Menion

Tárgy: Re: Menion 2011-08-31, 1:00 pm

// "csomagolva" >.< XD //

*Felsikítottam, majd rögtön szám elé kaptam a kezemet amikor Rufus felemelt. A biztonságot adó föld most távol volt tőlem és szerepet cserélt. Most a talaj volt az ami veszélyes lett rám nézve. Rufus megjegyzésére csak elmosolyodom, de továbbra is kapaszkodtam. Nagy levegővétellel és megkönnyebbüléssel nyugtáztam a biztonságot amikor Rufus letett a földre. Jó érzés volt ahogy a vizes fű csiklandozta a talpamat s még jobb ahogy a szellő simogatta bőrömet. Szerencsémre a közelben volt egy pad amit tökéletesnek láttam arra a célra, hogy nyugodtan ülve erőt gyűjthessek. Nem is várok sokat és szó szerint oda esek, de szerencsésen és nem törtem össze magamat.*
- Nem gondoltam, hogy repülve kéne ismét utaznom. Az viszont biztos, hogy nem tudják elf vagyok. Láttál te már valaha úgy elfet repülni, hogy nem kapott hozzá segítséget? Nem lőtték ki illetve nem dobták el?
*Kérdeztem tőle mosolyogva, majd a füvet kezdtem nézni. Vizes volt. ennél jobb már nem is lehetett. Csak ekkor vettem észre, hogy valószínűleg a falnál tett landolásom eredményét látom a lábamon. Nem szerettem, s tudtam igen szép heg marad ott, ha így hagyom. Tenyeremet a földre helyeztem s vártam egy kicsit. Kezemen apró vízcseppek jelentek meg. Amíg vártam, hogy a környező fűszálakról felém kúszó vízcseppek összefüggő víz réteget képezzenek, Rufust hallgattam, majd kezemet ráhelyeztem sebemre. Ekkor változott meg a víz s fényesen verte vissza a nap sugarait. Először a vér tűnt el majd a heg is szép folyamatosan, ahogy húzogattam a kezemet rajta, míg végül teljesen eltűnt a vágás, s a víz lefolyt a lábamon.*

Tárgy: Re: Menion 2011-09-01, 9:09 pm

*Rufus őszinte nevetéssel reagál Mitsi szavaira.*
- Nem láttam még repülő elfet, de embert, nimfát sem önerőből. Habár azt megnéztem volna, hogy repülnek, ha kilövik őket egy katapultból.
*Nevető szemekkel néz a kék elfre. Gondolatban bizony még el is kalandozott egy pillanatra, az elfkilövő katapultok irányába.
Talán gnómok kísérleteztek hasonlóval, akikről köztudott, hogy nagyon büszkék találmányaikra, és persze az is tudott, hogy a dolgaiknak kevés gyakorlati haszna van.
No, az ő kilövéseiknek lett igen gyászos eredménye. Legalábbis a kilőtt társaikra nézve, ugyanis a repülés még csak-csak ment, de a landolás cseppet sem volt kecses és biztonságos.*
- Talán az a szerencséd, hogy közelről nem láttak és tényleg nem tudják, hogy elf vagy. Csak a kék színed és a repülés ténye maradt meg bennük.
*Közben azért vet egy pillantást Mitsuko lábára, amint gyógyítja a sebet. Nem is tudja, hogy az elfnek honnan van ennyi energiája varázslásra, hiszen valójában alig áll a lábán.*
- Jobban vagy?
*A kert nem csak növényekben bővelkedik, a vár valamelyik tulajdonosa, talán még Lefar faragtatott kecses, könnyednek tűnő szobrokat a kertbe, melyek jobban illenek a buja, zöld növényzetbe.
A sárkányisten leguggol az elf elé, állt eleget, járt is eleget, innen legalább körülbelül egy magasságba kerül az elffel.*

Tárgy: Re: Menion 2011-09-02, 8:06 pm

- Jobban vagy?
*Kérdezte tőlem Rufus, majd leguggolt elém. Visszamosolyogtam rá.*
- Igen... Most már a lábam is rendben van. Nem is vettem észre, hogy megvágtam magam. Nagy szerencsém, hogy ehhez nem kell varázslat.
*Továbbra is mosolyogtam, majd lehunytam szememet és az ég felé fordítottam arcomat. Élvezem ahogy a nap sugarai simogatják s melegítik arcomat miközben a lábam mégis a hűvös vizes fűben pihen. Meg is mozgatom kicsit, hogy a fűszálak csiklandozását érezhessem.*
- Azt hiszem még tartozok egy átkos történettel.
*Kinyitottam a szememet, s pont egy felhő kezdte el takargatni a napot, így nyugodtan nézhettem az eget. Kék volt, milyen más színű is lehetne az ég.*
- Már igen régen történt. Csak a legidősebbek és az istenek emlékezhetnek arra a napra amikor én ezt az átkot kaptam. Nem hiszem, hogy annál nagyobb hibát elkövettem volna, mint, hogy megszülettem, és ráadásként kék hajjal.
*Kezdtem majd komor arccal Rufusra néztem. Szememben a gyűlölet apróbb szikráit láthatta.*
- Egy igen szép délutánja volt a családomnak amikor hat éves voltam. Egy hírt szerettek volna bejelenteni, mely még előttem is titok volt. Az összes rokonom a házban tartózkodott, csak a dadám nem volt az nap ott. Egyszer csak megjelent ős és végzett mindenkivel, csak velem nem.
*Egyre erősebb volt bennem a düh, s ez szememen is látható volt. ökölbe szorítottam remegő kezemet s úgy fúrtam tekintetemet Rufuséba.*
- A szemem előtt könnyűszerrel roppantotta össze....
*Folytattam volna de emlékeim mást szántak nekem. Szemeimet szorítottam össze, hogy könnyeim ne jöjjenek elő, s körmeimet tenyerembe vájtam, s fejemet is elfordítottam.*
- Megölöm....

Tárgy: Re: Menion 2011-09-02, 11:17 pm

*Rufus guggolva figyeli, ahogy az elf élvezi a napsütést. Van még halandó, aki a rohanás, a munka, a harc mellett képes megállni és élvezni a csendet. Nem sokan. Ezt az is mutatja, hogy egyedül vannak a várkertben. Pedig ezek a pillanatok pótolhatatlanok. Tudja ezt ő is, mindig kihasználja őket, ahányszor csak anyagi testben van.
A csendet Mitsi töri meg. Valóban, ígért egy történetet az átkáról, de Roober ezt nem kérte volna számon tőle. Ő csak most érdekesnek találja az elfet, ezért tölt vele időt.
Látja az érzelmeket, ahogy Mitsuko mesélni kezd. Halkan fel is emelkedik, miközben állja a lány tekintetét. Az övéből nyugalom és erő sugárzik. Amikor a lány behunyja a szemét, egészen közel megy hozzá és a vállára teszi a kezét. Kellemes meleg öntheti el tőle a kék elfet, ahogy végigáramlik rajta.
Nyugalom és béke ez, mely ugyan nem múlasztja el a fájdalmat, sőt a gyűlöletet sem, de ebben a pillanatban képes lehet arra, hogy enyhítse őket.*
- Megszületni sosem hiba. Csak Ritalea tudhatja, hogy mi miért történik, vagy fog történni.
Nem születik mindenki könnyű, virágos életbe.
De nem is azok fogják a világot előbbre vinni, akiknek könnyű sors adatik.
A te életednek is megvan a maga értelme és ez nem csak a bosszú.
Tedd meg, amit tenned kell, hozd meg a saját döntéseid és aszerint fog alakulni a sorsod, ahogy döntesz róla! Ez minden, amit tehetünk.
*Az istenség közel hajol Mitsi füléhez, egészen halkan szól.*
- Akik elmennek, saját döntéseik viszik őket arra a sorsa és nem ok nélkül teszik. Az ő útjuk odáig vezetett. Ettől szabad az életünk.
De ha te emlékszel rájuk, akkor most is veled vannak.
*Mutat ujjával az elf szíve tájékára.*

Tárgy: Re: Menion 2011-09-02, 11:42 pm

*Érintése először meglepett, de a melegség jól esett, s sikerült felolvasztania azt a pillanatnyi fagyást. Olyat éreztem, mint amikor a nap sugarai melegítettek. Szavait hallottam, s fel is fogtam, de nem törődtem velük. Ami után elhangzott az utolsó szó a másik részéről szívem felé mutatott, s tudtam, hogy igaza van. Még mindig ott volt közel hozzám amikor felé fordultam s belefúrtam tekintetemet az övéibe.*
- Kék.. egy szín melyet minden nap látok, ahányszor csak tükörképemet látom. Tudod milyen rossz minden nap ugyan azt a szint amelyet az viselt ami kiirtotta a családomat? Egy Kék Sárkány! Azért élek hogy megölhessem... és akaratlanul is össze vagyok kötve vele! Szinte képtelenség legyőzni.
*Ismételten éreztem a fájdalmat, melyet az átok ajándékozásánál éreztem, s azt is amit Eroniában éreztem amikor találkoztam vele. Könnyek szöktek a szemembe, de megrázva fejemet elhessegettem a gondolatokat. Majd gyorsan meg is töröltem szemeimet.*
- Ez az én kis átkom. Minden teliholdnál halott lenni, s utána vérre szomjazni. Ráadásként, mert ugyebár eddig még nem volt eléggé fokozva vörös sárkány vér az, ami erőmet rögtön vissza adja, s legédesebb számomra. Mondhatnánk, hogy a sárkányok vérére vagyok kiképezve...
*Mondtam gúnyos mosollyal az arcomon, majd a földet kezdtem el nézni.*

Tárgy: Re: Menion 2011-09-03, 10:52 pm

*Rufus továbbra is állja a lány tekintetét. Megrázza a fejét, mikor Mitsi végez mondandójával.*
- A kék szín nem csak egy sárkányé. A te hajad színe is ugyanúgy kék, az ég is kék, a vízben a tükörképe is kék, sőt a hegyek is kéknek tűnnek a távolból.
És vannak olyan kék sárkányok, akik nem ölnek sem elfet, sem embert, sem más két lábon járó teremtményt.
Te egy olyat kaptál a végzettől, aki igen és valamilyen oknál fogva megátkozott téged.
A miértek az érdekesebbek. Nem az, amiért megölte a családodat, hanem amiért téged nem ölt meg.
Gondolkodtál már azon, hogy egy gyermekkel ugyan miért nem végzett, amikor az összes felnőtt tündét megölte, aki vele volt?
*Távolabb lép, de nem túl messze, onnan néz továbbra is a kék elfre, s ha az felnéz, akkor ismét a szemeit keresi tekintetével.*
- Súlyos átkot kaptál, ez másnak talán halálos is lenne, nem csak egy éjszakára.
Legyőzhetetlen sárkány pedig nincs a halandók között. Látom, te a bosszú mellett döntöttél, de ne feledd, hogy vannak annál fontosabb dolgok is.
Azon gondolkodtál már, hogy mit teszel, ha megölöd a kék sárkányt? Mihez kezdesz akkor?
*Roober nem gátolhatja meg és nem is akarja, hogy Mitsi egyszer megölje a kék sárkányt.
Ha tényleg ekkora mészárlást rendezett, akkor maga írta alá a saját ítéletét azzal, amit tett.
Az istenség tudja, hogy a világban mindennek meg van az ellenképe. Ha tesz valamit, annak ára van, és nem menekülhet el a felelősség elől. Előbb utóbb utoléri.
Ritalea a megmondhatója, mennyire így van ez, de a végzet szálait csak ő ismeri.*

Tárgy: Re: Menion 2011-09-05, 8:18 pm

*Fájdalmas mosolyt ejtek amint Rufus végzet.*
- Úgy beszélsz mint egy isten...
* Nevettem el magamat, bár ez a nevetés nem volt valami boldog. Elgondolkodtam azon amiket mondott, miközben szemeit figyeltem.*
- A részleteket nem tudod. Annyit mondhatok, hogy a sárkány engemet is meg akart ölni, hála édesanyámnak ez nem sikerült, így "csak" karmaival érte el hátamat. Van is két heg mely az átkomat szimbolizálja.
*Felálltam s elkezdtem sétálni. Lehunytam szemeimet majd dudorászni kezdtem. Egy régi igen ismert gyermek dal volt, melyet dadám tanított. Régi szép emlékek jutottak eszembe ahogy csukott szemmel lépkedtem. Hirtelen megfordultam s mosollyal az arcomon Rufus szemébe néztem.*
- Mi egyszerű kérdés. Mit tennék ha már a sárkány nem lenne? Vándorolnék tovább, s tudnám, hogy már nem kell attól rettegnem, hogy találkozom a sárkánnyal és égető kínt éreznék hátamban. Lenne férjem s gyermekem.
* Mondtam mosolyogva miközben megpördültem sarkamon. Gyl jutott eszembe, s az, hogy ő mennyire nem szeretett volna gyereket, s csak remélni tudtam, hogy ez gondolata majd megváltozik.*
~ Igen régen láttam már csak változott valamit.
-Nekem vannak terveim... a bosszú után is tudok élni hisz előtte is megvagyok s nem keveset éltem eddig sem.

Tárgy: Re: Menion 2011-09-06, 6:01 am

*Rufus/Roober fanyar mosollyal veti közbe.*
- Szokták mondani…néha elszállok kicsit…de nem vagyok olyan, mint Ők.
*Hallgatja tovább a nőt, amiket mesél, egy bizonyos sárkányra terelik a figyelmét. Ő aztán ismeri mindet. Még azokat is, akik magukról sem tudják, hogy azok.*
- Ha édesanyádat megölte, veled még azután is végezhetett volna. Ritalea nem véletlenül követi az végzet fonalait, van, hogy valakinek nem végzete, hogy elveszítse még életét, s akkor megadatik neki a tovább élés.
*A dúdolt dalt maga a sárkányistenség is ismeri. Kevés olyan dal van, amit ne ismerne ő.
Kezeit a háta mögött fonja össze, így sétál már ő is a kék elf mellett. Emlékeiben egy kék sárkány alakja bontakozik ki, s sejti, hogy azé a sárkányé, aki végzett az elf családjával. Mégsem adja ki, nem avatkozik kettőjük ügyébe.
Amikor Mitsi megpördül, Rufus is felnéz és elmosolyodik. Mitsuko szemeit keresi mosolygó tekintete.*
- Ebben az esetben nem mondhatod, hogy azét élsz, hogy megölhesd, hiszen más céljaid is vannak. Olyanok, melyek túlmutatnak egy bosszún.
És ez így van rendjén.
*Felnéz, a nap lassan eléri a kertet és a sugarai bevilágítják azt a részt, ahol a kék elf áll. Hamarosan eltűnik majd a fűről a nedvesség, hogy átvegye helyét a meleg.
A sárkányisten meg is pillantja a várkert első látogatóját.
Ha minden igaz, a kapitány lánya.
Rufus meg is áll. Nem akar más halandóval találkozni.*

Tárgy: Re: Menion 2011-09-10, 3:33 pm

- Rufus... ajh... ezt nem értheted... hagyjuk is inkább... bonyolult.
*Mondtam mosollyal az arcomon sóhajtás közben, majd a nap felé fordúltam.*
- Jól néz ki....
*Lépéseket hallva megfordulok. Egy szép lány érkezik a vár kertjébe. Kérdően néztem Rufusra, majd oda is sétálok mellé.*
- Most mi legyen?- Elt
*Kérdeztem suttogva, majd a lány felé böktem a fejemmel.*
-Eltünsz mint a kámfor, vagy "menekülünk" tovább??
*Kérdeztem nevetve, majd kérdően néztem Rufusra. Megtéve az első "menekülő" lépéseket elindultam a másik irányba.*

//Rövid igen...deh most komolyan XD honnan tudjam mit akar "őfelsége" Very Happy

XD//

Tárgy: Re: Menion 2011-09-12, 5:42 am

//Azt még én sem tudom //

*Rufus is a kapitány lánya felé néz. Aztán kérdőn a kék elfre.*
- Nekem nincs mi elől futnom. Ha menekülnél tovább, mehetünk, de nem hiszem, hogy ez a lány ismeri az őrség dolgait.
*Csak egészen halkan, szinte suttogva szólt, hogy a kapitány lánya ne hallhassa a két idegen szavait.
Büszkén kihúzza magát, majd ismét Mitsukora néz.*
- Hogy érzed magad, tudsz tovább menni? Vagy esetleg maradjunk itt, a kertben?
Lehet, hogy ide sem jön hozzánk, hiszen valószínű, hogy ő is csak egy kis nyugalomra vágyik itt.
Miért is tűnnék el, mint a kámfor?
*Mosolyodik el.*
- Semmi okom rá.
*A sárkányistenség fejében szöget üt egy gondolat, talán a kék elf váratlan érkezésének köze van itteni megjelenéséhez a várfalon. Könnyen lehet.
Eközben a kapitány lánya is észrevette, a magas, jóképű idegent és az előtte ülő, furcsa kék hajú nőt, s pillanatnyi habozás után kényelmes sétatempóban elindul feléjük.
Nem látta őket eddig a várban, a kíváncsiság pedig nagy úr.
Furus teljes nyugalommal várakozik és ha Mitsuko nem akar elmenni, ő is marad.*
- Üdvözletem, idegenek! Ez a kert Verinol gyöngyszeme, ugye?
*A csengő, fiatalos és vidám hang illik a kerthez. Kíváncsiság csendül benne, s szép tekintetét előbb a férfin nyugtatja, majd a nőn.*

Tárgy: Re: Menion 2011-09-14, 4:22 pm

*Mosolyával meggyőzött Rufus. Úgy döntöttem maradok, nem mintha olyan messzire jutnék a várban, hisz bizonyára az őrök továbbra is keresnek. Lehunytam szememet, majd ismételten kinyitva mosolygó arccal sétáltam vissza a legközelebbi padhoz és foglaltam helyet rajta.
Nem is kellett sokat várnunk, s a szépséges "királylány"- mert kinézetére akár ezt a megszólítást is simán mondhattam volna- megérkezett elénk.*
- Üdvözletem, idegenek! Ez a kert Verinol gyöngyszeme, ugye?
*Kérdezte bájos hangján, majd először Rufuson, majd rajtam nézett végig tekintetével.*
- Üdvözletem önnek is. Igaza van. Ez a kert valóban Verinol gyöngyszeme. A reggeli órákban igen kellemes és friss a levegő.
*Mondtam mosolyogva, majd felálltam. Igen meglepett, hogy a lány egy fejjel volt alacsonyabb nálam. Bár mire számította, hisz elf létemre magas vagyok. Kedvesen mosolyogtam, s nem mentem közelebb hozzá, hogy ne érezze magát rosszul.*

//bocs most ennyi ment... ez is csoda... //

Tárgy: Re: Menion 2011-09-16, 5:09 pm

*Rufus még magasabb, mint a két nő. Igaz, Mitsukot csak kevéssel múlja felül.
Ő is mosolyogva néz a lányra.*
- Valóban és a fű selymes tapintásánál csak a nyíló virágok illata és a reggeli harmat esszenciája kellemesebb.
Kegyed bizonyára a vár úrnője, hiszen ily ragyogó megjelenéssel más nem is lehetne. *Eközben Mitsin tartja a fél szemét, de úgy tűnik, nincs rá szükség, a kék elf már egészen jól van.
Az istenség a kertben állva kitűnően érzi magát. Azonban a pillanatnyi idillt három katona érkezése zavarja meg.
Előbb sebesen közelednek, hiszen igencsak gyanús nekik a kék elf a kert közepén és a fura, magas idegen is.
Enyhén zavartan lassítanak le, hiszen azt látják, hogy a két idegen a várkapitány lányával beszélget el barátságosan.
Nincs közöttük tiszt, inkább bátortalanul lökdösik egymást, hogy melyikük is menjen oda kérdezni. Végül sikerül a legalacsonyabbat kiválasztani, aki óvatosan el is indul, egyenesen a kapitány lánya felé. A másik kettő eközben kardja markolatán tartja a kezét.
Roober kifejezéstelen arccal figyeli, ahogy közeledik a katona, de véletlenül sem akar menekülni.
Amikor a köpcös kis férfi odaér, s a páncélján táncoló nap fényében megszólal, az istenség is kíváncsi tekintettel mered rá.*

Tárgy: Re: Menion 2011-09-18, 12:21 pm

*A lány kedvesen mosolygott vissza ránk. Tőle nem kellett tartanom, viszont a hártnom katonától annál inkább, mivel igen sietősen érkeztek, de lelassitottak, amint a lányra néztek.*
~ Nah vajon ki lehet ez a lány.. Lehet, hogy a kapitány lánya?
*Kérdeztem magamtól, majd kuncogtam a katonák közti lökdösésen, mire egyikük félősen elindult hozzánk. Igen érdekesen nézhettünk rá ha zavarba jött.*
- Szép napot Hölgyeim és uram... Én..
- Mit szeretnél?
*Kérdezte a lány a katona felé fordúlva lehengerlő mosollyal az arcán.*
~ Tudja ez hogyan kell használni a báját.
*Gondoltam mosolyogva, majd Kicsit úgy álltam, hogy Rufus takarásába lehessek legalább egy kicsit, bár kék loboncomat a szél meg meg mozgatva láthatóvá tette.*
-E- elnézést. Csak...
- Igen? Mit szeretne?
*Ismét kuncogtam. Úgy tünt, a lány sem szerette ha megzavarják. A hátul maradt másik két katona is velem együtt kuncogott. Élvezték barátjuk szerencsétlenkedését.*

/ismét kipréselés Very Happy

/

Tárgy: Re: Menion 2011-09-20, 5:37 am

*Rufus szinte leplezetlenül, jól szórakozik a következő eseményeken. A kapitány lányához megérkezik a három katona küldötte. Vagyis talán nem is a lányhoz érkezett, sokkal inkább hármójukhoz.
Nem kerüli el a figyelmét az, ahogy Mitsuko a háta mögé araszol, de nem adja jelét, hogy észrevette.
A kuncogásra csak halványan elmosolyodik és várja is, hogy a katona végre kibökje jövetele célját.
Bár a kapitány lánya kissé zavarba hozta, azért végül az évek alatt berögzült dolgok mentik ki szorult helyzetéből.
Összecsapja bokáját és Verinol kapitányának lánya előtt vigyázzállásban böki ki jövetelének célját.*
- Kérem alássan, különös behatolót keresünk. Egy kék, nagy hajú alak érkezett egyik várfalunkra repülve.
Kérjük, kisasszony, hogy fedje fel a lány kilétét, s hogy honnan érkezett.
*Néz összekeverhetetlenül Mitsi felé. Leorin lánya láthatóan gondban van egy pillanatra, homlokát ráncolva néz el az elf nő felé. Voltaképpen ő sem tudja, kikkel is állt szóba, hiába is tiltotta ezt neki apja.*
- Azt hiszem, erre leginkább a kék hajú tünde lány tudna jól válaszolni.
*Rufus, mivel mostmár feltűnő lenne, ha továbbra is kitakarná a képből Mitsit, így félreáll, hogy mindenki jól láthassa. A három katona keze kardjaik markolatára csusszan, hogy ha kell, a kapitány lányát is megvédjék bármiféle ellenség elől. Rufus összefonja karjait és a közeli fának dől.*
- Kéknek valóban kék. De hogyan is érkezett?

Tárgy: Re: Menion 2011-09-20, 2:02 pm

*Végül mégis csak elmondta kérését a katona szépen tisztelegve. Annak már kevésbé örültem, hogy engem keresnek, s Rufus, mint felajánlva, arrébb állt, s karjait maga előtt összefonva egy fának dőlt.*
- Kéknek valóban kék. De hogyan is érkezett?
- Igaza van. Tényleg főbb jellemvonásom, hogy kék hajam van. De az enyém hosszú és ne nagy...
*Mondtam mosolyogva, majd magamra erőltetve egy komor arcot és nézést mélyen a katona szemébe néztem. *
- Tudja hogy én mi vagyok?
*Már kezdtem is hallani ahogy a katona szívverése felgyorsult. Nagyot nyelt majd megszólalt.*
- Egy elf természetesen.
- Tudja, hogy kik azok az elfek?
- Igen.
*Széles mosoly ült ki az arcomra. A katona csak nagyokat nyeldesett. Látszódott rajta, hogy nem tudja hova akarok kilyukadni.*
- Egészen biztos?
- Iigen.. azthiszem.
- Igen?
- Igen.
*Mondta némi határozottsággal a hangjában és kihúzta magát. Hisz még is csak egy vár őrség katonája, tudnia kell a fajokról.*
- Akkor biztosan azt is tudja, hogy az elfek nem tudnak repülni.
*Fontam össze kezeimet magam előtt és úgy néztem a katonára. Mint győztes a vesztesre, s kihúzva magamat felé emelkedtem. A katona zavarodottan nézett.*
- Drága barátom be tudná mutatni fajom tulajdonságait röviden az itt álló katonának?
*Kérdeztem miközben Rufus,hoz sétáltam. Csak remélni tudtam, hogy ő tudja a jellemzőket és segít megmenekülni az esetleges letartóztatástól.*

Tárgy: Re: Menion 2011-09-22, 4:31 pm

*Úgy tűnik, a kék elf veszi a lapot és Rufus szavaira megfelelően reagál.
A katona láthatóan zavarba is jön a hirtelen „vizsgáztatás” alatt, mint egy tanuló, aki nem készült és éppen feleltetik.
Amikor viszont az istenséget is bevonja a játékba, mint másik „feleltetettet” annak nem örül már.
Ellöki magát a fától, de kezei így is maradnak összefonva mellkasán.*
- Lássuk csak. Alapvető jellegzetesség a hegyes fül, tiszta tekintet, a vértündéket kivéve nem túl erőteljes a testalkatuk, de ellenben igen szívós, erős és ruganyos a testük. Varázstudók mind és élőhelyük szerint különböző külső tulajdonságaik vannak. Ez leginkább az alkalmazkodásban merül ki, így az erdei elfek karcsúak, ruganyosak, a hóelfek igen fehér árnyalatokban pompáznak, míg a vér elfek izmosabbak, erőteljesebbek a többieknél. Azonban, amire te akartál kilyukadni, az az, hogy repülni bizony nem tudnak. Ezt a képességet az istenek meghagyták a madaraknak és a sárkányoknak.
*Teszi hozzá mosolyogva, miközben a kék elf szemébe néz mélyen.
A kapitány lánya azonban ekkor már közbe is szól.*
- Nem értem, mire megy ki a játék, kérem, világosítsanak fel engem is.*A lány most első sorban Mitsukora néz, úgy gondolja, hogy ő a kulcsa a rejtélynek. Talán nem is olyan kis butus, mint amilyennek elsőre tűnt.
Roober persze ismét inkább a háttérbe húzódik, míg a katona a lány szavaira szintén kifújja magát és igyekszik összeszedni magabiztosságát is.
Minden szem Mitsire szegeződik.*

Tárgy: Re: Menion 2011-09-23, 8:32 am

* Nagy sóhajtással nyugtáztam, hogy Rufus segít nekem és bizonyítja igazamat. Annak már kevésbé örültem, hogy ismételten rám szegeződtek a szemek.*
- Engedelmével kisasszony. Ez a katona itt azt állítja, hogy én vagyok az a betolakodó aki nemrégiben érkezhetett a vár falára.... repülve.
*Kezdtem neki mosolyogva, majd közelebb léptem hozzájuk.*
- Két dolog miatt sem lehetek én. Először is fajomból kiindulva nem tudok repülni, tehát ez a legfontosabb rész már nem igaz rám. Másodszor. Ha betolakodó lennék, akkor biztos nem állnék le beszélgetni a vár kertjében egy nemes lánnyal és egy másik emberrel.
*Mondtam miközben biccentettem a lány felé majd rámutattam Rufusra.*
-Tehát az állítás, miszerint én vagyok a betolakodó... nem kicsit sántít. Ha már nem találják, akkor valószínűleg már messze jár, vagy épp a kincstárat esetleg a fegyvertárat fosztogatják.
*Katona szemébe fúrtam tekinteteimet. Reméltem hogy észbe kap és elindulnak a két megadott hely felé, de nem veszi észre hátsó szándékaimat.*
- Még valamit uraim?
*Kérdeztem miközben a többi Katonára néztem. Elég érdekesen néztek ki, de állták a tekintetemet.*

//hétvégére ez az utsó Very Happy

majd vasárnap este jövök Smile

kicsit izé lett de így reggel hírtelen ennyi lett Very Happy

//

Tárgy: Re: Menion 2011-09-26, 9:32 am

*A kapitány lánya egy pillanatra elbizonytalanodik, amikor Mitsuko is előre lép és szépen összefoglalja a helyzetet.
A katona is elég kényelmetlen helyzetben érzi magát, de nem tesz semmit. Nem is mozdul, s nem is szól. Immár ráhagyja a kisasszonyra a döntést.
Nem mondhatni, hogy nem hihető, amit mond, azonban a lány nem akarja a katonákat sem kellemetlen helyzetbe hozni, így kissé enyhébb tekintettel néz előbb a lányra, majd aztán rápillant Rufusra, s végül a katonára.
Az istenség nyugodtan hol egyikre néz, hol másikra. Inkább kelti kívülálló benyomását, mint az esethez tartozóét.*
- Az hiszem, nyugodtan tovább mehettek keresni a behatolót, mert nem itt van.
*Mosolyodik el, ahogy a mellette álló várvédőre emeli szép szemeit.
A katona meghajol, majd maradék büszkeségét megőrizve gyorsan hátat fordít és társaival együtt sietve elhagyja a kertet.
A kapitány lánya azonban ezután bár barátságos, de komolyabb arccal néz vissza a két idegenre.*
- Megbocsássanak, de Verinol várában nincs híre kék hajú elf nőnek, talán ez okozta a gyanút a katonákban is.
*Roober tüntetően a közeli fa törzsét kezdi fixírozni, s csak a kérdésre enged meg egy igen kellemes mosolyt a lány felé, aki erre kissé szemérmesen süti le egy pillanatra a szemeit, hogy utána enyhén kipirulva, de ismét a tünde lányra nézzen.*

Tárgy: Re: Menion 2011-09-30, 11:02 pm

*Elismerve szerencsémet tisztelettudóan sóhajtottam. Nem kicsit nyugodtam meg, hogy elhitték mesémet... Igaz volt, s csak kicsit sántított. Vagyis nem sántított mert igazat mondtam, az elfek nem tudnak repülni. Segítség nélkül nem, meg persze örökség nélkül sem.*
~ De ezt nekik nem kell tudniuk.
*Gondoltam, majd mosolyogva és hálásan néztem a lányra, aki időközben lesütötte a szemét Rufus tekintetének hatására.*
~Persze, mert a döglesztő pasik egy pillantással mindent elérnek.
*Gondoltam kis bosszúsággal, majd ismét a lányra néztem, aki időközben rózsás arccal fordult felém.*
- Megértem őket kisasszony. Megesik az ilyen, hogy összekevernek embereket másokkal. Valószínűleg nem emlékeznek rám, hisz amikor jöttem csuklyás köpenyem is rajta volt, s állapotom igen rossz volt.
*Mondtam miközben megmutattam kezemen maradt horzsolásokat, melyeket valójában landolásomkor szereztem, de simán elmentek volna néhány napos sérülések maradványainak.*
- Gondoltam utolsó napomat a várban a várkert pompájában töltöm el, s ki gondolta volna, hogy ennyi emberrel futok össze.
*Mondtam szelíden és barátságos mosolyt húzva az arcomra, mely igaz is volt.*

Tárgy: Re: Menion 2011-10-02, 9:16 pm

*Roober kétségtelenül jól mulat a két nővel folytatott eszmecsere alatt.
Rufusként is igen hatásos a kapitány lányára, s ez már éppen elég ahhoz, hogy amúgy is meglévő magabiztossága egy picivel tovább nőjön.
Nincs persze szándéka elcsábítani Leorin leányát, de az, hogy egyetlen pillantással is zavarba tudja hozni, elég neki.
Inkább már arra figyel, amit egymás között beszélnek.
Diszkréten magában tartja az információt, miszerint az a bizonyos érkezés a várba egészen pontosan a mai napon történt, csak mosolyog magában.*
- Minő véletlen, hogy nekem is ez utolsó napom, s lassan végezve itteni teendőimmel el is hagyom a déli véget.
*A kapitány lánya megtekinti közben Mitsi kezein a hegeket, majd előbb az elfre néz, majd szemét Rufusra emeli. Bár leplezi, azért látszik, hogy sajnálja, hogy nem korábban találkozott a vendégekkel. Legalábbis Rufussal mindenképpen.
Az istenség azonban ezt látszólag észre sem veszi, hanem ellöki magát a fától, aminek eddig támaszkodott, s határozott léptekkel odasétál Taris lánya elé, meghajol előtte, majd megcsókolja a kezét, amire a lány csak újabb pirulással válaszol.*
- Örültem a szerencsének, kisasszony!
*Majd Mitsihez fordul, kissé cinkosan ránéz.*
- Amennyiben velem tartasz, barátom, el is hagyhatjuk ezt a várat.

Tárgy: Re: Menion 2011-10-04, 10:10 pm

*Mosolyogva nyugtáztam, hogy Rufus kisugárzása hatással van a kapitány lányára, s az szinte a szemünk láttára olvad el. Arról már nem is beszélve, hogy amikor Rufus ismételten odajött hozzánk és búcsúzóul kezén csókolta a lányt s meg is hajolt, a lány arca azon nyomban rózsa vörös lett.*
- Örültem a szerencsének, kisasszony!.
*Mondta végül Rufus, majd rám nézett. Láttam valamit a szemében.*
- Amennyiben velem tartasz, barátom, el is hagyhatjuk ezt a várat.
*Elmosolyodtam, nem mintha eddig nem vigyorogtam volna eléggé. Némán bólintottam, majd a lány felé fordultam.*
- Én is örülök a szerencsének kisasszony, és további szép napot önnek. Vigyázzon magára.
* Mondtam, majd meghajolva előtte elindultam Rufus után aki időközben elindult. Egy nagyobb lépésre voltam már csak Rufustól, amikor egy nagyobb szökkenéssel és levegőben lebegéssel puhán érkeztem mellette. Egy átlagos szemnek amely nem igazán figyel ránk az csak egy lépésnek vette, de a jól figyelő láthatta, hogy ez nem az volt. Mosolyogva néztem hátra a lányra, aki nagy szemekkel nézett felénk. Rákacsintottam majd nevetve intettem neki, majd vigyorral az arcomon néztem fel Rufusra.*
- Szegényemnek most biztos össze döntöttem az előbb felépített tudás várat, de szerintem nem ijedt meg.

Tárgy: Re: Menion 2011-10-06, 5:32 am

*A kapitány lánya bizonyára még jó sokáig fog ott merengeni a kertben és talán még többször fog kijárni oda abban a reményben, hogy ismét találkozik a két idegennel, kiknek a nevét sem sikerült megkérdeznie.
Minden esetre emlékezni fog rájuk, különösen arra a magas, fiatal férfira, aki oly nagy hatással volt rá.
Eközben a nevezett párocska, mert hát nevezhetők annak, együtt indulnak meg, hogy elhagyják Menion várát. Roober a maga részéről ennyit bőven elégségesnek érez a mások életébe avatkozásból, s inkább nem teszi szóvá Mitsinek az iménti „repülésszerű” jelenséget.
Jól tudja, hogy az elf nem épp a szokványos nyugodt típus, sokkal inkább izgága, s olyasféle, aki ha nem is mindig keresi a bajt, az azért rendszerint rátalál.
Viszont mikor elhagyják a kertet, s már a vár utcáin haladnak, a házak között, nem mulasztja el kifejezni véleményét.*
- Vannak, akik vonzzák a bajt. Ilyesféle tulajdonság leginkább a surranókat jellemzi, de úgy látom, benned is megvan belőle egy adagnyi.
*A várban az élet megy tovább, és az őrök, bár szemükkel kísérik a furcsa párt, azért nem állítják meg őket egy darabig. Roobernek határozott szándéka, hogy elhagyja a várat, így a legközelebbi kapu felé veszi az irányt.*

Tárgy: Re: Menion 2011-10-12, 3:20 pm

- Ha te mondod.. Biztos úgy van.
* Széles mosolyra húztam a számat. Igazat kellett adnom Rufus-nak. Észre vettem, hogy az egyik kapu felé tartunk. Rugalmasan lépdeltem mellette, s szememmel a környezetünkben lévő őrökre figyeltem fel. Egy eggyel szembe is néztem így könnyen rájöhettem, hogy figyelnek minket.*
- Úgy látszik, azért még figyelnek minket. Az istenek áldják a színemet, hogy ennyire rikító és kitűnik a tömegből. Csak tudnám melyikük találta ezt ki a mi családunkba.
*Néztem megjátszott komolysággal Rufus-ra, majd ismételten az utat figyeltem.*
- Jól sejtem, hogy az egyik kapu felé vettük az irányt?
*Kérdeztem miközben tudtam a kérdésre a választ.*
- Azt hiszem most jobb lesz, ha két lábban a földön járok, s úgy hagyom el a várat és környékét. Nem szeretnék semmilyen incidenst.
*Mondtam miközben már meg is érkeztünk a kapuhoz.*

// Bocsi a késésért....//

Tárgy: Re: Menion 2011-10-16, 10:59 am

//Semmi baj, mindenkivel megesik! //

*Naná, hogy úgy van. Tudja azt Roober jól Rufus ezúttal a sárkányisten tapasztalatairól beszélt. Ő is érzékeli a megkülönböztetett figyelmet, és nem is kíván sokáig célpontja lenni, így a kapuhoz közeledve már várja a szabad, nyílt területet.
Van az úgy, hogy a halandók sokaságára már nem vágyik.*
- Talán nem is ti találtátok ki, hanem az istenek.
*Jegyzi meg, Mitsuko színére utalva. Ahogy hallgatja az elfet, mindkét mondatára csak bólintani tud, helyeslőn.
A kapuhoz közelednek, s valóban helyesebb a földön járni. Nem is érti, miért jó ekkora távokat repülni egy nem erre teremtett testtel.
Mert ha van szárnya, és sárkány az istenadta, akkor azért az normális, de az elfek nem az ég meghódítására termettettek. Ezt Eclair és a többi istenség is csak megerősíteni tudja.
Talán még maga Akahana is helyeselne e kérdésben.
A kapuban állva. Az istenség ismét csak bólint az őröknek. Kifogástalanul viselkedik, igazi úriemberként, s az őrség tagjai még ha meg is nézik, inkább a közelében haladó kék tündét veszik figyelmük középpontjába.
Roober a vár kapujának kitárulásakor az elf derekához nyúl, mintegy magához karolva, ezzel is jelezve, hogy az elf hozzá tartozik és csodák csodája, az őrség szó nélkül enged utat a két távozónak. Ha az elf nem ellenkezik, persze. Ha mégis, abban az esetben az őrök lándzsáikat mégis összezárják a kapu kijárata előtt, amire Rufus csak kérdő tekintettel reagál.*

Tárgy: Re: Menion 2011-10-23, 1:55 am

*Elnevettem magamat.*
- Én is az istenekre gondoltam. Kik mások dönthetnének a színünkről és egyéb tulajdonságainkról?
*Mire kérdésem végére értem a kaput is elértük. Már elkezdtem izgulni, hogy hogy is lesz a menekülés számomra, ha netán itt is megállítanak, akkor már nem biztos, hogy ennyi katona előtt is simán ki tudom magyarázni magam, bár teljes mértékben igazam van az elfeket illetően. Arról meg nem kell tudniuk, hogy kiváltságokkal rendelkezem képességek terén.
Rufus egy bólintással jelzi távozási szándékát a katonák felé, majd amint a kapu kitárult, derekamnál fogva magához húzott. Nem kicsit állt meg bennem az ütő és néztem rá kérdően, de amikor az őrök utat engedtek nekünk, feltétel nélkül követtem Rufust, bár éreztem, hogy arcom nem normális színében pompázott.*
- Érdekes módszer egy üldözött kihozatalára...
*Mondtam amint olyan távlatba érkeztünk, amit Rufus is jónak látott már és elengedett. Meglepett arcomat félretéve ismételten mosoly terült el az arcomon. Friss szellő csapta meg arcomat, mely Rufus felől jött, s ismét éreztem vérének illatát.*
~ Már megint ez az édes aroma...
*Gondoltam majd kémlelő szemekkel néztem figyeltem minden rezdülését, bármit ami elárulná valódi mivoltát.*
~ Mert hogy nekem akkor sem tudja beadni, hogy ő egy varázsló az is szent biztos.... nincs meg az a konkrét varázslatos aroma... bár mi tagadás van... de mégse... áhhh... a fejem is belefájdul....
*Gondoltam, majd két kezemmel kicsit megszorítottam oldalról a fejemet.*

Tárgy: Re: Menion 2011-10-23, 2:35 pm

*Rufus is észreveszi a rá vetülő pillantást, meg a színeváltozását is az elf arcának. Jót derül is magában, hiszen az a változás jellemzően pír megjelenését jelenti.
Amikor végre megszólal Mitsuko, akkor a szokásos igen vonzó mosolyával válaszol.*
- Mondhatsz bármit, működik. És persze azért gondolom, annyira nem volt ellenedre sem.
*Válasz nem érkezik, hanem helyette a lány mindkét kezével megszorítja a fejét oldalról.
Roober némi kérdő tekintettel reagál, de a vártól már elég távol vannak, a természet lágy ölén, ahhoz, hogy ne lehessen semmiféle gond Menion miatt. Persze ez inkább csak annak köszönhető, hogy a Meniontól nem messze lévő első facsoportok eltakarják a kutakodó tekintetek elől őket.*
- Jól vagy? Talán mégis maradnod kellett volna a várban, amíg meg nem erősödsz újra.
Igaz, persze, hogy nem tűnsz sem gyengének, sem betegnek, sem sérültnek….
*A kérdés valóban jogosnak tűnik és az istenségnek sem tellene sokba megtudni a valóságot, de halandó módon kell viselkednie, így tartózkodik bármiféle halandók erejét meghaladó tett végrehajtásától.
Már csak a szabályok miatt is, amiket saját népe saját maga korlátozására állított, hogy a halandóknak meglegyen a szabadságuk saját sorsuk irányítására. Ami végletekig nézve mégis meg vagyon írva, csak a mikorról és a hogyanról dönthetnek másképp.
A sárkányistenség meg is áll, majd két vállánál megfogja a kék elfet, hogy maga felé fordíthassa, és a szemeibe nézhessen.
Látni akarja, hogy mi bújkál a nőben. Persze ez azzal jár, hogy egy istenség halandó szemeibe tekinthet Mitsi.*

Tárgy: Re: Menion 2011-10-23, 10:56 pm

- Nincs semmi bajom....
*Válaszoltam Rufusnak miközben leengedtem kezeimet, s vidáman mosolyogtam rá, majd léptünk még néhányat, amíg Rufus meg nem állt, s meg nem ragadott két vállamnál.*
~ Mit követtem el?
*Kérdeztem magamtól elsőként, s meglepődve néztem Rufusra, aki idő közben aga felé fordított s szemeimbe nézett. Szinte éreztem ahogy belém lát, de nem zavartattam magamat.... annyira... arcom ismételten mást színt vett fel, de nem hagytam ki a lehetőséget, s én is Rufus szemeibe süllyedtem. Beleláthattam lelkébe. Ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedtem kezdtem rájönni valamire, de hogy mire azt még nem tudtam. Szemeiből a tisztelet, magabiztosság és felsőbbrendűség áradt. Olyan valami ami megkívánja a tiszteletet mindenkitől és mindentől.*
~ Ez a tekintet... ez a nézés.... felsőbbrendű .... nem varázsló ő ..... annál sokkal nagyobb... még csak nem is sárkány..... annál is magasabb és tisztább.... Láttam már valahol ehhez hasonlatos tekintetet.....
*Mintha egy nagyobb méretű törpe esett volna le egy fáról, úgy koppant fejemben a felismerés, és szó szerint leesett az állam. Szemeimet nagyra nyitottam, s próbáltam nem kimondani semmit.*
- Te.....
*Kezdtem neki, de szinte éreztem, ahogy gondolataimat olvasta átható tekintetével, mely bárkin átlát s mindent lát.*
- Te egy.... de ki se kell mondanom.... úgy is tudod....
*Mondtam lassan... inkább magamnak mint neki.*

Tárgy: Re: Menion 2011-10-24, 2:25 pm

*Látszik a tündén, ahogy lassan megfogalmazódik benne, kivel is áll szemben. Persze a sárkányistennek esze ágában nincs közölni, vagy akár csak utalni is erre.
Sok esetben, főleg hosszabb időn át képtelenség titokban tartani a kilétét egy istenségnek, még ha halandó testbe is költözik kicsit.
A varázstudók természetesen hamarabb ébrednek rá a titokra, de előbb-utóbb a sima halandók is rájönnek.
És a „Te…” a tágra meredt szemek…épp, hogy ki nem buggyan belőle a rövidke mondat: „Istenség vagy!”
Nem kell gondolatolvasás ahhoz, hogy Roober tudja, pontosan mit is nem mondott ki most a halandó.
Sok esetben most jön az, hogy az első sokk után vagy térdre borul, vagy pedig elkezdi kérdésekkel, kérésekkel sorozni a legtöbb halandó.
Azonban ez a tünde már idősebb annál, hogy megtegye. Idősebb annál, hogy minden egyes pillanatban attól kelljen tartania, a sok kérdésre adott válaszokban visszafordíthatatlanul belenyúl az életébe. Mert nem csak tettekkel lehet valakinek életébe beleavatkozni, hanem szavakkal is.
Ha nem jól fogalmaz, könnyedén megváltoztathatja a gondolkodást bármiről egy halandóban.
Akkor pedig a legközelebbi döntését másképp hozza már meg. Aki erről először tudna, az maga Ritalea.
A sárkányistenség kapott már így is épp eleget Lust miatt Alserantól. Csak kis híja volt annak, hogy nagyon súlyos büntetést kapjon, s ezt éppen azon isteneknek köszönhette, akikkel jóban van. Pl. Eclair, Thaloma, vagy akár Narla. Közbenjártak érte és ez jól jött, amikor a rögtönzött tárgyaláson ítéletet mondtak felette.
De félre a kalandozással!*
- Nem tudom, mit kellene tudnom.
*Mosolyodik el Rufus.*
- Ugyanúgy vándor vagyok, ahogy te, s csak Ritalea fonalai a tudhatói, miképp találkoztam veled. Annak azért örülök, hogy jobban vagy.
*Kacsint a lányra, miközben elengedi a vállait. Tekintetét nem veszi el, megvárja, hogy a halandó kapja el.*

Tárgy: Re: Menion 2011-10-29, 10:42 pm

*Csak elmosolyodtam, majd lehunytam a szememet és nagy levegőt vettem.*
- Persze.... csak... csak egy vándor... Akinek egyszerre van sárkány és isteni illata...a véred elárul.... de legjobban a szemed mélye.
*Mondtam s a végére már ismételten nyitott szemmel álltam Rufus előtt, sőt szemeim ismételten az övéibe mélyedtek.*
- Jól van... tudom mi vagy.... Azért a rejtőzködést még gyakorolni kéne.... a szemed az elárul...
*Mosolyogtam. Egy Isten.... Van belőle néhány. Ő például a Sárkányok istene... az istenverte sákrányoké....*
- Veled még úgy sem találkoztam... húgoddal már annál inkább.. kétszer is mentette meg már életemet. Kíváncsi vagyok... de nem hiszem, hogy megmutatnád valós kinézetedet... igaz?
*Kíváncsiságomat szememben is láthatta, s viccelődve csípőmre tett kézzel álltam előtte. Megpróbáltam komoly arcát vágni, majd elnevettem magamat. Kezemet leengedte, s már csak simán ott álltam Rudus elött.*
- Rufus... ohh vagyis... hívhatlak eredeti neveden, vagy a biztonság kedvéért inkább inkognitóban maradsz?

Tárgy: Re: Menion 2011-10-29, 11:43 pm

*Roober őszinte nevetéssel válaszol. A hangos kacagást elnyelik a környező fák, s az erdő magában is tartja örökké.*
- Olyan szavakkal méltatsz engem, melyek bármely halandó lénynek dicsőségére válhatnának.
*Persze a nevetés ellenére Roober tisztában van vele, hogy a kék elf lenyűgözte éleslátásával. Nem becsülte alá képességeit, csak éppenséggel nem számított arra, hogy legalábbis most felfedje kilétét.
Most aztán választhat, hogy továbbra is erőlteti a titkolózást, vagy pedig felfedi magát.*
- Akahanát ismered? Hát akkor te igazán kellemes társaságban mozogsz. Az istenekkel nagyon kevés elf mondhatja el magáról, hogy találkozott már.
Miféle kinézetre vagy kíváncsi? Egyáltalán mi a kinézet? Múló anyag alkotta kép, mely úgyis elbukik, s akkor az enyészet örökre eltünteti azt, amit te oly fontosnak tartasz.
Az, ami igazán lényeges, az itt van…
*Kinyújtja kezét és a lány szívére teszi. Nem zavartatja magát, hogy nőről van szó. Mintha éppen olyan kevés nővel lett volna dolga, halandóval és halhatatlannal egyaránt. Pedig dehogyis. Akadtak már jó néhányan, s lesznek is még. Az érintésből energia és erő árad, melegség, mely a lány szívét is átjárja egy pillanatra.*
- Ez az, ami számít, s nem az az illúzió, mely minden élő lényt eltakar, s ki nem néz mögé, csalatkozik is általa. Ez van benned is és ez van bármelyik sárkányban. Hajlamosak vagyunk túl korán ítélkezni, de óvakodj attól, hogy egész fajt nevezz ki bűnösnek a nyomorúságokért, melyekkel találkoztál. Mert olyan lélek van a sárkánytestben is, amilyen tebenned, s a gonoszságot bárki magában hordozhatja, legyen szó az ég királyairól, vagy az erdő nemes elfjeiről, esetleg Izra nimfáiról.
*Most szeme villan, s a fény, mely egy rövid időre megmutatkozik a szép, férfias szemekben kimutatja a fensőbbség erejét. Nem haragszik, s nem is hivalkodik azzal, aki. Valóban nem rejtőzött eléggé, de ha nagyon akart volna, elnyomja szagát, megjelenik rút öregasszonyként, mint tette azt már léte kezdete óta annyiszor. Akkor még az éles érzékű tünde sem mondta volna meg, kicsoda ő.*