrek kezeire bízom.*
- Gyerekek. Találjatok ki valami megoldást, ha nem mást, akkor egy kis életerőt mindkettőtöktől. Ti most aludtátok ki magatokat. De csak óvatosan.
* Feleltem, majd Tarishoz léptem. Szinte úszott saját izzadságában, s egész teste perzselt. Bőrén már jól láthatóak voltak az erek, s egy-egy helyen megfeketedettek. Örültem, hogy a laborban szikét is dobtunk a táskámba, így azért már nem kellett rohangálni.*
- Maga is segíthet! Hozzon nekem a lehető leggyorsabban egy edényt akárhonnan!
*Kiáltottam rá a katonára, aki botladozva, de elindult keresni, majd rövidesen meg is érkezett. Mire én kicsit nehézkesen, de átfordítottam, s elszörnyülködve vettem észre, hogy a csípés a tarkóján már hatalmasra duzzadt, s szinte látni lehetett, ahogy a lény mozgolódott benne. A kapitány háta se volt egy leányálom. Fekete vonalak láthatóak több helyen is. A katona ott állt mellettem egy kisebb edénnyel a kezében. Táskámból elővettem egy rongydarabot, majd a szobában lévő asztalon található szeszes üveg tartalmával beáztattam s a kapitány haját oldalra söpörve áttörölgettem a csípés helyét, hogy a kivágás után ne fertőződjön el a seb. Elővéve a szikét nagy óvatossággal, de gyorsan kivágtam a csípést és ki tisztítva a sebet bekentem véralvadást elősegítő növény keverékkel és gyorsan bekötöztem a sebet, hisz a vírusnak köszönhetően a vér nehezen, vagy nem is alvad meg, így sietnem kellett. Közben az ikrek úgy döntöttek nem húzzák az időt, inkább saját erejükből adtak Yeraknak. Egymás kezét megfogták, majd mindketten szabad kezüket a mester szíve fölé helyezték s egy kis mormogás következtében a lehető leglassabban és legkisebb adagokban adtak energiájukból. Nem voltak olyan tapasztaltak és mágiájuk sem volt erős még, de az, hogy ikrek voltak, s egyikük fekete másikuk fehérmágus, így megvolt a maguk különlegessége. Nem tudhattam milyennek érezheti Yerak, de hogy nem egyszerűnek az is biztos. A kapitányra visszatérve a kivágott csípést az edénybe helyeztem, s a szikével gyorsan felvágtam és a benne lévő nagyobbacska élősködőt megöltem, bár nem volt egyszerű eltalálni a középső szemét, ugyanis harapós kedvében volt. Nem vigyáztam s az én kezemre is került abból a folyadékból, amelyben ő táplálkozott, s így valószínű volt, hogy én is megfertőződök, de nem törődtem vele, elsőnek jelenleg Tarist tartottam, s amint meg öltem a lényt elővettem oldalamra kötött szütyőmből a fiolát, melyben még éppen a majmok számára két, de egy férfiember számára éppen hogy kitesz egy adagot, gyors gondolatmenet után végül is erre jutottam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megindul, de éreztem, ahogy bőröm beszívja a vírusos folyadékot. Sietni kellett. Megpróbáltam egyedül visszafordítani Tarist, aki egyre nehezebben vette a levegőt, de még volt esélye, de nem nagyon akart sikerülni, így a katona sietett segítségemre s máris könnyebb volt átfordítani a hátára Tarist, s így beadni neki a folyadékot. A fiola egész tartalmát a szájába öntöttem, majd kezemet hasa fölé emeltem s összpontosítottam.*
- Sequi et influit totus super!
*Mormogtam, lehunyt szemmel, majd amikor már szinte éreztem a kezemben a folyadékot, melyet nemrégiben adtam be Tarisnak elindultam teste fölött néhány centivel, s bejártam testének felületeit, így biztosítva, hogy a szer a lehető leghamarabb eljusson testének minden egyes szegletébe. Mire végeztem, már kezdett abbamaradni a szabályos reszketése, most már remegéssé alakult, s várható volt, hogy ez szépen lassan csökken, s majd teljesen elmúlik, vele együtt a láz is és a vírus is megszűnik. Ezek után fordultam a fejleményeket figyelő katonához.*
- Hozzon egy tál hideg vizet és kendőt gyorsan! Le kell mosni a kapitányról az izzadságot, hogy bekenhessük.
* Nem kérdezett semmi máris elrohant. Itt volt az ideje, hogy magammal törődjek egy pillanatra.*
~Különben Gyl egy halott kék elfet és vele halt gyermeket fog találni mire visszaér. Annak meg nem igazán örülne.
* A maradék folyadékot a kezemről a szeszes ronggyal távolítottam el, majd az ikreket figyelve egy varázslaton törtem a fejemet. Bár tudtam, hogy vérem ellenállóbb lehet, mint másoké, de én se bírom sokáig és ugyan úgy ágynak fog dönteni a betegség, márpedig most nem ajánlatos. Végül úgy döntöttem, hogy egyszerűen saját adottságomat használom fel. Először jobb majd bal kezemmel csináltam meg ugyan azt. Másik kezemet az éppen soron lévő kezem felé emeltem pár centi távolságra, majd összpontosítottam még meglévő erőmet, s vártam, míg megjelent az ismerős érzés, és szinte kézzel foghatóvá vált számomra a már jól ismert szagú vírus folyadéka, majd úgymond megragadtam, s kezemet folyamatosan felfelé emelve, s így növelve a távolságot az először a bőröm felszínére hoztam a folyadékot, majd tovább emeltem a levegőbe. Nem éppen egy kellemes érzés volt, ahogyan a folyadék áthatolt a pórusaimon keresztül, de csak így tudtam elérni, hogy a következő adag ellenszer elkészüléséig ne essek ágynak, esetlegesen csak egy kisebb lázzal megússzam azt az időt. A levegőben lebegő folyadékot végül a nálam lévő kémcsőbe vezettem, hisz a következő adag gyógyszerhez szükség lesz rá. Ugyan-úgy ahogy a kapitányból kimetszett csípésre is, hisz a kenőcshöz pedig fertőzött húsra van szükség. Taris is hozzá fog járulni a betegek gyógyulásához. Egyik kezem után másikkal is ugyan azt megtettem, s a folyadékot ugyan úgy a fiolámba töltöttem, mely ezzel meg is telt. Bele dobtam szütyőmbe a többi fiola közé, majd a rongyot ismételten megáztattam szeszben, s azzal még áttöröltem kezemet. Addigra a katona már meg is érkezett a lavór vízzel. Látszott a katonán, hogy a rajta lévő nagy vízfoltok valószínűleg a lavórból származó víz okozhatta. Nagy sietségében a lavór félig kiürülhetett, és az a tartalom a katonán landolt. Nem törődtem vele, de megmosolyogtatott.*
- Tegye le oda az ágy mellé.
*Mondtam neki majd én a mosakodó asztalhoz léptem, s felemeltem róla a szappant, majd elvettem egy kendőt és még egy kisebbet és visszamentem Tarishoz. Most már teljesen kigomboltuk ingét, s megszabadultunk tőle. A katona segített így a levetkőztetés hamar megvolt, majd gyorsan neki álltunk a kellemesen hideg vízzel és szappannal lemosni testéről az izzadtságot. A kapitánynak is jó érzés lehetett a forró testét érő hűvös víz, de az újabb, bár kevésbé veszélyesebb megbetegedés elkerülése nem volt sok, így nem az egész testét csak a fontosabb helyeket kentük be, egyelőre. Első hely a csípés helye volt, majd a hátát nagyon vékonyan és abból, ami maradt a mellkasát. Ez a kenőcs beivódva elősegítette az erek begyógyulásának folyamatát, így a vörös és fekete vonalak szépen elhalványodnak, majd véglegesen eltűnnek. S fájdalmat se fog így érezni a beteg, ez esetben Taris.*
- Hozzon egy tiszta ruhát a kapitánynak. Nem lenne jó, ha most még ezek után megfázna. A szervezete most le van gyengülve.
*Mondtam, majd Yerakhoz és az ikrekhez fordultam. Nemrégiben hagyták abba az energia átvitelt. Yerak élettel töltődött, arca már nem volt fehér, de az ikrek nem veszítettek semmit, csak egy kicsit álmosabbak lettek, vontam le szemüket látva.*i
- A folyadék valószínűleg elpusztítja a vírust, ugyanis a láz csillapodik, fájdalmak lassan megszűnnek a vér ismételten hígabb lesz, mint a betegség alatt. Egy mellékhatása biztos van. Ez nem más, mint az álmosság. A kísérleti majmok is hamar kidőltek és sokat aludtak. A kenőcs segít eltüntetni az erek láthatóságát. Lényegében szerintem megerősíti az ér falakat s összeszűkítve azt nem lesz annyira látható.
*Mondtam Yeraknak miközben én is kezet mostam, majd miután megtöröltem a kezemet, helyet foglaltam. Kimerült voltam s hőemelkedésem is lett már. Amint helyet foglaltam a katona előbányázta a kapitány ruháit. Fel akartam állni, de Kara visszanyomott a székbe.*
- Most már igazán a hátsó felén maradhatna. Maga is kimerült. Mi nem vagyunk fáradtak, az öltöztetést mi is meg tudjuk csinálni.
- Utána pedig mehetünk és csinálhatjuk az ellenszereket. Legelőször érdemesebb szerintem a folyadékkal kezdeni. Az a legszükségesebb, a szépséghibákkal ráérnek később foglalkozni.
- Tudom, de gondoltam senki nem tudott magán kívül arról, hogy a kapitány is megfertőződött.
* Mondtam miközben Yerak szemébe néztem. Láttam benne a fáradtságot és valami mást is.*
- Gondoltam nem lenne jó, ha kitudódna a dolog, hogy a kapitány is fertőzött volt, márpedig az erek kirajzolódása elég jel arra, hogy beteg volt. Velem együtt pedig maga is most ül a helyén. Pihenjen kicsit. Most már remélhetőleg nem lesz semmi gond. Az ellenszer megvan.
*Mondtam mosolyogva, majd kényelmesen elhelyezkedtem, s koncentráltam belső hőmre, s igyekeztem lejjebb vinni, bár nem igazán volt magas. Legalábbis én úgy éreztem. Kezemet hasamra téve, s azt simogatva pihentem, s Gylre gondoltam, hogy vajon él e még, vagy megfertőződött e, mert most, ha már megfertőződött nem számított. A gyógymód valószínűleg a kezünkben van. Lecsukott szemekkel láttam magam előtt, ahogy Gyl épségben visszajön, s elindulunk haza az egyik kedves szomszéd elf bácsitól kölcsönbe kapott szekéren. És újra otthon leszünk, épségben, boldogan, várakozva. Észre se vettem, amikor egy takaró került rám ugyan úgy, ahogy Yerakra is rátették az ikrek. Itt volt az ideje, hogy éberen pihenjünk egy kicsit. Én személy szerint már a napszakot se tudtam, hogy melyikben vagyunk éppen, de egy kis pihenés jól esett.*

Ui.: Ismételten csak ennyire tellett Very Happy 2424 Very Happy csak h szép szám legyen Very Happy

Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-09-02, 10:13 pm

//Mese: A láz - Yerak csapata//

- Nem mentem meg, de elég időt adok neki, hogy ha van ellenszer, megmenekülhessen.*Lihegi Yerak válaszként Mitsuko kirohanására.
A mágus most hagyja, hogy a két gyermek segítsen rajta. Fáradtan dőlt hátra a széken, ahova ültették végül. Tényleg eléggé elhasználta az erejét, s így már többet nem tehetett, de tudta, hogy a kék elf és kis csapata közel jár a megoldáshoz, talán már meg is van, s Taris élete ér számára annyit, hogy akár sajátját is feláldozza érte, ha ezzel megmentheti.
A megmentésnek pedig része az, hogy erőt és ezáltal időt ad neki, hogy Mitsukoék elkészüljenek az ellenszerrel és megmenthessék.
Neki nem tűnik fel, hogy Mitsukora is kerül a fertőzésből, de ettől az elf még kezd egyre rosszabbul lenni, ahogy telik az idő. Talán vére más, mint a többségé, de nem feltétlenül ellenálló, könnyen lehet, hogy valójában sokkal jobb táptalaj a szimbiótának, mint a közönséges embereké.
Yerak bólint Mitsuko beszámolójára. Már sokkal jobb állapotban van, de a két gyermeken nem látszik ugyan, de erejük nekik is meg lett csapolva. Ahogy a mágusé is, amikor sajátjából adott a kapitánynak. Ezt pótolták benne.
Idővel ki fognak dőlni, elalszanak ellenszerkészítés közben.*
- Nem véletlenül tartottam titokban, ahogy a kapitány sem engedte, hogy bárkinek elmondjam. De téved abban, hogy most ülnöm kell. Minden bizonnyal megvan az ellenszer, de két iker nem lesz elég a gyártáshoz. Nem csak a kapitány, vagy a kislány betegek. A fél város az.
*A katonához fordul, valamint az ikrekhez.*
- Minden kutató csoport álljon rá az ellenszer gyártására! Nem késlekedhetünk, minden pillanattal nagyobb lesz a járvány halálozási aránya!
Ez a kapitány parancsa!

*Emeli sötét tekintetét előbb a katonára, majd a két gyermekre is, miközben azok takarót terítenek rá. A katona bólint, de Yerak meg nem végzett. Mutatóujját felemelve csendesíti el a katonát.*
- Tarisban bízik a város. Nem derülhet ki, hogy ő is kidőlt, kitörne a pánik.
* A katona bólint, hogy érti és megvárja, amíg az ikrek is így tesznek. Aztán int, hogy menjenek.*
Vissza az elejére Go down
Mitsuko Midnight
Zöld elf
Mitsuko Midnight


Hozzászólások száma : 745
Életkor : 912
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-09-09, 8:36 pm

/ Yerak. Láz/

*Yeraknak igaza volt. A gyerekek mégis csak gyerekek és hiába pihentek egy kicsit, erejük átadásával éppen elvesztették azt amit az alvással megkaptak. Hiába állítják be magukat erősnek, egy-egy ásítást így is eleresztenek, s látszik rajtuk, hogy a kapitány átöltöztetésének végeztével ismételten ki fognak dőlni egy hosszabb alvásra. Én meg itt elkezdtem magamra gondolni. Csak addig ültem a helyemen, míg a kicsik be nem fejezték az öltöztetést, majd levéve magamról a takarót kiszálltam a székből. Kicsit megszédültem, így megkellett kapaszkodnom, de megrázva fejemet már készen álltam arra, hogy neki álljunk az ellenszerek előállításához.*
- Rendben van, akkor térjünk vissza a többiekhez és mondjuk el nekik a teendőket. Akara, Kara. Ti csak akkor jöjjetek, ha még bírjátok. Ti már nyugodtan lepihenhettek.
- Annyit minimum vállalunk még, hogy elmondjuk a többieknek a fejleményt, és hogy mit kell csinálni, hogyan kapható meg az ellenszer. De maga pihenjen le. A végén még kárt tesz magukban.
- Én is annyit még megtehetek, hogy odamegyek, és elmondom, mit kell csinálni.
- Rendben van, de akkor siessünk. Maga se fest túl jól.
*Csak bólintottam. Igazuk volt. A melegség már elindult belül, s éreztem, ahogy egész testemet szépen lassan bejárja. Sietnünk kellett, hisz az én vérembe is került a vírusból egy csipetnyi, és nincs kedvem kockáztatni. Ismételten nem a két lábon járást választottam, hanem elrugaszkodva, pár centivel a föld felett siettem a katona és az ikrek után. Hamar visszaértünk és a katona körbekiáltott, hogy figyeljen mindenki, mert meg van az ellenszer, és el fogjuk mondani, hogyan lehet elő állítani.*
- Az ellenszer magában a vírust is tartalmazó folyadékban van, ami nem más, mint a szúnyogcsípésekben megtalálható lilás folyadék. Mind élő mind elhunyt társainkból el kell távolítani a csípést, majd felvágni azt, s a benne lévő lényt a középső szemét átszúrva, elpusztítani. De vigyázzanak! Ismétlem, a csípésben lévő folyadék hordozza a vírus anyagokat, tehát kerüljék a vele való érintkezést. A bőrön át felszívódva is bejuthat az érrendszerbe a vírus és csípés nélküli vírushordozók lesznek. A tünetek nem változnak, esetleg lefolyásuk. Folytatva, azt a folyadékot, amiben pedig tartózkodott kiönteni, majd felfőzni. A főzet párlatát egy vezető üvegcsőre rátekert hideg vizes ronggyal felgyorsítjuk a lecsapódást, s az így kapott folyadékot bejuttatjuk a beteg szervezetébe. A visszamaradt anyagot semmiképp se használják fel! A testen megjelenő foltok így nem tűnnek el, de a betegséget okozó vírus semlegesítődik. Az értágulás okozta vonalakat egy másik készítménnyel lehet majd eltüntetni, de először a betegek gyógyuljanak meg!
*Mindenki bólintott, s nem kérdeztek semmit, tudták, hogy sietős a dolog, és sok ember élete múlhat rajta, hisz ki tudja hány áldozata lesz még a vírusnak, s a visszatérők közül kik kapják el. Számukra lesz a gyógyszer, azoknak akik elkapták. Hisz lehetséges az is, hogy a későbbiekben meg ismétlődik az eset, és újabb szúnyog invázióra számíthat a város, de senki sem láthat a jövőbe. Miközben beszéltem egy kis idő elteltével megtámaszkodtam az előttem álló Karán, aki észrevette, hogy arcom egyre jobban sápad, de mégis lassan ki ver a víz. Kapcsolt az agya, hogy mi lehet az oka, így aggódó arccal nézett rám, majd miután befejeztem a közleményt és mindenki elsietett a dolgára felém fordult.*
- Maga elkapta a vírust!
- Igen . Került a kezemre a vírus folyadékából, de minden rendben van. Túl éljük mind a ketten.
- Maga pihenjen le addig mi megcsináljuk önnek az ellenszert.
*Akara a legközelebbi ülő alkalmatosságba nyomott s elrohant Karával. A katona ott maradt mellettem, s figyelt, én pedig vártam, s lehunyott szemekkel koncentráltam. Koncentráltam, hogy a kicsinek ne essen baja.*


A hozzászólást Mitsuko Midnight összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2012-09-10, 12:38 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-09-09, 10:30 pm

//Mese: A láz - Yerak csapata//

*Yerak még pihenve hallgatja, amint a három kutató megtárgyalja maga között a teendőket, dolgokat, és utána meg is pihen kicsit, amikor a katona és Mitsukoék is távoznak Taris szobájából. A kapitány még mindig nincs jó bőrben, de a mágus tudja, hogy most nem tehet többet érte.
Ennyire futotta, most pedig az ellenszeren és Taris testén a sor, hogy legyőzzék a lázat.
Hamarosan a mágust el is nyomja az álom.
A kutatók a katona szavára figyelnek. Hatásosabb lett volna, ha maga Yerak jelenti ezt be, de nincs okuk kételkedni a katona és az elf szavában.
Figyelmesen hallgatják végig a beszámolót és az ellenszer elkészítésének módját.
A kutatók közül egyedül a tudós az, aki észreveszi Mitsuko gyengeségét, de ő sem megy oda hozzá, főleg, hogy nem marad egyedül. A gyerekek most is ott sertepertélnek körülötte. Ő is elsiet a dolgára, hiszen az van bőven.
A katona a fiú szavaira odalép Mitsukohoz.*
- Akkor mihamarabb szüksége lesz az ellenszerre. Hozok egy széket.
*Siet el, hogy aztán az első útjába akadót rögtön a kék hajú elf mögé tolja, hogy le tudjon rá ülni. Mégsem hagyhatja, hogy itt összeessen mellette.*
- Pihenjen.
*A gyógyítók munkához láttak, így a kutatást Menionban felváltja az ellenszer minél gyorsabb előállítása minél nagyobb tömegekben. Csak így lehet megakadályozni, hogy sokan belehaljanak a lázba.*
Vissza az elejére Go down
Edward Dylan
Sötét elf
Edward Dylan


Hozzászólások száma : 612
Életkor : 43
Munkahely : váltás alatt

Character sheet
Nép: Elfek

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-09-09, 11:02 pm

//Yerak, a mese,
Tudós lány.//


*Ő is itt sertepertélt és dolgozott rendesen. Látszott is ám rajta a kialvatlanság, de talpon volt így is. Hiszen meg van az ellenszer. A többiek már készítik, és hamarosan ő is beáll segédkezni, de előbb valami fontosat kell közölnie Yerak mesterrel.
Valami fontosról megfeledkeztek.
Az expedíció tagjai épp a sűrűjében vannak benne, sokan fertőződhettek meg.
Vinni kellene a szerből egy szép mennyiséget, hogy az expedíció ne ezért vesszen el.
Meg mellesleg Dylan, az a hadúr, már rég úgy nézhet ki mint a mosott...
Khm, tehát csak bekopog az ajtón, ahova irányították, hogy hol is lehet Yerak.
Ha megállítják, elmondja, hogy ki is ő, és hogy a csapattal van ő is, és, hogy beszélnie kell Yeark mesterrel.
A beengedik elmeséli a gondját, és rögtön fel is ajánlkozik, hogy kísérettel -ami jól jönne a csapatnak is- vállalja a feladatot, hogy elviszi a szert, hiszen kell oda valaki aki tudja is használni.*
Vissza az elejére Go down
Mitsuko Midnight
Zöld elf
Mitsuko Midnight


Hozzászólások száma : 745
Életkor : 912
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-09-10, 2:11 am

/Yerak Tudós lány/

*Hihetetlen gyorsasággal folytak a munkálatok. Mindent betölt a vírus keserű bűze, s a lángok illata. Csendben lehunyt szemekkel ültem a székben, melyet a katona hozott nekem, s hallgatóztam és figyeltem, miközben két kezemmel folyamatosan simogattam gömbölyű hasamat.*
~ Van egy érzésem, hogy ez a pocak egy fiút rejt. Egy fiút, aki tiszta apja lesz majd. Erős és bátor, tettre kész, és a nők is ábrándoznak majd utána.
*Újabb mosolyok ültek ki arcomra, s sikerült megfeledkeznem a körülöttem zajongó emberekről és szagoktól.
Negyed óra elteltével sorban emelik fel az emberek a kezüket és mondják, hogy készen vannak. Az ikrek is az elsők között voltak, s ők hozzám siettek az ellenszerrel.*
- Mitsuko itt az ellenszer! Igya meg gyorsan!
- Jó is lenne gyerekek, de nekem ezt másnak kell vinnem?
- Kinek?
- Egy férfinek, aki tudhat titkokról.
*Suttogtam nekik halkan, majd óvatosan felálltam a székből, bár kellett hozzá a katona segítsége. Ekkor lépett hozzánk egy ismeretlen nő. Bár látásból ismerős volt, de nem tudtam ki lehetett az. Yerak honléte felől érdeklődött, persze ez a katonának nem tetszett, de amikor a lány megemlítette, hogy jó ötletnek tartaná azt, ha az ellenszerekből juttatnánk az expedíció tagoknak, mert bárki közülük elkaphatta a vírust egy szúnyog által, hisz ők tartanak a szúnyogok kiindulási pontja felé, hacsak meg nem érkeztek már oda. A katona nagyon fejét vakargatva úgy döntött elmehet a lány Yerakhoz, de csak az ő kíséretében, így bocsánatot kérve tőlem a katona elment a lánnyal Yerakhoz.*
- Mitsuko. Igya meg az ellenszert! Addig, míg nem késő. Akara is csinált egyet, így magával viheti ahhoz az emberhez.
- Köszönöm gyerekek, de majd mondjátok meg a katonának, hogy visszajövök és sietek.
*Mosolyogtam, majd bevittem a szervezetembe a folyadékot, s éreztem, hogy ahol elhaladt, ott elindult az irtás. Megvártam visszaülve a székbe Akarát a másik fiola ellenanyaggal, majd csökkent hővel és picivel több energiával, feltápászkodtam a székből és szütyőbe vágva a fiolát tartalmával elindultam az ajtó felé.*
- És igen, majd el felejtettem. Láttátok azt a lányt. Ha úgy tűnik, hogy mehet az expedíciósok után, akkor állítsátok meg és szóljatok neki, hogy nélkülem nem mehet el. Fontos lenne, hogy én is velük menjek.
- Normális maga?
*Kérdezett vissza hitetlenkedő arccal Akara, s meglepődve néztem rá.*
- A Hyarmenya-dzsungel nem a szomszédban van és nem átlagos növények tarkítják, vannak köztük húsevők is.
*Az a komolyság és magabiztosság az arcán hihetetlen volt, s kuncogásra késztetett, persze ezek után rögtön összetört benne mindaz, amivel ő mondta nekem mondatát.*
- Kislányom, jelentem neked kilencszáz éves elmúltam, és nem egyszer jártam a dzsungel belsejében, hol önszántamból, hol nem önszántamból, s ismerem, legfőképpen gyógynövényeit, de összeakaszkodtam én már a húsevőkkel is. Túl fogom élni.
- Na és a lovaglás? Hisz gyalog nagyon messze van, repüléssel elfogy a maradék ereje lovaglással viszont szerintem a babának ártana.
- Az első néhány hetekben a vetélés kockázata miatt tényleg veszélyes a lovaglás, de később már nem igazán, esetleg attól kell félni, hogy a ló ledob magáról, ha megijed.
- Ez előfordulhat, hisz idegen lóra ül!
- Elf vagyok Kara, szót értek az állatokkal, ha meg tényleg ledob, hát nem maradt mást, mint a repülős gyengéd földet érés.
*Kicsit megsértődöttnek tűnt Kara, de látszott rajta, hogy valójában aggódik álmos szeme mögött és már nagyon fáradt. Adtam mindkettőjük homlokára egy-egy puszit s egy kis hajkócolás kíséretében elköszöntem tőlük, s ígértem, hogy sietek, csak tartsák fel a lányt, ha megy. Hamar kiértem az épületből, hisz nagy léptekkel haladtam, s emlékeztem, hogy át kell haladnom a főtéren, ha oda akarok jutni ahhoz a szállóhoz, ahol az öreggel találkoztunk. Örültem, hogy nem láttam holtesteket az utcán, de jajgatózások itt-ott megestek, kik szerettük elvesztése miatt ki saját fájdalmai miatt jajgattak. De már jöttek hozzájuk is ki a már mögöttem lévő épületből, s vitték be sietősen, miközben mondták neki, hogy meg van az ellenszer és mindjárt jobban lesz. A város borús volt, nem csak az hangulat miatt, hanem az időjárás is úgy döntött, átveszi ezt és nagy, szürke, esőcseppektől nehéz felhők jártak körbe és körbe a környék tája felett. Akár lehetett volna egy kihalt város, ha nem tudom, hogy az emberek inkább a házaikba húzódva a sötétségben, félve várják a csodát és a szúnyogok eltűnését. Pedig számításaim szerint, és a felszálló illatokból ítélve alig lehetett ebédidő. Nagy léptekkel viszonylag hamar megérkeztem a fogadóba, ahova többszöri kopogtatás után se akartak beengedni.*
- Mit akar maga, he?
- Jöttem egy vendégükhöz, aki beteg.
- Nincs nálunk semmi félö fertőző betög! Menjen innén, magának se kénö kimozdulnia otthonrul ilyön állaputban.
- Asszonyom engedjen be! A vírus nem fertőző. Orvos vagyok, van nálam ellenszer, azért jöttem, hogy a beteget meggyógyítsam. Legutóbb is én jártam nála gyógyítgatni.
- Jul van. Akkor begyühet.
*Mondta a nő jó parasztos beszéddel, majd beengedett s megmutatta az utat, amire nem volt szükség, mert tisztán emlékeztem, hogy merre volt az a szoba ahol a beteg volt. Az ajtó előtt álla már hallani lehetett fájdalmas küszködését, s én nem vártam meg, míg a nő kinyitná előttem az ajtót, berontottam, s a férfihez siettem. Teste remegett a láztól, s vérének szaga egy hajszálnyira volt a halál bűzétől. Nem vigyázva arra, hogy esetlegesen elszakítom szütyőmet kikaptam belőle a fiolát és rögtön a férfi szervezetébe juttattam. Nem vártam meg a hatás kezdetét, a férfi testén azonnal neki álltam a csípést keresni.*
- Asszonyom, kérem, hozzon nekem egy tál langyos vizet kis kendővel és egy pici edényt. Siessen már és ne ácsorogjon az ajtóban!
* A nő nehezen fogta fel az eseményeket. Látszott rajta, hogy ő biz az egyszer se nézett be az öreghez és fogalma se volt róla, hogy már ilyen súlyos állapotban van. Mondandóm végén már nem is állt az ajtóban, hanem lavórért futott s töltötte meg hideg vízzel, majd hozta is vissza a kért kis edénnyel együtt. Még nálam volt a Tarisnál használt szike, így lemosva egy kis alkoholos folyadékban már bevetésre készen volt. A Tarisnál bekövetkezett balesetből okulva, most ismételten védő burkot képeztem a kezem köré, hogy ne érje folyadék.*
- Sic ego voco vita salvari, aer sac volare ipse protegas me!
* Motyogtam el ugyan azon szavakat, amelyeket a laborban és a halottak mellett is elmotyogtam, s a levegő meg sűrűsödve kezem köré burkolózott, s így már nyugodtan eshettem neki a beteg csípésének. Ismételten sikerült gyorsan és precízen kivágnom a csípést miután fertőtlenítettem a területét, majd gyógynövényekkel telepakolva a fennmaradt sebet bekötöztük. A nehezén túl voltunk, s lényünkre kivégzés várt. Amint felálltam az öreg mellől, elvettem az asszony kezéből a kicsi edényt és egy gyors húzással felvágtam a sebet, majd egy határozott bökéssel ketté szűrtem a középső szemét. Olyan erővel sikerült ezt megcsinálnom, hogy a szike az asztal fal lapjában állt meg. Amint megvoltam ezzel, megszüntettem a kezemen lévő burkot, kezet mostam, majd együttesen az asszonnyal az öreg fürdetésének. A felénél tarthattunk, amikor eszembe jutott, hogy ha indulunk az expedíció után, akkor nekem már most el kell indulnom, hisz nem tudom mikor mi hogyan lesz.*
- Asszonyom én most önt itt hagyom. Egyszerűen csak mosdassa meg, majd jó vastagon takarja be. Majd a napokban még visszatérek. Ha az uraság már túllépte azt az időtartamot, amit kifizetett akkor írják össze a maradékot, azt majd mi összeszedjük.
- Rendben van.
*Válaszolta az asszony majd ott is hagytam és visszasiettem. Éppen odaértem, amikor a lány már visszatérhetett Yeraktól.*
- Elnézést hölgyem! Mit mondott Yerak mester? Utána mehetünk az expedíciónak? Mert ha igen nélkülem nem mehet!
*Kérdeztem meg tőle mikor megérkeztem áttörve a városon. Kicsit kapkodva vettem levegőt, de nem érdekelt. Egyedül már csak a kicsi és Gyl számított.*



Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-09-16, 9:51 pm

//Mese: A láz - Yerak csapata//

*Yerakot kopogtatás ébreszti álmából. Taris kapitány még mindig csurom vizesen, de végre kicsivel jobb színben fekszik ágyában. Azonban a mágus nem hagyhatja, hogy bárki is így lássa, ezért hamarjában a fejére tekeri turbánját, magára ölti a fekete köpenyt és némileg álomittas szemmel kilép az ajtón, hogy aztán meghallgassa a tudós lány mondandóját.
Elgondolkodva hallgatja az ötletet.*
- Csak a szúnyogok terjesztik a lázat, védelem pedig van nekik ellenük. Vagy talán kegyed tud valamit, amit én nem?
*Nem várja meg a választ, hamarabb szólal meg újra.*
- Hát legyen. Fél tucat katonát még tudunk nélkülözni, de az út ugyanolyan nehéz, mint nekik. Könnyen lehet, hogy visszafelé úton találkoznak majd. Jasszer fogja vezetni a katonákat.
*Utal az őrre, aki elkísérte a tudóst és eddig vigyázta a kapitány szobáját is. Benne megbízik a mágus is.*
- Amíg kellő mennyiségű ellenszert szerez, addig Jasszert kiokítom az útról. A déli kapunál találkoznak majd.
*Ezzel int a tudósnak, hogy elmehet, a katonát pedig beinvitálja a szobába.
Eközben Mitsuko sokat kockáztat. Hosszú ideje talpon van, erejét pedig nem csak a lázzal való küzdelem, vagy a kísérletezésre, gyógyítás közben felhasznált varázslatok veszik igénybe, hanem a gyermek is, akit a szíve alatt hordoz.
S a jel talán az istenektől érkezik, de mikor a tudóssal találkozik, s útnak indulna a dzsungelbe, alhasába fájdalom hasít, és a kék hajú tünde kénytelen megkapaszkodni fájdalmában. Több, mint erős utalás ez, hogy nincs helye vad dzsungelbéli tájakon barangolásnak, sem pedig vad vágtáknak lóháton ebben az állapotban.
Egy állapotos nőnek, még ha elf is, ügyelnie kell magára, s nem túlerőltetnie testét.
Mitsuko ezúttal segítségre szorul, hogy visszatérhessen a gyógyítókhoz.*

Vissza az elejére Go down
Mitsuko Midnight
Zöld elf
Mitsuko Midnight


Hozzászólások száma : 745
Életkor : 912
Munkahely : ahol szükség ott a segítség

Character sheet
Nép: Elfek

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-09-23, 8:36 pm

// mese A lás //
*Fáradt voltam, de mégis elszánt. Már nagyon hiányzott Gyl, és mindenképp látni akartam, bár tudtam, hogy a dzsungelbe vezető út nem egy sétagalopp. Úgy gondoltam senki nem állíthat meg. És tényleg, senki nem állíthatott meg, de valami igen. Miután a nő kijelentette, hogy voltaképp mehetek vele, de nem ajánlja, hisz látta, hogy kimerült vagyok és állapotom is veszélybe kerülhet az út során, azt ajánlotta inkább maradjak, és ő majd hozza a híreket. Megmakacsoltam magam és kikötöttem, hogy nem érdekel én akkor is velük megyek. Hiába tiltakoztak az ikrek és a katona is, több ember is odajött, hogy maradjak inkább, nem érdekelt, én menni akartam. Egy kölcsönkapott lóra pakoltam fel éppen, mikor az ikrek könyörögtek, hogy maradjak, amikor éles fájdalom hasított alhasamba. Váratlanul ért a fájdalom, és hírtelen hasamhoz kapva megindultam a föld felé rogyva. Szerencsém volt, hogy az ikrek ott álltak mellettem, így egyikük vállában meg tudtam kapaszkodni, de ha az egyik katona nem áll ott mellettünk, és nem ragad meg a derekamnál fogva, akkor magammal rántom a megijedt Akarát is, aki szintén nem számított ilyen hírtelen jött reakcióra.*
- Mitsuko! Hallasz? Jól vagy? Mi történt?
* Az éles fájdalom amilyen gyorsan jött olyan gyorsan is ment, s helyét felváltotta az apró szúrásokhoz hasonlatos fájdalmak. Az útra térési elszántságom hullámként csapott át a baba elvesztésének félelmébe. Nem igazán bírtam megszólalni, a hegyes tűk szúrásához hasonló fájdalmak ugyan olyan rossz érzés volt, mint a hírtelen jött, s talán még rosszabb is, mert nem csak egy elsuhanó érzés volt, hanem folyamatos.*
- A baba…
*Ennyit bírtam kinyögni nyöszörgés közepette, és már nagyon féltem. Féltem, hogy megindul a szülés, esetleg elveszítem a picit. Próbáltam nagy levegőket venni, de nem igazán akart sikerülni.*
- Gyorsan vigyük az ispotályba és keressünk egy embert aki megvizsgálja!
*Mondta hangosan Kara, s már ment is előre, mialatt a katona nemes egyszerűséggel felkapott és megindult velem az ispotály felé, és perceken belül ott termettünk. A fájdalom már kezdett enyhülni, de nem hagyott nyugovást nekem. Ebből tudtam, hogy a szülés nem most lesz, de a baba épsége kérdéses.*
- Hogy lehettem ilyen felelőtlen?
*Kérdeztem nyöszörögve, miközben lefektettek egy ágyra, s Akara szorongatta a kezemet, míg Kara lihegve megérkezett egy gyógyítóval.*
- Mi történt?
- Éppen indult volna a dzsungelbe, amikor a hasához kapott és összerogyott.
- Mit érzett?
*Kérdezte az gyógyító és máris neki állt kibontani a ruhámat, hogy könnyebben hozzáférhessen a hasamhoz. Akara abban a pillanatban küldte ki a katonát és Karát, gondolván azt, hogy nem szeretném, ha látnának hiányos öltözetben, márpedig akkor, abban a pillanatban cseppet sem érdekelt ki hogy lát, a baba épsége volt a fontos.*
- Egy éles fájdalmat, utána meg tűszúrásnyi fájdalmakat mindenhol a alhasam tájékán.
* Mondtam fáradtan, s a gyógyító máris a hasamat kezdte tapogatni, s fülét hasamra téve hallgatott. Hosszú perceknek tűnt a pillanatnyi néma csend, míg újra felemelkedett.*
- Hallom a kicsi szívének dobogását…
*Ez volt az a mondat amelynek következtében nem csak én de Akara is fellélegzett.*
- De ha nem marad ágyban, akkor nem tudom garantálni önnek azt, hogy ez így is marad.
- Maga meg még a dzsungelbe akart vágtatni!
- Oda készült? Ilyen állapotban? A maga szívverése is lassú, fáradt. Nem tudom mit csinált eddig, de ha nem pihen, nem csak a baba kerül veszélybe maga is.
- Akkor ez el is van döntve, maga szépen itt marad az én felügyeletem alatt! Megértette?
*Csak egy apró mosollyal az arcomon bólintottam, s örömmel simogattam a pocakomat.*
~ Jól vagy picim… sajnálom, a mami hülye volt és nagyon aggódott a papáért, de a papa már nagy és meg tudja magát védeni, téged viszont csak én.
*Akara megköszönte az gyógyítónak, hogy gyorsan segített rajtunk és megkérte, hogy ha lehet, akkor még segítsen rajtunk annyiban, hogy egy gyógynövénykeverékkel el tudná azt érni, hogy én, aki sosem bír a hátsófelén ülni, és mindig akar valamit csinálni, mert úgy érzi nem tett még eleget, nyugton maradjon és a saját meg a gyereke érdekében a farfelén maradjon és pihenjen.*
- Köszönöm szépen…
*Válaszoltam, majd engedtem, hogy egy segítő odajött és ruhámat visszatekerve rám, majd miután bevettem a nyugtató keveréket, majd rám terítettek egy takarót. Még éreztem a bizsergő érzést, mely szépen lassan alábbhagyott, s éreztem ahogy a fáradtság súlya szépen lassan eléri minden egyes porcikámat és szinte az ágyhoz szögez.*
- Pihenjen csak Mitsuko.
- Nektek is pihennetek kéne Kara.
*Mondtam nekik miután Kara visszaküldte a katonát, hogy megmondja nincs semmi bajom, de nem tartok az utazókkal, majd odajött hozzánk.*
- Nem, mi megleszünk.
- Gyertek gyerekek… feküdjetek ide mellém. Ha már én is kidőltem. Ne makacskodjatok, ahogy én tettem.
*Mondtam mosolyogva és paskoltam meg mind két oldalam mellett a helyeket számukra. Kara és Akara összenéztek, majd mosolyogva jöttek mellém, s feküdtek fel az ágyra odabújva hozzám. Mosolyogva öleltem át őket, s adtam mindkettejük fejére egy-egy puszit. Mesélték, hogy szüleik meghaltak, tudtam, hogy nehéz idők várnak rájuk és szükségük van a törődésre. Akár milyen idősek, két szülő elvesztése egyszerre megviseli az embert. Akár milyen fáradt is voltam, s még ha nyugtatót is kaptam, az ikrek hamarabb léptek át az álmok útjára, mint én, de perceken belül követtem őket.*

Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő


Hozzászólások száma : 1520

Character sheet
Nép: NJK

Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime2012-09-23, 10:40 pm

//Mese: A láz - Yerak csapata//

*Mitsuko rosszulléte már enyhül, így a tudós is elhagyhatja a kísérettel a várost területét, hogy az expedíció után siessen. Hosszú és fáradtságos út vár a kis csapatra, a tűző nap, a napi bőséges esőzés mellett a dzsungel nehézségeivel is meg kell küzdeniük, csaknem mindennel, amivel az expedíció is szembe volt kénytelen nézni.
A tudós nem tudhatja, hogy Edward vajon belehalt-e már a lázba, amivel ő maga fertőzte meg.
Eközben Mitsuko szervezetéből lassan kiürül a fertőzés, a baba egészségét szerencsére maga a láz nem veszélyeztette.
Annál inkább saját édesanyja. Azonban immáron a két ikergyermekkel együtt töltik megérdemelt pihenésüket. A város többi gyógyítója az általuk felfedezett szerrel már el is kezdte gyógyítani a betegeket. Nagy azonban a munka. Sok fertőzött már a halál kapujában áll. Kérdés, hogy elég erősek-e ahhoz, hogy még életben maradhassanak.
Ez persze nem a kék hajú elf gondja. Yeraké.
A mágus már elhagyta a kapitányi szobát, hogy kezébe vegye ismét az irányítást, amit rövid időre kénytelen volt kiengedni.
A gőzerővel dolgozó gyógyítók nagyobbik felét már a szer előállítása köti le, kisebbik része pedig a várost járja. Ha Menionban végeztek, akkor utána a környező falvak következnek.
A szer nem készül túl gyorsan, még mindig versenyt futnak az idővel.*
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Menion - Page 8 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Menion   Menion - Page 8 Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Menion
Vissza az elejére 
8 / 16 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5 ... 7, 8, 9 ... 12 ... 16  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Déli szeglet-
Ugrás: