Ambaron falu

Tárgy: Re: Ambaron falu 2011-05-25, 4:09 pm

*Az út további részén semmi említésre méltó nem történik, egészen addig, amíg az út egy erdőbe nem vezet.
Alig teszek meg az első száz métert, de már sikerül levonnom a következtetést.*
~ Igazán jól lehetne innen lesből támadni.
* Ami nem volt olyan lenyűgöző felfedezés, hiszen az út mentét szinte folyamatosan különböző cserjefélék szegélyezték. Bár már némelyik elkezdte hullatni leveleit, de többségük még mindig remek fedezéknek tűnt számomra.
Bármennyire is aggodalmat szül bennem a környék, kardomat nem veszem kézbe, de érzékeim minden apró neszre felfigyelnek, már amit észlelni tudnak.
Az egyik ilyen nesz eltér a többitől, hiszen a neszt két ember megjelenése követi. Egyik előttem lép ki a bozótosból, másik pedig mögöttem.
Már mikor előjönnek, tudatosul benne, ezek se nem vadászok, se nem favágók. Bár az egyik még akár az is lehetett, mert szegényes ruhájához egy méretes fejsze párosult és testalkata is megfelelőnek tűnt. Azonban a másik embernél egy rövidkard volt fellelhető. Utóbbi már közel se volt olyan erős felépítésű, mint a fejszés fickó.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2011-05-25, 4:09 pm

- Üdvözletem fiacskám!
* Szólal meg a kardos alak. Majd elindul felém. Erre gyorsan kézbe veszem kardomat.*
- Nonono, nem kell erőszak. – közben tovább közeledik felém.
- Állj meg!
* Felszólításom nem hatotja meg a fickót túlságosa. Lassú léptekkel továbbra is közeledik felém, mire felveszek egy stabil állást, majd kardom hegyét a fickóra szegezem.
- De fiacskám! Erezd le azt a kardot. Kettőnk ellen úgy sincs esélyed. Inkább add ide a pénzedet és azt a szép kardot, akkor nyugodtan tovább mehetsz.
* A hallottak kezdetén még igen csak elgondolkodtatnak, hiszen mégis csak két ellenfelem lenne, ráadásul még a gyakorlásokat leszámítva éles helyzetben nem nagyon volt lehetőségem kipróbálni tudásomat. Azonban, mikor kifejti kardom iránti igényét, eszembe jut az is, hogy pénz sincs nálam, így igen rossz alku pozícióban vagyok. Azt a hat almát leszámítva, ami még nálam van, igencsak keveset nyom a latba.*
- Néhány almával nem elégednétek meg?
* Teszem fel a kérdést, bár ne inkább ne tettem volna. Mert az eddig közeledő fickó arca hírtelen megváltozott és nem sok jót sugallt.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2011-05-25, 4:10 pm

- Ne nevettes fiacskám! Add ide a pénzt és a kardot, akkor túlélheted!
- De főnök, azt mondtam mindenkit megöl…
- HALGASS HARZ!
- Bocs főnök!
* Köszönhetően Harznak, a fejszés alaknak, már tisztán látom a szándékaikat. Nem mintha saját helyzetem tudatában, mást remélhettem volna.
Így csak még szorosabban ragadtam meg kardom markolatát. Majd újra felmérem mind a két ellenfelem. Csak remélhetem, hogy többen nem rejtőznek valahol, azonban, ha így lenne, nem hiszem, hogy egy tizenhét éves ellen, aki még fiatalabbnak is tűnik a koránál, ilyet vetnének be.*
- Szóval a kardot akarod?
* Lazítok a fogásán, majd kezemben forgatom, mintha alaposan megnézném.*
- Pontosan! Csak tedd a földre a pénzzel együtt és nem lesz semmi gond.
* Arcára ugyanazt az ábrázatot erőlteti, amely előbukkanásukkor jellemezte. Majd újabb lépést tesz felém.*
- A helyzetet figyelembe véve úgy látom nincs más választásom.
* Kardomat leeresztem.*
- Jól döntöttél.

Tárgy: Re: Ambaron falu 2011-05-25, 4:10 pm

* Arcára kezd kiülni a mosoly, miközben elkezdi megtenni a következő lépést felém, mintha kardját leengedné.*
~ Itt a lehetőség!
* Egy vágást intézek ellenfelem felé, akit nem ért teljesen felkészületlenül. Hárítja a mozdulatot, közben megteszi az utolsó lépést is előre, amivel már én is támadható távolságba kerülök.*
- MIT GONDOLSZ TE KIS …. !
* Kiabálja arcomba, majd tettekben is megmutatkozik a válasza. Hárítását követően, ő lép akcióba és egy gyors vágás érkezik hasam felé, melyet egy gyors berögzült mozdulattal hárítok, majd ugyanazzal a lendülettel, teszek egy fél lépést előre, és kardom gombjával erőteljesen gyomorszájba húzom ellenfelem. Még nem fejezem be akciómat, mert a levegőért kapkodó ellenfelem kezéből gyorsan kitépem a kardot.
Hartz csak ekkor eszmél rá társa sorsára. Ő is akcióba lendül. Egymást követve próbál meg eltalálni. Azonban mindig elkerülöm csapásit, közben kellő távolságra kerülök előző ellenfelemtől is. Ekkor egy mozdulattal megszabadulok a megszerzett kardjától.
Hartz továbbra is folyamatosan támad fejszéjével. Míg ki nem figyelem hibáját. Ekkor az egyik elvétett támadását követően ejtek egy kisebb vágást egyik kezén, majd kardom hegyét megállítom a nyaka mellett.*
- Add fel!
* Hartz még eszmélt fel a fájdalomból, mikor már kardom nyaka mellett volt, így a következő támadást már el se indítja. Fejszéjét földre ejti. Idő közben társa is visszanyeri erejét.*
- Maradj ott vagy megölöm!

Tárgy: Re: Ambaron falu 2011-05-25, 4:10 pm

* Adom ki a parancsot, mikor látok egy kést megvillanni kezében. *
- Miért hagynál minket életben?
~ Jogos kérdés. Miért is..? Azt nem mondhatom, hogy azért, mert nem akarok gyilkolni. ... Velük hamar összeszedhetném az elvesztett javaimat.
* Pár másodperc várakozást követően megszólalok.*
- Csatlakozni akarok hozzátok!
* Látszott mindkettőjük arcán, nem erre a válaszra számítottak. Az igazat megvallva én se gondoltam még erre a lehetőségre pár perccel ezelőtt.*
- Miért higgyünk neked?
- Az életetek nem elég indok?
* Látszik, hogy az érvem azért elég jónak sikerült, mert úgy tűnik elgondolkozik rajta.*
- Másrészt egy érmém sincs!

Tárgy: Re: Ambaron falu 2011-05-25, 4:11 pm

* Szükségesnek tartottam tudatni velük ezt az információt, mert ki tudja, még a végén újra rám támadnának. Látszik is rajta, hogy valami hasonló járhatott a kardos fejében, mert kicsit letörtebbé válik eme információ elhangzása után.*
- Rendben!
* Hartzra nézek. Tőle is várom a választ.*
- Rendben!
* Ekkor elveszem nyakáról a kardot.*
- Ez esetben be is mutatkoznék. A nevem Gylnar Radek!
- Az enyém Hartz!
* Válaszolja most már sokkal felszabadultabban, mint az előbb, mikor még a kard a nyakánál volt.*
- Engem szólíts Agrumnak!

Tárgy: Re: Ambaron falu 2011-12-28, 9:11 pm

*A hideg ebben az évben kevésbé köszöntött be, mint a többiben. Thalion úr, az elfek vezetője régi szokásához híven érkezik meg a falu határához. Más ez az esztendő, mint a többi. Sok minden történt benne. Olassië városában gőzerővel zajlanak az építkezések. Az elfek szorgos keze és mágiája alatt szinte ég a munka.
A város nem is olyan rég élt túl egy ostromot, melyet Filnoren, a repülő vár, valamint szürke orkok és trollok hadserege intézett ellene.
A felmentő seregek csak lassan hagyták el Olassiët és a várost övező hatalmas fákból álló erdőt. Az elfek nem küldték őket, de nem sok idő kellett volna még, hogy az ünnepelt barátokat, akiknek végül köszönhették, hogy a város megmaradt, nem emlékeztették rá, milyen megterhelő is egy lerombolt városnak három idegen sereget is eltartani.
Azóta már hazatértek Elonar úrnőtől a menekültek is.
Thalion homlokán újabb ráncok keletkeztek, szemei körül is, s szája szegletében is egy bevágás mélyül tovább lefelé. Avatott szem tudhatja, hogy nem a mosolygástól van.
Egyszerű, karcsú, világosszürke botját jobbjában tartja, de kardja is oldalára van csatolva.
Meg nem válna már tőle, pedig jól tudja, hogy Aranamophe átka miatt ezekben a napokban Ambaronban, még csak lökdösődés sincs.
Lehellete azért meglátszik, de a tavalyi szeretet ünnepével ellentétben ezúttal még csak hó sincs. Inkább csak majdnem fagyott sárban lépnek csizmái.
Nem hagyhatta ki az ünnepet, különösen most nem, mikor a városnak a legjobban szüksége van Aranamophe, az újjászületés istennőjének áldására.
Szúrós tekintete a falu környékét vizslatatja, a sok jókedvű, vígadó embert.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2011-12-30, 1:42 pm

*Az úrnő ezúttal nimfái nélkül érkezett. Nem hozott magával semmit a szeretet ünnepére, csupán vastag, durva csuklyás köpenyt, amiről inkább egy pórra lehet következtetni, mint magára az erdei nimfák úrnőjére.
S igen, Elonar rejtezett a köpeny alatt.
Már várta a férfit, akit végül megjelenni látott Ambaron határában. A szürke köpeny nem rejti el előle Thalion alakját, hiszen évszázadok óta ismerik már egymást.
Elonar még várt egy kicsit, míg a férfi elindul be a faluba, majd ő is megragadta saját utazóbotját és elindult elő az elfek vezérének.
Ha az felismerte, a nő ajkai lágy mosolyra húzódtak, kivillantva hibátlan, fehér fogait is.
Nem szólt, csak elé lépett Thalionnak és mielőtt a férfi bármit is tehetett volna, megölelte.
Csak mikor a kissé magasabban fekvő, csuklya alá rejtett fülek mellé ért pipiskedés közben ajka, akkor suttogott néhány szót.*
- Aggódtam érted Thalion Órëa.
*Ha a férfi engedte, ezután Elonar elengedte őt és kissé távolabb lépett tőle.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2011-12-30, 9:27 pm

*Elsőre nem akad meg szeme a kis pórias csuklyába öltözött alakon. Azonban az az alak sietve közelít hozzá és ez már elég ahhoz, hogy felfigyeljen rá.
Thalion csak ekkor nézi jobban meg az alakot, s mindjárt ismerősek lettek a köpeny alól kivillanó szép fogak, a mosoly, majd ahogy még közelebb ér, az illat is.
Kétség nem férhet hozzá, a nimfák úrnője közelít hozzá.
Az ölelés azonban őt is meglepi, hát még a szavak, melyeket elf fülébe suttognak a nő ajkai.
Első pillanatban még vissza sem ölel, aztán ő is szorosan magához húzza a könnyű testet.
Nem válaszol az elsuttogott vallomásra.
Akkor engedi el Elonart, amikor a nimfa már maga is elhúzódna.
A komoly tünde tekintet találkozik a nimfáéval.*
- Köszönöm a segítséged, Elonar. Nagy szolgálatot tettél népemnek, mit nem tudhatom, viszonozhatok-e valaha.
*Tart némi kis szünetet, majd később folytatja. Tudja, hogy már nem sok van hátra az ünnepség fénypontjáig,
Késve érkezett, de tiszteletét kell tennie Aranamophe ünnepén. Jó lenne, ha kaphatna az istennőtől támogatást.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2011-12-31, 2:25 pm

*Elonar ajkáról is lehervadt a mosoly, csupán szája szegletében játszadozott még egy kevéske belőle.
Tudta ő jól, hogy Thalionnak népe az első, s az, hogy a jövője ne vesszék el, még ha városuk el is esik. Elonar ezt tette lehetővé, hogy Izra által védett erdejébe is beengedte és elszállásolta az elfek menekültjeit a csata idejére.
Népe nagy része ugyan távol maradt, de amennyit kellett segített az erdőbe menekülteknek. Hiába, a nimfák sosem voltak az a nagyon barátkozós fajta, főleg Izra intelmei után.*
- Tettem, amit tehettem, Thalion. Többet is tettem volna, harcoltam volna melletted a csatában, de úgy éreztem, neked fontosabb, hogy néped apraját biztonságban tudd, s ez utóbbiért én feleltem.
Abban reménykedem, hogy megértetted ezt, s nem neheztelsz rám távol maradásom miatt.
*S szép, sötét szemek az elf vezér kemény pillantásába mélyedtek, úgy várva feloldozást az el sem követett bűn alól.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2011-12-31, 3:18 pm

*Vastag, öreg csuklyás köpenye alól vizslatta és méregette a boldog sokaságot. Sok szóbeszédet hallott már erről a faluról és az azt körülvevő varázslatról, de nem hitte el, amíg át nem lépte a falu határait és meg nem érezte önmagán. Szokásává vált az, hogy nem fejez ki semmilyen érzelmet, ezáltal egyre inkább elhidegült önmagától. Emiatt nem értette a szívében egyre erősebben lobogó boldogság érzetét. Miután megunta a nézelődést, elindult a faluban körülnézni, azonban mindenhol boldog, örömittas tömegbe botlott, majd hirtelen meglátott két embert, akik valami komoly dologról beszélgethettek. Miután közelebbről megnézte őket, észrevette, hogy nem is emberek. Az egyik nimfa, míg a másik egy elf. Még nem igazán látott közelebbről nimfát és ritkán találkozott olyan elffel, amelyik nem vér elf. Ahhoz képest, hogy sokat utazik, csak most döbbent rá, hogy sose érdekelte őt, hogy ki milyen fajhoz tartozik. Míg ezeken gondolkozott észre sem vette, hogy érzelemmentes arcával kicsit túl sokáig nézte őket. Szinte biztosra vehette, hogy észrevették őt, ezáltal ha most elmenne, még gyanúsabb lenne nekik, viszont nem igazán szokott odamenni másokhoz ismerkedni. Soha nem volt az a közvetlen típus.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2011-12-31, 3:58 pm

//Üdv közöttünk, Larah! Smile

//

*Olybá tűnhetett talán, hogy Thalion gondterheltségét oldja Aranamophe varázslata, de a szeretet sem képes az aggódást, mely épp abból fakad, mennyire szereti népét, eltörölni.
Az elfek vezére népének sorsáért aggódott, hiszen Olassië csaknem Elsga sorsára jutott, mikor Filnoren és az orkok egy időben mértek rá csapást.
Ujján azonban ott pihen Alzareth gyűrűje, mely hivatott jelezni azt is, hogy ő maga is tett azért, hogy a város, még ha üszkösen, romosan is, de még mindig áll, s szorgos elf népe már építi is újjá.
Az elf szigorú, de talán inkább gondterhelt pillantása megenyhül egy pillanatra, mikor Elonart hallgatja.
A nő talán századok óta nem volt ennyire közvetlen hozzá. Gyermekkorukra emlékezteti, amikor még egyikük sem vezette saját népét, hanem gondtalan ifjakként élhették világukat.
Thalion úr, mintha talán Aranamophe varázslata még az ő kötelességek és mérhetetlen önuralommal körbebástyázott szívét is megolvasztotta volna, kinyújtja kezét, s megsimítja vele Elonar hamvas, puha arcát gyengéden.*
- Többet tettél, mint gondolnád. Nem vártam, hogy e nehéz órán még te is kockára tedd életed egy népért, melyhez nincs kötődésed, vagy akár értem, kivel alig tölthetsz időt.
Szívem hálával van tele irántad.
*Az elf szemek azonban ismét szúróssá válnak, mikor nem messze egy csuklya alól villanó tekintettel találkoznak. Az éles tünde tekintet elidőzik egy pillanatra a másikon, majd Elonarnak karját nyújtva, ha a nő elfogadja azt, elindul felé.
Míg odáig érnek, szemügyre is veszi a vastag csuklya alatt rejtőző alakot. Nem vitás, egy néphez tartoznak ők.*
- Aranamphe ünnepe minden békés és békétlen halandónak a szereteté. Tarts velünk, hiszen ha kegyes hozzánk, hamarosan részesülhetünk az istennő kegyében, s megmutatkozik előttünk!

Tárgy: Re: Ambaron falu 2012-01-01, 1:51 pm

*Elonar szép szemei várakozón pihentek Thalion úron. Most nem a nimfák vezetője volt ő, csak egy nő, aki belül furdalt kérdéseire vár választ az előtte álló férfitól. Minden kimondott szavánál többet jelentett az az érintés, melyet arcán érzett az elf erős kezétől.
Látta az enyhet is az örökké szigorú szemekben, melyekben már századok óta nem látott igazi csillogást.
Elonar örült ennek.
Aztán hirtelen Thalion váltott. Mintha egy pillanat alatt visszahúzódott volna a várfalak mögé, melyek mögül épp az imént lépett elő fél lábbal.
A nimfa is arra kapta tekintetét, amerre az elf vezéré vándorolt és Izra erdejének úrnője meglátta azt a nőt, aki felkeltette Thalion érdeklődését.
Nem tudhatta, hogy ismerik-e, vagy sem egymást, de a felkínált kart elfogadta.
Ő is felismerte, hogy tündével van dolguk, de talán a tekintet hidegsége volt az, amely leginkább feltűnt neki a csuklya alatt.
Ő inkább csak felvillantotta azt a finom, előkelő mosolyt, melyet oly őszintén tud adni, mikor nagy ritkán Elonar úrnőként keresik meg az erdei városkában.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2012-01-01, 2:34 pm

//Érthető Larah hozzászólása után is, ha már megírta //

*Az újjászületés és az örök körforgás istennője nem mondható rendszeres látogatónak még most sem a halandók világában, hogy az istenek közül többen egyre sűrűbben járnak ide és tartózkodnak is itt.
Nem, Aranamophe inkább a magasabb szférák lakója, ott szeret, ahol a világ mozgatórugói feszülnek, ahol nem érdekek és ellentétek találkoznak egymással, hanem az okok találkoznak és szülnek okozatokat, s majdan azokból is újabb okok születnek.
Ő az, aki inkább a természetben, a világ mögött megbújó erők játékában gyönyörködik, s maga is hatásuk alá vonja magát.
Ezúttal is csak az ünnep záró pillanataiban ölt testet. Azonban a botjára támaszkodó, remegő kezű vénasszonyt senki nem gondolná az istennőnek, ahogy lassan halad az előadást éppen befejező alkalmi színészek között.
Lassan, megfontoltan, mígnem megtalálja a falu szélén azokat a bizonyos fákat, melyeket nem sokkal korábban kinézett magának. Aki utánanéz, csupán egy igen idős nénit lát besétálni a fák közé, ki tudja, miféle szándékkal, s az átalakulás sem látványosan megy végbe, ahogy az öreg test élettel telik meg, mikor az órák elütik az éjfélt Ambaron falujában.
Aranamophe fizikai teste élettel telik meg, s ez a test már dús, termékeny, s gyönyörű.
A fiatal női alak tenyerébe fúj, s a világ négy tája felé apró pillangók szállnak, lábaik között életadó fényt hordozó lámpásaikkal, míg az ötödik éppen az istennő körül repkedve emelkedik a levegőbe, magával Aranamophéval.*

*Ambaron minden állandó is ideiglenes lakója felkaphatja a fejét. Nem a levegőben hallják a lány női hangot, hanem saját tulajdon elméjükben.*
- Zarándokok, Ambaron lakói! Látom, ebben az esztendőben is sokan érkeztetek világotok közepére, hogy megünnepeljétek a szeretetet.
Ez az erő az, mely a legnehezebb órákban is képes megújulni, ez az, melyet azt hiszitek sokan, hogy el lehet tiporni, de mégis, a legapróbb lángként ott lobog akkor is a szívekben.
És ez az, mely képes megújulni minden sötétség után is, ahogy a telet követi a tavasz minden évben.
Tudom, ebben az évben sokaknak kijutott a megpróbáltatásból, a gyűlöletből, s a fájdalomból, de a szeretet ezeket is túléli. Nyissátok ki szíveteket, s bízzatok, mert a nehéz órákat követik a könnyebbek, és ahogy a fagyott világ befogadja a tavasz első hírnökeit, úgy enged fel majd a szíveket nyomó teher is.
*Ezzel a hang elnémult a faluban lévő halandók szívében, s sokan felkaphatják fejüket, mert a fák felett már maga Aranamophe lebeg. A körülötte keringő pillangó pedig leszáll tenyerére, s a lámpás a kecses ujjakat érintve kinyílik, belőle pedig aranyszínű fény árad ki a négy másik lámpáshoz is, hogy kinyissa mindet, amelyekből ugyanígy megsokszorozódott fény ered a világ tájai felé. Az aranyszínű hold elhalványul eme fényjátékban, s ahogy a kiáradó aranyfény betölti a horizontot, úgy tűnik is el, az istennővel együtt, de a faluban lévők szívében mégis hagy egy kis melegséget, hogy útravaló legyen az év küzdelmes napjaira.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2012-01-01, 2:40 pm

//Amikor észrevettem, hogy Aranamophe megelőzött, kicsit átírtam és remélem nem lett érthetetlen Very Happy

//

*Kissé megdöbbent az elf és a nimfa udvariasságán, kedvességén. Nem szokott hozzá, hogy készségesen invitálják bárhova is.*
-Köszönöm a meghívást és ha nem zavarom önöket, akkor elfogadom. Egyébként a nevem Larah Cerlis.
*Mutatkozott be, meglepve önmagát. Sose gondolta volna, hogy valakinek ilyen udvariasan mutatkozzon be. Úgy tűnik, hogy Aranamophe varázslata miatt nem csak a boldogság lángja gyúlt fel a szívében, hanem közvetlenebb és kicsit kedvesebb is lett.
Azonban még a varázslat sem tudta teljesen boldoggá, jókedvűvé tenni. Még így sem mutatkoztak az arcán érzelmei, s bár közvetlenebb lett, nem sokkal beszédesebb. Belülről érezte a késztetést, hogy legyen önfeledtebb és vidámabb, de mivel idegen volt számára maga a "vidámság", minden erejével ezt a késztetést nyomta el. Ezután meghallotta egy nő hangját az elméjében. Úgy érezte, mintha a nő csak neki mondaná ezt, pedig tudta, hogy ez minden bizonnyal maga Aranamophe istennő. Amikor meglátta magát az istennőt lebegni a fák fölött, észre sem vette, de lehullott minden benső pajzsa a boldogság ellen. Amint eltűnt az istennő, észrevette, hogy a boldogság kis lángja, ami újonnan lobogott a szívében, megnőtt és már sejtette, hogy nem is akar már távozni onnan.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2012-01-01, 11:04 pm

*Az elf láthatón nem az a barátságos fajta, de talán a sötét elfek után a vér elfekről tudná a legnehezebben elképzelni a közvetlen, könnyed stílust.
Thalion úr az előbbi villanó szempártól nem várt akkora közvetlenséget, mint mit végül kaptak tőle.
Megszorítja a karján lévő nimfát, s bátran, barátságosan tekint vissza a vér elfre.
Nincs elegendő ideje bemutatkozni, mikor meghallja tudatában az istennő fennkölt szózatát.
Hát az elfek vezére bizony nem az a fajta, ki könnyed szavakkal felolvasztható lenne. A csatában szerzett sebei még mindig megvannak, s ha jól sejti, a helytartótól szerzett vágás még jó ideig jelezni fogja számára az időváltozásokat.
Ezen dolgok miatt sem, melyek emlékeztetik a nemrég múlt csata zajára, a holtak hosszú névsorára, s a hősökre, kik életüket tették kockára egy ügyért, mely a döntés pillanatában veszett ügynek tűnt.
A szózat mégis, valahol mélyen épp azt adja, minek érzése oly erősen égett szívében, s mit oly mélyen igyekezett rejteni maga előtt is. Reményt.
A szavak mintha hozzá szóltak volna, a nehéz időket megjárt, népéért vérző szívű vezetőnek, ki az elfeket kivezetni akarja a viharból a tiszta napsütésbe.
Kissé talán el is mélázott, s az istennő fényeinek tűnése után is távolba meredő tekintettel áll még. Magához térve néz ismét a szemben álló nőre.*
- Thalion Órëa vagyok, Olassië városából. Ez volt ama pillanat, melyet említettem az imént. Az istennőt volt már lehetőségem látni korábban is.
*Néz egy pillanatra, arcán halovány mosollyal Elonar úrnőre.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2012-01-02, 9:57 am

*Az úrnő is meghallgatta az elf rövid bemutatkozását. Az érzések még ott kavarogtak benne. Lelke megnyugodni látszott, Thalion nem neheztelt rá.
A nimfa nem is akart még szólni, népét sem elárulni kilétével.
Ekkor jelent meg az istennő, s a korábban többször is látott látványos varázslatot vetette be. Elonar szép szemeit kitárva gyönyörködött az istennő mágiájában, miközben hallgatta a szavakat, melyek tudatában szólaltak meg bársonyos hangon.
Az erdei nimfa nem szólt volna, de a varázslat, mely már eddig is körüllengte a falut, rá is hatással volt.
Szép metszésű ajkai ismét mosolyra húzódtak, mikor kiejtették szavait.*
- Elonar vagyok. Örülök, hogy e nemes nép újabb tagjával találkozhatok ezen az ünnepen.
*Ő is megszorította az elf vezér erős karját. Az istennő távozott, az ünnepség azonban még nem ért véget.
A nimfa csak most érezte meg, hogy még mindig kint állnak a szabad ég alatt, s leheletük is meglátszott az éjszakában.*
- Megkereshetnénk a Csillagfény fogadót, igen ízletes és meleg teákat adnak ott.

Tárgy: Re: Ambaron falu 2012-01-02, 8:34 pm

*Maga elé bambulva, csupán fél fülével hallotta, amit az elf mondott. Nem hitte volna az istennőt ennyire hatalmasnak, hogy már egy számára 10 éve elvesztett érzelmet visszaszerezzen egy csettintésre. Miután lezárta magában az elmélkedést, eszébe jutott, hogy válaszolhatna is az elf szavaira.*
-Igazán erős istennő lehet. Talán jövőre megint eljövök, hogy újra láthassam.
*Mondta ki szinte a gondolatai töredékét, miközben a fák fölé nézett, ahol az istennő még pár pillanattal ezelőtt lebegett. Istenekkel még nem hozta össze a sors egészen eddig, de biztos benne, hogy még jó párral fog találkozni. A nimfa megemlítette a Csillagfény fogadót, mire visszafordult hozzá. Már sokat hallott a fogadóról, ha már itt van Ambaronban, azt is meg kéne néznie.*
-Szerintem jól hangzik, kissé hideg van itt kint.
*Végszóra hirtelen tüsszentett egyet, ami kissé kislányosra sikerült, így kezét, amit már reflexből a tüsszentésnél a szája elé helyezett, ott is hagyta arca előtt, nehogy meglássák, hogy egy kicsit elpirult kislányos tüsszentése miatt. Egy cseppet elfordult és tett pár lépést.*
-Szerintem menjünk, vagy még megfázunk.
*Közben reménykedett, hogy arcán lévő enyhe pírt csupán a hidegnek fogják rovására venni.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2012-01-03, 5:15 pm

*A fények elhaltak, a szeretet viszont ott maradt, érezhetőbben, mint Aranamophe megjelenése előtt. Thalion szemei még mindig a szemközti elfet figyelik, miközben hallja Elonar mosolygós szavait. Kemény arcvonásain egy pillanatra enyhülés fut át.
A nimfa mindig megmelengeti szívét, a legnehezebb pillanatokban is.
Látja az elf szemeit az istennő helyére vándorolni.
Thalion úron a ruházat elég vastag, csaknem egy napos gyaloglást követően érkezett meg Ambaronba, kénytelen volt eszerint öltözni.
Rövid időre ő is elmélázik, dolgos, bátor szívű népére gondolván, a nemes elfekre, kik túlélve a háborút már városuk újjáépítésén fáradoznak, még a hideg téli napokon is.
Azon igyekeznek, hogy ne hamarjában felállított sátrakban, vagy hirtelen összetákolt hajlékokban kelljen tölteniük a tél egészét, inkább minél hamarabb rendes tető legyen minden olasssië-i tünde feje felett.
A tüsszentésre kapja fel fejét.
A vér elf legutóbbi megnyilvánulása, a pirulás, mert éles elf szemei felismerik ezt, némi derűt csalt a máskor szoborszerű arcra.
Elonart karját finoman megszorítva szólal meg újra.*
- Menjünk hát, hölgyeim.
*Nem is szól, amíg a fogadóba nem érnek. Komor arcán nem fedezhető fel újabb érzelem, de egyenes, büszke tartása messziről elárulja, nem akármilyen elf társaságát élvezhetik. Az csak természetes számára, hogy az ajtón belépve rögtön egy félreeső helyet keres, ahol hárman is helyet foglalhatnak. Nem kedveli a harsány, forgalmas asztalokat.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2012-01-09, 1:40 pm

//Ambaron határa, Elonarral//

*A pirkadat még messze járt, de Ambaron fekvése miatt egyébként is később érnék el a felkelő nap első sugarai, hiszen északról a Sárkány-hegység, míg délről kissé a távolba veszőn az első erdőségek fekszenek. Ezek része a nimfák védett erdősége is .Keletről, hol a nap kel, pedig a nagy távolság marad csak elválasztóként, hiszen e kis falu éppen a Lanuriát magába foglaló fold kellős közepén fekszik. Ezek része a nimfák védett erdősége is. Thalion úr jól tudja, hogy a falu határát átlépve más úton kell haladniuk. Ő Olassiëbe siet vissza, nincs keresni valója máshol, csak népe körében. Ott nagyobb a szükség, mint bárhol máshol.
Elonar pedig nem tarthat vele, hiszen neki is dolga van saját népe otthonában.
A vezér kihúzza magát s, visszafordul a nő felé.*
- Öröm volt újra találkozni veled. Utunk azonban nem egy, mindkettőnknek megvannak a maga kötelességei.
Vígasztal a tudat, hogy legkésőbb egy esztendő elteltével ismét itt lehetünk majd, ha az istenek is úgy akarják.
*A maga hideg, férfias módján próbál búcsúzkodni, uralkodik magán, pedig egy ölelés Elonartól igazán jól esne neki így, az elkövetkezők előtt.
Gondterhelt homlokát megvilágítja a Hold fénye, s kemény tekintete egy rövid időre megenyhülni látszik, ahogy a nimfák úrnőjére vetül.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2012-01-09, 8:06 pm

*A falu utcája ugyanolyan zajos volt, mint a fogadó. Ünneplő, sok helyütt már egymásba karolt emberek mulattak, kezükben kulacsokkal, korsókkal, poharakkal, s még ki tudja, mi mindennel.
Az úrnő még így, póriasan is, királynői tartással vonult végig a szálfa termetű elf mellett a falu határáig, s szépen ringó csípőjének több férfi is utána fordult. Őket csak a kísérő elf szigorú tekintete hátráltatta meg a finom arcú, s lágy mozgású nimfához való közeledésben.
Az erdei nimfák úrnője azonban biztos volt benne, hogy Thalion inkább csak ösztönösen pillantott a feléjük mozduló férfinépség felé.
A falu határában az elf volt az első, ki szólásra nyitotta száját.
Az úrnő a szokásos diplomatikus szavakat várta a megközelíthetetlen vezértől, s csaknem azokat is kapta. Azonban ezúttal Thalion másképp szólt. Az úrnő szép szemei felcsillantak a kétségtelenül közeledő mondatok hallatán.
Formás ajkai enyhén szétnyíltak, miközben hallgatták Thalion szavait, majd mikor befejezte, ő is válaszba kezdett.*
- Minden találkozásnak örülök én is, Thalion. Ha az istenek kegyesek lesznek, talán hamarabb is lesz lehetőségünk látni egymást.
*Odalépett a férfihoz és megölelte, könnyű karjaival finoman átkarolva az erős nyakat. Ismét alig hallható suttogás hagyta el Elonar ajkát.*
- Csak rajtunk múlik…
*Majd ha Thalion engedte, el is indult az erdőségek felé, délnek. Pirkadatra már a fák biztosában szeretett volna lenni.*
- Áldjon Eclair, Thalion Órëa!

//Ha elengedsz, akkor köszönöm szépen a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: Ambaron falu 2012-01-10, 11:04 am

*Thalion meglepődik Elonar hirtelen reakcióján. Az utóbbi időben a nimfa is hűvösebb, távolságtartóbb volt vele. Talán épp az elf viselkedése miatt, de ez a mostani meleg ölelés, amivel fogadta, és amivel most búcsúztatja, a régi Elonart idézi.
Nem mintha nem örülne neki, az elf vezér visszaöleli az úrnőt.
Nem felel az elsuttogott szavakra, de a szigorú arcon mosoly fut végig.
Aztán elengedi a nőt, hogy azután már ismét a szokásos határozott vezér álljon előtte.*
- Izra vigyázza lépteid, Elonar!
*Köszön el ő is a nimfák úrnőjétől, majd még áll egy darabig, figyelve, ahogy a sötétség elnyeli Elonart. Tudja, hogy nem kell féltenie, hiszen az úrnő meg tudja védeni magát, de azét van benne féltés.
Sosem tudni, miféle lények tanyáznak a sötétben.
Nem sokára ő is felkerekedik, hogy visszatérjen szeretett Olassiëjába, ahol népével együtt mindent megtesz majd, hogy a város régi fényében tündökölhessen.*

//Köszönöm én is, úrnő! Remélem, minél hamarabb találkozunk ismét! Wink

//

Tárgy: Re: Ambaron falu 2012-01-10, 1:31 pm

Sylen lép be a faluba. Fejét csuklya fedi, alakját elrejti a köpeny, melybe burkolózott az idegen szemek előtt, de itt fellélegezhet. Jól ismerte a legendát, gyakorta mesélték egymás közt a nimfák, egy-egy unalmasabb estén, amikor már nem tudtak mit kitalálni a maguk szórakoztatására. Itt-ott persze a fiatalabbak kiszínezték, hogy még érdekesebb legyen számukra a történet, de az öregek megmaradtak a hagyományos szálnál. Néhány nimfa el is játszotta, akadt, aki romantikus szálakat szőtt a történetbe, és mindenki nevetve tapsolt, amikor megjelent a daliás nimfa, aki megmentette szerelmét a sárkánytól, így a sárkány a falun akart bosszút állni.
Sylen ajkán enyhe mosoly játszott, majd hátrahajtotta csuklyáját. Nem kell aggódnia, hogy ide is elérnek azok a kezek, amelyek eddig követték. A nimfákért jó pénzt fizetnek a rabszolga kereskedőknek, akik ezzel nagyon is tisztában voltak. Hát még a papnőkért! Sylen nem tudta, nimfa és nimfa közt mi is voltaképp a különbség, hisz mindannyian a természet gyermekei és oltalmazói. Nyilván a papnőkkel járó képességek érdekelték őket, hiszen nekik sokmindent kellett megtanulniuk. Sylent például írnokként szerették volna látni, de a lányt annyira nem érdekelte a téma, hogy tanítói végül máshoz küldték, aki megtanította íjjal pontosan célozni. Sajnos a lány azóta kiesett a gyakorlatból, rég kellett lőnie, de ami ezt illeti, örült is neki. Ha kellett, az erejével védte meg magát. Fellélegzett, hiszen itt nem kell semmitől sem tartania, majd elindult, hogy felderíthesse a falut.

Tárgy: Re: Ambaron falu 2012-12-24, 2:59 pm

//Thalion//

*Karcsú alakját meleg, zöldes színű köpeny védi, melynek belsejét vékony szálú szalmával bélelt réteg teszi melegebbé. Nem ölne állatot csak azért, hogy ő nem fázzon a havas, téli napokon. Két másik nimfa kísérte el, hogy szokásuk szerint ismét képviseltessék magukat Ambaronban, Aranamophe ünnepén.
Csak titkon reméli, hogy Thalion is eljön ide, mint teszi azt minden évben. Már hónapok teltek el azóta, hogy nem találkoztak és a nimfák úrnője a legutóbbi találkozás óta várja ezt a pillanatot.
Az elfek nagyura akkortájt látta őt vendégül Olassië erdejében és az ostrom után újjáépülőben lévő városában. Mi tagadás, inkább volt az munkalátogatás, két nép vezére között, mint baráti találkozó.
Sort kerítettek persze szokásos edzésükre is, mely első vérig tartott, s melyet Thalion és ő is vissza fog emlegetni még egy ideig.
A csuklya takarásában a nimfa szép, piros ajkai mosolyra húzódnak az emlékekre, amikor az elfek erős vezérét sakkban tartotta, kivillantva hófehér, szabályos fogait.
Alig várja, hogy a férfit újra láthassa.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2012-12-24, 11:17 pm

*Távolról érkezik a vándor. A ló, melynek hátát üli meg, fehér, mint a hó, melyben érkezik. Olassië méneséből való. Mondhatnánk őt alfa hímnek is abban a ménesben. A lószerszám finom, és könnyű mivolta, melynek elsődleges célja az, hogy a lónak is jó legyen az, ha a hátán kell hordoznia egyet a könnyű léptűek közül, elárulja azt, amit a szürke köpeny még rejt a kíváncsiskodó szemek elől. A lovas hátán íj van átvetve, s az íj mellett tegez is hever, de a hulló hó, mely hosszan kísérte a lovast, fehérre színezte a tegezt, elrejtve ezzel mintázatát, mely még árulkodna a lovasról.
A szürke köpenyt is hó takarná, de a csuklyáról már leverte gazdája, ki épp azzal van elfoglalva, hogy szigorú tekintetével felmérje a nagyon is nyüzsgő főutcát. Keres valakit, de ha itt nem találja, akkor majd a fogadóban vár tovább. Tavaly is ott töltötték idejük javát az elfek úrnőjével.
A Szeretet ünnepére érkezett, mint minden évben. Azért, hogy tiszteletét tegye az Újjászületés istennője előtt, ki áldásával újra és újra visszatérő békét hoz e talpalatnyi földre. A csodát tiszteli benne, s magát azt az örök körforgást, mely a születéssel köti össze az elmúlást, az újjászületéssel az élet nagy ritmusát.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2012-12-25, 10:13 pm

*Szép szemei megállapodnak egy hólepte lovason, aki nemrég érkezett a főutcára. A fehér ló ismerős számára. Nem Amarton az, mely Thalion kedvenc lova.
Több furcsaságot is vél felfedezni a történtekben.
Egyrészt Thalion mindig gyalog teszi meg a zarándokutat Ambaronba. Sosem lóháton, így ez máris megtöri az évek, évszázadok gyakorlatát.
Másodrészt a ló nem Thalion lova, hanem egy másik mén, igaz, az is közel áll az elf nagyúr szívéhez.
Mégis a nimfa kutakodó pillantása végigjárja az elf lovast. Szemei megcsillannak a csuklya alatt, félig nyílt ajkai szegletében halvány mosoly játszik.
Meg van győződve róla, hogy a tündék népének egy tagja látogatott el. De vajon Thalion az, vagy pedig ezúttal valaki mást küldött maga helyett az elfoglalt nagyúr?
Amikor a szürke csuklya takarásába fúrja tekintetét, végigborzong. Úgy érzi, hogy egy pillanatra összeakadt tekintete, s az érzés mellé jár az is, hogy végigborzong attól a pillantástól. Teljesen biztos benne, hogy maga az elf vezér érkezett meg.
Azonban a nimfa úrnőt sem kell félteni. Egy kacér pillantás, s egy félmosoly kíséretében fordul el, hogy aztán könnyed léptekkel suhanjon két nimfája társaságában tova a Csillagfény fogadó felé.
Hátra sem néz.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2012-12-25, 11:05 pm

*A hideg és a mulatozó emberek sokaságában azért akad néhány figyelemre méltó utazó is, kik elvegyülnek a nyüzsgő falu tömegében.
Ilyen az a három sudár teremtés is, kik megállnak egy pillanatra, s középső társuk kutató pillantásában részesíti az elf vezért.
Thalion úr sem rest és amennyire az arcába lógó csuklya engedi, igyekszik ő is felderíteni az őt vizsgálgató, érezhetően női szemeket.
Amikor a pillantás találkozik, a gondterhelt, kemény tekintet csak egy rövid ideig élvezheti a nimfa pillantását, de már az is elegendő ahhoz, hogy melegség olvassza fel a keményre fagyott elf szívet.
Több, mint valószínű, hogy épp a keresett nimfa szemez vele, csakhogy az említett csodálat tárgya már el is fordul egy felettébb hívogató pillantás kíséretében.
Az elfek urának sem kell több.
Nem akar lovával törtetni, de hogy a játékos kedvű úrnő ne azt kapja, amire számít, lováról leszállva igyekszik a tömegben eltűnni. Sejti, hogy hova igyekszik Elonar, ha valóban őt pillantotta meg az előbb, s ő is oda tart, de nem úgy és nem pont akkor, amikorra a nimfa úrnő várná.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2013-01-04, 2:23 pm

//Ambaron faluja és a fogadó//

*A vénasszony teste köré csavart pokróccal téblábolt Ambaron utcáin. Nem sietett sehova, láthatóan nem is akart semmit, csak élni.
Viszont ami meglepte az a faluban lévők önzetlen szeretete. Néha fel pis pillantott az aranyszínű holdra, de nem érezte jobbnak az idei bűbájt, mint az előzőt.
A halandókban következett be valamilyen változás.
Volt, aki meghívta egy meleg teára, volt, aki egy szelet kenyeret nyomott a kezébe, s a vénasszony hálás szívvel köszönte meg azokat.
Aztán lassan eloldalgott a falu egyik háza mögött árnyékba, ahol úgy érezte, már nem láthatja senki.
Nem is kell sok neki, hogy eltűnjön szeme elől, mintha sosem lett volna. A kor, mely a telet jelképezi, lefoszlik bőréről, s maga egész anyagi teste szertefoszlik, mint valami káprázat, hogy aztán a helyen csak a hideg téli levegő maradjon meg.
Azonban odafent, az aranyló hold mellett az egyik csillag egyre fényesebb ragyogásba kezd, s hamarosan elhomályosítja az arany holdat saját fényével.
Aztán a keletkező fényből kibontakozik egy dús keblű, széles csípőjű női alak. Hosszú, dióbarna haja vállaira és kebleire omlik, s elrejti az avatatlan szemek elől szemérmét.
Szép arca körbetekint, ahogy megvilágítja saját fénye és a holdé.*
- Ezen az ünnepen olyannal találkoztam, amivel már nagyon régóta nem. Halandók, kik önzetlenül adnak a szomjasnak meleg teát, az éhesnek kenyeret, vagy emberek, akik a kimerült, fázó, s éhes rászorulónak szállást biztosítanak.
Minden évben történnek nehéz dolgok, minek köszönhetően Dremer birodalma sokak lelkével gazdagodik, s a sötétség rávetíti árnyékát a világra.
A betegség, a halál, a küzdelem a halandó élet járadéka. Nem csak a jót kell tisztelettel fogadni, hanem a rosszat is, mert a végzet sosem tudni, mit tartogat.
A halál éppúgy az örök körforgás része, mint a születés, a tél, mint a tavasz. Egyik sincs a másik nélkül, ahogy jó sincs a rossz nélkül.
*Aranamophe lepillant az alant csoportosuló halandókra, ajkán mosoly játszik.*
- Nagy adomány, hogy a saját sorunkról dönthetünk, s hogy magunk viseljük a döntések következményeit. Ez visz a nemesedés felé.
Kérlek benneteket, fogadjátok szeretettel ezt az adományt, ahogy a tavasszal kipattanó rügyeket, vagy a nyíló virágokat körbedongó méheket!
Vigyétek azt a szeretetet magatokkal, amit itt éreztek, egész évre, hadd világítson utat a nehézségek közepette, hogy lassan megújuljon a világ!
Mindegy, hogy ki, milyen fajba tartozik, a békejobb nyújtása sosem késő, s ehhez kell a legnagyobb felelősség. Annak is, aki nyújtja, s annak is, aki elfogadja azt.
Ne féljetek szembenézni saját magatokkal, mert mindenki szívében ott a lehetőség arra, hogy új életet kezdhessen!
*A szavak végeztével az istennő ezernyi fénypontra bomlik szét, mindegyik, mint egy apró virág beteríti a falut, vagy szerteszáll az ég minden tája felé, hogy aztán elvesszen az éjszakában. Az ünnepség véget ér, s az aranyló hold is lassan sápadni kezd. Hamarosan megszűnik az ünnepi varázs és Ambaron ismét csak egy lesz Lanuria falvai közül.*

Tárgy: Re: Ambaron falu 2013-01-04, 9:41 pm

*A hidegben felszálló lehelete nem akadályozza meg az elfek vezérét abban, hogy csodálattal adózzon a megújulás istennőjének bár szavait kevésbé érzi magáénak, mint az előző évben, amikor szinte az ostromot túlélt népnek szólónak érezte Aranamophe mondanivalóját.
A szívét melengető érzés azonban még e kőszívű vezért is meglágyítja kissé. Magához öleli a nimfa úrnőt, úgy nézi, ahogy a fényszikrák tovatűnnek az égbolton minden irányban.
Idilli képet idéznek e pillanatok Thalion úgy szívében. Azon idők emlékét, amikor csaknem gondtalan gyermekéveit töltötte.
A mostani időkhöz képest gondtalan persze, hiszen az ifjú elf élete korántsem volt könnyű akkor sem már.
Mégis a fiatal nimfával töltött, csillagnézős esték, a közös játékok, a titkolt találkozások, melyeket Elonar saját vezére, míg Thalion tanítója és vezére elől rejtegetetett, édes ízt adtak a tiltott gyümölcsnek.
Ez esetben a gyümölcs csupán az együtt töltött, lopott órákat jelentette, semmi egyebet.
Maga is meglepődik azon, miképp jutnak eszébe mostanában ennyire sűrűn a jó idők emlékei. Amikor még Elsga sem pusztult el, vagy amikor már elég nagy volt ahhoz, hogy Gilgedron egyedül is elengedje őt a várost rejtő erdőbe, vagy akár azon kívülre is.
Az istennő távoztával egy gondolatnyit tovább tartja karja ölelésében a nimfát, de aztán kilép ebből a helyzetből.*
- Azt hiszem, ideje távoznom. Öröm volt e találkozás veled, s nimfáiddal úgyszintén. Ha addig nem lenne újabb megbeszélésünk, találkozzunk egy év múlva, újra itt, úrnő.

Tárgy: Re: Ambaron falu 2013-01-04, 10:14 pm

*Nem is remélte, hogy ilyen közelségbe kerül az elfek mesteréhez. A látvány, az istennő által mozgásba hozott erők, a természet minden elsöprő lendülete, mely most mégis csak látványos fényjátékban mutatkozik meg, lebilincselte a nimfák úrnőjét.
Vékony ujjait az elf mellkasára simította, észre sem véve az önkéntelen mozdulatot, később, mikor tudatosult benne, akkor is ott hagyva, mintegy véletlenül.
Ő nem kalandozik el a múltba, a pillanatot érzékeli, jóllehet, nincs teljesen tisztában az érzéseivel, s hogy barátság, vagy netán szerelem mozgatja inkább, nem is lényeges e pillanatban. Szívét Aranamophe szavai melengetik, s Thalion közelsége.
Ahogy a fényvirágok felvillannak, egy mintha a kinyújtott tenyerére érkezne, hogy aztán egy pillanatra felvillanva a puha bőrön el is tűnjön ott.
Ahogy Thalion hátrébb lép, ő is megteszi ugyanezt, s nem is vonakodik.*
- Az öröm részemről is kölcsönös, Thalion.
*Leheletnyi halk hangon válaszolja ezt, mintha suttognia kellene, de az istennő távozásakor Ambaron faluján még mindig áhítt ül, s ez az úrnőre is hatással van.*
- Örömömre szolgálna, ha addig is találkozhatnánk, ám erdőmbe törvényeink értelmében kevéssé hívhatlak. Más helyen szívesen találkozom.