Ambaron falu

Ismét itt vagyok, ki tudja mi hoz ide, de talán választ kapok a legfontosabb kérdésemre ami évszázadok óta gyötör. Az hogy egy csendes falu romjai közt lelhet választ nem új keletű, bár néha csak pihenni is jó ide eljönni. Jelen négy kéz-lábas alakom kicsit sem hasonlít ahhoz, amit megszoktam, de Sendelben jó hasznát vettem. Remélhetőleg idén kicsit visszafogottabb társaság érkezik, és nem csupa főnemes féle. Bár a tolvajt nehéz úriemberként kezelni, még a gondolat is mosolyra késztet. Ahogy körbe járom a terepet a havas tájon, elmerengek.
~Úgy tűnik én vagyok az első, de vélhetően érkezni fognak még. Ez a környék, noha normál esetben orkoké még sem érzek egyet sem.~
Emberibb formát öltök, és némi tűzifa után nézek, hisz a vendégek hamarosan megérkeznek. Addig is hogy ne unatkozzam, némi tereprendezésbe kezdek. A korábbi tábortűz helye köré köveket hordok, noha kicsi az esély a tűzre, inkább biztosra megyek. Ahol leültünk, némileg megtisztítom a területet, bár a nimfák és az elfek kicsit sem zárkóznak el a természetes közegtől, ha szükség lesz rá max felhúz valami könnyebb védelmet, de ha az istennő eljön úgyse lesz rá szükség. Így megelégszem a kisebb takarítással, és gyújtós kerítésével, amit óvatosan kiszárítok, hisz nedvesen füstöt ereget, hiába isteni védelem, a füst az füst. De a távolból, már lovak és elfek szaga érkezik felém, de jó legalább nem leszek egyedül.

//Elonar, Thalion//

Ahogy pakolgatok és takarítok ismerős szagok árasztják el a környéket. Mivel egyedül vagyok, úgysem vagyok nekik ellenfél. Vagy mégis, de erről nem kell tudniuk. Ahogy az elfek egy része szétoszlik a terepen, és felmérik, a csapda esélyét komoly erőket fektetek a vigyorom elrejtésébe, de a lovasok hamarosan a látótávolságba érnek. A vezetőjük ismerős tavalyról, így már vidámabban állok a dolgokhoz. Az nem lep, meg hogy egy komorabb tisztje léptet előre és ő szólít meg. Bár ha nem vak akkor jól láthatja hogy mit művelek. A cirkalmas szavai a szólónak enyhe tikre késztetnek, de meghallgatom, és megfelelő stílusban válaszolok. A sajátomban.
- Üdv elfek, örömmel látom, hogy idén se kell magányosan eltöltenem ezen estét. Természetesen mindenkit szívesen látok a tűz körül, bár ahogy elnézem kicsit alá becsültem az elfek vezérének kíséretét. Vagy csak én voltam túl figyelmetlen tavaly. Szóval a tűz azé, aki körül üli, és egyedül ekkora tűzre nem sok szükségem van. Gyertek csak, sok jó személynek akad helye a tűz körül, bár ha Thalion nagyúr ide jött, akkor jó eséllyel, további vendégekre számíthatunk. Remélhetőleg nem hibbant orkok vagy Furia bábjai lesznek. Ehh de modortalan vagyok, bemutatkozni meg elfelejtettem. Shuga vagyok Menionból, birodalmi mágus, és futár. Itt csak a pihenőmet tartom hisz mindig is szép szokott lenni ez a hely ezen a napon.

//Elonar, Thalion//

Az elfek megérkezése némi életet hoz a környékre, bár egy idióta vagyok, ahogy elnézem. Azt még sem mondhatom, hogy a szaga miatt. Bár ez is baromság lenne. Közben újabb érkezők várhatóak az erdőn keresztül. Mivel az orkok túl hangos bagázs, így valószínűleg más érkezik.
- Nagyuram örömömre szolgál, hogy megoszthatom a tüzet önnel és a kísérőivel.
A tűz lobog, és az elfek gyorsan belakják a környéket, a tiszt ki először szólított meg. Teával kínál és csevejt indított. Érdekes figurának tűnik, és tuti fűti a kíváncsiság honnan tudom kik ők.
- Köszönöm, mindig is szerettem az elfek teáját. Valahogy élettelibbé tesz amikor iszom. Na meg a főt tealevél jobb ízt ad a pipadohánynak is. Bár idén csak egy kis teát nyúlok le és kibírom anélkül hogy rápöfékelnék.
Thalion szavaira is figyelek hisz illetlenség nem válaszolni.
- Igen tavaly is itt voltam, ahogy ön és kísérete, és ahogy érzem, hamarosan új ismerős érkezik közénk.
A szavaim mintha csak jóslat lenne, bár csak mágia, na meg a tény hogy az elfek vezére itt van. Garantálja hogy egy másik szintén négyhatalmú vezető is érkezni fog. Ami hamar bekövetkezik, a nimfák szószolója is hasonló cirádás szöveggel kezdi, noha halkabban.
- Miénk a tisztelet, ha Elonar a nimfák úrnője és kísérete helyet foglal tüzünknél. Reméltem, hogy idén se egyedül kell Aranamophe istennő ünnepét eltöltenem. Kérlek, fáradjatok közénk és élvezzétek az időt míg az istennő békessége és áldása száll a területre, és ránk.
A terepet átadom Thalionnak, hisz gyanítom ő jobban várta az úrnő érkezését, mint én. Noha a kísérete sok emberben vágyat keltene és esztelenné tenne, rám nincs hatással. Szeretek abban hinni, hogy Mia miatt, de gyanítom az jobban szerepet játszik, hogy sárkány voltam, és egy sétáló hulla vagyok. Ahogy mindenki elhelyezkedik a gyakorlatilag borítékolható párosítással, én visszaülök a csevegő partnerem mellé. Hisz, ahogy elnézem idén a kis tolvaj, futár nélkül töltjük el az ünnepet.

//Elonar, Thalion//

Elonar szava örömmel töltenek el, bár gyanítom a Hadúrét sokkal jobban. Ahogy elhelyezkednek, két tűz közé kerülök. Tündék az egyik, nimfák a másik oldalamon. Ha tudnák ki és mi vagyok, gyanítom, nem ez lenne a helyzet. Bár sosem voltam agresszív egyik nép felé sem. Így még ha kívülálló is vagyok minden téren, élvezem a társaságot. Az elfek teáját, és a nimfák pogácsáját, és sütijét. Nem vagyok épp válogatós, de mind három együtt ízletes igazán. Edrahilra nézek, aki úgy tűnik kipécézett magának, bár koránt sem biztos, hogy munka lenne a részéről.
- Jeremy, a félelf futár tavalyról, biztos munkát kapott. Így idén nem ért ide, de jövőre a fülénél fogva rángatom ide hisz ez egy szép és fontos esemény. De úgy tűnik, mindenki másképp éli meg ezeket az időket. A háború egy ostoba dolog, teljesen mindegy ki kezdte. Ha az emberek, ha a sárkányok mind két oldal ostobákból áll. A béke sokkal jobb lenne, de olyan nehéz értelmet vinni mások fejébe. Így ez a kis már ha nevezhetjük kicsinek egy istennő áldását. Szóval ez egy szép esemény és kicsit meg is nyugtat engem. Sok dolgot láthatok itt is, miközben lássuk, be kirívok mindenhol. Nem csak itt, hanem egész Lanurián. Eh megint csak borongok, holott ünnepelni vagyunk itt.
Nézem a zavarban lévő párost, kik olyan gyerekesen adják a távolságtartót. De pechjükre érzem a köztük szövődő érzelmeket, amitől nagyon szívesen megszabadulnék. Csendesen nézem ahogy mindenki beszélget, és várja az istennő megjelenését. Erős szomorúság tölt el, hogy a saját családom olyan ostoba hogy egy fölösleges harcot folytatnak. Na igen a gond az hogy sem sárkány, sem szellem, és legfőképp ember nem vagyok, és nem is voltam soha. A magány az én büntetésem mert nem bírok a saját érzelmeimmel.

//Elonar, Thalion és mindenki más//

- A béke részével egyetértek veled, hisz az jó. De ha egy ork jönne közénk abból érdekes dolgok sülnének ki. Nem mintha lenézném őket de inkább nem szeretném ha jönnének. És ha tudnád amit én tudok elhiheted egyetértenél velem.
A csevegés végre beindult és jól elbeszélgettem a mellettem üllőkkel, legfőképp a tisztel. Amikor újabb népes sereglet érkezett, akiket a hátam közepére sem kívántam. De Thalion tekintete elárulta enyém az est házigazdája szerep, így nyögvenyelősen, de felálltam. A nemes szószolója is imádja a cirádás szavakat, vajon ezek egy iskolába jártak?
- Üdvözletem az érkezőknek, legyenek nemesek, vagy egy harc túlélői, esetleg prémvadászok. Mindenkit szívesen látunk Aranamophe istennő ünnepén, míg betartják a szabályokat, miket az istennő elvár. Így gyertek és foglaljatok helyet köztünk, mi illő tisztelettel fogadunk titeket.
A nemesi társaságra erősen odafigyelek, hisz mégis csak emberek. Gyengék és esendőek. A papnők, kik vélhetően feladattal érkeztek, a nimfák közt foglaltak helyet. Mielőtt elfajulhatna a dolog, érezhetővé válik az istennő áldása, és ha volt bárkiben bírvágy vagy agresszív érzés az elmúlt. Mintha soha nem létezett volna. Csendesen élvezem a nyugalmat és a békességet, hisz most nincs másra szükség.

//Ekorinok//
*Hosszú az út, a gyermekek s nők miatt lassan haladnak, az élelemmel spórólnak leginkább. A gyermekek s nők kapnak előszőr, majd mindenki más. Hozzá szoktak azéhezéshez hozzá tartozott a kiképzéshez. A csapat most megáll, mindenki fáradt, habár hozzá kell tenni nem hulott el egyetlen ember sem az út alatt. Habár nem is volt rövidnek mondható.
- Nagyuram
- Mondjad csak.
- Felállítottuk az őrszemeket, mindenki kipakolt estére. Meddig tervezünk itt maradni?
- Egyenlőre estére terveztem, de holnap reggel körbe járok. Ha elég erős a csapat tovább indulunk.
-Merre tartunk nagyuram?
- Dél felé, minél délebbre megyünk annál biztonságosabb lesz a környék. Itt északon csak a halál fog aratni senki más.
*Az ifjú csak bólint egyet majd tovább áll dolgát végezni. Az este csendesen tellik semmi mozgás nem volt, az őrszemek is békésen pihentek éber szemüket a környéken tartva. A reggel eljött szinte mintha nem is lett volna este, s a nagyúr egy napot rendelt még el a pihenésre. Majd az este leple alatt továbbot rendelt el.

Csendes a tisztás mint az várható volt. Idén is elsőkén érkeztem, és lehet hogy nem is lesznek rajtam kívül többen.
- Sebaj azért előkészülök hátha érkezik még vendég avagy utazó.
A területet elöző évben már alaposan kitakarítottam, most már csak a tűzrakó helyeket kell újra rakni és fát, gyújtóst szerezni. Ezekkel elütöm az időt, majd még pár hó és szélvédett területet hozok létre, pár jól elhelyezett alig észrevehető pajzsal. Az utóbbit elbontom hisz kit zavar pár szolingázó hópehely, ha valakik fáznának a tüzek megoldják a gondjaikat. Amíg több utazó nem érkezik rápöfékelek, hisz a nimfák és az elfek kényes lények ilyen téren.
-A legfontosabb kérdés az az, vajon idén bevallják e végre az érzéseiket vagy kérdezzek rá indirekt. És mielött bármelyikőtök belekezdene nem vagyok kíváncsi a véleményetekre.
Nézek a két anyagiasult felemre és bámulom a tájat némán töprengve. Amint érkező szagát hozza a szél a páros eltűnik, és valószínűleg a nyomukat is befedi a hó.

Csendesen futok a már éves rutinom felé, de amint odaérek kiderül már vannak ott. Egy nyakigláb kékike, és egy háromtagú család. Őket vajon mi hozhatta ide?
- Jó estét mindenkinek!
Köszönök rájuk vidáman, majd ledöfőm a botom. Amire a már leesett hó pelyhek eltűnnek a többi tűzrakóhelyről. Morogva szemlélem és tisztítom meg. Egy apró intésemre, a család körül melegebb lesz, így a gyermek sem fog megfázni. Elő veszem a már rendszesitett plédeket, és elhelyezem mindet. Körül nézek, némileg elégedetten vagyok büszke magamra. A fagyoskodó, és a biztosan éhes családra nézek és elkomorodok. Elégedetlen morranással a közeli erdőbe sétálok. Összeszedek némi zöldséget, és fűszernek valót, és vissza caplatok a társasághoz. Előkészítem a medvegyomorból készült üstöt, feltöltöm vízzel, és főzni kezdek. Amíg föl a víz, előkészítem a zöldségeket, és fokozatosan a vízbe teszem őket. Hogy a gyerek se unatkozzon, készítek pár kő és fa bábot, és táncra, különböző mutatványra utasítom őket némán. Amíg készül a leves a nagy eszemnek hála eszembe jut hogy hiába van hő védelem ha a szél kifújja.
- Híg agyú mágus.
A szelet elterelem, és máris kellemesebb az idő. Miközben fő a leves eszembe jut hogy tettem félre két melegen tartott húsos pitét. Előveszem, feloldom a védelmet, és a házaspár felé nyújtom.
- Nem sok de míg elkészül a leves, a gyermek is felmelegszik.

Emlékeztem arra a békére és nyugalomra, amit Ambaronban tapasztaltam, amikor talán két éve, de erre vitt az utam. Most szándékosan hoztak ide lépteim, hiszen olyan sok bánat és megpróbáltatás után jól esett volna megint az a megnyugtató, felszabadító érzés, amit az Istennő látogatása ilyentájt szétsugárzott a tájon. Bárki járt is ilyenkor erre, elöntötte a békesség érzése, ami rá fért most mindenkire.
Nagyon nem lepődtem meg, amikor tüzeket láttam, őszintén szólva reméltem, hogy más is keresi ezt a helyet, megtapasztalja azt, ami itt minden évben, ebben az időben itt megtörténik.
- Jó estét az utazóknak! Csatlakoznék, ha nincs kifogásuk. - üdvözöltem a tüzeknél ülőket.
Elsőnek a vadalant láttam meg, ő viszont tényleg meglepett, hogy keveredett ide? A család talán menekült a háború elől, a gyerekek épp majszoltak nagy boldogan valamit és néztek egy kupac mozgó kupacot. Gyanú kelt bennem és a másik tűznél főzőcskéző alakra vándorolt a tekintetem.
Mondjam azt, hogy nem hittem a szememnek?
- Ez nem lehet igaz! - emeltem az égre a tekintetem. - Te mindenhol ott vagy, ahol én felbukkanok? Mond, hogy csak véletlen! - zöttyentem le mellé egy nagyobb kőre.

A fözés eltereli a figyelmem, így későn szurom ki Jeremy érkezését. Köszöntő szavai ugyan kedvesek, de rögtön átmegy viperába amint meglát engem.
- Jeremy sárkányok csókolta félelf barátom, mindig öröm veled találkozni. Bár a kérdésed én tehetném fel hisz te jössz utánam mindenfelé. Mintha azt remélnéd hogy egy két közös ismerős nem lesz ott ahol én.
Csipek vissza tréfásan a félelmek. Tetézném még a barátságos csípkelödést, de régi ismerősök toppannak be.
- Mindig szívesen látjuk a békével és tiszta szívvel érkező utazókat. Most is, mint mindig megtisztelő jelenlétetek.
Köszöntöm elf stílusban. Körbe mutatok, és pár tábortüzet meggyujtok.
- Érkeztésetek eszerint jelzés lehet arra, hogy egy másik nem kevésbé becsült csoport is csatlakozik idén az Istennő eljöveteléhez?
Ekkor a távolból ismerős szag üti meg az orrom, Jeremyre morranok.
- Ide tervezed a találkádat?

Természetesen azonnal visszavág! Hát nem is ő lenne, ha nálam hagyná az utolsó szór, bár nem tagadhatom, hogy részben igaza van, a közelében mindig veszélybe kerülök,…..életveszélybe, de egyben igyekszik meg is védeni, mintha valamiféle talizmán lennék neki.
- Pfff! – legyintek hát, de nagyon nem tudok válaszolni, mivel újabb utazók érkeznek, nem is akárkik.
- Talion nagyúr! – hajtom meg magam az ismerős hang felé, mert bár csuklyás köpenybe burkolózik, a hangját megismerem.
Úgy vélem Shuga is tudja, hiszen sejtésem szerint a nimfákra utal, akik általában szintén megjelennek ilyenkor, főként…..ha itt vannak az elfek.
A mágus kérdésére értetlenül nézek rá, aztán körbe, hogy vajon kire utal. Ha meglátom a sárkányt, nagyot dobban a szívem és felmerül bennem a késztetés, hogy a kardomért nyúljak, de ez a gondolat azonnal el is illan, főleg, mert meg is ismerem a kék sárkányt, ahogy az első tűzhöz közeleg.
- Tolvaj vagyok, nem hülye! – morranok kedvenc utazótársamra.