Menion

Tárgy: Re: Menion 2016-07-23, 10:43 am

//Eregathus - azt még meglátjuk Very Happy

//

*A szél természetesen most is árulójává válik. Kint, a természetben könnyű feltérképezni az uralkodó szélirányokat, azonban a kétlábúak mesterséges építményei között, oly szeszélyessé válnak, hogy könnyedén csavarodhat úgy egy-egy szél, szellő, amely nem kívánt irányba sodorja az egyszeri sárkány illatát. Olykor ez csupán egy kutya ijedt ugatását, egy-egy ló prüszkölését, nyerítését hozza, azonban előfordulhat veszélyesebb is.
Ez a pillanat most veszélyesebb, hiszen az elf hirtelen mozdulatai azt jelzik Kain számára, hogy megérezte az emberi szagok között megbúvó sárkányaromát.
Nem felé indult el, ami egyértelműen azt jelzi, hogy nem akar támadni. Talán egy az árulók közül?
Nem ismerős neki, ám könnyen lehet, hogy nem is emlékszik mindegyikre.
Ha az, talán ismeri Ohent is.
Óvatosnak kell lennie, bár nem szimatol csapdát örök paranoiája, attól ez még lehet az.
Az arany sárkány most leplezetlenül néz be az utcába a távozó sárkány után.
Megvárja, melyik irányba kanyarodik, majd elsuttogja a teleportálás igéjét. Ugyanabban az utcában jelenik sötétlő ködbe burkoltan, mely gyorsan oszlik szét körülötte, amelyikben az idegen sárkány halad, csupán annak háta mögött.
Ezzel hagy időt magának, hogy reagálhasson szervezete a hirtelen változásra. Gyorsan pillant körbe, nehogy esetleges vadászok lepjék meg. Nem ez lenne az első eset, hogy megpróbálják tőrbe csalni,s nem véletlen, hogy hétszáz év menekülés után még mindig egy az élő árulók közül.
Ha az elf megfordul, addigra már köpenye alatt rejlő narancsköves kardja markolatán van egyik keze. Fakó arcába hullik ismét fekete haja, miközben a haj mögül éjfekete szemek figyelik az idegent.
Ha nem fordul meg, akkor nyomban utána indul, míg halk, hideg szava el nem éri.*
- Botor dolog futni a másik elől. Még azt hihetném, van miért menekülnöd….

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Menion 2016-07-29, 9:22 pm

//Kain - Érezni kell nem látni Razz

//

Miközben megy hallja, hogy valaki megszólal mögötte, mire ijedten rezzen össze, a hang hidegségétől feláll a hátán a szőr, de nem áll meg rögtön. Csak pár másodperccel később áll meg, mert kíváncsi rá, hogy mit akar a másik. Tisztában van vele, hogy sok veszélyt rejteget az, hogy most nem megy tovább, de a kíváncsiság győzedelmeskedik felette. Hirtelen és nagy lendülettel fordul meg, de nem akarja, hogy a másik ezt fenyegetésnek vegye, ezért eltartja magától kezeit, ezzel azt próbálva jelezni, hogy nem akar harcolni. Nem tudja, hogy a másik hogy került mögé, ha gyalog jött volna azt minden bizonnyal meghallja, így biztos, hogy valami más módon került ide. Egyenlőre nem kérdez rá, kérdőn nézi szemei viszont elárulják, hogy valamit nem ért, habár ebből a vele szemben álló férfi valószínűleg nem fog rájönni, hogy mire gondol. Gyorsan végigméri a másikat, és megállapítja, hogy szinte talpig feketében van, ebből pedig arra következtet, hogy valószínűleg nem áruló. Igaz, hogy nem tudja pontosan, hogy ki ő és miért van itt, de egyre jobban fél attól, hogy érte jött. Nem csinált ugyan semmi rosszat, nem is árulta el népét, ám az utóbbi pár napban kialakuló paranoiája miatt mindig egyből a legrosszabbra gondol. Lassan kezd úrrá lenni rajta a félelem, amitől egyre kavarognak gondolatai és alig bír gondolkozni.
- Én.. Ö... Izé..
Hangján lehet hallani, hogy kissé fél és össze van zavarodva. Megpróbál koncentrálni, kicsit jobban összeszedi gondolatait, hátha ettől kitisztul feje.
- Nincs miért futnom, én csak erre jártam.
Mikor már úgy érzi feje kitisztult megpróbál ismét beszélni, ám most sikerül is végigmondania a mondatot. Persze ő is tisztában van vele, hogy ez egy igen gyenge hazugság amivel biztos, hogy senkit sem tud átverni, de most hirtelen nem jutott eszébe más. Próbál nyugodtnak tűnni, de ez nem megy neki olyan könnyen mint szeretné.

Tárgy: Re: Menion 2016-08-02, 10:47 am

//Eregathus - hát majd érzed, vagy nem... Wink

//

*Összerezzen a másik. Kain számára ez újabb bizonyíték, hogy nem egy vadászról van szó, ki az áruló sárkányokat keresi, hogy fejüket vigye haza a völgybe bizonyítékként.
Nem lenne alkalmas erre, ha ilyen módon fut a többiek elől.
Mégis jobban teszi, hogy nem fut el, s az arany sárkány maga is tudja, ha menekülni kezdett volna, azzal egy másik sárkány, aki tényleg ezen vadászok közé tartozik, üldözőbe vette volna.
Űzőbe, mert aki fut, az préda, s ki fut, annak bizonyára oka van menekülni. Egy népéhez, az ősiekhez hű sárkány sem futna el társa elől.
A nagy lendülettel megforduló elf alakra Kain marka szorosabbra fonódik a narancsköves kardon, de még nem rántja ki. A másik nem folytatja a gyors mozdulatot, s ez azt is jelzi, még nem akar támadni. Széttárja karjait,s mentegetőzni kezd.
Zavarodott, fél tőle ez a másik sárkány, s Kain ebben a pillanatban mégsem hisz még neki. Saját maga védelmében, Silarona, Lysanor védelmében is, s mindazokéban, akik fontosak neki, nem lehet óvatlan.*
- Erre a bűzös, mocskos helyre, ki épeszű, nem jár ok nélkül.
*Felel rá éppoly hidegen, mint eddig Namelyr. Épp, hogy nem vágja a másik szemébe, hogy „hazudsz”*
- S nem hebeg-habog zavarodottan egy egyszerű kérdésre.
*Kain ebben a pillanatban dönti el, hogy közelebb lép. Nem fenyegetőn, ám annál határozottabban, miközben kezét még mindig kardján tartja.
A lépésre a fekete bőrkabát lassan lendül utána, s vállára omló, sötét haja is meglebben.*
- Egy vagy talán azok közül, akik elárulták népünket?
*Rideg a kérdés, a mágus pedig kész rá, hogy harcba szálljon, ha a sárkány, felfedve, hogy mégis csak megjátszotta a rettegő menekültet, neki támad. Furcsának tűnik számára, hogy az elf ilyen nagy mértékben nem mutatja a népükre jellemző büszkeségnek még csak morzsáit se.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Menion 2016-08-08, 1:17 am

//Kain - nem érzek semmit Sad

//

Az idegen válasza legalább olyan hideg, mint a lágyan fújdogáló szellő az utcában, ami mintha egyre csak hűlne, mióta ők ketten ,,összefutottak". Arra már rájött, hogy nem csak úgy véletlenül találkoztak, a másik nyilván már régebben kiszúrta, ami megmagyarázná azt is, hogy mért volt az a kellemetlen megérzése. Egy pillanatra lenéz a földre a mondat hallatán, s elszégyelli magát, hogy csak ilyen gyér hazugságot tudott kitalálni hirtelen, de még ez is jobb, mintha nem mondott volna semmit sem. Egyre inkább kezd megnyugodni, eleinte attól tartott, hogy a másik rögtön rátámad, amire egyáltalán nem volt felkészülve. Rögtön észbe kap és felkészül egy esetleges támadásra, de már nem tart tőle annyira, mint először, elvégre ha valakit meg akarsz ölni, akkor mégis minek kezdesz vele beszélgetni? Persze lehet, hogy csak át akarja verni, ezért igen erősen figyel a másik mozdulataira, de nem annyira, hogy az feltűnő legyen. A férfi egyik keze köpenye alatt van, ahol feltételezhetően egy fegyver van, és egyáltalán nem úgy néz ki, hogy el akarná engedni. Ennek ellenére nem helyezi kezét fegyverére, már csak azért sem, mert azt semmi sem rejti el a kíváncsi szemek elől. Kezeit maga mellett tartja, mintha csak egy barátjával futott volna össze. A sárkány második mondatára nem reagál semmit, csak némán figyel és gondolkozik. Abban a pillanatban, mikor a másik közelebb lép, nagyon kicsin múlik, hogy ne hátráljon pár lépést, de végül sikerül legyőznie a kényszert, és továbbra is egy helyben áll. Ha hátrálna, akkor abból a másik azt vonhatná le, hogy rejteget valamit, vagy fél, az utóbbi viszont igaz, de erre a másik már biztosan rájött. Végiggondolja, hogy merre lenne a legérdemesebb futni, ha le akarná rázni fajtársát, ha az esetlegesen úgy döntene, hogy rátámad. Lassan egy teljes napja járja a város utcáit, lassan már kezdi itt kiismerni magát, viszont a város ezen részét még nem fedezte fel, így nehezebben tud tájékozódni. Végül rájön, hogy annak több értelme van, ha harcba száll az idegennel. Noha semmit sem tud róla, így azt sem, hogy mennyire jártas a harcban, vagy milyen jól forgatja a kardot, ráadásul neki szinte semmi harci tapasztalata nincs, ennek ellenére sikerül meggyőznie magát azzal, hogy évekig tanulta az elfek harcstílusát, így van egy kis esélye. Fürgesége is sokat segíthet rajta, de ennyivel biztos nem fog eldönteni egyetlen párbajt sem. Mindenesetre továbbra is a másik mozdulatait fürkészi, ha az bármilyen fenyegető mozdulatot tenne, akkor időben tudjon rá reagálni. Amikor a másik ismét megszólal hegyezi fülét, hogy hallja mit mond. Agya csak lassan dolgozza fel a hallottakat, így beletelik pár másodpercbe, mire megérti azt amit hallott. Ez számára is nagy kérdés, sokat gondolkozik rajta, viszont még nem foglalt állást senki mellett sem. Az alapján amit eddig hallott a sárkányok nem éppen közkedveltek a humán népek köreiben, aminek annyira nem örül, mert sokat jár köztük és szereti is ezt csinálni, ráadásul élete nagy részét köztük élte le, viszont fajtáját sem akarja megtagadni. Először nem is válaszol a kérdésre, csak mélyen hallgat, majd szólásra emeli száját, aztán úgy dönt inkább nem mond semmit és becsukja azt. Legfőképp azért, mert nem tudja, hogy mit is mondjon, de az is nagy szerepet játszik az egészben, hogy nem tudja, hogy fajtársa melyik oldalon áll. Lehet, hogy amint választ ad rögtön neki ugrik és addig harcol, amíg valamelyikük meg nem hal, de az is lehet, hogy tovább folytatják a beszélgetést. Végül nem mond semmit se, némán várva a másik reakcióára.

Tárgy: Re: Menion 2016-08-08, 7:56 am

//Eregathus - affraid

valami baj van veled... Very Happy

//

*Ha külső szemlélő látná az elfet, s a fekete köpenyes mágust, bizony azt láthatná, hogy az egyik, a tünde békülékeny hangon igyekszik kitérni a konfliktus elől, míg a sötét mágus fenyegetőn mered rá. Utóbbi jóval csapzottabb is előbbinél, miközben kabátja alá nyúlva, talán még az avatatlan szem számára is egyértelműen fegyvert markol.
Kain számára figyelmeztető, hogy a másik sárkány nem lép hátrébb, s ez azt is jelentheti, hogy kész a védekezésre, a harcra.
Azonban ezt a harcot, minden határozottsága ellenére az arany sárkány sem keresi.
Részben színjáték, mellyel vallomásra akarja bírni a másikat, s ebben elég, ha csupán testbeszédével válaszol.
Nincs sárkány, amely, főleg egy vadász, egy markolaton tartott marokkal szemben ne merne harcba kezdeni, főképp úgy, hogy a sikátor teljesen üres.
Kezdetben a harcnak nem lenne szemtanúja, s míg egyiküknek nagyon nincs oka tartani a másiktól, addig másikuknak nagyon is van.
Namelyr hétszáz éve menekül, nem egyszer csalták tőrbe, jó néhány sárkánnyal csapott össze, aki épp árulókra vadászott, s az, hogy itt van, azt jelenti, hogy vagy sikerült őket legyőznie, vagy sikerült elmenekülnie.
Mindehhez kifejlett paranoiája társul, amelynek jó néhány esetben életét köszönheti.
Utolsó kérdésére azonban a másik habozni látszik az idegen. Már-már azt hinné, beszélni kezd, testbeszéde alapján ugyanis nem támadni készül.
Aztán az elf mégis becsukja száját, s néma marad. Nem ad fogódzót, amellyel nehezíti az arany sárkány dolgát.
Minden esetre vagy nagyon jó színész, vagy valóban nem egy vadász. Ennek ellenére az arany sárkány sem teheti meg, hogy felfedi kilétét.
Így marad a további faggatózásnál. Maga Kain sem az a beszédes fajta, így éjfekete szemei tovább kutatják a vele szemben állót.
Megannyi kérdés lenne, amelyet feltehet, ám helyette egy lényegre törő kérdéssel folytatja.*
- Furiát mikor láttad utoljára?
*A kérdésre adott válasz ismét sokat elárulhat számára, miközben ugyanolyan mozdulatlanul áll, s ha a másik nem is felel, újabb nevet dob be a mind egyoldalúbb társalásba.*
- Netán Negant, Fáfnirt, vagy Samaelt?

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Menion 2016-08-08, 11:21 pm

//Kain - doki már vár Razz

//

Továbbra is egy helyben áll, megfeszített izmokkal, készen arra, hogy ha a másik támad, akkor tudjon válaszolni. Alig észrevehetően hátrál egy lépést, hogy növelje a köztük lévő távolságot, ezzel növelve az esélyét annak, hogy ki tudjon térni egy esetleges támadás elől. Most már képes hideg fejjel gondolkozni, megnyugodott és az avatott szemnek ezt arckifejezése is elárulja, testbeszédéből pedig mindenki más is rájöhet. A másik jóval csapzottabb nála, ezért valószínűnek tartja, hogy valamiért bujkál, viszont arra még nem jött rá, hogy miért. Áruló lenne talán, vagy valaki üldözi? Utóbbit nem tartja valószínűnek, elvégre mégiscsak egy sárkányról beszélünk. Egy ideig gondolkodik ezen, végül feladja. Fejében több harcjelenet is lejátszódik, természetesen mindegyikben ő győz, viszont, ha tényleg harcra kerülne sor, akkor nem tartja valószínűnek, hogy ő kerülne ki belőle győztesen. A másik már ránézésre is sokkal tapasztaltabb, ráadásul ha áruló, akkor már valószínűleg sokszor próbálták már megölni, ez pedig azt jelenti, hogy nem lehet egyszerű legyőzni. Még akkor sem lenne sokkal több esélye, ha kiderül, hogy a vele szemben álló csak bujkál valamiért, nem árulta el fajtáját, hiszen már eleve előnyösebb helyzetbe hozta magát azzal, hogy kezét fegyverére tette. Ő viszont ezt nem teheti meg, mert lehet, hogy fajtársa félreértelmezi, s rögtön rátámad. Nem örül annak, hogy a sárkány megszólal, éppen máshol járt az esze és ezzel sikerült megszakítania gondolatmenetét, viszont a név hallatán rögtön elkezdenek járni a fogaskerekek az agyában.
~ Ki az a Fúria?
Ez az első gondolat, ami megfogalmazódik elméjében. Valahonnan ismerős neki ez a név, régen tudta is, hogy ki ő, viszont most hiába próbál rájönni, hogy mégis ki lehet az, egyszerűen nem tud semmit sem felidézni. Továbbra sem szólal meg, így a másik újabb neveket sorol fel, róluk viszont még nem hallott, s egyáltalán nem is tudja, hogy kik, vagy mik ők. Arcára kiül az értetlenség, amit a másik könnyedén észrevehet.
- Kik ők?
Teszi fel a kérdést, ami foglalkoztatja, bele sem gondolva, hogy mik lehetnek ennek a következményei. Kíváncsisága akár életébe is kerülhet, bár azt maga sem tudja, hogy hogyan, de ez a gondolat is megfordul elméjében.

Tárgy: Re: Menion 2016-08-09, 11:24 am

//Eregathus - hajrá akkor Razz

//

*Az arany sárkány sötét szemei élesen figyelik a másik testbeszédét. Látja az apró hátrálást, amely szintén a harckészültséget juttatja eszébe. Ha nagyobb a távolság, könnyebb reagálni egy gyors támadásra.
Ezt természetesen Kain is tudja, ám most ő lép fel inkább agresszorként az idegen sárkány felé, még ha ez a fellépés csupán arra vonatkozik is, hogy fényt derítsen a másik szándékaira.
Kérdéseire adott reakciók, s mellé a testbeszéd inkább arról győzi meg, hogy az árulók neve nem mond semmit neki.
A Furia nevének említésére adott reakció már kevésbé hihető, ám az arany sárkánynak emlékeztetni kell magát rá, hogy Sou sem ismerte az ősiek egyikét sem.
Kétlábú formában képtelen megmondani, hogy mely sárkány alfajhoz is tartozik az idegen, így akár még a gyöngysárkányok szűk kis csoportjának tagja is lehet.
Mindemellett az arany sárkány fakó ábrázata kissé megnyúlik a döbbenettől.
Nem gondolja, hogy ennyire jó színész a másik, így még a kardon is enyhül a szorítása.*
- Furia az ősiek egyike. Maga a törvény népünknél….a többiek, elárulták népünket.
Halál vár rájuk….
*Sziszegve teszi hozzá az utolsó két információt, hidegen szűrve át fogai között.
Azt nem teszi hozzá, hogy épp Fáfnirtól tudta meg Telarban, hogy Samael már nincs az élők között. A tapaszalt sárkányt Nagendrával nagyjából egy időben vadászták le a völgybéli vadászok.
Ismerte mindkettőt, s a maga módján sajnálta is őket. Akkor tudta meg azt is, hogy a háború már a küszöbön van, hogy a sárkányok beépültek minden nagyobb városban, s csak az alkalomra várnak, hogy megmutassák, valójában népük nem tűnt el a történelem süllyesztőjében úgy, ahogy a kétlábúak hiszik.
Kain számára az „elf” így már cseppet sem érdekes. Ohenről nyilván hasonlóképpen nem tud semmit, mint ahogy a többi árulóról sem. Nem vezetheti a bujkáló áruló nyomára.
Ez esetben pedig mindkettőjük számára veszélyes a további, együtt töltött idő. Kain Namelyrrel ismerkedni közel sem életbiztosítás. A barátjának lenni pedig biztos halált hoz…*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Menion 2017-01-24, 8:56 pm

//Ryn - Sendeli csata után//

*Lova másfél nap után feladta, sebesülései túl súlyosak voltak ahhoz, hogy tovább cipelje a szintén sérült mágusunkat. Ám valahogy távol kellett kerüljön a Sendeli háború övezetétől, méghozzá gyorsan. Túl sok mindent veszített már előtte is, és odabent, a katlanban a megsemmisülés határáig jutott. Még jó, hogy az amúgy is ottan ténykedő Dremer valamennyire feltudta rázni. Ha csak rá gondol, a hideg is kirázza. Igaz, az ehhez hasonló nagy pillanatokban válik tisztává sokszor, hogy mit is akar az ember valójában az élettől, viszont lassan kezdi megunni mind a mások elvesztését, mind a saját életében megjelenő sorsdöntő pillanatokat. Ami világos momentán, hogy az idővel fut versenyt - bicegve a semmi közepén-, víz és élelem nélkül. Kijutott Sendelből, az első lépés megvolt, de elér még egy várost, amelyben zajlik is az élet, mielőtt tudatának összegabalyodott fonalai megadják magukat és eltűnnek az egyre erősödő benti viharban. A viharban, ami után beáll a halálos csend, melyet nem rég tapasztalt. Akkor már inkább a véget nem érő káosz, mint az örökös egysíkúság!
A második vagy harmadik nap végére aztán megérkezik Menion környékére. Kitartása, mely még mindig pislákol benne, meghozta a gyümölcsöt. S mivel fizikai, illetve szellemi erejének is a végén jár, így ez lehet a magyarázata annak, hogy a vár, mely feltűnik előtte annyira ismerősen kezd mutatkozni.*
~Nahát, nem hiszem el! Nelorad vára! Hazaértem!~

Tárgy: Re: Menion 2017-01-26, 1:29 am

/Aldo

/

„Vannak az életben olyan pillanatok, amikor meginog a világba vetett hitünk és utána talán már nem leszünk ugyanazok az emberek, mint előtte voltunk. – mondta egyszer Melor, mikor a szemére vetettem, hogy túl közönyös. Akkor ezt a választ csak egy fintorral jutalmaztam.
Ma már sokkal jobban értettem, hogy mire gondolt. Az utóbbi időben túl sok ilyen sorsfordító pillanat jutott nekem. Három ostromot éltem túl és ott volt még az a szökés Ekoringból. Több száz embert láttam meghalni, a vérükben tapicskolva menekültem. Az életem többször csak egy hajszálon függött. Egy ember a szemem láttára robbant darabokra, és engem beterített a vére és a húsának darabkái. Elvesztettem egy embert, akit a barátomnak tartottam.
De még éltem, és először éreztem úgy, hogy talán jobb lett volna meghalni. Először láttam meg a világ igazi kegyetlenségét, és minden szép és jó, amiben régen hittem, csak gyerekes, naiv képzelgésnek hatott.
Az utolsó ostrom után felkerestem Melort. A nő sokat segített a lelkivilágomon. Pár hét múlva már újra tudtam nevetni, megint ugyanaz a szeleburdi lány voltam, mint előtte. Csak a sötét emlékek maradtak, valahol mélyen elzárva a lelkemben. Éjszakánként pedig utat törtek maguknak álmaimban. Kis idő múltán újra útnak indultam. Gondoltam megkeresem a piás mestert, hátha rá tudom venni, hogy tanítson pár fogást. Sok reményt nem fűztem az öreghez, de jobb volt, mint a semmi. Az utolsó információm az volt, hogy Menionban látták. Így arra vettem az utamat, a Melortól kölcsönkért ló (Hókás)hátán.
Már majdnem odaértem a városhoz, mikor egy furán ismerős alakot pillantottam meg. Ügetésre fogtam a lovamat és kisvártatva beértem a férfit. Szinte menet közben ugrottam le a lóról és mosolyogva álltam meg a férfi előtt.
- Mester! Tartozol egy üveg borral! – nevettem rá. Aldo volt az, a férfi, akivel egy ostrom alatt ismerkedtem össze, és aki megtanított egy pöpec kis taszító átkot, ami nem egyszer megmentett.
- Na ugye megmondtam hogy én mindig megtalálom a mestereimet. – kacsintottam. Mondjuk csak a jó szerencsének köszönhettem, hogy összetalálkoztam vele, de jó volt úgy tenni, mintha ekkora menőarc lennék.
Ám amikor jobban szemügyre vettem a férfit, lehervadt a mosoly az arcomról.
- Mi történt veled Aldo? Szörnyen nézel ki. – mondtam összehúzott szemöldökkel. Nem volt épp jó passzban a mágus.
- Ülj fel a lovamra! Egy-kettő! Még a végén …- elharaptam a mondatot. Kíváncsi lettem volna mi a csoda történhetett vele. Segíteni akartam neki, de nem tudtam hagyja-e.

Tárgy: Re: Menion 2017-02-09, 4:08 pm

//Időntúli - Ryn//

~Ez fura, amióta nem jártam itt, ennyire beépült a vár környéke? Régen nem volt itt ekkora város, csak a környező falvak.~
*Állapította meg magában, miközben a városhoz közeledett.*
~De elfáradtam. Elhúzódott a mai portya.~
*Nézett végig öltözékén, melyre rá volt száradva a többnapos vér. Útja közben az égre is fel - fel pilantott, mivel egy idő óta fura dolgot vett észre, mintha követné valami...Ám, amíg ezen morfondírozott, egyszer csak elé ugrik szinte a semmiből egy ismerős alak.*
- Nahát, te vagy az?
*A lány szavait nem egészen értette, de már megszokta, hogy nem mindig kérdez tőle, mert akkor csak mégjobban összezavarná.*
- Te is vadászni voltál? Á, nem sehol semmi halandó vér rajtad. He? Hogy szörnyen nézek ki? Hogy érted, jól tudod, hogy ha vacsizni megyek, vele jár a vérfürdő is...Jaj, biztosan a lábamra érted. Igen, kicsit valóban zavaró ez a bicegés számomra is. Nem vagyok hozzászokva, hogy ne gyógyuljanak be szinte rögtön a sebeim. Ez mély lehet. Csak nem emlékszem, hogy pontosan hogyan szereztem....Na, de mindegy.
*Nézett a lány szemei közé.*
- Elfogadom a fuvart!
*Azzal fel is pattant...volna a lóra, ha ereje engedi. Kicsit Rynnek is meg kellett kínlódni, hogy felsegítse a sebesült mágust a háta mögé.*
- Na és mondd Seyla, te azóta is itt élősködsz az evolyrani halandókon?
*Válasz, ha érkezett is a meglepett Ryntől Aldóhoz már nem jutott el. Amint megindult a ló, mágusunk felsőteste erőtlenül hanyatlott előre a lány hátába. Még jó, hogy előtte átkarolta derekánál.
Az meg, hogy mennyi időre lesz eszméletlen és mennyire lesz tiszta a tudata, amikor magához tér, egyelőre még kérdéses.*

Tárgy: Re: Menion 2017-02-09, 6:32 pm

/Aldo/

Nagyon örültem, hogy újra összehozott a sors Aldoval, ám amikor megláttam a férfit leolvadt a vigyor az arcomról. Szörnyen megviselt volt, fájdalmai lehettek és nagyon kimerültnek tűnt. Aggódva vizsgálgattam, de ekkor valami sokkal vészjóslóbb történt, a férfi ugyanis félrebeszélt. Valami vadászatról magyarázott, meg élősködésről, engem meg valaki egészen másnak gondolt. Megbomlott volna? Van egy ösztönös emberi reakció arra, ha valaki olyannal találkozol, akiről úgy gondolod mentálisan nem ép, és sajnos ez alól én se voltam kivétel. Leginkább egy fajta pánik, tartózkodás, és félelem elegyeként tudnám leírni, ebben a pillanatban valami ilyet éreztem. Legszívesebben felpattantam volna a lovamra és már hetedhét határon is túl jártam volna. Amint ez a gondolat megfogalmazódott bennem már el is szégyelltem magam. ~ Hiszen ez Aldo! Nem fog bántani, sőt segítségre van szüksége! Nem lehetek már ennyire gyáva!~ Vettem egy mély levegőt és összeszedtem magam.
- Nem, én csak jöttem körülnézni. – válaszoltam a kérdésére és felsegítettem a lóra, ami annyira nem volt könnyű feladat lévén a férfi, nagyobb és nehezebb volt, mint én. Azért csak sikerült. Felpattantam elé a nyeregbe és már mentünk is egyenesen a város felé. Kicsit lassabban haladtunk, mint ahogy szerettem volna, mert a mágus elájult és féltem, ha vágtára fogom a lovat lecsúszik mögülem a nyeregből.
Kis idő múlva már egy olcsó kis fogadó szobájában voltunk. Lefektettem a férfit. Nem szokták kinézni belőlem, de azért törődő is tudok lenni, ha arról van szó.
Ha a férfi addig fel nem ébredt, lerángattam Aldoról a ruháit. Mondanám, hogy becsuktam a szemem, de az keményen nagy hazugság lenne, mentségemre szolgáljon, hogy mégsem hagyhattam azokban a koszos véres rongyokban. Le is mosdattam a mágust, mert ennyire rendes voltam. Magamban meg is jegyeztem, hogy ezek után az adósom.
A sérüléseit is el akartam látni. A lábán elég mély seb volt, azzal kezdtem. Nem voltam egy profi gyógyító, de azért megtettem, ami tőlem telt. A háború és ostromok miatt elkezdtem többet koncentrálni a gyógyító mágiákra. A sebet teljesen még így se tudtam rendbe hozni, de azért valamennyit talán tudtam segíteni, így hát bekötöztem. Betakartam a férfit, aztán leültem szusszanni egyet.
- Aldo, ugye tudod, hogy most sokkal tartozol nekem. – mondtam fejcsóválva. Kíváncsi lettem volna hogy mi történt vele. Egy dologban biztos voltam:
- Nem szívesen találkoznék az ellenségeiddel. – jegyeztem meg hangosan.

Tárgy: Re: Menion 2017-02-12, 11:55 am

//Ryn//

*Ezúttal már tippje sincs, hogy hol lehet. Mintha egy homályos lencsén keresztül szemlélne mindent, melynek csak a közepe tisztán átlátszó. Távoli épületek elmosódott körvonalai, Ismerős és ismeretlen alakok kétes sziluettjei. Valami vörösen ég a háttérben, de azonkívül mindent beborít az alkony. Fent a magasban egy bagoly repül el, s egyszerre egy személy jelenik meg előtte. Csak nem ismét Dremer?
Á, nem. Ezúttal egy nő, s ahogy egyre csak tisztul a kép, arca ismerőssé válik.*
-Mia! Mi történik? Hol vagyunk?
*....Nem tudni miket mondhatott hangosan, s miket nem a lázálomban levő mágus. Ryn talán szavaiból következtethetett pár dologra, Sendelre, az átokra, Miára...Majd biztosan rákérdez, arra, amiket hallott. De vajon lesz aki válaszoljon?...
Beletelhetett egy vagy két nap is, mire magához tért és felnyitotta szemeit. A nap épp lenyugodni készült, a szobára félhomály borult. Ágya mellett, közel egy széken egy fiatal nő aludt fejét hátraejtve.*
~Hmm...A legjobbkor.~
*Szinte nesztelenül ült fel, hogy közel hajolva a hosszú, fehér nyakhoz mélyen magába szívja a nő illatát. Szája nyílik, felső fogsorát előremozdítja és ösztönösen bepróbálkozik egy harapással. Ám a nő légzése közben mintha megváltozna...

Tárgy: Re: Menion 2017-02-13, 1:30 am

/Aldo - ezt nem tudtam kihagyni lol!

/

A következő egy-két napom Aldo ápolásával telt el. A férfi változatlanul eszméletlenül feküdt, néha egyszer-egyszer felébredt és motyogott valamit Sendelről, átkokról, meg valami Mia nevű nőről, de alapjában véve az állapota változatlan volt. Gyógyítgattam a sebeit, és figyeltem hátha felébred. Akárhogy is, valakinek a teljes körű ápolása fárasztó, mint fizikailag, mint mentálisan. Volt amikor sajnáltam a mágust és volt amikor a tehetetlenségem miatt olyan dühös voltam, hogy pofozgatni kezdtem, hátha magához tér. Féltem tőle, hogy valamit talán rosszul csinálok, és meghal, aztán meg majd egész életemben bűntudatom lesz, amiért nem segítettem normálisan.
Nem nagyon mertem egyedül hagyni Aldot, szóval az ágya melletti széken aludtam el általában. Sajnos a háború kikezdte az idegeimet, ezért az álmaim nem voltak túl nyugodtak. Érthető hát, hogy mikor kinyitottam a szemem és azt kellett tapasztalnom, hogy egy nagy alak hajol fölém és épp a nyakamba harap, szörnyen megijedtem.
- ÁÁÁÁ RESECTUM TRACTAAAAA!!!!!!! - kiáltottam el magam, a művelet közben felugrottam a székről és zihálva néztem támadómra.
Attól függetlenül, hogy a támadásom sikeres volt-e vagy sem kiabálni kezdek:
- Aldo te jó ég! Hát te normális vagy???? Mi van ha felgyújtalak ijedtemben vagy...vagy belédvágom a tőrömet???? - fogtam a fejem. Nehezen tértem napirendre az ijedtség fölött.
- Meg amúgy is! Neked még nem kéne felkelned az ágyból... jobban érzed magad? - mondtam már inkább érdeklődve mint ijedten.

Tárgy: Re: Menion 2017-03-11, 2:13 pm

*Még a vér ízét sem kóstolhatta meg, mert amint ajkai és fogai érintkeztek a nő nyakával, a vacsora egyszerre küldött rá egy ismerős átkot és ugrott fel helyéről. Aztán elkezdett kiabálni, nem mintha Aldo feje amúgy sem fájdult volna meg a mellbetaszító varázstól. Az illúzió, hogy ma estére ágyba kapta a vacsoráját ugyanúgy darabokra tört szét, mint az ágy fölötti képkeret, mellyel tarkója találkozott az imént. Bosszúsan tápászkodott hát föl az úgy túloldaláról, hogy szembe nézhessen a nőszeméllyel.*
- Seyla...mióta használod te ezt az átkot? Tudom, hogy itteni, evolyrani varázslat, de ennél kreatívabbnak gondoltalak...
*Lépett egészen közel hozzá.*
- Na még csak azt kellett volna, felgyújtani...A tőröd meg, nem mintha sokat érne ellenem...
*Amikor a hogyléte felől kezdett érdeklődni, az kicsit megzavarta mágusunkat.*
- He? Nézd, tudom, hogy amikor odakint találkoztunk, kicsit legyengült állapotban lehettem, de most már itthon vagyok, mi bajom lehetne? Regenerálódtam és...
*Nézett szét magán.*
-...azaz nemsokára regenerálódom teljesen és el lehet felejteni, hogy a segítségedre szorultam. Nekem is kínos és neked is az lesz, hogy ha nem szállsz le rólam és kerítesz valódi vacsorát azonnal!
*A végét lehet kicsit eltúlozta, Seyla sosem volt szolgalelkű, a derekát sem adta be soha Aldonak egy kis kalandos éjszaka kedvéért. Sőt, ami a legvalószínűbb, hogy ezen szavak hallatán újra ráküld mágusunkra még egy átkot, de ha így is tervezné az már nem éri váratlanul Aldot.*
- Na jó...
*Enyhült meg kis idő után.*
- Megnézem van-e még „a konyhán” valami friss, akivel összetudjuk takaríttatni ezt a törött képkeretet, aztán ha jó kis lány leszel, megosztom veled az utolsó cseppig. Csak most, csak tőlem!
*Mosolyodott el és egyúttal az ajtóhoz lépett, hogy felkereshesse a konyhát, azaz a vártömlöcöt.*

Tárgy: Re: Menion 2017-05-16, 5:56 pm

//Személyes küldetés//

Menion végvára ehh na itt is rég jártam viszont érdekes pletykák terjednek a környéken és engem ez erősen felcsigáz vajon egy kosza ötlet vagy csak a véletlen hozott ide?. Teljesen mindegy Sendel után úgyse tettem még sehol jelentést ja hogy egyedül jutottam ki a abból a pokolból és néztem végig tisztes távolságból Furia és sárkányai tombolását. Amint végeztek és volt mit begyűjteni némi vért csontot és pikkelyt azért szereztem nem sokat mert a nyavalyás sárkányok ott pihenték ki a csatájukat. Másikam elég csendes azóta épp hogy csak néha sérteget akkor ha dolgozni kell és ahogy érzem hamarosan végére ér a közös dolog és végre egyek leszünk. na de irány a jó öreg kapitány és jelentkezzünk valami pihentető melóra nehéz az ember élete ha suttyomban tervez valamit. Amint az őrség központjához érkezem némi hanyag tisztelgéssel villantom a jelvényem ami igazol.
-Jó napot tiszturak Taris kapitányt itt találom? Remélem nem mert csak leadnám ezt az apróságot neki amit kaptam egy tiszttől.
-Azt nekünk is átadhatod, nem kell a parancsnokot zargatnod levelekkel. És amúgy se fogad senkit épp gondjai vannak. Szóval ha nincs jobb dolgod távozz és próbálkozz később
-Vicces fiúk vagytok a levelet csak a parancsnok kezébe adhatom és sajna egyikőtök se a parancsnok szóval bemennék-ezt tettekre is váltom elindulok befelé hisz mégis csak a Tanácsot képviselném-meg próbálhattok megállítani de az kötelesség szegés lenne és ezt a levelet már vélhetően várja a parancsnok így nincs időm rátok srácok
Dühösen szitkozódnak több katona is figyel hisz perpillanat háborús helyzet van de ez engem soha nem zavart sem itt az emberek közt sem Enionban a korábbi életem otthonában. Majd egy pillanatra kiver a víz mintha Dremer árnyékát láttam volna a város felé távozni, és ez elég indok hogy gyorsan passzoljam a levelet és eltűnjek innen. A járást ismerem szerencsémre így nem kell kérdezősködnöm páran még köpnek is felém ami először zavarba ejt majd megismerem a hősöket az útról amikor Namelyrel a mogorva sárkánnyal csevegtem. Bekopogok a parancsnokhoz türelmesen várok míg behív aztán még egy kicsit húzom az időt, majd belépek.
-Parancsnok egy üzenetet hoztam a vezetéstől~már ami megmaradt belőle~és felajánlom szolgálataimat bármilyen feladatra.

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Shuga//

*Taris alakját bizony megviseli a mostani helyzet. A kapitány robosztus termete mi sem változott az elmúlt évek alatt, méretes alakja most is ott tornyosul az asztal túloldalán.

Fejfájás kínozza, s hogy miért fáj a feje, az bizony két értelemen is értelmezhető.
Könnyen lehet, eme két értelem összefügg egymással, hiszen az utóbbi időben meglehetősen nagy számban tűntek el tisztjei a végvár őrségének.
Márpedig nem mindenki alkalmas parancsok fogadására, s továbbítására, netán önálló döntéshozatalra.
Kezdetben csupán arra gondoltak, bizonyára a helyi déli örömlányok forróvérű tagja tartja még magánál az eltűntet, ám az egyet, többek követték, s noha a kapitány, s a helyi erők is mindent megtettek, immáron jelentős az eltűnt tisztek száma.
Ez soha nem jó jel, hiszen noha még nincs tiszthiány, könnyen kritikus lehet a helyzet.
A Nyugati szeglet eleste után könnyedén előfordulhat, hogy az ellenség repülő szörnyetegei keletnek, netán délkeletnek fordulnak.
Ha így lesz, akkor minden épkézláb tisztre, katonára, harcosra szüksége lesz, hogy mint régen, most is kiállhassa Menion az ellenség támadását.
Minden esetre a belépő mágusra emeli meggyötört tekintetét.*
- Add hát át, mágus!
*Pillant a barnaköpenyesre, egyúttal keresve rajta nem csupán a köpenyt, hanem rendjének jelzéseit is.
A mágusok Tanácsa bizony súlyos veszteségeket szenvedett. Verinol mágusainak jó hírük volt, ám ők sem tudtak felülkerekedni a sárkányokon.
Ez pedig nem jó jel. Tarisban mégsem merül fel, hogy feladja a várat, minek immáron jó ideje ő a kapitánya.
Ha kell, élete árán is megvédené, ezt kívánja a becsület. A nemesi házak jól tudták, kire bízzák a várat.
A mágus szolgálatait ajánlja fel.*
- Volna egy szolgálat, mellyel hasznára lehetsz a várnak.
*Morogja végül.*
- Valami oknál fogva több tisztem is eltűnt az utóbbi időben. Senki nem tudja az okát, testeik sem kerültek elő. Épp egy jól képzett mágusnak való feladat. Leld meg őket, vagy az, ami eltűnésüket okozta!

Tárgy: Re: Menion 2017-05-18, 5:08 am

//Taris//

Taris eléggé megrágja a mondandója előtt a gondolatait szinte hallom mire gondolhat, a mázli hogy egyenes ember így aggódnom nem sok minden miatt kell. A tekercset átadom neki ne kelljen sokat várnia és amint kibököm hogy ellenőriz először a jelvényem majd a köpenyre vart beavatottak számára ismert jelzést hozom előtérbe. Csendesen figyelem a kapitányt majd amikor beszélni kezd kicsit fáradtnak tűnik.
- Volna egy szolgálat, mellyel hasznára lehetsz a várnak.
-És mi lenne az a hasznos dolog?
-Valami oknál fogva több tisztem is eltűnt az utóbbi időben. Senki nem tudja az okát, testeik sem kerültek elő. Épp egy jól képzett mágusnak való feladat. Leld meg őket, vagy az, ami eltűnésüket okozta!
-Ez érdekesnek hangzik és mikor kezdődtek ezek az eltűnések? Holtest vagy egyéb nyomok amik utalhatnak az elkövető esetleg több személyre? Bár teljesen mindegy amíg nem sárkánnyal kell már megint harcolnom minden eszközömmel állok szolgálatára parancsnok. Ha már itt tartunk nem tudom jó ötlet lenne e ha katonaként pontosabban valami tisztként nyomoznék a dologban hátha engem is megpróbál megtámadni a merénylő. Szóval ha javasolhatom uram ezt a tervet akkor akár neki is látnék a feladatomnak és kellene a lista ki merre szokott közlekedni az eltűntek közül hátha akad közös pont az életben a kaszárnyán kívül.

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Shuga//

*Taris belenéz a mágus szemeibe.*
- Ez egy végvár. A katonák szigorú szabályok között élnek, így, midőn kimenőjüket töltik szeretnek élni a test különböző örömeinek, ha érted…
*Sejti, hogy a mágus gondolataiba is beférkőzik, nem csupán a forró vérű helyi leányzók, de a jóféle étkek, s az édes déli borok élvezete is eme örömök közé.*
- Nincsenek testek. Nincsenek nyomok.
*Taris érdekes ötletnek találja a tisztként megjelenést, s bizonyos abban, hogy egy képzett mágus képes lehet eljátszani egy katonatiszt szerepét is.
Alkatilag, korban pedig alkalmas is rá.*
- Ám legyen! A nyomozás idejére kaphatsz tiszti rangot, s áruhát is hozzá.
Utóbbit a tiszti szolgám adhat neked, előbbit pedig én.
Ám mielőtt távoznál, még egy kérdésem van hozzád.
Úgy gondolod, merénylet áldozatai lettek? Valaki tán vadászhat rájuk? Láttunk mi itt egyet, s mást már, s így több verzió is lehetséges. Ha adhatok egy tanácsot, ne ragadj le egyetlen lehetőségnél. Légy nyitott, míg a nyomok egyértelművé nem tesznek egy irányt!

Tárgy: Re: Menion 2017-05-28, 2:25 pm

//Taros//

- Ez egy végvár. A katonák szigorú szabályok között élnek, így, midőn kimenőjüket töltik szeretnek élni a test különböző örömeinek, ha érted…-Taris szavai nem hagynak kétséget a válasz terén de engem ez nem is érdekel.
-Értem én hogy a szabad idejüket úgy töltik ahogy akarják és ez bizonyos kereteken belül még helyes is de nem ez érdekel.-és bármit hisz rólam nem vagyok mindenható.
- Nincsenek testek. Nincsenek nyomok.
-Ám legyen! A nyomozás idejére kaphatsz tiszti rangot, s áruhát is hozzá.
Utóbbit a tiszti szolgám adhat neked, előbbit pedig én.
Ám mielőtt távoznál, még egy kérdésem van hozzád.
Úgy gondolod, merénylet áldozatai lettek? Valaki tán vadászhat rájuk? Láttunk mi itt egyet, s mást már, s így több verzió is lehetséges. Ha adhatok egy tanácsot, ne ragadj le egyetlen lehetőségnél. Légy nyitott, míg a nyomok egyértelművé nem tesznek egy irányt!
-Nyomok mindig akadnak csak tudni kell mit keress és azután már könyebb a dolog, nagyon remélem hogy nem egy sárkány ténykedik Menion falai közt mert az eldurvulhat. És igen van sejtésem mert Sendelnél is akadt nem egy meglepetés de felkészültem rá hogy most én okozok nekik meglepetést.- azt azért nem mondom el a kapitánynak hogy Furia pikkel rám a Sendeli mészárlásom miatt sőt a mészárlást se említem neki kicsit zavaró lenne ha olyasmit várna el tőlem ami nem csak az én érdemem volt.-Uram mivel tisztek voltak először a naplóikat nézném át hátha találok összefüggést a dologban majd körülnézek a szórakozó helyeken is természetesen mindenről részletes jelentést és beszámolót kap. És ahogy mondtam még nem gyanakszom semmire de a legrosszabbra számítok mindig így ritkán ér meglepetés uram. Akkor engedelmével átvenném a felszerelést és az egyik szállásra be is költöznék hogy a munkámnak neki állhassak, csak még egy kérdés mi lesz a munkaköröm amit a többi katonával megoszthatok azt mégse mondhatom hogy őket is ellenőrzöm nem vagyok revizor.

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Shuga//

*Taris maga is örülne neki, ha mágusa, Yerak is jelen lenne. A Láz idején bizonyította, hogy jól tudja vezetni akár a csapatokat is, noha, akkor egy betegség ellenszerét kereste a kék hajú elffel, és társaival.
Yerak azonban már egy ideje házon kívül van, s Tarisban felmerült a gyanú, talán a mágus maga is elesett Sendel ostrománál a sárkányok tüzében.
A kapitány ökle a sárkányra utaló gyanúra összeszorul. Kemény ember ő, kemény katona, s maga sem ijed meg holmi sárkányoktól.*
- Megadom az engedélyt hozzá.
*A kapitány tőrét húzza elő, s az ott álló kemény asztalon koppant néhányat.
A zajra egy idősödő katona lép be. Haja már őszbe hajlik, ám tartása még most is egyenes, határozott, s rövidre nyírt szakálla is ezüstösen jelzi tisztes, szolgálatban megőszült mivoltát.*
- Az úr belép a szolgálatba. Tiszti rangot biztosítunk neki.
Szolgáltasd ki neki az egyenruhát, a fegyvereket, adj neki igazolványt arra, hogy az eltűnt tisztek iratai között kutathasson!
Mikor visszatérsz, elviheted neki a kinevezést is, s mutasd meg neki az egyik vendégszállást a tiszti barakkban!
*A katona figyelmesen hallgatja kapitányát, majd bólint, s közönyös pillantással int Shugának, hogy vele tartson.
Taris hangja még utána szól a mágusnak.*
- Egy nevet adj még meg, kinek nevére írhatom az irományt!
*Ha Shuga megteszi, az ősz katona elvezeti őt a szállásra, s időközben vételez neki felszerelést, s ruházatot is.
Magára csak akkor hagyja, midőn már a szállását elfoglalta.*

Tárgy: Re: Menion 2017-06-03, 5:24 pm

//Taris és a katona//

Taris elmélyedve néz rám ugyan de kétséges hogy engem lát e valami mély dolgon gondolkodhat én meg sajna elég sekélyes vagyok lelki dolgokban vagy csak szimplán nem értem az embereket. A sárkánynál érezhetően elkomorodik, de nem retten meg inkább...
-Megadom az engedélyt hozzá. -miközben beszél a tőrét húzza elő, mire készül? Megkopogtatja az asztalt amire egy katona lép be, biztos a bizalmasa ha ezt a jelzést meghallotta vagy valami más lehet a dolog mögött hisz nehezen emészteném meg ha egy mágus ütné az orrát a katonaság dolgaiba pláne érdek nélkül, és felmerül a kérdés mi a francot csinálok én itt. Katonásdizni készülök holott utálom és megvetem őket most mégis segítek nekik eszem vesztem a logikátlan lépéseimtől.
-Az úr belép a szolgálatba. Tiszti rangot biztosítunk neki. -az úr legszívesebben lefejelne egy gyémánt oszlopot de ez már késő bánat.
-Szolgáltasd ki neki az egyenruhát, a fegyvereket, adj neki igazolványt arra, hogy az eltűnt tisztek iratai között kutathasson! Mikor visszatérsz, elviheted neki a kinevezést is, s mutasd meg neki az egyik vendégszállást a tiszti barakkban!
A katona szó nélkül hagyja a dolgot, ez idegesít mert így egy fia információt nem szedek ki belőle.
-Egy nevet adj még meg, kinek nevére írhatom az irományt!
Elmosolyodom és bemutatkozom hisz pofátlan módon ez elmaradt.
-Shuga Melfyormer a nevem a Birodalmi mágusrend barna köpenyes mágusa. Bár gyanítom ezen titulust egy ideig nem fogom használni uram. Köszönöm az engedélyeket uram és mindent elkövetek hogy megoldást találjak az eseményekre- És ha már katonásdizom megadom a tiszteletet neki hisz hova lenne a világ ha egy tisztnek nem adnánk meg a megfelelő tiszteletet.
Csendesen követem a katonát egy ideig aztán rátérek az első témára.
-Mesélne nekem az eltűnt katonákról feladat körükről, szórakozási szokásaikról család vagy egyéb állapotukról. Bármiről ami fontos lehet. Vagy ha érdektelen is jöhet minden mert esetleg fontos adathoz juthatunk.
A raktárnál csendesen nézek és fintorgok az egyenruhára de ez van katonáék egyenruhát viselnek ... Átveszem és követem remélem azért válaszra méltat nem kell tippelgetnem a dolgokat.
-Bármi a városról esetleg ami megváltozhatott új emberek jövevények bármi hasznos vagy haszontalan infó?
Amint a szobámba kísér megköszönöm neki és amint távozik elkezdek átöltözni és átgondolni merre kellene tovább mennem.

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Shuga//

*Míg az öreg katona vezeti Shugát, a kapitány is megírja a kinevezést. A mágusnak tisztként joga lesz kutakodni, furkálódni, noha nem ő lesz a legmagasabb rangú. A végvár főtisztjei neki is adhatnak utasítást, miként sok más tisztnek.
A mágus kísérője nem az a beszédes fajta.
Nem Shuga az egyetlen, ki megpróbál nyomra lelni, mi alapján meglelhetné a testeket, netán az eltűnésük okát. Menion tisztjei maguk is keresték már a válaszokat a felmerülő kérdésekre, s nem lelték meg őket.
A raktárnál csendesen intézkedik, nem veszi észre a fintort, s némaága csak ezután törik meg.*
- Nőtlenek voltak, jóravaló katonák. Egy sem áruló.
*Azonban a rövid válasz láthatóan nem elégíti ki a mágusfélét. A katona sosem kedvelte őket. Az érthetetlen kántálásuk, a hókuszpókuszaik számára csak színjáték, s trükkök voltak.
Nem hitt bennük, sem pedig tudásukban.*
- Nézze, uram! Itt a várban sokan jönnek, és sokan mennek. Mindig vannak újat és olyanok, kik elmennek. tovább utaznak.
*Ezzel ott hagyja a mágust, hadd szokja a szállást, s ő maga visszatér Tarishoz.
Hamarosan kopogtatnak a barnaköpenyes ajtaján. Ismét Taris katonája áll ott, kezében a kapitány kinevezésével. Ezúttal már meghajol a tiszt kezét.

Tárgy: Re: Menion 2017-06-12, 3:25 pm

//Mesélő//

Nem lepődtem az öreg szótlanságán, de nem zavar ő katona én a szemében csak nyűg lehetek. Mégis válaszolt az igen amit mondott nem lep meg sem a raktárnál sem a szállásomnál nem kezelt másként csak kívülálló ként amit megértek. De most hogy átöltöztem és a papírjaim is megvannak irány, na most merre menjek a katonai egységek elégé zűr zagyvák nekem. Irány a parancsnoki épület ahol elkérem az eltűnt tisztek napi szolgálati feladatairól készült jelentéseket, a szállásuk helyeit kulcsaikat és a személyes levelezéseiket. Remélhetőleg egy tiszt se kezd el ugráltatni mert beépítem az erőd falába ... Na irány a parancsnokság. És az első alacsonyabb rangú tiszttől megérdeklődöm hol jutok a kért dolgaimhoz.
-Elnézést de Taris Kapitány utasítására át kell néznem az eltűnt tisztek napi jelentéseit és személyes levelezéseiket, és szeretném elkérni a szállásaik kulcsát hogy átnézhessem őket alaposan.
Belekötni a kérésembe nem adok időt Taris parancsát nyújtom felé kérés nélkűl és türelmesen várom a reakciót. Illetve a frászt türelmesen.
-Még ma szeretném elkezdeni a vizsgálatot így szeretném ha gyorsan megkaphatnám a kért adatokat és kulcsokat.

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Shuga//

*A tiszt meglepődik, amikor Shuga, a magasabb rangú elnézést kér tőle. A többi magas rangú tiszt egyszerűen utasítja, parancsot ad, s nem szabadkozik.
A katona elveszi a papírt, átfutva jól látja, joga van kérni tőle. A papírt visszanyújtja, miközben Shuga szemébe néz.*
- Máris hozom, uram!
*Eltűnik egy ajtó mögött, s némi ideig várakozni hagyja az idegen tisztet.
Idő, mire mindent beszerez. A jelentések máshol vannak, a személyes levelezések megint máshol, a kulcsok egy zárt szekrényben. Azonban mindenkinek máshol.*
- Uram, a személyes levelezéseket nem mi tároljuk. Mi a katonai, s a hivatalos, s a nem kézbesített, személyes leveleket őrizzük csak.
*Teszi a kért holmikat a mágus elé. Noha nem tudni, mit várt, takaros paksaméták állnak előtte, rendezett kupacokban. Minden, gyakorlatilag élére állítva. Nevek, a kulcsokon a tiszti szállások sorszámai, így Shuga könnyen nyomokra bukkanhat.
Idő lesz azonban, mire mindenen átrágja magát, s látható, Taris megköveteli a fegyelmet katonai kérdésekben. Meniont jó ideje nem ostromolták, mégsem hagyja, hogy elkanászodjanak katonái.*

Tárgy: Re: Menion 2017-06-19, 8:29 pm

//Mia- Sendeli csata után néhány hónappal. //

Egyetlen éjszaka és egyszer egy 20 órás út.
Balál dönt, Menionból egyszerre kívánja megtenni az utat visszafelé, egészen a kunyhójukig. Mia azt mondta, rábízza magát teljesen Balálra, mikor és mennyit és hová...mennek, csak a ló bírja. Egyedül nehezen képes a nyeregben megmaradni, így hónapok óta kettejüket viszi a szürke mén szerte délen, bárhová is tartsanak. Most éppen sózott bőröket vittek egy távoli faluba, a vásárra.
Mióta a legutóbbi kereskedő úttól magához tért, szótalan, de nem annyira gyenge. Most is a fogadó ablakában üldögél. Némán pásztázza a vidéket a magasból.
- Fürödtél már?- kérdezi a mágus tapintatosan nyitva be a szobába. Mia gyakran fél és rémálmai miatt ragaszkodik Balál folyamatos társaságához, minden egyes éjszaka, ami Sendell óta eltelt.
- Készülj lepihenni, kora hajnalban indulunk, egyben tesszük meg az utat hazáig! Ma semmi játék, se kocka, se kártya, se Királyok játéka, semmi... Csak alvás Mia!

Tárgy: Re: Menion 2017-06-19, 9:09 pm

// BALÁL- Sendelen túl! Bocsika a Mesélőtől csak egyetlenegy hsz, hogy rendbe tegyem a dolgokat magam körül- vagy éppen hogy felkavarjam Embarassed

//

- Nyugodj meg, túl vagyok rajta!- mondja szenvtelenül a férfira se pillantva. Az ablakból jól látja, amint egy kisebb katonai raj masírozik be a térre és megállnak valami tisztek előtt sorban, mint holmi kaszárnyában. Erről persze Sendel jut eszébe, ami elesett és feltehető a teljes katonai készültség. Lehetséges, hogy ez az oka, amiért ezek a katonák érkeznek?
Hallja, amit a szürke mágus mond, de csak közvetve arra felel:
- De Balál! Most lemegyek oda! Tudnom kell, miért jöttek ezek! Nézd!
Azzal az ablakon kimutatva, megigazítja sötét szürke bársony utazó ruháját s fején a dús, loknis nagy kontyot, amit akarattal se lehetne visszafogottnak nevezni, bár annál asszonyosabb viselet.
Mivel Balál kipillantva az ablakon máris mellé áll, hogy vele tart eme kora esti órára való tekintettel, így megrántja annak jobb karját, belecsimpaszkodik. Ekképp vonulnak le a fogadó emeleti szobájából, ki a térre.
Már összegyűlt egy kisebb, lomhán kavargó, bámész tömeg, akik ugyanerre a látványosságra kíváncsiak.
Sajnos azonban nem sokat tud Mia kiszűrni a tisztek beszédből. Többet a polgárok suttogásából...sárkányokról, meg efféle nekik ismeretlen dolgokról. Mia megborzong, pihegve húzza magához Balál üstökét és lábujjhegyen, de már-már utasítva súg a fülébe.
- Menjünk! Jól zárd be az ajtót Balál! Aztán holnap siessünk haza! Félek, hogy ez a rettentő vadon hamarosan az utolsó valóban békés hely lesz Lanurián! Mindent számba kell vennünk a napokban Balál! Minden lehetőséget! A végén Adennek lesz igaza... Meglehet, el kell tűnni innen! Hazád egy cseppet sem tűnik felkészültnek a sárkányok elleni harcokra.
...
Amennyiben semmi akadály nem állt útjukba, úgy a következő reggel első napsugara az úton csókolta arcon őket, mikor délre kanyarodtak a Hyarmenya felé.
Haza felé tartottak, szeretetük békéjébe.

Tárgy: Re: Menion 2017-06-21, 4:35 pm

//Mia -Balál Sendell után //

Menion városa unalmas és csendes na de a korábbihoz képest sokkal békésebbnek tűnik, de csak tűnik, az élet egyre nehezebb lesz erre felé is. Az utcán lófrálva ismerős alakokba botlok illetve csak majdnem hisz időben az árnyak közé rejtőzöm nem terveztem most vele találkozni még korai lenne és nem tudom mit mondhatnék neki. Balál mellette védi őt a tömegtől miközben a tisztek felé haladnak. Egy ideig kérdezősködnek én távolról figyelem és a jelenlétemet nullázom mert Balál képes és kiszúr. Jobb így hogy nem tudnak rólam, fáj de most az élete az első ha van eszük elhagyják a várost. Fáj látni Miát és átölelném de nem fogom még nem nincs itt az ideje. A város határig követem őket aztán vissza térek a katonákhoz miután távoztak. Utálom magam de jobb így nincs lehetőségem még hogy vele lehessek.
-Viszlát kicsi lány hamarosan megtalállak és nem kell elválnunk várj rám -suttogom a távozók felé, majd szitkozódva megyek a dolgomra.

Tárgy: Re: Menion 2017-06-21, 4:43 pm

//Mesélő//

Az élet egyre jobb és a végén még katonásdizni fogok, ~na ne az kellene csak ez csak meló brrr~nézem amit kipakol és szabadkozik a hiányos teljesítésért amit kértem.
- Uram, a személyes levelezéseket nem mi tároljuk. Mi a katonai, s a hivatalos, s a nem kézbesített, személyes leveleket őrizzük csak.
-Nem probléma ez is elég ahoz hogy elkezdjem a munkám, kinél érdeklődjek a személyes holmik iránt és a szállásukat is átnézném ha végeztem az iratok átnézésével de ahogy elnézem ezekkel lesz dolgom. Kell írnom valami kérvényt hogy a szállásomon nézhessem át vagy átvitethetem most? -nézek a tisztre kérdőn. Bármelyik megoldás is lesz igyekszem hamar neki esni az adatok elemzésének időrendben vissza felé haladva. Keresve az azonosságokat ami okot adhat az eltűnésükre. Átnézve a beérkezett postájukat naplókat mindent. Nagyon remélem hogy nem az időt húzom.

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Shuga//

*A katona némileg zavartan pillant a mágusra, noha fogalma sincs róla, hogy nem egy egyszerű nyomozó tiszt áll előtte.*
- A többségé még a szállásán lehet. Akié nincs ott, arról majd a szállásmester tudhat többet, mint én.
Kérvényre nincs szükség. A kapitány levele és pecsétje épp elég.
*Ha Shuga Melfyormer megelégszik ennyivel, akkor, hamarosan nekieshet a papírok átnézésének.
Bizony a napi jelentésekből csak a szokásos katonai szakzsargonnal teletűzdelt adatok kerülnek ki. Az őrségek, a járőrözések menete, unalmas, rutinszerű feladatok, amelyek még a háború eseményeit is csak nagyon felületesen érintik.
Taris kapitány követeli meg ezeket, s miután a méretes várparancsnok határozottan tartja kordában tisztjeit, s rajta keresztül a vár teljes haderejét is, nem enged kilengéseket a szolgálattal kapcsolatban.
Akadnak ugyan események, az egyik eltűnt a szokásosnál többször futott bele az egyik fogadóban rendrakásba.
A menekültek tele vannak feszültséggel, s a mintázat alapján az ő esetében többször oldotta fel ezeket az elfogyasztott jó déli borok hatása.
Odakint akadtak farkastámadás áldozatára, ám mielőtt katonai beavatkozásra lett volna szükség, a helyi vadászok sietve oldották meg az esetet.
Ahogy visszább halad, látható, nem lel ennél többre a jelentések között.
Marad a szállásokon, illetve a szállásmesternél fellelhető holmi, személyes levelezések. Amit a katonai jelentésekbe nem írtak bele, könnyen lehet, bizalmasan megoszthatták mással.*

Tárgy: Re: Menion 2017-07-08, 3:13 am

//Mesélő//

A gyanúm beigazolódott egyetlen zűr a farkasvadászat körül volt, ezt megjegyzem és majd ha elakadok vissza térek rá. De most irány a szállásmester elkérni az eltűnt katonák szállásának kulcsait és a nála fel lelhető levelezést és egyéb hasznos vagy felesleges dolgokat.
-Köszönöm az adatokat minden amit találtam hasznosnak bizonyult kérem ügyeljen rá hogy ha eszembe jut még valami újra kikérnék egyes mappákat. Így ne kerüljenek hátra ha kérhetem.
Majd egy éles hátra arccal távozom az irattárból a szállásmester irodájába. Kopogok majd választ se várva belépek.
-Üdv a parancsnok utasítására szűkségem van minden eltűnt katona itt lévő személyes holmijára, és a szállásuk kulcsaira. És e mellé szükségem lesz egy altisztre aki kisegít és tanúsítja hogy semmi holmit nem tüntetek el hamisítok meg plusz tanúsítja ha találunk valamit. Plusz ha már itt tartunk kellene egy tábla a szobámba amire felvázolhatom a nyomozásom eredményeit és az összefüggéseket. Itt a parancsnok írásos parancsa ha esetleg tiltakozna. És ha kérhetem gyorsan előre véve a dolgokat hogy minél előbb megtalálhassam az eltűnt tiszteket. Jut eszembe kérek egy listát azokról a katonákról tisztekről akikkel tartották az erődben a kapcsolatot. Remélem nem kérek nehéz dolgot.