Menion

1. küldetés - A dzsungel fia


*Merilien vágtat a pusztán keresztül. Már lassan két napja nem látott falut, a vize fogyóban van, így nagyon reméli, hogy a térkép, amit 2 éve szerzett Lanuriáról jól mutatja, hogy hamarosan egy végvárhoz érkezik. Nem úton megy, soha nem szerette a nyílt utakat, de az erdőn belül követi az irányt, amerre a várat sejti. Azonban kiérve a pusztára Merilien védtelennek érzi magát, így egyik kezében készenlétbe fogva íját vágtat át a pusztán. Szerencsére nem kell egyelőre semmitől és senkitől tartania, nem közelíti meg vele egy időben senki a végvárat. Hamarosan kirajzolódik tünde szemei előtt a végvár körvonala, így Merilien fellélegzik. Közel a város, közel a víz és talán valami ételt és információt is kaphat a kőről. A kő, mely az életcéljává vált tudatán kívül. Ami vezeti az útját, bárhova is megy. Menion-t elég nagy városnak tartja ahhoz, hogy itt kutasson információk iránt. Akára kő, akár a mágus elűzése miatt. Gyorsabb vágtára bíztatja hát éjfekete lovát és hamar leküzdik a távolságot. A Nap korongja már a horizontot kóstolgatja, amikor Merilien belovagol a végvárba. Szerencsére még a kapuzárás előtt sikerül becsusszannia és a katonák sem kérdezgetik sokat a nőt. Leszállva lováról egy fogadót keres, de hangzavar üti meg a fülét. Egy térre érkezvén sok - sok embert pillant meg, akik fennhangon túlkiabálva egymást. A tünde végül kiveszi a szavakból és a zajból, hogy Menion mellett van egy falu, amit egy erdő vesz körül. Az erdő mellett van egy hatalmas nagy domb, egy tisztás, amin mindig legeltetik a falu lakói az állatokat, de valahogy mindig megtizedelődik az állatállomány és valamilyen módon a veteményes is. Merilien felkapja a fejét erre az információra, hiszen habár nem kapcsolódik szorosan az úti tervéhez, mégis elég érdekesnek és titokzatosan tűnik a dolog. Így hát magához hív egy falu lakót, aki részletesen beszámol a történtekről:*
- Jaj, Kisasszony, tudja kb. egy éve kezdődött ez az egész. Egyszer csak eltűnt néhány birka, egy-egy malac és rengeteg répát, salátát és krumplit loptak el a kertekből. Érdekes, hiszen néha hallatszódott az állatok hangja az erdőben, és amikor felderítő útra indultunk, találtunk is néha egy-egy karámot, amiben ott volt egy-egy ellopott állat. Fogalmunk sincs, hogy ki lopkodja az állatokat, de bosszantó, hogy nem tudjuk elkapni az illetőt. *morogja a férfi és öklével a levegőbe ütöget.
-Hol találom ezt a falut és az erdőt? *szólal meg határozottan Merilien, mikor a férfi elmeséli a történetet.*
-Menion után haladjon tovább délre, Kedvesem. Meg fogja látni az erdőt, mellette van egy tisztás egy nagyobb dombon. Az erdő és a domb között van a falucska, egy apró patak is folyik arrafelé. *mutatja kezével is az irányt. Merilien elhatározza, hogy az estét egy fogadóban tölti, vesz ételt-italt, majd reggel tovább indul. Másnap reggel, mikor a Nap épp hogy kidugta fényét a horizont mögül, Merilien már a pusztában vágtat a mutatott irány felé, és csakhamar megpillantja az erdőséget, mellette a kis falucskát. A tisztáson most is odakint van néhány állat, a kertek pedig dúskálnak az élelemtől, a finom terményektől.*
~Ha ennyi van, miért sajnálják?~*csóválja meg a fejét a nő és belovagol a főtérre. Habár a faluban nem sokan laknak, elég kihaltnak tűnik az egész hely, így Merilien kiköti a lovát egy patak mellé, míg ő íjával a hátán, tőrjeivel a csizmájában besétál az erdőbe. Tünde lévén igen csak ért az erdőhöz és ismeri a jeleket, így nyomolvasást alkalmazva indul meg a rejtélyes idegen felé. Hamar emberi lábnyomokra bukkan, néhány anyagdarabra és különböző jelekre, amik azt sejtetik a tündével: bizony ez nem egy állat. Tünde fülei érzékenyek, így hamar meghallja azokat az állathangokat, amikről aférfi is beszélt a városba. Követve a nyomokat egy fához érkezik, ami körül valóban egy karám áll és benne egy kisdisznó és egy bárány legelészik, béget. A tünde nő felnézve a fára egy kiskunyhót talál, ami most üres, azonban ügyesen meg van csinálva. Néhány határozott mozdulattal Merilien fellendül a fára, kihasználva a kellemes faágakat, és megállva a kunyhó mellett belekukkant. Ott van néhány megdézsmált répa, salátalevél, azonban a hely igen kicsi.*
~Egy gyermek!~*jut eszébe Meriliennek egy lehetséges megoldás, de elgondolkozva kicsit furcsának tartja. Hogy is kerülne ide egy gyermek? Elbújva egy bokor mögé várni kezd, hátha felbukkan a furcsa idegen. Nem is kell sokat várnia, hiszen hamarosan lépteket hall az erdőből. Méghozzá hat lépést: egy négylábú állatét és egy kétlábú lényét. A bokrok mögül kilesve Merilien gyanúja beigazolódik: egy elhanyagolt, csont és bőr kisfiú érkezik egy farkas kíséretében. A farkas szimatolni kezd, majd morogva indul meg a bokor felé, ahol Merilien rejtőzködik. A nő egy hirtelen mozdulattal küld nyilat a farkas szívébe, ami egy nyikkanással ki is múlik. A fiú visítani kezd és felmászik a fára. Merilien kilép a bokor mögül, majd elengedi az állatokat. Figyeli a dzsungel gyermek reakcióját, aki félve-remegve kuporodik a kunyhójába. Nyilván a farkas volt a társa, a barátja, de ez a nőt nem érdekli. Nyilait alkalmazva néhány pontos lövéssel a fiú kezeibe és lábaiba lő egy-egy nyilat, aki visítva-sírva liheg és igyekszik kiszabadulni. A nőnek egy pillanatra megvillan a vérre a szeme, fekete színt vesz fel, de végül nem tesz semmit. Ott hagyja a kisfiút, akit élve a fához szegezett. A tünde pontosan tud célozni, így artériát nem talált el a fiúnál, nem fog elvérezni. Hacsak ott nem hagyják néhány napig a falubeliek. De gyanítja, hogy bosszúvágyóbbak és kíváncsiabbak annál, hogy ezt megtegyék. Visszasétál a faluba és megkeresve az egyik fő embert, aki vezeti a falut. Elmondja neki, hogy az elcsenegetőt elkapta, oda van szegezve az egyik fához az erdőben. A férfi hebegve-habogva pislog a nőre, és habár látja, hogy Merilien tünde, nem akarja elhinni, hogy végül egy nőnek sikerült elkapnia a kis csavargót. Habár nem szívesen, de végül megköszöni a falu nevében a segítséget, Merilien kap egy adag élelmet, illetve friss vizet. A nő megköszöni és felpattanva immár pihent lovára elhagyja a falut. Nem akarja látni a szörnyülködést, hogy hogyan is kapta el a kisfiút. Az az ő dolga. A lényeg, hogy megoldotta az ügyet. Irány Menion!*