Menion

Tárgy: Re: Menion 2010-09-19, 2:43 pm

*Roober felfelé fülelve kíséri figyelemmel a dolgokat. Nincs jó kedvében. Narla sikerrel fedte fel szándékait, s ezek az ő szándékai voltak. Minden esetre az istennő csak alakot váltott, melyet halandó szemek nem látható.
Néhány szárnycsapással újra az ifjú sárkány mellett siklik már.
Egy darabig csendben, majd a még mindig közelben tartózkodó istennő felé kacsintva szólal meg.
Nem titkolva, hogy a saját ötletének elhappolása miatt szól.*
- Hát igen, Narla már csak ilyen….gyors, csevegős, mint imádott madarai…
*Eleger fejét Sou felé fordítja, sárga szemei áthatón függenek rajta. Szemügyre veszi az ifjú sárkányt. Halandó testben nemigen tudja kivenni gondolatait, pedig sokat megadna most azért, hogy lássa őket.
Így hát marad a bevett szokás, amit minden halandó tesz, ha tudni szeretné, mi zajlik a másikban.
Egy légörvényt kavarva kissé megbillenti a gyöngysárkányt, hogy érezze, kitől is jött, s egy pillanatra kimozdítsa gondolatai közül.*
- Sou, jól vagy?
Beszélj, mire gondolsz?
*Eleger jól tudja, hogy van, amikor nem jó magunkba zárkózni, amikor jobb kimondani a gondolatokat, hogy súlyukat veszítsék, úgy könnyebb velük bánni, s néha a megfogalmazás maga adja meg a választ ki nem mondott kérdéseinkre.*

Tárgy: Re: Menion 2010-09-20, 1:51 pm

Meglepettségében felejti talán benn a levegőt tüdejébe és nem is ereszti onnét szabadon, míg hallja a dallamos hangot. Ez az egész számára olyan, mintha a hegyek magasba törő, s aztán a mélybe zuhanó ívét követné, mert érzelmei hasonló mód hullámzanak és most még maga sem tudja hogyan is érezzen. Egyszerre leli meg esetleges célját és ez öröm, mert vége lehet a kósza ténfergésnek a világban, egyedül. De ugyanakkor hatalmas felelőségnek érzi és egy olyan kihívásnak, aminek képtelen megfelelni, benne nincs meg az ősiek ereje, ahogy megvolt az egyetlen éjszínűben, ki ősei közt foglalja el a legméltóbb helyet. Ilyenkor törölné elé neve elől a jelzőt, melyet minden zöldszemű megkapott, mint az örökség hírvivői.
Torka elszorul, és ahogy a főnix tovaillan számára, szomorúan csillogó szemekkel kíséri és próbálna egy kétségbeesettnek tűnő mozdulattal belékapaszkodni, maradásra bírni és neki szegezni a kérdést. Mért pont ő? Biztosra veszi, hogy fajtájában akadnak még mások, elzárkózottan élve, ahogy ő is tenné, ha kíváncsisága nem noszogatná, járja be a tájak. Bár meglehet így keresi a többieket tudatlan, de közöttük talán tényleg van egy erősebb, egy büszkébb, aki képes hívó szóval összegyűjteni őket és mi lenne aztán?
Most már szüksége van a friss levegőre és vesz is halkan eresztve ki az eddig fogvatartottat s szomjasan véve a következőt. A név kis híján elúszik számára, de még valahogy nem akar teljes értelme lenni ennek az egésznek. Narla, madarak és minden hirtelen nagyon kusza lett az ifjú sárkány elméjében, igazi kihívás lenne most rendet tenni és hogy ennek kísérlete megfordult az ifjú buksiban hamar elvetődik. Megbillen, de a helyett, hogy esetlen bukdácsolva a levegőben talál újra egyensúlyra, inkább összehúzva szárnyait fordul egyet, újra kitárva tollas ékeit.
- Igen, persze … - Vágja rá aztán, gyorsan, de még kissé, talán, fásultan. – Ne haragudj, teljesen lekalandoztam. – Lehunyt szemmel mosolyodik, fejét fordítva az idős vörös felé. Mielőtt azonban válaszol megpróbál lezárni néhány dolgot magában, hogy a gubancból legalább kisebbet faragjon. – Túl sok minden fordult meg most a fejemben. Okát keresem a szavaknak, mert nem érzem magam olyannak, aki képes lenne új jövőt adni bárkinek is .. Tudom, érzem, hogy nem vagyok egyedül, de igazából .. – Túlságosan fél kimondani a szót, mert nem érti, hogy miből fakad. – A bosszú nem érdekelt, vagy legalább is nem úgy, ahogy a többséget .. én csak egy .. egy miértet szeretnék tudni és többiek .. félek egyet is felkeresni. – Az előző megkönnyebbüléshez képest most igazán súlyosnak érzi mindenét, tekintetét is előre szegezi, neki ez így most valahogy sok. S aztán meglepettem pillant újra Elegere, ahogy egy régi pergamen pennarajza előbukkan homályos múltképei közül.
- Narla!? .. Mármint a madarak istennője Narla? – Tette fel a hitetlenkedő kérdést, cseppet sem titkolva ezzel, hogy egy kicsit menekül az előbbi téma elől.

Tárgy: Re: Menion 2010-09-21, 9:16 am

*Elegert nem győzi meg Sou gyors válasza.
Látja rajta, mekkora kuszaság lakozik elméjében éppen.
Megértő tekintettel szemléli a sárkány vergődését a szavakkal, önnön bizonytalanságával. Bár ő maga is istenség, mégis, talán annak köszönhetően, hogy túl sok időt töltött már a halandók közé vegyülve, jobban meg tudja érteni gondjaikat.
Narla kicsit gyors volt, ezt egy rosszalló pillantással jelzi is felé. Nem kellett volna beavatkoznia az ő dolgába, de mostmár késő bánat. Inkább igyekszik rendezni a sorokat.*
- Igen, Narla, a madarak istennője.
*Elmosolyodik, de inkább csak a szája sarkában, nem akar rávicsorogni a másik sárkányra. Egy rövid pillanatig csak a szél süvít a két sárkány teste körül, de Roober nem akarja hagyni, hogy a csend rájuk telepedjen.*
- Nem kell tudnod a szavak okát. Van, amit jelen helyzetünkben nem láthatunk, csak utólag, mikor már túl vagyunk a megmérettetéseken, akkor ismerhetjük fel, miért is történtek a dolgok úgy, ahogy.
Éppen ezért nem baj, ha nem érzed magad alkalmasnak.
Tudod, az istenek útjait nem fürkészhetik ki halandók. Ha ők látják benned, akkor az ott is van. Nem kell most, azonnal megváltanod világodat, vagy fajodat, vagy bármit.
Élj úgy, amilyen vagy, járd végig az utat, szívvel, lélekkel, tiszta fejjel, s mire a végére érsz, már be is teljesítetted sorsod. Ettől nem kell több.
*Elhallgat egy pillanatra. Közben Narlára sandít, akit már csak ő láthat, s látja, amint az istennő lassan, mosolyogva válik semmivé. Tudja, hogy már elment. Arra gondol, legközelebb, ha csak kettesben lesznek, kérdőre is vonja majd.
Most azonban erre a smaragd szemű miatt nem volt lehetősége.
Lendít egyet szárnyain, nehogy túl mélyre süllyedjen a siklás közepette. A hűs éji levegő kevésbé tartja fent, mint a napsütötte tájakról felfelé szálló áramlatok.*

Tárgy: Re: Menion 2010-09-21, 1:20 pm

- Nem hittem volna, hogy életem során akár csak egy istennel is összefutok … - Ha tudná, hogy azaz egy igazából kettő. Valószínűleg a megnyugvása olyan távolinak tűnne, mint a következő földrész, avagy hogy szót váltson a hajdani két naggyal, akik tényleg képesek voltak összefogni és megvédeni az övéiket. De valahogy az a gubancos halmaz egyre halványabb lenne számára, nem dobta el, inkább csak kerülgette tanácstalansággal, hogy akkor most még is melyik szállnál kezdje el a kibogozást. Egyhez sem nyújt hozzá és így a beálló csendben elmerült annak tengerében. Jó volt végre semmire sem gondolni, nem nézve sem az eget, sem a földet, kizárni egy kicsit a másik sárkányt is. De nem lett könnyebb s figyelme nyomban ébred a másik iránt, ahogy az megszólal.
Tekintetét reá függeszti, a szavak jól esnek, de a még le nem ülepedett dolgokon kavarnak még egy keveset és ez ellen ő most tiltakozik. Közbeszólni, ellentmondani tudja, úgy sem fog, de meglehet a választ elódázza, vagy meg sem adja. De az utolsó mondat igazán szívéhez szólt, megérintve és meghozva a várva várt nyugalmat, hálás ezért Elegernek s ezt nem is rejti el, tükreiben megtalálható minden, de a köszönet csillog most a legfényesebben benne.
- Igazad lehet .. de nem! – Mosolyát most hanggal fejezi, nevetés, de azon a dallamos hangon, amit csak egy magafajta adhat ki. – Igazad van és megpróbálok olyan maradni, amelyen vagyok! – Újfent optimistán áll a dolgok elébe, hozzon az élet bármit, ugyan sejti biztos lesznek megingásai és ahogy mások, úgy ő is fog rossz döntéseket hozni. De ettől szép az élet és élhető, s most hogy végre békés, kénytelen olyan dolgokra is figyelnie, mint a gémberedett szárnyai. Kénytelen megmozgatni őket jobban is, mint eddig tette, ezzel egy kis távolságra tett szert Eleger és maga között, de hamar visszakanyarodott és fordulva újra beállt az idős sárkány mellé.
- Annak a csillogó csíknak egy folyónak kell lennie. – Gondolkodik hangosan, ezzel megosztva szándéka első felét a vörös sárkánnyal. – Nem tudom hogy te, hogy vagy vele, de én egy kissé megéheztem és a folyó mindig bőségesen bánik az éhes sárkánnyal. – Szereti, nem is inkább csemegeként tekint a halra és nem is igen szokta titkolni, hogy ha választhat a vad és a halhús között, akkor inkább az utóbbit választja. De persze mivel Eleger álláspontjára is kíváncsi megvárja van e kedve az öregnek egy kis halászathoz, vagy más tervet dédelget.

Tárgy: Re: Menion 2010-09-21, 11:45 pm

*Nem reagál előbb Sou első kijelentésére. Csak ő tudja, hogy olyan idők következnek el Lanuriában, melyek az isteneket is a földre csalják. Így jutott oda ő is, habár kissé aktívabb a többi istenségnél, de ha Narla megérkezett, többen is jöhettek még rajta kívül.
A fiú meglebbenti szárnyait és tesz egy kisebb kört, majd visszakerül Eleger elé. Amaz öregesen halad, nem siet el semmit. Tudja, hogy Sou megvárja, vagy visszajön hozzá, s nem siethet, hiszen azzal levetné egyik álcáját, a viselkedést.
Ő is látja a folyót, de nem igazán vágyik halra.*
- A magamfajta vén csont nem eszik már olyan sokat, mint a fiatalság. Elég nekem a látvány is, ahogy elfogyasztasz egy adag halat.
Kíváncsi is vagyok, hogyan halászol.
Sou szemébe néz, s várja, hogy az elinduljon a folyó irányába. Ő maga pedig majd kellemesen elidőz addig is, míg az ifjú sárkány éhségét oltja.
Úgyis van gondolkodni valója, így legalább ideje is marad, hogy néhány dolgot átgondoljon.*

Tárgy: Re: Menion 2010-09-22, 1:59 pm

- Mm. – Nincs teljesen meggyőzve, de ami csak puszta felvetésnek indult, vagy még inkább hangulatjavításnak, hát az most már lassan muszájá válik. Ahogy így egynél több szó esett a halról, ami amúgy is a kedvencei közé tartozik, kezdi is érezni gyomortájékon azt a bizonyos ürességet. Így szeretné azt a helyzetet elkerülni, amikor már gyomra hangosan reklamálna, követelőzve az étel után. Kain társaságában is pironkodásra okot adó jelenség volt, hát még egy sok időt megélt sárkány oldalán, bár arra mérget is venne, hogy Eleger inkább megmosolyogná sem mint megbotránkozna, hogy a mai sárkányok nem képesek kordában tartani a bendőjüket. Ez a villanásnyi gondolat viszont rögvest mosolyra sarkalta és már irányba is kormányozta magát, néhány apróbb mozdulattal. Látni rajta, hogy felszabadult, ahogy kikerült a terhek alól, még ha talán nem is olyan hosszú időre.
Nem profi halász, valószínűleg a legtöbb sárkány ezzel így van, kivéve talán a kék sárkányok, de ők ugyan abból a közegből támadnak, mint, amiben a préda él. De levegőből azért kicsit más a helyzet, elfedni egy jókora testet nem könnyű, már annak a számára, aki nem él trükkökkel és mivel messze menőkig nem kell kis részét sem csorbítania, hát használja. Sokan az elme egy ferdítésének tartják az illúziókat, van is benne igazuk, de lehet magával a fénnyel, színekkel és hangokkal is külön játszani, ettől szép ez a mesterség. S ettől lesz Souból semmi ahogy a folyó közelébe ér, majdnem szó szerint eltüntette magát, de persze hiányosságok is akadnak, amin a vadászat előtt kénytelen javítani. Az egyik ilyen, az árnyéka, pedig annak pont nem kellene látszania, a meg megremegő levegő körülötte, ahogy körvonalai halványan átsejlenek, még ereje gyengeségét mutatják. De halászathoz megteszi.
Irányba is áll a folyó vonalát követve és a leendő finom falat is beúszik, mit sem sejtve a fák magasságából szemlélő vadászra. Sou kivárva a megfelelőnek tűnő pillanatot csap le, félig utánozva a sasok vadászstílusát, de karmai helyett inkább a fogait használja. Azok közül nehezebben menekül meg a hal, legyen bármilyen sikamlós is. Ahogy vizet ér szerte is foszlik álcája, vizes lett egészen szárnytői, de megérte, a zsákmány meg van. De a levegőbe már nem emelkedik vissza, feltekint, ahogy látta hely van idelent is bőven.
- Biztos nem gondoltad meg magad? – Kérdezi vidám hangon, bár teli szájjal, de erre való a hangok babrálása, így minden szó tisztán hangzott el. – Nem bánod, ha idelent eszem meg és pihenek egy keveset. – Nem fűlött a foga még mindig ahhoz, hogy pihenésre invitálja Elegert. Ám az evés ürügyén erre burkoltan van lehetősége, amúgy is megfogant a gondolat a fejében, hogy egy pikkelyes még sem lesz elég, meg még a vörös is meggondolhatja magát.

Tárgy: Re: Menion 2010-09-22, 5:19 pm

*A megfelelő magasságban körözve figyeli az ifjú sárkány akcióját. Elég magasan marad ahhoz, hogy ne zavarhassa meg látványával a vízben időző halakat.
Elismeréssel látja, ahogy Sou elrejti külsejét, s ahol ő van, nem is látható sem árnyék, sem vibrálás.
Rajtaütésszerű támadása pedig megmosolyogtatja.
Nem felelve a fiú válaszára inkább lassan ereszkedni kezd. Egy spirál mentén halad lefelé vitorlázva, komótosan.
Csak mikor már a hely fölött jár, ahol Sou éppen a halat fogyasztja, akkor fékezi le lassú siklását, hogy szárnyaival, farkával szabályozva landolását puhán, szinte zaj nélkül tegye le hatalmas testét.*
- Jó étvágyat!
*Csendesen maga alá húzza végtagjai, farkával pedig körbekeríti a földön magát, s fejét is visszahúzva pihen meg.*
- Egyél csak nyugodtan. Addig én is pihenek kicsit.
Norlan még odébb van. Kell az erő. Tudod, a magamfajták már elszoktak a hosszú vándorutaktól.
A régi időkben még más volt. Mi voltunk a földek urai. De manapság már nem sokan mozdulunk ki Enionból, s aki el is hagyja, nem céltalan útra indul.
Mondják, hogy szabadon jár egy a legerősebbek közül….A Nagy háború óta nem hallottam felőle.*Elhallgat. Emlékeiben megjelenik Risan. Risan, a háború idején, és Risan most, mikor Lanur kardját kezében tartva nézegette a fegyvert, mely még őt is meg tudná sebezni.
S látja Inaethet is, aki oly mélyen rajong érte.
Az ő sorsuk még előtte is titok. Nem is baj, majd idővel fény derül rá.*

Tárgy: Re: Menion 2010-09-24, 10:01 am

A hall ketté törik, s két darabban, mintha éles késsel választották volna félbe helyezi a földre. Fontos az étel számára és gyomra is egyre követelődzőbb, de kénytelen az ifjú elméjének behódolni, mert annak tekintetet a méltóságteljes ereszkedésen függ. Ez nem is csoda, hiszen rengeteg múlik a valódi dolgok megformálásakor és pusztán azzal, hogy megfigyeli, gyönyörködik Eleger földet érésében, tanul is. Ezt nem is szokta véka alá rejteni, bár önszántából ritkán hozza fel. Bár ugyan ilyen mohó lelkesedéssel figyeli meg a madarak röptét, alakját, hangját, ahogy a kutyákét, macskákét is. Az utóbbiak esetében még talán egy kicsit kekeckedő is volt olykor, mivel addig-addig piszkálta a cirmost, amíg annak minden egyes szőr fel nem állt a hátán. Ugyan később kárpótolta a cicát némi finom falattal, meg egy átfogó dögönyözéssel. Legalább ezzel is képes kitapasztalni, hogy mennyire képes megbarátkozni azokkal a lényekkel, akik ha nem is fogják fel mivel állnak szemben, tudják, hogy félni kell tőle.
- Köszönöm! És igazán nem akarom tukmálni, de biztos nem kérsz? Könnyű falat és tápláló is. – Halk sziszegő hangot hallat, ritkán teszi, csak ha nevetését próbálja elfojtani. – Bocsánat! – Fűzi közbe, bár ilyenkor igazán nem tudja mi volna jobb. Kis híján kígyó módra sziszegni, vagy nevetni, bár most még az sem úgy hangozna, mint emberként s ennek forrása, csupán annyi volt, hogy eszébe jutott emberi édesanyja, aki hasonló szavakkal próbálta rávenni a zabkása elfogyasztására. Teszem hozzá sikeresen. A halért nyúl, s az egyetlen falatnak számító darab hamar el is tűnik a gyomra felé véve az utat, de mint már sejtette, egy nem lesz elég. Új módszert választott a halászatra. Botorság lenne újra ugyan azt a taktikát bevetni, a lábairól és hasáról lecseppenő vízcseppeket nem kis munka lenne számára eltűntetni. Így inkább lapos tollpamacsban végződő farkát használja fel. Az idő telik, de előbb utóbb csak ráharap egy bátrabb példány, s ez most előbb volt. A porul járt páráért fejével merül el, megóvva ezzel a tollak épségét és ezzel az új fogással ki is lép a vízből, Elegertől nem messze telepedik le, nagyjából jól lakottan.
- Csak átrepülőben voltam arrafelé. Nem ismerem a többi sárkány nemzettséget, még a fehérekét sem .. és igazság szerint, ha arra hallgatok, amit megtanultam nem is igen mennék oda. Viszont, ha a berögzült intésekre nem figyelek, akkor szívesen megismerném a többi sárkány világát. – Na igen, a repülő erőd –benne már csak így maradt meg, az útjába került, de csak azért mert szándékaival ellentétben, tovább haladt. Lett volna lehetősége, nem is egy belépni a sárkányok városaiba, de mindig meghátrált és más felé vette az irányt.
- Legerősebb? Úgy érted egy halhatatlan? – Helyezte fejét a földre, s óhatatlan megjelentek az öregek, akik mindig fura keserűséggel ejtetek szót fajtájuk legnemesebbjeiről. S ezért az irányukban táplált érzések még visszatántorítóbbak, mint a többi hozzájuk hasonló iránt. Ezzel Sou is így, nem azért, mert belé nevelték volna, valahogy ezeket minden példányuk magában hordozta és hordozza ma is.

Tárgy: Re: Menion 2010-09-27, 9:13 am

*Eleger fejét megemelve ad választ Sou újabb kínálgatására. Az elfojtott nevetésre érdemben nem is reagál, csupán egy félmosolyt enged el.*
- Nem vagyok éhes.
*Nyugodtan, pihenve figyeli a tollas sárkányt, amint újabb halat fog ki a folyóból. A sötétség ellenére is jól látja, hiszen a sárkány fehér színe igencsak elüt a víz ében színétől, s a lágy hullámokon megcsillanó csillagok fényétől is.
Bár kissé elgondolkodik, hogy éjszaka közepén mely halak haraphatnak, de a válasz gyorsan megérkezik, éppenséggel az ifjú sárkány farkára ráharapva.
Megvárja, míg a zöld szemű ifjú letelepszik a közelében, s csak miután végighallgatta, ad válasz a kérdésre.*
- Igen, s a halhatatlanok között is talán a legerősebb. Hatalmas, fekete sárkány. Mégis az őrajta bukott el a háborúban a sárkányok népe Lanuréval szemben. Ha lehet így fogalmazni.
Igaz, van, hogy a szerelem erősebb minden másnál, hazaszeretetnél, hovatartozásnál, s néha még az életnél is…
Mostanában jutottak el olyan hírek hozzám, hogy Risan kiszabadult az Éj-hasadék fogsábágól és újra közöttünk jár.
Márpedig ha így van, sokan vannak, akik visszavárják Nehezen nyelik le, hogy az emberektől, meg a többi hasonló emberszerű lénytől vereséget szenvedtek és kénytelenek voltak visszahúzódni a Sárkányok völgyébe.
Ha Risan tényleg kiszabadult és él benne a bosszú, hamarosan akár újabb háború is kezdődhet vezetésével.
*Kissé elhallgat. Nem sok kedve van végignézni az újabb öldöklést. Bár visszatértének s a többi isten visszatérésének is sok oka van, s ezek közül méltán lehet állítani, hogy Risan az egyik. De nem árul el többet ebből.
Merengését félbeszakítva ismét Soura emeli tekintetét.*
- Nem mindegy, hogy ki vezeti az egyes népeket, s aki vezeti, vajon hogyan gondolkodik a dolgokról…azonban lassan indulhatunk is tovább. Norlan még messze van, s én biztosabbnak érzem az éji utazást a nappalinál.

Tárgy: Re: Menion 2010-10-01, 3:09 pm

Nem erőlteti hát, tette eleget, de végtére is nem egy aggályoskodó nőstény. Bár meggyanúsították már vele, ha emlékei ebben nem csalják meg, s reméli, hogy ebben nem, bár az ellenkezőjét is elfogadná egy későbbi képsor kapcsán. Mindegy is, a rossz érzések megvannak és nem is múlnak el, mert valamit sajnos nem lehet eltörölni.
Ahogy hallgatja Elegert lehunyja szemét, nem élt meg háborút s halálig tartó harcot is csak egyszer látott, mint szerencsés túlélő. Mely kapcsán csak egyet sajnál, hogy arra nem emlékszik, aki megmentette ténylegesen is, mert saját erejéből nem jutott volna ki a templomból. Lehunyt szemei előtt azonban az idősek meséinek megelevenülő képei elevenednek meg, halkan morog. Ez is egy fura szokásai, szokásaik közül, mivel a hangokat is másként használják, avagy ahogy talán a többi sárkány tartja viccsor és viccsor között van különbség. Náluk a morgás és morgás között biztos van, s ez az éppen csak hallható gördülékeny kis hang, semmi többre nem szolgál, csak hogy kifejezze a nehéz szavak közepette jól esik a társaság. Ugyan, ha fajtabeli társaságában lenne, valószínűleg még cseppnyi fiókaként kezelve vennék védőszárnyak alá és ez valahol mosolygásra készteti. Felnyitja szemeit és úgy sandít Eleger felé, nem emeli még fel a fejét, kényelmes így és a beszéd sem nehezebb, mint megemelt kobakkal.
- A sárkányok és más népek mért nem férnek meg egymás mellett? Persze, vannak törekvések, akaratok mindkét fél részéről, gondolom, de a halhatatlanok nem azért rendelkeznek olyan hatalmas erővel, hogy vér nélküli megoldást találjanak? Olyat, ami nem okoz senkinek keserűséget. – Felemeli fejét. Még nem volt szerelmes, de szeretett és szeret most is, elhunyt szüleit, az embereket, akik hat évig gondját viselték és mindent feladtak volna, hogy olyan helyre mehessenek, ahol továbbra is családként élhetnek. Ezek mellet még szerepelnek olyan miniatűr dolgok is, amit mindenki beskatulyáz ebbe a szeret nem szeret rendszerbe és ezt most tényleg nem érti. Risan szeretett valakit és társai ellen fordult, de akkor most mért állna bosszút, vagy kiken? – Remélem nem lesz háború és azok, akiknek ez ellen vagy érdekében van hatalmuk. Nem azt választják, nem a könnyebb utat. Lehet nem tökéletes a hasonlat, de nekem édesapám mindig azt mondta, hogy a halál a legkönnyebb út, élni nehéz. A háború számomra ugyan ilyen, könnyebb megölni, lemészárolni másokat, mint életben hagyni és áldozatok nélkül békét teremteni. – Szavai naivak, tudja, de hinni akar benne, még ha az a másik út ezerszer nehezebb is. Mi sem példázza jobban, hogy a gyöngysárkányok egy tagja sem ölt soha, igaz őrületbe kergettek másokat, de életet sosem vettek el és ehhez ő is igyekszik tartani magát. A folyó felé tekintett, egy hosszú pillanatig elnézte a víz lágyan ringó tükrét, az elmosódó mécsesek kísértetalakját és beteljesületlen reménnyel emeli tekintetét az égre. A Hold, ma éjjel tartózkodva bújik meg, kutató pillantása elöl. Sóhajtva vonja közelebb tekintetét, lerázva magáról a nyomasztó jövőképet néz a hatalmas vörös sárkányra.
- Igazad van! Akár indulhatunk is, mennyek előre a hely szűke végett? – Ha megkapja a választ, attól függően vár a sorára vagy könnyed mozdulattal és a szél ügyes manipulálásával kap a levegőbe, ahol magasabbra hág s bevárja utazótársát. ~ Kicsit még mindig kavarog a fejem. Narla szavai és most Elegere, nem bánom, hogy nem látok a jövőbe, de nem várom, ha az borús kort hoz, melyben a kard és a harag az úr. ~

Tárgy: Re: Menion 2010-10-01, 11:10 pm

*Eleger fejét, melyet közben lefektetett mellső mancsaira felemeli és úgy néz rá Soura.*
- Indulok én, úgyis hamar beérsz majd.
*Felemelkedik a földről, majd széttárja szárnyait és elrugaszkodik.
Hatalmas szárnycsapásokkal emelkedik felfelé, de nem siet, hagyja, hogy mögötte Sou is felemelkedve utolérje őt. Mikor mellé ér, szóra is nyitja a száját. Örül, hogy a fehér sárkányban ilyen értelmes beszélgető partnerre akadt.*
- A miértek azok a kérdések, melyre válasz mindig van, de csak ritkán adható meg az igazi oka a történéseknek.
Ne gondold, hogy a sárkányok állnak szemben általánosságban a többi fajjal. Mindenhol vannak olyanok, kik különbnek gondolják magukat másoknál. Okot mindig lehet találni mások lenézésére, akár gyűlöletére is, ha valaki nagyon keresi.
Minden nép minden tagja más és más. Egyéni döntésen múlik, hogy mit és hogyan tesz.
A halhatatlanok is gyarlók, s van, kinek a hatalom, saját fajának elsőbbsége fontosabb, mint az, hogy békében éljen.
Felesleges boncolgatni az ellentétek gyökerét, mert mindig voltak és mindig lesznek ellentétek. A kezelésük az, ami meghatározza, hogy ki milyen.
Háború…igen, ez is mindenkitől függ. Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, de ha mindenki próbál helyesen élni, akkor megtette, amit tehetett azért, hogy a világ, melyben él, jobb legyen.
*Elhallgat, szárnyait széles tartásban hagyva vitorlázik. Lehet, nem a leggyorsabb módja így utazni, de kíméli az erőt és a testet is. A vörös sárkány pedig már elég kivénhedt ahhoz, hogy fájó tagjai örömmel vegyék a kíméletet és a pihenést.*

Tárgy: Re: Menion 2010-10-05, 12:25 pm

Ö indul hát másodiknak, összébb húzva és ezzel több teret engedve a másiknak, segítve ezzel is könnyebb felemelkedést. Aztán követi, de a gondolatai még mindig túlságosan gubancosak ám a tiszta és hűs levegő segít egy kicsit neki tisztában látni. Ahogy felzárkózik Eleger mellé valamivel már tisztább fejjel hallgatja végig a mondatokat, mikkel jórészt egyet ért, nem is tehetne nagyon mást, hiszen a hallottak a valóságon alapszanak. Maga is kitárja szárnyait és hasonló mód vitorlázik, mint a vörös sárkány. Vet néhány pillantást lábaira, nem volt ideje a víznek felszáradni és most a felesleg maradéka is kis golyóbisokként hullnak utána, de legalább szárnyából tollakat nem hagy maga után.
- Persze, tisztában vagyok vele. Tartozhatunk bármely fajhoz, vannak érzések, gondolatok, tulajdonságok, amikben megegyezünk. – Elegere pillant. Gyermekies gondolkodása tovább szőné a szavakat, de tárgyilagos esze inkább leinti ezeket. Valóban minden azon múlik, hogy ki mit kezd azzal, amit a sors a kezébe adott és néha bárcsak ne így lenne. Bárcsak mindenki számára fontosabb lenne az élet védelme, legyen az bármilyen, évszázadokon át tartó, vagy alig évtizedeket felölelő. .. Nem mondaná azt, hogy nem kell a harc, az indulat, de húzni kéne egy határt és ez talán sosem fog megtörténni. Ő viszont megteheti, ha csak jelentéktelennek tűnő dolgokban is.
- Igazad van Eleger. Én remélem, hogy valóban mindenki így tesz, reménykedem benne, de közben még is a legrosszabbra készülök. Furán hangzik, de mindig sokkal jobb a rosszra számítani és utána kellemesen csalódni, mint végig bízni abban, hogy minden jól alakul és aztán .. csalódni. – Előre pillant eltökélten, mintha csak egy célt látna maga előtt, de csak elkalandozott gondolataiban. Vajon az aranysárkány mit szólna ehhez, még is csak jóval többet látott és élt meg, bár látszatra még mindig nem annyit, mint Eleger. S őt nem sértené meg, de valahogy Kain felé több a bizodalma van, talán mert ő is az üldözöttek közé tartozik.

Tárgy: Re: Menion 2011-07-13, 1:27 pm

1. küldetés - A dzsungel fia

*Az arany sárkány éjjeli repülése a nyugati szeglet pusztái felett magányos, de nagyon szabad dolog.
A hűvös éjjeli levegő körbesimogatja arany pikkelyeit, ő pedig széles szárnyait kiterjesztve vitorlázik. Nem siet sehova, csak élvezi a repülést. A sárkány hegység elég távol van ahhoz, hogy éjjel ok nélkül ne keveredjen erre senki, akinek nem kellene, így kicsit kienged állandó figyelméből és élvezi a csillagok alatti siklás páratlan élményét.
Volt egy másik éjjel is, ami után megérkezett délen egy Menion melletti faluba.
A nevére már nem emlékszik, főleg, hogy a kétlábúak olyan nyakatekert elnevezéseket tudnak településeiknek adni, hogy sárkány legyen a talpán, aki megjegyzi őket. Lassan megelevenednek az emlékek.
Akkor a dzsungel felől érkezett, ahova a ragadozó növénnyel történt találkozása miatt nem is tervezte, hogy visszatérjen. Nem volt nála sem arany, sem pedig pénzzé tehető érték fegyverein kívül. Azoktól pedig így nem válik meg.
A faluban már messziről hallható zajongás van. Fekete mágus alakjában érkezik, így a parasztok hamarosan felfigyelnek a mágusra. Bár köpenye színe kelt némi visszatetszést, félelmet is talán bennük, de vannak annyira feldúltak, hogy mégis elé járuljanak néhányan.
Elsőként a falu vezetője érkezik, miután már a méregtől vöröslő fejű gazdákkal eleget vitatkozott.*

Tárgy: Re: Menion 2011-07-13, 1:29 pm

*Namelyr nyugodtan várja őket, habár ehhez a tömeghez semmi kedve nincs. Legszívesebben már most megfordulna, hogy itt hagyja őket. Ami marasztalja az az, hogy az öreg fehérköpenyes annak idején befogadta őt. Csak egy ember volt, akinek volt varázstudása és volt szíve, mikor egyet népe ellenségeiből, ki valószínűleg sok társát gyilkolta már le (nem is tévedett ebben), befogadott, meggyógyított.
Kain máig nem fogta fel egészen az okait a fehérköpenyesnek és érteni sem értette meg sosem a tettet.
A tartozást letudta vele szemben, mikor Anzartól megmentette az életét és nem mellesleg elárulta érte saját népét is, de maga a tett így is megmaradt benne.
Amíg ezen morfondírozik sötét alakja előtt, sőt körül, megállnak a falusiak. Az öreges vezető szólal meg, miközben halkan morajlik körülötte a csőcselék.*
- Mágus uram, a segítségét kérem. Előre mondom, nem bővelkedünk javakban, de amink van, abból megfizetnénk.
*Az ében szemek felpillantanak rá. Nem felel a száj, így a vezető némi habozás után beleegyezésnek veszi a hallgatást.*

Tárgy: Re: Menion 2011-07-13, 1:30 pm

- Több gazda termését megdézsmálták az éjszaka és az előző éjszakákon is. Nagy a kár, és ráadásul állatokat is vittek el.
*Elégedetlen morgás és néhány felkiáltás is hallatszik, de a vezető kezét felemelve lecsendesíti őket.*
- Élt itt egy árva gyermek, aki végül meg is szökött tőlünk. Sokáig azt gondoltuk, hogy a vadak megették.
De ezek a nyomok emberi nyomok és a dzsungel felé vezetnek. Mi nem tudjuk felkutatni, mert furcsa dolgok történnek a dzsungelben. Arra gondoltunk, hogy egy ilyen erős mágus, mint ön, biztosan könnyedén megoldaná ezt a gondot.
*A sárkányt nem hatják meg a szép szavak. Őt csak az érdekli, hogy valahogy feltöltse erszényét. Még vadászni csak-csak tudna, bár Menion vára közelében amúgy sem tanácsos sárkányként mutatkoznia.
Viszont a pénz az kell. Emberek között másképp nem lehet megélni. Valamilyen formában mindig fizetni kell nekik, vagy elvenni, ami kell. Ez utóbbihoz azonban nem fűlik a foga.*

Tárgy: Re: Menion 2011-07-13, 1:30 pm

- Jól van. Mutassátok meg a nyomokat!
*A morgolódó falusiak szinte egy csapatként követik a vezetőt, aki az egyik gazda karámjához vezeti Kaint. Namelyr gyorsan megtalálja a keskeny, nem túl nagy, mezítlábas, emberi nyomokat.
A falusiaknak nem kell tudniuk, hogy a sárkány inkább használja az orrát ebben a nyomozásban, mint a szemét.
Mikor elindul délnek, a nyomokat követve, még hall néhány bátortalan felkiáltást. „Öld meg!” „Végezz a kis mocsokkal!”
Nem törődik velük, és ahogy lassan távolodik, elhalnak a falusiak hangjai és végre nyugodtan haladhat tovább.
Csend borul rá, az állatok is mintha megneszelnék a vadászó sárkányt, még ha emberi alakban teszi is azt, a többség kitér előle, vagy pedig mozdulatlanul, síri csendben várja meg, míg elmúlik a veszély.
Kain azonban nem állatra vadászik most, inkább emberfélére, olyanra, aki más, mint a falusiak.
A szagnyom, mint minden emberé elég erős és tiszta. Keveredik ugyan hozzá némi baromfié, de az emberé jóval erősebb.*

Tárgy: Re: Menion 2011-07-13, 1:32 pm

*Nem is olyan sokára a már ismert Hyarmenya-dzsungel fái borulnak fölé és magában el is gondolkodik, hogy vajon az az ember hogy is fér el ezeken a sűrűn benőtt ösvényeken.
Épp elég gyorsak a reflexei, hogy elhajoljon egy felé szálló nyílvessző elől.
Meg is pillantja az alakot, ami el is tűnik a sűrűben.
A sárkány vérében az adrenalin az egekbe szökik. Méltó ellenfélre akadt.
Namelyr is összeszedi magát, fekete köpenyében szinte nesztelenül siklik át a sűrűn, kerüli a legszűkebb helyeket, vagy ahol zajt kell csapnia ahhoz, hogy átjusson.
Fekete szemei felcsillannak, kezdi élvezni a vadászatot.
Az emberféle ügyesen mozog. Nem egy, nem kettő nyilat küld felé, de ami egy állat ellen jó, az ellene már nem elég.
Az arany sárkány a vesszőkről gyorsan megállapítja, hogy pattintott kőhegyükkel átütik még a vastagabb bundákat is. Ügyes az ember, ahhoz képest, hogy gyermekkora óta a vadállatok között él az erdőben.
Egy ízben meg is lepi, őt, kis híján kőfejű kalapácsa a torkát találja el.
Így azonban van lehetősége szemügyre venni jobban a karcsú alakot. A fényes, tiszta haj semmiképpen nem férfié, ahogy a karcsú derék, a hosszú, formás lábak és a széles csípő sem.*

Tárgy: Re: Menion 2011-07-13, 1:33 pm

*Arról is meggyőzi az előbbi incidens, hogy könnyen és főleg gyorsan nem fogja elkapni a párducügyességgel mozgó lányt.
Egy pillanatra meg is áll döbbenetében, hogy aztán szinte elmosolyodjon, mikor eldönti magában, mit is fog tenni.
Ehhez elegendő csupán ellenfelének elárulnia magát. Egyetlen nyílvessző az, mely árulkodik hollétéről és bár Kain biztos benne, hogy a lövés után máris változtatja a helyét, a sebessége és a hely alapján nem kell sokat gondolkodnia, hogy mit is tegyen.
Szája gyors egymásutánban mormolja a varázsigéket, miközben kezeit löki is előre s minden alkalommal egy-egy szikrázó, fehér fénylabda száll a fák közé. Nem testre céloz, hiszen azt nem is láthatja. Földre és fára lő.
A becsapódásokra fák törzse forgácsolódik szét és mohával, zölddel borított talajdarabok repülnek a levegőbe. A magasba törő faóriások úgy törnek el és dőlnek ki, mintha gyenge cserjék lennének.
A sárkány pedig továbbra sem futva, hanem óvatosan, ívesen kerülve közelíti meg a területet.
A préda ott fekszik a földön, eszméletlenül.
A sárkány végigméri a karcsú, izmos alakot, melyet csak egyetlen kis bőrdarab fed a csípője alatt. Izmos, napbarnított, fiatal lány hever előtte, fedetlen keblei az égre merednek, barna, hosszú haja szétterül körülötte a földön. A falusi fiatal férfiak között bizonyára nagy népszerűségnek örvendene.*

Tárgy: Re: Menion 2011-07-13, 1:35 pm

*Láthatóan komolyabb sérülése nincs neki, valószínűleg csak egy kidőlő fa kábíthatta el.
Megáll felette és lenéz rá.
Mit tegyen vele? Itt, helyben ölje meg, vagy vigye a faluba, hogy ott lincseljék meg?
Azoknak a férgeknek, akik kitaszították maguk közül és olyanná tették, mint amilyen Kain maga? Száműzött, s abban is biztos, hogy ha ő nem mutat fel bizonyítékot és a lány visszatér, akkor számíthat újabb gyilkosokra, akiket utána küldenek.
Nem akarja megölni, a tudat, hogy oly hasonlatos hozzá, vagy talán a fehérköpenyes emléke, vagy mindkettő meggátolja ebben.
Felkapja az ernyedt testet és vállára veti. A közelben heverő fegyvereit is magához veszi, majd egy pillanat múlva már teleportál is.
Nem, nem viszi a faluba, sem más kétlábú közösségbe. A lánynak az erdő az otthona. Nagy a Hyarmenya-dzsungel. Mérföldekre viszi így, messze korábbi élőhelyétől, hogy aztán az erdő egy tisztásán tegye le.
Óvatosan fekteti a magas fűbe, fegyvereit is a közelében teszi le, de úgy, hogy ne kaphassa egyből fel.
A közelben talál egy kis erdei patakot, onnan merít vizet, hogy az arcába lötykölje.
Az ébredező lányhoz nem szól, csak szomorú, fekete tekintettel lesi, ahogy az a fegyvereihez kap, majd, mintha megvilágosodna előtte, mi is történt, tétován néz nagy, ijedt szemeivel rá.
Kain nem szól, csak széttárja kezeit, mutatva vele az erdőt a tisztás körül, majd biccent a lánynak és egy halvány köd kíséretében eltűnik a szeme elől. Innentől már a lány dolga, mihez kezd az életével.
Hűvös a levegő a repülés közben. Csend van, odalent és idefent is. Kain csap néhányat szárnyával, hogy megállítsa a süllyedést. Nem tudja, mit lett az erdei lánnyal, de néha gondol rá, hogy talán visszamehetne hozzá. Talán ő is élhetne ott, ahol a lány, együtt, vele.
Aztán mindig visszatér a rideg valóságba. Üldözői előbb-utóbb úgyis beérik és nem akarná, hogy egy ártatlannak kelljen miatta meghalnia, még ha csak egy ember is.*

Tárgy: Re: Menion 2011-08-22, 2:00 pm

//Mitsuko Midnight//

*Meniont sosem kedvelte. Roober még emlékszik a várat építő, a szerelemtől teljesen elvakult Lefarra. Elég ideig figyelte, ahogy a nimfa elcsavarta a fejét, olyannyira, hogy ez született belőle.
Roober teljesen érzékelhetetlenül lebeg a vár felett. Sem emberi, sem sárkány alakjában nem mutatkozik, inkább csak elidőzik kicsit a vár felett. Lusttal már régóta nem találkozott.
A sárkányok isteneként neki sok elfoglaltsága van.
Külön figyel az utóbbi időben Furiára is, no meg Risanra. Két olyan ősi sárkányra, akik elég erőt és tudást hordoznak magukban, hogy változtassanak a történelem menetén.
Jó lenne a végzet istennőjével beszélni erről. Valószínűleg a szokásos ködös kijelentést tenné neki a végzet fonalairól, mint legutóbb, de a semminél több lenne.
~Még istenként sincs teljes rálátásunk a világ dolgaira. Furcsa lehet halandónként élni.~*Végül a sárkányistenség megunja az időzést odafent és úgy dönt, hogy leszáll a várba.
Van olyan része a magasba törő tornyoknak, és a falaknak, amit nem lát senki. Így sikerül neki a vár egy kietlen pontján helyet foglalni, már a szokásos emberi külsejében.
Világos, krémszínű ruhát ölt, hozzá ugyanolyan nadrágot, és sötét csizmát. Fekete, sima haja kiengedve omlik a vállára, világos szemeiből pedig erő sugárzik.*

Tárgy: Re: Menion 2011-08-22, 4:20 pm

//Roober//
*Örömmel szabadultam meg Hyarmenya dzsungelétől, s Olassie felé vettem az utat. Hogy máshogy hát mint futással, repüléssel, illetve időnkénti pihenéssel. Fejembe vettem, hogy Valian felé fogok menni, s útközben majd néhány munkát vállalok, hogy Valian-ban majd vehessek gyógynövényeket. Már igencsak fáradt voltam, mire megláttam Menion várát, s úgy döntöttem a maradék távot egy gyors repüléssel letudom. Már csak néhány száz méterre voltam amikor a semmiből a vár egyik pontján egy fekete hajú ember jelent meg. Abban már most biztos voltam, hogy nem egy átlagos ember lehet, azok még nem képesek ilyesmikre. Úgy döntöttem megpróbálok egy beszélgetést vele... jó lenne kideríteni hogy csinálta ezt, akkor is, ha én ne leszek rá sohasem képes. Nah igen, de fáradtságomnak köszönhetően nem igen jutottam el a kijelölt pontig s sikeresen sikerült, egy sikítás közepette, az idegentől jó tíz méterre a vár fal szélére "pottyannom". Annyi szerencsém azért volt, hogy leérkezve csak egyik lábam lógott a levegőben, s testemmel inkább a várfal peremén voltam. Nem így akartam megérkezni. Kis erőlködéssel már a várfal peremén belül voltam.*
- Huhh... ezt megusztam.
*Mondtam magamnak, miközben megigazgattam ruhámat, s hajamat is kisöpörtem arcomból, majd megpróbáltam felállni, megpróbáltam, de ennél tovább már nem is jutottam.*
~ Ennyit arról, hogy sok az energiám.
*Sóhajtottam egy nagyot, majd mivel mozdulni sem tudtam, úgy köszöntem az immáron felém forduló férfinek, ahogy feltápászkodni sikerült. Ülve és félig magam alá gyűrt lábbal, egy kézre támaszkodva.*
- Szép napot. Nem szándékoztam ilyen hangosan megzavarni nyugalmát.

Tárgy: Re: Menion 2011-08-23, 3:42 pm

*Roober felfigyel egy furcsa érzésre. Olyasféle ez, amivel igen ritkán találkozik. Közvetlenül az ez utáni pillanatban már hallja is a sikítást.
Hát ennyit arról, hogy egyedül van.
Az istenség egykedvűen szemléli a repülő elf mutatványát. Kétségkívül mulatságos a jelenet, tudva, hogy a lány lezuhanni biztos nem fog.
Roober nadrágjának zsebébe süllyesztve ökleit áll sztoikus nyugalommal, míg a művelet be nem fejeződik.
Ugyanígy szobrozva várja ki, míg a kék hajú elf összeszedi magát. A sárkányisten nem is tudta, hogy Eclair pártfogoltjai között még vannak ilyen képességűek is.
Régen voltak, talán többen is, mint amiről tud, de mostanában inkább volt elfoglalva a sárkányokkal, mint Eclairral. No meg Lusttal.
A nő megszólítja, így itt az ideje, hogy kilépjen a néma szemlélő szerepköréből. Ez pedig nagyon jól tudja alakítani.*
- Hoztak az istenek a vár falára. Lehet, hogy biztonságosabb lett volna a kapun keresztül, nem?*Nincs benne piszkálódás, csak nem bírta megállni, hogy ne tegyen említést a még mindig igen fura helyzetben leledző nő érkezéséről.
Persze Menion ezen része éppen nem túl sűrűn látogatott és egy repülő elf elég feltűnő lehet.
Roober nem is tudja pontosan, hogy hány őrszem láthatta és riadóztathatta azóta már az őrséget. Elvégre egy a levegőben szálldosó alakra minden őr felfigyelhetett, aki a vár déli tornyaiban és bástyáiban foglal helyet.
A sárkányisten azért tanúbizonyságot tesz jólneveltségéről, s odalépve a nőhöz, kezét nyújtja neki, hogy felsegítse.
Ha Mitsuko elfogadja, erős, meleg marokkal találkozik.*

Tárgy: Re: Menion 2011-08-23, 10:26 pm

*A kéz nyújtásnak örültem, s reméltem hogy úgy azért sikerül lábra állnom. Az erős és meleg marok határozottan segített föl állni. Igen ez még sikerült a megtartás már kevésbé, s ismételten a földön találtam magam egy huppanással.*
- Igen könnyebb lett volna kapun jönni. Ááá, egy kék színű elf tényleg nem kelt nagy feltűnést... de ahogy láthatod.. per pillanat örülök, hogy a várfalhoz eljutottam. most ha a kapuhoz akartam volna menni... nagyobbat zuhantam volna.
*Sóhajtottam egy nagyot, majd továbbra is ültem a földön. Igazán csak most szimatoltam bele a levegőbe és igen csak ismerős illatot éreztem... Nem egyénre vonatkozott, mind inkább egy fajra... de nem is pontosan egy fajra.*
- Bocsánat, hogy csak így megkérdezem.. De te egész véletlenül, nem egy sárkány vagy?.. Nem nem az vagy.. valamiért más dee nagyon hasonlít rájuk az... hmm...
*Gondolkodtam... Igencsak érdekes volt az aroma... És a vérének a lüktetése is igencsak érdekes volt. Hiába törtem a feje csak nem tudtam rájönni miért lehet ez.*
- Ohh, bocsánat a nagy esésben nem is volt részem bemutatkozni. A nevem Mitsuko Midnihgt, zöld elf.
*Mondtam felnézve rá, s közben mosolyogtam. igen csak fura helyzet volt. Én előredőlve, lábaim össze csuklódva alattam. egyik lábszáram jobb másik bal oldalamon.*

/igggen kicsit fura hsz XD de ost ilyenre veszem a figuráát XD /

Tárgy: Re: Menion 2011-08-25, 6:48 am

//Sebaj! //

*A nő elfogadja a segítő kezet. Roober könnyedén emeli fel, és még el is mosolyodik az ironikus hangvételű válaszon.*
- Ettől feltűnőbb nem is lehettél volna. Persze, ha hamarabb landolsz, a városon kívül, lehet, hogy könnyebben bejutsz és le sem zuhansz, de utólag már bárki könnyen okoskodhat.
*Teszi hozzá gyorsan. A lány gyorsan visszahuppan a földre.
A megdöbbentő kérdésre Roober felnevet.
Még hogy ő, sárkány. Persze van ebben egy kis igazság, de csak annyiban, hogy hatalmasabb minden sárkánynál. *
- Nem, nem vagyok sárkány.
*Állíthatja ezt őszintén, hiszen tényleg nem az. Kimondottan jó kedvet okoz neki ez a szeleburdi kis elf. Még ha láthatóan már nem ma született meg.*
- Rufus Koestler vagyok. Szürke köpenyes mágus vagyok.
*Leguggol, hogy az elfnek ne kelljen felnéznie rá, úgy sejti, hogy ez hosszú távon nem egy kényelmes tartás.*
- Nem kényelmetlen így ülni? Olyasféle elffel már nagyon régen nem találkoztam, mint te.
*Szólja el magát, de nem is javítja. Világos, barátságos szemei a kék hajú elfet nézik.
Azonban éles fülei már érzékelik a közeledő őrséget, hiszen a várba berepülő kékes színű személy elég ok arra, hogy egész csapatot indítsanak a megkeresésére.*

Tárgy: Re: Menion 2011-08-25, 8:41 pm

- Rufus Koestler vagyok. Szürke köpenyes mágus vagyok.
~ Még egy ilyen nevet.. Rufus... Keo... Koesmicosda...
*Törtem a fejem, s úgy döntöttem inkább ha szükséges lesz Rufus-nak fogom szólítani. Kedvességről tanúskodott, hogy Rufus leguggolt s így nekem nem kellett kitörnöm a nyakamat. Kicsit megigazítottam lábaimat s inkább rájuk ültem.*
- Nem kényelmetlen így ülni? Olyasféle elffel már nagyon régen nem találkoztam, mint te.
*Már éppen válaszolni akartam Rufus-nak mikor füleim az őrök hangjára picit megrándult. Csak remélni tudtam, hogy nem indulnak el keresni engemet, de úgy tűnik aggódnak a várért, ezért inkább utánanéznek mi lehetett az ami sikítások közepette meg nem érkezett.*
- Kényelmesnek kényelmes, de az őrök, ha megtalálnak abból nem lesz köszönet... bár nem tettem semmit.
* Már kezdtem annyi erőt érezni magamban, hogy talán a felállás már menne, s nem is tétováztam elkezdtem feltápászkodni. Meg kapaszkodtam kicsit Rufus-ban is s bocsánatkérően néztem rá. Nem akartam hinni neki. Biztos voltam benne, hogy ő nem lehet mágus. Azoknak az illata ugyan olyan mint az embereké, csak van bennük egy kis bódító plusz.*
- Rufus... ugye tudod, hogy nem verhetsz át.
*Mondtam miközben állva már, de még nem biztosan, két lábon kapaszkodtam belé. Vérének illata igen is a sárkányokéhoz volt hasonló, s eldöntöttem bármi is mondd, ez állításom mellől nem állok el.*
- A véred illata nem sárkány vér... de nagyon hasonlatos hozzájuk... engem nem tudsz át verni... Valamilyen kapcsolatban tuti hogy állsz velük... mágus.. hehe jó vicc..
*Kacsintottam rá mosolyogva, majd megindultam, de észrevettem segítség nélkül ez nem fog menni.*
- Segítenél elrejtőzni az őrök elől? Nincs kedvem most velük társalogni.

Tárgy: Re: Menion 2011-08-26, 10:07 pm

*Némi időt vett igénybe, míg Mitsuko elrendezte ültében a végtajgait, addig az istenség is a közeledő hangokkal van elfoglalva.
Meg is kérdezné, miért is tart a lány az őröktől, hiszen valószínűleg tényleg nem követett el semmit, „csak” repülve érkezett a vár falára.
Ez az őrök szemszögéből ugyan egész komoly ok a faggatózásra, de valószínűleg ő maga is feltenne néhány kérdés a helyükben.
Ahogy Mitsi megpróbál felállni, közben belé kapaszkodik. Roober karjával könnyedén megtartja, nem az a nagy súlyú lény.
Megjegyzést tesz, ami alapján ő bizony ne hiszi el azt, amit a sárkányisten, vagyis Rufus mond magáról. Persze azt várhatja, hogy a sárkányok istene megmutassa igazi valóját.
A férfi megvakarja fejét szabad kezével.*
- Igaz is, kérdezni akartam, hogy milyen vérről beszélsz? Én nem vérzek. Meg is sértődhetnék, hogy azt gondolod, nem mondtam neked igazat.
*Teszi hozzá egészen őszintének ható arccal.*
- De abban is igazad van, hogy lehet némi közöm hozzájuk, hiszen beszélik, hogy egyik felmenőm sárkány volt.
Ki tudhatja ezt? Ha nem mondják el, talán sosem tudom meg. *Közben karjával megtámogatja a lányt és lassan, nagyon lassan elkezdenek elindulni egy sötétebb utcarész felé. Roober sem akar most idegen beavatkozást, így segíti a lányt. *

Tárgy: Re: Menion 2011-08-27, 1:00 am

- Igaz is, kérdezni akartam, hogy milyen vérről beszélsz? Én nem vérzek. Meg is sértődhetnék, hogy azt gondolod, nem mondtam neked igazat. De abban is igazad van, hogy lehet némi közöm hozzájuk, hiszen beszélik, hogy egyik felmenőm sárkány volt.
Ki tudhatja ezt? Ha nem mondják el, talán sosem tudom meg.
*Elnevettem magam, miközben szépen lassan haladtunk. Végül is nem minden nap esik neki egy embernek egy elf azzal, hogy a vére ilyen és olyan. Csak mosolyogtam, majd gondolkoztam egy ideig, s végül úgy döntöttem elmondom neki. Ha már segít nekem csak nem akar gyorsan végezni velem.*
- Persze hogy nem vérzel. Akkor biztosabban meg tudnám állapítani... főképp ha kóstolnám. Ne ijedj meg... Van egy adottságom, gyermekkoromban kaptam egy átok formájában. A vér illatáról meg tudok különböztetni fajokat illetve személyeket.
*Szabad kezemmel orromra mutattam, s közben tovább mosolyogtam. Hagytam, hogy Rufus vezessen s majd megérkezve a helyre, amelyet ő kiszemelt, s kifáradva sóhajtozás közepette ülök le a lehető legkényelmesebb helyre.*
- Köszi a segítséget.
* Mondtam miközben kinyújtottam lábaimat. Már kezdtek bizseregni... Reméltem, hogy nemsokkára megszűnik is és ismételten erőre kapok.*
- Sokat beszélnek az emberek... én már csak tudhatom...
*Nevettem el magam, majd kicsit komolyabbra vettem a hangomat.*
- El nem tudod képzelni hányszor mondták azt, hogy halott vagyok... ami részben igaz volt... egy napig minden hónapban. És ... tádááá mégis élek és virulok.
*Mondtam halkan mert az őrök már közel járhattak, s még mindig nem volt kedvem társalogni velük. Inkább volt kedvem kedves, világos szemű, sötét hajú társammal beszélgetni. Továbbra is törtem a fejemet, hogy hol érezhettem már ilyen aromát, de csak nem akart eszembe jutni... Pedig igen ismerős volt.*
- Mesélj egy kicsit magadról... már ha lehetséges és nem titok. Akkor szívesen elmesélem átkom eredetét.

/Nah gyerünk Roober Very Happy

szánt szándékom téged visszarángatni az igen aktív felhasználók csoportjába Very Happy

XD =^.^=/

Tárgy: Re: Menion 2011-08-29, 6:02 am

//Nem csak rajtam múlik ez //

*Legalább ez már bejött a sárkányistennek. Elgondolkodtatta Mitsukot. A válasza viszont kellemesen meglepő volt ismét. Hiába, még az istenek sem tudhatnak mindent.
Persze teljesen más dolog, hogy mit tudnak kideríteni, de az már nem ide tartozik.
Csendben jutnak el egészen addig, ahova menni akart, egy sötét utcaterületre.
Ez nem is olyan rövid, de a fal ezen részen van azért lefelé vezető lépcső és Rufusban is van elég erő, hogy azon levezesse a lányt, miközben ő maga szemernyit sem fárad.
Ahhoz minden esetre elég, hogy az őrség már csak hűlt helyüket találja a falon.*
- Szívesen!
*Szólal meg Rufus, amikor az elf lerogy ismét csak a fal mellé.
Kis hallgatás és gondolkodás után teszi csak fel a kézenfekvő kérdést, pedig az eddig elmondottak alapján egyértelmű a magyarázat.*
- Az átok miatt halottnak szoktál tűnni? Miféle okból átkozhatnak így meg valakit?
*A mesélés kérdésre már ő maga is elmosolyodik. Roobernek nincs szándékában elmondani, hogy Alserannak, a Fény istenének fia és hogy van egy féltestvére is, Akahana, akivel hírhedtek a civódásaikról.
Ezzel szemben a katonák végül úgy döntenek, hogy nem adják fel a keresést, hanem csoportokra válva kezdik átfésülni a fal környékét. Mivel látták volna, ha az idegen elrepül, ezért úgy gondolják, hogy még mindig a közelben van.
Hallani is lehet, ahogy egyre inkább közeledik az egyik csoportjuk.*
- Ez maradjon az én titkom. Nem a legfényesebb a múltam és nem is szívesen beszélek róla….
*Feltekint a várfal irányába, amely ugyan itt rejtve van, de a hangok alapján csak idő kérdése, hogy megtalálják őket.*
- Meg akarjuk várni őket?

Tárgy: Re: Menion 2011-08-29, 9:18 pm

// De rajtad is Razz

//

- Az átok miatt halottnak szoktál tűnni? Miféle okból átkozhatnak így meg valakit?
*Tette fel a kérdést Rufus, s valamiért nem bántam. Rögtön bele is akartam volna kezdeni a mesélésbe, de újabb hangokat hallottam amelyek arról biztosítottak minket, hogy az őrök továbbra is keresnek. Addig válaszolt Rufus kérdésemre, miszerint ő inkább nem mondja el történetét. Tudomásul vettem s csak bólintottam. Én továbbra is csendben figyeltem, s úgy tűnt Rufus is igen nagy figyelemmel hallgatózik.*
- Meg akarjuk várni őket?
- Eszem ágában sincs!
*Mondtam, majd nekirugaszkodtam a felállásnak, de végül úgy kellett magam felhúzni a falon.*
- De van egy rossz hírem... én még mindig nem vagyok képes nagyobb távot megtenni. Örülnék, ha be vetnél valamilyen varázslatot vagy nem tudom.
*Mondtam szépen nézve Rufus-ra, majd a falnak dőlve biztosítottam magam, hogy ne dőljek el.*
- Ígérem, ha segítesz utána elmondom átkom történetét, bár az egy segítséggel nem ér fel.

Tárgy: Re: Menion 2011-08-30, 6:15 am

*A kék elf jelzi, hogy nincs szándékában megvárni az érkező őrséget és már áll is fel.
A fal segítségét veszi ehhez igénybe, de láthatóan nehézségei vannak.
Már ekkor látszik, hogy még nem megy a járás, hiszen ha felállni ekkora művelet, akkor a járás még nagyobb.
Ezt hamarosan jelzi is az elf és még arra is megkéri, hogy varázsoljon.
Rufus arcán mosoly jelenik meg, ő ugyan nem teszi, hiszen a varázslata akár még el is árulhatná, hogy miféle mágia van a kezében.
Ez a szemfüles kis elf így is igencsak gyanakszik már, nem ad neki ezzel újabb ötletet.
Az istenség vet egy gyors pillantást az őrség zaja felé, majd egy gyors mozdulattal karba kapja Mitsukot.
Számára nem is teher, könnyű, mint a pihe, és sebesen távolodik is vele.
Nem kell ehhez varázslat, hiszen fizikailag sem gyenge, még ebben a halandó testbe csomagolva sem.*
- Elég furcsa ember lennék, ha a segítséget feltételhez kötném.
*Ahogy halad sebes gyors léptekkel, az őrség egyre távolodik, egészen addig, amíg már hangjukat sem hallani.
Ekkor állítja le a lányt, de figyelve arra, hogy ha még esetleg el akarna esni, el tudja kapni.*
- Ugye tudod, hogy ha távozol, akkor azon az úton kell, amin jöttél? Már ha végig el akarod kerülni az őrséget. Nem olyan nagy ez a vár, hogy idővel ne halljon a teljes őrség a repülő elfről.
*A vár kertjében állnak. A fák csendesen hajladoznak a lágy szellőben, fűben még érezni a reggeli eső illatát.
Az istenség mélyet szív a levegőből. Ritkán, csak halandó testben lehet élvezni az effélét.
A halandók sokszor nem is becsülik meg azokat az örömöket, amelyek megadattak nekik.*